36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 8. 17:54 | Link

Emir


Azt, hogy napvilágot láttak a képek, csak a telefonom folyamatos rezgéséből tudom. Egyébként még csak rá se nézek, a vízhatlan bűbájnak köszönhetően, a medence szélén pihen, míg én próbálom rábeszélni anyámat, hogy maradjon még. Mert ez ilyen anya-lánya nap volt, aminek a megkoronázása csupán a fürdő, noha már egy pár órája itt vagyunk.
- Nem, a testvéreid tüntetni fognak, ha nem én rakom eléjük a vacsorát, és te se maradj itt túl sokáig, lassan sötétedik - megforgatom a szemem, mire tarkón vág. Hát így állunk mi, lehetek akárhány éves, ha nem mutatok tiszteletet, azt ő szépen meg is honorálja.
Elnyújtózok, ahogy hallom a távolodó lépteit, majd előszedve a táskámból a fülest, keresek valami hallgatható zenét is, mert ez a fürdős már kezd kiborítani. Nem nézek rá az üzenetekre, nem mindenkivel osztottam életem momentumát, szóval nem nagy meglepetés, hogy senki nem ért semmit. Ez a legjobb, rájuk bízni, hogy gondoljanak, amit csak akarnak, én azzal senkinek nem ártok.
Megigazítom a bikinim, majd teljes kényelembe helyezve magam, teljes lélekjelenlétem az Imagine Dragonsnak szentelem. A két idősebb házaspáron már úgy sincs itt nagyon senki, rám meg úgyis rám fér egy kis chill, mielőtt kezdődne az év.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 8. 19:16 | Link



Arra jutottam, hogy rám fér ez után a hét után egy kikapcsolódás, így újra ellátogattam Bogolyfalvára. Egyre többször kötök ki itt, ami igazából annyira nem meglepő. Nyugis környék, az iskolából elég sok segítséget kapok, és Budapest nyüzsgése után kell ez a csend. A mai napom semmittevéssel telt, sétáltam, ettem, most pedig itt vagyok a fürdőben. Mivel délelőtt rossz idő volt, így nagyjából ennyire telt, de holnap mindenképp szeretnék elmenni valami frankó helyre festeni egy kicsit. Van egy megrendelésem a falu egyik lakójától, aki nem kis összeget fizetne, ha következő hétvégére meglennék. Valami szülinapra kell vagy mi… Mivel kedden elutazom Londonba, így van egy napom rá, szóval bele kellene húznom.
A fürdőben először járok, de eléggé elnyerte a tetszésemet. A szaunában kezdtem, kellett egy kis méregtelenítés, most pedig a medence felé igyekszem, majd a cuccaimat ledobva ugrok egy fejest. Mikor a felszínre jövök körbetekintek és egy ismerős arcon akad meg tekintetem. A fotózásos gazdag család pici lánya ül egyedül a medencében. Közelebb úszok hozzá, majd nem messze tőle megállok és egy mosoly kíséretében szólítom meg.
– Kicsi a világ… – közlöm vele, majd mellé lépkedek és megtámaszkodom a medence szélén.
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 8. 21:16 | Link

Emir

Épp zenét vált a lejátszóm, mikor egy hangot hallok, nem is olyan távolról tőlem. Nem nyitom ki a szemem azonnal, annak ellenére, hogy érzem magamon valaki pillantását.
- Főleg itt a faluban - jegyzem meg, s csak aztán döntök úgy, hogy megnézem, már megint melyik kastélylakó talált meg magának. Abszolút nincs kedvem vizsgákról, meg köcsög tanárokról diskurálni, és esküszöm, ha még egyszer valaki felteszi nekem a kérdést, hogy hova tovább, azt szarrá átkozom. Miért? Miért kellenek ezek a sablonok mindig? Mi leszel? Pasid van? Akarsz férjhez menni? Hány gyereket tervezel? Aztán ha valaki nemes egyszerűséggel nem tervez semmit.
A szemöldököm megemelkedik kissé, viszont kellemes csalódással konstatálom, hogy ezeket a köröket vélhetően elkerülöm, helyette sokkal kényesebb körök jönnek majd. Hisz a távozásom angolos volt, nem köszöntem el senkitől, vagy épp vettem szívélyes  búcsút, biztosítva őket, hogy mi bizony még látni fogjuk egymást.
- Nézd már, nem is retusálták szarrá a képeket... Akkor mégse akadtak annyira ki - mert hogy, ha bunkóság, ha nem, közben megnézem már, mi ez a sok értesítés, lévén mondani úgy igazán nem tudok semmit. Bocsánatot értelemszerűen nem kérek, mert nincs miért, legalább is szerintem.
Azért a kütyüt Emir felé nyújtom, hogy ő is megnézhesse, hátha még nem látta őket.
- Nem tudom, most vagy te tűnsz fiatalabbnak, vagy én öregebbnek, vagy csak a fények, de nem is látszik az a közel tíz év - mert mégis csak ez volt számomra a mérvadó, noha az illető se volt sokkal fiatalabb, aki miatt tudom, milyen úgy igazán vonzódni valakihez. Pechemre valamiért sose a jó embereket fogom ki.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 14:13 | Link




Jót nevetek, mikor Charlotte konstatálja, hogy mégsem akadtak annyira ki. Pedig ha tudná… Miután angolosan távozott a fotós akart vele beszélni, de már csak a hűlt helyét találta, amire igen csak felment a cukra. Azt a kiabálást és szitkozódást, amit én végig hallgattam… Szerencsére az ajtó becsukása tompított rajta valamennyit, illetve sokat segített a dolgon, hogy éppen nem voltam egyedül. Zsófi a sminkes leányzó eléggé jó társaságnak bizonyult, így a fotózás után még pár órát együtt töltöttünk. A gondolat egy mosolyt csalt arcomra, melyben minden benne volt, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is.
Azért erre ne vegyél mérget… De egyébként igen, valóban jók lettek a képek. – válaszolom neki behunyt szemekkel, hátra döntött fejjel. A következő mondata egy kisebb nevetést hoz elő belőlem, ami után rápillantok, illetve az arcomba tolt telefonra.
- Biztos a fények voltak…- vonom meg a vízből félig kilógó vállaim – Na és egyébként mi a helyzet? Rendesen eltűntél a fotózás után…Ennyire kibuktál? – kérdem tőle, majd felemelem fejem, mivel a nem messze lévő idős párok kifelé araszolnak a vízből. Így már teljes egészében miénk a medence, nem kell halkan beszélgetnünk, hogy azzal ne zavarjunk másokat.

Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 9. 14:29 | Link

Emir

- Óóó szóval volt anyázás, helyes. Ne haragudj, azt nem akartam, hogy rajtad csattanjon az ostor, de egyszerűen ilyen vagyok. Ha valami sok, fogom magam és lelépek. Nem érdekel, hogy Elisabeth Shanes unokája vagyok, hogy a világnak elvárásai vannak velem szemben, a nagyi tuti piszok büszke rám, mert annak ellenére se mondtam le az elveimről, hogy elég kecsegtető volt a helyzet - mert felesleges is lenne ezt tagadnom. Csak sóhajtok, nem igazán nézek rá, hisz itt volt, biztos látta a bizonytalanságot az arcomon, és az, hogy csak úgy eliszkoltam is sok mindent elárul.
- Kibuktam? Nem... na jó, talán egy kicsit. Szerintem én voltam az egyetlen olyan idióta, aki hátraarcot vágott egy ilyen lehetőségnek, és nem is kimondottan ellened szól, csupán... életem első csókját nem egy fényképre akarom pazarolni, amit aztán el tudnak adni jó pénzért - azzal a kezemben lévő kütyüket a medence szélére teszem, majd lemerülök, és elrugaszkodva kicsit a medence belsejébe siklok, hogy aztán a felszínre érve, újra Emirre nézhessek.
- Nyugodtan nevess ki, de nekem ezek az idióta kislányos dolgok fontosak - ezzel most én vonom meg a vállam, mert már nem tartom cikinek, mert az ilyesmi nem lehet az.
- És bizonyára neked sem akkora tragédia, hogy nem lettem a legújabb kamubarátnőd, ugye? - elvigyorodva döntöm kicsit oldalra a fejem, amint nekiszegezem a kérdést.
- Képzeld csak el, mi jönne ezek után... nekem meg úgyis elkezdődik az év, nem lesz időm ilyesmire, főleg, hogy végzős leszek - és legfőbbként ki kellene találnom, hova tovább.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 18:12 | Link



Elmosolyodom a hallottakon. A leányzó nagyon nem tud lekattanni arról, hogy ő valakinek a valakije. Gáz vagy sem, de nekem semmit nem mond az elhangzott név, szóval csak megvonom vállaim.
- Ugyan, nem csattant rajtam semmi ostor, szóval nyugi. – dobok egy mosolyt is mellé, de ennél jobban nem tudom kommentelni a dolgokat. Mivel a varázsló világ nem volt szerves része az életemnek, így a nevek nem mondanak semmi, arról sincs fogalmam, hogy milyen elvárások vannak az ilyen úgynevezett aranyvérű csemeték elé támasztva. Szóval ja, teljesen vakon vagyok, így nem én leszek a legmegfelelőbb ember erre az eszmecserére. A kérdésemre adott válaszát hallva elnevetem magam, aztán a folytatás után komollyá válik. Első csók? Őszintén szólva nem gondoltam volna róla, hogy még ennyire az elején tart a dolgoknak, pláne ennyi idősen. Nem az az eddigi tapasztalatom, hogy a 18 éves lányok még nem csókolóztak. Ennyi idősen általában már sokkal több mindenen túl szoktak lenni. Mielőtt reagálhattam volna Charlotte eltűnik a víz alatt, majd távolabb bukkan fel újra.
Hát, szívesen felajánlottam volna, hogy most pótolhatod az „ilyen lehetőséget”…. de aztán jobban belegondolva, ne rám pazarold az első csókod. – küldök egy mosolyt felé, majd hátratűröm vizes hajam, amiről folyamatosan csöpög a víz az arcomba. Már zavaró.
- Hát őszintén szólva értékelem, hogy nem lettem a kamu pasid. Ne értsd félre, tök csini vagy, de … Érted… bocsánatkérően nézek rá, ami átvált a következő mondata után értetlenné. Nem tudom, hogy ezt hogy is kéne érteni, mire is gondolt.  Talán az arcomat látva levágja, hogy most sötétben tapogatózok és akkor felhomályosít.  
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 9. 18:25 | Link

Emir

Ha ő azt mondja, én aztán teljesen megnyugszom. Meg úgy alapjáraton is nihill van, anyám azért segített abban, hogy ne legyek tele feszültséggel már az év elején, ő tudja, milyen az, mikor érzed már, hogy bármelyik pillanatban robbansz, talán jobban is, mint én.
Beindul az izé, amit az öregek hátmasszírozásnak szoktak használni, én meg csak nézem a víz csobogását, teljesen elmerülve a gondolataimban. Hallom, amit mond, meg látom is a mosolyát, meg érzem a tekintet magamon, mégis az agyam túlságosan kattog ahhoz, hogy bármi érdemit is tudjak erre reagálni.
- Megcsókolsz? - mint derült égből villámcsapás, szegezem neki a kérdést, mindenféle felvezetés, vagy hasonló nélkül. Talán tennem kellene valamit, hogy ne legyek ennyire elmaradva, és azt mondta, csinos is vagyok, és hát... mégse a kezem kéri meg, vagy ilyesmi.
És amint átrágtam magam mindezen, csak kérdőn nézek a szemébe. Az égadta világon senki nincs itt, aki bármit is kezdhetne a helyzettel, és én tényleg akarom, hogy ő csókoljon meg először, mert nem a személye ellen volt kivetésem, hanem a hely miatt, meg ami miatt ott voltunk mi ketten. Akarom újra azokat a libabőröket, mert ilyet csak mellette éreztem.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 18:46 | Link



Mint derült égből villámcsapás, úgy érkezik meg a kérdése. Hirtelen szemeim elkerekednek és se köpni se nyelni nem tudok. Őszintén szólva nem vagyok hozzászokva, hogy valaki ilyesmit kérdez, vagyis kér tőlem. Általában a szituációk hozzák magukkal az eseményeket, de az a szitu nem kívánta meg ezt a kérdést. Vagy én basztam el valamit, tettem valami jelzést, amit nem kellett volna?! Nem rémlik semmi. Na de most erre mit reagáljak? Mit illik?
- Hát őőő.. – kínomban tarkómat kezdem vakargatni. - Nem hiszem, hogy velem kéne megejtened az első csókod. Most ez nyálas lesz, de az jelentsen is már valamit. Ne csak azért akard megtenni, hogy túllegyél rajta. Majd a megfelelő időben, a megfelelő emberrel. – monológom közben lassan felé sétálok a vízben, mivel itt leér a lábam, majd egy lépésnyire előtte megállok.
- Ne kapkodd el! – közlöm vele zárásként, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé. Ha picit idősebb lenne, ha nem egy fotózáson sodor minket össze a sors, akkor simán benne lettem volna. De így?! Valószínűleg a legtöbb srác kapva kapna a lehetőségen, de én nem. Nem mondom, hogy egy szent vagyok, sőt, attól nagyon messze állok, mivel a legtöbb buli egy egyéjszakás kalanddal végződik, illetve a fesztiválokra vitt sátram is, ha tudna mesélni…. De ő egy cuki kislány még a szememben, nem pedig egy felnőtt nő.  
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 9. 18:55 | Link

Emir

Közelebb jön, és bár hallom, amit mond, mégse tudom elhinni, hogy csak ez lenne a kiváltó ok.
- Amikor, a kezedben volt a lábam, amikor kérés nélkül simítottál végig a karomon, amikor úgy néztél rám... persze, foghatjuk arra, hogy csak azt tetted, amit mondtak, de... ha egyáltalán nem találtál volna vonzónak, akkor is ment volna? - megrázom a fejem, mert biztos az lesz a válasz, de egy lépést közelebb araszolok hozzá. Hát legyen, megtudom én mutatni, nem vagyok annyira kislány, mint amennyire ő hisz.
- Nem azért akarom a csókod, mert túl akarok esni rajta, azt akarom, hogy Te csókolj meg először, akkor ott is akartam, és nem az volt a fő szempont, hogy a kamerák, hazudtam. Azt néztem csak, hogy ne te legyél az, akire furcsán néznek, akiről azt pletykálják majd, hogy mi mindenre képes a pénzért. Téged néztelek, nem magam, de itt... nincs senki, és én se futok az első újsághoz - ha hagyja, óvatosan simítok végig az arcán, végig tartva a szemkontaktust.
- Nem elkapkodom, félek, ha most nem teszed meg, akkor többet soha.... erről az alkalomról nem akarok lecsúszni - vonok aprót a vállamon, halkan beszélve hozzá, mert tök felesleges kiabálni, mikor csak mi ketten vagyunk itt, meg a zubogó víz.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 9. 19:12 | Link



- Charlotte… – megcsóválom a fejem, majd kissé le is hajtom. - Nap mint nap dolgozom együtt csinos nőkkel, modellekkel. Nekem ez semmit nem jelentett, csak munka volt. Én ebből élek, így keresem a kenyerem. Szép csaj vagy, de nekem az ott semmit nem jelentett. – bocsánatkérően nézek rá, de sajnos neki úgy fest ez több volt, mint amennyinek lennie kellett volna. Arról már ne is beszéljünk, hogy mi lenne ebből, ha én most megcsókolnám. 18 éves lány, dúlnak benne a hormonok gondolom… Semmi jó nem sülne ki belőle. A következő monológjára nem tudok mit reagálni. Nem értem, hogy miért érezte úgy, hogy engem meg kell védeni… Mikor arcomhoz és óvatosan megfogom a kezét és lassan elhúzom arcomtól.
- Sajnálom! – egy hatalmasat sóhajtok – Te most egy helyes faszit látsz bennem, aki egy fotózáson hozzád ért, megsimított, majdnem megcsókolt. Ha küldtem bármi jelet feléd, amiből arra következettél, hogy én… Akkor sajnálom! Te is tudod, hogy ebből semmi jó nem sülne ki. Nekem ez csak egy szimpla csók lenne, amire lehet pár hét múlva már nem is emlékeznék. – Nem szoktam ennyit beszélni, ennyire lelkizős lenni és nyálas, de ez a szitu most valamiért kihozta belőlem.  
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 9. 19:40 | Link

Emir

A szemem forgatom, Zsófit kérdés nélkül meghúzza, pedig húsz éves, tehát két kerek évvel idősebb nálam, épp csak jól bánt vele a természet, meg tud sminkelni..., de egy csókból, ami konkrétan nálam is elcsattanhatott volna bármelyik ottalvós bulin, ha nem viszolyogtam volna a jelenlévőktől, már lelkiismereti kérdést csinál. És aztán még mi nők vagyunk a bonyolultak, mi?
- Márciusban 19 leszek... buktam egy évet - közlöm vele, bár már teljesen mindegy, nekem is elment ettől az egésztől a kedvem.
- Nem is kértem, hogy aztán állj az ablakom alá, vagy szöktess meg és vegyél feleségül, annyira mesevilágban már nem élek. Kedvellek. Igen, ez neked lehet semmiség, de nem szoktam embereket csak úgy kedvelni, szociális analfabéta vagyok, és sokszor már attól lever a víz, ha valaki hozzámér. Nem a jeleid miatt kértem, hanem azért, mert éreztem valamit, amit eddig még nem. De mindenesetre értékelendő, hogy lelkiismereti kérdést csinálsz belőle - azzal fogom magam, és visszaülök a helyemre. Mert én ettől még nem fogok lelépni, ha kínosnak érzi, neki kell menni.
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 10. 19:16 | Link



Hirtelen szikrát nem kapok, mikor Charlotte kifakad. Szemöldököm az egekbe csúszik én pedig csak értetlenül nézek rá. Most ez valóban akkor probléma? Nem értem a nőket… Kisebb hiszti kerekedik ki abból, hogy nem akarom megcsókolni. Csendben hallgatom az elmondottakat, továbbra is olyan tekintettel melyből sugárzik, hogy én ezt most k*rvára nem értem, majd mikor elhallgat és arrébb vonul csak megcsóválom a fejem. Lehet kéne valamit reagálnom, de amiket mondott, azokra nem nagyon tudok mit. Érezzem magam szarul azért, mert ő „szociális analfabéta” meg, hogy ő kedvel. Amit akartam és amit gondolok azt elmondtam, ennél több szót kár is erre fordítani, mivel csak ugyan azt tudnám ismételni. Egy nagyon sóhajtok, majd megvonom vállaimat is csak úgy magamnak. Charlotte elvonul én pedig mivel nem vágyom több hisztire, egy elúszok a medence széléhez, majd kinyomom magam és kiülök a szélére. Csendben meredek magam elé és élvezem a csendet. Közben azért kicsit jár az agyam, hogy most mit is kellene kezdenem a kialakult helyzettel, de tanácstalan vagyok. Nem tudok mit kezdeni a 18 éves kissé hisztis lányokkal. Úgy beszélt, mintha én bármiről is tehetnék… Pedig aztán ku**ára nem! A „hátmasszírozó” elhallgat és egy másik helyen megjelennek a vízből felbuggyanó bubik. Jakuzzi! Visszaereszkedem a vízbe és elúszok a megpillantott helyre. Igen, ez kell most nekem!  
Hozzászólásai ebben a témában
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 11. 11:56 | Link

Emir


Részemről, a színjáték jelenleg nagyobb, mint amennyire érzem ezt. Jó, tagadhatatlanul rosszul esik, hogy kosarat kaptam, de valószínűleg, erről bármelyik nőt megkérdezhetjük az utcán, ő is ugyanezt reagálná rá. Viszont semmi esetre sem olyasmi ez, ami miatt megállna számomra az élet, és be kellene zárkóznom a szobába, elhasználni jó pár csomag százas zsepit, és vívódni rajta hetekig. Gyanítom, bár ez volt az első alkalom, nem ez lesz az utolsó, és bárhogyan is nézzük, ez a felállás még mindig jobb, mint csak úgy eltűnni a semmibe, kérdések és válaszok nélkül, mert így ott van még a mi lett volna, ha. És hiába tudná megválaszolni az agyam értelmesebbik fele a kérdést, ott van az az aprócska rész, aki reménykedne, de felesleges.
Ahogy itt lennem is, mivel már az ujjaim is hártyásodnak, és gyanítom, már jóval sötétebb van odakint. Nem zavarom meg, esetleg ha épp feltűnik a mozgás, intek neki egyet, mert végtére is a büszkeségemen esett csorbán túl, nem adott semmi okot arra, hogy most haragudjak rá, vagy elkönyveljem bárminek is, hisz csak felnőtt... racionális gondolkodással, és attól, hogy vannak jó páran, akik tojnak a számokra, még nem muszáj mindenki másnak is. Tehát, most még duzzogok egy pár napig, - pusztán azért, mert imádom megélni ezeket a dolgokat - de tudom, ha legközelebb egymás útjába sodródunk, már nem lesz bennem tüske, vagy harag. Most sincs, nem tudok olyasmiért haragudni, amiért felesleges.
Felöltözök, és hazasétálok, bár ilyenkor már nem nagyon szeretek egyedül.


// köszönöm  Love //
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa