A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=574768#post574768][b]Lazriell Hiuron - 2016.03.18. 16:39[/b][/url]

Nem hittem el, hogy a szfinx feladványát csak a második legnehezebb feladatnak fogom találni a mai nap folyamán. Pedig így volt. Jelenleg azért imádkoztam, hogy ne kapjon el egy prefektus se minket, és bujkálni előlük nagyobb kihívás volt, mint az aktuális feladványon törni a fejemet. Már kicsivel elmúlt a takarodó ideje és én éppen Zalán nyomában siettem a levitás portré felé azzal a pár könyvvel, amit nem hagytam ott a déli szárny egyik kis raktárában. A fiú ötlete - miszerint ajánlatosabb másnap visszamenni a könyveimért - nem igazán nyerte el a tetszésemet, de azok után, hogy felidegesítettem, nem volt merszem vitatkozni vele. A legfontosabbakat úgyis magammal hoztam. Csak el ne felejtsem hol hagytam őket...
 Felértünk a lépcsőn, a szfinx portréja ott díszelgett előttünk. Már majdnem eldőltem, úgy szúrt az oldalam. Szuszogva intettem Zalánnak, hogy nyugodtan menjen előre, én hülye vagyok a rejtvényekhez. Különben sem kaptam levegőt, hogy bármilyen értelmes választ ki tudjak nyögni. Azt hiszem, el kéne kezdenem intenzívebben edzeni, hogy ne kezdjem ilyen siralmas állapotban a következő kviddicsszezont. Nem lehet már kifogás a pufók alkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=574890#post574890][b]Lazriell Hiuron - 2016.03.18. 23:12[/b][/url]

A könyveket beletömtem a táskámba - hiába volt kevesebb nálam, egy részük azért így is kilógott belőle -, hogy a kezeim felszabaduljanak és a térdemre támaszkodhassak... Utálom a lépcsőket. Már kezdtem megnyugodni, hiszen a célegyenesben voltunk.
 Viszont ahogy meghallottam Miza hangját, a szemeim elkerekedtek és elfogott a köhögés. Na tessék, ha eddig nem kaptam volna levegőt rendesen, most már biztos nem is fogok.
 - Mi... a... - lassan abbamaradt a köhögés, de még így sem tudtam rendes választ kipréselni magamból - Miza... izé.
 Legszívesebben visszabújtam volna abba a raktárba, mert annak ellenére, hogy Miza nem tűnt dühösnek, igenis szégyelltem magam. Rengeteg edzést ellógtam az utóbbi időben és még csak normális magyarázatom sincs rá. Nem voltam beteg. Nem sérültem le. Ugyanannyi tanulnivalóm volt, mint bárki másnak a csapatban, ha nem kevesebb. Az új tagokat sem igazán tudtam megismerni emiatt. Vetettem egy oldalpillantást Zalánra, majd vissza a kapitányra. Vagy prefektusra? Melyik posztja miatt kell most jobban paráznom tőle?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=575141#post575141][b]Lazriell Hiuron - 2016.03.19. 19:46[/b][/url]

Nem tudtam hova sorolni Miza arckifejezését. Haragszik? Csalódott? Úristen, mi van most? Nem hogy nem mondtam le az edzést, abszolút nem mutattam életjeleket magamról. Nyeltem egyet és próbáltam eltűrni a lány vizslató pillantását.
 A kérdés hallatán kezdtem reménykedni abban, hogy csak egy kis beszélgetésre állt le velünk. Úgyis itt vagyunk már a portré előtt, nem fog megbüntetni... ugye?
 - Jóól - mondtam végül elnyújtva, amíg gondolkodtam a válasz többi részén. Zalánra pislantottam és elkaptam a tekintetét. Nem úgy tűnt, hogy beszélhetnékje van, így próbáltam folytatni - Annyira nem vészesek - jegyeztem meg halkan. Nem mertem elhencegni vele, hogy eddig minden vizsgám száz százalékos lett. Még a végén a homlokomra lesz ragasztva a stréber-matrica.
 Rögtön válaszolt Zalán is. Nem látszott az arcomon, de őszintén elcsodálkoztam rajta. Mondjuk egy éve én is hasonló eredményekkel zártam az évem és szintén kviddicseztem. Annyi különbséggel, hogy én mindezt buzgómócsing módjára műveltem, míg a fiú nem úgy nézett ki, mint aki a házáért csinálja vagy azért, hogy kivívja a többiek tiszteletét. Azt is el tudom képzelni róla, hogy különösebb erőfeszítések nélkül vizsgázott kiválóra. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak róla. Lehet, példát kéne vennem róla...