28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2019. december 20. 22:19 | Link

Dana



Dana, aki immár hivatalosan is a bűntársam, izgalmas kalandra hívott. Egyik nap reggel érkezett a kérése, miszerint ruccanjunk ki a karivásárba, és mivel nekem is tervben volt ilyesmi, hát lelkesen bólintottam rá. Az idén úgyis késik a karácsonyi hangulatom, se hó, se hű, tanulni való meg van elég, pár rossz jegy is becsúszott, úgyhogy ideje volt kikapcsolódni egy kicsit. Az is benne volt a pakliban, hogy a tudásomat is fényesíthetem, mert határozottan haladok a tanulmányaimban. Mind a tanerő, mind én, mind az átejtett diáktársak meg voltak elégedve. Utóbbiak ugyan nem örültek túlzottan, de ezt betudtam az irigységnek. Letáboroztam a lehető legtutibb helyen, a forró csokis standnál, szemem pedig a tömeget kutatja, hol-merre bukkan fel az én barátosném. Mellettem gőzölög két hatalmas csésze forró csoki, két még hatalmasabb szelet édes kuglóf társaságában. Ha meglátom valahol a forgatagban szőke tincseit, széles mozdulatokkal intem magam mellé.
- Helló, halló! Mi a stájsz? Remélem nem gond, hogy itt talizunk? Rendeltem neked. - tolom elé az egyik bögrét, mely klasszikus, piros pöttyös. Persze szokás szerint soha nem bízhat bennem, hogy a csokijának épp milyen íze lesz. Neki valami különleges jár. Sokáig gondolkodtam, hogy a legmegfelelőbb ízt kiválasszam, míg végül a kardamomos, karamell mazsolával mellett döntöttem.
- Kóstold meg! Kíváncsi vagyok, eltalálod-e. - Feszítek büszkén a saját bögrém mögött kuncogva. A karamell könnyű, a kardamom is, ha ismeri, de a mazsola talán egy kicsit becsapós, mert csak ízre van benne, a szokásos kis bogyók hiányoznak az érzetből. Nem, mintha nem tudnám megcsinálni, de így érdekesebb.
- Miért nem jutott még senkinek az eszébe, hogy ilyen helyekre szerződtessen illúziómágust? A vevő kívánsága, szájíze szerinti lehetne az ital. Tiszta haszon. Nem úgy, mint az enyém, olyan cukros, hogy összeragad a szám. - Mutatom, ahogy összetapadnak az ajkaim, amin remélhetőleg jót nevetünk.
Szál megtekintése
Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2019. december 25. 22:47 | Link

Dana


Észre vett! Hála Imhotepnek, már zsibbadt a karom, meg a kiabálásom úgyis csak beleveszett a tömeg morajlásába, meg az üvöltő karácsonyi dalok kavalkádjába.
- Ne én vagyok édes, hanem a csoki, de mindegy. - Átölelem, ahogy a nyakamba ugrik szinte. Imádni való szőkeség, mindig megnevettet, de ha még sem, akkor is feldobja a napomat minden találkozás.
Ez a lehető legjobb hely a vásárlásra, na meg az ivászatra, evészetre. Régen nem ittam már ilyen finomat. A kastélyban nincs forró csoki, csak valami szánalmas lötty. Neked ízlik az? - Jó nagyot húzok az italból, körben a számon meglátszik a csoki hagyta sáv. Lenyalom.
- Én csak a nagyapának akarok itt valami csekélységet venni, meg pár barátnak, háztársnak. Mit javasolsz? - Megkóstolja a kreációmat, ízlik neki, bár biztosan nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Az ízesítés magasabb szintű tananyag, de az benne a jó, hogy a partner nem tudhatja, hogy milyen lenne, ha igaziból sikerülne. Az illúziómágia jobban megy, mint a vásárlás, valójában utálom az egészet. Azért is hívtam Danát a csokis sátorhoz, mert kicsit félek ettől az egésztől.
- Ááááá, dehogy. Még sokat kell fejlődnöm, bár sokat tanulok Misi bácsitól is, meg sokat gyakorlok. - Kicsit rájátszok a száj összeragadásra, ezzel leplezem, hogy tulajdonképpen semmi kedvem vásárolgatni.
- Nem megyek haza, itt töltöm a karácsonyt. Ezt is ki kell próbálni és végül is a nagypapi itt van velem, ha nagyon elapátlanodnék. Ezért csak neki kell ajándék, de ismered az öreget, nehéz meglepni, főleg ajándék terén. - Elnevetem magam, mert mindketten tudjuk, hogy nagyapó nem egyszerű eset. Ha jobban belegondolok, még semminek nem örült, amit vettük neki, így aztán még jobban kétségbe vagyok esve miatta.
- Én arra felé indulnék el, ha neked sincs ellene kifogásod - mutatok arra, amerre a legkevésbé tolong a tömeg. Valószínűleg azért, mert ott van a leggagyibb választék, de a tömeg visszariaszt attól, hogy mélyebbre menjek.
- Hápit kire hagyod olyankor, mikor nem vagy itt? Most mit csinál egyedül? - Az állatkák mindig jó téma, még inkább azért, mert én csak beszélgetni tudok róluk. Nem nagyon engedik, hogy legyen kedvencem az otthoni családi kutya és macska mellett. Apu szerint nem tudnám gondját viselni, amúgy pedig inkább a tanulással foglalkozzak. Ha kérlelem, mindig azt mondja: Majd később. Meglátjuk. Persze nm látom meg soha, így egy kicsit már le is mondtam róla. Majd, ha önálló leszek...
- Neked nem ellenzik a szüleid az állatkák tartását? -
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 25. 22:48 Szál megtekintése
Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2019. december 30. 11:11 | Link

Dana



Mindig megmelengeti a szívemet, ha megdicsérnek és Dana ebben is nagyon vitte a pálmát. No persze bízhattam benne, mert jó volt az értékítélete, meg kedveltük is egymást, nem kicsit, bár ennek az imádatnak nem volt része abban, hogy értékelt. Tudta, mikor kell, mint inspiráció, de nem vitte túlzásba sem. Pont annyi volt, amennyi kellett és ezt meg én méltányoltam őbenne. Szóval jól esett, el is mosolyodtam, sőt eljöttem vele nézelődni a vásárba, annak ellenére, hogy nem kedvelem a tömeget, pláne nem a bámészkodó tömeget. Az is roppant valószínű, hogy nem itt fogom megvenni a kari ajándékokat, de a buli kedvéért eljöttem. Kissé hideg a levegő, a kezem kezd megfagyni, ezért is tettem első helyre a forró csokit, de már elfogyott, mi pedig a vásári bódék között nyomulunk, együtt sodródva a tömeggel.
- Nagypapi legszívesebben elfelejtené a karácsonyt. Persze én mindig figyelmeztetem, olyankor játékosan nyakon legyint és ledorongol, hogy ne figyelmeztessem, mert úgyis tudja, hogy csak az ajándék miatt csinálom. Neked van nagyapád? Szerintem a nagyszülők csodálatos ajándékai az életnek. Nem gondolod? Másképp szeretnek, mint a szülők, mert nekik nincs miért megfelelni, így a kapcsolat valahogy tisztább. Szerinted? - Közben odaérünk a plüssös standhoz. Eljátszom a gondolattal, hogy valakit meglepjek azzal a gumipókkal, amin Dana jókat vidul, de aztán leteszek róla, mert tényleg idétlen.
- Szerinted az a kalapos nő, ott a barna pelerinben, nem úgy néz ki, mint Bathilda Bircsók? A harmadikos mágiatörténet könyvben láttam róla egy fotót. - Én nevetek, miközben Dana odébb ráncigál, hátha beljebb több a látni való és talán megpillantjuk valahol Nicolas Flamelt. Na, tőle tudnék vásárolni. De egyelőre csak egy hógömbökkel teli asztalt pillanthatunk meg. Engem azok mindig elbűvölnek, de persze Danára is figyelek, ahogy a kacsájáról beszél. Igazából most döbbenek rá, hogy élőben még nem is láttam.
- Majd egyszer bemutatsz neki? Nézd! Az a hóemberes gömb, azzal a fenyőfával! Csodás! - Ámulva bámulom a giccses látványt, miközben a tárcám után kutatok. Meg kell szereznem, természetesen nem adom tovább, legalábbis egyelőre. Magamnak lesz meglepi a nem létező fa alatt. Nyújtom a pénzt a tagnak, aki vigyorogva kíván Boldog Karácsonyt, miközben egy papírzacsiba gyömöszöli a gömböt.
- Hagyja csak, helyben fogyasztom! - Elveszem a visszajárót, és diadalmasan mutatom fel a szőkének legújabb szerzeményem. - Már érdemes volt eljönni. Amúgy meg anyuék nem engednek állatot. Állítólag még kicsi vagyok hozzá. Hiába papolok arról, hogy a felelősségvállalás érlel belőlem jó állampolgárt. Nem hatja meg őket. Nálatok milyen  a karácsony? - Igyekszem felzárkózni hozzá, ezért gyorsabb tempóra váltok. Ha a ciklon beindul, nehéz a nyomában maradni, pláne így, hogy én a csodagömbbel vagyok szerelembe esve. Így lehet, hogy nem veszek észre egy megfagyott pocsolyát, elcsúszom, és dobok egy seggest.
- A francba! -
Szál megtekintése
Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2020. január 4. 17:42 | Link

Dana




Tulajdonképpen szomorú voltam. Jönnek az ünnepek, nem egy nap lesz, nem is kettő, én pedig egyedül maradok a kastélyban, hacsak nem boldogítom nap, mint nap a Könyvtáros urat. Rajta kívül nem sok értelmes ember marad itt. Magamban sóhajtok, hogy Dana azért ne lássa a szenvedésem, ami még el sem kezdődött. Jó, persze a tesóim is maradnak, mivel van házunk a faluban, de szülők messze vannak, és lesznek is. Nagypapa marad, ha minden igaz. Ő az egyetlen biztos pont az életeben mostanság. Az, hogy Danának csak egy nagyszülője van, még jobban elkomorított.
- Jaj, nem tudtam. Nem akartalak emlékeztetni az elvesztésére. Biztosan nehéz volt. Nekem is most halt meg a nagymama. Nem szeretek róla beszélni. - Gyorsan másfelé nézek, ne lássa meg a szemem sarkában csillogó könnycseppet, ha nem muszáj. Lány vagyok, nem úgy mint David, de azért a családban sem vették ezt jó néven a gyengébbik nemtől. Akkor látom meg a legendás, öreg hölgyeményt, amit jelzek is a szőkének. Jót kacag és igazat ad. Tényleg kísérteties a hasonlóság. Ez az élmény kicsit visszatérít a mindennapokba, a jelenbe. A hógömbök standja meg egyenesen visszaállítja a lelki egyensúlyomat. Szükségem van, mintegy vigasz gyanánt egy gömbre, és sikerül is vennem egyet.  
- Sose bánd! Majd ha nagyon hiányolok egy állatkát, átmegyek hozzád meg Hápihoz. - Sokáig nyafogtam anyuéknak, hogy legyen egy kutyám, egy egészen kicsi, de nem álltak kötélnek, mert mint mondták, nem való az iskolába. Igazuk lehet, mint mindig. Úgysem jutna rá időm, meg a tanulástól venné el vagy a pihenésből és egyik sem lenne célravezető. Ezért szülök a szülök, hogy fel tudják mérni a dolgok kimenetelét, amire én nem vagyok képes. Ezért is vagyok végzetesen meggondolatlan.
- Ha elköltözöm, akkor meg már pláne nem. Jön a meló, a sok utazás, a karrierem szempontjából nem lenne hasznos. Majd járok sokat állatkertbe. - Nagyot sóhajtok. Egyre biztosabb, hogy nem lesz senkim. Ugyan a férfi témáról még korai lenne beszélni, de most úgy gondolom, hogy férjem lesz, csak alkalmi kapcsolataim, bár azokkal is nagyon kell vigyázni az én helyzetemben. Mert ugye titkokat őrzök majd, anyukám sem tudhat róla, és nem fecseghetem ki álmomban vagy az ágyban az izé közben. Szörnyű lenne. Akkor döbbenek rá, hogy ez a munka, ami után áhítozom, szüzességre ítél. Ezen gondolatok futnak át az agyamon, miközben Dana lelkesen meséli, hogy milyen náluk a Karácsony. Persze, hiszen én kérdeztem. Vissza is kérdez, amire elgondolkodom.
- Délelőtt sütés, főzés, nem lehet kimenni a konyhába. Apu a nappaliban díszíti a fát. Mindig sokat káromkodik közben. Anyu meg kikiabál a konyhából, hogy fejezze be, elvégre Karácsony van. Mi röhögünk és titkon az ajándékokat csomagoljuk. Aztán csilingelés, nagy ajándék dömping, majd vacsora. Aztán, hogy most hogy lesz, azt még nem tudom. Itt maradok a kastélyban. -
Az érzelmi megrázkódtatás figyelmetlenné tesz. Megcsúszom egy lefagyott folton és dobok egy seggest.
- Nincs, nincs. - Pattanok fel a földről, mert már gyülekeztek az aggódó tekintetű felnőttek. Nem akartam a feltűnést, sem a túlzott segíteni akarást. Viszont, ahogy estem, a hógömb a kezemből kicsúszott és eltört. A benne lévő folyadék elfolyt, a figurák letörtek, nem maradt egyetlen ép darabja sem. - Hát úgy látszik, ennyi volt - nézek szomorúan a cseréphalmazra. Nem sokáig. Jön egy takarító és egyetlen pálca intéssel eltünteti a darabjait is.
- Ki volt fizetve? - kérdezi szigorú hangon. Mit képzel ez a túlbuzgó figura? Hogy loptuk? Na, ez már mindennek a teteje.
- Persze, hogy ki volt fizetve. Nem vagyok tolvaj. - Az ürge hitetlenkedve csóválja a fejét. Nem nagyon hiszi, hogy igazat mondok. Futva jön a hógömbös fazon. Gondolom örül, hogy megvan a tolvaj, akire áhítozik, de bennem emberére talál, ha netán elkezd szívózni.
- Nem, nem ők azok - mondja a takarítós ipsének. Megnyugszom. Legalább nem vetnek börtönbe, mert elestem a piactéren. Bulinak jó lenne, de most nincs hozzá hangulatom. Miután int a pálcás, hogy elmehetünk, Danához fordulok.
- Hihetetlen! Majdnem bebörtönöztek és tölthettük volna a Karácsony estét a sitten. - Elnevetem magam, mert így, hogy már elmúlt a veszély, így már sokkal viccesebb az egész.
Szál megtekintése
Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2020. január 16. 15:08 | Link

Dana


Túl fiatal vagyok még és ez az első alkalom, hogy meghalt egy közeli hozzátartozóm. A temetésre nem mehettem el, apu úgy gondolta, hogy korai lenne, mert gyereknek nem való a temető. Hát én másképp látom. Az élet része az is, akkor is, ha marha szomorú az ember tőle. Biztosan lesz még ilyen, jobb felkészülten várni, de az atyai kimondott szó az faktum. Danát azonmód megnyugtatom, ne legyen már ő is szomorú!
Tudod, elég régen volt ahhoz, hogy elengedjük nagyit. Menjen csak útjára. Biztosan odaát is van rengeteg dolog, amivel eltöltheti a napjait. - Bár nagyon szerettem, azért bíztam abban, hogy nem halt meg teljesen, csak mintha elutazott volna egy olyan helyre, ahonnan nem jön vissza. neki jó, akkor mi minek szomorkodjunk, nem? Nagypapi persze más, neki sokkal rosszabb, mert tovább ismerte a nagyit, mint én. Túl kell lépni ezen, igyekszem is a kacsára terelve a szót.
- Már nagyon várom, hogy láthassam. Majd viszek neki valami finomat, hogy lekenyerezzem. Mit szeret nagyon? - Hála Imhotepnek, vidámabb vizekre eveztünk, az állatok mindig hálás téma, ha a partner is szereti őket. Dana imádta, főleg Hápit, aki nagyon a szívéhez nőtt, de szívesen bemutatna neki. Ezt a javára írtam. Amikor elmesélte, hogy a faluban fog lakni, nagyot dobban a szívem. Én is fontolgatom már egy ideje, de persze még ahhoz is túl fiatal vagyok. Beköltözhetnék Lizihez, de nem örülne nekem. Úgy már nem lenne egyedül, pesztonkát kéne játszania, nem maradhatna ki éjjel, ezzel csak akadályoznám, azért pedig megutálna. Tudom, ismerem a nővéremet.
- Teljesen egyedül? Az igen. Én még soha nem voltam egyedül. Izgi lehet, de sokáig nem bírnám. Nincs a láthatáron valaki, akivel ott lakhatnál...együtt....érted? - kuncogtam huncutul, hátha érti a célzást. Például karácsonyozni nincs is értelme egyedül. Az csak a családdal jó, de arra biztosan haza utazik.
- Igen, igen. Szigorú hagyományok vannak, bár idén nem tudom, mi lesz. - Nem folytatom, mert megint meg kéne említenem a nagyi halálát, pedig felejteni akarok, nem folyton emlékezni rá. Emlékezni persze, de örömmel és nem szomorúsággal a szívemben. Nagyi sok szép emléket felidéz. A sütijei illata, pont karácsonykor. Ahogy dudorászott takarítás közben, meg a dugi zsebpénzek. Nemcsak a pénz miatt, de hiányzik. Mélyet sóhajtok, arcomon az elszontyolodás ütközik ki újra. Biztosan azért nem nézek elég figyelmesen a lábam elé. Megtörténik a baj. A popsim sajog, a bokám is kicsit. Nehezen állok talpra, de igyekszem nem mutatni a kínomat. Mivel a baj nem jár egyedül a hógömböm is eltört, meg még a takarító fószer is meggyanúsít. Szerencsére rövid idő alatt rendeződik minden, s míg Dana magamra hagy, lerendezem magam és vidoran várom. Fogalmam sincs, hogy mi a sietség oka, csak mikor a kezembe nyomja az új hógömböt.
- Neked is Boldog karácsonyt! Igazán az enyém? Ez sokkal. de sokkal szebb, mint amit én vetem magamnak. Nagyon köszönöm. Én is meg akarlak lepni. Mire vágysz? -
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér