29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 439
Írta: 2017. augusztus 15. 23:08 | Link

Cameron

- Milyen szép is lenne, ha különbséget tudnék tenni a felsoroltak közt,-*nem szokásom a szemforgatás, most azonban az önirónia mellé engedélyezem magamnak míg teátrálisan széttárom karjaim. Tényleg alig érzékelem az eltérést a különféle nyelvek közt, összefolynak és legfeljebb a dallamuk tér el itt-ott. Az eladó könnyed és lelkes hangulata rám is átragad, élénken bólogatva helyeselek, hogy menjen, menjen csak, nem akarom feltartani.
Magamra maradok, s jobb híján visszatérek a kiállítás tanulmányozásához, jókedvűen  folytatva ott, ahol abbahagytam. Eltereli a gondolataimat, úgyhogy legalább addig sem rágódom a ketyeréken meg a költözéssel kapcsolatos mizériákon. Ezúttal kicsit több időt kapok, úgyhogy még nehezebb elszakadni a vitrinektől, mint első ízben, de készségesen ügetek vissza a pulthoz.
- Véradomány?-*visszhangzom ráncba szaladó homlokkal, kicsit meglepetten - kell néhány másodperc, amíg leesik nekem, aztán a hirtelen felismerés kiül az arcomra.*- Vagy úgy! Természetesen szeretnék adományozni,-*vágom rá habozás nélkül. Nem új dolog ez számomra, mindössze a hazai rendszer más, ahhoz szoktam - metamorfként táplálóbb a vérem, mint az átlag nomajé vagy mágusé, így sosem volt kérdés, felajánlom-e.
Az épelméjűségem már annál inkább. Nem családi körben, ott egyáltalán nem ütköznek meg ezen; de nem egyszer és nem kétszer találkoztam azzal, hogy a vámpírokat még talán a vérfarkasoknál is jobban utálják és félik.
Juteszembe. Éjjeli műszak.*
- Ezek szerint Mr. Kensington részére lesz?-*kíváncsiskodom, mert akár szakmai ártalom, akár puszta emberi gyarlóság, mindig is szerettem volna éjlénnyel beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2017. augusztus 21. 22:50 | Link



- Hát úgyis erre van a ketyere, nem? Különbséget tesz az ember helyett és érthetővé varázsolja azt a sok idegen szöveget - válaszolja már a telefont forgatva, hogy azért ő is vessen egy pillantást arra a rúnázásra. A maga részéről nem annyira szereti a szóban forgó készüléketeket, de ennek pusztán személyes oka van. Szeret nyelveket tanulni, és ha már a magyar összejött az elmúlt pár évben, akkor ennél nehezebb már aligha akad. Tárgyas ragozás meg ikes igék, meg mi a szöszt meg nem tanult ő, hogy néha már vért izzadt volna inkább, aztán mégis meglett. A kütyüket inkább szétszedni szereti és vizsgálgatni, ezért iratkozott elektromágia szakra. Hátrasétál a műhelybe is végül, kis időre magára hagyva a kedves vevőt az üzlettérben, hogy megkérdezze Ilosvai urat, biztosan működőképes-e ezen a földrészen is a rúnázás, nem kell azonban rá sokat várni. Hatékonyan megy itt a munka, mindenki érti a szakmáját, nem kell időt pazarolni arra, hogy esetleg vaskos kötetekben keressenek válaszokat felmerülő kérdésekre. Vissza is adja a telefont, majd ha már szóba kerül a számla, vázolja a lehetőségeket.
- Pontosan - feleli és fejével a kiírás felé biccent. Bizony ám, véradomány. A részleteket ritkán szokta különösebben emlegetni, hiszen az emberek többségének úgyis leesik, főleg azzal együtt említve, hogy a tulajdonos csak este tartózkodik itt.
- Igen, az ő részére lesz. Ezt viszont már vele lehet rendezni az este folyamán. Szóljak neki, hogy erre számítson? - érdeklődik, felpillantva, miután előszed pár színes kis lapot és egy tollat. Ha úgy dönt a másik, akkor számlázás helyett üzenetet hagy Adamnek, hiszem megvan az esélye, hogy nem találkoznak, ma még óráig vannak amúgy is neki, innen oda rohan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 439
Írta: 2017. augusztus 22. 22:37 | Link

#letmedream #sadsobs #itried

- Igen, ezért tartom. De azért szép lenne, nem?-*Az arcom egy merő vágyódás, bűbánatos kutyaszemekkel megtoldva. Oké, értem én, hogy ez a saját privát nyomorom, de azért álmodozni hagyhatna kicsit. Persze, röhögök magamon eleget, az viszont tényleg nem az én bűnöm, hogy semmi nyelvérzékem nincs. Egy időre úgyis ez az utolsó rossz poénom, mert a bájos pultos magamra hagy, szóval addig sem rontom tovább a rólam kialakult első benyomást.
Mert a Riley-k ahhoz értenek a legjobban.
Azért csak sikerült valamit elérni önmagam égetésén túl is, szóval máris nem kell teljes csődként elkönyvelnem ezt a napot. Anyákat megszégyenítő odaadással szorongatom a visszakapott mobilom, kizárólag azért nem kattanva rá azonnal a bekapcs gombra, mert még beszélnek hozzám és ennyire bunkó még én se vagyok. Az információk amúgy is fontosak és...
Nézdmár. Itt van angol felirat. Angol!
Ez a pult lesz az én Mekkám.
Király, hogy semmi új sincs abban, hogy hülyének fognak nézni.
- Lehetne szó róla, hogy halasztjuk arra az estére, amikor eljövök a kész megrendelésért? Lenne még intéznivalóm,-*túrok zavartan tincseim közé, mert én igazán szívesen járok el ide rendszeresen (és ez nem kizárólag a kiállítás érdeme, nincs is olyan messze), de most arra kellene fókuszálnom, hogy mihamarabb lakható, élhető meg munkára alkalmas is legyen a ház.
És még mindig egy darab dobozt se pakoltam ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2017. augusztus 31. 00:46 | Link



- Valóban szép lenne. Sajnos ezek nekem is csak halandzsának tűnnek, mindössze annyit tudok, hogy szuahéliül a Disney híres Simbájának a neve oroszlánt jelent, de ez puszta mugli érdekesség, de még a végén ez lesz a következő, aminek nekiállok. Biztos érdekes a nyelvtana - motyogja a végét már csak úgy magának. Már a madagaszkári malgas is érdekelte, csak egyrészt nem tartózkodott ott kellően hosszú ideig ahhoz, hogy meg is tanulja esetleg valamelyik helyi lakostól, másrészt meg nem is hangzik annyira menőnek, hogy beszél malgasul. Olyan, mintha azt mondaná, klingon. A fele emberiség úgysem hallott róla, úgy pedig nem lehet dicsekedni vele, hogy aztán megsimogassák az egyébként is szépen fejlett egóját néhány többé-kevésbé őszinte hűűvel és háával. Eltűnik aztán kis időre a műhelyben, hogy végül biztató információkkal egyetemben szolgáltassa vissza a kedves ügyfélnek a telefont, és elmosolyodik azon a mondhatni látványos ragaszkodáson, amit a másik mozdulataiban látni vél. Úgy szorongatja a kütyüt, mintha az a világot jelentené. Talán ő is hozzá hasonlóan a mugli technológia megszállott rajongója. Máris szimpatikus, de ahelyett, hogy ezt tenné szóvá, inkább a kiírást mutatja meg, amely magyar nyelven éppen úgy megtalálható a pulton, akárcsak angolul.
- Persze. Rugalmasak vagyunk, bármi megoldható - pillant fel a másikra kacsintva. Itt igazán könnyű egyezkedni, ezt a visszajárók már tudják tapasztalatból, aki meg még nem, az majd kitapasztalja. Vevőcentrikus kis vállalkozás a kereskedés, úgyhogy aligha lehet bárkinek is panasza. Felírja közben, hogy a férfi majd akkor fogja rendezni a számlát, ha elkészült a fordító varázstárgy, a cetlit pedig a pénztárgép mellett a pultra ragasztja, a biztonság kedvéért egy árválkodó csavart is rátéve. - Hát akkor majd két nap múlva lehet jönni a gyűrűért is, és akkor egyelőre részünkről ennyi lenne, vagy netán tudok még valamiben segíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 439
Írta: 2017. szeptember 5. 00:32 | Link

#Cameron #gadgets4ever

- Sok szerencsét hozzá. Nekem zéró nyelvérzékem, szóval valószínűleg egy használati utasítással is ámulatba ejthet az ember, de csodálok mindenkit, aki meg tud tanulni idegen nyelveket.-*Mármint, egy kivétellel - szeretem az ASL-t, csak ritkán nyílik alkalmam használni; ráadásul az embert inkább nézik fogyatékosnak, semmint nyitottnak és elfogadónak, ha hirtelen felindulásból elkezd mutogatni.
Egy apró vállvonással visszavigyorgok, mert ja, tudom én, hogy kicsit bizarr a ragaszkodásom, de egy ilyen kütyü hatalmas segítség, ha annyi mindent kell valakinek fejben tartania, mint nekem. Foglalkozások időpontjai és jegyzetei, profilok, elolvasandó cikkek és kutatások, határidők, családi akciók, kapcsolattartás a konzulensemmel... Meg persze a zenéim és a könyveim, az egész kis kincstáram itt hurcolom magammal.
- Nagyszerű. Akkor holnapután este benézek és rendezem a számlát,-*még meglapogatom a zsebeimet, hogy előhalásszak egy névjegykártyát, amin rajta van a telefonos, mailes és baglyos elérhetőségem is. Ezt csúsztatom még a pultra, barátságos mosollyal kocogtatva meg a leginkább levendulaszínű lapocskát.*
- Ha gond vagy kérdés akadna, keressenek nyugodtan. De ha kedved támad beszélgetni - tudomisén, a szuahéli oroszlánokról - akkor is. Eléggé el vagyok errefelé veszve,-*ismerem be töredelmesen, magamon nevetve.*
- További szép napot!-*búcsúzom aztán, megkönnyebbülten hagyva el az üzletet.
És amint látótávon kívül értem, már kapcsolom is be az én drágaszágomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2018. január 24. 23:02 | Link

Eliades Nesztor
kora este | a vevőpultnál | x

Szilvia szokásához híven a boltban volt még, mikor én megérkeztem. Nagyon megértjük egymást mi ketten. Egy szó se hangzik el, csak bólintunk üdvözlésként, néha odaadunk valamit a másiknak, összenézünk párszor és ennyi. Kinsey az, akivel hasonlóan könnyedén dolgozom együtt, csak mondjuk ő általában végigkommentálja a tevékenységünket. Ami persze engem csöppet sem zavar. Kinsey. Keveset látom mostanában. Egyre kevesebbet sajnos.
Immáron magam vagyok az üzletben. Egy bűvös faliórát tanulmányozok éppen a pultnál, amit előbb fektettem el rajta. De jár így vízszintesen is. Szilviát, Cameront, Ilosvai urat és Kinst a bolton kívül jelzik a mutatói, ám komótosan haladnak az üzlet szimbóluma felé, eltérő tempóban, jelezve, hogy nagyjából egy fél nap múlva a legtöbbjük ismét itt lesz, hiszen kezdődik a munkaidejük. Az én mutatóm -teljesen logikusan- a kereskedésen áll. A szerkezet tanulmányozása kimerül nálam annyiban, hogy megfigyelem, amit csinál. Varázstárgy révén bütykölni úgyse lennék képes. Jobb híján csak csodálhatom és fejtegethetem magamban, min alapul a működése. A pult fölé hajolva, két oldalán támaszkodva nézegetem. Hajam sötét függönyként omlik le márványszín arcom mellett.
Az üzlet kirakatán, bejárati ajtaján változatlanul ott virítanak a feliratok, melyek a kedves érdeklődőket arra bátorítják, hogy térjenek be nyugodtan, ha látnak valakit idebenn ténykedni, mozgolódni. Ne foglalkozzanak vele, hogy vége a hivatalos nyitvatartási időnek! Ha valamelyikünk bent van, nyitva vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. január 25. 00:20 | Link

Adam Kensington


 A gépem itt lóg a nyakamban, persze, hol máshol volna, hiszen úgy volt hogy ma levadászok pár klassz tájat, amiket azután majd élő modellekkel is ki fogok próbálni. Erre nem bedöglött a drága? Hát, de! Szóval most kutathatom fel a szervízt, ahol helyrepofozzák.
 Nagy nehezen, kézzel-lábbal, papírral és tollal, tehát tőlem telhetően minden eszközzel felszerelkezve indultam el koradélután a motelből, ahol jelenleg dekkolok, hogy végül, hosszas activityzés után a falu roppant kedves, de jelelni nem tudó lakóinak segítségével itt kössek ki.
Benyitok az ajtón és megpillantok egy pasit a pulnál, valami vekkert figyel erősen. Előszedem a noteszem, tiszta lapot hajtok ki és felfirkantom rá amit mondanék, ha tudnék beszélni. Van nyelvem, meg hangszallagjaim meg mindenem, ami a dumáláshoz kellene, de mivel még azelőtt lettem tök süket, hogy megtanultam volna beszélni, így a szüleim nem erőltették a dolgot, később meg már engem nem érdekelt. De írni azt nagyon tudok, meg piszok jól olvasok szájról is, ami néha átok néha áldás.

- Jó estét! Siket vagyok, ezért így kommunikálnék önnel. Jól olvasok szájról is, ezt az esetleges félreértések elkerülése végett írom. Szóval itt ez a gép a nyakamban. Nem működik, amikor bekapcsolom csak zizeg, és szikrákat szór exponálás helyett. Megnézné, kérem?   

 Megállok előtte, megkopogtatom az asztalt, hogy felhívjam magamra a csóka figyelmét, majd illedelmes mosollyal az orra alá dugom a kis noteszkémet, tollal együtt, hátha nincs neki kéznél. Nem mindenki tart magánál tollat, vagy pennát, ezt már megtanutam. Kíváncsian várom mit lép, mert az egy dolog, hogy ilyen későn nyitva van, meg hogy állítőlag itt síptól az ekg-ig mindent szerelnek, na de ez mégiscsak egy varázs fényképezőgép, tükörreflexes és mozgó fotókat lő, már jobb napjain persze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2018. január 27. 21:59 | Link

Eliades Nesztor
kora este | a vevőpultnál | x

Érzékelem, hogy valaki közelít a bolt felé. Mikor belép és megszólal a kis csengettyű, nemsokára oda is pillantok. Ám látom, nagyon ír valamit. Nem is zavarom hát benne. Csak vizsgálom tovább az órát. Ő meg csak nyugodtan írogasson, nézelődjön. Amit csak szeretne! Érzem ám, hogy valamilyen fogyatékkal élhet, így nem lep meg, hogy köszönés vagy bármilyen odaszólás helyett az asztalon kopogással hívja fel a figyelmemet magára. Felemelem fejemet, felegyenesedve az órától és átveszem a nekem nyújtott noteszt. Átolvasom a sorokat. Így már világos. A masinára nézek, amit szerelni hozott. A tollat nem veszem át és a jegyzetfüzetét is visszaadom.
- Persze. Mutassa! - felelem egy bólintás közepette, nyugodt szavaimhoz jelelést társítva. A világ nyelveinek egy jelentős hányadát beszélem és értem. Miért pont ez az egyetemes forma maradt volna ki a sorból?
Miután leakasztotta a nyakából az eszközt, magamhoz veszem és vizsgálni kezdem. Először csak kezemben forgatva tanulmányozom, nincs-e külsőleg látható oka a hibának. Megpróbálom aztán bekapcsolni és én is azokat a jelenségeket tapasztalom, amiket ő leírt. Szó szerint.
- Nézzek bele most, hátha tudok segíteni rajta; vagy visszajön holnap délután, amikorra már egy nálam hozzáértőbb kolléga is szemügyre vette? - kérdezem, miután kikapcsoltam és leraktam a gépet a pultra, hogy szabadon jelelhessek. Közben pedig mintegy tudatom vele, hogy erősen meglehet, én is képes vagyok megjavítani most egy bizonyos idő alatt, de nagyobb esélyei vannak az üzlet más munkatársaival. Hiszen ugyebár, ha varázseredetű a gond, azt én úgysem tudom orvosolni. Igazából az a kérdés, mennyire sürgős neki. Vár most egy kicsit egy kétes eredményre, vagy ráér holnapig a biztosabbra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. február 1. 21:12 | Link

Adam Kensington


 El sem hiszem, hogy ekkora fájinság történhet itt velem. A csóka a pultnál nem vette el tőlem sem a papírt, sem az írószerszámot, hanem normális artikulálással és jelekkel kezdett el kommunikálni velem. Igaz, hogy egy olyan dialektusban, ami picit nekem furcsa, talán mert túl tiszta és udvarias, régimódi mozdulatvilágú, de így is királyul megértettem. Elég érdekes fazonnak látszik, a bőre fehérebb, mint azt várná az ember ahhoz a sötétségű hajhoz amije van. Aztán meg hórihorgas is és a szemében az a fajta csillogás van, ami miatt talán nem kekeckednék vele egy sötét sikátorban, vagy egy füstös kricsniben. Amúgy viszont korrekt, mert elmondja, hogy nem ő a fő szervizes és ha azt szeretném, hogy szakavatott szemek és kezek kotorásszanak a gépemben, akkor várjak másnap délutánig.

- Rendben, itt hagyom. Holnapig nem hinném, hogy lemaradok életem képéről, bár fene tudja, előhalászom majd a tartalékot. Sosem lehet tudni, mikor vág orrba a múzsa, vagy mi a fene, tudja? Amúgy a nevem Eliades Nesztor. Nem tudja véletlenül, hogy más is tud itt jelelni, vagy ön az egyetlen, akihez fordulhatok, ha nem értik meg, hogy csak egy kiló kenyér vagy egy liter tej kell?

 Próbálok barátságos gesztusokkal jelelni és hozzá persze a nevem után kezet is nyújtok a komának, hogy meglegyen az illem tiszteletköre. Nem vagyok az a nagyon hú de körülményes fajta. Ha már egyszer valakivel "anyanyelvemen" tudok társalogni nem zavartatom magam olyan dolgokkal, mint a kásakerülgetés. Nem vagyok én macska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2018. február 21. 22:26 | Link

Eliades Nesztor
kora este | a vevőpultnál | x

Rögvest feloldódni látom, ahogy jelelve felelek neki. Nem mintha előtte annyira feszült lett volna, azonban az emberek mégis inkább elengedik magukat, ha úgy nyilvánulhatnak meg, ahogy az a számukra a legkönnyebb és legtermészetesebb. Bólogatok neki, mikor közli döntését. Jól teszi, hogy itt hagyja a gépet. Szilviáék biztosan rendbe tudják rakni.
- Adam Kensington - nyújtom bemutatkozásom után hűs kezemet.
- Sajnos nincs tudomásom róla - felelek neki. Őszintén nem tudom, van-e még más is, aki jelel rajtam kívül. Ahogy pedig én teszem, az - már csak habitusomból adódóan is - tényleg olyan lehet számára, mint másnak az, ha shakespeare-i angollal szólalok meg. Van már pár évtizede annak, hogy hosszabban jeleltem volna bárkivel is, ennél fogva pedig az újdonságok, a változások nem tudtak még rám ragadni. Remélem, azért érthető vagyok a számára!
Magamhoz veszek pergament és tintát a pultról. Feljegyzek a formairatra pár adatot a gépről, hogy mikor hozták be és mikor jönne érte a kedves ügyfél, aztán felé fordítom, átadva neki az íróeszközt, hogy az üres részeket az alapvető személyes adataival ő maga tölthesse ki, illetve aláírhassa, hogy leadta hozzánk a masinát javításra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eliades Nesztor
INAKTÍV


Szinkronizált-Siket-Fotós
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 52
Írta: 2018. március 1. 14:55 | Link

Adam Kensington


 Látom kicsit megkönnyebbült, hogy beadom a gépem. Persze én is hagyom inkább főzni Kalliópét, pedig én sem vagyok elveszve ha hozzám vágnak egy fakanalat. No de lényeg a lényeg az én kis drágaságom jó kezekbe kerül, legalábbis bízom benne. Közben a férfi bemutatkozik, én is felé nyújtom jobbomat és artikulálom becsületes nevem. - Eliades Nesztor, örvendek! - rázunk kezet, az övé feltűnően hideg és csontos, nem vagyok egy majrés csávó, de picit megborsódzik a hátamon a hideg. No de nem hagy sok időt a dolog komolyabb végiggondolására, mert válaszol a kérdésemre. Elszomorodom, mert így marad a cetlizés, no de eddig is kibírtam eztán is menni fog. Az élet nem kényeztetett el eddig sem sok beszélgető partnerrel, már olyannal, akivel jelbeszédben tudok dumálgatni, de legalább ez a hórihorgas fazon tud, bár kicsit ódivatú jeleket használ. Fura, nem tudom mikor vagy honnan tanulta, majd egyszer lehet rákérdezek. Közben elém tol egy tacepaót. Rápillantok, majd előhúzom irattárcámat és nekiállok kitölteni az adataimmal. - Holnap hány körül jöjjek vissza?  - kérdezem miután végeztem a felvevő lappal és visszafordítom neki, hogy eltehesse és a másolatot nekem adhassa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"A fényképezőgép objektívje az, amely igazi valójában megmutatja a világot"

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2018. március 4. 22:12 | Link

Eliades Nesztor
kora este | a vevőpultnál | x

Megszoktam már azt, ahogyan az emberek a kézfogásomra reagálnak. Minden fajtáját ismerem. Mondjuk -valljuk be- igazából csaknem mindent megszoktam már. Ahogy pedig a kedves ügyfelet nézem, ő azt szokta meg már rég, hogy kevés az, akivel könnyedén társaloghatna. De ezek azok a dolgok, amelyeken tényleg legjobb egyszerűen túllendülni, mert ha nagyon leragadunk náluk, egészen könnyedén a padlóra küldhetnek minket. Azért pedig igazán nagy kár lenne.
Kitölti a papírt, egyeztetjük az időpontot meg még a szükséges részleteket, aztán félreteszem a gépét jó helyre, a megrendelő lappal együtt. Búcsúzunk és figyelem, ahogy ráérősen kisétál az üzletből. Elgondolkozva, egy kicsit még az iméntieken merengve fordulok vissza a falióra tanulmányozásához. Még egy bő órát töltök a boltban, ami alatt egy újabb vevő tér be hozzám. Mikor aztán végeztem mindennel, amit itt terveztem, helyére teszek és bezárok mindent, villanyt oltok, majd a kis csengettyű hangjától kísérve elhagyom a kereskedést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. március 30. 20:14 | Link

Adam Kensington
Március 30.; 01:32;



Fél kettő múlt, Liza mégis Bogolyfalván császkált. Ezért szerette a szünetet többek között; most nem kellett a prefektusoktól vagy a tanároktól tartania. Nem különösebben érdekelte, ha büntetést kap, de az már hamarabb, hogy mások tudják, merre van és mit csinál. Jobban szeretett a háttérben maradni, onnan megfigyelni a dolgokat, majd csendesen kérdezősködni. Nem véletlenül volt az álma, hogy újságíró legyen.
Többek között ezért is kereste fel a Kins & Kens üzletet. Korábban sosem járt itt, hiába lógott minden hétvégén Bogolyfalván míg tartott az iskola. Az irodalmi est miatt korábban jött vissza a kastélyba és nem is tervezett hazamenni, csak majd a következő tanév végén.
Az éjszaka hideg volt, de a napközbeni jó idő miatt azt hitte, nem fog megfagyni, így otthon hagyta a kabátját. Óriási hiba volt, ezért sietős léptekkel közelítette meg az üzletet, hogy aztán kopoghasson. Csak reménykedett, hogy ilyenkor is van még valaki, aki fogadja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2018. március 30. 23:34 | Link

Reissner Eliza
késő éjjel | a bejáratnál | x

Szerencséje van a lánynak, hiszen engem itt talál. Bár nem tudom, pontosan mi céllal jött, így lehet, nem én vagyok az ő embere (sem vámpírja), és meg kell várnia, míg valamelyik munkatársam hozzájut a kérdéskörhöz, problémához, amivel érkezett; bár az is megeshet, hogy pontosan megfelelek neki én. Mondjuk ha csak körbe akar nézni a boltban vagy éppen vásárolni valamit, nem pedig javíttatni. Azonban az egészen biztos, hogy abban segítségére lehetek, hogy ne fagyjon meg odakint.
Jóval azelőtt érzékelem, hogy valaki idetart, mielőtt kopogna, ám csak akkor lépek az ajtóhoz, mikor ezt megteszi. Noha nem is lett volna rá igazán szükség. A felirat a bejáraton fennen hirdeti, hogy nyugodtan engedje be magát bárki, ha világló fényeket lát kiszüremleni. De persze nem gond ez így sem. Nyitom az ajtót, csilingel felette a csengettyű és félre is húzódom, hogy a rellonos bejöhessen. Üdvözlésül csak némán biccentek és várom, hogy beljebb fáradjon.
- Segíthetek valamiben vagy csak körbenéznél? - érdeklődöm meg tőle, hiszen ha ez utóbbi, akkor hagyom is. Nem valami kellemes úgy szemlélődni, hogy közben valaki árgus szemekkel figyel közben és feszélyezve érzed magad. Részemről mondjuk nem szoktam, hiszen eleve szinte alig hoz bármi zavarba, ám el tudom képzelni, hogy másoknak ez nem nagy élmény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. április 9. 15:56 | Link

Adam Kensington
Március 30.; 01:32;



Ahogy meglátta a kiszűrődő fényt, azonnal megörült. Nem sokat kellett várnia, míg az eladó beengedte, akkor már leengedte az addig önmagát ölelő kezeit. Mivel nem tudott azonnal felmelegedni, kicsit összedörzsölte ujjait, annak reményében, hogy gyorsabban beindul ott is a vérkeringés.
A kérdésre viszont egy kicsit megszeppent. Nem mintha szégyenlős lenne; nem erről szó sem volt. Inkább kicsit zavarban érezte magát, amiért olyan kéréssel jött ide, amit fura lesz kimondani.
- Hát én... keresek valamit. Mármint nem vagyok benne biztos, hogy létezik ez a dolog, de azért próba cseresznye - megvonta a vállát. Fel sem tűnt neki, hogy most nem a szokásos lényegre törő stílusát vette fel, sokkal inkább egy elveszett kislányét. Pont ezért nem is nagyon tudott változtatni rajta azonnal.
Mielőtt folytatta volna, kicsit körbekémlelt. Abban a szobában vitrinek sorakoztak, egy-két tárgyat különösebben is szemügyre vett. Legalább így tudta, hogy nem szúrta el a helyet, máshol úgysem találna ehhez hasonló király boltot.
- Először is olyan kérdésem lenne, hogy mugli golyóstollat lehet megbűvölten kapni? Mármint olyat, ami önírós.
Nem mintha óriási szüksége lett volna erre, de könnyebb volt számára egy kis semmiséggel indítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2018. április 9. 21:06 | Link

Reissner Eliza
késő éjjel | a vitrinek mellett | x

Hozzá vagyok szokva a megszeppent emberekhez körülöttem, úgyhogy nem akadok fenn ezen az apróságon. Legtöbbeket a puszta kiállásom késztet zavartságra, másokat a rólam való, felületes ismereteik. Vagy éppen a behatóak. Elég az hozzá, hallgatom a rellonost és türelemmel várom, hogy lassacskán előálljon azzal, mit is keres. De tényleg türelemmel, hiszen egyáltalán nem sietek a világon sehová.
- Készleten nincsen, de a kollégáimnak mindössze néhány perc, hogy megbűvöljenek egy általad hozott golyóstollat - felelem neki, fehér kezemmel kicsit a pult felé intve, ahol általában az ilyen varázslatokat végzik. Részemről hiába nem élek mágiával, azért annyit már bőven megfigyeltem a boltban, hogy a munkatársaim mely feladatokkal milyen gyorsan készülnek el.
Valahogy viszont az a sejtésem, hogy nem ez a legfőbb, amiért a lány betért hozzánk. Ez inkább csak felvezetés lehet. Részemről szűkszavú és beszéd tekintetében praktikus vagyok ugyan, azonban cseppet sem zavar, ha valaki nem ilyen. Akkor nem lenne olyan kedvesem, mint Kíra és nem lennének olyan barátaim, mint Dwayne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2018. július 4. 15:17 | Link

Cameron Wallace

Kicsit elveszetten nyit be az üzletbe, mert hiába lakik itt hét éve, akkor se járt még itt. Ha már úgy hozta a sors, hogy varázsló lett belőle, akkor igenis az lesz, és nem fog fülhallgatóval a fülében begubózni magába egész nap - nem mintha nem szeretne. Ő elkötelezetten boszorkány lesz, és csönd - gondolja ritka dacos pillanataiban, pedig ezt a harcot nyilvánvalóan már az elején elvesztette. Időnként még ma is szemügyre veszi a pálcáját, ami csak egy darab bot, és igazából titkon meg van győződve arról, hogy ő most vagy kómában van, vagy betépett, mert ez itt szürreális. Ez a bolt is.

De szürreális vagy sem, ő itt van; a boltban is, ebben az életben is, és mint elkötelezett és általában véve elkeseredett leendő mugliviselkedés-elemző, interjúkat kell készítenie. Ami nem egyszerű feladat, mert kommunikálnia kell az emberekkel. Még jó, hogy van pár olyan ember, akivel egyéb okból kifolyólag is muszáj időnként beszélnie, mert őket könnyebb volt megkérdezni, vállalnának-e egy kis válaszolgatást. És áldja meg az Isten őket, vállalták.

Szóval, benyit, becsukja az ajtót, kapkodva és idegesen - nem kell törődni vele, ő az a szorongós fajta - rápislant a pultra, és nyitja a száját, hogy köszönjön, mikor a szeme sarkából elkap egy okostelefont a vitrinben, és közelebb megy megbámulni. Nem mintha eddig nem látott volna ilyet, egyszerűen csak most eset le a lelkemnek, hogy ez a bolt maga a muglik viselkedését elemző osztály. Mert vegyük az egyszeri mugliszármazású varázslópalántát, akinek megadatott a tehetség, hogy egy faággal sündisznóvá változtassa a poharát - és mindezek ellenére sem hajlandó lemondani a saját lejátszási listáiról és a cicás videókról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2018. július 9. 20:25 | Link

Annamária


Ha valaki, hát ő aztán tagadhatatlanul nagy rajongója a mugliknak. Mi másért is dolgozna éppen ebben a kereskedésben, alkatrészekért cserébe, tegyük hozzá, merthogy a fizetés tekintetében ebben egyeztek meg még amikor jelentkezett - de ingyen is csinálná igazából -, aranyvérű létére. Meg is kapja minden egyes alkalommal, ahányszor csak hazalátogat, hogy azt a fránya elfajzott fajtáját, hogy le sem lehet vakarni ezekről a ketyerékről, meg amúgy is minek neki az a nyamvadt elektromágia képzés is, amikor már így is több diplomája van, mint kellene, ahelyett, hogy rendes Wallace módjára férjhez menne inkább és szülné sorban az unokákat, mint a nővérei. Még jó, hogy mindez nemhogy traumát nem okoz neki, de nemes egyszerűséggel le is pereg róla. Úgy véli, eleget tett minden követelménynek azzal, hogy megszülte Ronant, akire most mellékesen dadus vigyáz, a dadusra, na meg az a néhány kamera, amit felszerelt a lakásban, mert meglepő vagy sem, nem bízza csak úgy a kisfiát holmi harmadikos diákra, hogy ne tartaná rajta a fél szemét. Ezért is figyel ott a laptop a pulton - a képernyőn a lakás minden sarkát látni és a legkisebb mozgást is, amire csak sor kerül a négy fal között -, és időnként rá is pillant, miközben nagy lelkesedéssel egy kibelezett fülhallgatóban piszkálgatja a drótokat határozottan magabiztosan. Itt csavar egyet rajta, aztán amott, majd be is illeszti a csatlakozót a gépbe, hogy kipróbálja, még mielőtt esetleg túl hamar hozná rendben a drótokat védő műanyag borítást is, hogy aztán meg szétszedhesse újra, ha mégsem működne. A nagy próbáig azonban már nem jut el, ugyanis kinyílik az ajtó és ezzel egyidejűleg felcsendül a csengő is, amely az ügyfelek érkezését hivatott jelezni. Laza mozdulattal dobja hátra vállára omló szőke tincseit, odébb tolja az útból a laptopot és a pult fölé hajolva tenyerére támaszkodik, mint aki képes és mindjárt át is ugorja azt, csak egy szavába kerül a kedves vevőnek. Hamar rájön azért aztán, hogy ó, hát ez éppenséggel jó eséllyel az interjúról fog szólni, amit ígért - már ott is villog az emlékeztető a laptop képernyőjén, a videó előtt, arra várva, hogy nyomjon már egy okét, de inkább hanyagul lehajtja a képernyőt félig, nem törődve vele különösebben -, semmint a kütyükről.
- Üdv a Kins&Kens kütyükereskedésben. Ha szeretnél körbenézni, ezt még gyorsan kipróbálom, hogy működik-e - közli végül, megemelve és meglóbálva a fülhallgatót. - De nem sürgős, csak a sajátom, szóval rajtad áll. Bele is vághatunk a közepébe is egyenesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2018. július 12. 13:25 | Link

Cameron Wallace

 - Ú, ne haragudj, szia! - pördül meg, mikor ráköszönnek, és eszébe jut, hogy ő most Udvariatlanul viselkedett. Navinés-komplexus, házzal jár. - Csak nyugodtan csináld a dolgod, addig én körülnézek. - legyint zavarában egy nagyot, villant egy bizonytalan mosolyt, és felfedezőútra indul.

Egészen elképesztő. Bizonyára csak neki új a felfedezés, de azért le van nyűgözve. Elképesztő, hogy a mugli világból jövők mennyire tudnak ragaszkodni a saját függőségeikhez még egy ilyen szó szerint korlátlan lehetőségekkel bíró helyen is; és az sem kevésbé elképesztő, hogy azok, akiknek mindig természetes volt, hogy rossz latinsággal és hadonászással két másodperc alatt elmosogassanak, mennyire érdeklődnek olyan tökéletlen megoldások iránt, mint mondjuk egy okostelefon. Felötlik a kis navinésben a lehetőség, hogy esetleg egyszer a két világ valahogy kiegyenlíti egymást, és egyik se tűnik majd nevetségesnek és korlátoltnak. Arra már nem veszi rá a pesszimista fantáziája, hogy azon tűnődjön, vajon a két oldal egyszer profitálhatna is akár a kölcsönös ismeretségből; teszem azt, betegségek gyógyításában vagy a közlekedés megreformálásában. A kis navinés udvarias, halk szavú és buta, mint a tyúk - tehát navinés -, de azért nem kifejezetten hülye. Időnként.

 - Köszönöm szépen, hogy elvállaltad ezt az interjút. - lép közelebb a pulthoz pár perc múlva, majd fellelkesült mosollyal hozzáteszi - Neked biztos lesz mit mondanod a témáról, ahogy így elnézem a boltot. Biztos akad egy-két furcsa eset, amikor a kezdő mágus bepislog a muglik világába, és fordítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2018. július 16. 17:01 | Link

Annamária


- Nagyszerű - közli meglehetősen lelkesen és ugyanakkor elégedetten, hiszen éppen engedélyt kapott, hogy még gyorsan befejezze, amit elkezdett. A fülhallgató mindeközben még ingaként leng ide-oda a kezében, hogy ha nem kipróbálni akarná, akár még meg is csodálhatná, milyen precízen stabilizálódik az az amplitúdó, ehelyett azonban szabad kezével nyakon csípi a jobbra-balra szabályosan himbálózó szerkentyűt és a fülébe illeszti. A laptop képernyőjét ismét hátrébb tolja, amíg derékszöget nem alkot a billentyűzettel, két kattintásból felhívja a zenelejátszó programok egyikét, ami már amúgy is ott lapul megnyitva sok másik háttérben futó program között, feltolja a hangerőt egy kis további kattintgatás révén éppen 57-re, mert az milyen szép páratlan szám (és mert imád ilyenekkel szórakozni, főleg, amióta azt olvasta valahol, hogy tudósok szerint az emberek többsége kényelmetlenül érzi magát, hogy ha a hangerőt nem páros számmal sikerül összekapcsolni, mert utóbbinak mintha köze lenne holmi harmónia-érzethez, vagy mi a szöszhöz), aztán határozottan üti le az enter billentyűt, kicsit talán túlságosan is határozottan, szinte már türelmetlenül. Jobb kezét a füléhez emeli, rászorítja a fülhallgatóra, ami attól icipicit még beljebb csusszan a fülüregébe, de ettől sem lesz jobb a hang minősége, úgyhogy kelletlen szájhúzással csap le a space billentyűre, akár egy prédáját már rég kiszemelő sas és nagyot szusszanva a füléből is kihúzza a fülhallgatót, letéve a gép mellé, amelynek monitorját máris előre hajtja ismét.
- Hát ezen még dolgoznom kell - állapítja meg csalódottan, jelezve is közben, hogy részéről egyébként most a tárgyra is térhetnek már, hiszen ez több munkába fog annál telni, minthogy most hipsz-hopsz megcsinálja. Annamari veszi is a lapot, vagy ki tudja, lehet, hogy csak alig várta már, hogy végre félretegye a kütyüt és rá figyeljen, hogy túlessenek azon az interjún is. Nem gondolatolvasó, így nem tudhatja, de mindegy is. Felkönyököl inkább a pultra, a köszönetnyilvánításra kissé hátrafeszítve a vállát amolyan büszkén, hogy hát ez csak természetes. Már eleve az is, hogy ő remek interjúalany.
- Ugyan, semmiség - közli azért egészen leheletnyit visszafogottan, de azért legyintve a kezével, mintha ez tőle lenne igazából kegy, hiszen ki nem tudja róla, hogy azért pontosan tisztában van a képességeivel, a saját fontosságát meg néha túl is becsüli. Oroszlán, kéremszépen, hatalmas, fényes, a holdról is látható egóval. Ezen nincs semmi meglepő. További könyöklés helyett azonban inkább felpattan a pultra, lábait átemeli rajta egy gyors mozdulattal, majd térdére támasztja a könyökeit, kezeit a semmibe lógatva és hanyag módon előre görnyedve hordozza körbe a tekintetét a kiállított tárgyakon.
- Jaj, persze. Kis milliót. Ez a bolt remek terep furcsa esetekhez, olykor elő is tör belőlem a viselkedéselemző és szórakoztatónak találom, hogyan fedezik fel kölcsönösen egymás világát. Számomra mágikus csodavilág egyébként a mugli technológia minden kis berkével meg zugával, de... huh, nem is olyan régen bejött egy néni. Aaaa... Horowitz néni, biztos ismered te is, itt lakik két utcányira, és nagyon aranyos, csak hát öregszik szegénykém és itt élte le az életet, mágiához szokva... szóval behozta a kávéfőzőt, amit az unokájától kapott, hogy ez nem működik. Nem ad kávét. El kellett neki magyaráznom, hogy először is nincs megbűvölve, amin gyorsan segíthetek, másodszor pedig nem fog kávét adni csak úgy, ez csak megfőzi. A telefonjával még ennél is érdekesebb köreink voltak, meg volt győződve róla, hogy ez valami patrónusbűbájféle lesz és nem tudta, hogy mire kell akkor a doboz, és még azt is meggondolta, hogy a telefon arra jó, hogy patrónust tároljon... csak akkor meg hogyan használja az ember másra, ha ott van. A mugliszármazásúaknak viszont paradicsom. Van, aki rendszeresen bejár nézelődni például...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2018. július 22. 14:26 | Link

Cameron Wallace


 - Na igen, biztos furcsa lehet az idősebb mágusoknak ez a sok mugli kütyü. - bólogat egyetértően, és nem teszi hozzá, hogy neki is az. Itt tölti a napjait ebben a nagy hodályban, aminek minden köve teli van itatva mágiával, és habár a velejéig reménytelenül mugli a szentem, itt nincs lehetősége a mugli szerkentyűk használatára. Illetve, dehogynem, lenne, lásd a boltot, ahol éppen van, csak nincs rászorulva. Nincs internete? Na és akkor mi van? Nem tud folyton zenét hallgatni? Megszokta. Így nincs elárasztva egyfolytában információval, de nem is ő a legnaprakészebb mugli a mágusvilágban. Sokkal nyugisabb az élete. Nehézkesebb is, mint a modern varázslóknak a megbűvölt kütyüikkel, de az meg nem izgatja nagyon. Amit nem ismer, az nem is hiányzik.

 - És a fiatalabbak? A született varázslókra gondolok. Mennyire gyakori, hogy elvisznek valami rúnázott készüléket? Divatosak ezek mostanában? - teszi fel a következő kérdéseit, mert ami igaz, az igaz, kicsit zavarja, hogy ennyire csúnyán el van maradva a kortársaitól. Nem akar továbbra sem csatlakozni az új generációhoz, aminek maga is a része, de azért megkeseredett vénlánynak se nagy élmény lenni így húszévesen. Időnként teljesen biztos benne, hogy tíz macskával körülvéve fog megöregedni, pedig nem is szereti a macskákat. Ő már csak ilyen maradi és zárkózott. - Bocsánat, csak nem vagyok valami naprakész az ügyben. - mentegetőzik egy félénk mosollyal (ez de navinés egy félmondat volt), de azért van itt, hogy ezen változtasson, nem igaz?
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2018. július 22. 14:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2018. július 28. 21:13 | Link

Annamária


- Azt meghiszem. Még a fiatal mágusoknak is furcsa, ha most ismerkednek vele, de azok az öregek, akik egész életükben mágiához voltak szokva, sokszor egyszerűen nem is tudnak mit kezdeni vele. Igaz, múltkor beszélgettem egy mugli származású csajszival, aki azt mondta, hogy néha a technológia még az idősebb mugliknak is gondokat tud okozni, mert egyszerűen olyan rohamos ütemben fejlődik, amihez már nem igazán tudnak alkalmazkodni - magyarázza, közben pedig lazán összekulcsolja az ujjait és kicsit még előrébb görnyed ültében. Tekintete megállapodik egy okosnak nevezett telefonon, amely az egyik üveglap mögött található. Nem is olyan régen még éppen ő rúnázta fel, mert ugyan még nincs diplomája az egyetemről, kicsit megcsúszott vele Ronan születését követően ugyanis, de azért itt már elég sokat tanult hozzá, hogy egy-egy utólagos ellenőrzés árán rábízzanak ilyen feladatokat is a raktár feltöltése és rendben tartása mellett. Végtére is ezért jelentkezett ide, hogy ezt megtanulja.
- Hát figyelj... én aranyvérű családba születtem, és nem mondom, hogy életemben nem láttam telefont korábban mondjuk, de mégis olyan volt az elején, mint valami csodabirodalom. Bele is szerettem rendesen ezekbe a kütyükbe, annyira, hogy most hétköznapi elektromágiát tanulok meg itt úgy általában a rúnázás gyakorlatát, de egyébként szerintem sokan vannak ezzel így. Láttam már pár olyan máguscsemetét is ugyan, aki ördögtől valónak tartja ezeket a kütyüket vagy éppen úgy gondolja, hogy a mágia ennél sokkal feljebbvaló, de általában rácsodálkozni szoktak, aztán meg hozzászoknak többé-kevésbé. Van, aki rá is kattan a kütyükre a végén, mint én, de úgy általában most egyébként a rúnázott fordítókütyükre van nagy kereslet. Igaz, az úgy általában van, mert mindig vannak itt külföldi diákok meg látogatók, szóval van értelme, de szeretik az emberek a zenelejátszó ketyeréket is, a gramofont meg gyakran váltják ilyen kis mütyürre, ami elfér az ember zsebében. Na meg a telefon sem utolsó a listán, van, a számítógép már kicsit kevésbé keresett, mert több vele a macera, éés... azt hiszem, ennyi úgy általában. A leggyakrabban tényleg fordítókütyüket és zenelejátszókat kell rúnáznunk máguscsemetéknek, mugliknak meg a telefont - magyaráz lelkesen, majd tenyerére támaszkodva el is löki magát a pulttól, hogy aztán leugorva lesöpörje nadrágjáról a nem létező port.
- Itt van például ez a kis gyönyörűség - szólal meg újra, két lépéssel az egyik szekrény előtt teremve, hogy az ajtaját kinyitva kivegyen belőle egy apró fehér kis szerkezetet, amelyhez fülhallgató társul.
- Ez volt az egyik első tárgy, amit egyedül rúnáztam alig pár hete. Rengeteg zene fér rá, és az ilyenekre nagy a kereslet. Szeretnéd esetleg kipróbálni? - kérdezi felpillantva, a lány orra elé tartva a tenyerén egyensúlyozott kis ketyerét, amelynek a képernyője egyelőre sötét, de ezen gyorsan segít egy gombnyomás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2018. július 31. 21:56 | Link

Cameron Wallace


 - És mit gondolsz, fel fogja váltani ez a sok félvér mugli kütyü a hagyományos varázslóeszközöket? Mármint, a gramofont a telefonok, a baglyokat az sms-ek, ilyesmire gondolok. Van rá annyira kereslet, divatosak annyira? - teszi fel a következő kérdését. - Vagy látsz arra esélyt, hogy ezekből új készüléktípusok alakulnak ki? - kezd belemelegedni a spekulálásba, és abból nehéz kirángatni, fedezékbe! - Mittudomén, a varázslók fejlesztenek valamit az okostelefonokon, mert mér ne, a mugliszármazásúak meg megpróbálják azt lekövetni muglieszközökkel, azok is fejlesztenek valamit, és így tovább, körbe-körbe? - fejezi be az agycsavarást csillogó szemekkel, mert ha egyszer beindul a fantáziája, akkor nincs megállás. Tényleg érdekes téma ez.

 - Nem, köszönöm. - lép közelebb a felajánlott eszközhöz, és pislog rá kicsit ellenségesen. - Mármint, ismerem ezeket, nyáron hazamegyek, és muglik között vagyok.. de az az igazság, hogy nincs erre szükségem. Mivel itt nem nagyon tudnék folyton fülhallgatóval a fülemben járkálni mindenhova - de, tudna, csak nem akar -, nem is nagyon hiányzik. - vonja meg a vállát tehetetlenül, mert ő ilyen kis mimóza zárkózott húsz évvel lemaradt kislányka. Nem irtózik kifejezetten a technikától, csak nem érdekli. - Amúgy is, biztos megfájdulna tőle a fejem. - teszi hozzá durcásan, majd az egészet megkoronázza egy gyönyörű öreges beismeréssel, hogy - Amúgy se tudnám, mit hallgassak, ha lenne is ilyenem. Nem vagyok az a nagy zenés, ami meg kell, az megvan gramofon az iskolában. - értsd: azt ismeri, ami megvan gramofonon. Meg a mugli nyári rádióslágereket, amiket nem lehet elkerülni, de őszintén szólva, azokkal nem szívesen sorvasztaná senki agyát sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
INAKTÍV


Cameleon
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 181
Írta: 2018. augusztus 9. 21:35 | Link

Annamária


- Nem hiszem. Szerintem tulajdonképpen nem is tudja helyettesíteni egyik a másikat, sokkal inkább kiegészítik egymást... tudod, mint a hit meg a tudomány - magyarázza közben mindkét kezét felemelve, mintha valami láthatatlan gömböket méricskélne éppen, hogy eldöntse melyik a nehezebb. Igazi ír katolikusnak nevelték egyébként, aranyvérű létére is - már csak azért is, mert politikus az apja, adni kell mások véleményére, hogy érdekli is az egész, az csak ráadás -, ennek fényében nem nehéz ilyen hasonlatokkal dobálóznia.
- Elektromágiát tanulok amúgy, már amikor nem egyebet csinálok, és nagyon érdekel, szóval olvasok mindenféle felfedezésekről meg benne vagyok ezeregy projektben az egyetemen, szóval próbálkozások vannak, sokról tudok. Még az én diplomamunkám is egy ilyen mugli és mágikus technológiát ötvöző projekt lesz, ami azt illeti. Azon dolgozom, hogy úgy manipuláljak mágikusan egy laptopot, hogy internet nélkül is összeköttetésbe tudjon lépni másik gépekkel. Az a koncepcióm alapja, hogy tulajdonképpen az internet gépek hálózata, amelyet előbb kábelekkel kötöttek össze, aztán pedig sikerült kábel nélkül is megoldani az egészet ugye, lett a wifi. Csakhogy mi lenne, ha mágusoknak nem kellene azt használni, csak bekapcsolnák a gépüket és gond nélkül tudnak kapcsolódni azzal, akivel szeretnének a mágia révén, csak egyelőre elakadtam ott, hogy ez területileg korlátozott, és rúnákkal fel tudom erősíteni a hatótávot, de még nincs meg a pontos sorrend, hogyan lehet ezt maximalizálni - közli nagyon lelkesen, hevesen gesztikulálva mellé, ahogy belemerül a saját kutatási témája taglalásába. Roppant érdekli ez az egész, hiszen akkor a mágusoknak saját kis hálózata lehetne, tulajdonképpen teljesen ingyen ráadásul, ami azt jelenti, hogy az internet fizetése helyett például többet lehet beleölni egy jó gépbe, ami nem omlik össze, amint felrúnázzák, vagy éppen bármi másba, ami igényli művészettől a természetvédelmen át a mindennapi szükségletekig. - Ráadásul ez leválthatná a baglyokat is, megelőzve, hogy elázzanak a leveleink, ha elfelejtjük vízhatlanítani őket vagy elvesszenek. A teljes bagolypostát pedig fel sem váltaná, mert a csomagokat mégsem lehet egy képernyőn áttuszkolni, szóval ezeknek még mindig ki kell egészíteni egymást, semmint helyettesíteni - teszi még hozzá, aztán megmutatja az ipodot is, és egy vállvonással veszi tudomásul a dacos választ.
- Hát jó - dünnyögi és visszazárja a ketyerét az üveg mögé, hiszen ott a helye. - A gramofonnak tényleg megvan a maga varázsa, kár, hogy a repertoár néha kicsit szűkös vagy éppen évtizedekkel lemaradott, mert nehéz követni a sűrű változásokat. De gyere, megmutatom a műhelyt, aztán Szilviával is elbeszélgethetsz, ha érdekel, mi az ő véleménye erről - közli, és ha a lány követi, ezzel már kezdetét is veszi egy teljes délutánt felölelő, hosszas kaland a boltban és a mögötte rejlő műhelyben.
Utoljára módosította:Cameron Wallace, 2018. augusztus 27. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 779
Összes hsz: 2697
Írta: 2019. szeptember 1. 21:06 | Link

Adam


szombat este | |o


Utam ismét errefele vezet, a csodaboltba. Én legalábbis annak hívom, amióta legelőször betévedtem ida, ahol mindenféle mugli- meg varázsketyere van. Ha jól számolom, most vagyok itt talán… harmadszor? Nem, negyedszer. Először ugyebár csak körbenéztem, másodszor hoztam egy tabletet rúnáztatni, amit aztán elajándékoztam. Harmadszor pár hete jöttem, csupán érdeklődni, hogy egyáltalán lehetséges-e olyat beszereztetni, amit szeretnék. Az alkalmazott hölgy, hát … fogalmazzunk úgy, hogy éppen nem volt a kedves eladók mintapéldánya. Sőt. Gyorsan tudtomra adta, hogy jöjjek vissza este, mert akkor lesz benn az, aki nagyobb eséllyel tud információt adni, mint ő és már lépett is tovább a következő érdeklődő felé. Megköszöntem kedvesen a segítségét – udvarias vagyok, na – és biztosítottam róla, hogy így fogok tenni.
Azt nem mondom, hogy könnyen vettem rá magam, hogy sötétedés után elhagyjam a kastélyt. Hiába tehetem már meg, főleg ezen a hétvégén, mégis nehezen vesznek ki az évek alatt berögződött szokások. Igyekszem hát a lehető leggyorsabban elérni az úticélom, olyan hosszúra nyújtva a lépéseimet amennyire csak lehet. Mindezt elég megfeszített tempóban. Futni azért talán mégsem fogok, bár napok óta nem kocogtam. De az már lehet, hogy gyanús lenne, hogy egy fruska így lohol este az utcákon. Hiszen nagyjából senki nem mondja meg rólam, hogy nagykorú vagyok; még én sem. De ez mellékes most, csak az a fontos, hogy végre magam mögött hagyhassam a kivilágított utcákat.
Az utolsó métereket már-már kocogva teszem meg, majd hirtelen lefékezek az ajtóban. Kicsit megtámaszkodom a térdeimen, ez a gyors gyaloglás sokkal fárasztóbb, mint a futás, de komolyan. Lihegek pár sort, bár gyanítom, hogy inkább az adrenalin a tüneteim okozója. Mintha tilosban járnék. Majd felegyenesedve megigazítom a táskám pántjait a vállamon, és erőteljesen, határozottan bekopogok. Ha minden igaz, akkor tényleg tud róla a tulaj, hogy jövök, de ebben az órában azért mégsem rontok be egy üzletbe. Végül is hivatalosan zárva van ilyenkor. Egyik lábamról a másikra álldogálva, szám sarkát rágcsálva várom, hogy bebocsájtást nyerhessek, eltűnve az esetleges kíváncsi szemek elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2019. szeptember 1. 21:21 | Link

Juhász Laura
szombat este | az ajtóban | x

Tegnap éjjel ki sem mozdultam a házamból, ezért úgy gondoltam, ma esetleg a boltba elfáradhatnék legalább, ha már rendszeresen ilyenkor szoktam. Ezzel talán már számolnak Ilosvai úrék is, legalábbis mindig vár rám valami üzenet vagy egyéb érdekesség. Ezért jó kötelességekre kényszeríteni magad, hogy legyen, ami akkor is kicsal a lanyha semmitevésből, amikor semmi kedved kilábalni belőle. Ami nálam ugye elég általános. Az élet viszont nem habos torta, többszáz évnyi főleg nem, bár engem ugyebár az se villanyozna fel, ha az lenne.
Ismerős árnyalak veszi hosszú lépteit személyemben a falu esti békéjében, mígnem elnyel a bolt. Felnyomom a varázslat hajtotta lámpákat, noha nekem nincsen szükségem rájuk, ezzel jelzem a külvilágnak, hogy itt van valaki, szabad a bejövetel. Hiába régi, nyikorgós a parketta, nem nyög bakancsom alatt, ahogy a pulthoz sétálok. Előveszem alóla a papírokat, átnézem, mik történtek az elmúlt napokban, van-e bármilyen új, különleges az árukészletünkben, vagy olyan vevői igény, amibe beletört még szakavatott mestereink bicskája is.
Valaki nagyon siet odakint, pulzusa és légzése mindennél jobban árulkodik erről. Nem egy könnyed, éjjeli futásról van szó. Az illetőnek célja van. Az üzlet előtt lelassít, kifújja magát. Ide jött volna? Felpillantok az ajtó felé a bőrkötéses jegyzetekből és hamarosan érkezik a kopogás. Becsukom szépen a vaskos füzetet és indulok a bejárathoz. Nem sietem el, magas, sötét formám viszont hamar kivehetővé válik odakintről. Nemsokára nyitom az ajtót és megfoghatatlan, hátborzongatóan nyugtató tekintetemmel végigmérem a fiatal lányt. Nem mondok semmit, csak félreállok az útból és élettelenül lendítem hosszú, fehér kezem, groteszk komornyikként invitálva beljebb a kedves érdeklődőt, bármi hozta is ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 779
Összes hsz: 2697
Írta: 2019. szeptember 1. 22:20 | Link

Adam


szombat este | |o


Egyre nyugtalanabbul toporgok az ajtóban, pedig hát tényleg nincsen abban semmi sem, hogy éjszaka egy zárt bolt előtt ácsorgok. Oké, hivatalosan van csak zárva, mert lámpa fénye világlik odabenn. És hamarosan már egy közeledő sziluett is látszódik. Hangosan fújom ki a levegőt megkönnyebbülésemben. Bevallom őszintén tartottam tőle, hogy az a lány csak felültetett és nincs is itt senki. Szóval határozottan örülök annak, hogy feltárul az ajtó, el is mosolyodom hát gyorsan.
Nem tudom mire vélni azonban azt, ami történik. A mosoly lassan eltűnik és rossz előérzetem lesz, már csupán attól is, hogy a hórihorgas alak mindenféle látható érzelem nélkül végigpillant rajtam. Nyelek egyet, igyekszem leküzdeni egyrészt a hirtelen rám törő vágyat, hogy azonnal fordítsak hátat és meneküljek el innen; másrészt pedig próbálom elérni, hogy ez ne látszódjon rajtam. Csupán biccentek egyet az invitálásra, vetek még egy pillantást a kihalt utcára és belépek a boltba. Érdekes, hogy eddig mennyire örültem annak, hogy egy lélek sem járt errefelé; most pedig azt kívánom, hogy bár zsúfolásig tele lenne, méghozzá fényes nappal.  Teszek pár lépést, hogy az általam biztonságos(abb)nak tartott távolságba kerüljek a férfitól, majd hirtelen felé perdülök.
- Elnézést a késői zavarásért Mr. Kensington – szólítom meg udvariasan a tulajdonost. A nap nagy részében a nevét motyogtam, hogy ne felejtsem el, ha már ilyenkor török rá. Kicsit zavarodottan babrálok a táskám pántjával, enyhén rémisztő nekem ez a helyzet. És valljuk be a velem szemben álló férfi sem éppen öhm, szokványos kinézetű. – Az alkalmazottja mondta, hogy esetleg Ön tud segíteni, meg, hogy jöjjek bátran, szól Önnek.
Legalábbis mintha valami ilyesmit motyorgott volna a lány, miután én elköszöntem tőle. Mindenesetre inkább elhallgatok, mielőtt hadarva előadnám a jövetelem okát. Talán megerősítést várok, hogy tudja ki vagyok, tudja miért jöttem. Talán, hogy el sem kell mondanom, hogy mit szeretnék, már rögtön elmondja, hogy lehet-e vagy sem. Igen, ennek örülnék. Akkor hamar végeznénk. Vetek egy pillantást az ajtó felé önkéntelenül, de ha tudatában is lennék tettemnek sem tudnám a miértjét. Csak … szeretnék megint odakint lenni. Vagy még inkább a kastélyban, a szobámban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2019. szeptember 1. 23:40 | Link

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

A bagolyköves kétszer is meggondolja, bejöjjön-e. Ez mondjuk elég szokatlan a fajtájától. A Mágustanoda lakóit már a kezdetektől egy külön kategóriaként kezelem. Jellemzőjük a meggondolatlan, önveszélyes, merész viselkedés. Nála kivételesen nincs szó ilyesmiről. Viszonylag kevés ilyen akad köztük, ám minden alkalom becsülendő. Nem azért, mert imádom, ha rettegnek tőlem, hanem mert hasznosnak tartom, ha így tesznek. A saját érdekükben.
Berakom mögötte az ajtót és komótosan lépek utána. Finoman megrázom a fejem, jelezve, hogy ebből ne csináljon gondot, nem zavar. A mozdulattól hosszú hajam kicsit még jobban arcomba sodródik. Elsétálok mellette nesztelen járásommal, vissza a pulthoz, behúzódva mögé, miközben hallgatom. Kifejezéstelen, sima vonásokkal veszem tudomásul, miért érkezett, aztán ismét felnyitom a bőrkötéses jegyzetfüzetet. Nem szólt ugyanis Szilvia nekem, legalábbis nem láttam üzenetet tőle sehol, evégett lapozok a legfrissebb oldalra, hátha csak elkerülte valami a figyelmem. Vékony, sápadt ujjamat az írásra bököm és húzom rajta végig, így tallózva. Semmi.
- Miben tudok segíteni? - szólalok meg végre monoton, rekedtes baritonomon, vetek egy pillantást a lányra, aztán magamhoz veszek egy darab papírt, rákörmölve zseniális, ám alapvetően pokróc alkalmazottamnak, hogy legyen szíves jobban figyelni az üzenetek átadására, mert itt van éppen egy vevő, akinek nem tudtam a jöttéről, pedig kellett volna; ezt a lapot pedig becsúsztatom a vaskos jegyzetkötetbe és lezárom. A kis boszorkánynak nem fogom az orrára kötni Szilvia bakiját. Mindenkivel szemtől szemben vagyok kemény, a hátuk mögött pedig védem őket. Megerősítést tehát nem kap tőlem bár a lány, viszont állok szolgálatára.
Fél tőlem. Szerintem ugyan nem tudja, kivel is van pontosan dolga, ám félni fél tőlem, valószínáleg egyszerűen miattam, mint jelenség miatt, másfelől pedig a szokatlan légkör miatt, ami övez engem és amiatt a -valószínűleg számára még ismeretlen- fény miatt, ami régi tekintetemben ül. Látom, hallom, érzem rajta. Szíve fülemben kalapál, vére buzgón áramlik. Nincs mit tennem ez ellen. Ha nyugtatni próbálnám, csak jobban felizgatnám. Mit mondhatnék? Ne izguljon, nem harapok? Ez egy részt nem helytálló, másrészt semmit nem javítana a helyzeten. Úgyhogy csak lassan pislogva, türelmesen szemlélem őt, várva, hogy megtudjam, miért tért be hozzánk. Kétlem ugyan, hogy többet tudnék tenni érte, mint Szilvia vagy Ilosvai úr, ám kolléganőmnek biztos megvolt rá az oka, hogy hozzám hajtotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 779
Összes hsz: 2697
Írta: 2019. szeptember 3. 20:24 | Link

Adam


szombat este | |o


Nem tudnám megmondani, hogy mitől tartok úgy igazán. Hogy mi váltja ki. Maga a férfi, vagy a furcsaságok, amik körüllengik. Vagy az, hogy tényleg este van, sötét, én meg itt bóklászok az utcán és bemegyek önszántamból (!) egy boltba, ahol csak mi ketten vagyunk. Az idegen meg én. Nem kell zseninek lennem, hogy azonnal átlássam nem sok lehetőségem lenne elmenekülni, ha bármi balul sülne el.
Nem tűnik fel az, hogy nem hallom a léptei koppanását. Vagyis valamit észlelek, valami furcsaságot, de nem tudnám behatárolni, hogy mi is az. Minden furcsa most. Csendesen álldogálok, amíg előkerül a notesz és azt szemléli, hosszúkás ujjaival követve a sorokat. Egy pillanatra összébb húzom a szemeimet, de mire észlelhetném ezt, már ismét normálisan pislogok. Nem tartom a legjobb ötletnek megzavarni. Az alvó oroszlánt sem böködjük, nem?
Kérdése teljesen tárgyilagosan cseng a fülemben, és azonnal egy apró biccentésre késztet. Rendben, akkor előadom megint az elképzelésemet, nagyjából. Azt észre sem veszem, hogy be sem mutatkoztam, de hiszen eleve voltam már itt, biztos leírta a lány ezt az infót is.
- Azt szeretném megtudni, hogy … szóval szeretnék egy speciális zongorát, és nem tudom, hogy egyáltalán lehetségesek-e azok az átalakítások, amiket szeretnék – a kezdeti megtorpanás után sikerül teljesen összeszedetten végigmondanom a kis bevezetőt. Aztán hagyok egy rövid szünetet, tűnődve figyelve a pult mögött álló szokatlan alakot. Hátha már ezen a ponton azt mondja, hogy kizárt és mehetek is el innen. – Mivel a kastélyban lakom még, így értelemszerűen egy sima hagyományos hangszer nem éppen a legmegfelelőbb, útban lenne mindenkinek. Szóval azt szeretném, ha bármikor le lehetne kicsinyíteni, teszem ezt egy kis medállá, amit nyakláncra lehet tenni. És ha úgy szeretném, akkor meg visszanagyítom. Anélkül, hogy bármiféle kárt szenvedne, vagy használhatatlanná válna – speciál tudok bűbájt, amivel lehet kicsinyíteni és nagyítani tárgyakat, de biztos nem mernék megpróbálkozni vele. Nem tudnám rávenni magam, hogy esetlegesen kárt tegyek a hangszerben.  – Továbbá azt is szeretném, ha ellenálló lenne hát, főleg a vízzel szemben. Illetve a súlya is problémás lehet. Mert hát tudja, ha mondjuk egy kis ladikon szeretnék éppen zongorázni … - fejezem be elpirulva. Egész tárgyilagosan el tudtam mondani az elvárásokat, egészen a vizes dologig. Nos igen, hydromágus vagyok, nem árt ha nem teszem tönkre véletlenül. Az meg, hogy könnyű legyen, tényleg fontos. Bár ténylegesen ki az a hülye, aki a víz közepén egy nagy darab deszkán akar zongorázni? Hát én. Ki más. Zavaromnak van más oka is, mégpedig a pénzügyi rész. Mert már maga egy zongora sem olcsó mulatság, ám ezek a módosítások... – már ha megvalósíthatóak – nem hiszem hogy filléres munka lenne. Ó igen, és persze a munkadíj. Az lenne a legjobb, ha a sajátomat tudnák átalakítani nekem, de erre nem sok esélyt látok. Már ha egyáltalán megoldható ez az egész.
- Ó és persze azt sem bánnám, ha rögzíteni lehetne vele a lejátszott darabokat, hangokat valamiféle adathordozóra rögzítve. De ez már tényleg luxus-kérés lenne. Nos, Ön szerint megvalósítható bármi is ezekből? – kérdezem leheletnyit oldalra döntött fejjel, a szám sarkát beharapva. Nemleges válaszra számítok, jobb esetben csupán arra, rosszabb esetben pedig némi kioktatásra is, hogy mennyire nem vagyok én tisztában a dolgokkal. Mégis reménykedve nézek bele azokba a fura szemekbe pár pillanatig, majd lesütöm tekintetem. Rossz ötlet szemezni egy vámpírral … nem mintha tudnám, hogy beszélgetőpartnerem az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1243
Összes hsz: 8047
Írta: 2019. szeptember 11. 23:54 | Link

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Semmilyen vonásokkal hallgatom őt. Pedig a zongora említése felkelti az érdeklődésem. Csak hát látni ezt nem igazán lehet rajtam, ahogy nagyjából soha semmi mást sem. Bár, akik közel állnak, idővel ráállnak rezdüléseimre és érzékelik az árnyalatnyi különbségeket, amik véleményemet, hangulatomat jelzik. Lassan kibontakozik, milyen ügyben fordult a bolthoz és nem csodálkozom, hogy kolléganőm elküldte. Mondjuk ki: lepasszolta nekem. Nem azért, bár elég meredek az egész, legalábbis nekem elképzelésem sincsen, ez hogyan volna kivitelezhető, semmi Ördögtől való nincs abban, amit szeretne, csak éppen...
- Ez nem igazán a szakterületünk - kezdem ezzel, miután végighallgattam.
- Így sajnos azt sem tudom, megvalósítható-e - vallom meg neki, hiszen álltatni sem szeretném. Nem kezdek neki felsorolni, akkor mégis mivel foglalkozunk itt. Ha rákérdez, akkor természetesen tájékoztatom. Addig minek traktálnám olyanokkal, amik neki jelenleg nem fontosak? Mire megy vele, hogy bármilyen mugli dolgot varázslattal működővé tehet, vagy hogy mágikus ketyeréket vásárolhat, ha egyszer neki egy zsebre vágható zongora kell? Hm. Na várjunk csak...
- Viszont nagyon sok olyan szintetizátor van már a piacon, ami hangzásban kiválóan hoz egy zongorát és egy táskában bárhova elvihető. Ezek már rendelkeznek beépített memóriával is, amik igény szerint rögzítik a lejátszott dallamot. A vízállóságát szerintem meg tudjuk oldani, illetve nyilván felrúnázzuk, hogy működjön mágikus környezetben is - jutok aztán persze egyből néhány javaslatra, amit megosztok a lánnyal, végig ugyanabban a színtelen tónusban beszélve, fiatal, izgatott vonásait figyelve. Bátran használok varázstalan kifejezéseket, mert ő is használt ilyeneket, így feltételezem, nem okoz gondot a számára megértésük. - Ezeknek persze megvan az ára - bólintok nyomatékosan, hogy ne ringassa magát semmilyen ábrándban azt illetően, hogy könnyen megfizethető vagy egyáltalán bármennyire az a számára ez. És akkor még csak magáról a hangszerről beszélünk, a rajta végrehajtandó bűbájokról egyáltalán szó sem esett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza