36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lily
INAKTÍV


Lilyke, a vándor
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2018. október 26. 19:41 | Link

Zhippzhar Mária Stella
Kisasszony

Amint a pörgés véget ért, Egy ülő Szfinx képe tárult elém. Először megijedtem, mert azt hittem, hogy valódi, aztán rájöttem, hogy ez egy festmény, pontosabban egy portré.
 Szépen megfordulok, és körülnézek. Csak egy két ember lézeng a folyosón, azok közül pedig ha kettő lány. Legalábbis kettőnek volt hosszú haja, de ez persze nem mondd semmit.
 Odamegyek egy szőke hajúhoz, és egy kicsit remegő hangon megszólítom, miután gyengén meghúzom a talárját.
- Elnézést Kisasszony! Nem látta Zhippzhar Mária Stellát? Gazdám keresi őt, hogy menjen le a rétre. Gazdám, Angelica Black Wing azt mondta, hogy a föld alól is kerítsem elő Mária Kisasszonyt. - Hadarom el a teljes parancsot, nem is tudom, miért.
 Aztán, amíg kérdő tekintettel nézek a lányra, elmajszolom a kekszem maradékát. Olyan finom! Nem tudom, ezt meddig hajtogatom még.
 Remélem az, akit megkérdeztem, nem haragszik rá, hogy megszólította egy manó, akit nem is ismer.
 Jaj, már megint a régi Gazda parancsa! Ő mondta mindig, hogy meg ne merjek szólítani idegeneket! Ideje lenne kiverni a fejemből a régit. Helyette ugyanis lesz egy új! Egy új, aki sokkal jobb, és kedvesebb!
 Nem, még nem gondolkoztam azon, hogy hol fogok lakni. Eddigi otthonom nem ideális, mert eléggé furi lenne, ha beállítanék hirtelen.
 Ez viszont tényleg ráér, most a parancsra kell koncentrálnom.
Utoljára módosította:Lily, 2018. október 27. 14:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatértem, ahonnan jöttem.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. október 27. 17:16 | Link

Lily manó

Szürke szárnyú nagy madár, szürke lesz a nagy határ, ha ősszel a földre száll.
A szfinx feladványán gondolkodom, hogy bemehessek pihenni egy kicsit. A szavakat újra és újra lepörgetve a fejemben bambulok előre, miközben két ujjammal az arcomat csípkedem. Nem kellett volna olyan sokáig fennmaradnom tegnap este a bájitaltan könyveim felett, de ma pihenős szombatot akartam tartani. Fáradtságom azonban nem bizonyul nagy segítségnek a szfinxnél, a szokásosnál sokkal lassabban jövök rá a megfejtésre. Már kibökném, hogy köd, de ekkor egy kis rántást érzek a taláromon. Pislogva szakadok ki a révületből, és oldalrapillantok. Nincs ott senki. Lejjebb siklik a tekintetem, és megállapodik egy házimanón. Halványan elmosolyodva gugolok le mellé, a találós kérdésről megfeledkezve, és hallgatom, ahogy a manó előáll azzal, amit szeretne.

- De, én vagyok az. - Közlöm a kis manócskával, mire mellettünk a szfinx lágy hangon válaszol. -Rossz válasz. - Zavarodottan tekintek fel rá, és eltelik pár pillanat mire rájövök, azt hitte, ez a jelszó volt. A fejemet rázva állok fel, majd tisztázom a helyzetet.
- Bocsánat, ez már nem Önnek szólt, hanem ennek a kis manónak itt mellettem! Tudom a választ, de már nem szeretnék bemenni, elnézést a zavarásért. - A szfinx érdeklődését veszti irántam, én pedig újra Ange manójához (eddig nem is mondta, hogy van neki) fordulok.

- Máris megyek! - sóhajtok, és elindulok a rétre. Nagyon szívesen pihennék, de ha ilyen sürgősen hívat, biztosan fontos. Kicsit szaporázom a lépteimet, és nem kell hozzá sok idő, hogy kiérjek a rétre, ahol Ange már vár rám.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2018. október 30. 17:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. október 28. 18:39 | Link

Eleonore Santos
Házvezetőm

Lélekszakadva rohanok a régóta keresett tanárnő után.
- Tanárnő! - Mondom zihálva, amikor utolérem.
- Beszélnem kell valamiről. Azaz megkérdezni valamit. - Hadarom, majd lassan lecsillapodik a légzésem, és normális tempóban tudom folytatni.
- Az a helyzet, hogy a házimanó ruhát kapott otthon, és engem szeretne szolgálni. Maga megengedi? - Kérdezem egy kicsit remegő hangon. Remélem megengedi. Lily szíve szerintem összetörne, ha nemet.
 Természetesen ezután még az igazgató úrral is le kell rendeznem, de hát azért mégis csak a házvezetőmnek kéne felvázolni, hogy lehet, hogy egy házimanóval gazdagodik a levita.
 Nem tudom, hogy az ilyesminek örülni szoktak  a bagolykövön, Lilyt mindenesetre elküldtem felfedezőútra. Nem tudom, hogyan adnám tudtára, hogy a Levita házvezetője nem engedte meg ezt az egészet... Legyek már optimistább! Miért nem vagyok az? Nem tuom ezt sem.
 Gondolkodás helyett azonban a tanárnőre szegezem kérdő és reménykedő teintetemet. Mondjon igent! Mindjon igent! Próbálok a fejébe hatolni a szemén keresztül, persze csak úgy, hogy hátha megérzi, hogy igent kellene mondania.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 28. 19:11 | Link

Angelica Black Wing
Kedveském || Kinézet



Vannak napok, amikor minden pont úgy alakul, ahogy annak lennie kell. Időben ébred fel, palacsintát készít reggelire, összehoz valamilyen szép frizurát magának, a szekrénye előtt is elidőzhet az aznapi ruháján gondolkozva.
Na a mai pont nem ilyennek indult. Reggel óta nem csinál mást, csak rohan, egyelőre enni sem volt ideje. Zavarja a szemüveg, mert természetesen a kontaktlencsére nem volt ideje, a hideg is, mert természetesen nem az évszaknak megfelelően öltözött fel. Hazaugrani nem tudott, mivel aznap három előadást is kellett tartania, a szünetekben pedig az egyetemisták kérdéseire válaszolt a közelgő ZH kapcsán. Miután végzett, a Pubba kellett beugrania, mert elfogyott a citrom. Azt gondolta, hogy az nem lesz nagy probléma, de kijelentették a dolgozók, hogy azonnal kell. És kinek kellett elmennie a piacra? Persze, hogy Ellenek.
Már javában benne volt a délutánban, amikor hazamehetett volna, de előtte inkább benézett a Levitába.
- Csak nyugalom, Angelica - fordult a lány felé mosolyogva, ahogy meghallotta. Ezek szerint nem csak neki volt ilyen rohanós napja.
Kicsit elmerült a gondolataiban, bólintott egyet, ahogy Ange befejezte a mondandóját. Már kész volt bemenni, de akkor végre felfogta, mit is kért a diákja.
- Hogy tessék? - kérdezett vissza, talán egy kicsit hangosabban, mint kellene. - Vagyis most őt szeretnéd magad mellé itt a kastélyban?
Ha jól értelmezte, akkor igazából a manó választotta Angelicát, de ez csak részletkérdés volt abban a pillanatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. október 28. 19:27 | Link

Eleonore Santos
Házvezetőm

Jobban megnézem a tanárnő arcát. Ő is éppen úgy ki van fáradva, mint én. Nem jön ki szó a számon, helyette csupán bólogatok, amikor megkérdezi félig a szfinx felé fordulva, hogy őt szeretném-e. Őt, igen, Lilyt, aki a legjobb gyerekkorom béli barátom. Még Moonnál is jobban kedvelem, hiszen ő nevelt fel.
 Mély levegőt veszek, aminek következtében elköhögöm magam. Gyorsan túlteszem magam rajta, és szomorú hangon mondom.
- Tényleg sajnálom, hogy feltartom. Csaak, tudja, egy ruhát kapott manót senki nem venne fel. Mit kezdene szegény pára? Nem mellesleg pedig szinte ő nevelt fel. - Még mindig emlékszem a zimankós, téli estékre, amikor Lilyvel ültünk egy-egy forró teát szorongatva, és beszélgettünk.
- Kérem! Hogyha nem lehet az enyém, legalább hadd lakjon itt! - Nem tudom, mi a nagyobb kérés. Az, hogy Lily az enyém legyen, vagy az, hogy itt lakjon. Ez pillanatnyilag azonban nem érdekelt.
 Inkább azon törtem a fejem, hogy az igazgató úr mennyire lesz elfoglalva, és milyen nehéz lesz őt megtalálni, ha a saját házvezetőmet ilyen nehéz volt.
 Aztán megrázom a fejem, és kérdőn nézek a tanárnőre. Hogyha nemet mond... Hogyha nem egyezik bele... Akkor Lily bosszút áll. Képes rá, volt rá példa. Egyszer leolvasztott egy műanyag csúszdát, mert egy gyerek elvette a labdámat. 4 éves voltam. Mit tenne most?
 Egyszer megtagadta a kastély felrobbantását, de most... Kirázom ezt a gondolatot is. Hülyeség! Miss Santos biztos beleegyezik. Remélem.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. október 28. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 28. 20:23 | Link

Angelica Black Wing
Kedveském || Kinézet



Enyhén oldalra billentette a fejét, ahogy hallgatta a lányt. Ilyen esetről még nem hallott korábban, de elsőre nem talált kivetnivalót. De azért jobb lesz tisztázni a részleteket, mert mint tudjuk, az ördög mindig ott bújik meg.
- Szóval saját akaratából szeretne veled lenni a manó, értem - jelentette ki. Lényegében csak ismételte a szavakat, de a kimerültség kicsit levette a lábáról, ilyenkor még neki is nehezebben jár az esze.
Kriszpinre gondolt, akiről azonnal a legjobb barátnője jutott eszébe. Kedves embernek ismerte meg, nem hinné, hogy ő nemet mondana a lánynak, de ha mégis, valahogy majd megpróbálja megpuhítani.
- És ezt hogy képzelted el pontosan? Még ha maradhat is a kastélyban, akkor sem mehet veled órákra, nem segíthet a házid elkészítésében, ugye tudod?
Nem akarta elkeseríteni a lányt, de azért arról tudnia kell, hogy komolyan veszik itt a szabályokat. Persze ez nem egy komoly szabályszegés - nem úgy a főbenjáró átkokkal való viccelődés -, ezért is lenne hajlandó segíteni neki.
Végül felhagy a szigorú tartással, kicsit ellazulva mosolyodik el.
- Honnan ismerted meg őt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. október 28. 20:43 | Link

Eleonore Santos
Házvezetőm

Bólintok a kijelentésére. Persze, tudom, hogy nem segíthet, de nem is ezért szeretném. Igazából... Igazából Lily miatt kellene igent mondania. Meg a saját érdekében.
- Tudom. Neki csak arra van szüksége, hogy tudja, bármikor kaphat tőlem "parancsot". Legyen abban a tudatban, hogy én vagyok a gazdája. - Erősen megnyomom a "neki" szót.
 Ezt most nem azért kérem, mert nekem jobb lenne. Mármint... persze örülök, hogy Lily idejött, de akkor is. Egy manó felelősség. Egy érző lény!
- Apám manója. Az egész családja a Blackeket szolgálja, már vagy... száz év óta. Ő az első, aki ruhát kapott, mert... - A kötőszó kint volt, visszavonni nem lehetett. Vettem egy nagy levegőt, és kiböktem, hogy Lily miért kapott ruhát.
- Mert nem akarta felrobbantani az iskolát. - Itt már szinte könyörögve néztem a tanárnőre. Lily ezt a dolgot eltúlozta. Egyelőre viszont én is túlzok. Zavaromnak is betudható, hogy most nem az eredeti történetet mondom. Azt majd egy kicsit később, ha túl leszünk a nehezén.
 Hogyha az igazgató urat is ilyen nehéz lesz meggyőzni, mihez kezdek majd? Nem tudom. A torkomban ott a gombóc, és a szemem sarkát már csipi a könny. Nem sírhatok most!
 Inkább elfordítom a fejemet, és merően nézem a falat.
- Akkor, amikor nincs feladata, lemegy a konyhába. Vagy kószál a faluban. - Nyelek egyet. Vajon Lily tudja, hogy most miatta sírom el majdnem magam? Mit tenne, ha tudná? Nem akarom megtudni.
 Csuklok egyet a visszatartott könnyektől, és megpróbálok nem a házvezető szemébe nézni.
- Lily jó manó. Nem lesz útban. - Ez volt az utolsó mondat, amit kibírtam.
 Ezután lehajtott fejjel, némán sirattam az iskolát, Lilyt, és úgy istenigazából mindent, ami ebben a percben eszembe jutott. Csak mert eddig bírtam azt, hogy egy érző lény sorsát jó mederbe tereljem. Meg hát nem éreztem túl rózsásnak a helyzetet.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2018. november 15. 17:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 30. 16:10 | Link

Angelica Black Wing
Kedveském || Kinézet



Nem akarta felrobbantani az iskolát? Ez a mondat szöget ütött a fejében, élesen szívta be a levegőt, hogy aztán lassan kiengedje. Semmi baj, nyugtatta magát, Angelica okos lány. Tudja kezelni az ilyen helyzeteket, neki nincs más dolga, mint megbízni benne.
Türelmesen hallgatta végig, nem akarta megzavarni a közbeszólással. Most már értette a helyzetet nagyjából, még ha nem is teljesen. Mosolyogva bólintott, de amikor meglátta a könnyeket, azonnal elgyengült. Kicsit sem volt már indokolt, hogy szigorú legyen, mivel Ange láthatóan felkészült.
Még magát is meglepte, ahogy közelebb lépett, és magához ölelte a diákját.
- Biztosan találunk neki elfoglaltságot, amikor nem lehet melletted - mondta vidáman. - Majd az igazgató úrral is beszélned kellene ennek kapcsán szerintem, de ha bármit mond, szólj nekem nyugodtan. Elintézzük, hogy Lily is jól érezze magát nálunk.
Arra gondolt, hogy esetleg beszélnie kellene a másodikosokkal, de aztán elvetette. Angelica nem egy állatkát fog odavinni, hanem egy teljesen tudatos lényt. Ráadásul úgy érezte, hogy nagyon összetartó kis közösségük van, biztosan könnyedén megtalálják a közös nevezőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. október 30. 18:18 | Link

Eleonore Santos
Házvezetőm

Csendes pityergésemből a tanárnő ölelése, és vidám szava billent ki.
 Amikor az igazgató urat említi, lassan letörlöm a könnyeimet, elővettem a lila szegélyű zsebkendőmet, és kifújtam az orrom.
- Köszönöm tanárnő. Persze. Ahogy megtalálom az igazgató urat, beszélek vele. Még egyszer köszönöm. Igazán! Lily nevében! - Megeresztek egy gyenge félmosolyt, ami végleg elkergeti a rossz kedvemet.
 Most már nem is lesz olyan nehéz bekopogni az igazgatóiba, és elmondani, hogy mi járatban vagyok. Mármint az, hogy a házvezetőm beleegyezett, nekem már nyert ügy.
 Igaz, hogy Mr. Kriszpin nem feltétlenül egyezik bele könnyebben, elvégre ő szerintem több szempontot is figyelembe fog venni. Fogalmam sincs miket, de már fel vagyok készülve. Remélem. Nem lenne kellemes az igazgatóiban elsírni magam. Ez természetesen tényleg nem valószínű.
 Megrázom a fejemet, hogy visszatérjek a jelenbe, és ne kalandozzak el a jövő felé. Felnézek a tanárnőre, és megkérdezek tőle még valamit. Az utolsó dolgot, ami érdekel.
 Az igazgató ráér holnap is, és ma már nincs órám, úgyhogy beállok mellé.
- Még egy kérdés. Meg tudná mondani, hogy hol van az igazgatói iroda? - Méghogy visszatérni a jelenbe!
 Szinte elnevetem magam, úgy veszem elő a pennámat és egy darabka pergament, hogy jegyzetelhessek. Lily lehet, hogy nem találja meg a termet. Vagy elfelejti. Én azonban nem fogom a szemére vetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 30. 19:39 | Link

Angelica Black Wing
Kedveském || Kinézet



Kicsit megnyugszik, ahogy látja Angelica mosolyát. Enyhe bár, de legalább mosoly. Nem akart így ráijeszteni a lányra, csak tisztázni szerette volna a helyzetet. Így már nem érzi magát bajban, viszont valamit ki kell találnia, mert így nem akarja elengedni.
- Ugyan, én köszönöm, hogy hozzám jöttél először. Komolyan gondolom, köszönöm - Kevés ideje van még itt, de majd úgyis meg fogják tanulni a diákjai, hogy mindig betartja a szavát és ha valamit egyszer kimond, azt általában nem csak azért teszi, mert olyan kedve volt. Igen, elég határozottan hangulatember, de a szavakkal igyekszik csínján bánni.
Vidáman nevet Ange kérdése hallatán. Először neki is problémája volt a kastélybeli kiigazodásban, de ez kicsit sem meglepő, ha egy ekkora komplexumról van szó. Annak meg különösen örül, hogy olyannyira nem rendszeres látogatója az irodának, hogy az sem tudja, merre van.
- A déli szárnyban lesz, az átriumban - feleli könnyedén, aztán megsimogatja a kis levitásának a fejét.
- Még sosem kóstoltam meg a teákat itt - mutat a portré felé. - Nincs kedved csatlakozni hozzám?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2018. október 30. 19:58 | Link

Eleonore Santos
Házvezetőm
.Zárás.

Enyhén megrázom a fejemet, és teljes mosoly ül ki az arcomra, amikor ő is megköszöni, hogy őt kerestem meg. Miután nevetett egy sort, felírtam az adatokat amiket mondott, és bólintok egyet.
- Köszönöm tanárnő!
 Kérdésére egy "szíves örömest"-et válaszoltam, és a portré kérdésére - A szegénynek van, a gazdagnak kell, de ha ezt eszed, meghalsz - egy mugli angol órának hála gyorsán mondom a választ, semmi. A Szfinx beengedett minket.
 Gondolatban már lent jártam a teakonyhában, egy kamilla teán ábrándozva. Jól fog esni egy fárasztó nap után leülni, és a még gőzölgő teát iszogatva nem gondolni sem manókkal, sem órákkal, sem könyvekkel.
 És mellesleg közben beszélgethetek a házvezetőmmel. Ez egy nagyon jó zárás lesz a mai napra. Valamiért a vezetőkkel mindig jobban kijöttem.
 Már a mugli suliban is az osztályfőnökkel beszélgettem a legtöbbet. Az első évi házvezetőt nem ismertem, mármint nem találkoztam vele.
 Az új tanárnő érkezése azonban izgalmassá teszi az idei tanévet, úgy érzem. Persze lehet, hogy csak számomra, de ezt nem hinném. Alig várom, hogy kiderüljön, milyen meglepetések várnak még rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. május 13. 18:26 | Link

Elle néni és a Szfinx rejtélye

- [...] és akkor azt mondtam, hogy szerintem lehetne az egész sokkal színesebb, vidámabb és finomabb, csak picit több csillámpor és porcukor kéne bele! És erre tudod mit mondott? Hogy a csillámpor hasmenést okoz! Most komolyan, mégis ki találta ki ezt a butaságot, és különben is mondtam neki, hogy de hát Tanárnő! Ha pitypangokat is rakunk a tetejére, akkor kívánni is lehet minden falat előtt, és gyertyát sem kell venni. Most úgyis itt van az öreg pitypangok időszaka, csak ki kell menni, le kell szedni, be kell hozni és rászólni a torta tetejére, hogy aztán... - csak egy sarokkal ezelőtt futottam össze Elle nénivel, de már a háztartástan órát vesézem ki (ebben mondjuk segített, hogy bűbájtanon ma nem történt semmi különleges, még nem ébredtem fel eléggé ahhoz, hogy igazán veszélyes legyek), és hevesen gesztikulálva, táskámat fél vállamon újra és újra feljebb dobva haladok a levita felé. Igen, elismerem, lehet kicsit túlzásba viszem a beszédet, de még most friss az élmény, ilyenkor tudom jól kibeszélni magamból.

Hogy aztán a torkomra fagy a szó, az sem annak köszönhető, hogy elfogynak a gondolataim, hanem inkább annak, hogy a reflexből megválaszolt kérdésre nem nyílik ki a portrélyuk. Szemöldökráncolva nézek a szfinx szemébe.
- Öhm, izé, szfinx néni per bácsi, el tetszett romlani? A kérdés csak a kandalló mellettre utalhat - jellemző, meg sem fordul a fejemben, hogy tévednék, egyszerűen csak állok, várok, mígnem a szfinx újra rákezd a kérdésre.
- Hosszú út után itt pihenhetsz,
Téli hideg ellen itt melegedsz.
Lágyan ropogó hangom hallod,
Ha megérintesz, nagyon megjárod.

- Kandalló mellett - ismétlem meg a válaszomat, ezúttal jól tagoltan. A szfinx mintha kissé felhúzná az orrát a szemtelen hangsúlyra, mire behúzott nyakkal sasszézok Elle néni háta mögé.

Már nyitnám a szám, hogy bocsánatot kérjek, amikor egy cetli libben fel az orrom előtt (jellemző, hogy a gyereket magát figyelmen kívül hagyom), és áll meg Elle néni kezében. Oldalról belekukucskálok a papírcetli szövegébe, majd a kalandtól megcsillanó szemekkel a levegőbe bokszolok. Tudtam én, hogy nincs baj a megfejtésemmel!
(Fő az egészséges önbizalom.)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 13. 19:51 | Link


| |



Mosolyogva hallgatta végig Masa áradozását Jang Geum órájáról. Szívesen közbeszólt volna, hogy nem véletlenül a koreai nő a tanár és a kis prefektusa pedig csak egy diák, de ha egyszer a lány belekezd, nincs megállás. Nem mintha zavarná, szereti végighallgatni bárki meséjét az aznapi kalandjairól.
Összeráncolt szemöldökkel nézi végig a szfinx és Masa kis vitáját. Elég egyoldalú vita, ami azt illeti. A Kandalló mellett a helyes megfejtés, ebben nem kételkedik, épp ezért nem érti, miért nem engedik be őket. Az elsős diákja láttán pedig teljesen felborul a lelki békéje; nem történhet semmi, ami sírásra készteti a nebulóit.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj - kezdett bele azonnal a kisfiú megnyugtatásába, de mire a lényegi részhez érne, már el is tűnik, csak a papír marad ott, amit a kezébe nyomott.
- Ez nagyon nem jó - jelenti ki zavartan, ahogy gyorsan átfutja a sorokat. Minél gyorsabban kell megtalálni a darabokat, mert lázadás lesz, ha nem jutnak be a kékek a körletükbe. Valaki szerencsére már elkezdte a kincses térkép felkutatását, bár arról sincs említés, hogy hány darabka rejtőzhet el a kastélyban bárhol. Nem túl biztató.
- Extrém gyorsan keressük meg azt a valamit, még vacsora előtt meg kell találnom Bercit - tekint oda, ahol a fiú eltűnt. - Irány a kandalló mellé, itt már többet nem tehetünk.
Egy kicsit osztozik Masa örömében, egyébként is imádja a nyomozós történeteket, belecsöppenni egybe pedig nagyon jó móka lehet. Csak ne egy síró levitás lett volna a futár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 18. 20:57 | Link

Ismeretlen

Becsöngettek jóslástanra én pedig még mindig a bűbájtantankönyvemet szorongatom. Gyorsan loholok a portrénk felé, hogy előszedjem a szükséges dolgokat.
 Miért kellett nekem megkérdeznem annak a bűbájnak az eredetét? Miért? Az hiányzik még, hogy az utánam lobogó hajam beleakadjon valamibe. A mai napomból már bármit kin...
 - Au! - Nemes egyszerűséggel ütődök neki, majd pattatanok vissza arról a valakiről, akit nem vettem észre. Egyensúlyomat vesztve kitárom a karjaimat, de így is leülök az ütközéstől.
 Körül kellett volna néznem, nem is vitás. De azért ő is figyelhetett volna, hogy ott száguldok.
 Elpirulok, mert nem szeretek idegeneknek nekiesni. És ez a pirulás már csak erősödik, amikor felnézek, és meglátom, ki akadt az utamba.
 Nem fogok szerelmes regényt, vagy verset írni hozzá. Legyen elég, hogy kedves, ázsiai vonásai, és barna haja volt. Belőlem pedig valamiért piruló-világbajnokot csinált.
 Zavart, hogy csakúgy ott ülök a földön, és megpróbáltam felállni, viszont nem sikerült. Nem, nem tört el semmim, csak a lábaim nem akarták azt tenni, amit én.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2019. szeptember 18. 21:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. szeptember 18. 22:25 | Link

Angel

Én esküszöm figyeltem mindenre! Azaz majdnem mindenre. Mert ezek szerint nem sikerült. És ez még nekem is fájt rendesen, pedig két lábon maradtam valahogy.
Össze-vissza pislogva próbálom eljuttatni az agyamig mi a frász történt. Nem is hallottam hogy jön, aztán bumm. Ideteleportált, vagy mi a szösz? De lehet csak én vagyok süket szokás szerint.
- Jól vagy? - hát nem tud felállni ahogy látom, hogy lenne jól? Nyújtom neki a mancsomat, hogy segítek neki, hátha akkor fel tud. Nem vagyok csodatévő, nem azért. - Elkísérjelek a gyengélkedőre? - remélem azt nem kell. Nem szeretem a gyengélkedőt, gyengélkedő se szeret engemet. Meg alapból minden kórházszerű helyiséget utálok.
Közben végignézek a lányon. Láttam már valahol, szerintem ő is Levitás. De fogalmam nincs hányadikos lehet. De nem akarom tippelni gondolatban, mert az milyen már? Meg nem is fontos. Én nem örülnék ha valaki a koromat próbálná megtippelni, főleg akkor nem, ha idősebbnek lennék gondolva. Kikérem magamnak, én nem vagyok több mint amennyi, és nem is nézek ki többnek. Meg nem is akarok többnek kinézni. De egyszer úgyis megöregszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 19. 13:03 | Link

Paithoon Chaiyasan


 Hálásan fogom meg a felém nyújtott kezét, és gyorsan felállok. Lábaim mostmár biztosan tartanak, nem fogok elesni mégegyszer.
- Igen, jól vagyok, köszönöm. - Egy mosollyal is meghálálom, hogy segített. Pedig tényleg nem nagy dolog! Az ő helyében én is ezt tettem volna.
 - Nincs szükség rá. - Tétovázok egy kicsit, majd felveszem az eldobott könyvemet.
 Mikor visszafordulok a fiú felé, eszembe jut, hogy még be sem mutatkoztam.
 - Egyébként Angelica vagyok. - Majdnem kezet nyújtok, de utána valami visszatart. Helytte a könyvemet kezdem el bámulni, és érzem, hogy az a tipikus kínos csend kezd közénk szivárogni. A jóslástanóra viszont lassan letelik. Tényleg! Neki vajon nincsen órája? Nem hinném, hogy örülne, ha megkérdezném. Lehet, hogy tolakodónak gondolna, azt pedig valamiért nem esne jól.
 A csendet végül én törtem meg, amikor már kissé rosszul éreztem magam.
 - Te szereted a manókat? - A kérdés hirtelen volt, és látszólag értelmetlen. Nem nézek a fiúra, egyszerűen csak rózsavörösen szemlélem a bűbájtantankönyvemet, és gyűrögetem az egyik lap sarkát.
 Úgy érzem, ki kell magyaráznom magamat, ezért újra szóra nyitom a számat.
- Csak mert nekem van egy. - Ezt hívják nagybetűs Káosznak. A beszélgetésbe a legrandomabb dolgokat szövöm bele, és utána csak az arcom pirosodik.


Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2019. szeptember 21. 23:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. szeptember 22. 15:04 | Link

Angel

De hát az előbb nem tudott felállni! Oké, mindegy, lehet van valami különleges képessége amivel hamar meggyógyítja a kisebb sérüléseket. Vagy fogalmam nincsen!
- Én Cat vagyok. - oké, becenevem, de nem biztos hogy a Paithoon-t ki tudná mondani olyan könnyen. Nem lehetetlen, csak furi. Meg a Cat még mindig jobban hangzik mint a Paithoon. Mert cicaaa. Lehet nem vagyok olyan cuki mint egy cica, de a cicák cukik, a cicákat szeretem. Meg minden más élőlényt.
Kicsit, jó nagyon meglep a hirtelen témaváltás, mert most ez hogy jött ide? Elesett, bemutatkozott, de manók sehol sincsenek látótérben. Vagy csak én vagyok vaksi, ami meglehet.
- Miért ne szeretném őket? Minden élőlényt szeretek. Ki tudja, ki volt előző életében? - oké, lehet félek például a méhektől meg egy csomó állattól, de az nem azt jelenti hogy nem szeretem őket. Csak ijesztőek nekem, ennyi.
- Az király lehet. - gondolom aranyvérű, nekik szoktak manóik lenni. Vagy félvér, vagy fogalmam nincsen. De igazából nem érdekel, nem hiszem hogy ismerek mást a családjából. Meg én pont nem nézem a származást. Nem igazán fontos szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. szeptember 22. 16:23 | Link

Paithoon Chaiyasan

Bemutatkozásán elmosolyodom, mert neve egy kiscicára emlékeztet. Amikor felnézek újra, arca tényleg jobban hasonlít egy macsekra, mint emberre. Vagy csak a szemem káprázik, nem tudom.
 Még mindig sül az arcom a felesleges kérdés miatt, de a válasza rögtön megnyugtat. Nem mindennap találkozik az ember olyannal, aki hisz a reinkarnációban. Ez most egy ilyen, ritka nap volt.
 Hagyom, had mondja, milyen jó, hogyha van egy manónk, közben pedig gondolkozom. Kérdezzem meg, vagy ne kérdezzem meg, hogy milyen vallású? Illik az ilyet szóvá tenni egyáltalán? Nem, biztosan nem. Pedig én most úgy feltenném ezt a kérdést...
 Az arcom azonban beszél helyettem. Felismerés tükröződhet rajta, boldogság, és még valami.
 Elismerem, nem túlzottan levitás viselkedést tanúsítottam az elmúlt hetekben. Theon és Nyálka esete, és most még az érzéseimet sem tudom titkolni. Remélem nem küldenek el a levitából... miért küldenének? Túlaggódom. Mindent túlaggódok.
 Amint idejutok, már csúszik ki számon egy mondat, hiába húznám vissza teljes erőmből:
- Remélem, Lily nem Buddha földi. Akkor apa nem úszná meg. -
Én nem kérdeztem semmit. Én csak kiejtettem a számon azt, amire csak gondolni kellett volna.
 Amennyit tudok erről a vallásról, azt szűrtem le, főalakja nem túl bosszúálló. Nem tudom, miért mondtam ezt. Tényleg nem!
 Valahogyan úgy érzem, Cat közelében beszélnem kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2019. december 12. 21:11 | Link

Ivanich R. Benett
Soundtrack


Kezdek felébredni a "téli álmomból". Már a megszokott, rongyosra játszott "tanóra, cigaretta, kaja, gitár, éjszakázás, ismétlés" lemez helyett ismét elkezdtem régi szokásomnak hódolni, ami lényegében abból állt, hogy fel-alá mászkáltam a kastélyban, mint aki el van veszve. Csak megyek, amerre az általában mezítláb talpaim visznek. Eddig még nem néztek elveszett elsősnek, szóval lehet céltudatosabbnak tűnhetek kívülről. Ilyenkor be szoktam tenni a fülesemet, valami melankólás gitármelódiát áramoltatok a fülembe és nézelődve végigfolyok a folyosókon. Kedves elfoglaltság.
 Egyetlen jó dolog azért van abban, hogy télen bakancsot kell hordjak a kastélyon belül is: Kellemes hallgatni, ahogy a dallamokon áthallatszik a kopogás és csoszogás, ahogy botorkálok előre. A mostani kis császkálásom a Keleti szárny felé vezetett. "Hmm... asszem erre van a Levita birodalma..." gondoltam magamban. A Levitában még sosem jártam. Asszem csak az Eridonba tudtam beosonni egyszer. Azt is Fanni miatt. Néha még hiányzik. De már nem fáj annyira. Szó se róla, sok dal született a kis összekavarodásunkból. Na jó, több volt az, mint kavarodás. Szerettem, de elment. Lehet nem is miattam, de nekem akkor is magamra kellett vennem. Eh, inkább számot váltok.
 Lazán neki is dőlök a falnak és elkezdek a mugli készülékemmel babrálni. Ekkor érzem, hogy van valaki a közelben. Nem nézek fel, nem tudom, ki az, de már kezd kicsit kényelmetlenné válni. Tudom, ez egy elkerülhetetlen velejárója annak, ha az ember így néz ki, viszonylag hozzá is szoktam, de most nem voltam olyan passzban, hogy elnézősködjek. Ezért hírtelen felnéztem az illetőre. Igyekeztem felvenni a szemkontaktust... és akár kicsit ráijeszteni. Most nincs kedvem a megvető tekintetekhez. Van, hogy a legjobb védekezés a támadás. Na, erre mit lépsz?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2019. december 16. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2019. december 16. 03:13 | Link


Napról napra kevésbé félek a szfinx rejtvényétől. Először tartottam attól, hogy kinn maradok éjszakára, de ha nagyon nehéz feladványa is van, általában mindig jön valaki, akivel összedugva a fejünket megszüljük a megoldást, és ilyenkor még jól is esik, hogy van kivel beszélgetnem.
Az órák után vidáman slattyogok a körletünk bejárata felé, hogy végre lepakoljam a tankönyveimet és elmehessek enni a nagyterembe. A folyosón azonban egy furcsa figurát pillantok meg. Nem vagyok itt olyan régóta, nem ismerhetek mindenkit. Szent meggyőződésem, hogy a rellonosok felét például még nem is láttam, annyira elbújtak az alagsorban. A srác elég feltűnő jelenség, hogy mit ne mondjak. Az öltözködése, no meg amiket varratott magára... Biztosan nem én vagyok az első, aki ma megbámulja. Aztán a piercingek és fültágítók! Az első gondolatom, hogy a gyereket mégis hogy engedhetik így az iskolában közlekedni, s már el is kezdem darálni magamban a házirendet, az öltözékre vonatkozó passzust keresve.
De mielőtt tovább folytatnám... Ha még nem szekálták szét a külseje miatt, akkor biztosan veszélyes. Ezért állhat a szabályok felett. El is akadok a szöveg felidézésében, mikor meglátom a kezében a lejátszóját. Basszus, hónapok óta nem láttam varázstalan eszközt, még szép, hogy felcsillan rá a szemem. A kastélyban csak a megbűvölt gramofonokon élvezhetem a zenéket. Hallottam persze, hogy rúnázással használható néhány kütyü, de nem sok diák rohangál itt ilyenekkel. Nem divat, de nem is olcsó mulatság.
Így cövekelek a falnak támaszkodva, elfeledkezve arról, hogy mióta is nézem. És hogy ez egy idő után látványos tud lenni, az egészen nyilvánvaló. Lefagyok, ahogy hirtelen rám néz, és csak nagyokat pislogok rá bamba arccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2019. december 16. 20:23 | Link

Ivanich R. Benett
Soundtrack


  Itt a Bagolykőben nemigen kerültem összetűzésbe senkivel. Na jó, az a srác az erkélyen egy egyszeri alkalom volt, de azon túl mindenki tök jófej és nyitott. Amíg a muglik között már amiatt is kiközösítenek, nevetség tárgyává tesznek, hogy piros kabát van rajtad, itt nézhetsz ki akárhogyan, nem szólnak egy szót sem. Mondjuk lehet hozzáad a tényhez, hogy a felnőtt kor küszöbén a felnőttek felhagynak azzal, hogy bemeséljék neked és önmaguknak, hogy ez csak egy korszak. De azért lehet egy közösség akármennyire elfogadó, akármilyen laza, néha még mindig kapok furcsálló, kikerekedő tekinteteket, amikor végigcsoszogok a folyosón. De az, hogy kikerültem abból az ítélkező, mugli közegből, nemcsak azért hozott pozitív hatást, mert így rájöttem, hogy nem bennem van a hiba, csak rossz közösség vett körül, hanem azért is, mert így volt időm, hogy fejlesszem az önbizalmam és vastagítsam a bőrt a képemen. Habár a dolog, ami Fanni és köztem történt... illetve annak a vége eléggé betett ennek az ön-elfogadási folyamatnak, úgy érzem mostanra visszatért a régi önbizalmam.
 De vannak olyan pillanatok, amikor egyszerűen olyannyira padlón vagyok, hogy nem igazán tudom helyén kezelni a dolgokat.Lehet, hogy a mostani is egy ilyen alkalom. Igyekeztem mélyen a srác szemébe nézni. Mi az istent bámul? Miért érzi azt, hogy joga van engem bámulni, csak mert máshogy nézek ki, mint ő? A harag mellett azért előbújt a fájdalom a múltból. Lehet akkor kevésbé éreztem volna rosszabbul magam, ha nem a szép vékony, magas, gyönyörű arcszerkezetű srácok csúfoltak, vertek volna meg mindig. De várjunk! Már nem az az alacsony, kerek, jóllakott ovis arcú kissrác vagyok, mint anno. Itt az ideje, hogy visszavágjak. Most én irányítok.
 Szépen lassan, lesajnáló tekintettel megindulok felé. Azt akartam, hogy féljen.
- Mi van, bazd meg, nem tetszik, amit látsz? - értem oda hozzá, mindvégig tartva a szemkontaktust - Azt hiszed, hogy olyan kurva jó poén bámulni a másikat, HAH? - léptem hozzá pont olyan kényelmetlenül közel, hogy uralni tudjam a szituációt. Nem bánthat, most én vagyok az erősebb... legalább is ezt próbálom elhitetni vele.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2019. december 17. 20:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2019. december 17. 15:33 | Link


Túlságosan is feltűnően bámészkodom, amiért súlyos árat kell fizessek. Hirtelen pillantásától földbe gyökerezik a lábam. Most mi legyen? Nem szeretnék elhaladni mellette ezek után. A körletem felé viszont kénytelen lennék mégiscsak arra menni. A fiú ráérősen megindul felém, tetoválásai egyre inkább kivehetőek lesznek számomra, ahogy az is nyilvánvalóvá válik rövidesen, hogy jóval magasabb nálam. Mit is vártam, nem vagyunk egy évfolyam. Ez az edzettségében is látszik, szóval amúgy minden szempontból alulmaradnék egy esetleges konfliktusban. Igen, ahogy hallom, a hangját se fél használni.
Durva kérdésére lesütöm a szemeimet, majd bűnbánóan megrázom a fejem. Már olyan közel van, hogy rá se merek nézni - pedig nagy a kísértés! -, ezért a folyosó különböző pontjaira helyezem a tekintetem.
- Nem, én nem... - tiltakozom a kijelentéseire, majd eggyel hátralépek, hogy a köztünk lévő távolság ne legyen olyan feszélyező. - Én nem is poénkodtam! Ne haragudj, hogy rád néztem - erősködöm neki, hátha ezzel menthetem a menthetőt. Na jó, ez az utolsó mondat egy kicsit félreérthető. Most nagyon vigyáznom kell, hogy ne öntsek olajat a tűzre. A kínos csend ellen azt hiszem, a kommunikáció lenne a legjobb megoldás, még mielőtt tettlegességig fajulnának a dolgok, amit nyilvánvalóan nem szeretnék. Azon kezdem el magam törni tehát, hogy valami frappánssal terelni tudjam a témát, és akkor hátha az indulatai is csillapodhatnak. A képzeletbeli villanykörte azon nyomban égni kezd a fejem felett.
- Nos, én csak... csak... csak izé. Azt néztem, hogy mivel hallgatsz zenét. Jó újra mugli technológiát látni a kastélyban - hebegem, és még egy kínos mosolyt is erőltetek az arcomra. Klassz lenne egy ilyen nekem is, egész nap nyomnám a zenéket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2019. december 17. 21:17 | Link

Ivanich R. Benett
Soundtrack


  Mindig azt hallottam, hogy azok, akik minket bántottak, régen őket is bántották és az így felhalmozott stresszt, fájdalmat, frusztrációt vezetik le másokon. Szóval felnőve, kikerülve a szituációból vagy ez ellen fogsz küzdeni, vagy az ez által okozott trauma túl nagy és a hegek örökre benned maradnak, vagy magad is agresszorrá válsz. Én full pacifista vagyok, mindig is elutasítottam az erőszakot. Habár a most történtek fényében ezt nehéz lehet elhinni.
  Ahogy közelítek a srác felé, lesütötte a szemét és megszeppenve megrázza a fejét. Fél. Tőlem. És ez egy csavart, gusztustalan büszkeség-félével töltött el. De hát bámult a szemét és biztos be is szólt volna valamit, ha elmegy mellettem, így azt kapja, amit megérdemel, majd soha többet nem jut majd eszébe, hogy valakit lenézzen a külseje miatt. Oh, vagy egyáltalán nem is ez volt a szándéka? A maradék vér is kifut a fejemből és elkerekedett szemmel hallgatom a srác mentegetőzését. Szegény, mi a frászt képzelek én magamról, ijesztgetek itt más diákokat? Hagytam, hogy a paranoiám felül kerekedjen rajtam, és most itt áll velem szemben egy kissrác, azt gondolva, hogy egy rossz szó és kiverem belőle a szuszt is. Így csak álltam ott, égő pofával és azt kívántam, bár nyelne magába a kastély.
- Oh....ahm... akkor...ahm... jó. - lépek én is egy lépést hátra és egy nagy sóhajtás után a tenyereimbe temetem az arcom - Oh, baszki ne haragudj, akkora állat vagyok, csak tudod van ez a védekező mechanizmusom és néha kicsit paranoiássá válok, kérlek, bocsáss meg! - darálom le az egészet, aztán ujjaim közül bűnbánóan a szemébe nézek. Remélem, hogy elfogadja a bocsánatkérésemet.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2019. december 22. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2019. december 22. 19:55 | Link


Oldalra billentett fejjel vonom fel a szemöldökömet, amikor nem egészen értem, hogy miért hagy fel hirtelen az agresszivitással. Összezavarodik és leesik neki, hogy ártatlan vagyok. Siker! Ezek szerint jól érvelek, és igenis nagy ereje tud lenni a szavaknak. Viszont mi lett volna, ha nem így reagálok, és mondjuk provokatívan nekiállok vele kötekedni? Vagy esetleg eleve azért kezdtem volna el bámulni őt, hogy összeugorjunk? Nem tudom, hogy azok a karok egy erősebb ellenfél esetében is képesek lennének-e megvédeni a srácot, ha valaki esetleg másképp reagálna a viselkedésére.
Sajnálóan nézem őt végig, ahogy a tenyereibe temeti az arcát, én pedig kezdem magam nagyon kellemetlenül érezni. Olyan furcsa, mégis az igazságérzetemnek tetsző, hogy a végén még ő kér bocsánatot tőlem, mielőtt bármi rosszat is csinált volna. Na jó, a káromkodásai elég durvák voltak, ritkán mondanak nekem ilyen cifrát az iskolában.
Igazából egy kicsit ez a védekezési mechanizmusa is megijeszt, amit emleget. Remélem nem valami pszichopata a fiú, akinek a hullámzó hangulatától a jövőben tartanom kell. Nem világos előttem, hogy miért alakulhatott ki ez nála, de ellentmond annak, hogy cserébe még feltűnőbben nézzen ki. Azután kezdődhetett volna, hogy így kipingálta magát?
- Öhm, nézd, nem haragszom. Felejtsük el ezt az egészet, és... nem tudom - vonok vállat, szám szélén halvány mosollyal. - Azért meg nem értem, miért lepődsz meg, hogy rád néznek. Nem sok diák van, aki ÍGY néz ki - harapom el el a mondat végét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2019. december 22. 21:32 | Link

Ivanich R. Benett
Soundtrack


  Ezúttal is köszöntjük önöket a "Matt megint hagyja, hogy elragadják az érzelmei és emiatt kínos és gáz szituációkba keveredik." legújabb adásában, ahol is hősünk egy elsősre kiabál, minden valós ok nélkül. Konkrétan éreztem, hogy ég a pofám. Amit csak még inkább felerősítettek a hideg tenyereim, mikor beléjük hajtottam a képem. Szétnyitom az ujjaimat, hogy lássam az "áldozatom" reakcióját. Eléggé lesajnálóan néz rám. Meg tudom érteni, én is azt tenném a helyében. Biztos valami elmebeteg, viselkedés-zavaros seggfejnek gondol. Elképesztően nagy küldetés-tudatot, illetve vágyat éreztem, hogy kiengeszteljem... vagy legalább is hogy megváltoztassam a -valószínűleg- rólam kialakult véleményét, ami tőlem meglepően szokatlan volt. Általában nem érdekel, mások mit gondolnak rólam, illetve megtanultam lerázni. Lehet, hogy a cselekedeteim helytelensége, ami alapján ezt a következtetést levonta, sarkallt erre, a lényeg, hogy jobb színben kívántam feltűnni előtte.
- Ah, kösz, de tényleg nagyon sajnálom, hogy seggfej voltam - sóhajtottam, tekintetem pedig a plafonra ugrott - finoman fogalmazva. - toldottam meg a mondatot egy félmosolyos szemforgatással. Őszintén boldog voltam, hogy ezt az egész fiaskót maga mögött akarja tudni, így nagyobb esélyem is volt tiszta vizet önteni a pohárba.
  És akkor jött a klasszikus "Te keresed a bajt azzal, hogy így nézel ki" ami bevallom, kicsit rosszul esett.
- Ahh, tudoom... - dörzsöltem meg szomorkásan a jobb szememet - Egy ideje már így nézek ki és hozzá kellett volna szoknom, de na, az embereknek akkor sem kéne megvetéssel bámulni rám. Meghát... - hallgattam el egy pillanatra. Hirtelen nem tudtam, hogy meg akarom-e osztani ezt a kicsit kényes információt vele. De valami mélyen mégis azt éreztette velem, hogy no para. Kezemet karba téve, a padlót fürkészve folytattam, kissé talán félénk hangon - az előtt is ilyen megvető pillantásokat kaptam, mielőtt jött volna a tetoválás, piercing, tudod, a máz... amellett, hogy ez tetszik, ez ilyen... védekező falként is funkcionál. A nem kívánatos személyeket távol tartja, akik így nem bánthatnak. De ezek szerint ez nem mindig sikerül. - néztem tovább a padlót. Már nem is igazán érdekelt, hogy mit reagál erre a kis... megnyílásomra, csak álltam, s az emlékek átjártak. Kedves...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. január 4. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2019. december 23. 12:32 | Link


- Nyugi, láttam már rosszabbat - veregetem vállba a vallomása után. Hangom vigasztalóan cseng, ahogy felidézem kobakomban a felső tagozat szörnyűségeit, amit olykor újból átélek a rellonosok zaklatása által. Az, hogy rám kiabál és megindul felém, miközben elhord körülbelül mindennek, nem is igazán tekinthető támadásnak szerintem. Egy hajszál híján múlt, hogy ne legyen belőle tettlegesség, de előbb vagy utóbb tényleg eljutok odáig, hogy az ilyenek már leperegjenek rólam. Mindenesetre a fiú kiabálását nehezen fogom elfelejteni... Nem szeretem, ha indulatosan szólnak hozzám.
- Megbocsátok - ha ezt akarja hallani, hát tessék. Arcom komótosan húzódik széles mosolyra, és amilyen ártatlanul néz rám, úgy halványodik bennem az előbbi támadó tekintete. Tartok még tőle valamennyire, de már sokkal kevésbé tűnik ijesztőnek a külseje. Talán csak kezdem megszokni.
Testsúlyomat egyik lábamról a másikra áthelyezve billegek. Hallgatok, mert most annak van itt az ideje. Barátságos szemeim arról árulkodnak, hogy nyugodtan megoszthatja velem a gondolatait, hiszen sokszor az a legjobb, ha kibeszéljük magunkból azokat a dolgokat, amik nyomják a lelkünket. Nem merek közbevágni, csak olykor bólintani egy aprót. Próbálom megérteni a srácot, még ha ez nehéz is az eltérő stílusunk miatt. Viszont amit mond, az nagyon is érthető, de csak a sztereotípiákat erősíti bennem.
- Nem megvetően néztem rád, csak furcsán. Mert nem nézel ki hétköznapinak. Ráadásul mugli eszközzel mászkálsz egy varázslósuli folyosóján - javítom ki, megmagyarázva a viselkedésemet. Mégis mit várt, úgy őszintén? - Sajnálom, hogy piszkálnak. De az emberek ilyenek, nem tudsz mit csinálni, bárhogy nézel ki, nem úszod meg teljesen. Én is szívtam vele egy csomót. Néha még most is - sütöm le a szemeimet újból, de talán sikerül lelket öntenem belé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. december 29. 00:23 | Link

Betti
a bál előtt; kinézet



Kicsit ideges vagyok. Kicsit nagyon. De tökre el fogom én ezt rejteni, ha meglátom. Vagy valami olyasmi. Igazából tavaly nem csináltam ilyet, most próbálkoztam és... siker! Egyre jobb. Bár nem tudom, mekkora kihívás van abban, hogy elhívnak valakit a bálba meg ilyenek, de nekem eléggé. Mindegy. Lesz ez még így sem? Nem tudom. Nem szoktam lányokkal lógni!
Megigazgatom magamon ezt a piros csodát, nem épp érzem azt, hogy ez a színem, de hát, ha egyszer ezt kérték, akkor ez van. Az ingem nem sikerült jóra, azt is pirosnak akartam, halovány lett mert igen, ezeket én színeztem át és tökre büszke vagyok, még ha... ilyen nyomorult is lett kicsit. Mert a normál ember feketét vesz, ha valami hivatalos, nem akartam külön még venni, mert minek, nem veszem fel többet majd úgysem, mert minek. Mármint, a piros. Egyszeri nem? Fogalmam sincs. De nyakkendőre már nem futotta, amúgy sem szeretem, a cipőm barna, nem volt kedvem még azt is mázolni, szóval érdekesen festek. Talán. Elsőnek úgy véltem, majd jól megfésülködök, legalább egy évben egyszer, de aztán elvetettem. Úgy lássanak, lásson, ahogy mindig is, így természetes. Hozhattam volna tök romantikusan virágot is, de ez nem randi, vagy nem tudom az e, ez most ilyen lett. Locsoltam kölnit is magamra, mint a nagyok, jó ez ide címmel és most... órát nézek. Még van idő, én szaladtam ide túl hamar, mert izgulok mint a fene és mert már mennék. Nem tudok táncolni, remélem az, ha jobbra kettőt és balra kettőt tolok, elég lesz. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a hely. Mindenre.
Betti amúgy halál aranyos csaj, nem röhögött, amikor harmadszorra sikerült kinyögnöm, mit is akarok, szóval már jó jel. A nagyteremben léptem oda hozzá, bár tény, követtem az egyik háztársam, aki a mellette ülőt kérte fel, én meg biztos vérszemet kaptam, hogy mikor véletlen találkozott a tekintetünk, ki is mondtam. Nem baj, nem kár érte. Jó lesz ez.
Ugye?
Én már készen állok, kicsit hintázok a sarkamon, miközben várom őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2019. december 29. 11:46 | Link

      Elijah


  
   Úgy volt, hazamegyek karácsonyra, és a nagynénémmel, valamint a testvéreimmel töltöm az ünnepeket. Aztán otthon  mindenki lebetegedett, Eliana nénikém pedig azt mondta, maradjak inkább a Bagolykőben. Teljesen magam alatt voltam. Aztán egyik nap, ebédnél odajött hozzám egy eridonos srác, Elijah. Nagyon aranyos volt, alig tudta kinyögni mit akar. De aztán én mégis igen mondtam neki. Mi mást mondtam volna, amikor akkor épp nem volt más vágyam mint elmenni vele a karácsonyi bálba?
   A szívem majd kiugrik a helyéről. Beletűzök egy utolsó hullámcsatot a hajamba. Csak lazán oldalra fontam. Egyszerű, de annál szebb. Anyám csinált nekem ilyen frizurát még régen, amikor ünnepi alkalmakra mentünk. Felállok a tükör elől. A dress code szerint levitásként kék ruhát kell viselnem. Halványkék, kövekkel kirakott ruha van rajtam. Csak egy kék cipőt kellett beszereznem hozzá. Most bele is bújok, s veszek egy nagy levegőt. Sosem voltam még ilyesmi bálban, és táncolni sem tudok igazán jól. Elijah szerencsére nagyon aranyos és kedves. Remélem elnézi nekem, ha egyszer-kétszer a lábára lépek. Vagy talán többször is.
   - Készen is vagyunk - suttogom magam elé, s a táskámat vállamra véve kilépek a klubhelyiségbe. Nem sokan vannak odakint. Sokan hazamentek az ünnepekre, a többiek pedig készülődnek, vagy már el is mentek a bálra.
   Az ajtó előtt megállok egy pillanatra. Sosem csináltam még ilyet, Mármint, hogy egy fiúval mentem valahova. Mondjuk egy randira? Nem tudom ez most annak számít-e. Végig nézek magamon, de mindent rendben találok. Remélem nem mondok majd hülyeségeket. Tényleg semmi gyakorlatom az ilyesmi dolgokban, így most mindennél jobban félek ettől az estétől. Ugyanakkor borzasztóan várom is. Ekijah nagyon szimpatikus, és alig várom, hogy jobban megismerjem.
   Kilépek az ajtón. Ő meg ott vár rám. Ő pirosat visel, hiszen eridonos. Megjegyzem, nagyon jól áll neki. A haja pedig olyan rendezetlenül áll, ahogy szokott. Nem is lenne jó másképp. így igazán önmaga.
   - Szia - köszönök, amint meglátom. Rá is mosolygok. Valószínűleg bele is pirulok a mosolyba - Jól áll a piros - jegyeztem meg, még mindig mosolyogva, és egyre jobban pirulok.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2019. december 30. 00:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. december 30. 17:07 | Link

Betti
a bál előtt; kinézet



Nem türelmetlenkedem, csak egy picit, mennék is meg... kicsit nem is. Elvégre, nem csak a mi évfolyamunk lesz ott, sőt, nagyon sokan lesznek, tavaly is csak megnéztem, csak azt, mennyien meneteltek és bahh. Elég is volt. De idén vagyok olyan őrült, hogy megmutatom a gyönyörű mivoltom és tánctudásom. Nem baj, nem baj, egyszer én is leszek majd végzős és nekem is lesz ilyesmim, valószínűleg, akkor aztán nem tudok kibújni alóla. Vagy hát, halotti bizonyítvánnyal biztosan, de olyan radikális megoldásokhoz nem folyamodnék, meg ki tudja, lehet jó lesz, élvezem és kész. A bulik amúgy jó dolgok, a legnépszerűbb embereknek főleg, akik valahol csak vannak, azoknak meg pont elég. És ez a legjobb benne. Meg a zene. Meg minden. Remélem Petya is ott lesz, nem volt időm kifaggatni, hogy sikerült-e valakit találnia a bálra, vagy ha mégse, amúgy eljön-e. Jó lenne ott is együtt mulatni, bemutatnám Bettinek is szívesen, nekem az se gáz, ha csoportosan mulatunk, nincs abban semmi olyan. Lesz majd még idő minden másra is. Bőven.
Nyílik az ajtó, én meg odakapom a fejem. Az első aki kilép, egy fiú, nem ő, így most sem nyertem, de szinte be sem csukódik, követi a következő. Aki már Betti. Megörülök, hogy nem lépett vissza, kicsit féltem ettől és megértettem volna, már nem csak amiatt, mert velem kell eljönnie, hanem amúgy is, minden joga megvan valakinek, hogy máshogy döntsön. Azonban nem kell aggódni, eljött én meg felveszem a szép mosolyom, kihúzom magam, mert ebben a ruhában úgy illik állni, mint az uraknak. Vagy valami olyasmi. Majd a rágót, amin eddig rágódtam, kidobom út közben, mert úgy tudom, azt se illik.
- Szia Betti! - intek neki és megnézem azt a ruhát, amit felvett. Nos, igen, tudtam én, hogy a lányok tudnak, meg nagyon adnak ezekre, az apróságokra, mint cipő, hajban csat, vagy a körömlakk. Áldom az eget, hogy nem lettem lány, mert ezzel a mentalitással, amivel élek, sosem lennék csinos. Sőt. Na mindegy.
- Köszönöm – pillantok le magamra. Az majdnem mindenkinek, én eleve hordok simán hétköznap is, a színekkel nincs bajom. De inkább visszatekintek rá, ő most az, akit figyelni kell.
- Nagyon csinos a ruhád és a hajad is. Észre se fognak engem venni! - bókolok, bár erre kicsit nekem is kipirul valahol az arcom. Nem rosszból, ez a jó. Vagy valami olyasmi. Mosolyra húzom ajkaim és odalépek mellé, a karom nyújtom, hogy karoljon bele.
- Nos hölgyem, mehetünk akkor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2020. január 4. 23:44 | Link

Ivanich R. Benett
Soundtrack


  A negatív energia köztünk kezd feloldódni, aminek rendkívül örülök. Lehet van bennem egy kis szűz, hiszen szeretnék mindenkit boldoggá tenni, ami igen erőteljesen ellent tud mondani a "nem érdekel, más mit gondol rólam, vagy ha nem kedvel" narratívának. Azért az évek alatt megtanultam körülbelül egészséges, rendszerű harmóniában hatalomhoz jutni a lelkemben élő két kis akaratot. Egy ilyen szituációban szerintem még jó is, hogy ennyire ki akarok simítani mindent.
  És végre megkaptam a megbocsájtás jelét, ami hihetetlen békességet áraszt szét a kis lelkemben. El is mosolyodok, olyan érzésem van, mintha legalább is a Királynő ütött volna lovaggá, vagy mi. Így a srác felvértezett egy "replay" lehetőséggel, amivel boldogan élek is.
- Cool... öhm... figyelj... -húzom fel a vállaim picit kellemetlenkedve- nem tudom, mennyire bírod ezeket, deee... én ilyen kis nyomi, ölelkezős vagyok, sz'al... nyomhatunk egy ilyen bro-s ölelést? - nézek rá kicsit esetlenül, hiszen ki tudja, hogy az ember fiát még mindig arra nevelik, hogy érzelemmentes robot-létre van ítélve, ha férfinek akarja magát nevezni és jó híre megtartása érdekében az ilyen megnyilvánulásokat illett messziről kerülnie. Szóval csak várok.
  A kis érzelmi megnyílásom után ártatlan arccal, karba helyezett kézzel fel-felemelem tekintetem a padlóról, hogy szemügyre vegyem beszélgetőpartnerem reakcióját, ami (legnagyobb megkönnyebbülésemre) rendkívül pozitív volt. Annyira szimpatikusnak tűnt, már csak ezért is... mondjuk néha beleesek abba a sztereotípiába, hogy a kívülről szép embereket belülről is annak gondolom, ami legtöbbször nem igaz, de most szerencsém volt.
  A srác válasza totál logikusnak tűnt, még kicsit el is szégyelltem magam a saját naivitásom miatt. Húzott szájjal, egyetértően biccentgetem a fejemet, tekintetem pedig valahogy a srác könyöke melletti üres téren ragadt, de minden szavát hallom. Csak az "Én is szívtam vele egy csomót." mondatra kapom fel a fejemet. Most a srác arcára néznék, erre most ő fürkészi a padlót. Néhány pillanatig csak nézem, aggódó arccal, ajkaim csak résnyire vannak nyitva, még gyúródik a mondat, még készül.
- Wow... akarsz beszélni róla? I mean, tudom, hogy tisztában vagy vele, hogy ezek csak szavak, de akkor is jó őket kibeszélni... márha megtisztelsz a bizalmaddal... persze nem muszáj, meg meg is értem, ha nem, csak tudod... segíteni szeretnék... már amennyit ezzel tudok. -húzódik lágy mosoly az arcomra, miközben egy jobb vállrántással egy időben megfogom a jobb csuklóm. És csak várom, mit fog mondani?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2020. január 13. 20:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet