36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 18:52 | Link

Werbőcy István
Előzmények

Elmereng, de én is hasonlóan teszek, így nem igazán tűnik fel. Amikor megszólal, akkor viszont hátba veregetem, s viszonzom a kacsintását is.
- Ez az! Így kell hozzáállni! Jók leszünk! - toldom még hozzá, aztán megindulok a keleti szárny felé. Majd ez után kapcsolok, hogy szegény gyerek csomaggal van.
Végig tapogatom a taláromat, de fogalmam sincs, hol a pálcám. Elsőre nem igazán érzem, keresgélni meg nincs kedvem.
- Nehéz? Viszem helyetted! - mondom végül és ellenkezést nem tűrően fel is kapom a csomagját, majd tovább indulok. Közben meg gondolkozom milyen beállítottságú vagyok.
- Hmm... Beképzelten hangzik, ha azt mondom művész? - kérdezem végül, kissé bizonytalanul, mert nem tudom pontosan, hogy szabad-e ilyet mondani. Az illemtan tanárt meg kéne kérdezni. Na majd a legközelebbi órán, feltéve, hogy beenged még. Elvégre legutóbb szemtelennek titulált, pedig nekem kettő is van! De ezt nem közöltem vele.
- Egyébként boltom van a faluban, és ha minden jól megy, ha végzek is meglesz - folytatom csevegő hangon, ahogy felfelé terelem Istvánt a lépcsőn, hiszen a levitához fel kell jutnunk a szfinx portéjához.
A kajás kérdésére megtorpanok. Egy pillanatig vacillálok, de aztán kénytelen vagyok bevallani neki az igazságot.
- Fogalmam sincs milyen a mugli menza... De az itteni kaja több mint ehető szint. A minimum, hogy a lábujjaid is megnyalod utána!
Persze... ízlések és pofonok. A zöldségek-gyümölcsök mindig jók, a tofu is, már amikor van. A húsokról meg nem tudok nyilatkozni, bár az illata annak is egészen jó szokott lenni... Főleg a hurkáé.
- Remélem jó vagy találós kérdésekben. A levitába csak akkor jutunk be, ha megválaszoljuk a szfinx találóskérdését. - Tájékoztatom Istvánt, ahogy rákanyarodunk a portré folyosójára. Engem időnként megfog a cirmos, de legtöbbször szerencsém van és nem matekos feladatot ad.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 19:25 | Link

Choi Min Jong

István meghökkenve nézi, ahogy Min Jong átveszi tőle bőröndjét. A mindennapokban persze ezt nem hagyná a büszkesége, azonban most a kimerültség okán még hálás is érte.

- Köszönöm kedvességed - motyogja orra alatt, majd megindul Min Jong és a bőröndje után - Az én szememben nem nagyképűség. Szerintem elég tág fogalom a művészet és a művészi lét. Én még legalábbis nem hallottam művészetség megállapító bizottságról. Úgy gondolom ez sokkal inkább az illető életérzésétől függ, mintsem objektíven megállapítható szempontoktól.

Mire mindezt végigmondja, rájön hogy kissé elragadtatta magát, és túlságosan belemerült a rá jellemző hangos eszmefuttatások egyikébe, ami miatt kissé megint zavarban érzi magát.
A boltot meghallva azonban elkerekedik a szeme

- Tényleg? - kérdezi izgatottan - Saját boltod? Mivel kereskedsz? Ha sikerül beilleszkedni az iskola körülményei közé, és bármilyen segítségre szükséged lenne, szívesen besegítenék. A sepregetéstől sem leszek ám rosszul !

Az arcára az izgatottság miatt kiült mosoly még határozottabb lesz, ahogy közelednek a szfinx portréjához.

- Ha arról lenne szó, nekem a számtan az egyik nagy erősségem. Ketten csak összerakjuk a helyes választ! - fejezi be mondandóját, kíváncsian várva a klubhelységbe kerülést.
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 20:04 | Link

Werbőcy István

- Semmiség - legyintek neki, mert hát nem is nehéz a cucca. Na meg nem megyünk olyan messzire. A terveim kapcsán viszont elég bizonytalan vagyok még mindig. Furcsa, hogy itt mennyire jól reagálnak rá, miközben a fél életem arra ment rá, hogy ezt megpróbáljam elfogadtatni a környezetemmel.
- Hmm... Ez tetszik! Legközelebb én is ezt mondom majd. Már ha nem bánod - kérdőn pislantok rá, vajon hagyja-e majd, hogy az ő szavait használjam a saját érdekemben. Ugyanis nagyon jól megfogalmazta. Nem mintha szükségem lenne a közeljövőben arra, hogy bárkinek is számot adjak, de jobb félni mint megijedni.
- Művészeti ellátó. Ha felveszed a művészetek tárgyat, minden amire szükséged lehet, nálam megtalálod - kacsintok rá, az ajánlatán meg elmosolyodom - Kedves tőled. De figyelj egyenlőre a tanulmányaidra. Jelenleg túl macerás lenne elintézni, nem tudom kapnál engedélyt, hogy csak úgy lejárj a faluba.
Célzok a felügyelőkre, bár nem tudom mennyire van tisztában a jelenleg fent álló szigorított rendszerrel. Ugyanakkor tetszik a lelkesedése.
- Ha kicsit lazítanak a rendszeren, akkor persze semmi akadálya - mondom neki mosolyogva, mert nem szeretném, ha félreértené. Egyébként is valóban jól jönne még egy-két segítő kéz. Ádi mellett nem mindig tudok dolgozni, van valami a srácban, ami eltéríti a gondolataimat. A lányok meg szerintem azért járnak le, hogy szórakozzanak. Igaz engem nem zavar, de néha szeretnék csak pihenni. Azt pedig napközben tudok a legjobban.
A szfinx miatt meg azt hiszem nem kell aggódnom, már ha hihetek Istvánnak.
- Szuper, akkor ma már biztos nem maradunk a folyosón! - nevetek rá, bár nem mondom neki, hogy azért, mert én meg ahhoz vagyok sík hülye.
Leteszem a táskáját a földre és a szfinx portréjára mutatok, miközben körbe pislogok, nincs-e más a közelben, de szabad a terep.
- Itt volnánk - mondom újdonsült háztársamnak, majd a Szfinxhez fordulok. - Helló! Szeretnénk bemenni, szóval ne kímélj!
A nő morcosan néz rám, mintha valami fontosban zavartam volna meg, majd némi mérlegelés után megszólal:
-  Amikor a király alszik, minden, amit igaznak hisz, hamis. Más szóval, minden, amit a király alvás közben hisz, az hamis. Amit viszont ébren hisz, az mind igaz. Nos, múlt éjszaka, a király azt hitte, hogy ő is, és a királynő is alszik. Aludt ekkor a királynő, vagy sem?
Istvánra pillantok. Azt hiszem ez nem olyan nehéz feladat. Valahol szerintem még olvastam is erről és talán a megoldást is tudom, de mégiscsak úgy az igazi, ha ma a társamnak hagyom a rejtvény fejtést.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 17. 04:07 | Link

Choi Min Jong

- Hogyha úgy érzed hogy ezzel tudod leginkább kifejezni magad, akkor nyugodtan - mondja mosolyogva, hisz egyrészt elismerték amit mondott, másrészt ezt sosem akarta magának goblin módra megtartani - ha bárki ezzel vitába szeretne szállni, küldd csak hozzám nyugodtan, egy korsó ásványvíz - itt kissé elgondolkozik - vagy nem tudom a mágusvilágban mit szoktak fogyasztani, de bármikor kész vagyok, lehet előrébb jutunk mint előtte egyedülállóként voltunk.

A bolttal kapcsolatos engedélyeket meghallva, kissé elül a lelkesedése, bár ez inkább tudható be a realitás egyik pofonjának - melytől István hajlamos elrugaszkodni - mint személyes sértődésnek.

- Megértem egyébként, többnyire a gyakornoki munkákat a mágia el tudja intézni - mondja jól érthetően, bár kissé csalódottan - Csak tudod mindig érdekelt a máguspszichológia! Hogy mi mozgatja meg a mai modern varázslót! És úgy gondoltam hogy egyesített erőinkkel még jobban ki tudjuk elégíteni a vásárlóid igényeit. De igazad van, elsőévesként még inkább a mágia rejtelmeinek elsajátítására összpontosítsak.

Ahogy a hatalmas festmény elé érnek, és Min Jong indítványozza bejutásukat, kíváncsian várja a már beharangozott rejtvényt.
Mikor az a festmény szájából elhangzik - ami számára, mint muglivilágból jött újoncnak még mindig meglepetést jelent - talárjának egyik zsebéből előkap egy láthatóan sokat használt jegyzetfüzetet, és a hozzá tartozó hasonlóképpen kinéző pennát, majd egy gyors skiccet felrajzolva magabiztosan mondja a választ a kérdésre.

- A király felesége NYILVÁN nem alszik! - jelenti ki végül büszkén, prefektusára bizakodóan tekintve.
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 13:17 | Link

Werbőcy István

- Kösz - nézek rá hálásan mosolyogva, mert hát igen, ez így tényleg nagyon egyszerűen megfogalmazta a lényeget. A varázsvilág italin pedig elgondolkozom kicsit...
- Vajsört? Mondanám, hogy lángnyelv whiskey-t de ahhoz még fiatal vagy szerintem - Én meg nem bírom, de ez megint más kérdés. Ez a kettő a leghíresebb, persze van sok más is, de a vajsört tuti mindenki ismeri és azt korsóból is lehet inni.
A bolt kapcsán, látom, hogy kicsit lelombozódik. Nem ez volt a célom, de hát na. A jelenlegi szigorított szabályzat mellett, nem olyan egyszerű ez, mint gondolná.
- A túl sok mágia használata egy helyiségben nem kifizetődő. A probléma a jelenleg fentálló szigorított eljárás. Felügyelők vannak a kastélyban és ahhoz, hogy kiléphess, külön engedély kell. Rengeteg tök felesleges papírmunka, kísérő tanárok meg mindenféle ilyesmi. Egyébként sosem utasítanék vissza egy segítő kezet - főleg nem egy számtanban jártast, amilyennek István vallja magát. Mert lássuk be, könnyen megtörténhet, hogy cserben hagy a mágia, vagy bekrepál a pénztárgépem és akkor bizony nem tudom, hogyan fizettetem ki az árukat a vevőkkel.
A pszichológia szóra megborzongok. Nem szeretem a mágiaág űzőit, bár szerintem a mugli változatok sem tetszenének.
- Feltételezed, hogy nem tudom mire van szükségük? - pillantok rá kissé talán sértődötten. Persze ő nem tudja, hogy 4 éves korom óta ezzel foglalkozom, s hogy mennyire jó érzékem van hozzá, de azért valahol mégis bánt a dolog. Ha nem lenne bonyolult kiszámolni, hogy az akkor most hány év tapasztalat, bizony az orra alá is dörgölném. Így viszont nem bonyolódom bele. Egyébként is megérkezünk a portréhoz, s a szfinx ha elsőre morcos is, végül csak ad nekünk egy feladványt.
Nekem a szerencsém az, hogy olvastam egy könyvet, amiben benne van ez a fejtörő, így kapásból rá tudnám vágni a választ, különösebb gondolkozás nélkül. Azonban nem ezt teszem, hanem Istvánt figyelem, mellé lépek, próbálom elolvasni, kisilabizálni, hogyan gondolkozik. Azonban nincs elég időm minderre, mert viszonylag hamar rávágja a választ.
- Ügyes vagy! - veregetem hátba, s a szfinx arca is megenyhül, majd tesz róla, hogy bejuthassunk a Levita klubhelyiségébe. Ahogy feltárul a bejárat, intek Istvánnak, hogy menjen előre. Felkapom a csomagját és egy pillanattal később én is követem őt.
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet