A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Lénárd
Fürdőruci



Egy kis pihenés mindenkinek kell, csak épp mindenki mást csinál pihenésképp. Van aki könyvet olvas, van aki alszik, esetleg rajzol, vagy a tesz egy kellemes sétát a szabadban. Én is bármelyike megtehetném, de most egyikhez sincs kedvem, valami mást akarok csinálni. Hallottam, hogy a napokban nyílt egy fürdő lent a faluban, és épp itt az ideje megnézni, hogy milyen is. Nem lehet olyan rossz, sőt, biztos tök szupi lesz. Ebben a faluban - a csárdát leszámítva - minden jó hely, nincs olyan amit ne szeretnék, szóval egyértelmű, hogy ez is jó lesz.
És így legalább még véletlenül sem találkozom az apámmal. Most, hogy ő is tanár lett, néha akaratlanul is szembetalálkozom vele, és néha le is kell állnom vele beszélgetni. Ahhoz viszont az semmi kedvem, és energiám sincs. Szinte naponta találunk valami újat, amin tudunk veszekedni, bármennyire is néni szeretném. De ő... Ő egyszerűen... Áá... kész rémálom az az ember, nem lehet kibírni mellette veszekedés nélkül. Pedig annyira nem szeretek veszekedni, de ő mindig kihozza belőlem ezt az énem.
Na de most nincs idő ezzel foglalkozni, élvezni akarom a vizet, és egy kis időre elfelejteni minden gondom, nem gondolni se apára, se az gyér közeledő tanévre, se semmi másra. Leteszem a cuccom, és már fürdőruhában, a kék törülközővel a vállamon lépek be a medencékkel teli barlangba. A nagy medencébe megyek először, a víz pedig egyszerűen tökéletes. Lemerülök, majd a medence egyik eldugottabb részébe úszom, hogy ott aztán a víz felszínén lebegve relaxáljak.

Lénárd
Fürdőruci



Egy kis pihenés mindenkinek kell, csak épp mindenki mást csinál pihenésképp. Van aki könyvet olvas, van aki alszik, esetleg rajzol, vagy a tesz egy kellemes sétát a szabadban. Én is bármelyike megtehetném, de most egyikhez sincs kedvem, valami mást akarok csinálni. Hallottam, hogy a napokban nyílt egy fürdő lent a faluban, és épp itt az ideje megnézni, hogy milyen is. Nem lehet olyan rossz, sőt, biztos tök szupi lesz. Ebben a faluban - a csárdát leszámítva - minden jó hely, nincs olyan amit ne szeretnék, szóval egyértelmű, hogy ez is jó lesz.
És így legalább még véletlenül sem találkozom az apámmal. Most, hogy ő is tanár lett, néha akaratlanul is szembetalálkozom vele, és néha le is kell állnom vele beszélgetni. Ahhoz viszont az semmi kedvem, és energiám sincs. Szinte naponta találunk valami újat, amin tudunk veszekedni, bármennyire is néni szeretném. De ő... Ő egyszerűen... Áá... kész rémálom az az ember, nem lehet kibírni mellette veszekedés nélkül. Pedig annyira nem szeretek veszekedni, de ő mindig kihozza belőlem ezt az énem.
Na de most nincs idő ezzel foglalkozni, élvezni akarom a vizet, és egy kis időre elfelejteni minden gondom, nem gondolni se apára, se az gyér közeledő tanévre, se semmi másra. Leteszem a cuccom, és már fürdőruhában, a kék törülközővel a vállamon lépek be a medencékkel teli barlangba. A nagy medencébe megyek először, a víz pedig egyszerűen tökéletes. Lemerülök, majd a medence egyik eldugottabb részébe úszom, hogy ott aztán a víz felszínén lebegve relaxáljak.

Keiko

Belépve egy meglepően kis helyiségben találom magam. Szóval ez lenne a híres barlangfürdő... A recepciós kellő udvariassággal üdvözöl, majd sor kerülhet a bejelentkezésre is. Ezennel meg is osztom a nagyérdeművel, hogy nem kevesebb, mint félórámba telt a kacatjaim legaljáról előbogarásznom félretett zsebpénzemet. Ezt ugyanis úgy eldugtam a kíváncsi szemek elől, hogy még magam is nehezen találtam meg. Miután ráleltem, nem sokáig szorongattam a kezemben, rögvest zsebembe szórva a faluba siettem.
Az árak olcsóak, mondják. Egy személynek való igaz, kevésbé költséges, mint mondjuk egy négyfős családnak. Hogy a mugli színvonaltól mennyivel lesz ez másabb? Megsúgom, nem nagyon érdekel. Csak elégítse ki a speciális fürdési igényemmel kapcsolatos szükségletemet, s már elégedetten térek vissza a kastélyba.
Egyelőre itt vagyok... Megkapom a belépéshez szükséges eszközöket, melyek gondolom a beazonosításomat szolgálják, s továbbmehetek az öltözők felé. Nem szorulok a fürdőtől igénybe venni sem fürdőruhát, sem törülközőt. Hátamon ott cipelem ugyanis az ilyen célokra is tökéletes utazótáskámat, azt a könnyű és fekete vászonfajtát. Belőle kerül elő - immár az öltözőkabinban, melyet előzetesen bezártam magam után - az a sötétkék fürdőnadrág, melyet kopottas farmerommal a fürdőzés erejéig kicserélhetek magamon. Hátamra csapott hófehér törülközőmmel csoszogok ki papucsban a tényleges barlangfürdői részlegbe.
Körbepillantva nem látok sok embert. Fülledt, párás a levegő a víztől, melytől olyan érzésem van, mintha kissé fuldokolnék. Pár másodpercnyi időhúzás után letáborozom a holmijaimmal egy szabad helyen, majd a legközelebbi medence lépcsőihez sétálok.
A víz kellemesen meleg, ahogy belelógatom lábujjhegyeimet. Immár azt érzem, hogy teljes testem belekívánkozik ebbe a folyadéktengerbe. Engedek a kísértésnek, és nagy nyugodtsággal derékig besétálok. A vízcsobogáson kívül más hang nem hallatszik itt... Teljesen olyan, mintha egyedül lennék. Körbefordulva nem látok mást, csak néhány idősebb varázslót a medencesarkok szélein kuporogva. Ilyen korban jót is tesz a csontoknak a víz. S a diákok... Belőlük alig látok valamennyit. Talán nem tudnak a helyről, vagy kipróbálták, de nem tetszett nekik. Minden bizonnyal kedvezőtlen időpontban vagyok itt, mármint látogató szempontjából. Véleményem szerint ugyanis jobb, ha az ember a tömeg mellőzésével fürdik.
Figyelmes leszek egy víztükrön lebegő lányra. Az orrára pillantok - nem folyik bele a víz, él még, csak bizonyára pihenni vágyik. A medence szélének közelében teszi cselekvését, így járok oda a vízben haladva én is.
Tudom, hogy nem hall, s nem is vesz rólam tudomást, mert annyira bele van feledkezve az úgynevezett úszásba, vagy nevezzük akkor lebegésnek. Kihasználva az alkalmat pöccintek egyet ujjaimmal, melynek következtében egy kisebb adag vízmennyiség fröccsen a fejére. A reakciót várva vigyorgok a lány előtt állva.

Lénárd


Olyan... Békés. És olyan jóóó. Imádom a vizet, és imádok úszni, vagy csak egyszerűen áztatni magam, és relaxálni. Ilyenkor kizárok mindent, és mindenkit, csak magamra figyelek. Ilyenkor rendezem a gondolataimat, és ha kívülről talán nem is látszik, de gondolkodom, és elmélkedem, az esetlegesen felmerülő kérdéseimre próbálok választ találni. Most speciel egy ember járkál a fejemben. Remélem nem fáj a lába, annyit járkál az agysejteimen. Teljesen széttapossa őket, aztán meg még csodálkozik, ha teljesen meghülyülök miatta. Ja, hogy kiről beszélek? Az apámról... Ki másról fecsegnék ennyit? Jó, igaz, hogy szinte bármiről tudok órákig fecsegni, de nem most. Most, ha lehet, inkább nem beszélnék, és nem is gondolnék semmire. Csakhát az nem egyszerű dolog, mert olyan nincs, hogy valaki ne gondoljon semmire.
A víz felszínén lebegve azonban kezdem elfelejteni a gondjaim, érem, ahogy a feszültség távozik szép lassan távozik belőlem. Egész jó ez a hely, nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy eljövök ide, ezt már előre látom. Remélem akkor sem lesz sok diák, vagy még fiatalabb, előkészítős. Néha nagyon tudnak idegesíteni, főleg mikor nagyon fröcskölik a vizet, ugrándoznak, vagy bármi más, ami rendkívül zavar. Viszont most semmi ilyen nincs, nyugodtan, békésen tudok relaxálni. Csukott szemmel lebegek a víz felszínen, közel a medence széléhez, s sak néha mozdítom meg a kezem, hogy ne merüljek le, vagy hogy megérintsem a medence szélét, hogy tudjam, nem távolodtam el tőle.
Békém néhány vízcsepp zavarja meg, a feladója pedig valószínűleg nagyon jól szórakozik ezen. Hirtelen jött az ajándék, én meg nem számítottam rá, összerándulok, amitől a fejem a víz alá kerül. Jó nagy adag vizet nyelek le, mire sikerül felállnom, a lenyelt vízmennyiségtől egy rövidebb köhögésroham jön rám. Ki... Volt...? Esküszöm nem ússza meg szárazon, ha meg tudom, ki volt, ami már csak azért is igaz, mert egy fürdőben vagyunk, egy medencében, ahol értelemszerűen víz van. Csakhamar abbamarad a köhögés, én pedig felnézek, és magam előtt látom a srácot, aki nagy valószínűséggel lefröcskölt.
- Te... miért... csináltad... ezt? - nézek fel a srácra durcásan, miközben kisimítom az arcomból a vizes hajtincseim.

Keiko

Remekül szórakozom a barlangfürdőben. Jó időpontban, szinte jómagam és néhány öreg helybéli varázsló társaságában, mert a diákok döntő többsége csodálatos módon épp elkerüli ezt a létesítményt... Ezért bátorkodom elhatározni magamat egy kis csínytevésre, amire a medence széléhez közel úszó, látásból ismerős leányzó tökéletesen alkalmas. Szerintem a légynek se tudna ártani, ezért nem történik baj, ha néhány csepp víz éri az arcát. Kivétel, ha a sarokban gubbasztó vénember az ő apukája, na akkor jól a segítségére siet elagyabugyálni tragikus tettem miatt. De akkor meg úgy kell nekem.
Engedek a kísértésnek, meglépem azt, amit meg kell... Víz fröccsen az arcára. Elsőre elégedetten mosolygok a látványon. A következő pillanat már más. Feje kétségbeesetten bukik a vízfelszín alá, így a kapkodásban némi vizet is lenyel - vagy az orrába megy, nem lényeg. Levegő után kapkodva tör fel, nagyokat köhögve, melynek érces, visszhangzó hangja megtöri a barlangban uralkodó csendet. Én is megijedek, mert az arcomra fagy az a bizonyos mosoly. Tudatosul bennem, hogy mit tettem. Szívverésem felgyorsul, s mindenféle rosszra kezdek gondolni. Például... Mi is történt volna, ha az egész kis tréfa valahogyan nagyon rosszul sül el. Már egy bűntelen ember élete száradna lelkemen. A gondolattal egy percig se bírnék együtt élni, az teljesen bizonyos. De idézőjelben egyszerűn egy életveszélyes állapot is előidéződhetett volna.
Hála az égnek jobban lett. Még a közbeavatkozásomra sem volt szükség. Valamelyest megnyugszik tekintetem, nem úgy, mint az övé, akit szemmel láthatóan elönt a düh. Jogosan, tegyük hozzá őszintén. Lehorgasztom a fejem és elpirulok.
- Sajnálom... Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogsz ijedni. Ugye jobban vagy?
Szánalmas, ahogy a gyermekiességgel felállított ördögi terv után ilyen magyarázkodásra és mentésre szorulok. Szégyellem magam. Még jó, hogy más nem látott meg, mert a hírnevemnek annyi lenne. A lány azért igazán megbocsáthatna, nem követtem én el akkora bűnt. Jó volt látni az arcát, amikor először összerándult...

Lénárd



A víz egyszerűen tökéletes. Nem annyira meleg, de nem is hideg. Pont jó. Egyszerűen fantasztikus. Imádom a vizet, imádok úszni, vagy csak egyszerűen áztatni magam, relaxálni, elfelejteni minden gondom-bajom. És pont ezért jöttem én most ide. Nagy szerencsémre nincs itt egy fiatal sem, főként idősebbeket, felnőtteket látok, diákokát szinte egyet se. Ennek pedig felettébb örülök, mert egyesek ha víz közelében vannak - jelen esetben ez a medence - akkor nagyon kibírhatatlanok. Állandóan fröcskölik a vizet, visonganak, és még ki tudja mire képesek. Szinte bármire, ha a fantáziájuk beindul.
Azonban ettől most nem kell tartanom. Legalábbis én ezt hiszem, így teljesen nyugodtan lebegek a víz felszínén egészen addig, míg valaki, aki valószínűleg így gondolta, nem vagyok elég vizes, szóval fröcsköljük még le, biztos ami biztos... Na igen, és ennek az a következménye, hogy ijedtemben a víz alá bukom, s egy nagy adag vizet is sikerül lenyelnem. Szép látvány lehet az éppen megfulladni készülő lány... Ez szerencsére csak néhány percig tart, talán még annyi se, bár számomra elég hosszú időnek tűnik. Sajnos egyik rossz tulajdonságom, hogy eléggé hirtelen haragú vagyok, nagyon hamar dühbe gurulok. Talán ezért veszekszem annyit apával... Bár ő sem tesz sokat azért, hogy ez ne így legyen. Na mindegy is.
Szegény srác, látszik rajta, hogy csak egy ártatlan tréfa akart lenni, én meg ilyen ronda módon reagálok. Még én érzem magam emiatt rosszul, pedig tudom, hogy nem kéne, hisz melyik épeszű lány ne reagált volna rá így? Haragom mindenesetre gyorsan elillan a srác arcát látva.
- Se-semmi gond... Már jobban vagyok - sóhajtok egyet, ezzel kifújva a maradék negatív érzelmeket is, közben pedig felülök a medence szélére. Még egy halvány mosolyt is próbálok az arcomra varázsolni.
- De ugye nem hobbid a frászt hozni másokra? - kérdezem, majd egyik kezemmel a vízbe nyúlok, hogy én is lefröcsköljem őt, bár az a néhány vízcsepp max a mellkasáig ér el, de azért próbálkozni lehet.