37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. június 16. 14:22 | Link
Zsombor
Minden, ami rajtam van

Nem, nem tanultam meg hirtelen úszni, és nem, azt sem hiszem, hogy ezt most fogom elkezdeni, de szörnyen unatkozom. Se pálcám, se tanórák, kitiltottak az iskolából is, úgy, hogy én vagyok az iskolaelső. Szerintem ilyen karriert se futott be még senki, mint amilyet én, nem mintha bármelyik másik elért "eredményemre" olyan büszkének kellene lennem jelenleg. Kicsit ez az a pont, amikor úgy érzem, hogy minden összeesküdött ellenem, és el kell vonulnom a világ elől.
Így hát ide jöttem, leginkább azért, mert még sosem voltam itt, és mert mindenki azt mondja, hogy ezt a helyet egyszer ki kell próbálni akkor is, ha nem tudsz úszni. Mert a helynek megvan a maga varázsa, a maga romantikája. És valóban. Olyan romantikus hangulat száll meg, ami esetemben nem feltétlenül kedvező, de mégis jóleső. Jól érzem magam. Mosolygok, és kedves érzések járnak át. Nem foglalkozom azzal, hogy sorban nyerem az ezüstöket, hogy Thunderstorm nem akar felengedni a hátára, hogy állandóan valamim megsérül, mert dekoncentrált vagyok. Egyszerűen csak minden jó.
Az egyik mélyedés szélén ülök, a lábamat a meleg forrásvízbe lógatom, és bár nem olyan erőteljesek a fények, mint kint, olvasok, méghozzá egy bűnügyi nyomozós könyvet, ami igencsak leköti a figyelmemet, mert eddig azt hittem, hogy a szerelemféltésből a főszereplő nővérének a férje volt a gyilkos, de most bebizonyosodott, hogy ártatlan, sőt, meg is halt. Ez az, amire azt tudom mondani, hogy roppant kellemetlen szituáció.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Szamosvári Zsombor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 125
Írta: 2019. június 16. 15:28 | Link
Lili

Egy forró, szabad hétvégén

A víz felszínén egy lebegő Zsombi található, aki kifeszített testtel próbál nem elsüllyedni. Még bordái is látszódnak, ami alapján simán arra következtethetne egy ember, hogy ennek a srácnak tuti van valami betegsége, pedig csak szimplán vékony. Hiába edz, zabál, semmi nem használ.
Apropó, miért is lubickol a kis elsős ezen a vasárnap délutánon, mikor tonnányi házi feladat vár az asztalán megírásra? A válasz roppant egyszerű: Zsombi még mindig rettenetesen lusta - ezt sosem fogja kinőni. Pedig jobb lenne, ha minél előbb nekilátna a körmölésnek, különben kevésbé kedvező dolgok fognak rá várni. Ja, és ezen kívül forróság van, no meg szabad vasárnap. Szüleivel elintéztette, hogy a szabad hétvégéken meglátogathassa a falut, így hát mióta itt él, minden egyes alkalommal él a lehetőséggel, és csatangol egyet. Felsőbb évesektől hallotta, hogy van egy remek tavacska a falu határában, a hűsítő vize pedig én ilyen rekkenő hőségben a legjobb. Viszont ahogy járkált a tavacska körül látta, hogy senki nem úszásra használja azt. Falulakók, illetve diákok kígyózó sora tartott valamerre. Zsombi meg követte őket, ugyanis egy-két tag nyakában törölközőt vélt felfedezni. Rossz helyre nem siethetnek. Nos, így akadt rá a Barlangfürdőre.
Sikeres átöltözés után már a vízben találta magát, itt lubickol percek óta. Persze néhányan furcsán néztek rá amiatt, mert társaság nélkül ilyen jól elvan, ő azonban már rég megszokta azt, hogy a közelben mindig összefut valaki ismerőssel. Ha meg nem, hát akkor barátkozik. Pár karlendítés után megállt, lábával taposta a vizet, haját megrázta, szemét megdörzsölte, s szemei ismerős arcok után cikáztak. Nos, senki olyat nem látott, akivel lebratyizhatott volna, ellentétben egy lánnyal, akik magányában - totálisan szárazon - a parton könyvet olvasgatott. Pimasz mosolyra húzódott a szája, majd pillanatokon belül már a "lány lábai előtt hevert".
 - Mit olvasol? - érdeklődött a fiú. Ugyan átfutott a fejében, hogy hopp, megragadja a lány lábát, és azonnal belehúzza a vízbe, azonban azt is tudja, hogy kétféleképpen végződhet a történet: nevetnek egyet, és másnap már barátság karkötőt vásárolnak egymásnak, vagy a lány sikítozni kezd, csapkodni (kevésbé szerencsés esetben Zsombit is jól megcsapkodja) és duzzogva faképnél hagyni  Zsombit. És ami azt illeti, Zsombi egy kis társaságra vágyik - ahogy mindig -, nem lenne szabad elijeszteni  a másikat.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. június 16. 22:13 | Link
Zsombor

Az az érdekes ebben a könyvben, hogy minél többet olvasom, annál inkább elhiszem, hogy jól tippeltem a gyilkost, ami lehetetlenség, hiszen meghalt nyolc oldallal ezelőtt, és utána történt még agy gyilkosság. Igazán érdekes, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallom, amit beszélnek a környezetemben. Már nem súgnak össze a hátam mögött, ami kifejezetten előnyös, és már nem néznek rám úgy, mint a szerencsétlenre, aki ugyanúgy bedőlt Vajda Richárdnak, mint mindenki más. Tévednek, mert én más vagyok, mint a többiek, hozzám hasonlót Ricsi sosem tapasztalt és sosem fog, ahogy én sem tapasztaltam és nem is akarok. Ez nemrég nyomatékosítva is lett, így igazán nincs miért aggódnom, azok pedig, akik még mindig ezen lovagolnak, sosem fogják elfogadni a tényt, hogy ez így alakult.
- Egy Georgia Macelley könyvet, ez a legújabb publikálása, Halált hozó nyári szellő. Nagyon jó stílusa van, és nagyon jó viszont ápol apukámmal, így mindig küld neki egy dedikált példányt. Szerintem régen kavartak.
Az elejére lapozok, és széles mosollyal az arcomon felolvasom az első oldalra írt üzenetet. Mindegyikben van egy, és mindig olyan bájos, hogy kizártnak tartom, hogy ez csupán baráti üdvözlés lenne.
- Nincs az a távolság, mely elszakíthatna két lázban égő, forró szívet. Sokszor csókol, Georgie.
A mosolyom továbbra is széles marad, de becsukom a könyvem, és helyette a szélében megkapaszkodva nézek le a fiúra. Nem félek a víztől magától, de félek attól, hogy nem tudok úszni, hogy elragad a mély. Rossz emlék, friss és rossz, még ha jól is sült el, akkor is rossz.
- Persze apukám házas és kisgyerekei vannak, és ezt tudja is, de aranyos szerintem, hogy ennek ellenére is jóban vannak. Ha valahova elmegy, mindig apa kíséri el.
Pletykák szerint ez az utolsó könyve, hogy nincs igazán jó bőrben, először szerelmi csalódásról beszéltek, aztán arról, hogy beteg. De a képeken, amiket láttam, jól volt, szóval nem tudom, hogy mire gondoltak.
- Neked ki a kedvenc íród?
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Szamosvári Zsombor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 125
Írta: 2019. június 19. 13:01 | Link
Lili

Azt ugyan nem tudta megállapítani Zsombor, hogy mennyivel lehet idősebb nála a lány, akihez épp most evickélt oda, de az mér bizonyos, hogy különösen csinos. Azon nevetett magában, hogy még egy egy csúnya lánnyal sem futott össze a kastélyban. Jó, ez így erős volt: kevésbé szép lányokkal. Természetesen a tanárikarban azért van egy-kettő, akit nem azért bámul órán, mert roppant bájos, hanem inkább a szigor miatt.
Zsombi kérdésére igen kielégítő választ kap, hevesen bólogat.
 - Én vagyok a műveletlen, de sajnos még sosem hallottam róla, de ahogy beszéltél róla, eléggé bejövős, meg vágod, a címe is olyan... Hát felkelti az érdeklődést - próbál értelmes mondatokat összerakni. Mindig ez van, ha idősebb lányokkal beszél, sőt nem is kell lánynak lennie. A lányoktól azért tart, mert fél, hogy idiótának fogják tartani, amiért olykor sután beszél, a fiúktól meg azért, mert fél, hogy kicikizik esetlenségéért. Mondjuk meglepőmódon a tanároktól kicsit sem tart: tudja, hogy ők tudják, hogy idióta, és sületlenségeket mond. Megszokhatták már. Nincs is értelme megjátszani magát.
Az üzenet hallatán Zsombi is mosolyogni kezd. Milyen kedves... Jó lenne egyszer összejönni valami írónővel, és akkor hátha neki, Zsombinak ajánlaná a könyvet.
 - Ez valóban... kedves. Az én szüleim unalmasak, az egyik lakberendező, a másik meg pálcakészítő - veti oda Zsombi bénán. Próbált valahogy a témához közel maradni, de úgy látta, mintha a lány nem ezen a Földön lenne, olyan elvarázsoltnak tűnt. Összességében már az is furcsa volt Zsombinak, hogy csak így, ilyen nyíltan kezdett beszélni a szüleiről, mármint jobbára az édesapjáról, amivel természetesen semmi baja nem volt, csupán úgy érezte, mintha a lány hangosan gondolkodna, Zsombi pedig hallgatná, mint a rádiót. Persze ez ezerszer jobb, egy elhajtás helyett.
 - Íróm nem igazán van, inkább költő. József Attila. Balatonszárszón születtem, ugye ő meg ott halt meg, és esténként anyu mindig róla mesélt, úgy, mintha az élete tényleg egy mese volna. Meg verseket olvasott, és mivel közelinek éreztem az egészet, azt hiszem őt mondanám kedvenc költőmnek - Zsombi maga is meglepődött, hogy ilyen szépen, összeszedetten tudott nyilatkozni gondolatairól. Az is igaz, hogy JA-ról bármikor szívesen beszél - bár ő az egyetlen költő, akinek valamelyest is ismeri munkásságát, és ez is csupán a szüleinek meg szülőfalujának köszönhető.
 - Nincs kedved csobbanni egyet? Tehetnénk pár kört, vagy valami - invitálta a lányt Zsombi. - Ó, bocsi, bunkó vagyok. Zsombinak hívnak, hát téged?
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 9. 08:17 | Link
Zsombi

- Vágom.
Mosolyodom el őszintén. Apa valószínűleg kiakadna, és apu is kiakadna hogy egy olyan gondosan a szép beszédre tanított gyerek, mint én, azt mondja: Vágom. De hát azért mégsem mehetek el amellett, hogy tini vagyok, szóval muszáj azért az ízes beszéden túl a kortársaim nyelvjárását is elsajátítanom.
- Úristen, ebben mi az uncsi?
Kérdezem őszinte csodálkozással, talán kicsit hangosabban is, mint kellene, de nem azért, mert kiabálni akarok vele, csak hangosabban sikerült. Hirtelen kapom a szám elé a kezem, és nevetem el magam azon, hogy tényleg hangos volt. Megesik.
- Bocsi. Szóval szerintem mind a kettő nagyon menő. A lakberendezés rengeteg kreativitást igényel, a pálcakészítés meg ritka. Aki tehetséges benne, az nagyon tehetséges benne. Nálunk apukám tanár, de már csak egyetemi előadó, évi pár órával, apa pedig színész. A nővérem meg a suli könyvtárosa, a szőke hajú, kék szemű, világos bőrű.
Mondom én a barna hajú, zöld szemű, leheletnyit sötétebb bőrű. Nem Zsombi lenne az egyetlen, aki nézne ránk furcsán, amikor Francival azt mondjuk, hogy testvérek vagyunk. Tényleg ez a nagy helyzet. Jó, nem vér szerint, de az most mellékes, totálisan. A másik tesóm, Ash is szőke, kék szemű, szóval ez így tényleg mókás, főleg, amikor egy helyen vagyunk.
- Olvastam tőle pár verset. Különleges a kapcsolat közöttetek. Anyudtól nagyon kedves, hogy ilyen szépen megszeretette veled a magyar irodalom egyik kultikus alakját.
Apára emlékeztet, ő is mindig inkább ilyen meséket mondott, és nem a sárkányosakat. A kérdésére kicsit megrázom a fejem.
- Nem tudok úszni, szóval én csak ilyen láblógatós lány vagyok.
Arra, hogy bemutatkozik, elmosolyodom, mert tényleg, ez elmaradt közöttünk.
- Lili vagyok.  
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa