36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 16. 22:11 | Link


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


Talán azt vártam, neki kényesebb ez a téma első hallásra, de ahogy tovább fejtegette és bedobta a találkozási reményeit, el kellett mosolyodnom. Valahol tetszett, hogy ilyen célirányos gondolatai vannak, mert ez jó. Azok, akik kis tervekkel szelik az életet talán sokkal hamarabb érnek a céljaikhoz, legyen ez egy találkozó vagy álommunka. Én kicsit le voltam magammal maradva, de ami késik, az nem múlik ugye. Amíg beszélt leküzdöttem a maradék almát, majd egy komposztos konténerbe hajítottam a csutkám. Mert ez fontos, ha lehet, szelektáljunk. Meg az is volt legközelebb.
- Lehet már saját magadból is, nem? tuti sokan kíváncsiak apád nélkül is rád, főleg, akik sokat hallhattak róla - dobtam fel rá is emelve a tekintetem. Igazából biztos sokan keresnének hasonlóságot, hogy vajon neki is furcsa szokásai vannak-e, esetleg hajlama. Ha paranoiásabb lennék, már most elgondolkodnék, nem-e figyelnek engem miatta is meg úgy amúgy is. El is engedem inkább ezt, nem valami hasznos.
- Az se lepne meg, ha szellem lenne, tudod, itt azok is vannak - billegtettem a fejem két oldalra még a kezemmel is mutogatva, hogy aztán abba is hagyjam, mikor két néni megnézett, majd össze is súgott. Már látom, mindjárt indul, hogy megőrült a polgi lánya. Pedig nem, totál okés minden, én mondom. De én jobban örülök, hogy a tesómmal és nem szellemekkel vagyok egy szobába. Ha muszáj lenne talán beköltöznék Bognáékhoz, de még az a lány is fura, nem akarom én bántani...csak hát akkor is. Mint aki dobozban él. Lehet neki se ártana valami löket, hogy megmozduljon.
- Nem tudom, a menhely tök menő, mármint, jót is tesz és legálisan lehet egy rakás édes állata. Ezt tök irigylem, mondjuk van amit annyira nem tőle - húztam el a szám, mert igen, én is hallottam ezt meg azt már. Bár gondolom itt is igaz, hogy a pletykáknak csak a fele igaz. De van, akinél az egész igen gyanús.
Egy darabig Lizát figyeltem, aztán kiszúrtam a dinnyés csodákat és rájuk is repültem válogatásba kezdve. Mintha nem most ettem volna meg az almám, sose baj, a hasam egy fekete lyuk, bár a kilókat is elnyelhetné, amiket nem élek pluszban. Nem vagyok magas, nekem nem normális ez a súly!
- Jaja - helyeseltem kicsit elveszve a témától, de azért azt hiszem még Dávid tetkóinál jártunk, vagy annak a közelében. - Tollat? Valami varázs toll? Mármint különlegeset tud, hogy nem találod? Uh, az tuti nagyon menő lehet, én ott egy utcabálra mennék el szívesen. Az a sok szín meg zene és ember, ahw...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. augusztus 26. 13:14 | Link

Wittner Stella

Elnevette magát Stella válaszát hallva. Volt egyfajta egészséges önképe, de egoista sosem volt. Egyelőre, aztán majd lehet egyszer azt is beikszeli, de még biztosan nem.
- Talán ha kiszínesíteném. Most amúgy is nagyon mennek az ilyen ifjúsági történetek. - Csak legyintett egyet, pedig egyébként idegesítette egy kicsit ez a hype. Főleg, amikor King könyvért állt sorba, de alig jutott a kasszához, mert épp akkor jelent meg valami tini sztori, és persze a kortársainak visítozni kellett minden percben.
Alig várta, hogy kinője ezt a korosztályt. Jó, azért ha egy Lush terméket fedezett fel, ő is megörült, de igyekezett azért moderálni magát. Az esetek többségében sikerül is.
Mosolyogva nézte a lányt, ahogy imitálja a kitalált dolgait. Nem csodálkozna, ha kiderülne, hogy van valami olasz vér benne, amilyen hévvel képes beszélni.
- Az elég szomorú lehet. Ha szellem lennék inkább Fela profot kisérteném, nem a rellonosokat - kuncogott halkan. Bár amilyen a bájitaltan tanáruk, talán még szellemként is megijedne tőle.
Ahogy a kutyáktól is. Mindenki odáig volt a kis vakarocskért, de Liza a lovakon kívül nem tűrt meg más állatot a közelében. Valahogy sosem arra gondolt a kisállatok kapcsán, amire a normális emberek, ezért inkább távol tartotta magát tőlük.
- És nálatok milyen a HV? Sárkit csak ritkán látom, de olyan... furának tűnik - váltott témát hirtelen. Lassan magára varrathatja a pletyka anyu kifejezést, amennyit műveli mostanság.
A dinnyés pálcikákat nézve ismét felnevetett. Hová máshová menne az eridonos, mint ahol a legtöbb élet van.
- El is tudlak képzelni sombreróban - bólogatott, ahogy egy pillantást vetett a lányra. - A toll meg... hát nem olyan egyedi. Csak olyat szeretnék, ami úgy néz ki, mint egy madártoll, öníró, plusz a belsejéből ki lehet húzni apró papírt, mint mondjuk a puskatollaknál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 5. 15:47 | Link


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


Egyet kellett értenem vele, bár engem ez sosem kapott el ilyen húú, én ezt most akarom. Olvastam, szeretek is, de az én könyveim inkább vastag magazinok, és nem erről szólnak. Ez a valóság. Érdekel most éppen a lakberendezés is a divat mellett, hát az ékszereket, a kristályok és kövek mikéntjét és az arany-ezüst örök vitát tanulmányozom inkább. Szerintem tökre ki se nézik, ettől jó a meglepi mondjuk. Szeretem tudni mi a trend és nem csak öltözékben. Színben, viselkedésben, munkamorálban. Ki tudja mikor jön ez majd még jól? Szerintem a varázsvilág is tökre alul van cicomázva. Pedig a varázslöttyök gyors szépítő hatásai ha kapnának egy kis reklámot, vinnék őket mint a cukrot! Muglik is, eladhatjuk homeopátiának!
- Ugh, de ő undi - grimaszoltam nagyon citromba harapott arcot vágva kicsit a kezemmel is pipiskedve. Ha tehetném, tuti valami nagyon csini pofit kísértenék, olyat, akit vicces is ijesztgetni, jól is néz ki és szórakoztat. Jó, egy ilyet nem csak szellemként kerülgetnék szívesen, de ez totál más kérdés!
- Mitől? Sárki bá', hát olyan rendes, mindig van valami buli, igyekeznek. Meg megengedte a koedukált szobát, én adom a bácsit - jegyeztem meg nagy bólintásokkal, bár nem úgy ám! Hallottam pletykákat, hogy vannak diáklányok, akik oda meg vissza vannak érte is, szerintem kedves, de ennyi. Nem annyira fogott meg úgy...egyben, értitek. A helyettese meg még olyan morcos is, bah.
Közben a nagy eszegetésbe belefért az álmodozás is, így kifejtettem a karnevál témát. Engem nem is annyira a zene vagy a hangulat kötne le, ha ott lennék, ezt újra kellene gondolnom. Azok a ruhák a táncoslányokon, a színek és a helyi különleges kiegészítők. Maga lehet a Mennyország.
- Kipróbálnám a miniruhákat is, tudod vannak a karneváli lányok, azokkal a nagy tollakkal - mutogattam is mellé még riszálva is kettőt a hátsómon, bár ezt maximum mögöttünk értékelték, én csak lépegettem tovább utána.
- Puskázni akarsz? Arra van egy csomó más módszer is! De a toll szépnek hangzik. Öníróságot lehet rá bűvölni, miért nem csináltatsz egy ilyet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. szeptember 14. 21:29 | Link

Wittner Stella


Hogy Felagund undi lenne? Jó, hát öreg, meg csoffadt már egy kicsit, elég lassú és unalmas is, de pont ezért lenne jó móka. Vagy az ő nevében ijesztgetni a gólyákat. Vagy a kettő egyszerre.
Liza előtt sorra pörögtek a jobbnál jobb ötletek, és valahogy érezte, hogy amíg a tanoda falain belül marad, valamelyiket, ha nem mindegyiket, de meg fogja valósítani.
- Na jó, elfogadom. Elég érv, mert hát én se akarnám őt nézni a végtelenségig - bólintott rá végül.
Jobban belegondolva már pár óra után megunná. Vicces néha borsot törni mások orra alá, aztán kinevetni, hogyan kezelik a helyzetet, de azért Liza sem szerette ezt túlzásba vinni. Igazából el sem tudná képzelni az életet szellemként, bizonyára halálra unná magát.
- Koedukált szobák? - kérdezett vissza azonnal.
Most nem viccelődött, komolyan meglepődött. Egyrészt azért, mert mégis hogy lehet ezt megcsinálni egy ilyen intézetben, másodszor pedig hogy a viharba lehetséges az, hogy erről eddig nem hallott. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy inkább a festményekkel kellene összebarátkoznia, vagy már egyből a diákokkal. Ez utóbbi sokkal melósabb mondjuk, de az értéktelen hírek mennyisége ugyanannyi lenne. Ezt mindenesetre elnapolja, majd ha lesz pár perce, ki fog dolgozni valami tervet.
A karnevál már sokkal inkább felvidította, egy pillanatra még magát is elképzelte azokban a ruhákban, amikről Stella áradozott. De a pillanat elmúlt, Liza pedig már csak az eridonos mozdulata miatt vigyorgott.
- El kellene oda mennetek nyaralni, vagy valami. Igazából szerintem rossz helyre születtél -  Félig viccnek szánta, de kicsit komolyan is gondolta. Stella aligha illik bele a magyar valóságba, ha szerencséje van, sosem fogja azt a mentalitást birtokolni, mint általában az itthoni emberek.
- Nem akarok puskázni, nekem nincs rá szükségem - kicsit még fel is húzta az orrát, ahogy mondta. Ha másra nem is, az eszére mindig büszke volt, ezt pedig nem is tagadta. - Csak szeretnék egy ilyet adni anyának. Nem szereti az elvarázsolt dolgokat, de ha találnék egy igazán szépet, azt biztos szeretné.
Azt nem tette hozzá, hogy már le is zsírozta a Kins&Kensben a toll megbűvölését. Már csak meg kell találnia a megfelelő darabot, viszont úgy tűnik, erre nem is aznap fog sor kerülni. Lassan már a sor végére érnek, és még csak hasonlót sem vett észre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. november 17. 12:35 | Link

Madarász Gergely
hétköznap este | a piactér közepén | x

Ahogy az ősz beköszönte és a tél közeledte okán a nap egyre kevesebb órát tölt a fejek felett, ezzel fordított arányban egy magas árnyék egyre több ideig rója a falu utcáit. Így van ez velünk, vámpírokkal. A mi óránk másképp jár és az életünk legtöbb területén is meglehetősen ellentétesek az érdekeink a halandókéval. Ők nekikeserednek, mikor egyre nő a sötét, mi pont, hogy ekkor kerülünk elemünkbe. A legtöbb dolog, amit ők hajtanak, számunkra nem jelent semmit. Nekik sok az alapvető létigényük, nekünk nincs igazán sok. Ezzel pedig rá is világíthatunk egy közös pontra a kevésből: nekik szükségük van a vérükre és... nos az ő vérükre nekünk is szükségünk van.
Az a bizonyos magas árnyék tehát megérkezik a piactérre. Hogy mégis mit keresek itt? Semmit. Miért muszáj mindig keresni valamit? Csak szokásos sétámat költöm, ez pedig egy olyan helyszín, ahova viszonylag keveset járok. Hiszen mi értelme ennek a térnek este? Ilyenkor nincs piac. Persze, a környező boltok még nyitva, azonban a hely éteri lényegét nyilvánvalóan nem ezek adják, hanem az portékáikat kínáló bódék, az áruikat kiabálva népszerűsítő kofák, a melengető pezsgés. Nekem ebben csak akkor van részem, amikor valamilyen különleges esemény van, mondjuk mikor az adventi vásár megnyitja kapuit. Ilyenkor azonban nekem nem jut más az élményből, mint az itt maradt illatok, meg egy-egy lehullott növényszár, letört kosárfonat és egyéb darabkái, emlékét őrizve a nappal itt történteknek. Akarva akaratlanul eszembe jutnak London középkori forgatagai, melyekben emberlétemben még részem volt. Hogy hiányzik-e? Mondanám, hogy nyilvánvalóan igen, viszont, ha minden egyes ponton magamba roskadnék, amelyben halhatatlanként nem lehet részem, úgy járnék, mint azok a fajtársaim, akik önként kisétálnak a napra vagy karóba dőlnek. Alapvetően letargikus alkat vagyok, nem kell nekem még külön depresszió is. Egyszerűen úgy döntöttem, nem keserítem magam ilyen ostobaságokkal, mint hogy azokra a dolgokra vágyjak, amiket már soha nem kaphatok meg. Tudomásul veszem, hogy vannak ilyenek és inkább arra koncentrálok, amim van.
Megállok az üres, csöndes tér közepén és csak figyelek. Magamba szívom a nappali élet morzsáit és tanúja vagyok az estieknek. Sétálgatnak persze azért páran erre, betérve még az itteni üzletekbe zárás előtt. Zsebre tett kézzel nézem a körülöttem lévő életet, mint egy jó filmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2018. november 18. 19:58 | Link

Adam

Az ősz kapcsán szomorúan kell megállapítanom, hogy messze túl sok időt töltöttem Angliában ahhoz, hogy ne találjam a kontinentális klímát kellemetlenül hidegnek. Hiába is igyekszem szoktatni magam, egyelőre választhatok két réteg melegítő bűbáj és a téli kabátom közt, ha ki akarok mozdulni. Pedig ehh, a négy faltól is ráz a hideg. Mindegy. Majd átmegy. Addig is iparkodom sok időt tölteni tanulmányi intézményen kívül (nem azért vagyok házvezetőakármi, mert annyira rajonganék a kölykökért, csak remek barátaim vannak), de biztonságos területen belül...ami nagyjából az összes szórakozásomtól megfoszt.
Ebben a faluban alig van élet. Londonhoz vagyok szokva, nem ehhez a csendhez és kihaltsághoz, ami itt körülvesz. Utazni viszont nem sok esélyem van, hacsak be nem csajozok (vagy be nem palizok valakit). Szóval teázom. Van egy bazi termoszom, egy könyvem és hogy izgalmasabb legyen, a piactér egyik standjának tetejére raktam a bázisom, ahonnan anélkül figyelhetem az erre botorkálókat, hogy ők nekem jönnének. Igazából azzal se vesződöm, hogy illúzió mögé rejtsem magam, épp csak biztosítottam, hogy ne eshessek le, na meg raktam magam alá egy jó vastag takarót, hogy kényelmesen törökülhessek. Stephen King társaságában kortyolgatom hát az Earl Greyem (cukorral és tejszínnel, mert legalább ennyi dekadenciát akarok most), s ha épp nem a kis fém bögrét emelem a számhoz, a környéket pásztázva, akkor a pálcámmal játszom, ujjaim közt pörgetve-forgatva. Régi rossz szokás, de - kopogjam le - olyan még nem volt, hogy akaratlan elsült volna a kezemben. Amúgy nincs vele semmi célom, egyelőre csak tanulmányzom a helyieket, felmérem a terepet, reménykedve abban, hogy a megszerzett tudásra sosem lesz szükségem. Persze, egy másik részem gyakorlatilag térden állva könyörög valami történésért, ám józanon tudom, hogy kell nekem a balhé, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.
Ééééés mire elértem idáig gondolatban, a szemem megakad egy sötét figurán - nem mintha bajom lenne a gothokkal, de tőle egy pillanat alatt eltölt egy nagyon ismerős és nagyon kellemetlen érzés. Halk hümmögéssel beleiszom a teámba, a helyi pletykákat pörgetve végig fejemben és azon tűnődve, mennyire hihetek nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. november 19. 23:00 | Link

Madarász Gergely
hétköznap este | a piactér közepén | x

A pletykák igazán hasznos dolgok, ugyanis valamilyen valóságalapjuk mindig van. Legalábbis valamilyen ok arra, amiért elterjedtek. A rólam keringő szóbeszédek mondhatni szinte mind igazak. Az például közkeletű, hogy van a falunak vámpírja. Akadnak még fajtársaim a vidéken, azonban nem olyan régen, mint én és a közösség éltében sem töltenek be akkora szerepet. Így ezt a címet valahogy én birtoklom. Ezen kívül van, aki úgy tartja rólam, hogy nagyon régi, ám szelíd vérszívó vagyok. Ez is igaz. De van, aki meg azt mondja, vérszomjas gyilkos vagyok. Nos ez is igaz. Nem mintha szakértőnek kéne lenni, hogy ezt egy vámpírról csaknem bizton állíthasd.
Hamar észlelem a bódé tetején kényelmesen elhelyezkedett alakot. Direkt nem nézek azonban még felé, hiszen ahhoz, hogy megfigyelhessem, nem is igazán van szükségem arra, hogy rátekintsek. Hallom szívverését és szuszogását, valamint azt, ahogy ujja a könyv lapjaihoz ér. Érzem a teája illatát. Még a melegét is. Mármint az italét. De igazából természetesen a teste melegét is.
Ráérősen indulok tovább, hogy bejárjam a piacteret. Mintegy körözök. Vontatottan és nesztelenül, ahogy a ragadozó kering áldozata körül. Én azonban most nem kebelezek be mást, mint az este élményét. Pár perc múltán felnézek az olvasgató férfira. Fejem oldalra biccentem, lassan pislogok egyet. Az ösztöneim -amik ugyebár elég fejlettek- azt súgják, ki van élezve rám. Felfigyelt a feltűnésemre. Nem tudom, ki ő, csak sejtéseim vannak róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2018. november 21. 22:59 | Link

Szakmai ártalom, de bárhova megyek is, mindig tájékozódom a helyi sötét lényekről és különlegességekről - egyrészt, mert nem szeretem a meglepetéseket, másrészt, esélyesen össze fogok futni velük. Minél szeszélyesebb-veszélyesebb, annál valószínűbb, hogy egymás útjába sodorjon minket a balsors. Murphy örök és az egyetlen kiszámítható dolog. Ha magam ellen fogadhatnék, már rég milliomos lennék.
Nem vesződöm a perifériás látással, a könyvből fel-felpillantva egyenest rá nézek. Most már a nevére is emlékszem. Fura egy szerzet, az elcsípettek alapján - mint egy Douglas Adams könyv - jobbára ártalmatlan, és vén, mint az országút. Ritka, hogy ennyi idő után is legyen benne, vagy ha más nem, felszínén egy vékony héjra elegendő emberség. Mármint, eleget láttam, hogy ne áltassam magam, reális elképzeléseim vannak arról, mi mindent tehetne, ha épp kedve tartaná. Pont ezért értékelem, hogy mindössze közepesen kríp módon figyel, mert kétség sem fér hozzá, hogy miközben az egyre üresebb piacon köröz, friss húsként kivívtam pillanatnyi érdeklődését. Nem illek ide. Tulajdonképpen nem illek én sehova, de ide aztán főleg nem.
Kortyolok, lapozok, megperdítem a pálcát az ujjaim közt, kiszolgáltatottságom teljes tudatában, mert persze a hoppanálást letiltották, mint triggert, hogy életben tartsanak...ami jelenleg kissé kontraproduktív. Nem újdonság persze, de ezt a fajta mérhetetlen erőkülönbséget sosem szerettem (mármint ki szeretné az érzést, hogy gyakorlatilag lábatlan pók módjára kapálózhat legfeljebb), mindössze megszoktam; nyilván sokat segített ebben, hogy az élet amúgy is imád szo...ívatni. B*szd, nem igaz, már gondolatban is cenzúrázom magam.
Lenézek és a lassú, szinte vontatott pislogástól olyan érzés tölt el, mint amikor macskával szemez az ember. A benyomáson az se segít, hogy a sötétben nem lehet kivenni a pupilláját, szóval van némi bagzócicaszem beütése a pillantásának. Ha sitcomban lennék (ami néha tök indokolt feltételezés részemről), most bántó hangossággal beleszürcsölnék a pohárkámba, lásd comic relief. *
- Segíthetek valamiben?-*Érdeklődöm olyan nyájasan, mintha én lennék a házigazda, a piac pedig az otthonom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. november 30. 21:12 | Link

Madarász Gergely
hétköznap este | a piactér közepén | x

Valóban. Kifejezetten vén vagyok és az évszázadok alatt úgy kikopott belőlem az emberi mivolt, hogy emberségesebb lettem a halandóknál. Mint mikor a víz olyan hideg, hogy már éget. Mivel én nem hajtom azokat a javakat, amiket ők, kerülnek azok a káros érzelmek, amik őket feldúlják. Hiszen nincs más feladatom, mint megszerezni azt a keveset, amire szükségem van és önmegtartóztatást gyakorolni. Bár, belegondolva, nekik is csak ezt kéne tenniük. Azonban nekem, halhatatlan, alig érző lénynek ez nyilván könnyebb. Nyilván.
Én sem illek sehova. Közös ez bennünk. Viszont szerintem, aki nem illik sehova, az igazából mindenhova illik. Tény, rám ez különösen igaz, hiszen történelmem miatt olyan felfoghatatlanná válok, hogy kezelhetünk akár egy antik dísztárgyként.
Kérdésére csupán megrázom a fejem és elveszem róla pillantásom. Hajlamos vagyok megfeledkezni magamról. Olyannyira kívülállóként fürkészem az életet, hogy néha azt hiszem, láthatatlan vagyok. Jobban mondva nem hiszek én semmit, egyszerűen csak túlzottan elmerülök a szemlélő létemben.
- Szia Adam - köszön rám vékony hangon egy bagolyköves lány, ahogy pár barátnőjével elsétálnak mellettem, indulva vissza a kastély fele. Az Edictumból ismerem még. Sokáig voltam az újság szerrkesztője és főszerkesztője, de már átadtam a stafétát a diákságnak teljes egészében. Elég az hozzá, a levitás   olyan természtesen üdvözöl, mint bármelyik iskolatársát. Rápillantok és biccentek neki. Kuncogva, sutyorogva ballagnak tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2018. december 17. 00:12 | Link

Adam

Némán farkasszemet nézünk, mígnem ő elfordítja a fejét és tekintetét rólam. Nem mintha valójában elengedne, sajátos kisugárzása továbbra is kivehető számomra és kíváncsian elemezgetem az érzéseket, amiket felriaszt.  Leteszem a könyvet, hogy pofátlanul tenyerembe támaszthassam az állam, míg szenvtelenül bámulom. Hiányzik a vérszomja által csiholt félelem, bár munkál bennem a kiszolgáltatottság kényelmetlensége és a dac, az a csakazértse, ami lételemem. Jobban belegondolva olyan, mint egy fénykép, azokból a korokból, amikor még hitték, hogy a fotográfiák ellophatják a lelkedet. Itt áll előttem, tisztán és világosan kivehetőek vonalai, mégis megfoghatatlan.
Sokáig magam sem értettem, miért szeretném levakarni magam azt az átható pillantást, ami jellemző a hozzá hasonlókra. Pedig egyszerű a válasz, emberi gyarlóságom lázadt a tudat ellen, hogy valahol odaát, a sötétség túloldalán évszázadok szunnyadnak, amik árnyékában én csak egy gondolat vagyok, egy végtelenségig ismétlődő sorminta vonása. Hogy nem azért látnak át rajtam, mert annyira kifinomultak lennének az érzékeik, hanem mert az emberi jellem olyan unalmasan kiszámítható, korlátolt. Mindenki hisz a saját kivételességében - vagy legalábbis szeretne, amíg az élet előbb vagy utóbb nem szembesíti az ellenkezőjével. Hát...a jellemfejlődés mindenki előtt nyitva áll.
Arcizmom se rezzen arra, ahogy a csitrik elsétálnak mellettünk és letegezik, de kezem leeresztve ujjaimat összedörzsölve elmorzsolok egy képzeletbeli csipet valamit, mintha a hozzájuk tapadt kellemetlen érzéstől próbálnék megszabadulni. Miután hallótávolságon kívül érnek a diákok, s Adam még mindig nem mozdul, némi latolgatást követően engedek a bennem toporgó unalomnak.*
- Lenyűgöző a közvilágítás imperszonációja. Ragyogó!-*bólogatok elismerően, s hangomon nem érződik gúny, csak egyfajta kimért csodálat. Nem mindenki képes utcalámpát megszégyenítő tartással állni és tűnni ki a tömegből.*
- A világért se vegye tolakodásnak, de mondja, sokat gyakorolta?-*piszkálom mezítlábbal a tigrist, egy naiv brit kispolgár kíváncsiságával. Három lehetőség van: A, pórul járok B, elhúz innen és olvashatok tovább C, történik valami érdekes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2018. december 19. 08:38 | Link

Madarász Gergely
hétköznap este | a piactér közepén | x

Finoman összevonom sötét szemöldököm a jópofáskodó odamondásra és a költői kérdésre. Érzem persze, hogy ez főleg piszkálódás. Játék a tűzzel. Feltekintek ismét a stand tetején üldögélő alakra, a szemébe nézek, egyik kezem magam elé vonom és elegánsan meghajolok, ahogy az régen bemutatásnál vagy színházi tapsrendnél volt szokás. Így nyugtázom az alakításom dícséretét.
- Úgy sejtem, némileg többet, mint Ön a csúcsdíszkedést - adok nevet a bódé tetején betöltött szerepének, miközben felegyenesedem. Lassan itt az idénye. Gondolom, csak gyakorol, hogy a fa tetején már simán menjen. El is képzelem glóriával meg szárnyakkal. Egész jól mutatna. Ó és a hiedelmem nem annak szól persze, hogy ne űzné nagyon jól a fent gubbasztást, hanem tényleg pusztán az időnek, amiben valószinűsíthetőleg előnyöm van.
Úgy döntök aztán, megnézem magamnak, milyen onnan a kilátás, ha már így megszólított. Egy pillanat múlva hűlt helyem marad a tér kövén és a szomszédos árusítóhely tetején termek. Bakancsos lábaimat lelógatva ülök rajta. Fehér kezeim ölembe ejtve. Nem is rossz itt. Sőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2019. január 9. 23:10 | Link

Adam
Csúcsdíszek egymás közt | Stealing my spot |

Annak ellenére, hogy egyáltalán nem naiv jóhiszeműség késztet a csevejre és adja számba a szavakat, egy részem óhatatlanul is túl jól szórakozik a reakcióján. Persze, tudom én, hogy mint indián kisgyerek a sínek között, az életemmel játszom, ám ettől nem élvezem kevésbé. Vagy vette a lapot, vagy...nos, kellemetlenül elnyújtott halálom lesz. Visszafogom magam, amikor a meghajlását kezem automatikusan nyuszitapssal jutalmazná, pótcselekvésként felhörpintve maradék teámat.  
- A született tehetségnek kevesebb idő kell a kibontakozáshoz,-*végtelenül őszintén és szerényen jegyzem meg ezt, mintha hangyányit zavarba is jönnék önnön felsőbbrendűségemtől. Nem mintha nem érteném az utalást, csak gyökérből vagyok, ahogy kedves barátaim hangoztatják. Amúgy kínos, mennyire belenyúlt, valóban a csúcson lettem dísszé - alighogy előléptettek, ki is iktatott a fejsérülésem.
Aha, angyal. Napersze. Max a fűzfán fütyülős, fémöntvényes...
Végül letelepszik a szomszédos stand tetejére, kényelmesen elhelyezkedve. Érdekes. Pördítek egyet a pálcámon, közelebbről is tanulmányozva kicsit az arcát, lényét. Mint a gyerekek, érzem a késztetést, hogy megböködjem valamivel, valódi-e, bár furcsamód olybá tűnik, megtartotta a lélegzést, mint régi rossz szokást.
Nem töröm meg a csendet, helyette kíváncsian módosítgatni kezdem a képet - apró részleteket cserélgetek, új darabokat csempészek bele, a hihetőség határain belül mozogva, várva, észreveszi-e. Ha elég sokáig hagyja, hogy játsszam, arra térhet magához, hogy a lába hirtelen olyan mély szakadék fölött lógáz, aminek nem látni az alját. Ketten ülünk a világ tetején, míg én a könyvemet olvasgatom, tökéletesen ártatlan fejjel.
Én ott se voltam, montha a cement.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2019. január 28. 13:00 | Link

Madarász Gergely
hétköznap este még karácsony előtt | a bódék tetején | x

Nem kapok tapsot a meghajlásomat követően, noha nem is vártam. Bár talán jól esett volna. Nem mintha akármit is változtatna, ha nekem jól esik valami, vagy ha nem. Ugyanúgy nincs nyoma egyik érzelemnek sem rajtam. Még én is alig veszem észre.
Mindössze bólintok a visszaszájalásra. Hiszen ez igaz. Ha pedig számára az a dicsőség, hogy csúcsdísz őstehetség, én nem fogom elvenni az örömét. Még ha úgy is festek, mint akit pont arra teremtettek, hogy megfosszon másokat minden boldogságuktól. Igazából éppen az ellenkezőjére szokott inkább sor kerülni.
Bódészomszédom leplezetlenül bámul, ami egyáltalán nem zavar. Hiszen engem alig zavar érdemben bármi. Szemléljen csak. Én is figyelem őt, csak nem a szemeimmel. Érzem illatát, hallom szívverését, eljutnak hozzám rezdülései.
Valami történik. Valami változik. Ám mivel az a valami csak a látszat, így nem olyan könnyen észlelem, mintha ténylegesen megtörténne. Finoman összevonom vékony, fekete szemöldökömet és ráérősen körbetekintek, mígnem látóterembe kerül az alattunk lévő szakadék. Márványszín homlokomon megjelenik pár ránc. Kezeimet lecsúsztatom az ölemből magam mellé és megkapaszkodom a tető peremén, hogy picit előrébb hajolhassak. Csak pislogok le a tátongó mélységbe, majd oldalra tekintek olvasgató szomszédomra. A feje lehet, hogy ártatlan (már ha ez a fej lehet valaha is az), viszont a légzése, a pulzusa, a tartása mind árulkodnak nekem.
Ismét a mélység felé tekintek, ellököm magam és leugrom oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2019. február 15. 23:13 | Link

Adam

Az ember azt hihetné, most aztán vámpíromra akadtam, belekóstolok a saját orvosságomra és majd a hajam tépdesem attól, hogy hozzám hasonlóan semmitmondó vonásokkal szemléli kis, kétszemélyes előadásunkat. Mégis, inkább derűs kíváncsisággal tanulmányozom, ahogy telik-múlik az idő, frusztráció árnyéka nélkül, elvégre ahogy én csak egy újabb halandó vagyok számára, ő csupán egy újabb halhatatlan számomra. Egyikünk sem annyira eredeti, hogy ne találjunk a másikban ismerős vonásokat, márpedig az érzelmeket lassan felemésztő, szárazon pergő rozsdaréteg majd' minden fajtársa lényébe belemarja magát. Ettől függetlenül a British Library éjjeli könyvtárosait - ezeket az ódon kötetek szagát árasztó, pergamenek közt aszalódó drága lelkeket - éppúgy kedvelem, mint Lizi szeszélyes szóáradatait és csip-csup fellángolásait vagy a la Fayek családi ereklyeként őrizgetett dinoszauruszait.
Tetszik a pillanatnyi zavara-értetlensége, illetve az a lazaság, amivel - jelenleg - nyilvánvaló kétszínűségemet kezeli, ahogy szemügyre veszi "művemet". Sőt, szó szerint beleveti magát a felfedezésébe. Pompás. Anélkül, hogy megmoccannék, azonnal alakítom az illúziót, gondolkodást mellőzve asszociációra építek, mert nincs szükségem rá, hogy valóban elhitessem vele, ez a valóság. Szabadon játszhatok, így zuhanás helyett lassan, könnyedén hintázva kezd süllyedni a sötétségbe, akár egy tollpihe, s egy arra tévedő fuvallat még meg is perdíti tengelye körül. Kellemes ez a majdnem súlytalanság, bár hiába is kapálózik, irányítani nem tudja a sodródást. Addig is ráér nézelődni, hisz az ő szemeinek nem akadály a fénytelenség; a két oldalt magasodó sziklafalakból pedig város bontakozik ki, a hegy elevenjébe vájt épületek, oszlopok, párkányok és ablakok tömkelege. Elhagyatott, ősi és titokzatos labirintusa letűnt népeknek, aminek termeiben apró lidérclángok bújkálnak és fogócskáznak. Némelyik torony vagy kiugró karnyújtásnyira van, de ha hozzáérne, hogy megkapaszkodjon, mintha vizet próbálna merni s a kő köddé foszlik - völgy mélyén tanyázó felhővárossá változnak az árnyak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2019. március 13. 20:36 | Link

Madarász Gergely
hétköznap este még karácsony előtt | a bódék tetején | x

Mintha egy álomban lennék. Nem én alakítom, hanem alakul körülöttem minden, kedve szerint, bizarr formákat öltve. Sötét, nyurga valóm piheként szállingózik alá a mélységbe, falba vájt városok mentén. Bőven van időm megfigyelni őket. Pazar egy látvány. Varázslatos káprázat. Amilyen érdekes és szórakoztató, olyannyira nyugtalanító is. Elnézelődöm jó pár percig, aztán egyre inkább ez a bizonyos, említett nyugtalanság kezd eluralkodni rajtam. Szaporábban lélegzem, mintha az nekem bármit is számítani és próbálok ráébredni, mi bajom, mert valami nagyon nem stimmel.
- Engedjen ki... - lehelem végül reszelős baritonomon.
- Engedjen ki! - ismétlem meg valamivel hangosabban, felfelé nézve, hiszen az imént szinte suttogtam, mintha csak magamnak mondanám. Ez nem kérés, sem könyörgés, ám parancs sem vagy fenyegetés. Puszta felszólítás. Nincs benne pánik vagy siettetés. Monoton ütemű és semmilyen hangszínű, mint a beszédem úgy általában mindig. Vonásaim simák, régi tekintetemben viszont valami mély zavartság fénylik, amit még csak meg sem próbálok elfedni.
Várom, hogy megszabaduljak a mágia csapdájából, az illúzióra a továbbiakban már egy pillantás sem vetve. Kezd ugyanis derengeni valami. Kezdek ráébredni, mi van velem. Masszív légzésem nem hagy alább és ráadásul szemfogaim is előbújnak. Ki akarok innen jutni. Egyszerűen csak ki akarok jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2019. március 21. 22:16 | Link

Adam
Vásári szemfényvesztés |

Szeretek másokat megmozgatni, s ennek egyik legártatlanabb formája az, amikor céltalanul, saját kedvemre kreálok illúziót, a magam vagy környezetem szórakoztatására. A leggyakrabban apróságokat alkotok, olyasmit, ami felett akár el is siklik az ember tekintete, s azzal kérkedem, hogy tökéletesen illeszkednek a valóság keretei közé. Ritka, hogy ennyire nyíltan és egyértelműen nyújtom a képzelet szövetét. Figyelek, s nyugalmam nem hanyag elbizakodottság - mintha azt valaha is megengedhettem volna magamnak, heh - mozdulatlanságom a felajzott idegé.
Ő a művemet vizslatja, én őt elemzem, tekintetének cikázó útját, egyre szaporábbá váló rezzenéseit. Felzaklatja a látvány, vagy inkább valami, amire emlékezteti. Lenyűgöző, ahogy több évszázad rárakódott rétegei alól villannak elő az érzések szellemképei - nem először látom, de mindig azt juttatja eszembe, ahogy a szobrok arcán a fény esésétől függően más-más indulatot fedezni fel.
Meg sem lepődöm, hogy beletenyereltem valamibe, mostanra kikopott belőlem a késztetés, hogy bocsánatot kérjek miatta. Valahol lényegem, hogy puszta jelenlétem megbolygatja a dolgokat, mintha lenne a létezésemben valami természetellenes.
A suttogást épp' csak elkapom  - inkább értelmét fogom fel, semmint a szavakat, de nem reagálok azonnal, túlságosan leköt a látvány és a feszültség a levegőben. Meg kell ismételnie magát - kérését? kijelentését? - hogy mozduljak. Balom felcsapva legyintek párat, mintha elhessegetni próbálnám a felém szálló füstöt, míg a látomás eltűnik, akár leheletem párafelhője.*
- Hm?-*Félrebillentem fejem, egyetlen hangba sűrítve kérdéseim, mert minek pazaroljam időnket klisékre. Leginkább kíváncsi vagyok, a szemfogak megnyúlása nem kavar fel; ez nem éhség, de ha az is lenne, viszonylag olcsón adom a vérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2019. március 23. 13:12 | Link

Madarász Gergely
hétköznap este még karácsony előtt | x

Nem vagyok türelmetlen, hiszen nem sietek sehova. Úgy hétszáz éve nem sietek sehova. Hagyom, hogy felfogja, amit kérek és eleget tegyen neki. Eltűnik a mélység és a benne lakó város. Eloszlik körülem és hamarosan a macskaköveken állok. Le is pillantok bakancsomra, mely most nem a levegőben lóg a tátongó űrben, hanem szilárd talajon nyugszik.
Felnézek a bódén tetőző férfira. Szemfogaim szépen visszahúzódnak. Hallom dünnyögő kérdését, ám a választ nem hamarkodom el. Körbetekintek a téren, lassan pásztázva azt. Hosszan szusszanok ki egy levegőt.
- Ugyanígy... ha akarná, a gondolata puszta mágikus erejével elhitethetné velem azt is, hogy nappal van éjjel helyett, vagy éppen éjjel nappal helyett, igaz? - emelem rá újfent pillantásom, rezignált, rekedtes hangú felvetésem közben.
- Pár éve kiléptem a napra, mert meggyőződésem volt, hogy éjjel van - közlöm is vele egyszerűen, miért a kérdésem és mi az, ami most eszembe jutott a szemfényvesztése nyomán. Nem a képpel volt gondom, amit elém tárt, hanem magával azzal, hogy ez egy kép. Hogy ez csak egy látszat, ami úgy megcsalja az érzékeimet, hogy én könnyedén a valóságnak is vélhetném és hogy minden bizonnyal ugyanaz esik meg velem most, amit egyszer már átéltem és amibe majdnem bele is haltam.
- Egy önhöz hasonló képességekkel rendelkező varázsló tehette, gondolom - bólintok, nem rajongva az emlékekért, amik most rám találtak. Napokon át gubbasztottam a folyosóról nyíló raktárszobám küszöbén. Miután kilépve megéreztem a napot a bőrömön, a másodperc töredéke alatt fordultam vissza, házamba vetve magam és odakuporodtam a küszöbre, miközben megégett testem kínzó lassúsággal volt képes csak regenerálódni a sokktól. Hosszan elidőztem ott üldögélve és csak néztem magam elé. Napokig. Közben az emberek jöttek-mentek az otthonomban. Dwayne, Kins... próbáltak lelket verni belém. Meg egyszerűen csak ott lenni. Azután pedig, hogy felkeltem, pár hónapig nem nagyon hagytam el a házam. Egyáltalán nem.
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2019. április 1. 14:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madarász Gergely
Auror, Illúziómágus



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 123
Írta: 2019. március 25. 00:40 | Link

Adam

Mindketten ráérünk - bár hozzá mérten nekem lenne hova, az élet egyik számomra tartogatott nagy tanulsága pont az volt, hogy a dolgokat nem lehet siettetni. Amíg kitartanak bűbájaim, fázni se fogok, szóval elrakom a könyvem és a termoszom, kihasználva merengő perceit, s ahogy megnyugodni látszik, előre hajolva a térdemre támaszkodom.*
- Theoretically.-*A technikai részletekbe és feltételekbe inkább nem mennék bele, azonban elméletileg képes lennék rá. Sok a "ha" az egyenletben, ám kellő ismerettel és tapasztalattal rendelkezem (feltételezhetően) a kivitelezéshez. A felvetés viszont nagyon specifikus - vagy romantikus képzelgés, ami talán nem áll messze tőle, vagy fatális megtévesztés.
A folytatás ez utóbbit igazolja.
- Friss élmény,-*konstatálom, elsőre mellőzve az érzelmi színezetet, verbális biccentésként reakciójára. Érthető, könnyű megsaccolni a következményeket. Ezeknek gondolatától viszont akaratlanul is felidéződik bennem az a pár alkalom, amikor égési sérülésekkel gazdagodtam. Élénken él elmémben a nyers fájdalom, pedig közel sem kerültem életveszélybe.
- Nagy valószínűséggel,-*bólintok, mert ennyi idő után már nem tudom hogy leellenőrizni, viszont ez a legkézenfekvőbb magyarázat. Occam borotvája. Okos húzás, elvégre a ház méretétől függően viszonylag kis hatóteret kell felhúzni, ráadásul a vizuális elemen túl mindössze az idegvégződések és a hőérzet blokkolására van szükség, ha az áldozat nem gyanakszik.*
- Én nem vagyok vadász,-*vonom meg finoman vállamat, nem érzéketlenségből, mindössze azt jelezve, hogy semmiféle érdekem sem fűződik ilyesmihez, élvezetem meg aztán pláne nem lelném benne. Persze, üres szavakként csenghet mindez. A tekintetét fürkészem, összevetve mindazon szempárokkal, amiket emlékeim közt őrzök, latolgatva. Láttam nála vérszomjasabb halandókat, ez vitathatatlan. Némán mérlegelek, akár a sakkmesterek - megfontolom a nyitásom.*
- Tudnál ellene védekezni,-*jelentem ki, fejem egy picit oldalra hajtva, ha nem is bizalmam, de nyitottságom jeleként.

Szó szót követ; lassú, bár cseppet sem vontatott beszélgetésünk viszont kezd túl hosszúra nyúlni. Felkászálódom hát, megadva nagyjábóli elérhetőségemet az éjlénynek. Ha kíváncsisága legyűri, úgyis megtalál, efelől semmi kétségem.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2019. május 22. 23:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. március 27. 20:11 | Link



Korán van, nem annyira, hogy az már zavaró legyen, de pont eléggé, hogy még a falu idősebbik rétege ne legyen ott mindenhol. Van egy időszak, amikor rohamosan lepik el az üzleteket és a piacot is, de most még egész kényelmes volt sétálni árustól árusig. Voltak persze így is, olyanok is, akik tudták ki vagyok és egyből jött valami panasz, segítség kérés vagy csak egyszerűen megint elkezdtek mesélni a gyerekükről vagy az unokákról. Mindig mosolyogtam, akkor is, mikor Erzsike néni harmadszorra mesélte el, hogy a kis Dani éppen tavaly diplomázott le és milyen helyes fiú. Bizonyosan.
Aztán látta, hogy fizetni készülök a kis doboznyi epremért, szedremért és áfonyámért és odább is állt.
Ha ezt előbb tudom... mindenesetre a magammal hozott kosárba tettem, hogy mindkét kezemmel a fülre fogva magam előtt tartva menjek tovább, még pár dologra szükségem lenne, így elsőre egy zöldségekben gazdag részt akartam keríteni, de megláttam a ponyvatetőig polcolt ananászokat, és megéreztem azt az émelyítően érett illatot, amit árasztottak. Csak szükségét éreztem, szóval a nagy ládahalmazhoz ballagva nézelődtem köztük, még ki nem szemeltem az Igazit. Ott volt, a legmagasabb ponton, éppen a sarokba, szóval bőszen nyújtóztam, a fél ruházatommal már a nyakamban, de sikerült lepiszkálni, mondjuk három másik is az ölembe zuhant, amiket elkezdtem vissza is rendezgetni óvatosan. Csak ne nézze ezeket végig élő ember, biztos hogy nem mosnám le. Ki is néztem oldalra, de aztán csak még elkaptam két mangót és a pénzem után kutakodtam a tárcámban.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. március 31. 16:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. március 31. 16:39 | Link

JaJ

Két hetente egyszer valaki főz. Ez a megállapodás a társasház lakói között - kivételt képez az emelet zord ura - született, nem is olyan régen. Akkor, mikor összeültünk és már a negyedik féle gyorsékaját toltuk az arcunkba, és még csak szerda volt. Miután tegnap este sorsot húztunk és az enyém lett a legrövidebb szál, kis morgás után írtam össze az összetevőket. Szóval itt vagyok, belerángattam magam a terepgatyámba, meg a bakancsomba, a fekete pólómba és felvettem a napszemüvegemet is. Itt a jó idő, ideje kihasználni, vagy valami.
Szóval vettem egy rakás zöldséget, meg csirkét, rizs már volt otthon. Azt megbeszéltük, hogy a lányok majd úgy tudják, hogy megint rendelve lett. Mert ugye kinek hiányzik, hogy lebukjunk és utána menjen a vinnyogás, hogy miért nem csinálunk ilyet gyakrabban a házban.
Éppen az epret válogattam, mikor az ananász nekiindult és majdnem ráesett szerencsétlen lányra.
- Óvatosan! Még a végén meg fog ölni egy gyümölcs. Nocsak. Most senki süteményét nem csórod el? - kérdeztem a szemöldökömet felvonva a nőn.
.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. április 1. 00:22 | Link



Nem hittem volna, hogy ennyire belemerülök a válogatásba, így a mellettem ácsorgó nő kérdésére igen értetlenül meredtem, mert fogalmam nem volt mire kérdezte, hogy nekem mi a véleményem erről. Tényleg megértem az embereket, és alapvetően a beszélgetés se zavar, de mikor ez az egyetlen szabadnapom az elmúlt öt napban, csökkenő koncentráció mellett egyszerre egy folyamat megy. Azt most a málna nyerte meg. Mert idő közben felfedeztem, hogy az is akadt itt. Azt hiszem három napig halava lesz otthon, és még csak nem is bánnám. Ellenben az ananásszal, aki csak nem akart velem hazatérni, sőt, egész egyszerűen jobbnak látta, ha agyonütne. Bár félrepottyant.
- Bocsánat, elnézést, sajnálom - mondtam, ahogy a kezemmel az ingó gyümölcsöket még megtámasztottam, és csak akkor húzódtam el, mikor már semerre nem estek. Ekkor sikerült felfedeznem azt is, ki szólt hozzám, én meg csak zavartan visszahúzkodtam a helyére a ruhám ami a nyújtózásban felcsúszott. - Nem, itt egyiket sem te vetted, nyilván így semmi izgalom - haraptam a számra, ahogy a földre bámultam a kosaramba. Most tényleg? Ha legközelebb meglát az utcán már meglepetés nélkül közli a sérelmeit? Magamhoz szorítottam végül egy ananászt és arrébb is léptem, mielőtt megborítok itt mást is a gyümölcsfalon kívül.
- Sikerült valakit elvinni moziba, vagy lefújtad a lelkesedésed? - érdeklődtem, mert elég jól emlékeztem, mit is emlegetett legutóbb, meg úgy kíváncsi is voltam. Bár hogy miért, az nekem sem volt tiszta, nem voltam rá büszke, hogy valaki ilyenről jegyezzen meg, de nem kellemetlen volt, egyszerűen csak rossz érzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. április 2. 09:37 | Link

JaJ

A nő rendesen önveszélyesnek látszott azzal az ananásszal. Nem mintha ez az én problémám lenne, a trópusi éghajlatokon biztos napi szinten halnak meg emberek abban, hogy gyümölcsök és kókuszok esnek a fejükre. De ez nem az az éghajlat és még ismerem is a nőt, így nem tudtam szó nélkül elmenni a jelenség mellett. Még bocsánatot is kért, mire kicsit felszaladt a szemöldököm egészen magasra.
- Nem engem, téged. Én sok mindent túléltem, nem tartok tőle, hogy pont egy ilyen kis természet nyújtotta édesség vet véget az életemnek. - Figyeltem, ahogy a nő próbálja kezelni a csődjeit, látványosan kevés sikerrel, mert bár nem tervezett mindent feldúlni, mégis sikerült neki. - Oh, hogy ezt külön nekem tartogattad? Micsoda kitüntető figyelem.
Ő odébb lépett a gyümölccsel együtt, nem tudom, hogy milyen indíttatásban, de nem is zavartattam magamat miatta, inkább még pár szem szép epret szedtem ki a ládából, belehelyezve a kis kosárkába, ami ki lett helyezve a számára. Mert ugye mennyivel esztétikusabb így, mint zacskóban és még a plasztik szennyezés sem probléma. Nem, mintha Aranyhajt, vagy Dorothyt érdekelné, miből zabálják ki a gyümölcsöt.
- Nem mentem senkivel, akármilyen szomorú is. De szőnyeget elkezdtem nézegetni. Még folyamatban van a válogatás - vontam meg a vállamat, villantva rá egy szép mosolyt, majd a vásárolt dolgait vettem alaposabban szemügyre. - Keresel még valamit, vagy minden megvan? Segítsek hazavinni? Mármint, elég sok cuccod van, bántaná a lelkem, ha hagynám, hogy egyedül cipekedj. Szép a cukkini három standdal odébb.
Miért beszélek össze-vissza?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
Írta: 2019. április 2. 15:54 | Link



- Ja, hogy - mutogattam kicsit, aztán csak visszahúztam a kezeim magamhoz, mert ez hülyén is nézett ki, meg még ha őszinték akarunk lenni kellően szánalmas is. Nyilván nem lehetek mindig jó passzomban, de ebben a faluban szerintem még csak teljesen aberráltnak mutattam magam. Mármint nem akartam én feltűnő sem lenni, de megtörténnek dolgok. Szóval csak zavartan eltűzögettem a hajam, hogy aztán nevetve megingassam a fejem. Viccnek szántam, ha nem is úgy tűnt esetleg. - Nem fogom lenyúlni az... epreid - néztem be mögé kicsit hunyorogva, mit is hagyott félbe, hogy aztán össze is csukjam a szám. Inkább átpakoltam, hogy a nehéz gyümölcsök kerüljenek alulra a kosaramba, majd odaadtam a hölgynek az árat. Meg egy kicsit többet, mert elég csúnyán nézett, pedig semmiben nem lett kár azért. Még egy darabig furcsán, csendben és olyan kínosan ácsorogtam ott, mielőtt megkérdeztem volna a mozival mire jutott, de a szőnyegen csak elvigyorodtam egy pillanatra, hogy értetlenül nézzek aztán.
- Szomorú? Elszomorított, hogy nem tudtál elmenni rá? - kérdeztem meg, ahogy ha már úgyis végeztem letettem a kosarat egy félreeső részre, hogy senki ne essen át rajta. - Ki is próbálod őket?
Nyilván a szőnyegekből se mindegy, milyet néz ki az ember. Nekem is van egy nagy és puha most a nappalimban, amire csak úgy jó le is ülni, kanapé ide vagy oda.
- Öhm, én... még paprikát és póréhagymát nem találtam - gondolkodtam el hirtelen mi is volt az eredeti cél, mielőtt beleszerelmesedtem a terrorista ananászokba. Mondjuk annak ellenére, hogy ezért jöttem, háromnegyedét  a kosárnak felpakoltam édes gyümölcsökkel. - De megnézném azt a cukkinit is akkor - mosolyogtam rá, majd némi mérlegelés után folytattam - nem szeretném bántani a lelked, közvetve sem, de nem lakok olyan messze egyébként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jack W. Everleigh
INAKTÍV


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 102
Írta: 2019. április 12. 18:01 | Link

V. E.
Walid


Walid egy ideje már nem bukkant fel sem Bogolyfalva macskaköves utcácskáin, sem a falu körül. A madár emberi alakja ugyanis olyan sok időt tölt Korinnával, hogy alig marad lehetősége hollóként szárnyra kapni és olyasfajta kedvelt időtöltéseinek hódolni, mint kerékpárok gumijairól lecsípni a szelepsapkát, vagy kóbor embereket rávenni arra, hogy törjék fel az eléjük gurított diót.
Most, hogy a délután nagy részét azzal töltötte, hogy körberepülte a közeli mágusfalvakat, majd pedig élesen vijjogva ágról-ágra ugrándozott egy kietlen temető rozoga fáin, úgy döntött visszatér Bogolyfalvára, és kuncsorog egy kis diót kedvenc kofájától, Manci nénitől.
Walid szárnyait szélesre tárva ereszkedik a piros tetővel fedett stand felé, mikor nagy fejét oldalra billentve megpillantja a hibát. Koromfekete szemeit összébb húzza, majd csapva néhányat felkészül a földet érésre. Mire vaskos karmokban végződő lábai karcos visszhangot adnak a piac kövein, addigra a hiba elkövetője már jó néhány méterrel arrébb nézelődik.
A holló, hogy felhívja magára a figyelmet, mérgesen károg egyet, és a fiatal nő után meredve, egyik lábáról a másikra álldogálva értetlenül pislog néhányat.
Aztán, mikor sértetten konstatálja, hogy hangjával nem ért célt, szárnyaival egyensúlyozva elindul - tesz néhány mulatságos lépést -, és csőrébe kapja a még füstölgő cigicsikket, hogy egy pillanattal később már ismét az égben legyen, és alacsonyan szállva a csikket éppen a kishölgy feje felett ejtse el. Ejnye, hogy micsoda véletlenek vannak!
Utoljára módosította:Jack W. Everleigh, 2019. április 12. 18:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. április 13. 09:54 | Link

E V E R L E I G H
x lídia

Eszter nem dobta volna el azt a csikket.
De, mint tudjuk, napjainkban már nem Eszter jár Eszter bőrében, Lídia pedig hajlamos megfeledkezni a részletek fontosságáról. Mélyen, némileg irritált éllel szívja be a levegőt, szája finom vonalba préselődik, állkapcsának vonala egy pillanatra jobban kiemelkedik a megszokottnál, ahogy futólag megpillantja Lilit pár emberrel arrébb, de figyelme már tovább is siklik a piaci árusok kínálatára. Gyümölcsökre van szüksége. Ő különösebben soha nem figyelt az étrendjére, szerencsés géneket örökölt szüleitől, természetesen vékony - nem annyira, mint Eszter, természetesen, hiszen Lídia lába még egyszer sem érintette egyetlen edzőterem vagy futócipő felületét sem, nem, neki nincs ideje mozogni, neki nincs kedve különösebb erőfeszítéseket tenni ahhoz, ha el akar érni valamit.
Kivéve Vajda Richárd.
Vajda Richárdért talán már túl sok mindent is megtett, eddig úgy tűnik, hiába.
Épp egy avokádót tart vékony ujjai között, tökéletes, még nem jelentkeztek rajta a túlérésre jellemző, mélyvörös elszíneződések, viszont puha - mégsem túl puha -, amikor először a hátborzongatóan közeli szárnycsapások ütik meg a fejét, majd, pillanatokkal később az előbb útjára eresztett csikk is frissen mosott hajában koppan. Egy pillanatra lehunyja szemeit, különös figyelmet szentel arra, hogy ne roppantsa össze a kezében tartott, rücskös felületű zöld gyümölcsöt, majd, mintha mi sem történt volna - a fenéket, ez pont egy olyan dolog, amitől Lídia képes feszülté és idegessé válni, ezt pedig a hülye is látja - nyitja ki szemeit, és folytatja a nézelődést.
- Idióta madarak.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. április 13. 09:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Jack W. Everleigh
INAKTÍV


A holló | Bennszülött
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 102
Írta: 2019. április 13. 13:43 | Link

V. E.
Walid


Szélesre tárt szárnyai felett pillant vissza, hogy megnézze, a még halványan füstölgő csikk ott végezte-e, ahová azt ő szánta. A girbegurba cigarettavég a lány feje tetején koppan, és Walid még éppen látja, ahogy az leszánkázva a szemetelő hajának hosszán visszahullik a földre.
Furcsa, de ha a lány felpillantván a madár után néz, láthat rajta egy oda nem illő, vásott mosolyt. Walid fején a tollak rendezetlenül állnak, mintha odabent a lelke szélesen elmosolyodna, amiről mind tudjuk: lehetetlen. Talán csak a szél játéka, nem igaz?
Walid nem sokkal távolabb, az avokádók között válogató lánytól alig néhány méterre ér újra földet, és selymes, puha szárnyait szorosan teste mellé húzva fordul vele szembe.
Ami azt illeti, egyáltalán nem örül a hallottaknak. Nem szereti azokat az embereket, akik ennyire süketek és vakok a világot érintő globális problémákkal kapcsolatban. Az olyan szemetelők miatt ugyanis, mint a szemben álló lány is, évente több ezer madár pusztul el - ez persze miért is érdekelne valakit, akinek az lehet élete legnagyobb problémája, hogy túlérett-e már az keze ügyébe került avokádó?
Az átlagostól eltérő, jóval testesebb holló a hűvös szél által felborzolt tollakkal néz farkasszemet a lánnyal. Meg sem moccan. Csak néz és... károg; újra meg újra. Aztán hatalmasra tárja vaskos, erős csőrét és éktelen, éles hangon fájdalmas vijjogásba kezd.
Vedd fel az eldobott csikket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 905
Írta: 2019. április 13. 15:19 | Link

E V E R L E G H

Túlzás lenne azt állítani, hogy különösebben meghatná az eset - sértettséget persze érez, sőt, talán többet is, mint az szükséges vagy egyáltalán jogos lenne az ő esetében, de, hogy felvetődne fejében a gondolat, hogy hibázott? Közel sem.
Idióta madarak. Idióta madarak, és a természet idióta véletlenszerűsége, csupán ezzel tudná jellemezni a történteket, ha venné a fáradtságot, hogy elmélkedjen rajta, ám Lídia nem az a személy, aki ilyenekre pazarolná a drága idejét. Helyette itt van az előbbihez képest igazán nagy problémája, miszerint be kell szereznie Eszter turmixaihoz a tökéletes alapanyagokat, és, bár Aida megosztotta vele minden tudását a téren - amiket instagram storykból és ilyen-olyan youtube videókból szedett össze -, mégsem egészen biztos a dolgában. Például, fogalma sincs, hogyan kell ebbe az egészbe jól beletenni egy mangót. És minek?
Kényelmetlenül vonja össze szemöldökeit, kicsit kiropogtatja nyakát miközben fizet, ahogy egyre jobban bizsergetni kezdi tarkóját és összes gerinccsigolyáját az érzés, miszerint valaki figyeli. Amióta elrabolták Esztit, sokkal több figyelmet szentel erre, azt is mondhatnánk, hogy paranoiássá vált, de ő sosem fogalmazna ilyen végletekbe menően. Rágni kezdi alsó ajkáról a bőrt, tenyere kényelmetlenül kezd izzadni, ahogy nagyot nyelve táskája mélyébe rejti a beszerzett gyümölcsöket, hosszan, mélyen beszívva a levegőt pillant körbe az őt körülvevő emberek közt. Tekintete egyetlen arccal sem találkozik - szinte megnyugodva szusszan fel, ám mikor épp kieresztené a levegőt, saját íriszei megragadnak az apró, fekete szemgolyók fogságában, és hirtelen elfelejti, hogyan kellene lélegezni.
Hirtelen kap fél kezével füléhez, ahogy a hang végül eljut hozzá, végül bosszankodva fordít hátat.
Nem fog jelentőséget szentelni neki.
Ez csupán egy madár, semmi több.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Nahowsky Valentin
INAKTÍV


Peter Pan
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 150
Írta: 2019. május 5. 19:27 | Link

Blossom

Már tegnap este összekészítette azokat a dolgokat, amelyek mindenképp kelleni fognak a hajnali piacozáshoz. A szárított növényeket zsákocskákba zárta, mindegyiken szép felirattal szerepel, mit rejt és hány kanálnyit. Pontos, odafigyel az apró részletekre a munkájában, így arra is ügyel, hogy a frissek csak reggel, indulás előtt kerüljenek be a tértágítóval ellátott gitártokba, amiben magával hurcolja portékáját.
Nem ő a reggelek embere, de nem kell kirángatni az ágyból, vagy hideg vízzel leönteni ahhoz, hogy miután megitta a kávéját és embert faragott magából, kivonuljon a helyére.
Korán kezdi, ott ácsorog a boszorkányok között és megnyerő mosolyával igyekszik rásózni az emberekre a gyógynövényeit, füveit, cserepes növényeit. Van nála minden, amit csak el lehet képzelni, vannak az asztalkáján olyan különlegességek is, melyeket Európán kívül is nehéz találni, de különös, hogy leginkább azok fogynak, amik háztartásban, vagy alap bájitalokhoz szükségesek.
- Szép lány, ismered a sivatagi rózsa jó tulajdonságait? - szólítja meg a nézelődő barnát, akire rá is mosolyog. Bár nem virágárus, a bájitalokba és krémekbe használatos növényeket szereti felkutatni és újítani a kínálatán ezekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. május 19. 13:03 | Link

Valentin
Reggel alig lézengtek a betegek a rendelőben. Akik voltak, azokkal is hamar lehetett boldogulni. Terhesgondozásra sem jelentkezett reggelre senki, csak délutánra volt egy fix időpontom. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, leginkább a továbbképzéses brosúrákat olvasgattam, azaz próbáltam olvasni, mert újra és újra realizáltam, hogy ugyan a sorokat nézem, semmi nem jut el az agyamba. Odakint tombolt a tavasz az illatokkal és napsütéssel, ami alapból nem vonzott volna túlságosan, ha nem egyedül üldögéltem volna a szobámban. Végül megelégeltem a semmittevést, s a székemből felpattanva egyenesen Will irodájához mentem. Mivel más ötletem nem volt, engedélyt kértem a piac meglátogatására, hátha beszerezhetek pár olyan bájital alapanyagot, amiből kezdünk kifogyni. Ezt általában nem én intézem, csak a listát írom össze, de ma reggel amúgy sem volt semmi dolgom, úgyhogy elkéredzkedtem. A bájitalokat általában én keverem, így meglehetősen kézenfekvő volt, hogy én tudom a legjobban, mit szerezhetnénk még be. Will áldását adta a kimenőmre, abban az esetben, ha azonnal visszaindulok, amint hívnak. A recepciósnak is elmondtam, hogy megyek és amennyiben szükség van rám, ne habozzon felhívni, rohanok, ahogy tudok. Fontolgattam, hogy Monát is elhozom, de ha probléma lenne, akkor nem maradna időm visszadobni a Mancs-helyre, a betegek pedig fontosabbak, minthogy várniuk kelljen, amíg elfutok a falu határáig, majd vissza. Kosárral a kezemben sétálgatok az árusok között, mikor feltehetőleg engem szólítanak meg. Rögtön elkezdek kutakodni az emlékezetemben a sivatagi rózsa után. A gyógynövénytannal ugyan soha nem volt bajom, de csak halványan emlékszem az órákra. A növények legtöbb tulajdonságát bájitaltanon jegyeztem meg, amikor valamihez felhasználtuk.
- Az jónak számít, hogy minden része mérgező? - kérdezem mosolyogva, még ha nem is vagyok benne biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. május 28. 01:39 | Link

JaJ

- Az epreimet csak a testemen keresztül, a-a. Mit mondok otthon a gyerekeknek? - kérdeztem teljesen felháborodva, mert hát, hogy magyaráznám én meg a bevásárlás hiányát Bencééknek? Jó vagyok az álcázásban, a lopakodásban, meg egy rakás más dologban, de van, amit nem tudtam volna kimagyarázni nekik és asszem, hogy ez is abba tartozik.
Kicsit furcsa volt ez az egész, mármint, persze, emlékezett arra, hogy mit mondtam, de a kínos eloldalgás helyett inkább megpróbált beszélgetni velem. Mint említettem, furcsa.
- Kicsit. De annyira összességében nem is fontos, lesz még olyan, ami érdekel - vontam meg a vállam, mert az az isten még nem született, hogy én bemenjek egy rajzfilmre, egyedül. Voltam már és nagyon rossz ötlet volt. Legalább a helyi szinglianyuknak tetszett. Meg a mese is. - Persze, ez egyértelmű. Különben honnan tudnám, hogy varázslatos?
Mármint, hogy repül. Vagy ilyesmi. Jaj, de rossz vagyok ebben, nem is értem, miért nem ütöttem még el magamat... Párszor.
Inkább megkérdeztem, hogy megvan-e mindene, a válasz pedig nemleges volt, ami azért pozitívum, mert nekem sem volt még karfiolom és az isten se tudja, mit tett volna velem Dorothy, ha nem viszek haza fehér brokkolit, mikor külön megkért rá. Nem lett volna élő ember, aki kimos ebből.
- Pár standdal odébb póréhagyma tutira van. Azzal találkoztam. - Fizettem ki időközben én is az epreimet, majd a kosaramba pakoltam, óvatosan, nehogy valami baja legyen, megnyomódjon, vagy ilyesmi.  Kicsit mutogattam aztán abba az irányba, amerre a társaslakás volt.
- Hja, annyira én sem. És... amúgy mi újság veled? Hogy vagy? - kérdeztem, miközben elindultam a póréhagymás stand felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér