A hely tulaja: Földesy Mira Léna

Dolgozók:
- Recepciós: Kiss Jenő (NJK)
- Vízi mentő: Cet András (NJK)
- Felszolgáló: Psy Cho (NJK)

Sky
Eltelt már vagy tíz perc, de továbbra sem láttam őt. Úgyhogy időtöltés gyanánt előhúztam nadrágzsebemből A főpapnő lapját, és azt nézegettem. Amikor csak a kezemben fogtam, mindig átjárt egyféle különös melegség. Szerintem hülyének tartottak volna, ha hangosan kimondom, hogy szerintem védett is az a lap. Mintha csak egy pajzsot alkotna körülöttem... Olyan kellemes!
Elmosolyodtam. Az érzés után eszembe jutott néhány emlék a könyvtárból. Számomra az most is fergeteges élmény! Végre valakivel megosztottam a legfőbb bajomat. Ez a valaki komolyan megtanított arra, hogyan figyeljek magamra a jövőben.
Nem sokkal később megpillantottam Sky-t a távolban. A nosztalgiázás végeztével eltettem a kártyát, majd barátságosan intettem egyet neki.
- Hali, nem baj - rántottam vállat, elvégre még jó is volt... Árnyékban ücsörögtem ezidáig, és nem zavart senki.
- A lényeg, hogy itt vagy! - feleltem lelkesen, majd táskával együtt felegyenesedtem, megragadtam a csuklóját, s bevonszoltam az ajtón.
- Nem árt keresnünk egy öltözőt, mert én voltam olyan holdkóros idióta, hogy nem vettem át a fürdőruhát... - suttogtam zavartam - Szóval nem lesz gond neked se néhány perc, ugye?

Sky
Miután beléptünk, a recepciót lerendezni gyerekjáték volt. Barátságos áron felkerült a zöld pecsét, majd azzal a lendülettel mentünk is balra, az öltözők és zuhanyzók irányába.
- Igen, itt vannak - szóltam vidáman, aztán ledobtam a kis táskám, amiben nem volt több a pénztárcámnál, a varázspálcámnál (vész esetére), a fürdőruhámnál, egy törcsinél, és A főpapnő lapjánál. Mielőtt ugyanis belefogtam volna az öltözködésbe, inkább kivettem a zsebemből, mélyebb, biztosabb helyre rejtve. Így biztosan nem kél lábad, gondoltam magamban.
A vetkőzés már néhány perc alatt megvolt részemről, akárcsak az, hogy fürdőruhára cseréljem át. Sokat nem kellett vesződnöm vele, egy részes kék darab volt, a mellektől a gyomorig fehér csipkedarabbal.
Egyedül a nyakán található madzagok jelentettek kihívást. Többször összecsomóztam őket, míg füleim szerint Sky a kutyáját kergette.
- Aztán el ne vesszetek! - kiáltottam utánuk. Mire pedig visszaértek, már végeztem is
- Látom meglett a cipő - nevettem barátnőm arcán, majd igyekeztem komollyá dermedni. Persze mellettük ez nem sikerült, és fél percen belül újra nevetésbe kezdtem.
- Különben most jókedvem van, aztán úgy hiszem, a pancsolás is dobni fog rajta - mondtam, s ha ők összeszedték magukat, csak akkor indultam el törcsivel az oldalamon a medencékhez.

Sky
Jókedvűen mosolyogtam Skyra, majd a kezében szorongatott zacskóra pillantottam. Ezután vissza tekintettem rá, szememben a kérdéssel: Valóban nekem hoztad? Édesnek találtam, mert annyira siettem, hogy tényleg nem ettem semmit sem. Úszás előtt percekkel viszont szerintem gondot okozott volna az evés. Úgyhogy átvettem a csomagot, le nem véve szemeimet az arcáról.
- Köszönöm, kedves tőled! Viszont csak a fürdés után kóstolom meg - jelentettem ki, miközben a medencékhez sétáltam.
- Szerintem pancsoljunk, utána lessünk be a szaunába - javasoltam, és ha jó volt így, ledobtam magam is a törcsim, épp az övé mellé, majd rátettem szépen a gondosan becsomagolt ételt.
Aztán belevetettem magam a vízbe, hagyva, hogy a gondjaim messze szálljanak.

Sky
Olykor képtelen voltam eldönteni, hogy ő vajon gondolatolvasó, vagy csak képes volt a szemeimen keresztül mélyre nézni? A kérdésemet elhallgattam, mert nem akartam megmutatni, mennyire hitetlen tudok lenni.
Ő mégis... Néhány perc alatt választ adott rá. Mire csak mosolyogtam egy jót. Hát oké. Aztán megköszöntem amit tett, és kiviharoztam a medencékhez. Egyből arra esett a választásom, amiben kellemesen meg lehetett mártózni, mert elég mély volt hozzá a víz. Amint biztos helyre pakoltam mindenem, egyszerűen beléptem, hagyva, hogy körülöleljen.
Kellemes volt, a gondolataim szinte azonnal csak erre irányultak, s valahol az agyam legtávolabbi zugába száműződött az anyám, aki iránt heves gyűlöletet tápláltam, az apám, aki csak nagyon hiányzott. Nagyapát közelebb éreztem magamhoz még így is, de perpillanat nem bántott a gyásza. Könnyedén úszkáltam vagy negyedórán keresztül, aztán Skyhoz fordultam.
- Hé, nekem bejön ez a meden...-ce.
Már, ha láttam volna. Hova tűnt? Szertenéztem a medence közepénél egy helyben lebegve, de sok mindent így sem láttam, pedig nyújtogattam a nyakam, ahogy tőlem tellett.
Később éreztem, miképp valaki a lábaimhoz ért. A meglepettségtől röviden felsikoltottam, majd ösztönösen levegőt vettem, mert éreztem, hogy víz alá fogok kerülni.
Valami húzott. A talpam kikerült alólam, s ezúttal a víz alatt szemlélődtem tovább. Túl hirtelen jött! Mozdulatlan pislogtam párat, ezután észrevettem a menekülő lányt.
Ezért tényleg elkaplak!, jegyeztem meg magamban, és lendületet véve utánaúsztam.

Miután Ela beugrott a vízbe én is bele vetettem magamat. Egy ideig csak úszkáltunk, de úgy döntöttem megtréfálom kicsit barátnőmet. Mikor mögé úsztam a víz alatt megragadtam a bokáját és lerántottam, mert tudtam, hogy csúnya bosszú lesz a tréfám jutalma. Egy ideig a víz felszíne alatt maradtam majd mikor végleg elfogott a levegőm, feljöttem a felszínre és gyorsúszásban haladtam tovább egy mély levegővétel után.
- Ela mi a baj? Csak nem lemaradtál? – Kérdeztem, ahogy meg álltam tőle nem messze és tapostam a vizet, hogy ne süllyedjek el.  Csak jót vigyorogtam mérges arcát látva, de nem tudtam megijedni tőle. Viccesen nézett ki szemébe lógó vizes hajától, mert olyan volt, mint egy pulikutya. Mikor közelebb én tovább úsztam és így kergetőztünk. Mindig is imádtam úszni, főleg mikor a tengerpartra lementünk nyáron.  
- Ne bírod az iramot? Lassíthatok, ha akarod. – Vigyorogtam rá hátúszás közben.

Sky
Kellett pár perc, míg a szemem hozzászokott a vízhez. Óvatosan kinyitottam, körülnéztem, és még épp elcsíptem Sky-t, ahogy menekült, buborékokat hagyva hátra. Összevont szemöldökkel megfogadtam: még visszakapja! Majd felúsztam, mert elfogyott a levegőm.
A csipkelődés közben megütötte a fülem, és nem győztem kivárni a pillanatot, amikor utánaeredhettem. Oh, minden a legnagyobb rendben van!
 Erőteljes mozdulatokkal tapostam a vizet, a karjaimmal lapátoltam. Válasz helyett mutattam ezt, tettel kiváltva a szót, de igaza volt, lemaradtam. Előrébb járt, és a hosszú haj is akadályozott. Meg-megálltam miatta, hogy kisöpörjem az arcomból, szépen hátrasimítva. Utána továbbúsztam, habár nem sok esélyt láttam arra, hogy változni fog a felállás. Valaki nagyon sportos! Huh… Én örülök, ha még bírom vagy két percig. Ő meg most is röhög!
- Mondd csak a magadét! Addig, míg utol nem érlek! – szóltam utána.
Félretettem a dacot, és úgy úsztam, mint eddig soha. Nem csak az erőm, a lelkem is belevittem. Próbáltam a vízisiklóra gondolni, ami könnyedén szeli a vizet, mindig legyűrve az aktuális akadályt. Nekem az akadályt a saját határom jelentette, amit idáig nem teljesítettem túl, azonban Sky szavai hatottak rám. Nem akartam feladni, sem megfutamodni. A tempó növekedésével együtt nőtt az önbizalmam, és megfogalmazódott a fejemben az, miszerint meg akartam mutatni, milyen vagyok én valójában. Sokan félreismertek csillagjegy szerint, és elkönyveltek bunkónak, pedig szerintem szerető szívem van.
Percekkel később már ott loholtam mögötte, majd kinyújtottam a karom. Addig nyújtóztam, még végül elkaptam a bokáját.
- Ki is az, aki lassú? – kérdeztem végül.

Sky
Az ő biztatása, és az én gondolataim kellően felspiláztak ahhoz, hogy mindent beleadjak. A kettő együtt olyan volt, mintha úszás előtt megittam volna vagy 20 doboznyi energiaitalt.
Ahogy haladtam előre, szinte vízisiklónak is éreztem magam.
Egyre erőteljesebb mozdulatokkal igyekeztem elérni a lányt, ami végül is összejött. Erősen rámarkoltam bal kezemmel a bokájára, nehogy eliszkoljon.
majd amikor rám pillantott, széles, fenyegető – ám nem ijesztő – vigyort ejtettem felé.
- Ha a szó mit sem ér, tett kell felváltsa – Vagyis esélyt sem adtam arra, hogy átbeszéljük a tréfa dolgot. Bennem volt a jókedv, a pörgés, innen pedig nem volt visszaút. Főleg, hogy külön biztatott minderre.
Lehúzás helyett mondjuk fröccsöt kapott, jó sokat, egyenesen az arcába. A vigyor az enyémen még szélesebbé vált, végül elengedtem a bokáját, s már két kézzel bombáztam.
- Nincs esélyed menekülni! – szóltam hozzá közben - Biztos vagyok abban, hogy kifáradtál ahhoz.
 

Sky
Sky-nak hálás voltam azért, amiért mellette elfeledkezhettem minden gondomról Eszembe se jutott anyámon töprengeni, vagy azon, ahol az apám merre lehet. Inkább kiélveztem a jókedvet, mert bár újabban mellette remekül szórakoztam, ha visszavonulhattam a magányomba, nagyon egyedül éreztem magam a háztársaim között is. Emiatt még inkább ingadozott a hangulatom, s hol maga voltam a nyíló virág az ember kertjében, hol a púp a hátán…
El sem mertem képzelni, Alexet mennyire megbánthattam azon az összevont órán! Megkérdezte hogy vagyok, szerintem érdekeltem őt ennyire… De nem szóltam hozzá túl sokat. Mert féltem, a végén még elkotyogtam volna olyat, amire a legkevésbé kíváncsi.
Perpillanat viszont ez sem csüggesztett. A lány elfordult, kezeivel védte magát, ahogy elnéztem. Nemsokára aztán én is kaptam, így soroztuk egymást addig, míg fel nem adta.
- Tessék? – Azt hittem rosszul hallok, majd Démonhoz fordult – Hát… Oké. Amúgy is meg kéne ennem azt, amit nekem hoztál. Meg kevésbé vagyok arra kíváncsi, hogy ő miképp úszik!
A kutya izgatottan csaholt. Szerintem féltette a gazdiját, szóval jobb volt számomra is kijönni a vízből. Barát nélkül nem szerettem mókázni, meg éhes voltam.
Szóval ledobtam magam a kis „partunkon” egy párnára, az ölembe vettem a kajás zacskót, és enni kezdtem a péksütit.

Sky
Ahogy a péksüteménybe haraptam, rögtön megéreztem a remekül fűszerezett pizza töltelék ízét. Rágás közben aprón bólintottam egyet, ami egyféle elismerése volt Sky választásának. Le merném fogadni, hogy néhány perc után random választott valamit, amit jónak talált. Hmm, és mennyire beletalált a kosárba! A pizzás péksüti a kedvencem!
Jóízűen étkeztem, miközben Démon kutyus kunyerálásba kezdett a lánynál. Különféle pózokba állt be, kölyökszemekkel gazdája arcát vizslatva, míg nem kapott egy falatot az ő túrós réteséből. Ezután én következtem.
Az állat felült, felváltva bámulva engem és a kaját. A pofiját nyalogatta, a végén pedig még nyüszögni is elkezdett, csakhogy megkapja, amit akar. Próbáltam ellenállni, mert fogalmam sem volt, mennyire tenne be a kutyus gyomrának egy fűszeres étek, aztán nem akartam gondot okozni, ezért tartózkodtam az ötlettől a leginkább.
A kitartó vizslatás mégis eredményhez jutott. 5 perccel később megtörtem, mert már toporgott is azért, hogy enni kapjon.
- Na jól van. Tessék! – Sóhajtva törtem egy kis darabot a kaja érintetlen végéből, majd átnyúlva a lány felett a kutyusnak adtam. Ragyogó szemekkel végigkövette a kezem, majd a falat után nyúlt a nyelvével, s távolabb húzódott.
Később is próbálkozott, de nálam már nem ért el hatást, mert tényleg nem akartam megkockáztatni, hogy valami baja legyen. Sebesen eltüntettem a kaja maradékát, utána percekig csak bámultam a vizet magunk előtt.
Aaahw, ez olyan jó pillanat! Örülnék, ha nem érne véget ez a nap… Mert akkor ismét visszamehetek a kastélyba. Félreértés ne essék, szerettem a helyet. A szívemhez nőtt, amióta jobban megismertem. A legnagyobb bajom az volt, hogy más házba jártunk Sky-jal, pedig rá kellett jönnöm, megkedveltem eléggé, mint havert. Így viszont nehéz volt hosszabb ideig nyugodtan ücsörögni.
A szívem elnehezült, ahogy ezekre gondoltam, de aztán eszembe jutott: Lazulni jöttem, nem igaz? Akkor folytatódjék ez tovább! Nem akarom búslakodni, főleg előre nem!
- Mit szólnál, ha szaunáznánk egyet? Aztán kipróbálhatnánk így a csobbanást. Azt mondják, elég sokkoló, főleg, ha hirtelen megyünk a vízbe. De szerintem nem lehet rossz – mosolyogtam rá, érdeklődve várva válaszát.

Anita

Gyönyörű szombat reggel volt. Hétágra sütött a nap és még augusztushoz képest is forróság volt. Nem is értettem miért kell nyár végén vizsgázni. Komolyan annak az idiótának kellene ilyenkor a könyvtárban, a tanulószobán vagy bárhol máshol magolni aki ezt kitalálta. Nekemis hátra volt még a vizsgáimnak legalább a fele, de ez zavar igazából most a legkevésbé. Annyira elegem van már a tanulásból, hogy muszáj volt kiszabadulnom a kastélyból. Mégha egyedül kell jönnöm, mert mindenkinek nagyon fontos tanulnivalója van akkor is. Végre valahára odaértem, jegyet vettem, megkaptam a pecsétemet és már bent is voltam. Lesiettem az öltözőkhöz, mert minél előbb csobbanni akartam. Igaz azért arra még szántam időt, hogy a vadiúj fürdőruhámban csodáljam egy kicsit a tökéletes alakom a tükör előtt.
A medencékhez érve kicsit elcsodálkoztam, hogy rajtam kívül nem is igazán volt fiatal a fürdőben, de aztán rájöttem, hogy rajtam kívül nyílván mindenki készül a vizsgáira. Nekifutásból ugrottam bele a legszimpatikusabb medencébe, nyilván tökéletes kecsességgel, és nem igazán érdekelt, hogy körülöttem ki lett vizes meg ki nem. Aki nem bír elviselni annak szívesen megmutatom a kijáratot.

Kaelyn

Anita

Ahogy ott ugráltam a medencébe a többi vendég legnagyobb felháborodására hirtelen átvillant egy gondolat a fejemen, hogy talán még sem kellett volna lejönnöm, hanem nekem is a kastélyban kellene lennem és készülnöm a vizsgákra. Azonban amilyen gyorsan jött ez a gondolat olyan gyorsan el is múlt. Ahogy kijöttem a vízből, hogy aztán egy újabbat csobbanjak majd bele, észrevettem egy lányt. Valamiért ismerős volt, de nem igazán tudtam, hogy honnan. Abban biztos volt, hogy a Bagolykőbe jár, de volt egy olyan sejtésem is, hogy Rellonos lehet. De nem is ez volt az igazán érdekes. Hanem az, hogy vajon mit keresett itt a vizsgaidőszakban. Valahogy szimpatikus is lett, mivel végre valaki aki szintén lázad egy kicsit és nem csak a kötelességeivel foglalkozik. Ráadásul úgy láttam, hogy ő is észrevett mivel elindult felém. Felé villantottam egy aránylag barátságos mosolyt. Legalábbis remélem annak tűnt mivel nem vagyok az a típus aki csak úgy ingyen adja a mosolyokat. Talán még össze is barátkozunk, igaz nem vagyok az a barátkságos típus, még ha sokan a rózsaszín hajam miatt arra is következtetnek első látásra. Csak miután belenéznek a hideg zöldeskék szempárba utána jönnek rá, hogy ez a csaj inkább csodálókat gyűjtő típus, és nem annyira barátokat.

Sky
Nehezen fogtam vissza a magam. Nagyon szerettem az állatokat, különösen a nem csak küllemre jónak tűnőket, hanem akik lélekben is azok voltak. Démont így ismertem meg, és komoly lelki törést okozott minden perc, amiben megpróbáltam őt kímélni a péksüti ízétől. Ő közben amit tudott, bevetett: nézett mint egy kölyök, nyüszögött, hempergett, aztán még imádkozni is elkezdett.
Skyból össz-vissz annyit észleltem így, hogy eldőlve röhögött megállás nélkül, míg én még mindig a kutyáján dilemmáztam. Végül beadtam a derekam. Adtam neki valamennyit, a maradékot kíméletlenül befalva.
- Majdnem sikerült! – vágtam rá csüggedten, majd felmarkoltam egy párnát, és óvatosan rácsaptam vele hű barátnőmre.
Ezután bevonultunk a gőzfelhőkkel tarkított helyiségbe. Amint betettem a lábam Sky oldalán, megcsapott a meleg levegő, fél perc után érezni kezdtem a bent uralkodó hőség erejét, és eszerint foglaltam helyet a padok egyikén. Nem volt rám jellemző, hogy bármikor szaunáztam volna, vele viszont megtettem, mert úgy gondoltam, jó móka lesz. Főleg, ami később következik majd! Csak ne kapjunk szívinfarktust egy kis csobbanástól…
- No, te hogy érzed magad? - kérdeztem érdeklődőn.

Kaelyn

Ahogy megindultam a medence felé, észrevettem, hogy a lány is felfigyelt rám. Elmosolyodott, bár kissé bizonytalanul, de vettem a célzást, hogy ő is örül annak, hogy nem csak ő az egyedüli diák a fürdőben. Meggyorsítottam a lépteimet, de amikor ép odaértem volna mellé hirtelen megcsúsztam. Elvesztettem az egyensúlyomat és beestem a medencébe. Szerencsére jók a reflexeim valamint jó úszó vagyok. Így nem történt nagyobb bajom, mint az ijedtség. Gyorsan rendbe szedtem az arcvonásaimat, majd megszólaltam.
- Szia! Anita vagyok. Bocsi a meglepő belépőmért. Te is egyedül jöttél le?

Anita

A lány elindult felém, de abban a pillanatban, hogy mellém ért megcsúszott és nagy csobbanással beleesett a medencébe. Nem tehetek róla de abban a pillanatban kitört belőlem a röhögés. Tényleg nem akartam most kivételesen ilyen bunkó lenni, de nem tudtam mit csinálni, ilyen az alaptermészetem. Bár az igazat megvallva nem is akarok rajta változtatni. Még mindig fulldokoltam a nevetéstől amikor a lány bemutatkozott. Próbáltam én is összeszedni magam, hogy válaszolhassak neki. Ez több-kevesebb sikerrel ment is bár még így is megbicsaklott a hangom a nevetéstől:
-Szia! Kaelyn vagyok, de szólíts csak nyugodtan Kaenek. Egyébként igen egyedül jöttem, mert bárkit is kérdeztem mindenki csak a vizsgáival volt elfoglalva. Így hát úgy döntöttem lejövök egyedül. Te is a tanulás elől menekülsz? Mert akkor asszem bírlak.-villantottam felé a tökéletes mosolyomat.-Jössz úszni egyet? Mondjuk hiába próbálkozol úgyis megelőzlek.-mondtam magabiztosan és egy kissé talán gonosz hangon, aztán elindultam egy másik medence felé, amelyikben kevesebben voltak.

Kaelyn

A lány, mint arra számítottam is majdhogynem fetrengett a nevetéstől. Emiatt nem tudtam elítélni. A helyében én is ezt tettem volna. Relonos lévén nem szoktam gyorsan megsértődni ilyen kis apróságokon. Majd nagy nehezen bemutatkozott. Elmondta, hogy a vizsgák elől menekült le ide. Nem csoda már nekem is elegem van a vizsgákból.
-Igen én is a vizsgák miatt vágytam egy kis pihire. Mi lehet ennél jobb hely erre a célra? De nem gondoltam, hogy lesz még rajtam kívül diák itt.
Ahogy felajánlotta, hogy versenyezzünk úszásban. Nem tudtam megállni, hogy ne halljam ki a hangjából a magabiztosságot. Ennek pedig nem tudtam ellent mondani, hiszen vagyok én is olyan jó úszó, mint bárki más.
Elindultam utána egy másik medence felé. Még mielőtt Kae beugorhatott volna a medencébe megelőztem. Majd a vízből kihívóan megszólaltam:
-Na verseny a medence végéig? A vesztes fizet egy fagyit?  

Anita

Mire odaértem a lány már bele is ugrott a medencébe. Sebaj, gondoltam magamban, ez még nem jelent semmit.
-Oké. De jól jegyezd meg, én sosem veszítek.-válaszoltam neki egy újabb magabiztos mosoly kiséretében. Belecsobbantam én is mellé a medencébe és elkezdtünk úszni. Sajnos a medence felénél rájöttem, hogy ez talán mégsem volt olyan jó ötlet, hiszen hiába voltam jó formában már nagyon régen nem úsztam és úgy éreztem kezdek fáradni. De azért nem adtam fel. Egy pillanatra felnéztem, hogy megnézzem melyikünk van előrébb...

Kezdem kicsit kiismerni magamat ezen a helyen, bár azt nem mondanám, hogyha elindulnék valamerre akkor biztosan nem tévednék el. Egyelőre még a felfedezés fázisban vagyok, de szerintem egész jól megy. Az első éjszakám sem volt olyan vészes itt, pedig általában új helyen borzalmasan alszom, de itt nem. Ezt már valamiféle jelnek tekintettem, talán a hely így próbál üzenni, hogy jó lesz itt nekem. Vagy csak simán idióta vagyok, azt hiszem ez a hihetőbb. A napjaim kezdenek egyformán telni, kezdtem unatkozni. Még jó, hogy mikor utoljára a faluban jártam, kicsit körülnéztem, végigjártam és ráakadtam egy fürdőre. Lehet, hogy most pont ez az ami kell nekem, egy kis kikapcsolódás, és nyugalom. A sok ember között itt, meg a zajok nem kedveznek az idegeimnek. Fogtam egy táskát, amibe belehajítottam pár cuccot, amire talán szükségem lehet, majd összeborzoltam a hajamat, szokásom szerint, és útnak indultam. A falu felé már ismertem az utat, talán ez az egyik olyan út, ahol nem tudok eltévedni. Idekint kicsit hűvös volt, érezhető már a levegőben, hogy lassan itt van a tél, meg a rossz idő. Furcsa lehet, de Én jobban szeretem a hűvös időt, nem szeretek egyre kevesebb ruhát felhúzni, plusz, a bőrdzsekik nekem állnak a legjobban ezen a világon, szóval ez is egy indok arra, hogy miért szeretem a telet. Hamar a barlangoknál találtam magamat, ahol lassan betoltam a kis faajtót. Egy kicsit még le is kellett hajolnom, nem tudom milyen magasságú emberekre tervezték ezt a bejáratot, de az biztos, hogy nem nekem. Megvettem a jegyemet, megkaptam a pecsétemet, majd beléphettem a fürdő területére. Hangulatos volt, azt meg kell hagyni, egészen megfogott. Átvedlettem ide illő öltözetbe, tehát egy egyszerű fürdőnadrággal és egy törölközővel a nyakamban indultam el, az egyik jó meleg vizes medence felé. Meglehetősen kevés ember volt ma itt, nem tudom mi van a többiekkel, hogy nincsenek itt mind. Így is lehet, hogyha a forró víz után kimegyek majd a hűvös szabadba, megfázom, de kit érdekel? Megérte. Egyedül voltam a medencébe, szépen bemásztam, majd kényelmesen elterpeszkedtem. Fejemet hátrahajtottam a medence szélére, és behunytam a szememet. Nem akartam elaludni, egyszerűen csak relaxálni, hiszen ezeket a helyeket pont erre találják ki. Hallgattam közben a víz csobogását, és a többi itt lévő ember hangját, de  beszélgetésükre nem figyeltem, hidegen hagyott. Egyszerűen csak próbáltam kiélvezni ezt a kis egyedüllétet. Mintha abból nem kapnék eleget..

Annyira ellazultam, hogy csoda, hogy még egyben voltam. Mindent kizártam magam körül, időbe telt ugyan, de sikerült, már csak a víz hullámzását és melegségét éreztem magam körül. Ezt az idilli helyzetet törte meg, mikor éreztem ahogyan a víz jobban elkezd mozogni körülöttem, ami kizökkentett, ezért felültem és mikor kinyitottam a szememet, feltűnt, hogy már nem vagyok egyedül. Végignéztem a tőlem nem messze üldögélő lányon. Kastélybelinek tűnt, de ezt nem mondhattam biztosra, még senkit sem ismerek, még csak arcról sem. Fiatal volt, de azért már nem kislány. Tekintetemmel igyekeztem felé azt sugallni, hogy igen, megzavart, de nem terveztem nekiesni mérgemben. Inkább csak kényelmesebb pozícióba helyeztem magamat, majd a véletlenre bízva a szituációt, hozzászóltam.
- Miért van itt egy hölgy egyedül? - kérdeztem, hangomban észrevehető volt a kíváncsiság. Karjaimat felhelyeztem a medence szélére, így támaszkodva tartottam meg magamat. Nem mintha fel akartam volna vágni külsőmmel, de valamiféle érzés még is csak ott motoszkált bennem, hogy Ő vajon az a fajta akit könnyen megbabonáz egy kidolgozottabb férfi test, vagy a ritkább kategóriához tartozik. Általában az utóbbiakat kedvelem meg, akikre senki és semmi nincs hatással, kizökkenthetetlenek. Arcomra rátelepedett a szokásos kis mosolyom, várva a lányt, hogy maga is megszólaljon, vagy ha nincs kedve beszélgetni akkor azt. Ki tudja, hogyan is viselném az elutasítását, de belerokkanni nem rokkannék. Csak, hogy megtartsam az udvariaskodást, és bebizonyítsam, hogy Én micsoda úriember vagyok, kicsit közelebb csúsztam a lányhoz, kezemet feléje nyújtottam, várva hogy az övét az enyémbe helyezze és kezet csókolhassak neki.
- Christopher - mutatkoztam be - Szolgálatára

Hajna
Megjelenés