28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 776
Írta: 2018. november 20. 15:49 | Link


Bogolyfalvi Karácsonyi Vásár
november 20. - január 10.


Elérkezett az év egyik legvarázslatosabb időszaka. Advent első vasárnapján megnyitotta kapuit a hagyományos ünnepi vásár. A falu karácsonyfája a hivatal mellett magasodik, ágain megannyi mágikus fénygömb ül, tetején csillagdísz világlik.


A Boglyas tér parkja körül sorakoznak egymás után a bódék, melyekben az ország különböző tájairól érkezett árusok, főként kézműves kínálják portékáikat, míg a falubeli éttermek és más vendéglátóhelyek standjai meleg italokkal, ínycsiklandozó ételeket várják a vásárjárókat. A forgatag felhozatala igen változatos. Régiségek, újdonságok, könyvek, kelmék, képek, szépek, szeretetteljesek, színesek... bőven akad látni- és vinni való.


Az karácsonyi időszakra csillagokkal ékesített fák körbeölelik a tér parkját, amelynek a közepén álló, bagolyszobrokkal díszített, befagyott vizű  szökőkút az ünnep alkalmából adventi koszorúvá lett. Közepe felé varázslatos fényfüzérek futnak, peremét örökzöld ágak borítják, rajta pedig négy gyertya várja, hogy minden vasárnap eggyel többük lángja gyúljon fel.


A tér szélén három jámbor rénszarvas álldogál, szalmaágyakon pihenve, zöldségeket és gyümölcsöket majszolva, míg gazdájuk, egy őszhajú, skandináv férfi be nem fogja valamelyikőjüket a kétszemélyes szán elé, amire bárki felülhet másodmagával vagy akár egyedül és tehet egy komótos kört a falu körül. Az állatok gondozója nem tart velük. A rénszarvas tudja a dolgát.



Varázslatos Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!
                                                    a Bogolyfalvi Tanács


//a játék álmodóilag november 20-tól - január 10-ig tart//


Adam Kensington tollából
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 391
Összes hsz: 3110
Írta: 2018. november 24. 10:59 | Link

Cassandra McNeilly - kora este; 5 körül

Nem szeretem a karácsonyt. Na nem azért, mert antikrisztus meg a többi f*szság, hanem mert túl van tolva. Mindenki tolong az ajándékokért. Hirtelen mennyire fontos lett a család és a többi baromság. Az év többi napján nem kell szeretned a családod, a barátaid vagy akár a barátod vagy barátnőd? Gyermekkoromban szerettem, mint minden gyerek. De már 8 évesen tudtam, hogy sajnos a karácsony egy elég elfuserált ünnep. Rokontól rokonhoz jársz, felméred, hogy mit ért el az életében, hazamentek, aztán jól kibeszélitek, hogy nekik mennyivel jobb vagy éppen rosszabb élete van a tiéteknél.
A standhoz lépve, pillantásom a lányra emelem, és egy mosoly terül szét ajkaimon.
- Szia, drága - biccentek is egyet felé. - A legnagyobb pohárba kérek forralt bort - amíg a csaj remegő kezekkel próbálja kimerni a kért italomat, körbe pillantok. Emberek tömkelege mindenhol, levegőt alig kapni. Nem bírom nem észrevenni a sanda pillantásokat, amiket diszkréten kapok a lánytól. Mosolygásra késztet. Elveszem tőle a poharat, ujjaink összeérnek, direkt tovább is hagyom ott, mint azt a helyzet megkövetelné. Elpirul, majdnem kiejti a bort a kezéből, amikor elveszem tőle, fizetek és egy csókot dobva neki, ellépek a standtól.
Egy üresen álló pad felé veszem az irányt, majd rágyújtok. Nincs mese, kell egy kis pihi, mielőtt bevetem magam, hogy megvegyem az anyámnak ígért kis apróságot. Leteszem magam mellé a poharamat, majd pulóverem zsebéből előveszem Orwelltől az 1984-et. Kicsit kopott (nagyon), kicsit gyűrött (nagyon), kicsit sárga (nagyon), de az enyém és imádom. Kortyolok egyet, beleszívok az egészség megtestesült képviselőjébe, majd elmerülök a könyvben.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. november 26. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 24. 21:18 | Link


×××

Büszke vagyok rá, hogy olyan feladataim vannak, amikről tudom, más nem képes rá. Kellett egy általános ellenőrzés és állapotfelmérés, ami a sárkányhimlő óta kötelező lenne a faluban, de nem igen ejtik meg soha. Meg ha már itt jártam a főnök megkért nézzek a kedvenc párosára is, mennyire megy jól minden. Gabe nem változott a hetek alatt egy cseppet sem, Lunát furcsa volt így újra látni, de örültem neki, azt hiszem jót is tett a kis kiruccanás. Meg ha ő nincs, ma se teszem ide ki a lábam, mégis megtörtént. Szóval kivételesen papírpohárból kortyoltam a forraltbort, ahogy nézelődtem, egy pasi még egészen jól is mutatott volna este... ah, hülye hó. Éppen a nagy szempárbajunk közepén hullott az ölembe a fa tartalma én meg csak nagyot szusszanva néztem az ok felé, amit a pad hátának fordított másikra leült egyén okozott. Szépen vagyunk.
- Unatkozol, bébibogyó? - fordultam félig a bódék felé a padon ülve, de a szemem sarkából éppen elkaptam a lapozó fiú mozzanatát. Elég nyilvánvaló voltam, mindez kinek szól. És bár a hangom kifejezetten nőies, nem cincogós vagy vékony, hamar el szoktam bűvölni az embereket ha arról van szó.
- Bármire gondol is az ember, még másik egymillió embernek is éppen az jár a fejében akkor. - Orwell sok olyan dolgot fogalmazott meg élete során, ami igazságnak igazság, és talán örök érvényű is. Hiába bújna az általam már kilesett borító mögé az új ismerős, van egy olyan sejtésem, hogy nem azért ül itt csak, mert a szórakozása netovábbja pár villogó égő és a zsivaj. A könyv még talán.
Utoljára módosította:Cassandra McNeilly, 2018. november 26. 12:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 391
Összes hsz: 3110
Írta: 2018. november 25. 18:49 | Link

Cassandra McNeilly - kora este; 5 körül

Kellemesen hűvös van, feltéve, ha a testhőm éppen egy normális ember szintjén áll és nem 2 fokkal nagyobb. Szükséges, mert ha kijön a hidegérzékenységem, akkor végem van itt, helyben.
A hang egyértelműen nekem szól, a hátam mögül jön. Egyik szemöldököm megemelkedik, ahogy lapozok egyet, egy mosoly terül szét az ajkaimon. A hang tulajdonosa ismeri Orwellt, nem is kevésbé, minthogy idézni is tud tőle. Ha ez egyáltalán lehetséges a szemöldököm még magasabbra ugrik, de nem fordulok hátra. Türelmesnek kell lenni, akkor a legjobb a kíváncsiság kielégítésének vágya, ha az sikerül is.
Könyvemet összecsukom, visszarakom oda, ahonnan elővettem. Poharamat a kezembe fogom, majd lábamat rárakva a másikra, dőlök hátra, fejemet is hátradöntöm, ahogy azt illik.
- "Ha ő azt gondolja, hogy a padló fölött lebeg, s ha én ugyanakkor azt gondolom, hogy látom őt lebegni, akkor a dolog megtörtént" - suttogom felfelé, de arra is ügyelve, hogy újonnan érkezett vendégem biztosra meghallja. A két pad közelsége megengedi nekem, hogy ahogy hátrahajtom fejemet szemem sarkából lássam a barna hajkoronát és érezzem a nőnemű illatát. Édes, már-már mámorítónak mondanám. Lehetséges, hogy az anyámnak való apróság megvásárlása kicsit elhúzódik, amit nem is bánnék, ha egy vicces este kerekedik ki belőle inkább. Nemigen van kedvem a sorok között lökdösődni, mire elérem a célom vagy találok valami megfelelőt.
Fejemet visszahajtom, és újabb cigarettára gyújtok. Ha vicces lesz az este, legalább maximálisan élvezzem. Meggyújtom a cigit, kifújom az első füstfelhőt, ami lassan tűnik el a levegőben a hidegre való tekintettel, így várok a csodára.
- Ismerkedünk? - sandítok oldalra, talán még a fejemet is elfordítom kicsit, figyelve arra, hogy ne legyen túl feltűnő a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. november 26. 13:07 | Link


×××

Bár tudtam, hogy napok kérdése és a hátam mögött hagyhatom a falut, mióta Lunával kiruccantunk egész mehetnékem lett a helyen. Mondjuk volt némi pozitív töltet, hogy ne várjam a véget négy itteni fal között. Nem szeretném véleményezni az átmeneti szállásokat. Ennél még az is jobb lett volna ha összezárnak Bencével vagy Gabebel, csak az ugye... mindegy is.
Bár választ nem kapok, az apró zörejek, mint a mozdulataié és a könyv tompa puffanó csukása arra enged következtetni megfelelő figyelemfelkeltéssel szolgáltam. Ha a megszólítás nem is működne, az idézetben kicsit biztosabb voltam. Nem volt a top 3 kedvencemben a mű, ennek ellenére volt időszak, mikor a rellon ház padlózatát koptatva inkább olvastam én is és művelődtem. Na, egyszer tudtam, hogy hasznos lesz.
- Meg bizony - vigyorodtam el magam elé a boromnak a feléig már eljutva, hogy aztán elkényelmesedve dőljek hátra, éppen tőle jobbra kicsit arrébb a háttal lévő padon. A fejem alig észrevehetően billen oldalra, a szemeimmel felé pislantok, aztán az előttem elsétáló férfit követik a szemeim, még egy mosollyal is jutalmazom amit én kaptam. Kár a gyűrűért a pasas ujján.
- Ha szeretnél, én csak játszanék valamit - közöltem egykedvűnek tűnve, pedig kellően pozitívan álltam hozzá, sőt. Ahogy egy sóhajt követően megköszörültem a torkom jóval lelkesebb is lettem. - 5 próbatétel, egy passz lehetőség, de az a feladás. A győztesé az öröm, a vesztes meg... nos - vontam meg a vállam, annak alapvetően viselnie kell. Szerintem megéri. Buktam már, nyertem is, mindkét oldal adott valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 391
Összes hsz: 3110
Írta: 2018. november 26. 13:49 | Link

Cassandra McNeilly - kora este; 5 körül

Anyám elvárása, miszerint "Karácsony lesz, vegyél valami sz*rt anyádnak", nemigen nyerte el a tetszésemet. Miért nem elég az neki, hogy én vagyok? Bezzeg apám nem kért ilyet, neki elég az is, hogy a kölyke könyvmoly. Anyám meg... nos, hajlamos belelovalni magát ebbe a karácsony témába. Nem tudom, hogy mondjam el neki, hogy nem szándékozom haza menni, hanem Olaszországban töltöm az ünnepeket Salvatore-val. Még kitalálok valamit, de egyelőre koncentráljunk a jelenre, ahol éppen egy hölgyemény idézget nekem Orwelltől.
A játék említésére és a szabályokra elmosolyodom. Ez olyan mersz vagy mersz játéknak tűnik, ami igen ígéretes alapból is, mindegy kivel tolod. Szememet behunyom, úgy bólintok egyet, majd hangosan is közlöm gondolataimat.
- Benne vagyok - biccentek még egy aprót. - Tisztelj meg a kezdéssel - vigyorom el, a csikket elnyomom és avval a lendülettel is, ahogy elnyomtam a földön hagyom. Nem vagyok paraszt, majd kidobom, ha nem merül a feledés homályába. Kortyolok egyet boromból, de tekintetem még mindig a bort osztogató lányt követi. Kedves arca van és könnyen zavarba lehet hozni. Lehet lesz egy jó napból, még jobb, ha a csaj még itt lesz, amikor végzünk az idegennel és a remek alapokon fekvő játékával.
- Mi lesz a vesztessel? Csak, hogy tudjam - teszem fel a kérdést két korty között. Érzem, ahogy a bor kezd kihűlni, minél előbb megiszom annál jobb élvezeteket fog nyújtani, és talán még marad kapacitásom még egyre. Bár nem szeretem a bort - inkább a whisky -, de néha belefér, főleg, ha ekkora pohárba adják.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. december 12. 11:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. november 28. 10:22 | Link

Bence
kinézés

- Mehetünk? - a klubhelyiségben várom Bencét, már teljes harci díszben, majd összeszedve őt, remélhetőleg együtt indulunk a faluba. A vele való ismertségem nem igazán múlt el, jobban mondva, háztársamat nem zavarta túlzottan az majd fél év, amit távol töltöttem. És ez persze jó dolog.
Talán a második ember volt, akivel összefutottam, mikor visszajöttem, hisz első mégis csak az ikeröcsém kell hogy legyen.
- És tényleg annyira nagy ez a vásár? Nagyobb mint a Nekeresdi? - sose jártam még ott se mondjuk, ha nem ismerném a szüleimet, azt mondanám, ember fóbiások, de ismerve őket - legalább is apámat -, ki tudom jelenteni, hogy az aranyvér mánia máig létező fogalom.
Ferenc ugyanis nem nagyon vegyül nem aranyvérűekkel, épp ezért sincs sok barátja. Meg az is elmond mindent, hogy Robiért rajongásig odavan, és folyton azt hangoztatja, anyám szúrta el a mi nevelésünket. Pedig nem, csak... minket ez egyszerűen nem érdekel. Már nem azt a kort éljük, mikor annyira számít, kinek, milyen a vére, nem?
- Tényleg nagyon jó újra itt. Csak találnom kell valami más hobbit, a kviddiccsapatban nincs hely? - pislogok fel rá, félig-meddig komolyan is gondolva a kérdést, mert hát... miért is ne. Tartalékosnak, vagy valaminek simán beférek.
- Mert hogy a DÖK-ben még van, ha gondolod.... sok csinos lány... - vigyorodok el, noha nem a toborzás a fő célom, abban nem is vagyok nagyon jó.
- És akkor itt balra? - állok meg a köznél, majd önhatalmúlag el is döntöm, arra megyek. És milyen jól teszem, már látom is a fényeket. Biztos este sokkal szebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 1073
Írta: 2018. november 28. 11:09 | Link

Sára

Saccer küldött nekem egy baglyot még reptan órán, hogy ki kéne ugranunk a faluba, a karácsonyi vásárba. Mivel nem kérdezte igazán, hanem kijelentette, visszaírtam neki, hogy "miért ne?" A válasz egy időpontot tartalmazott mindössze, és persze a klubhelyiségből való kiindulási pontot. Rég beszéltem vele, és a csokibékákat még nem felejtettem el neki. Adott párat, mielőtt eltűnt, igaz, nem sokkal később én is. De mivel kezdeti kapcsolatunk jól kezdődött és akartam egy rohadt nagyot enni a friss és ilyenkor jó áru kajákból, minden meg volt hozzá, hogy ne utasítsam vissza a kérését. Kicsit késtem - tényleg kábé két perc volt, na! - ő pedig már ott várakozott. Fura, mert nem szoktam késni, de egy kicsit most elpepecseltem.
- Indulásra készen állok, kapitány! - vigyorgok, majd elindulunk. A kabátom ugyan nem tűnik melegnek, de van rajta némi mágia, így nem fogok szétfagyni. A probléma ott volt, hogy nem találtam meg a télit, így maradt a megbűvölt bőrkabát.
- Ö, hát elég nagy. Szerintem nem nagyobb, de lehet, hogy érdekesebb. Legalábbis, amit a csajok szoktak áradozni róla a klubhelyiségben, miközben én aludnék - vonok vállat a szokásos vigyorommal, amúgy meg furdal a kíváncsiság, hogy hol a fenében volt. Ráadásul tényleg idén érkezett vissza, így kihagyta a vizsgákat is, szét fogja unatkozni idén a fejét.
- De, van. Még én sem léptem be, lehetnénk nagyszerű páros, hehe - azóta sem mertem belépni, ráadásul nem tudom, hogy hányadán állnak a csapatok sem. Érdeklődésemre egyelőre csak elhajtottak, hogy nézzem a faliújságot, oda minden ki van írva.
- Sok csinos lány? Hozzád képest milyenek? Van ami alá nem adok - nyújtom ki a nyelvem, mégis egy bók volt, ami ártatlan félig-meddig. - Hát nem vagyok valami kreatív ilyen ünnepségek terén. Vagy takarító kell? - nevetek fel, miközben már a falu széléig röpít minket a ... lábunk.
- Aha, ott lesz szerintem is - szóval gőzöm sincs, de elindulok Saccerrel arra felé. Úgy csap arcon a karácsonyi falu, ahogy nem számít rá az ember. Hirtelen nagy lesz az alapzaj - valami bűbáj lehet, hogy a mellette lakókat ne zavarja - és nagy a nyüzsgés is. Elképedek rendesen, a finom illatok be levegő beszívás nélkül is besurrannak a két orrlyukamon, hogy zombiként induljak el irányukba.
- Amúgy merre jártál? A tanár urat nem mertem erről kérdezgetni, illetve nem zavarnám a fontos teendőiben - igen Várffy prof azért még mindig etalon, szóval a tiszteletet fontos megadni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A szegedi őzike, ő-zik e?
Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2018. november 28. 11:35 | Link

Bence

Nem igazán osztottam meg senkivel a távollétem okát. Úgy igazából nem is kérdezték, meg hát látták itt apámat, mikor az igazgatóval beszélt. A meglepődés szerintem annak szólt, hogy nem átkérettek máshová. Gergő mesélt egy ilyen pletykáról is.
- Jó, most megússza a latrina takarítást, közlegény - megyek hát bele a játékba, és dramatikusan adok jelet nagylelkűségemnek. Pedig cseppet sem zavar a késés, észre se vettem, bár én is mindig pontosan érkezem... vagyis, mindig azon vagyok, hogy pontos legyek.
- Nem fogsz így fázni? - nem tudok a bűbájról természetesen, így kénytelen vagyok összevonni a szemöldököm.
- Miért a klubhelyiségben alszol? - a meglepődés ki is ül az arcomra, mert úgy tudom, mindenkit elhelyeznek valahová, mikor jön. Én is lakok együtt talán három lánnyal, de sose látom őket. Lehet, jobb is.
- Miért nem? A kviddics jó dolog, én tényleg fontolgatom, most, hogy a lovaglást abba kellett hagynom. Robi meg ha szépen nézek, biztos tanítana nekünk pár cselt. Állítólag van is pár, amin az ő neve van, és bekerült abba az izébe... na érted. Meg a seprűkhöz is lenne protekcióm - és miért ne használnám ki. Nagybátyáméknak bejött ez a biznisz, és tényleg hiszem, hogy nem mondanának nekem nemet.
- Hát nem tudom... Bogna az elnök, ő azért elég fullos nem? Meg ott van Cath is, bár szerintem Denissel kavar, noha még egyikük se jelentette ki, de már sokan látták őket úgy, ahogy nem kellett volna, meg van az a rellonos csaj is... na az ő nevét nem tudom - nem is veszem észre, hogy olyan csajosan fecsegek.
- Én pedig nem vagyok nagy szám - azért rámosolygok, mert a bókok még mindig jól esnek. Főleg, ha nem egy elfogult családtagtól kapom őket.
- Hát... kvalifikáltak egy rendes nagy díjugrató bajnokságra, és arra készültem, aztán meg ispotályban, mert a bajnokságon, ledobott a lovam, és a lábam is szilánkosra törte. Mondják sokan, hogy így bundázzák ezeket is... tudod, a fogadások miatt... eléggé kiábrándultam így, mert a lovam sose csinált velem ilyet - vállat vonok. Tényleg nem hisztizek, vagy depizek be, mert persze rossz meg minden, de ettől még nem áll meg az élet.
- És veled mi van? Mesélték, hogy te is felszívódtál... Azt hittem, Val tüntetett el, miután megcsókoltad - vigyorogva adom tudtára, hogy bizony ez is elért hozzám.
Utoljára módosította:Várffy Sára , 2018. november 28. 11:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 1073
Írta: 2018. november 28. 15:52 | Link

Sára

Tisztelgek, miután megtudom, hogy nem kell WC-t pucolnom. Főleg azért, mert a takarító mágiák nem éppen az erősségeim, kézzel meg olyan muglis. Ezt az élvezetet meghagynám nekik, vagy a manóknak.
- Ö, nem. Meg van bűvölve - adom meg gyorsan a választ, a másik kérdésére - amit kicsit félreértett - pedig rögtön folytatom is az értekezésem.
- Csak néha beszundítok a hatalmas fotelben, van ágyam is. csak olyankor felvernek a háztársak - kuncogok, mert tényleg imádok abba a nagy fotelbe elfeküdni. Igaz, ez legtöbbször valami könyv olvasása közben sikerül, valahogy délutánra már lemerül az akksim és muszáj egy kicsit tölteni a fotelpowerbankból.
- Hú tényleg a prof tanítana egy-két trükköt? - tágra nyílik a szemem és a szám, az nagyon menő dolog lenne. Főleg, ha sikerülne megcsinálni meccsen, és mondjuk utána kikacsintanék a profra. Értitek, flash.
- De, Bogna nagyon is az, Cath is... amúgy észrevetted, hogy másodéves vagyok? Tök jó, hogy ott vannak a jó csajok, de... na. Nem hiszem, hogy a bámulásukon kívül sokáig maradnék életben, ha úgy adódna - nevetek fel, mert abszurd, hogy az ilyen csajok egyáltalán rám nézzenek. Oké, Nóri kivétel volt, de az ő nézése is egészen átváltozott mostanában. Mondhatjuk, hogy nem igazán tetszik az új perspektíva. - Bolond vagy te, nem nagy szám. Egyik legcsinibb vagy, akit ismerek, szóval hagyd a hülye dumát, fogadd el, hogy te is jó csaj vagy - küldök neki egy nyelvöltést, ütéstávolságon kívül. Elterelésként rákérdezek arra, hogy hova tűnt el, és újabb, több információkkal gazdagodtam hirtelen. Lovagol és balesete volt. Egyiket sem tudtam eddig...
- Még jó, hogy csak a lábad tört el. De most elég jól vonszolod már a virgácsaid, szóval használt a gyógymód. Járjál úszni, ott csak fulladásveszély van - röhögök, és közben beérünk a vásárra. Itt aztán gyorsan elveszi az eszemet a szagorgia. Persze, hogy visszakérdez közbe, és persze, hogy halálra pirulok, mikor olyat tud mondani, amire nem számítok és egyébként sem igen tudhatná senki.
- A, nem igaz, hogy te is tudod... Meg ennyi erővel Nóri is eltüntethetett volna, amikor ott hagytam faképnél... Hát ez ciki, pedig nem vagyok egy nagy Casanova. Nagy? Hagyjuk - vonok vállat végül, amikor már elfogadom, hogy az iskolában nincs olyan, hogy valamit nem tudnak meg. El kell fogadni, hogy tegyél jót, vagy rosszat, a futótűz lassú gyertyafény a pletykatengerhez képest.
- Odanézz, kaja! Kérsz? - elindulok lelkesen az egyik árus felé. - Aguránhús! Olyan régen ettem és most kaptam zsebpénzt, kérsz? - csillannak fel a szemeim, miközben azon gondolkodom, ha még egyszer megkérdezem, hogy kér-e, fejbe vág. Az tuti, hogy egy adagot veszek, mert imádom!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A szegedi őzike, ő-zik e?
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 620
Összes hsz: 2155
Írta: 2018. december 2. 08:49 | Link

Thomas

késődélután



Ismét erőt vett rajtam a bezártás-fóbia, amikor is elegem lesz a négy falból és a szabadba vágyom. Lehet, hogy jobban is meggondolhattam volna a dolgot, hiszen odabenn legalább meleg van, míg kinn...nos nem a legjobb ötleteim közé tartozott a mostani öltözékem. A terv kiagyalása közben csupán egy vastag, bár hosszú sálat kanyarintottam a nyakamba. Szerencsére elég lendületesen hagytam el a kastélyt ahhoz, hogy az első szellő ne térítsen el a szándékomtól. A faluba leérve egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam a látványtól és elgondolkodva húztam össze a szemöldökömet, amíg rá nem jöttem, hogy karácsonyi vásár van.
- Hát persze, ezt el is felejtettem. – dünnyögöm magamnak. Az utóbbi időben hozzászoktam, hogy a minden lében kanál kisállatom bandukol a nyomomban, akivel rendszeresen társalgok. Eddig senki nem nézett őrültnek emiatt, de mivel őt most a meleg kastélyban hagytam – egészen pontosan esze ágába sem volt kimozdulni – így most azért sandán pillantanak rám az emberek. Nem sokat törődöm velük, az jobban zavar, hogy nincs zsebe a pulcsimnak, és mivel kesztyűm sincs, nos, így már kezdem átkozni magam emiatt a hülye ötlet miatt. Gyorsan végigpásztázom a tekintettem a sok bódét, hátha az egyik osztogat feledékeny boszorkányoknak az időjáráshoz megfelelő ruházatot, azonban sokkal, de sokkal jobb dolgot fedezek fel! Sült gesztenye! Nyami! Körül se nézve száguldok át a téren, majd pár pillanat és már a kezemet melengeti egy zacskó ebből az isteni csemegéből. Most már ráérősebben indulok el szétnézni, visszatérve a legelső dologhoz, ami megállított itt. Félrebillentett fejjel próbálom befogadni az óriási fa látványát. Erdőbe ugyan láttam már hasonlót, na de egy lakott területen!
-Azért ez nem is olyan rossz, nem? Kár, hogy nincs hó! – sóhajtok egy nagyot és nekilátok a csemegémnek a díszek színváltozásait figyelve. A végén még eléggé átszellemülök ahhoz, hogy valami ajándékfélét vásároljak, de egyenlőre csak élvezem a látványt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Cassandra McNeilly
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 72
Írta: 2018. december 5. 19:12 | Link


×××

Az ünnepek nem jönnek be mindenkinek, talán ezért is a tömeg. Még korán van, közben meg éppen időben. aki gyűlöli a nagy, tömeges hisztériát most keresi az igazi ajándékokat. Megint mások már most sem, és vannak akik utálják, de majd utolsó napon. Én se szoktam elsietni és az az ember vagyok, aki zárás előtt fél órával telepakolt kocsival odatipeg, hogy pillanat még pár dologért visszaszaladok. Rühellik, de ha megnyugtatja őket, én se szeretem. De ezt dobta a gép.
A láthatóan érdeklődő, és igen különleges ízléssel megáldott fiúnak meg engem és az igényeim. Bár eddig nem lőttem mellé az előlegezett bizalommal, legalábbis semmi felháborodás meg "ki vagy te és miért mászol a privát szférámba" nem történt. Pedig ahogy megvolt a kezdő párbeszéd pont annyit arrébb is csúsztam, hogy mikor oldalra fordítja a fejét, balra, én pedig szintén, csak nekem irányban prímán össze is tudunk egy pillanatra nézni.
- Ez a beszéd. Már féltem, hogy te is halálunalmas leszel - kortyoltam a a borba mielőtt még körül nem néztem. Elég csend volt, olyan furcsa, amibe könnyű robbantani, de egyelőre inkább valami kicsi, de stílusos akciót vártam. Előhúztam a korall szín rúzst a zsebemből, majd az elnyújtott kezemben a pad másik fele irányába, azaz a srácnak biccentettem. - Remélem tudod használni. 180 másodperc, tőled balra a szőke csávó, aki folyton a haját taperolja, vagy a szemüveges, megnyírt girnyó csaj jobbra. El kell érned, hogy közölje GY tetszel neki - fejeztem be végül, nem finomkodva. Nem kedves és kellemes, de ha belement indítsunk egy vicces és némileg kínos feladattal. Bár nem hiszem hogy feltétlen a srácnak lesz majd az. - Tikk-takk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neffry Ezra
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 60
Írta: 2018. december 6. 11:26 | Link

Emma
#EZra | december 6

Vannak olyan napok, amikor nem érzem a késztetést rá, hogy felnőtt legyek. Az ilyen napok  közé tartozott ez a mai is, amikor csak felöltöztem a melegítőmbe, a szürkébe, aztán negyed órát töltöttem azzal, hogy megtaláljam az ideális felsőruházatot. Meg is történt, azt hittem sosem kerül elő a kék kabát a szekrényből... pedig közvetlenül alatta volt, amit kerestem!
Szóval fél órával és két tüdőembóliával később a ház előtt álltam, a felfújt dínómban és békésen sétáltam ki benne a vásárban.
Egy kicsit nagy volt a tömeg, de szerencsére nekem így jutott elég tér és eddig senki nem próbált meg agyon önteni punccsal sem, amit a magam részéről már sikernek könyveltem el. A gyerekek egy része boldogan mutogatott, más részük a szülei ruháit rángatta bután, hogy anyu, nézd, ott egy dínó, de általában le lettek hurrogva, hogy ugyan már, Pistike, ne beszélj zöldségeket. Én azért lelkesen integettem nekik a rövid kacsókkal.
Aztán végül nagy lelkesen téve egy fordulatot, beálltam a forralt boros sorba, hogy én most akkor is szerzek magamnak egy puncsot és megiszom, bár hogy hogyan, ebben a kosztümben, az még nem volt teljesen egyértelmű a számomra. De ugye semmi sem lehetetlen, nem szabad alábecsülni egy előkészítős tanár erejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. december 6. 12:09 | Link

Ezra
what da rawr? | december 6.
~ a ruha


Hiába volt csütörtök, Lia reggel olyan lendülettel vetette magát az ágyamba, mintha minimum szombat reggel lenne ő meg Disneylandbe lenne hivatalos mondjuk úgy azonnal. Nem így volt, de egyből szembesültem a kis dobozzal, amit hozott meg benne a sok mindennel, amiket csinált, nagyon édes volt, jól meg is szeretgettem, de aztán ideje volt indulni. Megígértem neki már hét elején, hogy kinézünk a vásárba, ő meg annak ellenére, hogy nekem van szülinapom, úgy döntött ő kíván helyettem, így végül közös megegyezéssel ennek vágtunk neki.
Nagy volt a tömeg, de szépen fogta a kezem és egy darabig fel sem merült bennem, hogy gond lehetne. Aztán rántott párat a kabátomon a következő percben meg eltűnt. Jó, nem drasztikusan, így is kaptam két agyvérzést és három infarktust, mire észrevettem a sapkátlan - mert tudtam, hogy leszedi - vörös hajat, ahogy valami nagy - az egy dinó? - mellett ácsorog. Igazából mögött és kerülgette a farkát, ahogy az még nem vette őt észre. Az? Vagy ő? Mindenesetre elindultam a fejem ingatva a törpike után, ő meg azzal a lendülettel beállt a dinó mögé, hogy én most ne legyek mérges. Pedig lenne miért!
- Lia! Ez nem vicces.... - próbáltam elnézni az állat mellett, hogy aztán csak csípőre tett kézzel megvárjam, még előbukkan a lányom. - Kérlek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 591
Összes hsz: 2748
Írta: 2018. december 7. 21:25 | Link

LAURA
a falu karácsonyfájánál | x

Karácsonyi vásár. Életem első karácsonyi vására. Mármint az első, amibe be is sétálok. Távolról láttam már ilyet Londonban, amikor az otthon többi lakójával szokásos csoportos sétánkat tettük. Viszont nyilván nem őrültek meg a nevelők, hogy egy halom árvaházi kölyökkel bevetődjön egy ilyen forgatagba, hogy jobb esetben káoszt okozzunk, rosszabb esetben hárommal kevesebb fővel térjünk haza. Úgyhogy maradt a messziről csodálás, most viszont szabad közelről is.
- Azta - ámuldozom csöndesen, ahogy zsebretett kézzel, nyakamban nagy, navinés sálammal bandukolok a bódék között. Egyedül érkeztem. Gondoltam, itt úgyis összefutok majd valami ismerőssel, hiszen a bámészkodók felét a suli teszi ki.
- Azta - állok meg a hatalmas fa előtt, nyakkitörősen nézve fel rá. Eltátom a számat is. Ez gyakori szokásom. Mondtam már, hogy azta?
- Ó, szia - pillantok magam mellé, egy ismerős gesztenyemajszolót fedezve fel magam mellett, aki szintén a fenyőben gyönyörködik.
- Csodaszép, nem igaz? - nézek vissza az örökzöld ágakra.
- Irtó jó ez a vásár - pislogok aztán körbe, államat és számat bedugva a sál alá, miközben nekiállok hagyományos lelkendezésemne. Laura megszokhatta már igazán. Akármilyen új élményben legyen részem, mintha feltennék a "Wow" lemezt, ami be is akad, ahogy azt kell. Még csak meg se erőltetem magam, hogy változatos jelzőkkel illessem, amiben részem van. Túl elfoglalt vagyok ahhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


Fél-gyilkos | Prince | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 391
Összes hsz: 3110
Írta: 2018. december 12. 12:06 | Link

Cassandra McNeilly - kora este; 5 körül

Iszok egy kortyot, és pont azelőtt teszem le magam mellé ismét a papírpoharat, amikor elkezdi mondani a feladatot. Szemeim kikerekednek, miközben elveszem a rúzst tőle. Agyam gyorsan pörög, hogy mégis kit válasszak, egyik sem tűnik éppen potenciális jelöltnek, viszont a csávó, annyira meleg, amennyire kell lennie. És olyan magányos a tekintete. A haja festett, ez tuti, senkinek nincs természetesen ilyen szőke haja. Felpattanok és elindulok a pasi felé. Ahogy elsietek mellette elejtem a rúzst, majd kicsit visszavéve a tempóból lassabban kezdek el sétálni, hogy utánam tudjon szólni, ha mázlim van...
- - kiált utánam az ismeretlen hang. Megtorpanok, hátrafordulva kérdőn tekintek rá. Az alanyom kedvesen mosolyog rám, majd túlságosan feltűnően mér végig. Furcsa, de vehetem bóknak is.
- Ezt te hagytad el, szerintem - közli velem az információt, mindeközben lassan indulok el felé kicsit nőiesebben, hátha bejön a dolog. Már nyúlok a rúzs felé, amikor visszarántja maga felé azt.
- Igen, az az enyém. Visszakaphatom? - tekintek rá könyörgőn, bevetve a kiskutya szemeimet. - Sietnem kell, az érdekházasság nem játék, főleg, ha egy diktátor a menyasszony - teszem ki jobb kezem a tenyérrel felfelé, a beütés kedvéért. Úgy tűnik bejön, mert a srác mosolya még szélesebb lesz, felém nyújtja a rúzst. A másodpercek csak pörögnek, ha jól számolom még van 145... 144... másodpercem. Elveszem tőle, majd nagyot sóhajtok.
- Tudod... nehéz így, hogy az ember nem azt kedveli, amit elvárnak tőle - tekintek a srácra jelentőségteljes pillantással, a rúzst zsebre rakom, mielőtt még valaki meglát.
- Átérzem - sóhajt egyet ő is szomorkásan, vigasztalóan megsimogatja karomat. Nagyon nehezen tartom vissza a nevetésem. Szegény srác, majd egyszer, ha úgy alakul, lehet elmondom neki, hogy csak egy játék első alanya volt, de egyelőre még nem tartunk ott. - Szimpatikus vagy, mondhatni tetszel nekem és a mostani kapcsolatom amúgy is trééé - nyújtja el az utolsó szót, mintha muszáj lenne neki.
- Te is nekem - bólintok egy aprót, el is mosolyodom. Bal lábamra támaszkodom, arra helyezem át a súlypontomat, csípőmet a kelleténél jobban kitolom. - Cseréljünk elérhetőséget, ha benne vagy, szívesem meginnék egy kávét veled, vagy akár mást is csinálhatunk, mert tudod, legalább utoljára had éljem ki magam úgy, ahogy én szeretném - nyomom meg a "mást" szócskát, rákacsintok a srácra, majd elővéve a rúzst, felhúzom jobb karomon a pulcsit, hogy feltudja írni vele az akármit, amit éppen gondol az alkaromra. Ír valamit, pillantását rám emeli, miközben sietősen elköszönök tőle, egy csókot dob felém. Úgy csinálok, mint aki elkapja, majd elveszve a tömegben, kerülővel térek vissza a lányhoz. Az utolsó másodpercek telnek el, amíg komótosan leülök a padra.
- Itt a... - pillantok a számra az alkaromon. - A száma. Közölte, hogy tetszem neki, szerintem túlteljesítettem, valamint - tartom mutatóujjam az ég felé mutatva pár másodpercig még. - Most telt le a 180 másodperc - nyújtom vissza felé a rúzst, és ha elveszi, belekortyolok boromba, az agyam 100%-on pörög a következő feladaton. Mivel ilyen erős kezdést szánt nekem a kicsike, nem hiszem, hogy megérdemli a kesztyűs kezemet, úgyhogy dobjuk bele a mély vízbe, ahogy ő engem. Ahogy elnézem nem esik majd nagy baja.
- A girnyó csaj, akiről beszéltél, csak arra vár, hogy a tér közepére felkérd táncolni. 3 perced van rá neked is, ha nemet mond, akkor... - döntöm hátra fejem, szememet behunyom közben. - Még nem találtam ki mi lesz. Hajrá! 179... 178... - kezdek el gonosz vigyorral visszafelé számolni, hogy érezze az idő bizony telik.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2018. december 12. 17:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 620
Összes hsz: 2155
Írta: 2018. december 13. 16:07 | Link

Thomas



Bár a fát lesem, látszólag, igazából valahol teljesen máshol vagyok lélekben. Újra látom magam előtt az otthoni karácsonyt, a műfenyővel, a kezemben valami sütivel, miközben nézzük a karácsonyi filmeket. Aztán hirtelen bevillan egy másik kép, egy rendes igazi fenyőfa előtt állok, körülöttem félhomály és a nevemet kiáltozzák. Aztán a fa elkezd hajlongani, pedig nem is fúj a szél, addig addig tekereg, amíg a csúcsa a földre nem ér. Egy hirtelen széllökés, és újra a bogolyfalvi fát látom. Összeráncolom a szemöldököm, hogy ez meg mi volt? Egyszer se voltam fenyőerdőbe tudtommal. Emlék? Látomás? Valamit kevertek a gesztenyémbe? Épp belepillantok a zacsiba, amikor sűrű ámuldozást hallok a közelben. Ez még önmagában nem is lenne szokatlan, de az „azták” egyre közelebbről jönnek. Majd megszólítanak, és én azonnal vigyorogni kezdek. Ó ezt a hangot jól ismerem!
- Szia Thomas! – köszönök rá oda se sandítva. A hanghordozásából ítélve még a fában gyönyörködik, nem akarom elrontani ezt neki.
- Az! Életemben nem láttam még ekkora karácsonyfát! – lelkendezek én is, majd végre oldalra fordulva ránézek. El is fojtok azonnal egy újabb vigyort, hát persze, hogy navinés sál van a nyakába. Mindig is hajlamos volt kihangsúlyozni a házunkat a viseletében, bár végül is azért vannak. Nem mondom a talárt még én is szeretem hordani, de ennyiben ki is merül a sárga szín mint ruha nálam.
- Kérsz? – nyújtom felé a zacsit, amiben már csak pár szem mocorog. Hova tűnt el a többi? Igazán kitalálhatnák azt az újratöltő varázslatot ami erre is működik.
- Mostanában ritkán látlak, ennyire lefoglalnak a teendőid? – kérdezem a mellkasára bökve. Ott szokta hordani a jelvényét. Az újabb kérdése miatt elfordulok a fenyőtől és a bódékat kezdem el nézegetni, ismét, magamban azt kívánva, hogy legyen viszonyítási alapom.
- Igazán hangulatos, bár azért kétlem, hogy a mugliké ennyire látványos lenne. – biccentek a tűznyelő fazon felé. Igen, tényleg jó lenne ha tudnám, hogy milyen egy ilyen vásár a mugliknál, lehet hogy náluk is van ilyen?
- Vajon árulnak olyat is, amit mugliknak lehet ajándékozni anélkül, hogy frászt kapnának? – töprengek hangosan egy akaratlan lépést téve a legközelebbi fakunyhó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Neffry Ezra
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 60
Írta: 2018. december 22. 01:53 | Link

Emma
#EZra | december 6


Az egyetlen gond ezzel a dínó cuccal az volt, hogy nagyon nagy. Korlátozta elég rendesen a periférikus látásomat, nem beszélve magáról a mozgásomról, mert még a fejem is belelengett az egész fordulásba, ahogy bekanyarodtam a sarkon. Ami alapvetően vicces, olyan, mintha futnék, csak lassított felvételben. Szerettem. Biztos Stellának is nagyon tetszett volna. Talán fel kellene mennem az iskolába később és integetni neki lelkesen.
Inkább beálltam a forraltboros bódé elé, legalább három embernyi helyet elfoglalva a nagy testemmel, amit a mögöttem érkező néni volt is kedves kifejteni, a maga undorítón vernyogós, sipákoló hangján. Nem voltam tőle különösebben feldobódva, de mit lehet ilyenkor csinálni? Inkább csak megpróbáltam kizárni a hangját, amin a mai fiatalságot szidta, hogy bezzeg az ő idejében.
Aztán mintha mozgás történt volna mögöttem, de éppen sorra kerültem és a dínómarokban szorongatott sarlókat nyújtottam át a néninek a puncsért, mikor meghallottam az ismerős hangot. El is kezdtem fordulni, de akadályba akadtam, így inkább a másik irányba fordultam.
- Megütöttelek? Emm, te vagy? - kukucskáltam kifelé, a hálós részen keresztül. Mintha ő lett volna, meg a kislány, de nem volt egyértelmű. Inkább a bögréért nyúltam a minikacsókkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 591
Összes hsz: 2748
Írta: 2018. december 22. 17:48 | Link

LAURA
a falu karácsonyfájánál | x

Jólesőt szusszanok, ahogy csatlakozik hozzám a lelkendezésben, aztán felcsillan a szemem, ahogy megkínál. Hálásan szerzek magamnak egy darabot és bontogatom ki, hogy megehessem. Most először kóstolok gesztenyét. Úgy láttam, a lány így csinálta. Hümmögve ízlelgetem. Igazából sejtettem, mire számíthatok, azért mégis meglepődöm.
- Én is ritkán látlak téged - bökök vissza vigyorogva, valahol a válla tájékán.
- Nem tudom, szerintem csak elkerültük egymást. Sok mindent csinálok, az igaz, de nem vagyok olyan elfoglalt - forgatom meg a szemem, jelezve, hogy azért nem gondolom én magam ilyen fontos embernek. Szórakozottságomban, ahogy eltöprengek a prefektusi meg edictumos feladataimon, elmarok magamnak még egy gesztenyét és kezdem pucolni.
- Jaj, bocs... nem baj? - kérdezek rá utólag, szabad volt-e még vennem.
- Biztosan. De simán meg is kérdezhetjük - javaslom a mugliknak szánt ajándékokat illetően. Már csak azért is érdemes ezt megérdeklődni, mert én például nem feltétlen tudnám megállapítani, mi a fura egy muglinak meg mi nem. A lány is így lehet ezzel, ahogy sejtem. Húzódom hát én is a bódé felé, legalább végre megnézem a portékákat. Arra még nem volt érkezésem. Túlságosan lekötött a szép fenyő, a jó fenyő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2018. december 26. 16:24 | Link

Ezra
what da rawr? | december 6.
~ a ruha


Nem pont így terveztem a napot, de az, hogy az ember valamit előre precízen eldöntsön jobb esetben több kell elképzelésnél, pláne egy olyan aktív és néha nagyon könnyen elcsábító kislány mellett, mint az enyém. Nem mondhattam nemet, amúgy is nagyon ritkán szeretnék vagy tudok, de boldog voltam, hogy ennyire örül valaminek és leginkább annak, hogy élvezi, hogy itt van. Bár úgy hiszem minden lakhelyünket eddig egy nyaralásnak fogta fel, most viszont elkezdte kidekorálni a szobáját. Jó volt látni, hogy kicsit már ő is tervez rá, hogy itt maradjunk is. Bárhogy is legyen.
- Lia - kérleltem a kislány az arcom a kezembe is temetve egy kis időre, hogy aztán csak közelebb próbáljak lépni, de végül elhátráltam, mert a dinó olyan közel volt, hogy majdnem levitte a hajam a lógó fejével. Egyszerre volt vicces és ijesztő, közben a jelmezbe karoló lányom is kilesett rám én meg éppen készültem rászólni, kicsit hatásosabban, mikor meghallottam a nevem. - Tessék? Én? - értetlenül néztem rá, hogy aztán tudatosuljon hogy ismerem ezt a hangot. Teljesen értetlenül álltam a dolog előtt, de inkább, mert láttam, hogy Lia se tágít a sorból azokkal a mancsokkal meg idő kérdése hogy boruljon az itala.
- Segíthetek? - nyúltam a pohár felé, bár még nem szólt nem emeltem el neki onnan. Közben félkézzel próbáltam elcsípni a kis kesztyűs kezet, nem szeretem, mikor rám nem hallgat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 620
Összes hsz: 2155
Írta: 2019. január 1. 09:09 | Link

Thomas



Valahogy mindig is ez a legnehezebb itt ezen a helyen, belegondolni, hogy van ezen kívül egy másik világ is. A világ amiből jöttem, és amibe pár nap múlva visszatérek. Rövid időre ugyan, de vissza kell térnem. Már most érzem, hogy mennyire fog hiányozni az egész. Ott minden normálisan működik, a karácsonyfákon sincsenek folyton helyt változtató díszek, a képek is mozdulatlanok, és legfőképpen: nem igazán lehet varázsolni. Szomorúan, lemondóan felsóhajtok a gondolatra, mialatt a háztársam teljesen átadja magát a gesztenye élvezetének. Valószínűleg nagyon furán néznék rá, ha nem ilyen elismerő hangokat adna ki magából evés közben, hiszen a gesztenye a legistenibb dolog az egész világon! Vagy majdnem.
- Biztos ugyanabba a házba járunk? – kérdezek vissza nevetve, hogy leplezzem meglepődésemet. Nem azon csodálkozom, hogy visszabökött, vagyis egy kicsit azon is, de inkább azon, hogy én megböktem őt! Pedig csupán mutatni akartam, erre bökés lett belőle. Még jó, hogy nem vette zokon.
- Ebben lehet valami, nekem is összesűrűsödtek a dolgaim hála ennek itt. – gondolkodom el a dolgon a kézfejemre pillantva. Elég sok időt töltök ugyanis a szabadban, vízközelben, vagy az elemi mágia teraszán gyakorolgatva, voltaképpen a klubhelyiségen csak átvonulni szoktam. Lehet, hogy meg kéne erőltetnem magam néha.
- Dehogyis, egyél csak nyugodtan! Majd mindjárt szerzünk még pár zacskóval. – nyugtatom meg a fiút a finomságot áruló bódéra pillantva. Még az is lehet, hogy valami más nyalánkságot is megkóstolok. – Áh, az olyan csalás hangulatú. Inkább csak ténferegjünk, amíg nem találunk valami érdekeset. Már ha velem tartasz. – visszakozom egy kicsit, hiszen nem tudom, hogy mik a tervei. Lehet, hogy nem fér bele egy céltalan lődörgés a faluban.
- Liam bácsival ünnepeltek kettesben, vagy lesz valami karácsonyi vagy szilveszteri összejövetel? – érdeklődöm, hátha megtudom, hogy mi a szokás a varázsló családoknál. Azt már tudom, hogy a kastélyban lesz bál, de az nem kötelező szerencsére.
- Vajon ha te egy középkorú mugli nő lennél, akkor minek örülnél a boszorkány lányodtól ajándékba? Furcsa más szemmel nézni őket, mintha teljesen ismeretlen lennének. – elmélkedek megcélozva a legközelebbi bódét. Első ránézésre valamilyen karácsonyi dalokat éneklő kalapok és egyéb kiegészítők vannak kipakolva. Ennek valószínűleg nem örülnének az őseim. Mint ahogy a hirtelen felém száguldozó fura macseknak se.  Bosszúsan csóválom a fejem a látványra, ahogy hirtelen lefékez előttem, majd rávillantja a szemét a mellettem lézengő srácra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 591
Összes hsz: 2748
Írta: 2019. január 1. 14:03 | Link

LAURA
a forgatagban | x

Bevallom, a bökésen én is meglepődtem, de amilyen természetes volt, nekem olyan természetesen jött a viszontböködés. Nagyon elgondolkodó képet vágok, mikor felveti, hogy talán nem is egy házba járunk. Gyanús-gyanús. Aztán persze nevetek egyet. Viszont nem igazán értem, minek hála sűrűsödtek össze a dolgai.
- Mármint? - teszek fel egy ilyen semmilyen kérdést, hogy megtudjam. Örömmel veszem a tervet, hogy beszerzünk még gesztenyét. Erről azonban beugrik, hogy nem tudom, beraktam-e a szütyőmet a zsebembe. Nekiállok keresgélni.
- Persze, szívesen - tájékoztatom csatlakozásomról lelkesen. Egymagam érkeztem ugyan a vásárba, de nem azért, hogy mindenképpen egyedül járjam körbe. Fel is merült bennem, hátha összeakadok valakivel, aki mellém szegődik. Vagy én mellé.
- Á, megvagy! - kapom elő a kis pénzeszsákomat a zsebemből, kinyitom és számolgatni kezdem, mennyi van nálam. Úgy látom, nem vagyok nagyon eleresztve, de azért tudok venni egyet, s mást.
- Kettesben. Karácsonykor mindenképp. A többit még nem tudom - felelem, visszadugva kabátom zsebébe a kezeimet, miközben elindulunk.
- Nálatok hogy lesz? - érdeklődöm viszont. Aztán egyre csak kerekedik és kerekedik a szemem, ahogy felvázolja, kinek a helyébe kéne képzelni magamat, ha segíteni akarok neki az ajándékválasztásban.
- Nem hiszem, hogy minden középkorú mugli nő ugyanannak örülne a boszorkány lányától - jutok el végül erre a következtetésre nagy bölcsen. Egyszersmind arra is utalok, hogy kár lenne ilyen általánosításokra alapulva valami személyes meglepetéssel kedveskedni.
- Szerintem meglátsz majd valamit és tudni fogod, hogy az az - vélekedek, pásztázva a bódék színes kínálatát. Csakhamar aztán én is észreveszem a macsekot. Lemosolygok rá.
- Helló cicus - üdvözlöm is, lehajolva kicsit, térdemen megtámasztva.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. január 4. 21:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 620
Összes hsz: 2155
Írta: 2019. január 3. 19:41 | Link

Thomas



Jól esik hallgatni, ahogy Thomas nevet. Ő pont olyan típus, hogy ha nevet akkor neked muszáj csatlakoznod, mert olyan magával ragadó a jókedve. Még szerencse, hogy nem az evéssel van így, különben biztos, hogy bajba lennék. Vagy legalábbis pár kilóval nehezebben.
- Mármint ennek! – felelem a kezemet lazán kinyújtva felé, ujjaim lefelé, kézfejem kellően kidomborítva, hogy jól meg tudja nézni. A tévében láttam ezt az előkelő kéztartást, amit mindig is ki akartam próbálni. – Elemi mágiás jel. Ez a vízé. – teszem azért hozzá, nem valószínű, hogy kapásból felismeri. Már épp azon kezdek el tanakodni, hogy mennyire kezdjek bele az egészbe, amikor Thomas átmegy matatásba, gondosan végigtapogatva az összes zsebet, amivel a ruhái rendelkeznek.
- Van egy varázsige, amivel elő tudod hívni a dolgokat. Kár, hogy mi még nem tanultuk, könnyebb dolgod lett volna. – jegyzem meg félrebillentett fejjel, ahogy előkerül az érméket rejtő zacsi. Annak a véleményemnek már nem adok hangot, hogy még könnyebb dolga lenne, ha mindig ugyanoda tenné, nem kéne keresgélnie. Jobb farzseb például, mint az én esetemben. Mint ahogy azt sem, hogy ha nem lenne nála elég pénz, akkor gond nélkül kölcsönöznék neki. Érzéseim szerint a fiúk nem szeretik az ilyesmit. Bántja a nemtudoménmilyüket.
- Hazamegyek. – felelem tömören, egy cseppnyi lelkesedés nélkül. – Amióta ide jöttem még nem voltam otthon, most már illene. De legalább egy vödör szerencsére lenne szükségem, hogy minden gond nélkül teljen. Nálunk nem szokott karácsonyfa lenni. Tudod, megölni egy fát csak azért, hogy feldíszíthessük pár hétre…ajándékok azok vannak, meg valami pocsék káposztát kell enni, amit utálok. Rokonok jönnek látogatni, de csak a megszokásból, ők se örülnek, meg Apuék se hogy ez a hagyomány. Az egészbe nálunk a gesztenye a legszuperebb. Két ünnep között szerintem visszajövök, és valószínűleg a szobámba fogok szilveszterezni egy könyv társaságában. Már csak a megfelelőt kéne megtalálnom a bulihoz. – vázolom fel a dolgot, a végefelé már elmosolyodva. Igazából egyáltalán nem olyan szörnyű a dolog, mint amilyennek hangzik. Egyedül a régóta húzódó látogatásom az, ami feszültséghez vezethet.
- Nem, nyilván nem. – nevetek fel, látva az elképedését, és azt, ahogy elhatárolódik a válaszadás elől. Kár, pedig kíváncsi lettem volna. – Apuval könnyű dolgom lesz, veszek valami speciális italt. Mézsört vagy ilyesmit, ami a mugliknál nincs. Meg valami szerencsehozó talizmánt, amit jó pénzért eladhat a boltban. – és kivételesen még valami működő dolgot venne meg az a mugli, akinek megtetszik a dolog.
- Remélem igazad van, neki sose tudom, hogy mit vegyek. Furcsa, mert ugye őt ismerem a legrégebb óta ezen a világon, mégse tudok róla szinte semmit. – mondom, ahogy nézelődök körbe, gondosan hátat fordítva a szófogadatlan állatomnak, hátha ért belőle és hazamegy. Thomas köszönése hallatán azonban azonnal megperdülök és elképedve nézem, ahogy közelebb hajol a sárkányleopárdomhoz.
- Ne! – kiáltok fel elsápadva, miközben a fejemben valami vészharang csendül fel „ebből még baj lesz, ebből még baj lesz” dallammal. Kinyújtom mindkét kezem Benito felé, még csak meg se kell erőltetnem magam, hogy érezzem a vizet, hála a jelenetnek mindkét tenyerem csupa víz. Egyáltalán nem nehéz egy tömör vízfalat elképzelni a kezeim előtt. Szokás szerint először csak egy csepp, majd pár csepp jelenik meg a semmiből, aztán ezek egyre gyakrabban és gyorsabban jelennek meg, szorosan egymáshoz kapcsolódva, amíg fel nem veszik az általam elképzelt formát. A következő lépés a víz megfagyasztása lenne, hogy abba ütközzön bele a támadó állatkám, de idáig már nem jutok el. Benito ugyanis nem lép fel támadóan, helyette inkább szemrehányóan pillant rám, majd szigorúan szemügyre veszi a vidáman mosolygó fiút. Szimatol felé párat, majd odakocog hozzá, leül elé és rányávog.
- Öö, oké, ez új nekem! – hökkenek meg a reakcióján öntudatlanul is közelebb lépve hozzájuk. A vízfalam még tartja magát, amíg nem vagyok teljesen biztos a szükségtelenségéről, addig nem engedem eltűnni. – Általában nem ilyen barátságos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 591
Összes hsz: 2748
Írta: 2019. január 4. 22:13 | Link

LAURA
a forgatagban még téliszünet előtt | x

Vagy úgy! Vízmágia? Láttam már ilyen jelet, de azt nem tudom, hogy én hogyhogy nem tudtam róla, hogy Laura elemi mágus. Vagy tudtam, csak elfelejtettem? Velem még az is megeshet. De az is, hogy ezer fontosabb megbeszélnivalónk volt. Mint például, hogy a gesztenye finom. Minden esetre "ó"-zok egyet elismerően, ahogy megmutatja a kezét.
- Ne is mondd! Csomó varázsige van, amit már alig várok, hogy megtanuljak - bólogatok egyetértően és különben én is ugyanabba a zsebembe szoktam ám rakni a holmijaimat. Kivéve, amikor nem. Most éppen nem. Nekem egyébként nem bántaná a nemtudoménmimet, ha kölcsönadna nekem vagy meghívna valamire. Lehet, hogy nekem nincs olyan nemtudoménmim.
Figyelmesen hallgatom a beszámolóját az ünnepi programról. Hol elmosolyodom, azonban főleg együttérzően pislogok, mert világos, hogy ez neki nem egy nagy élvezet.
- Nekünk lesz fánk! De olyan, amit aztán vissza lehet ültetni - mesélem neki vidáman - Írd majd fel, melyik mondatot olvastad, amikor az óra elütötte az éjfélt! - javaslom ezt a kis extra játékot a fergeteges szilveszteréhez.
- Nem álltok túl közel? - érdeklődöm lágy, mégis komoly hangon az anyukáját illetően, akiről ennyire távolságtartóan beszél. Furcsa, mert én például hiába ismerem csak rövid ideje a bácsikámat, olyan, mintha mindig ismertem volna és mintha mindent tudnék róla. Arról persze fogalmam sincs, ez mennyire nincs így. Viszont talán addig jó neki is meg nekem is.
Összerezzenek Laura kiáltására, rákapom a fejem és figyelem mit csinál. Nos igen, van egy olyan rossz tulajdonságom (?), hogy végtelenül barátságos vagyok mindennel és mindenkivel, azzal egyáltalán nem törődve, a másik ezt mennyire igényli vagy mit szól hozzá. Ennek köszönhetően történt az is, hogy amikor először megláttam Liam bácsit tasmán ördög alakban a nappalinkban, azonnal odamentem köszönteni és megsimogatni, ahelyett, hogy a frász jött volna rám, mit csinál ott egy ilyen fura, valószínűleg vad lény a lakásunkban. Elég az hozzá, kissé értetlenül, de ámulva nézem, amit a lány a vízzel művel, aztán megint a macsekra tekintek.
- Ó, ő a tied? - csodálkozom rá az állatkára, akit szerintem láttam már ugyan, viszont azt nem tudtam, hogy Laurához tartozik.
- Igen, szia - mosolygok vissza a cicusra, ahogy odaül elém és rámnyávog. Ezt én üdvözlésnek veszem. Teljes természetességgel nyúlok felé megsimogatni, mint aki a háztársa szavaiból csak a barátságost hallotta volna meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neffry Ezra
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 60
Írta: 2019. január 9. 05:32 | Link

Emma
#EZra | december 6


Éreztem magam mellett a mocorgást, mert hát, attól még, hogy egy nagy, felfújható dínó van rajtam, amiből éppen hogy kilátszik az arcom, még nem leszek teljesen érzéketlen a környezetemre. Ha így lenne, nem éreztem volna a tolakodó nénit sem, aki be akart állni elém, de nem hagytam, mert nincs olyan meleg, hogy az örökkévalóságig itt szobrozzak.
Éreztem a rám kulcsolódó apró kacsókat, mire igyekeztem oldalra pillantani, kevés sikerrel, mert ha valamim nincs ebben a jelmezben, az a perifériás látás. Így is asszem busás borravalót hagytam a forró italért.
- Szia! Várj, nem látlak jól, így nem tudlak megölelni - jegyeztem meg, kissé kétségbeesett hangon, de ez leginkább a tanácstalanság volt, hogy ha én most elfordulok, akkor bizony beütöm magam a puncsos pultba, az meg nem lesz jó senkinek.
- Öh... hát,, ha gondolod - tártam szét a dínókezeket tanácstalanul és hagytam, hogy elvegye előlem az italt. A karmaim a zacsis cukrokba mélyesztettem, majd egy nagy adagot kiragadva belőle kezdtem el odébb sasszézni. - Lia ugye tudod, hogy nem szabad a vásárban elszaladni? Akkor sem, ha dínót látsz!
Kissé megróvó volt a hangom, ahogy végre sikerült betájolnom, hogy ők merre is vannak egész pontosan.
- Szeretnétek valamit? Gesztenye? Csokis eper? Cukros alma?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2019. január 9. 12:43 | Link

Ezra
what da rawr? | december 6.
~ a ruha


Sok dologra fel lehet készülni egy karácsonyi vásárban, ami éppen csak elkezdődött, de azt hiszem a dinó nekem nem egy ilyen volt. Kicsit talán le is fagytam a látványtól, de anya vagyok, nem engedhetem meg magamnak az ilyen kihagyásokat. Farkasszemet kellett nézzek a kis vörössel, aki érezte is a dolgot, mert nem igen volt hajlandó felém tekinteni, csak a fejét a dinó oldalának döntve szorongatta. Aztán nagyjából egyszerre eszméltünk.
- Ezra - kiáltotta ő, én meg csak álltam ott, nagy szemeket meresztve a t-rex fején lévő rés felé. Nem mintha sok látszott volna ki a férfiből. - Miért vagy dinó? Én is lehetek? Szeretem a dinókat, majdnem sárkányok, igaz anya? Dinókkal miért nem dolgozol?
Azt hiszem az utóbbi dolgait már nekem intézte én meg csak karba font kézzel néztem rá, hogy nagyon édes meg aranyos, én meg tudom, hogy nem vagyok túl szigorú, de mérges voltam, ahogy teljesen ignorálta a kérésem és szót sem akart fogadni.
- Sosem árt a segítség - jegyeztem meg elvéve az italt, meg aztán ki is sétáltam a rosszul ránk néző nénik látótávolságából. Sosem volt gondom az itteniekkel, de valahogy nem sok jót sejtetett az összesúgásuk vagy ahogy sokszor méregettek. Nem vagyok polgárpukkasztó típus. Közben a lányom is elém totyogott és bocsánatot kért mire egész felháborodottan néztem rá csípőre téve a jobb, pohártalan kezem. Bezzeg mikor én mondtam meg se hatotta! - Sem más állatot. Ha szólsz, ide lehet jönni, de szólj, és ne tűnj el szó nélkül, nem szeretem - guggoltam le hozzá megigazítva a ruháját egy nagy sóhajjal. Csak féltem, ez normális, nem? Az más kérdés, hogy talán több dologtól, mint mások, és van is miért.
- SÜTIT! Gesztenyével. Anyának is kell! Meg gyertya - hadarta el én meg szinte azonnal rá is szóltam. - Lia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 620
Összes hsz: 2155
Írta: 2019. január 9. 16:34 | Link

Thomas





Ahogy ott tartom a kézfejemet a fiú orra alá dugva beugrik, hogy pontosan milyen filmben is láttam ilyen mozdulatot. Arisztokratás volt, amiben az úrihölgyek így nyújtották kezüket a kötezelően előírt kézcsókra. Hála Istennek Thomas ezt nem teszi meg, bár nem kétlem, hogy igazi úriember lenne, de ebben a korban ennek már nincs divatja. Így hát miután kigyönyörködte magát a jelen leejtem a kezem.
- Az benne a legkirályabb, hogy vannak varázsigék, amik nekem feleslegesek. Vízlepergetés például. A tanulandók közül meg igazából csak a begyűjtő maradt meg a fejemben, az tetszett a legjobban. Viszont az érdekelne, hogy hogy lehet bűbájt alkotni pontosan. Mármint kitalálok én varázsigét meg kitalálom, hogy mit szeretnék elérni vele, de maga a folyamat akkor sem tiszta. – töprengek el hangosan. Kezdek rájönni, hogy egyre több minden érdekel ezzel a világgal kapcsolatban, de főleg az ilyen mélységei. Hadonászás a pálcával, meg hasonlók, az oké, alap. Na de a varázslat készítés vagy új dolgok kitalálása? Az már teljesen más tészta.
- Azt meg túl macerásnak találták. Nem elég kiválasztani a legjobbat, hazacipelni, de még utána ásni is meg visszaültetni, áá. – legyintek egyet, ahogy a földlabdás fenyőfáról beszélünk. Nagyon jó ötletnek tartom pedig, de hát, akit nem lehet meggyőzni, azt nem lehet meggyőzni. – Biztos ezerszer jobb lesz Liam bácsinál, mint az intézetben volt! Majd meséld el, hogy milyen „hagyományaitok” vannak.  Innen-onnan szoktam hallani mindenféle érdekességet, és mivel nálunk ugye nem igazán van hagyomány, így ami tetszik azt majd én azzá teszem magamnak. A fenyő kérdésében is csak odáig jutottam, hogy műfenyőt soha. – magyarázok nagy lelkesen, hogy Thomas érezze, hogy nem annyira rossz azért a helyzet, mint amilyennek hangzik elsőre. Nagyon jól láttam azt az együttérző villanást a szemeiben, pedig igazából még örülök is neki, hogy mi olyan kis puritán módon éljük meg ezt. Legalább a semmiből építhetem fel a sajátomat, nem kell igazodnom senkiéhez sem.
- Hm, nem is rossz ötlet! De csak akkor, ha te megpróbálod kitalálni abból, hogy mit is olvastam. Segítségül még az oldalszámot is megkapod, meg esetleg a műfaját a könyvnek. Na, deal? – viszem tovább a játék ötletét, amit felvetett. A másik elképzelésemet nem osztom meg vele, prefektus lévén biztos, hogy morcosan nézne rám és erőteljesen tiltakozna a szabályszegés(ek) miatt.
- Nem, ezt nem így nem mondanám. Hogy is fogalmazzam meg….tételezzük fel, hogy van egy ööö eridonos padtársat teszem azt mugliismeret órán. – kezdek bele egy példába, amivel jobban megmagyarázom az anyukám és én szituációt. – Tudod a nevét, meg jó pár dolgot, ami egyrészt az órához kapcsolódan jön elő, másrészt meg azt, amit esetleg udvariasan megbeszéltek az óra keretein belül. Aztán az órának vége, ő megy a következőre vagy akármilyen dolga van, és te is a tiédre. És ennyi. Nem tudsz róla semmi többet. Ismered, de mégsem ismered úgy igazán. Valahogy így vagyunk. Legalábbis erre jöttem rá, amióta itt élek. De ne aggódj, majd kitalálok valamit, aminek örülne. – fejezem be végül. Ezt sem egyszerű elmagyarázni, és a nagy többség számára szintén nem éppen egy vidám dolog, de én nem tartom ezt sem túl szomorúnak. Őszintén szólva kezdem úgy érezni, hogy be kéne fejeznem a szüleim és az otthoni dolgok témát, nem csak Thomassal, de úgy általában mindenkivel. Lehetne ez az új évi fogadalmam.
Persze mielőtt felvethetnék valami értelmesebb témát megjelenik az engedetlen macsek, belekezdek a mentő vízi akciómba, ami kissé döbbent pillantásokat vált ki a körülöttünk lévőkből is. Nyilván halvány lila fogalmuk sincs arról, hogy mit művelek, vagyis inkább arról, hogy ugyan miért is csinálom.
- Hát öhm, igen, kirendeltek mellém egy elemis állatkát, ami segít gyakorolni. Nem mondanám azt, hogy az enyém, Benito eléggé a maga ura. Macskaféle, tudod, ő ugyan senkihez sem tartozik, ő senkié, de én az övé vagyok. Ő választott engem. – felelem neki a sárkányleopárdra mosolyogva. Sokat nőtt amióta nálam van, de még mindig emlékszem, ahogy szinte gurul felém, le sem véve rólam a hatalmas kék szemeit.
- Vá….rj – kezdenék bele, de persze belémakad a szó. Thomas nem igazán értette meg, hogy mit is mondtam, és ismét barátkozósra veszi a figurát. Jó az tény, hogy az állatkám sem éppen az ellenségeskedés mintaképe jelenleg, ahogy ott ül és nyávog a fiúnak. Kinézem belőle, hogy még dorombolni is elkezd. És tessék, mit nem mondtam!
- Úgy látom kedvel téged. – közlöm a teljesen egyértelműt. A cicc hagyja magát megsimogatni, majd odadörgölőzik a fiú lábához, és elterül előtte a földön, hasa és mancsai az ég felé mutatnak. Elfojtok egy vigyort magamban, ugyanis tudom, hogy mi fog következni. Egy hatalmas nagy vízbuborék, ami foglyul ejti majd Thomas kezét. Ha szerencséje van akkor csak az egyik ujját, ha nem, nos akkor az egész kézfejét. Én viszont amíg így el vannak foglalva a fiúk, eltüntetem a vízfalamat. Semmi szükség nincsen rá.
- Kicsit felvágós, megmutatja neked, hogy hogy kapja el az áldozatát. Persze, ahhoz nem terül így ki, mint egy rossz ku.. izé, érted. – egek, hol tanultam én ezeket a szavakat? Még jó, hogy sikerült megfékeznem a nyelvemet, mielőtt elkezdtem volna káromkodni. Zavaromban gyorsan körbepillantok és megakad a tekintetem egy mikulás sapkán a mellettünk lévő zenélős pulcsik között. Gyorsan felkapom, forgatom a kezemben jobbra balra. Sose vettem még fel ilyet, valahol a bennem élő komisz kisgyerek viszont nagyon de nagyon mókásnak találja az ilyesmit.
~ Azzal óvatosan kisasszony! Átváltoztatja  a viselőjét. ~ hallom az árus szavait, csak sajnos már késve, mire ő végig mondja, én már rá is tettem Thomas fejére a mikulás sapkát. Egy lépést hátrébb lépek, hogy jobban lássam mit is tettem szegénnyel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 591
Összes hsz: 2748
Írta: 2019. január 10. 22:02 | Link

LAURA
a forgatagban még téliszünet előtt | x

Mosolyogva hallgatom, ahogy a vízmágiáról meg a bűbájokról áradozik. Közben nézelődöm a portékák közt. Aztán egy árnyék suhan át az arcomon, amikor a varázslatok feltalálása kerül szóba. Ábrázatom egészen szomorúvá lesz. Néhány pillanat az egész, viszont mivel engem nagyjából soha nem látni így, ezért feltűnő lehet. Aztán csakhamar rendezem vonásaimat.
- Eléggé vegyíteni fogjuk az angolszász meg a magyar szokásokat. Előbbi adja magát, hiszen mindkettet onnan vagyunk, utóbbi meg hát... - nézek körbe, utalva az országra, ahol élünk. - Megyünk majd pásztorjátékra meg éjféli misére, de ajándékokat reggel bontunk - állok elő pár példával is. Persze, majd az ünnepeket után mesélek még neki, miket csináltunk. Szívesen mesélem majd el akárkinek akárhányszor. Ebben biztos vagyok.
- Deal - bólintok a könyves játékra, vigyorogva. Áll az alku.
Amit az anyukájáról mond, azt figyelmesen hallgatom, azonban egyre jobban összevonom a szemöldököm. Mert szerintem most pont azt vázolta fel, milyen, ha valakik nem állnak túl közel egymáshoz. De mindegy, a lényeg, hogy értem.
- Szia Benito - köszönök rá sokadszorra a cicaféleségre, immáron a nevén szólítva, most, hogy tudom. Igazán el sem jut hozzám, hogy háztársam megpróbált lebeszélni a barátkozásról, mert a macsek már bújik is hozzám dorombolva, én meg olvadok.
- Awh - dögönyözöm, a hasát is megsimogatva, ha már így felkínálta.
- Öm - adom ki a meglepetés hangját, mikor a kezem elkapja a buborék.
- Te meg mit művelsz velem? - kérdezem, de már érkezik a válasz a lánytól.
- Igen? Szóval elkaptál? - simogatom tovább mosolyogva, a buborékban rekedt kezemmel. Mikor pedig azt hisszük, ennél abszurdabb nem lehet a helyzet, kapok egy Mikulás sapkát a fejemre, ami nemes egyszerűséggel Mikulássá alakít. Hosszú, ősz szakállam lesz és a ruháim pirosra váltanak.
- Hohohó - közlöm Laurával, felnézve rá. Pedig azt akartam kérdezni, hogy áll. Szóval itt guggolok egy sárkányleopárdot dögönyözve a buborékba zárt kezemmel, miközben csak hohohókba tudok beszélni a Télapó sityak miatt. Hát milyen egy klassz karácsonyi vásár, ha nem ilyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neffry Ezra
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 60
Írta: 2019. január 11. 04:22 | Link

Emma
#EZra | december 6


Nem hiszem, hogy pont erre a látványra számítottak a dínón belül. Nem volt kézenfekvő, hogy képes vagyok felölteni egy ilyet és kitotyogni benne a vásárba. Mert öreg vagyok, vagy ilyesmi, gondolom. Közben az csak egy szám, nem hiszem, hogy befolyásolnia kéne azt, hogyan is viselkedik egy ember, legyen az nő, vagy férfi, 20 vagy 97.
- Csak úgy éreztem, ez egy olyan dínós nap. Sosem voltál még dínó? - kérdeztem vissza, felvonva a szemöldökömet, pedig tudtam, hogy senki nem látja, mert annyira azért nem világos ez a cucc belülről, hogy a mimikám kivehető legyen.
Szerettem Liát, főleg, mióta úgy tűnt, hogy kezd egy kicsit megnyílni a világ felé. Nem feltétlenül maradt mindig ki a csoportos dolgokból és nem is hallgatott annyit, kicsit olyan volt, mintha egy normális kislány lenne, akinek az apja nem egy retardált állat. Emma elvette közben a poharat a pultról, míg én próbáltam a helyszínről elnavigálni. Különösebb fennakadások nélkül.
- Tényleg ne csináld! Mi van, ha anya nem talál meg? Akkor mit csinálsz, tücsök? - kérdeztem, az oldalamra vágva a kis, dínó karjaimat.
A süti nekem nagyon is jól hangzott, így egyből rábólintottam, mielőtt kivettem volna az italomat Emma kezéből. - Mennyi gyertya? És honnan veszünk sütit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm the sex-ed teacher in the bk. Get over it!
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 620
Összes hsz: 2155
Írta: 2019. január 11. 16:16 | Link

Thomas




Jókedvű tervezgetésem a mágikus újításokról hamar semmivé foszlik, ahogy észreveszem Thomas arcán átsuhanó, vagyis inkább átcsörtető érzelmeket. Szavaim felhoztak benne egy emléket, ami láthatólag nem éppen kellemes.
- Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet. – mondom neki halkan. Csupán ennyit, és nem többet. Nem teszek fel kérdéseket, nem kezdek el utalgatni arra, hogy láttam, amit láttam. Igen, láttam, és ennyi éppen elég is volt, hogy megértsem ezt a témát inkább ne is hozzam szóba többé. És hogy inkább kétszer is meggondolom, mielőtt belekezdenék valami „alkotásba”.
- Pásztorjáték? Az micsoda? A betlehemes dolog? – kérdezek összezavarodottan. A Betlehemről már hallottam, de ez a szó még ismeretlen nekem. Igaz, hogy nem nevelkedtem vallásos szellemben, szóval nem meglepő, ha ilyen tudatlan vagyok. Az éjféli mise is elképzelhetetlen dolog számomra. Mármint az, hogy én elmenjek egyre. Sok mindent csinálok szívesen éjfélkor, de a misézés, na az nincs közte.
- Reggeeeeel?? – nyújtom el a szót, ahogy elhúzom a számat a gondolatra. Ó egek, hát hogy bírják ki addig?! Persze megvan a hangulata annak is, este egyszercsak odakerülnek az ajándékok, tiszta varázslatos. – Angolszász…ott ha jól tudom akkor a Mikulás jön karácsonykor, és nincs Mikulás Miklós-napon. Itt meg ugye van Mikulás meg Jézuska. Ha vegyítitek akkor jöhet kétszer a Mikulás.
Elvigyorodom a gondolatra, majd a tekintetem megakad a bódék közé kifeszített kötélen himbálódzó díszekre. Fagyöngy. Ez a növény és a hozzá kapcsolódó „hagyomány” sem éppen magyar. Mégis itt virít, vagyis lóg.
- Ez felétek is hagyományos? Átvettétek ti is az amerikai szokást? Szerintem kicsit furcsa amúgy, nem egészen értem a lényegét. – bökök a fagyöngyök felé, amik szerencsére eléggé messze vannak ahhoz, hogy bárki úgy érezze, hogy le kellene támadnia a legközelebbi a nőnemű lényt, vagyis engem.
- El bizony. Remélem el is enged majd, és nem várja meg, amíg a vízbe fullad a kezed. –nevetek a képtelen ötletemen. – Ha mégsem akkor majd később kiszabadítalak belőle, most biztos megharagudna érte. De kényelmesebbé tehetem. – mondom és válaszra sem várva a vízgömb hőmérsékletére koncentrálok. Nagyon hidegnek éreztem már akkor is amikor csapdába ejtette a fiú kezét, de mostanra még jobban lehűlt, hála a külső hőmérsékletnek. Vigyázva, nehogy túlzásba essek elkezdem melegíteni, amíg kellemesen langyos nem lesz. És magamban azért fohászkodom, hogy tényleg csak pár percig tartsa fenn ezt az állapotot az állatom. Aztán már arra emlékszem, hogy a hasamat fogva kacagok az egész abszurd szituációtól.
- Télapó itt van, hó a subája. – kezdek bele egy gyerekdalba még mindig nevetve. Amikor meghallottam, hogy átváltoztatja, akkor először azt hittem, hogy csak az arca fog változni, de nem, Thomasból kiköpött Mikulás lett. A ruhája is teljesen olyannak tűnik, mintha jó pár kilóval lenne nehezebb, mint amennyi. Igazán pompás egy varázslat. Bár, hogy szegény fiú mit gondol erről, azt nem tudom.
- Hoztál nekem valamit a zsákodban Mikulás bácsi? Piros almát? Mogyorót? – kérdezem ártatlanul vigyorogva. Jó, nem egészen ártatlan az a vigyor. Amíg a válaszára várok, addig odafordulok az eladóhoz és a kezébe nyomok pár érmét a sapkáért, meg egy szép halványbarnás pulcsiért, ami a felirat szerint mindig a megfelelő hőmérsékletet fogja biztosítani a viselőjének.
- Vajon te is le tudod venni, vagy csak valaki más?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér