A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Lora FontaineAnyáék azzal kezdték kioktatásomat a Bagolykő előtt, hogy tanuljak jól, viselkedjek illemtudóan és barátkozzak sokat. Nem mintha ezt nagyon mondogatni kellett volna, hiszen mindháromra törkedtem, amennyira csak képes voltam. A barátkozás mégsem olyan könnyű, mint azt az ember először gondolná. Főleg ha az ember annyira idegesítően pozitív, mint én. Lora mégis látott bennem valamit, úgyhogy megbeszéltük, hogy elfutunk a fojtogató hőség elől. Természetesen hogy indulhatna egy ilyen nap? Az ébresztőt beállítottam előző este, jóval a megbeszélt időpont előtt, hogy még a reggeli jógára is legyen időm. Az ébresztőóra csörgött, én pedig már bántam az előző esti sokáig fennmaradást. Kikapcsoltam a folytonos csörgést és morcosan fordultam a másik oldalamra, aztán eszembe jutott Lora és, hogy nekem ma programom van, úgyhogy még mindig csukott szemmel lerúgtam magamról a takarót. Felkeltem és nekiálltam a reggeli gyakorlatoknak. Lassan csináltam, miközben figyeltem arra, hogy egyik elgémberedett tagomat se húzzam meg, ahogy azt néha sikerül megtennem, mikor sietek. Közben ezernyi gondolat forgott a fejemben. Amint végeztem a kötelező mozgással, elvégeztem az olyan reggeli teendőimet, mint fogmosás, fésülködés és gyors hidegzuhany, hogy mindenképpen felkeljek. A szekrényem előtt állva döbbentem rá, hogy nincs ott a fürdőruhám, ahol általában, de még volt időm a megbeszélt találkozóig, így nem siettem el a dolgot, csupán elkezdtem kipakolni a szekrényem tartalmát. Közben találtam egy papucsot meg egy vászontáskát, amit azért hoztam, hogyha itt vásárolni megyek, ne kelljen azzal az átlátszó zacskóval szennyeznem a környezetem. Mindkettő kapóra jött jelenleg, így a táskába pakoltam a papucsot, a törölközőt és a hajcsatot, ha végül úgy döntök, hogy kontyba teszem a hajam. Az egész szekrény átnézése után sem találtam a fürdőruhát, így rácsörögtem anyura, hátha otthon maradt. Az öcsém vette fel a telefont és hangjára minden addigi csekély idegességem elszállt. Megkérdeztem, nem látta-e a sárga fürdőruhám, mire azt válaszolta, hogy pont tegnap találták meg a téli ruhák kiválogatása közben. Csodás. Az egyetlen ötlet, ami eszembe jutott, hogy vennem kéne egy újat. Amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem, magamhoz kaptam a táskám és lerohantam a márványlépcsőn. A faluig futottam és csak remélni tudtam, hogy Lora is késik egy kicsit. A táskámban kutakodtam, hátha tudok írni neki egy szedett-vedett SMS-t, így rohanás közben, miszerint késni fogok, de mindent megmagyarázok majd, de a sietség következtében, a toronyban hagytam a telefonom. Danka, Danka, ha sietsz, csak elhagyod a fejed! Csendült a fejemben anya hangja, de már nem akartam visszaszaladni és nagyon reménykedtem, hogy Lora megvár és nem megy el. Berontottam az első ruhaüzletbe, amit megláttam és érdeklődtem fürdőruha iránt. A hölgy mosolygott és azt mondta, hogy nemrég érkezett egy szállítmány, de ha annyira kell, akkor felbontja a dobozt, mire én csak hevesen bólogattam, közben pedig lihegve próbáltam lenyugtatni a légzésem. Az eladó egy fehér színű, zöld levelekkel tarkított fürdőruhát rántott elő és mielőtt kivehette volna az újabbat, hogy megmutassa, hogy néz ki, elé toltam a pénzt, megnéztem a méretet és rohantam is a Barlangfürdőbe. Végigfutottam a következő utcákon és hasonló hirtelenséggel váltottam jegyet. Mikor beértem, a szívem lassabban kezdett dobogni és az idegességem is eltűnt, hiszen Lora ott állt, Aladárral. Ledobtam a cuccaimat és mielőtt bevetettem volna magam egy öltözőbe, a lányra mosolyogtam:
- Bocsánatot kérek. Elmagyarázom. - néztem rá és elmeséltem az egész reggelemet.

        Lora Fontaine

Lora

-Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá. - Imádom a fürdőruhád színét!
Mikor kisebb volt imádtam úszni, mindig engem parancsoltak ki utoljára a medencéből. Amikor pedig a Balatonra vagy tengerhez mentünk, alig bírtam kijönni. Egyszer Görögorszgban előbb felkeltem, mint a többiek, így lementem fürdeni. Persze, baj lett belőle meg minden, de nem bántam meg. Aztán az évek múlásával, ez a fajta vízimádat lassan összement. Mármint most is szeretek úszni, ám ahogy idősebb lettem, elkezdtem más tevékenységek iránt is érdeklődni (meg balettozni is elkezdtem, ami majdnem mindentől elvette az időt). Úgyhogy ez a kalandnak olyan gyerekkor fílingje volt, hogy nem csak a vízben, de a nosztalgiában is úszkáltam. El sem tudtam volna képzelni, hogy ennél jobban töltsek el egy nyári napot. Áldottam Lora ötletét, egyszerűen minden olyan jó volt. Muszáj lesz felhívnom ezek után Oliékat és kikényszeríteni belőlük, hogy menjenek el pancsolni egyet gondoltam, hiszen az otthoni családomnak tudtommal nem volt túl sok programja. Hiába, mindig én szerveztem mindent, így nélkülem kicsit bezárkóztak. Úsztam pár kört, majd Lorához fordultam:
- Mondd, hogy nem csak én élvezem ezt az egészet ennyire. Remélem, te nem unod halálra magad velem. Nem vagy éhes? - kérdeztem, mert bármennyire is jó volt ez a hely, reggeli hiányában kissé megéheztem. Na, meg nem akartam, hogy szegény lánynak miattam kelljen óráknak tűnő perceket tölteni egy olyan helyen, amit nem is élvez.

Lora