28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 25. 00:57 | Link



december 19.



- Nem tudom, hogy a birkózásra vagy korcsolyázásra gondolsz-e, de állok mindkettőnek az elébe - feleltem neki mosolyogva, hiszen minkét opció a kedvemre való volt.
- Bizony, a spontán dolgok a legjobbak - biccentettem feléje nagy mosollyal, hiszen tisztában voltam vele, hogy az előre betervezett dolgok nem a legjobb opció. Közben egy új fűszerezésű bort kóstolhattam meg, mely isteni finom volt, így könnyen is itatta magát, remekül éreztem magam a bőrömben.
- Hú, ez most remekül esik - tartogattam kezembe a cigaretta szálat kecsesen, majd  egy újabb slukkot szívtam belőle.
- Mi? - kérdeztem tőle jelentőségteljesen cigivel az ujjaimban. Egész közel hajolt hozzám, ez pedig eléggé felélénkített. Ám ekkor visszalopta a cigarettát ujjai közé, majd ő is szívott a bűnös nedűből. Pillantásomat egy percre se vettem le róla, sőt, gyorsan visszaköveteltem azt a szálat, amelybe oly erősen beleszívtam volna kezei közül.
- Hmm, leszel olyan kedves, és adsz belőle még? - kérdeztem tőle egészen közel hajolva hozzá negédesen. Mindennel jobban kívántam, hogy újra beleszívhassak egy újabb slukkba. Közben Soma felé emeltem poharam, hogy koccintsak vele a mai este margójára. Tetszett, hogy én is simán húzhatom az agyát, s ebben ő is benne volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 25. 01:09 | Link

Dana

- Éppenséggel valami egész másra gondoltam - egy pofátlan vigyor terült el az arcomon, de azért a korcsolyázás sem volt rossz opció, ha szórakozásról volt szó. Szerencsére Dana egyáltalán nem volt egy hisztis királylány, egész jól viselte a beszólásaimat, s ami leginkább meglepett, hogy a korához képest tök normálisan el lehetett vele beszélgetni, de ha lazult a társalgás, ahhoz is könnyen alkalmazkodott.
- Na mi? - vigyorogtam vissza rá, s tetszett, hogy benne volt a kis játékban. Az elmúlt időszakban túl sok gond ült meg a vállamon, nem is igazán adódott alkalmam arra, hogy lazuljak, vagy csajozzak, így ez a véletlen találkozás egészen feldobta az estémet, s kár lett volna tagadnom, hogy imponált a közelségével.  
- Adhatok, de mit kapok cserébe? - kíváncsian emeltem meg a szemöldököm, közben odatartottam a cigarettát, hogy beleszívjon, ha jól esik neki, majd koccintás után kiittam a bögrémből a bort, s még szívtam egyet a cigiből, mielőtt az teljesen a végéig égett.






Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 25. 01:24 | Link



december 19.



- Igen, és mire? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Nagyon érdekelt, hogy végül is mire gondolt, hiszen el nem tudtam képzelni.
- A cigaretta, az este, meg úgy minden - válaszoltam neki mosolyogva, nem gondoltam volna, hogy ez a karácsonyi vásár ennyi meglepetést fog tartogatni számomra.
- Hm... jó kérdés, hogy nem intézlek el vagy mire gondoltál? - kacsintottam rá játékosan, mosolyogva, majd jókora slukkot szívtam a cigarettájából, amely igazán jól esett.
- Csirió - koccintottam én is a poharammal ajkaim eléje emelve, majd szóltam a fiúnak.
- Most én következem. Kérek egy klasszikus forralt bort - néztem rá vigyorogva, majd játékosan megkoppintottam az orrát, és kértem a durci, szigorú kinézetű eladótól két pohár forralt bort.
- Tessék. Egészségedre! - kacsintottam rá, miután odaadtam neki a forró italt. Egész érdekesnek bizonyult ez az este, a jókedvemet pedig még a búval bélelt eladó sem tudta tönkre tenni, jelenleg szuperül éreztem magam. Már a nagy tömeg sem zavart, hiszen valamennyire kezdett eloszlani, az este pedig elég kellemes volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 25. 01:47 | Link

Dana


- Igen, pont arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha nem bunyóznál le - nevetve ráztam meg a fejem, természetesen nem ez futott át a gondolataim közt, sokkal inkább más gondolatok foglalkoztattak vele kapcsolatban. A borom közben kifogyott, azt hiszem, hogy az ital is a fejembe szállt, s ez talán már a viselkedésemből is érződött. Csak úgy nem szoktam lerohanni senkit, de ennyi forralt bor után már elég nehéz volt megállni, hogy ne flörtöljön az ember fia egy ilyen csinos lánnyal.
- Ó, még egyet? Ejha...a végén még leiszol a lábamról - nevetve csóváltam meg a fejem, de nem volt ellenemre, hogy meghívott, miért is ne kóstoljuk már végig az összes fajtát, ha úgyis karácsonyi vásár van?
- Köszi, nahát, ebben még egész szegfűszeg is van - az elém tolt pohár tartalmát fürkésztem, és egy széles vigyor is elterült az ajkamon, majd a már jól bevált szokás szerint koccintottam vele, mert miért ne, s úgy kortyoltam azt a bort, mintha szomjaznék. Ez persze meg is tette a hatását, s a már amúgy is jó kedvemet csak még inkább megdobta.
- Na jó, köszi, hogy meghívtál, mára mentem - úgy köszöntem el, mintha tényleg távoznék, s már fel is álltam, de aztán a kezemet nyújtottam felé.
- Csak szivatlak, gondoltam hogy kipróbálhatnánk azt a korit - vigyorogva invitáltam, miközben jobbommal még felkaptam a bögrémet, hogy sietve kiigyam belőle a maradékot, amit nem szívesen hagytam volna kihűlni az asztalon. Reméltem, hogy Dana is így tesz, s ha aztán elfogadta a kezem, akkor felhúztam a padról, hogy megindulhassunk a koripálya felé.
-De ha megint összetöröm a képemet, akkor az a te lelkeden fog száradni-böktem rá mutatóujjammal nevetve, s éreztem magamon, hogy a bor a fejembe szállt.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 25. 02:03 | Link



december 19.



- Nyugi, nem foglak bántani - feleltem a srácnak nevetve. Nem volt semmiféle félnivalója tőlem, ugyanis egyáltalán nem állt szándékomban bántani.
- Hé, te ajánlottad fel - nevettem rá, majd mikor megkaptuk az áhított nedűt, gyorsan bele is kóstoltam. Isteni finom volt, igazán nagyon ízlett.
- Bizony, az is van ám! - válaszoltam neki mosolyogva, majd koccintottunk egy jót a finom nedűt illetően.
- Dehogy mentél! Ne szívass! - fogtam meg a kezét, majd magammal húztam.
- Rossz vagy! - öltöttem rá a nyelvemet játékosan, amiért átejtett, majd örömmel hallottam, mikor közölte velem, hogy kipróbálná a jégkori pályát.
- Na, látod, ez remek ötlet! Korcsolyázzunk egyet! - mondtam Somának széles mosollyal az arcomon, majd kiittam én is a maradék boromat, és elindultunk a kori pálya felé.
- Vállalom a felelősséget, emiatt ne aggódj! - nyugtattam meg a srácot komoly tekintettel, mert valóban komolyan gondoltam, amit mondtam neki.
- Na, gyerünk, húzd a cipőd és légy résen - néztem rá vidoran, majd én is bekötöttem a cipőcskét, ami a jég pályára szolgált, majd a fiú kezét fogva jeleztem, hogy készen állok a mókára.
- És most kérek egy újabb slukkot a cigiből. Utána nekiállhatunk korizni - néztem rá jelentőségteljesen komoly arccal. Aztán, ha Soma is benne volt, kezdődhetett a jeges móka.


/Folytatás a korcsolyapályán/
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 27. 20:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ryan Wolf Falkom
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 179
Írta: 2019. december 25. 11:32 | Link

       Adél

   Közben elrágcsálom a mézeskalácsomat, (konyakos  meggy van a közepén, ami isteni) majd egy másik termoszt veszek elő, természetesen megkínálom a lányt:
-Kérsz ebből, ebbe több a pálesz, meg rum is van benne? -. Már megint ez a kis haverozás! Az agyam eldobom! De azért válaszolok a kérdésére, miközen  a pálcámért nyúlok: -jHogy barátok legyünk, tudod, haverok, együtt piát főzni, robbantgatni,  átkokat kitalálni. Na? - látszik rajta, hogy nem erre számított, de hát már félig felnőttem. Ellököm magamtól a cigit tartó kezét. Türelmesen várom a választ, miközben legurítok egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Árkony Adél
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 25. 11:59 | Link

Ryan


Ha nem hát nem. Ő nem kér a cigimből, az az ő baja. Míg beszél én bőszen kocázom a füstöt. Közben előhúz a táskájából egy másik termoszt, amiben erősebb cucc van. - Toljad - vigyorgok és lehúzok abból is egy pohárral. Na ez már üt is nem csak legyezget. - Szeszfőzde van abban a zsákban öcsém, vagy mi? - kérdezem emelkedő maligán és jókedv fokkal. Egyszer csak látom húzza elő felé a pálcáját - Hé, hé, hé! - tolom elfelé magamtól - Mi a jó büdös francot akarsz azzal a bottal, he?! - nézek rá alkoholtól csillogó szemekkel. Amikor kapok némi szabadságot Adéltól, akkor vagyok olyan jó fej, hogy nem hozom el a pálcáját. Úgysem mennék vele éppen semmire, akkor meg minek, hogy lóbáljam mint valami...khm, na azt? - Figyu, jó arc vagy, meg köszi a piát de nálam a hókuszpókusz nem játszik, oké!? - fintorgok és nem fejtem ki, hogy miért is nem. Nem vagyok én mesemondó, hogy regéljek. Nem varázsolok, és ennyike. Ha nem tetszik el lehet húzni a vérbe én meg keresek még egy pubot vagy valamit aztán meg hazakúszok ha meguntam. Ha meg nem gáz, hogy nem vagyok bűbájos boszorkány, akkor piálhatunk tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Ha alél Adél, Léda léha céda..."

Radetzky Médi
Diák Rellon (H), Elsős diák


fecsegő-tipegő
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 39
Írta: 2019. december 25. 15:32 | Link

Beni

- Neked pedig nem kell ennyire elítélned minket - vágok vissza Beninek. Igaz, hogy a legtöbb csínytevő a Rellonból kerül ki, de azért a többi házat sem kell félteni. Hallottam már szép történeteket a levitásokról is...
Imádom az illatokat, amik a vásárban fogadnak, lehet, hogy veszek is egy pár mézeskalácsot a nagy megpróbáltatások leküzdése után. Anya nem szereti, ha sok cukrot eszek, de tudja ő is, hogy a karácsonyi időszakban ezt nem lehet kontrollálni.
- Karácsonyfadíszek, hógömbök, egy vicces zokni, vagy sapka? - folytatom tovább miközben nézem az árusok választékát szépen kirakodva az asztalkáikra. Megfogom közben a kezét, mert Berciét is mindig megfogom, hogy ne veszítsen el, mire Beni lerázza. Belepirulok és a fülem is elvörösödik. Hogy ne égessem le?! Na majd megmutatom neki...
Végül sóhajtok egy nagyot és zsebre dugom a kezem, lassan lemaradok itt-ott, közelebbről is megnézegetem a megbűvölt fából faragott kis díszeket. Egyikről sem jut eszembe anya. Mi van, ha semmiről nem fog eszembe jutni? Ha nem találom meg az igazit?
Néhány nagyobb lépést kell tennem, hogy Beni mellé visszatérjek, pont elcsípem a válaszát a szüleiről.
- Van egy néni, aki saját kezűleg köti a könyveket. Vannak naplói, naptárai. Valahol a másik oldalon van.
Utoljára módosította:Radetzky Médi, 2019. december 25. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 640
Összes hsz: 2197
Írta: 2019. december 25. 19:20 | Link

Thomas


 
péntek késő délután | x | o


Furcsa érzés visszapillantani a kutyusra, ahogy ott ül és várakozik. Legszívesebben visszarohannék hozzá, pedig nem is az enyém. De tudva azt, hogy min ment át, hogy még nem feledte el a múltját, hogy lehet, hogy nem tudja hirtelen, hogy hova tűnik a kis gazdija, és főleg, miért hagyja őt itt … hát egy kicsit a szívem szakad meg. Ezt azonban nem mutatom ki, elrejtem magamban, hiszen biztos Thomasban is valahol ott munkálkodik ugyanez az érzés, és semmi szükség nincs arra, hogy még én is erre emlékeztessem. Mert úgy aztán esély sem lesz arra, hogy jól érezzük magunkat.
- Nagyon okos, hamar megtanulja majd őket szerintem – válaszolom, éppenhogy felszaladó szemöldökkel a fiúra pillantva. Appertíroz? Oké, a szó amit én mondtam, az nincs is magyarosítva. Lehetséges, hogy nem is angol szó lenne? – Apportíroz. Visszahozza, amit eldobsz neki – vagy a vadat, amit lelősz … tehetném még hozzá, de nem akarom még jobban összekavarni, főleg nem olyannal, amit úgysem fog megtenni soha. Honnan származik ez a szó, amit én angolnak hittem vajon?
Ilyesmiken morfondírozok a kérdéseim után, amíg a válaszokra várok. Nem igazán tűnik úgy, hogy nagyon jelen lenne a barátom. Legalábbis ami a beszélgetést illeti, figyel ugyan, de mégsem figyel úgy igazán. Teszek még egy próbát, ezúttal a karácsonnyal kapcsolatban, hátha ez eljut hozzá, ám olybá tűnik, hogy ez sem. Egy aprót biccentek csupán, ami akár válaszként is szolgálhatna a megjegyzésére a kukorica figurákkal kapcsolatban. Ám nem az, inkább az elhatározásom, a megértésem jele. Nem erőltetem tovább a beszélgetés, inkább csöndben baktatok és tekintetemmel pásztázok végig mindent, szinte beiszom a látványt. Hamarosan kezdetét is veszi a már jól ismert lelkesedés, tényleg csupán annyi kellett, hogy ne vonjam el a figyelmét a csodálkozásról.
- Ennek tényleg isteni illata van! Kérnék szépen öö kettőt – hadarom izgatottan a kellemes narancsos fahéjas aromát szimatolva. Még ugyan nem tudom, hogy a fára fogom-e kipakolni, vagy csak úgy a lakásba valahova, de mindenképpen veszek belőle. Annyira … fantasztikus, karácsonyi illata van, és ráadásul teljesen természetes is. Leszámolom a füzérek árát, majd kezemben a zacsival megindulok tovább a következő bódé felé. Mindenféle villogó, világító valamik vannak kipakolva, jó pár pislogásba telik, mire rájövök, hogy mi is a funkciójuk. Akár függönynek is nevezhetnénk, és teljesen azt a benyomást kelti, mintha hullana a hó. Álmélkodva figyelem ezt is, majd az integető télapó figurát, aztán haladok is tovább. Forralt bor és puncs édes illata keveredik a mézeskalácséval a következő standnál. Mély levegőt veszek, mert bár az italok egyikét sem fogyasztanám el, de az illatuk!
- Lehet, hogy csinálok otthon forralt bort, csak az illata miatt, aztán leviszem Kati néninek – gondolkozom hangosan választ sem várva a kijelentésemre, ám el is feledem a tervemet, amint a barátom egy olyan kérdéssel fordul felém, ami hát … ez tényleg kérdés?
- Juj, persze! – naná hogy kérek! Nem lehet belőle eleget enni! Tök jó, hogy ő észrevette az árust, én annyira bele voltam merülve az illatok szimatolásába, hogy simán tovább sétáltam volna.
Hálálkodva veszem át a zacsit, egy szemet kikapok belőle azonnal, nem törődve azzal mennyire forró. Megpucolom és nyújtom is oda Thomasnak. Majd a következő falatot már én falatozom be. Úgy tartom a zacskót, hogy ha szeretne akkor tudjon belőle venni, miközben visszafelé bandukolunk Herceg felé. Vajon a kutyák ehetnek gesztenyét? A diót általában kedvelik, azt tudom.
- Öhm, gondolom otthon leszek – érkezik vontatottan a feleletem. Eddig soha nem volt kérdéses a számomra, hiszen haza a szüleimhez nem mentem, a kastélyban maradtam és pont. –  Lehet, hogy a karácsonyi vacsira felmegyek a kastélyba, de még nem biztos. Benitoval klasszul el tudjuk tölteni a szentestét. Napközben valószínűleg sokat leszek a szabadban, élvezem a pihenést, talán még korizom is. Meg majd benézek Kati nénihez, azt mondta megtanít olyan fantasztikusan finom gyümölcskenyeret sütni – villanyozódom fel a gondolatra, hogy végre megtudom a féltve őrzött receptet. Legalábbis az idős boszorkány nem hajlandó elárulni, de együtt megcsinálja velem. Érdekes, hogy kezd egy kicsit olyan lenni a kapcsolatom a főbérlőmmel, mintha a nagymamám lenne vagy nem is tudom. Békén hagyjuk a másikat, teljes mértékben, de mégis … közel állunk egymáshoz. Ha nem is minden hétvégén, de azért gyakran szoktunk cseverészni, például a kertben, a virágágyások téliesítése közben, amiben besegítek. Időközben bekapok még egy falatot és csak nagy nehezen rángatom vissza a gondolataimat a jelenbe. Karácsonyi program. Igen-igen. Oké, én már az egész szünetről kezdtem el beszélni, na mindegy. – És ti Liam bácsival terveztek valamit? – persze a szokásoson kívül, közös díszítés, közös vacsi, közös vacsi, közös ajándékbontogatás, közös filmezés. Nem zúdítom rá a következő kérdésem, miszerint nincs-e kedve valamikor majd átjönni, akár karácsony valamelyik napján, akár a szünetben. Először megtudakolom, hogy mik a tervei az apukájával, meg ki tudja, talán Rileyval is van megbeszélve valami. Aztán majd meglátjuk.
Ismét elhaladunk a szép díszek mellett, de most nem nézem meg őket, sokkal inkább előrefele meredek, a kutyát keresve a tekintetemmel, félbehagyva a gesztenyemajszolást, kezemben pár már megpucolt darabbal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 25. 22:33 | Link

Rozhdestvo | ¤
RT | december 24.


Az egész falu valami furcsa lázban égett. Nekem már azt is nehéz volt felfognom, hogy a karácsony máskor van. De hogy a mai nap az mitől más, az számomra egészen felfoghatatlan volt. Mindenki azt hajtogatta nekem, hogy még nincs karácsony, csak szenteste, de hogy az mit jelent, fogalmam sincs. Pontosan ennek felindulásából vettem nyakamba a vásárt. Egy ideig csak járkáltam, és próbáltam kiszúrni a nekem való embert. Végül egy férfire esett a választásom, aki elég idősnek tűnt ahhoz, hogy választ adjon, de nem eléggé ahhoz, hogy közben ne csak az ő, de az összes leszármazotta életét megtudjam közben.
- Elnézést kérek szépen, csak egy pillanatra zavarnám meg fontos gondolkodásában - szólítottam meg az idegent. - Egy kis problémám akadt a kultúrájuk megértésével, és reménykedem benne, hogy választ tud adni pár kérdésemre. Először is, mi az a Szenteste? És mi a van közte meg a karácsony között? Ha pedig itt tartunk, akkor ugyan hol van Fagy apó? Vagy Mikulás, vagy bárki hasonló? - soroltam fel egymás után a kitörő kérdéseimet, amelyekkel valószínű, hogy úgy lesokkoltam az emberem, hogy azonnal elfordult a másik irányba. Legalábbis én ezt tettem volna a helyében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stankovics Vendel
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos


Tüske.
offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 140
Írta: 2019. december 25. 22:47 | Link

Darya

Nem élte sosem ezt a Karácsony dolgot, de amióta otthagyta a feleségét és a gyereket, különösen nem izgatja ez a dolog. Kifejezetten utálja azt, hogy a boltok már szeptemberben az ember arcába tolják az ünnepek témát. Az pedig a legalja, hogy pár nappal ezelőtt, már húsvéti kacatokat látott valahol. Gusztustalan.
Most mégis itt a vásárban. Persze nem azért, mert élvezi ezt, vagy vásárolni kíván, hanem kivételesen emberi formájában igyekszik hazajutni. Célját pedig csak egyetlen egy feltételezhetően boszorka zavarja meg, aki kérdések hadát zudítja rá, szinte egy levegővel.
- Mi vagyok én Google? - morran a nőre, kezeit pedig a zsebébe csúsztatja. Nem kíván jófej lenni, meg cseverészni a Karácsonyról. Még a kérdések sem hozzák izgalomba, leginkább azért, mert talán maga sem tudja igazán a választ. Hát honnan is tudná. Soha nem érdekelte ez a vonala az életnek, vallásnak és egyébnek.
- Ott egy könyvárus, szerintem vele többre megy - mutat balra, hogy útbaigazítást adjon legalább.
Utoljára módosította:Stankovics Vendel, 2019. december 25. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 273
Írta: 2019. december 25. 22:47 | Link

Dana


Észre vett! Hála Imhotepnek, már zsibbadt a karom, meg a kiabálásom úgyis csak beleveszett a tömeg morajlásába, meg az üvöltő karácsonyi dalok kavalkádjába.
- Ne én vagyok édes, hanem a csoki, de mindegy. - Átölelem, ahogy a nyakamba ugrik szinte. Imádni való szőkeség, mindig megnevettet, de ha még sem, akkor is feldobja a napomat minden találkozás.
Ez a lehető legjobb hely a vásárlásra, na meg az ivászatra, evészetre. Régen nem ittam már ilyen finomat. A kastélyban nincs forró csoki, csak valami szánalmas lötty. Neked ízlik az? - Jó nagyot húzok az italból, körben a számon meglátszik a csoki hagyta sáv. Lenyalom.
- Én csak a nagyapának akarok itt valami csekélységet venni, meg pár barátnak, háztársnak. Mit javasolsz? - Megkóstolja a kreációmat, ízlik neki, bár biztosan nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Az ízesítés magasabb szintű tananyag, de az benne a jó, hogy a partner nem tudhatja, hogy milyen lenne, ha igaziból sikerülne. Az illúziómágia jobban megy, mint a vásárlás, valójában utálom az egészet. Azért is hívtam Danát a csokis sátorhoz, mert kicsit félek ettől az egésztől.
- Ááááá, dehogy. Még sokat kell fejlődnöm, bár sokat tanulok Misi bácsitól is, meg sokat gyakorlok. - Kicsit rájátszok a száj összeragadásra, ezzel leplezem, hogy tulajdonképpen semmi kedvem vásárolgatni.
- Nem megyek haza, itt töltöm a karácsonyt. Ezt is ki kell próbálni és végül is a nagypapi itt van velem, ha nagyon elapátlanodnék. Ezért csak neki kell ajándék, de ismered az öreget, nehéz meglepni, főleg ajándék terén. - Elnevetem magam, mert mindketten tudjuk, hogy nagyapó nem egyszerű eset. Ha jobban belegondolok, még semminek nem örült, amit vettük neki, így aztán még jobban kétségbe vagyok esve miatta.
- Én arra felé indulnék el, ha neked sincs ellene kifogásod - mutatok arra, amerre a legkevésbé tolong a tömeg. Valószínűleg azért, mert ott van a leggagyibb választék, de a tömeg visszariaszt attól, hogy mélyebbre menjek.
- Hápit kire hagyod olyankor, mikor nem vagy itt? Most mit csinál egyedül? - Az állatkák mindig jó téma, még inkább azért, mert én csak beszélgetni tudok róluk. Nem nagyon engedik, hogy legyen kedvencem az otthoni családi kutya és macska mellett. Apu szerint nem tudnám gondját viselni, amúgy pedig inkább a tanulással foglalkozzak. Ha kérlelem, mindig azt mondja: Majd később. Meglátjuk. Persze nm látom meg soha, így egy kicsit már le is mondtam róla. Majd, ha önálló leszek...
- Neked nem ellenzik a szüleid az állatkák tartását? -
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. december 25. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 25. 23:02 | Link

Rozhdestvo | ¤
december 24.


Annyira belefeledkezem a kérdéseimbe, hogy észre sem veszem, ez mennyire nem hozza lázba a "társalgás" másik felét. Csak akkor, amikor felmorran, de valahogy még ekkor sem érzékelem olyan gonosznak a hangsúlyát. Lehet a fordító volt, de akár a saját figyelmetlenségemnek is betudható.
- Jajj nem, a google az nem jó. Folyton megfigyel és adatokat gyűjt
- torzulnak fintorba az arcizmaim rögtön. Még hogy google, látszik, hogy az ő miniszterelnökük nem vigyáz rendesen a lakókra. Persze ezt már csak fejben jegyzem meg, hiszen rövid ittlétem alatt is megtapasztalhattam mennyire nem szeretik itt drága Putyinunk. Nem is értem őket...
- Most nézze meg, az a bácsi minimum 50 éves, és ennyi idő alatt is képtelen volt összeszedni magának egy nőt - aztán halkabbra váltott. - Eltudom képzelni, hogy még az anyjánál él - újra vissza. - Szóval maga nagyobb segítségnek tűnik. Kérem, akkor csak a Mikulásos Fagyapós dolgot bogozza ki nekem! - kértem a férfit szerintem a lehető legszebben, bár nem lehettem benne biztos, hogy a fordító ugyanúgy működött, mint ahogy én azt sejtettem.
- Ha segít, akkor... gondoljon csak bele, hogy a nemzetközi kapcsolatok kiépítését segítette előrébb. Az manapság nagyon sokat jelent - hívtam fel rá a figyelmét jó levitásként. Sőt, még egy jó kis statisztikai adatot is hozzácsaptam volna, de azt egy kicsit túlzásnak éreztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 612
Összes hsz: 2804
Írta: 2019. december 26. 00:35 | Link

LAU
péntek késő délután a forgatagban | #whatwouldbethebestGIF

Hogy valahol bennem is ott munkálkodik ez az érzés? Hogy valahol?? Alig állok most másból. Talán ennek is köszönhető, hogy még az átlagosnál is kevesebb dolgot vagyok képes befogadni. Mert a vásárjárás eleje azzal megy el, hogy próbálom nem szétaggódni magam a kutyám miatt és nem arra gondolni, ahogy ott üldögél magában és vár rám. Nagy erőfeszítésembe kerül ez. Olyan nagyba és olyan mélyen fáj az egész, hogy ebből a világon semmi nem kerül napvilágra. Nem vagyok képes beszélni róla és talán egyfajta védekezésből is nem teszem. Hátha legyűröm azzal, hogy így elzárom.
Nem vagyok túlságosan művelt, szóval attól még, mert valami angol szó, nem kell feltétlenül ismernem. Ez viszont például inkább német vagy francia eredetű lehet, úgyhogy még annyira sem kell. A megértés hangját adom, amikor elmagyarázza. Életemben nem hallottam még ezt a kifejezést erre. Tehát visszahozni dolgokat. Oké.
Örömmel figyelem, ahogy barátnőm rögvest vesz is a narancs-fahéj lelógókból. Mosolyogva álldogállok a vásárlás mellett.
- Köszönöm - biccentek hálásan a nekem megpucolt gesztenyére. Figyelmesen hallgatom Lau válaszát, miközben eszegetve sétálunk. Jó, meg azért picit nézelődöm is olykor. Ám látszik rajtam, tényleg főleg rá összpontosítok most. Pazar kis programnak hangzik, Benito pedig csodás partner Szentestére. Mosolyogva bólogatok csupán, és tényleg úgy látom, neki ez tökéletes így. Ez kezd megnyugtatni, ugyanis... felmerült bennem, hogy ha egyszer emberi társaságtól mentesen tölti az ünnepet, akkor talán meg kéne kérdezzem Liam bácsit, velünk töltheti-e a barátnőm is a karácsony estét meg persze a lánynak is felajánlani a lehetőséget. Meg is tettem volna talán, ha úgy látom, ez szükséges. Viszont az igazság az, hogy nem állok készen erre. Nem arra, hogy a barátnőmmel töltsem a Szentestét, hanem, hogy ne apával kettesben. Más kérdés, hogy a családunknak lett most még egy tagja Herceg személyében, azonban én most a kétlábúakról beszélek. Tudom, hogy Lau nem várt és nem vár tőlem ilyesmit, mégis motoszkált bennem, hogy nem lenne szép hagynom őt egyedül lenni. Megkönnyebbülés, hogy neki ez egyáltalán nem okoz gondot.
- Nagyon klassz - véleményezem is a terveit. - A szokásosat - jelentem ki boldogan, mikor a mi programunkról kérdez. - Feldíszítjük a fát, megvacsorázunk, társasozunk, filmez nézünk, elmegyünk éjféli misére, aztán reggel ajándékokat bontunk és egész nap otthon lazítunk - részletezem is azért, hiszen tavaly megközelítőleg sem voltunk még ennyire jóban, nem feltétlen tudja, mi miket csinálunk ilyenkor. Meg mert szeretek erről beszélni.
- Esetleg 26-án volna kedved átjönni vacsorára? - hívom meg őt magunkhoz karácsony második napjára. - Örülnénk - teszem hozzá, így próbálva meg tudtára adni, hogy ez nem valami légből kapott ötletem, hanem már beszéltem róla a bácsikámmal. Igaz, ismer bőven annyira, hogy tudja, nem vagyok ilyesn spontán efféle ügyekben, ám jobb biztosra menni.
Odaérünk kutyusomhoz, aki fekszik éppen. Nincsen nagy hideg, kellemes a földön hevernie. Feje azért felemelve, nézelődik. Meglát minket és egyelőre óvatos farokcsóválva kel fel. Megállok és kissé feszült latolgatva nézem őt.
- Odamehetek szerinted? Vagy akkor túlságosan megörül, hogy jöhet velem, aztán meg csalódik, hogy mégsem? Jobb, ha csak így megmutatom magam néha? - kérdezem, komolyan morfondírozva, mert egyáltalán nem tudok erről dönteni. Szívem szerint nyilván odaugranék hozzá olykor, megdögönyözném és mennék tovább, csak fogalmam sincs, azt hogy éli meg. Nem tartom fontosnak, én mit meg hogyan szeretnék. Nekem az a fontos, ami neki a legkedvezőbb. Tudom, az az lenne, ha mindenhová kísérhetne, viszont ezt sajnos nem lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Harmadikos diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 203
Írta: 2019. december 26. 00:43 | Link

Milan
szia...?

Nem is azt mondtam, hogy csontropogtató ölelésbe húzom, olyanba ami mintha soha se érne véget, nem kell hát tartania attól, hogy nehezen tudna csak levakarni magáról. Igen, voltak olyan idők, amikor naphosszat rajta akartam csüngeni, de ezt a szokást előbb ő maga, majd később a közénk álló távolság szépen elnyomta bennem. Elengedem hát, hiszen a hirtelen közelség Iridisnek sincs túlontúl ínyére, amit mocorgással, és furcsa nyöszörgéssel ad tudtomra.
- Az ebilenem, nem akartam hozni de sokat késtem volna ha visszaviszem - mondom ki a nyilvánvalót, miközben óvatosan meglapogatom kicsit az állat fejét, hátha attól megnyugszik. Ööö, nem. Letenni azonban nem akarom, így inkább szorosabban fogom magamhoz. Amíg én a jószággal szenvedek, Milan végigmér, de hozzá hasonlóan én sem veszek észre rajta sok változást. Talán a haja kicsit hosszabb lett, de sosem voltam jó az ilyen különbségkeresős játékokban.
Unott arccal nézek rá az elmés nevek hallatán, majd halvány mosoly szökik a számra, ahogy visszadobja a labdát.
- Üdvözöld Bakancsot és Pulóvert - hunyorgok hamiskásan alig egy pillanat múlva, s közben kezem észrevétlen simogatásba vált, amitől Iridis is megnyugodni látszik.
- Amennyire én tudom, jól - felelem elmerengve, igyekezve visszaidézni legutóbbi levelét. - De nemsoká úgyis hazautazunk a szünetre, aztán ott majd találkozhattok megint.
Nem kell médiumnak lennem, a hagyomány az hagyomány, és hát ha valamikor, 25-én biztosan mindenki láthat majd mindenkit. Én is azt a bizonyos valakit, akiről még fogalmam sincs hogy ki... Ugyanis van ami változik, és talán többet nőttem mint elsőre gondolná, annyit azonban biztosan, hogy az én ablakomon is kopogtathasson egy bagoly Maxwelltől, benne az üzenettel, hogy a jövőmről akar velem beszélni. Látva a testvéreinket... valahogy kétlem, hogy az érdekelné én milyen színű díszeket vennék a jövő évi karácsonyfára.
- Megnézzük a standokat? - sóhajtok végül, felrázva magam az elmerengésből. Ellépek, be az emberek közé, kérlelő őzikeszemeimmel esdeklően bámulva bátyám arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 262
Írta: 2019. december 26. 15:35 | Link

Médi

- Ezt csak azért mondod, mert közéjük tartozol - oktatom ki tudálékosan, de részemről már lezártnak is tekintem a témát. Nekem van igazam, bármit mond. Ezt az egész iskola tanúsíthatja. Vannak köztük normálisak, mint mindenhol, például Médi is, de döntő többségben a zöldek rosszalkodnak. Nem értem, miért kéri ki magának a feltételezést. Teljesen logikus lenne.
Nagyon szépek a fények, az illatoktól pedig kedvem támad forrócsokizni. Igazi meghitt hangulatot áraszt ez a vásár, van olyan jó, mint Pesten. Állandóan a kínálatot bámulom, ahogy előrehaladunk, csoda hogy nem esek orra valamiben.
- Hógömbök! Azokból van egy csomó elvarázsolt. Biztosan tetszene nekik, a mugli rokonok pedig azt hihetnék, hogy elemmel működik - gondolkodom hangosan, egészen megörülve az ötletének. - Segítesz kiválasztani, ha találunk egy árust? - kérdezem tőle izgatottan, és szemeimmel egyre türelmetlenebbül kezdem őket kutatni.
Látom rajta, hogy kicsit rosszul érinti a kirohanásom, ami miatt utána sokáig kellemetlenül érzem magam. Inkább nem szólalok meg, és hagyom, hogy bóklásszon a közelemben. Nem úgy gondoltam... De akkor se fogja meg. Olyan nehéz ez számomra. Majd megnyugszik remélem, és nem az lesz, hogy összeveszünk a szünet előtt. Mert akkor kivel fogok hülyéskedni a következő órán?
- Naptárak? Hm, az se rossz ötlet. Tudod, valami olyat keresek, amiről eszükbe jut, hogy varázsló vagyok és ebbe a suliba járok - mosolyodom el, hiszen nekik minden nagyszerű lehet, ami ezzel a világgal kapcsolatos. Csak apa nehogy széttépje, bár nem hiszem, hogy neki ilyet fogok adni. Közben elindulok a másik oldalra, hogy megtaláljam azt a nénit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Léda
Előkészítős


Prücsök // Egérke
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 185
Írta: 2019. december 26. 23:55 | Link

Bajtárs
benn a tömegben // elvileg suliidő van

- Tudom, tudom, de akkor sem megyek vissza - összeszorított ajkakkal indult el a tömeg felé. Ott biztosan könnyen elvesztik majd a nyomait. Jack mutatta, hogy az erdőben az állatoknak is vannak ilyen nyomaik, méghozzá Léda is hagyott maga után apró mélyedéseket a hóban.
Pán a táskájában didergett és onnan küldözgette az üzeneteit neki. Menjen vissza az előkészítőbe! Mégis mit csinált itt kint egyedül? Egyébként is hideg van! Ja tényleg. Igaza van. Zaza más után rohangál, és már nem is érdekli ő. Igaz, igaz. Lehet mégiscsak itt kellene hagyni mindent és mindenkit! De mi van akkor, ha Zaza meg az a lány is itt van valahol? Biztosan jól szórakoznak nélküle!
Hogy mondják azokban a kém filmekben? Ő most mindjárt inko... iknogi... na szóval, őt most aztán senki nem ismeri fel! Még a sapkáját is mélyen a szemébe húzta, a haját is az arca elé rakta. Kár, hogy úgy fújt a szél...
- Jól van már! Tutira nincsenek itt! - Megtorpant, mikor egy magas, sötét hajú fiút szúrt ki valahol maga előtt. Zaza? Az ott tuti Zalán! Juj de mérges lesz, ha meglátja itt kint!
Tágra nyílt szemekkel figyelte még. Háttal állt neki, de éppen akkor kezdett el felé fordulni, mikor Léda elindult volna a másik irányba. Rejtekhely kellett! Méghozzá azonnal!
Az egyik idős bácsi mögé ugrott. Hatalmas lépteivel próbálta felvenni a versenyt az ő aprócska lábaival. Míg a bácsi kettőt lépett, Léda rohamtempóban próbálta hárommal behozni a lemaradását. Aztán inkább beugrott két fabódé közé. Na ott aztán Zalán tutira nem veszi észre!
Óvatosan lesett ki, miközben kesztyűs keze belemélyedt a durván hagyott faanyagba. Eltűnt? Hol lehet?
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2019. december 26. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 27. 21:55 | Link




december 17.



Nagy örömmel vetettem bele magam Lena karjaiba, irtó cuki lányka volt, és remekül kijöttünk.
- Ugyan, tényleg meghívlak legközelebb valamire. Egyébként szerintem a kastélyban a forró csokinak köze sincs a nevéhez. Valami barna híg lé, nem is akarom tudni, hogyan készítik - vágtam fintorgó pofát, úgy tűnt, ebben a témában is közös véleményen voltunk. Közben megvitattuk az ajándékokat a rokonság, barátok számára.
- Esetleg örülne egy könyvnek, ami még nincs meg neki és egybevág az érdeklődési területével? Vagy egy exkluzívabb kinézetű pennának a kedvenc édességével? - kérdeztem tőle elgondolkodva.
- Még én se tudom, mit vegyek anyáméknak, majd jól körbenézek, aztán, ha látok valamit, ami hozzájuk illik, megveszem - vontam meg a vállam, nem akartam túlagyalni a dolgot. Bíztam benne, hogy csak találok olyat, ami megfelel a családtagjaim számára karácsonyi ajándékként.
- Mindenesetre szépen haladsz, szerintem remek ízvilágot nyújt ez az ital - emeltem poharamat koccintás gyanánt barátnőm felé. Még mindig jókat vigyorogtam rajta, mikor a szájösszeragadást imitálta a cukros italkától.
- Értem, az a lényeg, hogy nem leszel egyedül. Kíváncsi leszek, hogy mit kapsz majd a nagypapidtól, majd mesélj! - néztem rá csillogó szemekkel. Ahogy ismertem, tuti valami hasznos holmit szánt Lena-nak, ezt pedig igazán respektáltam benne, mert én is azt szerettem, ha olyas valamit kaptam, amit később hasznosítani is tudok.
- Rendben, menjünk oda! - indultam meg a kevésbé népszerű stand felé. Összenéztem a lánnyal, hiszen rögtön kiderült, hogy miért is volt kevésbé népszerű ez a stand. Tele volt olyan plüss játékokkal, amelyek eléggé gagyik voltak, például a macska formájú valami egyáltalán nem hasonlított arra, aminek készült volna... volt ott még gumi pók, ami inkább vicces volt mint ijesztő és még sorolhatnám.
- Hú, hát ez ám a választék! - nevettem fel hangosan, egyszerűen nem bírtam visszatartani magamat, annyira elkapott a röhögőgörcs.
- Szerintem álljunk tovább, nézd, van ott egy másik stand, ott picivel többen vannak, de nem olyan vészes, odaférünk - mutattam a mellette lévő bódéra.
- Általában a szobatársamra hagyom, hogy nézzen rá, vagy más barátra, de egyébként remekül elvan egyedül is. Mindig gondoskodom róla, hogy kapjon elég ételt-italt, mielőtt elindulok, plusz játszom vele, kitakarítom, ilyenkor szokás szerint szundizik. Sokszor tart délutáni pihenőt - csacsogtam a lánynak, biztos voltam benne, hogy a kacsácskám most is az igazak álmát alussza, aztán majd ha hazaérek, kirosszalkodja magát.
- Szerencsére nem ellenzik, a nővéremnek is van kacsája, nekem is lehetett. Állatbarát az egész család. A menhelyre is szoktam járni önkénteskedni. Na, és te tervezel beszerezni valamilyen állatkát a későbbiekben? - kérdeztem barátnőmre nézve, közben pedig megindultam az említett stand felé úgy, hogy ő is el tudjon mellém zárkózni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Elsős mestertanonc


Daváy otorvëmsja|Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 165
Írta: 2019. december 28. 15:52 | Link

Sneg Priklyucheniya | ¤


Ivan addig lovagolt, amíg egy hatalmas nagy sziklához nem ért egy rét közepén. Rajta a következő felirat állt: "Aki egyenesen előre tart tovább éhezést és hideget hoz magára. Ki jobbra fordul épségben megússza, de a lova tán meghal. Ki balra tart halálába megy, ám lova életben marad." Kiválasztva a legkevésbé rosszat, Ivan eldöntötte, hogy a jobbra vezető úton megy tovább. Három éjjelen és három nappalon vágtatott. Aztán egyszer csak a semmiből egy szürke farkas tűnt elő. Hatalmas agyarait vicsorgatta....rájuk...aztán...

Felnéztem a könyvből, amibe eddig teljesen bele voltam bújva. Valami megzavart, pont az egyik legizgalmasabb résznél. Összevontam a szemöldökömet, és kicsit csücsörítettem a számat. Összehúzott szemekkel néztem, hogy vajon mi volt az, ami felkeltette a figyelmemet anélkül, hogy azt ténylegesen tette volna. Magas, karácsonyi sapkás ember, pici lányka egy pici fiúka kezét fogva, rózsaszín kabátos fiú. Utóbbira fintorogtam egyet, majd folytattam a keresést. Bingó! Kislány egyedül, a táskájához beszélve, közben elrejtőzve. Becsuktam a mesekönyvet, és elrejtettem a táskámba. Most nem volt itt az ideje, hogy Ivan megmentse az aranytollú tűzmadarat. Most saját kalandokra kellett mennem.
Odalopództam a kislány mögé, és én is kikuksiztam a feje fölött. - Mit nézünk? - kérdeztem tőle. - Ohh, igazad van, annak a férfinak tényleg nagyon durván görbe az orra, lehet jobb is, hogy elbújtál - húztam el a számat, mintha teljesen komolyan venném a dolgot.
- Mond csak, egyedül vagy itt? Mert gondoltam innék valamit a vásárban, de egyedül semmiképpen nem szeretnék - próbáltam megtudakolni tőle a dolgot, és hátrébb léptem egy kicsit. - Amúgy Darya vagyok - vettem le a kesztyűmet, hogy aztán kezet foghassak a lánnyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
offline
RPG hsz: 640
Összes hsz: 2197
Írta: 2019. december 28. 19:21 | Link

Thomas


 
péntek késő délután | x | o


Remekül álcázza a felszín alatt háborgó vulkánt, ami ki tudja, hogy mikor tör ki. Vagy, hogy kitör-e egyáltalán. Mindenesetre van annyi eszem, hogy ne hozzam fel a kutyás témát, sőt, egy idő után úgy semmilyen témát sem rángatok elő. Bandukolgatok inkább csendben, hol a díszeket figyelve, hol a barátomat. Na nem úgy, hogy őt bámulom, egyszerűen csak oda-oda pillantok, hogy ő mit talál, mi kelti fel az érdeklődősét, valamelyest. Időközben pedig megfejtem a rejtélyt, hogy valószínűleg német gyökere van az apportírozásnak, hát pedig én tökre angolnak hittem. A meglepődésem pedig szimplán ennek a ténynek szól, nem pedig annak, hogyhogy nem ismeri ha egyszer angol szó. Milyen sok magyar szó van, amit nem ismerek, hiába vagyok magyar ugyebár. Szóval ezen nincs is min meglepődni. Azon, hogy rosszul hittem, tudtam már annál inkább elcsodálkozom. De hagyjuk inkább, a girlandok vagy micsodák sokkal izgalmasabbak.
Ó hát, Benito aztán valóban csodás partner! Profin fogja levadászni a fákról a díszeket, amiket megpróbálok felakasztani, majd elnyargal a girnyókkal (vagy girland vagy miamanó annak a neve), szóval kergethetem végig a lakáson, persze csillámpor meg girnyó-cafatka mindenhol. Aztán fogja magát és duzzogva befúrja magát a takaró alá és összegömbölyödve alszik egy sort.  Én meg amilyen kimerült leszek a fa díszítéstől, hát bedőlök mellé és majd valamikor az éjszaka közepén felébredünk ajándékot bontogatni. Vagyis a csomagolópapírt darabokra szaggatni, a macsekból kiindulva. Mókás lesz. Merőben más, mint az eddigi Szentestéim. Most először leszek úgymond egyedül. Embertársaság nélkül. Ráadásul a saját kis kuckómban. Lehet, hogy el kellene, hogy szomorítson a gondolat, hogy csupán a macskám lesz velem – crazy cat lady leszek vagy mifene - , de inkább izgatottan és kíváncsian várom. Mint az első halloweent is. Aztán lehet, hogy egyáltalán nem lesz annyira klassz, mint amilyenre számítok; de akkor még mindig fel tudok menni a kastélyba, ahol aztán biztos összeakadok pár emberkével. Eszembe sem jut és eszembe sem jutna beletolakodni Thomasék megszokott kis dolgaiba Szenteste. Még ha felajánlaná is legalább ötször visszakérdeznék, hogy biztos biztos biztos-e. Mert hát, ez nekik nagy dolog. Lényegesen nagyobb, mint nekem. Nekik ott van még benne a hit is meg, hogy csak nem olyan rég óta vannak egymásnak, mint egy család. Én meg világ életemben a kis saját világomban voltam egyedül. Tök mindegy, hogy hány rokon tett-vett körülöttem. Adjanak egy jó könyvet meg egy kis nyugis zugot, és felőlem aztán elszabadulhat a pokol is, én jól elvagyok.
A tervei egy részével tisztában voltam már, olyan apróságok maradtak ki, hogy éjfélkor van az a mise, amire mennek, na meg hogy 25én reggel bontogatnak. Picit csodálkozva is pislogok rá ezek miatt. Mennyire más, mint ami nálunk megszokott, mármint a családomnál volt! És nahát, hogy milyen jól megjegyeztem a többi infót!
- Pompás programnak hangzik – húzódik a szám végül egy nagy mosolyra, ahogy a lelki szemeim előtt meg is jelenik mindez. Ugyan nem tudom, hogy az egész napos otthoni lazítást hogy kell elképzelni, én mindenesetre amolyan pizsamás lézengős verzióba látom magam előtt. Nem is csoda, hogy ennyire várja minden évben a barátom ezt az ünnepet.
- Va-vacsorára? – kérdezek vissza kapásból, bár igazából nem is kérdés. Értettem, hallottam, csak … meglepődtem a meghíváson. Ez a nagy nehezen kinyögött szó meg sokkal barátságosabbnak hangzik, mint az első, ami az eszembe jutott. Nekem? Mert hát persze, én buta, ugyan ki másnak. Tőlem kérdezi, na mindegy. – Köszönöm a meghívást, örömmel elfogadom, mármint szívesen átmegyek, persze.
Oké, fogalmam sincs, hogy miért nem tudok egyszerűbb módon válaszolni. Az van, hogy tényleg örülök, ez látszik is rajtam, szerintem a tér túloldaláról is szembetűnik,hogy úgy vigyorgok mint  a tejbetök … de kicsit zavarba is jöttem a dologtól. Abban meg biztos vagyok, hogy ez nem most csak úgy hirtelen jött. Rám inkább jellemző az ilyen hirtelen felindulásból elkövetett átinvitálásosdi, de rá nem annyira.
Mindenesetre a kusza gondolataimból remek menekülési lehetőséget biztosít a látóhatáron belülre kerülő várakozó eb. Nagyon aranyos, ahogy szemmel tart mindent. Egy halk sóhajtással kommentálom a reakcióját, amit kiváltunk belőle, szerencsére azonban a forgatag elnyeli ezt az apró kis hangot, Thomas talán meg sem hallja. Automatikusan megtorpanok, tekintetem ide-oda jár közöttük. Aztán megtudom azt, hogy mi késztette őt erre. Visszafordulok a kutyus felé, enyhén félrebillentem a fejemet, ahogy töprengek.
- Hát … - oké, ez nem is  olyan egyszerű. Nem tudtam, hogy miként fogja fogadni a gazdája felbukkanását. És abban sem voltam biztos, hogy úgy közelítjük meg, hogy nem csak rákukkolunk valahonnan, hogy ő ne vegyen észre minket. A helyzet az, hogy így is abban reménykedik Herceg, hogy odamegy hozzá a gazdája. Ha nem teszi, és elmegy, hát nem biztos, hogy az jó lesz neki. Mármint valószínűleg visszafekszik nyilván, de szomorú lesz. Vagyis szomorúbb mint most, hogy ott kell lennie. Ha meg odamegy hozzá, és kap pár simogatást és aztán hagyjuk ott … hm. Az sem a legjobb megoldás. - … ahhoz mit szólnál, ha odamegyünk hozzá, teszünk vele egy kört a forgatagon kívül, sok simogatást kap, meg esetleg valami kis játékot, kergetőzés vagy futóverseny vagy ilyesmi, ha ezeket szereti. Csak rövid ideig, aztán visszakötöd, nézelődünk tovább stb stb? – nézek rá a fiúra kérdő tekintettel. Úgy a kutyus is megkapná a maga kis jutalmát, talán hamarabb el is fogadná a tényt, hogy a gazdi néha random otthagyja valahol, de amikor visszamegy érte, akkor az mindig csudaklassz lesz neki. Később már nem hiszem, hogy szükséges lesz ez a kis rituálé, mert hamar megszokja és megtanulja, hogy Thomas mindig vissza fog térni hozzá. Mindig. Lehet, hogy hülyeség amit mondok, de ez olyan egész jó megoldásnak tűnik. Hercegnek is, Thomasnak is. A forgatag megvár, simán belefér pár ilyen kitérő a nézelődés közben. Ha meg nem is nézzük végig az összes bódét, hát nagy ügy.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. december 28. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

~Ms. Navine 2019~
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 612
Összes hsz: 2804
Írta: 2019. december 28. 23:23 | Link

LAU
péntek késő délután a forgatagban | #doyouseewhtiseeGIF

Derűsen bandukolok barátnőm oldalán, néha rámosolyogva egy-egy ismerősre.
- Ó, meg pásztorjátékra is megyünk még fadíszítés után - teszem hozzá, ahogy eszembe jut. Nehogy már kihagyjak egy pontot is ebből a mesés kis felsorolásból! Igen, aznap kétszer is templomozunk.
Hümmögve igenlek a visszakérdezésre. Vacsorára, így van. Fürkészem őt, rendben van-e ez neki, vagy esetleg akad-e bármi bökkenő. Bólintok, mikor elfogadja a meghívást, kissé megkönnyebbülten mosolyodva el, bár még mindig némileg értetlenül állok az előtt, ahogy... hát nem tudom, amilyen mindeközben. Örül, igazán, ám közbe... nem tudom. Viszont, mivel azt sem fogom fel, hogy valami nem stimmel nekem vele kapcsolatban, így megérdeklődni sem tudok mit.
- Nagyszerű - felelek hát ennyit boldogan.
Álldogállunk aztán a vásár és a kutyusom között, töprengve. Herceget figyelem főleg, miközben barátnőm megosztja velem gondolatait, ötletét. Bólogatok. Nem azért, mert ez lesz, hanem jelezvén, hogy figyelek és értem és talán egyet is értek. Különben nem, nem úgy értettem a ránézést, hogy meglessük csak a blökit, úgy, hogy ő észre se vegyen. Pont az a lényege, hogy lásson. Hogy tudja, itt vagyok a közelben. Nem csak az én aggodalmaskodásaimat csillapítandó szükséges idepillantanunk rá.
- Na mi van, te szép, ügyes kutya? - lépek ki nagy mosollyal, megindulva a szürkeség felé, aki rögtön heves, izgatottan morgolódó farokcsóválásba kezd. Lehajolok, megsimogatom, édeskedek vele kicsit - Izgi dolgok vannak itt mindenfele, mi? Jól van, jól van. Vigyázz mindenre és mindenkire! Jövünk megint hamarosan - dögönyözök még rajta, aztán felegyenesedem és ballagok vissza a bódék felé, hátramosolyogva rá olykor és mikor megint eltűnünk a sokaságban és elfordítom tőle arcom, gondterhelt levegőt szusszanok ki, majd vidámabb vonásokat erőltetek ábrázatomra, ahogy a lányra nézek.
- Most ez az oldal következik, igaz? - egyeztetem, merre folytassuk utunkat és nem beszélek arról, miért ezt a megoldást választottam végül. Nem is lennék képes, mert valószínűleg fogalmam sincs. Ezt láttam legjobbnak. Az persze eszembe sem jut, hogy Lau esetleg rossz néven veheti, hogy kikérem a véleményét, aztán tök nem a tanácsa szerint cselekszem és még magyarázatot sem adok. Pedig nyilánvalóan nem áll szándékomban megbántani vagy ilyen mérhetetlenül figyelmetlennek lenni. Csak próbálok valahogy egyensúlyozni és ez most így sikerül.
- Ott vannak a rénszarvasok - nyújtogatom a nyakam, amikor a vásárjárókon át felsejlik pár agancs. - Megyünk egy kört a szánnal? - hívom barátnőmet kipróbálni. Tavaly nekem kimaradt, pedig csalogatott már akkor is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 28. 23:28 | Link



december 19.



Az mindenesetre dicséretes volt, hogy Soma nem hagyott ott a koripályán, miután nem azt kapta, amire számított és virágnyelven elmondtam neki a részleteket tömören. Mint ahogy mondják, borban az igazság, elindultunk a standok felé, majd intettem neki, hogy üljön csak le az egyik padhoz, aztán egy kis forró ital kíséretében mesélek neki, ugyanis szerettem volna, ha csakis rám figyel, és nem vonja el a figyelmét semmi más a mondanivalómról. A kiszolgáló még mindig elég mogorva volt, sőt, még idegesebb, mint idáig volt. Bizonyára várta már, hogy leteljen a munkaideje, de azért le merném fogadni, nem kevés zsugát keresett.
- Tessék, itt az italod, gyömbéres bor, remélem megfelel - ültem le mellé a padra feléje fordulva a saját italommal.
- Először is szeretném megköszönni, hogy nem hagytál ott a jégpályán, miután nagy vonalakban ismertettem veled a helyzetet, és kinyírtam a jó hangulatot - emeltem poharam feléje, hogy ha gondolja, viszonozza a koccintást.
- Nos, tudom, a helyedben ugyanígy tettem volna, ha ez megnyugtat, már ami a kezdeményezést illeti - néztem rá, miközben megjelent egy huncut mosoly az arcomon. Ittam az italomból egy kortyot, mely iszonyatosan jól esett, majd folytattam a mondandómat.
- Kicsit nehéz erről beszélnem, de nekem is jobb, ha ki tudom adni magamból a dolgokat - köhintettem egyet, majd egy újabb korty hagyta el a számat, idő közben sikerült valamivel jobban feloldódnom, mint előtte.
- Az a helyzet, hogy igen, belekezdtem valamibe, de nem tudom, merre tart vagy egyáltalán lesz-e folytatás. Ez pedig igencsak aggaszt. A legnehezebb az egészben az, hogy egyoldalú a dolog, ő egyelőre semmit sem érez irántam, bár bíztam benne, hogy nem így lesz, de azóta a másik féllel nem találkoztam. Kezdem azt hinni, hogy nem is érdeklem igazán - próbáltam minél egyszerűbben és érthetőbben felvázolni a dolgokat.
- Nem tudom, hová vezet ez az egész. Elveszettnek érzem magam és minden olyan bonyolult. Jaj, ne haragudj. Tudom, hogy te kérdezted, de nem akarlak untatni. Tulajdonképpen nem szerettem volna, ha látnád ezt komorabb arcomat, de ez is én vagyok - néztem a szemébe elgondolkodva, miközben ittam egy újabb kortyot a finom borból. Mindenesetre jól esett, hogy valaki végre meghallgatott, na és persze az is, hogy idáig remekül éreztem magam mellette a bőrömben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 29. 01:00 | Link

Dana


Egy kicsit tényleg fúrta az oldalamat, hogy miről lehet szó, mondjuk nem volt nehéz kitalálnom azt, hogy valószínűleg van valami, avagy épp valaki a levegőben. A standhoz érve Dana visszahívott egy pohár borra, annak kíséretében foglaltam helyet, amit biccentve fogadtam el a lánytól.
- Áh, ugyan, nincs ezen mit köszönni. Jó, nem azt mondom, hogy nem leptél meg, mert megleptél, de ettől még nem foglak csak úgy magadra hagyni. - mindezt komolyan is gondoltam, így össze is koccintottam vele a poharam tartalmát. Ha nem is lesz semmi, még mindig sokkal jobban el lehet dumálni vele, mint a legtöbb csajjal, tisztelet a kivételnek.
Az italból kortyoltam, hogy újra felfűtsön, és pótolja szervezetemben az alkoholt, közben a lányra figyeltem és érdeklődve hallgattam őt, bár érződött rajta, hogy elég nehezen nyílik meg, s talán nem is nagyon találja a szavakat.
- Figyelj, ha nem akarsz, nem kell róla beszélned, én nem erőltetem, és nincs semmi gond, rendben?- nem akartam, hogy úgy érezze, magyarázkodnia kell, hisz nem történt semmi, csak jól éreztük magunkat. Ő azonban elkezdett mesélni, én meg csak hallgattam. Ahogy a végére ért, meg is értettem, hogy mi okozza neki a dilemmát, s ami azt illeti, nem volt könnyű helyzetben. Az egyoldalú dolgok voltak a legrosszabbak, főleg, ha az embernek már voltak érzései, s feltehetően Danával is ez lehetett a helyzet. Arra mondjuk kíváncsi lettem volna, hogy ki lehet olyan tulok, aki a bizonytalansága ellenére belemegy egy kapcsolatba, de inkább nem is firtattam ezt.
- Nem, ne szabadkozz, nem untatsz. Örülök, hogy elmesélted, csak segíteni nem tudok ebben. Nehéz egy szituban vagy, de szerintem ülj le vele, és dumáljátok meg. Az semmiképp sem jó, ha egyoldalú a dolog, erről viszont meg kell bizonyosodnod, mert lehet hogy nem az. Ki tudja...- nem akartam leírni előtte a fickót, meg lelombozni a kedvét, inkább pozitívan próbáltam hatni rá a tanácsaimmal.
- Egy dolgot tudok, ha valaki kihasznál, az nem érdemel meg. Anyámat az apám seggfej módon csak kihasználta egész életében. Ő nem lépett időben, neked viszont van lehetőséged. Járj nyitott szemmel, és legyél mindig vidám. Csirió! - rámosolyogtam, hogy lelket öntsek belé, miközben összekoccintottam bögrémet az övével. Pedig nem voltam az a nagy adakozó lélek, aki csak úgy osztogatta a jótanácsokat. De mégis mit tehettem volna? Nagyon úgy tűnt, hogy szüksége van egy-két jó szóra, látszott rajta, hogy nincs toppon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 752
Írta: 2019. december 29. 01:07 | Link

Dana
Dec 20. forrócsoki



- Ott van! - kiáltok fel, kicsit talán hangosabban, mint illene, de nem számít. Tömeg van, zsivaj, szóval tökre elfér, hogy én itt kajabálok, persze nem a másik fülébe, előtte járok pont kettő lépéssel. Vagy valamennyi. Megállok, mert meg akarom várni, csak épp átvágnak közöttük, mert itt mindenki megy mindenfele, érthető, rengeteg minden van egy vásárban, az ilyeneket mindig is bírtam, tele van még a szobám vásáros kacatokkal, amik gagyik, de tök jól lekötöttek pár órára, napra és most porfogók, viszont nem engedem, hogy kidobják, mert amúgy kell. Majd egyszer összepakolom, hogy legyen hely más kacatnak és vagy a padlásra megy vagy pedig valami jótékony cuccra. Anya a nagyon kiskori dolgaim is oda adományozta, szóval nem lenne ez olyan rossz dolog, csak ja. Mindegy is. Nem veszek most kacatot, már vettem egy-két dolgot, amit majd mikor lesz merszem, hazaküldök csomagban nekik. Még Petyának kell vennem apróságot, de neki is megvan, amit akarok. Holnap lejövök érte.
- Ezt a tömeget – zsörtölődök, mint valami vénember, vagy mintha amúgy érdekelne. Amíg van hely, nem. Dana felé pillantok, akit elkaptam. Orvul. A múltkori kajáldás dolog óta nem volt alkalom, hogy kettő szónál többet beszéljünk, elvoltam Petya meséivel, amit nem bánok, vagy épp azon agyalok, hogy milyen társast hozassak be, nem olyat, mint amit pajtásom szokott, hanem valami egyszerűt de vicceset. Mondjuk Activity akár, és simán tudnám elképzelni, hogy valami köztes helyen letegyük és hátha más is akar jönni. Elborult és még kiforratlan dolog, majd elválik. Na de a lány! Láttam a faluban, odalépkedtem és megleptem? Nem tudom. Azt igen, hogy ha már én csokit akartam inni, megkérdeztem őt is. Vagy lehet van puncs is, a mentes, bármi lehet, igazából nem akarok egyedül lenni és lehet ő sem. Nem tudom, mi volt, van vele mostanság, de az ilyenek jók arra, hogy érdeklődjünk ezek felől. Szóval...
- De ha sietned kell vagy van programod, még mindig szólhatsz ám. Nem veszem zokon – ahogy odaér, úgy kalauzolom el magunkat a stand felé, ahol az italokat mérik. Hát van minden, nem most fogok elkezdeni borozgatni.
- Akkor a csoki jó lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 29. 01:22 | Link



december 19.



- Köszi, ez rendkívül kedves tőled - feleltem neki egy halovány mosolyt varázsolva arcomra, majd koccintottam a fiúval.
Örültem, hogy ennyire jól elvoltunk, kevés ember tartozott abba a körbe, akivel remekül megértettem magam. Ittam a boromból, és egyre jobban kezdtem érezni magam, emellett pedig kiválóan felmelegített.
- Semmi gond, el akarom mondani, mert megérdemled - vettem italomat az egyik kezembe, másikkal a padot fogtam, kicsit közelebb húzódva hozzá, majd elkezdtem neki mesélni.
- Nos, már egyszer megdumáltuk, legalábbis idáig kétszer találkoztunk, de csak egyszer beszéltünk komolyabb dolgokról. Nyíltan kimondta, hogy egyoldalú, de azt is, hogy ad esélyt rá, hogy bebizonyosodjon az ellenkezője. Ám azóta nem keresett, hát lehet, így jártam - vontam meg a vállam, majd ittam egy újabb pici borocskát.
- Sajnálom, hogy apád ekkora seggfej volt... anyád jobbat érdemelt volna nála - kezdtem neki a mondandómnak, majd hirtelen kapcsoltam, hogy lehet nem kellett volna hogy hozzászóljak a dologhoz, mert még okosodásnak tűnhet.
- Ne haragudj, nem akartam ítélkezni, csak kicsúszott a nyelvemen. Tudod, abban tökéletes vagyok, hogy a tapintatlanságommal tönkre tegyem a dolgokat - néztem a szemébe bűnbánóan, miközben újra koccintottunk.
- Szerettem volna, ha csupán a jó oldalamat ismered meg, de látod az élet mindig tartogat meglepetéseket. Rohadtul nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan azt elképzeljük. Nem szerettelek volna magamtól elijeszteni, remekül éreztem magam a társaságodban - valltam be neki az őszintét, ha már így alakultak a dolgok kettőnk között. Közben a számhoz emeltem a poharat, ittam belőle egy nagyobb adag kortyot, majd az ölemhez emeltem azt, s fürkésző tekintetemet a másikéba fúrtam várva az ítélkezést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 29. 01:35 | Link



december 20.



Megbeszéltem Elivel, hogy kilátogatunk a karácsonyi vásárra, aztán iszunk egy finom forró csokit. Rég találkoztam már vele, utoljára, bár akkor is remekül szórakoztunk. A Candyfesztezésünk egész jól sikerült, szuper volt a hangulat, aztán a kajáldában is jól elvoltunk, úgyhogy egyáltalán nem lepődtem meg, mikor kaptam egy baglyot a fiútól, hogy látogassunk el a karácsonyi vásárba. Nekem idáig nagyon bejött az ünnepi forgatag, úgyhogy egyáltalán nem volt ellenemre ide újra ellátogatni. Nagyon örültem, hogy végre mindent beszerezhettem innen a családnak, végre nem volt gondom rá, hogy kinek mit vegyek a szeretet ünnepére. Közben Eli is megérkezett, akit kitörő örömmel fogadtam.
- Hát szia! Mi újság? Rég találkoztunk - ordítottam oda a fiúnak a nagy tömegen át, majd megvárva míg áthalad egy csapat fiatal az egyik stand felé, megindultam Eli irányába.
- Én se bírom ezt a nagy tömeget! - léptem oda hozzá mosolyogva, hogy üdvözöljem.
- Ugyan, hiszen most veled van programom! Nem sietek sehova! - néztem rá jókedvűen, édes volt, ahogy szabadkozott, de semmi oka nem volt rá részemről, hogy azt higgye, hogy nála épp fontosabb találkozóm van épp. Akire időt szántam a szabadidőmből, mindannyian fontosak voltak számomra.
- Tökéletes lesz a forró csoki, igazán rendes tőled - néztem rá mosolyogva, majd, mikor megkaptam azt,  megfogtam a poharamat a pereménél, hogy ne égessem meg a kezem, aztán kortyoltam egyet az édes nedűből.
- Hmm... ez isteni finom! - feleltem neki elégedetten. Remek volt itt a kínálat, ezt már a napokban is sikerült megállapítanom, most se csalódtam ebben.
- Na, és mesélj! Megvetted már a karácsonyi ajándékokat vagy itt fogod őket beszerezni te is, ahogy én? - érdeklődtem tőle mosolyogva.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 29. 01:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 29. 02:45 | Link

Dana



- Az komoly, nagyon odalehetsz érte - meglepő volt azt hallani, hogy még csak kétszer találkoztak, de ezek szerint biztos nagy mágus lehetett az illető, ha így elcsavarta a csaj fejét. Én meg nem is értem, mi a fene volt ebben a borban, hogy ennyire jófej módon viselkedtem. Érthetetlen.
- Ja, az volt - bólintottam egyetértően, majd kortyoltam a boromból, de le is raktam azt az asztalra, amikor Dana szabadkozni kezdett.
- Nem haragszom, nyugodtan mondhatod, hogy seggfej, mert az. Elitta a fél agyát, nem volt nap, hogy józanul jött volna haza, és mindig anya itta meg a levét ennek. Rettentően tudta őt befolyásolni, anyának az volt a legnagyobb hibája, hogy túlságosan szerette, elvakultan, és nem látta meg benne a rossz dolgokat. Mindig megbocsájtott neki, de ehh..- én sem vettem észre azt, hogy hirtelen ennyire komoly témába merültem bele a lánnyal, amiről egyébként nem szívesen beszélgettem másokkal, legfeljebb a hozzám legközelebb álló barátokkal. Ennek ellenére most mégis sikerült megnyílnom, talán a kölcsönös őszinteség hozta ezt ki belőlem, bár én sem akartam ezzel tovább untatni a lányt.
- Áh, felejtsük el. És ennek örülök - egy mosolyt villantottam felé, miközben újra tekintetébe fúrtam a pillantásom, végül kiittam nagy slunggal a poharam tartalmát.
- Én is jól éreztem magam, és egy forralt bort bármikor - tettem hozzá egy mosollyal, hisz ki tudja még, mit hoz a jövő.
- Viszont lassan már visszakéne térnem a kastélyba, meg előtte még megvennem azt a kirakóst. Öhm...jössz velem vissza? - ha elkísért, akkor hazáig még hosszasan beszélgettünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 752
Írta: 2019. december 29. 02:48 | Link

Dana
Dec 20. forrócsoki



Annyira rohantam, hogy lemaradt a lényeg. Szóval, ezzel is várok, míg nem kell ordibálni, mert a végén még tényleg hangom sem lesz, nem mintha a kórusban akarnék énekelni, de beszélni szeretek.
- Áhh, semmi amúgy. Elvoltam, tanultam, meg mint mindenki. Bezsongtam, hogy havazik és minden nap lefagyasztom az ujjaim, de ki nem hagyom, hogy ne túrjak hógolyót vagy valamit – jó is ez a tél, még ha hideg is, egy kicsi megfázás már sikerült nem is olyan rég, de itt arra is van minden csodaszer így hamar ki is másztam belőle. Már szipogni se kell, így már kényelmesebb bárki mással találkozni.
- Ha a tömeg nem akar eltaposni, akkor amúgy jó dolog, azt mutatja, mennyien várják a karácsonyt – meg mint minden gyerek, már nem olyan gyerek, én is, várom. Szeretem. Majd elkopik mire annyi leszek, mint apa, szóval kiélvezem, a lányok viszont kétszer annyira, ebbe biztos. Vásárolni, aranyos, szép, satöbbi. Én inkább a „buli” részét nézem, vagy minek is kell ezt nevezzem.
- Biztosbiztos? Csak ráböktem a naptárra, nem is gondolkodtam, hogy bakker, bármi lehet. Na mindegy. Máskor majd személyesen kereslek meg, úgy könnyebben jut vissza a válasz – nem mondom ki, hogy mekkora meccs nekem baglyot indítani és fogadni, elég ha mostanság többet kellet, mint számomra illene és ez... inkább el is felejtem. Inkább kutatom fél napig, hetekig, csak madarat ne. Huh. Legalább foghatom a hidegre, hogy miért borzongok. De most csokit kell rendelni, oda is fordulok, direkte abból a poharasból, kikérem, majd átadom, ahogy ujjaim között van. Sajátom letéve fizetem ki, majd visszafordulok hozzá, immáron a sajátomat szorongatva ujjaim között. Kicsit fújom, majd kóstolás. Áhh, nem annyira édes, mint hittem, viszont túlságosan ahhoz, hogy nekem finom legyen. Na mindegy, ennyit túlélek.
- Éves csokoládéadag jövőre is meglesz – lehet a teát kellett volna, viszont biztos vagyok benne, hogy az is cukrozott. Mint itt minden.
- Ó, igen. Egy-két dologért hazaírtam, mert azt itt nem tudom megvenni, de ja, elég nagy a vásár, volt miből válogatni. Csak nem tudok jól. Na és neked? Biztos több dolog történt veled, mint velem – én is visszakérdezek, mert illik és tényleg, a lányok élete néha csupa kaland. Vagy én vagyok unalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 29. 03:08 | Link



december 20.



- Jajj, az szuper! Én is imádok hógolyózni! Legutóbb is ezt a mókát játszottam valakivel - nevettem el magam. A tél nem állt messze tőlem izlandiként, itt is imádtam, mikor eljött a hűvösebb idő, kicsit emlékeztetett az évszak az otthonomra, de valóban csak picit, mert ott sokkal hűvösebb volt.
- Igen. Nem tudom, megfigyelted-e, de nagyon sokan az utolsó pillanatokra hagyják a vásárlást karácsonyra, aztán így igazi tömegnyomor alakul ki mindenhol. Én szeretem megvenni az ajándékokat december elején, így elkerülve a tömeget. Idén viszont nem volt lehetőségem rá, szóval december közepe táját vettem meg itt anyuéknak az ajcsikat - meséltem neki nagy beleéléssel.
- Tuti biztos! Látod, ez igaz, az a biztos, ha személyesen beszéljük meg legközelebb a találkát, de így is okés volt most - kacsintottam Elire vigyorogva. Nagyon előrelátó volt, valóban szerencséje volt, hogy nem volt még programom erre a napra, de úgy alakult, hogy az ünnepek előtt semmiféle elfoglaltságom se volt pár napot leszámítva, így simán tudtunk most talizni. Ráadásul egész nap ráértem, szóval nem siettem sehova.
- Itt mindent cukroznak, de nekem ízlik, az enyém legalábbis nincs túlcukrozva - feleltem neki mosolyogva, miután kikérte a forró italokat, és belekóstoltam.
- Én jól vagyok, azt tervezem, hogy vállalok a közeljövőben valami mellékállást, aztán szerzek magamnak egy kis lakrészt, ahol a magam ura lehetek - meséltem neki lelkesen.
- Ja, és nem tudom, meséltem-e, hogy lett egy kacsám, irtó cuki, Hápinak hívják. Nagyon barátságos, a nővéremnek is van egy tollasa, onnan jött az ötlet. Meg önkénteskedem most a menhelyen - csacsogtam tovább neki kis-kis szüneteket tartva, hogy fel tudja dolgozni a hallottakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. december 29. 03:24 | Link



december 19.



- Hát igen, nem közömbös a számomra. Remélem hamarosan kiderül, hogy ő hogyan vélekedik velem kapcsolatban - feleltem neki határozottan, ugyanis reménykedtem benne, hogy van valami esély rá, hogy kialakulhat köztünk valami, de ehhez az is kellett, hogy ő is lépéseket tegyen irányomba.
- Nagyon szomorú, nem is értem hogy bánhatott így azzal a nővel, aki tiszta szívéből szerette - feleltem neki elgondolkodva. Érthetetlen volt számomra az egész, azt is szörnyű volt hallani, hogy az anyja mennyit szenvedett az apja mellett, bár ahogy mondani szokás, a szerelem nem ismer határokat. Örültem, hogy a bizalmába fogadott a fiú, és hittem abban, hogy az őszinteség meghozza gyümölcsét, hiszen egy őszinte embernek nincs más előtt takargatni valója. Ha pedig valaki bizalmat ad más kezébe, az nagy kincs. Erre alapoztam az úgynevezett kapcsolatomat, első beszélgetésemet is Mihail-al, aminek köszönhetően ő is nyitott felém valamelyest, illetve elmondta a frankót, hogy mit vár tőlem, és mit várhatok tőle. A baráti kapcsolataimat is az őszinteség pillérére helyeztem, hiszen anélkül és bizalom híján nem alakulhat ki semmiféle igaz kapcsolat az adott felek között.
- Én is. Csirió! - emeltem poharam egy újabb koccintásra egy mosoly kíséretében. Szerencsére a fiú hasonló gondolkodásmódú volt, mint én, így nem vette zokon, hogy kissé kényes területre tévedtem.
- Szuper, akkor ezt megbeszéltük - ittam ki poharamból a boromat, mely teljesen átmelegített, és igazán jól esett.
- Persze, elkísérlek! - feleltem neki immár vidámabban, majd elindultam vele a standok felé egyenesen a forgatagba.



/Köszönöm a játékot!/ Smiley
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér