28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Milan Nayati Payne
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 19
Írta: 2019. december 17. 21:05 | Link

Edith

üdv újra kishugom


Könnyen fog menni a visszaszokás, legalábbis ezt hangoztatta mindenki nekem. A törzsfőnök, anya a telefonba és még az a kevés ember, akinek volt kedvem elmesélni, hogy mivel töltöttem az elmúlt egy évemet. Nekik lehet, hogy könnyen menne, nekem kevésbé. Hiányzik a tágas nyílt tér, hiányzik a kölcsönös odafigyelés és kedvesség, a nyugalom. A csend. Főleg a csend. Egy év kánaán után én idióta meg belevetem magam egy zsúfolt iskolai életbe. A családomnak szüksége van rám, ez igaz, miattuk teszem. Ha ők nem lennének, ha nem rájuk gondolva kelnék fel nap nap után, akkor már rég itthagytam volna ezt az egészet. De nem tettem, miattuk nem. Szükségük van rám. Úgyhogy összeszorítom a fogamat és igyekszem … nos igazából nem is igyekszem jó képet vágni a dologhoz. Inkább olyan képet vágok, hogy mindenki messzire elkerül. Tökéletes.
Ami viszont nem az, hogy én hülye a lehető legforgalmasabb helyre voltam hajlandó elkísérni a kishugomat. Karácsonyi vásárba, én! Ezer éve nem láttam már Edithet, kizárt, hogy még mindig olyan kis copfos foghíjas kisbéka legyen, mint volt. Hülye vagy Nay, azóta már tuti felnőtt nő. Ugh, na az azért még csak nem. Mindenképpen jó lesz ha rajta tartom a szemem. Neki nem is kell tudnia, hogy azt teszem. Sem azt, hogy anya is ezt kérte.
Lendületes léptekkel érkezem meg a vásár helyszínére, fogalmam sincs, hogy miért nem találkozhattunk odabenn. Már arra sem emlékszem, hogy kinek az ötlete volt ez az egész marhaság. Lustán körbetekintek résnyire szűkített mandulavágású szemeimmel, így elsőre nem érdekel semmi sem innen. Büdös, zajos, tömegnyomoros idiótaság. Az egyetlen érdekes dolog az a rénszarvasszán. Gyorsan oda is megyek az állatokhoz, biccentek egyet az ősz fazonnak, majd felkapok egy répát a kupacból, hogy megetessem szegény párákat. Jobb lenne nekik szabadon. Talán elkötöm őket, talán.
Szál megtekintése
Milan Nayati Payne
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 19
Írta: 2019. december 20. 23:06 | Link

Edith

üdv újra kishugom


Szórakozottan simogatom a pompás állatokat miközben megnyugtatóan duruzsolok nekik. Az idő lelassul, vagy talán meg is áll számomra. Akár a hajnal is érhetne itt, azon sem lepődnék meg. Sikeresen kizárom a háttérzajt és csak az előttem álló állatokra koncentrálok. Amíg egy kiabálás ki nem zökkent. Nem maga az a tény, hogy valaki ordibál, ha odafigyelnék elég sok embert hallanék hangosan beszélgetni, kacagni. Nem, az zökkent ki, hogy a nevemet kiáltják. Felkapom a fejemet és egy ismerős alak közeledik felém. Egy … mi a durrfarkú szurcsók van a kezébe?
Kérdőn felvont szemöldökkel viszonzom az ölelést, egy perccel sem tovább a karjaim közt tartva kishugom mint szükséges. Nem vagyok egy ölelkezős típus, talán már elfelejtette ezt.
- Edith, mi ez az ocsmány izé a kezedben? – rontok rögtön ajtóstul a házba, mindenféle finomkodás nélkül. Hát ezzel a házikedvencével sem leszünk jóban az már egyszer biztos. Nem is akarok, semmi közöm nincs hozzá. Remélem nem is lesz. Kizárt, hogy én megőrizzem neki, amíg ő ki tudja hova megy meg mit csinál. Alaposan végigmérem, hiszen jó ideje nem találkoztunk már. Megnőtt, nahát. Ki gondolta volna. Az emberek már csak ilyenek, felnőnek.
- Persze, ez itt Egyeske, az meg ott Ketteske – felelem neki gunyorosan. Majd nyilván elnevezek két rénszarvast, akit most látok először és valószínűleg soha többé nem fogom őket látni. Persze, majd kötődni kezdek hozzájuk. Jaj ez a lány. – Egyébként a nyakukban lóg egy biléta, rajta van a nevük ha nagyon érdekel. De úgy is mindjárt kitalálsz nekik valami frappánsabbat áákiim*.
Van, ami nem változik. És bármennyit is nőtt a húgom valahogy kétlem, hogy erről leszokott volna. Mindeközben hátrébb lépek az állatoktól, hátammal nekidőlök a szánnak és hanyagul fürkészem a lányt, meg a tömeget. Majd felteszem azt a kérdést, ami ténylegesen érdekel. - Anya hogy van?


* áákiim – nőnemű rokon (siksika)
Utoljára módosította:Milan Nayati Payne, 2019. december 20. 23:08 Szál megtekintése
Milan Nayati Payne
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 19
Írta: 2019. december 29. 21:26 | Link

Edith

üdv újra kishugom


Van az az időszak, amikor király, amikor az ember kishúga folyton rajta akar lógni. Egy nagyon rövid időszak. Amikor még nincs kivel mással játszani. Aztán amikor már haverjai lesznek az embernek, akkor már kezd kissé cikivé lenni a dolog. Főleg, amikor még ráadásul mindenféle változások is mennek keresztül az emberben, na akkor meg aztán pláne nem ölelkezünk összevissza. Senkivel sem! Kapóra jött hát nekem a Roxfort, legalább kíméletesen tudtam lekoptani a húgom meg a matricáságát. Most már kész nő, baszki, kész nő. Biztos a viszontlátás öröme volt ez az egész, és nem fogja rendszeresíteni. Még csak az kéne nekem, hogy visítva rohangáljon utánam a folyosón, hogy a nyakamba ugorjon. Azt egy nő se tegye meg, ha már itt tartunk.
- Aha, ebilen. Gyönyörű – húzom el a számat a szemeimet forgatva. Pazar, már tudom a fajtáját ennek az izének, de ennél többet nem. – És hogyhogy nem valami szokványos állatod van? Tudod, kutya, macska, béka ilyenek.
Nem valami túl bizalomgerjesztő egy állatka, és látszólag ő sem érzi magát túl jól. Edith hiába próbálkozik azzal, hogy megnyugtassa, hiába küszködik. Sóhajtok egy nagyot de megtartom magamnak a véleményemet. Inkább késett volna sokat semmint, hogy kínozza ezt az izét.
- Jó nevek. Ha eléggé megöregednek valószínűleg az is lesz belőlük – fűzöm hozzá tárgyilagosan. Ó nem, húgom, nem megyek bele ebbe a játékba. Nem fogok itt kiakadni azon, hogy ennél hülyébb neveket keresve se lehetett volna találni. Az én változatom sokkal jobb volt ennél. Ebben nem változott semmit sem.
- Nem ugrottam be hozzá mielőtt jöttem – magyarázom a lánynak, hogy miért is kérdeztem. Egy pillanatra elborul a tekintetem, ahogy az ominózus 25ei családi vacakra gondolok. A hátam közepére sem kívánom. Tavaly meg se jelentem rajta, és őszintén szólva most sincs rá sok esély. Sőt! Sőt!
- Nocsak, azt gondoltam volna, hogy menni akarsz velük egy kört – bökök az állammal a rénszarvasok felé, majd egy újabb sóhajtás után megadóan biccentek egyet. Még a karomat is a húgom felé nyújtom, hogy belekarolhasson. Mikor tudtam én ellenállni ezeknek a nagy könyörgő szemeknek?!
- Menjünk, nézzük meg. De aztán ne vetess meg velem minden vackot, ami csak megtetszik! – figyelmeztetem nevetve. Úgyis megpróbálja, én meg úgyis megveszem neki. Még is csak ő az én kishúgom. Szívhatom a vérét bárhogy, halálra szekírozhatom, de akkor is szeretem ezt a kis dinkát. És mindennél fontosabb az, hogy boldognak lássam. Őt is, meg anyát is. De ha már megint itt tartunk:
- Nem megyek 25én a nagy családi hepajra. Hazamegyek aznap. A rezervátumba – tájékoztatom egy kis pontosítással, hiszen a haza szó neki mást jelent, mint nekem. Talán idővel majd én is úgy gondolok anyám lakására, hogy haza. De egyelőre még nem azt nevezem annak. – Ti mentek anyával, mi?
Szál megtekintése
Milan Nayati Payne
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 19
Írta: 2020. január 12. 18:04 | Link

Edith

üdv újra kishugom


Nem nekem kell, hogy tetszen az állata, és mivel nem fog állandóan a szemem előtt lenni, így igazából tök mindegy. Idővel majd megszokom a kinézetét, jelenlétét, gondolom.
- Látom nem tökéletes az összhang még köztetek. Miért őt választottad? – bökök az állammal a kis lény felé. Biztos volt egy rakás más állat, miért nem az kellett neki, amelyik örömmel rohan felé például. Tudnak egyáltalán ezek az izék rohanni ha már itt tartunk? Azt legalább már megtudtam, hogy elemis. És tényleg, mintha valami ilyesmit már olvastam volna. Vagyis végigfutottam a sorain. Az rémlik, hogy a tóval volt némi összetűzése, szerencsére meg is nyugtatott a levél többi részével, hogy semmi baja nem esett. A többit nem volt időm normálisan végigolvasni. Mindenesetre láthatja rajtam, hogy már összeraktam ám a dolgot, vágom én hogy ő vízmágus vagy mi.
- Ez az igazság húgom – vonok vállat és nem lepődnék meg azon, ha tényleg befogná valamelyik állat fülét, hogy ne is hallja a beszélgetésünket. Annyira rá vallana a dolog. Mint ahogy az is, hogy visszafelesel. Égnek emelem a tekintetem, színpadiasan felsóhajtok majd elmosolyodom.
- Rendben, de megeszed mindet, felveszed mindet, használod mindet! – figyelmeztetem játékosan dorgálva a lányt. Teszek róla, hogy így legyen. Nem érdekel, hogy rosszul lesz, vagy kényelmetlen, mégse jó meg hasonlók. Ha megveteti, akkor az fix, hogy nem fogom feleslegesen tenni.
És remek, kellett nekem felhozni azt a hülye programot. Edith viselkedése kissé szokatlan lesz, de annak tudom be, hogy ő sem rajong ezekért. Vagy lehet, hogy ő már tud valamit? Készül már megint valamire az öreg?
- Hát persze … egész évbe le vagyunk ejtve, de bezzeg ezt a karácsonyi pofavizitet kötelezővé teszi, előírja az apánk. És vágjak jó képet egy ilyen képmutatáshoz? – szinte vészjósló a hangom, jelezve, hogy ez még mindig nagyon bosszant. És most akkor finoman fogalmaztam. Az értelmetlen szabályokat, előírásokat soha nem tűrtem jól. A saját apámtól, aki meg nem is foglalkozik a rengeteg gyerekével meg aztán pláne nem vagyok hajlandó. Némán lépdelek tovább, látszólag oda sem figyelve a környezetemre. Hogy az arckifejezésem miatt nem csacsog-e tovább a húgom vagy mert amúgy sincs kedve nem tudom. Mindenesetre örülök ennek a kis csendnek.
- Jó, akkor elmegyek – jelentem ki végül fogcsikorgatva. Úgy mondom, mint egy fenyegetést, talán lehet, hogy az is. Majd kissé enyhébb vonásokkal fordulok a lány felé. – Na mi van, nem veszel semmit? Így nem sok értelme van körbe-körbe caplatni ugye tudod?
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér