28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 5. 17:16 | Link

Nemes L. Izabella


Nem szabad könyvek közé engedni. A könyvtár még csak hagyján, mert annak rendje van; kiveszed a könyvet, iksz idő után visszaviszed, közben pedig vagy elolvasod, vagy nem. A könyvesbolt, pláne egy kirakodóvásár könyves standja viszont ennél sokkal rosszabb: olyan érzése támad tőle, hogy azokat a könyveket, abban a bizonyos mennyiségben és kombinációban csak és kizárólag ott és akkor érheti el. Hogy bizonyos ritkaságokat csak ott vehet meg, és csak abban az időintervallumban. Ettől pedig gyakorlatilag bepánikol. Most kell. Mind. A jó üzletpolitika és az akaratgyenge vásárló esete.

Nem segít ezen az sem, hogy nagyon szerteágazó érdeklődési köre van, és ráadásul nagyon felszínes is. Érdekli úgy általában minden, az építészettől az orvosláson keresztül a matematikáig tényleg minden, de csak kicsit. Az a kapkodós típus, aki semmiben sem tud hosszabb ideig elmerülni. Ami régi kiadás, az akkor is kell, ha a tárgya nem érdekli. Mert régi. Ha valami nagyon drága, az meg azért kell, mert drága. Szerencse, hogy azért nagyjából tudja, mennyit van lehetősége költeni.

Az ajándékvásárlás meg.. úgy gondolja, hogy a szülei is ilyen csapongósak, mint ő. Ami azt jelenti, hogy nagyon nem lőhet mellé semmivel, mert előbb vagy utóbb érdekelni fogja apját-anyját - öt percig, egy napig, de maximum is csak egy hónapig. És utána a könyv csak foglalni foglalja a helyet, de szülei nem adnak túl rajtuk sohasem, mert ki tudja, kellhet az még. Pedig nem fog, többnyire még a leendő unokákat se fogja érdekelni.

A másik közben talál valamit és fizet, de ezt a lány akkor veszi csak észre, mikor elmegy mellette. Egy kicsit irigykedve nézi a másikat, amiért van akarata - neki egy csepp sincs, még küzd a beismerés ellen, de hát minek -, és szórakozottan válaszol annak kimondatlan kérdésére.

 - Én még körülnézek kicsit. - bök homályosan a fejével valahova. Még legalább egy óráig fog itt válogatni, ilyenkor érzi magát elemében. Megjósolhatóan nem fog semmit se venni, mert sajnálni fogja a pénzt olyasmire, ami csak azért kell, hogy legyen. A másik meg, nem túl fényesen sikerült barátkozásuk alapján ítélve, jól meg lesz nélküle is.

A mai nap mérlege: tökéletesen semmilyen szociális érintkezés. De másrészt meg: könyvek között turkálhat. Összességében nem rossz nap ez a mai, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 21060
Írta: 2014. december 5. 22:40 | Link

Anna
~ Outift | Zárás


Valami mugli író könyve lehet, legalább is annak tűnik, kétlem, hogy a varázsvilágban szó lenne a második világháború alatti dolgokról. De hát ki tudja, hogy részt vettek-e a világháborúban, vagy sem. Ez egy megválaszolatlan kérdés marad és, ha csak nem végzek kutatást, akkor nem is fogom megtudni, hogy ott voltak-e, vagy sem. Mindegy is, ehhez nem egy tértágítóval szórt standra van szükségem, hanem időre, apára és sok-sok könyvre. Utóbbi kettő még mondjuk meg is oldható, de időm az mostanában nagyon nincs. Az sem értem, hogy ide hogy jutottam el, hiszen vagy fent kéne ülnöm és tanulni, vagy segítenem Bálintéknak, ha esetleg van egy olyan gólya, akinek segítségre van szüksége. Nem, ehelyett inkább elindultam a faluba, hogy majd lemegyek Michelle-hez, de aztán ez is elmaradt, de hogy hogyan kerültem én a vásárba, az még mindig rejtély. Egyrészt a házak teljesen más irányban vannak, mint a tér, vagy is hát… valamennyire a térből indulnak ki az utcák. Mindegy is, a lényeg az, hogy valamilyen isteni erő hatására a térre keveredtem, ott pedig szerencsésen, vagy szerencsétlenül találkoztam Annamáriával. Már amennyire a lökés szerencsésnek számít.
A könyv megvolt, de úgy tűnt, hogy a Navinés még nem tudott dönteni. Az egyik polc előtt megállva lapoztam fel a bőrkötéses könyvet, hogy kicsit belenézzek. Lehet, hogy bele is kellene olvasnom, hogy ha apa úgy dönt, hogy kérdezgetni kezdjen, tudjak rá válaszolni. Anna közben bejelentette, hogy még nézelődni fog egy kicsit, én pedig lefordítottam magamnak, hogy ez azt jelenti, hogy felszívódhatok. Bólintottam, mikor visszanézett a könyvekre, én is magamhoz szorítottam a sajátom, megfordultam és végignéztem azon a polcon, ami előtt álltam. Nem találtam semmi érdemleges kötetet, többnyire tankönyvek voltak, azokból meg ugye volt már pár… sok. Csalódottan hőköltem vissza, mint a lovak, aztán újra pörögtem egy kicsit, végül kiléptem a stand alól. Biztos voltam benne, hogy le fogok még jönni ide, de azt nem tudom, hogy mikor. Talán majd a következő hétvégén, vagy utána, vagy majd karácsony előtt. Elvégre a barátaimnak is kell vennem valami ajándékot, ha már a készítésben béna vagyok, hát nagyon is. A kötetet magamhoz szorítva hagytam, hogy elragadjon és magával sodorjon a tömeg, kóvályogtam még pár percig még a vásárban, aztán végleg úgy döntöttem, hogy visszamegyek a kastélyba. Nem felejtettem el végigmenni a házak előtt, hátha látom valahol Michelle-t, de sehol sem láttam az ex-prefektust. Az érzés, hogy tényleg le kell jönnie valakinek meglátogatni, ha egyáltalán még itt van, csak felerősödött, viszont nem mentem közelebb a házhoz, csak sarkon fordultam és visszalépdeltem a kastélyba. Majd talán máskor… Ne felejtsd Michelle; a rossz dolgok után mindig jó dolgok következnek, csak bírd kivárni őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
KARANTÉN


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2014. december 6. 18:54 | Link

Rentai Bálint


A tiszta, hamisítatlan brit kiejtése valóban csalóka, pedig a kastély lakója, még ha nem is túl régen - jól beszél magyarul, de káromkodni nem tanult meg, így ilyen esetekben automatikusan vált vissza anyanyelvére. Meglepően ízesen és választékosan tudott szitkozódni, nem mintha erre különösebben büszke lett volna, de kellett valami jobb híján a tízig számolás helyett, ami legalább némi indulat levezetését lehetővé tette. Alapból nem szokása átkozódni, felelőtlenség lenne minden apróság miatt pálcához kapdosni, de azért ismerte -nem véletlenül Eridonos- jellemének hátulütőit és igyekezett nem engedni a negatív vonásoknak. Ha nem a nyakában olvadó hó, valószínűleg meg sem dobja az ismeretlent, ám ebben a helyzetben elszaladt vele egy kicsit a ló és csak a tompa puffanás után állt meg, hogy alaposabban felmérje a helyzetet, összerakva a támadás valószínű előzményeit. Merénylője - egy meglepően keleties megjelenésű srác, aki perpill a védekezésre használt kezét dörgöli - szemlátomást nem direkt dobta meg, úgyhogy vonásai megenyhülnek, bár másra szegezni a pálcát elég nagy otrombaság a varázsvilágban. Ő nem veszi komolyan, mindössze rajta tartja a szemét, mert nem túl kellemes érzés lehetséges célpontként álldogálni. Neki nem szokása átkozódni, felelőtlenség lenne minden apróság miatt pálcához kapdosni,  és szapora bocsánatkérésbe kezdett.*
- It's okay. I got a bit carried away.-*Nincs harag, jelzi egy intéssel, a folytatást hallva viszont már egyáltalán nem akarja felajánlani, hogy felejtsék el az egész félreértést.*
- You bet! What are your rules?-*Az ezüstöskék szemek kihívóan villannak, de a vonásaiban megbúvó derű és izgalom komisz kifejezést kölcsönöz arcának - a vak is láthatja, hogy szinte kapva kap az alkalmon. A mosolya semmi jót nem ígért, ahogy beszéd közben lassan megigazította a sálat, úgy tekerve nyaka köré, hogy lehetőleg ne ismétlődhessen az iménti jelenet.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. január 7. 17:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tereczy Leon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 3
Írta: 2014. december 15. 18:42 | Link

Miranda : D

Magam elé képzelem annak a nőszemélynek az arcát, mialatt ezt átadom neki. Jelenleg ez az egyetlen vicces elfoglaltságom, mialatt a jobb kezemben lévő hógömböt dobálgatom. Nem igazán tartok attól, hogy leesik, vagy eltörik. Már miért is tenném? Mágikus egy cucc....ami azt jelenti, hogy ütésálló. 100%-osan. Az üvegcsében lévő kép állandóan változik, a hópelyhek alakja sem egyforma. Talán anyámnak is kellene vennem, akkor megnyugodna és nem küldene folyton rivallókat utánam. Már vagy az ötödiket dobtam ma reggel ki a héten. Megjegyzem magamnak persze, hogy nem vagyok rossz fiú. Csak az anyám nem tudja, ezt igazából mire kellene használni...vagy nem érdekli.
Hirtelen tüsszentettem fel, mire megmozgattam az orromat s szabad kezemmel kissé megtöröltem az oldalát. Hideg van...egy kicsit. Itt vidéken mindig kicsit hűvösebb van...bezzeg Pesten...

Hirtelen egy parányit ismerős arcot látok meg a tömegben így megtorpanok. Leginkább ilyen arcokból áll az ismeretségi köröm. Még a házamon kívül, nagyon nem rondítottam máshova.
Persze...ami késik nem múlik. Itt a remek alkalom, hogy tegyek valamit ez ügyben.
Sötétebb kabátom zsebének mélyére süllyesztettem el az ajándékot, majd úgy lépegettem hosszú lábaimmal egyre közelebb a kijelölt áldozatom felé.  Szeretem a társaságot, akkor is, ha nem mindenit jegyzek meg belőle.
Amint a vöröske mögé értem, válla fölött, az arca mellett hajoltam be, hogy megnézzem, mit is figyel éppen.
Találtál valami említésre méltót ?
Hozzászólásai ebben a témában
Dandellion Masson
INAKTÍV


Dehlya Masson
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 79
Írta: 2014. december 23. 21:37 | Link

Lucy Blake
Ruha
Nemsokára Karácsony van,és eddig még senkinek sem találtam meg a megfelelő ajándékát .Így hát gyorsan felkaptam valami ruhát és elindultam az utolsó reményem a Karácsonyi vásár felé.
Hidegebb volt mint amire számítottam,így a kezemet bedugom kabát zsebeimbe ès gyors léptekkel megyek a célom felé.Szeretek itt sétálgatni így Karácsony tájékán.A sok fény, dekoráció olyan melegséget add,így különösen tetszett a vásár hangulata és világításai.Az orromat erős és finom illatok csapják meg ezért kissé megéhezem.De nem nagyon érdekel.Elkezdek sorban menni a sok bódén át remélve,hogy találok valamit.A sok ember néha eltorlaszolja az utamat.Miért mindíg az utolsó pillanatban vásárolok én is ajándékot?Először egy könyves majd egy kerámia kiegészítőkkel teli bolt mellett sétálok el,de semmi megfelelőt nem láttam.Aztán a szemem sarkából egy...... Te jó ég egy szebbnél szebb és finomabbnál finomabb süteményekel, és különlegesebbnél különlegesebb forró csokoládékal teli bódét pillantok meg.Mivel nem tudok ellenálni semmien csokinak sem,ezért elindulok felé, de mikor már már majdnem ott vagyok,egy nagy lökést érzek az oldalamon és a következő pillanatban már a földön találom magam.A lábam kissé sajog és néhány horzsolást leszámítva szerencsére nem érzek nagyobb gondot így óvatosan megfordulok, hogy tekintetemmel megkeresem ,, bajtársamat".Egy szőke lányt látok aki valahonnan nagyon ismerős.De honnan ismerem? Honnan.......hacsak ...... Az nem nem az lehetetlen az olyan régen volt.
-Lucy?*kérdezem tőle reménykedve, hogy jól tudom.
Utoljára módosította:Dandellion Masson, 2014. december 23. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha két ajtó közül kell választani, menj a falnak
Dora Martinez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. december 24. 00:24 | Link

Viktor
délután, 17:00 környékén


Kétségbeesetten kapott a kapucnija után, ahogy a szél belekapott, pedig azon kívül még egy jól megtermett, kötöss sapka is volt a fején. Ha tudta volna, hogy ilyen idő lesz, biztosan máshová szervezte volna a találkát Viktorral, valami fedett, kellmesen meleg és karácsonyi fűszerek illatával telt szobácskába... Mélyet sóhajtott és a táskáját a vállára dobva elmélyesztette a kezeit a zsebeiben. Úgy nézhetett ki, mint egy retardált pingvin, aki a megváltásért könyörög két rénszarvasnak.
Igen, kicsit korábban érkezett a kelleténél és ennek egyetlen oka van. Valami különös, megmagyarázható oknál fogva már alig várta, hogy a férfival lehessen. Azelőtt annyi időt töltöttek együtt, annyit húzták egymás agyát, hogy amikor Mr. Mosoly elhagyta a kastélyt, szinte letargiába esett. Mindenki elhagyta, mindenki, aki egy kicsit is számított neki ebben a nyomorúságos életben. Ezt érezte, még ha tudta, nem is teljesen ez az igazság, mert Adam lépett csak le, Seren meghalt, Letti családot alapított, Viktort pedig mondhatjuk úgy, hogy szépen pofára ejtették és így totál érthető, miért kellett neki még tanulnia egy kicsit az ország másik felén. A lényeg viszont egy és ugyanaz: egyedül maradt, mint a kisujja. Hiába vették körbe emberek, azoknak az embereknek a nagy része gusztustalanul boldognak látszott. Sokszor már jobb lett volna a Rellonosok dohos pincéjében rohadni, mint még egy nap a sok hiperaktív piroska között.
Nyakát serényen nyújtogatva kémlelte a tömeget. Az a tíz centi toldás cipősarok formájában sem volt ahhoz elég, hogy leplezze alacsony termetét, és ahhoz sem, hogy többet lásson az a térre csődült emberekből. Mi a fenéért született törpe spanyolnak?
Utoljára módosította:Dora Martinez, 2014. december 24. 00:25
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2014. december 24. 11:15 | Link

Dandellion Masson

Ruha
Pár napja Lucy elhatározta, hogy mindenképpen elindul körülnézni a környéken. Azt eddig még nem döntötte el, hogy vajon hova kéne mennie. Végül is nem ülhet egész nap a gólyalakban. Pár perc múlva eszébe jutott, hogy még kéne vennie pár ajándékot. Hallott a Karácsonyi vásárról, gondolta, hátha ott megtalálja amit keres. Felöltözött és elindult a Boglyas tér felé.
Amikor megérkezik, hirtelen pompás fények, csillogó díszek, égők és fenyőillat veszi körül. Rengeteg ember áll a bódéknál, szinte nem is lehet tőlük mindent látni. Elindul előre a forgatagba, majd megáll egy ruhaárusnál. Körülnéz, de nem kelti fel semmi a figyelmét. Továbbsétál, majd meglát egy régiségboltot, de különösebben nem szokták érdekelni a régiségek. Gondolja azért megnézi, hátha talál valamit a szüleinek. Valami mégis arra készteti, hogy a pár méterrel odébb álló sütis bódéhoz menjen. Egy pillanatra elbambulva sétál felé, majd hirtelen nekimegy valakinek. Csak egy kicsit később kapcsol, hogy fellökött valakit, így még bocsánatot is elfelejt kérni. Egy lányt lökött fel, egy számára nagyon ismerős lányt. Majd rájön... nem... az lehetetlen. Amikor a lány kiejti száján az ő nevét, ez a gyanú bizonyos lesz.
- Dehlya? - kérdezi döbbenettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 26. 17:42 | Link

Kámea

Egy kis kimozdulás senkinek sem árt. Az utóbbi időben mást sem csináltam, csak dolgoztam. Rengeteget. Komolyan év végén mindenki megzavarodik? Bár a karácsonyaim mostanában nem éppen szépen teltek, de azért ennyi ostobaságot, mint amennyit a munkahelyemen tapasztalok manapság, még nem láttam. Bosszantó és fárasztó, így hát mindenképpen jót fog tenni ez a kis kimozdulás. Először hazamentem, lezuhanyoztam. Nem mintha piszkos lettem volna, elvégre az irodám és a környezetem mentes mindenféle furcsaságtól, egyszerűen csak nem akartam magamon érezni a tudatot, hogy munkából jöttem. Biztos te is érted, milyen is ez, kedves olvasó.
Szóval frissen, illatosan, hosszított szürke szövetkabátban és hozzá fekete sállal meg kesztyűvel indulok neki a vásárnak. Akarok venni valamit Tildának, aki remélem nem megy falnak a sok ajándéktól már. Régen láttam, sok a munkám, és mostanában mindenről eszembe jut. Ma például küldtem neki egy tortát, mert a tetején lévő rénszarvas arcáról az ő arca jutott eszembe. azt hiszem a mesekönyv miatt, amit meg ő küldött nekem.
A kezeimet a zsebembe dugva lépek be a forgatagba. Alapjáraton nem vagyok az az emberi tömeget elviselő figura, de most kifejezetten jól esik, ahogy a finom illatok és emberek között sétálhatok. Vannak, akik rohannak, mások álldogálnak és beszélgetnek, megint mások, hozzám hasonlóak, csak sétálnak és nézelődnek. Vásárolnának, csak keresik még azt a bizonyos valamit, ami beindítja a gondolataikat. Az enyémet is beindíthatná valami.
- Egyet kérek.
Ha már erre járok, akkor azért a forralt bor fűszeres illata ide csábít, annyira, hogy kell vennem egyet. Belső zsebemből előhúzom a pénztárcám, gyorsan fizetek, és egy halvány mosolyra húzom borostás arcom, miközben átveszem az italt. Átmelegít, már a gondolat is boldoggá tesz. Ellépve indulok tovább, nem sokkal arrébb egy ékszereket árusító bódénál állok meg ismét azon egyszerű logika alapján, hogy Tilda a női nem képviselője, akik szeretik az ilyen bigyókat. És össze vagyok zavarodva, mert nem tudom milyen is szeret, például hord-e fülbevalót. Igen, én a férfi faj tökéletes példánya vagyok. Azt tudom, hogy szépen mosolyog, de hogy van-e fülbevalója... rejtély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2014. december 27. 21:46 | Link

Dorián

Már bőven ráfért ez a szünet, most mégis annyi szabadideje lett hirtelen, hogy nem is tudta, mihez lenne kedve. A kastélyban persze figyeltek erre, de a nagy nyüzsgés, az bizony már hiányzik neki. Még szerencse, hogy Derek és Kira is maradtak vele itt Bagolykőn, de ha már itt az alkalom, akkor egyedül is szívesen felfedezi a környéket. Így szórakoztatta magát eddig is, kisebb-nagyobb kalandokkal a Kastélyon belül, de a hóesés és a karácsonyi illatok csak kicsalták a faluba. A hó miatt most minden annyira világos és csodaszép!
Mindig is odavolt a szép és varázslatos dolgokért. A csillogásért, a szárnyakért és a lehetetlennek tűnő ötletekért! Barátai vagy ismerősei erre többnyire azt szokták mondani, hogy álomvilágban él. Talán igazuk van, de ő tudja, hogy ezt az álomvilágot egy nap majd meg tudja valósítani!
Mai napi útja a karácsonyi vásárra vezetett. Csak ámult és bámult a rengeteg étel, ital, ajándék tárgyak és barátaik sokféleségén, amik miatt viszont elsuhant elötte egy szürkébb gondolat. Miért kell minden ilyen dologra rácsodálkoznia? Lám, ennyit számít, hogy aranyvérű. Ha nem jön el apjával Magyarországra, talán még kevesebbett láthatna a világ mostani csodáiból.
Ez némiképp megnyugtatja, s hagyja, hogy a fahéjas-alma édes illata tovább csalogassa a bódék között. Haja kibomolva omlik vállára vagyis inkább csak tengődik valahogyan. A reggeli kontynak már a nyoma sem látszik, de enyhén kipirult arát azért még nem takarják el a kusza tincsek. Ahogy tovább lépdel, egyszercsak megtorpan és viszatolat két lépést. Hát igen. Vérbeli nő. Lány, de mindenesetre Szarka.
-De gyönyörű!
Érinti meg ujjaival is a kiszemelt ékszert, majd mosolyogva pillant fel az eladóra. Az természetes bájjal mosolyog vissza, de éppen valami mással van elfoglalva. Tekintete tovább siklik a többi darabra, majd a mellette lévő emberre is vet egy pillantást. Majd még egyet. Mikor tekintetük egyszercsak találkozik, elmosolyodik. A kastélyban már többször összefutottak anélkül, hogy szót váltottak volna egymással.
-Szép napot!
Köszön végül rendesen, hiszen biccenteni csak nem fog egy felnőttnek. Ennyit azért illik. Most újra az elsőként kiszemelt darabot veszi célkeresztbe, de egy kíváncsi oldalpillantás még kijár a férfinak. Vajon ki miatt áll itt, az ékszeres bódé elött?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 30. 10:42 | Link

Kámea

Egy kis fáziskéséssel fogom csak fel, hogy a lány, aki köszönt, igazából nekem köszönt. Rám néz, minden bizonnyal hozzám szólt, és várja a reakcióm.
- Szép napot!
Biccentek is egy kicsit, majd erősen elkezdek gondolkodni. Fogalmam sincs, honnan ismerem, de tudom, hogy láttam már. Minisztériumi kollégához túl fiatal, kevesen is vagyunk, nem hiszem, hogy Tara helyettese vagy utóda lenne, ahogy Aliyaah posztját se társítanám hozzá. Biztos, hogy nem a faluból keveset járok ki, mégis ismerős. Visszafordulok az ékszerek felé, és akkor hirtelen beugrik. Egyszer leesett egy könyv a kupacról, amit cipelt, és segítettem neki. Könyvtár! Még jó, hogy nem száz embert akarok megjegyezni. Az is biztos, hogy többször találkoztunk ott, bár sosem beszéltünk, de ott volt. Vagyis ismeri a könyvtáros nőt is. Remek!
- Tudna nekem segíteni? Ön nő, biztos jobban ért ezekhez mint én.
Körülbelül mindenki jobban ért az ékszerekhez, mint én. Félelmetes, hogy amúgy jó a memóriám, de az ilyenek egyszerűen kifolynak a fejemből. Elég ostobának érzem magam, ahogy szerencsétlenül itt toporgok az árus előtt, remélve, hogy majd valami isteni szikra megbök és megmutatja, mit kell megvennem.
- Ajándékot szeretnék egy hölgynek. Nagyon szép kék szeme van és sötétszőke haja. Visszafogott, de bájos. Olyat szeretnék, ami illik hozzá, nem túl feltűnő, szívesen viseli. Szóval az ilyen nagyobb kövek meg túl csillogó dolgok ki vannak zárva.
Azonban az a hóvirág ott semmiképpen sincs kizárva, hiszen Tilda szereti őket, ezt tudom. Az a példány pedig, amit én nézek, nem ékszer, hanem egy kis, színezett hóvirág, ami talán kristályból van – tényleg béna vagyok az ilyesmihez – mert olyan szépen töri meg a fényt, és tölti meg a teret, apró szivárványokkal.
- Nem tudom, ez alapján ki tud hozni valamit a dologból?
Reménykedem csak, elvégre ha ő sem tud segíteni, akkor senki, viszont ha tud, akkor az a minimum, hogy neki is veszek valamit, hálám jeléül, elvégre az életemet menti meg. Közben kesztyűs kezemet felé nyújtom és egy mosolyt is varázsolok az arcomra. Ez mostanában megletően könnyen megy.
- Füzy Dorián.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2015. január 7. 13:26 | Link

Gareth S. Nightingale

Ha ajándékok nem is, egy-két jó élmény biztos lesz a mai napból. Legalábbis ezt gondolom, ahogy hócsatába kezdek a gyerkőcökkel. Gyerekesen, feledve, hogy bizony én már rég kinőttem ebből, persze csak addig, amíg el nem fajul a dolog. Nem látok és mellé célzok, az eltalált idegen pedig visszavág, s hiába hárítok viszonylag jól, a pálcámat nagyon megérzem a karomon. Elő is veszem és a karomat dörzsölgetem ott, ahol a pálca belenyomódott, közben a varázsláshoz oly fontos eszközt is igyekszem felmérni, hogy egyben van-e. Az egész csak pár másodperc, mert közben már bocsánatot is kérek az ismeretlentől.
Csak a reakciójából jövök rá, hogy a pálcám egyenesen rámutat, s hogy ez ebben a helyzetben mennyire rosszul jön ki. Hozzá hasonlóan, vagy talán még jobban magyarázkodni kezdek, hogy nem bántani akartam csak ellenőrzöm, minden rendben van-e.
- Oh, no! No, I'm just checking... You know. That it's not broken or anything like that... - és közben persze igyekszem eltenni, csak fogalmam sincs hova. Vissza a kabátom ujjába már nem akaródzik, a zsebeim meg nem elég nagyok. Végül a táskába dobom be, bár tudom, hogy ez nem a legmegfelelőbb módja a pálca tárolásnak, de nincs jobb ötletem. S hogy kicsit enyhítsem a körülményeket, arra alapozva, hogy nyilván nem dobott volna vissza, ha nem szereti a hógolyózást, megkérdezem játszana-e velem.
- Rules? - kérdezek vissza, mert hirtelen nem is emlékszem, hogy van-e szabály ebben a játékban. - No more aiming at each others head? I guess... What are your rules?
Kérdezem meg, hátha ott ahol ő nőtt fel mások a szabályok. Vagy szimplán csak a varázslók közt mások? Az ilyesmikben elég hiányosak az ismereteim. De nincs ezen mit csodálni, a karácsonyi szünetet szinte mindig a mugli családommal töltöttem eddig, az iskola társaimmal pedig korábban nem hógolyóztam. Koreában nem is tudom ki lett volna vevő az ilyesmire. Itt meg egyszerűen elmaradt. Szóval most marad a várakozás, hogy mit mond a szőke a hajú srác.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. január 7. 13:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Gareth S. Nightingale
KARANTÉN


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. január 7. 13:54 | Link

Rentai Bálint


Igazából nincs ok a pánikra, amíg nem próbál varázsolni a másik, úgyhogy üres kezével nyugtalólag legyint, semmi vész. Ő annyira varázslók közt nevelkedett és olyan mértékben használt mágiát, hogy érzékenyebb az ilyesmire, de nem várta el ugyanezt mindenkitől.*
- I figured. But pointing a maybe malfunctioning wand at others is reeeeally not a good idea.-*Magától is rájött, hogy a mozdulatban nincs semmi ellenséges, de azért nem véletlenek az ilyen illemmé finomított szabályok, a varázspálca olyan eszköz volt, amivel kellő tudás és tehetség mellett szinte bármit el lehetett érni, de kis hibák is katasztrofális következményekkel járhattak. Mivel rengeteget kísérletezett bűbájokkal és azoknak módosításával, elsőkézből tudta, mennyire nem szeretne egy esetleg hibás pálca kereszttüzében lenni, amikor varázsolni próbálnak vele.
A probléma azonban megoldotta magát, így továbbléphettek, hogy lefektessék a játékszabályokat.
- Okay.-*Sapka híján csak támogatni tudta az ötletet, hogy ne egymás fejét dobálják, még ha időnként az is volt a legmókásabb - persze, csak a szemlélőnek, ugyanis havat köpködni senki sem szeretett. A kérdésre gondolkodás nélkül felelt, túl sok tapasztalata volt a témában és bár az öccse mindig tartotta magát a szabályokhoz, azért számtalan kiskaput tudott találni, ha akart.*
- No ice and things like that. You can charm your snowballs all you want but no serious injuries.-*Semmi kedve a nap maradékát a gyengélkedőn tölteni - még sosem találkozott a helyi gyógyítóval, de ha ismerkedni vágyna, el tudja intézni agyrázkódás és egyéb ronda sérülések nélkül is. Az ismeretlen reakciója ugyan arra enged következtetni, hogy nem igazán szokta varázslattal ötvözni a hógolyózást, de ki tudja, lehet, hogy csak annyira evidensnek tartja a dolgot, hogy nem gondolt rá.*
- One more thing. Don't use others as shields.-*Ez nem feltételezés, inkább csak egyezség, hogy lehetőleg ne keverjék bele az egészbe a többi vásárlót és járókelőt, ha nincsenek is túl közel a standokhoz. Sem anyagi károkért, sem személyi sérülésekért nem akart felelni, ha nem muszáj.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. január 7. 17:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2015. január 7. 14:28 | Link

Gareth S. Nightingale

Azt hiszem igaza van, de lássuk be, egy vásárban majdhogynem lehetetlen lenne nem mutatni valakira a pálcámmal, miközben ellenőrizni próbálom. Épp ezért csak bólintok neki, a jövőben meg majd óvatosabb leszek. Vagy legalábbis megpróbálok az lenni. A lényeg, hogy a pálcám látszólag rendben van - bár biztosat nyilván csak akkor fogok tudni, ha varázsolok vele -, a karom sem fáj már, az ismeretlen fiú pedig hajalndó egy igazibb hógolyócsatára. Nekem is rögtön jobb a kedvem, csak a szabályokat kell tisztázni, amikről azt se nagyon tudtam, hogy léteznek. Nekem csak az jut eszembe, hogy a fejemet hagyjuk a jövőben, aztán rögtön utána, a vesém meg meg egy másik testrészem, de az utóbbival úgy vagyok, hogy ez férfiak közt alap, előbbi meg... Nos, hülyén venné ki magát, és egyébként is fel vagyok öltözve rendesen, néhány golyótól nem lesz bajom.
- Sure. No ice - értek egyet, mert ez számomra annyira természetes volt, vagy úgy mondjam inkább, hogy eszembe sem jutott? Mindegy is. Megnyugtató viszont, hogy ő is így gondolja, aztán mond még valamit, amire felkapom a fejem. Megbűvölni a hógolyót? Ez érdekes, de nem pontosan értem, hogy mire is gondol.
- Any charm? And what's exactly your definition for serious injuries? - Érdeklődöm, mert a varázsvilágban ez eddigi tapasztalatim szerint nagyon más, mint a mugliknál. Ott van rögtön a kviddics, de nem is kell ilyen messzire mennem, elég ha a Tűzpróba eszembe jut, már nem is értem, miért jelentkeztem, persze gondolta a fene, hogy eltöröm a lábam és hasonlók, csakmert az Eridonosok a bátroságukat tesztelik.
De közben azért ismét előveszem a pálcámat, és agyalok, mi lenne a legjobb. Úgy tippelem elbűvölhetném a hógolyókat, hogy láthatatlanok legyenek, akkor nem tudná kivédeni őket, de én sem látnám, hogy talál-e, szóval ez még nem biztos, hogy jó ötlet.
- I won't. Just give me a minute, to check if it's malfuctioning... - biztosítom, hogy nem bújkálok majd mások mögé, aztán a pálcámra mutatok és hogy teszteljem megpöccintek vele egy kis havat, majd egy jól irányzott mozdulattal felé röpítem. Ha szerencsém van, váratlanul éri a dolog, de ha ki is védi, nem számít. Max a lábát találja el.
- I guess it works! - mondom nevetgélve, egyáltalán nem bánva, hogy ez esetlegesen csalásnak minősül. Aztán persze máris odébb állok, igyekezve kitérni egy elhagyatottabb részre, hogy tényleg senkit ne zavarjunk a játékunkkal. Viszont, még mindig ne tudom, milyen bűbáj lenne a legjobb a hogolyóimnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Gareth S. Nightingale
KARANTÉN


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. január 7. 17:13 | Link

Rentai Bálint


A benyomása, miszerint a másik vagy sosem próbálta, vagy alig ismeri a mágikus hócsaták hadviselését, csak erősödik, de mivel a srác nem hátrál meg, nem látja okát, hogy lefújja a dolgot. Sokkal mókásabb és nagyobb kihívás varázslatokkal játszani, mint csak mezei golyókkal dobálózni, ráadásul egy az egy ellen lesz csak. Így még egy kezdőnek is boldogulnia kellene, úgyhogy nem aggódik.*
- Yeah, anything you can come up with.-*Magabiztos mosollyal adott szabad kezet ellenfelének, mert bár nem tudta igazán megsaccolni a pontos korát, nem lehetett sokkal idősebb, ha meg tévedett, legfeljebb tanul pár érdekes új varázslatot. Valószínűleg úgyis ázott egérként végzik, akkor meg minek bonyolítsa túl ezt?*
Anything that can't be fixed without a trip to the infirmary. Serious bleeding, broken limbs, you know...-*Vállat vont, mert míg az orrvérzés és néhány kékfolt nem izgatta, a törések helyrehozásához már kellett a hozzáértés, hogy rendesen legyen összeforrasztva. Nem akart különösebben finomkodni, de nem is azt tűzte ki céljául, hogy kárt tegyen a másikban, csak szórakozni akart, felesleges frászolást mellőzve. A súlyos sérülés valahol a minden sportban beszerezhető könnyebb dolgokon túl kezdődött, amin már nem segített pihenés és egyszerű, laikus pálcaintés.
A "támadás" ugyan valóban kicsit váratlanul éri, de pálcával a kézben bőven van módja közbelépni és a hókupacot felfelé irányítani, majd a fejük felett pelyhekre robbantani szét, látványos, de ártalmatlan módon. Talán nagyzolás, talán csak a másik megnyugtatására szolgál, hogy meg tudja magát védeni, ki tudja?*
- I guess...-*Játékos hangsúllyal ismétli meg a szót, miközben elindulnak, hogy egy valamivel biztonságosabb részre, ő pedig útközben is kihasználja a lehetőséget, hogy golyót gyúrjon, amit felfelé tartott pálcája hegye felett lebegtetett, apró pöccintéssel megpörgetve. Amint úgy ítélte, hogy már kellően megritkultak a közelükben az emberek, figyelmeztetés nélkül hajította a másik felé, talán az előbbi kölcsönt fizetve vissza, talán csak az éberségét tesztelve. Mindenesetre, ebben a dobásban mégnem volt semmi különleges, azért volt annyira Eridonos, hogy ne teljes erővel rohanja le. A következő golyó azonban már egy színváltoztató darab lesz - egyszer fehér, másszor kék-zöld-sárga, de van, hogy szinte eltűnik, ha épp a környezet színét veszi fel.
Kezdődhet a bemelegítés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2015. január 7. 18:55 | Link

Gareth S. Nightingale

Oké, látom rajta, hogy most lebuktam. Nem mintha engem zavarna ha bármit lehet, akkor bármit lehet. Nem lesz oka panaszra, én legalábbis nem érzem emiatt magam hátrányban bár valószínű, hogy előbb megnézem majd az ő golyóit aztán vállalkozok majd csak valami merészebbre én is, de egyelőre nem tartok tőle. Főleg, hogy a súlyos sérülésekről is nagyjából egyezik a véleményünk.
- Yeah I know... - elhúzom a számat, az emlékekre, aztán hozzáfűzöm: - Agreed - mert tényleg. Nem vágyom a gyengélkedőre de kisebb horzsolásoktól, amik amúgy is bekövetkeznének egy esés miatt mondjuk, nem ijedek meg. Annyira meg nem vagyok cukorból, mint elsőre tűnhet.
Ezek után pedig tényleg nincs más hátra, mint tesztelni a pálcámat, ami működik, tökéletesen, pont ahogy az ismeretlen srác reflexei is. Na, ha valami ez nehezíti majd a dolgomat. Nem ehhez vagyok szokva, hanem a húgaim ügyetlenségéhez, de legalább nem kell magam megjátszani és nyugodtan elengedhetem magam. Mondhatni ez valódi móka lesz, és a tény, hogy ő sem húzza fel magát a kissé talán aljas húzásomon - ami valójában teljesen ártetlan volt - még inkább alá támasztja ezt.
Arrébb indulunk ő közben már gyúrja is az első hógolyót, s mivel számítok rá ezért ezt még el is tudom kerülni, a következő viszont jobban leköti a figyelmem, minthogy védekezzek, egyszerűen tetszik, ahogy váltogatja a színeit s balga mód elkapni próbálom, mintsem hogy kitérjek előle. Az ujjaim közt porlad szét s a szép színek is eltűnnek vele.
Ekkor ébredek csak rá, hogy amíg eközben rengeteg új támadásra adok lehetőséget, így gyorsan lehajolok, hogy gyúrjak egy golyót aztán hirtelen ötlettől vezérelve, leslekedő bűbájt rakok rá, így a golyóbis közepe teljesen átlátszóvá válik mire elhajítom. Az viszont biztos, hogy lassú vagyok. Ki kell találnom valamit, mert így nem leszünk jóban, legfeljebb hóban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Gareth S. Nightingale
KARANTÉN


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. január 7. 21:11 | Link

Rentai Bálint


Elsőszámú szabályként igyekezett mozgásban maradni - a kviddicsben is ez volt az egyik leghatásosabb módszer, bár sok figyelmet igényelt, ha az ember igazi labdák és teljes csapat ellen játszott. Ez messze nem volt annyira komoly és nem is érezte, hogy okvetlen versengenie kellene, inkább csak szórakozni akart, kihasználni ezt a véletlenül ölébe pottyant lehetőséget. Az ismeretlent szinte megigézte a színes labda, kitérés helyett elkapni próbálta és Gareth örült, hogy nem küldte meg túl erősen. A visszavágás viszont gyorsan jött és oda kellett figyelnie, ha vissza akart rázódni, mert meglehetősen régen csatázott, ráadásul az öccse ellen, aki sok bonyolultabb varázslatot nem is ismert - bár kiválóan tudta ezt ellensúlyozni villámgyors reflexeivel és gondolkodásával. Egyáltalán nem volt könnyű legyőzni és az ázsiai srácot se becsülte alá.*
- Nice one!-*A bűbáj ugyan nem tette teljesen láthatatlanná a felé hajított gömböt, de el kellett ismernie, hogy ügyes kis húzás volt ez a másik részéről. Egy intéssel szétporlasztotta a lövedéket, majd a kezében tartottak megbűvöléséhez látott. Ha ellenfele kezdő is volt, ezek szerint gyorsan tanult és könnyen asszociált, ami még nagy-nagy segítségére lehet, ha igazán érdekessé akarják tenni a játékot. Mert mi is lenne nagyobb kihívás, mint a másik saját fegyverét fordítani ellene, kiforgatni az ötleteit és próbára tenni. Mindenesetre, egyelőre sietség nélkül céloz és lő, inkább pontos, semmint kivédhetetlenül gyors támadást indítva - az előző golyó hatásán felbuzdulva most megint színes gömbökkel próbálkozott, de teljesen más módon. Ezek csak a piros különböző árnyalatait váltogatták és ha eltalálták a másikat, akkor sem vesztették el a színüket. Gareth sosem hallott még a paintballról, de viccesnek tűnt az ötlet, hogy minél több sikeres támadást visz be, annál inkább Eridon-színben pompázzon a másik. Ezután kénytelen volt újabb golyókat gyúrni és közben figyelni, mit lép az ismeretlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogolyfalva Mágustanácsa
INAKTÍV


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 58
Írta: 2015. november 26. 22:48 | Link

Bogolyfalvi Karácsonyi Vásár
november 29. - január 6.


Elérkezett az év egyik legvarázslatosabb időszaka. Advent első vasárnapján megnyitotta kapuit a hagyományos ünnepi vásár. A falu karácsonyfája a hivatal mellett magasodik, ágain megannyi mágikus fénygömb ül, tetején csillagdísz világlik.


A Boglyas tér parkja körül sorakoznak egymás után a bódék, melyekben az ország különböző tájairól érkezett árusok, főként kézműves kínálják portékáikat, míg a falubeli éttermek és más vendéglátóhelyek standjai meleg italokkal, ínycsiklandozó ételeket várják a vásárjárókat. A forgatag felhozatala igen változatos. Régiségek, újdonságok, könyvek, kelmék, képek, szépek, szeretetteljesek, színesek... bőven akad látni- és vinni való.


Az karácsonyi időszakra csillagokkal ékesített fák körbeölelik a tér parkját, amelynek a közepén álló, bagolyszobrokkal díszített, befagyott vizű  szökőkút az ünnep alkalmából adventi koszorúvá lett. Közepe felé varázslatos fényfüzérek futnak, peremét örökzöld ágak borítják, rajta pedig négy gyertya várja, hogy minden vasárnap eggyel többük lángja gyúljon fel.


A tér szélén három jámbor rénszarvas álldogál, szalmaágyakon pihenve, zöldségeket és gyümölcsöket majszolva, míg gazdájuk, egy őszhajú, skandináv férfi be nem fogja valamelyikőjüket a kétszemélyes szán elé, amire bárki felülhet másodmagával vagy akár egyedül és tehet egy komótos kört a falu körül. Az állatok gondozója nem tart velük. A rénszarvas tudja a dolgát.



Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!
                                                    a Bogolyfalvi Tanács


//a játék álmodóilag november 27-től január 10-ig tart//


Adam Kensington tollából
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 27. 22:31 | Link

Noeles Karácsonyos
~ felöltözve

Tél, és hó, és Karácsony, és boldogság. Mikor reggel felkelt, és látta a nagy pelyhekben hulló puha csodát elöntötte a sok sok boldogsághormon, és alig várta, hogy kiléphessen a kastély kapuján, belegázolhasson a fehér vattába, annak ellenére, hogy majd mikor a nap végén majd visszatér, az összes testrésze úgy le lesz fagyva, hogy dolog lesz majd felmelegíteni.
Szóval egy szó mint száz, mikor vége szakad az összes órájának, és szabaddá válik, ezer wattos vigyorral az arcán ugrabugrál le, mint valami újszülött unikornis, és ha valaki alaposabban megvizsgálná, kétség kévül az jutna először az eszébe, hogy be van szívva. Pedig nincs.
Kabátjának zsebeibe süllyeszti ujjait, miközben nagy egyedül lebaktat a faluba, mert Karácsony, és vásár, és Karácsonyivásár, és vuuuu.
És amint leér, szinte azonnal leragad az első standnál, mert van ott minden jó, miniatűr, mozgó kis fából készült rénszarvasoktól kezdve, a beszélő Mikuláson át a félelmetesen és gonoszan nevető Krampuszig, és Kamilla most annyira de nagyon gyerek ettől az egésztől, hogy legszívesebben megvenné mindet, ám mivel annyira éppen azért nincs pénze, csak áll ott, és gyönyörködik a sok szép és színes dologban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 27. 23:57 | Link

Adrian
november 30. hétfő, 20:30

Az első ember, akivel a kandallóból kilépve találkozik, Adrian - tőle tudja meg, hogy tegnap megnyílt a karácsonyi vásár a faluban és azt is, hogy ez tulajdonképpen miért lényeges és miért érdekelhetné még Ian-t is; Aiden bizonyos...vendégei miatt jelenleg nem igazán ajánlatos bemenniük a szobába. Ő legalábbis zárt ajtókra és furcsa, nehezen beazonosítható hangokra érkezett. Ez végül elég erős meggyőzőerővel bír ahhoz, Ian az egyik fotelbe dobva az edzőtáskáját inkább vele tartson szétnézni a faluban - annak ellenére is, hogy most ért vissza Scunthorpe-ból és normális esetben inkább egy kiadós vacsorára vágyna újabb pár óra helyett a hidegben.  
- Mit gondolsz, mennyi időnk van...? - Kérdezi tétován a bejárati lépcsőkön lefelé haladva, de a nehezen megtippelhető kérdésre egyikük se tud komoly választ adni - mire a vásárra érnek, már olyan szégyentelen mértékben megtárgyalják Aiden összes vélt/valós problémáját, hogy az első melengető forralt bor beszerzése előtt is kétrét görnyedve röhögnek.
- Roxmorts-ban soha nem volt karácsonyi vásár, vajon miért? - Kérdezi tűnődve érdektelenül az ujjai közé fogva egy angyalt ábrázoló míves karácsonyfadíszt, majd hanyagul visszateszi a helyére, miközben tekintetét már az ezernyi bódén, a mögöttük álló unott eladókon jártatja, a kipirult sütödéseken, ahonnan állandó sűrű gőz száll fel és a felettük húzódó végtelen pályájú óriási fényfüzéreken. Hétfő este nincs itt túl sok ember, a legtöbben falusiak - talán egy óra és mára vége is a vásárnak, de még így is betölti a levegőt az sült ételek vonzó illata és a hangos nevetések egy-egy pult körül összegyűlt társaság felől.
- Tessék, fogd. - Ian félujjas kesztyűje miatt külön jólesik a forró műanyagpohár tapintása, amilyet most szobatársa kezébe is nyom.
- Azért ez se rossz. - Finom mosollyal, kényelmes tempóban indul el befelé. Adrian már sokszor láthatta őt ebben a fáradt, derűs hangulatban, amilyen edzések után szokott lenni, ilyen elégedett állapotban nagyon könnyű vele beszélgetni.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. november 28. 00:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 28. 10:22 | Link

Ian
~kinézet

Az izmai enyhén, jólesően sajognak, amióta csak az eszét tudja, imádja ezt az érzést. Tulajdonképp ő is éppen hogy visszaért otthonról, elvégre edzés után csak illik beugrani a szülőkhöz, ha már úgyis egy helyen van a kettő. Annyi mindent összekamuzott, amennyit nem szégyellt, hogy Shay jól van, épülget, minden rendben, vele is, a testvérével is, jó a suli, van egy csomó új barátja - se -, meg egyéb ilyen ínyencségek. És lám, visszajön, és arra kell rájönnie, hogy nem tud bemenni. Dörömbölt is rendesen, jól beordított, különféle szebb és szebb jelzőkkel illetve Aident, meg a kis barátját, aztán mély levegőt véve ledobta a táskáját pontosan az ajtó elé, kesztyűstől, fogvédőstől, mindenestől, majd zsebre vágva kezeit trappolt el a helyszínről. És Édenke ezért még meg fogja kapni a magáét, egyrészt mert kizárta, másrészt meg mégis mi a jó fenéért tölti ő az idejét valakivel, aki nem Shayleen? Egy ideig járkált fel s alá, aztán jött az isteni ötlet, miszerint ha ő nem mehet be, akkor a másik szobatársuk sem mehet majd be, szóval ő most szépen megvárja Iant, hogy utána együtt lehessenek kizárva. Felsétált, majd levágva magát az egyik kanapéra várta meg barátját, aki nemsokára meg is jelent, ő meg szélesen vigyorogva pattant fel. Hiába, ismerik a másik szokásait, ahogy egymást is már egy jó ideje. Ismertette a helyzetet, külön örült annak, hogy a másik sem lelkesedik a dologért, majd jobb híján megindultak a kastély kijárata felé, hogy szétnézzenek a lent lévő vásárban. A kérdésre felvonja szemöldökét, miközben a másik felé fordítja fejét.
- Őt ismerve, ha rajta múlik, egész éjszaka kint maradunk. - jobb választ nem tud adni, mert most komolyan, ki tudna? Ez Aiden, a nőcit meg lehet, hogy még ő sem tudja kicsoda. És igen, ezzel meg is indul a tárgyalás, mert a harmadik félről aztán van mit mesélni, és mire kiérnek, Adrian már szinte könnyezik attól a sok marhaságról, amit összehordtak.
A már komolyabb kérdésre megvonja vállát, zsebre dugott kézzel tanulmányozza át a kínálatot - ami nem igazán kelti fel az érdeklődését.
- Nekem Roxmorts valamiért mindig mintha visszamaradottabbnak tűnt volna. Lehet az emberek miatt. - megvonja vállát, miközben követi a másik pillantását.
- De amúgy bírtam azt a helyet, finom volt a vajsörük. - hátrébb lép a bódétól, megrugdossa a havat a lába alatt, majd már mennek is tovább. Néha el - el bambul, belehallgat pár beszélgetésbe, csak mert miért ne, a tekintete időnként leragad a szaftosabb ételeknél, és annak ellenére, hogy otthon szinte kiette a hűtőt, még most is képes lenne tömni magába valamit.
- Hmh, kösz. - elmosolyodva veszi el a pohárkát, hiába, ha van valaki akit már ismer, és éppenséggel még jóba is vannak egymással, tud ő normális módon is viselkedni. Belekortyol az italba, mielőtt még lenyelné, egy kicsit még a szájában tartogatja, hogy jól ki tudja érezni az ízeket, és megállapíthassa, hogy a fűszerezés is mármár majdnem tökéletes.
- Milyen volt az edzés? - és igen, egyik kedvenc közös témájuk, aminek mindig van aktualitása, és soha nem lehet megunni. Persze közben kényelmes tempóban baktatnak tovább, idejük mint a tenger.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6150
Írta: 2015. november 28. 12:19 | Link

Farkas Kamilla


Az önismeret tanterem előtt állva, annak hűvös kilincsébe kapaszkodva dönt úgy, hogy azt végül nem nyomja le, nem nyitja ki és megy be a terembe, hogy az utolsó padban egész órán akasztófázzon saját magával. Egy pillantást vet az ablakon túli, fehérbe öltözött tájra, majd minden mozdulatára ügyelve, csak nagyon halkan engedi el a kilincset, s oson végig az elcsendesedett folyosón, hogy lefordulva a bejárati csarnok irányába tempósabbra vegye lépteit. A hulló hópelyheket egész úton hangosan szidja, merő passzióból, és leérve a faluba, ahol még a tömeg is kezd kialakulni, diszkrét felkiáltással éljenez egyet. Úgy tűnik, ma nyűgös.
A szürke, vén falak között napok óta mindenki a karácsonyi vásárról beszél, meg arról, hogy milyen olcsó a nagy zacskós sav-a-júj cukorka. Ha másért nem is, azért már érdemes lemennie. Ráadásul idén az antik köteteit értékesíteni próbáló könyvárust sem fogja kihagyni.
- Hé, én drága exprefektusom! - kiált rá a vásár első bódéjánál ácsorgó szőkére. Eddig komor arcán kiszélesedik egy sokat sejtető vigyor, majd odalép mellé, és szemügyre veszi a táncoló figurákat. Azok olcsók, ócskák és giccsesek, de hát mint tudjuk, ízlések és pofonok. - Na mi a helyzet, alszol már rendesen?
A lány arcára pillant, aztán kissé udvariatlanul elnéz a feje felett, hátha meglátja az évek óta visszajáró könyvárus varázslót. Szeretne valami igazán nívós, ritka példányt vásárolni Fruzsinak Rómeó és Júlia történetéből, és tavalyról már tudja, hogy ennél a férfinél mugli művek is kaphatóak. Kérdő tekintettel fordul vissza Kamillához, aki rendkívül boldognak tűnik a potom pénzbe kerülő kacatok fogdosásától.
- Vegyek neked egyet? - kérdezi és egy béna krampuszért nyúl. A szája szélén csücsülő vigyor nevetésbe torkollik, fejét kedélyesen megcsóválva tesz megjegyzést. - Hát ezek nagyon idétlenek. De ha kell, szívesen megveszem, vagy nemt'om. Bocsánatkérésképp a jelvényedért. Na?
Vigyorogva figyeli a szőkét, közben a jobbjában maradt beszélő krampuszt játékosan beletolja az arcába.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 28. 12:56 | Link

Noeles Karácsonyos
~ felöltözve

Nagyon kell neki egy olyan kis ugráló rénszarvas, már azt is tudja, hogyan fogja elnevezni. A kezébe veszi az egyiket, és tökre élvezi a könnyű fapaták érintését a bőrén, úgy vigyorog mintha most kapott volna vattacukrot. Ekkor jön a hang, amitől össze is rezzen rendesen, majdnem kiejti kezéből az új barátját, de aztán szerencsére mégsem.
- Tudom, hogy én voltam az egyik kedvenc prefektusod. - jelenti ki ahogy felnéz a fiúra, még a szemöldökét is megvonogatja, és ahogy felsejlik előtte Noel képe, amint épp egy csomó bébikecske ugrálja körül - mert igen, büntetőmunkát is hajtottak ők ketten végre - önkéntelenül is ismét vigyorogni kezd. Az azért elég szórakoztató volt, főleg neki, a nap végére már komolyan görcsölt a szája a rengeteg nevetéstől. A kérdésre vállat von, nem válaszol, a másik láthatja rajta, hogy valamivel jobban mennek a dolgok. Ameddig meg Noel bámészkodik, ő egész jól elvan a maga kis szarvasával, az árust elnézve meg kivételesen nem bánja, hogy épp összefogdossák a portékáját.
- És neked hogy megy a gyújtogatás, drága Noel? - kölcsönkenyér visszajár, ő meg épp csak azért is megkérdezi, mert megteheti. A fiú felé fordul, csak hogy bepillantást nyerhessen a látványba, ahogy az elvesz egy hegyes sapkájú manót, aki kalimpál, és vékony, nyivákoló hangján kezdi szidni azt, aki megháborgatta a teendője végzésében. Mosolyogva rázza meg fejét, ez egyre jobb lesz, aztán mikor a kérdéssel együtt a képébe nyomják a kis fabábút, pár másodpercig hallgatja, meg nézi, majd ő s nevetésben tör ki, mert milyen viccesen nyivákol már.
- Ne bántsd naa, lehet, hogy fáj neki. - lebiggyeszti ajkait, de a szemei attól még nagyon is kacagnak, szabad kezének mutatóujjával, megsimogatja a krampusz arcát, mire az bosszankodva kezd nyönyörögni ott magának valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Vidor
INAKTÍV


A Szigethy Veszedelem
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 219
Írta: 2015. november 28. 12:59 | Link

Antoinette Myra Blackburn


Ritkán fordul elő vele az, ami most bekövetkezett, hogy Mitológiák és Vallások órán valahogy véletlenül részt vett. Nem is érti magát, hogy vetemedhetett erre, hiszen a tárgyat csak azért vette fel, mert még a címe is túl unalmas ahhoz, hogy végig mondja. Biztos a Karácsony szelleme ragadta el a józan eszét és mindennemű deviáns gondolatát, vagy épp nem voltak nála otthon. Az óra nagyon is hatással volt rá, már ha a totális kábaságot lehet annak nevezni. Kitámolyog a folyosóra, ott zavartan körülnéz, ki látja, hogy honnan jön ki. Megkönnyebbülve sóhajt fel, nincs ismerős arc a közelben. Vagyis...mégis...talán. Egy valaki mintha...Szerencsére az alak messzebb van tőle, ráadásul háttal neki, úgyhogy van esélye rá, hogy nem vette észre vagy talán még sem ismeri. Elhatározza, hogy követi és kideríti, mi az igazság, valamint védekezni fog körme szakadtáig, hogy a róla kialakult vérbeli rellonos képet ne hagyja leomolni. Éhség és szomjúság hiába kínozza, csak megbabonázva szedi lábait a lány után, legyen az bárki is. Ez két okból is jó megoldás, egyrészt így hamar távol kerül a tetthelytől, másrészt ha mégis lebukott volna, kimagyarázhatja bűnét. Ha jól látta, félig lecsukott szemhéja mögött, nem ült zöld nép az órán, csak ő egyedül, ezért is halál ciki ez az egész. Már a gondoltra is elsápad. Túl friss még itt ahhoz, hogy baljós árnyak árnyékolják be a jövőjét, már így az elején, de akkor az ismerős hátsójú lány - igen, biztos, hogy lány - nem lehetett a teremben. Nem nézi, merre haladnak, csak lépked utána a lehető leglezserebb tartásban, mert bár elméjében őrült gondolatok cikáznak ebben a pillanatban is, azért az összképre adni kell. Utóbb már eszement ötletnek tűnik ez az egész, hogy követi, meg minden...mégis viszik a lábai tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus | kettesalá
offline
RPG hsz: 656
Összes hsz: 6150
Írta: 2015. november 28. 13:38 | Link

Farkas Kamilla


Hogy Kamilla lett volna az egyik kedvenc prefektusa? Nos, ez esetében nem is olyan könnyű kérdés, mint amilyennek első hallomásra tűnik. Már éppen rábólintana, mikor feje félúton megáll a mozdulatban, és elnyíló ajkai torz grimaszra húzódnak.
- Hááát - kezd bele huncutul, zöld tekintete a lány kezében ügető rénszarvasra esik. - Az évek alatt volt dolgom néhány prefektustársaddal.
Vigyorogva beszél, szavai alatt a lelki szemei elé lágyan beringó emlékképekben időzik. Lyra, Kowai, Michelle, Leonie, Czettner Luca, Nemes Iza, Annelie... Az arcok végigpörögnek, mire jóízűen elneveti magát. Vállai megrázkódnak, ahogy kedélyesen megcsóválja fejét.
- Legyen. Te voltál az egyik kedvencem. De csak, mert bírtam a képed, amint végignézted hogyan ég szénné a jelvényed. Az meg, ahogy levettem rólad, egyszerűen zseniális volt! - nevetése elhalkul, a vigyor azonban nem tűnik el arcáról. Orcái kipirosodtak az erős széltől, és száján is látszik, hogy kezd kiszáradni.
- Köszönöm kérdésed, a tűz meg én boldog és életre szóló párkapcsolatban élünk - feleli színpadiasan, tettetett eleganciával. Bár végtére is, nem hazudik, egyedül csak a tűzben biztos, hogy örökre szól. - Mondjuk van egy lány, aki nem bánnám, ha csatlakozna hozzánk.
Utolsó szavait már halkabban ejti ki, hiszen még semmi sem biztos, Fruzsi még csak nem is sejtheti, hogy tetszik neki. Hogy nemcsak tetszik és nemcsak egy-két éjszakára kell. Hogy életében másodszor udvarolni szeretne, virágot venni meg cukrászdába járni és újra meg újra visszakísérni őt a Navinébe. Hogy beakar lépni az unikornisok földjére, és csendben figyelni, ahogy táncol, énekel vagy bármit is tesz, csak ott lenni vele. Észrevétlenül, megsemmisülve. Nem tudhatja, mert valójában még a rellonos előtt sem tiszta, mit is érez vele kapcsolatban. Csak azt tudja, hogy remegnek a térdei, mikor meglátja a Várkonyi lányt, és mikor közös órájuk van, egy pillanatig sem képes odafigyelni a tanárra. Nem érdekli, hogy az mit mond, sokszor még csak sem hallja, ha felszólítja figyelmetlenség miatt.
- Öhm, mi, ja, igen, igen - motyogja, s fejét megrázva fordul a hozzá beszélő eladó boszorkány felé, hogy kabátzsebéből kivéve egy galleont, a rénszarvast és a szitkozódó krampuszt is megvásárolja. - Na itt van, lehet pátyolgatni.
Halvány mosollyal ülteti a gonosz manót Kamilla vállára, és bizony az jobban teszi, ha gyorsan megtalálja az egyensúlyát és nem esik le onnét.
- Eljössz velem a könyvekhez? - kérdezi a szőkét, de már indul is, hogy átverekedje magát a forralt borozó és nagy szatyrokkal nézelődő tömegen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 655
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 28. 15:15 | Link

Noeles Karácsonyos
~ felöltözve

Noel bólogatni kezd-ene, aztán elakad, Kamilla lebiggyeszti ajkait, mintha tényleg szomorú lenne, amiért nem így van a dolog.
- Igen? - felvonja a szemöldökét, mondjuk nem okoz neki meglepetést a tény, hogy Noel találkozott már prefektusokkal. Sokkal inkább azon akadna ki, ha nem találkozott volna. Majd mégis megkapja az igenlő választ, mire elvigyorodik, s az okokat hallva nevetve bokszol bele szabad kezével a másik vállába.
- Ha te azt tudnád, mennyire meg akartalak átkozni. - persze biztos tudja, az a találkozás mindkettejük oldaláról igen szívmelengető volt, Noel fel akarta gyújtani, ő meg meg akarta ütni, aztán mikor a fiú csak úgy fogta magát és megcsókolta, azt se tudta, mi a jó fenét csináljon ott hirtelen. A választ hallgatva bólogat egy sort, majd figyelme megakad a mondani való utóbbi felén.
- Uhumm. Ismerem? -  az arcán terpeszkedő vigyor mosollyá szelídül, ahogy oldalra billenti fejét, csupán kíváncsi, és tádá, tanúja lehet, ahogy Noel tökéletesen elbambul. Vagyis elgondolkodik. Ott van az, na. A másik arcát elnézve önkéntelenül is eszébe jut Norbi, amitől egy kicsit görcsölni kezd a gyomra, s megereszt egy apró szusszanást. Nem igazán szokott hozzá a dologhoz, hogy Norbi és ő, sőt, ami azt illeti az is fura neki, hogy valaki és ő. És annak ellenére, hogy ez az egész nincs köztük kijelentve, neki nagy úgy tűnik, hogy van. És tök boldog vele.
Nem akarja megszakítani a másik elmerülését, annyira éppen ő sem szemét, és amúgy is, aranyos, ahogy valakinek már csak a gondolata ilyen hatással van rá. Aztán a fiú mégis kénytelen visszatérni a valóságba, az eladó boszorkány öreg, rikácsoló hangja hasít a levegőbe, türelmetlen, Kamilla meg szúrós pillantásokat küld felé.
És tényleg megveszi neki. Ráadásul mindkettőt. A lány hálásan elmosolyodva néz rá, magához öleli a rénszarvast, aztán, még mielőtt elvesztené a manóját leveszi azt a válláról, és ráülteti a szarvasra, hogy ott bosszankodjon tovább.
- Uhum. - bólint, elkíséri, hát persze, hogy elkíséri. Még int az öreg néninek, úgy sebtében, aztán a rellonos után indul, még mielőtt az eltűnne a tömegben, közben meg azért beszél hozzá.
- Tök jó, hogy így úttörőnek is hasznosítható vagy, nem kell félnem, hogy eltaposnak az emberek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
KARANTÉN


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 251
Összes hsz: 608
Írta: 2015. november 28. 19:52 | Link

Asszony Rolleyes

A múltkori találkozást Helenával kétségkívül az egyik legborzalmasabb volt az eddigiek közül. Nem pont azért, mert bajom volt vele, hanem ugye neki a programmal volt a baja, nekem meg az ő hozzáállásával. De végül csak sikerült mindkettőnknek túlélni, többnyire karcmentesen. Aztán este felajánlottam neki, hogy akkor valamikor lehetne esetleg valami kicsit... nem tudom, a számára kellemesebb programunk is... arra persze nem számítottam, hogy majd karácsonyi vásárra akar menni. Az olyan... snassz volt nekem, vagy legalábbis nem túlságosan megszokott, tekintve, hogy már öt teljes éve nem ünnepeltem karácsonyt. Olyankor általában egy adag piával, meg nasival szoktam a tv előtt lazsálni. Mert ugyebár néha olyat is kell.
Szóval ma délután a faluban mászkáltam, elmentem a könyvesboltba, meg úgy csak fel-alá sétáltam, mert a megbeszélt időnél kicsit korábban lent voltam már. Aztán végül az órámra pillantva az előre leegyeztetett helyszínhez siettem és onnét szemléltem a környéket. Nagyon fura volt a rengeteg karácsonyi dekor szerte-szét, meg az ünnepi lázban égő, boldog emberek. Már az atmoszférától is teljesen kiakadt a cukiság-detektorom, pedig Helenának még nyoma sem volt. Hejj mi lesz itt? A sálamat piszkáltam szórakozottan, figyelve a népet.
Aztán végül csak méltóztatott megérkezni a kisasszony, én pedig kissé zavartan pillantottam rá. Túlságosan is elbambultam, azt hiszem. Kellett pár pillanat, míg rájöttem, hogy mi is van.
- Oh, szia szívem - mosolyodtam el halványan, majd megöleltem, már ha hagyta. Elvégre miért ne tenném? - Milyen napod volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. november 29. 11:12 | Link

Drága *-*  Love


Na, ma aztán különösen fel vagyok pörögve. Már nyolcadszor tekerem magamra a sálam, mert hogy sehogy se akar úgy állni, ahogy azt kéne.
- Lénnnnnaaaaa segííííííts - kiáltok keresztanyámra, mikor olyan szinten belegabalyodok, hogy már ki se látok belőle. Léna persze röhög, de nem hibáztatom ezért, a helyében én is azt tenném.
Ránézek az órára, és idegesen harapok az ajkamba, majd megpróbálom a kabátom és a cipőm is felvenni egyszerre, de a végeredmény csak annyi, hogy padlót fogok.
- Jó, szerintem Ward nem fogja a fejed venni - rázza meg a fejét, és ő még bekap még egy sütit.
- De lehet, megunja azt, hogy mindig rám kell várnia, és keres majd olyas valakit, aki nem késik el mindig mindenhonnan - oké, tudom, hogy jobb esetben emiatt nem fog szakítani velem, de ez van, még most se sikerül teljesen elhinnem, hogy ő van. Ráadásul velem van, és karácsonyozhatok is vele, holott tudom, mennyire nincs elragadtatva ettől az egésztől.
Mázli, hogy amúgy is a faluban vagyok, így még gyorsabban tudok Lénától a térig szaladni, aztán mikor meglátom a rellonost, szó szerint a nyakába vetem magam.
- Bocsi, megint elfelejtettem az időt nézni - pislogok rá bűnbánón, de persze mosolygok is, mert annyira jó ez az egész, még az sem zavar, hogy meleg az nincs.  
- De jól néz ki... hazavi.... nééézd - eleinte még a csillagok nyűgöznek le, de pár pillanat múlva, már meg is fogom Ward kezét, hogy a rénszarvasokhoz navigáljam magunkat.
- Meg akarom simizni - ja, egyébként ilyenkor hajlamos vagyok elfelejteni, hány éves is vagyok igazából. Már nyújtanám a kezem, hogy akkor most megsimogatom, de az állat egyszer csak feláll, de olyan hirtelen, hogy sikkantok is egyet, majd Ward háta mögé bújok.
- Nem... inkább mégse - kuncogok halkan, azért kitekintve onnan, és döntök úgy, hogy messziről nézem inkább.
- Ilyet csak a tévében láttam - még a hangom is elhalkul, mert azért a mugliknál nem szoktam ilyenek szaladgálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 400
Összes hsz: 5511
Írta: 2015. november 29. 15:57 | Link

#hideg #vásározás #Betlehem

Már reggel arra készültem, hogy órák után lemegyek a faluba megnézni a vásárt. Kellene venni valamit a családnak ha már egyszer nem sokára hazautazok Karácsonyozni. Várom a szünetet, főleg, hogy Bence is jön velem haza. Legalábbis remélem, mert nem szeretnék egyedül maradni.
Kabátot csak félúton, a kastélyból való kilépés előtt öltöttem magamra, ahogy  sálat is. Nagyon szeretem a telet, de csak ha van hó, nem csak a hideg. Valahogy ez igazodik leginkább most a lelki világomhoz.
Kell a csend, amit meg is kapok ahogy elindulok a kapuhoz. Csak a szél süvítését hallom, behúzom a nyakam, kezeimet zsebre dugom. Nem hoztam magammal táskát, mert a selyemerszény a pénzemmel a zsebemben is elfér.
Hosszú az út a faluig, én úgy veszem észre most félig átfagyva, de megéri. Amint megpillantom a vásárt, halvány mosoly ül ki az arcomra, lábaim pedig egyenesen a Betlehem felé visznek. Kíváncsian állok meg előtte és kissé otthoni érzet tölt el attól, hogy szobrok helyett élő állatok állnak előttem.
Utoljára módosította:Antoinette Myra Blackburn, 2015. december 10. 05:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. december 2. 00:06 | Link


Amikor elindult, hogy kicsit szórakozzon és elterelje a gondolatait, pontosan ilyesmire gondolt. Meglepően kellemes érzés járja át Rebekát a mai este folyamán, ráadásul igen sokszor nevet, ami jó ideje nem fordult elő vele. Élvezi a Krisztiánnal töltött időt, ami azért is furcsa, mert ki nem állhatja. Ennyit számít az, hogy kit lát. Vajon, ha rájönne, akkor is ugyanígy mosolyogna, vagy azonnal faképnél hagyná? Annyi mindenesetre tagadhatatlan, hogy vörösünk most a valódi eridonos énjét kedvelte meg, csak más arccal. Lesz még ebből bonyodalom.
Amint kiérnek a biztonságot nyújtó anyabetonra, azonnal konstatálnia kell két dolgot: újra stabilan meg tud állni, viszont épp emiatt nincs többé semmilyen ürügye, hogy a fiúba kapaszkodjon, vagy az segítse előre. Így, ha nehezen is, de a vásárra vezető úton már nem karol a másikba.
- Lehet, hogy órákat fogok venni tőled. Az órabérbe pedig beleszámít két alkalomnyi lábról levétel is - furcsa mód, mintha csak kontaktust keresne, úgy böki finoman oldalba Krisztiánt. Ez nem lászik, hiszen túl lezser Rebeka minden mozdulata, de elég, hogy ezzel ő tisztában van. Igaz volna, hogy aki szimpatikus, azzal jó együtt tölteni az időnket?
- Bár tudom, hogy sokkal izgibb és romantikusabb ismeretlenül - mindezt persze tüzelő tinilány módjára, affektálva adja elő, hogy utána visszatérjen a normális hangszínéhez. -, de azért bemutatkozom. Rebeka vagyok - nem titkolt szándéka, hogy a megtudott név alapján akár később is kapcsolatba kerülhessenek. Mégse mondhatja, hogy "gyere ide Takarodj"...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Reissner Krisztián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 2. 00:34 | Link

Rebeka

Meggyőződése, hogy otthagyná, ezért is nem fűlik a foga ahhoz, hogy becsületesen fogja magát, és bevallja, kicsoda. Na ennyit a nagy fair playről és korrektségről, bár.. mindegy is, most legalább úgy viselkedik, mint ahogyan általában elvárják tőle - hogy visszaél a született tehetségével, és saját kicsinyes célokra használja fel. Mert ez történik igazából kár lenne tagadni. Nem a társadalom szolgálatában állítja, nem valami hasznos célért rendezi a metamorfmágiát csatarendbe. Hanem, hogy egy lány szimpátiáját elnyerje.
Milyen szánalmas.
És mennyire vissza fog ez még ütni. Tudatának minden racionális porcikája ezt üvölti, de nem tud nemet mondani a csábításnak.
- Hajjaj, és még én fogok juttatást kapni érte? Hol a csapda, hogy ennyire megérné?
Neki nem tűnik fel, hogy a lány csak kontaktust keresne, viszont az ő agya is azon kattog, hogy milyen ürügyet találjon. Patetikus, hogy az általános határozottságáról megfeledkezve képes szerencsétlenkedni Rebekával. Mintha megint tizennégy lenne.. vagy még kevesebb.
Ismeretlenebbül, aha.
Észrevétlenül nyel egyet, és latolgatni kezdi a lehetőségeit. Most kéne bevallania, elvégre mégsem hazudhat magának egy másik nevet, nem? Az már nem csak ferdítés vagy a dolgok elhallgatása lenne, hanem egyenesen hazugság, abból már nem tudna kitérni. Najó, Krisztián embereld meg magad, kapard össze azt a kevés becsületességet, és bökd ki. Jobb esetben felképel, aztán visszazökken minden a normális kerékvágásba. Szóval...
- Dávid. És ha nem akarod, hogy az emberek elsodorjanak - mindenki ma jött le a faluba, talán mert hétvége van, és itt tolong a standok között -, szívesen leszek megint kapaszkodó.
Azzal a titkolt szándékkal nyújtja Rebeka felé a karját, hogy ezzel túllendüljön azon, hogy gondolatban már most tarkónvágta magát a szavaiért, másrészt pedig így legalább ismét a személyes auráján belül tudhatja a vöröst.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér