A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!

Sötét, nyirkos, félelmetes, ha egy szóval kéne jellemezni ezt a helyet, csak annyit mondana az ember; barátságtalan. Legalább is este, hisz nappal ez a hely teli van emberekkel, akik mind valami csuda-csudi dolgot árulnak. Tulajdonképpen imád idejárni, no de így, sötétben nagyon is igazak rá a fentebb emlegetett jelzők. Akkor mégis mi a rákot keres erre Elena? Mert ugye, aki ismeri egy picit az tudja, hogy a lány inkább alszik cicapózba gabalyodva az ágy alatt, mintsem este a hidegben egy ilyen helyen kolbászol. Neeeem, ez már nem az egykori amnéziájának a műve, abból sikeresen kigyógyult, de hát akkor mi történhetett? A válasz egyszerű. Ő sem tudja, tulajdonképpen mi dolga lenne itt. Talán a kíváncsiság vagy épp a prefektusi énje sodorta ide, azonban teljes egészében nem tudna megfelelő indokot mondani. Vagy, ha igazán kreatív akar lenni, akkor mind a kettőre is foghatná a dolgot, mivel ma már mindenhol lődörögnek kóbor diákok, akiket az esti takarodóig össze kéne szednie, de viszont azt sem tagadhatja le, hogy vonzotta maga a tér. Volt már erre egy párszor, azonban este egyszer sem sikerült idekeverednie. Ma viszont igen, ki tudja minek köszönhetően. De, ha már sikerült a hőn áhított vágya, akkor körülnéz egy picit és, ha még szerencséje is van, sikerül elkapni pár erre császkáló diákot. Addig meg keres egy jó vattacukros bácsit.
Lassan szökdécsel ide-oda, közben benéz néhány magára hagyott pult mögé, megpiszkál egy-kettő lecsupaszodott fát, de vattacukor nem kerül elő. Talán erre nincs is ilyen? De hát, akkor mit fog enni, amíg a kis csínytevőket keresgeti? Ez így nem fair! Kell lennie erre valakinek, aki árul pár szép cuccmákot. Sétál még egy kört, aztán, mint valami elcsépelt krimiben, hirtelen észrevesz egy alakot a Piactér végén. Elena csapot-papot otthagyva rohan a nő irányába, azonban a nagy kapkodás miatt kiesik a hajából barátnőivel kreált fekete masnija, ezért hirtelen megtorpan és keresgetni kezdi a hajdíszt, közben azért fél szemét a nénin tartva. Olyan szívesen odamenne hozzá, hogy megkérdezze, merre van a vattacukros, de először meg kéne találnia a masnit. Nyááá, miért van erre ilyen sötét?  
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=452254#post452254][b]Elena Rose - 2015.01.12. 21:59[/b][/url]

Sötét, nyirkos, félelmetes, ha egy szóval kéne jellemezni ezt a helyet, csak annyit mondana az ember; barátságtalan. Legalább is este, hisz nappal ez a hely teli van emberekkel, akik mind valami csuda-csudi dolgot árulnak. Tulajdonképpen imád idejárni, no de így, sötétben nagyon is igazak rá a fentebb emlegetett jelzők. Akkor mégis mi a rákot keres erre Elena? Mert ugye, aki ismeri egy picit az tudja, hogy a lány inkább alszik cicapózba gabalyodva az ágy alatt, mintsem este a hidegben egy ilyen helyen kolbászol. Neeeem, ez már nem az egykori amnéziájának a műve, abból sikeresen kigyógyult, de hát akkor mi történhetett? A válasz egyszerű. Ő sem tudja, tulajdonképpen mi dolga lenne itt. Talán a kíváncsiság vagy épp a prefektusi énje sodorta ide, azonban teljes egészében nem tudna megfelelő indokot mondani. Vagy, ha igazán kreatív akar lenni, akkor mind a kettőre is foghatná a dolgot, mivel ma már mindenhol lődörögnek kóbor diákok, akiket az esti takarodóig össze kéne szednie, de viszont azt sem tagadhatja le, hogy vonzotta maga a tér. Volt már erre egy párszor, azonban este egyszer sem sikerült idekeverednie. Ma viszont igen, ki tudja minek köszönhetően. De, ha már sikerült a hőn áhított vágya, akkor körülnéz egy picit és, ha még szerencséje is van, sikerül elkapni pár erre császkáló diákot. Addig meg keres egy jó vattacukros bácsit.
Lassan szökdécsel ide-oda, közben benéz néhány magára hagyott pult mögé, megpiszkál egy-kettő lecsupaszodott fát, de vattacukor nem kerül elő. Talán erre nincs is ilyen? De hát, akkor mit fog enni, amíg a kis csínytevőket keresgeti? Ez így nem fair! Kell lennie erre valakinek, aki árul pár szép cuccmákot. Sétál még egy kört, aztán, mint valami elcsépelt krimiben, hirtelen észrevesz egy alakot a Piactér végén. Elena csapot-papot otthagyva rohan a nő irányába, azonban a nagy kapkodás miatt kiesik a hajából barátnőivel kreált fekete masnija, ezért hirtelen megtorpan és keresgetni kezdi a hajdíszt, közben azért fél szemét a nénin tartva. Olyan szívesen odamenne hozzá, hogy megkérdezze, merre van a vattacukros, de először meg kéne találnia a masnit. Nyááá, miért van erre ilyen sötét?  
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=452263#post452263][b]Katherine Danielle Averay - 2015.01.12. 22:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1898&post=452279#post452279][b]Elena Rose - 2015.01.12. 22:31[/b][/url]

Masnika, masnika! Merre lehetsz? Hogy a fészkes fenébe tudott így elbújni? Talán azért mert a hajdísz fekete, itt meg amúgy is sötét van...? Nem baj! Attól még meg kell lennie valahol! Kitartóan keresgél tovább, most már azonban két kézzel kutakodva a nyirkos földön. Lehet, hogy ez nem volt valami forradalmi ötlet, mert így elrántotta a fejét a néniről, és mire a kislány eljut odáig, hogy kiszabadítja magát a hajából, hogy lásson is valamit, a nő már nincs sehol. Vagyis hát ott nincs, ahol az előbb látta, szóval biztos elmehetett. De ilyen gyorsan? Meddig vacakolt Ő cuccaival! Vagy lehet, hogy csak képzelődött. Igen, biztos ez lehetett. Elenának nagy a képzelőereje, egy ilyen pici átverés az agyától már semmiség!
Szép is lenne, ha az idegen elment volna, mivel miközben a lány a földön babrál, addig a nő egy szempillantás alatt a háta mögött terem, de mivel Lena most se hall se lát, nehéz lenne észrevennie, még akkor is, ha csak egy egyszerű diák lenne. Az ismeretlen nem teketóriázik, rögvest feltesz egy kérdést a lánynak, Ő meg mint aki a legjobb barátját látja, vidáman felpattan a helyéről és a nála látszólag öregebb nőre mosolyog.
- Igen! Elvesztettem a masnimat. Hiába kerestem, nem találom sehol - szontyolodik el egy picit, ahogy arra gondol, talán a hajdísze már örökre a Piactér rabja lesz, vagy esetleg másnap egy másik gyerek elrakja magának. Talán az még rosszabb is lenne, mintha örökre itt maradna a földbe fagyva. Viszont hiába a masnit övező rejtély, a nő jelenléte valahogy nem bírja elkerülni a figyelmét. Van benne valami különleges, csak azt, ha elvennék az összes gumicukrát, akkor sem tudná elmondani.