29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Újabb tali a láthatáron! A kérdés, hogy mikor és hol? Gyertek ötletelni a Varázslatos Találkozók topciba!  Pirul Love
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 3. 13:43 | Link

- Bumszalagbőr!
- Doxitrágya!
- Tatuepét tessék! Friss a tatuepe!
- L-es békatojás!
- Itt olcsó a kadosszagyökér!

A szerdai és szombati piacnapon megtelik a boglyas tértől nem messze fekvő, téglalap alakú, füves terület, Bogolyfalva piactere, ahol helyi és átutazóban lévő árusok kínálják legkülönfélébb mágikus portékáikat. A szorosan egymás mellé tolt padok színpompás labirintusba vezetnek, a piacnak ilyenkor önálló utcái és sztrádái nyílnak, ha nem figyelsz, könnyen eltévedhetsz itt. A szerény standok között komoly, többemeletes sátrak is állnak, néha vészesen az út fölé billenve.
Ne lepődj meg, ha doxik röppennek el a fejed fölött, nyomukban az őket seprűvel kergető kofa, vagy, ha gyíkpetét nyomnak a kezedbe, hogy rád sózzák azt. A kaotikus kavalkádban mindent megtalálsz, amit keresel. HA elég ügyes vagy, a szóbeszéd szerint akár egy uncia méregdrága gyurgyalagcsipát is a pult alól.
Ám estére kiürül a piactér. A padok üres csontvázakként sorakoznak a letaposott fűben, a csöndben szemetet hord a szél, bezárnak a piac körül álló üzletek is.
Utóbbiak nemcsak piacnapokon, de a hét többi napján is nyitva állnak. A teret körülöleli többek között a pékség, a közért, a játékbolt, a pálcakészítő műhely és egy fodrászatot és szépségszalont ötvöző csinos kis helyiség. Föléjük a kastélynak beillő dilibolt, a Poénpalota magasodik.
Engedj a friss fánk illatának vagy a palotából kiszűrődő kacagás csalogatásának!



Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. december 3. 13:43
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Mert kell egy vemppajti *-*
Írta: 2015. január 12. 21:59
| Link

Katherine Danielle Averay
hét óra tájékán


Sötét, nyirkos, félelmetes, ha egy szóval kéne jellemezni ezt a helyet, csak annyit mondana az ember; barátságtalan. Legalább is este, hisz nappal ez a hely teli van emberekkel, akik mind valami csuda-csudi dolgot árulnak. Tulajdonképpen imád idejárni, no de így, sötétben nagyon is igazak rá a fentebb emlegetett jelzők. Akkor mégis mi a rákot keres erre Elena? Mert ugye, aki ismeri egy picit az tudja, hogy a lány inkább alszik cicapózba gabalyodva az ágy alatt, mintsem este a hidegben egy ilyen helyen kolbászol. Neeeem, ez már nem az egykori amnéziájának a műve, abból sikeresen kigyógyult, de hát akkor mi történhetett? A válasz egyszerű. Ő sem tudja, tulajdonképpen mi dolga lenne itt. Talán a kíváncsiság vagy épp a prefektusi énje sodorta ide, azonban teljes egészében nem tudna megfelelő indokot mondani. Vagy, ha igazán kreatív akar lenni, akkor mind a kettőre is foghatná a dolgot, mivel ma már mindenhol lődörögnek kóbor diákok, akiket az esti takarodóig össze kéne szednie, de viszont azt sem tagadhatja le, hogy vonzotta maga a tér. Volt már erre egy párszor, azonban este egyszer sem sikerült idekeverednie. Ma viszont igen, ki tudja minek köszönhetően. De, ha már sikerült a hőn áhított vágya, akkor körülnéz egy picit és, ha még szerencséje is van, sikerül elkapni pár erre császkáló diákot. Addig meg keres egy jó vattacukros bácsit.
Lassan szökdécsel ide-oda, közben benéz néhány magára hagyott pult mögé, megpiszkál egy-kettő lecsupaszodott fát, de vattacukor nem kerül elő. Talán erre nincs is ilyen? De hát, akkor mit fog enni, amíg a kis csínytevőket keresgeti? Ez így nem fair! Kell lennie erre valakinek, aki árul pár szép cuccmákot. Sétál még egy kört, aztán, mint valami elcsépelt krimiben, hirtelen észrevesz egy alakot a Piactér végén. Elena csapot-papot otthagyva rohan a nő irányába, azonban a nagy kapkodás miatt kiesik a hajából barátnőivel kreált fekete masnija, ezért hirtelen megtorpan és keresgetni kezdi a hajdíszt, közben azért fél szemét a nénin tartva. Olyan szívesen odamenne hozzá, hogy megkérdezze, merre van a vattacukros, de először meg kéne találnia a masnit. Nyááá, miért van erre ilyen sötét?  
 





VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. január 12. 22:07 | Link

Elena


Éhes voltam.
Túl régóta vontam meg magamtól a vérfogyasztás örömeit és tessék, megint ott vagyok, ahol a part szakad. Az érzés tökéletesen ismerős volt számomra még abból az időből, amikor elhagytam a kastélyt. Igyekeztem visszafogni magamat, mert nem akartam bántani a diákokat és a vége az lett, hogy gyakorlatilag menekülnöm kellett, plusz megharaptam valakit, aki nagyon fontos volt számomra.
Most viszont, a kis utazásaim fényében, már egyáltalán nem érdekelt, hogy mit teszek, vagy mit nem. Voltak emberek, akik közel álltak hozzám, a többiek pedig nem számítottak. Legalábbis nem olyan mértékben, mint az előtt. Már nem ostoroztam magamat, amiért vámpír lettem és nem akartam minden áron elásni magamat a föld alá, hogy aztán ott várjam meg, amíg esetleg két-háromszáz év múlva rám találnak.
Hét óra már elmúlt, amikor elhagytam a kastélyt és a falu felé vettem az irányt néhány kóbor diák reményében. Meglapultam az árnyékba, így éreztem meg egy lány illatát. Halkan, ütemesen vert a szíve, hallottam a vér zenéjét az ereiben és egyszerűen muszáj volt követnem. Az ösztöneimre hagyatkoztam. Követtem őt végig a falun, egészen a piactérig, ahol megbújtam az árnyékban, míg ő kiszórakozta magát, majd nagy lendülettel megindult, azonban valamiért visszafordult és igen buzgón kezdte tanulmányozni a padló szerkezetét.
Eljött az én időm.
A háta mögé osontam és a tőlem telhető legnagyobb önfegyelemmel tettem fel a kérdésemet.
-Talán elhagytál valamit?
Halvány farkasmosoly kúszott az ajkaimra és egyáltalán nem érdekelt, hogy mennyire hozom rá a frászt a lányra, aki minden bizonnyal eridonos lehetett, tekintve, hogy milyen naivan rohangált teljesen egyedül a tökéletes sötétségben egy üres és eldugott téren.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. január 12. 22:31 | Link


Katherine Danielle Averay


Masnika, masnika! Merre lehetsz? Hogy a fészkes fenébe tudott így elbújni? Talán azért mert a hajdísz fekete, itt meg amúgy is sötét van...? Nem baj! Attól még meg kell lennie valahol! Kitartóan keresgél tovább, most már azonban két kézzel kutakodva a nyirkos földön. Lehet, hogy ez nem volt valami forradalmi ötlet, mert így elrántotta a fejét a néniről, és mire a kislány eljut odáig, hogy kiszabadítja magát a hajából, hogy lásson is valamit, a nő már nincs sehol. Vagyis hát ott nincs, ahol az előbb látta, szóval biztos elmehetett. De ilyen gyorsan? Meddig vacakolt Ő cuccaival! Vagy lehet, hogy csak képzelődött. Igen, biztos ez lehetett. Elenának nagy a képzelőereje, egy ilyen pici átverés az agyától már semmiség!
Szép is lenne, ha az idegen elment volna, mivel miközben a lány a földön babrál, addig a nő egy szempillantás alatt a háta mögött terem, de mivel Lena most se hall se lát, nehéz lenne észrevennie, még akkor is, ha csak egy egyszerű diák lenne. Az ismeretlen nem teketóriázik, rögvest feltesz egy kérdést a lánynak, Ő meg mint aki a legjobb barátját látja, vidáman felpattan a helyéről és a nála látszólag öregebb nőre mosolyog.
- Igen! Elvesztettem a masnimat. Hiába kerestem, nem találom sehol - szontyolodik el egy picit, ahogy arra gondol, talán a hajdísze már örökre a Piactér rabja lesz, vagy esetleg másnap egy másik gyerek elrakja magának. Talán az még rosszabb is lenne, mintha örökre itt maradna a földbe fagyva. Viszont hiába a masnit övező rejtély, a nő jelenléte valahogy nem bírja elkerülni a figyelmét. Van benne valami különleges, csak azt, ha elvennék az összes gumicukrát, akkor sem tudná elmondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 14. 17:23 | Link

[Dwayne]

- 'zmeg 'zmeg 'hkkkkhhrr...
~Szerintem lenyeltem a cigimet.~ De hogy a füst csúnyán cigányútra tévedt, annyi bizonyos, az utolsó emlékképe, mielőtt a hosszú agónia rögös útjára lépett volna, hogy egy nagy mord képű alak sétál el a beugró mellett, ahová behúzódott, cirka öt perce. Végül is, nem igazán szabályos időpontban van idelenn, szóval jobb óvatosnak lenni, amíg nem tudja, hogy mi a járás errefelé. Addig mondjuk nem érdekelte, hogy kiféle miféle, amíg vissza nem farolt és határozottan el nem indult felé.
Ez volt az a pont, amikor félrenyelte az egész világmindenséget. A köhögéstől még a könny is a szemébe szökik, hát.. nagyon nem menő, mindegy, azért kihúzza magát 'peckesen', még ha a halálán is van. A pasas nem tűnik tanárnak, mármint a tanároknak általában olyan.. oktató fejük van. Tudjuk: az "egy életet végiggürcöltem a pedagógus diplomámért és nagyon megkeseredtem belé, szóval tönkreteszem az életed" és a "jaj de rég nem volt kapcsolatom anime figurákon kívül, akiket guilty pleasureként nézek titokban, egy doboz fagyival, két dolgozat javítása között" ábrázat keveréke. Na szóval, nem ilyen feje van annak, aki ide tart, előbb nézi ki belőle, hogy összeveri, amiért az ő területén bagózik. Vajon az ilyen kis falukban is van szervezett bűnözés? Végül is, mágus falu, simán lehet jelentőségteljesebb hely.. ő azért jobban megszoktam az egyszerű mugli városkákat, kevésbé problémásak.
Hunyorogva sandít fel az arcra, aki minden bizonnyal mostanra ideért, hacsak félúton el nem törte a lábát - valljuk be, erre nem sok az esély -, szóval az egyik kezével menőnek szánt mozdulattal int felé, gyakorlatilag meglehetősen sutára sikeredik a gesztus. Ebben nagy szerepe lehet annak, hogy még mindig roppantul nem elegánsan görnyed.
- Ő helló, már épp készültem is menni. - A levágott hippogriff-fejet pedig más ágyába kéri, vagy hogy megy ez ma a mágusmaffiánál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. január 14. 19:03 | Link



Ha tudná a srác, hogy nem is téved olyan sokat a férfivel kapcsolatban... Dwayne ugyanis a jelenleginél nem is állhatna messzebbre attól a bizonyos pedagógiai végzettségtől. Bizonyos napokon, elgondolkodik rajta, egyáltalán létezik-e olyan minisztériumi főosztály ebben a nyomorult országban, amelyik az iskolákra felügyelne és netalán megtiltaná, hogy hozzá hasonlók kiskorúakat oktathassanak. Szeretett hazájában nem biztos, hogy megtehetne ilyesmit. Mondjuk ott nem is hagyják a tinédzser kölyköket koedukált hálókörletekben éjszakázni. De hát ez egy ilyen ország.
Hasonló gondolat fut át az agyán, miközben jó pár lépés távolságban megállva végignéz a görnyedező állampolgáron.
   -  Woah, mivan, megfulladsz vagy valami...
Jellegzetesen déli akcentusú angollal szólal meg, hanyagul dobálva a szavakat, ahogy arra a britek rendszerint a szívükhöz kapnak a borzalomtól. Hozzá mégis illik és egész jól kiegészíti bőrdzsekis, nem túl tanárszerű megjelenését.
   -  Na mutasd - tenyérrel fölfelé kinyújtja a srác felé üres tenyerét - Láttam, hogy van nálad. Add ide.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. január 16. 15:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 14. 19:29 | Link

Dwayne Warren

Ha tudná, akkor már itt sem lenne, nem a legbátrabb férfiú széles-e vidéken. Sőt, kifejezetten gyáva, tisztában van a saját képességeivel - nem is a képességeivel, inkább azzal, hogy jelenleg el tudna-e bánni valakivel fizikailag.. vagy mágikusan. Amúgy sem a konfrontációk híve, szívesebben húzza ki magát ezek alól, jobb a fájdalom és maradandó sérülések nélküli élet.
Összeszűkített szemekkel méregeti Dwayne-t, egyelőre kérdéses, hogy azért szűkül össze, mert még mindig könnyezik kicsit az előbbi megpróbáltatásoktól, vagy egyszerűen hagyja kiülni az arcára a gyanakvást. Az akcentuson nem lepődik meg (egy kicsit azért fejtegetnie kell, de csak mert még nem szokott hozzá a füle).
- Mit? Bocs, nincs pénzem, a mobilom meg nem működik ebben a hülye faluban.. sem.
Kicsit szétcsúszó, elharapott angolja van, nem az elegáns, szépen formált brit, hanem annak külvárosi rosszul-artikulált nyelvjárása. Most komolyan itt fogják kirabolni? Egy faluban? Bár, ha már úgy sem működik - ezt még mindig fáj tudatosítani magában -, akkor akár oda is adhatná neki a telefont, egészségére, pénz meg pont annyi van nála, amennyi maradt a nemrég megejtett tranzakciója után, aminek a zsákmányának egy részét épp az imént nyelte félre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. január 16. 15:58 | Link



   -  Nem kell a mobilod.
Feleli türelmetlenül, kissé megnyomva a szavait, jelezvén, hogy egyáltalán nem viccel. Persze, ha lenne pedagógusi diplomája tudná, hogy helytelen a szívbajt hozni egy szerencsétlen srácra a nyílt utcán, letámadva, mint egy közönséges zsebtolvaj. Kornél azonban úgy is veheti, szerencséje van azzal, hogy mostanában futottak össze - pár ezelőtt még, amikor frissen érkezett a környékre, még sokkal rámenősebben járt volna el az efféle... rendbontókkal.
   -  Nem, az ami nálad van és most szívtad el.
A hangja meglepően türelmes, már-már megértő... amennyire egy kiéhezett sorozatgyilkod megértő lehet. Hozzátéve, milyen feszült a magánélete mostanában, nem ajánlatos sokáig húzni azt a drága idejét, ezt azonban Kornél, ahogy más, természetesen nem tudhatja.
A szabad keze, amibe épp nem várja azt a bizonyos csomagot, a zsebébe csúszik vissza, fázva és flegmán. Ember fia nem mondaná meg róla, hogy a nemes, nagy múltú iskola tanári karának oszlopos tagja, vagy, hogy a törvény embere.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 16. 21:28 | Link

Dwayne Warren

Nem? Hát jó, pedig már nyúlt a zsebe felé, hogy a pasas kezébe nyomhassa a telefont, annyira azért nem értékes jószág, hogy különösebben sajnálja (főleg, ha már nem is működik).  Határozottan az volt az első benyomása, hogy már az itt eltöltött első hetében sikeresen belefutott valami helyi rosszarcba, ezt az elképzelést azonban némileg megingatja a visszautasítás ténye. Flegmán vállat von és visszasüllyeszti a zsebébe a készüléket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy akkor minden rendben, attól még alaposan megszívhatja így is (és lehet, sajnálatos módon nem olyan értelemben, ahogy szokta), pusztán legfeljebb nem a közeli tó mélyén végzi egy betontopánkával. A kezdeti ijedtségen túllépve viszont jobban felméri a szituációt: ha tényleg rossz lenne a helyzet, akkor már rég nem hagynák itt dadogni.
- Oh, sh*t. - Ez az első, ami kiszakad belőle arra, hogy a férfi meglátta a kezében a szálat, így jóval nehezebb lesz bármit kimagyarázni. Főleg, ha még azzal is lebukna, hogy nincs tizennyolc.
- Figyelj, tekerhetek egy szálat, ha arról van szó, jól megtömöm meg minden, de nem adhatom oda az egészet, tudod, ez orvosi, papírom van róla, mostanra pedig minden pénzem elfogyott. Ha most elveszed és nem jutok hozzá, akkor újra kezdődnek az izomrángásaim meg a fájdalom.
Talán azért, mert ennyire folyékonyan mondja, egy pillanatra sem megtorpanva, a kezével gesztikulálva hozzá, talán azért, de meggyőzően hangzik. Mármint rendkívül meggyőző lenne valaki számára, aki nem auror.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 16. 21:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. január 17. 22:42 | Link


Oh sh*t. Bizony, a szituációt ez írja le a legjobban most a srác szempontjából. Ő is volt persze ennyi idős, neki is megvoltak a maga kis dolgai, őt is kapták el és vonták felelősségre - oh, de még hogy! -, egyszerre pedig furcsa mód úgy érzi, eljött a bosszú ideje. Na nem mintha Kornél valaha bármit is ártott volna neki, ám, mivel sejti, hogy az iskolából való, az iskola pedig nem a szíve csücske... hát rosszkor, rossz helyen. Van ez így.
Látszólag türelmesen tartja a tenyerét még mindig, miközben Kornél előadja az élettörténetét a dologgal kapcsolatban. A szemöldöke feljebb vándorol kusza haja alatt, a tekintete a srác szemei közt ingáznak, fürkészőn, mintha olvasna bennük. Hiába persze, nem legilimentor, mindössze nem ez az első napja a szakmában.
Ehhez hasonló mesét pedig hallott már.
Fölfelé fordított tenyerének először megmozgatja az ujjait - majd minden különösebb átmenet nélkül, ugyanazzal a kezével lendületből tarkón vágja a fiút.
   -  Utoljára mondom. Add ide mind és akkor nem viszlek be.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. január 17. 22:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 17. 23:28 | Link

Dwayne Warren

- AÚ! Ez fájt! Ezt tenni egy beteg emberrel!
Ha már ennyire belelovalta magát ebbe az orvosi sztoriba, automatikusan ez jön a szájára (van, akinek már nem kell a hazugságon túl sokat gondolkodni), és szerencsétlenül megdörzsöli a sajgó részt. Legrosszabb esetben fut.. mármint, nem nézi ki Dwayneből, hogy igazán képzett varázsló lenne, szóval nagyon optimista számításai szerint azért valami használható védelmi varázslatot még el tudna sütni addig, amíg elég messzire fut.
Ja, álmaiban.
És egyébként is egy nyomorult zsákutcában vannak. Hát, veszíteni tudni kell. Fájdalmas sóhajjal nyúl a zsebébe és nyomja a kincsét végül Dwayne kezébe, végig a csomagon tartva a tekintetét. Mint az anya, akitől az újszülött gyermekét elszakítják és tudja, hogy soha többé nem látja.
De mi az, hogy nem viszi be? Na nem, neeem, neeem, nem lehet auror, nem létezik! Nem létezik, mert akkor nagyon nagy gáz van. Ő meg nyakig a trágyában.
- Ez nem igazság, minden zsém elment rá.
Rosszkedvűen összefonja maga előtt a kezeit, most akkor égessen műanyagot vagy mi? Ez így nagyon nem járja. Mibe, hogy ez az alak be sem fogja vinni, hanem megtartja magának! Nincs igazság a földön. Lehet, hogy neki is aurornak kéne mennie -HaHaHa-, hogy elkobozhasson mindenféle király dolgot, aztán megtartsa.
- Most elégedett vagy? A túlélésem utolsó zálogától is megfosztottál. Se net, se telefon, se ez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. január 20. 11:21 | Link



A kastélyon belül sajnos, ahogy arra már többször figyelmeztették a felsőbb szervek, nem keverhet le a diákoknak, gazán akkor sem, ha megérdemlik. A piactér azonban semleges terület - tehát a mozdulat nem csak elképesztően jól esik, de ráadásul lényegében legális is. Igen. Fogjuk rá, hogy az. Különben is, ő a törvény.
A csomag a tenyerébe kerül, ő rövid tétovázás után zárja össze fölötte az ujjait, majd aztán, hogy a válla fölött hátrapillant, a legnemesebb egyszerűséggel csúsztatja a farmerja zsebébe. Közben hallgatja a srác kislányos nyávogását zséről, wifiről, telefonról, neki pedig a feje enyhén, de egyre határozottabban fájni kezd. Ezeknek levezetése képen visszakézből egy újabbat sóz Kornél tarkójára, ami már puszta ráadás. Mert megérdemli. És hallgasson el végre.
   -  Még egyszer nem akarok ilyet látni nálad, oké?
Mintha a saját apját hallaná... egy kényelmetlen pillanatra egészen annak érzi magát, ahogy a piac szűk beszögellésében nekiáll atyáskodni a különben teljesen idegen srác fölött. Hová múlik így a világ dicsősége...
   -  És más se lássa meg. Piactér? Komolyan? Megérdemelnéd, hogy bevigyelek, ha már ennyire lusta vagy vagy hülye ahhoz, hogy legalább a falu határáig elmenj.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 20. 12:37 | Link

Dwayne Warren

Hé, ez egy viszonylag jó rejtekhely lenne ám, ha nem jobb megfigyelőkészséggel rendelkező aurorok járnak erre, mint ez a példány itt. Lassan leereszti a kezét a fejéről, igazából erősen túljátsza a dolgot. Na nem mintha Dwayne ütne úgy, mint egy lány, hanem mert már elég jól van ahhoz így is, hogy a fájdalomreceptorai hibásan működjenek. Igaz, még ezt leszámítva is egész tisztességes ingerküszöbe van, csak ennek a határait nem igazán forszírozza feszegetni.
Kár volt viszont leengedni a kezét, mert máris érkezik az újabb támadás, ő meg nem nagyon tanul az előző hibájából, megint feljajdul kínlódva.
- Áu! És ezt most miért? - Rossz taktika alapot adni arra, hogy bármilyen hangot kiadjon, ha az ember azt szeretné, hogy kussoljon. Mondhatni, eleve elvetélt ötlet.
- Jójó, felfogtam. - A tanulság, hogy legközelebb jobban el kell bújnia, nem az, hogy soha többet ne nyúljon ilyesmihez.
Vet egy szomorú pillantást Dwayne zsebére, és nyomorultul bólint egyet, egész hihetőnek tűnik, ahogy látszólag megszívleli a parancsot. Mármint azt tényleg megszívleli, hogy legközelebb kimegy a falu határáig. Viszont az is feltűnik neki, hogy a férfi nem túl hivatalos módon csúsztatja a saját zsebébe a csomagot.
- És ha a fájdalmas búcsú égisze alatt megosztoznánk rajta? A falu határán, ha ahhoz ragaszkodsz. - Merész és hülye, de mikor máskor legyen az, ha nem tizenhét évesen, nem?
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 20. 12:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
Defenzor, Animágus, Auror


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. január 22. 12:01 | Link



Maradjunk annyiban: nem épp ez a hivatalos eljárás, ha az iskola védelmezője, a minisztérium hivatásos állományú aurorja pöfékelésen kap egy Kornél- korabeli diákot. Igaz, itteni pályafutása alatt sosem kapott figyelmeztetést a módszerei miatt, amik, valljuk be, különben marha hatásosak. Mit tegyen, adjon neki írásos figyelmeztetést, amibe aztán ismét dohányt tekerhet? Az atyai sallerre legalább emlékezni fog, ha kicsit megrázta az agyát.
   -  Ne feszítsd tovább a húrt.
Dermesztő ridegséggel válaszol, ám a keze legalább már nem lendül, megerősítve a szavait. Még hogy... ehhez hasonló pofátlanságot nem hallott már vagy ezer éve.
Hogy egy kicsit pontosítsunk: majdnem két évtizede annak, hogy egy nagyon hasonló helyzetben ő maga állt ezzel szinte ugyanezzel az ötlettel, az őt lekapcsoló mugli rendőr előtt. Akkor, igaz, azonnal rendőrségi ügy lett a dologból, elzárás, gyámhatóság, fenyegetőzések... oh, mennyi felesleges hercehurca, nem mintha bármit is tanult volna belőle.
   -  Most pedig kotródj innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. január 23. 00:41 | Link

Dwayne Warren

Sajnos ennyire könnyen nem nevelhető, sőt, pont abban a korban van, amely az ember gyereke életének a legkezelhetetlenebb stádiuma. Ezt a pofont is legfeljebb elkönyveli egy kellemetlen, de járulékos élménynek, aztán ennyi. Az a fajta hozzáállás ez, amiről a legtöbb felnőtt és oktató csak reméli, hogy majd kinövi a gyerek, ha nagy lesz.
Behúzza a nyakát a figyelmeztetésre, aztán... aztán csak ellazul. Ez már az esélytelenek nyugalma, nincs min izgulni - elkapták, el is koboztak tőle mindent, innentől neki ebben a szituációban már semmi kötelessége nincs, nem tud semmit sem befolyásolni rajta.
- Okéoké, igyekszem, főnök, igyekszem. - Egy hevenyészett tisztelgést is megereszt, nem mintha tudná hogyan kell. Meg azt sem, hogy az aurorok végső soron nem is szoktak tisztelegni, az a katonaság dolga, de mindegy is. Részletkérdés.
Dwayne ijesztő ridegsége és durva modora is afféle látványosság most már, hogy nem kell számításba vennie és a reakcióit figyelve ide-oda kormányoznia a szavakkal.
- Nem kell ilyen morcosnak lenni, na, megyek, itt sem vagyok.
A szerencséjét mindenesetre igyekszik ennél jobban már nem kísérteni, ha azt mondják menjen, hát megy, ő van vesztes helyzetben (csak mint mindig), jobb lenne nem az őrsön tölteni az estét, kemény priccsen a puha ágya helyett. Az utasításnak eleget téve megkerüli Dwayne-t, hogy kijuthasson a piactér forgalmasabb részére, onnantól pedig megszaporázva a lépteit már menekül is tova, aurormentesebb "vadászmezőkre".
Nagyjából öt másodperc kell, hogy túltegye magát a történteken, és máris sokkal relevánsabb dolgokon agyaljon. Például, vajon egy faluban talál valakit, akinél pótolhatja a keletkezett hiányt?
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2015. január 28. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. július 14. 14:40 | Link

Podmaniczky kisasszony
Szerdán, egy zsúfolt, zsibongó piaci reggelen


Úgy tervezte, hogy ma történjék bármi, ő akkor is bemegy dolgozni, akár Fleur-rel, akár nélküle, hacsak pár órára is, de benéz, ellenőrzi az asztalát, vált néhány szót a régen látott kollégákkal, és bentről küldi ki a hivatalos baglyokat. Úgy tervezte, egészen hajnal ötig, mikor is a kislány fordult egy lendületeset az ágyban, és pici kezével arcon csapta legigazabb álmát alvó apját.
Konstantin szemei rémülten pattantak ki, egyenletes horkolása egy utolsó, félbeszakadó dörmögéssel maradt abba, és készen arra, hogy végezzen betörővel, varázslénnyel, rossz álommal, vagy bármi más létezővel-nem létezővel, tágra nyíló szemekkel fordult a mellette lepedőbe csavarodott kislányhoz.
- Mi baj van? Rosszat álmodtál? - kérdezte rekedtes hangján, miközben szemeiből kitörölte a felnőtt fantazmagória utolsó felrémlő pillanatát is. Aztán nyújtózkodni kezdett, de mikor Fleur kimondta a korai keltés velős indokát, mozdulata a levegőben dermedt félbe. - Hogy mit akarsz? Most? Milyen dinnyét? Hány óra van?
Oldalra, az ágy mellett álló éjjeliszekrényre pillantott, hogy az óra világító számlapja elárulja neki: mindenhez túl korán van, még a munkához is, de a gyerekhez meg pláne.

A piac forgatagában jobbnak látja felemelni a kicsit, és karjára ültetve haladni a hangosan kiabáló, erőszakos kofák között. Reggel hat óra van, de a piacon már most alig lehet férni. Idősödő boszorkányok egymást fellökve dúródnak előre, és a feleségüket váró varázslók az út közepén vitatkoznak politikáról, hogy a munkába igyekvő férfi még véletlenül se férhessen oda a gyümölcsöshöz. Fleur a sebtében rosszul megkötött nyakkendőjével játszik, és nagyokat kuncog apja bosszankodásain.
Konstantin fáradt szemeit napszemüveg takarja, mögüle nézelődik görögdinnyék után, amiket egyelőre sehol sem lát. Vállán hátizsák lóg, amiből a kislány plüss unikornisa kandikál ki. Anélkül természetesen egy tapodtat sem mozdulhatnak. Egy lépést sem, sehova.
- Szereted a sárgadinnyét is? Nem? Hát persze, hogy nem - lemondóan, egészen halkan beszél, és az idegeneket ügyesen kerülgetve figyeli az árusokat. Valaki csak árul már görögdinnyét!
Idegesen forgolódik, és nagy sokára, messziről szúr ki egy férfit, akinek portékái között ott virít a kislány úgy áhított vágya. A tömegen át sietősen indul el felé, fejük fölött közben elröppen néhány doxi, mire Fleur felsikkant, majd Konstantin nyakkendőjét rángatva kuncogni kezd.
- Meg...foj...tasz - hápogja a lánykának, s mutatóujjával lazít a túl szorosra húzott anyagon. - Hát vigyázz már jobban apádra!
Széles mosollyal csíp bele a karján üldögélő hasába, majd a telepakolt padhoz érve megkopogtat pár szimpatikusnak tűnő dinnyét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 14. 16:28 | Link

Osztrovszky úr részére
Szerda reggel

*Igen, igen, igen igeeeeen!
Anna nem aludt egész éjjel, annyira boldog volt. Csak járkált a kastélyban fel s alá, ha prefektusok közeledtek gyorsan elbújt. Nem csinált ő semmi rosszat, nem rajzolt csúnyákat a tanári ajtajára, vagy próbálta kipingálni a festményeket. Ezeket inkább rellonos ismerőseire hagyja. És aminek a legjobban örült, hogy szerelme... Ez nem egy jó szó. Inkább legyen a srác, aki iránt nem is tudja mit érez. Ő pedig nem más, mint Jeges Dióka, aki már borzasztóan hiányzott a lánykának. Ajkai, szemei, az illata... Az egész lénye. A holnapi nap folyamán mindenképp megkeresi a rellonost. Szüksége van rá, és baromira kíváncsi, hogy mivel töltötte el az idejét, míg Anna nem volt itt. Mondjuk nem biztos, hogy jó, ha megtudja, még a végén teljesen kiábrándul a srácból. Ennek pedig bátyja kifejezetten örülne, sőt a leányzó nem tudja, ám neki is jót tenne, ha végleg kitörölné aranyos kis buksijából. Halvány lila gőze sincs mennyi szenvedést és szomorú perceket okozhat még neki Dioka. Hiába, ő akarja ennyire megtapasztalni a fájdalmat, hát akkor tessék.
Hajnalban azért visszavonult a Déli szárnyba, mert valamennyire csak elfáradt, ennek okán úgy határozott gyorsan készít magának kávét. Pár perc múlva már kedvenc unikornisos bögréjébe került a fekete lötty, amit a klubhelyiségben ivott meg. Egy nagy sóhaj közepette kinézett az ablakon és akkor látta, hogy... Te jóságos ég! Már a Nap is előbújt! Még ilyet! Ez pedig azt jelenti, hoooogy... Kaja idő! Hmm... hirtelen megkívánta a görögdinnyét, úgyis nyár van, a piacon biztos lesz. Halkan beosont a szobájába a pálcájáért, majd kiugrált a suli épületéből. Kedvenc kantáros nadrágját és pandás hosszú ujjú pólójában igyekezett a faluba. Úgy sem látta még kora reggel Bogolyfalvát. Valószínűleg semmiben sem más, mint délelőtt, délután, vagy este... Mindig ugyanolyan unalmas... Vagy még nem járt a mókás részein, azért gondolja uncsinak.
10 perc alatt már meg is érkezik a falu központjába, ahol hihetetlenül sokan vannak! Idős nénik és bácsik, anyukák, akik épp a zöldséget vásárolják az ebédhez, gyerekek, aki pusztán nézelődnek. Wow! Sosem hitte volna, hogy Bogolyfalván ennyi ember élne. Furcsa... Néha-néha nekimegy az embereknek, vagy épp egy doxit próbál elüldözni. Hol vannak azok átkozott dinnyék?! Ekkor teljesen véletlenül egy férfinek tolat, akinek kb. a mellkasáig ér.*
 - Ő... Izé, ne haragudj - *mondja rögtön, majd mellé lép. Úúú, itt vannak a dinnyééék! Megbökdös néhányat, majd kiválasztja a legtökéletesebbet. Már épp előhalászná a pénztárcáját, mikor.* - A pi... mármint. A manóba! Hát nem otthon hagytam az összes galleonom! - *megforgatja szemeit, s dühösen mered a fincsi gyümölcsre. Hát na... Asszem erről is lemondhatok...*

Ma
Utoljára módosította:Podmaniczky Anna, 2015. július 14. 16:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 15. 15:26 | Link

Lencsefőzelék


- A lábfejed rúgja a hátsóm, te vakond! - Rezignált sóhajjal próbál utat törni maguknak a tömegben ezen a csodálatos szombati napon. Hátán Lencsével, az eridonosok egyik rémével, igencsak megbámulják a falusi varázslók és boszorkányok, hiszen nem tudják, hova tegyék a furcsa duó még furcsább hangjait és viselkedését. Egy szó mint száz, annyira feltűnőek ők ketten, mintha szivárványos ruhákba burkolóztak volna, és egy heti mosdatlanságukkal araszolnának a tisztes lakosok között.
- Biztos vagy benne, hogy van egy épkézláb, és használható ötleted, Leonie? Még egyszer elmondom, az unokaöcsém zakkant. Te szintén. Ehhez mérten válassz, de ne én kicsi pónim sz*rságokat, mert te fizeted ki. - Beszéd közben dob egyet a hátán csimpaszkodó Lencsén, kifúj a szájából egy adag vörös szénaboglyát (istenem, mintha Roxy haja lenne), és próbál erőteljesen elgondolkozni egy plan B-n. Ma reggel teljesen és tökéletesen véletlenül alakult úgy, hogy összefutott Lencsével. Rémi legutóbbi húzása iszonyatosan felhúzta a nyalókával. Ahogy megkóstolta (hozzáteszem, teljesen gyanútlanul, elvégre mi baj történhetne, nem?), tüskék nőttek ki belőle, savat eresztettek a szájában, és majdnem szétégették a nyelvét. Egy órán keresztül nem tudott beszélni. Mondaná, hogy utálja Rémit, de nem, egyszerűen értelmi sérültnek tartja... egy genyó, rohadék, szemét kis értelmi sérültnek, aki az unokaöccse, és szereti, de most eldöntötte, hogy Rémi megérdemel egy viszonzást. Lencse -ismétlem- teljesen véletlenül került a képbe, de már a következő percben tüneményes ötletként villogott a fejében, hogy a félőrült Leonie-tól nem is kívánhatna jobb szárnysegédet egy rohadék viszonajándék kiválasztásához. Csak el kellett kapnia a lányt a fejénél fogva, és meggyőznie, hogy egyrészt ő nem a raping prince, másrészt csupa jó szándék vezérli, és Réminek muszáj egy szép, vicces ajándékot vennie. Lencse szakértelme pedig elengedhetetlen ehhez. Azzal már nem tudott mit kezdeni, hogy a csaj mamuszban flangált vérbeli idiótaként, így jobb ötlet híján a hátára vette- úgyis pehelysúlyról van szó, alig érzi meg, hogy Lencse ott trónol a gerincén, csak hát... a lábfeje folyamatosan megtalálja a fenekét. Őszintén fogalma sincs, mi járhat Lencse agyában, de talán nem is akarja megtudni, csak az eredmény érdekli. Valami jó cseszegetős cuccot szerezni, és lelépni ebből a bazárból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 15. 18:19 | Link

Zserbó

-Nem is vagyok vakond! Azok csúnya állatok - mormogja Zserbó nyakába az egyértelműt. Még legádázabb ellenségének sem kívánná, hogy egy vakondhoz hasonlítsák, mert az legalább olyan hidegrázós gondolat, mint télen a pottyantós wc használata. Mindenesetre, ha a fiúcskát zavarja a pihe-puha pónis mamuszkák langymeleg járásra ösztökélése, hölgyünk egy mozdulattal megoldja a kérdést. Az úriember köré fonja a testéből kiálló fogpálcikákat, így lábfejei már elöl himbálóznak, egy jóval kényesebb terep előtt.  Tulajdonképpen sétálhatna is, de sokkal mókásabb pajtását abban a hitben hagyni, hogy mamuszban nem szabad a koszos utcára lépni.
-Persze, hogy van ötletem! - paskolja meg Zserbó feje búbját biztatóan. Hát kamuzott ő valaha? Tele van ötletekkel! Például kiülhetnének ide, és mugli bűvésztrükkökkel szórakoztathatnák a népet, vagy vehetnének közösen egy minimalacot, a zöld srác pedig fizetné a tartásdíjat, mert az állatka nyilván a padláson lakna. Hacsak a rellonos nem lenne hajlandó felköltözni... Ja, igen, Rémi. Mivel fogalma sincs, kiről van szó, a leghalványabb sejtelme sincs, mit kéne neki adni. De Májkül olyan ritkán hajlandó közös teadélutánt szervezni, hogy ki kellett használnia az alkalmat. Végre jót mulathatnak kettecskén; esznek majd nyúlós, kolbászízű vattacukrot, felülnek a körhintára, kiskutyákat simogatnak...
-De nekem nincs ám pénzem! Különben is gyűjtenem kell, úgyhogy nem költhetek. Szóóóóval... Veszel majd nekem is valami szépet? Csináltathatnánk egy közös képet magunkról, hogy legyen valami szép emlékünk erről a napról! Mit szólsz? - kicsit rugózik a hátán, majd ahogy átnéz a fiúcska válla felett, azonnal belevisít a fülébe. - Oda menjünk, odaaaa! Ott látok szép kispárnákat. Lehet, hogy mondanak szép meséket, és jó nedvszívó képességük van. Az unokaöcséd szeret aludni? Vagy szereti az állatokat? Vehetnénk neki egy majmot. Olyan kis kalaposat, mellénykéset, tudod!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 21. 05:37 | Link

Lencsefőzelék


- Jól van, jól van. Nem vagy vakond. Akkor nyúl. Annak is folyton jár a lába, ott is, ahol nem kellene. - Sóhajt fel egy vérbeli reményvesztett hangján. Akárhogy osztja-szorozza, Leonie mozgó lábai kényelmetlenül nyomogatják időről-időre a formásabbik felét, a rászólással viszont nem azt éri el, hogy a lány abbahagyja az egészet, hanem még veszélyesebb területen kezdi újra idegesítő tevékenységét.
- Ha tökön rúgsz, teszek róla, hogy egy hétig táncolva járj, és még álmodban se álljanak le a lábaid. - Összeszorított fogai között sziszegi ki a komolyan gondolt fenyegetést, s bár még nem tudja, hogyan tolná ki egy hetes távlatig a Tarantallegra hatását, van annyira kitartó, hogy naponta rászórja az átkot Lencsére bosszúból. A nemesebbik felét bántani halálos bűn! Csökkennének az esélyek kis Mihaelek gyártására. A bosszútervei minőségén csak a feje paskolása tud rontani érdemben, de az jelentősen. Olyan, mintha egy gyerek cipelné a másik gyereket a hátán, és az a másik lenne az okosabb kettejük közül. Nem akar belegondolni, hogy valójában melyikük az okosabb, mert akkor lesüllyedne Lencse szintjére. Így aztán nincs más hátra, mint egy agyonnyomorgatott plüssmedve lelkességével kibírni a feje birizgálását.
- Aha... És mi lenne az? Mi illik egy borderline szindrómás, nőktől paranoid módon félő negyedikes rellonoshoz, ó, bölcs Leonie? - Ejj, de le kellene csavard azt a gúnygombot, fiam. Meg aztán nem ártott volna közölni az eridonossal, hogy ki fia borjának kell ő ajándékot válasszon. Mert ugye nem mindegy, hogy Rémi lábára egy pár viszketőporos papucs kerül, vagy valami láblerágós borzadály. Nincs humora élete végéig Ethan haragja elől menekülni, hacsak hamarabb meg nem öli őt maga Rémi. Áhh, mégis Lencsi eddig a listavezető az ellene elkövetett merényléseket illetően. Közös kép? Vegyenek valamit emlékül? Miazisten?
- Tudod mit? Csak azért, mert annyira szeretlek, - Nyomja meg enyhén az utolsó szót elég jól álcázott gúnnyal. Szereti a halál ezt a kengyelfutó gyalogkakukkot. Attól, hogy meglehetősen érdekes, még elég riasztó a bizarr természete.- ha segítesz nekem, elárulom neked, hogyan teheted Keith-t boldoggá egy életen keresztül miinden egyes nap. Ennél jobb üzletet keresve sem kapnál. - Teljesen random, légből kapott ötlet az egész. Azt se tudja, mennyire komoly a dolog Coltrane-nel, de nem süket, hallotta a rellonos elsősöket pletykálni a flúgos kastélypárosról, akik az iskola minden pontját szépen lassan sajátosan belakják. Ebből gondolta most, hogy talán Lencse belezúgott annyira Keith-be, hogy hasson rá a bűvös "egy életen át" szószerkezet. Amíg nem muszáj, nem költ feleslegesen bóvlikra, ha ingyen szerelmi tanácsadással is lefizetheti Leonie-t.
Áhh, és eddig tartott a nyugalom. Meg a hallójáratai kifogástalansága. Répafej akkorát visít a fülébe, hogy a dobhártyája lehet, már át is szakadt. A fájdalom mindenesetre a helyén van, lassú regenerálódás várható, a bosszúság pedig hirtelen magas léptékre ugrott benne.
- Mi van már, mit láttál? - Kár volt megkérdeznie. Halk nyögése jelzi, mennyire fájlalja fizikailag a hülyeséget. NAGYON! Párna. Majom. Komolyan?
- Tudod... Ha megjött, nem párnába kellene fojtanod magad. Arra ott vannak a tamponok és a betétek. - Lát eleget belőlük most, hogy úgy lakik együtt nővel, hogy nem igazán tartják külön a cuccaikat. Michelle-lel, Charonnal és Rose-zal szeparált terük volt. Roxanne-nel... nem. Legalábbis félig-meddig nem. Egész fura, hogy telibe tojik rá az extrém mértékű összenövésükre... Na mindegy is, Lencse sértegetésénél tartott.
- Nem veszünk neki párnát, csak ha az a párna seggen harapja. Akarom mondani, keress valami nem szokványosat. A majmot kísérletezésre használná, nem jó. Utána büdös lenne az egész Rellon, mert elfelejtene megszabadulni a majom hullájától. - De azért rizsálás alatt már odaértek a párnákhoz, csak úgy vitte őt a lába automatice. Mintha ló volna. Mintha irányba állították volna. Ezt végiggondolván újfent megdöbben saját irányíthatóságán, így hogy korrigáljon valamicskét a csorbán, egyetlen mozdulattal elereszti a kapaszkodó Leonie-t, egy másikkal pedig megrázkódik azt remélve, hogy a csaj lehullik róla. Gyerekes bosszú azért, mert ő lónak képzeli magát. Érthető, nem? Pillanatnyilag minden vágya Leonie-t a földön fetrengeni látni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 21. 05:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 21. 21:14 | Link

Miskakancsó

Jókedvűen belekacag Zserbó hátába, és még viszkető orrocskáját is jól beledörgöli a pólójába.
-Áhh, mindig szerettem volna egy saját zenészt - sóhajt fel álmodozó hangon. Valahogy úgy képzeli el most a rellonos fiúcskát, mint mikor a ducik mögött sétál tubával egy ember.
-Gitárral követsz majd? És mindig kérhetek számot is, hogy mire szeretnék éppen táncolni? Jujj! - lelkesedésében még jobban mocorog, meg-meg koccolva a fiúcska azon részét, amitől fiúcskának lehet titulálni. Még. Persze hölgyünk finomságáról és figyelmességéről ismeretes, így tán nagyobb baj épp nincs annál, minthogy halovány lepkepukkantása sincs róla, mi az a bordalány szindróma. Ahham... fél a lányoktól. Tuti valami Ádámmal meg az oldalbordájával... Talán azért fél a lányoktól, mert szerinte xilofonozni akarnak a bordáin. Teljesen logikus. Bagolykőn? Szinte mindennapos szindróma.
-Jajj, Zserbó, hiszen én is úgy szeretlek! - még jobban szorongatja dinnyés pajtását. Nem, még véletlenül sem esik le neki egyszer sem a srác gúnyos hangvitele. Úgy hiszi, a rellonos számára legalább annyira felemelő ez az egész esemény, mint az ő kis lelkének. Ezért olyan áradó szeretettel viseltetik Zserbó iránt, hogy csoda, az úriember még nem olvadt meg forró ölelésében.
-Hogy... Hogy mi? - kérdi meglepetten, vagy inkább megszeppenten. - Mármint... Ezt úgy érted, hogy... Hogy Kísz most nem boldog? - hangja felcsúszik egy oktávot. A pánik fél másodperc alatt összeszorítja a torkát, még a könnye is kicsordul a hirtelen stresszhullámtól.
-Mondta neked? Azt mondta, hogy nem teszem minden nap boldoggá? Édes istenem, most mit csináljaaak? - úgy óbégat, hogy ha eddig nem figyelt volna fel rájuk mindenki, akkor most már biztosan.
-Esküszöm, segítek mindenben, csak áruld el, mit tegyeeeek. Keefnek miszáj engem szeretnie! Nem szenvedhet semmiben hiányt - vergődik a fiúcska hátán, mint egy epilepsziás házicsirke. És most már tulajdonképpen holt lebogyózza a párnákat. A tamponos majmokat, meg ehhez hasonlókat. Szépen lassan lefolyik a földre; bár tette volna ezt úgy nagyjából 21 évvel ezelőtt is. És ott marad a párnás stand előtt percekig sokkba fagyva, ha Zserbó közben meg nem rugdossa finoman, hogy ugyan keljen már fel, menjen arrébb.
Hirtelen elhatározással ugrik fel. Ma meg fogják találni a legkirályabb ajándékot a földön, és a srác elárulja cserébe, mi a baj vele.
-Gyere, menjünk! - kézen fogva kezdi maga után húzni a másikat, miközben fejét ide-oda forgatja, és valósággal végigrohan az egész piacon.
-Ezek nem elég jók neki. Valahol máshol kéne körbenéznünk. Talán a faluban. Vaaagy... Nem is tudom. Átmehetnénk Budanekeresdre, ott is akad egy csomó érdekes bolt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Bezártuk már az ablakot, nem kérünk esti mesét!
Írta: 2015. július 23. 22:43
| Link


Traktoron szállni élvezet...
~ Egy szerdai napon


Egy a harmincas éveit taposó hölgy csörtet végig a Piactér eddig nyugodalmas szegletén, kisebb standokat és embereket félrelökve az útjából. Jogos a kérdés, mégis mi bőszíthette fel ennyire a nőt, hogy képes legyen a fél piacot felforgatni? Csupán egy név kell, s máris megérti az ember, hogy mi a csuda folyik itt. Elena Rose, a negyedikes Piroska nevetve rohan végig a tömegen, nyomában a felbőszült nőszeméllyel, aki mindenféle csúnya szavakkal bombázza a lányt. Nem történt itt semmilyen katasztrófa, kérem szépen, csupán csak arról van szó, hogy Lena úgy gondolta, ideje magasabb színvonalra emelni a halball fogalmát, hogy holnap egész Bogolyfalva ezt a játékot játssza éjjel-nappal. Nincs abban semmi rossz, ha az ember lánya egy halott heringgel pofozza a másikat, nem?  És amúgy is, mióta nem látta Evét és ebből kifolyólag a lány barátját, Izzy-Dorry-t sem, az élet unalmas lett, mivel már nincs kit halott állatokkal ütögetni. Gwen tuti, hogy cuccostól vágná ki a toronyból, ha valaha megpróbálná, Eriket nem szándékozik pofozgatni, Alíz pedig necces témának bizonyul. Úgyhogy marad az ártatlan emberekre való támadás, és mivel a menekülés zárt helyeken elég nehézkes lenne, így inkább a nyitott tereken próbálkozik bevezetni új szórakozási módját. Azzal viszont nem számolt, hogy a másik félt is be kellett volna avatni a dolgokba, mielőtt rögtön a közepébe vágna. Na igen, ez talán fontos lett volna... De kit érdekel? Az emberek élvezik a műsort, néhány öregebb látogató kivételével szinte egytől-egyig sikerült mosolyt csalnia az emberek arcára, ami azért elég jó hír. Persze Elena nem úgy fogja fel a dolgokat, mint valami eget rengető tragédiát, számára mindez egyenlő a játékkal, hisz óvodás agyával számára ez nem is lehetne több egyszerű mókánál.
 - Hihi! Kapj el, ha tudsz! - Csacsogja amúgy is kislányos hangján, s a halat meglengetve a levegőben, tovább szalad, ahogy csak a lába bírja. Aztán egy egyszerű mozdulattal megszabadul a bűnkelléktől, a bűzölgő heringtől. Azt már nem figyeli, hogy hol ér földet az állatkája, túlságosan lefoglalja a tudat, hogy valahogy lerázza a nénikét, akiről már fogalma sincs, hogy merre lehet. A nagy rohanásban újabb kanyart hagy maga mögött, ám mikor a labirintusszerű piacsorok következő szakaszára érne, üldözője egyszeriben előtte terem, s erősen megszorítja Lena karját, így a lány nem tud menekülni, csupán vergődik össze-vissza, mint az imént eldobott állat, még amikor még élt.
 - Hééé! Engedjen eeel! Segítsééég! - Próbálkozik, hátha valaki a nagy bámészkodásban hajlandó lenne kimenteni ebből a helyzetből. Addig is ráncigálja tovább a karját és kiabál, ahogy csak a hangszálai engedik.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 20. 21:05 | Link

Rózsám, rózsám, Szeles Rózsám...
~Egy a ménkő ütött beléd napon

Michelle vásárolni indul, mert miért ne? Van egy rakás pénze és ez nem fogy, csak gyűlik. Hadd legyen már egy kicsit felelőtlen, kényeztetnie kell magát. Főleg úgy, hogy pasija van. Ki tudja, mi mindenre lesz még szüksége: cián, arzén... Csak viccelek, viszont pár hasznos bájital és eszköz bármikor jól jöhet, igazából abszolút céltalan lődörgés ez. Ritkán esik meg vele, hogy ráébred, szüksége van egy kis shoppingolásra - és megjegyzem, erre is inkább egy pláza volna alkalmasabb. Ha viszont a falu tovább bővül, még minden megtörténhet.
Teljesen elmerülve nézelődik és sorban utasítja el a "jobbnál jobb" ajánlatokat, mikor kiabálást hall. Alapjáraton nem kelti fel a figyelmét ilyesmi, hiszen olyan sok marha rohangál fel s alá - nemcsak a mugliknál, hanem mágusék háza táján is -, hogyha mindre időt fordítana, rámenne az élete is. Most viszont a dühös kiabálást segítségkérés követi. Oké, hivatalosan nem prefektus minősítésben van itt, meg hát azzal amúgy sem menne semmire. Helyette viszont feléled benne a vágy, hogy megmentse a szerencsétlent - ami tőle teljesen idegen amúgy. Megindul arra, ahol a tömeg a legsűrűbb és ahonnan hallotta a leányzót. Csak nem valami nagydarab pasas próbálja bántani? Hát szétrúgja a veséjét, letépi az arcát és négybe vágva megsüti roston.
Nehezen, de átverekszi magát az emberek sokaságán és megpillantja Elenát. Mit a fene folyik itt? Az a nő... Miért vörös az arca...? Létezne, hogy az eridonos lány verekedett? Nincs sok ideje szőkénknek töprengeni, odalép hozzájuk és határozott, védelmező mozdulattal ragadja meg az idős nő kezét, hogy egy rántással lehámozza prefektustársáéről. Ami nem azt jelenti, hogy Elena szabad, megragadja annak kezét és megszorítja, de inkább csak megerősítésképp, mintha Elena a...
- Vegye le a mancsát a lányomról - még abszolút szerencse, hogy nem valami fiatalos cuccot kapott magára, hanem blézert és fekete csőnadrágot. Ettől kissé felnőttesebb hatást kelt, ahogyan válláig érő haja is. Kék szemei csak úgy izzanak. Rápillant Elenára figyelmeztetőleg, hogy meg ne merjen nyikkanni, mert ha ennek vége, a hangszálai bánják. Esetleg szólíthatja anyunak. Maximum. - Elárulná kérem, hogy mégis mi folyik itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
[Zárt] játék
Írta: 2015. szeptember 6. 18:53
| Link


Anyucikám ♥


 
- Mocskos kis csirkefogó! Hogy merészelsz engem halakkal pofozgatni, hm? Fogadjunk az utolsó Bumszalagbőrömet is Te vitted el! - Ordít a nő teljes tüdőkapacitással Lena képebe, egy jó adag nyálfröccsel megfűszerezve. Komolyan, Lena pofiján csak ennek a két mondatnak hála már annyi nyál gyűlt össze, hogy akár már csónakázhatna is benne. Hmm... csónakázás... nem is olyan rossz ötlet! Vajon egy rakat mogyoróban lehetne úszni?
- Néni... Van egy kis tálcája? Az első sorban láttam egy rakat mogyorót... Mogyogolni akarok! Néni is jön velem szörfözni? - Lenát cseppet sem hatották meg a nő vádló szavai, magához hűen válaszol neki, bugyuta anime figura képpel bámulva vissza a hölgyre. Persze lánykánkat sem ejtették annyira fejre, a szállingózó emberek sokaságában próbál keresni valamit, amivel elterelhetné az őt szorosan ráncigáló harmincas nőszemély figyelmét. Na nézzük csak... macska, Doxítrágya, jóskellékek, kadosszagyökér... Várjunk csak! Jóskellékek! Tavaly járt Jóslástanra, nem? Igaz, hogy egy kukkot sem értett belőle, de az a sok mugli rajzfilm nézés megtette a hatását, egy pár dolog azért megragadt neki!
 - Ah! Valamit látok a jövőjében! Valami... számára nagyon fontosat...! - Esik "transzba" Lena, ezzel pillanatnyilag összezavarva ellenfelét. Buta, mint a föld, de a színjátszás mindig is erőssége volt, ha másban nem is, de ebben legalább kimondottan ügyes szokott lenni. Mondjuk ezt az is tanúsítja, hogy a hölgyemény zavarodottan bámul a halpofit vágó két hajszínű humanoidra, aki a helyzetet kihasználva játssza tovább a szerepét. Persze a pillanatnyi gyengeség után a nő újra ordítani kezd, és a hőn szeretett ráncigálás is hamarosan újra akcióba lép. Komolyan! Ennek a házisárkánynak nincs jobb dolga? Díjbirkózó volt az összes rokona, hogy ilyen erős vagy mi? Ennek tuti, hogy másnapra nyoma lesz. Na jó! Akkor B terv. Keresni kéne valakit, aki kirángatja ebből a szituból. Jaj, de hát itt mindenki ismeretlen. Oké... azt hiszem egy darabig itt fog szobrozni. És ekkor, mint valami isteni fuvallat megjelenik a színen egy szőke hölgy, aki rögvest akcióba is lép, és gyorsan kiszabadítja Elenát támadója karmai közül. Megjött Piroskánk személyre szabott őrangyala, juppi! Micsoda szerencse, hogy pont összeakadt az... anyukájával?! Mit keres Bogolyfalván Lena édesanyja? Várjunk csak... ez Mich! Jaj, most nem is gondolná ez a zöldike, hogy Rózsa kisasszony mennyire örül neki! De akkor most megint örökbe fogadták? Vagy hogy lehet a Rellonos prefektus az egyik szülője? Nem baj! Ő azért örül neki.
 - Anyucíí!!! - Ahogy a nő végre hajlandó abbahagyni a tapizást, barnácska csapot-papot otthagyva ugrik Mich nyakába, és még akkor sem hajlandó leszállni róla, mikor a prefitárs kérdőre vonja a goromba piacost. Csak lóg rajta, és ölelgeti ahogy csak tudja, ha már egyszer az anyukája.
 - Ez a lány hallal pofozgatott engem! Ráadásul lopott is tőlem! - Üvölti továbbra is felháborodva az árus, vöröslő fejjel pillantgatva az anyukáján lógó lányra. Persze ezt Prefike sem hagyhatja ennyiben, nehogy már a hírnevét rombolják le ilyen kijelentésekkel! A végén még elvennék tőle Iát! És az katasztrófa lenne.
 - Nem is igaz! Maga nem akart velem játszani, pedig még a jövőjét is elkezdtem mondani! - Vág vissza Lena is, leugorva Mich nyakából, majd a vadul gesztikuláló nő elé lépve. Hát nehogy már! Ha ő így, Lena is így!
Utoljára módosította:Elena Rose, 2015. szeptember 6. 18:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Rózsám, Rózsám, Szeles Rózsám...
Nem értjük, honnan ez a hirtelen segítőkészség, mindenesetre az eridonos elég szorult helyzetben van, így Michelle kutya kötelességének érzi, hogy ki is rángassa abból. Nem mondhatnánk, hogy jól esik a gyomrának a bajkeverőt nem a trutymóban hagyni, de ezt maximum ő lerendezi Elenával, nehogy már valami szottyos vénasszony beleszóljon ebbe. Arról nem beszélve, hogy prefektánk sosem kedvelte a testi erőszakot, márpedig az a szorítás, ami itt van kérem szépen, az már szinte testi fenyítésnek minősül. Én még azt is simán kinézem a lányból, hogy előkapja egyik kését és levágja a nyavalyás mancsát, de az olyan végérvényes megoldás lenne, amit nem akarna bevállalni. Kihagyná mint a javítót, de rosszabb esetben a börtönt is. Így történhet meg, hogy egyszerűen csak lehámozza prefektus társa csuklójáról az illetéktelen ujjakat és, mintha a lánya lenne, felemeli hangját a goromba bánásmód miatt.
Elena reakciója hihető, csak éppenséggel a rellonos nem viseli jól ezt a fajta testi kontaktust. Nincs baja az ölelésekkel akkor, ha azt A Fiútól, vagy családtagtól kapja. Esetleg még Izabella és Aiden beleférnek a keretekbe, de nagyjából itt ki is fújt az ölelés világnapja. A legutóbb, mikor Leonie baromkodott a bejárati csarnokban, akkor sóbálványátok lett a vége. Nem szeretné megismételni, meg hát nem is lenne szerepbe illő, ha a saját lányát megátkozná. Onnantól már ketten futhatnának. A realitás kedvéért egyik kezével védelmezően átöleli a lányt, de nem igazán lelkesedik ezért. Bah. Csak essenek túl ezen.
- Vannak erre szemtanúk? Ez így alaptalan vádaskodás! – pedig, ha ez mind igaz, akkor Elena valóban nagy bajban van. Mondjuk a hallal való pofozkodásnál (?) még Michelle számára is elakadt a tű, de az belefér a gyermekcsínyek kategóriájába. És most tekintsünk el attól, hogy mennyire kell infantilisnek és degeneráltnak lenni ahhoz, hogy ez valaki számára szórakozást nyújtson, halasszuk ezt a témát későbbre. Viszont a lopás egészen más tészta. Épp erre is reagálna, mikor Elena egyszer csak hopp-sutty, volt-nincs Michelle nyakában, már az idegbeteg nyanya előtt állva osztja az észt. Istenem, szőkénk agyvize itt kezd a tetőfokára hágni. Odalép Elenához és arrébb tolja, majd megfogja a kezét. Nem erősen, csak úgy, hogy ne tudjon szabadulni és fenyegetően pillant rá. Most kell csendben maradnia, ha jót akar magának, különben kicsipkézi a fülét a sárkánylány. Elővesz öt galleont és az öregasszony felé nyújtja.
- Most pedig hagyjon minket békén és meg ne lássam többé a lányom közelében, érthető voltam? – szemeiben megvillan az őrület egy apró szikrája, amit még Elena is észrevehet, ha eléggé figyel. Amit amúgy remélünk, mert amit ezért kapni fog, azt nem teszi zsebre. Minimum jön öt galleonnal és egy hatalmas szívességgel, ha nem kettővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1036
Írta: 2015. október 18. 21:33 | Link


[október vége, szombat du.]


Most, hogy Sebbyék már itthon vannak biztonságban, megtudtam, mi történt velük... bezárkóztam. Egy ideje még annyi érzelmet sem fejezek ki a mozdulataimmal vagy az arcommal, mint eddig - a teljes önfegyelem mintaképe lettem, egy pillanatra sem ragad el a hév, minden szabályozott, rendszerezett. Csak így lehet fenntartani a látszatát annak, hogy tényleg semmi bajom sincs. Könnyítő tényező, hogy leginkább a faluban lakom Merkovszky professzor házában; azért ez nagy segítség. Nincsenek elviselhetetlen szobatársak, nincsenek kínos pillanatok. Csak Gyarmathi Ádám. De most istenem. Elviselem. Várok.
Tehát, mivel immár a faluban vagyok, és ezen a szombaton munkám sem volt épp, kimozdultam. Nem, csodával határos módon nem maradtam bent a házban gyakorolni, pedig a hétvégi programom általában ez, de most felkészítettem magam lélekben arra, hogy emberekkel fogok találkozni - ugyanis ki akartam menni a piacra, szükségem volt egy kis bumszalagbőrre bájitaltanra. Mindenesetre nem terveztem túl hosszú látogatást, nem akartam esélyt adni az embereknek arra, hogy társas interakcióba lépjenek velem.
Végtére is kiléptem a házból - arcomon a szokásos maszk, bal csuklómon az álcázóbűbáj, lépteim meglepően magabiztosak, szinte már erőszakosak. Mint ahogy mostanában mindig.
Járkáltam a sorok között, ugyanis ritkán találja meg itt az ember rögtön azt, amit keres. Járkáltam. Nem akartam gondolkodni, mert az mostanában igencsak káros hatással van a lelkiállapotomra vagy a maszkomra, amit magamra húzok minden áldott nap - vagy inkább a maszkomra, amit le sem vettem legalább két-három hete.
Lépteim erőszakosan csapódtak a földnek. Rezzenéstelen tekintetem körbejárta a standokat. Várok. Egy elszabadult talpaspohár futott át előttem, mögötte egy idegesnek tűnő boszorkány. Sóhajtottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 559
Írta: 2015. október 19. 20:24 | Link

Szépvölgyi


Indulatosan toltam magam előtt a tömeget. Nem igaz, hogy az öregek ennyire ráérnek egy-egy vásári ócskaság előtt ácsorogni. A mögöttem állók meg majd engem fognak szidni, amiért feltartom a sort. A procedúrát megunva löktem be magam a belső sávba, ahol valamelyest tempósabban haladtak a nézelődők. Sodródtam, ahogy a botocskák szoktak az erdei patakok víztükrén. Előfordult, hogy akadályba ütközve megtorpantam néhány pillanatra, s csak azt kikerülve folytathattam utamat a piactér legzsúfoltabb pontja felé.
Itt senkit sem érdekelt, hogy ki vagyok, honnan jövök és mégis mi a frászt keresek erre. Szombat van. Iskolatársaim döntő többsége a helyi szórakozóhelyeket vette célba. A maradék a kastélyban maradt. Nem nagyon láttam harminc évnél fiatalabb embert a kavalkádban, leszámítva néhány vándoréletmódot folytató árust, akik a portékák fölött őrködtek. Hajnal óta ezt csinálhatják, emiatt pedig cseppet sem irigylem őket. Öltözetük arról árulkodott, hogy igen hűvös van már akkor. Áruforgalomra ennek a helynek is szüksége van, de méretében mennyire eltörpül azokhoz képest, amiket én korábban láttam... És nekik mégis megéri ez a munka. Pedig ritkán toltam a képem vásárra, ha kellett valami, vagy beszereztük mások által, vagy egyenesek a szaküzletben kutakodtunk. Változnak az idők.
Reméltem, hogy találok valami különlegeset. Őszintén szólva a ketyerekereskedésben is gondolkodtam, de az már pont bezárt, mielőtt leértem volna. A hétvége az hétvége, ne várják el tőlem, hogy az agyilag leszívó hétköznapok után korán keljek fel. Majd legközelebb ott is tartok egy szemlét.
Hamar rá kellett jönnöm, hogy a piac központjában találhatóak a leghétköznapibb beszerzési cikkek. Folytattam utam, majd a külső szektorhoz tévedtem. Itt már hézagosabb volt a standok közötti folyosórész, valamint végre felcsillant itt-ott némi ritka cucc. Véletlenszerűen mentem oda és néztem meg párat közelebbről, majd kritikus szemmel tettem vissza a tárgyakat a helyükre. Kérdezni nem kérdeztem semmit, hiába ajánlották fel az eladók magukat a segítségemre.
Rikácsolást hallottam. Valami kofa hirdette a magáét mögöttem. Akaratlanul kaptam hátra a fejem a hangforrás irányába, aztán csalódottan néztem magam elé. Ekkor hirtelen megpillantottam valakit, akiről azt hiszem, tudok pár dolgot. Hosszas gondolkodás után indultam el végül felé. Ilyen helyeken kevésbé éber az ember, gondoltam élek a lehetőséggel. Nehéz megfogalmazni azt, amit éppen éreztem. Megfeszítettem izmaimat, majd mikor a keskeny haladósávon éppen elhaladni készültünk egymás mellett, vállammal egy kissé, a lehető legkevesebb feltűnést keltve oldalba löktem. Aztán füleltem, tovább haladva.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1036
Írta: 2015. október 19. 20:49 | Link



Bumszalagbőr, ennyi. Ezt kerestem egyedül, aztán vissza akartam húzódni a kényelmes szobába, tanítani Iszetet, tanulni, gyakorolni, olvasni, vagy bármit csinálni a gondolkozás helyett.
A külső sorokra tévedtem, s miután tekintetem végigsiklott a számomra semmilyen jelentőséggel sem bíró árucikkeken, kissé átgondoltam a dolgot, és arra jutottam, érdemesebb lenne a ritka portékáktól kissé messzebb keresni a számomra hasznos árut. Így hát a következő lehetőségnél le akartam fordulni balra, azonban egy furcsa, különleges üveg, amiben egy holdszerű dolog volt, elvonta a figyelmem. Csak egy pillanatra álltam meg, és vettem szemügyre, de nem kérdeztem meg az árustól - egy fiatal kisfiútól - mi az, inkább továbbhaladtam. Volna.
Velem szemben egy ismerős arcot pillantottam meg a tömegben - a Rellonban láttam, még a konkrét kép is megvan, ahogy a klubhelyiségben ül. Fantasztikus. Bár arcom egy fikarcnyit sem változott, a kemény kifejezés állandó volt rajta, tekintetem mégis lustán, szinte hanyagul emeltem le a másikról - nem a földre szegeztem, inkább a következő lejáratot kerestem.
Egyre közelebb ért, én pedig nem fordítottam rá több figyelmet annál, mint amennyit a rellonos fiúkra általában szoktam - már éppen lefordultam volna, mikor éreztem a nekem ütköző vállat.
A hirtelen jött lökettől befordult a felsőtestem, akaratlanul is utánanéztem, bár akkor is megtettem volna, ha nem lett volna ennyire szándékos a mozdulat. Vagy beképzelném? Szívem rohamtempóra váltott. Ahogy figyeltem a fiú igencsak lassan távolodó, elvesző alakját a tömegben, láttam, hogy egyáltalán nem tartja görnyedten magát, holott nem volt túl meleg az idő, sőt, igencsak hűvös volt. Izmai tehát megfeszülnek, léptei feszesek. Direkt csinálta.
Nem fogom lenyelni. Már megint.
Nem haladtam tovább, nem fordultam le az elágazásnál, inkább a bal oldali portékákat "nézegettem", csak úgy kényelmesen, a saját tempómban. Követni kezdtem a másikat, csak távolról figyeltem az alakját egy olyan két percig, aztán mikor már talán azt hitte, hogy fel se vettem a dolgot (már ha nem figyelt közben végig a szeme sarkából), közelebb oldalaztam hozzá, csatlakozva mellé.
- Talán valami problémád van? - kérdeztem csendesen, felvéve az ő tempóját. Rá sem néztem a másikra, mindazonáltal szemem sarkából minden rezzenését követtem, ha netán esetleg szeretne megütni, vagy ki tudja. Nem nagyon várok már el mást a rellonos fiúktól.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. október 19. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 559
Írta: 2015. október 19. 21:48 | Link

Szépvölgyi


Hirtelen ötlettől vezérelt, de óvatos voltam. Nem hiszem, hogy rajta kívül másnak is feltűnt volna a lökés. Egy vásári tömegben megesik az ilyen. Nem szoktak utána nagy ügyet csinálni belőle. Abban sem voltam biztos, hogy észrevett, pedig valamennyire ismernie kell. Mindenképpen szerettem volna látni, hogy hogyan reagálja le a helyzetet.
Percekig úgy tűnt, hogy megúszom a dolgot. Annak, hogy túljár az eszemen, kevés valószínűséget tulajdonítottam. A szemem sarkából pont kivettem, hogy hosszasan megállt ott, ahol az incidens történt. Talán észrevett valamit az egyik asztalon, vagy a következő lépésén gondolkodott. Ekkora távolságból még biztonságban éreztem magam. Nem lephet meg. Szerintem egyedül van, semmiféle támogatásra nem számíthat ezektől a vén szerzetektől, a korkülönbség miatt pedig kétszer is meggondolja, hogy megközelítsen-e. Végül azt érzékeltem, hogy egyre közelebb kerül hozzám. Én persze a magam iramában próbáltam távolodni a helyszíntől, de feltétlenül szerettem volna a többi ember szeme előtt maradni. Nem hiányzik, hogy szemtanúk nélkül történjen velem valami. A pálcám nálam volt, természetesen nem indulok el ilyen helyre nélküle. Jobbomat lassan a zsebemnek érintettem, hogy kitapinthassam fegyverem, sértetlenségem zálogát. Megnyugodva sóhajtottam.
Mellém került. Itt volt. A közvetlen közelemben, és a fejemben még az is átfutott, hogy esetleg visszalök. A lehetőségeket másodpercek törtrészei alatt pörgettem végig az agyamban. Éreztem a feszültséget közöttünk, ami meglepő módon a csendes, egyszerű kérdésével kezdett kicsúcsosodni. Minden jel arra mutatott, hogy diplomatikusan kezelné a konfliktust. Összefontam magam előtt a karjaimat, úgy haladtam mellette. Lassan, komótosan, mert a piactér ezen részén már nem volt akkora nyüzsgés és nyomor.
- Nekem? - kérdeztem vissza ártatlanul - Nem hiszem, miért lenne? Csak azt látom, hogy követsz. Kell valami, vagy mi van?
Nem tudom, hogy mit olvas ki a hanglejtésemből. Összeráncoltam a homlokomat, mint aki nagyon nem érti, hogy miről van szó. Törekedtem felé fordulni, hogy a lehető legpontosabb elemzést végezhessem el a külsejéről. Lepleztem ingerültségemet. Irritált a gyerek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1036
Írta: 2015. október 23. 11:35 | Link



Ahogy mellé kerültem, s legalább négy-öt centivel fölé magasodtam, tenyereim kicsúsztattam a zsebemből, immár nem fogva a pálcámat. Ha esetleg rossz irányt venne a beszélgetésünk, van nekem más fegyverem is, mint a másodikos varázslatok.
Visszakérdezett, ártatlan hangnemet igyekezvén felvenni, kezeit keresztbe fonta a mellkasán. Homlokát összeráncolta, nagyjából felém fordult. Vagy felnagyítom az egészet, vagy csak manipulálni próbált - az összefont karok zárkózottságra utaltak, ha ismeri a testbeszédet, akkor akár a jelek elfojtására is szolgálhat. Mintha próbálta volna terelni a témát. Gondoljunk bele - ha valaki véletlen fellök valakit, és az illetőhöz odamegy ez a valaki egy kicsivel később, az az ember meglepődik, nem érti, lehet, hogy fel sem ismeri azt, akit fellökött, semmint ártatlanul kérdezgessen. Emellett ki figyeli azt, akit véletlenül fellök? Nem szoktam kitűnni a tömegből, eléggé átlagos srác vagyok, úgyhogy az ilyesmi nem tűnik fel csak úgy magától. Már szerintem. Hazudott volna? Nagy esélyt láttam rá, úgyhogy eszerint gondoltam át a válaszom alig pár másodperc leforgása alatt.
- Nekem ugyan nem kell semmi. - mondtam végül, majd egy lélegzetvételnyi szünet után folytattam. - De nem hinném, hogy annyira feltűnő jelenség vagyok, hogy észrevedd, hogy követlek, hacsak nem figyelsz valamiért. Mondjuk azért, mert belém jöttél. Bár az emberek nem figyelik azokat, akikbe véletlenül beleütköznek, ellenben te mégis... talán direkt volt? - kérdeztem meglehetősen halkan, lassan beszélve, s közben rá se néztem, csak a tömeget vizsgáltam magam előtt, néha le-le tekintve a standokra, mintha nem is lenne semmi probléma. Elővigyázatosságból, természetesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér