28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 609
Írta: 2019. december 20. 19:47 | Link




december 17.



Nagyon izgatott voltam a karácsonyi vásár miatt, végre történt valami változatosság a menetrendemben, már ami a tanulást és a rendbontást illette. Egyébként is szerettem ezt az ünnepet, amelyet általában a szeretteim körében töltöttem el, idén is az volt a terv, hogy szünetben hazautazom majd. Úgy gondoltam, hogy a vásár remek alkalom arra, hogy vásároljak néhány apróságot a szüleimnek és a testvéreimnek, na meg rengeteg a látnivaló, van forró tea, forralt bor, mézeskalács süti meg egyéb finomságok. Nemrégiben megismertem Lena-t, tök jól kijöttünk, úgyhogy elhatároztam, hogy meghívom, tartson velem a vásárba, és pozitív választ kaptam tőle. Már iszonyúan vártam, hogy eljöjjön a nap, mikor felkerekedünk, és nyakunkba vesszük a falut a vásárfiával együtt. Elég gyorsan teltek egymásután a napok, így nem tűnt sok időnek, mire eljött a várva várt nap. Jó melegen felöltöztem, hiszen kissé hűvös volt, a megbeszélt helyen és időpontban vártam a lány megérkezésére. Ötletem se volt, hogy mit vegyek a szüleimnek meg a tesóknak, arra gondoltam, hogy végignézzük a standokat, aztán, ha megtetszik valami, majd megveszem nekik. Annyira ismertem már az ízlésüket, hogy tisztában legyek vele, minek örülnének a legjobban. Én még nem tudtam, hogy mit fogok kapni tőlük, ez minden évben meglepetés volt számomra. Ennek kifejezetten örültem, mert szerettem a meglepetéseket, a családom pedig legtöbbször eltalálta, hogy mire volt szükségem, nagyon ritkán nyúltak mellé. A vásárban rögtön elkapott az ünnepi hangulat, pedig még csak be se léptem a forgatagba, mégis megvolt a maga sajátos atmoszférája az egésznek így kívülről nézve is.



Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 23. 18:02
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2019. december 20. 22:19 | Link

Dana



Dana, aki immár hivatalosan is a bűntársam, izgalmas kalandra hívott. Egyik nap reggel érkezett a kérése, miszerint ruccanjunk ki a karivásárba, és mivel nekem is tervben volt ilyesmi, hát lelkesen bólintottam rá. Az idén úgyis késik a karácsonyi hangulatom, se hó, se hű, tanulni való meg van elég, pár rossz jegy is becsúszott, úgyhogy ideje volt kikapcsolódni egy kicsit. Az is benne volt a pakliban, hogy a tudásomat is fényesíthetem, mert határozottan haladok a tanulmányaimban. Mind a tanerő, mind én, mind az átejtett diáktársak meg voltak elégedve. Utóbbiak ugyan nem örültek túlzottan, de ezt betudtam az irigységnek. Letáboroztam a lehető legtutibb helyen, a forró csokis standnál, szemem pedig a tömeget kutatja, hol-merre bukkan fel az én barátosném. Mellettem gőzölög két hatalmas csésze forró csoki, két még hatalmasabb szelet édes kuglóf társaságában. Ha meglátom valahol a forgatagban szőke tincseit, széles mozdulatokkal intem magam mellé.
- Helló, halló! Mi a stájsz? Remélem nem gond, hogy itt talizunk? Rendeltem neked. - tolom elé az egyik bögrét, mely klasszikus, piros pöttyös. Persze szokás szerint soha nem bízhat bennem, hogy a csokijának épp milyen íze lesz. Neki valami különleges jár. Sokáig gondolkodtam, hogy a legmegfelelőbb ízt kiválasszam, míg végül a kardamomos, karamell mazsolával mellett döntöttem.
- Kóstold meg! Kíváncsi vagyok, eltalálod-e. - Feszítek büszkén a saját bögrém mögött kuncogva. A karamell könnyű, a kardamom is, ha ismeri, de a mazsola talán egy kicsit becsapós, mert csak ízre van benne, a szokásos kis bogyók hiányoznak az érzetből. Nem, mintha nem tudnám megcsinálni, de így érdekesebb.
- Miért nem jutott még senkinek az eszébe, hogy ilyen helyekre szerződtessen illúziómágust? A vevő kívánsága, szájíze szerinti lehetne az ital. Tiszta haszon. Nem úgy, mint az enyém, olyan cukros, hogy összeragad a szám. - Mutatom, ahogy összetapadnak az ajkaim, amin remélhetőleg jót nevetünk.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 609
Írta: 2019. december 21. 23:22 | Link




december 17.



Nem kellett sokáig várakoznom, azonnal megpillantottam újdonsült barátosnémat a forró csokis standnál. Ráadásul nem is akármilyen fogadtatásban részesültem általa, volt ott különleges forró csoki és isteni finom kuglóf is.
- Szia! Úristen, hogy te milyen édes vagy! Köszönöm a rendelést, legközelebb az én vendégem vagy! - reppentem a nyakába. Lena-ban azt szerettem, hogy mióta megismertem, mindig képes volt valami újdonsággal, meglepetéssel szolgálni irányomba, emellett pedig nagyon jó barát volt.
- Egyébként minden a legnagyobb rendben. Azt terveztem, hogy majd itt fogom megvenni a családom részére a karácsonyi ajándékokat - feleltem a lánynak vidáman.
- Még nem tudom, kinek mit veszek. Ugye ott van anya, apa, a nővérem és négy fiútestvérem - soroltam fel a familia tagjait.
- Hmm... nézzük, hogy ízlik - emeltem ajkamhoz a poharat, majd ittam a forró csokiból egy jó nagy kortyot, és elégedett arccal tettem vissza azt az asztalra.
- Hát ez valami mennyei. Nagyon el vannak találva benne az ízek, imádom! Irtó tehetséges vagy - néztem Lena-ra hatalmas mosolyt csalva az arcomra. Ezután belekóstoltam a kuglófba, az is isteni finom volt, elégedetten eszegettem-iszogattam a lány társaságában.
- Látod, ezt én se értem! Haha, szépen összetapadtak a cukros italtól az ajkaid - nevettem el magam Lena-val együtt, mindenesetre vicces látványt nyújtott.
- Te szeretnél majd valamit vásárolni? És egyébként is hol töltöd a karácsonyt? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Nálam kisakkozhatta az elmondásom alapján, hogy a családommal fogom tölteni, de róla nem tudtam, hogy mik a pontos tervei. Úgy tűnt, hogy elég jó mókának nézünk elébe a karácsonyi vásár kapcsán, már alig vártam, hogy meglessük a standok kínálta különféle árukat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 23. 18:02
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2019. december 25. 22:47 | Link

Dana


Észre vett! Hála Imhotepnek, már zsibbadt a karom, meg a kiabálásom úgyis csak beleveszett a tömeg morajlásába, meg az üvöltő karácsonyi dalok kavalkádjába.
- Ne én vagyok édes, hanem a csoki, de mindegy. - Átölelem, ahogy a nyakamba ugrik szinte. Imádni való szőkeség, mindig megnevettet, de ha még sem, akkor is feldobja a napomat minden találkozás.
Ez a lehető legjobb hely a vásárlásra, na meg az ivászatra, evészetre. Régen nem ittam már ilyen finomat. A kastélyban nincs forró csoki, csak valami szánalmas lötty. Neked ízlik az? - Jó nagyot húzok az italból, körben a számon meglátszik a csoki hagyta sáv. Lenyalom.
- Én csak a nagyapának akarok itt valami csekélységet venni, meg pár barátnak, háztársnak. Mit javasolsz? - Megkóstolja a kreációmat, ízlik neki, bár biztosan nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Az ízesítés magasabb szintű tananyag, de az benne a jó, hogy a partner nem tudhatja, hogy milyen lenne, ha igaziból sikerülne. Az illúziómágia jobban megy, mint a vásárlás, valójában utálom az egészet. Azért is hívtam Danát a csokis sátorhoz, mert kicsit félek ettől az egésztől.
- Ááááá, dehogy. Még sokat kell fejlődnöm, bár sokat tanulok Misi bácsitól is, meg sokat gyakorlok. - Kicsit rájátszok a száj összeragadásra, ezzel leplezem, hogy tulajdonképpen semmi kedvem vásárolgatni.
- Nem megyek haza, itt töltöm a karácsonyt. Ezt is ki kell próbálni és végül is a nagypapi itt van velem, ha nagyon elapátlanodnék. Ezért csak neki kell ajándék, de ismered az öreget, nehéz meglepni, főleg ajándék terén. - Elnevetem magam, mert mindketten tudjuk, hogy nagyapó nem egyszerű eset. Ha jobban belegondolok, még semminek nem örült, amit vettük neki, így aztán még jobban kétségbe vagyok esve miatta.
- Én arra felé indulnék el, ha neked sincs ellene kifogásod - mutatok arra, amerre a legkevésbé tolong a tömeg. Valószínűleg azért, mert ott van a leggagyibb választék, de a tömeg visszariaszt attól, hogy mélyebbre menjek.
- Hápit kire hagyod olyankor, mikor nem vagy itt? Most mit csinál egyedül? - Az állatkák mindig jó téma, még inkább azért, mert én csak beszélgetni tudok róluk. Nem nagyon engedik, hogy legyen kedvencem az otthoni családi kutya és macska mellett. Apu szerint nem tudnám gondját viselni, amúgy pedig inkább a tanulással foglalkozzak. Ha kérlelem, mindig azt mondja: Majd később. Meglátjuk. Persze nm látom meg soha, így egy kicsit már le is mondtam róla. Majd, ha önálló leszek...
- Neked nem ellenzik a szüleid az állatkák tartását? -
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 25. 22:48
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 609
Írta: 2019. december 27. 21:55 | Link




december 17.



Nagy örömmel vetettem bele magam Lena karjaiba, irtó cuki lányka volt, és remekül kijöttünk.
- Ugyan, tényleg meghívlak legközelebb valamire. Egyébként szerintem a kastélyban a forró csokinak köze sincs a nevéhez. Valami barna híg lé, nem is akarom tudni, hogyan készítik - vágtam fintorgó pofát, úgy tűnt, ebben a témában is közös véleményen voltunk. Közben megvitattuk az ajándékokat a rokonság, barátok számára.
- Esetleg örülne egy könyvnek, ami még nincs meg neki és egybevág az érdeklődési területével? Vagy egy exkluzívabb kinézetű pennának a kedvenc édességével? - kérdeztem tőle elgondolkodva.
- Még én se tudom, mit vegyek anyáméknak, majd jól körbenézek, aztán, ha látok valamit, ami hozzájuk illik, megveszem - vontam meg a vállam, nem akartam túlagyalni a dolgot. Bíztam benne, hogy csak találok olyat, ami megfelel a családtagjaim számára karácsonyi ajándékként.
- Mindenesetre szépen haladsz, szerintem remek ízvilágot nyújt ez az ital - emeltem poharamat koccintás gyanánt barátnőm felé. Még mindig jókat vigyorogtam rajta, mikor a szájösszeragadást imitálta a cukros italkától.
- Értem, az a lényeg, hogy nem leszel egyedül. Kíváncsi leszek, hogy mit kapsz majd a nagypapidtól, majd mesélj! - néztem rá csillogó szemekkel. Ahogy ismertem, tuti valami hasznos holmit szánt Lena-nak, ezt pedig igazán respektáltam benne, mert én is azt szerettem, ha olyas valamit kaptam, amit később hasznosítani is tudok.
- Rendben, menjünk oda! - indultam meg a kevésbé népszerű stand felé. Összenéztem a lánnyal, hiszen rögtön kiderült, hogy miért is volt kevésbé népszerű ez a stand. Tele volt olyan plüss játékokkal, amelyek eléggé gagyik voltak, például a macska formájú valami egyáltalán nem hasonlított arra, aminek készült volna... volt ott még gumi pók, ami inkább vicces volt mint ijesztő és még sorolhatnám.
- Hú, hát ez ám a választék! - nevettem fel hangosan, egyszerűen nem bírtam visszatartani magamat, annyira elkapott a röhögőgörcs.
- Szerintem álljunk tovább, nézd, van ott egy másik stand, ott picivel többen vannak, de nem olyan vészes, odaférünk - mutattam a mellette lévő bódéra.
- Általában a szobatársamra hagyom, hogy nézzen rá, vagy más barátra, de egyébként remekül elvan egyedül is. Mindig gondoskodom róla, hogy kapjon elég ételt-italt, mielőtt elindulok, plusz játszom vele, kitakarítom, ilyenkor szokás szerint szundizik. Sokszor tart délutáni pihenőt - csacsogtam a lánynak, biztos voltam benne, hogy a kacsácskám most is az igazak álmát alussza, aztán majd ha hazaérek, kirosszalkodja magát.
- Szerencsére nem ellenzik, a nővéremnek is van kacsája, nekem is lehetett. Állatbarát az egész család. A menhelyre is szoktam járni önkénteskedni. Na, és te tervezel beszerezni valamilyen állatkát a későbbiekben? - kérdeztem barátnőmre nézve, közben pedig megindultam az említett stand felé úgy, hogy ő is el tudjon mellém zárkózni.
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2019. december 30. 11:11 | Link

Dana



Mindig megmelengeti a szívemet, ha megdicsérnek és Dana ebben is nagyon vitte a pálmát. No persze bízhattam benne, mert jó volt az értékítélete, meg kedveltük is egymást, nem kicsit, bár ennek az imádatnak nem volt része abban, hogy értékelt. Tudta, mikor kell, mint inspiráció, de nem vitte túlzásba sem. Pont annyi volt, amennyi kellett és ezt meg én méltányoltam őbenne. Szóval jól esett, el is mosolyodtam, sőt eljöttem vele nézelődni a vásárba, annak ellenére, hogy nem kedvelem a tömeget, pláne nem a bámészkodó tömeget. Az is roppant valószínű, hogy nem itt fogom megvenni a kari ajándékokat, de a buli kedvéért eljöttem. Kissé hideg a levegő, a kezem kezd megfagyni, ezért is tettem első helyre a forró csokit, de már elfogyott, mi pedig a vásári bódék között nyomulunk, együtt sodródva a tömeggel.
- Nagypapi legszívesebben elfelejtené a karácsonyt. Persze én mindig figyelmeztetem, olyankor játékosan nyakon legyint és ledorongol, hogy ne figyelmeztessem, mert úgyis tudja, hogy csak az ajándék miatt csinálom. Neked van nagyapád? Szerintem a nagyszülők csodálatos ajándékai az életnek. Nem gondolod? Másképp szeretnek, mint a szülők, mert nekik nincs miért megfelelni, így a kapcsolat valahogy tisztább. Szerinted? - Közben odaérünk a plüssös standhoz. Eljátszom a gondolattal, hogy valakit meglepjek azzal a gumipókkal, amin Dana jókat vidul, de aztán leteszek róla, mert tényleg idétlen.
- Szerinted az a kalapos nő, ott a barna pelerinben, nem úgy néz ki, mint Bathilda Bircsók? A harmadikos mágiatörténet könyvben láttam róla egy fotót. - Én nevetek, miközben Dana odébb ráncigál, hátha beljebb több a látni való és talán megpillantjuk valahol Nicolas Flamelt. Na, tőle tudnék vásárolni. De egyelőre csak egy hógömbökkel teli asztalt pillanthatunk meg. Engem azok mindig elbűvölnek, de persze Danára is figyelek, ahogy a kacsájáról beszél. Igazából most döbbenek rá, hogy élőben még nem is láttam.
- Majd egyszer bemutatsz neki? Nézd! Az a hóemberes gömb, azzal a fenyőfával! Csodás! - Ámulva bámulom a giccses látványt, miközben a tárcám után kutatok. Meg kell szereznem, természetesen nem adom tovább, legalábbis egyelőre. Magamnak lesz meglepi a nem létező fa alatt. Nyújtom a pénzt a tagnak, aki vigyorogva kíván Boldog Karácsonyt, miközben egy papírzacsiba gyömöszöli a gömböt.
- Hagyja csak, helyben fogyasztom! - Elveszem a visszajárót, és diadalmasan mutatom fel a szőkének legújabb szerzeményem. - Már érdemes volt eljönni. Amúgy meg anyuék nem engednek állatot. Állítólag még kicsi vagyok hozzá. Hiába papolok arról, hogy a felelősségvállalás érlel belőlem jó állampolgárt. Nem hatja meg őket. Nálatok milyen  a karácsony? - Igyekszem felzárkózni hozzá, ezért gyorsabb tempóra váltok. Ha a ciklon beindul, nehéz a nyomában maradni, pláne így, hogy én a csodagömbbel vagyok szerelembe esve. Így lehet, hogy nem veszek észre egy megfagyott pocsolyát, elcsúszom, és dobok egy seggest.
- A francba! -
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 609
Írta: 2019. december 30. 19:36 | Link




december 17.



Örültem, hogy ilyen remek barátra leltem Lena személyében, jót beszélgettünk forró  csokizás közben, míg el nem fogyott az itókánk. Utána felkerekedtünk karácsonyi ajándékokat keresgélni a standok között, az első hely, ahol viszonylag kevesen álltak, eléggé csalódást okozott a gagyi termékeivel. Azonban jókat röhögtünk az idiótaságokon, ami feldobta a napomat.
- Nálunk csak anyai ágról élnek a nagyszülők, de szuper velük a kapcsolatom. A nagy korkülönbség ellenére is remekül el tudok velük beszélgetni mindenféle témáról, és iszonyatosan imádjuk egymást. Valóban más a kötelék a nagyszülőkkel, mint a szülőkkel, valahogy bensőségesebb, még tiszteletteljesebb - néztem a lányra sokatmondóan. Úgy látszott, hogy ebben a témakörben is egyetértettünk. Eleinte nem is gondoltam volna, hogy ennyi közös van bennünk, ez pedig óriási pozitívum volt számomra.
- Hihi, tényleg úgy néz ki, tiszta alteregó! - nevettem el magam a lánnyal együtt, mikor megemlítette, hogy az egyik járókelő úgy néz ki, mint Bathilda Bircsók a harmadikos mágiatörténet könyvből. Iszonyatosan hasonlítottak egymásra, mintha csak ikertesók lettek volna! Remek megfigyelőképessége volt Lena-nak. Miközben tovább sétáltunk, megpillantottam egy hógömbökkel teli asztalt. Úgy láttam, hogy a barátnőmet eléggé ámulatba ejtették ezek a tárgyak, vásárolt is gyorsan belőlük magának egyet. Ki is választottam gyorsan egyet magamnak, mert nekem is iszonyatosan megtetszett az egyik, majd az eladóhoz fordultam, és gyorsan ki is perkáltam érte a zsetont.
- Nagyon szépet választottál. Az enyém meg egy kis kunyhó a fák között, elég hangulatos. Persze, bemutatlak Hápinak, majd meglátod, milyen kis barátságos jószág, imádom! - néztem rá mosolyogva, volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a barátnőm is "beleszeret" majd a kis tollasba.
- Sajnálom, hogy nem engedik a szüleid, hogy állatot tarts, pedig olyan kis cukik. Megérdemelnél egyet te is - néztem rá sajnálkozó tekintettel, nem tartottam fair dolognak ezt az egészet a szülei részéről.
- Gondolom, ha majd elköltözöl tőlük, az lesz az első dolgot, hogy legyen egy kis kedvenced -  kacsintottam rá nevetve. Én legalábbis rögtön azt tettem volna a helyében, hogy beszerzek egy kis állatkát.
- A karácson nálunk nagyon meghitt, összejön a család, mindenki ott van, aki számít. Eszünk-iszunk, aztán jön az ajándékozás, majd beszélgetünk és társasozunk egy jót. Az ajándékozás pedig úgy zajlik, hogy valaki kibont egy ajándékot, aztán ki kell találni a családnak, hogy kinek szól a meglepi és kitől kapta. Remek móka. Na és nálatok?  - kérdeztem vissza, kíváncsi voltam, hogy náluk hogy zajlik az ünnep.
- Jajj, nem esett bajod? - kérdeztem aggódva, miután séta közben a megfagyott pocsolyára csücsült, majd rögtön feléje nyújtottam a kezemet, hogy belé kapaszkodva fel tudjam segíteni őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2020. január 4. 17:42 | Link

Dana




Tulajdonképpen szomorú voltam. Jönnek az ünnepek, nem egy nap lesz, nem is kettő, én pedig egyedül maradok a kastélyban, hacsak nem boldogítom nap, mint nap a Könyvtáros urat. Rajta kívül nem sok értelmes ember marad itt. Magamban sóhajtok, hogy Dana azért ne lássa a szenvedésem, ami még el sem kezdődött. Jó, persze a tesóim is maradnak, mivel van házunk a faluban, de szülők messze vannak, és lesznek is. Nagypapa marad, ha minden igaz. Ő az egyetlen biztos pont az életeben mostanság. Az, hogy Danának csak egy nagyszülője van, még jobban elkomorított.
- Jaj, nem tudtam. Nem akartalak emlékeztetni az elvesztésére. Biztosan nehéz volt. Nekem is most halt meg a nagymama. Nem szeretek róla beszélni. - Gyorsan másfelé nézek, ne lássa meg a szemem sarkában csillogó könnycseppet, ha nem muszáj. Lány vagyok, nem úgy mint David, de azért a családban sem vették ezt jó néven a gyengébbik nemtől. Akkor látom meg a legendás, öreg hölgyeményt, amit jelzek is a szőkének. Jót kacag és igazat ad. Tényleg kísérteties a hasonlóság. Ez az élmény kicsit visszatérít a mindennapokba, a jelenbe. A hógömbök standja meg egyenesen visszaállítja a lelki egyensúlyomat. Szükségem van, mintegy vigasz gyanánt egy gömbre, és sikerül is vennem egyet.  
- Sose bánd! Majd ha nagyon hiányolok egy állatkát, átmegyek hozzád meg Hápihoz. - Sokáig nyafogtam anyuéknak, hogy legyen egy kutyám, egy egészen kicsi, de nem álltak kötélnek, mert mint mondták, nem való az iskolába. Igazuk lehet, mint mindig. Úgysem jutna rá időm, meg a tanulástól venné el vagy a pihenésből és egyik sem lenne célravezető. Ezért szülök a szülök, hogy fel tudják mérni a dolgok kimenetelét, amire én nem vagyok képes. Ezért is vagyok végzetesen meggondolatlan.
- Ha elköltözöm, akkor meg már pláne nem. Jön a meló, a sok utazás, a karrierem szempontjából nem lenne hasznos. Majd járok sokat állatkertbe. - Nagyot sóhajtok. Egyre biztosabb, hogy nem lesz senkim. Ugyan a férfi témáról még korai lenne beszélni, de most úgy gondolom, hogy férjem lesz, csak alkalmi kapcsolataim, bár azokkal is nagyon kell vigyázni az én helyzetemben. Mert ugye titkokat őrzök majd, anyukám sem tudhat róla, és nem fecseghetem ki álmomban vagy az ágyban az izé közben. Szörnyű lenne. Akkor döbbenek rá, hogy ez a munka, ami után áhítozom, szüzességre ítél. Ezen gondolatok futnak át az agyamon, miközben Dana lelkesen meséli, hogy milyen náluk a Karácsony. Persze, hiszen én kérdeztem. Vissza is kérdez, amire elgondolkodom.
- Délelőtt sütés, főzés, nem lehet kimenni a konyhába. Apu a nappaliban díszíti a fát. Mindig sokat káromkodik közben. Anyu meg kikiabál a konyhából, hogy fejezze be, elvégre Karácsony van. Mi röhögünk és titkon az ajándékokat csomagoljuk. Aztán csilingelés, nagy ajándék dömping, majd vacsora. Aztán, hogy most hogy lesz, azt még nem tudom. Itt maradok a kastélyban. -
Az érzelmi megrázkódtatás figyelmetlenné tesz. Megcsúszom egy lefagyott folton és dobok egy seggest.
- Nincs, nincs. - Pattanok fel a földről, mert már gyülekeztek az aggódó tekintetű felnőttek. Nem akartam a feltűnést, sem a túlzott segíteni akarást. Viszont, ahogy estem, a hógömb a kezemből kicsúszott és eltört. A benne lévő folyadék elfolyt, a figurák letörtek, nem maradt egyetlen ép darabja sem. - Hát úgy látszik, ennyi volt - nézek szomorúan a cseréphalmazra. Nem sokáig. Jön egy takarító és egyetlen pálca intéssel eltünteti a darabjait is.
- Ki volt fizetve? - kérdezi szigorú hangon. Mit képzel ez a túlbuzgó figura? Hogy loptuk? Na, ez már mindennek a teteje.
- Persze, hogy ki volt fizetve. Nem vagyok tolvaj. - Az ürge hitetlenkedve csóválja a fejét. Nem nagyon hiszi, hogy igazat mondok. Futva jön a hógömbös fazon. Gondolom örül, hogy megvan a tolvaj, akire áhítozik, de bennem emberére talál, ha netán elkezd szívózni.
- Nem, nem ők azok - mondja a takarítós ipsének. Megnyugszom. Legalább nem vetnek börtönbe, mert elestem a piactéren. Bulinak jó lenne, de most nincs hozzá hangulatom. Miután int a pálcás, hogy elmehetünk, Danához fordulok.
- Hihetetlen! Majdnem bebörtönöztek és tölthettük volna a Karácsony estét a sitten. - Elnevetem magam, mert így, hogy már elmúlt a veszély, így már sokkal viccesebb az egész.
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 310
Összes hsz: 609
Írta: 2020. január 4. 22:02 | Link




december 17.



Elgondolkodtam rajta, hogy a barátnőmet mennyi érinti érzékenyen, hogy itt kell maradnia a kastélyban. Még ha nem is lesz teljesen egyedül, nem lehet neki egyszerű a szülőktől távol tölteni a karácsonyt, ez kicsit elszomorított legbelül, de nem mutattam ki feléje, hiszen nem szerettem volna, ha sajnálkozást látna rajtam az irányába vagy félreértené a dolgot.
- Semmi gond, nem tudhattad. Sajnálom én is a nagymamádat - néztem rá megértően, a családi kérdések mindig is a kényes témákat képviselték nálam, hiszen sosem lehetett tudni, hogy ki mire érzékeny, vagy épp hogyan áll a helyzet családi téren... Rendes volt a lánytól, hogy tapintatos volt, én is így viselkedtem az irányába, nem kérdezősködtem többet, mert láttam rajta, hogy nagyon bántja a dolog, ami teljesen érthető volt.
- Rendben. Már nagyon várom, hogy bemutathassam neked Hápit! Majd meglátod milyen édes kis tollas, szerintem egyből össze fog barátkozni veled, ahogyan ismerem! - tekintettem a lányra kuncogva. Máris egy közös pont volt bennünk az, hogy mindketten nagy állatbarátok voltunk, azt viszont sajnáltam, hogy a szülei nem engedték meg neki hogy lehessen egy kis kedvence.
- Nagyon felelősségteljesen gondolkodsz. Igazad van, az ember akkor vállaljon állatot, ha van elég ideje, hogy foglalkozzon vele, gondoskodjon róla - bólogattam helyesen. Úgy tűnt, hogy Lena céltudatos is volt, ami nagy pozitívum volt a szememben.
- Én majd a faluba szeretnék a jövőben költözni. Szeretnék egy saját kis lakrészt. Nagyon klassz, hogy nagy a család, de szeretnék végre önállósodni - osztottam meg a terveimet a lánnyal. Tök jól kijöttem a kastélyban is a legtöbb emberrel, de már nagyon vágytam egy saját kis birodalomra, ahol csakis a magam ura lehetek.
- Akkor látom, nálatok is megvan a sajátos karácsonyi hagyomány! - mosolyogtam rá, bár kicsit megint összeszorult a szívem, hogy idén itt marad a kastélyban... Sétánk közben elesett a lány, én pedig megijedtem, hogy nem lett-e komolyabb baja, de biztosított róla, hogy rendben van, ám a hógömbje összetört. Ráadásul egy takarító ürge még meg is gyanúsította, hogy egy tolvaj... hihetetlen, milyen emberek vannak. Szerencsére az eladó alátámasztotta, hogy alaptalanul gyanúsította meg a fickó, mire az végre tovább állt.
- Hú, hát nem szívesen töltöttem volna a sitten az estét! Na, várj, ne mozdulj el innen, rögtön jövök! - néztem a szemébe határozott tekintettel mindenféle ellenvetést nem tűrve, majd elrohantam. Utam egyenesen a hógömbös fickóhoz vezetett, szétnéztem a portékái között egy olyan hógömböt keresve, ami hasonlított a lányéhoz. Néhány másodperc nézelődés után rá is akadtam egyre, ami remélhetőleg tetszeni fog a lánynak. Egy hóemberes, fenyőfás témájút találtam, amely eléggé hasonlított arra, amit választott, csak itt más elrendezésben voltak megtalálhatók benne a szereplők. Boldogan, nagy mosoly kíséretében robogtam vissza barátnőmhöz.
- Boldog karácsonyt! Tudom, nem teljesen ugyanolyan, de remélem, azért megteszi - adtam át neki a hógömböt nagy mosollyal az arcomon. Végül is nem bántam, hogy így alakult a dolog, hiszen végre meglephettem őt valamivel az ünnep alkalmából.
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 259
Írta: 2020. január 16. 15:08 | Link

Dana


Túl fiatal vagyok még és ez az első alkalom, hogy meghalt egy közeli hozzátartozóm. A temetésre nem mehettem el, apu úgy gondolta, hogy korai lenne, mert gyereknek nem való a temető. Hát én másképp látom. Az élet része az is, akkor is, ha marha szomorú az ember tőle. Biztosan lesz még ilyen, jobb felkészülten várni, de az atyai kimondott szó az faktum. Danát azonmód megnyugtatom, ne legyen már ő is szomorú!
Tudod, elég régen volt ahhoz, hogy elengedjük nagyit. Menjen csak útjára. Biztosan odaát is van rengeteg dolog, amivel eltöltheti a napjait. - Bár nagyon szerettem, azért bíztam abban, hogy nem halt meg teljesen, csak mintha elutazott volna egy olyan helyre, ahonnan nem jön vissza. neki jó, akkor mi minek szomorkodjunk, nem? Nagypapi persze más, neki sokkal rosszabb, mert tovább ismerte a nagyit, mint én. Túl kell lépni ezen, igyekszem is a kacsára terelve a szót.
- Már nagyon várom, hogy láthassam. Majd viszek neki valami finomat, hogy lekenyerezzem. Mit szeret nagyon? - Hála Imhotepnek, vidámabb vizekre eveztünk, az állatok mindig hálás téma, ha a partner is szereti őket. Dana imádta, főleg Hápit, aki nagyon a szívéhez nőtt, de szívesen bemutatna neki. Ezt a javára írtam. Amikor elmesélte, hogy a faluban fog lakni, nagyot dobban a szívem. Én is fontolgatom már egy ideje, de persze még ahhoz is túl fiatal vagyok. Beköltözhetnék Lizihez, de nem örülne nekem. Úgy már nem lenne egyedül, pesztonkát kéne játszania, nem maradhatna ki éjjel, ezzel csak akadályoznám, azért pedig megutálna. Tudom, ismerem a nővéremet.
- Teljesen egyedül? Az igen. Én még soha nem voltam egyedül. Izgi lehet, de sokáig nem bírnám. Nincs a láthatáron valaki, akivel ott lakhatnál...együtt....érted? - kuncogtam huncutul, hátha érti a célzást. Például karácsonyozni nincs is értelme egyedül. Az csak a családdal jó, de arra biztosan haza utazik.
- Igen, igen. Szigorú hagyományok vannak, bár idén nem tudom, mi lesz. - Nem folytatom, mert megint meg kéne említenem a nagyi halálát, pedig felejteni akarok, nem folyton emlékezni rá. Emlékezni persze, de örömmel és nem szomorúsággal a szívemben. Nagyi sok szép emléket felidéz. A sütijei illata, pont karácsonykor. Ahogy dudorászott takarítás közben, meg a dugi zsebpénzek. Nemcsak a pénz miatt, de hiányzik. Mélyet sóhajtok, arcomon az elszontyolodás ütközik ki újra. Biztosan azért nem nézek elég figyelmesen a lábam elé. Megtörténik a baj. A popsim sajog, a bokám is kicsit. Nehezen állok talpra, de igyekszem nem mutatni a kínomat. Mivel a baj nem jár egyedül a hógömböm is eltört, meg még a takarító fószer is meggyanúsít. Szerencsére rövid idő alatt rendeződik minden, s míg Dana magamra hagy, lerendezem magam és vidoran várom. Fogalmam sincs, hogy mi a sietség oka, csak mikor a kezembe nyomja az új hógömböt.
- Neked is Boldog karácsonyt! Igazán az enyém? Ez sokkal. de sokkal szebb, mint amit én vetem magamnak. Nagyon köszönöm. Én is meg akarlak lepni. Mire vágysz? -
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér