Werbőcy István
Előzmények

Elmereng, de én is hasonlóan teszek, így nem igazán tűnik fel. Amikor megszólal, akkor viszont hátba veregetem, s viszonzom a kacsintását is.
- Ez az! Így kell hozzáállni! Jók leszünk! - toldom még hozzá, aztán megindulok a keleti szárny felé. Majd ez után kapcsolok, hogy szegény gyerek csomaggal van.
Végig tapogatom a taláromat, de fogalmam sincs, hol a pálcám. Elsőre nem igazán érzem, keresgélni meg nincs kedvem.
- Nehéz? Viszem helyetted! - mondom végül és ellenkezést nem tűrően fel is kapom a csomagját, majd tovább indulok. Közben meg gondolkozom milyen beállítottságú vagyok.
- Hmm... Beképzelten hangzik, ha azt mondom művész? - kérdezem végül, kissé bizonytalanul, mert nem tudom pontosan, hogy szabad-e ilyet mondani. Az illemtan tanárt meg kéne kérdezni. Na majd a legközelebbi órán, feltéve, hogy beenged még. Elvégre legutóbb szemtelennek titulált, pedig nekem kettő is van! De ezt nem közöltem vele.
- Egyébként boltom van a faluban, és ha minden jól megy, ha végzek is meglesz - folytatom csevegő hangon, ahogy felfelé terelem Istvánt a lépcsőn, hiszen a levitához fel kell jutnunk a szfinx portéjához.
A kajás kérdésére megtorpanok. Egy pillanatig vacillálok, de aztán kénytelen vagyok bevallani neki az igazságot.
- Fogalmam sincs milyen a mugli menza... De az itteni kaja több mint ehető szint. A minimum, hogy a lábujjaid is megnyalod utána!
Persze... ízlések és pofonok. A zöldségek-gyümölcsök mindig jók, a tofu is, már amikor van. A húsokról meg nem tudok nyilatkozni, bár az illata annak is egészen jó szokott lenni... Főleg a hurkáé.
- Remélem jó vagy találós kérdésekben. A levitába csak akkor jutunk be, ha megválaszoljuk a szfinx találóskérdését. - Tájékoztatom Istvánt, ahogy rákanyarodunk a portré folyosójára. Engem időnként megfog a cirmos, de legtöbbször szerencsém van és nem matekos feladatot ad.

Werbőcy István

- Semmiség - legyintek neki, mert hát nem is nehéz a cucca. Na meg nem megyünk olyan messzire. A terveim kapcsán viszont elég bizonytalan vagyok még mindig. Furcsa, hogy itt mennyire jól reagálnak rá, miközben a fél életem arra ment rá, hogy ezt megpróbáljam elfogadtatni a környezetemmel.
- Hmm... Ez tetszik! Legközelebb én is ezt mondom majd. Már ha nem bánod - kérdőn pislantok rá, vajon hagyja-e majd, hogy az ő szavait használjam a saját érdekemben. Ugyanis nagyon jól megfogalmazta. Nem mintha szükségem lenne a közeljövőben arra, hogy bárkinek is számot adjak, de jobb félni mint megijedni.
- Művészeti ellátó. Ha felveszed a művészetek tárgyat, minden amire szükséged lehet, nálam megtalálod - kacsintok rá, az ajánlatán meg elmosolyodom - Kedves tőled. De figyelj egyenlőre a tanulmányaidra. Jelenleg túl macerás lenne elintézni, nem tudom kapnál engedélyt, hogy csak úgy lejárj a faluba.
Célzok a felügyelőkre, bár nem tudom mennyire van tisztában a jelenleg fent álló szigorított rendszerrel. Ugyanakkor tetszik a lelkesedése.
- Ha kicsit lazítanak a rendszeren, akkor persze semmi akadálya - mondom neki mosolyogva, mert nem szeretném, ha félreértené. Egyébként is valóban jól jönne még egy-két segítő kéz. Ádi mellett nem mindig tudok dolgozni, van valami a srácban, ami eltéríti a gondolataimat. A lányok meg szerintem azért járnak le, hogy szórakozzanak. Igaz engem nem zavar, de néha szeretnék csak pihenni. Azt pedig napközben tudok a legjobban.
A szfinx miatt meg azt hiszem nem kell aggódnom, már ha hihetek Istvánnak.
- Szuper, akkor ma már biztos nem maradunk a folyosón! - nevetek rá, bár nem mondom neki, hogy azért, mert én meg ahhoz vagyok sík hülye.
Leteszem a táskáját a földre és a szfinx portréjára mutatok, miközben körbe pislogok, nincs-e más a közelben, de szabad a terep.
- Itt volnánk - mondom újdonsült háztársamnak, majd a Szfinxhez fordulok. - Helló! Szeretnénk bemenni, szóval ne kímélj!
A nő morcosan néz rám, mintha valami fontosban zavartam volna meg, majd némi mérlegelés után megszólal:
-  Amikor a király alszik, minden, amit igaznak hisz, hamis. Más szóval, minden, amit a király alvás közben hisz, az hamis. Amit viszont ébren hisz, az mind igaz. Nos, múlt éjszaka, a király azt hitte, hogy ő is, és a királynő is alszik. Aludt ekkor a királynő, vagy sem?
Istvánra pillantok. Azt hiszem ez nem olyan nehéz feladat. Valahol szerintem még olvastam is erről és talán a megoldást is tudom, de mégiscsak úgy az igazi, ha ma a társamnak hagyom a rejtvény fejtést.

Werbőcy István

- Kösz - nézek rá hálásan mosolyogva, mert hát igen, ez így tényleg nagyon egyszerűen megfogalmazta a lényeget. A varázsvilág italin pedig elgondolkozom kicsit...
- Vajsört? Mondanám, hogy lángnyelv whiskey-t de ahhoz még fiatal vagy szerintem - Én meg nem bírom, de ez megint más kérdés. Ez a kettő a leghíresebb, persze van sok más is, de a vajsört tuti mindenki ismeri és azt korsóból is lehet inni.
A bolt kapcsán, látom, hogy kicsit lelombozódik. Nem ez volt a célom, de hát na. A jelenlegi szigorított szabályzat mellett, nem olyan egyszerű ez, mint gondolná.
- A túl sok mágia használata egy helyiségben nem kifizetődő. A probléma a jelenleg fentálló szigorított eljárás. Felügyelők vannak a kastélyban és ahhoz, hogy kiléphess, külön engedély kell. Rengeteg tök felesleges papírmunka, kísérő tanárok meg mindenféle ilyesmi. Egyébként sosem utasítanék vissza egy segítő kezet - főleg nem egy számtanban jártast, amilyennek István vallja magát. Mert lássuk be, könnyen megtörténhet, hogy cserben hagy a mágia, vagy bekrepál a pénztárgépem és akkor bizony nem tudom, hogyan fizettetem ki az árukat a vevőkkel.
A pszichológia szóra megborzongok. Nem szeretem a mágiaág űzőit, bár szerintem a mugli változatok sem tetszenének.
- Feltételezed, hogy nem tudom mire van szükségük? - pillantok rá kissé talán sértődötten. Persze ő nem tudja, hogy 4 éves korom óta ezzel foglalkozom, s hogy mennyire jó érzékem van hozzá, de azért valahol mégis bánt a dolog. Ha nem lenne bonyolult kiszámolni, hogy az akkor most hány év tapasztalat, bizony az orra alá is dörgölném. Így viszont nem bonyolódom bele. Egyébként is megérkezünk a portréhoz, s a szfinx ha elsőre morcos is, végül csak ad nekünk egy feladványt.
Nekem a szerencsém az, hogy olvastam egy könyvet, amiben benne van ez a fejtörő, így kapásból rá tudnám vágni a választ, különösebb gondolkozás nélkül. Azonban nem ezt teszem, hanem Istvánt figyelem, mellé lépek, próbálom elolvasni, kisilabizálni, hogyan gondolkozik. Azonban nincs elég időm minderre, mert viszonylag hamar rávágja a választ.
- Ügyes vagy! - veregetem hátba, s a szfinx arca is megenyhül, majd tesz róla, hogy bejuthassunk a Levita klubhelyiségébe. Ahogy feltárul a bejárat, intek Istvánnak, hogy menjen előre. Felkapom a csomagját és egy pillanattal később én is követem őt.