A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=688432#post688432][b]Vitéz Rebeka - 2017.07.04. 22:53[/b][/url]

Még mindig alig hitte el a történteket. Az, hogy a szülei csak úgy minden kérdés nélkül elajándékozták a ruhát, köztük a kedvenc pulcsijait, farmerjait és ingeit, egy elmosódott üzenet miatt. Nem küldtek vissza egy üzenetet, vagy más módon sem tudakolták meg, hogy tényleg így akarta-e, nem, inkább minden kérdés nélkül megtették, és utána boldogan írtak minderről Rebinek, aki érthető módon akadt ki.
 Még így egy hét elteltével is ha csak rágondol a történtekre teljesen kiakad, és csak megy, amerre a lába viszi, miközben azon gondolkodik, hogy hogyan szerezze vissza a ruháit. Vagy ha azokat nem is sikerül, akkor legalább valami  munkát kéne találnia magának, hiszen az elveszett ruhák helyett nem fognak csak úgy újak teremni a szekrényében. Most is éppen így elgondolkozva száguldozott már azt sem tudta merre , mikor is hirtelen valami, vagyis mint később kiderül valaki megállította, méghozzá úgy, hogy a személy akinek neki rohant megszemlélhette a padlót közelebbről is. Röviden tehát már megint sikerült valaki fellöknie, mi szinte mindennapos dolog mostanában.
 Aggodalmasan fordult az ismeretlen fiú felé, aki még mindig a földön ült. Oda nyújtotta jobb mancsát, és ha srác elfogadta, akkor segített neki feltápászkodni a földről.
- Minden oké? Nem esett bajod? Nagyon nagyon sajnálom tényleg, csak kicsit elgondolkodtam, és fel sem tűnt, hogy itt állsz. Hogy hívnak? - A szokásos kérdések, amiket minden egyes ilyen baleset után elismételt az éppen felborított alanynak. Remélte hogy nem sérült meg a fiú, aki nyakkendője alapján a Navine házat gazdagította.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=688468#post688468][b]Vitéz Rebeka - 2017.07.05. 10:55[/b][/url]

Az esés és az érkezés rosszabbra sikerült, mint azt gondolta volna. Azt mondjuk nem tudta, hogy hogyan volt benne annyi erő, hogy még egy bukfencre is futotta a fiúnak, de persze ráfogta a sebességre az egészet.
- Elkísérjelek a gyengélkedőre? Tényleg nem akartam, és nagyon sajnálom - szabadkozott továbbra is. Sikeresen felhúzta a srácot, akinek a feje vagy a háta biztosan nagyon fájhatott, hiszen az a bukfenc a kövön nem lehetett valami kellemes élmény.
- Vitéz Rebeka, Eridon. Melyik évfolyamra jársz és melyik házba? - Azt valahogy sejtette, hogy nem lehet olyan túlzottan régen itt, hiszen akkor talán már látta volna, de ezek a szokásos kérdések soha nem maradhattak el.
- Igazából nem sietek sehová sem, pusztán csak ideges vagyok, és ilyenkor stressz levezetésből szoktam száguldozni a folyosón. - Válasza félég igaz volt, félig nem, és ez érződött a gunyoros hangsúlyból is, és a szemforgatásból.
- Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert ez egy egyedi eset. Tény és való, hogy mostanában nem alakultak jól a dolgok körülöttem, és ha elgondolkodom ezeken az eseteken, akkor teljesen ki tudok borulni, és észre sem veszem, hogy a séta tempóból rohanásba váltottam. Előfordul - rántotta meg a vállát, ami még mindig fájt néha a legutóbbi kviddics meccsen megesett baleset miatt, amikor is sikerült összeszednie egy csodálatos kis felkartörést, és bár helyre rakták a karját, de azért vigyáznia kell rá. Vagy legalábbis kellene, mert már legalább háromszor ment vissza azzal, hogy fáj a válla, ezzel pedig szépen lassan az őrületbe kergetve az iskolai gyógyítót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=688786#post688786][b]Vitéz Rebeka - 2017.07.06. 17:28[/b][/url]

- Biztos? Elég nagyot estél, és hidd el, én már csak tudom mekkora ostobaság egy sérülést nem kezeltetni. - Nos igen. Aki kétballábas, vagy csak szerencsétlen, vagy éppen mind a kettő egy személyben – mint a vörös – az bizony tisztában van ilyen dolgokkal. Mert hát főleg az elmúlt időben ő maga is elég sokszor járt így, és volt, hogy nem ment vele orvoshoz. Szenvedett is utána eleget, de megtanulta, hogy inkább  elmegy fölöslegesen, mintsem hogy valami nagyobb baja származzon belőle.
- Ohh, akkor tényleg nagyon új vagy még. Esetleg körbevezesselek? Vagy van aki már megtette? - Szeretett segíteni az embereknek, meg sétálni a kastélyban, így aztán adta magát a kérdés. Mindig megkérdezte, s bár általában nemleges választ kapott, a lelkesedése töretlen maradt.
- Nem, semmi probléma, igazából annyira tényleg nem vészes, tehát nem történt semmi családi tragédia vagy ilyesmi. Lehet, hogy más embert meg se viselne, de nekem azért elég fájdalmas élmény. Egy elmosódott levél miatt, a drága szüleim elajándékozták az összes ruhámat. De tényleg az összeset, most csak az van, ami itt van nálam a kastélyban. - Nagyot sóhajtva fejezte be mondanivalóját, de valahogy megkönnyebbült, hogy valakinek elmondta. Még ha az egy ismeretlen fiú volt is, akkor is jól esett kiöntenie a szívét. Sajnos a munkakeresés egyenlőre nem állta valami fényesen, mert mostanában valahogy nem keresnek embereket a faluban lévő üzletekbe. De előbb-utóbb persze csak megüresedik egy állás valahol, és akkor majd lecsap a lehetőségre.
- Igen tényleg nagyon szép. Bár egyébként ez is szokott mozogni, hiszen ez a levitások klubbhelyiségének bejárata. - Csak azután jön rá, hogy mit mondott, miután már kicsúszott a száján. Igazából neki is csak az egyik kedves levitás ismerőse mesélte el, és a lelkére kötötte, hogy nem mondja el senkinek. Nem igazán értette, mire fel ez a nagy titkolózás, de hát persze tiszteletben tartotta a kérését. Vagy legalábbis megpróbálta.