 A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.
Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?
|
|
|
|
A szokásos edzés után, a monoton lépcsőkön kaptatva, zsebre tett kézzel próbáltam végiggondolni, hogy az iskola mely területén nem jártam még. Mert biztos voltam benne, hogy mindent még nem láttam, márpedig a kíváncsiságom olthatatlan. A pincében talán van még ajtó, amit nem vettem észre a sötétben, a tornyokat rendre összekeverem, szóval előfordulhat, hogy valamelyikben még nem is voltam a több, mint négy év alatt. Elővettem a pálcát a zsebemből. Már rég vissza kellett volna adnom a tulajdonosának. Már hónapok óta nem vettem új pálcát a törött helyett, mert amikor gyakorlati órám volt, csak kölcsönkértem egy levitástól, akinek épp nem volt szüksége rá. Eleinte ez a módszer elég gyatra volt, mert nem tudtam, ki adja nekem a pálcáját kölcsönbe egy órára. Azóta kitapasztaltam persze. Kis naivak, nem tudják, hogy a híres pálcatördelőnek adták saját tulajdonukat.
Gondolataimba merülve értem fel a portré folyosójára. Láttam a szfinx előtt egy srácot, aki csöppet mérgesnek tűnt. Amíg odaértem, sikerült felismernem benne Norbit, az eridonos kviddicsest. Épp a pálcájáért nyúlt, mertem feltételezni, hogy a bejutás volt a célja vele. De édes.
- Hahó - bokszoltam vállon, hátha attól észbe kap és elrakja a bejutása - általa feltételezett - kulcsát. - Azt a módszert próbáltad, hogy kérdezel, aztán gondolkodsz? - kérdeztem tőle vigyorogva. Nem az a fajta vigyor volt, amit szívesen befejezésre késztet az ember egy ököllel, inkább az a megértő, kicsit szánakozó fajta. Amit azért még mindig jól esne megütni.
- Hahó neked is, macsek. Mid van mára? - fordultam ősi ellenségem felé kihívóan. Ne ma adj megoldhatatlan feladványt, kérlek. Nem akarok beégni.
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
|
Norbikedves Írta: 2016. június 6. 18:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=600198#post600198][b]Wolgast Bellafonte - 2016.06.06. 18:16[/b][/url] A szokásos edzés után, a monoton lépcsőkön kaptatva, zsebre tett kézzel próbáltam végiggondolni, hogy az iskola mely területén nem jártam még. Mert biztos voltam benne, hogy mindent még nem láttam, márpedig a kíváncsiságom olthatatlan. A pincében talán van még ajtó, amit nem vettem észre a sötétben, a tornyokat rendre összekeverem, szóval előfordulhat, hogy valamelyikben még nem is voltam a több, mint négy év alatt. Elővettem a pálcát a zsebemből. Már rég vissza kellett volna adnom a tulajdonosának. Már hónapok óta nem vettem új pálcát a törött helyett, mert amikor gyakorlati órám volt, csak kölcsönkértem egy levitástól, akinek épp nem volt szüksége rá. Eleinte ez a módszer elég gyatra volt, mert nem tudtam, ki adja nekem a pálcáját kölcsönbe egy órára. Azóta kitapasztaltam persze. Kis naivak, nem tudják, hogy a híres pálcatördelőnek adták saját tulajdonukat. Gondolataimba merülve értem fel a portré folyosójára. Láttam a szfinx előtt egy srácot, aki csöppet mérgesnek tűnt. Amíg odaértem, sikerült felismernem benne Norbit, az eridonos kviddicsest. Épp a pálcájáért nyúlt, mertem feltételezni, hogy a bejutás volt a célja vele. De édes. - Hahó - bokszoltam vállon, hátha attól észbe kap és elrakja a bejutása - általa feltételezett - kulcsát. - Azt a módszert próbáltad, hogy kérdezel, aztán gondolkodsz? - kérdeztem tőle vigyorogva. Nem az a fajta vigyor volt, amit szívesen befejezésre késztet az ember egy ököllel, inkább az a megértő, kicsit szánakozó fajta. Amit azért még mindig jól esne megütni. - Hahó neked is, macsek. Mid van mára? - fordultam ősi ellenségem felé kihívóan. Ne ma adj megoldhatatlan feladványt, kérlek. Nem akarok beégni.
|
-=Éjfélkirály|Avatartalan=- csacsi
|
|
|
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV
#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
|
|
Írta: 2016. június 6. 18:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=600207#post600207][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.06.06. 18:38[/b][/url] WolgikedvesBeszélnie kell Izabellával. Mert igazából tök dühös rá, meg minden, ott vannak benne az elfojtott indulatok, jól az arcába akarja mondani - abba a gyönyörűséges arcba -, hogy legalább annyira fájt neki ez a szíven döfés, mintha (sütő)tökön rúgta volna. De az legalább pár nap elteltével nem fáj annyira.
Így hát ördögi tervet eszel ki: betör a Levitába, csak azért is és jól leszúrja a szőkét, aztán meg... Hát ezt még nem tudja. De be fog jutni. Nagy lelkesen, indulattal telten érkezik meg a szfinx portréjához, ami már eleve nem tetszik neki, mert kinek tetszene egy szfinx? De persze nem akar udvariatlan lenni, nem mondja ám így meg neki, hogy rusnya. Helyette először szépen kéri, hogy engedje be, de persze ez a rühes macska nem hajlandó, folyton azt mondogatja, hogy válaszoljon a kérdéseire. Kinek van erre ideje? Ekkor jön a második ötlete, hogy esetleg lefizeti. Előhalássza a galleonjait zsebéből, csörgeti, pöngeti, kész cigány táncot lejt, hátha ez majd segít. Az meg sem fordul a fejében, hogy egy festménynek optimális esetben semmi szüksége sincs pénzre. Hát de ki tudja, fordíthatná plasztikai sebészre, értitek.
És ekkor jön el a végső, megismételhetetlen, letarolhatatlan ötlet. Először fenyegetni kezdi, hogy majd jól átkot szór rá, de semmi hatás, ekkor pedig elérkezik a történelmi pillanat. Innentől nemcsak az orra lesz törött, gondolja a fiam.
- Te akartad... - és már mondaná is a varázsigét, mikor... Mikor megzavarják. Egészen konkrétan halálra ijesztik és még vállon is öklözik. Milyen világban élünk, ha már a levitások is őrjöngő vadállatok? Hát már épp felháborodna, hogy ezt azért mégse kéne, mikor hunyorogva felismerni véli Wolgastot. Mit véli, megállapítja, hogy ő az. - Na szeva zsiri. Ajánlotta ez a... Portré, hogy ő majd feltesz nekem kérdést, de nincs erre időm, sietek - vállat von és lazán zsebébe csúsztatja a fadarabot. Mit képzel, hogy csak így beszól neki a levitás? Esze megáll Norbertnek, nem mintha eddig nem nyomott volna satuféket mondjuk születése óta...
Csak figyeli, ahogy a fiú magabiztosan odalép ez elé a... Festmény elé és így diskurál. Mondjuk érdekli is az eridonost, csak vigye be a colos, aztán onnantól mehet Merlin hírével. Alig bírja megállni, hogy dobolni kezdjen a lábával, hangot adva türelmetlenségének. - Remélem, hogy tudod az ilyen hülyeségekre a választ, különben itt csövelhetünk életünk végéig. Vagy amíg nem jön valami okos levitás - merem remélni, hogy Norbert ezzel nem arra utalt, hogy Wolgi buta. Mert nyilván nem az. Igaz fijam? Igaz? Áh, mindegy, ne válaszolj.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
|
Drága Norbert Írta: 2016. június 6. 18:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=600221#post600221][b]Wolgast Bellafonte - 2016.06.06. 18:55[/b][/url] Tipikus eridonos hozzáállás. Semmi gáz. Ne vigyorogj a viselkedésén feltűnően. - Meglesz a megoldás, ne félj. A biztonság kedvéért azért te is gondolkodj, ahány agy, annyi gondolkodásmód. Megleszünk ezzel hamar. A macska a szokásos önelégült félmosolyával mondja a rejtvényt. "Akárhogy próbálom két egyenlő részre szedni, mindig három lesz belőle. Mi ez?" Egy pillanatra eltöprengek rajta, hogy most ez valami vallásos dolog-e és a szentháromságról talált ki valamit, de aztán leesik. És koppan. Elégedetten mosolygok, mielőtt viszont megmondanám a megoldást, megkérdezem drága Norbert barátomat, mégis mi a jó fenét szeretne csinálni a levitában. - Egyébként mégis mi a jó fenét szeretnél csinálni a levitában? - dőlök a falnak vidáman a portré mellett. Nem mintha ettől függne, hogy beengedem-e, egyszerűen kíváncsi vagyok és húzni akarom az agyát, ha már siet.
|
-=Éjfélkirály|Avatartalan=- csacsi
|
|
|
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV
#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
|
|
Írta: 2016. június 6. 19:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=600225#post600225][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.06.06. 19:06[/b][/url] Drága WolgastImádja, ha gúnyolódnak vele, mondtam már? Főleg azt imádja, ha feltartják. Wolgast barátom, te most baromira útban vagy. De látod, a fijam ezt is elnézi neked, mert te jelented bejutása zálogát. Más esetben tök haveri stílusban megveregetné a vállad, talán még egy brofistet is kapnál, meg minden, de így... Nem lesztek jóban.
- A gondolkodás még megy, kösz - lerázza magáról a dolgot, de érzi, hogy agyvize hevesen tart a forráspont felé. Hol van Izabella? Miért nem jön ki? Veszekedni akar vele, rá akarja borítani ezt a rusnya portrét, mi van már?
Ja igen, rejtvény. "Akárhogy próbálom két egyenlő részre szedni, mindig három lesz belőle." Hogy tessék? Norbert pislogás nélkül mered a szfinxre, aki mellesleg nemcsak ronda, de önelégült is. Lehetne ennél is pocsékabb párosítás? Erősen kétlem. Töprengőn néz maga elé, miközben sorolja a "lehetséges" megoldásokat: sajt. Ementáli sajt. Sajttorta. De miért sajt? Mert sajt. Akkor izé, legyen háromszög. De abból nem lesz három. A kis lábujja körme. Mi a lóhere a megoldás? Még csak halvány lila ibolyán túli sugárzása sincs. Tulajdonképpen agya totálisan blokkol és csak az jár a fejében, hogy sajt. De nem sajt!
- Hogy mi? Ja - kizökken a sajtisztikus gondolatokból és gyorsan összeszedi a magyarázat racionálisabb és elfogadhatóbb részét. - Bent van a majdnem nőm és nagyon rosszul esik, hogy megcsalta velem a volt barátját, mert nem tudtam, hogy volt barátja. És nem mondtam meg neki, de most meg akarom, de nem tudok bejutni, mert ez a dög nem enged be - ingerülten mutat a szfinxre, aztán keresztbe fonja maga előtt a kezeit, mint egy durcás kisgyerek. Tipikus Norbert. Meg sem lep.
|
|
|
|
|
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV
Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
|
|
Édes Norbertem Írta: 2016. június 6. 19:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=600233#post600233][b]Wolgast Bellafonte - 2016.06.06. 19:26[/b][/url] Látom, hogy komoly a téma, okosabb nem húzni tovább a dolgot. Ha eddig sikerült többnyire ellenségmentes életmódot folytatni, tartanám magam hozzá. - Ejha, becsület és büszkeség forog itt kockán, ilyen esetben készségesen segítek bejutni. Egy hosszú pillantást még vetek a srácra, hogy felmérjem, mennyire van kész agyilag. Mármint az alapállapothoz képest. Sokat nem barátkoztunk korábban, de ennyi azért lejött a sráccal kapcsolatban. Tulajdonképpen kifejezetten szimpatikus a bolondsága, de szeretem, ha az ember tud komoly is lenni. Ilyet eddig Norbin nem tapasztaltam. Jobb nem felbosszantani... túlságosan. A portré felé fordulok. Az felvont szemöldökkel néz rám, tudja ő is, hogy tudom a megfejtést. Ismerjük mi egymást, mint cipőtalp a rágógumit. És pont annyira kívánjuk egymást társaságát. - A megoldás hat. A hatot ha két egyenlő részre szeded, hármat kapsz - magyarázom igazából Norbinak, csak hogy kicsit felvágjak, és hogy ő is okosabb legyen. Bár van egy tippem, mennyire érdekli a megoldás. Biztosan nem is figyelt és megint feleslegesen menőzöm. - Nos fordulok Norbihoz -, csak ön után. Kéjes mosollyal engedek neki utat, hogy beronthasson.
|
-=Éjfélkirály|Avatartalan=- csacsi
|
|
|
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV
#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
|
|
Írta: 2016. június 6. 20:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1643&post=600250#post600250][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2016.06.06. 20:04[/b][/url] Édes WolgastomBiccent egyet, hogy így van. Nem akarja kijavítani, hogy inkább lelki béke, sokkal jobban hangzik Wolgast verziója.
Egyébként azt hadd tegyem hozzá a történtekhez, hogy Norbert tud nagyon komoly lenni. És alapjáraton nem hülye, sőt. Körbeutazta a világot, majdnem minden kultúrát megismert, amit egy év alatt megismerhetett, két szakot végez egyszerre nem is rossz eredménnyel - csupa várakozáson felüli -, de számára az ilyen dolgok nem fontosak. Úgy értem, ki akarna normálisnak tűnni? Dög unalom. Szóval hiába az agy, az ész, eridonosunk inkább lesz szeleburdi és bolond, mint komoly és okos. Majd lesz alkalma megmutatni, hogy mit tud...
- Honnan szedi ezeket a kérdéseket? Valami rejtvények nagykönyve különkiadást rejteget maga mögött? - cseppet sem szarkasztikus a hangja, olyannyira nem, hogy még a szemét is megforgatja. Értitek. Ez azt jelenti, hogy csöpög belőle a maró gúny. Végre valahára szezámmag kitárul, ő meg érzi, hogy megint forrni kezd az agyának a vize. Igen, megvan benne az erő, hogy jól elküldje a lányt a sunyiba.
- Barátom - ekkor Wolgi vállára helyezi jobbját, másik kezét önnön szívére és tök aranyosan pislog a fiúra. - Hálás köszönetem, mindenért. Jövök neked eggyel - halál komolyan biccent, majd egy szempillantás alatt berodeózik a körletbe, hogy megkeresse Izabellát. Meg fogja találni és olyan balhé lesz itt pillanatokon belül, hogy csak úgy zeng majd a Levita torgya. Ó igen. Csak várjon.
|
|
|
|
|
