28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 603
Írta: 2019. december 23. 18:01 | Link



december 19.



A napokban Lena-val ellátogattam a karácsonyi vásárba, remekül éreztük magunkat, ráadásul anyáéknak is beszereztem a karácsonyi ajándékokat. Mivel hosszabb ideig tartott a vásár, úgy gondoltam, hogy újra ellátogatok, ám ezúttal egyedül keltem útra, mert nem volt senki, aki velem tartott volna. Mindenki elfoglalt volt az ünnepi készülődés miatt vagy éppen más dolguk volt. Jó melegen öltöztem fel, mert kissé hűskó volt odakinn, de semmi pénzért nem hagytam volna ki a vásárt. Elbandukoltam, majd mikor odaértem, észrevételeztem, hogy elég sok ember volt jelen, amin nem csodálkoztam, hiszen erre az eseményre mindig is nagy volt az érdeklődés, valamiféle szenzációnak számított az egész a környékbeliek számára. Sétálgattam a standok között, egyelőre egyetlen ismerős arcot sem pillantottam meg, pedig azt hittem, hogy itt lesz valaki az ismerőseim közül. Igaz ebben a tömegben nehezebb is volt tájékozódni, az emberek mintha kicsit nyugtalanabbak lettek volna a kelléténél, siettek, lökdösődtek, pedig elvileg kikapcsolódás céljából kellett volna ellátogatniuk ide. Én szép lassan, komótosan haladtam előre, figyelve, hogyha lehet, ne menjek neki senkinek. Megálltam az egyik standnál, ahol különféle csecsebecséket árultak, végignéztem a kínálatot, de valahogy egyik tárgy sem fogott meg annyira, hogy megvegyem. Igazából nem vásárlás céljából jöttem a vásárba, csak úgy ellenni, lazítani egy kicsit, na meg, hogy távol legyek a megszokott környezettől, a kastélytól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 23. 18:42 | Link



Tudtam jól, hogy nem lesz elég időm arra, hogy felkeveredjek Pestre és megrohamozzam valamelyik játékboltot, így kénytelen voltam lemenni a faluba, hogy nézzek a húgomnak valamit Karácsonyra. Persze a Jézuska is hoz neki valamit, de nem lett volna pofám úgy hazaállítani, hogy nem viszek a csöppnek egy kis cukiságot, amivel mosolyt csalhatok az arcára, ha már az apám nem képes erre. Le mertem volna fogadni, hogy most is inkább az új nőjét furikázza, mint sem hogy végre felnőjön, és helyrehozza mindazt, amit nálam elb*szott.
A túrához kicsit benéztem az időt, ugyanis veszett hideg volt odakint, én meg pechemre a sapkámat a szobámban felejtettem. Maradt hát a kabát, ami valamelyest melegített, meg a pulcsim kapucnija, amit a fejembe húztam, míg a sátrak közt sétálgattam.
- Ez mennyi ez a...összerakható izé?- némi fintorral nézegettem a kezem ügyébe akadt fajátékot, miközben az eladótól érdeklődtem. Ő persze benyögött valami borsos árat, ettől máris úgy dobtam vissza a cuccot a tartóba, mintha forró lávaként égette volna a tenyerem. Pedig szimplán csak nem akartam ennyi pénzt elszórni valami hülyeségre. Meg is ráztam a fejem, s némi csalódottsággal lépdeltem tovább, amikor kiszúrtam Dana-t az egyik csecsebecse sátor előtt bámészkodni. Még hogy nem szereti minden csaj az ilyen kis vackokat..baromság.
Kihúzva fejemből a kapucnit, odalépkedtem a prefilány mögé, majd közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam.
- Hm, úgy látom, valaki tilosban jár - idéztem vissza a szavait, melyek korábbi találkozásunkkor hagyták el a száját. Közben tekintetemmel magam is végig pásztáztam a sok csicsás, használhatatlan cuccot. Közöttük persze akadt egy-két kézzel készített ékszer is, fából, kőből, meg ki tudja, hogy miből. Ha Dana nem ijedt meg a váratlan suttogásomtól, akkor egy mosolyt is eleresztettem irányába.
- Szeretném, ha a kis titkunk továbbra is titok maradna, szóval...elfogadsz egy forralt bort?- nem akartam neki puncsolni, sőt, az sem érdekelt volna, ha elmondja másoknak, mit tettem. Sokkal inkább a jófejségét akartam meghálálni egy jóízű, fűszeres borral.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2019. december 23. 18:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 603
Írta: 2019. december 23. 19:12 | Link



december 19.



Kicsit csalódott voltam, amiért nem találtam nekem való csecsebecsét, valahogy olyan elcsépelt, ízléstelen volt mind. Na, jó, ez így nem teljesen igaz, de ami még úgy ahogy kinézett volna, annak igazán drága ára volt, meg egyébként sem mozdított meg bennem semmit, egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy ez nekem kell. Nagyon belemélyedtem a nézelődésbe, így mikor arra eszméltem, hogy valaki a fülembe suttog, ijedtemben majdnem ugrottam egyet, ám ehelyett gyorsan megfordultam, hogy lássam, kivel van dolgom.
- Ó, Soma... hát, szia! - ejtettem egy mosolyt feléje, örültem, hogy nem egy vadidegen állt mögöttem, akkor ugyanis nem sok jóra számíthatott volna.
- Hmmmm... csak nem megvesztegetni készülsz? - vigyorogtam rá kaján mosollyal. Szerencséje volt, hogy aznap este én találtam rá, nem pedig más prefi, mert akkor bizony lett volna nemulass!
- Naná, hogy elfogadom! Nyugodj meg, senkinek sem fogok róla beszélni - kacsintottam rá mosolyogva, kedves gesztus volt tőle, hogy meghívott egy finom itókára. Egyébként is hűvös volt, így extra jól esett a forró ital némi alkohollal vegyítve.
- Na, és mi járatban errefelé? Csak nem vásárolni jöttél? Szerencsére már mindent megvettem itt a családnak, most csak úgy kijöttem járni egyet - csacsogtam neki vidáman. Örültem, hogy végre összefutottam valakivel, akit ismerek, egyedül azért nem volt olyan nagy móka a vásárban mászkálni.
- Akkor akár indulhatunk is a stand felé - tekintettem rá jókedvűen, majd megindultam előre, pechemre egy férfi nekem jött, mert úgy rohant, mint akit üldöznek, ráadásul még csak elnézést sem kért, úgy robogott tovább.
- Hogy ez mekkora paraszt! - szóltam oda a srácnak dühösen. Mindig is utáltam a tahó embereket, az ismeretlen pedig egy igazi mintapéldány volt a fajtájukból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 23. 19:56 | Link

Dana


Nem lepett meg, hogy a röpke ijedelmét követően már örült nekem, hisz emlékeim szerint egész jót beszélgettünk, s közben azért neki sem esett nehezére slukkolni a cigarettámból. Ahogy felém fordult, végig futtattam pillantásomat rajta, ez kékes kombó is jól állt neki, bár az is igaz, hogy legutóbb a félhomályban nem igazán láttam, milyen színű ruha volt rajta.
- Én? Kinézed belőlem, hogy megvesztegetnélek? - visszakérdeztem egy szemtelen mosollyal, majd nevetve bólintottam, s mellé léptem, hogy ezzel szabad utat engedjek a látványnak, ami a vásárt illeti.
- Dede, vásárolni.Valami ajándékot keresek a húgomnak, de eddig csak gagyi sz*rokat találtam, meg drága minden. Meg nem is nagyon tudom, hogy minek örülne egy kislány, szóval tanácstalan vagyok, hogy mit vegyek neki - berögződött mozdulattal a tarkómhoz nyúltam, s kicsit megmasszíroztam, ez általában mindig így történt, ha tanácstalan voltam, ebben a helyzetben ez pedig abszolút illett rám. Fogalmam sem volt arról, hogy mivel lepjem meg Jankát.  
- Te Dana...- most hogy beszélgettünk, egy pillanatra megtorpantam, és a lányra néztem. - Te lány vagy, segíthetnél nekem, hogy mégis mit vegyek a kiscsajnak. Öt éves, hat lesz nemsokára, szóval tudod, valami olyan cucc kéne, ami nem robban fel, és nem fegyver. Ha nekem kéne választanom, kisautót vennék, de gondolom, hogy az nem lenne jó választás - tényleg hasznát vettem volna a prefis lány tanácsainak, közben nem feledtem ám, hogy meghívtam, így bólintva lépdeltem mellette a forralt bort kínáló stand felé.
Szemből jött egy fickó, én már láttam, hogy ez nem fog elférni mellettünk, de mielőtt még arrébb húzhattam volna Danát, a csávó neki sétált. Persze Dana azonnal felhúzta magát, ami érthető is, magam is a faszi után pillantottam, de szerencséjére már távol járt, meg amúgy sem érte meg a balhét egy ilyen alak.
- Az, de ne foglalkozz vele, valószínűleg ritkán van ilyen szerencséje, hogy ilyen csajhoz dörgölje a vállát - nevetve csitítottam a navinést, szavaimban némi bók is megbújt, mert miért is ne.
- Szóval szavad ne feledd, de akkor forralt bor. Bízd rám a választást, mert én tudom, hogy mi kell neked. Oké?- még a tenyeremet is a magasba emeltem, hogy stoppot mutassak neki, azután fordultam a középkorú, hasas fickóhoz, aki a kondér mellett ácsorogva pödörte a bajúszát.
- Helló, hm...- sietve pillantottam körbe a cetliken, végül a vörösáfonyáson akadt meg a tekintetem. - Ebből kérünk, kettőt. Hidd el, ez olyan ízorgia, hogy oda és vissza leszel tőle - utóbbit már a lánynak mondtam, majd a zsebembe nyúltam, előkotortam a kívánt összeget, s a pasas markába nyomtam.
- Egészségünkre! - emeltem koccintásra a poharam, majd kortyoltam a gőzölgő italból.
- Na, mit szólsz? Egyébként, te melyiket választottad volna?- elnyomni nem akartam őt, meg azért érdekelt az ízlésvilága is.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2019. december 23. 20:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2019. december 23. 19:59 | Link

Noel

A húgom emlegetése mindig mosolyt csal az arcomra és ez most sincs másként. Noel mondataira képtelen vagyok nem felnevetni. És remélhetőleg ezúttal a kacajok mögött megbújó egyre növekvő zavartság jól el is rejtőzik. Persze vannak kétségeim, Noel szeret zavarba hozni és pontosan jól tudja, hogy ezekkel a mondatokkal lehet is.
Úgyhogy csak megcsóválom a fejem, és lángoló arccal igyekszem elveszíteni a tekintetemet a tömegben körülöttünk, és nem belegondolni, hogy mi izgatja Noelt és kicsodán. Mert az biztos, hogy bőven volt alkalma tanulmányozni női kebleket eddigi életében.
- De hiszen te mondtad. A bölcs öregasszony jutott - vonom meg a vállamat kitérve a kérdés előtt. Mert kínos lenne bevallani, hogy fogalmam sincs a válaszról, és ha arra kéne ráébrednem, hogy ki szeretnék lenni és ki vagyok az két eltérő személy, akkor azt hiszem nem fogadnám túl jól. Talán megkérdezhetném, hogy ő mit gondol? Ki lenne? Ki ő most? De nem teszem és ahogy ránézek érzem azt a sok-sok kimondatlan, megfoghatatlan gondolatot ellibbenni a szemünk elől. És ez talán rendjén van így. Már nem osztunk meg mindent. Már nem is vagyunk kíváncsiak a másik minden apró rezdülésére. Már csak vagyunk.
Azzal, ahogy megszólalok, tudom, hogy bántom, látom, miként belemarnak a mondatok. Ezek azok a szavak, amik nem elszállnak, hanem hegekként emlékezünk rájuk. És szégyellem magam, amiért én okoztam. Nem azért tettem, hogy kvittek legyünk.
A kínosan hosszúra nyújtott pillanat sosem akar elmúlni, és beleborzongok, hogy mennyire intenzív volt köztünk annak idején minden. És az ilyen emberek tudják a leginkább bántani egymást. És aztán a földön ülve felteszed magadnak a kérdést, hogy valóban megérte-e azért a falatnyi tökéletes boldogságért? A mai napig nem tudok erre biztos választ adni.
Habár Noel oldja, próbálja mosolyogva folytatni, a szemébe nézve, a mosoly görbületét figyelve tudom… és talán nem mindenki venné észre, de én tudom, hogy ez erőltetett, ez csak valami látszat. Felsóhajtok és én is mosolyt varázsolok az arcomra.
- Határozottan bóknak szántam - nevetek vele. - De nem is mernék mást mondani, a végén még megsértelek - nézek rá ismét. Bele a szemeibe, nem kerülöm el, mert megérdemel ennyit, és talán ideje, hogy legalább egy leheletnyit bátrabb legyek. Talán ennek a gondolatnak a szüleménye a következő mozdulatom. Csupán Merlin a megmondhatója, hogy ez igaz-e; de most jól esik Noel közelsége, és bár ezt szemtől szembe gátlástalanul letagadnám, magamnak elismerem.
Pár pillanatra lehunyom a szemem és beszívom az illatát. Egy falatka múlt rémlik fel előttem, tisztán, mintha most történne. És az emlék is tele van az illatával, tele Noellel.
- Köszönöm - súgom lágyan, aztán óvatosan mozdulok meg, hogy elhúzódjak. Szemeimet kutatón fúrom bele a zöldjeibe. És valahol az én pillantásom mögött lebeg a kérdés: akkor most hogyan tovább?
Hosszan kifújom a levegőt, majd még egy picit hátrébb lépek. A tömeg körülöttem mintha eddig nem is létezett volna, viszont most egy nekem ütődő ajándékszatyor és egy elmormolt bocsánatkérés visszaránt a valóságba. Felpillantok az égre, elmosolyodok, majd ismét a zöldekbe nézek.
- Boldog karácsonyt Noel!
Összehúzom magamon a kabátot, majd a karomon az ajándékokkal lassan elsétálok hazafelé.
Csak egyszer nézek vissza.
Utoljára módosította:Nadine Rohr, 2019. december 23. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 603
Írta: 2019. december 23. 21:13 | Link



december 19.



Bizony, rajtakaptam a fiút, amint dohányzott éjjel az egyik helyiségben, de magamból kiindulva nem büntettem meg, inkább hozzá társultam. Még a cigarettájából is szívtam, egyszer mindent ki kell próbálni címszóval. Az este nagy részét átcsevegtük, nem is bántam, mert így sokkal jobban telt az idő, mintha unalmas járőrözésen vettem volna részt.
- Belőled? Simán! - néztem rá komoly arccal, majd elnevettem magam. A vásár igencsak nyüzsgő volt, tele volt emberekkel, árusokkal, vásárfiával, tiszta kavalkád volt az egész.
- Nagyrészt itt én is drága gagyi szarokat találtam. Viszont van ötletem, mit vehetnél egy ötéves kislánynak. Igaz nekem egy nővérem van és négy fiútesóm - néztem rá mosolyogva, majd elgondolkodtam kicsit a lehetséges opciókon.
- Sokan ajánlják ebben a korban például a memória játékokat, ezek remekül fejlesztik a kicsik készségét, kreativitását. Esetleg gyurmát is lehetne venni, azt is szerettem kiskoromban, vagy babát. Bár bevallom, én inkább autós voltam - válaszoltam neki vigyorogva. Míg a többi lány általában babázott, én inkább autóversenyt játszottam a meglévő kocsijaimmal. Szerencsére anyámék elfogadták ezt a hóbortomat.
- Kifestő, ami még szóba jöhet, valamiféle plüss, esetleg puzzle jellegű kirakósok... - hirtelen ezek jutottak elsőre az eszembe, reméltem, hogy releváns információkkal szolgáltam számára.
- Gondolod? Hát, akkor ezek szerint ma jó napja volt. Pláne, amiért nem pofoztam fel - néztem rá vígan, kicsit jobb kedvre derített, így a dühöm is csitult neki köszönhetően.
- Hű, de magabiztos valaki. Maradj mindig ilyen, jól áll neked - válaszoltam vidoran. Közben megérkeztünk az áhított helyszínre, ahol egy megkeseredett férfi volt a kiszolgáló, akin látszott, hogy eléggé megviselte az élet, és a hócipője tele volt mindennel.
- Milyen szomorú, ha valaki ennyire megcsömörlik, mint ez a pacák - súgtam oda a fiúnak komoly arccal.
- Egészségedre! - emeltem poharam koccintásra a vörösáfonyás forralt bor társaságában.
- Na, nézzük, miféle ízorgiát biztosítasz számomra a borral. Remélem finom! - néztem rá játékos tekintettel, majd belekortyoltam az italomba, majd megcsapott a kellemes ízvilág.
- Hú, ez tényleg nagyon finom! - közöltem vele elégedetten. Nagyon el volt találva az ízvilága, igaza volt Somának abban, hogy ez valóban nekem való ital volt.
- Talán a klasszikust vagy a gyömbéreset, de idáig ez a nyerő - válaszoltam neki mosolyogva, majd egy újabb kortyot ittam belőle, a hűvös időben igazán jól esett, ahogy a forró ital felmelegítette a testemet.


Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 23. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ryan Wolf Falkom
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 179
Írta: 2019. december 23. 21:28 | Link

Adél
RT

 A vásárban sétálgatva, pénzel a zsebemben, keresek valamit. Azt nem tudom hogy mit, de valami unalom űzőt, mert az unalmam ölni tud. Miközbena bódék között ballagok, feltűnik egy lány, és nem tudom mi késztet rá, de elkezdtem követni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 23. 21:43 | Link

Dana


Szerencsés voltam, hogy belefutottam a lányba, mert nekem eszembe sem jutottak volna azok a játékok, amiket ő sorolt. Igazából gyerekkoromban nem kaptam túl sok játékot, mert nem éltünk nagy lábon, meg amúgy is minden ünnep csak a veszekedésekről szólt. Persze, azért akadt egy-két cucc, amivel jól elvoltam, például lego, amivel imádtam játszani, meg kisautók, és egy katonai fegyvermás. Szóval ha épp nem garázst építettem a kocsiknak, akkor egész biztos, hogy kommandóst játszottam, aki laposan kúszott át a konyhaasztal és a kanapé között. Ezek nem kifejezetten minősültek csajos játékoknak, talán emiatt is lepődtem meg, amikor Dana elárulta, hogy ő mivel játszott kiskorában.
- Micsoda? Dana Straw Berry inkább autós volt? Háát, meg nem mondtam volna - jegyeztem meg nevetve, majd hozzátettem.
- Akkor te biztosan élveznéd, ha ráülhetnél a motoromra. - vigyorogva dobtam be a témát, mert általában a csajok egyébként szerették a motoromat, bár ez nem egy Harley Davidson volt, s nem is egy fullos sportmotor. Talán ha tudta volna, hogy egy szimpla, felújított Simpsonról fecserészek, akkor képen röhög.
- Na ez a plüss dolog jól hangzik, imádja a kisállatokat, lehet hogy veszek neki valami ilyet. Meg egy puzzle-t, nem árt, ha a szépsége mellett ráragad egy kis gondolkodás is - nevetve jegyeztem meg, bár ez talán rossz poén volt a részemről. Nem néztem le a nőket, csak úgy általános tapasztalatom az volt a lányokról, hogy jobban érdekelte őket az, hogy hogyan néznek ki, mint sem az, hogy megértsenek egy összetett mondatot. Vagy kettőt.
- Mert te ilyen pofozkodós vagy? Hűha, megnéztem volna, ahogy lebunyózod - azért ezt sem gondoltam volna a prefilányról, hogy neki ment volna ennek a fickónak, mert azért dupla akkora volt, mint ő. Szerencsére a balhé elmaradt, s helyette jöhetett a finom, gőzölgő forralt bor, ami már épp kapóra jött, mert lassan lefagyott mind a két fülem így sapka nélkül.  
- Mindenben ilyen határozott vagyok - mindezt teljes komolysággal mondtam, ahogy kékjeibe fúrtam a pillantásomat, de aztán ellágyultak a vonásaim és visszamosolyogtam.
- Az, én nem is lennék képes egész nap forralt bort főzni, inni már annál inkább - nevetve próbáltam jobb hangulatot teremteni, mert a savanyú képű fickó valóban lehangoló volt. Sajnálhattam volna, de épp elég szívás volt az élet ahhoz, hogy azon agyaljak, vajon miért vágott ennyire bárgyú pofát.
- Nem csak finom, de ereje is van, érzem minden tagomban, hogy felmelegít. Pont jó, már kezdtem szétfagyni - jegyeztem meg egy mosollyal, és némi fújkálás után újra, többször is kortyoltam az áfonyás ízvilágból.
- A klasszikust én is szeretem, a gyömbért azt inkább teában. De itt van narancsos-fahéjas is, próbáljuk ki azt is! - még mielőtt szólhatott, máris intettem a fickónak, hogy kérünk két pohárral a narancsosból, s egyúttal fizettem is az italt. Ha már forralt borozunk, kóstoljunk meg mindent. - Egyébként, hogyhogy így egyedül kóricáltál idelent? Lassan már kezd sötétedni, az ilyen vásárokban meg elég sok a tolvaj - tettem hozzá, miközben a közelünkben leparkolt a rénszarvasszán, s úgy tűnt, hogy épp visszahozott két fiatalt, akik láthatóan élvezték a kis szánkózást.
- Te kipróbálnád? - pillantásommal a szán felé böktem.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árkonyi Adél
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 23. 21:45 | Link

Ryan


Végre, az én mimóza testvérkém kiengedett a kóterből. Elfelejtette bevenni a bájitalát, meg a dilibogyóit így ma végre átvehettem az irányítás. Pofás kis helyre jött pihenni. Jó, igazából abba a flancos iskolába jár most, de mindegy. A lényeg, hogy most aztán kirúgok a hámból. Megkeresem az első könyvtárat és kikölcsönzöm a Shakespeare összest. Meg a nagy fancot! Irány egy fasza kocsma aztán jöhet a whisky meg a tequila és a jó pasik. Ahogy becsusszantam a helyemre már vettem is elő a szőke pareszomat a barna kontaktlencsémet és a menő szerelésemet onnan, ahová el szoktam dugni. Most pedig már itt riszálok és felmérem a terepet. Valami gagyi karácsonyi vásárba jutottam. A forralt bortól tuti nem fogok beseggelni, de mivel kurvára fázom, viszont a boka meg a szőrös bunda alól a köldököm villantása kötelező, az is jó lesz egynek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Ha alél Adél, Léda léha céda..."

Ryan Wolf Falkom
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 179
Írta: 2019. december 23. 21:57 | Link

Adél

Ahogy sejtettem, a lány piált.mondjuk, én is ittam egy kevéske forralt bort, de azért rajta meglátszik. És hát nem is öltözött fel rendesen. De itt az ideje hogy kilépjek az árnyékból, és veszem a bátorságot, vagyis megszólítom:
-Ööö, szia, látom, fázól, meghívhatlak egy bögre forralt borra, és egy mézes kalácsra?- Igazából nem tudom hogy mi vett rá erre, de remélem, barátok leszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 603
Írta: 2019. december 23. 22:20 | Link



december 19.



- Nem? Miért, Barbie babának nézek ki? - nyújtottam ki a nyelvem a fiúra játékosan. Tisztában voltam vele, hogy sokan nem nézték volna ki belőlem, mivel játszottam kiskoromban, de azért jól esett húzni a srác agyát.
- Abban biztos lehetsz. Imádom az adrenalint, a sebességet - helyeseltem széles mosollyal az arcomon. Valahogy mindig is vonzott a baj, a veszélyes helyzetek, ez alól pedig a sebes dolgok sem voltak kivételek.
- Melyik a kedvenc állata? Persze, az sose baj, ha egy nő gondolkodni is tud, nem csak a szépet tetteti - válaszoltam neki elgondolkodva. Teljesen igaza volt, most kell tanítgatni, míg fogékony rá, hiába néz ki valaki jól, ha nem rendelkezik kellő tudással, ezzel én is így voltam.
- Hát eléggé temperamentumos természet vagyok - nevettem el magam. Simán nekimentem volna a pasasnak, ha nem tűnik el ilyen sebesen, az volt a szerencséje...
- Helyes. Szerintem fontos, hogy egy férfi határozott legyen, tudja, mit akar - osztottam meg vele véleményemet rá tekintve.
- Haha, hát ezzel én is így vagyok - nevettem el magam. Inkább ittam volna a forralt bort, mint a főzésével vesződtem volna. Lehet ebbe csömörlött bele a pacák... ki tudja...
- Kezdem én is érezni, nagyon jól felmelegít - néztem rá mosolyogva, most már egyáltalán nem fáztam hála a forró itókának.
- Hmmm... a narancsos-fahéjas remekül hangzik, szívesen kipróbálnám - feleltem neki, de még be sem tudtam fejezni a mondandómat, máris eltűnt egy újabb italért.
- Áh nem ért rá épp senki. Nem vagyok szívbajos, esténként is szívesen sétálgatok egyedül. Egyébként köszönöm az italt, csirió - emeltem poharam koccintásra Somáéval vigyorin.
- Még szép! Szeretek új dolgokat kipróbálni! - válaszoltam a srácnak egy újabb kortyot elfogyasztva italomból.
- Hű, hát ez is nagyon finom - közöltem vele mosolyogva, majd figyeltem a fiatalokat, akik láthatóan egy párt alkottak, és kézen fogva tovább bandukoltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 23. 22:42 | Link

Dana


- Aha, totál annak tűnsz. Szőke vagy, meg olyan...mint egy Barbie - vigyorogtam rá, tetszett benne az, hogy ennyire lazán és közvetlenül viselkedett, nem pedig úgy, mint aki karót nyelt és azt sem tudja, hogy éppen merre jár. Sokkal jobban csíptem az olyan csajokat, akikkel volt közös témám, mert a sminkelésről nem sokat tudtam volna vele társalogni, a motorokról viszont annál inkább. Örültem is, mikor kiderült, hogy szereti az adrenalint, így feltehetően a száguldással sem volt problémája.
- Tök jó, vezettél is már motort, vagy csak utas voltál eddig?- ez a téma tényleg érdekelt, így kíváncsian tettem fel a kérdésemet, mielőtt még további ötleteket kaptam volna arra, hogy mit vegyek a húgomnak.
A nap közben kezdett lemenni, addigra azonban már túl voltunk az első forralt borunkon, s következhetett a másik. A narancsosból is vettem két pohárral, majd újra koccintottam Danával.
- Azt mondjuk már sejtem, hogy nem vagy szívbajos forma, de azért egyedül mégis unalmas. Mondjuk...én is szeretek egyedül császkálni - cinkos mosoly kíséretében utaltam ezzel a dohányos estére, amiért még büntetést is kaphattam volna, bár mestertanoncként ez a helyzet talán nem fenyegetett.
- Csirió! - összekoccintottam bögrémet az övével, majd nagyot kortyoltam a narancsos borból, mely kellemes ízű volt, bár egész más volt, mint a korábbi áfonyás. Nálam még mindig az volt a nyerő, viszont erre sem tudtam volna rosszat mondani, sőt. Kifejezetten illett a karácsonyi hangulathoz. Még a hó is hullott közepes pelyhekben, a hangulatvilágítások és díszek, s a levegőben kavargó illatok pedig csak még jobban elhozták a karácsony hangulatát. Alapból nem voltam oda ezért az ünnepért, de így társaságban egész jól telt a hangulat.
- Akkor viszont gyerünk, próbáljuk ki, úgy sem ültem még rénszarvas húzta szánon - nevetve tettem újabb javaslatot, majd nem túl erősen, de megragadtam a kezét, s ha nem tiltakozott, húztam a szán felé, ami már készen állt egy újabb menetre.
- Csak tessék, utánad - előre engedtem, s ha beszállt, akkor utána én is helyet foglaltam, ügyelve arra, hogy a balomban tartott bögréből ne ömöljön ki a forralt bor.
- Kicsit azért szűkös a hely - jegyeztem meg nevetve, hisz tényleg össze kellett húzódnunk az ülésen ahhoz, hogy mind a ketten elférjünk. Nem tudtam, hogy működik ez a szános dolog, azt hittem, hogy majd a tulaj elénk ül és vezeti a szánt, a szarvasok azonban tudták a dolgukat, mert sofőr nélkül indultak meg velünk, hogy tegyünk egy kört a vásár környékén.
- Wow, ez jobb, mint a korizás - utaltam nevetre a közeli pályán épp egymásba csúszó fiatalokra, akik nem tudták elkerülni a koccanást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 603
Írta: 2019. december 23. 22:56 | Link



december 19.



- Hümmm... köszike - haraptam be ajkaimat a fiúra nézve szúrós szemekkel, aztán ránevettem, bizonyára csak viccnek szánta a beszólását.
- Idáig csak utas voltam, de szívesen kipróbálnám a vezetést - válaszoltam neki mosolyogva. Volt rá lehetőségem, hogy az ismerősöm mellett kipróbáljam a motorozást, amelyet iszonyatosan élveztem, pláne, amikor magasabb fokozatra kapcsolt, de sajnos még nem volt alkalmam a járgányt vezetni.
- Igen, ebben igazad van, elég uncsi, de ha épp nincs társaság egyedül is megteszi. Jobb, mint kuksolni a szobában - emeltem rá tekintetem komoly arccal.
- Hmmm. Ez a bor is tényleg nagyon finom. Igaz, nem übereli az előzőt, de nagyon ízlik - osztottam meg az élményeimet a sráccal. Még inkább karácsonyi hangulatba kerültem, pedig idáig alig volt ünnepi hangulatom, de a bor valahogy kihozta belőlem ezt.
Közben beszálltunk a rénszarvasos szánba, a fiú pedig előzékenyen előre engedett.
- Köszi! - köszöntem meg az udvariasságát, majd helyet foglaltam a szánban. Nagy izgalommal töltött el, hogy milyen lesz ezzel a járművel utazni, ugyanis még sosem volt hozzá szerencsém.
- Sok jó ember kis helyen is elfér, sok rossz, meg pláne - kacsintottam rá vigyorogva, majd hirtelen elindult a szán vezető nélkül, csupán a rénszarvasokkal.
- Koriztál már? Én még sosem - néztem rá mosolyogva, miközben elindultunk a szánnal. Kicsit bizarr volt számomra, hogy nem volt sofőr, de bíztam benne, hogy az állatok tudják a dolgukat, és a megfelelő irányba visznek minket mindenféle baleset nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 23. 23:15 | Link

Dana


Ami azt illeti, rám fért már a társaság, mert az elmúlt időszakban elég sok gond zuhant a nyakamba, s volt néhány kemény hónap mögöttem, amikor még csak hallani sem akartam másokról. S bár még mindig gyakorta voltak olyan napjaim, amikor nem volt hangulatom az emberekhez, ez a nap kivételesen elég jól alakult, s szerencsére Dana társasága egy kicsit kiverte a fejemből a családi problémákat. Jó volt már csak úgy dumálni mindenféléről, anélkül, hogy a nyűg, s a gond lenne a középpontban. Valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy jó kedvem volt, na meg persze a prefi kisasszony társasága sem volt unalmas.
- Örülök, hogy ízlik, akkor viszont hozd magaddal, mert utazunk! - lehet, hogy túlzásba vittem azt, hogy váratlan helyzetekbe sodortam Danát, de egyszer élünk, és miért ne ülnénk fel arra a szánra, ha van egy ilyen lehetőség? Lehet, hogy jövőre nem is fog hó esni, ezt az alkalmat meg nem akartam elszalasztani. Szóval, talán érezhette, hogy egy kicsit irányító típus vagyok, bár eszem ágában sem volt olyasmit erőltetni rá, amihez ne lett volna kedve. Szerencsére azonban úgy tűnt, hogy egyáltalán nincs ellenvetése sem a forralt borozás ellen, sem pedig a rénszarvasok húzta szán ellen.
- Ne köszönd, azért ültettelek be előbb, hogy megnézzem, nem-e törik el a szán, ha ráül valaki - vigyorogva feleltem, nem tahó akartam lenni, inkább csak szemtelen poénkodás volt részemről, s miután beültem mellé, még vállon is löktem a vállammal.
- Szóval mi rosszak lennénk? - fel-le emelgettem a szemöldököm, miközben cinkosan néztem össze vele, közben elindult velünk a szán, s hirtelen meg kellett kapaszkodnom, hogy ne essek oldalra.
- Egyszer már kipróbáltam, de katasztrofális voltam a pályán, össze is törtem a képemet. Látod itt ezt a vágást? - ha figyelt, a karácsony fényeiben megláthatta az államon azt az apró, halovány kis heget, ami az egykori balesetre emlékeztetett. Szerencsére annyira kis heg volt, hogy tényleg alapos vizsgálódás kellett ahhoz, hogy valaki ezt meglássa.
- Várj csak, itt - ha engedte, megfogtam egyik kezét, és az arcomhoz vezettem, hogy odavezessem ujját, ahol láthatja a forradást.
- Amúgy összvissz ennyi a harci hegem, meg van még egy a térdemen, az motorozás miatt van. Nagyot estem. Na és veled mi a helyzet? Van rajtad sérülés, vagy heg? - kíváncsi mosollyal tettem fel a kérdést, közben ittam még a boromból, mielőtt még kilötykölném a szánkózás közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 603
Írta: 2019. december 23. 23:32 | Link



december 19.



Mostanság elég sokat voltam egyedül, így egyáltalán nem bántam, hogy társaságom akadt. Egész jól alakultak a dolgaim a karácsonyi vásáron, hiszen Soma tett róla, hogy ne unatkozzak.
- Naná, hogy hozom! Semmi pénzért nem hagynám itt! - néztem rá komoly tekintettel, majd a poharammal beszálltam a szánkóba. Mindig is szerettem a váratlan helyzeteket, úgyhogy egyáltalán nem bántam, hogy a fiú diktálta a tempót, bátran szálltam be mellé a szánba.
- Ó, szóval kísérleti alany voltam? Menj a fenébe! - böktem meg játékosan vigyorogva a srác vállát.
- Hú, hát akkor inkább nem próbálom ki ezt - néztem rá kétségbeesett fejjel.
- Mégis hogy sikerült ezt összehoznod? - kérdeztem tőle kíváncsian. Közben megfogta kezem, és a vágás területéhez húzta azt, hogy jobban szemügyre vehessem.
- Igen, érzem.... Sajnálom, hogy így alakult - feleltem neki szomorúan, miután végigtapogattam a hegét.
- Nos, akár hiszed, akár nem, rajtam csak oldalt van karcolás, de az is picike. Épp firkáltam a portrékat, mikor, jött egy prefi, én pedig úgy ,megijedtem, hogy egy kép oldalának súrlódtam. De egyébként semmi komoly - mutattam felhúzva öltözékem oldalán a pici karcolást, mivel Soma is megmutatta nekem a hegét. Közben ittam egy újabb kortyot a boromból, ami igazán jól esett ebben a cudar időben.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 23. 23:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 23. 23:57 | Link

Dana

- Az hát - röhögtem fel, majd folytattam - egyébként meg bírom, hogy érted a poént és nem fújod fel magad rajta, mint egy pulyka. Egyszer randiztam egy csajjal, beszóltam neki valami hasonlót, erre tudod mit csinált? Elkezdett hisztizni, hogy mit képzelek magamról, majd a fejemre öntötte az uborka salátát és faképnél hagyott. Igen, azt hiszem uborka salátát ettem a húshoz - ezen egy picit el kellett gondolkodnom, bár már a csaj nevére sem emlékeztem. A röpke kis gondolatfoszlányok után azonban sikerült visszakanyarodnunk a korcsolya témához, ami a tél egyik velejárója volt, s bár külső szemlélődőként még azt mondtam volna, hogy egész jó dolog, a tapasztalataim nem vittek volna újra jégre, legalábbis nem úgy, mint legutóbb.
- Ne-ne, nem akarom elvenni a kedved ettől, azért mert én pofára estem, attól neked még lehet, hogy jól menne. Igazából én voltam a hülye, mert nagy vagányan azt gondoltam, hogy a kori az olyan, mintha bakancsban lépdelnék a jégen, nem igazán volt bennem félelemérzet, csak úgy nekiiramodtam, meg túl nagy lendületet vettem fel, és beleszálltam a kordonba. Szóval lehet, hogy ha te normálisan használnád, akkor nem lenne probléma. Meg ki tudja, talán egyszer még újra ráveszem magam, hogy jégre álljak - nevetve próbáltam visszahozni a kedvét, mert nem én akartam az lenni, aki lebeszéli őt valami olyasmiről, amit még ki sem próbált.
- Áh ugyan, mindig kellenek ilyen harci hegek, állítólag szexi - vigyorogtam a lányra, miközben tudat alatt talán valamiféle megerősítést vártam, hisz még mindig jobban esik, ha megdicsérnek egy karcolás ellenére is, mint hogy azt mondják, onnantól fogva már értéktelen tojás vagy.
- Oldalt? Hű..- kíváncsi érdeklődéssel figyeltem, amint megmutatta az oldalán húzódó sérülést. Nem tűnt vészesnek, s ha nem hívta volna fel rá a figyelmem, akkor talán észre sem vettem volna azt a kis karcolást.
- Mivel mindkettőnknek van már hege, azt mondom, hogy erre igyunk! - megint csak összekoccintottam a poharamat Danáéval, s az utolsó cseppig kiittam a bögréből az italt, ami már nem csak hogy melegített, de kezdte megdobni a hangulatomat is, ami már az arcomon is látszott. Nem voltam berúgva, inkább csak elkezdett dolgozni az alkohol a szervezetemben, minek köszönhetően a mosolyom is kiszélesedett.
- Mit szólnál, ha megkóstolnánk a másik standnál lévő borokat is, hm? - kíváncsi mosollyal pillantottam rá.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2019. december 23. 23:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 603
Írta: 2019. december 24. 00:11 | Link



december 19.


- Hát, az a lány  tuti nem volt százas az elmondásod alapján - néztem rá felvont szemöldökkel, mert az, amit mesélt, igencsak kirívó eset volt.
- Durva azért, hogy csak időközben derülnek ki dolgok egyes emberekről - válaszoltam neki elgondolkodva.
- Akkor lehet, hogy nekem nagyon jól menne. Nem akarod újra kipróbálni? Jó móka lenne! - nevettem a fiúra jókedvűen. Végül is érhető volt, hogy idáig nem voltak jó tapasztalatai a jégen, de szerintem, ha valaki segített neki, egész jól belejött volna a korcsolyázásba,
- Van benne valami - néztem rá vigyorogva, majd megszemléltem az oldalamat, aztán elgondolkoztam, hogy vajon ez mennyire szexi.
- Helyes, igyunk a hegekre! - emeltem poharamat felébe elszántan.
Közben élveztem, hogy a szarvasok maguktól húztak minket a szánon, elég pörgős tempóba kapcsoltunk. Néztem közben a környezetet, de elég gyorsan tova haladt mindent az állatok sebességének köszönhetően.
- Benne vagyok! - feleltem vigyorogva a Rellonosnak, majd kiittam az utolsó kortyot poharamból. A rénszarvasok még vittek néhány percig, bemutatták a különböző területeket, aztán visszavittek minket a vásár helyszínére.
- Azért remek volt ez a kis utazás - emeltem tekintetem Somára jelentőségteljesen. Nagyon jól éreztem magam, hiszen nem csak a vásárban vehettem részt, hanem ennél jóval többet nyújtott számomra ez az este. Remekül elszórakoztam a fiú társaságában, és még közel sem tért véget a móka.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 24. 01:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 591
Összes hsz: 2748
Írta: 2019. december 24. 00:23 | Link

LAU
péntek késő délután a forgatagban | előzmény | #wonderlandGIF

Nem hagyom én sem szívesen a vásáron kívül Herceget, dehát tényleg nem akarom bevinni a sokaságba. Miközben haladunk a bódék felé, vissza-visszanézek még rá. Álldogáll még, majd leül picit, pislogva utánunk.
- Mit is kérdeztél? Ja igen, a trükkök. Hát... nem tud ilyeneket. Majd megtanítok neki pár alapot. Hasznosakat inkább - bólogatok, már megint visszafordulgatva kicsit. - De... mit mondtál? Appertíroz? - ráncolom homlokomat. Ne az tök nem tudom, mi.
- Tart az emberektől egyszerűen - vonok vállat, elhúzva a számat, miközben a másik érdeklődésére is megfelelek. Tényleg picit sokat kérdez most Lau. Bevallom, nehezen követem, nem tudok ennyi mindenre figyelni. Úgyhogy nem is ragozom tovább, hogy félek, a szürkeség félreértene egy-egy mozdulatot, egy hangosabb beszélgetést, akármit és megsértené magát vagy másokat. Vagy simán csak rosszul érezné magát. Neki ez nem olyan élmény lenne, mint nekünk.
- Nem tudom - mondok csak ennyit, amikor barátnőm új felvetéssel áll elő, a finomsággal a kutyusnak. Kezeim zsebemben, miközben immáron a bódéknál vagyunk és ténylegesen bevetjük magunkat a sűrűjébe. Szemöldököm megemelve rázom meg a fejem. Nem, nem láttam még az éneklő kukoricákat a pizzázó előtt. Az a helyzet, hogy ennyi válaszok telenek tőlem, mert alig fogom fel, amiről beszélgetünk. Vagy hát amikről kérdezget. Most túl sok minden van körülöttünk, rengeteg élményt akarok befogadni egyszerre. Úgyhogy, ha tovább akar velem társalogni, azon fogja kapni magát, hogy már sajnos válaszolni sem nagyon fogok. Nem fog menni. Most éppen csak arra fogja futni, hogy lelkendezzek azon, amit látok.
- Ó, de gyönyörű díszek! - kezdem is, közelebb húzódva az egyik árushoz. Eltátott szájjal, csodálón nézelődöm, olykor kezembe veszem a csalogatóbb portékákat vagy csak megsimogatom őket. - Mmm. Ezt szagold meg! - dugom oda az orrom egy lelógatott, szárított narancs-fahéj füzérhez és buzdítom erre a lányt is. Így haladunk a forgatagban, mígnem meglátok valamit...
- Ú, kérsz sültgesztenyét? - fordulok oda Lauhoz, miután megpillantom nem messze az árust. Tudom, hogy barátnőm odavan ezért a téli csemegéért, odanyomulunk hát és nemsokára adom is át neki a zacskót. Én csak egy-két szemet kóstolok belőle. Kérem aztán, hogy picit kanyarodjunk el a kutyusom felé, csak hogy ránézzünk.
- Figyelj csak... - kezdek valaminek. Most van agyam beszélgetni, hiszen olyan látványosságok előtt haladunk el, amelyeknél már jártunk. - Neked hogy lesz a karácsony? Mi a program? - érdeklődöm, majszolgatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Árkonyi Adél
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 24. 08:53 | Link

Ryan


Ahogy bóklászok, keresve végre egy nyomorék helyet, ahol nincs ennyi gejl nyálömlés, mint ezen a piacon egy kis csóka, olyan tizenöt forma szólít le egy harmatgyenge szöveggel. Végignézek rajta. Hiányom van, de azért ovisokkal mégsem kezdek. Viszont ez a rohadt hideg kezd az agyamra menni, ingyen piát meg egy nő ritkán utasít vissza szóval - Heló öcsi! Jól látod. A bor jöhet, de a kalácsot megtarthatod - húzom fel fél szemöldökömet és félre billentett fejjel várom mikor indulunk akkor már azért a borért. Ennyi erővel már nála is lehetett volna. Úgy sincs semmi esélye a kölyöknek, de azért na...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Ha alél Adél, Léda léha céda..."

Ryan Wolf Falkom
Diák Eridon, Színjátszós, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 28
Összes hsz: 179
Írta: 2019. december 24. 09:31 | Link

Adél

Nem vagyok legilimentor, de látszik rajta hogy csöppségnek néz. Tény, hogy kisnövésű vagyok, de hát már vagy 19 éves vagyok! És hogy öcsinek nevez!
Ezt nem hagyom szó nélkül, de a piát odaadom azért a termoszomból, amit időközben elővettem, is feles poharakkal együtt, de látva az arckifejezését, elmagyarázom neki:-Tessék, csak tudod, a kastélyban kicsit átalakítottam, és főztem hozzá pálinkát.-közben odaadom neki, majd én is legurítok egyez,és már töltöm magamnak a következőt -És ha még egyszer öcsinek hívsz, eskü megbánod - teszem hozzá az aranyos kissrác fejet vágva
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Sólyombarát #Főnixbarát
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
offline
RPG hsz: 364
Összes hsz: 892
Írta: 2019. december 24. 09:55 | Link

Tanárnő

Örömmel konstatálom, hogy nem tart tolakodónak a kérdés miatt, nem is annak szántam, és már nem is vagyok bagolyköves diák, szóval fel sem merülhet senkiben, hogy a jobb jegyre hajtok. Nem mintha nekem valaha is hajtanom kellett volna, ha érzelmileg stabil vagyok. Az az időszak meg, amikor Ricsi és én külön voltunk, és másról sem szólt, mint a kegyelem megfelelőkről, merüljön örök homályba. Arra nem vagyok büszke, és tudom, hogy csak azért nem adtak rosszabb jegyeket év közben, mert én voltam az iskolaelső, és ismertek, pontosan tudták, hogy valami van, amiért nem teljesítek. Akkor, ha rosszabbat is adnak, sem értettem volna meg, hogy miért történt, pontosabban, de, de nem lett volna ébresztő hatással. Akkor túlzottan is magam alatt voltam, és ahogy ő visszatért az életembe, mindenben sokkal motiváltabbá váltam. Nekem szükségem van Ricsire, mert bármennyire is feminista a világ, én általa létezem igazán.
- Milyen ízvilágot szeretne?
Érdeklődöm kedvesen, mert ahogy közelebb lépünk a sorban már látszik a tábla, meg tudjuk nézni a lehetőségeket. Mondjuk én még mindig úgy vagyok vele, hogy ilyenkor a narancsos az, amit innom kell. Ez lesz az idei első forralt borom, és annak mindig narancsosnak kell lennie. Még apával hoztuk be ezt a szokást a mi kis szokásaink közé, és amikor tegnap beszéltem vele egy kicsit, elmesélte, hogy ő ma készül meginni az elsőt, és mondtam neki, hogy akkor ma én is iszok. Hiába a távolság, vannak hagyományok, amiket tartani kell. Megyünk majd hozzá még idén, csak most egy kicsit minden besűrűsödött.
- Igen, köszönöm. Elég aktívan, de lassan minden a helyére kerül. Látom, ön is az utolsó pillanatokban vásárolgat még. Hazautazik a szünetben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018 \o/
Iskolaelső 2019 tavasz
Árkonyi Adél
Művészetis tanonc



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 10
Írta: 2019. december 24. 10:11 | Link

Ryan


Na nézzenek oda, a kis zugfőzdéző! Mik nem vannak. Elveszem tőle a piát és beleiszom. Egész jó, bár azért lehetne benne több pálesz. - Oké kis haver, hűtsd le magad! - mondom neki vigyorogva - Honnan a francból tudjam hány éves vagy? Nem vagyok én fakabát, hogy a személyidet kéregessem dumáláskor - legyintek csak rá. Baromira nem érdekel, hogy tetszik-e neki vagy sem, hogy öcsinek hívom. Úgyis fogom még, mert ovisnak néz ki, ami szar ügy, de van ez így. Majd megnő. Vagy nem. De az meg az ő baja, nem az enyém. - Na mesélj, mit akarsz? - kérdezem, mert minden pasi akar valamit, csak van aki azonnal kinyögi és van, aki próbálkozik. Futja a tök felesleges tiszteletköröket. Mi ez bazdmeg forma1? Térj a lényegre és mond mi kell! Közben egy kövekkel kirakott koponyás cigarettatárcát veszek elő - Szívsz? - dugom az orra alá, ha vesz kap, ha nem én azért rágyújtok. Beleszívok, de nem tüdőzöm le, mert Adél a nyakamat töri, ha szétcseszem a tüdejét. Csak ritkán bagózom, de egy-egy szál jól esik néha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Ha alél Adél, Léda léha céda..."

Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Angyal
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 148
Írta: 2019. december 24. 12:42 | Link

Révay kisasszony


A sor, bár nagyon hosszú, azért halad és mi hamarosan már ott toporgunk a hatalmas és meleget árasztó üstök előtt, amikből illatos gőz száll felénk. Teljesen más ez most, mint a régi karácsonyaink. Még emlékszem, amikor a szüleim éltek elmentünk a rokonokhoz, előbb Szegedre, majd Szentpétervárra és ott töltöttük az ünnepeket. Vonatoztunk odáig, gorogot ittunk, misére mentünk és a mamuskáékkal trojkáztunk. Imádtam. Aztán elmentek egyik a másik után és nem sokkal később anya is meghalt. Apa pedig egyre kevesebbszer mozdult ki hosszabb útra. - Annyira finomnak tűnik mindegyik - morfondírozok gyermeki döntésképtelen áhítattal - Na jó, legyen három deci áfonyás - választok végül - Köszönöm - veszem át az innivalót. Elképesztő illatát lehunyt szemmel beszippantva örömmel konstatálom, hogy remekül döntöttem. - Igen, kicsit nehezen jött meg idén a karácsonyi hangulatom - mesélem immár kiállva a borra várók közül - Már a Kastély az otthonom, úgyhogy nem utazom el sehová - mondom kicsit elszomorodva. Rossz érzés szembesülni a ténnyel, hogy a szeretet és a család ünnepén magam állok majd a fám mellett a kis lakrészemben. - Önnek merre vezet az útja? Nagy család várja haza? - érdeklődöm immár őszinte, ártatlan  kíváncsisággal, kedvesen. Szomorúságomat hamar félreteszem. Rövid az élet arra, hogy kesergéssel nehezítsük a perceket. Ráadásul azért vannak még akiket szerethetek és akik engem is szeretnek. Például Agniseka. Ráadásul most már nem csak tanítani fogok, de gyógyítója is leszek a Kastély népének. Így örömöm még inkább átragyog lelkem bánatfelhőin. Belekortyolok a borba. Csodálatos! Az áfonya íze érződik és színétől szinte feketének látszik a bor. Vérré válik bennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Diák Rellon (H), Elsős diák


fecsegő-tipegő
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 36
Írta: 2019. december 24. 20:46 | Link

Beni

Laza órákat tartanak a tanárok így a téli szünethez közeledve, ezért a megszokottnál is lazábbra vesszük a dolgokat. Normál hangerőn beszélgetünk az évfolyamtársakkal és persze a padtárssal, Benivel, akivel arra jutottunk, hogy itt van az ideje felvenni a kabátot és lemenni a vásárba, hogy beszerezzük az ajándékokat, amikre eddig nem volt ötletünk.
Anyának még nem találtam meg a tökéletes ajándékot, az a legnehezebb. Semmi sem elég jó hozzá, a legszebb sem elég szép, a legnagyobb sem elég nagy. Öröm végignézni az árusok portékáját és kutatni a családnak a megfelelő ajándékot. Imádom, de tényleg.
Nem esik a hó, de a faluig már lehet rajta csúszkálni. Útközben kap is Beni pár hógolyót a nyakába. Ő talán nem tartja annyira viccesnek, szerintem viszont jól mutatnak a hópelyhek a sötét hajában. Olyan, mintha rajzolva lenne.
- Azt hallottam, a hatodikosok között volt, aki felrobbantotta az egyik termet az északi toronyban testszínező bájitallal - kezdek el fecsegni menet közben, amíg még a kofák nem nyomják el a hangom teljesen. - Kinek kell vásárolnod? Van testvéred, Beni? Nekem csak unokatestvéreim...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
online
RPG hsz: 130
Összes hsz: 241
Írta: 2019. december 24. 21:40 | Link

Médi

Ajándékvásárlás az utolsó pillanatban. Jövőre másképp csinálom, az tuti... Az órákon egyértelműen a közelgő szünet a téma. A tanárok is nehezen fegyelmeznek bennünket. Hát még azokon az órákon, amiken a rellonosokkal vagyunk együtt. Az elején tartottam az összevonástól, de szerencsére nálam jól sült el a dolog. Lett egy klassz padtársam. Jóban vagyunk, egyre többet sugdolózunk. A tanár eddig még nem vett észre minket, kínosan ügyelek, hogy így is maradjon. Emellett Médi tudja, hogy mikor zavarhat, hiszen alapvetően figyelni szoktam az anyagra.
Sokan vagyunk testvérek, idén a nagybátyámékra is gondolnom kell. Kevés zsebpénzből kell gazdálkodjak. A varázstalan rokonságnak olyan tárgyakat szeretnék, amiből nem lehet baj a háztartásban. Valami feltűnésmentes lenne jó, remélem találok olyat az áruk között. Szóval elkél a segítség, ezért megyünk együtt. Nagyon felhúz a kis vörös a dobálózásával, de próbálom gyorsan letakarítani magamról a havat, és némán tűröm a támadást.
- Fogadjunk, hogy rellonos volt... - szúrom oda megvető hangon, miközben egy pillanatra megtorpanva csípőre teszem a kezemet. - Őőő, lássuk csak. Szülőknek. Négy tesómnak. Nagybátyáméknak, ott van három unokatestvérem is. Mennyi is az? - kérdezek vissza bizonytalanul, mert egy ideig az ujjaimon számolom az ajándékozottaim, de egy idő után már elvesztem a fonalat. És vajon apunak mit veszek idén? Nem hiszem, hogy bármit is elfogadna tőlem. Szomorú ebbe belegondolni. Sóhajtok egyet és el is terelem a figyelmemet az áruk nézegetésével, ahogy araszolunk a tömegben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Diák Rellon (H), Elsős diák


fecsegő-tipegő
offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 36
Írta: 2019. december 24. 22:26 | Link

Beni

Beni aranyos, hogy elvisel, pedig tudom, hogy nem könnyű. Berci szerint fel kell kötnie a nadrágját annak, aki engem egyszer feleségül akar venni, mert nem lesz könnyű. Na, nem mintha ezzel Benire gondolnék, fúj!
Kicsit átázott a kesztyűm a hógolyóktól, de nem jobban, mint az ő haja. Remélem, nem fog megfázni miattam, azt nem szeretném. Csak jó célpont, ennyi az egész és hát...hagyja magát, mit tegyek?
- Ne gonoszkodj, lehetett levitás is - szemöldökömet összevonva pillantok a fiúra. Olyan előítéletes mindenki velünk szemben, aztán csak ránk kell nézni. Kis angyalok vagyunk egytől egyig.
Figyelek, komolyan, de annyit sorol fel, én meg elfelejtem számolni az ujjaimon, hogy a végén csak megrázom a fejem összezavarodva.
- Készíthetnél nekik magad valamit. Mézeskalácsot, babaházat a kislányoknak... - ötletelek azok alapján, hogy én miket kaptam az eddigi karácsonyaim során. Közben a vásárban sétálgatva megfogom Beni kezét, nehogy elveszítsem. Sokan hagyták utolsó pillanatra a vásárlást és nézelődést.
- Anyukád és apukád mivel foglalkozik? - érdeklődök, hátha az alapján eszembe jut egy jó ötlet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
online
RPG hsz: 130
Összes hsz: 241
Írta: 2019. december 24. 23:07 | Link

Médi

Beletúrok a hajamba, hátha ér valamit. Sajnálom, hogy a szobámban hagytam a sapkámat, de nem szeretem hordani a többiek előtt. A nedvességtől összeállt tincseimmel viszont meglehetősen hülyén festhetek a forgatagban. Eddig türelmes vagyok a padtársammal, mert nem szeretnék vele konfliktust az órákon, amúgy sem vezet jóra, ha folytatom a stílusát, de az én tűrőképességemnek is van egy maximuma, amit nem szerencsés átlépni.
- Jaj, nem kell ennyire védened a házad - vonok vállat gyerekesen. Én nem tudom, hogy ő hol él, amiért nem látja a társai által elkövetett napi szintű csínytevéseket. Ha ott lett volna, amikor azok a szemétládák a múltkor a padlóra küldtek, most biztosan nem mondaná ezt.
- Nagyok már. A többségük. Ahhoz pedig túl béna vagyok, hogy készítsek nekik valamit - fakadok ki szomorúan. - Egyébként is, valami különlegeset akarok!
Kezdek kissé nyűgössé válni, amit nem igazán segít, hogy Médi nyilvánosan megfogja a kezem. Sokat számít, hogy hangosan ötletel velem, de egyelőre csak azt sikerül kizárnom vele, hogy mi az, amit biztosan nem akarok. Én elhiszem, hogy sok az ember, meg minden, de mi van, ha meglát az egyik haverom, vagy rám szállnak az előbb említett rellonos mestertanoncok? Szörnyülködve szabadulok a kézfogásából, akár tetszik ez neki, akár nem.
- Ne égess már le mindenki előtt, légyszi - sziszegem felháborodottan, majd a következő fabódé felé intek, hogy közösen szemügyre vegyük a kínálatukat. Kézzel készített apróságok. Teljesen átlagosnak tűnnek, az áruk persze nincs arányban a tényleges értékükkel, ahogy az lenni szokott. - Anya iskolatitkár, apa pedig... vállalkozó - teszem hozzá habozva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 25. 00:05 | Link

Dana


- Nem, utólag már magam is rájöttem, de hát elsőre még nem jött le róla az, hogy nem érti a poént - mosolyogva meséltem el a lánynak a történetet, egyáltalán nem tartottam cikinek, sőt valamiért úgy éreztem, hogy megért majd. Nem tűnt egy buta lánynak, már az eddigi beszélgetéseink alapján is ez jött le, szóval nem féltem attól, hogy majd csalódást okoz.
- Hát ja, de azért vannak, akiket ki lehet ismerni már egy-két tali után is-rávigyorogtam, mintha csak rá utalnék. Végül is, egyelőre azt hiszem, elég sok minden kiderült róla, bár ki tudja, lehet hogy talán még neki is volt egy titkos oldala.
A koritól tényleg nem akartam elvenni a kedvét, ezért próbáltam meggyőzni, hogy talán mégis megpróbálhatná. Az más kérdés, hogy nekem kellene-e még szórakoznom a jégen, de a kérdése elgondolkodtatott, s némi hümmögés, meg álldörgölés után végül mégis csak jó ötletnek tartottam.
- Végül is, miért ne, legfeljebb bukom még egyet! Kipróbálhatjuk - beleegyezve emeltem poharam újra, s jókedvűen fogyasztottam el a narancsos forraltbor utolsó cseppjeit is. Szinte már hiányzott, hogy nincs több, emiatt is gondoltam úgy, hogy jó lenne, ha után töltenénk. Ezt finoman jeleztem is a lánynak, meg persze a szarvasoknak, akik még tettek velünk egy tiszteletkört, s alaposan szemügyre vehettük a vásárt, és annak környékét. Végül aztán, csak belassult a szán, épp jókor, mert jött a forraltbor time.
- Szerintem is klassz volt - jegyeztem meg egy játékos mosollyal, miközben tekintetem a kékjeibe fúrtam. Egész helyes csaj volt, sokkal jobb volt vele elütni az időt, mint hogy a szobatársam sznob dumáját hallgassam arról, hogy milyen szerinte a jó karácsony, meg náluk hogyan telik egy díszvacsora.
- Na gyere, igyunk most abból a gyömbéres cuccból - kezemet nyújtottam felé, hogy kisegítsem a szánból, s azért , ha kiszállt, hátulról azért lecsekkoltam magamnak, mert legutóbb a kastélyban erre nem adódott lehetőségem.
- Szóval bírod a száguldást, meg pofozkodsz is...hogy állsz a bírkózással?-kérdeztem szemtelen vigyorral, bár inkább csak vicceskedtem, míg elértünk a standhoz, ahol ki is kértem a két italt. Ennél a standnál annyi volt a különbség, hogy itt nagyobb bögrébe adták az italt, és már a levegőben lehetett érezni az alkoholos egyveleg illatát.
- Egs! Amúgy...én ettől lehet fejre fogok állni, nem szoktam ennyit piálni - jegyeztem meg egy vigyorral, tényleg nem volt rám jellemző, hogy alkoholt fogyasszak.
- Kérsz egy szálat?- A zsebemből közben előhúztam egy szál cigit, amit meg is gyújtottam, majd a szám sarkába illesztettem, hacsak Dana nem csapott le rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 603
Írta: 2019. december 25. 00:23 | Link



december 19.



- Sok ember nem az, aminek látszik. Megismered valamilyen szinten, aztán rájössz, hogy a szöges ellentéte annak, amit gondoltál róla - néztem mélyen a szemébe komoly tekintettel.
- Azért ne bízd el magad. A legtöbben igen csak szép meglepetést tartogatnak a háttérben - néztem rá sejtelmesen, majd a földre emeltem tekintetem. Engem ugyan egyáltalán nem volt könnyű kiismerni, ezzel pedig Soma is tisztában lesz idővel.
- Szuper! Alig várom, hogy láthassalak a jégen! - néztem rá vigyorogva. Közben megérkeztünk a vásárra.
- Rendben, igyunk - helyeztem kezébe a kezemet, majd miután kisegített a szánból elengedtem azt. Megindultam nagy bőszen a forgatag felé, most valahogy egyáltalán nem zavart a nagy tömeg, sőt, még élveztem is a dolgot.
- Szeretnéd, ha lebirkóználak? Simán, hisz én vagyok az erősebb - nevettem rá kezeimet játékosan feléje emelve, de egyelőre nem csináltam semmit, csak mókáztam vele. Közben megkaptuk egy nagy bögrébe az italunkat, Soma pedig szabadkozott, hogy ő bizony nem szokott ennyit inni.
- Nyugi, nem vagy egyedül, én se szoktam ennyit. De most semmi sem érdekel, jól esik, ez a lényeg - emeltem poharam feléje koccintásként.
- Úgy látom, már meg is gyújtottad nekem - feleltem neki cinkos pillantással, miközben szájából elemeltem a cigijét. Jó nagyot szívtam bele, tüdőm megtelt finom füstjével, majd elégedetten fújtam ki a felesleget, aztán a srácra néztem kajánul.
- Ez igazán jól esett - közöltem vele vigyorogva, kicsit kezdett már hatni a bor nálam, remekül éreztem magam a vásárban és a társaságában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Red Squadron csapattag, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 76
Írta: 2019. december 25. 00:42 | Link

Dana


- Szeretnéd, ha szeretném? - kérdeztem vissza sejtelmes vigyorral, így akár többféleképpen is értelmezhette a szavaimat. Közben a gőzölgő ital is megérkezett, immár a harmadik adag, s hogy most se maradjon el a koccintás, odaböktem a bögre szélét Danáéhoz, míg fel nem csendült a porcelán hangja. Igaz, még így sem tudta uralni a közeli koripályáról érkező hangos ricsajt.
- Ezzel egyetértek, ha jól esik, az a lényeg. Meg spontán jött dolog, mert amúgy, ha ez előre lett volna betervezve, nem is biztos, hogy ilyen jól esne - mosolyogva kortyoltam a borból, melynek fűszeres íze átjárta az ízlelőbimbóimat. Tulajdonképp már nem is tudtam eldönteni, hogy melyik ízlett úgy igazán, mert most már sokkal inkább a bor dominált az ereimben.
- Meg ám - vigyorogva átengedtem neki a szálat, hogy nyugodtan slukkoljon belőle kedvére, közben figyeltem, hogyan bánik azzal a füstölgő cigarettával, amit kecses ujjai közt tartogatott.
- Tudod, hogy még mi esne nagyon jól? - egészen közel hajoltam hozzá, már-már félre is érthette a helyzetet, ám ekkor mosolyogva loptam ki ujjai közül a cigarettát, hogy visszabitorolva azt, nagyot szívjak belőle, s oldalra fújva a füstöt, szemügyre vehessem a pillantását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér