28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 894
Írta: 2019. december 20. 19:30 | Link

Petya
Ruha

Késik, de nem baj, mert addig szemmel fel tudom mérni a terepet. Az ajándékokat már megvettem, itt csak apróságokat keresek, amivel feldobhatom őket, amelyektől kicsit karácsonyibbak lesznek. Az elmúlt hetek a vásárlással, és a tökéletes ajándékok kiválasztásával teltek, és én nem szeretek csak úgy venni valamit, szóval az összes családtagomat körbejártam, megfigyeltem, szinte már kutakodtam utánuk, és így tettem Ricsi családja esetében is. Remélem, mindenkinek olyan ajándékot adok majd, amitől hanyatt esik, mert nem is számít rá, hogy valaki tényleg megveszi neki. Ez a helyzet a baráti körömben is, a felém közeledő Petyának is nagyon figyeltem, hogy valami különlegeset adjak.
- Mögötted.
Jegyzem meg mosolyogva, ahogy látom, hogy a tekintetével keres engem, de nem talál. Bevallom, kicsit el is bújtam a sötétben, hogy nyugodtan tudjak nézelődni, és ne legyek útba, mert itt sok ember halad át, ha meg itt dekkolok középen, amolyan, helló, itt Révay Lili módon, akkor nem biztos, hogy továbbra is a szívükbe zárnak majd.
- Összeöltöztünk.
Mosolyodom el, ahogy végignézek a hosszú, fekete kabáton, majd végigpillantok a sajátomon is, mely szintén hosszú, a vádlim közepéig ér. Nagyon szeretem, ahogy a sárga sálat is, melyet a nyakam köré tekertem. Az lehetetlen, hogy én most, pont az ünnepek alatt legyek beteg. Ez a kedvenc időszakom az évben, holnap még a fát is megvesszük, és még ki kell találnom a fogadást, amit Ricsi elveszít, hogy megint muglimód rángassa végig a falun, hogy aztán nekiálljon belefaragni a talpba. Aztán, szépen lassan mindent belep majd a fenyőillat. Azt szeretem a legjobban.
- Mi lenne, ha magunkhoz vennénk valami forrót, és azzal robbannánk be a vásárba?
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 894
Írta: 2019. december 21. 14:25 | Link

Ms. Strakhova
Ruhám

Azért persze egyedül is bele kell vetnem magam a tömegbe, mert nem jöhetek mindig úgy, hogy valaki van velem, mert az ajándékokat mindig egyedül szeretem megvenni. Egyszer elvittem magammal Ricsit, amikor Ádám húgának, Hannának kerestem ajándékot. Akkor még kisebb volt a lányka, a kapcsolatunk első szakaszában jártunk, és ahogy megálltunk a barbie részlegen, az egész megtervezett vásárlás szétesett, és átment komolya értékrendi és nőszerepi diskurzusba, túl azon, hogy azzal szórakoztattuk magunkat, hogy ki találja meg a legribisebb és legtranszvesztitább barbie-t. Előbbiben Ricsi nyert, utóbbiban meg én. A fél készlet úgy nézett ki, mintha minden nő pénzéhes, ruhamániás és gonosz arcú lenne. Van a barbie-k arcán az a gonoszság, ha sokáig nézed. Aztán már van idős barbie is, akinek csak nevetőránca van, meg fehér haja, de pont úgy néz ki, ahogy Cath, amikor fehér a haja, szóval ebben sincs semmi realitás. Na szóval, ez is csak egy példa, hogy miért is vásárolok egyedül ajándékot. Hanna amúgy mesekönyvet kapott, állatosat, mert az összes hercegnőnek van valami frusztrációja. Zugmesenéző lettem, egy ideig, aztán már a mesékre se tudtam úgy tekinteni, mint régen. Szeretem Ricsit, szeretek vele egy-egy feldobott témában "vitázni", mert fejlesztjük mind a ketten a tudásunkat.
Hosszú fekete kabátom kibontva, a nyakam körül egy vékonyabb anyagból készült sárga-fekete sál. Hiába nem vagyok már Bagolyköves, azért az emlékek és a házamhoz fűződő hűség örök és megmásíthatatlan, így természetes, hogy a fekete és sárga dolgokhoz nyúlok először, amikor egy boltban több opció is van. De persze szeretek színesen öltözködni, szeretem a változatosságot. Meg a forralt bort, amíg idén még nem is ittam, szóval most még, a vásárolgatás elején állok be a sorba, és mosolyogva nézelődöm, amikor megpillantom a tanárnőt. Intek neki, és mosolyom kiszélesedik kissé.
- Üdvözlöm, meghívhatom egy forralt borra?
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 894
Írta: 2019. december 24. 09:55 | Link

Tanárnő

Örömmel konstatálom, hogy nem tart tolakodónak a kérdés miatt, nem is annak szántam, és már nem is vagyok bagolyköves diák, szóval fel sem merülhet senkiben, hogy a jobb jegyre hajtok. Nem mintha nekem valaha is hajtanom kellett volna, ha érzelmileg stabil vagyok. Az az időszak meg, amikor Ricsi és én külön voltunk, és másról sem szólt, mint a kegyelem megfelelőkről, merüljön örök homályba. Arra nem vagyok büszke, és tudom, hogy csak azért nem adtak rosszabb jegyeket év közben, mert én voltam az iskolaelső, és ismertek, pontosan tudták, hogy valami van, amiért nem teljesítek. Akkor, ha rosszabbat is adnak, sem értettem volna meg, hogy miért történt, pontosabban, de, de nem lett volna ébresztő hatással. Akkor túlzottan is magam alatt voltam, és ahogy ő visszatért az életembe, mindenben sokkal motiváltabbá váltam. Nekem szükségem van Ricsire, mert bármennyire is feminista a világ, én általa létezem igazán.
- Milyen ízvilágot szeretne?
Érdeklődöm kedvesen, mert ahogy közelebb lépünk a sorban már látszik a tábla, meg tudjuk nézni a lehetőségeket. Mondjuk én még mindig úgy vagyok vele, hogy ilyenkor a narancsos az, amit innom kell. Ez lesz az idei első forralt borom, és annak mindig narancsosnak kell lennie. Még apával hoztuk be ezt a szokást a mi kis szokásaink közé, és amikor tegnap beszéltem vele egy kicsit, elmesélte, hogy ő ma készül meginni az elsőt, és mondtam neki, hogy akkor ma én is iszok. Hiába a távolság, vannak hagyományok, amiket tartani kell. Megyünk majd hozzá még idén, csak most egy kicsit minden besűrűsödött.
- Igen, köszönöm. Elég aktívan, de lassan minden a helyére kerül. Látom, ön is az utolsó pillanatokban vásárolgat még. Hazautazik a szünetben?
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 894
Írta: 2020. január 5. 17:56 | Link

Tanárnő

Végül ő az áfonya, én pedig a narancs mellett döntünk, és már az első szippantásnál tudom, hogy jól választottam, de nem kortyolok bele, mert nem szeretem annyira forrón. Szeretem rendesen érezni az ízét, majd egy három perc múlva már jó lesz. Tudom, nagyon borzalmas vagyok ebből a szempontból, mindent szeretek hidegen is, a teát, a kávét, a kakaót. Szóval nem feltétlenül vagyok a forró italok elkötelezett híve.
- Nagy is, kicsi is. Igazából rengeteg utazás. Az egyik apukám Olaszországban lakik a feleségével és a gyerekekkel, a másik apukám Angliában a kutyákkal, idén a bátyám Nath is pont akkor lesz otthon, amikor én, ami nagyon jó lesz, régen nem láttam. Aztán a nővéremékhez is megyünk Budanekeresdre, jön a harmadik baba, úgyhogy ők már nem nagyon utaznak, és Ricsi szüleihez is megyünk. Plusz még lesz egy versenyem is. Ha a hopp hálózatért fizetni kellene, belőlem gazdagodnának meg.
Felelem kuncogva, bár én inkább autóval mentem volna, de az nagyon sok időt elvenne, és egy kis gyomorforgatás azért, hogy több időt legyek a családommal, minden pénzt megér. Ahogy arrébb sétálunk elpillantok a kastély felé, és elmosolyodom kicsit, az emlékek miatt.
- Régen nekem is a kastély volt az otthonom, az egyetlen hely volt, ahol biztonságban éreztem magam. De ha akkor nem döntök úgy, hogy inkább az egyetemre megyek, akkor talán sosem léptem volna ki, és még muszáj élnem egy kicsit.
Megterveztem mindent. Már ami a jövőmet illeti. Az utolsó évem a korcsolyában három év múlva lesz. Szép búcsú, remélhetőleg a pályám csúcsán. Huszonhárom évesen, tökéletes lesz. A színházat csökkentettem már, de otthagyni teljesen sosem fogom tudni, és erre Ricsi világított rá egyik este. A lényem része, kötelék apa és köztem. A tánc pedig a nővéremmel köt össze, igaz ő most babázik, mégis  szükséges energialevezetés miatt szintén nem fogom elhagyni. Három évem van, mikor még enyém lehet a világ, és ennyi a célom. Utána? Nos utána jöhet majd minden más.
- Nem is tervez semerre utazni? Én úgy vagyok vele, hogy amíg nincs gyerekünk, addig nézzünk meg mindent, utána pár évig úgyis nehezebb lesz egy-egy kiruccanás.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 894
Írta: 2020. január 11. 18:57 | Link

Petya

A mosolyom kiszélesedik arra, ahogy a nevemet mondja, hiszen valóban én vagyok az, teljes életnagyságban. Bizony. Vidáman ölelem meg én is, mert szeretem azt a szeretetet, ami belőle árad, és ez független attól, hogy mennyire van belém esve, vagy mennyire nincs. Egyszerűen jó érzés a barátjának lenni, és ez itt a lényeg. Biztos vannak olyanok, akik furcsán néznek a kettősünkre, vagy, akik egy ilyen információ birtokában elkerülnék a másikat, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Egy helyzetben azonban sokkal többet ér a támogatás, mint az, hogy elhúzódunk, mintha valami baj lenne az emberi érzésekkel.
Én bízok magamban és az érzéseimben, ahogy Ricsi is, éppen ezért nem is néz erre furcsán. Tudja, hogy úgy akarom intézni ezt, ahogy szerintem a legjobb, és nem is szól ebbe bele. Különben is, most eléggé lefoglalja Berci meg a munka, szóval megvan a maga kis világa. Ezt pedig egy cseppet sem bánom. Én szépen szeretek játszani, és tudom, hogy ez nála is el fog múlni. Jönni fog egy másik lány, aki iránt ezt, vagy akár többet is fog érezni, de én a barátja csak akkor lehetek, ha mindvégig kitartok mellette.
- Köszönöm. Te pedig vagány.
Nem gondoltam volna, hogy ő hosszú kabátos, inkább mondtam volna olyan meleg, bélelt kabátos alkatnak, de valljuk be, jól áll neki ez a stílus. A felajánlott karra bólintok, és finoman belekapaszkodok, hogy ne veszíthessük el egymást a tömegben.
- Huh, rengeteg. Megyünk Ricsiékhez Szentendrére, illetve az apukáimhoz is, az egyikőjük Olaszországban lakik, ide lehet egyedül megyek, mert Ricsi akkor még sokat fog dolgozni, a másik apukámhoz, Angliába viszont remélem, hogy el tud jönni. A bátyám, Nath is otthon lesz, szóval nagyon várom.
Kicsit elhallgatok, ahogy kikerülünk egy nagyobb társaságot, szedem a lábaimat, hogy minél előbb meglegyünk, és újra egymás mellé sodródjunk.
- Plusz lesz egy versenyem is a két ünnep között. Nincs kedved eljönni velem? Nem túl izgi persze, egy csomó lány falatnyi ruhában a jégen. Ricsi is mindig újságot olvas, vagy el se jön, szóval, ha van kedved, örülnék neki, utána elmehetünk enni is.
Nem tudom, hogy az ilyenek mennyire vonzóak a számára, de tényleg jó ötletnek tartom, amikor előhozakodok vele.
- Na és te? Mit tervezel?
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 894
Írta: 2020. január 18. 18:47 | Link

Petya

- Igen, kettő.
Eddig még szerintem senki se használta erre a helyzetre a "menő" szót, de valljuk be, mint a két apukám eléggé menő, és ami azt illeti, nagyon büszke vagyok a tényre, hogy ők ketten az én apukáim, és annak idején engem választottak. Gyerekként persze páran tettek megjegyzéseket erre, mert hát ha két férfi együtt fogad örökbe egy kislányt, akkor azért beindul a fantázia, de szerencsére én nem gondoltam bele egyikbe se mélyebben, mert tudom, hogy akkor nagyon megbántódtam volna, és ha beszéltünk volna róla, akkor ők is nagyon megbántódtak volna.
- A szüleim... a vérszerintiek mágusok, pontosabban kviblik, amit nagyon rosszul viseltek mind a ketten, hiszen megbélyegezték őket, amikor kiderült, hogy bennem van aktív mágia, lemondtak rólam, és árvaházba kerültem. Ide jártam előkészítőbe, akkor, amikor még Everett bácsi volt az igazgató, egyszer elvitt minket színházbejárásra, azokat, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak hazamenni a szünetre, ott mutatott be a legjobb barátjának, Valentinnak. Szó szót követett, és mire bárki is észbe kaphatott volna, örökbefogadtak. Így lettem Révay Valentin és Thomas Everett lánya. Az, hogy tehetségem van a színészethez nem a vérrel jött, puszta véletlen.
Sokan mondják persze, hogy nem volt kérdéses, hogy megvan bennem színészi hajlam, hiszen egy olyan legendás színész lánya vagyok, mint amilyen Révay Valentin. Az igazság azonban az, hogy ez csupán a véletlenek közjátéka. Persze szerencsés véletlen, hiszen akik nem tudják, nem is kérdőjelezik meg, hogy valóban ő a vérszerinti apám, és ez így van jól. Ezer éve nem meséltem el a történetemet, furcsa most újra feleleveníteni, de Petya közel áll hozzám, a szívemnek kedves, így nem hiszem, hogy illő volna csak fél mondatokkal lerendezni.
- Elisa néni jött el értem, a szüleimnél esélye se volt a szép szónak, ragaszkodtak rá, hogy elvigyen, és hogy rajtuk exmemoriamot végezzen, vagyis, fogalmuk sincs, hogy volt egy lányuk is. A sors iróniája, hogy az öcsém is varázserővel bír, és most a tanoda diákja, de, ő sem emlékszik rám.
Ricsi nem értette azt hiszem, hogy miért nem maradok az iskolában, hiszen ha Bogolyfalván lakunk, sokkal egyszerűbb, mint az AMS, és talán igaza is van, de én nem tudok úgy létezni az épületben, hogy a saját öcsém elmegy mellettem. Ráadásul háztársak lettünk volna. Szóval csak simán kiléptem ebből az egészből.
- Ah, én is az ételeket várom a legjobban. Szerintem az ünnepek végére úgy fogok kinézni, mintha legalább négy hónapos terhes lennék ikrekkel. Úgyhogy januárban aztán kétszer annyit edzhetek.
A gondolatra, hogy én ikrekkel legyek terhes elnevetem magam. Eszemben sincs két gyereket egyszerre a testemben hordani, és bármennyire is határozott vagyok, egy nap a távoli jövőben, ha eszembe jut majd ez, vagy az a kijelentésem, hogy nekünk két fiúnk lesz, nagyon fogok nevetni, vagy éppen a fejemet a falba verni.
- Sejtettem kisbarátom, hogy ez felkelti az érdeklődésedet.
Felelem mosolyogva, és, hogy lássa, miről is beszélek, előveszem a telefonom, és gyorsan megkeresem a képet.
- Nos, rajtam ez lesz, de én állítólag néha túl sokat takarok.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 894
Írta: Tegnap, 22:54 | Link

Petya

- Szerintem is. A világ legszerencsésebb emberének érzem magam.
Nem bánom, hogy így alakult. Akkor persze nagyon szomorú voltam, meg mérges, de már csak daccból is azt mondtam, hogy én sosem akarom elfelejteni őket. A Kereki-Nagy talán nem volt a legjobb időszak, vagy az, amikor Iványi lettem néhány hétre, mígnem el nem tűntek, és vissza nem kerültem az intézetbe. De aztán jött a színházlátogatás, és nem is sejtettem még akkor, de az egész miattam lett szervezve, gyakorlatilag egy bemutatás volt, függetlenül minden hivatalos körtől, mert apu azt akarta megtudni, hogy apa is érzi-e, amit ő, és onnantól, hogy megvolt a kapcsolat, minden helyre került. Elveszítettem ugyan az öcsémet, de lett egy bátyám és egy nővérem, akiket nagyon szeretek, mostanra pedig többszörös nagynéni vagyok, és azt érzem, hogy az életemben minden sínen van. Most minden tökéletes. Ilyenkor szoktak jönni a nagy katasztrófák, tudom, de remélem, hogy ez engem elkerül.
- Igen. És nem. Láttam őket együtt, egyszer, amikor Ricsivel Pesten voltunk. Ők hárman boldogok voltak, én is boldog vagyok, nincs okom belerondítani az életébe. Neki is szép a családja, nekem is.
Nem hiszem, hogy illő volna ezt elrontani, szóval csak simán tovább lendülök a dolgon. Nem is tűnt volna fel a vezetékneve sem, hiszen Dia ugyanúgy Eszterházy, ahogy én is voltam a születésemkor, mégsem állunk rokonságban. Amiatt a találkozás miatt tudom, hogy ő az, mert akkor megismertem, és megismertem apát is. Az a néhány pesti nap nagyon megerősített Ricsivel, hiszen akkor kaptam a gyűrűmet, és nagyon sok mindenről beszélgettünk. Az egy sorsfordító hétvége volt.
- Nem hiszem, hogy megérdemli, hogy apának hívd.
Felelem csendesen, de határozottan, mert nem értek egyet egyetlen emberrel sem, aki elhagyja a gyerekét. Lehet valaki alkalmatlan a szülői szerepre és állhat ki maximálisan a gyereke mellett. Franci mondta mindig, hogy neki csak apukája van, és nem is hívta soha anyának az anyukáját, mert nem tartotta annak. Rendszerint, ha szóba került, csak úgy hivatkozott rá, hogy “a nő”, vagy “Nadin”, de sosem volt igazán jelen, és ebből kiindulva Petya apjára is ez az igaz. Sőt, ő nem is érdemli meg, hogy bárki apának hívja.
- Két szülőd van, csak egy emberbe gyúrva. Az anyukád a legjobbat szeretné neked, és mindent megtesz, hogy boldog legyél, nem igaz?
Bújok hozzá egy kicsit vígasztalóan, hiszen jellemző ez ránk, éppen itt, a szép karácsonyi fények, és jó illatok kereszttüzében beszélgetünk nem kellemes dolgokról. Szeretem a kapcsolatunkat, annyira őszinte. Én inkább úgy tekintek rá, mintha a kisöcsém lenne, de neki nem mondom, nehogy megbántsam ezzel, viszont nem fogok az érzései miatt eltávolodni, nagyon hízelgő, ahogy az is, amikor Ricsi áldurcázik azért, mert amíg ő dolgozik, addig én Petyával lógok. Nehéz dolog felnőttnek lenni.
- Tudom. Szóval akkor ezt igennek veszem. Majd bemutatlak a lányoknak, van pár kedvencem, akik szuper kedvesek. A jégen kívül, a jégen elég undokak tudnak lenni, de mindenki győzni akar. Ez ilyen. Igyunk valami csokisat. Érzem a csoki illatát a levegőben, de nem látom, hogy merre lehet.
Szál megtekintése


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér