A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=732212#post732212][b]Machay Ilián - 2018.08.18. 09:58[/b][/url]

Ha azt hitted, hogy jó móka lesz fánkokkal ellátni a terhes unokanővérem, hát akkor barátom, nagyon tévedtél. Pedig tényleg jó ötletnek bizonyult, még Maris, a nő, akin látszik, hogy jó fánkokat árul, szóval még Maris is azt mondta, hogy ez egy csodálatos ötlet, csak éppen arra nem számított, hogy az unokanővérem éppen egy midlife crisis kellős közepén lesz amikor betoppanok a fánkokkal, mert kihízta a kedvenc fehér ruháját (amúgy tényleg, mármint érted, ott van egy gyerek a hasadban, mire gondoltál, majd nem fogod kinőni az xs-es ruháid, vagy mi?), szóval miután fél órán át kiabált velem (amitől rendesen ideges lettem ember, még a rúnám is égni kezdett) úgy döntöttem, inkább ott hagyom a francba, mielőtt úgy rendesen visszakiabálnék neki. Szóval ez vezetett ide.
Itt pedig úgy érzem, helye van a másik személyes élettapasztalatomnak, miszerint ha egyszer olyan erőd van, ami bármelyik másik félvélát gond nélkül vágná a falhoz, és feszült vagy, amitől egyértelműen kevésbé van kontroll alatt az erőd, mert ember, még mindig csak egy féllény (vagy háromnegyed lény, ez most teljesen irreleváns) vagyok, nem isten, hogy ezer dologra tudjak figyelni amikor épp nem dolgozom, szóval ha már ilyen erőd van, akkor egyszerűen csak jobb napszemüvegben lenned nulla-huszonnégy, és akkor majd az emberek nyolcvan százaléka fog tartani tőled annyira, hogy ne akarjon a közeledben lenni azért, mert egy férfi vélaszármazék vagy.
Úgyhogy lényegében attól a ponttól kezdve, hogy ki tudom zárni, hogy idegesítő hétköznapi emberek fröcskölik a képembe meggondolatlanul és teljesen tudatlanul a vizet, egészen nyugodtan el tudok lenni.
A családom hangjai után a családom barátainak a hangjai azok, amik mindig, mindenkor képesek beszűrődni a tudatomba, vagy azért, mert annyira idegesítőek, vagy azért, mert megéri jóban lennem velük - Emese speciel egyik kategóriába sem esik bele, mert semmi hasznom nincs belőle, és általában ugyanannyira utálja a világot, amennyire én lenézek rá, szóval csak fogadjuk el a tényt, hogy amikor kinyitom a szemeim, akkor könnyen össze tudom kapcsolni a képet a zajjal (mert mégis honnan érteném én, hogy mit mormog a bajsza alatt? Csak viccelek, remélem, hogy nincs tényleg bajsza.) Egy kiszélesedő mosoly kíséretében tolom fel a fejemre a napszemüvegem, majd lököm el magam a széltől, aminek eddig neki voltam dőlve, hogy amikor odaérek mellé, egy egyszerű mozdulattal a mutató- és hüvelykujjam közé csípjem a napszemüvegét, és leemeljem azt a csodás kis arcocskájáról. Nem különösebben félek attól, hogy ő majd visszakézből felpofoz, azért elég jók a reflexeim ahhoz, hogy az ilyeneket kivédjem.
- Kiengednek gyerekeket ilyenkor a kastélyból, hm?