28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2018. december 7. 21:25 | Link

LAURA
a falu karácsonyfájánál | x

Karácsonyi vásár. Életem első karácsonyi vására. Mármint az első, amibe be is sétálok. Távolról láttam már ilyet Londonban, amikor az otthon többi lakójával szokásos csoportos sétánkat tettük. Viszont nyilván nem őrültek meg a nevelők, hogy egy halom árvaházi kölyökkel bevetődjön egy ilyen forgatagba, hogy jobb esetben káoszt okozzunk, rosszabb esetben hárommal kevesebb fővel térjünk haza. Úgyhogy maradt a messziről csodálás, most viszont szabad közelről is.
- Azta - ámuldozom csöndesen, ahogy zsebretett kézzel, nyakamban nagy, navinés sálammal bandukolok a bódék között. Egyedül érkeztem. Gondoltam, itt úgyis összefutok majd valami ismerőssel, hiszen a bámészkodók felét a suli teszi ki.
- Azta - állok meg a hatalmas fa előtt, nyakkitörősen nézve fel rá. Eltátom a számat is. Ez gyakori szokásom. Mondtam már, hogy azta?
- Ó, szia - pillantok magam mellé, egy ismerős gesztenyemajszolót fedezve fel magam mellett, aki szintén a fenyőben gyönyörködik.
- Csodaszép, nem igaz? - nézek vissza az örökzöld ágakra.
- Irtó jó ez a vásár - pislogok aztán körbe, államat és számat bedugva a sál alá, miközben nekiállok hagyományos lelkendezésemne. Laura megszokhatta már igazán. Akármilyen új élményben legyen részem, mintha feltennék a "Wow" lemezt, ami be is akad, ahogy azt kell. Még csak meg se erőltetem magam, hogy változatos jelzőkkel illessem, amiben részem van. Túl elfoglalt vagyok ahhoz.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2018. december 22. 17:48 | Link

LAURA
a falu karácsonyfájánál | x

Jólesőt szusszanok, ahogy csatlakozik hozzám a lelkendezésben, aztán felcsillan a szemem, ahogy megkínál. Hálásan szerzek magamnak egy darabot és bontogatom ki, hogy megehessem. Most először kóstolok gesztenyét. Úgy láttam, a lány így csinálta. Hümmögve ízlelgetem. Igazából sejtettem, mire számíthatok, azért mégis meglepődöm.
- Én is ritkán látlak téged - bökök vissza vigyorogva, valahol a válla tájékán.
- Nem tudom, szerintem csak elkerültük egymást. Sok mindent csinálok, az igaz, de nem vagyok olyan elfoglalt - forgatom meg a szemem, jelezve, hogy azért nem gondolom én magam ilyen fontos embernek. Szórakozottságomban, ahogy eltöprengek a prefektusi meg edictumos feladataimon, elmarok magamnak még egy gesztenyét és kezdem pucolni.
- Jaj, bocs... nem baj? - kérdezek rá utólag, szabad volt-e még vennem.
- Biztosan. De simán meg is kérdezhetjük - javaslom a mugliknak szánt ajándékokat illetően. Már csak azért is érdemes ezt megérdeklődni, mert én például nem feltétlen tudnám megállapítani, mi a fura egy muglinak meg mi nem. A lány is így lehet ezzel, ahogy sejtem. Húzódom hát én is a bódé felé, legalább végre megnézem a portékákat. Arra még nem volt érkezésem. Túlságosan lekötött a szép fenyő, a jó fenyő.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. január 1. 14:03 | Link

LAURA
a forgatagban | x

Bevallom, a bökésen én is meglepődtem, de amilyen természetes volt, nekem olyan természetesen jött a viszontböködés. Nagyon elgondolkodó képet vágok, mikor felveti, hogy talán nem is egy házba járunk. Gyanús-gyanús. Aztán persze nevetek egyet. Viszont nem igazán értem, minek hála sűrűsödtek össze a dolgai.
- Mármint? - teszek fel egy ilyen semmilyen kérdést, hogy megtudjam. Örömmel veszem a tervet, hogy beszerzünk még gesztenyét. Erről azonban beugrik, hogy nem tudom, beraktam-e a szütyőmet a zsebembe. Nekiállok keresgélni.
- Persze, szívesen - tájékoztatom csatlakozásomról lelkesen. Egymagam érkeztem ugyan a vásárba, de nem azért, hogy mindenképpen egyedül járjam körbe. Fel is merült bennem, hátha összeakadok valakivel, aki mellém szegődik. Vagy én mellé.
- Á, megvagy! - kapom elő a kis pénzeszsákomat a zsebemből, kinyitom és számolgatni kezdem, mennyi van nálam. Úgy látom, nem vagyok nagyon eleresztve, de azért tudok venni egyet, s mást.
- Kettesben. Karácsonykor mindenképp. A többit még nem tudom - felelem, visszadugva kabátom zsebébe a kezeimet, miközben elindulunk.
- Nálatok hogy lesz? - érdeklődöm viszont. Aztán egyre csak kerekedik és kerekedik a szemem, ahogy felvázolja, kinek a helyébe kéne képzelni magamat, ha segíteni akarok neki az ajándékválasztásban.
- Nem hiszem, hogy minden középkorú mugli nő ugyanannak örülne a boszorkány lányától - jutok el végül erre a következtetésre nagy bölcsen. Egyszersmind arra is utalok, hogy kár lenne ilyen általánosításokra alapulva valami személyes meglepetéssel kedveskedni.
- Szerintem meglátsz majd valamit és tudni fogod, hogy az az - vélekedek, pásztázva a bódék színes kínálatát. Csakhamar aztán én is észreveszem a macsekot. Lemosolygok rá.
- Helló cicus - üdvözlöm is, lehajolva kicsit, térdemen megtámasztva.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. január 4. 21:43 Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. január 4. 22:13 | Link

LAURA
a forgatagban még téliszünet előtt | x

Vagy úgy! Vízmágia? Láttam már ilyen jelet, de azt nem tudom, hogy én hogyhogy nem tudtam róla, hogy Laura elemi mágus. Vagy tudtam, csak elfelejtettem? Velem még az is megeshet. De az is, hogy ezer fontosabb megbeszélnivalónk volt. Mint például, hogy a gesztenye finom. Minden esetre "ó"-zok egyet elismerően, ahogy megmutatja a kezét.
- Ne is mondd! Csomó varázsige van, amit már alig várok, hogy megtanuljak - bólogatok egyetértően és különben én is ugyanabba a zsebembe szoktam ám rakni a holmijaimat. Kivéve, amikor nem. Most éppen nem. Nekem egyébként nem bántaná a nemtudoménmimet, ha kölcsönadna nekem vagy meghívna valamire. Lehet, hogy nekem nincs olyan nemtudoménmim.
Figyelmesen hallgatom a beszámolóját az ünnepi programról. Hol elmosolyodom, azonban főleg együttérzően pislogok, mert világos, hogy ez neki nem egy nagy élvezet.
- Nekünk lesz fánk! De olyan, amit aztán vissza lehet ültetni - mesélem neki vidáman - Írd majd fel, melyik mondatot olvastad, amikor az óra elütötte az éjfélt! - javaslom ezt a kis extra játékot a fergeteges szilveszteréhez.
- Nem álltok túl közel? - érdeklődöm lágy, mégis komoly hangon az anyukáját illetően, akiről ennyire távolságtartóan beszél. Furcsa, mert én például hiába ismerem csak rövid ideje a bácsikámat, olyan, mintha mindig ismertem volna és mintha mindent tudnék róla. Arról persze fogalmam sincs, ez mennyire nincs így. Viszont talán addig jó neki is meg nekem is.
Összerezzenek Laura kiáltására, rákapom a fejem és figyelem mit csinál. Nos igen, van egy olyan rossz tulajdonságom (?), hogy végtelenül barátságos vagyok mindennel és mindenkivel, azzal egyáltalán nem törődve, a másik ezt mennyire igényli vagy mit szól hozzá. Ennek köszönhetően történt az is, hogy amikor először megláttam Liam bácsit tasmán ördög alakban a nappalinkban, azonnal odamentem köszönteni és megsimogatni, ahelyett, hogy a frász jött volna rám, mit csinál ott egy ilyen fura, valószínűleg vad lény a lakásunkban. Elég az hozzá, kissé értetlenül, de ámulva nézem, amit a lány a vízzel művel, aztán megint a macsekra tekintek.
- Ó, ő a tied? - csodálkozom rá az állatkára, akit szerintem láttam már ugyan, viszont azt nem tudtam, hogy Laurához tartozik.
- Igen, szia - mosolygok vissza a cicusra, ahogy odaül elém és rámnyávog. Ezt én üdvözlésnek veszem. Teljes természetességgel nyúlok felé megsimogatni, mint aki a háztársa szavaiból csak a barátságost hallotta volna meg.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. január 10. 22:02 | Link

LAURA
a forgatagban még téliszünet előtt | x

Mosolyogva hallgatom, ahogy a vízmágiáról meg a bűbájokról áradozik. Közben nézelődöm a portékák közt. Aztán egy árnyék suhan át az arcomon, amikor a varázslatok feltalálása kerül szóba. Ábrázatom egészen szomorúvá lesz. Néhány pillanat az egész, viszont mivel engem nagyjából soha nem látni így, ezért feltűnő lehet. Aztán csakhamar rendezem vonásaimat.
- Eléggé vegyíteni fogjuk az angolszász meg a magyar szokásokat. Előbbi adja magát, hiszen mindkettet onnan vagyunk, utóbbi meg hát... - nézek körbe, utalva az országra, ahol élünk. - Megyünk majd pásztorjátékra meg éjféli misére, de ajándékokat reggel bontunk - állok elő pár példával is. Persze, majd az ünnepeket után mesélek még neki, miket csináltunk. Szívesen mesélem majd el akárkinek akárhányszor. Ebben biztos vagyok.
- Deal - bólintok a könyves játékra, vigyorogva. Áll az alku.
Amit az anyukájáról mond, azt figyelmesen hallgatom, azonban egyre jobban összevonom a szemöldököm. Mert szerintem most pont azt vázolta fel, milyen, ha valakik nem állnak túl közel egymáshoz. De mindegy, a lényeg, hogy értem.
- Szia Benito - köszönök rá sokadszorra a cicaféleségre, immáron a nevén szólítva, most, hogy tudom. Igazán el sem jut hozzám, hogy háztársam megpróbált lebeszélni a barátkozásról, mert a macsek már bújik is hozzám dorombolva, én meg olvadok.
- Awh - dögönyözöm, a hasát is megsimogatva, ha már így felkínálta.
- Öm - adom ki a meglepetés hangját, mikor a kezem elkapja a buborék.
- Te meg mit művelsz velem? - kérdezem, de már érkezik a válasz a lánytól.
- Igen? Szóval elkaptál? - simogatom tovább mosolyogva, a buborékban rekedt kezemmel. Mikor pedig azt hisszük, ennél abszurdabb nem lehet a helyzet, kapok egy Mikulás sapkát a fejemre, ami nemes egyszerűséggel Mikulássá alakít. Hosszú, ősz szakállam lesz és a ruháim pirosra váltanak.
- Hohohó - közlöm Laurával, felnézve rá. Pedig azt akartam kérdezni, hogy áll. Szóval itt guggolok egy sárkányleopárdot dögönyözve a buborékba zárt kezemmel, miközben csak hohohókba tudok beszélni a Télapó sityak miatt. Hát milyen egy klassz karácsonyi vásár, ha nem ilyen?
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. január 11. 23:39 | Link

LAURA
a forgatagban még téliszünet előtt | x

Örülök, hogy nem kérdez rá az elszontyolodásomra. Legalább nekem sem kell ismét gondolnom rá, meg őt sem szomorítom vagy ilyesmi. De a varázslatfeltatlálás jó ötlet különben. Csak nincs lelkierőm ezt tudtára adni most.
- Betlehemes, igen - bólogatok. Én sem nőttem vallásos közegben, viszont Liam bácsi mélyen hívő és ezért akaratlanul ragadnak rám dolgok. Így meg főleg, hogy akarom. Ráadásul ezen felül is sok mindennek utána néztem és olvastam. Tetszik az egész. Meg hát itt lóg az ezüstkereszt a nyakamban, amit ugyan csak, mint praktikumot kaptam, hiszen fordítóbűbájjal van ellátva, viszont immáron mást is jelent. Oké, igazából az elején is jelentett mást is, hiszen oda meg vissza voltam az első ajándéktól, amit a bácsikám adott nekem. Ami mindig velem lehet.
Csak vigyorok azon, hogy elképed a reggeli ajándékbontásunkon. Igen, ez nagyon bizarr lehet annak, aki hozzá van szokva, hogy este ejtik ezt meg.
- Bizony, nekünk a Mikulás hozza - erősítem meg, aztán elnézek a fagyöngy felé.
- Mindig jól jön egy ok a csókra - vonok vállat mosolyogva, miután bólogatással jeleztem, hogy jól tudja, a szokás úgyszintén bevett Angliában. A víz meg közben finom langyos lesz a kezem körül. Észre sem vettem, milyen hűs, annyira el voltam foglalva az állatka cirógatásával. De így tényleg sokkal jobb. Nevetek, ahogy Laura dalolni kezd valami -feltehetően magyar- Télapó éneket, és természetesen a nevetésem sem hahaha, hanem az is hohohó, amitől csak még jobban derülök.
- Ho ho ho hó - felelem a kérdésére. Közben a buborék elenged és a leopárd visszatér a lábamhoz dörgölőzéshez. Felegyenesedem és megpróbálom levenni a sapkát.
- Ho hó - rázom meg a fejem. Nekem nem akar lejönni.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. december 24. 00:23 | Link

LAU
péntek késő délután a forgatagban | előzmény | #wonderlandGIF

Nem hagyom én sem szívesen a vásáron kívül Herceget, dehát tényleg nem akarom bevinni a sokaságba. Miközben haladunk a bódék felé, vissza-visszanézek még rá. Álldogáll még, majd leül picit, pislogva utánunk.
- Mit is kérdeztél? Ja igen, a trükkök. Hát... nem tud ilyeneket. Majd megtanítok neki pár alapot. Hasznosakat inkább - bólogatok, már megint visszafordulgatva kicsit. - De... mit mondtál? Appertíroz? - ráncolom homlokomat. Ne az tök nem tudom, mi.
- Tart az emberektől egyszerűen - vonok vállat, elhúzva a számat, miközben a másik érdeklődésére is megfelelek. Tényleg picit sokat kérdez most Lau. Bevallom, nehezen követem, nem tudok ennyi mindenre figyelni. Úgyhogy nem is ragozom tovább, hogy félek, a szürkeség félreértene egy-egy mozdulatot, egy hangosabb beszélgetést, akármit és megsértené magát vagy másokat. Vagy simán csak rosszul érezné magát. Neki ez nem olyan élmény lenne, mint nekünk.
- Nem tudom - mondok csak ennyit, amikor barátnőm új felvetéssel áll elő, a finomsággal a kutyusnak. Kezeim zsebemben, miközben immáron a bódéknál vagyunk és ténylegesen bevetjük magunkat a sűrűjébe. Szemöldököm megemelve rázom meg a fejem. Nem, nem láttam még az éneklő kukoricákat a pizzázó előtt. Az a helyzet, hogy ennyi válaszok telenek tőlem, mert alig fogom fel, amiről beszélgetünk. Vagy hát amikről kérdezget. Most túl sok minden van körülöttünk, rengeteg élményt akarok befogadni egyszerre. Úgyhogy, ha tovább akar velem társalogni, azon fogja kapni magát, hogy már sajnos válaszolni sem nagyon fogok. Nem fog menni. Most éppen csak arra fogja futni, hogy lelkendezzek azon, amit látok.
- Ó, de gyönyörű díszek! - kezdem is, közelebb húzódva az egyik árushoz. Eltátott szájjal, csodálón nézelődöm, olykor kezembe veszem a csalogatóbb portékákat vagy csak megsimogatom őket. - Mmm. Ezt szagold meg! - dugom oda az orrom egy lelógatott, szárított narancs-fahéj füzérhez és buzdítom erre a lányt is. Így haladunk a forgatagban, mígnem meglátok valamit...
- Ú, kérsz sültgesztenyét? - fordulok oda Lauhoz, miután megpillantom nem messze az árust. Tudom, hogy barátnőm odavan ezért a téli csemegéért, odanyomulunk hát és nemsokára adom is át neki a zacskót. Én csak egy-két szemet kóstolok belőle. Kérem aztán, hogy picit kanyarodjunk el a kutyusom felé, csak hogy ránézzünk.
- Figyelj csak... - kezdek valaminek. Most van agyam beszélgetni, hiszen olyan látványosságok előtt haladunk el, amelyeknél már jártunk. - Neked hogy lesz a karácsony? Mi a program? - érdeklődöm, majszolgatva.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. december 26. 00:35 | Link

LAU
péntek késő délután a forgatagban | #whatwouldbethebestGIF

Hogy valahol bennem is ott munkálkodik ez az érzés? Hogy valahol?? Alig állok most másból. Talán ennek is köszönhető, hogy még az átlagosnál is kevesebb dolgot vagyok képes befogadni. Mert a vásárjárás eleje azzal megy el, hogy próbálom nem szétaggódni magam a kutyám miatt és nem arra gondolni, ahogy ott üldögél magában és vár rám. Nagy erőfeszítésembe kerül ez. Olyan nagyba és olyan mélyen fáj az egész, hogy ebből a világon semmi nem kerül napvilágra. Nem vagyok képes beszélni róla és talán egyfajta védekezésből is nem teszem. Hátha legyűröm azzal, hogy így elzárom.
Nem vagyok túlságosan művelt, szóval attól még, mert valami angol szó, nem kell feltétlenül ismernem. Ez viszont például inkább német vagy francia eredetű lehet, úgyhogy még annyira sem kell. A megértés hangját adom, amikor elmagyarázza. Életemben nem hallottam még ezt a kifejezést erre. Tehát visszahozni dolgokat. Oké.
Örömmel figyelem, ahogy barátnőm rögvest vesz is a narancs-fahéj lelógókból. Mosolyogva álldogállok a vásárlás mellett.
- Köszönöm - biccentek hálásan a nekem megpucolt gesztenyére. Figyelmesen hallgatom Lau válaszát, miközben eszegetve sétálunk. Jó, meg azért picit nézelődöm is olykor. Ám látszik rajtam, tényleg főleg rá összpontosítok most. Pazar kis programnak hangzik, Benito pedig csodás partner Szentestére. Mosolyogva bólogatok csupán, és tényleg úgy látom, neki ez tökéletes így. Ez kezd megnyugtatni, ugyanis... felmerült bennem, hogy ha egyszer emberi társaságtól mentesen tölti az ünnepet, akkor talán meg kéne kérdezzem Liam bácsit, velünk töltheti-e a barátnőm is a karácsony estét meg persze a lánynak is felajánlani a lehetőséget. Meg is tettem volna talán, ha úgy látom, ez szükséges. Viszont az igazság az, hogy nem állok készen erre. Nem arra, hogy a barátnőmmel töltsem a Szentestét, hanem, hogy ne apával kettesben. Más kérdés, hogy a családunknak lett most még egy tagja Herceg személyében, azonban én most a kétlábúakról beszélek. Tudom, hogy Lau nem várt és nem vár tőlem ilyesmit, mégis motoszkált bennem, hogy nem lenne szép hagynom őt egyedül lenni. Megkönnyebbülés, hogy neki ez egyáltalán nem okoz gondot.
- Nagyon klassz - véleményezem is a terveit. - A szokásosat - jelentem ki boldogan, mikor a mi programunkról kérdez. - Feldíszítjük a fát, megvacsorázunk, társasozunk, filmez nézünk, elmegyünk éjféli misére, aztán reggel ajándékokat bontunk és egész nap otthon lazítunk - részletezem is azért, hiszen tavaly megközelítőleg sem voltunk még ennyire jóban, nem feltétlen tudja, mi miket csinálunk ilyenkor. Meg mert szeretek erről beszélni.
- Esetleg 26-án volna kedved átjönni vacsorára? - hívom meg őt magunkhoz karácsony második napjára. - Örülnénk - teszem hozzá, így próbálva meg tudtára adni, hogy ez nem valami légből kapott ötletem, hanem már beszéltem róla a bácsikámmal. Igaz, ismer bőven annyira, hogy tudja, nem vagyok ilyesn spontán efféle ügyekben, ám jobb biztosra menni.
Odaérünk kutyusomhoz, aki fekszik éppen. Nincsen nagy hideg, kellemes a földön hevernie. Feje azért felemelve, nézelődik. Meglát minket és egyelőre óvatos farokcsóválva kel fel. Megállok és kissé feszült latolgatva nézem őt.
- Odamehetek szerinted? Vagy akkor túlságosan megörül, hogy jöhet velem, aztán meg csalódik, hogy mégsem? Jobb, ha csak így megmutatom magam néha? - kérdezem, komolyan morfondírozva, mert egyáltalán nem tudok erről dönteni. Szívem szerint nyilván odaugranék hozzá olykor, megdögönyözném és mennék tovább, csak fogalmam sincs, azt hogy éli meg. Nem tartom fontosnak, én mit meg hogyan szeretnék. Nekem az a fontos, ami neki a legkedvezőbb. Tudom, az az lenne, ha mindenhová kísérhetne, viszont ezt sajnos nem lehet.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. december 28. 23:23 | Link

LAU
péntek késő délután a forgatagban | #doyouseewhtiseeGIF

Derűsen bandukolok barátnőm oldalán, néha rámosolyogva egy-egy ismerősre.
- Ó, meg pásztorjátékra is megyünk még fadíszítés után - teszem hozzá, ahogy eszembe jut. Nehogy már kihagyjak egy pontot is ebből a mesés kis felsorolásból! Igen, aznap kétszer is templomozunk.
Hümmögve igenlek a visszakérdezésre. Vacsorára, így van. Fürkészem őt, rendben van-e ez neki, vagy esetleg akad-e bármi bökkenő. Bólintok, mikor elfogadja a meghívást, kissé megkönnyebbülten mosolyodva el, bár még mindig némileg értetlenül állok az előtt, ahogy... hát nem tudom, amilyen mindeközben. Örül, igazán, ám közbe... nem tudom. Viszont, mivel azt sem fogom fel, hogy valami nem stimmel nekem vele kapcsolatban, így megérdeklődni sem tudok mit.
- Nagyszerű - felelek hát ennyit boldogan.
Álldogállunk aztán a vásár és a kutyusom között, töprengve. Herceget figyelem főleg, miközben barátnőm megosztja velem gondolatait, ötletét. Bólogatok. Nem azért, mert ez lesz, hanem jelezvén, hogy figyelek és értem és talán egyet is értek. Különben nem, nem úgy értettem a ránézést, hogy meglessük csak a blökit, úgy, hogy ő észre se vegyen. Pont az a lényege, hogy lásson. Hogy tudja, itt vagyok a közelben. Nem csak az én aggodalmaskodásaimat csillapítandó szükséges idepillantanunk rá.
- Na mi van, te szép, ügyes kutya? - lépek ki nagy mosollyal, megindulva a szürkeség felé, aki rögtön heves, izgatottan morgolódó farokcsóválásba kezd. Lehajolok, megsimogatom, édeskedek vele kicsit - Izgi dolgok vannak itt mindenfele, mi? Jól van, jól van. Vigyázz mindenre és mindenkire! Jövünk megint hamarosan - dögönyözök még rajta, aztán felegyenesedem és ballagok vissza a bódék felé, hátramosolyogva rá olykor és mikor megint eltűnünk a sokaságban és elfordítom tőle arcom, gondterhelt levegőt szusszanok ki, majd vidámabb vonásokat erőltetek ábrázatomra, ahogy a lányra nézek.
- Most ez az oldal következik, igaz? - egyeztetem, merre folytassuk utunkat és nem beszélek arról, miért ezt a megoldást választottam végül. Nem is lennék képes, mert valószínűleg fogalmam sincs. Ezt láttam legjobbnak. Az persze eszembe sem jut, hogy Lau esetleg rossz néven veheti, hogy kikérem a véleményét, aztán tök nem a tanácsa szerint cselekszem és még magyarázatot sem adok. Pedig nyilánvalóan nem áll szándékomban megbántani vagy ilyen mérhetetlenül figyelmetlennek lenni. Csak próbálok valahogy egyensúlyozni és ez most így sikerül.
- Ott vannak a rénszarvasok - nyújtogatom a nyakam, amikor a vásárjárókon át felsejlik pár agancs. - Megyünk egy kört a szánnal? - hívom barátnőmet kipróbálni. Tavaly nekem kimaradt, pedig csalogatott már akkor is.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. december 29. 23:50 | Link

LAU
péntek késő délután a szánon | #hoponthesleighGIF

El kell gondolkozzak ezen a válaszomon kicsit.
- Nem igazán más szerintem. Annyiban csak, hogy ilyenkor a karácsonyról prédikál az atya, kapcsolódó zsoltárokat hoz fel - felelem, picit bizonytalanul, hiszen bár pontosan tudom, mikor hogyan kell cselekedni a misén, mikor mit kell mondani, nagyjából mi után mi jön, ám ha valaki arra kérne, vázoljam fel a menetét, nem biztos, hogy képes lennék rá. Legalábbis nem valami pontosan. Annyira figyelek és el vagyok merülve olyankor az egészben, hagyva magam sodródni, hogy így ezt még soha nem vettem magamban végig, ahogy azt sem elemeztem, mik a különbségek az éjféli és egy hagyományos mise közt. Tudom, másnak ehhez nem kell összpontosítani, simán megállapítja. Nekem ez nem megy. Azért remélem, megfelelő válasszal szolgáltam. Közben bennem persze nem tudatosul, milyen nagy szó az, hogy Lau erről kérdez. Pusztán azt érzem, hogy jól esik.
Nem akarom kisebbíteni a meghívás jelentőségét, dehát az a helyzet, hogy apa nem éppen az a nyugton ülni képes alak, szóval bár én szívesen bezárkóznék akár napokra vele, neki úgyis akad valami, ami nem hagyja békében. Nem tud sokat pihenni, ez az igazság. Folyton gondolkozik mindenen, főleg más emberek sorsán és azon, amit tehet értük. Úgyhogy karácsony második napján már biztos egy picit azért dolgozni fog meg ilyenek. A Szenteste és karácsony első napja az, amit ilyen bensőségesen élünk meg hát. A többibe már bevonunk másokat is, akik fontosak. Alig várom. Alig várok már mindent! Miközben persze soha nem érzem elégnek a világ összes idejét sem, hogy felkészítsem a lelkem.
Miután meglátogattuk Herceget, ballagunk tovább a soron következő oldalon a vásárban. Félek, soha nem fogom tudni rendesen barátnőm tudtára adni, milyen hálás vagyok neki az állandó megértéséért, támogatásáért. Ennek az az egyszerű oka, hogy magam sem vagyok mindig tudatában. Nem jövök rá, mennyire szükségem van mindarra, amit ilyenkor ad nekem. Arra, hogy elfogadjon, hogy ne lásson a cselekedeteim mögé semmit, amit nem kell és a kis kedvességekre, amiket szór felém. Lehet, neki, nekünk ez természetes, viszont pontosan látjuk, mit tesznek egymással más párok, fele ennyiért is.
Mosolyogva vonok vállat, mert foglalmam sincs, mit adhatunk a rénszarvasoknak és mit nem. Ám nemsokára ott termünk és csodálattal adózom ezeknek a varázslatos állatoknak. Nem olyan hatalmasak, mint Riley, a jávorszarvas, viszont ez talán most előny is. Mögé kevesebben mernének felülni szerintem. Akárhogy is, elbűvölnek ezek a lények most. Egészen meghatódom attól, hogy itt lehetek velük, akiknek a rokonai a Mikulás szánját húzzák.
- Persze, menjünk! - állok kötélnek habozás nélkül, miközben sárga hámos barátunk oldalát simogatom, átszellemülten. Közben gyűjtöm a bátorságot, hogy odalépjek a skandináv úrhoz, kikérve a körünket. Mint mindig, párszor most is lejátszom magamban, mit fogok mondani, aztán nekiveselkedem és sikerül is kb. azzal előállnom, mint terveztem. Úgyhogy hamarosan huppanhatunk is fel.
Tartom Launak a kezem, hogy kapaszkodhasson, miközben beszáll, aztán bepattanok mellé. Vigyorogva helyezkedem. Itt aztán össze lehet bújni, nem mondom. A gazdájuk szól valamit a szép állatnak és ő elindul velünk. Egyik kezemmel magam mellett, másikkal előttem markolom a szán fogódzóit.
- Hű - álmélkodok, ahogy kellemes ügetésbe kezd vivőnk. Kihajolok kicsit, lenézni magunk alá. Aztázok pár sort, látva, hogy az út befagy alattunk, hogy tudjunk haladni annak ellenére, hogy nincsen most olyan hó, zimankó. Persze, a dekoráció kedvéért fehérség ül a fákon, a tér környékén, a bódék tetején, meg hullik is néhol mágikusan, ám ténylegesen nem köszöntött még be a cidri.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2019. december 31. 00:40 | Link

LAU
péntek késő délután a szánon | #sleighridetogetherGIF

Félreértés ne essék, ha a barátnőm egyetlen szem misére sem fog eljönni velem  soha, az sem lesz baj. Ez mindenkinek a maga dolga, és különben is legalább olyan bensőséges, mint egy meghitt családi kör vagy egy párkapcsolat. A hitem gyakorlása olyasmi, amit szintén a négy fal közé szorítok, mert ott esik jól űznöm. Más kérdés, hogy ez a négy fal gyakran egy toronyba csúcsosodik és sokadmagammal mormolom a szent szavakat. Dehát ez így szokás.
- Igen. De nem baj - értek egyet a megállapításával a szánt illetően, miközben eltartom magamtól még könyököm, hogy kényelmesen karolhasson belém, aztán ellazítom. Kezem hasam elé vonom lazán, csak a másikkal kapaszkodom tovább. Zavarba én nem jövök most, csak örülök a fejleménynek. Valahogy itt a szánunk magányában meg a hely szűke miatt ezt most nem érzem így ide nem illőnek. Egyáltalán nem. Kifejezetten kedvem lelem a közelségben.
Az ott jégféleség alattunk, bizony. Vagy hóút? Nem is tudom. Barátnőmre mosolygok kérdése nyomán és figyelem, mivel rukkol elő. Ámulva szemlélem a fagyos kis jelenségeket, aztán a rénszarvasra pillantok.
- Nem tudom. Nem hiszem - adok nem túl magabiztos választ. Dehát mit értek én a rénszarvasokhoz? Simán felsorolom a Mikulás mind a nyolcát, meg azt tudom, hogy ennek a forgatagbeli háromnak a gazdájuk nem engedné el csak így őket velünk meg akárkivel, ha nem lenne meggyződve róla, hogy helyt állnak bármilyen helyzetben.
Megigézve figyelem a mellettünk elsikló vásárt, a házakat, fákat. Tényleg kijjebb jöttünk kicsit. Álmélkodó tekintetem Laun állapodik meg végül. Csinos, pirospozsgás arcán, fehér sapkájából rakoncátlanul aláhulló, szőke haján. Megfeledkezem magamról és egy ideig benne gyönyörködöm a minket körülvevő, téli csodavilág helyett. Viszont akkor se kapom el rögtön pillantásom, ha rám néz. Csak rámosolygok és újra a tájat kémlelem.
- Varázslatos - lehelem a hűs légbe, kiegészítve szavait sajátommal.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 595
Összes hsz: 2765
Írta: 2020. január 5. 20:45 | Link

LAU
péntek késő délután a szánon | #sleighridetogetherGIF

Gyermeki mosollyal pillantok fel a havazásra, kapva is sok pihét a hajamba, a pilláimra, orrom hegyére. Hirtelen azt hiszem, valódi, aztán rájövök, ez csak nekünk van. Ettől nem veszik el a varázsa számomra, csak átalakul. Vigyorogva pislogom le a pelyheket, hogy lássak is valamit. Vidáman csillogó tekintetem újra és újra visszatalál barátnőmre, mígnem vállamra hajtja fejét. Érdekes módon meg sem lep, hiába nem mindennapi ez. Viszont most annyira adja magát, annyira ide illik, hogy magától értetődő. Neki simítom arcom sapijának és magam részéről is némán élvezem siklásunkat.
Szinte észrevétlenül térünk vissza a kiinduló pontra, legalábbis engem meglep, hogy már itt vagyunk. Nem azért, mert túl gyorsan értünk volna a beszállás helyére ismét - szerencsére szép hosszan vitt minket -, hanem mert érdekes útvonalat jártunk be, vagy csak így a szánban ülve hatott újnak és váratlannak.
Lepattanok és nyújtom kezem Launak, lesegíteni. Mélyet, gondtalant sóhajtok, így véleményezve az elmúlt perceket, és megsimogatom, megpaskolgatom még a rénszarvas nyakát, mielőtt indulunk tovább. Ismét kutyusomhoz kerülünk, egy adag simogatásra, pár kedves szóra meg egy kis zsebemből előkerülő finomságra, pár lefetynyi vízre, aztán irány megint a sokaság.
Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér