37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. július 14. 14:40 | Link

Podmaniczky kisasszony
Szerdán, egy zsúfolt, zsibongó piaci reggelen


Úgy tervezte, hogy ma történjék bármi, ő akkor is bemegy dolgozni, akár Fleur-rel, akár nélküle, hacsak pár órára is, de benéz, ellenőrzi az asztalát, vált néhány szót a régen látott kollégákkal, és bentről küldi ki a hivatalos baglyokat. Úgy tervezte, egészen hajnal ötig, mikor is a kislány fordult egy lendületeset az ágyban, és pici kezével arcon csapta legigazabb álmát alvó apját.
Konstantin szemei rémülten pattantak ki, egyenletes horkolása egy utolsó, félbeszakadó dörmögéssel maradt abba, és készen arra, hogy végezzen betörővel, varázslénnyel, rossz álommal, vagy bármi más létezővel-nem létezővel, tágra nyíló szemekkel fordult a mellette lepedőbe csavarodott kislányhoz.
- Mi baj van? Rosszat álmodtál? - kérdezte rekedtes hangján, miközben szemeiből kitörölte a felnőtt fantazmagória utolsó felrémlő pillanatát is. Aztán nyújtózkodni kezdett, de mikor Fleur kimondta a korai keltés velős indokát, mozdulata a levegőben dermedt félbe. - Hogy mit akarsz? Most? Milyen dinnyét? Hány óra van?
Oldalra, az ágy mellett álló éjjeliszekrényre pillantott, hogy az óra világító számlapja elárulja neki: mindenhez túl korán van, még a munkához is, de a gyerekhez meg pláne.

A piac forgatagában jobbnak látja felemelni a kicsit, és karjára ültetve haladni a hangosan kiabáló, erőszakos kofák között. Reggel hat óra van, de a piacon már most alig lehet férni. Idősödő boszorkányok egymást fellökve dúródnak előre, és a feleségüket váró varázslók az út közepén vitatkoznak politikáról, hogy a munkába igyekvő férfi még véletlenül se férhessen oda a gyümölcsöshöz. Fleur a sebtében rosszul megkötött nyakkendőjével játszik, és nagyokat kuncog apja bosszankodásain.
Konstantin fáradt szemeit napszemüveg takarja, mögüle nézelődik görögdinnyék után, amiket egyelőre sehol sem lát. Vállán hátizsák lóg, amiből a kislány plüss unikornisa kandikál ki. Anélkül természetesen egy tapodtat sem mozdulhatnak. Egy lépést sem, sehova.
- Szereted a sárgadinnyét is? Nem? Hát persze, hogy nem - lemondóan, egészen halkan beszél, és az idegeneket ügyesen kerülgetve figyeli az árusokat. Valaki csak árul már görögdinnyét!
Idegesen forgolódik, és nagy sokára, messziről szúr ki egy férfit, akinek portékái között ott virít a kislány úgy áhított vágya. A tömegen át sietősen indul el felé, fejük fölött közben elröppen néhány doxi, mire Fleur felsikkant, majd Konstantin nyakkendőjét rángatva kuncogni kezd.
- Meg...foj...tasz - hápogja a lánykának, s mutatóujjával lazít a túl szorosra húzott anyagon. - Hát vigyázz már jobban apádra!
Széles mosollyal csíp bele a karján üldögélő hasába, majd a telepakolt padhoz érve megkopogtat pár szimpatikusnak tűnő dinnyét.
Hozzászólásai ebben a témában



Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 14. 16:28 | Link

Osztrovszky úr részére
Szerda reggel

*Igen, igen, igen igeeeeen!
Anna nem aludt egész éjjel, annyira boldog volt. Csak járkált a kastélyban fel s alá, ha prefektusok közeledtek gyorsan elbújt. Nem csinált ő semmi rosszat, nem rajzolt csúnyákat a tanári ajtajára, vagy próbálta kipingálni a festményeket. Ezeket inkább rellonos ismerőseire hagyja. És aminek a legjobban örült, hogy szerelme... Ez nem egy jó szó. Inkább legyen a srác, aki iránt nem is tudja mit érez. Ő pedig nem más, mint Jeges Dióka, aki már borzasztóan hiányzott a lánykának. Ajkai, szemei, az illata... Az egész lénye. A holnapi nap folyamán mindenképp megkeresi a rellonost. Szüksége van rá, és baromira kíváncsi, hogy mivel töltötte el az idejét, míg Anna nem volt itt. Mondjuk nem biztos, hogy jó, ha megtudja, még a végén teljesen kiábrándul a srácból. Ennek pedig bátyja kifejezetten örülne, sőt a leányzó nem tudja, ám neki is jót tenne, ha végleg kitörölné aranyos kis buksijából. Halvány lila gőze sincs mennyi szenvedést és szomorú perceket okozhat még neki Dioka. Hiába, ő akarja ennyire megtapasztalni a fájdalmat, hát akkor tessék.
Hajnalban azért visszavonult a Déli szárnyba, mert valamennyire csak elfáradt, ennek okán úgy határozott gyorsan készít magának kávét. Pár perc múlva már kedvenc unikornisos bögréjébe került a fekete lötty, amit a klubhelyiségben ivott meg. Egy nagy sóhaj közepette kinézett az ablakon és akkor látta, hogy... Te jóságos ég! Már a Nap is előbújt! Még ilyet! Ez pedig azt jelenti, hoooogy... Kaja idő! Hmm... hirtelen megkívánta a görögdinnyét, úgyis nyár van, a piacon biztos lesz. Halkan beosont a szobájába a pálcájáért, majd kiugrált a suli épületéből. Kedvenc kantáros nadrágját és pandás hosszú ujjú pólójában igyekezett a faluba. Úgy sem látta még kora reggel Bogolyfalvát. Valószínűleg semmiben sem más, mint délelőtt, délután, vagy este... Mindig ugyanolyan unalmas... Vagy még nem járt a mókás részein, azért gondolja uncsinak.
10 perc alatt már meg is érkezik a falu központjába, ahol hihetetlenül sokan vannak! Idős nénik és bácsik, anyukák, akik épp a zöldséget vásárolják az ebédhez, gyerekek, aki pusztán nézelődnek. Wow! Sosem hitte volna, hogy Bogolyfalván ennyi ember élne. Furcsa... Néha-néha nekimegy az embereknek, vagy épp egy doxit próbál elüldözni. Hol vannak azok átkozott dinnyék?! Ekkor teljesen véletlenül egy férfinek tolat, akinek kb. a mellkasáig ér.*
 - Ő... Izé, ne haragudj - *mondja rögtön, majd mellé lép. Úúú, itt vannak a dinnyééék! Megbökdös néhányat, majd kiválasztja a legtökéletesebbet. Már épp előhalászná a pénztárcáját, mikor.* - A pi... mármint. A manóba! Hát nem otthon hagytam az összes galleonom! - *megforgatja szemeit, s dühösen mered a fincsi gyümölcsre. Hát na... Asszem erről is lemondhatok...*

Ma
Utoljára módosította:Podmaniczky Anna, 2015. július 14. 16:32
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér