A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Korán van, nem annyira, hogy az már zavaró legyen, de pont eléggé, hogy még a falu idősebbik rétege ne legyen ott mindenhol. Van egy időszak, amikor rohamosan lepik el az üzleteket és a piacot is, de most még egész kényelmes volt sétálni árustól árusig. Voltak persze így is, olyanok is, akik tudták ki vagyok és egyből jött valami panasz, segítség kérés vagy csak egyszerűen megint elkezdtek mesélni a gyerekükről vagy az unokákról. Mindig mosolyogtam, akkor is, mikor Erzsike néni harmadszorra mesélte el, hogy a kis Dani éppen tavaly diplomázott le és milyen helyes fiú. Bizonyosan.
Aztán látta, hogy fizetni készülök a kis doboznyi epremért, szedremért és áfonyámért és odább is állt.
Ha ezt előbb tudom... mindenesetre a magammal hozott kosárba tettem, hogy mindkét kezemmel a fülre fogva magam előtt tartva menjek tovább, még pár dologra szükségem lenne, így elsőre egy zöldségekben gazdag részt akartam keríteni, de megláttam a ponyvatetőig polcolt ananászokat, és megéreztem azt az émelyítően érett illatot, amit árasztottak. Csak szükségét éreztem, szóval a nagy ládahalmazhoz ballagva nézelődtem köztük, még ki nem szemeltem az Igazit. Ott volt, a legmagasabb ponton, éppen a sarokba, szóval bőszen nyújtóztam, a fél ruházatommal már a nyakamban, de sikerült lepiszkálni, mondjuk három másik is az ölembe zuhant, amiket elkezdtem vissza is rendezgetni óvatosan. Csak ne nézze ezeket végig élő ember, biztos hogy nem mosnám le. Ki is néztem oldalra, de aztán csak még elkaptam két mangót és a pénzem után kutakodtam a tárcámban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=753331#post753331][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.27. 20:11[/b][/url]

Korán van, nem annyira, hogy az már zavaró legyen, de pont eléggé, hogy még a falu idősebbik rétege ne legyen ott mindenhol. Van egy időszak, amikor rohamosan lepik el az üzleteket és a piacot is, de most még egész kényelmes volt sétálni árustól árusig. Voltak persze így is, olyanok is, akik tudták ki vagyok és egyből jött valami panasz, segítség kérés vagy csak egyszerűen megint elkezdtek mesélni a gyerekükről vagy az unokákról. Mindig mosolyogtam, akkor is, mikor Erzsike néni harmadszorra mesélte el, hogy a kis Dani éppen tavaly diplomázott le és milyen helyes fiú. Bizonyosan.
Aztán látta, hogy fizetni készülök a kis doboznyi epremért, szedremért és áfonyámért és odább is állt.
Ha ezt előbb tudom... mindenesetre a magammal hozott kosárba tettem, hogy mindkét kezemmel a fülre fogva magam előtt tartva menjek tovább, még pár dologra szükségem lenne, így elsőre egy zöldségekben gazdag részt akartam keríteni, de megláttam a ponyvatetőig polcolt ananászokat, és megéreztem azt az émelyítően érett illatot, amit árasztottak. Csak szükségét éreztem, szóval a nagy ládahalmazhoz ballagva nézelődtem köztük, még ki nem szemeltem az Igazit. Ott volt, a legmagasabb ponton, éppen a sarokba, szóval bőszen nyújtóztam, a fél ruházatommal már a nyakamban, de sikerült lepiszkálni, mondjuk három másik is az ölembe zuhant, amiket elkezdtem vissza is rendezgetni óvatosan. Csak ne nézze ezeket végig élő ember, biztos hogy nem mosnám le. Ki is néztem oldalra, de aztán csak még elkaptam két mangót és a pénzem után kutakodtam a tárcámban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=753674#post753674][b]Ward Weaver - 2019.03.31. 16:39[/b][/url]

Két hetente egyszer valaki főz. Ez a megállapodás a társasház lakói között - kivételt képez az emelet zord ura - született, nem is olyan régen. Akkor, mikor összeültünk és már a negyedik féle gyorsékaját toltuk az arcunkba, és még csak szerda volt. Miután tegnap este sorsot húztunk és az enyém lett a legrövidebb szál, kis morgás után írtam össze az összetevőket. Szóval itt vagyok, belerángattam magam a terepgatyámba, meg a bakancsomba, a fekete pólómba és felvettem a napszemüvegemet is. Itt a jó idő, ideje kihasználni, vagy valami.
Szóval vettem egy rakás zöldséget, meg csirkét, rizs már volt otthon. Azt megbeszéltük, hogy a lányok majd úgy tudják, hogy megint rendelve lett. Mert ugye kinek hiányzik, hogy lebukjunk és utána menjen a vinnyogás, hogy miért nem csinálunk ilyet gyakrabban a házban.
Éppen az epret válogattam, mikor az ananász nekiindult és majdnem ráesett szerencsétlen lányra.
- Óvatosan! Még a végén meg fog ölni egy gyümölcs. Nocsak. Most senki süteményét nem csórod el? - kérdeztem a szemöldökömet felvonva a nőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=753767#post753767][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.04.01. 00:22[/b][/url]

Nem hittem volna, hogy ennyire belemerülök a válogatásba, így a mellettem ácsorgó nő kérdésére igen értetlenül meredtem, mert fogalmam nem volt mire kérdezte, hogy nekem mi a véleményem erről. Tényleg megértem az embereket, és alapvetően a beszélgetés se zavar, de mikor ez az egyetlen szabadnapom az elmúlt öt napban, csökkenő koncentráció mellett egyszerre egy folyamat megy. Azt most a málna nyerte meg. Mert idő közben felfedeztem, hogy az is akadt itt. Azt hiszem három napig halava lesz otthon, és még csak nem is bánnám. Ellenben az ananásszal, aki csak nem akart velem hazatérni, sőt, egész egyszerűen jobbnak látta, ha agyonütne. Bár félrepottyant.
- Bocsánat, elnézést, sajnálom - mondtam, ahogy a kezemmel az ingó gyümölcsöket még megtámasztottam, és csak akkor húzódtam el, mikor már semerre nem estek. Ekkor sikerült felfedeznem azt is, ki szólt hozzám, én meg csak zavartan visszahúzkodtam a helyére a ruhám ami a nyújtózásban felcsúszott. - Nem, itt egyiket sem te vetted, nyilván így semmi izgalom - haraptam a számra, ahogy a földre bámultam a kosaramba. Most tényleg? Ha legközelebb meglát az utcán már meglepetés nélkül közli a sérelmeit? Magamhoz szorítottam végül egy ananászt és arrébb is léptem, mielőtt megborítok itt mást is a gyümölcsfalon kívül.
- Sikerült valakit elvinni moziba, vagy lefújtad a lelkesedésed? - érdeklődtem, mert elég jól emlékeztem, mit is emlegetett legutóbb, meg úgy kíváncsi is voltam. Bár hogy miért, az nekem sem volt tiszta, nem voltam rá büszke, hogy valaki ilyenről jegyezzen meg, de nem kellemetlen volt, egyszerűen csak rossz érzés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=753954#post753954][b]Ward Weaver - 2019.04.02. 09:37[/b][/url]

A nő rendesen önveszélyesnek látszott azzal az ananásszal. Nem mintha ez az én problémám lenne, a trópusi éghajlatokon biztos napi szinten halnak meg emberek abban, hogy gyümölcsök és kókuszok esnek a fejükre. De ez nem az az éghajlat és még ismerem is a nőt, így nem tudtam szó nélkül elmenni a jelenség mellett. Még bocsánatot is kért, mire kicsit felszaladt a szemöldököm egészen magasra.
- Nem engem, téged. Én sok mindent túléltem, nem tartok tőle, hogy pont egy ilyen kis természet nyújtotta édesség vet véget az életemnek. - Figyeltem, ahogy a nő próbálja kezelni a csődjeit, látványosan kevés sikerrel, mert bár nem tervezett mindent feldúlni, mégis sikerült neki. - Oh, hogy ezt külön nekem tartogattad? Micsoda kitüntető figyelem.
Ő odébb lépett a gyümölccsel együtt, nem tudom, hogy milyen indíttatásban, de nem is zavartattam magamat miatta, inkább még pár szem szép epret szedtem ki a ládából, belehelyezve a kis kosárkába, ami ki lett helyezve a számára. Mert ugye mennyivel esztétikusabb így, mint zacskóban és még a plasztik szennyezés sem probléma. Nem, mintha Aranyhajt, vagy Dorothyt érdekelné, miből zabálják ki a gyümölcsöt.
- Nem mentem senkivel, akármilyen szomorú is. De szőnyeget elkezdtem nézegetni. Még folyamatban van a válogatás - vontam meg a vállamat, villantva rá egy szép mosolyt, majd a vásárolt dolgait vettem alaposabban szemügyre. - Keresel még valamit, vagy minden megvan? Segítsek hazavinni? Mármint, elég sok cuccod van, bántaná a lelkem, ha hagynám, hogy egyedül cipekedj. Szép a cukkini három standdal odébb.
Miért beszélek össze-vissza?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=754033#post754033][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.04.02. 15:54[/b][/url]

- Ja, hogy - mutogattam kicsit, aztán csak visszahúztam a kezeim magamhoz, mert ez hülyén is nézett ki, meg még ha őszinték akarunk lenni kellően szánalmas is. Nyilván nem lehetek mindig jó passzomban, de ebben a faluban szerintem még csak teljesen aberráltnak mutattam magam. Mármint nem akartam én feltűnő sem lenni, de megtörténnek dolgok. Szóval csak zavartan eltűzögettem a hajam, hogy aztán nevetve megingassam a fejem. Viccnek szántam, ha nem is úgy tűnt esetleg. - Nem fogom lenyúlni az... epreid - néztem be mögé kicsit hunyorogva, mit is hagyott félbe, hogy aztán össze is csukjam a szám. Inkább átpakoltam, hogy a nehéz gyümölcsök kerüljenek alulra a kosaramba, majd odaadtam a hölgynek az árat. Meg egy kicsit többet, mert elég csúnyán nézett, pedig semmiben nem lett kár azért. Még egy darabig furcsán, csendben és olyan kínosan ácsorogtam ott, mielőtt megkérdeztem volna a mozival mire jutott, de a szőnyegen csak elvigyorodtam egy pillanatra, hogy értetlenül nézzek aztán.
- Szomorú? Elszomorított, hogy nem tudtál elmenni rá? - kérdeztem meg, ahogy ha már úgyis végeztem letettem a kosarat egy félreeső részre, hogy senki ne essen át rajta. - Ki is próbálod őket?
Nyilván a szőnyegekből se mindegy, milyet néz ki az ember. Nekem is van egy nagy és puha most a nappalimban, amire csak úgy jó le is ülni, kanapé ide vagy oda.
- Öhm, én... még paprikát és póréhagymát nem találtam - gondolkodtam el hirtelen mi is volt az eredeti cél, mielőtt beleszerelmesedtem a terrorista ananászokba. Mondjuk annak ellenére, hogy ezért jöttem, háromnegyedét  a kosárnak felpakoltam édes gyümölcsökkel. - De megnézném azt a cukkinit is akkor - mosolyogtam rá, majd némi mérlegelés után folytattam - nem szeretném bántani a lelked, közvetve sem, de nem lakok olyan messze egyébként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=759747#post759747][b]Ward Weaver - 2019.05.28. 01:39[/b][/url]

- Az epreimet csak a testemen keresztül, a-a. Mit mondok otthon a gyerekeknek? - kérdeztem teljesen felháborodva, mert hát, hogy magyaráznám én meg a bevásárlás hiányát Bencééknek? Jó vagyok az álcázásban, a lopakodásban, meg egy rakás más dologban, de van, amit nem tudtam volna kimagyarázni nekik és asszem, hogy ez is abba tartozik.
Kicsit furcsa volt ez az egész, mármint, persze, emlékezett arra, hogy mit mondtam, de a kínos eloldalgás helyett inkább megpróbált beszélgetni velem. Mint említettem, furcsa.
- Kicsit. De annyira összességében nem is fontos, lesz még olyan, ami érdekel - vontam meg a vállam, mert az az isten még nem született, hogy én bemenjek egy rajzfilmre, egyedül. Voltam már és nagyon rossz ötlet volt. Legalább a helyi szinglianyuknak tetszett. Meg a mese is. - Persze, ez egyértelmű. Különben honnan tudnám, hogy varázslatos?
Mármint, hogy repül. Vagy ilyesmi. Jaj, de rossz vagyok ebben, nem is értem, miért nem ütöttem még el magamat... Párszor.
Inkább megkérdeztem, hogy megvan-e mindene, a válasz pedig nemleges volt, ami azért pozitívum, mert nekem sem volt még karfiolom és az isten se tudja, mit tett volna velem Dorothy, ha nem viszek haza fehér brokkolit, mikor külön megkért rá. Nem lett volna élő ember, aki kimos ebből.
- Pár standdal odébb póréhagyma tutira van. Azzal találkoztam. - Fizettem ki időközben én is az epreimet, majd a kosaramba pakoltam, óvatosan, nehogy valami baja legyen, megnyomódjon, vagy ilyesmi.  Kicsit mutogattam aztán abba az irányba, amerre a társaslakás volt.
- Hja, annyira én sem. És... amúgy mi újság veled? Hogy vagy? - kérdeztem, miközben elindultam a póréhagymás stand felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=759762#post759762][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.05.28. 13:49[/b][/url]

- Sosem bántanék piciket - ingattam is meg a fejem szinte egyből. Igazából másokat sem, éppen ezzel ellentétes az életutam és a hivatásom is, egyszerűen csak nehéz néha megfelelően cselekednem. Persze bántam utólag a sütis dolgot, furának és nagyon nem kedvesnek hathattam, de reméltem, hogy el lehet felejteni, picit sóhajtottam is a kosaram rendezgetve, pedig nem volt már benne mit.
- Ebben biztos vagy, most sok aranyos lesz, láttam - közöltem kicsit vidámabban, mint az előző incidens hozta volna. Kezdtem érteni, hogy inkább talán heccel, mint bántani akar vele, ettől még nem lesz kellemesebb a tény. A mozi viszont. Én is láttam, hogy érkezik a Dumbó, az Aladdin, lesz az a mugli mesés feldolgozás, a Pokémonos. Meg jön majd a Toy Story 4 is. Képben vagyok, annak ellenére, hogy mivel sosem volt kivel, nem beszélgettem ezekről. Én annak ellenére, mait mondott, ha arról volt szó, elmentem egyedül megnézni, másképpen lehet el sem jutok. - Ez igaz, és működtek, vagy volt ami csak olyan... hétköznapi perzsaszőnyeg maradt?
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek a végére, de leszegtem a fejem, így annyira nem volt feltűnő, meg a nénivel is végeztem és el is mehettem volna innen, de annyira nem vittek a lábaim, csak billegtem rajtuk fogva a kosarat még láttam, hogy ő is végez lassan.
- Akkor az már meg is van - bólintottam nagyot elnézve a belátható standokra, valamelyiknél egy-egy szebb paprika után, nem kell sok, nem túl gazdaságos az nekem. - Az majdnem a szomszédban van, én a Macskabagoly utczában lakom éppen - tettem hozzá, nem mintha ezt megkérdezte volna, de ha már kedves volt meg tényleg segíteni akart ez a legkevesebb. De örülnék, ha elkísérnél, esetleg visszaadhatnám azt a lenyúlt sütit... már nem pont azt, csak sütöttem nemrég -vonogattam a vállam, hogy végül el is induljak, amerre mutatta.
- Jól vagyok, köszönöm szépen. Bár vannak betegek, akik szeretnek engem diagnosztizálni és szerintük nem, de ez előfordul - vicceltem el a dolgot, de valós gond volt. Sok itt a furcsa néni meg bácsi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=784399#post784399][b]Ward Weaver - 2019.12.19. 15:45[/b][/url]

- Igen? Mármint, most nem vagyok naprakész, de Disney, szerintem nincs olyan hónap, hogy valami ne jönne ki - gondolkoztam el, mert hát, erről a cégről beszélünk. Pénzéhes köcsög az összes, ha kell, az utolsó utáni őrt is lehúzzák majd az összes szériáról, ha kell, rebootok árán. Ez pedig nincsen rendbeeen... Tényleg nincs. - Néha. De ezt másoknak ne mondd el, tönkretenné az imidzsem.
Elképzeltem, ahogy az ikeában végigülöm az összes szőnyeget és még csak szemem sem rebbent az egésztől. Nevetett, láttam ám, nem vagyok vak, még ha viszonylag időben le is sunyta a fejét, hogy azért annyira ne legyen feltűnő a dolog. Akár azt, hogy bár itt már végzett, attól még itt várt, gondolom... rám.
- Igen, így is vehetjük - mosolyodtam el, a szemem sarkából a nőre pillantva. Felajánlotta, hogy van sütije, ha gondolom, akkor nagyon szívesen meghív rá, mire pár pillanatot hezitáltam. Nem voltam benne biztos, hogy én erre készen állok, mert tényleg oltári nagy szarhalom volt az életem a sitt előtt is, most nem akartam megint abba visszaesni. De végül csak bólogattam. - Ráérek. Szívesen mennék.
Nem ő az egyetlen, akinek szeretik megmondani, hogy mi is a nagy helyzet, nekem is próbáltak már beleszólni az életembe, de ebben az volt a szép, hogy én nem hagytam. Mert ugyan miért is tettem volna? Szóval még fizettem, majd intettem a fejemmel a stand irányába, ahol a pórét láttam.
- Menjünk, út közben elmesélheted, mi is volt a betegeiddel. - Azzal átvettem tőle a kosarat és el is indultam.