Elijah

---

  
   Úgy volt, hazamegyek karácsonyra, és a nagynénémmel, valamint a testvéreimmel töltöm az ünnepeket. Aztán otthon  mindenki lebetegedett, Eliana nénikém pedig azt mondta, maradjak inkább a Bagolykőben. Teljesen magam alatt voltam. Aztán egyik nap, ebédnél odajött hozzám egy eridonos srác, Elijah. Nagyon aranyos volt, alig tudta kinyögni mit akar. De aztán én mégis igen mondtam neki. Mi mást mondtam volna, amikor akkor épp nem volt más vágyam mint elmenni vele a karácsonyi bálba?
   A szívem majd kiugrik a helyéről. Beletűzök egy utolsó hullámcsatot a hajamba. Csak lazán oldalra fontam. Egyszerű, de annál szebb. Anyám csinált nekem ilyen frizurát még régen, amikor ünnepi alkalmakra mentünk. Felállok a tükör elől. A dress code szerint levitásként kék ruhát kell viselnem. Halványkék, kövekkel kirakott ruha van rajtam. Csak egy kék cipőt kellett beszereznem hozzá. Most bele is bújok, s veszek egy nagy levegőt. Sosem voltam még ilyesmi bálban, és táncolni sem tudok igazán jól. Elijah szerencsére nagyon aranyos és kedves. Remélem elnézi nekem, ha egyszer-kétszer a lábára lépek. Vagy talán többször is.
   - Készen is vagyunk - suttogom magam elé, s a táskámat vállamra véve kilépek a klubhelyiségbe. Nem sokan vannak odakint. Sokan hazamentek az ünnepekre, a többiek pedig készülődnek, vagy már el is mentek a bálra.
   Az ajtó előtt megállok egy pillanatra. Sosem csináltam még ilyet, Mármint, hogy egy fiúval mentem valahova. Mondjuk egy randira? Nem tudom ez most annak számít-e. Végig nézek magamon, de mindent rendben találok. Remélem nem mondok majd hülyeségeket. Tényleg semmi gyakorlatom az ilyesmi dolgokban, így most mindennél jobban félek ettől az estétől. Ugyanakkor borzasztóan várom is. Ekijah nagyon szimpatikus, és alig várom, hogy jobban megismerjem.
   Kilépek az ajtón. Ő meg ott vár rám. Ő pirosat visel, hiszen eridonos. Megjegyzem, nagyon jól áll neki. A haja pedig olyan rendezetlenül áll, ahogy szokott. Nem is lenne jó másképp. így igazán önmaga.
   - Szia - köszönök, amint meglátom. Rá is mosolygok. Valószínűleg bele is pirulok a mosolyba - Jól áll a piros - jegyeztem meg, még mindig mosolyogva, és egyre jobban pirulok.

      Elijah

---

   Dícséretére lesütöm a szemem és jól bele is pirulok az arcomon elterülő, széles mosolyba. Ő kihúzza magát, mint egy herceg, én pedig belekarolok a felém nyújtott karjába.
   - Mehetünk! - nézek a szemébe, és próbálok minél nyugodtabbnak tűnni.
   Nem mondhatom, hogy nem izgulok. Sőt. A szívem majd kiugrik a helyéről, a légzésem meg heves, akárhogy próbálom szabályozni. Ám ez nem gátol meg abban, hogy széles mosollyal az arcomon induljak el Elijah oldalán.
Ez az első alkalom, hogy bálba megyek, pláne, hogy egy fiú társaságában. Nagyon új még nekem ez a dolog. Nem tudom mit, mikor, hogyan illik, szokás mondani, csinálni. De ahogy elképzelem magamban, milyen lehet egy ilyen este… Akaratlanul is közelebb húzódom Elijah-hoz. Beleképzelem magunkat abba az álomszerű helyzetbe, ami - az olykor igen naiv - fantáziámban él. Táncolás a csillagos ég alatt, beszélgetés, az elegánsan felöltözött emberek. Nem akarok csalódni, így próbálom kiverni ezeket a képzeteket a fejemből. Sajnos túl sokszor éltem már át olyan helyzeteket, ahol a naivságom elragadott a földtől, s mikor szembe jött velem a szomorú valóság, még jobban arcba csapott. Így próbálok nem túl sokat várni az estétől. Az a helyzet viszont, hogy Elijah rettentő szimpatikus.
   A göndör fiú mellett lépkedve úgy érzem, szeretném jobban megismerni, minél többet megtudni róla. Kik a szülei, honnan származik, mi érdekli?
   A szfinx portréját már messze magunk mögött hagyjuk, s egymásba karolva igyekszünk a tisztás felé, ahol valószínűleg már sokan táncolnak, beszélgetnek a bálon. Bizonyára mindenki a legtöbbet akarja kihozni az estéből, akárcsak én, és remélem a mellettem lépkedő göndör srác is.