Noha bármelyik ember születhet mágikus képességekkel, a varázslatra való érzékenység családon belüli halmozódást mutat, tehát egy újszülött nagyobb valószínűséggel lesz mágus, ha a felmenői között is előfordultak varázslók.
A múltban a származásnak nem csak a muglik, de a mágusok körében is komoly jelentősége volt, így kialakult a varázsosok vértípus szerinti megkülönböztetése. Mára ez a tiszta vérű varázslócsaládok háttérbe szorulásával és felvilágosulásával egyre inkább háttérbe szorul, továbbá a Minisztérium mindent megtesz a származástól független egyenlőség megteremtésére.
Mostanra bebizonyosodott, hogy a vérminőség semmiben sem befolyásolja a mágikus képességeket, muglik és varázslók gyermeke is lehet kiemelkedően tehetséges. Ugyanígy a veleszületett képességre való hajlam sem gyakoribb egyik vagy másik körben.
Egy kis genetika: Egy mugli-mágus pár gyermeke szinte biztosan maga is képes lesz varázsolni. Ennek pontos okát egyelőre nem ismerik, azonban az biztosnak tűnik, hogy egy családban, ahol "felüti a fejét a mágia", hosszú generációkon keresztül domináns tulajdonság marad.
Tradicionálisan a következő vértípusokat különböztetjük meg:
Tiszta vérű mágusok
"Aranyvér"
A valóságban a teljesen tiszta vérű mágus meglehetősen ritka. Azok a mágusok nevezhetik így magukat, akiknek a családfájukban öt generációt visszamenőleg egyetlen varázstalan felmenő sem szerepelt, manapság ősi aranyvérűeknek nevezik magukat. A vér "tisztaságát" a családok gyakran rokonházasságokkal tartják fenn, tagjaik általában összetartók, büszkék a származásukra. Jellemzően hagyományőrző, mugli tárgyaktól és módszerektől elzárkózó életet élnek, bár mára a muglikkal szembeni megvetés egyre alábbhagyóban van.
Napjainkban egyre kevésbé jellemző, de a régebbi korokban a család részéről megvetés övezte azt a tagot, aki varázstalannal házasodott; általában kitagadták a családból, hogy elkerüljék a családfa "szennyeződését". Kegyetlen módon ugyanez a sors várt azokra a gyermekekre, akik kvibliként, varázslatra való hajlam nélkül születtek. Őket a család legtöbbször titokban tartotta vagy örökbe adta, elkerülve a szégyent.
A tiszta vérű máguscsaládok megfogyatkozásával manapság azokat a varázshasználatra képes embereket nevezzük így, akiknek mindkét szülőjük mágikus képességekkel rendelkezik, figyelmen kívül hagyva a nagyszülők vérminőségét. A negyed-, háromnegyed-vér kifejezést az ezredforduló óta nemigen használják, legfeljebb teljesen tiszta vérű máguskörökben.
Az "aranyvérű" kifejezés a "sárvérűvel" szemben nem számít sértőnek, használata a közéletben, médiában mégis kerülendő.
Fél- vagy kevertvérűek
Félvérnek nevezzük azokat a mágusokat, akiknek csak az egyik szülőjük képes mágia használatára. Nevelkedhetnek a mugli- vagy a varázsvilágban, a szülők döntésétől függően, bár utóbbi sokkal gyakoribb. Számukra előnyös, hogy többnyire mindkét világ szabályaival tisztában vannak, bárhová képesek beilleszkedni.
Azokat, akiknek a felmenői közt vegyesen találhatók mágusok és muglik, egyszerűen kevertvérűeknek nevezzük, elkerülve a negyed-, nyolcad-, tizenhatodvér megnevezést. Bár manapság leggyakrabban a szülők alapján határozzuk meg egy gyermek vértípusát, mégis vannak, akik ragaszkodnak ehhez a megnevezéshez, büszkén hirdetve a "színes" családot.
Manapság a fél- vagy kevertvér a leggyakoribb; kifejezésként csak az előbbi forog köznyelven.
Varázstalan szülők gyermeke
"Sárvér"
Gyakran megesik, hogy egy mugli párnak születik mágiára érzékeny gyermeke. Bár a legtöbb esetben sok generációra visszamenőleg találhatunk mágus vagy kvibli felmenőket, ha a nagyszülők muglik voltak, a gyermeket ebbe a kategóriába soroljuk.
Sokkal praktikusabban: amennyiben a mágus a varázsereje jelentkezéséig nem ismeri a varázsvilágot, mugliszármazásúnak minősül. Nagyon ritka esetben, ha kvibli szülők nevelik mugliként gyermeküket, annak mégis varázsereje jelentkezik, a háttere és világismerete miatt szintén mugli származásúnak minősülhet.
A varázstalan szülők gyermeke akkor értesül a varázsvilág létezéséről, amikor megkapja az iskolai levelét. Ekkor az iskolából valaki meglátogatja a családot, aki felvilágosítja őket a tudnivalókról, válaszol a szülők kérdéseire. A Minisztériumban is képzett szakemberek dolgoznak azon, hogy a lehető legkönnyebbé tegyék az új helyzet elfogadását, mind a gyermek, mind a szülők oldaláról. A beszélgetés során azonban egy dologgal mindenképp tisztában kell lenni: bár a szülők is közvetve kapcsolatot teremtenek a varázsvilággal gyermekükön keresztül, számukra azonban mindössze a lehető legkevesebb információt szabad átadni. Ők továbbra is muglik maradnak, akiknek a mugli világban kell élniük. Kirívó esetekben a minisztériumok szakemberei gátló bűbájt szórhatnak a család mugli tagjaira, hogy ne tudják kiadni a varázsvilág titkát.
A "sárvérű" megnevezés sértő, becsmérlő szónak minősül, ennek médiában való használata kerülendő. Vannak azonban mugliivadékok, akik kifejezetten kérik, hogy így emlegessék őket, jelezvén, a származás semmit sem jelent.
Mágus szülők varázstalan gyermeke
"Kvibli"
Gyakorlatilag ez a csoport a mugliszületésű varázslók ellentéte: varázslószületésű muglik. Valamelyest azonban mégis elütnek azoktól a mugliktól, akik a családjukban élő varázsló miatt esetleg tudnak a varázsvilágról. A kviblik nem képesek varázslásra, és sok olyan dolgot nem vesznek észre, amelyet a mágusok igen (pl. dementorok), de valamelyest jobban érzékelik a varázsvilágot, mint a muglik (a kiábrándító bűbáj nem hat rájuk; a varázslények ugyanúgy ragaszkodhatnak hozzájuk, mint varázslótársaikhoz).
A kvibliséget a varázslók általában nagy csapásnak, szégyennek tartják, de maga a kvibli szó nem pejoratív. Akadnak a varázslószületésű varázstalanok megsegítésére tanfolyamok, de ezek eleddig hatástalannak bizonyultak.
