A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

Kelletlenül mozgatja át ujjait, immáron már csak egy biztonsági kötés fedi tenyerén éktelenkedő sebét. Vagy szándékos volt a hely, vagy egy piszok mázli, hogy nem ért olyan eret, ideget, amely miatt most csak azért kell aggódnia, mert a hosszas pihenés miatt el vannak gémberedve. Szüksége van a kezére, és bár ez a mágia világa, a gyógyulásnak is van folyamata, főleg, ha átszakad. Elégedett szusszanás, hogy a legapróbb ujj is akaratának hajlik meg, noha a tudat, amely ebbe és ide sorolta, még mindig nem nyugtatja. Most egyedül van, eleresztheti a kételyeket, a veszély érzetét, mert elég nagy árat adott egy csekélységért, mert így tulajdon. De sosem volt opció, hogy olyan legyen, amely miatt gödörbe kellene kerülnie. Elválik. Egyelőre ez egy piszkos és feszült játszma, de azóta csend. Ismét. Várakoznia kell, nyugodt, mint az állóvíz. Többnyire. Elengedi a kételyeit, mert a rohadt kíváncsiság.
Azonban, az élet ezen oldala az egyszerűség. Sétál, nézelődik, olyan idegen a nyugalom és az egész, szinte lúdbőrzik tőle. Kényelmes, sötét darabokban van, mintha el akarna veszni majd az éjszakában, pedig semmit sem tervez. Az előbb enni volt, mintha csak egy rendes ember lenne, rendes élettel. Csak hát, nem éppen. Sóhajtva húz elő egy cigarettát és gyújtja meg, már haladni is tovább, valamit kezdeni a nap hátralevő részével, hogy az idő teljen, mert mindig telik, nem sietteti ugyan, de a nyugalom lassú, míg a köd heves és napok is eltelnek, mire rájön, hogy nem két óra volt csupán. Lépne, de a telefonja pittyen egyet, elfelejti, hogy ebben a városban a térerő nem mindenhol él és ha igen is, nem egy pesti álom, de arra tökéletes, amire használja. Mordulva tűzi ajkai közé a szálat, mert a másik kéz még pihen és előbányássza zsebe mélyéről. Ez az egyszerű, földieknek fenntartott vonal, a nyilvános, amit mindenki ismerhet is, amelyet nem sajnál eldobni a tó mélyére, ha tovább kell állni. A másik bonyolultabb, csendesebb és védett attól, hogy megleljék, akik keresik. A mágia és a modern technika olykor annyira csodás...
Jelenleg azonban annyira nem. Csendben bámulja a kijelzőt, amelyre azok üzenetei érkeznek, akiket barangolása során megismert az éjszakában. Egyszerű emberek, csak a szórakozáshoz kellenek, nincsenek igények és lépcsők. Egy közeg, amely csak kellék, mint a bábú a színházban, de legalább viccesek. Van köztük olyan, aki a rossz felé nyúl és él benne, vannak olyanok, akik abban sem, csak szeretnek pörögni. Talán meg is van, estére mit csinál. Kikapcsol kicsit, ennyi meg bőven belefér. Csak veszett lassan tudja lepötyögni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=806824#post806824][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.25. 00:23[/b][/url]

Kelletlenül mozgatja át ujjait, immáron már csak egy biztonsági kötés fedi tenyerén éktelenkedő sebét. Vagy szándékos volt a hely, vagy egy piszok mázli, hogy nem ért olyan eret, ideget, amely miatt most csak azért kell aggódnia, mert a hosszas pihenés miatt el vannak gémberedve. Szüksége van a kezére, és bár ez a mágia világa, a gyógyulásnak is van folyamata, főleg, ha átszakad. Elégedett szusszanás, hogy a legapróbb ujj is akaratának hajlik meg, noha a tudat, amely ebbe és ide sorolta, még mindig nem nyugtatja. Most egyedül van, eleresztheti a kételyeket, a veszély érzetét, mert elég nagy árat adott egy csekélységért, mert így tulajdon. De sosem volt opció, hogy olyan legyen, amely miatt gödörbe kellene kerülnie. Elválik. Egyelőre ez egy piszkos és feszült játszma, de azóta csend. Ismét. Várakoznia kell, nyugodt, mint az állóvíz. Többnyire. Elengedi a kételyeit, mert a rohadt kíváncsiság.
Azonban, az élet ezen oldala az egyszerűség. Sétál, nézelődik, olyan idegen a nyugalom és az egész, szinte lúdbőrzik tőle. Kényelmes, sötét darabokban van, mintha el akarna veszni majd az éjszakában, pedig semmit sem tervez. Az előbb enni volt, mintha csak egy rendes ember lenne, rendes élettel. Csak hát, nem éppen. Sóhajtva húz elő egy cigarettát és gyújtja meg, már haladni is tovább, valamit kezdeni a nap hátralevő részével, hogy az idő teljen, mert mindig telik, nem sietteti ugyan, de a nyugalom lassú, míg a köd heves és napok is eltelnek, mire rájön, hogy nem két óra volt csupán. Lépne, de a telefonja pittyen egyet, elfelejti, hogy ebben a városban a térerő nem mindenhol él és ha igen is, nem egy pesti álom, de arra tökéletes, amire használja. Mordulva tűzi ajkai közé a szálat, mert a másik kéz még pihen és előbányássza zsebe mélyéről. Ez az egyszerű, földieknek fenntartott vonal, a nyilvános, amit mindenki ismerhet is, amelyet nem sajnál eldobni a tó mélyére, ha tovább kell állni. A másik bonyolultabb, csendesebb és védett attól, hogy megleljék, akik keresik. A mágia és a modern technika olykor annyira csodás...
Jelenleg azonban annyira nem. Csendben bámulja a kijelzőt, amelyre azok üzenetei érkeznek, akiket barangolása során megismert az éjszakában. Egyszerű emberek, csak a szórakozáshoz kellenek, nincsenek igények és lépcsők. Egy közeg, amely csak kellék, mint a bábú a színházban, de legalább viccesek. Van köztük olyan, aki a rossz felé nyúl és él benne, vannak olyanok, akik abban sem, csak szeretnek pörögni. Talán meg is van, estére mit csinál. Kikapcsol kicsit, ennyi meg bőven belefér. Csak veszett lassan tudja lepötyögni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=808673#post808673][b]Niadra - 2020.05.17. 03:52[/b][/url]

Minden újdonságot imád és számára a barlangfürdő is ilyen. Odettet kérdezte, hogy miért olyan nagy szám ez a hely és, amikor kiderült, hogy belülről milyen is, azonnal el akart jönni. Ez egyébként egy igen hosszú történet, hogyan is lett ő jóban a navinéssel, főleg azok után, hogy tulajdonképpen majdnem megölte. Amiről az ember nem tud, az nem fáj neki ugyebár. Pusztán egy megmentőt látott a nőben, semmi többet, így azon túl, hogy segít neki normális ruhákat találni – mert valljuk be, jelenleg borzalmas a választéka otthon -, néha találkoznak. A sebei azóta begyógyultak és már alig fáj néha valamije. Ez köszönhető a gyógyítók és persze Niadra közbenjárásának is, aki monitorozta az állapotát, hogy semmiképp se maradjon el kezelés vagy süljön el rosszul. Hát nem cuki?
Vállán egy táskával, melybe fürdőruháját, törölközőjét és papucsát rejtette, közelít a bejárat felé. Bámészkodva rója le a távolságot, aztán miközben egy cuki kutyusra terelődik a figyelme, amit a közelben sétáltat egy hasonlóan aranyos srác és összemosolyognak, nemes egyszerűséggel nekiütközik valakinek. Mondanom sem kell, hogy az ő apró termetéhez képest Ruben egy élő falnak tűnik, így ösztönösen hátrál egy lépést.
- Bocsánat, nem vettelek észre – ez a legrosszabb mondat, amit egy másfélszer akkora férfinak mondhatsz, miután nekimentél. Ettől függetlenül írisze őszintén csillan és ártatlanul pislog fel Rubenre. Ez se tart sokáig, mert tekintete lassan a kezében tartott kütyüre vándorol és láthatóan megragadja figyelmét. Hűűűű. Hát mi lehet az a világító csoda? És milyen sok dolog ugrál rajta! Nem volt még dolga mobiltelefonnal, így számára szinte már űrtechnológiának számít – még úgy is, hogy azzal sem találkozott eddigi élete során egyszer sem. Teljesen reflexszerűen lép oda a férfi mellé, hogy a képernyőt nézze, egyébként teljesen faragatlanul és illetlenül. – Mondd csak, hol szereztél ilyet és mit tud? Ezek mik? – halálos nyugalommal emeli meg kezét, hogy belenyúljon, hacsak meg nem akadályozzák. Ebben az esetben a messenger kamera funkcióját találja el ugyanis és ki tudja, mit lát meg ott. Ez attól is függ, milyen épp a beállítás. Hajjaj Ruben, ebbe csúnyán beletenyereltél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=808933#post808933][b]Weiss Arion Ruben - 2020.05.19. 20:19[/b][/url]

Figyel a fenéket arra, hogy útban áll vagy sem, sosem azt nézi, erre pedig nincs olyan forgalom, amely miatt aggódnia kellene, nem fog kamion áthajtani rajta, mert ő épp megáll valahol és teszi, ami neki kényelmes. Ebből a szempontból igencsak kényelmes a város helyett ez a... valami, ami csak névben az előbbi jelzőt éli, gyakorlatilag neki semmit sem változott. De már nem veszi annyira a szívére, valahol vannak nagyobb „gondjai” annál, hogy épp hol lakik papíron, vagy ténylegesen, mintha ebben a tekintetben már lenyugodott volna, pedig még mindig tudna jobb helyet annál, ami van, csak nem jön szóba. Az, hogy el-elutazik a fővárosba, valamennyire kompenzálja azt, amely nyugalom – kinek mennyire, de most saját maga a téma – jellemzi a környéket, általánosságban. Mindig vannak kivételek, ebbe már bele is törődött, ahogy a véletlenekbe és a szélsőségekbe is. Most egyik sem fontos, csak a kilátások, amiket tartogatnak az üzenetek és mégis olyan egyszerűek, mint valami faék. Nem is kell több mára, átmozgatja megint az ujjait és írna vissza, amikor kamion helyett más ütközik neki. Egy pillanatra kibillenti az egyensúlyból, annyira, hogy lép egyet kelletlen, felpillantva a kijelzőről, de egyelőre semmit sem lát. De lejjebb..
- Mi a franc – bukik ki belőle automatikusan, zsigerből, amikor az alacsonyabb karcsú alakot szemléli. Nem tucat nő ez, annyi szent, de szavaira mégis felhorkan. - Vak vagy talán? - vagy félkegyelmű, de ezt már nem teszi hozzá. Hát egy ekkorának nem tűnik fel valaki, akkor ott gondok  vannak az emeleten. Még sincs ideje bámészkodni, mert aztán vált is, azonnal tapad a telefonra és bár annak tartalma nem államtitok, most épp valami romkocsmát tárgyalnak ki, mennyire menő meg minden, szóval olyat nem lát, de azért na. Szinte már vicsorog, ahogy a fogát szívja a dologra, kicsit el is húzza a kezét, de késő, a kamera bekapcsolódik. Na most már káromkodik.
- Faszt piszkálsz, de komolyan – csattan fel, ahogy bezárja gyors a kamerát, a messengert is, minden és villanó tekintettel néz rá. Mint valami ötéves... - Dobozban éltél eddig, hogy nem tudod, milyen egy telefon? - fúj egyet, kissé talán indulatosabb az eset óta, de oda sem neki. Azért nem most fog jótét lélek lenni. Még a végén a kisördögök a vállain a mélybe vetnék magukat. Végül, ujjai közé fogva, képernyővel felé felemelve megrázza kicsit a készüléket.
- Hello világ, ez egy mobil – vágja zsebre a dolgot, majd már gyújt is rá. Na, ez valami csodabogár, tuti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=814219#post814219][b]Niadra - 2020.07.25. 19:56[/b][/url]

Teljesen jogos lehetne a kérdés, hogy miért nem néz inkább a lába elé, mintsem idegen férfiakat lök fel vagy inkább pattan le róluk. Merthogy hiába tántorodik meg Ruben, azért még mindig nagyobb az ellenállása, tehát amikor ő a biztonság kedvéért hátrál egy lépést, a lány egyenesen megküzd azért a fránya egyensúlyáért.
- Nem kell gorombának lenned, egyszerűen mással voltam elfoglalva, ahogy láthatóan te is - teljesen ártatlanul válaszol, még vállát is megvonja, hangjából semmiféle felháborodás vagy leszidás nem hallik ki. Ez nem csak azért van, mert egyébként ő okozta a karamboljukat, hanem azért is, mert végtelenül türelmes és naiv, nem valószínű, hogy valaha is ráripakodna bárkire csak úgy. Nem kizárt, de előbb válik flegmatikussá, mintsem bunkóvá, a férfival ellentétben. - Különben is bocsánatot kértem, ennél többet nem tehetek - és milyen igaza van! Kár, hogy ez senkit sem vigasztal jelen helyzetben. Utólag kár azon sírni, mi lett volna, ha...
Meg hát mire odajutnának, hogy ezen vekengjenek, Niadra már rég a telefonnal van elfoglalva, amit ezidáig - gáz vagy sem - sohasem látott. Egyelőre az itteni varázsló szokásokkal próbál azonosulni, képtelen még a muglikkal is felzárkózni, ráadásul Odett sohasem mesélte neki, hogy ilyen különös szerkezeteket is használnak. - Hát biztos, hogy nagyobb dobozban, mint ez a tefelon vagy mi. Mondd csak, hol lehet ilyet szerezni és mit tud? - annak ellenére, hogy Ruben kimondottan ellenséges vele, nem veszi magára a dolgot, ugyanolyan érdeklődő és kíváncsian pislog a colosra. - Miért használnak varázslók mugli dolgokat? És miért működik? Hogyan? - ha még elöl lenne és nem rejtette volna el a férfi, bizonyára mutogatna és alaposan szemügyre venné. Hogyisne, életében nem hallott még a térerőről és a wifiről, a mobilnetről már nem is beszélve, neki ez még annál is érthetetlenebb, mint Zina esetében a hot dog volt. Azt legalább meg tudta tippelni, hogy micsoda - még ha rosszul is -, de ez a világító akármi teljesen kifog rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1740&post=816093#post816093][b]Weiss Arion Ruben - 2020.08.24. 18:44[/b][/url]

Nem kell gorombának lennie. Ha ezzel és hasonló mondatokkal le lehetne kapcsolni, akkor mindenkinek, főleg a világnak egyszerű lenne, olyannyira, hogy kezesbáránynak is lehetne nevezni.
- Ez általában így szokott lenni – jegyzi meg egyszerűen, mégis, van vonásaiban olyan flegmatikus vonal, akinek az irónia a mindene, csendben azonban legalább bólint rá, hogy ja, így volt, mehetnek is tovább. De a nő nem úgy néz ki, mintha máris libbenne tovább, sőt mi több, ahelyett, hogy mondjuk a „szokásos” lesüti a szemét és már odébb is sétál eset áll fenn, annál könnyedebben marad és folytatja is, mintha most szent kötelessége lenne, hogy meggyőzze arról, hogy a bunkó fele miért és mennyire nem volt indokolt. Fel is nevet, röviden, de megteszi, mert valóban szórakoztató, ha már az előbb fújt egyet, most mulat.
- Igen, a bocsánatkérés mindent is megold – vigyorog egy sort, hogy micsoda bölccsel hozta össze az élet és persze mindig lehetne többet tenni, de elég indokolatlan lenne, ha csak ezt nézi. Ellenben, ahogy rákattan a telefon témára, arról már lehetne mesélni.
Igazából, ő állt rosszul a dologhoz, amit akkor se vall be, ha itt és most nyúzzák le a hátát, mert a vaskalapos mágusok nemigen látnak mobilt, se más mugli cuccot, ha rajtuk múlik. Úgy kerülik, mintha kolerát terjesztenének, mert amiben nincs mágia, az nekik nem létezik. Pedig de, csak nekik nem. Lehet ő is egy, aki felnőtt annak a burkában és most kiszabadulva meresztgeti a szemét.
- Komolyan én foglak erről felvilágosítani? – és komolyan. Nem apadnak el kérdései, csak jön és jön, ő meg szépen rágyújt és már vési fel a fejébe, hogy máskor jön és megy, nem hagy alkalmat ilyeneknek mert nem szamaritánus. A füstöt félrefújva pillant ismét rá, a kíváncsi tekintetre, amely szinte kéri, követeli a válaszokat. Sokba fog kerülni.
- Hát ezt egy mugli városban vettem, ott elég sok helyen kapni – hát most hogyan cirádázza tovább? Nem szokása magyarázni azokat a dolgokat, amik általánosak. Képes rá? Jó kérdés. Legalább kinéz valahogy az, akinek magyaráz. Plusz pont. – Telefon. Távolsági hívás, üzenet, fotókat készíteni és a csodás internet, sok más vacak – na, ha ezt nem vágja, akkor az internettel most robbantja fel. Hű, bele sem gondolt, hogy mit indít el ezzel. Szisszen egyet, némán káromkodva.
- Miért ne? Nem rosszak ezek, csak mert nem varázslók csinálták. Sokan vannak, sokat vagyok ott, kellett – von vállat, hogy ő neki ez teljesen megszokott már réges-rég óta. Még a kinyitható széria is megfordult ujjai között. – Várj, várj, várj, egyszerre egy, ha már itt maradtam – szusszan egyet, kezét feltartva. Hova siet. Mint valami gyerek, ennek gondolatára rázza ki a hideg. – Nem kéne működnie, de a rúnázással már igen – veszi elő megint és tartja elé, hogy nézze, addig is van ideje elszívni azt a nyamvadt bagót, kis szünet kell. Nem, ő nem jó „tanár”.