A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Rebecca

Nyomorult vizsgaidőszak! Komolyan, ki az, aki kitalálta, hogy pont a nyár végén legyen, amikor az embernek mindenhez van kedve csak a könyveket bújni nincs?! Az egész iskola tele van morcos, idegeskedő, és leginkább a szabadba vágyó diákokkal, akiknek minden vágyuk az, hogy végre túllehessenek a megpróbáltatásokon, és visszatérhessenek a jól megszokott, szürke, de mégis nyugodt hétköznapokhoz. Misi nem egészen ezek közé tartozott. Ő nem túllenni akart a vizsgákon, nem maga mögött akarta tudni őket, hanem egyáltalán bele se akart kezdeni. Semmi kedve nem volt elpazarolni a drága idejét magolásra, jegyzetelésre, és állandóan megújuló gyomorfekélyre. Ezért ő feltűnően tüntetett is a rendszer ellen, és "csakazértse" alapon minden napra kitalált magának valami programot.
Volt már a faluban, órákat töltött repkedéssel a kviddicspályán, és gyakori látogatója volt a konyhának is. Szép sorban pipálta ki a helyeket, ahol már járt, közben folyamatosan keresgélte az újabb kalandokat, és lehetőségeket a szórakozásra.
Valószínűleg nem ez volt a legbölcsebb hozzáállás, amit a fiú ezekben a napokban kialakíthatott magában, de ez se különösen érdekelte. Mondhatottak neki bármit, ha valamit egyszer a fejébe vett, akkor azt onnan senki ki nem verhette. Hihetetlenül makacs, és céltudatos volt, amihez óriási igazságérzet kapcsolódott. Ez amúgy nem lett volna baj, csak voltak olyan (ilyen) helyzetek, amikor lehet, hogy a fafejűsége többet ártott, mint segített.
Minden esetre, a mai napra is megvolt Fodor úr terve, amit már egy héttel ezelőtt kitalált. A múltkori kirándulása alkalmával feltűnt neki, hogy a faluban különböző helyeken táblák hirdetnek egy bizonyos fürdőt, ami valahol a falu határában található. Misi el is határozta, hogy megkeresi ezt a helyet.
Így hát ebéd után fölszaladt a szobájába, összepakolt egy törölközőt meg némi pénzt, és elindult kifelé az iskolából. A fürdőnadrágját, előrelátóan, már reggel felvette, ezért ezzel se kellett bajlódnia, amikor megérkezett a Barlangfürdőbe. Érdeklődve nézett körbe, majd odalépett a recepcióhoz.
- Szép napot! Egy délutáni jegyet szeretnék kérni! -
A recepciós furcsálló tekintettel végigmérte őt. Biztosan meglepődött, hogy ilyenkor diákot is látni a fürdőben. Szerencsére hamar túltette magát a dolgon, és mosolyogva diktálta a tarifákat, majd egy pecsétet nyomott a fiú kezére, és megmutta, hogy merre találja az öltözőket. Misi gyorsan lezuhanyzott, majd ledobta a cuccát az egyik szabad placcra, és nekifutásból megcélozta a legközelebbi medencét. Hatalmas csobbanással landolt a vízben, aminek valószínűleg a szomszéd nénik is pont annyira örültek, mint a srác.

Rebecca

Nyomorult vizsgaidőszak! Komolyan, ki az, aki kitalálta, hogy pont a nyár végén legyen, amikor az embernek mindenhez van kedve csak a könyveket bújni nincs?! Az egész iskola tele van morcos, idegeskedő, és leginkább a szabadba vágyó diákokkal, akiknek minden vágyuk az, hogy végre túllehessenek a megpróbáltatásokon, és visszatérhessenek a jól megszokott, szürke, de mégis nyugodt hétköznapokhoz. Misi nem egészen ezek közé tartozott. Ő nem túllenni akart a vizsgákon, nem maga mögött akarta tudni őket, hanem egyáltalán bele se akart kezdeni. Semmi kedve nem volt elpazarolni a drága idejét magolásra, jegyzetelésre, és állandóan megújuló gyomorfekélyre. Ezért ő feltűnően tüntetett is a rendszer ellen, és "csakazértse" alapon minden napra kitalált magának valami programot.
Volt már a faluban, órákat töltött repkedéssel a kviddicspályán, és gyakori látogatója volt a konyhának is. Szép sorban pipálta ki a helyeket, ahol már járt, közben folyamatosan keresgélte az újabb kalandokat, és lehetőségeket a szórakozásra.
Valószínűleg nem ez volt a legbölcsebb hozzáállás, amit a fiú ezekben a napokban kialakíthatott magában, de ez se különösen érdekelte. Mondhatottak neki bármit, ha valamit egyszer a fejébe vett, akkor azt onnan senki ki nem verhette. Hihetetlenül makacs, és céltudatos volt, amihez óriási igazságérzet kapcsolódott. Ez amúgy nem lett volna baj, csak voltak olyan (ilyen) helyzetek, amikor lehet, hogy a fafejűsége többet ártott, mint segített.
Minden esetre, a mai napra is megvolt Fodor úr terve, amit már egy héttel ezelőtt kitalált. A múltkori kirándulása alkalmával feltűnt neki, hogy a faluban különböző helyeken táblák hirdetnek egy bizonyos fürdőt, ami valahol a falu határában található. Misi el is határozta, hogy megkeresi ezt a helyet.
Így hát ebéd után fölszaladt a szobájába, összepakolt egy törölközőt meg némi pénzt, és elindult kifelé az iskolából. A fürdőnadrágját, előrelátóan, már reggel felvette, ezért ezzel se kellett bajlódnia, amikor megérkezett a Barlangfürdőbe. Érdeklődve nézett körbe, majd odalépett a recepcióhoz.
- Szép napot! Egy délutáni jegyet szeretnék kérni! -
A recepciós furcsálló tekintettel végigmérte őt. Biztosan meglepődött, hogy ilyenkor diákot is látni a fürdőben. Szerencsére hamar túltette magát a dolgon, és mosolyogva diktálta a tarifákat, majd egy pecsétet nyomott a fiú kezére, és megmutta, hogy merre találja az öltözőket. Misi gyorsan lezuhanyzott, majd ledobta a cuccát az egyik szabad placcra, és nekifutásból megcélozta a legközelebbi medencét. Hatalmas csobbanással landolt a vízben, aminek valószínűleg a szomszéd nénik is pont annyira örültek, mint a srác.

Mihály

Nem irigylem a diáktársaimat. Szinte mindenki megvan feszülve a vizsgák miatt, én meg tök lazán tolom, a napjaimat mintha semmi más dolgom nem lenne a heverészésen kívül. Ami igaz is, mert én idén nem szándékoztam elmenni a vizsgáimra. Nem hanyagságból, csak szinte az egész félévet kihagytam egyéb okok miatt ezért alig vannak jegyzeteim, amikből biza nem igazán boldogulnék a vizsgákon. Elkérni másét pedig luxus, hát milyen Rellonos lennék, ha segítséget kéne kérnem valamelyik társamtól? Pedig biztos akadnának páran, akik segítetnének, de na, én már csak azért sem. Még szerencse, hogy a szüleimet már nem kell lenyűgöznöm a tanulmányi eredményeimmel. Nem mintha régebben annyira meg lettek volna feszülve azért, hogy jól tanuljak, hiszen a munkájuk mellett ránk alig figyeltek. Azért a normális családi hangulat megvolt, de ha ki is kapcsolódtunk mondjuk Görögországba ők, akkor se pihentek. Apám zenét ír, anyám, meg amit tudott lefestett. Szóval nem fogtak minket olyan szorosra. Nekik az volt a lényeg, hogy meg tudjunk állni a saját lábainkon a nővéremmel és az öcsémmel egyetemben, ami szerencsére sikerült is. A nővérem most fogházasodni ráadásul Franciaországban és, az öcsém valószínűleg követni fog ide, ami annyit jelent, hogy levegőnek nézzük egymást. Nem igazán vagyunk jóban sajnos.
Mindenesetre a mai napom tökéletes volt. A meghívó az ajándék muffinnal megérkezett már csak a banzáj van hátra. Plusz még egy Anonymussal is megismerkedtem, akinek szerencsére még segíteni is tudtam.
Ezekkel a gondolatokkal ballagtam vissza a szobámba. Ledőltem az ágyamra és azon tűnődtem mit lehetne még csinálni. Valami lazítósra gondoltam, de hirtelen semmi sem jutott eszembe. Aztán egyszer csak felvillant az a bizonyos lámpa a buksim fölött. Egy kis fürdőzés, az biztosan ellazítana. Nagy hévvel pattantam fel a matracomról. Hamar gyorsan összepakoltam a szükséges dolgokat. Aztán gyorsan átfutottam a saját készítésű térképemet. Rögtön ki is szúrta a szememet a tökéletes helyszín. Barlangfürdő. Már a neve is iszonyatosan tetszett. A táskámba dobva a térképet elindultam hát és próbáltam minél feltűnés mentesebb maradni.
A faluba érve elég lassan haladva, hiszen menetközben még egy kávét is benyomtam meg azért néha el kellett gondolkoznom merre is menjek. Végül odaértem. A recepciónál elrendeztem minden dolgomat majd egy pecséttel a kacsómon léptem át a mennyek kapuját. Igen számomra most ez volt a mennyország. Az öltözőbe érve hamar lekaptam magamról mindent majd a bikinimet magamra öltve léptem ki az ajtón.
A medencéhez érve először körbenéztem mennyien is vannak rajtam kívül. Tetszett az arány. A legszimpatikusabb üres placcra lepakoltam a holmimat kiszedtem a fonatot a hajamból és már mentem is a víz felé. Először csak a lábujjamat lógattam bele leellenőrizni a víz hőfokát és mivel elég kellemesnek éreztem ezért pikk pakk leültem a medence szélére majd beleereszkedtem. Nem számított, hogy ott a lépcső, nekem most így tetszett.

Rebecca

Csak az a fránya bűntudat ne lenne, és máris nyugodtabbak lennének Misi napjai. Nem szívbajos ő, egyáltalán nem az, de azért mégis ott motoszkál a fejében az a kis hangocska, hogy azért mégiscsak foglalkoznia kéne egy kicsit a tanulással.
Lehet, hogy semmi nem múlik azon, hogy most vagy a következő félévben vizsgázik le, de azért mégiscsak jobb érzés lenne, ha már túl lehetne ezen, és többet nem is kéne vele foglalkoznia. Nagy dilemma volt ez a fiú számára, de egyelőre még hagyta pihenni a témát, és nyugodt szívvel indult el pancsikolni a falu egyetlen fürdőjébe.
Szerencsére nem volt nagy tömeg, így Misi kedvére szórakozhatott a medencékben. Egyáltalán nem zavartatta magát, hogy esetleg hülyének nézik vagy beszólnak neki. Ő jól érezte magát, és most csak ez számított. Már a harmadik nekifutásos bombára készült, amikor észrevett egy vele nagyjából egykorú lányt pontosan ott, ahonnan ő ugrándozott a vízbe. Nyilván feltűnt neki a dolog, mert ezen a napon körülbelül 65 év volt az átlagéletkor a fürdőben, ezért egy fiatalabb lány sokkal kirívóbb ilyenkor.
Misiben megszólalt a kisördög, hogy lökje be az idegent a vízbe, de aztán meggondolta magát, és úgy döntött, hogy egyelőre marad a fröcsköléses szivatásnál.
Megcélozta a lány melletti partszakaszt, majd lendületet vett, és hatalmas csobbanással zuhant a vízbe, ezzel totálisan lefröcskölve az idegent.
A fiú kikapta a fejét a vízből, majd bűnbánó, de azért egy kicsit huncut tekintettel nézett fel csuromvizes áldozatára.
- Hoppá...-