28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2016. december 28. 12:44 | Link



-A cukisága nem fogja mindig kihúzni a csávából.
Soha nem volt szigorú anyuka, sőt gyakran vádolták azzal, hogy túl sokat enged. Ebben azonban nem engedett, elvárt, hogy a kislánya mindig köszönjön, ha kérdezik válaszoljon, és legyen hálás ha kap valamit. Hanna nagyon ügyesen megtanulta ezeket a dolgokat, de Magyarország kifordította magából, csak vigyorogni tudott, és nagyon harapni a kapott édességbe. Rora óvatosan belecsípett a lánya arcába dorgálásképp, és inkább az újdonsült ismerősre figyel.
-Nagyon szép neved van. Kicsit franciás.
A vonásai viszont nem voltak azok. Rora modortalanságnak gondolta, hogy nekiáll tippelgetni, úgyhogy csak elejtett egy apró megjegyzést, reménykedve abban, hogy a lány talán megmondja, honnan származik.
-Igazából csak látogatóban vagyunk a faluban. Budanekeresden lakunk, egyelőre én pedig Pécsett tanulok, az egyetemen. Te a kastélyban tanulsz?
Mikor kimondja a kastély szót, Hanna rögtön arra fordítja a fejét, és tapsikolni kezd. Már az első pillanattól nagyon tetszett neki a kastély, de eddig elkerülték, nyilvánvaló okokból kifolyólag. Még nem döntötte el, hogy hol fognak sátrat verni, vagy egyáltalán maradbaka-e Magyarországon. Sok minden múlik másokon, talán túl sok is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2016. december 31. 16:57 | Link

::Auróra

Teljesen igaza van, ha ennyire édes a kicsi, akkor is fontos, hogy tisztában legyen ilyen alapvető dolgokkal. Bár kicsi még, és amennyire magamat meg a cukisággal való befolyásolhatóságomat ismerem, nehéz lehetne nekem eldönteni, mikor és miben lehet neki engedni. Talán mire egyszer gyerekem lesz javul ez nálam, vagy majd ugyanilyen értetlenül állok az egész előtt. Ki tudja, messze van az még..
- Köszönöm. Igen, ezt sokat mondták mikor kicsi voltam, de apu mindig mindenkinek elmagyarázta, hogy a nevem igazából a skandináv országok valamelyikéből származik. Mindenesetre nálunk Svédországban nagyon kedvelt.
Kezdek kicsit beszédesebb lenni, de még mindig visszafogottabban ahhoz képest, ahogy szoktam. Képes vagyok rengeteget beszélni, mindenféle lényegtelen dologról, ami persze engem érdekel és nekem fontos, másoknak meg kötve hiszem. De szerencsére egyelőre még szépen és meglehetősen lassú ütemben ismerkedem az idekerülésem óta.
- Igen, mestertanonc képzésre jöttem és most itt is lakom a kastélyban, de nem tudom még mi lesz - kezdek bele a válaszadásba még mindig mosolyogva - Na és ti rendszeresen jártok ide látogatóba vagy nem igazán foglak benneteket többet erre látni?
Azért egy kicsit elszomorítana, hogy amilyen keveseket ismerek, és amilyen felszínesen, még csak nem is idevalósiak és nem is fogok velük találkozni, talán ha még életemben egyszer-kétszer.
- Nem lenne kedvetek esetleg beülni valahova egy kávéra vagy sütire? Vagy siettek?
Megszokott módon nagyon közvetlen vagyok. Lehet, hogy túlzásnak is tűnhet, ha valaki nincs annyira ehhez szokva mint én. De egyértelműen csak kérdés és javaslat volt, nem fogja földbe tiporni a kis lelkem az elutasítás sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogolyfalva Mágustanácsa
INAKTÍV


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 58
Írta: 2017. november 25. 17:21 | Link


Bogolyfalvi Karácsonyi Vásár
november 25. - január 6.


Elérkezett az év egyik legvarázslatosabb időszaka. Advent első vasárnapján megnyitotta kapuit a hagyományos ünnepi vásár. A falu karácsonyfája a hivatal mellett magasodik, ágain megannyi mágikus fénygömb ül, tetején csillagdísz világlik. Napról napra egyre több dísz jelenik meg rajta, hiszen az itt lakók rendre feltesznek rá egy-egy újabb, általuk készített darabot.
A vásár ideje alatt gyakorta csendül fel ünnepi muzsika a téren. Hol csak gramofonból szól, míg máskor a karácsonyfa előtt, a hivatal lépcsőjén vagy éppen az adventi koszorú mellett kisebb-nagyobb kórus sorakozik fel, hogy ünnepi énekekkel melengesse a jelenlévők szívét.


A Boglyas tér parkja körül sorakoznak egymás után a bódék, melyekben az ország különböző tájairól érkezett árusok, főként kézműves kínálják portékáikat, míg a falubeli éttermek és más vendéglátóhelyek standjai meleg italokkal, ínycsiklandozó ételeket várják a vásárjárókat. A forgatag felhozatala igen változatos. Régiségek, újdonságok, könyvek, kelmék, képek, szépek, színesek... bőven akad látni- és vinni való.


A karácsonyi időszakra csillagokkal ékesített fák körbeölelik a tér parkját, amelynek a közepén álló, bagolyszobrokkal díszített, befagyott vizű  szökőkút az ünnep alkalmából adventi koszorúvá lett. Közepe felé varázslatos fényfüzérek futnak, peremét örökzöld ágak borítják, rajta pedig négy gyertya várja, hogy minden vasárnap eggyel többük lángja gyúljon fel.


A tér szélén három jámbor rénszarvas álldogál, szalmaágyakon pihenve, zöldségeket és gyümölcsöket majszolva, míg gazdájuk, egy őszhajú, skandináv férfi be nem fogja valamelyikőjüket a kétszemélyes szán elé, amire bárki felülhet másodmagával vagy akár egyedül és tehet egy komótos kört a falu körül. Az állatok gondozója nem tart velük. A rénszarvas tudja a dolgát.



Varázslatos Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!
                                                    a Bogolyfalvi Tanács


Adam Kensington tollából
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 26. 19:59 | Link

Benedek
http://fashiongum.com/wp-content/uploads/2016/11/Cute-Womens-Outfits-For-Winter-2017-2018-2.jpg


A karácsonyi vásár engem is levonzott a faluba, ezúttal legális keretek között, ergo, nem lógtam ki, amikor nem kellett volna. A lázongós korszakom úgy tűnt, lecsengett, ám én még koránt sem vettem volna biztosra, hogy a továbbiakban pedáns mintagyerek leszek, aki mindig mindent készséggel betart. Az már beteges lenne, ha robotként működve mindenben szót fogadnék. Mintha nem is én lennék.
Arcomon elégedett vigyorral baktattam a Boglyas térre az aznapra kiválasztott, karácsonyos szettemben, amit az egyik barátnőmtől örököltem meg, mert kinőtte a rucikat, és nem volt szíve kidobni, de rám meg pont jó. Jó magas csajszi, hozzá képest én töpörödött törpikének érzem magam. Nem csoda, hogy panaszkodik, hogy nem fog fiút találni magának, mert túl magasnak érzi magát, de szerintem meg pont ezért jó neki. Ő legalább eléri a legmagasabb polcokat is, míg nekem létra kéne hozzá. Jó, azért a 168 centimmel én se panaszkodhatok, de reméltem, hogy ettől tovább nem növök. Ez nekem pont tökéletes méret, én elégedett voltam abban a pillanatban a külsőmmel, amit tartásom is mutatott.
Nagyon nem öltöztem ki, fölösleges, ez csak egy vásár, és egy-két bögrényi forró csokinál többet nem igen akartam költekezni, gondolnom kellett rá, hogy a bőröndömbe beférjen minden, amikor megyek haza nyáron.
Tetszett a látvány: mindenfelé színes fényvilág, karácsonyfák piros-arany, és egyéb színű díszekkel megpakolva, a bódék felől áradó ételillat, a kis standok portékái – amik néha sajnos túlárazottak, az én pénztárcámhoz képest.
Csodaszép. Jó lett volna, ha nem egyedül kellett volna mindezt megbámulnom, de ebben a kora délutáni időszakban még magam voltam csak. A legtöbb ismerősömnek, barátomnak még volt valamilyen plusz órája is. Kevés korombeli barátom volt, aki az én évfolyamomra jár, az idősebbekkel előbb elegyedtem szóba.
Ahogy körsétám végén visszataláltam a tér széléhez, elfogott a gondolat, hogy kipróbáljam a szánkázást a rénszarvassal, de azt jobb lett volna társaságban, egyedül olyan unalmas ez így.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 26. 21:02 | Link

Fruzsina Ingrid

Halottam a karácsony vásárról, ami lent van a faluban. Ide is begyűrűzött ez a szokás, vagy ebben nem különbözik a muglitársadalom a varázslóétól. Itt is van ilyen kis vásáros banzáj. Mindegy, azért körbenézek. Egyedül nem jó lemenni, de mindenkinek van valami dolga, vagy már lementek. Elkezdek baktatni a faluba vezető úzon. Jobban mondva követem a többi diáktársamat, akik oda mennek. Leérve körbenézek az árusok között, tetszenek a cuccaik, de nem akarok olyan dolgokat venni amire nincs szükségem. Van nálam pénz, csak a felesleges pénzköltést nem szeretem. Végig megyek a bazársoron, és már a tér szélén állok. Visszamegyek egy bögre kakaóra. Az egyik árusnál kértem, de valamit nem értett rendesen és kettővel adott. Rendes mert, egyet fizet kettőt kap akciót alkalmazott az esetemben. Nem tudom, mit kezdjek a plusz adaggal. Így morgósan jutok vissza a sor végére, a tér szélére. Körülnézek, és látok egy lányt, aki hozzám hasonlóan egyedűl van. Érzésem szerint nem vár senkit, mert kicsit kétségbeesett, céltalan tekintete van. Bátor vagyok, mert odalépek hozzá. Kezdésen törnöm sem kell a fejem, hiszen már meg is van.
- Szia! Elnézést ha zavarok. Lugosy Benedek vagyok, elsőéves Navine tag. Véletlen két bögre kakaót kaptam egy helyett, ha kéred szívesen odaadom. Te is a suliból jöttél? -
 Hirtelen futott át az agyamon, hogy ne biztos ám, ő is az iskolában tanul. Ciki volt a kérdésem, de helyén való. Nem akarom zavarni. Ha vár valakit, majd lekoptat. A kakaóra így is, úgy is a vendégem. Csinosan néz ki, van ízlése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 27. 12:26 | Link

Benedek

Jól esett a vásárban időzni, de kezdtem unatkozni így, hogy egyedül voltam. Már épp fontolóra vettem, hogy visszainduljak a kastélyba, ahol jó meleg van, és nem ilyen szeles az idő, amikor megszólított egy fiú. Kedves arcú, és tök rendes tőle, hogy meghívott, nem lett volna szívem visszautasítani. Az annyira ciki mindig, pláne, hogy ritkán vettek észre a fiúk. Erre most itt egy srác, aki idén jött valószínűleg a suliba, legyen már jó benyomása a főnixekről.
- Szia. Jaj már, dehogy zavarsz! Én Bálint Fruzsina Ingrid vagyok, úgy hívsz, ahogy tetszik – mivel mindkét nevemre hallgattam, felajánlottam, hogy válasszon ő, melyik szimpatikusabb neki, lelke raja, hogy Fruzsina, vagy Ingrid leszek-e a szemében.
- Köszönöm, kedves tőled. Már kezdtem szörnyen unatkozni – mosolyogtam rá barátságosan, a sárgák jó arcok, legalábbis volt pár ismerősöm onnét, róluk abszolúte semmi rosszat nem tudnék mondani.
- Igen, igen, eridonos vagyok, egy évfolyammal feljebb, ketteske. Hogy érzed magad itt? – faggattam. Nekem az első évem borzalmasra sikeredett, vérszegény a teljesítményem a kapcsolatok terén, hiába lett jó a bizonyítványom, de idén most erre gyúrok, hogy észrevegyenek az emberek. Persze, kell néha az a bizonyos énidő, de egy idő után simán ráunok saját magamra, szükség van mások társaságára, úgy sokkal nagyobb a buli.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 27. 23:10 | Link

Fruzsina

Nem küldött el, és ez a lényeg. Örülök ennek, hiszen csak úgy rátörtem. Várhatott volna valakire, de valami azt súgta nekem, hogy nem. Megint feljön a suli téma, de nem akadok ki rajta. Válaszolok rá, már kezdem megszokni, hogy elsőévesként mindeni felteszi ezt.
- Jól érzem magam. Mugli világban nőttem fel, így nehezebb lesz megszokni a varázslatból fakadó dolgokat. Van ami már nem is zavaró, csak a szellemek és az izgő mozgó, beszél festmények azok, amik még igen szokatlanok a számomra- Neked is  nehezen ment egyes dolgok megszokása? -
 Mesélek neki az eddigi tapasztalatokról. Nagyon kedves lány, és barátságos. Ami rólam nem mindig mondható el. Nem tapintatlannak vélem magam, hanem zárkózottnak.
- A falu is nagyon bájos, nekem nagyon tetszik. Bejönnek ezek a régi házak, és az emberek is kedvesek. A vásár is nagyon jó, főleg,  hogy lehet korcsolyázni is. -
 Nem tudom pontosan mire irányult a kérdése. Az iskolában, vagy itt lent ezen a rendezvényen hogyan érzem magam. Ezért válaszoltam neki így, hogy mindkettőt belevettem a válaszba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hok Olívia
INAKTÍV


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2017. november 29. 19:56 | Link


Olívia azt sem tudja hová kapja a fejét.
Olyan csodálatos minden körülötte, amilyet eddig még soha nem látott. Sosem volt valami igazán Karácsonyi hangulata, de most... úgy tornyosulnak felé az ünnepek, hogy a lehető legjólesőbb érzéssel szakadnak a nyakába a csilivili díszek, a karácsonyi nóták, a fahéj és narancs illatok, a szegfűszeg, a sült gesztenye... és megannyi fantasztikus dolog. Útközben erre egy mézeskalácsos bódét is látott, meg a kürtőskalácsost... aztán nem tudott ellenállni a sült gesztenyének, és a gyerekbarát forralt bornak.
A lassan meginduló havazásnak hála alaposan beöltözött most. Sálat és sapkát, kesztyűt is vett, és vastag, fekete harisnyát a nadrágja alatt.
Majd egy hatalmas pohár forralt borral és egy még hatalmasabb zacskó sültgesztenyével a kezében megáll a hatalmas, szépen fénylő karácsonyfa alatt, ahol a találkahelyüket beszélték meg, még bagolyban. Igen, Pánnal. Azaz Peterrel.
Már eltelt egy rakás idő azóta, hogy találkozhattak. Igaz, hála az égnek, szinte nap mint nap összefuthattak addig, és Olívia nem is hagyta, hogy barátja sokat legyen egyedül. Kihasznált minden pillanatot, hogy Peterrel lehessen, ha már a fiú végre ott volt az ő közelében megint, s Olívia boldogabb volt, mint valaha bármikor egész eddigi életében.
Sokszor tanultak együtt a fiúval a könyvtárban, vagy a klubhelyiség kandallója előtt, még ha nem is ugyanazt a házi dolgozatot írták. De így is remekül tudtak segíteni egymásnak. Kondéros kekszet majszolgatva üldögéltek a klubhelyiség ablakánál, és figyelték az első lehulló hópelyheket... aztán az egyik nagyszünetben Olívia alaposan megdobálta Petert hógolyóval az udvaron, végül mind a ketten csupa havasan és vizesen kikötve a nagyteremben...
Végre megint együtt voltak, elválaszthatatlanul, egészen úgy, mint régen. De ahogyan közeledett a téli szünet időpontja, és egyre több tanulnivalójuk akadt, kissé elszakadtak egymástól. Most viszont Karácsonyi vásár van a faluban! És ez egy olyan hír volt, melynek hallatán Olívia teljesen felpörgött, és egyszerűen nem hagyhatta, hogy ezt a remek kis szórakozási lehetőséget kihagyják.
Ezért hát most itt ácsorog, a fenyőfa alatt, Peterre várva, aki remélhetőleg hamarosan felbukkan. És ha felbukkan... akkor Olívia arcán sosem látott vigyor terül szét, és már messziről integet a fiúnak, hogy csatlakozzon.
- Nyisd ki a szád! - szólítja fel majd vigyorogva barátját, köszönés gyanánt, amikor az elég közel ér hozzá, és Olívia megcélozza Peter száját egy sültgesztenyével. Remélhetőleg sikeresen.
- Nem bírtam megállni, és vettem. Együnk! - vigyorog ezután, majd a finom, fűszeres forralt bort is a fiú felé nyújtja. Jó meleg, és üdítő. Csodálatos hangulatot ad most ennek a lassan alkonyi késődélutánnak. A fények is egyre több helyen tűnnek fel, ahogyan sötétedni kezd. De szerencsére van még jó sok idejük takarodóig.
Utoljára módosította:Hok Olívia, 2017. november 29. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 2. 15:25 | Link

Benedek


Örültem, hogy volt bátorsága leszólítani, és nem tutyimutyin viselkedett, mint a legtöbb korombeli srác. Kivéve az a rellonos idióta, amelyik sportot űzött abból, hogy bosszantott valami aprósággal. Na, neki már túl agy volt a szája, többségében az én káromra.
- Na, ebben van máris közös pontunk, én is onnan jöttem. félvér vagyok, anya mugli származású bájitalfőző mester. Saját vállalkozása van, egyedül nevel – ja, mert apám nem volt jelen az életemben, de még nem találtam elég okot, észérvet arra, hogy miért lenne jó ötlet, jobb ötlet feladnom a keresését.
- Jaj, ne is mondd. A Bibircsókos banya a legutálatosabb mind közül. Pletykás vén csoroszlya – nem voltam az idősek ellen, félreértések elkerülése végett. Azonban voltak olyan festményegyedek, amelyek esetében nem csodáltam, ha a diákság java része bosszúból rászórta a némító átkot. – Nem igazán, leginkább az szokatlan csak, hogy itt nem igen lehet internetet használni, csak rúnázott készülékkel, az meg, ha jól tudom, engedélyköteles. De majd még utánajárok ennek, hátha néhány muglis tárgy segít megszokni ezt a helyet – ez a téma engem is érdekelt, majd Oravecz tanárnőt szabadidőmben megkeresem, hogy világosítsa meg e téma terén kicsit még ködös elmémet.
-  Igen, a falu nekem is tetszik, főleg az, hogy itt mindenki ismer mindenkit, szóval, ha segítségre lenne szükségem, akkor sem kell kétségbe esni. Egyszer egy kimenőnapomon eltört a lábam a kastélyba visszafelé menet. Szinte rögtön kaptam segítséget. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem kell óvatosnak lenni, mindenkivel azért ne állj szóba. Sose tudni. Az üzlettulajokkal és a dolgozókkal érdemes jó viszonyt ápolnod – na igen, az a biztos pont. Meg ugye a diákok, csak tudni kell, ki a diák, ki falulakó dolgozó, ami nem egyszerű egy frissen, mugliktól érkezettnek.
- Á, én nem tudok korcsolyázni, idén már volt lábtörésem, inkább kihagyom a következő kört a gyengélkedőre, ha lehet – vigyorogtam kínosan, s zavaromban szőke fürtjeimbe túrtam. A korcsolyázást nézni jó, de nem mondhatnám, hogy nekem találták ki.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Peter Jesse Moore
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 16
Írta: 2017. december 3. 15:04 | Link

Hook

A lehető legjobb döntésnek bizonyult a Bagolykő. Nem csak azért, mert fejleszthette a nyelvtudását, és mindemellett még rengeteg remek ember vette körbe, hanem azért is, mert újra itt volt neki Hook. Nagyon hiányzott már neki a lány, a hosszú-hosszú beszélgetések és a közös programok. Most, hogy újra együtt voltak igyekeztek bepótolni az elmúlt éveket, így szinte minden napra jutott valami, amit őszintén szólva egyáltalán nem bánt.  Érezhetően jobb volt a hangulata, mióta szinte minden szabad percét a lánnyal töltötte. Más számára minden bizonyára unalmas lett volna csak egy emberrel tölteni a szabadidejét, de Peter kifejezetten örült, hogy a lány ennyire kereste a társaságát.  
Most éppen a falu béli karácsonyi vásárba igyekszik, hiszen már így is késésben van. Nem akart elkésni, de a szobatársai mindenféle kérdéssel feltartották, ami eléggé bosszantotta. A hidegtől és a hótól vastag szövetkabáttal és sapkával igyekszik védeni magát, bár nem sok sikerrel. A sapka alól kikandikáló hajtincseire egy-két kósza hópehely hullik, enyhe csillogást adva hajának.  
Ahogy közeledik a megbeszélt hely felé, már messziről látja, hogy a lány integet neki. Arcára széles mosoly ül ki, ahogy egyre inkább közelebb ér. A lány felszólítására engedelmesen kinyitja száját, valami finomságban reménykedve. A sültgesztenye célba talál, ő pedig élvezettel eszi meg.  
- Neked is is szia – nevet a lányra. Nem számított ilyen fogadtatásra, kicsit meglepődött, bár mi mást is várhatott a lánytól?  
- Egyébként köszönöm szépen, nagyon finom. Merre tovább? - Miközben felteszi kérdését elfogadja a feléje nyújtott poharat, de még nem kóstol bele az italba, helyette inkább körültekint a vásárban a fel-fel tűnő fényeket szemlélve .
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. december 3. 15:09 | Link

Várkonyival vásárolgatás



Lala szerette a karácsonyt, mint ahogy a legtöbb ember is szerette. Nem túl nagyon és nem túl kicsit, nem volt karácsonybolond, de azért a hangulata már megvolt a halászléhez és töltött káposztához, azonban arra még várnia kellett.
Még szerencse, hogy volt más teendője is, amit meg is tudott valósítani és ilyen volt meglátogatni a karácsonyi vásárt is, amire általában minden évben ellátogatott, szerette a bazárokat, a színeket, meg a nagy forgatagot, ami majdnem magával sodorta őt, és a illatokat, amik ott szálltak a levegőben, minden látogató orrába belemászva, hogy aztán a nyálát is kicsordítsa a vendég szájából.
Nem is volt egyedül, fekete szövetkabátkában és féloldalt viselt francia kalapban sétált azzal az emberrel, aki miatt idén már karácsonyi ajándékot sem kért, mert úgy érezte, megvan mindene. Mosolygott is, mint egy bolond és folyton jó kedve volt, ha csak látta is az urat.
- Szóval mit szeretne megnézni elsőként?  - kérdezte, felnézve Várkonyira.
- Vagy enne valamit? Jaaj érzem a kürtöskalács illatát, együnk olyat!- a férfi ujjaiba fonja övéit, hogy húzni tudja az egyik stand felé, remélve, hogy sikerrel is jár. Mert hát jóval nagyobb mint ő és hiába erőszakos, ha nem engedik, hogy az legyen, bizony nem fog kürtöskalácsot enni ma, az tuti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 3. 16:44 | Link

Minek nevezzelek...

[zárt]

A Csillagvizsgálós találkozót követő éjszaka a legcsodásabb ajándék volt, amit kaphatott az élettől, de az utána következő napokban valahogy nem mozdultak az események. Az együtt töltött idő többsége munkával telt, még ha el is csattant egy-egy csók, vagy történt néhány gyengéd érintés, de komolyabbra nem került sor. Ennek okát Várkonyiban kell keresni, ő nem iparkodott, hogy újra megtalálják a közös pontokat egymásban. Nem akarta elkapkodni, nem akarta, hogy rutinná váljon, hiába, hogy többet járkáltak együtt a szertárba, mint kellett volna. Nem akarta elhinni, hogy ez vele történik. Hogy jön egy fiatal kis csitri, aki a pimaszságával, a végtelen türelmével, a szeretetével, bájával, női fifikával apránként lebontja majd a vastag kőfalakat, amit maga köré épített. Eleinte félt a sebektől, sőt még most is fél, de egy idő után erősebb lett a vonzódás, mint a rémület taszítása, míg végül a várat körülvevő vizesárok fölé kecses, ám vékony híd került, amin egy ember, egy lány be tudott hatolni és bentről olvasztotta meg a jégkirály szívét. Most pedig itt sétál vele, kézen fogva a karácsonyi vásárban. Senkivel nem sétált évek óta kézen fogva, még a lányával sem. A hasonló vásárokat rühelli, egyáltalán az embereket is rühelli, azt is, ha ki kell mennie az utcára, ha viselkedni kell...és mégis. A közelgő ünnep gondolatától is hányingere van, de a mellette csivitelő, élettel teli hölgy kedvéért még ezt is elfelejti. Szemét rajta felejtve a hetykén odarakott kalap alatt megbújó "mindent visz" arcon és mosolyog. Kezét a kis kacsóval együtt süllyeszti a zsebébe. Tekintete lángol, belülről emészti valami rég elfeledett, de most újra fellángoló tűz.
- Nem fázol? Majd a zsebemben melengetem a kezed. - Aztán válaszol is.
- Amit látni akartam, azt már látom is. - Beissza a kellemes látványt, a sokadalom is megszűnik körülötte néhány hosszú percre. Eljutnak hozzá a Kedves szavai, de még nem reagál semmit. Előbb észhez kell, hogy térjen. A húzásra azonban szétpukkad a szappanbuborék, lábai megindulnak a lány után gépiesen. Megszakadt a szemkontaktus, Lalát úgy látszik a kürtöskalács vagy mi jobban izgatja. Lemondóan sóhajt, lassan kezdi megszokni, hogy bár ő a fej, Lanetta a nyak és neki arra kell fordulnia, amerre szerelme akarja. Egyelőre még a látszathoz sem ragaszkodik, legyen csak öröme a kisasszonynak. ha valaki felbosszantja, majd az órán levezeti, vagy az aznapi kóborló nagyon rosszul jár. Andalgó emberek között botorkál a tömegben nyomakodva előre a szag után. Közben többen kis híján feldöntik, ketten a lábára lépnek, de megy. hanem, amikor egy gyanús alak a pénztárcája után kaparászik, na akkor elszakad nála a cérna. Elengedi a lány kacsóját, megáll, és a gyorsan távolodó ismeretlen után kiabál.
- Azt a kutya mindenedet! Állítsák meg! Tolvaj! -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. december 5. 06:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. december 3. 19:37 | Link

Nevezz nevemen édes Cheesy


A szép szavakra elmosolyodott a lány, imádta hallgatni a férfi bókjait, pedig ha régebben ilyet mondott egy fiú, rögvest ott is hagyta, bénának találta, unalmasnak, üresnek, Várkonyi szájából mégis igaznak hatott, komolynak, tökéletesnek, mint amit minden nő hallani akar, de csak ő hallja.
Ezért pedig azonnal érdemelt egy csókot a férfi, már húzta is volna oda a férfit, ajkaik pár milliméterre voltak egymástól, mikor megérezte a kürtöskalácsot, ami rögtön kibillentette romantikus hangulatából és gyomra felüvöltött, hogy neki is kell egy.
Ment is szerezni, húzva az urat, de célként egyedül a kalács lebegett és nem is igen vette észre, hogy már nem markolta az úr kezét, csak mikor a gőzölgő, cukros édesség a kezében volt és meghallotta kedvese ordibálását.
Rémülten rohant oda hozzá és mikor látta az elfutó alakot rögtön az jutott eszébe, hogy valamivel megkárosította az urat. Tehát nem is kérdezett, nem állt meg, csak addig, míg Várkonyi kezébe nem nyomta a kürtöskalácsot.
- Mindjárt elkapom! - jelentette ki és máris sprintelésbe kezdett, a kviddics edzések még nem voltak olyan rég, hogy ne legyen edzett a teste és hajtotta a vágy, hogy Várkonyinak is bizonyítson azzal, hogy el tud kapni egy tolvajt.
Embereket kerülgetett, néhányba bele is ment, csak, hogy ne veszítse szem elől a futó alakot, szerencsére elég apró volt és vékony ahhoz, hogy átférjen gond nélkül a legkisebb, tömeg alkotta lyukon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. december 3. 21:07 | Link



Az egész azon a borongós novemberi délutánon kezdődött, amikor egyszer csak azon a gondolaton kapta magát, hogy mi van, ha csak azért hiszi, hogy nem szereti a nőket, mert sosem volt még dolga eggyel sem. A következő pillanatban pedig már meg is csókolta Vesznát, miután összeszedte minden bátorságát, felkészülve arra is, hogy a lány aztán felpofozza és soha többet szóba sem áll vele. Minden várakozásával ellentétben az ezt követő próbálkozását, hogy szabadkozzon és bocsánatot kérjen a vakmerő kísérletért, már a lány fojtotta belé. Most meg itt vannak. Kissé még nehezére esik elhinni. Két hét távlatából valahogy roppant nehéz felfogni, hogy tulajdonképpen most valahogy minden olyan végtelenül normális. Szinte már hihetetlen is, főképp ahogy most kézen fogva, nevetgélve sétálnak a vásárban csak úgy.
- És azt tudtad, hogy a brokkoli tulajdonképpen virág? - kérdezi meg szája szegletében bujkáló mosoly kíséretében, futólag pillantva a lányra, majd a következő pillanatban nevetősen szusszan és újra meg is szólal, szabadkozó mozdulattal emelve fel a kezét tenyérrel a másik felé.
- Megígérem, hogy sose kapsz majd tőlem egy csokor brokkolit. Se karfiolt, mert amúgy az is virágnak számít - közli félig már kuncogva is. Hátratűri aztán a szemébe hulló göndör hajtincset, és kezét a kabátja zsebébe rejti.
- Viszont mit szólnál hozzá, ha mondjuk este filmet néznénk? Csak előbb meghívom a kisasszonyt egy bögre forró csokira, már amennyiben nincs ellenvetése - javasolja, mi is legyen a következő lépése ennek a sétának, miközben megáll, hogy aztán egy kecses mozdulattal emelje meg a lány kezét, úgy fordítva, hogy gáláns csókot nyomhasson a kézfejére. Mosolyogva pislog fel közben, majd meg sem áll a legközelebbi standig, ahol kapni lehet forró csokit, hogy kettőt kérjen is nyomban.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. december 3. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. december 3. 22:21 | Link

Farkas

Valahogy így történt. Eléggé szomorú voltam akkoriban. Nagyon hinni akartam a kapcsolatomban, ami már nem volt az. Nem csak szerettem Asht, szeretem a mai napig, és szeretni fogom a halálomig, sőt, majd a másvilágon is, de tovább kellett lépnem, ahogy neki is. Sokáig küzdöttünk azért, hogy elismerjük, vége van. Legalábbis itt és most. Aztán, amikor már éppen úgy határoztam, hogy én leszek a könyvtár mumusa, megtörtént. Megérkezett a csók, ami kellett, ami kirángatott abból, ahol eddig voltam. Nem is tudom, valahol mélyen.
- Nem szeretem a brokkolit, de a karfiolt igen. Jó a brokkolit is megeszem, de nem kötelező jelleggel.
Mondjuk gomba mellé leginkább. A karfiol viszont jó, bárhogy és bármennyit képes vagyok belőle elfogyasztani. Komolyan, hajlandó vagyok addig enni, amíg kis pocakom nem lesz tőle. Ott laknak a karfiol babák. Ujjaimat az ujjai köré fonom, kellett volna kesztyűt hoznom, de majd megállunk egy forrócsokisnál, legalábbis remélem, hogy akad már itt ilyen is. Tavaly például elég későn jöttek ki, minden nap szomorúan bandukoltam haza.
- Szóval hozhatsz nekem, és cserébe kapsz ebédet. A vágott virágot amúgy sem szeretem... vigyázz a szádra, hideg.
Teszem hozzá gyorsan, mikor felemeli a kezem, és csókot nyom rá. Zavarban vagyok, tiszta piros, meg tényleg nagyon hideg, kellett volna az a kesztyű. Még a végén azt mondja, hogy ilyen piros ujjú nővel nem is kezd, és inkább ő is elmegy csereaurornak valahova. Nem élem meg jól a veszteséget, azt hiszem. Viszont éppen, hogy elkezdhetnék agonizálni a problémán, megérkezünk a lényeghez, a forrócsokihoz.
- Kérdezd meg, hogy van-e chilis.
Korábban csak mentásat ittam, de a húgom tavaly rábeszélt erre, és azóta mindig chiliset kérek. Van benne valami annyira nagyon különleges, amitől egyszerűen nem tudok szabadulni. Függő lettem.
- Ma én választok filmet, úgyhogy valami ultranyálassal kezdünk ám. Igazából szerelem, vagy Én és a hercegem. Hm.
Nem, biztos, hogy nem ilyenekkel, csak ugratom, és a mosolyomból szerintem sejti is. Mindenképpen olyat szeretnék, amit mind a ketten élvezünk, ezeket pedig szigorúan Lilivel nézem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 4. 15:44 | Link

Fruzsina

Sajnálattal hallom, hogy eltörte a lábát nemrég. Nem kellemes dolog, de ha vigyáz az ember, akkor ezt is meglehet előzni. Jó hallani, hogy ő is ugyanonnan jön, mint én. Így már van egy ember, aki megért egy kicsit engem. Élvezem a társaságát. Örülök, hogy volt bátorságom leszólítani.
- Sajnálom, hogy így jártál, és megértem az óvatosságodat. Egyben áldás és átok, ha egy helyen nagyon ismerik az emberek egymást. Mindennek meg van az előnye, és a hátránya. Én nagyon városi ember vagyok, abban a tekintetben, hogy szeretem a nyüzsgést, a forgatagot. Legyen valami, történjenek a dolgok körülöttem. -
 Mesélem neki, hogy miért szeretem jobban a városi közeget. Ezzel nem azt akarom érzékeltetni, hogy lenézem a falusiakat, csak nekem kell a nyüzsgés.
- Persze kell a nyugalom is. Én is szeretek elvonulni egyedül, de szeretek a forgatagban lenni.  A város zaját. -
 Fejtem ki jobban neki, de szerintem ennyi elég is ebből a témából. Nem akarom untatni őt, így rövidre fogom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 390
Írta: 2017. december 4. 21:45 | Link



- Van egyáltalán olyan ember, aki szereti a brokkolit? - kérdezi kuncogva, mielőtt még kissé elgondolkodva ingatná a fejét egy pillanatig, hogy aztán meg lelkes bólogatásba kezdjen az ajánlatra válaszul.
- Ez remekül hangzik. Vágott virágot meg nem is adnék úgy mellékesen. Sajnálom megölni őket. Valami szép cserepeset viszont még kaphatsz, ha hazavinnél esetleg egy darabot a kis esőerdőmből - teszi máris hozzá, szeme sarkából pislogva a lányra, lesve, hogyan is reagál erre. Azt végtére is megbeszélték már, hogy terromágusként, meg most már botanikus-tanoncként gyakorlatilag a növényei hozzánőttek, nagy szó, ha megválna bármelyiktől is, mert esetleg Veszna hazavinné. Márpedig fura mód tényleg nem érzi, hogy foggal-körömmel ragaszkodna hozzájuk, ha arról van szó, hogy a lányhoz kerüljön egy is belőlük. Csókot nyom aztán a lány kézfejére, nem törődve a figyelmeztetéssel, és azt követően is csak mosolyog. Nem fagyott ám oda, annyira mégsem hideg a keze. Mi több, annyira nincs is azért hideg, még ha december van is egyébként. Két tenyere közé szorítja azért a lány kipirosodott kacsóját, majd rálehel, ne fagyjon ám meg, mert még letörik, az meg mekkora kár lenne már, amilyen szép, kecses keze van.  
- Igenis - dünnyögi válaszul, aztán már kérdezi is, hogy van-e chilis forró csoki, hamarosan meg már át is nyújtja az egyik poharat a lánynak, kifizeti az innivalót, végül pedig a sajátját is megkaparintja, hogy aztán sétálhassanak tovább nézelődve a rengeteg kirakott csecsebecse és portéka forgatagában.
- Ha ragaszkodsz hozzá, lehet nyugodtan. Majd utána ellensúlyozzuk valami komolyabbal... vagyis hát nem is komolyabb, csak más fajsúly. Láttad már a 2005-ös Anna Kareninát? Igaz, hogy kicsit hatásvadász, de nem találom rossznak a koncepciót... vaaagy mondjuk a Melankóliához mit szólnál? Igaz, kicsit olyan, mint a címe, talán maradjunk mégis valami vidámabbnál. Meglátjuk még... - morfondírozik hangosan, mi mást nézhetnének még.
- És mondd csak, mit szeretnél Karácsonyra? - vált aztán hirtelen témát, kíváncsian érdeklődve, ha már egyszer egy adventi vásár kellős közepén sétálnak éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 5. 06:43 | Link

Hát akkor Lalám...

[zárt]

Várkonyi csak akkor szembesül tette következményeivel, mikor a lány elrobog mellette az ellenkező irányba, nyomában friss kürtöskalács illatát sodorva. Meglepetten kapja kezébe a tésztát, ami még így a hidegben is égeti kissé a kezét, de azért nem hajítja el. Miután összerakja fejében az események mozaikját, rejtett somolygás tölti be arcberendezését. Bár a tolvaj nem vitt el tőle semmit, ugyanis a pénztárcája, az illúziómágia következtében túl forró lett a zsebesnek, mégis kiáltott, hogy mást se tudjon meglopni. Nem mindenki illúziómágus, ugyebár. Az elégedettség máj hizlaló érzése keríti hatalmába. Lám, lám, mennyire penge is ő, hogy a másodperc töredéke alatt volt képes bevetni az illúziómágiát sikerrel. Bónuszként kapta, hogy figyelheti a lány igyekezetét, ami egyrészt mókás és megható, másrészt zavarba ejtő. Ő mégis csak egy férfi, nincs szüksége arra, hogy egy 18 éves ifjú hölgy védje meg az értékeit, ám roppant kíváncsi arra, hogy Lala miként végez a zsebtolvajjal, ha utoléri. A biztonság kedvéért ő is elindul a kettős után, ha esetleg a női pankrátor kedves mégsem boldogulna a jól megtermett férfival. Tuti, ami tuti, akadályok illúzióit állítja a menekülő elé, ne legyen túl egyszerű a dolga. Közben még mindig mosolyogva ad hálát régi mesterének, aki az illúziómágia titkaiba beavatta. Imádja ezt a mágiaágat, ez a legzsírkirályabb, ahogy a mostani korosztály mondaná. Hiába, ilyenek is ráragadnak, nemcsak a tanáriszékére tett mágikus ragacs. Folyószámlája van a talárszabászatban, mert havi egy ruhadarabja bánja ezt az ordenáré tréfát. Csak jöjjön rá egyszer, hogy ki volt az, egy hétig hátrafelé fog szaladni az illető. Vidám hangulata fölé sötét felhők gyülekeznek, ahogy az emlékek váltják egymást elméjében, aztán megállapítja, hogy Lala még mindig jól fest hátulról. Hiába no, mindig is jól tudott választani.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. december 9. 15:22 | Link

Nyunyum  Love


Rohan, ahogy csak tud, szeme végig a futó férfin, aki furcsa mód szinte a levegőben is majdnem képes volt megbotlani. Nem is volt ott semmi, de ő mégis irányt váltott vagy lassított, ez viszont lehetővé tette Lala számára, hogy közelebb kerüljön hozzá, de nem merte elővenni pálcáját, nemhogy rálőni a férfire, mivel mindenhol emberek voltak, ha véletlen mást talált volna el, akkor bizonyára nem örültek volna neki, őt leszidták volna, a tolvaj pedig gondtalan elillant volna. Csakhogy veszni sem akarta hagyni a dolgot, kellett neki az elismerés kedvese felől. Lala látni akarta szerelme szemébe a büszke csillogást, ez pedig arra buzdította, hogy végre cselekedjen valamit a követésen kívül, már nagyon közel volt a tolvajhoz, így nagyobb lendületet vett és ráugrott.
Mivel  a gazember épp valami előtte nem is lévő dologtól megtorpant így a mutatvány sikerült, az alak pedig káromkodva zuhant a földre. Körülötte mindenki őket nézte.
- Tolvaj, ő egy tolvaj, a kedvesem is meglopta! Kutassák át, biztos nála van a pénztárca - magyarázta az értetlenkedőknek, nehogy a végén őt kezdjék el hibáztatni meg rossznak hinni.
El is kezdi átkutatni, a zsebeket meg minden, volt ott telefon, több pénztárca is, meg kulcsok és még sok minden, csakhogy Várkonyié nem volt köztük. Közben hallotta, hogy valaki aurórért kiáltott, talán már ott is voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 10. 13:10 | Link

Hogy micsoda?

[még mindig zárt]

Várkonyi eszében fel sem merült, hogy a kalácsot kifizették-e, annyira lekötötte a különleges élvezetek netovábbja. Eleinte még a probléma sem mutatkozott meg, nyugodalmasan szemlélte, ahogyan a lány zsebeli ki a zsebest. Pénztárcák, kulcsok garmadája kerül elő a zsebesből. Már az is elismerésre méltó, hogy Lala egyedül birkózta le a drabális férfit. Ezen picit meg is ijed egy röpke pillanatra. Hatalmas erő a szerelem. Elégedetten bólogat: Lám, lám az ő kis törékeny szívecsücske mennyire vehemens tud is lenni, ha bizonyítani akar.
- Félnem kéne tőled Kincsem? Tisztázzuk ezt le előre! - Vigyorog, még el is neveti magát, még nem sejti, hogy boldogsága egén sötét felhők gyülekeznek. A tárcája persze nem kerül elő, nem is kerülhet, hiszen a zsebében lapul. Itt a hűlt helye kifejezésnek nincs létjogosultsága, mert még langyi is a mágiától. A tanerő nekiáll kibontogatni a finomságot, hogy jutifalit adjon szerelmének, amikor begyorsulnak az események. Mintha valaki visszatekerte volna a lejátszást, újra megismétlődik az iménti jelenet, csak a szereplők változtak meg. A kövérkés, vörös képű pékmester, a szakma legjobbja, ahogy a cégére hirdeti, konyharuhát lobogtatja zászló gyanánt, feléjük rohan, miközben ordibál, mint a fába szorult szú.
- Állítsák meg, tolvajok! Megloptak, kiraboltak! - kalimpál keze lába, ahogy feléjük mutogat, és be nem áll a szája.
- Kalácsot enni, de nem fizetni? Hogy vinné el az ördög az ilyen úri népeket! - Folyik belőle a szidalom, ám Várkonyinak csak akkor áll össze a kép, amikor a boltos kitépi a kezéből az édességet, sőt aurorokért kiált.
- El a kezekkel jóember! - az utolsó szót nem gondolja ám komolyan - Lanetta van nálam és nem félek használni. Mi a baja, mit óbégat itt nekem? - A lányra téved a tekintete, aki alól most mászna ki a tolvaj, ha meg nem akadályozza. Viszont a rend büszke őreit senki nem gátolja meg abban, hogy őket vegyék szoros gyűrűbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6150
Írta: 2017. december 18. 17:44 | Link

Lévai


A karácsony sokkal fényesebben ragyogta be a vásárt, mint megfakultnak bizonyuló, csalóka emlékeimben tette. A tompán lüktető, szürkébe hajló díszek helyett élénk, színes gömbök és villódzó aranyfüzérek kísérték az utam. A hatalmas adventi koszorú körül hagyományos ünnepi dallamok váltották egymást, az árusoknál ismerős arcok tolakodtak, és szinte mindenki kezében forró ital gőzölgött.
Míg azon merengtem, hogy miként is fogom megvalósítani legkisebb húgom eszement kívánságát, azaz egy valódi sárkányt, amit a hátsó udvarban tarthat, ráérősen lepillantottam a saját, már félig-meddig elhűlt boromra. Az már a sokadik  pohár volt az este folyamán, de hiába fagyoskodtam a vásárban órák óta, biztos voltam benne, hogy még mindig túl korán van ahhoz, hogy elinduljak vissza a nagyterembe. Azt ugyan nehéz lett volna eldönteni, hogy az egyébként csak néhanapján látott háztársaimmal, a többi ház idegesítő diákjaival vagy magával a helyzettel, a sátrakkal és hálózsákokkal volt-e a nagyobb problémám, mindenesetre nem fűlött a fogam az ottani légkörhöz. Olyan volt, mint egy félresikerült garden party, babazsúr, vagy nyugdíjasklub.
Aztán, egy Mennyből az angyalt éneklő lánykórusra felkaptam a fejem, és összeszaladó szemöldökeim alól gyorsan körbenéztem, a jelenlevők közül ki hogyan reagál. Akkor pillantottam meg Lévait, akiről így, hogy száműzöttként a nagyteremben voltam kénytelen élni, egészen meg is feledkeztem. Persze, hiszen őt esténként soha nem láttam az olcsó hálózsák vékony, szúró cipzárját magára húzni. Megvagy.
- Lévai! – kiáltottam oda hozzá a fiatal kórustagok feje fölött, és a poharamat a számhoz emelve ittam egy kortyot. Aztán jólesően cuppantottam, és testemmel is a barnaság felé fordultam, hogy a forralt boros bódénál támaszkodva, kellő várakoztatás múlva, csibészes vigyorral folytassam. Hogy oda is mehettem volna hozzá? Hm, érdekes, ez eszembe se jutott. – Szép a szemed, mondták már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. december 19. 09:41 | Link

- Ombozi -

Dúdolni? Ki? Én? Dehogy.
Mikor ráébredek mit is csinálok, pironkodva körbekémlelek van-e esetleg a közelemben olyan személy, aki tanúja volt megingásomnak. Nem mintha nem lenne általános egy karácsonyi vásárban, hogy valaki megrészegülve a hangulattól átadja magát a mézesmázos dalocskáknak, amik hollywoodi filmeket megszégyenítő bizonyossággal állítják, hogy a szeretet a kulcsa mindennek... Teljesen normális reakció. Mégis, orromat is teljesen elrejtve bújok bele a sálamba, a kesztyűs kezemben tartogatott gőzölgő itókát pedig közelebb húzom mellkasomhoz, ezzel mutatva, mennyire elzárkózom ettől a sziruptól - ami amúgy nem igaz. De ha valakinek feltűnne, hogy az én szívembe is beférkőzött az év legszebb időszakának mondott advent, nem élném túl. Idegesítően sebezhetőnek érzem magam tőle.
Már épp megnyugodnék, hiszen láthatóan senki sem figyelt oda, amikor ismerős hang üti meg a fülemet, ahogy a nevemet kiáltja. A Lévaira alapvetően nem kellene felkapnom a fejem, hiszen kevesen tudják, ám sajnos Ombozi nem kimondottan az a figyelmen kívül hagyható egyén... Átkozom is azt a közös szülinapi éjszakát, mikor túl sokat sikerült megtudnunk egymásról.
Viszonylag kelletlenül fordulok felé, és még mindig a nyakam köré tekert kötött anyag jótékony takarásából mérem végig a rellonost. Nem mozdulok, ha ő sem, én sem.
- Tudom. - természetesen egyből hátsó szándékra gondolok, máskülönben miért nyitna ilyen nyilvánvaló ténnyel? - Most azt várnád, hogy elaléljak a dicséretedtől? - ami amúgy, tekintve csibészes mosolyát, nem is olyan kivitelezhetetlen, mint ahogyan kissé lenéző pillantásomból sejtetni akarom. Elég érdekes kép lehet, ahogy egy fél lánykórussal kettőnk között cseverészünk, mit sem törődve az esetleges hangerővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 19. 11:36 | Link

Benedek

Jó volt beszélgetni a navinéssel. Eddig se volt rossz véleményem róluk, tök jó hallgatóság, de ha az Eridonon kívül még választanom kéne, akkor a Levitát választanám még. Onnan sok ismerősöm van, és onnan volt udvarlóm is, akinek a kilétére még nem derült fény, de már jó ideje leveleztem vele. Reméltem, hogy egyszer végre lesz bátorsága elém állni, hogy valljon, ha nem, akkor bűbájos cselhez fogok folyamodni. Ú, a fenébe, Pálminak is ki kéne találnom valamit… meg még jó pár embernek, valami kreatív, saját készítésű ajándékot, aminek biztosan örülnének. Semmiképp sem akarom őket kihagyni, de pillanatnyilag azt se tudom, hol áll a fejem. Na, ezért jó, hogy időnként tettem egy jó nagy sétát, az mindig segített kiszellőztetni a fejem, ha már túl sok gondolat tobzódott a fejemben.
- Á, semmi vész, túléltem. Igen, mondjuk én városból jöttem, és sokkal rosszabb tapasztalataim vannak. Ha végzek a sulival, tuti nem megyek vissza a mugli világba. Brr, Merlin mentsen tőle! – távol állt tőlem az a világ, még ha onnan is érkeztem. Az örökös titkolózás, senkivel se lehettem igazán jóban, nem alakíthattam ki olyan barátságokat, mint itt. – Szörnyű, hogy még a családtagok lőtt is titkolózni kell sokszor, pedig a kapcsolatok alapja az őszinteség és a bizalom.
- Ha zajra vágysz, azt hidd el, itt is meg fogod kapni bőséggel, csak tudnod kell, milyen társaságot keress. Szeretettel ajánlom a Rellonosokat, ők tudnak bulizni. Azt hallottam, jókat szoktak szervezni –
na igen, minden háznak megvan a maga menő tulajdonsága. Ettől kerek a suli. – Szereted a zenét?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 19. 20:42 | Link

Fruzsina

Megértem Fruzsit, miért nem szeret mugli világot varázslóként, vagyis, mint akinek van ilyen képessége. Nekem ellentétben vele, nagyon is bejön az a világ, és szeretnék is visszamenni oda majd a suliban.
- Én visszaakarok menni majd a mugli társadalomba az iskola elvégzése után is. Lehet, úgy fogok járni, mint te, és akkor elköltözök egy olyan helyre ahol varázslók élnek. -
 Reagál arra, hogy az iskolában is van nyüzsgés, csak meg kell találni azt a társaságot. Rellonosokkal nem nagyon osztoznék egy társaságon, hiába szeretnek bulizni.
- Nem nagyon mennék olyan buliba, ahol rellonosok is vannak. Nem vagyok személyválogató, de ők nem jönnek be. Túl vehemens emberek járnak oda, ennyi. Mással töltöm inkább az időmet, nem velük. -
 Mondom a lánynak. Elítélhet érte, de nem rajongok a rellonos diáktársaimért. Ha ezért nem akar tovább társalogni velem, nem sértődöm meg, de remélem, ez nem történik meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6150
Írta: 2017. december 20. 10:06 | Link

Lévai


Hogy elaléljon? Azt vártam volna? Hm, még az is lehet. Gondolatomnak azonban nem adtam hangot, helyette belevigyorogtam a poharamba, majd egy nehéz, fáradt sóhajjal ellöktem magam a bódétól, és a kórus széléről engem bámuló vöröskére kacsintottam. Az alagsor nevelte diákoknak nem okozott meglepetést az ilyesfajta stílus, de úgy tűnt, ez a kislány még nem tapasztalt hasonlót. Semmi baj, ez abszolút orvosolható.
Az üres papírpoharat belehajítottam a szemetesbe, és meztelen tenyereimet futólag összesimítva elindultam az adventtól megrészegült Lévai felé. Hiába próbálta leplezni, és bújt el vastag sálja mögé, az előbb éppen volt szerencsém elkapni dúdolgató ajkait. Elárulom, imádtam a látványát.
- A helyzet az - kezdtem bele, míg lassú léptekkel elhaladtam a lánykórus mellett, és a betonról Lédára pillantottam. - Hogy most épp hálózsákban vagyok kénytelen aludni.
Csak árnyalatnyit húztam oldalra a szám. Neki egyértelmű mimikahasználat és gesztikulációtenger nélkül is tudnia kellett, mit is jelent ez számomra. Nem voltam az a tipikus túrázó-típus, nem szerettem sem a sátrazást, sem a bogarakat. Előfordul.
Hozzá egész közel álltam meg, és zsebre dugott kezekkel néztem vissza a csillogó vásárra, hogy kisvártatva oldalvást pillantsak le rá. Visszafogott mosollyal figyeltem a hidegtől pirospozsgássá színeződő vonásait meg a hatalmas, barna szemeit, amelyek most, hogy a karácsonyi fények visszaköszöntek bennük, egy egészen más lányt engedtek meglátnom.
- Alszik valaki mostanság a kanapédon? - kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal, mellkasom előtt összefűzött karokkal. Tekintetem a régiségkereskedő portékái előtt nevetgélő fiatalokat fürkészte, a hangom lazán csengett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 24. 23:07 | Link

Benedek

- Félvér vagyok, és inkább a mágia felé húzok. Nem esik jól titkolózni, úgy még barátkozni se lehet igazán őszintén. Pedig a jó kapcsolat titka a bizalom és az őszinteség – uh, ez elég navinésen hangzott, de nem baj. Hé, muszáj nekem feltétlenül adnom a sztereotípiákra? Elég, ha csak szeretem, hogy főnix lettem, attól még nem kell lángra is gyulladnom. Ahogy bölcs Shakespeare bácsi mondta valaha: a lázában pusztul el, mint tűz, s a lőpor, mely csókolózva hal meg. Hogy jut eszembe bakker még ilyenkor is egy szerelmes dráma idézete… ami arról szól, hogy két infantilis tini egymásra kattan, és mi kénytelenek vagyunk nézőként ezt elnézni, ha vagyunk olyan hülyék, hogy jegyet vegyünk rá. Talán kicsit vehemens a véleményem a darabról, de ez semmi más, mint korabeli khm... jobban jár mindenki, ha nem ragozom. Talán ha két hétnél tovább tartana a darab cselekménye, akkor remélhetőleg a válópernek is tanúi lennénk, meg a nem kívánt gyermek-terhességnek is. Hűen leírja a mostani tinigenerációk helyzetét, amiből én nem kérek. Anyámék kapcsolata se különb, én lettem a vége, és eszement gyorsaságú elválás lett a vége, és én is távolodtam anyámtól. Még ki is rakott otthonról szép kedvesen… szinte érzem magamon, hogy szükségem lenne némi iróniára, meg a kedves rellonos szellemiségre, hogy elviseljem ezt az egész marhaságot, ami velem történt
- Embere válogatja, a lényeg az, hogy jól érezd magad. Sok rendezvény szokott lenni ám itt, figyeld a hirdetőket a suliban, talán a te klubhelyiségedben is van. Akár a házvezetődnél is érdeklődhetsz, biztos nem harapnak – annyira. Nem ismerem a navinés vezetőséget, nem sokat mond a nevük, így nem akarok nyilatkozni róluk, ismeretlenül. – Miket szeretsz csinálni a szabadidődben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. december 25. 13:45 | Link

Fruzsina


Fruzsival egyre jobb a társalgás, persze alapjában jó társalkodásra gondolok. Mond pár dolgot, amit megtapasztalt itt a suliban, jó indulatú és segítőkész.
- Nem rendelkezem nagy élettapasztalattal, de azt már tudom, hogy néha el kell hallgatni dolgokat, a boldogulás érdekében. Szerintem erre már te is rájöttél, nem kell neked mondanom. Én is félvérnek számítok, bár édesanyám kvibli, de ettől még varázsló családnak vagyunk tekinthetőek. Én jól érzem magam a mugli világban is. Egyre jobban kezdem megszokni a varázslótársadalmat is, lassan beszokom. -
 Nem igazán értek egyet Fruzsi véleményével, hiszen nem mindig tesz jót az őszinteség. Nem kell hazudni, csak néha napján nem kell elmondani dolgokat. Akkor jobb lesz egy dolog kimenetele, vagy nem sértünk vérig mást.
- Van faliújság a klubhelyiségben, amit eddig nem nagyon néztem részletesen meg. Ezután majd jobban figyelek, és nem szalasztok el semmit. A házvezető és helyettese nagyon segítőkészek, bármikor lehet fordulni hozzájuk. Ha tudnak segíteni, akkor meg is teszik. -
 Fejtem ki neki hosszabban. Kezd elfogyni a forrócsokim, remélem, majd Fruzsi is kér egy újabb adagot. Nem akarok semmit ráerőltetni. Remélem én is szimpatikus vagyok számára, és nem tartom fel őt. Bár a beszélgetés alapján nem úgy veszem észre, mintha ez fenn állna.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2017. december 25. 20:21 | Link

Várkonyi


- Hol van annak a férfinek a tárcája? - hiába pakolt ki mindent, a sok lim-lom között csak az nem lapult amiért egyedül ezt az egészet csinálta és addig nem is nyugodott, míg fel nem világosították, hogy a pénztárca jó helyen van, ahogy lényegében eddig is.
- Azt hittem erre a választ már rég tudja - vigyorodik el, kényelmesen elhelyezkedve a már üres zsebű fickón, akiről rögvest el is felejtkezett, mikor Várkonyi megszólította, elvégre kit érdekelt bárki más, ha ott volt mellette az a férfi, akiért a szíve minden nap zakatol.
Hallotta maga mögött az aurorokat, úgy vélte vége, ezzel minden le van zárva, meg van oldva, happy end és végre kezdhetik az igazi karácsonyi vásár körbejárását, de nagyot tévedett.
A hangok deja vuként hatoltak elméjébe,összevont szemöldökkel emelte tekintetét a bosszankodó eladóra és a kalácsra, ami már nem volt Várkonyi kezében.
- Nem...én kifizettem, ott hagytam az...az asztal végében még oda is szóltam magának, mert mással diskurált - kezdte el rázni a fejét felállva, hiszen már a nyenyere se emlékezett, hogy élő volt a széke, ezt pedig a fickó menten ki is használta, felpattant, fellökte a lányt és kitépte magát az aurorok köréből.
Lala nem tudta megőrizni az egyensúlyát, a térdére zuhant és be is verte rendesen azt, de a kviddicses fájdalmakhoz képest ez még mindig semmi sem volt. Egyszerűen csak akaratlan elterelés a menekülő javára.
- Elfut, elfut! Menjenek már utána! - mordult fel a földről.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2017. december 25. 20:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2017. december 26. 16:41 | Link

Kedves Antal Nimród

A forralt bor illata betölti az orrom. A férfi karján sétálva szép lassú léptekkel járjuk körbe a vásárt, a magam részéről immár legalább harmadjára látom az árusok portékáit, de mindig találok néznivalót. Adni jobb, mint kapni alapon nekem ugyan már csak Ataksak nagymamám szokott ajándékot készíteni, de én minden rokonomat meglepem, így most is nyitott szemmel járok, hátha látok valami jót valamelyik családtagomnak. - Mit kap a kislánya karácsonyra? Megvette már neki azt amire vágyik? - érdeklődöm tőle, mert kíváncsi vagyok milyen ember. Az sokat elárul róla, hogy mennyire veszi komolyan ezt a dolgot, mennyire figyel a kislány igényeire és mennyire teszi mindezt apai következetességgel, hiszen az nagyon fontos még ebben a korban. Emlékszem, néhány régi ünnepre. Anya a munkája miatt sokszor csak egy vagy legjobb esetben is csak két napig volt otthon, mert behívták, még olyankor is, amikor a kollégái az auror parancsnokságon a karácsonyi szabadságukat töltik. Apa ilyenkor a sötétkamrájába menekült és ott töltött rengeteg időt. Így én egyedül maradtam a fával és az ajándékokkal a lakásunkban, és magamba tömtem annyi szaloncukrot, amennyit csak nem szégyelltem. Fáj a haláluk, de az is legalább annyira fáj, hogy keveset voltunk együtt igazi boldog családként. Csak a ritka közös nagy ünnepléskor a Rubya kúriában akadtak olyan idilli pillanatok, hogy mi hárman együtt töltöttük a szeretet ünnepét. Mély sóhaj szakad fel belőlem, ahogy emlékeim feltódulnak lelki szemeim előtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. december 30. 14:29 | Link

Farkas  Love

- A húgom. Tíznaponta egyszer, gombával, cukorborsóval, sajttal és rizzsel.
A húgom elég furcsa dolgokat tud enni. Egyszer, amikor éppen csokisziruppal locsolta meg az extra sós popcornt, miközben savanyú uborkát evett, felszaladt a szemöldököm. Nem akartam szólni, csak néztem azt a sok mindent, és vártam, hogy mikor veszi elő a tejet hozzá. Ő persze észrevette, és így teljes nyugalommal válaszolta, hogy: "Mi van, intézetis voltam." Aztán gondolom az elsápadásom miatt tette hozzá, hogy "nyugi, csak fejlődésben lévő szervezetem van". Nevetett, és bement a nappaliba filmet nézni.
- De én nem eszek agyat, nem vagyok zombi.
A brokkoli pedig nagyon kellemetlenül néz ki, és a szaga sem éppen a legjobb, de ha mondjuk Farkas szeretné, akkor tiszteletben tartanám, sőt, még főznék is neki. Hosszú idő óta ő az egyetlen, aki egy másfajta pozitívumot csempészett az életembe, mint amit apa, a húgom vagy a munkám tudott. Ash hiányát nem tölti be, nem azért, mert még mindig ő lenne az akihez tartozni akarok, de Ash a legjobb barátom, mindig is az volt, és mindig is az lesz. Azt hiszem, barátokat kellene szereznem, valakit, akivel kibeszélhetem a párkapcsolatomat. Mert bizony, az van nekem. Kapcsolatom. Hihetetlen, még mindig.
- Szívesen. Bár lenne szíved kiszakítani egyet onnan? Olyan szépen együtt élnek. Nem lenne bölcs dolog, mi van, ha valamiért kinyírom? Mondjuk mert keveset vagyok otthon, vagy elfelejtek neki tökéletes fényt biztosítani?
Vagy csak mert éppen nincsen bennem annyi, hogy életben tartsak bárkit is. Mármint, eléggé béna is lehetek én ebben éppenséggel. Nem biztos, hogy szerencsés, ha ilyenekkel kísérletezünk azonnal. Lassan közelednék ehhez, mert tudom, hogy Farkasnak a növényei a mindenei. Ki vagyok én, hogy bárkit is kiválasszak, elszakítsak onnan, majd a halálba küldjek? Sose volt növényem, bent a házban legalábbis. A kinti, kerti virágágyások teljesen más dinamikával működnek, mint a benti növények. Azt meg mégsem mondhatom apámnak, vagy Lilinek, hogy oldják meg a problémát, én meg majd mosolygok, mintha közöm lenne hozzá.
- Lehet jobb lenne, ha mondjuk együtt maradnának, és gyakran átmennék, megtanítanál arra, hogy tökéletesen ellássam őket. Mit szólsz?
A végét már elpirulva mondom, mert olyan romantikus könyvbe illő pillanatunk van így, ahogy melengeti a kezem, hogy az leírhatatlan. Olyan nagyon régen nem volt nekem ebben részem, hogy már azt se tudtam, hogy van ilyen. Márpedig nagyon is van. Ahogy chilis csoki is, így örömmel vetem bele magam a számat csipkedő csodába.
- Melankólia... inkább akkor már az Anna Karenina. Szeretem a történetet, de az újabb felállást nem láttam még. Kik játszanak benne?
Na meg aztán én inkább színházban láttam többször, elvégre egy házban élek egy két lábon járó Vronszkij gróffal, így hát esélytelen volt, hogy ne láttam volna számtalanszor.
- Valamit, amiről eszedbe jutok. Egy apróságot. Én már be is csomagoltam a tiédet.
Mosolyodok el büszkén, főleg mivel kézzel készítettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér