36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Barlangfürdő - Lora Fontaine hozzászólásai (14 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 21. 13:52 | Link

Mel Smiley

Kibírhatatlan meleg uralkodik a kastélyban, nyitott ablakok mellett sem lehet aludni. Bár az Edictumban azt olvastam, pár nap múlva eső ígérkezik, hiába fürkésztem a jelenséget, sehol sem találtam. Már régóta terveztem, hogy írok egy levelet Van den Berghnek, hogy cserélje le az időjósukat, mert csapnivaló, sosem jutottam el odáig, hogy meg is cselekedjem.
Aladár már szétnyüszítette a fejemet, ilyen nagy melegben rendkívül melegíti a bundája, ezért úgy határoztam, hogy kirándulni fogunk, meg is ígértem Melnek, hogy 3-kor itt leszek a Barlangfürdő bejáratánál. Valóban meg is jelentem a kért időpontban, de a becsekkolásnál adódott némi probléma:
- Figyelj kiscsaj, a kutyádat nem viheted be, ez nem olyan fürdő - kötött belém az egyik jegyértékesítő, amire nagyot nyeltem, hisz én meg Aladár olyanok voltunk, akár Stan és Pan, elválaszthatatlanok. Valószínű, Alcsi is érzékelhette a helyzet súlyosságát, mert shrekmacskakutya szemekkel könyörgött, hogy vigyem   oda, ahova egyáltalán nem engedték.
- Tudod, szeretlek Alcsi, de ide nem jöhetsz - erre felvonyított és ugrálni kezdett a levegőben. Gondolom, tiltakozni akart, de akkor egy erős kéz megragadta és elvitte a kutyamegőrzőbe.
- Merlinkém, azért lehetnének körültekintőbbek is - csattantam fel, szúrós szemekkel vizslattam a személyzetet, de szerintem tudomást se vettek róla, miken megyek keresztül. Még annyit sikerült belesuttognom a levegőbe, hogy ne félj, visszajövök hozzád, de engem is betoloncoltak a fürdőnek nevezett tömegelnyelő helyiségbe. Mel már ott üldögélt, gyönyörű bikinijében szinte kitűnt a tömegből. Közelebb léptem hozzá, majd közöltem vele:
- Nekem még át kell öltöznöm, de pár perc és jövök, ne haragudj, adódott némi probléma - közben meg imádkoztam, hogy a sok elfogyasztott édesség, ne egyszerre, hanem nyomokban jelenjen meg túlsúlyként a testemen.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 21. 14:03 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 21. 14:55 | Link



háttérben szóló zene

Az öltöző részt ki is hagyhattam volna, csak úgy ruhástól bele a medencébe, akkor talán nem szomorodom el annyira, mint amennyire tettem.
Most mégis miért kell ilyen falatnyi ruhadarabokban fürdőzni? Miért nem mehetünk vissza a 80-as évekbe? Akkor még nem létezett ennyi Palvin Barbara testet kívánó bikini - azért három szettet is bepakoltam a tágító bűbájjal ellátott táskámba, biztos, ami tuti alapon, plusz volt benne kutyaeledel meg különböző játékok Aladárnak, aki be se jöhetett. Végtelenül szomorú voltam, Mel meg körülbelül ugyanennyire türelmes, teljesen meg is lepődtem. Miután sikerült megküzdeni a bikini rémálmokkal, még pár percig nézegettem magam, majd kilépve egy jó nagy törölközőt borítottam a testemre, rajtam aztán senki nem fog legelészni.
Szemeket legeltetni menjenek ki a rétre, szép zöld a gyep, napos az idő, hajrá, hajrá - lendületes léptekkel haladtam a kívánt cél felé, kicsit kényelmetlen volt a kültakaró, itt-ott szorított, de meg voltam róla győződve, hogy másnak is szorít, hisz végtelen molesztáló egy viselet.
Ahogy Melhez érkeztem, egy nagyobbacska gyerek úgy döntött, fejest ugrik a medencébe, volt rajta pár kiló, ezért akkora fröccsenést idézett elő, hogy mi is kaptunk belőle.
- Mi a sz... - ki se tudtam mondani, már csuromvizes hajjal álldogáltam Mel előtt.
- Azt hiszem, ezt a fürdőzést nem nekem találták ki, de te milyen szépen le vagy barnulva - dícsértem meg Melt, látszott, hogy ő már régóta készül a nyárra, nem csokikkal, hanem mondjuk szolival, ami nekem is ideális lett volna, úgy rikított a bőröm, akár egy hófehér nyúl szőrzete.
- Milyen újságok ezek? - érdeklődve hajoltam közelebb hozzá.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 21. 15:12 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 21. 16:08 | Link

Mel Smiley


- Nem, dehogy, csak én ilyen kis...
- zavarodottan a hajamba túrtam, gondolatban kiegészítettem azzal, hogy töltött káposztára hasonlító, előző nyáron sok édességet magamévá tevő, de egy szebb jövőben reménykedő hölgyemény vagyok, aztán csalódottan elhallgattam. Beszélnek helyettem a narancsbőreim, amik fel-le fityegnek a nem kívánt helyeken. Én már beletörődtem ebbe, az edzőtermi harcokat is hanyagoltam, maradt a fagyi evés meg a bikiniszüzesség fogadalma minden nyáron. Mert bizony minden évben van egy meleg időszak, ami arra készteti az embert, hogy törölközővel az oldalán takargassa a feleslegeit. Persze Mel mit tudhatott erről. Gyönyörű testére szinte mindenki felfigyelt, aki a medence mellett tartózkodott és nem behunyt szemekkel monitorozta az eseményeket. Hosszas tépelődés után, hogy levegyem vagy ne vegyem, vagy mi legyen csak ledobtam magamról a védőhálót, pedig nem is egy férfimagazin fotózására készültem, csupán egy csobbanásra a vízben újdonsült barátommal a rellonos csajszival.
- Ugye, milyen bosszantóak ezek a gyerekek? Nem értem, hol van az anyjuk
- fordultam Mel felé, ahogy haladtunk a medence közepe felé, még szoktam a víz hőmérsékletét, de jó volt ez a felfrissülés, már nagyon kellett. Sajnáltam, hogy Aladár nem lehet itt velünk, kicsit el is torzult az arcom, amikor arra gondoltam, hogy milyen körülmények között lehet az ebmegőrzőben.
- Szerinted, mi lehet Aladárral? Remélem, hogy nem fognak kutyaszalámit készíteni belőle. Hallottad, hogyan beszéltek velem? - kérdeztem teljesen kikelve magamból. Igaz, volt már ilyenben részem, de ez különösen bántott, ráadásul pont egy gyenge pontomat kellett kikezdeni. Aladárral évek óta össze vagyunk nőve. Lopva még oda-odapillantottam a személyzetre, bármelyik pillanatban szívesen kibeleztem volna őket, de sajnos nem lehetett.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 21. 18:06 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 21. 17:59 | Link

Mel Smiley

ilyen szépet választottam

Mel higgadtsága nyugtatóan hatott rám, megszűnt az aggodalmaskodásom Aladár iránt, viszont a súlyommal még mindig nem voltam kibékülve. Örültem a bóknak meg minden, de egy kicsit kövérebbnek láttam magam a szükségesnél, mintha néhány gombóc fagyival sikerült volna többet ennem. Persze, próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, de nagyon ragaszkodóak voltak, úgy beépítették magukat a szürkeállományomba, hogy egy hosszabb terápia sem iktatta volna ki őket. Szerencsétlenségemre.
Azért felfigyeltem a bikinim szépségét dícsérő szavakra, kicsit el is pirultam, ez olyan Navinés szokás, szeretünk jelet adni a zavartságunknak.
- Nagyon köszönöm - feleltem Melnek. Nekem is tetszett ez a pöttyös darab, olyan kis retró  és nagyon szerethető. A háromból mégiscsak ki tudtam választani egyet, ami jó. Erre a gondolatra el is mosolyodtam, a bosszús hangulatom másabb vizekre evezett, de nem medencézett velünk, az fix. Teljesen egyetértettem Mel szavaival, és meglepődtem, hogy vele milyen kedvesek voltak:
- Jobb is, hogy szívélyesen bántak veled, biztos, jól elagyabugyáltad volna őket - ahogy kimondtam ezt a mondatot kicsit összeszaladt a szemöldököm, nem voltam biztos abban, hogy sikerült jól ejteni, de majd, ha nem érti Mel, jelez, nem tudok jobb alternatívát.
- És, hogy tetszik a víz? - próbáltam terelni a beszélgetésünket, a személyzet már pont eléggé elrontotta a kedvemet, nem akartam, hogy a figyelmem középpontjába kerüljenek. Meg gondolom Melnek is voltak jobb témái, időnk is bőven akadt válogatni közülük.
A medence elég furfangosnak mutatkozott, a hangulatunknak megfelelően változott, mikor, melyik emberből merítkezett, most éppen belőlem. Gyönyörű lila színekben pompázott, egészen fel is villanyozott ez az összkép:
- Ah, nagyon szuper, ez a kedvenc árnyalatom - hangot is adtam az elégedettségemnek, de lehet nem kellett volna, az arcomból le lehetett olvasni, hogy boldog vagyok.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 21. 18:16 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 22. 00:04 | Link

Mel Smiley

A fájdalmas következményei lesznek felcsattanásra vadul bólogatni kezdtem, akár egy mugli kocsi műszerfalán elhelyezkedő aranyos kiskutyus. Habár Mel nem emlékszik a történtekre (remélhetőleg), nekünk is volt egy kisebbfajta nézeteltérésünk, pár nappal ezelőtt az erkélyen. Még szerencse, hogy némi tündérporral jobb belátásra tudtam téríteni, pedig ahogy elnéztem, szívesen küldött volna melegebb éghajlatra.
A rellonosok természete távol esett az enyémtől, és ez - a puszta tény - az esetek többségében kellően meg is botránkoztatott, de azért kezdtem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy vannak ilyen emberek is a világon.
Valószínű, Voldemort se a Navinéból került ki... - ahogy ezeken morfondíroztam, kisebb rémület telepedett az arcomra, reménykedtem, hogy Mel nem fogja firtatni a jelenség okát, hisz nem igazán tudtam titkolni azt, ha valami bántott. Persze, adódtak kivételes alkalmak is, amikor hatalmas lakatot tettem a számra. Ilyen volt ez is.
Egyensúlyozva a hazugság és őszinteség hullámai között, haladtam kifelé a medencéből, ugyanis egyre jobban kezdett zavarni a középen tomboló kisgyerekek hangzavara, meg jobban szerettem a medence szélén üldögélni már kislány koromban is. Valahogy féltem a víztől, elmerülni a dolgokban számomra mindig azt jelentette, hogy valaminek teljesen át kell adni magam, és ez egyszerre volt ijesztő és kiábrándító is a számomra. Mel is velem tartott, ő a padokat célozta meg, bár nem hiszem, hogy neki oly nagy szüksége lett volna szilárd támpontokra az életében. Nagyon határozott és magabiztos lánynak tűnt, el se tudtam képzelni, hogy olyan lelki tusákat vív, mint amiket én vívok, nap mint nap magamban. Persze, mindig ilyenkor derül ki, hogy a legerősebb emberek szoktak a leginkább ingatagok lenni, de én mégis abban a hitben maradtam, hogy ő rendkívül szívós és talpraesett, hisz semmi sem adott okot arra, hogy mást feltételezzek.
Zavartan pislogtam Mel felé, teljesen elöntöttek a gondolatok, mint kis buborékok úszkáltak a felszínre, s őszintén megvallva nem nagyon tapasztaltam ilyet mióta a kastélyban tartózkodtam. Igaz, próbáltam magamba fojtani mindent, amit csak lehetett. Úgy őszintén beszélgetni, kiönteni a szívemet még senkinek nem volt alkalmam.
Egy medencézés se kellene, hogy erről szóljon, ezért is ráztam fel magam, Melnek szüksége volt a társaságra, nem egy ilyen melankólikus, önmagában vívódó, furcsa hölgyeményre:
- Látom, már egész kényelmesen elhelyezkedtél - jegyeztem meg, és egy árnyalatnyival derűsebbre színeződött az arcom. A víz most zöld színekben pompázott, ez teljesen lenyugtatott. A természet, a virágok, a friss levegő bármikor ki tudtak zökkenteni az elég szélsőséges hangulati állapotaimból. Ahogy Mel hozzámszólt, az is jól esett, egyre vidámabban feleltem szavaira:
- Kellemes, már nagyon hiányzott egy jó kis mártózás -  mostanában a relaxálás valahogy kimaradt, és ennek hiánya jócskán rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.
- Miért, te nem szoktál úgy lelkesedni, mint egy gyerek? - vontam össze a szemöldökömet és akaratlanul megjelent a hangomban valami dacosság, jelezve azt, hogy tulajdonképpen mindenki gyerek, miért is ne örülhetnénk az élet apró dolgainak?
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 22. 00:23 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Gyilkos hangulatok
Írta: 2017. július 22. 17:31
| Link

Mel  Grin

A Navinések.... hát igen, megérdemelnének pár fejezetet Rowling könyvében, de tanuljunk meg olvasni a sorok között. Ráadásul ki tudja, hogy Rowling, hogyan gondolkodott. Lehet, a nem létező részekben mi is helyet kaphattunk volna, valami olyasmi felhanggal: A különleges ház tagjai
Mert bizony mi egytől-egyig rendkívül csodásak vagyunk, megismételhetetlen unikornis szőr borítja a testünket és végtelenül el tudunk merülni egy-egy szivárvány bűvöletében - na meg persze a gondolatainkban is, ha nem vigyázunk, sőt egy zöld vízzel telt medencében is, ha hátulról kapunk egy nem kívánt, de mégis jól kivitelezett löketet.
Nem maradhattam szárazon, egyszerűen Merlin folyton azon munkálkodott, hogy beletuszkoljon a vízbe, pedig már letárgyaltam vele pár perccel ezelőtt, hogy én szuperül megleszek a medence szélén, valami fincsi varázskoktélt iszogatva. Még szerencse, hogy nem lőttem be a hajamat, bár amúgysem vagyok az az ember, aki olyan sokat fordít a külsejére. Nem töltök órákat a tükör előtt, azon sóhajtozva, hogy milyen sminkréteget kenjek az amúgyis makulátlan, pattanásoktól mentes arcomra. Ez határozottan nem én vagyok.
Hogy mi vagyok? Sokáig gondolkodhatnánk ezen, de most nem érdekelt különösebben, az viszont eléggé, hogy ismételten vízbe kerültem és egyáltalán nem úgy tűntem, mint aki ki fog tudni kerülni belőle. Tőlünk nem messze egy házaspár vitatkozott, ezt az érzelmi vihart akarta megörökíteni a medence, elég erőteljesen dobált, ráadásul a vízfelszín külseje megegyezett egy Poseidon által működtetett háborgó tengerrel, csak ez nem kék, hanem píros színekben pompázott:
- Merlin szakállára, fejezzék már be, mindjárt megfulladok - fohászkodtam az égiekhez, hogy találják már meg a megoldást. Épp azon veszekedtek, hogy ki altassa el a gyereket.
Hát az egyikük. Júlia vagy Ferencitó nekem ugyan édesmindegy, de nem szeretnék meghalni, olyan fiatal vagyok még,... valahogy érzem, hogy nem így kell befejeződnie. Mindig tudtam, hogy az olaszok heves természetűek, de ennyire? Ez gyilkos.
Mel szavai olyan távoliak voltak, érzékeltem, hogy valamit mond a gyerekességről, de hiába koncentráltam, a hullámok fenyegetően magasodtak fölém. Elviekben realaxálni jöttem ide, azért fizettem, hogy nyugodtan áztassam a testemet egy szép fáklyákkal teli helyen... persze, hogyisne, minden történt csak épp ez nem. Olyan naiv vagyok és sosem tudok tanulni belőle.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 23. 11:15 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Tanulj meg úszni...
Írta: 2017. július 24. 11:45
| Link



Mielőtt rátérnék arra, hogy anatómiai pontossággal kivesézzem fulladásos halálomat Bogolyfalva Barlangfürdőjében, meg kell említenem egy tényt: mióta a kastélyba kerültem szenvedélyes gyűjtővé váltam. Mindent, ami a mágikus életemmel kapcsolatos beletettem egy kis dobozba. Sőt, a trollos kaland után még képes voltam visszamenni a helyszínre azért, hogy beszerezhessek egy kis nyálat, ami ezektől a varázslényektől származik.
Gondoltam, szép emlék lesz, meg majd az unokáimnak is megmutathatom. Persze, a rólam szóló interjút, mint valami drágaságot őrizgettem egy titkos széfben a paplanom alatt, hisz sosem tudhatja az ember lánya, mikor kerül újra címlapra. Ha egyáltalán addig nem gondoskodik róla, hogy kicsapják és elbocsássák a végtelen tevemezőkre. Mert ez is megeshet, az élet pont nem unikornisbarát és nem micimackós pizsamákban fekszik le aludni. Ez nagyon szomorú, azt hiszem, nem is kell, hogy továbbecseteljem.
Tehát, ahogy ott fulladoztam a víz alatt, már-már a szemem előtt lebegett, hogy az Edictumban holnap milyen szalagcímek lesznek:
A Fontaine lány eddig bírta, Kihalóban a Navinések, Bogolyfalva Barlangfürdője bezárt, Újabb haláleset a Bagolykőben, Hogyan lehet megfulladni egy kacsaúsztatónyi vízben, Ne tanulj úszni Lora Fontainetól.
Ezek a víziók szinte fojtogattak, az olasz házaspárnak nem is kellett különösebben erőlködnie. Nem is tőlük voltam igazán rosszul, hanem a saját gondolataimtól. A rossz berögződések megbetegítenek, jelen pillanatban pedig el akartak pusztítani engem.
 Mégsem olyan rossz a mugliknál az a pszichomókus, lehet, nekem is fel kellene keresnem Ri valakicsodát?
A kérdés olyan megválaszolatlanul lebegett a víz felszínén, mint a segítségkérésem, pedig próbáltam minden erőmmel a valóság antennáiba kaposzkodni. Kicsit fel is háborodtam, de jelen pillanatban nem nagyon tudtam hangot adni a nemtetszésemnek:
- Hát Melnek fel se tűnik, hogy én.... - meg se próbáltam befejezni a mondatot. Ráadásul a mugliknál mindig van egy úszómester is a medence mellett, itt pedig annyira felelőtlenek, Aladárt bezárják valami börtönbe, én pedig... a szemük láttára fogom kiikszelni magam. Már épp rendeztem volna a földi dolgaimat - arra a megállapításra jutottam, hogy majd azt a cikket Alcsira hagyom - , mikor valami furcsába ütköztem, ekkor rántottam le Melt is a mélybe:
Pardon - gondoltam, de a víz alatt pont nem tudtam tájékozódni, és rendkívül örültem annak, hogy egyáltalán élek. Valószínű, még mindig folyhatott a háború odakint, ugyanis elég szép utat jártunk be a habok között, rosszabb volt ez az egész, mint egy mugli vízividámpark.
Aztán Merlin tudja, hogy mi történhetett velük, de egyszerre minden elcsendesült és szép sorjában, egymásután kerültünk ki a partra. A döbbenettől fulladoztam, nem tudtam beszélni, se kérdésekre válaszolni. Melt meg elöntötte a méreg, csak annyit hallottam:
Mindjárt jövök - ajjaj, fordult meg a fejemben, ez nem hangzik túl jól...
Közben végre előkerült a személyzet is, bocsánatkérően hajoltak fölém, én meg csak feküdtem ott halálra fagyva:
- Mi nem tudtuk, hogy maga nem tud úszni, akkor inkább egy másik medencét ajánlottunk volna - Még nekik áll feljebb? Hát majdnem meghaltunk.... - nem értettem, hogy hova fajulhat még ez a helyzet, de nem tudtam se köpni, se nyelni.
- Ne haragudjon, de maga beteg - teljesen kifakadtam és hozzávágtam a törölközőmet.
- Ja és melegen ajánlom, hogy Aladár még éljen, mikor távozok innen - az arckifejezésem mindent elárult, a csöndes gyilkos akcióra készül és megvannak a célpontjai.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 24. 13:56 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. augusztus 3. 12:20 | Link

Mel

Bizony, taníthatnák a Bagolykőben meg máshol is, hogy hogyan ne öljünk meg egy olyan lányt, aki épp meghalni készült.
Tudom, nehéz ennek a tudásanyagnak az elsajátítása, de azért van a szürkeállományunk, hogy használjuk és ha sikerült, akkor hátrább tegyük a virgácsainkat, mert megfullasztjuk azt a személyt ott középen, aki épp a szeretetünkben fürdőzik - egy ideig -, majd lehetséges, hogy eltávozik a végtelen tevemezőkre, mert a túlzott aggodalmaskodás öl. Gyilkos szándékoktól vezérelt borzasztó emberi érzés.
Jól prezentálja ezt a körém sereglett tábor is, akik épp most fosztottak meg az utolsó oxigénforrásaimtól, bizonyítva, hogy az ember sohasem maradhat egyedül, még akkor sem, ha igazán szüksége lenne rá. Merlinnek hála akadt egy leányzó, akinek a hangja anatómiai pontossággal szelte ketté a levegőt, habár kicsit ingerült volt és fiatal, pont elég hatásos ahhoz, hogy józanító levesként járja át a túlzott aggodalmaskodással felvértezett gyorsan verbuválódott anyasereget.
- Hagyhatnának némi levegőt neki - igen, pontosan én is erre gondoltam, de a döbbenettől és felháborodottságtól meg se tudtam szólalni. Ennyi ember és inger, rosszabb volt ez, mint a víz alatt lenni és testközelből élvezni a medence csempézetét, merthogy azok sem szimpla csempék voltak, hanem elvarázsolt mozaikdarabok.
Ha ez a temetésem lenne, már bőven elégedett lennék, hiszen az egy négyzetméterre jutó emberek száma jócskán meghaladja a sokak által elfogadottat, ha van ilyen, de biztosan, mindent kitalálnak. Egyébként itt csöndesen meg kell jegyeznem, hogy inkább hamvasszanak el, nem szeretném, ha a lelkem odakozmálna. Már ígyis eleget fürdőzött mások jóindulatában.
Mel igaz barátként gyilkolta a személyzetet, habár nekem nem osztottak ebből a rellonos temperamentumból, most  azonosulni tudtam vele, szívesen társultam volna, már fentem a képzeletbeli késeket, hisz a pálcámhoz nem nyúlhattam, nem hozhattam be ebbe a kacsaúsztatóba.
Egymásután zajlottak az események, kezdtem magamhoz térni, habár még mindig szerényen nyitogattam a pilláimat, látszott rajtam, hogy hamarosan életképessé válok, és ha a pálcámat megkaparintom, le is számolok ezzel a káosszal. Vannak olyan varázsigék, amik könnyedén túltesznek ilyen nüansznyi apróságokon.
Mel felé nyújtottam a kezemet, hisz még mindig ott lapult a levegőben, hogy eldőlök és visszakerülök abba a pozícióba, amiben voltam. A segítségének köszönhetően eljutottam a nyugágyakig, ahol már eszem ágában sem volt felvetni olyan ötleteket, hogy nézzünk meg pár medencét, mert ki tudja, miket rejtettek el bennük. Annyi erőm még akadt, hogy jól artikulálva felé suttogjam:
- Köszönöm - majd mély levegőt vettem, mintha az egészet, mint egy jól meghízott léggömböt ki tudnám pukkasztani és azzal a lendülettel el is engedhetném.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. augusztus 3. 12:59 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 17. 18:57 | Link



Nem igazán kedveltem a Bagolykő sárkányait, hiszen sokszor koppintottak már az orromra, olyan alkalmakkor, amikor közeledni próbáltam feléjük, de ezt a szétszórt, éretlen, rellonos ciklont mégiscsak a szívembe fogadtam, egyszerűen rászolgált. Minden egyes tette és mozzanata, azt igazolta, hogy fontos vagyok neki, ami, hogy az igazat megvalljam, rendkívül jól esett a lelkemnek. Mint egy kis időzített bomba, oszlatta el a körém sereglett embertömeget, s mikor már magamhoz tértem és épp visszafelé sétáltunk a nyugágyakig, nem győztem elégszer megköszönni neki mindezeket:
- Ha te nem vagy itt, tuti, hogy belefulladok ebbe a kacsaúsztatóba, vagy ők ott - mutattam a távolban táborozó népes seregletre - megfojtanak az aggodalmaskodásukkal - egy hálás mosoly kíséretében fejeztem be a mondatot, sikerült megállapítanom, hogy tudok lélegezni, látni és hallani is, ami nem kis elégedettséggel töltött el ezekben az ominózus pillanatokban.
Minden érzékszervem működik, még egyben vagyok, szóval, hol is van a többi medence? - vicceskedtem magamban, de azért a nyelés még mindig problémákat okozott. Lehet, hogy egy béka nőtt a torkomba? Azért reméljük nem, ugyanis nem szeretnék a közeljövőben semmilyen életmentő beavatkozáson átesni, se Mel társaságában, se nélküle. Ez a tény annyira el is borzasztott, hogy a lány kérdésére  szinte azonnal mondtam a választ:
- Ééén-én-én jól vagyok, nincsen semmi baj - vettem egy mély levegőt, de fél szemmel még mindig a medence felügyelőit vizslattam. Vajon milyen képesítésük lehet életmentésből? Elégtelen? Persze a gondolataim között utazgatva hallottam, hogy Mel közli velem, hogy elmegy egy törülközőért és lépteit már abba az irányba is irányította, így nem igazán volt szívem azt mondani neki, hogy ne menjen sehova:
- Rendben, én megleszek addig itt - azért még némi félelem ott lappangott a szívemben, hisz ki tudja, hogy mi fog velem történni? Az eddigiek alapján nem számíthatok sok jóra.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 17. 18:59 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 5. 16:09 | Link

Nérel Danka

Ami azt illeti, a mai napom nem indult a legjobban, sőt. Már kora hajnalban azzal kellett szembesülnöm, hogy Aladár nem hajlandó elfogyasztani a reggelijét, ami rendkívül elvette a kedvemet, attól is, hogy tulajdonképpen létezzek. A folyamatos nyüszítés, kérlelő szemek, és az ágyam masszív faszerkezetének tönkretétele után, megelégeltem a dolgot és idegesen fújtatva egyet végülis leereszkedtem az Aladári mélységekbe:
- Na, ki vele, mi bántja a kis lelkedet? - faggatóztam, mintha Alcsi tudott volna a kérdéseimre válaszolni, de ő egyre inkább begubózott és a fal felé kezdett el fordulni.
- Na szép, mondhatom, remek. Már szóba se állsz a gazdáddal? - húztam fel a szemöldökeimet és fejem rosszalló ingatásába kezdtem. Ez se nagyon hatotta meg az állatot, aki magatehetetlenül feküdt előttem. A helyzet siralmas volt, én meg teljesen bepánikoltam.
- Figyu Alcsi, ha nem leszel hajlandó felkelni, megyünk az állatorvoshoz. Tudod, ahhoz a nagy szemüveges bácsihoz, akitől múltkor a szurit kaptad - aztán meg elkezdtem imitálni, ahogy beszúrják neki azt a finom kis fájdalomcsillapító koktélt, amit vagy úgy pár nappal ezelőtt kaphatott. Erre már felugrott és nagy félelemmel a szemében szaladt el a szoba másik szegletébe.
- Na jó, ne izgasd annyira magad. Nem az állatorvoshoz megyünk, hanem Bogolyfalvára. Szükséged van a friss levegőre, nekem meg a pancsolásra. Megígértem Dankának, hogy ma egy nagyon jót fogunk szórakozni.. szóval akkor tulajdonképpen indulhatunk is -  a póráz után nyúltam majd ráapplikáltam Alcsi nyakára. Nem nagyon tetszett neki, de különösebben nem izgatott, hiszen én egy jó cél érdekében tettem, meg akartam séltáltatni.
- Na, elég a lázongásból... meglátod, hogy milyen jól fogod érezni magadat - bíztatgattam és gyors ütemben hagytuk el a szobámat. Majd kiérve Bogolyfalvára hosszas küzdelmek árán be is jutottunk  a fürdőbe, ahol mondhatom, Alcsit nem túl nagy örömmel fogadták. Végül azonban csak beengedték, mert túl szépen néztem rájuk... vagy ki tudja. Ahogy leterítettem a törülközőmet, még sehol sem láttam Dankát, de bizakodtam benne, hogy el fog jönni, hiszen megígérte. Az ígéreteket pedig általában be szokták tartani.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 5. 16:31 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 5. 17:09 | Link

Nérel Danka


Én is nagy gondban voltam egy ideig, hogy mit vegyek fel a Barlangfürdőbe, de aztán Aladár gondoskodott arról, hogy elmenjen a kedvem a hosszas hezitálástól. Az, hogy nem akart felkelni, meg úgy nagy általánosságban minden ellen tiltakozott, olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy legkévésbe se az érdekelt, hogy milyen fürdőruhában fogok majd tetszelegni a strandon tartózkodó férfinépek előtt. Majd abban a pöttyösben, amit múltkor vásároltam és még talán leöntenem sem sikerült, ha nem csal az emlékezetem. Vagy abban a zöldben, amiben a fenekem úgy néz ki, mint egy méretes gumilabda.
Végül, mikor az átöltözésre került a sor kicsit megdöbbentem, mert a zöldet hoztam el, de aztán, hogy orvosoljam a problémákat, egy stílusos nyári kendővel eltakartam, amiket nem kellett látnia a nagyközönségnek. Jó, nyár, úszógumik, narancsbőr, hájredők... gondolom, nem kell őket bemutatni senkinek. Hát én is valami hasonlókkal rendelkeztem és ott szorított a bikinim, ahol nem sajnálta.
Nagyot sóhajtottam, ahogy visszaértem az öltözködésből, mert Danka még mindig nem volt sehol, Aladár meg kinézte magának a szomszéd pléden üldögélő kutyalányt. Rosszallóan ingattam meg a fejemet, sejtettem, hogy hamarosan oda lesz az idilli béke, ugyanis Aladár el fogja magát szánni és be fogja cserkészni azt a kutyalányt... én meg, nem akarom azt végignézni. Nagyon nem. Olyan kis védekezően hunytam be a szemeim, amikor furcsa lihegő hangokra lettem figyelmes és arra, hogy  hatalmas vehemenciával dobja le mellém valaki a cuccait. Lassan nyitottam ki a szemeimet, mert eleinte még bántotta a fény és csak körvonalakat tudtam kivenni, de aztán felismertem az auditív csatornákhoz tartozó vizuális alakot: Danka volt az.
- Szia! Látom, te is kivagy az élettől - jegyeztem meg, majd sejtelmesen Aladár felé pillantottam.
- Látod, hogy nyáladzik arra a kutyalányra? Hamarosan problémák lesznek - nevettem el magam és igyekeztem a cuccaimat arrébb pakolni, hogy jusson hely Dankának is. Közben persze elkezdte mesélni a dolgokat, amik történtek vele, én meg tág pupillákkal fürkésztem, nem hittem a fülemnek.
- Jaj, nagyon sajnálom, de az a lényeg, hogy itt vagy. A többit meg engedd el - mondtam a lánynak és bíztatóan rákacsintottam.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 5. 17:16 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. június 6. 21:34 | Link

Nérel Danka

Dankán látni lehetett, hogy teljesen el van varázsolódva a medencéktől, meg úgy az egész Barlangfürdő külsejétől, aminek bevallom, különösképp örültem. Szerencsére sikerült túllépnie a fürdőruhás nézeteltéréseken és egy hatalmas mosollyal az arcán kémlelte a kiskutyámat is. Benne még ott lappangott az a kezdeti lelkesedés - ezek után a kis szőrös vattapamacsok után -, ami már belőlem rég kiveszni lászott. Hát igen, a tapasztalat, meg az évek, meg az a sok sonkás szendvics, amit Alcsi kikunyizott és felemésztett - ha mesélni tudnának.
Persze, a kis zöld fürdőrucimmal még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Kicsit húzódozva reagáltam, amikor Danka beinvitált a medencébe. Nem éreztem magam túlságosan vízkompatibilisnek, sőt. Emberkompatibilisnek sem.
De akkor miért kellett eljönnöm erre a helyre? Miért nem tudtam otthon maradni? Ellepték az agyamat a szebbnél-szebb gondolatok, de ugye ezt pont nem mondhattam el a vattacukorrózsaszín felhők között úszkáló Dankának, aki úgy integetett felém, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Fürödni, rengeteg más, fura kinézetű emberrel egy tömegelnyelőben... csodálatos.
- Na jó, talán most az egyszer - gondoltam és egy nagy lendülettel, mintha egy sebtapaszt tépnék le magamról, rántottam le az oldalamról a hanyagul megkötött nyári kiskendőt.
- Hát, nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet - kissé elbizonytalanodtam, majd némiképp kicsit sasszézva a medencék vonzáskörzetében felgyülemlett emberek között, sikerült eljutnom Dankáig, aki persze tök jól nézett ki és nem fenyegette az a veszély sem, hogy kiküldik a medencéből.
- Szép ez a bikini - dícsértem meg az újonnan vásárolt fürdőruháját, majd igyekeztem a medencében egy olyan területre eljutni, ahol kevesebben voltak és hogyha meg akartam szólalni se kellett ordítoznom, hogy Danka hallja, amit tolmácsolni szeretnék.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. június 6. 21:35 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. augusztus 24. 12:33 | Link

Nérel Danka

- Tényleg tetszik? - kérdő pillantásaimmal most nem Aladárt jutalmaztam, aki valóban elindult annak a kutyalánynak az irányába, akiről már az előbb is sejtettem, hogy nem kispályás alak, és már pont elég közel volt az a veszedelem, amibe pont nem akartam beleártani magam, ezért csak finoman a szemem sarkából figyeltem, mintha nem is hozzám tartozna ez a szőrös négylábú mancsos, hogy mit csinál. Reménykedtem benne, hogy semmi rosszat, mert nem szeretném ám Aladár ivadékait a kastélyban nevelgetni. Egyszerűen nem állok készen rá és nincs is akkora felelősségérzetem, mint amit ez a feladat megkívánna.
- Az a legjobb benne,  hogy ápol és eltakar, bár ez sem teljesen igaz... nem véletlenül kötöttem magamra azt a kendőt, ott - mutattam a lehajított háromszögletű testfedőre. Hogy ez a zöld bikini mennyire volt jó választás, majd kiderül. Egyelőre a vízben úgysem lát senki -  szépen eltakar ez a folyékony kék réteg, amiben úgy sunnyoghatok hála Merlinnek, ahogy csak akarok. A strand meg amúgyis a nagy fagyik, hamburgerek és koktélok kánaánja, amik egyébként hízlalnak, szóval itt ez a sok többi alak is, hamarosan magára szed némi pluszt, nincs ok az aggodalomra. Azzal már nem kifejezetten értettem egyet, amit Danka csak úgy szelíden a fülembe duruzsolt, miszerint milyen jó itt és mennyire élvezem az embertömegben való fürdőzést, de nem volt kedvem elrontani a kis navis örömét meg szimpatikus is volt számomra, szóval egy leheletnyi mosolyt az arcomra erőltetve és némi keserédes csillogást szemeimbe, szólaltam meg:
- Egyáltalán nem unom halálra magam, csak egy kicsit félek. Nem tudom, hogy Aladár mikor fog rámászni arra a kutyalányra... - nyújtottam el kissé a mondat végét és megálltam egy pillanatra. Na nem mintha ez olyan jelentőségteljes lenne, csak egyszerűen kimondtam azt, amitől tartottam és ez manapság elég ritka számba ment nálam. Az emberek nem nagyon szoktak olyan dolgokról beszélni, amiktől félnek.
- De, én is eléggé éhes vagyok - nyúltam a pocakom irányába, ami vészjóslóan meg is kordult, jelezve, hogy üres a tartály.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. augusztus 24. 12:38 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2018. október 1. 18:00 | Link

Nérel Danka

- Ennek örülök, mert nekem nem kifejezetten, de mindegy -  magamba fojtottam a mondanivalómatt, hisz mégis ki kíváncsi arra, hogy mielőtt elindultam, még nagyban azon morfondíroztam, hogy melyik bikinit öltsem magamra? Ez olyan általános betegsége a strandra vágyóknak hogy lassan könyvet lehetne írni róla.
Tulajdonképpen mindenki lubickolni akar és nagy fagyikat enni, de közben megőrizné még jó pár évig a fürdőruha méretét is, szóval nem sokban külöböztem tőlük. Sőt. Igazából semmiben.
És ki tudja, hogy Dankának nincsenek-e hasonlóan ilyen gyötrelmes gondolatai? Elviekben nem látok a fejébe... és milyen jó, hogy nem látok a fejébe. Na meg pláne Alcsinak a fejébe, aki ki tudja, hogy azt a kutyalányt kémlelve, miken töri a szürkeállományát, te jó ég....
- Kiskutya-nevelés? - futott össze másodpercek töredéke alatt a szemöldökeim között lévő bőrterület. Nekem az túl korai. Elég ez az egy is itt, hát tegnap is, mit össze nem művelt. Megette a Bájitaltan füzetemet, utána meg szétcincálta a taláromat. Igazi kis művész, csak a rosszabbik fajtából. Szóval neeeem, nagyon nem.
- Danka, ez nagyon rossz ötlet, én elvetném - szólaltam meg, hogy ezt verje ki a fejéből de gyorsan, mert én biztos, hogy nem asszisztálok hozzá. A szobatársaim ígyis éjjel-nappal Alcsit szapulják, hátha még gyerekei lennének. Szerintem előbb változtatnák varangyos békává. Aztán kilépett a medencéből, én meg követtem, mint egy kiscsibe a tyúkanyókát, vagy nem tudom. Mindenesetre mentem utána és közben nézelődtem. Mindenhol vidám emberek és törölközők szerte a strandon, de élelmet? Azt nem láttam sehol. Pedig már az előbb megbeszéltük, hogy enni fogunk valamit és a hasam is egyre inkább csak korgott meg korgott, mint egy feneketlen bendő, ami megtöltésre vár.
Ösztönösen nyúltam a törölközőm után és magamra terítettem. Igazából nagyon fáztam és napok óta bújkált bennem valami betegség is, szóval a legjobb ötlet volt eljönni erre a strandra.
- Te mit szeretnél enni? - érdeklődtem volna, mire felhangzott onnan is, hogy mit kívánok. Erre halványan elmosolyodtam. Sok mindent kívántam.
- Pizza, gyros, fagyi, minden jöhet - vigyorodtam el, de aztán eszembe jutott, hogy lehet Danka vegetáriánus, de ez csak egy ilyen sanda gyanú volt és éreztem, hogy nem kellene megkérdeznem, de azért mégiscsak kikívánkozott belőlem:
- Te amúgy vegetáriánus vagy? Mert akkor Alcsinak nem leszel a barátja... - és Alcsi rám nézett, én meg rá, és nem értette, de én tudtam, hogy mivel a sonkás zsömlék a kedvencei, nem fog túl meghitt viszonyt kialakítani Dankával.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2018. október 1. 18:04 Szál megtekintése

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Barlangfürdő - Lora Fontaine hozzászólásai (14 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa