28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2014. november 30. 15:15 | Link


Bogolyfalvi Karácsonyi Vásár
november 25. - január 6.


Elérkezett az év egyik legvarázslatosabb időszaka. Advent első vasárnapján megnyitotta kapuit a hagyományos ünnepi vásár. A falu karácsonyfája a hivatal mellett magasodik, ágain megannyi mágikus fénygömb ül, tetején csillagdísz világlik.


A Boglyas tér parkja körül sorakoznak egymás után a bódék, melyekben az ország különböző tájairól érkezett árusok, főként kézműves kínálják portékáikat, míg a falubeli éttermek és más vendéglátóhelyek standjai meleg italokkal, ínycsiklandozó ételeket várják a vásárjárókat. A forgatag felhozatala igen változatos. Régiségek, újdonságok, könyvek, kelmék, képek, szépek, szeretetteljesek, színesek... bőven akad látni- és vinni való.


Az karácsonyi időszakra csillagokkal ékesített fák körbeölelik a tér parkját, amelynek a közepén álló, bagolyszobrokkal díszített, befagyott vizű  szökőkút az ünnep alkalmából adventi koszorúvá lett. Közepe felé varázslatos fényfüzérek futnak, peremét örökzöld ágak borítják, rajta pedig négy gyertya várja, hogy minden vasárnap eggyel többük lángja gyúljon fel.


A tér szélén három jámbor rénszarvas álldogál, szalmaágyakon pihenve, zöldségeket és gyümölcsöket majszolva, míg gazdájuk, egy őszhajú, skandináv férfi be nem fogja valamelyikőjüket a kétszemélyes szán elé, amire bárki felülhet másodmagával vagy akár egyedül és tehet egy komótos kört a falu körül. Az állatok gondozója nem tart velük. A rénszarvas tudja a dolgát.



Varázslatos Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!
                                                    a Bogolyfalvi Tanács


//a játék álmodóilag 2016. november 25-től 2017. január 10-ig tart//


Adam Kensington tollából
Hozzászólásai ebben a témában
Kárpáthy Szaffi
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 30. 22:58 | Link

Karsa Bálint Napóleon
- zárt -

Nem árulok el nagy titkot, meg olyan húde meglepőt sem, ha azt mondom, a tél nem a kedvenc évszaka. Sőt. A nagy hideg, a latyak, hogy ilyen korán sötétedik, és hogy mindenki téli álmot alszik... Most őszintén, ki az, aki ezt élvezi? Persze, mint mindig és mindenhol, akadnak olyan csodabogarak, akik kifejezetten a téli hónapokat szeretik és várják, de ők örökkön örökké megfejthetetlen űrlényként lebegnek egy párhuzamos dimenzióban - legalábbis a barna lányka fejében. Ezt az idegenkedését hozzáállásával sem rest mutatni, ha ilyen állatfajtával hozza össze a sors.
Azonban minden rosszban van valami jó, tartja az a hihetetlen nagy közhely. Hiába van hideg, és latyak, és tél, azért a karácsony, az újév, az adventi vásárok, a sok kaja, a forralt bor, a forrócsoki, a felejthetetlen korizások és szánkózások is beletartoznak ebbe a ratyi évszakba. Hát nem csodálatos a természet és az emberi találékonyság? Mindent fel lehet dobni egy kis mókával és cirkusszal. Örök érvényű, bezony.
Az adventi vásár kifejezetten kedvenc téli időtöltései közé tartozik. Bár a sok bugyuta, birkamód tumultust okozó embertől irtózik, a sok bazár és a kürtöskalács csak becsalja mindig egy ilyenbe, már csak a feeling kedvéért is. Most sincs ez másképp, hiszen alighogy fülébe jutott a hír, hogy kezdetét veszi Bogolyfalván is a karácsonyi hejehuja, egyből fogja a bundás mamuszt, és lecsoszog felmérni a felhozatalt. Az elkövetkező egy hónap valószínűleg arról fog szólni nála, hogy végigkóstolja a bazársor összes édességét, eledelét, forró itókáját, és itt hagyja rájuk a világ pénzét - vagy még többet. De a helyzet megkívánja, tehet ő másként? Hát ugye, hogy nem.
Nyakába tekert hosszú kötött sálját bizergálja, miközben felméri az egyik bódé előtt annak árukínálatát - történetesen azon filozofálgat magában, hogy teával, csokival, kávéval, punccsal, vagy forralt borral járna-e jobban ebben a nagy hidegben és izgalomban. Nehéz a döntés, ez bárkinek komoly fejtörést okozna, hát még egy ilyen lelkes "vásárista" lánynak.
Finoman ajkába harap, ahogy olvassa a sorokat újra meg újra, a nagy hezitálás közben észre sem veszi, ki megy el mellette, felette, mögötte, vagy épp ki vár ugyanúgy e díszes bódé javaira... Fontosabb dolga van ennél!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
csapassuk!
Írta: 2014. december 2. 19:23
| Link

Michelle

Az üres ház, mely lakótársa váratlan hazautazása óta minden műszak után fogadja, cseppet sem szívderítő. Élete során jócskán töltött időt egyedül, olykor magányosan, olykor józanul. Az évek múlásával viszont társaságát meg kellett találnia a kocsmájába betérők mámorossá változó fájdalmában, a barátnőkben, akikhez csupán a tesztoszteron kötötte, és bátyja családjában. Megkedvelte Lillát, aki reggelente kávét főzött, tudta használni a mosógépet és általa jó illat keringett a házban.
Most nem szívesen látna vendégül senkit, ágyba hurcolandó nőkről pedig szó sem lehet. Az ágynemű sörszagú, a konyhakő ragad, a többnapos kávézacc a mosogatóban ázik. A levetett alsónadrág az emeletre vezető lépcsőn hever, míg áporodott szag járja át az eddig otthonosan fénylő szegleteket. Zsigmond környezete vitathatatlanul ócska, ennek ellenére ő nem hordozza magán az elhanyagoltság jeleit. Elegáns, élére vasalt ing bújik meg a markáns férfiillattal befújt szövetkabát alatt, fázós kezeit pamutkesztyű védi a téli este fagyától.
A vásár fényei mosolyt csalnak borostás arcára, barnás tekintete a nézelődő nőket vizslatja. Vonásaiba huncutság költözik, s úgy sétál egyik árustól a másikig. Porcelánfigurákat fogdos, és árakról kérdezősködik, miközben a mellette álló zsibongó hölgykoszorút sasolja. Aztán továbbáll, és a különleges nedűk felé veszi az irányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 2. 19:36 | Link

Zsigmond
Elment. Itt hagyta őt egyedül. Michelle valójában megérdemelte az egészet, ha időben észrevette volna a jeleket, ha időben változtat, talán visszatarthatta volna. Aznap este, mikor Mihael készítette a vacsorát, nem evett egy falatot sem. Éjszaka pedig nyugtalanul aludt. Hallotta öccse szobájából a neszeket, majd nyikordult az ajtaja és ikre lépett be rajta. Nem mozdult. Hevesen dobogó szívvel, ám teljesen nyugodt lélegzetvétellel viselte az utolsó gyengéd érintéseket, mielőtt a fiú kisétált volna a szobából és a házból. Talán végleg. Felkelt ugyan, de árnyéka volt önmagának. Noel intézetben, Ivant hazahurcolták, Misi lelépett. Julien maradt neki egyedül és hirtelen minden probléma úgy zúdult rá, mintha addig csak feje felett lebegett volna vészjóslóan. Itt hagyták. Innentől kezdve neki kell vigyáznia féltestvérükre, aki nem mellesleg megkapta a ház kulcsát és néha lejár itt aludni. Szőkeségünk azonban elszigetelte magát. Óráira nem jár be, az önsajnálatban dagonyázva tölti idejét otthon. Nem mosolygott már hetek óta és úgy érzi, szinte képtelen is lenne rá. A hideg kirázza, ahogy visszaemlékszik arra az éjszakára, önkínzás céljából pedig újra és újra végigjátssza az egészet.
Ma azonban ki tudja miért, de úgy döntött, tesz egy lépést a szocializálódás útján és kiteszi a lábát otthonról. Vastag szövetkabátba bugyolálja magát, hosszú szárú csizmát vesz, farmert, meleg pulóvert és egy egyszerű sapkát, fekete színben, szintén fekete sállal és kesztyűvel. Éljenek az ünnepek! Zsebre vágja kezét, miután bezárja a kaput és elindul az utcán lefelé, egyenesen a vásár irányába. Fogalma sincs miért pont oda, de a lába viszi magától. Ahogy arra számítani lehet, óriási tömeg fogadja, fenti képből nézve pedig egy zacskó ropihoz lehetne hasonlítani a látványt. Ha beejtünk még egy embert a tömegbe, az úgy fog pont leesni, ahogy az utolsó ropiszem még belepréselődik a zacskóba. Sóhajtva indul beljebb, nem is figyeli az arcokat, csak arra eszmél, hogy egyenesen egy mellkasnak ütközik. Ismerjük a Venant lányt, amúgy sem a sajnálkozó fajta, most meg pláne, így a kemény mellkas gazdája egy gyilkos pillantást kap köszönésképp.
- Oda lehetne figyelni, tán azért van a szeme, hogy lásson is, ne csak nézzen - halkan morogja, talán a férfi nem is hallja. Szőkeségünk nem is hinné, hogy épp Ombozi Zsigmonddal futott össze, lévén ő még nem találkozott a férfival eddig soha. Eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 20:07 | Link

Michelle

Egy palack rumfélét tart kezében; szemei hol az üvegre ragasztott sorokat, hol az alkalmi munkás leányzó vonásait pásztázzák. Arra nem is gondol, hogy bárkinek is útban lehet, hisz' olyan tömeg van - a falu összes lakója itt csellenghet -, hogy nagy hirtelenben akár még rapid-randit is szervezhetnének. Éppen elfordul a bódétól, amikor egy nyakig becsomagolt fiatal puffan mellkasának, és azzal a lendülettel rá is pirít az üveget markoló csárdásra.
- Hol hagytad a seprűdet, te boszorka? - fintorog mégis vigyorra húzódó szájjal, majd egy pillanatra visszafordítja tekintetét a nedűre. Ha ilyen mérget árulna munkahelyén, valószínűleg hamar bezáratnák az egész kócerájt. Cöh. Ráncba szalad sima homloka, aztán fejcsóválva visszateszi helyére a rumos varázsitalt.
- Szívesen küldenék egy ilyen palackkal unokaöcsémnek az intézetbe, de úgy hallottam, hogy még egy tábla csokit se néznek jó szemmel. De hát, ez van, ha az ember gyújtogat.
Cinkosként pillant a bebugyolált lányra, s közben tovább fúrja magát a tömegen. Habár kedveli az efféle rendezvényeket, a legmélyebb utálatát is szívesen kifejezné a rengeteg nézelődő miatt. Megfordul fejében, hogy jobb volna hazamenni, de a gondolat azzal a lendülettel ki is fordul fejéből. A jelenleg bűzölgő, ocsmány háznál még a hangos nép is bírhatóbb.
- Méltóztassanak már kámforrá válni - dörmögi az előtte egymásba ragadt kamaszkorú párnak, majd minden további nélkül kézen ragadja a mögötte ácsorgó kis ideggombóc boszorkát, és átdúródik a kürtőskalácsoshoz.
- Eszel? - kérdő pillantást vet a szőkére, míg a zsebébe túr néhány pénzérmét keresve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 2. 20:21 | Link

Zsigmond
Az előtte álló férfi a legkevésbé sem tűnik bosszúsnak, de bocsánatot sem kér. Michelle összeszűkült szemmel figyeli az összes mozdulatot, amit a "balesete" tesz, de nem szólal meg. Még hogy hol hagyta a seprűjét, jesszus, ki mond ma már ilyet? Persze, hogy senki. Duzzogva húzza szája elé a sálját és figyeli Zsigmondot, amikor a következő mondat megüti a fülét. "Unokaöcsémnek az intézetbe." Ez egy OMBOZI, hogy a jó Isten áldja meg, vagy rakja el valahová az egész famíliát. Hihetetlen, hogy egy ekkora vásáron, ahol ember ember nyakán tolong, a mi drága egyetlen, szerencsétlennek is szerencsétlen Venantunk PONT egy OMBOZIT fog ki magának. Akinek nem mellesleg pofátlan be is szól. Gyors kutakodás az emlékekben és leesik neki, hogy ő Zsigmond, Noel említette neki, hogy itt dolgozik a faluban, de... De ez sokkoló. Mielőtt gondolkodna közel lép a férfihoz és lábujjhegyre áll, hogy csak kevés válassza el őket egymástól.
- Mit tudsz Noelről? És ne mondd, hogy semmit, mert nem állok jót magamért - tipikus reakció. Bár Zsigmond idősebb nála, ő azért szemtelenül letegezi és még követelőzik is. A kérdés feltétele után a hidegnek köszönhetően visszasüpped a talajra, ismét zsebre vágja a kezét, de metsző kékjeit nem veszi le a férfiról. Válaszokat akar. Nem írt Noelnek, mert nem tudna semmi olyat írni, ami csak egy picit is felvidíthatná. Arról nem beszélve, hogy Ivannak köszönhetően a fiú a háta közepére se kívánja majd szőkeségünk együtt érző, meleg szavait. Amik nem léteznek, de tegyük fel.
Aztán Zsimond megindul a tömegben és Michelle legnagyobb meglepetésére kézen ragadja őt (!), hogy magával húzza. Mikor lettek ők ilyen családias viszonyban? Mindenesetre reménykedve az információkban inkább nem ficánkol és nem rántja ki a kezét, habár a késztetés iszonyatos. Nem taknyos ő már, hogy ne tudjon a saját lábán járni.
- Csak akkor, ha válaszolsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 20:46 | Link

Michelle

Szemlátomást más anyatejet szoptak az itteni nők, mint bárhol a világban, ahol eddig járt. A kiszámíthatóság, rendes viselkedés, a bájos mosolyok és az apró, veszélytelen flörtök szomorú, de lekerültek az étlapról. Vagy... mégse? Az idegen, több rétegbe csomagolt szöszke hirtelen ront rá a kocsmárosra, akiben a pillanat hevére legtöbb hormonja bukfencet hány. Megnyalja kiszáradt alsó ajkát, és meglepettségét hűen tükröző vonásait is rendezi.
- Rólad mesélt az a tökfej, he? - hadarva kérdez vissza, millimétereket közeledve a másik hidegtől kicsípett arcához. Kérdése költői, hiszen most már pontosan tudja, hogy az unokaöccse első románcával néz farkasszemet. Elnyílt száját szorosra zárja, úgy ragadja kézen a fiatal lányt, és vonszolja maga után a zsibongó emberek között.
- Egyél! - parancsol rá új ismerősére, de végig a kalácsokat áruló bajszos varázslóra néz. - Egyet a hölgynek, egy mákos-diósat pedig nekem.
Átveszi a készre sült édességeket, fizet, majd átadja a lánynak az övét, sajátját viszont még nem kezdi meg.
- Kutya baja. Ledobott magáról néhány kilót, meg aztán fájlalja a csuklóját a képességét gátoló perece miatt, de megmarad.
Hadarva beszél, talán most először a történtekről, és közben csalódottan tapasztalja, hogy ereiből kiszaladt a nők utáni vágya. Fantasztikus. A szabadnap gyönyöre is oda.
- Megmondtam neki, hogy vigyázzon veled - csóválja a fejét, míg kibujtatja kalácsát az átforrósodott zacskóból. - De ugyan, ki hallgat a nagybácsira? Sárával még lehet beszélni, de a két kisebb, mennek amerre látnak...
Utolsó szavai csak leheletpazarlásnak voltak jók, valószínű, hogy Michelle-t egyáltalán nem hozza lázba az Ombozi testvérek kamaszkori szellemi állapota.  Beleharap mézzel átitatott csemegéjébe, s míg élvezi az ízeket, az imbolygó embereket figyeli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 2. 22:02 | Link

Zsigmond
Még mindig feszült figyelemmel pislog Zsigmondra, mikor az megszólal. Mesélt róla Noel? A nagybátyjának? Furcsa, nem hitte volna. Bár, róluk mindenki beszélt már, akár akarták, akár nem, elég ez neki. Durva lenne, ha pont egy családtag nem lenne tisztában azzal, hogy mi volt köztük. Vagy van? Tegyünk ide egy kérdőjelet.
Nem böfög semmilyen választ, csak hagyja, hogy ráncigálják, mígnem megkapja a parancsot. Hetek óta alig eszik és most, hogy a kezébe került ez a kürtőskalács, ráébred, hogy farkas éhes. Bár forró a kezében tartott pékáru, mohón tépi le az első falatot és kezdi enni. Hogyan hagyhatta el magát ennyire? Szánalmas, Misi egyszerűen pofán röhögné. Ahogy elhangzanak az első hírek megáll keze a levegőben a következő falat előtt. Fogyott. De hová? Mármint, Noel nem egy csenevész fiú, de mégis az. Elfújná a szél. Őt mindig is az érzései tartották talpon, abban a fiúban annyi volt, amennyit ember nem tud elképzelni. Másodpercek alatt végigsuhant néha arcán a legbelsőbb hatások kavalkádja is. Nem véletlenül.
- Egyáltalán minek kellett gyújtogatnia? Komolyan mondom, néha megkérdőjelezem az agyi képességeit, pedig azért ő nem hülye gyerek... - jesszus maris, ez egy bók volt Michelle-től. A felismerés olyan sokkoló, hogy inkább egy újabb falat formájában le is nyeli. Tudna még mit dünnyögni a fiúról, de inkább megtartja magának. Nem feltétlenül szerencsés családtag előtt alázni a népet. Ez van. Ennyi jó érzés még a Venantba is szorult, antiszociális és elkeseredett helyzete ide vagy oda.
- Parancsolsz? Velem? Aztán miért? - sztoikus nyugalommal és közönyösen vonja fel mindkét szemöldökét, miközben újabb adag kürtőskalácsot juttat szervezetébe. Mintha nem tudna semmit. Talán tényleg nincs tisztában azzal, amit művelt két éven keresztül. Vagy egy? Ki számolja?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 23:09 | Link

Michelle

Az a kellemes karácsonyi hangulat, amely rajtuk kívül minden más járókelőt körbeleng, őket is elcsábíthatná már. Zsigmond kerüli a feszültséget, egyszerűen megőrül a leghétköznapibb stresszhelyzettől is, éppen ezért kerüli a problémás egyedeket, és pontosan emiatt nőtlen a mai napig. Nem a hűség mintaképe ő maga sem, a hűtlenségből adódó feszültségeket pedig egyáltalán nem képes kezelni.
- Csssh már, túlaggódod - közelít hüvelykujjával a megdermedt vonásokkal tarkított sápatag archoz, ujját a vékonyka ajkakra tapasztja, és kissé félredöntött fejjel hagyja, hogy elcsendesedjen Michelle, s vele együtt eltompuljon a vásár minden zaja. Betekintést enged barnás világába, ezzel együtt ő is kopogtat a kékek ajtaján.
- Az emberek tesznek bolondságokat, a fiatalok meg pláne. Noel amúgy sincs jóban az érzelmekkel. Egyébként meg mindenkinek ugyanannyira kijut a sz*rból.
A kalácsot tartó kéz egy mozdulattal csomagolja vissza a langyossá hűlő finomságot, de szemei rendületlenül ostromolják a jeges kék lélektükröket. Nyílj ki. Beszélj.
- Veled kizárólag olyannak szabad kezdeni, akit csupán néhány pillanatra ejt rabul a szemedben felizzó parázs - mormogja, hangja egyre halkul, míg ujja lecsúszik a lány ajkairól. - Nem gondolod?
Kérdését a másik szájába suttogja, míg kezeit észrevétlenül bilincseli a szőke tincseket takaró sál köré. Erős, fogaival játszó csókot hint Michelle szájára - ha akarja ezt a fiatal, ha nem. Aztán elengedi őt, aprócskát távolodik, de a szemkontaktust egyelőre nem hagyja veszni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 2. 23:33 | Link

Zsigmond
Michelle megrökönyödve figyeli az ajkához közeledő ujjakat, de bárminemű agresszív reakció helyett csak elhallgat. Nincs most itt sem a helye, sem az ideje az ilyesminek. Furcsa mód vészjósló jelként azonosítja ezt a fajta testi kontaktust, s többek között indokolatlannak címkézi meg. Bizarr, hogy ez már a második Ombozi hím a közelében, s míg az előbbi egészen normális közeledés volt, addig ez utóbbi kifejezetten frusztráló. Hány éves is? Harminc? Esetleg negyven? Bármily jól tartja is magát, ez így ebben a formában nem helyénvaló.
- Noel túl jóban van az érzelmekkel... - kissé hátrébb hajol, hogy kiejtse ezeket a szavakat, s tán egy apróbb lépést is tesz. Bármennyire is hiszi, hogy hűvóssége elegendő a távolság megtartásához, Zsiga egyszerűen közelebb nyomul, beférkőzve a személyes terébe, s csak mondja a magáét, miközben Michelle szeme elkerekedik. Ismét hátrébb lép, de a tömeg nem ereszti, ráadásul a férfi is magához vonja, hogy mondatát már Michelle ajkai között fejezze be. Kétségbeesetten akarna mozdulni, de Zsigmond határozottan csókolja meg, ideje pedig nincs menekülni. A pillanat bár roppant meghitt is lehetne a vásár fényeiben, tekintetbe véve a sármos férfit is, szőkeségünk fejében egyetlen jelző villódzik csak: gusztustalan. Nem hitte volna, hogy fogja ezt valaha mondani, pláne érezni, de annyira ellenzi minden porcikája a csókot, ami már leírhatatlan. Mikor végre eleresztik, a Venant lány keze olyan sebességgel lendül, ami kivédhetetlen. Óriási csattanó hang kíséri a mozdulatot, ami talán még a körülöttük lévőknek is fáj, nemhogy a férfinak.
- Te teljesen meg vagy húzatva. Eszednél vagy? Hogy...? - be se bírja fejezni a mondatot, az ideg bekúszik a bőre alá, elvakítva elméjét. Végtére is az unokaöccse volt barátnője lenne, nem valami vásári lányka, akit kedvére csókolgathat. Felháborodottan és dühösen bámulja Zsigmondot, maga előtt pedig védekezőn fűzi össze karjait. Francba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 23:56 | Link

Michelle

Voltaképpen mint minden mást, ezt is több nézőpont felől közelíthetjük meg. Gusztustalan, jogosan, hiszen egyetlen unokaöccse nagy szerelmét, élete első nagy csalódását effajta nemes egyszerűséggel próbálta ki, főként, hogy a lányka talán még húsz sincs. Máskülönben viszont férfiból van, aki nem veti meg az élet szépségeit, legyen az egy jó ital, vagy egy jónak ígérkező pillanat egy különlegesen szép partnerrel. Nincs benne szégyenérzet, még csak hibának sem gondolja tettét. Elmúló, pillanatnyi jóérzés, amire a világon mindenkinek szüksége van.
Zsigmond feje erőtlenül csapódik jobbra a fájón csattanó pofon lendületére, de szája szegletébe így is kiül az a furcsán elégedett mosolya.
- Nem is rossz. Egyszerre szenvedélyes, haragos, és ó, de mennyire fiatal, s vak. Ne aggódj, az én nevemet nem kell felírnod az udvarlóid sorába. Ez pusztán kíváncsiság volt, semmi több.  
Egy lépést távolodik a szőkétől, és mintha mi sem történt volna bontja ki előzőleg ügyetlenül becsomagolt kalácsát. Hümmögve falatozik belőle, miközben lemoshatatlan huncutsággal bámulja a láthatólag megdermedt, azonban - érthetően - dühös leányzót.
- Jó ez a kalács. Árulhatnánk a csárdában is. Tán később dőlnének ki a nagyfiúk és nagylányok...
Rágás közben beszél, hangja bár játékos, itt-ott csak némi morgás szűrődik ki két falat kalács között. Bal orcája evés közben is ég, a hideg időjárás semmit sem nyugtat a pofon hagyta érzeten. Miután lenyeli az aktuális falatot, belenéz a kékekbe, és kiszakad belőle egy jóízű, hangos nevetés, amire még fejét is megcsóválja. Egy percnyi rosszaság is milyen jól tud esni az embernek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2014. december 3. 00:40 | Link

HillaryD'Arc.
- ahogy mondá' vala: zárt. -

outfit.

Ítéletidő van. Hideg. Olyan hideg, hogy még az oroszok is azt mondanák, 'hú, az anyja!'. Sál, kabát, kesztyű, nadrág, mellény a kabát alatt, mellény alatt egy saját készítésű ing, mert iszonyatmód egoista vagyok. Vallják ezt többen, én meg akkor már csak azért is megmutatom, hogy ha ezt akartátok, akkor legyen, nesze. Mindenkinek azt adod, amit elvárnak, ahogy viselkednek veled; egy nyavalyás tükör vagy az egész emberség, az egész világ számára. Mindenki egy istenverte tükör, nem is emberi lény. Még hogy a majmoktól származunk, na persze. De tél van és csend és hó és halál.' Na jó, ebből jelenleg csak a tél igaz, a csend a faluban jelenleg ismeretlen fogalom. Karácsonyi Vásár. Ilyen-olyan standok, rénszarvasok, Betlehem, adventi koszorú, s mindezt összeköti az a hangos és hatalmas tömeg, ami itt körbevesz.

Hideg van, gondolataim sincsenek. Gondolataim sincsenek. Semmim sincs, hogy mindenem legyen. Elhagytam a kastélyt ma estére, hogy karácsonyi hangulatba kerüljek Bogolyfalva közepén. Pesten mennyire más minden. Szegeden mennyire másabb minden. Emberek, tömegek, bor.

Hideg van. Rendes gondolataim sincsenek, kéne valami. Olyan édes levelet kaptam alig pár órával ezelőtt, hogy azt hiszem, ez van még bennem. Meg más is. És most nem a vicodinra gondolok, hanem valami színesebbre. Nevetek. Nevetek Bogolyfalva közepén, karácsonyi hangulatban levő tömeg közepén, egyedül a standok között.

Hideg van. Gondolataim sincsenek, csak nevetések. Adventi koszorú, egy cseszett óriási adventi koszorú van közepén. Megállok. Felnézek rá. S csak nevetek, nevetek, hahotázok és úgy nevetek, hogy már a könnyeim jönnek ki a szememből. Csak legyintek, és továbbállok. Hirtelen, semmitmondóan. Hideg van. Gondolataim sincsenek, semmim sincs, csak a nevetés.

Standok. Tömeg. Kit érdekeltek ti, emberek, kit? Senkit sem érdekeltek! Azt se látjátok, ami az orrotok előtt van, csak mentek a jónak tűnő emberek után, s be sem meritek vallani a végén, hogy csalódtok. Idióták! - üvölteném legszívesebben, de nem tudok üvölteni, csak megyek a tömegben és nevetek. Nevetek. Nevetek. Boldog Karácsonyt.

Nevess, te örült.
- Nevess, te őrült! - mondom ki hangosan is, azt hiszem egy lánynak, aki pont elém került valahogyan, áll és néz valamit, ne nézz, csak nevess. Nevess!
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2014. december 17. 01:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 3. 12:42 | Link

Zsigmond
Hiába az elégtételként szolgáló pofon, az ideg még mindig hevesen lüktet az ereiben. Adrenalin szabadul fel a vérében és legszívesebben addig püfölné Zsigmondot, míg az mozog. Mégis úgy dönt, hogy egyelőre védekeő állást vesz fel, s nem támadót, az erőviszonyokat nézve nem Michelle áll nyerésre. Ha kisgyerek lenne, valószínűleg felfújt arcocskával, hörcsög módjára tekintene az Ombozira, szemében sértődöttséggel, miközben durcásan morogna. Ehelyett azonban csak gyilkos pillantásokkal méregeti és valamelyest elégedetten konstatálja, hogy hátráltak tőle egy lépést.
- Aki kíváncsi, az hamar meghal, nem mondták még? - összeszűkült szemmel méregeti tovább a férfit és igazán kedvére való lenne, hogy felpofozza, ismét. Szinte már pofátlanság, ahogyan eszegeti az orra előtt a kalácsot, még hümmög is, hogy tetszését fejezze ki. Michelle bezzeg elcsomagolja, az a hihetetlen étvágya, ami megtámadta, hirtelen illant el. Megint nem érez éhséget, hiába a kezét melengető édesség, egyszerűen felfordulna a gyomra a gondolatra is, hogy egyen még.
- Neked meg mi bajod van? - mogorván csattan fel, hogy aztán döbbenten szembesüljön Zsigmond reakciójával. Kinevet. Megvillantja szemeit, szinte füstöl a feje. Nem szokott hozzá, hogy vele játszanak, ennek fordítva kéne lennie. Olyannyira ingerült, hogy ismét nagy elánnal indul meg a férfi felé, és lendíti is kezét, amivel tervei szerint hihetetlen hangosan csattanó találkozást idéz elő. Hát már nehogy már! Nem zavarja, hogy elvileg ő a gyengébb nem, szó, ami szó, kevés erősebb női kéz van Michelle-énél, főleg, ha a szőként ideges. Márpedig most ideges. Nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14120
Írta: 2014. december 3. 19:46 | Link

Gareth S. Nightingale

Kabát, sapka, sál, kesztyű. Abszolút nem sok látszik belőlem hiszen az arcom is elrejtem a vastag sál mögé. Szeretem a telet, de fázni már nem annyira szeretek. A vállamon most is ott lóg a táskám, benne a szokásos dolgaimmal. A pálcámat a kabátom ujjába dugtam, ha kell kéznél legyen. Bár nem hiszem, hogy bármi történhetne a karácsonyi vásáron. Mert hogy itt vagyok a faluban és a standok között baktatok, mindent megnézve, mérlegelve. Szeretnék valamit a családnak venni. Apróságot, ami bár mágikus egy mugli számára is kezelhető, használható, és nem ijesztő, inkább praktikus. Egyelőre azonban nem láttam olyasmit, ami minden feltételnek megfelel, és ez kezd aggasztani.
Nagyot sóhajtva lépek a szökőkút helyén levő adventi koszorúhoz és mosolygó szemekkel figyelem az első égő gyertyát. A kezeimet a számhoz emelem, hogy rájuk fújjak, csak aztán jövök rá, hogy sálban és kesztyűben ez nem túl értelmes dolog. Lehúzom hát a kesztyűket, a zsebeimbe tűröm őket, aztán a sálamat is megigazítom és megpróbálkozom a dologgal újra.
Ekkor talál egy hógolyó. A hátamon ér, nem túl magasan és ahogy megfordulok látok is egy-két kis fickót, akik cinkosan összenéznek, majd nevetni kezdenek. Én is mosolyra húzom a számat, lehajolok és felveszek némi havat, hogy golyót formáljak belőle. A gyerkőcök meglepődnek, majd gyorsan ők is gyúrni kezdik a havat és most érzem, hogy ez egy veszett háború. Mindenesetre eldobom a saját golyóbisomat, aztán gyorsan futni kezdek, menet közben innen-onnan összeszedve egy kis hót merthogy jönnek ám utánam, de ezúttal célt téveszt a lövedék, és egy bódé falába csapódik. Az enyém sem ér célba, hanem a földön landol. A következő golyóbisok, amik engem támadnak többnyire mellé mennek, egy talál csak el, az viszont elég rendesen, nem is értem, hogy tudott az a törpe ilyen magasra célozni, hogy az arcomban landol a hó nagy része. Így lehet az is, hogy az én hógolyóm, amit reflexből hajítok el, hogy utána az arcomhoz nyúljak és letöröljem azt, valaki mást ér.
A gyerekek megijednek és eliszkolnak, én meg még mindig az arcomat törölgetem, amikor rájövök, hogy nem a kis kölyköket, hanem egy idősebb - minden bizonnyal a Bagolykőre járó - szőke fiút találtam el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Gareth S. Nightingale
KARANTÉN


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2014. december 4. 12:06 | Link

Rentai Bálint


Ha volt valami, amit kicsit hiányolt Angliából, az mindenképp a kevésbé szélsőséges, bár jóval esősebb időjárás. Szerencsére az ősz segített alkalmazkodni valamennyire a kontinens klímájához, de azért fázósnak hatott a helyiek mellett, elvégre még nem érkezett el az év leghidegebb része, ő mégis vastagon öltözve és melegítőbűbájjal felszerelkezve sétált. Mókás volt arra gondolni, mennyire szkeptikusan tiltakozott az óriási, lazán kötött sál ellen, amibe most orráig süllyedt, gondolatban hálálkodva, amiért Agatha kompromisszum nélkül becsomagoltatta velük.
A karácsonyi vásárra le akart jönni, jóformán azonnal, ahogy hallott róla - nem is azért, mert rátört volna a krónikus vásárolhatnék, de hajtotta a kíváncsiság, főleg a kézművesek híre miatt. Azonban nem jut messzebb a tér szélénél, ahol a rénszarvasokba botlik, amik annyira fura lények számára, hogy szóba elegyedik az férfival, aki körülöttük tesz-vesz. Nem mintha sietne, nem hajkurász ajándékokat és intéz bevásárlást, csupán lejött, hogy kihasználja az alkalmat, így elidőz az állatoknál, meg is simogatva egyet, mielőtt tovább indulna, most már tényleg a standokat célozva meg.
Míg ő gyanútlan sétálgat és nézelődik, hirtelen eltalálja valami a fejét hátulról - az egész nem váltana ki belőle többet egy szisszenésnél és összevont szemöldökű pillantásnál, ha a maradék nem a laza sál és bőre közé hullana. A nyakába csorgó, jéghideg hólé érzése viszont kihozza belőle a békésen szunnyadó állatot, első körben némi meglehetősen vicces kapálózással, mielőtt pálcáját elővéve eltávolítaná a golyó maradékait, némi káromkodással fűszerezve.*
- Griffinsh*t! What the hell...-*Mikor már képes másra is figyelni, mint a nyakában olvadó hóra, nem túl nehéz megtalálnia a feltehetőleges elkövetőt. Ebben a pillanatban még vajmi kevéssé hatja meg - ha ugyan tudatosítja - hogy a másik is arcából törölgeti a havat, vagy hogy a közeli bódék mögül ott leselkednek a valódi felbujtók, úgyhogy mire az ismeretlen felocsúdhatna, már repül is feléje egy sebtében gyúrt, de egész formás hógolyó. Egy terelő pontosságával célzott, már amennyire a sietség és az indulat engedte - az Eridonos mentalitás előbb az számlák egyenlítését követeli, gondolkodni majd utána is ráér.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2014. december 4. 12:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 4. 12:25 | Link

Michelle

Felnevet. Ez a kis csitri komolyan a halállal rukkol elő? Talán az unokaöccse megrendülne e szó hallatán, és hosszú éjszakákon át gondolkodna ijesztő jelentésén, valós jelentőségén, talán még vele is megakarná vitatni az élet és halál bosszantó témakörét. De ő? Zsigmondot nem tudja zavarba hozni ilyen ócska kérdésekkel, noha valahol sejti is, hogy a lány célja nem az eltántorítás volt, sokkal inkább időhúzás, és a saját zavarának leplezése.
- Ennél több kell, kicsikém - feje balra-jobbra ing, legszívesebben megismételné előző merész tettét, csakhogy a vér továbbszökjön a szőke fejében. Elvigyorodik, miközben egy újabb falatot harap le édes kalácsából. Evés közben figyelmét megosztja a vásár többi nőjével is, de mi tagadás, a legérdekesebb az összes közül minden tekintetben ez a lány, pontban vele szemben. Ráemeli barnáit, melyekben csakúgy, mint Noelében, mélység csillan, ám a komiszság, derű és az élet végletes szeretete elhalványítja fényét.
- Mi...
Csatt. A férfi feje jobbra vágódik, szájából kiesik a falat. Nem fogok hazudni, talán ezt tényleg nem kellett volna. Néhány másodpercig kábán áll, aztán igen lassan, megfontoltnak tűnhető mozdulattal fordul vissza a szőkéhez. Kalácsának végét a mellettük felállított kukába vágja, aztán olyan közel lép a lányhoz, hogy cipőik összeérjenek, ő pedig a sápadt arc fölé magasodjon.
- Na akkor, kis anyám, tisztázzunk valamit. Én baromira csípem, ha ütnek, baromira csípem, ha karmolnak, és baromira csípem a szenvedélyes nőket. Engem csak tüzelsz ezzel, de ha még egyszer megütsz, nem állok jót magamért. Remélem, érthetően fogalmaztam.
Halk hangja és arcvonásainak torzultsága a másikban akár még félelmet is kelthetnek. Egészen közelről beszél a lány arcába, testtartása az Ombozi vért idézi. Sok helyen járt már életében, sokszor kellett megvédenie magát, és nem egy diáklány fogja megtörni pályafutását.
- Befejezted?
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2014. december 4. 12:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 4. 13:39 | Link

Nemes L. Izabella


Hideg vagy nem hideg, egyszer ezen is túl kell esni. A karácsonyi ajándékvásárlás sosem tartozott a lány kedvenc elfoglaltságai közé, mert bár vásárolni szeret, az ajándék személyes természetű, és kreativitást kíván, abból pedig nem szorult belé túl sok. Magát a folyamatot szereti - aprólékosan szemügyre venni a dolgokat,megtapogatni, megszagolni, megízlelni, visszatenni, később újra szemügye venni -, de eleve a szülei pénzén veszi a szülőnek az ajándékot. Ennyi erővel vissza is küldhetné, hogy tessék, a tietek, ti tudjátok, mit szeretnétek.

Mindegy, ha ár kijött, akkor legalább kinézegeti magát. Merthogy néznivaló az akad. Megcsodálja az állatokat, elég sokáig elálldogál előttük, nyugtatólag hatnak rá. Körbejárja lassan, idejét kihasználva a teret, megnézi, hol fog több időt eltölteni, vesz magának egy forró teát, és úgy mászkál tovább a vásárlók között. A vásárlás végülis nem sürgős, és mindig szerette a piacok hangulatát. Nem kell sietni, szocializálódni sem kötelező, de emberek között van. A kis navinés mennyország.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 762
Összes hsz: 21059
Írta: 2014. december 4. 15:26 | Link

Anna
~ Outift


Mihael elment. Azt sem tudom, hogy miért, meg hogy hova, de nem volt vele olyan közeli kapcsolatom, hogy ezt tudhassam. Később is értesültem róla, többnyire a sugdolózó Rellonosok segítettek abban, hogy megtudjam, a prefektus lelépett.
Mostanában nem láttam Michellet. Ő sem prefektus már, a kastélyban sem találkoztam vele. A faluba meg nem igazán járok le, de talán ő még itt van… talán meg kéne látogatni. Ó fogalmam sincs, sosem ment el még úgy senkim, hogy tudom, nem jön vissza. Talán Misi sem jön vissza?
Igazából nem tudom beleképzelni magam Michelle helyzetébe. Nem hallottam róla, nem láttam, tehát rossz lehet a helyzet. Tényleg le kéne menni hozzá? Ha kibeszéli ezt magából, akkor könnyebb lesz neki…? Vagy inkább hagyjam békén, majd ha úgy érzi, akkor beszél velem. Oké miért is beszélne velem? Ahogy Misivel, úgy vele sem álltam közeli kapcsolatban. Na, majd pont nekem fogja elsírni a bánatát.
Ahogy kiléptem a kastélyba a csípős, hideg levegőre, elszorult a torkom. Vivire gondoltam, hiszen már fél éve nem láttam. Nem jó az, ha a testvéred messze van tőled, de Vivien nem az ikrem. Talán ezért sem gondolok a nővéremre minden nap. A kabátom jobban összehúzva lépdeltem le a faluba, de a Venant háza helyett valahogy a térre keveredtem. Emberek közé a karácsonyi vásárra. Csak akkor akartam visszamenni a kastélyba, amikor a tömeg magával sodort és kénytelen voltam utat vágni magamnak, hogy valamennyire ki is lássak. Úgy fél óra bolyongás után kezdett lefagyni a kezem, így a zsebembe rejtettem, hátulról valaki meglökött, én pedig nekiestem egy lánynak. Elmotyogtam egy ’bocsánatot’ és rápillantottam.
Mihael elment. Mostanában nem láttam Michellet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 4. 16:06 | Link

Nemes L. Izabella


Elkél az a forró tea, mert ha nincs is különösebb eső, hó és szélvihar, attól még meglehetősen hideg van. A hangulat ellenben kárpótolja. Kicsinyesnek tűnik, de a szerény tömegben szimplán élni támad kedve. Mindenki megy a dolgára körülötte, de senki nem rohan, elbeszélgetnek, hol egymással, hol az árusokkal, gyerekkacaj, miegyéb hallatszik. Persze, az idill azért nem tökéletes - nem is lehet -, de a gyereksírás is hozzátartozik a mindennapokhoz. Meg a lökdösődés. Meg az, hogy időnként nekiesnek.

Még szerencse, hogy nem forrázta le magáét, de csak amiatt, mert már nem nagyon volt mivel. Meglepett kiáltása után rendezi sorait, eligazítja a ruháját, motyog valamit - értsd, ahogy akarod -, aztán szemügyre veszi a lányt, akit nekilöktek. Nem tökéletes idill, ez az. Merthogy szinte tapintható szomorúságot vél felfedezni a másik arcán.

 - Öhm.. meghívhatlak egy pohár valamire? - kérdezi csendesen. Sokszor elgondolkozott ezen már, mert minden oka megvolt arra, hogy abba a házba kerüljön, amelyikbe került. Csöndes, visszahúzódó, majdnem emberkerülő - mindeközben pedig csak segíteni akar. Csak többnyire nem sikerül. Nem hiába érzi magát úgy sokszor, mintha egy bizonyos tisztviselő lenne. Szándékai tiszták, de nagyon suták. Szóval egy pohár forró akármi, és egy nem túl faggatózó társaság. Ennyit képes felajánlani, az, hogy egy vadidegennek - az nem mindig számít.
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2014. december 4. 16:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 762
Összes hsz: 21059
Írta: 2014. december 4. 16:32 | Link

Anna
~ Outift


Talán még sem kellett volna idejönnöm és akkor nem lesz részem egy kínos bocsánatkérős esetben. Ellenben a lány nem tűnt feldúltnak, sőt mi több, meghívott. Nem tudtam hova tenni a dolgot, viszont sosem voltam az a társasági lény, az utóbbi időben is csak azért voltam hajlandó beszélni az emberekkel, mert vagy éjszaka kin mászkáltak a folyosón és büntetést kaptak, vagy pedig az egyik Venant elvitt valahova és muszáj volt megszólalnom mert éppen kérdezett valamit. Mostanában sokkal több időt töltöttem a Rellonosokkal, mint kellett volna. Régen zongoráztam, most a kutyám is fent maradt a szobámban. Szörnyű, talán hanyagolnom kellene kicsit a kviddicset, vagy nem tudom. Elvégre van csereőrző, egy edzést én is kihagyhatok…
- Ööö… persze – nem tudtam mire vélni a dolgot, de belementem. Amúgy is kezdett már lefagyni az ujjam és még az sem segített, hogy pár perce még a zsebembe rejtettem őket. Biztatóan rámosolyogtam a lányra, de nem voltam benne biztos, hogy ismerem.
- Izabella vagyok – mutatkoztam be végül. Jobb, ha már az elején tisztázzuk azt, hogy kicsoda is a lány és így talán segít nekem abban, hogy emlékezzek rá, vagy sem. Egyre biztosabb voltam abban, hogy nem ismerem. A vállaimat megmozgatva lassan elindultam a tömegben, de vigyáztam, hogy ha esetleg a lány elkeveredik, akkor ne veszítsen el nagyon.
- Új vagy még itt? – Döntöttem oldalra a fejem és az alsó ajkam beharapva igyekeztem megállni a lábamon, azért volt itt pár olyan ember, akit előszeretettel lökdösődtek. Na, őket volt tanácsos elkerülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 4. 16:50 | Link

Nemes L. Izabella


És ha nem volt szomorú? Mindegy is, Annamáriára néha rátörtek ilyen jósági rohamok, amikor segíteni akar, ahogy éppen tud. Igaz az is, hogy utána viszont még emberkerülőbb lesz, mint addig volt. Ez a meghívás meg legalább feldobja mindkettejük hangulatát: a másik kap egy ingyen akármit - vagy csak Annamária szokott örülni a potyadolgoknak? -, a navinés meg fürdőzik a ritka bátorságlöketében.

 - Annamária. - mosolyog a lányra, már legalábbis az irányába, mert az egyre növekvő tömegben nem feltétlenül sikerül a megfelelő mozgáskoordinálás. - Igen, pár hete jöttem. Ennyire látszik? - vonja fel a szemöldökét meg mosolyog is, mert kicsinek kicsi, félszegnek félszeg, de azért igyekszik akklimatizálódni. Még ha csak úgy is, hogy megszokja, hogy nem szokja meg.

 - Mit kérsz? - kérdi közben partnerétől, ahogy a megfelelő standhoz verekedik magukat. Hm, revideáljuk az álláspontunkat a tömeg és az idill kapcsolatáról szólva. Mert ugyan minden áll továbbra is, a tömegben jobban élőnek érzi magát, de szívesebben foglalkozik az érzéseivel egy kisebb embersűrűségű helyen, ha lehet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 762
Összes hsz: 21059
Írta: 2014. december 4. 17:25 | Link

Anna
~ Outift


Kedves volt a lánytól, hogy felajánlotta ezt a meghívást, még is kicsit furcsának tartottam. Idegeneket én biztos nem hívnék meg semmire, de mire odaérünk, hogy bármit is kapok tőle, talán jobban megismerhetem. Vagy nem, végül is nem rajtam múlik, sokat úgy sem mondok magamról, mint ugye általában. Olyan ez, mint amikor gólya voltam. Akkor sem ismertem senkit, többnyire nem is barátkoztam és a Levitán belül maradtam. Mondjuk most sincs olyan hű, de sok barátom és ha ilyen leszek az elkövetkezendő éveimben, akkor nem is lesz nagyon.
- Szép név – emeltem rá smaragdjaimat a lányra. Az emberek kezdték elszakítani tőlem, így a csuklóját finoman megragadva magam mellé húztam. – Nem. Csak nem tűntél ismerősnek, szóval gondoltam megkérdezem. Melyik házba kerültél? – Érdeklődtem tovább. Alapvetően nem beszélek ennyit, de ha már van egy lány, akit meg lehet ismerni, hát hajrá. Azt, hogy igazából az ex-prefektushoz indultam, már elfelejtettem, de mindenképpen beszélni szeretnék vele, majd valamikor… ha a lány úgy érzi, hogy beszélgetnie kell az ikréről. És itt jön megint elő az, hogy miért is velem beszélgetne? Mindegy…
- Egy teát kérnék – fordultam az árus felé. Nem voltak nagy igényeim, csak kell valami, ami felmelegít. – Köszönöm – motyogtam az árusnak és az új ismerősömnek.
Már csak a poharat fogva felmelegedtem egy kicsit, belekortyolva pedig a forró folyadék lassan átjárta a testem, ezzel még jobban felmelegített. Hálásan pislogtam Anna felé, de nem mentem sehová. Most nem azért keveredtem ide, hogy nézelődjek, hidegen hagy az egész vásár. Majd kijövök máskor, most csak addig maradok, amíg az ismeretlen ismerőssel össze nem barátkozom, vagy össze nem veszem. Hát, ez a két lehetőség van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 4. 18:16 | Link

Nemes L. Izabella


 - Ó, köszönöm szépen. - mosolyodik el hálásan, mert mit tagadja, szerinte is szép neve van. - A tied is szép, nem is túl gyakori. - ó, ez de színtelen és de ostoba, de azért komolyan gondolja. Szereti a neveket. Ez van.

 - Én is kérnék egyet. - mert ugyan annyi minden van, olyan választék, amiből ítéletnapig is eliszogathatna, ennek megfelelően biztos terepen marad. Majd még lesz ideje végigkóstolgatni mindent.

Miután kifizette és megköszönte az italukat, igyekszik keresni társával egy olyan helyet, ahol lélegezni is tudnak. Nem megy könnyen, így annyit tesz, hogy kiverekedi magát a fősodorból, bízva abban, hogy társa követi. Esetleg.

 - A Navinéba. - válaszol kicsit megkésve a lánynak. Eltartott egy darabig, de most azt teszi, amit az emberek szoktak, és eddig maga is akart: cseveg. Kellemes, könnyed, igazából csontig hatolóan unalmas és felesleges időtöltés. Félreértés ne essék, nem a partnerével van gondja, maga ez az érintkezési forma nem az ő asztala. De mindegy, az évnek ez a szakasza erről szól. A karácsonyi vásár erről szól. Leszólítani egy - szerencsére nem barátságtalan vagy rossz szándékú - idegent, az is erről szól.

 - Nem lesz könnyű itt ajándékot vásárolni. - mutat körbe lustán a poharával, ez alatt persze a teret értve. Amit akart, elérte; igyekezett meggyőzni a lányt arról, még ha nem is kérte vagy nem is volt rá szükség, hogy nincs egyedül. Néha úgy érzi, hogy valami figyelmesség sokat javíthat az emberek hangulatán. Az övén is. Viszont most itt ragadt ebben a parttalan csevejben, és csak remélni tudja, hogy vagy kikászálódnak belőle, vagy a másik nem unja magát nagyon. Ha akar, elmehet, Annamária nem fog megsértődni. Kéretlenül igyekezett jótékonykodni, mondjuk ki. Sokat kell még tanulnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 762
Összes hsz: 21059
Írta: 2014. december 4. 19:01 | Link

Anna
~ Outift


- Azt hiszem, hogy a középső nevem még ritkább – somolyogtam rá, de a nevet nem említettem meg. – De köszönöm.
Nos, miután túlestünk ezen a név-dolgon, odaértünk a standhoz, Anna pedig ugyanazt kért, mint én. Látszik, hogy melyik a kedvelt ital errefelé, legalább is ilyen hidegben ez a legjobb. Vagy ebből volt sok. Mindegy is, a forró folyadék gyorsan felmelegített és kezdtem jobban érezni magam. Az egyik pillanatban még a zsebembe rejtett kezem is fázott, most meg pusztán attól, hogy megfogtam azt a poharat, felmelegítette az ujjbegyeimet is. Annát követve körberajzoltam a poháron található szimbólumot. Újra eszembe jutott Michelle és felpillantva a tömegben megpillantottam egy szőke hajkoronát. Mintha ő lenne. Még is reménykedve tekintgettem a lány felé, szuggerálva őt, hogy forduljon meg és az ex-prefektus legyen az. Anna közben elárulta, hogy a Navinéseket erősíti, csak bólintottam és lépdeltem a lány után. Amikor a szőkeség a távolban megfordult, csalódva vettem tudomásul, hogy nem Michelle volt az. Jó lett volna látni a lányt, jó lett volna beszélni vele, de nem volt merszem becsengetni hozzá. Mit mondhatnék neki? „Szia Michelle, tudom, hogy nem kedvelsz, de beszélgessünk!” Ez ijesztő lenne.
- Hát nem, az biztos – csóváltam meg a fejem, visszazökkenve ezzel a vásárba. - Kinek vásárolnál?
Még épp időben néztem vissza a lány hátára, ha nem kapom vissza a fejem, lefejeltem volna egy férfi vállát. Meglepődötten pislogva felzárkóztam a lány mellé és újabbat kortyolva a teából körülnéztem. Végre sikerült felfognom az árusok kiabálását és sikerült túlnéznem a standokon. A lány nem szólalt meg és én is el voltam foglalva a saját gondolataimmal, jelen esetben megint visszakanyarodtam Michelle-hez. Hát, ebből nem lesz nagy barátkozás…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 4. 19:25 | Link

Nemes L. Izabella


Jó látni, hogy nincs egyedül a hozzáállásával, ami ezt a magukra kényszerített időtöltési módot illeti. Ritkás beszélgetésük alatt a másik a tömeget figyeli, azon belül is mintha felismerne valakit, de nem megy oda hozzá. Enyhén unott válaszából kiindulva Annamáriának nem kell attól tartania, hogy miatta nem megy oda, hogy ő tartja vissza. Ez is valami.

 - Csak a szüleimnek. Csak fogalmam sincs, hogy mit szeretnének. - mondja két korty között. Nem ad nagyon arra, hogy mit mond, mert nem számít. Elszámolhatna lassan, valami idegen nyelven tízig, a másikat - és őt se - az se lombozná fel. Elvannak egymás mellett, habár nem úgy, mint valaki mással sikerült valamikor. Ez nem az a békén hagylak, de itt vagyok-eset. Ez az az itt vagyok, de inkább nem-eset. És akármilyen furcsa, fölösleges és nevetséges ez, Annamáriának ez így teljesen rendben van.

 - De van miből választani, azt hiszem. - yks, kaks, kolme.. mintha finnül számolna. Tudja, hogy a másik mással van elfoglalva, és maga is, hogy igazat mondjunk. Ez a jóindulatú társas magány; megvan annak az illúziója, hogy nem egyedül szemléli lustán a vásári forgatagot, mert már az lett belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 762
Összes hsz: 21059
Írta: 2014. december 4. 20:33 | Link

Anna
~ Outift


Szerintem a lány is észrevette, hogy nem vagyok az a társaságkedvelő lény, viszont mentségemre szóljon, hogy mikor idekerültem, még azt sem tudtam, mi az a barát. Ijesztő, nemde bár? Végül is az embereknek szükségük van barátra és akarva, akaratlanul is szerezni fognak maguknak. Nekem is lettek barátaim, a szobatársaimmal nagyon jóba vagyok, a Levitás prefektusokkal is és a piros és sárga házból is van ismerősöm. A zöldeket meg hát ne említsük, velük olyan „bonyolult” a kapcsolatom.
- Nekem is kellene valamit venni anyuéknak… meg a nővéremnek, már ha méltóztatik hazajönni az ünnepekre – mondtam én ezt úgy, mintha nem tudnám, hogy Vivien nem jön haza karácsonyra. Hát persze, hogy hazajön, ha nem lesz vizsgája és nagyon remélem, hogy nem lesz. Tavaly sem tartózkodott olyan sokáig otthon, amiért eléggé dühös voltam rá, de az mondjuk igaz, hogy a vizsgái fontosak neki és nem szeretne megbukni. Mondjuk, én sem szeretném, ha megbukna.
- Milyen ajándékon gondolkoztál? – Döntöttem oldalra a fejem és elgondolkodva álltam meg egy plüss-stand előtt. Lényegtelen, ez az én világom, nem hiszem, hogy anya nagyon örülne még egy plüssnek. Úgy is van otthon vagy száz, látszik, hogy két lánya van, ha hazavinnék még egyet, abból botrány lenne, már így is fenyegetőzik, hogy kidobálja őket a lovaknak. De a plüsseimet nem adom!
- Ruha… - álltam meg a következő stand előtt. Vehetnék, mondjuk nekik ruhát is, de egyrészt nem tudom, hogy mekkora a méretük, másrészt nem hiszem, hogy kevés ruhájuk lenne. Tehát ez is kilőve. A következő stand pedig… könyvek.
- Ezt meg kell néznem – néztem rá a Navinésre és a válaszát meg sem várva belevetettem magam a könyvek rengetegébe. Talán ez lesz a tökéletes ajándék anyáméknak, főleg, ha sikerül kiválasztanom egy olyan kötetet, ami még akár érdekli is őket. Ezaz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2014. december 4. 22:12 | Link

Nemes L. Izabella


Nem mintha arról lenne szó, hogy nem képesek barátkozni, szimplán nincs hozzá kedvük. Van ilyen is. Amikor átveszi az uralmat a totális egykedvűség. Nincs azzal semmi baj.

Italának végén jár már, amikor a másik elkezdi szemügyre venni, a valljuk be, a mugli piacokat messze leköröző kínálatot. A lány, anélkül, hogy válaszolt volna a feltett kérdésre - nem lett volna értelme -, követi, illetve minden erejével azon van, hogy kövesse szépnevű partnerét. Ő is megáll, amikor a másik is, de ugyanúgy nem elégedett sem a plüss, sem a ruha lehetőségével. Szülőknek nem veszünk plüssállatot - akármilyen aranyosak is, és azok -, a ruhákhoz nem ért, de a könyvek, na, igen. Azok működhetnek.

Azok a tökéletes ajándékok, nem csak a családtagoknak, neki is. Nem kézzel készítettek, ami még jó, mert kézügyessége sosem volt, de azért személyesek is, mert mindenkinek meg van a saját témája, ami lelkesíti. Apjának és anyjának különböző ízlése van - már csak hátterükből adódóan is -, de ahogy körbenéz a standon, kezdi megsejteni,hogy a nekik szóló ajándékok kiválasztására nem most kerül sor, és messze lecsúsztak a fontossági listákról.

Itt most kérem, a saját maga örömére válogat. Lelkesen, aprólékosan, és nagyon örül annak, hogy nincs nála sok pénz.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14120
Írta: 2014. december 5. 07:38 | Link

Gareth S. Nightingale

A karácsonyi ajándékok kutatása jóval nehezebbnek bizonyul, mint tervezem. Kevés olyan dolgot látok, amit oda mernék adni a családtagjaimnak, hiába van rengeteg olyasmi, amit azonnal megvennék, csak mert érdekes, praktikus vagy éppen szép. Esetleg ezek közül mindegyik, mert hát ilyen is akad, de tartok tőle mugli kézben, veszélyesek lennének. Így hát, egyre kevesebb esélyt látva rá, hogy bármi is lesz a mai vásárlásból a szökőkút helyén felállított adventi koszorúban kezdek gyönyörködni, amikor is eltalál az a bizonyos hógolyó s onnantól nincs is megállás.
Gyerekes lehetek, ahogy néhány kis fickóval állok le felnőtt létemre hógolyózni, de ha egyszer ez az egyik legjobb dolog a télben, akkor miért ne tenném? Jól szórakozom én is, ők is. A körülöttünk lévő emberek már kevésbé. Kapunk is jó pár csúnya, szemrehányó pillantást de egyikkel sem foglalkozom. Egészen addig, amíg az arcomba jutó hóadagnak köszönhetően nem célzok én is mellé. A káromkodás elárulja számomra, hogy nem éppen jó embert találtam el, s hamarosan meg is látom, hogy valóban nagyon mellé ment a lövésem. Közben meg aggódom, mert hát még is csak szerencsétlen, ha egy angol vagy amerikai... esetleg ausztrál... turistát találtam el. Először megijeszt a dolog, aztán rájövök, hogy én sem éppen látszom magyarnak, úgyhogy nem izgatom magam különösebben. Már nyitnám is a számat, hogy bocsánatot kérjek, amikor ő is megdob. Reflexből emelem a kezem magam elé, hogy "kivédjem" a támadást, csak arról feledkezem meg, hogy a kabátom jobb ujjába csúsztattam a pálcámat is. A becsapódó golyót sikeresen hárítom, azonban ez már jóval erősebb dobásnak bizonyul, mint korábban a lurkóké és meg is érzem rendesen, főleg, ahogy a pálca nekinyomódik a kezemnek. El is fintorodom, és ahelyett, hogy ellentámadásba lendülnék de rögtön, a pálcámat húzom elő, aztán megdörgölöm a fájós pontot. Teljesen véletlen, hogy közben rászegezem a pálcámat. Nem is igazán tudatosul bennem a dolog. A karomat fájlalom. Ki gondolta volna, hogy ez a darab fa ennyire kemény. Persze azért még mindig él bennem, némi bűntudat - a visszavágás teljesen jogos volt - így néhány másodperc után, ahogy elmúlik a kellemetlen érzés, már nyitom is a számat újra.
- I'm sorry! It was an accident! - kérek bocsánatot, némileg magyarázkodva, aztán kissé bizonytalanul, de mosolyogva kérdezem meg - Want to play?
A kiskölyköket nem látom sehol, és valamiért úgy érzem, ha nagyon ellenére lett volna a dolog nem visszadobál, inkább megátkoz, vagy engem küldd el melegebb éghajlatra. De nem ezt tette, így reménykedem, hogy nincs még vége a hógolyócsatának csak az ellenfél változik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Bogolyfalva Mágustanácsa
INAKTÍV


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 58
Télapó itt van!
Írta: 2014. december 5. 10:17
| Link

December 5-én reggel felébrednek a karácsonyi vásár bódéi mellett, szalmaágyakon szunyókáló rénszarvasok és elpislognak skandináv gazdájuk felé, aki azonban most kissé másként fest, mint az eddigiekben... Usankáját és norvég mintás pulcsiját fehér bojtos, piros sapkára és szép, vastag öves, aranycsatos kabátra cserélte, és mintha ősz szakálla is hosszabb lenne, mint eddig volt...
A jámbor állatok gondozója mára maga lett a Mikulás! Aki elsétál mellette, annak derűsen ho-ho-ho-hózik, vagy éppen északi akcentussal fűszerezve megkérdezi az illetőt, jó gyerek volt-e az idén. Ha énekelsz vagy szavalsz neki valamit, édesség és gyümölcs a jutalmad, amelyet egy fejsimítás kíséretében nyújt át Neked, pirospozsgás arcán barátságos mosollyal.


•:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:•

A Télapóval egész hétvégén találkozhatsz a vásárban!

•:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:• •:*:•
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 762
Összes hsz: 21059
Írta: 2014. december 5. 15:24 | Link

Anna
~ Outift


Sosem tudtam szépen rajzolni, sosem voltam jó a kézműves dolgokban, mindig eltépődött vagy eltört az a dolog, ami éppen készítettem karácsonyra, vagy még előtte, december hatodikára. Így hát fel is adtam mindenféle ajándékrajzolást, festést, ragasztást, hajtogatást… hajtogatás. Úú, az volt a legrosszabb. Akár hányszor hajtogattam hattyút, annak mindig elszakadt a szárnya, megragasztottam, de akkor meg folyton összekuszáltam és a végén inkább hasonlított egy krumplira, mint hattyúra. Szóval a kézművesi karrieremnek akkor vége is ért, nem is próbálkoztam ilyennel többet.
Könyvet venni tehát jó ötletnek tűnt, már csak egy megfelelő kötetet kell találni anyáéknak. Anna követett ugyan, de annyira belevesztem a könyvekbe, hogy az sem tűnt volna fel, ha a lány lelépne. Persze, itt most lehet azt mondani, hogy könnyen feladom, meg minden, de én tényleg sokat próbálkoztam ilyenekkel. Volt, hogy bezárkóztam a szobámba egyik délután, kettőkor. Na, hát anya este fél hétkor, amikor szólt, hogy vacsora van, nem tudott kicsalogatni a szobából. Vajon miért? Hát persze, hogy az ajándékok miatt. Rengeteget dolgoztam velük, varázslatot viszont nem használhattam, így hát eléggé megszenvedtem azt a pár hetet, úgy karácsony előtt.
- Ühm… - el kell ismerni, rengeteg könyv megtalálható volt ebben a kis standban, nem is csodálkoznék, ha tértágítót szórtak volna a mini boltra. Elmélyedtem a címek böngészésében, de egyszerűen nem tudtam, hogy milyen kötetet kellene vennem anyáéknak. Úgy éreztem magam akkor ott, hogy nem ismerem a saját szüleimet. Persze, az állatokat szeretik, csak úgy, mint én, na meg ott van a zene és az orvostudomány, de … ennyi. Azt sem tudom, hogy ha vennék nekik egy könyvet, ami szerintem tetszene nekik, csak udvariasságból olvasnák el, vagy tényleg tetszene nekik? Ahj, szörnyű ez a tudatlanság, ha hazautazom a szünetre, biztos, hogy leülök beszélgetni velük és minden nap kifaggatom őket valamiről, hogy megismerjem a szüleimet. Borzalmas gyerek vagyok.
– Ez még tűrhető is – motyogtam újra csak magamnak, a kezembe véve egy vastag, réginek tűnő kötetet. A borítója barnán fénylett, korához képest egész fényes és szép volt. Amint kinyitottam, már tudtam, hogy ez a megfelelő könyv. A teámat felkapva az eladóhoz lépdeltem, kifizettem a könyvet és a poharam tartalmát kiürítve, fellapoztam a kötetet, hogy beleolvassak, közben fél szemmel a Navinést figyeltem. Ráérek később is belenézni ebbe, ha már felmentem a toronyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér