Robbanás
Mindenki, aki jelen van

Nyugtalanító érzés keríti hatalmába, ahogy élvezve a hangtompító bűbáj jótékony hatását, egy izgalmas témájú kísértet históriát próbál olvasni. Minden hiába azonban, minduntalan ijesztő képek úsznak a tudatába, amire kénytelen felfigyelni. Ellenkezik ugyan néhány pillanatig, ám a képek erősebbek az akaratánál, ezért inkább enged a legkevésbé sem szelíd erőszaknak. Leteszi maga mellé a kinyitott olvasmányt, vesz egy mély levegőt és átadja magát az elkerülhetetlennek. Ráncok redőznek lassan izzadtság cseppekkel pöttyözött homlokán, szemeit szorosan összezárja, testét fájdalom és rémület járja át. Tudja, hogy ez nem belőle származik, azt is tudja, hogy valami nagyon közeli dolog, és a pontos helyet is látja. Nem véletlen, hisz látnok. Megszokta már valamelyest ezeket a felzaklató képeket, helyén is tudja kezelni, így ha már infókat kapott a képessége által, kötelessége azt a tudása szerint legjobban hasznosítani. Bár tagjaiban szúrásokat és fájdalmat érez, az ajtóhoz lép. Igyekszik függetleníteni magát a fizikai érzésektől, maradjanak csak a képek, és lenyomja a kilincset. Az ajtó zárja enged, de abban a pillanatban a kinti káosz összes borzalmával találja magát szemben. Végignéz az összegyűlt tömegen, majd a sűrűje felé indul. Tudja, hisz látta, hogy mi történt, ám ő kevés ahhoz, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Még épp látja, ahogy egy fiúcska elterül a földön, hozzá siet, hogy felemelje. Egy név üti meg a fülét. Számára ismeretlen, de újabb képeket löknek az elméjébe az említett egyénnel kapcsolatban. Talán ezért is, de elkésik a mentőakcióval, a fiút egy hölgy már húzni kezdte kifelé. Ha nem bír vele, akkor ő is megragadja a másik karját, közben másik kezével élénken hadonászik beszéd közben.
- Mindenki nyugodjon le! Ne legyen pánik! Azzal nem megyünk semmire. Mindenki lépjen hátrébb, veszélyes lehet itt tartózkodni! -

Seth, Evena, Aaron és Mindenki


Kicsit tanácstalanul toporog Seth közelében, miután az elengedte a karját és átvette a mentés irányítását. Hátra pillant, de a védvonal jól működik, ráadásul jönnek még kollégák, akik elterelik a kíváncsiskodókat. A lesifotós is biztonságba kerül végre valahára. Aaron pillantásából pedig átjön mi futott át az agyán, de nem haragszik, amiért az nem nézte ki belőle, hogy van seprűje. Jól is bánik vele, bár a varázslógolf nem seprűs játék, de attól még nem veti meg a jószágot. Épp nyílna ajka, hogy szóljon a tévedés miatt, mikor befut Noxen kisasszony. Még az átváltozás utolsó pillanatait is látja, így jogosan, felmerül egy ötlet benne. Sethez fordul.
- A kisasszony -mutat Evenára - gond nélkül berepülhetne a Levitába. Holló alakban kis helyre is be tudna hatolni, és könnyebben is mozogna odabent -
Most a hölgyre emeli kérdő tekintetét, aztán vissza a férfire.
- Mit szólnak hozzá? - A seprű lomha és esetlen egy madár röptéhez képest. Bárki ember súlya megterhelné az omladozó falakat, amikor bemászna az ablakon vagy hasadékon. Egy apróbb madárnak több esélye van bejutni, de kérdés, hogy a nő vállalja-e a veszélyes küldetést. Attila jól ismeri a benti körülményeket, hisz látó lévén részletes infója van róluk, amit képek és hangok formájában kapott. Ezt is előadja a hallgatóságnak, ha érdekel bárkit is.
- Tudom, hogy sok a füst bent, lángok nyaldossák az egész Klubhelyiséget, de csak kisebb sérüléseket láttam. Eddig nincs komolyabb, életveszélyes sebesült, de nincs sok időnk. A lángok és a füst komoly bajok forrása lehet. - Nem akart okoskodni, de meg kellett osztania a többiekkel a látott képeket, amit azonban anélkül is lehetett sejteni.