28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kárpáthy Szaffi
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 30. 22:58 | Link

Karsa Bálint Napóleon
- zárt -

Nem árulok el nagy titkot, meg olyan húde meglepőt sem, ha azt mondom, a tél nem a kedvenc évszaka. Sőt. A nagy hideg, a latyak, hogy ilyen korán sötétedik, és hogy mindenki téli álmot alszik... Most őszintén, ki az, aki ezt élvezi? Persze, mint mindig és mindenhol, akadnak olyan csodabogarak, akik kifejezetten a téli hónapokat szeretik és várják, de ők örökkön örökké megfejthetetlen űrlényként lebegnek egy párhuzamos dimenzióban - legalábbis a barna lányka fejében. Ezt az idegenkedését hozzáállásával sem rest mutatni, ha ilyen állatfajtával hozza össze a sors.
Azonban minden rosszban van valami jó, tartja az a hihetetlen nagy közhely. Hiába van hideg, és latyak, és tél, azért a karácsony, az újév, az adventi vásárok, a sok kaja, a forralt bor, a forrócsoki, a felejthetetlen korizások és szánkózások is beletartoznak ebbe a ratyi évszakba. Hát nem csodálatos a természet és az emberi találékonyság? Mindent fel lehet dobni egy kis mókával és cirkusszal. Örök érvényű, bezony.
Az adventi vásár kifejezetten kedvenc téli időtöltései közé tartozik. Bár a sok bugyuta, birkamód tumultust okozó embertől irtózik, a sok bazár és a kürtöskalács csak becsalja mindig egy ilyenbe, már csak a feeling kedvéért is. Most sincs ez másképp, hiszen alighogy fülébe jutott a hír, hogy kezdetét veszi Bogolyfalván is a karácsonyi hejehuja, egyből fogja a bundás mamuszt, és lecsoszog felmérni a felhozatalt. Az elkövetkező egy hónap valószínűleg arról fog szólni nála, hogy végigkóstolja a bazársor összes édességét, eledelét, forró itókáját, és itt hagyja rájuk a világ pénzét - vagy még többet. De a helyzet megkívánja, tehet ő másként? Hát ugye, hogy nem.
Nyakába tekert hosszú kötött sálját bizergálja, miközben felméri az egyik bódé előtt annak árukínálatát - történetesen azon filozofálgat magában, hogy teával, csokival, kávéval, punccsal, vagy forralt borral járna-e jobban ebben a nagy hidegben és izgalomban. Nehéz a döntés, ez bárkinek komoly fejtörést okozna, hát még egy ilyen lelkes "vásárista" lánynak.
Finoman ajkába harap, ahogy olvassa a sorokat újra meg újra, a nagy hezitálás közben észre sem veszi, ki megy el mellette, felette, mögötte, vagy épp ki vár ugyanúgy e díszes bódé javaira... Fontosabb dolga van ennél!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
csapassuk!
Írta: 2014. december 2. 19:23
| Link

Michelle

Az üres ház, mely lakótársa váratlan hazautazása óta minden műszak után fogadja, cseppet sem szívderítő. Élete során jócskán töltött időt egyedül, olykor magányosan, olykor józanul. Az évek múlásával viszont társaságát meg kellett találnia a kocsmájába betérők mámorossá változó fájdalmában, a barátnőkben, akikhez csupán a tesztoszteron kötötte, és bátyja családjában. Megkedvelte Lillát, aki reggelente kávét főzött, tudta használni a mosógépet és általa jó illat keringett a házban.
Most nem szívesen látna vendégül senkit, ágyba hurcolandó nőkről pedig szó sem lehet. Az ágynemű sörszagú, a konyhakő ragad, a többnapos kávézacc a mosogatóban ázik. A levetett alsónadrág az emeletre vezető lépcsőn hever, míg áporodott szag járja át az eddig otthonosan fénylő szegleteket. Zsigmond környezete vitathatatlanul ócska, ennek ellenére ő nem hordozza magán az elhanyagoltság jeleit. Elegáns, élére vasalt ing bújik meg a markáns férfiillattal befújt szövetkabát alatt, fázós kezeit pamutkesztyű védi a téli este fagyától.
A vásár fényei mosolyt csalnak borostás arcára, barnás tekintete a nézelődő nőket vizslatja. Vonásaiba huncutság költözik, s úgy sétál egyik árustól a másikig. Porcelánfigurákat fogdos, és árakról kérdezősködik, miközben a mellette álló zsibongó hölgykoszorút sasolja. Aztán továbbáll, és a különleges nedűk felé veszi az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2014. december 3. 19:46 | Link

Gareth S. Nightingale

Kabát, sapka, sál, kesztyű. Abszolút nem sok látszik belőlem hiszen az arcom is elrejtem a vastag sál mögé. Szeretem a telet, de fázni már nem annyira szeretek. A vállamon most is ott lóg a táskám, benne a szokásos dolgaimmal. A pálcámat a kabátom ujjába dugtam, ha kell kéznél legyen. Bár nem hiszem, hogy bármi történhetne a karácsonyi vásáron. Mert hogy itt vagyok a faluban és a standok között baktatok, mindent megnézve, mérlegelve. Szeretnék valamit a családnak venni. Apróságot, ami bár mágikus egy mugli számára is kezelhető, használható, és nem ijesztő, inkább praktikus. Egyelőre azonban nem láttam olyasmit, ami minden feltételnek megfelel, és ez kezd aggasztani.
Nagyot sóhajtva lépek a szökőkút helyén levő adventi koszorúhoz és mosolygó szemekkel figyelem az első égő gyertyát. A kezeimet a számhoz emelem, hogy rájuk fújjak, csak aztán jövök rá, hogy sálban és kesztyűben ez nem túl értelmes dolog. Lehúzom hát a kesztyűket, a zsebeimbe tűröm őket, aztán a sálamat is megigazítom és megpróbálkozom a dologgal újra.
Ekkor talál egy hógolyó. A hátamon ér, nem túl magasan és ahogy megfordulok látok is egy-két kis fickót, akik cinkosan összenéznek, majd nevetni kezdenek. Én is mosolyra húzom a számat, lehajolok és felveszek némi havat, hogy golyót formáljak belőle. A gyerkőcök meglepődnek, majd gyorsan ők is gyúrni kezdik a havat és most érzem, hogy ez egy veszett háború. Mindenesetre eldobom a saját golyóbisomat, aztán gyorsan futni kezdek, menet közben innen-onnan összeszedve egy kis hót merthogy jönnek ám utánam, de ezúttal célt téveszt a lövedék, és egy bódé falába csapódik. Az enyém sem ér célba, hanem a földön landol. A következő golyóbisok, amik engem támadnak többnyire mellé mennek, egy talál csak el, az viszont elég rendesen, nem is értem, hogy tudott az a törpe ilyen magasra célozni, hogy az arcomban landol a hó nagy része. Így lehet az is, hogy az én hógolyóm, amit reflexből hajítok el, hogy utána az arcomhoz nyúljak és letöröljem azt, valaki mást ér.
A gyerekek megijednek és eliszkolnak, én meg még mindig az arcomat törölgetem, amikor rájövök, hogy nem a kis kölyköket, hanem egy idősebb - minden bizonnyal a Bagolykőre járó - szőke fiút találtam el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 4. 13:39 | Link

Nemes L. Izabella


Hideg vagy nem hideg, egyszer ezen is túl kell esni. A karácsonyi ajándékvásárlás sosem tartozott a lány kedvenc elfoglaltságai közé, mert bár vásárolni szeret, az ajándék személyes természetű, és kreativitást kíván, abból pedig nem szorult belé túl sok. Magát a folyamatot szereti - aprólékosan szemügyre venni a dolgokat,megtapogatni, megszagolni, megízlelni, visszatenni, később újra szemügye venni -, de eleve a szülei pénzén veszi a szülőnek az ajándékot. Ennyi erővel vissza is küldhetné, hogy tessék, a tietek, ti tudjátok, mit szeretnétek.

Mindegy, ha ár kijött, akkor legalább kinézegeti magát. Merthogy néznivaló az akad. Megcsodálja az állatokat, elég sokáig elálldogál előttük, nyugtatólag hatnak rá. Körbejárja lassan, idejét kihasználva a teret, megnézi, hol fog több időt eltölteni, vesz magának egy forró teát, és úgy mászkál tovább a vásárlók között. A vásárlás végülis nem sürgős, és mindig szerette a piacok hangulatát. Nem kell sietni, szocializálódni sem kötelező, de emberek között van. A kis navinés mennyország.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2014. december 23. 21:37 | Link

Lucy Blake
Ruha
Nemsokára Karácsony van,és eddig még senkinek sem találtam meg a megfelelő ajándékát .Így hát gyorsan felkaptam valami ruhát és elindultam az utolsó reményem a Karácsonyi vásár felé.
Hidegebb volt mint amire számítottam,így a kezemet bedugom kabát zsebeimbe ès gyors léptekkel megyek a célom felé.Szeretek itt sétálgatni így Karácsony tájékán.A sok fény, dekoráció olyan melegséget add,így különösen tetszett a vásár hangulata és világításai.Az orromat erős és finom illatok csapják meg ezért kissé megéhezem.De nem nagyon érdekel.Elkezdek sorban menni a sok bódén át remélve,hogy találok valamit.A sok ember néha eltorlaszolja az utamat.Miért mindíg az utolsó pillanatban vásárolok én is ajándékot?Először egy könyves majd egy kerámia kiegészítőkkel teli bolt mellett sétálok el,de semmi megfelelőt nem láttam.Aztán a szemem sarkából egy...... Te jó ég egy szebbnél szebb és finomabbnál finomabb süteményekel, és különlegesebbnél különlegesebb forró csokoládékal teli bódét pillantok meg.Mivel nem tudok ellenálni semmien csokinak sem,ezért elindulok felé, de mikor már már majdnem ott vagyok,egy nagy lökést érzek az oldalamon és a következő pillanatban már a földön találom magam.A lábam kissé sajog és néhány horzsolást leszámítva szerencsére nem érzek nagyobb gondot így óvatosan megfordulok, hogy tekintetemmel megkeresem ,, bajtársamat".Egy szőke lányt látok aki valahonnan nagyon ismerős.De honnan ismerem? Honnan.......hacsak ...... Az nem nem az lehetetlen az olyan régen volt.
-Lucy?*kérdezem tőle reménykedve, hogy jól tudom.
Utoljára módosította:Dandellion Masson, 2014. december 23. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 26. 17:42 | Link

Kámea

Egy kis kimozdulás senkinek sem árt. Az utóbbi időben mást sem csináltam, csak dolgoztam. Rengeteget. Komolyan év végén mindenki megzavarodik? Bár a karácsonyaim mostanában nem éppen szépen teltek, de azért ennyi ostobaságot, mint amennyit a munkahelyemen tapasztalok manapság, még nem láttam. Bosszantó és fárasztó, így hát mindenképpen jót fog tenni ez a kis kimozdulás. Először hazamentem, lezuhanyoztam. Nem mintha piszkos lettem volna, elvégre az irodám és a környezetem mentes mindenféle furcsaságtól, egyszerűen csak nem akartam magamon érezni a tudatot, hogy munkából jöttem. Biztos te is érted, milyen is ez, kedves olvasó.
Szóval frissen, illatosan, hosszított szürke szövetkabátban és hozzá fekete sállal meg kesztyűvel indulok neki a vásárnak. Akarok venni valamit Tildának, aki remélem nem megy falnak a sok ajándéktól már. Régen láttam, sok a munkám, és mostanában mindenről eszembe jut. Ma például küldtem neki egy tortát, mert a tetején lévő rénszarvas arcáról az ő arca jutott eszembe. azt hiszem a mesekönyv miatt, amit meg ő küldött nekem.
A kezeimet a zsebembe dugva lépek be a forgatagba. Alapjáraton nem vagyok az az emberi tömeget elviselő figura, de most kifejezetten jól esik, ahogy a finom illatok és emberek között sétálhatok. Vannak, akik rohannak, mások álldogálnak és beszélgetnek, megint mások, hozzám hasonlóak, csak sétálnak és nézelődnek. Vásárolnának, csak keresik még azt a bizonyos valamit, ami beindítja a gondolataikat. Az enyémet is beindíthatná valami.
- Egyet kérek.
Ha már erre járok, akkor azért a forralt bor fűszeres illata ide csábít, annyira, hogy kell vennem egyet. Belső zsebemből előhúzom a pénztárcám, gyorsan fizetek, és egy halvány mosolyra húzom borostás arcom, miközben átveszem az italt. Átmelegít, már a gondolat is boldoggá tesz. Ellépve indulok tovább, nem sokkal arrébb egy ékszereket árusító bódénál állok meg ismét azon egyszerű logika alapján, hogy Tilda a női nem képviselője, akik szeretik az ilyen bigyókat. És össze vagyok zavarodva, mert nem tudom milyen is szeret, például hord-e fülbevalót. Igen, én a férfi faj tökéletes példánya vagyok. Azt tudom, hogy szépen mosolyog, de hogy van-e fülbevalója... rejtély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 27. 22:31 | Link

Noeles Karácsonyos
~ felöltözve

Tél, és hó, és Karácsony, és boldogság. Mikor reggel felkelt, és látta a nagy pelyhekben hulló puha csodát elöntötte a sok sok boldogsághormon, és alig várta, hogy kiléphessen a kastély kapuján, belegázolhasson a fehér vattába, annak ellenére, hogy majd mikor a nap végén majd visszatér, az összes testrésze úgy le lesz fagyva, hogy dolog lesz majd felmelegíteni.
Szóval egy szó mint száz, mikor vége szakad az összes órájának, és szabaddá válik, ezer wattos vigyorral az arcán ugrabugrál le, mint valami újszülött unikornis, és ha valaki alaposabban megvizsgálná, kétség kévül az jutna először az eszébe, hogy be van szívva. Pedig nincs.
Kabátjának zsebeibe süllyeszti ujjait, miközben nagy egyedül lebaktat a faluba, mert Karácsony, és vásár, és Karácsonyivásár, és vuuuu.
És amint leér, szinte azonnal leragad az első standnál, mert van ott minden jó, miniatűr, mozgó kis fából készült rénszarvasoktól kezdve, a beszélő Mikuláson át a félelmetesen és gonoszan nevető Krampuszig, és Kamilla most annyira de nagyon gyerek ettől az egésztől, hogy legszívesebben megvenné mindet, ám mivel annyira éppen azért nincs pénze, csak áll ott, és gyönyörködik a sok szép és színes dologban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 27. 23:57 | Link

Adrian
november 30. hétfő, 20:30

Az első ember, akivel a kandallóból kilépve találkozik, Adrian - tőle tudja meg, hogy tegnap megnyílt a karácsonyi vásár a faluban és azt is, hogy ez tulajdonképpen miért lényeges és miért érdekelhetné még Ian-t is; Aiden bizonyos...vendégei miatt jelenleg nem igazán ajánlatos bemenniük a szobába. Ő legalábbis zárt ajtókra és furcsa, nehezen beazonosítható hangokra érkezett. Ez végül elég erős meggyőzőerővel bír ahhoz, Ian az egyik fotelbe dobva az edzőtáskáját inkább vele tartson szétnézni a faluban - annak ellenére is, hogy most ért vissza Scunthorpe-ból és normális esetben inkább egy kiadós vacsorára vágyna újabb pár óra helyett a hidegben.  
- Mit gondolsz, mennyi időnk van...? - Kérdezi tétován a bejárati lépcsőkön lefelé haladva, de a nehezen megtippelhető kérdésre egyikük se tud komoly választ adni - mire a vásárra érnek, már olyan szégyentelen mértékben megtárgyalják Aiden összes vélt/valós problémáját, hogy az első melengető forralt bor beszerzése előtt is kétrét görnyedve röhögnek.
- Roxmorts-ban soha nem volt karácsonyi vásár, vajon miért? - Kérdezi tűnődve érdektelenül az ujjai közé fogva egy angyalt ábrázoló míves karácsonyfadíszt, majd hanyagul visszateszi a helyére, miközben tekintetét már az ezernyi bódén, a mögöttük álló unott eladókon jártatja, a kipirult sütödéseken, ahonnan állandó sűrű gőz száll fel és a felettük húzódó végtelen pályájú óriási fényfüzéreken. Hétfő este nincs itt túl sok ember, a legtöbben falusiak - talán egy óra és mára vége is a vásárnak, de még így is betölti a levegőt az sült ételek vonzó illata és a hangos nevetések egy-egy pult körül összegyűlt társaság felől.
- Tessék, fogd. - Ian félujjas kesztyűje miatt külön jólesik a forró műanyagpohár tapintása, amilyet most szobatársa kezébe is nyom.
- Azért ez se rossz. - Finom mosollyal, kényelmes tempóban indul el befelé. Adrian már sokszor láthatta őt ebben a fáradt, derűs hangulatban, amilyen edzések után szokott lenni, ilyen elégedett állapotban nagyon könnyű vele beszélgetni.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. november 28. 00:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Szigethy Vidor
INAKTÍV


A Szigethy Veszedelem
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 219
Írta: 2015. november 28. 12:59 | Link

Antoinette Myra Blackburn


Ritkán fordul elő vele az, ami most bekövetkezett, hogy Mitológiák és Vallások órán valahogy véletlenül részt vett. Nem is érti magát, hogy vetemedhetett erre, hiszen a tárgyat csak azért vette fel, mert még a címe is túl unalmas ahhoz, hogy végig mondja. Biztos a Karácsony szelleme ragadta el a józan eszét és mindennemű deviáns gondolatát, vagy épp nem voltak nála otthon. Az óra nagyon is hatással volt rá, már ha a totális kábaságot lehet annak nevezni. Kitámolyog a folyosóra, ott zavartan körülnéz, ki látja, hogy honnan jön ki. Megkönnyebbülve sóhajt fel, nincs ismerős arc a közelben. Vagyis...mégis...talán. Egy valaki mintha...Szerencsére az alak messzebb van tőle, ráadásul háttal neki, úgyhogy van esélye rá, hogy nem vette észre vagy talán még sem ismeri. Elhatározza, hogy követi és kideríti, mi az igazság, valamint védekezni fog körme szakadtáig, hogy a róla kialakult vérbeli rellonos képet ne hagyja leomolni. Éhség és szomjúság hiába kínozza, csak megbabonázva szedi lábait a lány után, legyen az bárki is. Ez két okból is jó megoldás, egyrészt így hamar távol kerül a tetthelytől, másrészt ha mégis lebukott volna, kimagyarázhatja bűnét. Ha jól látta, félig lecsukott szemhéja mögött, nem ült zöld nép az órán, csak ő egyedül, ezért is halál ciki ez az egész. Már a gondoltra is elsápad. Túl friss még itt ahhoz, hogy baljós árnyak árnyékolják be a jövőjét, már így az elején, de akkor az ismerős hátsójú lány - igen, biztos, hogy lány - nem lehetett a teremben. Nem nézi, merre haladnak, csak lépked utána a lehető leglezserebb tartásban, mert bár elméjében őrült gondolatok cikáznak ebben a pillanatban is, azért az összképre adni kell. Utóbb már eszement ötletnek tűnik ez az egész, hogy követi, meg minden...mégis viszik a lábai tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
KARANTÉN


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 251
Összes hsz: 608
Írta: 2015. november 28. 19:52 | Link

Asszony Rolleyes

A múltkori találkozást Helenával kétségkívül az egyik legborzalmasabb volt az eddigiek közül. Nem pont azért, mert bajom volt vele, hanem ugye neki a programmal volt a baja, nekem meg az ő hozzáállásával. De végül csak sikerült mindkettőnknek túlélni, többnyire karcmentesen. Aztán este felajánlottam neki, hogy akkor valamikor lehetne esetleg valami kicsit... nem tudom, a számára kellemesebb programunk is... arra persze nem számítottam, hogy majd karácsonyi vásárra akar menni. Az olyan... snassz volt nekem, vagy legalábbis nem túlságosan megszokott, tekintve, hogy már öt teljes éve nem ünnepeltem karácsonyt. Olyankor általában egy adag piával, meg nasival szoktam a tv előtt lazsálni. Mert ugyebár néha olyat is kell.
Szóval ma délután a faluban mászkáltam, elmentem a könyvesboltba, meg úgy csak fel-alá sétáltam, mert a megbeszélt időnél kicsit korábban lent voltam már. Aztán végül az órámra pillantva az előre leegyeztetett helyszínhez siettem és onnét szemléltem a környéket. Nagyon fura volt a rengeteg karácsonyi dekor szerte-szét, meg az ünnepi lázban égő, boldog emberek. Már az atmoszférától is teljesen kiakadt a cukiság-detektorom, pedig Helenának még nyoma sem volt. Hejj mi lesz itt? A sálamat piszkáltam szórakozottan, figyelve a népet.
Aztán végül csak méltóztatott megérkezni a kisasszony, én pedig kissé zavartan pillantottam rá. Túlságosan is elbambultam, azt hiszem. Kellett pár pillanat, míg rájöttem, hogy mi is van.
- Oh, szia szívem - mosolyodtam el halványan, majd megöleltem, már ha hagyta. Elvégre miért ne tenném? - Milyen napod volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. december 2. 00:06 | Link


Amikor elindult, hogy kicsit szórakozzon és elterelje a gondolatait, pontosan ilyesmire gondolt. Meglepően kellemes érzés járja át Rebekát a mai este folyamán, ráadásul igen sokszor nevet, ami jó ideje nem fordult elő vele. Élvezi a Krisztiánnal töltött időt, ami azért is furcsa, mert ki nem állhatja. Ennyit számít az, hogy kit lát. Vajon, ha rájönne, akkor is ugyanígy mosolyogna, vagy azonnal faképnél hagyná? Annyi mindenesetre tagadhatatlan, hogy vörösünk most a valódi eridonos énjét kedvelte meg, csak más arccal. Lesz még ebből bonyodalom.
Amint kiérnek a biztonságot nyújtó anyabetonra, azonnal konstatálnia kell két dolgot: újra stabilan meg tud állni, viszont épp emiatt nincs többé semmilyen ürügye, hogy a fiúba kapaszkodjon, vagy az segítse előre. Így, ha nehezen is, de a vásárra vezető úton már nem karol a másikba.
- Lehet, hogy órákat fogok venni tőled. Az órabérbe pedig beleszámít két alkalomnyi lábról levétel is - furcsa mód, mintha csak kontaktust keresne, úgy böki finoman oldalba Krisztiánt. Ez nem lászik, hiszen túl lezser Rebeka minden mozdulata, de elég, hogy ezzel ő tisztában van. Igaz volna, hogy aki szimpatikus, azzal jó együtt tölteni az időnket?
- Bár tudom, hogy sokkal izgibb és romantikusabb ismeretlenül - mindezt persze tüzelő tinilány módjára, affektálva adja elő, hogy utána visszatérjen a normális hangszínéhez. -, de azért bemutatkozom. Rebeka vagyok - nem titkolt szándéka, hogy a megtudott név alapján akár később is kapcsolatba kerülhessenek. Mégse mondhatja, hogy "gyere ide Takarodj"...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2015. december 5. 22:02 | Link

Hayley
ebben vagyok ma


A múltkori események után nem szívesen indulnék el a falu felé, de még a hét elején hallottam a karácsonyi vásárról, meg hogy állítólag ez már évek óta milyen jó szokott lenni így úgy döntöttem majd a hétvégén én is lenézek, nagy ívben elkerülve persze a bunkó felnőtteket akik semmi tiszteletet nem tanultak a szüleiktől gyermekkorukban.
Még egyszer utoljára megigazítom a sálam ahogy ráfordulok az utcára, amely a vásár felé visz. Kényelmes tempóban haladok végig a macskaköves úton, táskám minden egyes lépésnél a combomhoz csapódik. Van benne egy esernyő meg egy melegebb kabát is szépen összehajtva, hátha fázni kezdenék a nagy nézelődés közepette. Orromat rögtön megcsapja a forró csokoládé kellemes illata, amikor végre a vásár közelébe érek és kelletlenül elvegyülve a tömegben nézelődni kezdek. Először még nem is találok semmi érdekeset, ugyanolyannak tűnik mint az összes többi megspékelve egy kis mágiával, de nagy különlegességeket nem lehet felfedezni igazából sehol sem. A hangulat és az idő megfelelő, én viszont csalódottan fordulok meg, hogy a másik sort is végignézzem valami kiemelkedő után kutatva.
A rénszarvas se valami érdekfelkeltő, számomra legalábbis nem igazán. Inkább tovább sétálok és intek pár eladónak, hogy nem veszek semmit tőlük. Jól megnézem magamnak a portékájukat, és mivel nincs ínyemre egyik sem, a tőlem telhető legkedvesebben utasítom őket vissza. Még a folyamatosan az orromba kúszó forró csokit is megpróbálom kizárni, aztán lassú léptekkel elindulok vissza a vásár eleje felé, hogy felmenjek a kastélyba. Nekem ennyi volt a vásár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 21060
Írta: 2015. december 6. 16:25 | Link

Michelle
Ruha

- El sem tudom képzelni, hogy bírod ezt az állandó ide-oda ingázást. Nem is látszik rajtad, hogy megterhelne.
Jó, azért de, meglátszik rajta mikor néha összefutunk valamelyik folyosón és van pár percünk beszélgetni, amúgy viszont fogalmam sincs hogyan tudja feldolgozni ezt az állandó szaladgálást Franciaország és a Bagolykő között. Én tuti téptem volna már a hajam a második hét után.
- De amúgy milyen? Sosem mesélsz róla - ez sem teljesen igaz, mesélt már az iskoláról, de a mostani Michelle-t elnézve azt hiszem változott a véleménye a két héttel ezelőttihez képest. Apropó vélemény, sejtettem, hogy lesz egy-két szava a mai programjához amint megtudja hova is cipeltem el magammal - de hé, nem tiltakozott túlságosan, sőt, magához képest még lelkesedett is az ötletért.
- Remélem megmarad a lelkesedésed a nap további részében is - mosolyodtam végül el, ahogy a rénszarvast simogató Michelle-re gondoltam. Na most ez volt az a fejemben lejátszódott kép, amit nagyon szívesen megnéztem volna élőben is, holott tudtam, hogy a megvalósulásának az esélye körülbelül egy az egymillióhoz, még akkor is, ha nemsokára karácsony és olyankor minden csoda valóra válik. Állítólag. Ahogy pedig sétáltunk a házától a boglyas tér felé, már lehetett hallani a vidáman csengő gyerekhangokat, én pedig lopva a mellettem sétálóra pillantottam, várva a pillanatot, amikor is rájön, hol fogja tölteni az elkövetkezendő egy órát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2015. december 24. 11:44 | Link

Fenyvesi Eliza Adél

Mai viselet

Nem utazott haza az idén karácsonyra a családjához… Család?! Olyanja már nincs, vagy van, de igencsak szétzilált állapotban. A szülei elváltak, és ő mindezzel csak akkor szembesült, amikor a vizsgák előtt hazautazott még a nyáron. Azóta fél év telt el, de Lina állapota cseppet sem javult azóta, habár igyekszik ő, próbál annyit mosolyogni amennyit csak tud, és aki nem ismeri, el is hiszi, hogy fakó, beesett arcán a görbe vonal szívből jövő.
Erőlködését és igyekezetét mutatja az is, hogy most is épp a karácsonyi vásárban lődörög. Bár nem sokra értékeli most a díszesen kivilágított bódékat, a falu karácsonyfáját, mely szépségesen pompázik a tér közepén, és most, kivételes módon még a kórusok karácsonyi koncertje sem hatja meg szívét. Pedig ő aztán igazán a karácsony bolondja volt eddig, és most sem tartja épp humbugnak az egészet, mint a Karácsonyi ének főszereplője, de nem tud egyé válni vele, képtelen átlényegülni.
Addig-addig feledkezik bele gondolataiba, hogy nem nézi, merre, hová lép, így sikeresen nekitarol az előtte álló lánynak. Szerencsétlenségére épp puncsot szorongatott a kezében, ami így a földön kötött ki, sőt lehet, hogy a lányra is jutott belőle, ezt egyelőre nem látja pontosan. Mindenesetre igyekszik áldozata elé keveredni, és a lehető leggyorsabb módon elnézést kérni tőle.
-Ne haragudj, bocsánat, nem néztem a lábam elé! Tényleg rettenetesen sajnálom! Ugye nem borult rád is belőle? Esetleg meghívhatlak egy másikra?
Esdeklő tekintettel pislog a másikra, reméli, elfogadja tőle a meghívást, és nem haragszik rá nagyon, mert becsszó, ő nem akart galibát okozni. Mondjuk, igaz, ami igaz, sosem akar, mégis mindig összejön neki. Ez az ő szerencséje, vagyis, hogy inkább a szerencsétlensége. Lehet, hogy itt lenne az ideje beszerezni egy talizmánt vagy szerencsemalacot…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2015. december 24. 22:08 | Link

Gwenci

Karácsonyi szünet előtt valamikor, suli utáni délután

Mindjárt karácsony, falalalalalalala-LA. Viki drága fogta a kis spórolt pénzét és bátran elvitte az iskolába. Egész nap be volt zsongva, egyrészt mert érezte a felelősséget, hogy pénz van nála, amire vigyázni kell, amivel tudni kell bánni, másrészt pedig azért, mert tudta, hogy el fog menni a vásárba. Máskor is elhaladt mellette hazafelé menet, de nem vett semmit. Azt ígérte Letti, hogy majd kiviszi valamelyik nap a kicsikkel, és akkor szétnéznek.
Amikor egy örökkévalóság után végre kicsengettek koradélután az utolsó órájáról is, boldogan kapta fel a jó meleg kabátját, tekerte nyaka köré a puha sálját, és húzta a fejébe a sapkát, a kezecskéire pedig a kesztyűt. Pár éve végre nem egyujjas kesztyűt hord, ezt sokkal jobban szereti, mert tud fogni vele. Felkapta az iskolatáskát és sietős léptekkel indult meg a kijárat felé.
Szerencsére ahogy kilép a bejáraton, gyakorlatilag előtte húzódik meg a vásár, így már csak azt kell eldöntenie, hogy melyik végén kezdje? Rögtön durr bele a közepébe, ahogy kijön az iskolától, vagy a hivataltól, avagy a másik végére sétáljon el? Végül úgy dönt, hogy megkerüli a vásárt és az elejéről kezdi a nézelődést. Nagyon sokan vannak már, pedig még nem sokan jöttek ki a munkahelyekről. Rengeteg idegen szót hall, valószínűleg külföldi varázslók is jöttek meglátogatni az iskolában tanuló gyerekeiket, vagy egyáltalán megnézni Magyarország legnagyobb varázslók lakta faluját. Szinte teljesen elveszik a 151 centijével a magas felnőttek között, csak az élénkpiros sapkája, valamint türkizkék kabátja rikít ki a sok sötét talárt és kabátot viselő felnőttek közül.
Lát itt rengeteg ételt, lángost, hurkát, forralt bort, rengeteg mézeskalácsot, bundákat, fa játékokat, köves fülbevalókat és mindent, mi jó. Lassan tipeg, fejét folyamatosan jobbra-balra ingatva, hirtelen nem is tudja, hogy mi jóval lepje meg a családtagjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2259
Írta: 2015. december 25. 19:11 | Link

Lilith

  Már jó ideje eltervezte, hogy ellátogat a karácsonyi vásárba, de egészen addig nem tudta rávenni magát, amíg a kékkel nem beszélt. Egy útitárssal sokkal jobb a móka, és ezt akkor is így gondolta, amikor felajánlotta a másiknak, hogy menjenek el. Pontban kettőkor hétköznapi ruhában elvágtatott a bejárathoz, hogy találkozzanak a lánnyal. Szegényke már akkor ott várt rá, amikor megérkezett. A szöszi reménykedett benne, hogy nem várt sokat, de megkérdezni már nem akarta, inkább csak elindultak a Bogolyfalvába vezető úton.
  Közben minden féléről elbeszélgettek, de semmi komolyról természetesen. Aztán amikor odaértek, hirtelen Scar elkomorult. Lilith nem érthette, de ilyet már nagyon régen látott. Emlékeztette Amerikára, és pont ezért már első pillanattól fogva utálta. Mert a honvágy és az anyjával szembeni gyűlölet kesernyés egyvelege lengte körbe azon a helyen.
  - Lehet ez mégsem volt olyan jó ötlet.. - suttogta maga elé, de valószínűleg társa nem hallotta, mivel az emberek tömkelege eltompította szavait. Hófehér arccal követte barátnőjét az emberek közé. Minden emberre, aki elhaladt mellette sötét pillantást vetett, egyedül Lilith-nek próbált valami mosolyt erőltetni az arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kállay-Frank Luca
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 109
Írta: 2015. december 26. 19:50 | Link

Állia Szipenni

Annál szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna, mint annak tudtát, hogy az apám él, megtalálták a beomlott bányában és sikeresen kimenekítették onnan Zétény apjával együtt. Feldobott a hír, felpörögtem, s hirtelen ismét jó kedvem lett.
A hírt még aznap közöltem Ádámmal is, aki hozzám hasonlóan örült annak, hogy apánkkal minden rendben van. Ezután már kizárólag arra tudtam gondolni, hogy milyen jó lesz, ha újra láthatom, ha újra közösen ülhetünk le egy asztalhoz és átbeszélhetjük a hosszú, kimaradt hónapokat.
Olyannyira örültem, hogy kedvem támadt ajándékot is vásárolni, ezért még kora délután hoppanáltam a faluba, hogy hosszas keresgélés után ráleljek valami apró ajándékra.
Bolyongásom azonban túl sokáig eltartott, s végül már beesteledett, mire elértem az egyik árus standjához, aki különleges karkötőket, nyakláncokat és gyűrűket árult a hatalmas gyertyatartók és keleti díszek mellett.
- Nahát, ez milyen jó. Apának tetszeni fog...ez pedig..ez Zalánnak. - Nézegetve a karkötőket, kettőt leemeltem, s a pultra helyeztem, azonban, mielőtt még Ádámnak is kerestem volna egyet, pillantásom megakadt a női, díszes karkötőkön, s nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam fel az egyiket.
Csuklómra akasztottam a pántot, megcsodáltam a karomon a díszes bőrövet, s elfeledve, hogy még nem fizettem az áruért, tovább kémleltem, s emeltem le a harmadik portékát, Ádámnak.
- Ezek lesznek. - Mosolyogva toltam az eladó elé a férfi karkötőket,s azok pontos árát is a pultra helyeztem, mikor az eladó, összeráncolva homlokát, rám függesztette pillantását.
- Te kis tolvaj! Meglopnál? Add vissza a portékám! - Dühödten csapott a pultra, s hirtelen megfeledkeztem a csuklómon maradt karperecről.
- De én fizettem értük! - Szóltam vissza dühösen, fel is kaptam a három kifizetett karkötőt, s már el akartam rohanni, amikor a boltos kilépve a pult mögül, elkapta a karomat, és visszarántott.
- Nem mész sehová! Legfeljebb majd javítóintézetbe, amiért loptál!- S azzal elkezdte rángatni a karomon lévő karperecet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alegria C. Martinez
INAKTÍV


*rainbowkiss*
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 929
Írta: 2015. december 28. 18:32 | Link

Lotti

Sosem voltam oda az ünnepekért, legyen az bármiféle. Mostanra azonban egészen megbarátkoztam az egésszel, az ilyen alkalmak szellemével. Sokáig talán azért nem ment, mert nem éreztem semmi olyat, ami összeegyeztethető volt az ilyenkor végtelen szeretettel és boldogsággal. Na meg az együttléttel és családdal. Most azonban hazamentünk, és apáéknál töltöttük a karácsonyt. Azt hiszem ez volt az eddigi összes közül a legjobb.
Alig egy napja, hogy megint a faluban vagyok. Tegnap már semmi kedvem nem volt a faluban rohangálni, és még miután felkeltem is nagyon nagyon erőfeszítéseket kellett tennem, hogy elinduljak. Tudtam, hogy mi mindent szeretnék, de egyelőre csak egy távoli álomnak tűntek, amíg azzal szenvedtem, hogy megkeressem a táskám, aztán felvegyem a hosszú fekete kabátom és magassarkú cipőm. Nagyon lassan sikerült csak mindezt, rengeteg semmibe bámulással, és visszafogott hisztivel.
Végül is sikerült elindulnom. Büszke voltam magamra, már akkor. Egész határozottan haladtam előre az utcákon. Először édességet akartam venni, a legfontosabb, hogy azért mégis legyen értelme annak, hogy kimozdultam. Mivel ez az első határozott célom volt a mai napra, azonnal mentem is a cukorkaboltba, és hirtelen amit tudtam, azt hoztam. Nem sokat, hogy legközelebb is legyen okom menni, és az igazat megvallva nem is tudtam hirtelen, mit kellene, mit szeretnék jobban. Olyan sok színes finomság várt rám, hogy a színekről rögtön eszembe jutottak a virágok. Mert azt is akartam venni, ugyanis az utazás miatt otthon elhervadt minden.
A virágboltig azonban nem jutottam el, már csak azt vettem észre, hogy a karácsonyi vásár felé sétálok. Csodálatos itt minden, még engem is meglep, hogy mennyire tetszik. Nehéz megszokni, hogy régen mennyire képtelen voltam bármiben is meglátni a szépséget. Vagyis pontosabban mennyire mást jelentett számomra a szépség, mint fogalom.
Magával ragadnak a fények, és el is felejtem, mit akartam amúgy. Sokkal jobb itt, valamiért megnyugszom, ahogy szemem ide-oda kalandozik. Úgy érzem, annyi mindent kell még látnom itt, vagy venni és vinni. Egyszerűen csak tetszik, új az ilyen is, csak úgy, mint maga az ünneplés. Az biztos, hogy egy darabig még itt elleszek, és rögtön célba is veszek egy bódét. Még nem tudom mit fogok ott találni, de úgy is minden megnézem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. december 30. 21:46 | Link

Gyarmathi Zsombor Xavér

...A Karácsony Remény...

 Idén is eljött a Karácsony, a kedvenc ünnepem. Imádom, egyszerűen odavagyok érte. Otthon a nevelőszüleim mindig a legszebb napokká tették ezt az időszakát az évnek számomra. Anyával sütiket sütöttünk, Apával fát állítottunk, hárman díszítettük fel, aztán szenteste megettük a vacsorát és beszélgettünk késő éjszakáig. Másnap meglátogattuk előbb az egyik Nagyszülő párt, másnap a másikat. Csak a nyugalom és öröm az ami bennem él ezzel kapcsolatban.
 Most, hogy ilyen messze kerültem tőlük igyekszem tartani a hagyományokat, a Last Christmas és egyéb illő zenék mellett feldíszítettem a magam két fáját, egyet a boltomban és egyet a hálószobámban, sütöttem több tepsi süteményt és ma nyakamba vettem Bogolyfalvát, hogy ajándékot vehessek nekik. Késő délután van, és én a Vásárban kötöttem ki. Nagyon szép és olyan hangulatos. Dudorászva sétálgatok és nézelődöm.
 Apunak horgász felszerelést, Anyunak pedig valami klass bakelit lemezt keresek a szokásos csetreszek és apróságok mellé. Remélem találok is végre valamit, mert kezdek fázni. Szerencsére nem kell soká kutatnom mert meglátok egy árust aki mágikus klasszikusok mellett mugli lemezeket is árul. Odasorolok és elkezdek válogatni. Egyik kezemben forraltbort szorongatva lapozgatom a tokokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Angyal Zsombor Kristóf
INAKTÍV


bongyorka
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 174
Írta: 2016. november 27. 19:46 | Link

Hercegnő

Utolsó találkozásuk és az egyetem elfeledtetése gyanánt rendezett forrócsoki partijuk óta eltelt már egy hét is, mire Kristóf újra jelentkezett. Tegnap este küldött egy baglyot a lánynak, amiben csak egy időpontot adott meg neki és kikötötte, hogy öltözzön melegen. Percre pontosan megjelent a Rellon előtt és bevárta Myrát, hogy aztán együtt induljanak el a karácsonyi vásár felé. Nem mondott neki semmit, egész úton hallgatott, ha a lánynak voltak kérdései, arra nem válaszolt, így meglehet, Myra kicsit paprikás hangulatban érkezik meg a vásárra. Az első pár bódénál megáll, lepillant a mellette sétáló lányra.
- Elég régen voltam már ilyenen és gondoltam elkísérhetnél, megmutathatnád, hogy mi változott. És ne legyél durcás, jó? - mosolyogva ajánlja fel a karját, hogy ha Myra szeretne, belekarolhasson és így még a tömeg ellenére is mellette marad. Kristóf másik kezével a hajába túr, majd kabátja zsebébe süllyeszti, arcáról lefagyhatatlan mosollyal várja, hogy Myra mit fog lépni.
- Engesztelésképpen vehetek neked forrócsokit. Tudom, hogy elrángattalak a tanulnivaló mellől, de néha szükséged van arra is, hogy megjelenj az ilyen eseményeken, különben be fogsz csavarodni - gúnyolódik is egy kicsit, de hangja többnyire normális marad. Barátságosan viselkedik vele, még azt is felajánlotta, hogy Myra belekaroljon! Nehogy ezek után bárki is azt mondja rá, hogy egy tapló, aki tényleg csak a gúnyolódásban leli örömét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 240
Összes hsz: 2164
Írta: 2016. november 27. 20:19 | Link

Will

- Ez de röhej már. Nézd őket... tegnap még majdnem fejen talált a tányér, amit a férje helyett véletlenül az ablakon vágott ki, most meg ők a világ legboldogabb párja - forgatom a szemem, grimaszt vágva, miközben Will mellett sétálok, és azt nézem az előttem lévők, hogy enyelegnek. Nem, nekem ezzel a fajta romantikával semmi bajom nincs, csak azzal a mérhetetlen megjátszással van, amivel ezt művelik.
- Egyébként köszi... a többiek már nagyban karácsonyi lázban égnek... apám meg... - vonok vállat, mert hogy őszinte legyek, fogalmam sincs arról, hol van, vagy mit csinál jelenleg. Arról sincs, hogy karácsonykor látom-e, de talán ha nagyon erősen kívánom minden este.
- és nem érnek rá velem vásárt járni. Gondoltam veszek valamit és kidekorálom a kastélyos szobám... lehet fát is kéne, vagy nem tudom - rágcsálom az ajkam, mert hogy őszinte legyek...
- engem valahogy nem jár át ez a karácsonyos hangulat, fogalmam sincs, milyen egy karácsony. Zójáéknál őrültek háza, olyankor a szobába menekülök, vagy haza... - vallom be félszegen, meg hát... nem is tudom titkolni, hogy ez egy kicsit fáj is.
- Nézd - végre találok egy értelmes dolgot, konkrétan Will anyjának könyvét, így karon is ragadom, és odacibálom az árushoz, majd meg is veszem azt a könyvet, amit aztán úgy szorongatok, mint egy győztes a kupát.
Úristen Kaisch Bercel... aláírja, a fiam rajong magáért...
Naaaa Kicsim ne legyél ennyire sznob...

A párbeszéd egyenesen a hátam mögött zajlódik le, én meg úgy pördülök meg, hogy csoda, ha Will bírja tartani a lépést.
Lefagyok. A látvány... sokkol. Nem is tudom, hogy az hogy az apámat itt látom... az apámat, akiről hetek óta nem hallottam... vagy a nőt, aki... fújj.. Lesápadok, és Willbe kapaszkodok, hogy ne rogyjak össze, azon túl, hogy meredten bámulok utánuk percekig mást nem is igazán csinálok, csak hagyom, hogy ez a nagyon fájó érzés maga alá söpörjön.
- Még jó, hogy szólt, hogy hazajön - motyogom, majd lehajtom a fejem és igyekszem eltüntetni a könnyeket, amiket nem tudom, mikor sikerült az arcomra varázsolni.
- Figyelj, én most nagyon szeretnék egy hatalmas forrócsokit - kell pár pillanat, mire ezt a mondatot olyan lelkesen adom elő, ahogy azt elterveztem. Nem akarom, hogy lássa, ez most mennyire lesújtott, hisz... megvagyok én így is... vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2016. november 28. 00:10 | Link

Princess Szofi

Lassan két hét telt el a múltkori találkánk óta Szofival és a zakómat azóta sem kaptam vissza. Ennek legvalószínűbb okai azok, hogy a) nem kértem, b)nem akarja visszaadni, c) az előző kettő egyszerre, plusz nem is jártam a környéken. Kicsit lefoglalt az egyetemi kezdés, arról nem is beszélve, hogy edzésem is volt, kint Krakkóban éppen. Hogy ez miért volt fontos? Két napot elvett az időmből, ráadásul a kulcscsontomat is sikerült kissé összezúzni. Nem volt vészes, nem kellett ápolgatni, csak jegeltem egy darabig.
Szóval ezen kívül minden oké volt, amint akadt egy kis időm, írtam Szofinak, hogy esetleg találkozhatnánk. A múltkor megígértem, hogy nem fogok eltűnni, most pedig igyekeztem tartani magamat hozzá.
Szóval ma a koleszban gyorsan összepakoltam magamat, kissé felzseléztem a hajamat, különböző szitokszavak elhangzása közben magamra ökörködtem a felsőmet, aztán a farmert is. Épp időben sikerült még ideérnem Bogolyfalvára, kb 10 perccel a találka előtt.
Nem voltam késésben, nem voltam slampos és nem küldtem fecnit, hogy nem tudok jönni. Szerintem minőségi teljesítményt nyújtottam.
Ameddig a szöszkére vártam, addig is az embereket figyeltem. Leginkább párocskák rohangáltak mindenfelé, meg banyatankot húzó nagymamák. Az előbbiektől a hideg víz vert ki, az utóbbiaktól a lábamat féltettem, vagy éppen a drága időmet. Azt hiszem, hogy az én alkalmazásom emberek lakta közegben nem túl humánus megoldás. Remélem Szofi nem felejtett itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 28. 20:33 | Link

Ilda


Soha nem volt oda ezért az ünnepért, most azonban hagyta magát rávenni arra, hogy Ildával kilátogassanak a vásárra. Szüksége van egy kis levegő változásra, bár a napokban egyre jobban érezte magát. Lassan a levelén is túlteszi magát, az összetört képkeret okozta seb pedig már begyógyult a karján. Szerencsére mire Ilda visszatért volna a szobába el tudta takarítani a káoszt, amit okozott, de elmesélte a lánynak a történteket.
A faluban lépkedve ránéz a kezében szorongatott listára, ami nem túlzottan hosszú. Tulajdonképpen szinte semmi se szerepel rajta, maximum szobatársának vesz valamit, ami nagyon megtetszik neki és ennyiben le is zárja az egészet. Az elmúlt években számára ez az ünnep szinte nem is létezett, családjával nem tartja a kapcsolatot, így tőlük semmire se számíthatott, és mivel eléggé el volt zárkózva a külvilágtól, ezért kimaradt ezekből a baráti ajándékozásokból is.
– Nekem a listámon csak te vagy, szóval én hamar végezni fogok – egy félszeg mosolyt küld Ilda felé. – Ha megmondod, mit szeretnél, akkor megkímélnél órák hossznyi szenvedéstől – kérlelő pillantásokat vet a másikra. Talán azt már tudja, hogy neki ahhoz is nagy lelkierő kellett, hogy eljöjjön ide, de ha még órákon át kell kutatnia ajándékért, akkor valakit tuti elátkoz, csak úgy.
– Szerintem kezdjük azokkal az ajándékokkal, amiket te akarsz venni, az hosszabb meló lesz – közben odaérnek egy standhoz, ahol Hajna szerez két forrócsokit és az egyiket átnyújtja Ildának.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 684
Írta: 2016. november 29. 21:13 | Link

Noel

Nem csodálom, hogy Noel a tűz elem birtokosa, aki csak közelebb kerül hozzá, az megégeti magát. Bevallom, én magam is így jártam, akár szép, akár nem, vállalom a dolgot. A pár napnyi szomorkodás után eszembe jutott, hogy mennyi mindent elindított bennem, ami talán még most sem mozdult volna meg, ha nincs ő. A múltkor láttam egy fél pillanatra a kastélyban. Azt hittem, csak képzelődök, aztán megint láttam, alig fél napja. Mostanában nagyrészt otthon vagyok, sok tárgyamból előrehozott vizsgákat tettem, már csak pár van, így annyira sok időt nem töltök az iskolában. Sokkal jobban tudok készülni a felvételikre, illetve koncentrálhatok a pénzgyűjtésre.
Apa nem segít, ezt most már tudom, és hiába próbáltam azzal a semmi kis negyedvélaságommal befolyásolni, egyszerűen nem hatott rá annyira sem, mint az elé tett hamburger. Elég béna dolog, ha az ember csak negyedrészt véla, hiszen még az érzékeny apját se tudja megfogni. Aztán persze próbálkoztam azzal is, hogy megpróbálom meggyőzni anyát, hogy egy picit dolgozza meg, de úgy tűnik most éppen az én elmenetelem az ő közös ellenségük. Van ez így. Viszont egyelőre az elveimhez határozottan ragaszkodom. Egyelőre.
A keveredő gondolatmenetből egy nagyon is valóságos akadály bontakozik ki, vagyis a tény, hogy Ombozi Noel maximum három méterre előttem áll, ráadásul háttal. Óóó Merlin, te magasságos, nagyon szépen köszönöm neked, hogy ilyen csodálatosan figyelmes vagy hozzám. Magamban már vigyorogtam, és miközben leguggoltam, hogy hógolyót gyúrjak a friss hóból, bizony már az arcomra is kiült. Hát még amikor gyönyörűen fejbe találtam, akkor egy pillanatra éreztem is, hogy a belém bújt kisördög is tiszteletét teszi ábrázatomon.
- Na nézd már, az a pimasz kiskölyök, hogy fejbe talált téged Noel.
Lépek hozzá mímelt rémülettel, miközben a havat söpröm le kék kesztyűmről. Nem is titkolom, hogy én voltam, épp csak a feltörni vágyó nevetésemet rejtem el, ahogy kékjeimmel a másikra nézek.
- Egyedül?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

John Murdoch
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 31
Írta: 2016. november 30. 19:50 | Link

Iványi Polett

Soha az életemben nem gondoltam volna hogy bekerülhetek a világ egyik legjobb varázslóiskolájába, azonban ez mégis összejött.
A társaság pedig nagyon normális, az idősebbek rendesek, kedvesek velem, és nemrégiben született egy barátság is az egyik 4-es lánnyal.
Nagyon jóban lettünk, mikor is december vége felé kitalálta, hogy nézzünk le a karácsonyi bálba. Természetesen igent mondtam, majd fogtam a pénzem, gondoltam majd veszek neki valamit, amire vágyik. Nemtudom igazából mit érzek iránta, sokan úgy gondolják nincs lány és fiú közt barátság, mert az egyik fél többet érez. Nemhiszem, hogy ez tényleg így volna, én barátként tekintek rá, aztán, hogy ő milyen szemmel néz rám, nem tudhatom. Amikor felöltöztem, elindultam le, a lányokhoz. Gyorsan észre is vettem őt,odarohantam hozzá, majd köszöntem neki, és ezek után kezdődött életem egyik legnagyobb kalandja.
-Szia! Akkor ugye megyünk a vásárba?

 Néztem rá kérdőem, vártam válaszát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. december 2. 21:48 | Link

Berni

A mai napon úgy ébredtem, mint mindig. Még, ha érdekesen is fejeztem ki magamat, úgy volt. Percre pontosan ugyanúgy csináltam mindent, ahogy szoktam, és még ha gépiesen is hatott, időben elkészültem, és szerencsémre az indulást se késtem le. Ha nem értem volna ki időben a csarnokba, akkor talán nem láthatnám a rénszarvasokat sem, ami igen nagy probléma; - tekintve arra, hogy elhatároztam, hogy én bizony szarvast fogok látni.
~ Tekintve a jelen állás szerinti tényeket, én itt állok, egy hatalmas sorban, és, netalántán ha esetlegnagy mázlim van, mehetek egy kört. A hosszú sor miatt, lehetséges, hogy kapok magam mellé társaságot, én pedig nem akarok senkit se zavarni, vagy ráakaszkodni, ezért kéne magam mellé keresni valakit, egy olyan személyt, akit nem zavarok, és nem is akarna lepattintani.
Körbe pillantok, és összegzem magamban a látottakat.
~ Lea nem jött el, ahogy Sagie, vagy Lily sem, sőt, még senki olyat sem láttam, akit ismernék; akár látásból, akár valamilyen más „helyről”. Nyilvánvalóan nem nagyon ismerek még senkit, de én mindig próbálok barátkozni, - ugyebár -, több-kevesebb sikerrel...
Ugyan láttam egy lányt egyedül, talán az évfolyamtásam is, azonban nem akarom letámadni szegényt a „barátkozásmániámmal”.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. december 8. 19:20 | Link

Polett

Nyugodt, kissé céltalan léptekkel bolyong a vásárban. Fekete kabátot visel, a nyaka köré pedig egy csíkos sál van hanyagul feltekerve, amely a Levita kék-bronz színeiben pompázik. Kezeit elrejtette a hideg elől a zsebeiben. Érdeklődve pillant jobbra-balra, megvizsgálva a standokon kipakolt portékákat, hátha valamelyik elnyeri a tetszését, bár hosszabban egyelőre egyik mellett sem időzik el. Azért jött, mert pillanatnyilag tanácstalan azzal kapcsolatban, hogy mit adjon az édesanyjának karácsonyra, pedig az ünnep egyre közelebb és közelebb van, neki pedig lassan döntésre kellene jutnia. Nem kifejezetten dönt könnyen az ilyen dolgokban, mindig jól megfontolja, hogy mit adjon. Szereti, ha az ajándék nem semmitmondó, tényleg van valamilyen értéke és tartalma a dolognak. Főleg akkor, hogyha az anyukájának választott ajándékról van szó, ilyenkor még kétszer válogatósabb. Talán abban nem is reménykedik, hogy itt találja meg a tökéletes ajándékot, inkább ötletet gyűjteni jött, hátha valami megihleti. Sajnos ez az irodájában ülve nem fog megtörténni, ez egyre biztosabbnak tűnt számára az elmúlt napokban. Egyébként is kezdett már elege lenni a gazdasági irodából, ideje nagy részét ugyanis ott töltötte, még akkor is, amikor éppen szinte alig akadt tennivalója. Kicsit korholta is magát ezért, hiszen a kastélyban megannyi izgalmas hely van, és ő mégis ugyanott üldögél folyamatosan. Bár igaz ami igaz, imádja a lakrészét és tényleg tökéletesnek tartja, így azért ez nem jár különösebb szenvedéssel számára.
Szóval csendesen nézelődik a vásárban, igyekszik kizárni a zsibongó emberek zaját, hogy tényleg csakis a szent célra, a nagy feladatra tudja összpontosítani minden figyelmét: A tökéletes ajándék, vagy legalábbis a tökéletes ötlet megtalálására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2016. december 19. 00:01 | Link

Alízka 🌸
ruci


Ahogy december napjai egyre jobban teltek és a szünet is közeledett, az idő sem tétlenkedett. Az első hópihék leszállingóztak, mínuszokat mutattak a hőmérők és mindenkinek elő kellett venni a kabátot is. Szerencsére Maja és Alíz egy viszonylag jóidős napot fogtak ki, ami ugyan melegnek nem mondható, de nem fújt a hideg, maró szél és a havazás is elmaradt. Valahol ez nyilván nem túl jó gondolat, de ők most örülhettek, hogy kényelmesen járhatják végig a vásárt és nézhetnek körül. Maja azért hívta el a lányt, mert egyrészt már korábban is szimpatizált vele, és kellemes társaság volt, másrészt pedig nem igazán bírt volna most egyedül császkálni. Szüksége volt egy kicsit a feje kiszellőztetésére és arra, hogy a rendes kerékvágásban érezze magát. A szemei már nem voltak kisírtak, jobb volt a kedve, az elmúlt pár nap után azt hitte sosem jön vissza, de fel kellett állni, ahogy egy rossz eredményű verseny vagy meccs után is kell.
- Nézzük meg arra hátra a hógömböket, vagy előbb együnk valamit?
Pillantott háztársnőjére, miközben mosolyogva nézelődött jobbra és balra a forgatagban. Sapkája bojtja ide-oda himbálózott közben, igazán mókás látványt nyújtva. Nyakát körülfonó sálját megigazította, majd hatalmas szemekkel meredt a kínálatra, ami eléjük tárult, na meg a dekorációkra.
- Nézd azt a szarvast, hogy összeakadtak a szemei! - Mutatta nagy vigyorogva, ahogy szegény igencsak kancsalnak tűnő állat meredt a gyerekekre. Kicsit olyan volt, mint aki jól berúgott és rózsaszín meg kék elefántokkal bulizik a fejében. - Nagyon kis mókás.
Nevetgélve fordult aztán Alíz irányába, majd az egyik árus felé, meg is torpant, hogy aztán, ha a lány felelt, mivel kezdjenek, arra indulhasson tovább. Igazság szerint, ha már ő hívta el, meghagyja, hogy elsőre a lány választhasson. Biztosan jól érzik majd magukat így is, meg úgy is. Egyelőre nem beszéltek konkrétumokat ki, kinek vagy mit akar itt nézni, meg arról semi kit és mi érdekel, szóval itt vannak, és övék az idő tengere is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2016. december 21. 20:12 | Link


Mióta visszajöttek Magyarországra, Hannát le sem lehetett lőni. Egyfolytában fészkelődött, nem tudott megülni a fenekén. Rora nem hibáztatta érte, hiszen egy számára teljesen idegen országban volt, természetes volt, hogy hirtelen mindent látni akart, még akkor is, ha az itteni klíma nem volt túl kellemes egyikük számára sem. Ugyanakkor az nagyon zavarta, hogy amióta visszajöttek, a kislány nem szólalt meg, lelkes volt, folyamatosan mosolygott, játszott de nem beszélt. Rora próbálta szóra bírni, beszélt neki magyarul, törökül, de a kislány megmakacsolta magát. Mivel tehetetlen volt, úgy döntött kimennem és megnézik a vásárt, amiről a többiek beszéltek a hallban. Bár ő is itt töltötte a gyerekkora nagy részét, nem emlékezett ilyesmire, a korcsolyapályát sejtette, hogy tradíció, de a karácsonyi vásár új volt.
Miközben Hannát öltöztette, titokban reménykedett, hogy esni fog a hó, vagy történik bármi varázslatos és új, amitől a törpéje majd megszólal.
Mikor végre a kesztyű is felkerült, elindulhattak, az első pár lépésnél még Hanna elég durcás volt a rá aggatott ruha mennyisége miatt, de amint meglátta az első karácsonyi dísz, azonnal elfelejtette, hogy a mozgás nehézkes az új meleg bakancsába. Rora is körbenézett, sok minden változott mióta utoljára látta a falut, de a házakat, egy-egy ablakot felismert és ez kellemes borzongással töltötte. Bárcsak megint diák lehetne a kastélyban! Akkor minden annyival könnyebb volt. Mos hiába érzi olyan kellemesen magát, valami belülről mégis emészti. Okkal jött vissza és okkal vannak most itt és nem pedig Pécsett. Azzal győzködte magát, hogy minden rendben lesz és persze, hogy nem fog idő előtt lebukni.
Így vetették hát be magukat ketten a vásárba. Hanna mindent szeretett volna megnézni, így szép lassan sétáltak és nézték meg a vásár majdnem mindegy egyes portékáját. Szerencsére Rora hatalmas türelemmel volt megáldva, így akármihez hozzáért a kislány mindet megnézték, elmondta neki milyen színű, hogy hívják magyarul, mire kell használni. Biztos volt benne, hogy a kislány érti, abban viszont már nem, hogy érdekli is, hiszen egy három évesnek nem lehetett sokáig elrabolni a figyelmét. Alig értek a vásár feléhez, mikor Hanna meglátott egy édességes pultot és mint minden valamire való gyerek teljesen elveszítette a fejét. Átvette a vezetést, úgy húzta az anyját a negédes illat felé, hogy alig győzött bocsánatot kérni az emberektől. Mikor odaértek, felvette a kislányt, hagyta, hogy kiválassza magának az legnagyobb nyalókát, rengeteg csokit és gumicukrot. Mikor a fizetésre került a sor, lerakta a kislányt maga mellé, hogy elő tudja a táskájából venni a pénzt, amikor Hanna megláthatott valamit, mert azonnal elkezdte rángatni a kabátját, vagyis rángatta volna, ha nem felejtette volna el, hogy az anyukája melyik oldalán áll. Ehelyett azonban egy másik lány kabátját állt neki cibálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 26. 19:59 | Link

Benedek
http://fashiongum.com/wp-content/uploads/2016/11/Cute-Womens-Outfits-For-Winter-2017-2018-2.jpg


A karácsonyi vásár engem is levonzott a faluba, ezúttal legális keretek között, ergo, nem lógtam ki, amikor nem kellett volna. A lázongós korszakom úgy tűnt, lecsengett, ám én még koránt sem vettem volna biztosra, hogy a továbbiakban pedáns mintagyerek leszek, aki mindig mindent készséggel betart. Az már beteges lenne, ha robotként működve mindenben szót fogadnék. Mintha nem is én lennék.
Arcomon elégedett vigyorral baktattam a Boglyas térre az aznapra kiválasztott, karácsonyos szettemben, amit az egyik barátnőmtől örököltem meg, mert kinőtte a rucikat, és nem volt szíve kidobni, de rám meg pont jó. Jó magas csajszi, hozzá képest én töpörödött törpikének érzem magam. Nem csoda, hogy panaszkodik, hogy nem fog fiút találni magának, mert túl magasnak érzi magát, de szerintem meg pont ezért jó neki. Ő legalább eléri a legmagasabb polcokat is, míg nekem létra kéne hozzá. Jó, azért a 168 centimmel én se panaszkodhatok, de reméltem, hogy ettől tovább nem növök. Ez nekem pont tökéletes méret, én elégedett voltam abban a pillanatban a külsőmmel, amit tartásom is mutatott.
Nagyon nem öltöztem ki, fölösleges, ez csak egy vásár, és egy-két bögrényi forró csokinál többet nem igen akartam költekezni, gondolnom kellett rá, hogy a bőröndömbe beférjen minden, amikor megyek haza nyáron.
Tetszett a látvány: mindenfelé színes fényvilág, karácsonyfák piros-arany, és egyéb színű díszekkel megpakolva, a bódék felől áradó ételillat, a kis standok portékái – amik néha sajnos túlárazottak, az én pénztárcámhoz képest.
Csodaszép. Jó lett volna, ha nem egyedül kellett volna mindezt megbámulnom, de ebben a kora délutáni időszakban még magam voltam csak. A legtöbb ismerősömnek, barátomnak még volt valamilyen plusz órája is. Kevés korombeli barátom volt, aki az én évfolyamomra jár, az idősebbekkel előbb elegyedtem szóba.
Ahogy körsétám végén visszataláltam a tér széléhez, elfogott a gondolat, hogy kipróbáljam a szánkázást a rénszarvassal, de azt jobb lett volna társaságban, egyedül olyan unalmas ez így.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér