36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. március 13. 09:56 | Link

Warren Mina



Laza félmosollyal csak ingatja a fejét, csöndben sétál a lánya mellett a különben kihalt folyosón. Két nap múlva vége a vizsgaidőszaknak, a kölykök ilyenkor ahelyett, hogy a folyosón lófráljanak, jószerével pakolásznak már, felkészülve a közelgő szünetre. A tanári kar összetételét azonban már tegnap este nyilvánosságra hozták - neki pedig az egyik kedves kolleginája megsúgta, hogy egy bizonyos poszton szüksége van rá.
Lexikálisan annyit tud a Levitáról, amennyit a lánya az első pár Bagolyköves hetében lelőhetetlen lelkesedéssel elcsipogott neki, hol a konyhaasztalán, hol a kanapéja háttámláján ülve. Defenzorként pedig tisztában kell lennie a klubhelyiségük földrajzi elhelyezkedésével, arról azonban, hogy hogy jutnak be a portré mögé a diákok, fogalma se lehet. Talán csak egy jelszó kell, semmi több - őszintén ebben reménykedik, ám a kérdésről eddig Mina sem volt hajlandó felvilágosítani.
   -  Nem értem, mér' nem hiszel nekem - kérdi derűsen - Lehet, hogy kiderül, hogy az apád valójában egy zseni. Hiszen még egy év itt és az unalomtól tényleg rászokok a könyvekre.
Utóbbit enyhe fintorral fejezi ki, amiről bizony le kell majd szoknia, ha nem akarja, hogy egy vehemensebb kék arcon vágja a péklapáttal. Ő különben nem szeret olvasni. Nem, a gonosz közhiedelemmel ellentétben igenis tud - de őt nem szórakoztatja és feltölti, hanem végtelenül irritálja, kimeríti a dolog.
   -  Yup. Tegnap... előtt. Miért? Baj van vele?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. március 14. 17:08 | Link

Apuka

- Nem szeretném, hogy zseni legyél.
Ez a kijelentésem másnak lehet, hogy furcsának, vagy bántónak tűnhet, még akkor is, ha igyekeztem a lehető legszebben megfogalmazni. Nem, valóban nem akarom, hogy apa olyan legyen, az nagyon furcsa változás lenne, és nem is biztos, hogy akkor a kapcsolatunk jó irányba menne el.
- Én rád szeretnék hasonlítani, és ha te is olyan okosságokat tudsz majd, mint anya, akkor túl nagy kihívás elé állítanál. Jó ez így apukám, te nem az az ember vagy, aki mindenféle logikai feladattal üti el az idejét, te egyszerű ember vagy, és ez jó így.
Oké, ez még annyira se hangzik jól, mint az előző kijelentésem, de hogy mondja meg az ember a csodálatos apjának, hogy ő anélkül is tökéletes, hogy az agyában kismilliárd információ kering? Ez kérem szépen egy lehetetlen vállalkozás. Főleg, ha manapság mindenki azt mondja, hogy csak még ezt meg ezt tudd, mert az neked jó lesz, vagy, hogy az jobban néz ki, ha minél több és magasabb fokozatú papírod van, szemben azzal, hogy mennyire vagy járatos abban, amit csinálsz, vagy esetleg talpraesett vagy. Én személy szerint sokkal többre becsülöm az egyszerű, nem túlgondoló apámat, aki már sokat bizonyított. Sokkal jobban szeretem az ő egyszerű észjárását, mint a bonyolult, mindent mindennel összekombináló, fura végeredményeket kihozó anyámét, aki persze szintén imádok, csak apás vagyok, attól a pillanattól, hogy megismerhettem őt ténylegesen.
- Nos, íme a szfinx. Mögötte pedig minden, ami Levita. Meg kell fejtened a találós kérdése válaszát, hogy bejuss. És nem, az nem segít, ha kést rántasz és megfenyegeted, nem fog beengedni.
Sőt szerintem még be is olvas neki valami kulturáltan sértőt, ami miatt az én drága jó apám egészen biztos, hogy megkéseli. Szegény mindkettő, már most látom, hogy lesznek itt bajok az év folyamán. Közben persze a szfinx is érzékel minket, és szólásra nyitja a száját:
- Csak a tiéd, mégis mások használják többet. Mi az?
Szélesen elmosolyodom, mert ez egy igazán könnyű feladvány, azonban meg nem szólalok, elvégre apukáé a terep, ő lett a mi friss kisvezérünk.
- Amúgy anya jól van, azt hiszem.
Egy kicsit morgott valamit, de nem értettem, csak apa nevét, de hát ez nem egy olyan szokatlan dolog náluk, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. március 16. 13:06 | Link

Warren Mina



Először csak a szemöldökét vonja fel. Majd még egy kicsit szinte Mina minden egyes szavánál, ahogy, valljuk be, hiába próbál magyarázkodni, a száján mindössze egyre csúnyább sértés áramlik kifelé. Tény, Dwayne tisztában van a lexikális tudásával és azzal, hogy a problémáit inkább erővel intézi, mint ésszel... de azért örülne, hogy ha pont a lánya nem hívná fel erre a figyelmét. Köszönöm, lányom, hogy lehülyézted apád, de végül is félig belőlem vagy.
Nem válaszol, a szemét a kőpadlón tartja, a kezeit is a zsebébe teszi, így hidalják át az utolsó métereket, míg a lánya, így vele együtt ő is megáll egy jókora portré előtt. Unalmas estéin többször nézegette már tisztes távolságból, leginkább a lénnyel szembeni kíváncsisága miatt, de bemenni érthető okokból még sose próbált mögé. Most is csak felsandít rá, először a női arcot, majd az oroszlántestet nézi meg magának, az agyában pedig ezzel együtt meglódulnak a gondolatok a lény, nos, képződésével kapcsolatban.
   -  Passz. Mondd meg te, én csak be akarok menni.
Lenéz a lányára és... és láthatóan komolyan gondolja, nem is veszi számításba, hogy ő oldja meg a fejtörőt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. március 17. 20:44 | Link

Apukám

Ahogy kimondom, úgy meg is bánom a dolgot. Tudtam én, hogy félre lesz ez értve, és bár nincs kimondva, érezhető, hogy a rosszabbik megoldás játszódik le a mellettem haladóba. Remek, lehülyéztem az apámat, és ezzel együtt magamat is, pedig csak annyit akartam neki mondani, hogy rá szívesebben hasonlítanék. Gratulálok Mina, ennél jobban nem is csinálhattad volna. Zseniális vagy.
Végül aztán odaértünk, jött a kérdés, és apa válasza. Egy pillanatra megforgatom a szemem, apám válaszán, de a fejem rázni már nem merem, mert még a végén atyainak nyakon csap a pofátlanságom miatt. Apukám, apukám, így aztán nehezen fogsz bejutni. Elvégre gyakorlatilag meg sem erőlteti magát annak érdekében, hogy megtudja, mi is lehet a válasz.
- A nevünk. A megfejtés a nevünk, téged Dwayne-nek kereszteltek, mégis mások mondják ezt ki többször.
Milyen furcsa kimondani rá nézve, hogy Dwayne. Ő apa és kész. Nem is értem azokat akik felnőve nem apának és anyának szólítják a szüleiket, hanem a keresztnevükön. Ez olyan idegen. Elvégre ők nem csak Máriák és Istvánok, ők az anyánk és az apánk, azok az emberek, akiknek köszönhetjük, hogy itt vagyunk.
Erre a gondolatra kicsit el is érzékenyülök, és lopva végigsimítok a mellettem álló jobb alkarján, belül, pont ott, ahol a nevem is van. Nekem ez a tetoválás az egyik legfontosabb jelzés arról, hogy a férfihez tartozok. Van apám, van, aki kimondja majd a nevem.
- Tessék, csak utánad.
Mutatok a feltáruló lehetőségre, előreengedve apámat, hogy most először beléphessen a kékek rejtett birodalmába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss Roland
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 7. 20:00 | Link

Aileen Aurora


Ahogy a keleti szárny első emeletének jobb oldalánál megálltun, etünődtem vajon ez a hatalmas festmény miért egy szfinxet ábrázol. Persze tudtam, hogy a házunk jelképállata elött áltunk meg. Azt is tudom, hogy ebben a szárnyban van a lakrészünk, de eddig ajtóval nem nagyon találkoztam.
Vajon miért szeretné nekem már a megérkezésem napján ezt bemutatni?
Ahogy közelebb érek, a festmény megelevenedil. A szfinx közelebb érkezik, szinte teljes nagysábban betölti a képet. Ez azért nem rémiszt meg. Felnézek hàt Aurorára és megkérdezen:
- Miért épp itt álltunk meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. január 8. 14:07 | Link

Kiss Roland

Már messziről látszik a folyosó végét lezáró, szfinxet ábrázoló portré. Látványa, mint mindig, kicsit az otthon érzését kelti bennem. Bár már van saját otthonom, amit Alexszel közösen birtoklunk, de azért majdnem tíz évet töltöttem a Levitában. Egyértelműen kék a szívem.
- Minden háznak megvan a kastélyon belül a maga része, területe. És nagy általánosságban elmondható, hogy a különféle házak lakói nem járkálnak át egymáshoz. Egyes esetekben, például, ha testvérekről van szó, megeshet, hogy elárulják egymásnak a jelszót, vagy tanári engedéllyel látogatják egymást, de azért ez elég ritka.
Míg magyarázok, a szfinx figyelmesen néz, és vár. Sietek még gyorsan a maradék információt is a fiú tudtára adni, hogy mielőbb elmondhassa nekünk a portré a feladványt.
- Azt hiszem, az összes többi háznál jelszó van, amit a ház lakói tudnak, és amit a házuk őrzője vagy a házvezető néha megváltoztat. A Levita őrzője azonban a szfinx portréja. És a szfinxek mindennél jobban szeretik a rejtvényeket és fejtörőket, ahogy elméletben a levitások is. Éppen ezért nálunk nincs fix jelszó. Ha kitalálod a megoldást, bejutsz. Ha nem... hát akkor megvárod, míg valaki jön és megsajnál, aztán beereszt. Egy idő után hozzá fogsz szokni - nyugtatom meg, aztán kérdőn a portré felé fordulok. Szeretném, ha most Roland fejtené meg a talányt, de ha neki nem jön össze, akkor én is itt leszek segítségnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levita
Diák Levita (H), Elsős diák


Veritas, Scientia, Sapientia
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 82
Írta: 2016. január 11. 21:41 | Link

A Levita ház bejáratát a beavatatlanok számára rejtő, míg a kék szívűek és persze a leskelődők számára az átjárót jelentő jókora festmény színei finoman fodrozódni látszottak, mintha az csak a fáklyák fényének játéka lett volna. Aztán, ahogy a házvezető-helyettes és az ifjú gólya közelebb értek, már jól láthatóan megmoccant a mázolt alak, a dicső, büszke szfinxhölgy. Okos tekintetét várakozóan a beszélgető alakokra fordította, miközben közelebb lépett hozzájuk keretében, de nem szólt, míg azok nem figyeltek őrá.
Akkor aztán barátságosan bólintott fejével, és tisztán csengő hangon megszólalt:
- Üdvözöllek benneteket Lévay Richárd házában, a Levitában! Ha be kívántok lépni, felelnetek kell egy találós kérdésre. Ha azonban nem tudjátok a választ, természetesen kint maradtok.
Egy eleven társa más, végzetesebb kilátásokat helyezett volna kilátásba ugyan, de az ő feladata a kékek házának őrzése volt, és a festett hölgy tartotta magát a szabályokhoz. A feladványnak el kellett hangoznia, ha maga az igazgató úr is kívánt bebocsájtást nyerni.
Ez most így szólt:

Milyen bányát járnak férfiak, bátrak,
kik sárgán fénylő kincsre vágynak?
Dobd vissza, és három kívánsággal kereskedik a kifogott pára,
meglátod, hogy jobb lesz, mintha hazavinnéd vacsorára.
Futhatsz, úszhatsz, vagy akár gólt is lőhetsz,
és ha legjobb leszel, nyakadban viselhetsz.
E háromnak nem kell, csupán első fele,
mondd ki, és a házba beléphetsz vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Roland
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 12. 20:20 | Link

Aileen Aurora



Ahogy a szfinx előtt álunk, kísérőm felhívja a figyelmemet arra, hogy ennek a festménynek sokkal nagyobb jelentősége van számunkra, mint a többi házat örző festményeknek. Oda egyszerű jelszóval bárki bejuthat, de a mi házunk lakói csak tudásukkal kerülhetnek beljebb.
Tartottam tőle, hogy a szfinx nem fog könnyű kérdést feltenni, de ahogy hallottam verses- éneklő hangját, mintha csak bennem hallanám, valamiért megnyugtatott.
Persze nem kellett félnem, hiszen Aurora is itt van mellettem, de talán a szfinx is látta, hogy új diák és új lakó vagyok, így barátságosabb feladványai közűl választhatott.
- Arany. Mondom büszkén.
Majd Aurora szemébe nézek és várom megerősítését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. január 15. 17:06 | Link

Kiss Roland

Kissé feszülten állok a szfinx előtt, míg ő rövid kis versét elénk tárja. Nagyon szorítok Rolandnak, hogy sikerüljön megfejtenie a rejtvényt, mert nem lenne jó, ha már az első alkalommal kudarc érné a házzal kapcsolatban. Talán a szfinx is látja rajta, hogy egészen friss kék, mert feladványa kellően gondolkodtató, de ugyanakkor nem is túlságosan nehéz. Mikor a fiú kimondja a megoldást, megkönnyebbülve rámosolygok, és bólintok, bár ekkora már a portré is jelzi, hogy helyes a válasz. Megnyílik előttünk az út a Levitába.
- Most a Klubhelyiségünkbe fogunk érkezni, utána pedig meglátjuk. Ha gondolod, a házban is körbevezethetlek, de akár le is pihenhetsz a Gólyalakban. Először mindenki oda kerül, úgyhogy ott találkozhatsz az évfolyamtársaiddal is.
Közben egy karlendítéssel magam elé küldöm, hogy meginduljunk befelé, és ne várakoztassuk meg túlságosan a szfinxet. Ha Roland elindul, követem őt, hgy mielőbb a Levita torony ismerős, kék termeibe érjünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss Roland
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 17. 18:42 | Link

Aileen Aurora

Nagyon örültem neki, amikor Aurora bólintott a helyes megfejtésemre. Láttam rajta, hogy talán jobban izgul mint én. Pedig Ő már régóta bejáratos a Levita házba. Meghallgattam még a mondandóját, gyors döntésre is jutottam.
Azt hiszem ma már nagyon sok idejét lefoglaltam és sok új dolgot is megismertem neki köszönhetően.
- Köszönöm. Nagyon jól esett a sok szép dolog, amit megmutatott nekem. De úgy gondolom, ma már mindketten fáradtak lehetünk. Inkább felfedezem majd egymagam, vagy pár évfolyamtársammal a Levita ház rejtett titkait.- mosolyodtam el, hálás szemekkel néztem fel rá.
- Persze annak azért még örülnék, ha a gólyalakig megmutatná nekem kisasszony az utat.
Majd nagy örömmel elindultam Aurora mellett át a Levita toronyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 18. 16:39 | Link

Zalán

(Előzmények a Fejetlenség folyosóján)


Nem hittem el, hogy a szfinx feladványát csak a második legnehezebb feladatnak fogom találni a mai nap folyamán. Pedig így volt. Jelenleg azért imádkoztam, hogy ne kapjon el egy prefektus se minket, és bujkálni előlük nagyobb kihívás volt, mint az aktuális feladványon törni a fejemet. Már kicsivel elmúlt a takarodó ideje és én éppen Zalán nyomában siettem a levitás portré felé azzal a pár könyvvel, amit nem hagytam ott a déli szárny egyik kis raktárában. A fiú ötlete - miszerint ajánlatosabb másnap visszamenni a könyveimért - nem igazán nyerte el a tetszésemet, de azok után, hogy felidegesítettem, nem volt merszem vitatkozni vele. A legfontosabbakat úgyis magammal hoztam. Csak el ne felejtsem hol hagytam őket...
 Felértünk a lépcsőn, a szfinx portréja ott díszelgett előttünk. Már majdnem eldőltem, úgy szúrt az oldalam. Szuszogva intettem Zalánnak, hogy nyugodtan menjen előre, én hülye vagyok a rejtvényekhez. Különben sem kaptam levegőt, hogy bármilyen értelmes választ ki tudjak nyögni. Azt hiszem, el kéne kezdenem intenzívebben edzeni, hogy ne kezdjem ilyen siralmas állapotban a következő kviddicsszezont. Nem lehet már kifogás a pufók alkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. március 18. 20:11 | Link

Laz és Zalán

A szokásos járőrözés. A prefektusi jelvényem már taláromra helyezve, és ezen az estén sem hagy cserben elmaradhatatlan társam, Frayec. A kis rasek olyan élvezettel követ esténként a folyosókra, mintha tényleg ő is részese lehetne ennek a dolognak, a jelenléte ugyanúgy számítana, mint az enyém. Azt ugyan nem tudom, hogy miért szereti ennyire róni velem a köröket, de amíg nem tesz kárt semmiben, hát jöjjön csak. Ma is pont ezért van velem, éppen egy elsősforma eridonos kislányt követünk nagy bőszen, és csak remélni tudom, hogy visszafelé tart a körletükbe. Biztos, hogy hallja a lépteinket, egy kicsit sem próbálok meg csendesebben közlekedni. Talán sikerül így elérnem, hogy a kint császkáló diákok akár csak negyede is, de visszamenjen a házába, nekem pedig nem kell azzal töltenem az időm, hogy négy különböző büntetést osztok ki három embernek.
A kislány végül elkanyarodik az eridonos portré felé, és még a belépését is sikerül messziről elcsípnem, így nyugodt szívvel indulok vissza a Levita felé. Már éppen fel akarnám venni Frayec-ot, hogy az utolsó pár méteren ne kószáljon el, mikor két alakot vélek felfedezni. Azt a két alakot pedig rögtön felismerem, és még mielőtt a rasek akár csak rám nézhetne, elindulok utánuk. Nem valami nehéz kitalálni, hogy nagyon sietős az útjuk, na de hogy hová...? Hát, remélem a Levitába. Mindenesetre követni kezdem őket, legközelebb már csak a Levitánál állok meg. Laz fújtatása akaratlanul is mosolyt csal az arcomra, ami a közelebb lépést követően teljesen eltűnik arcomról.
- Nocsak - lépek oda melléjük, a rasek ugyanígy cselekszik mellettem. - Hiányoltalak titeket az edzésről.
Nem, nem éppen ez a legjobb beszélgetéskezdeményező mondat.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2016. március 19. 11:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 18. 20:28 | Link

Hölgyeim

Szerencsére nem kellett sokáig a szűk szertárban raboskodnunk, a kifakadásom után néhány perccel Lazriell ismét kilesett a kulcslyukon, majd ki is nyitotta résnyire az ajtót, hogy valóban megbizonyosodhasson afelől, hogy tiszta a terep. Az túlzás, hogy teljesen üresek lettek volna azok a folyosók, amik számunkra veszélyt jelentettek, azaz amerről valaki megpillanthatott volna minket, de az alak által tartott gyertya fénye távolodni látszott. Intett a lány, hogy szerinte mehettünk, mire megindultam és kiléptem a helyiségből. Magamra vállaltam az első, a vezető szerepét, de csak mert gyorsabb voltam a lánynál - ez már eddig kitudódott - és talán bátrabb is, habár nem láttam bele a fejébe. Csendben suhantam fel a Levitáig, mögöttem a fekete hajúval, aki megfogadta a tanácsomat és a könyvek nagy részét a szertárban hagyta.
Felértünk és megjelentünk a szfinx előtt. A lény is észrevett minket és látszott rajta, hogy hamarosan megszüli a kérdését. Eközben Lazra pillantottam, hogy akar-e ő válaszolni a keresztrejtvényre, elvégre mégis csak ő az, aki több kilónyi könyvet akar megtanulni, tehát okos és szeretheti az eféle agytörőket, de egyértelmű reakciót kaptam tőle, miszerint intézzem csak én. Igaz, eléggé kapkodta a levegőt. A mindenkori csapatkapitány majd tesz ez ellen. A szfinx közben feltette a kérdését, ami ezúttal túl egyszerű volt, hamar rávágtam a választ. Logikus ember voltam, mely e helyzetekben felettébb előnyös tulajdonság.
A válaszom helyes volt, az ajtó kinyílt. Lazra néztem, hogy minden szuper, mehetünk, amikor a válla fölött elnéztem és a lépcsőkön közeledve megláttam Izát. Avagy a csapatkapitány, vagy a prefektust, aki éppen elkapott minket. Nem lehetne az utóbbitól most eltekinteni? Hála istennek nem mérgesen szólalt meg, sokkal inkább ironikusan és viccesen számon kérve, hogy miért nem voltunk edzésen. Na, ezt most zokon vettem. Úgy látszik, nem tűnt fel neki a jelenlétem, levegőnek nézett.
- Kikérem magamnak, én ott voltam. - Mondtam felháborodottan, miközben összekulcsoltam a karjaimat. Igaz, csak két rádobásom ment be amikor a büntetőket gyakoroltuk, de ha figyelembe vesszük, hogy én csak egy idényt játszottam le a csapatban, Iza őrző pedig számtalant, nem is annyira rossz az a ötből kettes találat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 18. 23:12 | Link

Miza és Zalán

 
A könyveket beletömtem a táskámba - hiába volt kevesebb nálam, egy részük azért így is kilógott belőle -, hogy a kezeim felszabaduljanak és a térdemre támaszkodhassak... Utálom a lépcsőket. Már kezdtem megnyugodni, hiszen a célegyenesben voltunk.
 Viszont ahogy meghallottam Miza hangját, a szemeim elkerekedtek és elfogott a köhögés. Na tessék, ha eddig nem kaptam volna levegőt rendesen, most már biztos nem is fogok.
 - Mi... a... - lassan abbamaradt a köhögés, de még így sem tudtam rendes választ kipréselni magamból - Miza... izé.
 Legszívesebben visszabújtam volna abba a raktárba, mert annak ellenére, hogy Miza nem tűnt dühösnek, igenis szégyelltem magam. Rengeteg edzést ellógtam az utóbbi időben és még csak normális magyarázatom sincs rá. Nem voltam beteg. Nem sérültem le. Ugyanannyi tanulnivalóm volt, mint bárki másnak a csapatban, ha nem kevesebb. Az új tagokat sem igazán tudtam megismerni emiatt. Vetettem egy oldalpillantást Zalánra, majd vissza a kapitányra. Vagy prefektusra? Melyik posztja miatt kell most jobban paráznom tőle?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. március 19. 17:16 | Link

Laz és Zalán

Látszik az arcukon, hogy nem igazán tudják hova tenni a jelenlétemet, tehát azt sem vették észre, mikor követtem őket. Pompás. Továbbra sem mosolyodom el, csak csendben várom a válaszukat, Frayec mellettem a földre telepszik, amolyan "itt leszünk egy darabig" stílusban. Én mondom, ez az állat tud valamit, legközelebb mindenképpen meg kell kérdeznem Ádámtól, elmondott-e róla mindent.
- Azóta volt még egy edzés. A fél csapat lemondta a vizsgákra hivatkozva, de aki maradt, annak megtartottam - világosítom fel őket. Lehet, hogy ők is pont emiatt hitték azt, hogy elmarad az edzés és nem jöttek el, bár én azzal a három emberrel is nagyon jó edzést tartottam. Kár, hogy a két előttem álló nem vett részt rajta.
- Na, és mi újság? Hogy vagytok, nehezek a vizsgák? - olyan halál lazán állok le velük csevegni, mintha elfelejteném egy pillanatra a rangomat, pedig erről szó sincs. A prefektusi jelvény még mindig ott van jól látható a helyen a mellkasomon, és a Lazriell arcán átsuhanó rémületet is látom, ettől függetlenül nem teszek félreérthető mozdulatokat. Csak állok ott, és egyelőre még profin leplezem az arcomra szökő érzelmeket. Kicsit talán élvezem is a helyzetet, a portréajtó viszont nem nagyon, így miután senki sem lép be rajta, ismét visszazáródik. Csak egy pillantásra méltatom a szfinxet, figyelmem aztán ismét a háztársaim élvezhetik. Oldalra döntöm picit fejem, úgy várom a válaszukat. Szívesen húznám még az agyukat, hisz most bizonyára nem tudják mire kellene számítaniuk. Elvégre nem csak csapatkapitányként, prefektusként is állok most előttük, a legrosszabb párosítás. Legalábbis szerintem, pláne ha még cikket is írnék róluk az Edictumba, micsoda jó pletykaalapot adtak most nekem! Feltétlenül megköszönöm majd a segítségüket, hogy ismét elő tudtunk állni valami érdekessel. A kérdés már csak az: ki járna kettőjük közül rosszabbul? Tudtommal egyikőjüknek sincs senkije, de hát én is ember vagyok, tévedhetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. március 19. 18:16 | Link

Hölgyeim

Komolyan mondom, csak én lehetek olyan szerencsétlen balfék, hogy már ki is nyílt előttünk a Levita ház ajtaja és már csak be kellett volna suhannunk, amikor megjelent Iza, az egyik prefektus. Bár ahogy észrevettem, inkább volt csapatkapitányi státuszban, mintsem prefektusiban. Hiányolt minket edzésről, amit furcsálltam, mert tudtommal az összesen ott voltam. Aztán kiderült, hogy mégsem. Mit ne mondjak, kiváló az információközlés. Nem szándékoztam lógni egy edzésről sem és nem is értettem, hogy miért nem jutott el hozzám a hír.
- Hát ez szuper. - Közben összenéztünk Lazzal egy pillanatra. Amúgy nem volt semmi üzenete, avagy jelentősége a tekintetünk találkozásának, de Iza könnyen félreérthette. Mindegy is, a kínos helyzetet a szöszi oldani próbálta, meglepő módon egy átlagos, baráti kérdéssel állt elő. Hagytam, hogy Lazriell válaszoljon csak rá, aztán őt végighallgatva én is feleltem a kérdésre.
- Nem. Az összes eddigi vizsgám kiváló lett. - Mondtam úgy, mint aki nem ismerné a szerénység fogalmát, viszont hangomban érződött az is, hogy már nagyon mentem volna be a szobámba. Már csak egy vizsga várt rám, ez pedig az elemi mágia volt. Nem szerettem a tantárgyat, a legtöbb óráról késtem, de ha még bent is lettem volna időben, akkor is küzdöttem az álmossággal. De majd átlapozgatom a könyvet a vizsga előtt és ha meglesz a minimum, amivel átmegyek, akkor én már boldog ember leszek. Elfordítottam a fejem a szfinx felé és készültem, hogy belépjek az ajtón, amikor az pont előttem becsukódott. Csodás. Érdeklődve néztem a szfinxre, mint aki arra kérné, hogy tegyen fel még egy kérdést, de a légy egyelőre nem szólalt meg. Izába pillantottam ismét.
- Mi lenne, ha ezeket odabent megbeszélnénk? - A lány egy prefektus, neki az a feladata, hogy visszaküldje a kint mászkáló diákokat a hálókörletükbe. Nem tarthat kint egy diákot, aki éppen azt akarná tenni, amit a prefektusának kérnie kéne tőle. Ezt pontosan tudtam, ezért nem is gondoltam, hogy ellenkezne a szőke, de Lazriell is bizonyára a Levitában akarna már lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2016. március 19. 19:46 | Link

Miza és Zalán

 
Nem tudtam hova sorolni Miza arckifejezését. Haragszik? Csalódott? Úristen, mi van most? Nem hogy nem mondtam le az edzést, abszolút nem mutattam életjeleket magamról. Nyeltem egyet és próbáltam eltűrni a lány vizslató pillantását.
 A kérdés hallatán kezdtem reménykedni abban, hogy csak egy kis beszélgetésre állt le velünk. Úgyis itt vagyunk már a portré előtt, nem fog megbüntetni... ugye?
 - Jóól - mondtam végül elnyújtva, amíg gondolkodtam a válasz többi részén. Zalánra pislantottam és elkaptam a tekintetét. Nem úgy tűnt, hogy beszélhetnékje van, így próbáltam folytatni - Annyira nem vészesek - jegyeztem meg halkan. Nem mertem elhencegni vele, hogy eddig minden vizsgám száz százalékos lett. Még a végén a homlokomra lesz ragasztva a stréber-matrica.
 Rögtön válaszolt Zalán is. Nem látszott az arcomon, de őszintén elcsodálkoztam rajta. Mondjuk egy éve én is hasonló eredményekkel zártam az évem és szintén kviddicseztem. Annyi különbséggel, hogy én mindezt buzgómócsing módjára műveltem, míg a fiú nem úgy nézett ki, mint aki a házáért csinálja vagy azért, hogy kivívja a többiek tiszteletét. Azt is el tudom képzelni róla, hogy különösebb erőfeszítések nélkül vizsgázott kiválóra. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak róla. Lehet, példát kéne vennem róla...
 
Utoljára módosította:Lazriell Hiuron, 2016. március 19. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. március 30. 19:48 | Link

Laz és Zalán

Ha eddig még nem tettem volna, hát most végigmérem őket, na de nem azért, hátha találok rajtuk valami kivetnivalót. Nem, szimplán csak húzni akarom kicsit az agyukat, most elég jól szórakozom - a körülményekhez képest. Hisz a vizsgáknak vége, és ahogy az előbb ők is mondták, az alsóbb évfolyam vizsgái sem voltak olyan nehezek. Ennek egyrészt nagyon örülök magamban, hiszen nekem fontos, hogy a csapat tagjai tartsák a színvonalat tanulás terén is, és ne kelljen azért befejezniük egy időre a kviddicset, mert a rossz átlag nem teszi lehetővé. Egy kicsit önző érdek, de hát ez van.
- Kiváló? Elfogadható? Mondjátok nyugodtan - mosolyodom el, ezúttal teljesen őszintén, közben ismét az arcukat kezdtem fixírozni. Tényleg ennyire ijesztő lennék? Nem áll szándékomban valami kegyetlen prefektus hírében állni, de ahogy látom, nagyon jó úton haladok afelé. Na mindegy, egy kicsit még maradjunk kint, úgyis olyan régen csodáltam már meg közelebbről a szfinx portréját.
- Siettek valahova? - pillantok vissza Zalánra, kérdőn felemelve az egyik szemöldököm. A hangomban ezúttal egy cseppnyi gúny sincs, érdeklődve figyelem a fiút. Tetszik, hogy nem csak állnak itt előttem, és akkor is beszélnek hozzám, ha épp nem én kérdezek. Tetszik? Na jó, azt hiszem túl sok időt töltöttem Michelle társaságában. Nem, mintha bánnám.
Frayec eközben mellettem ugyanolyan lankadatlan érdeklődéssel figyeli az előttünk állókat, mint ahogy én. A rasek ugyan nem érti, hogy mi történik most, miért nem megyünk már be, vagy tovább a folyosón, jól nevelt módjára marad a lábam mellett, összekuporodott pozícióban, fejét picit leszegve, de tekintetét a számára idegeneken tartva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. április 2. 12:57 | Link

Hölgyeim

Eddig nem tartottam magam szerencsétlennek, éppen ellenkezőleg, többnyire mázlistaként jöttem ki a dolgokból. Vagy csak simán talpraesett voltam. Most viszont az utolsó pillanatban sikerült lebuknunk. Ez irtó gáz! A prefektus, alias Izabella azonban nem tűnt mérgesnek, még csak felelősségre sem volt minket az éjszakai mászkálásért. Ezt a magatartását nem tudtam hová rakni, de végül is mindegy. A lánynak sem érdeke, hogy büntetést kapjunk, hiszen akkor előfordulhat, hogy nem tudunk részt venni a kviddicses edzéseken, meg amúgy is, már itt állunk a nyitott ajtónál. Vagyis egy perccel ezelőtt még nyitva állt, de mihelyst rávettem magam, hogy belépjek, becsukódott előttem. Szuper! Türelmetlen lettem, túl sokat voltam emberek között, Lazriellel is be kellett zárkóznom egy szűk helyre, most pedig még egy lánnyal bővülve csakugyan nem tudtam semerre sem menni. Azaz folyosók voltak, de ha nem a Levitába mennék, azt Iza szóvá tenné, a házunkba viszont nem tudtam belépni. Egyik lánnyal sem volt bajom, de alapjáraton sem szeretek sokáig emberek között tartózkodni. Utáltam ezt a helyzetet, egyedül akartam lenni végre. A vizsgaeredményeiről nem akartam többet beszélni, rájuk hagytam, viszont szemmel szuggerálni kezdtem a szfinxet, hogy most már igazán feltehetne még egy kérdést. Helyette azonban a csapatkapitány szólalt meg, megint.
- Igen, mennék a szobámba, engedelmeddel. - Hangom mérges vagy kérő volt, a fene tudja, leginkább mindkettő. Tekintetemet ismét, harmadszorra is a lényre szegeztem, aki végre hajlandó volt feltenni egy újabb találós kérdést. Nem volt nehéz, feltételezem neki is már nagyon elege volt belőlünk és csak arra vágyott, hogy eltűnjünk előle. A válasz helyes volt, az ajtó kinyílt.
- Na, jó éjt! - Ezt már bármilyen negatív hangsúly nélkül mondtam, még feléjük is biccentettem egy halvány mosoly kíséretében. Nem hagytam, hogy újra bezáruljon előttem az ajtó, bementem a Levitába és még egyszer, már a klubhelyiségből hátranéztem, hogy vajon követnek-e. Bejutottam, büntetést már tutira nem kapok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 18. 09:33 | Link

Ákos
Egy hétköznap délután, az utolsó óra és a vacsi között


Hogy engem miért bánt egyfolytában az élet...?! Már legalább 15 perce ácsorogtam a portré előtt, ebben a rémesen tökundi egyenruhában. Nemrég lett vége az uccsó órámnak, én pedig annnnyira vártam már, hogy végre átvehessek valamit, ami ki is néz valahogy, erre nem megváltozott megint az a hülye belépő? Én már komolyan nem bírom idegekkel ezt a stresszt. Minek kell folyton megváltoztatni? Én nem tudom ezeket a tökhülye feladványokat kitalálni egyedül! Mire végre kiderítem valakitől és így bemagolom, folyton újat ad. Nemigaaaaz, egészen hisztis lettem. Az ácsorgás még egy dolog, főleg ebben az ocsmány lapostalú cipőben nem olyan gáz, nade ebben a ruhában?? Valaki lőjjön le, most.
Idegesen fújtattam, várva, hátha egy Levitás megjelenik végre, aki kitalálja ezt a hülyeséget, és be tudok surranni mögötte. Ha még 15 percet el kell töltenem ebben az undorító egyenruhában, én esküszöm kicsapom a balhét a házvezetőnél, de úgy...! A magassarkúmat a-ka-rom! Egyébként is, mit játssza ez a szfinx a hülyét, négy éve ide járok és itt alszom! Ha tényleg olyan okosak a Levitásak, kezdhetné a szfinx azzal, hogy megjegyzi a fejemet, mert ez már tényleg totálgáz.
Egyedül az mentett meg az instant sírógörcstől, hogy legalább a sminkemet és a hajamat tökélycukira megcsináltam. Ha még az is rosszul állna, én már öngyi lennék... Igaz, ilyen még nem fordult elő. Már az, hogy rosszul állt volna a hajam vagy a sminkem, értitek.
A hátammal a falnak támaszkodtam a portré mellett, összefontam durcán magam előtt a karjaimat, és vártam a csodát, de az idegeim képzelhetitek, már totál taccson voltak. Ember, ebben a szerkóban ép ember nem marad meg ennyi ideig! Örüljenek, hogy a tanítást túlélem benne minden nap.
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Norbikedves
Írta: 2016. június 6. 18:16
| Link

A szokásos edzés után, a monoton lépcsőkön kaptatva, zsebre tett kézzel próbáltam végiggondolni, hogy az iskola mely területén nem jártam még. Mert biztos voltam benne, hogy mindent még nem láttam, márpedig a kíváncsiságom olthatatlan. A pincében talán van még ajtó, amit nem vettem észre a sötétben, a tornyokat rendre összekeverem, szóval előfordulhat, hogy valamelyikben még nem is voltam a több, mint négy év alatt. Elővettem a pálcát a zsebemből. Már rég vissza kellett volna adnom a tulajdonosának. Már hónapok óta nem vettem új pálcát a törött helyett, mert amikor gyakorlati órám volt, csak kölcsönkértem egy levitástól, akinek épp nem volt szüksége rá. Eleinte ez a módszer elég gyatra volt, mert nem tudtam, ki adja nekem a pálcáját kölcsönbe egy órára. Azóta kitapasztaltam persze. Kis naivak, nem tudják, hogy a híres pálcatördelőnek adták saját tulajdonukat.
 Gondolataimba merülve értem fel a portré folyosójára. Láttam a szfinx előtt egy srácot, aki csöppet mérgesnek tűnt. Amíg odaértem, sikerült felismernem benne Norbit, az eridonos kviddicsest. Épp a pálcájáért nyúlt, mertem feltételezni, hogy a bejutás volt a célja vele. De édes.
 - Hahó - bokszoltam vállon, hátha attól észbe kap és elrakja a bejutása - általa feltételezett - kulcsát. - Azt a módszert próbáltad, hogy kérdezel, aztán gondolkodsz? - kérdeztem tőle vigyorogva. Nem az a fajta vigyor volt, amit szívesen befejezésre késztet az ember egy ököllel, inkább az a megértő, kicsit szánakozó fajta. Amit azért még mindig jól esne megütni.
 - Hahó neked is, macsek. Mid van mára? - fordultam ősi ellenségem felé kihívóan. Ne ma adj megoldhatatlan feladványt, kérlek. Nem akarok beégni.
Utoljára módosította:Wolgast Bellafonte, 2016. június 6. 18:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. június 6. 18:38 | Link

Wolgikedves

Beszélnie kell Izabellával. Mert igazából tök dühös rá, meg minden, ott vannak benne az elfojtott indulatok, jól az arcába akarja mondani - abba a gyönyörűséges arcba -, hogy legalább annyira fájt neki ez a szíven döfés, mintha (sütő)tökön rúgta volna. De az legalább pár nap elteltével nem fáj annyira.
Így hát ördögi tervet eszel ki: betör a Levitába, csak azért is és jól leszúrja a szőkét, aztán meg... Hát ezt még nem tudja. De be fog jutni. Nagy lelkesen, indulattal telten érkezik meg a szfinx portréjához, ami már eleve nem tetszik neki, mert kinek tetszene egy szfinx? De persze nem akar udvariatlan lenni, nem mondja ám így meg neki, hogy rusnya. Helyette először szépen kéri, hogy engedje be, de persze ez a rühes macska nem hajlandó, folyton azt mondogatja, hogy válaszoljon a kérdéseire. Kinek van erre ideje? Ekkor jön a második ötlete, hogy esetleg lefizeti. Előhalássza a galleonjait zsebéből, csörgeti, pöngeti, kész cigány táncot lejt, hátha ez majd segít. Az meg sem fordul a fejében, hogy egy festménynek optimális esetben semmi szüksége sincs pénzre. Hát de ki tudja, fordíthatná plasztikai sebészre, értitek.
És ekkor jön el a végső, megismételhetetlen, letarolhatatlan ötlet. Először fenyegetni kezdi, hogy majd jól átkot szór rá, de semmi hatás, ekkor pedig elérkezik a történelmi pillanat. Innentől nemcsak az orra lesz törött, gondolja a fiam.
- Te akartad... - és már mondaná is a varázsigét, mikor... Mikor megzavarják. Egészen konkrétan halálra ijesztik és még vállon is öklözik. Milyen világban élünk, ha már a levitások is őrjöngő vadállatok? Hát már épp felháborodna, hogy ezt azért mégse kéne, mikor hunyorogva felismerni véli Wolgastot. Mit véli, megállapítja, hogy ő az. - Na szeva zsiri. Ajánlotta ez a... Portré, hogy ő majd feltesz nekem kérdést, de nincs erre időm, sietek - vállat von és lazán zsebébe csúsztatja a fadarabot. Mit képzel, hogy csak így beszól neki a levitás? Esze megáll Norbertnek, nem mintha eddig nem nyomott volna satuféket mondjuk születése óta...
Csak figyeli, ahogy a fiú magabiztosan odalép ez elé a... Festmény elé és így diskurál. Mondjuk érdekli is az eridonost, csak vigye be a colos, aztán onnantól mehet Merlin hírével. Alig bírja megállni, hogy dobolni kezdjen a lábával, hangot adva türelmetlenségének. - Remélem, hogy tudod az ilyen hülyeségekre a választ, különben itt csövelhetünk életünk végéig. Vagy amíg nem jön valami okos levitás - merem remélni, hogy Norbert ezzel nem arra utalt, hogy Wolgi buta. Mert nyilván nem az. Igaz fijam? Igaz? Áh, mindegy, ne válaszolj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Drága Norbert
Írta: 2016. június 6. 18:55
| Link

Tipikus eridonos hozzáállás. Semmi gáz. Ne vigyorogj a viselkedésén feltűnően.
 - Meglesz a megoldás, ne félj. A biztonság kedvéért azért te is gondolkodj, ahány agy, annyi gondolkodásmód. Megleszünk ezzel hamar.
 A macska a szokásos önelégült félmosolyával mondja a rejtvényt. "Akárhogy próbálom két egyenlő részre szedni, mindig három lesz belőle. Mi ez?" Egy pillanatra eltöprengek rajta, hogy most ez valami vallásos dolog-e és a szentháromságról talált ki valamit, de aztán leesik. És koppan. Elégedetten mosolygok, mielőtt viszont megmondanám a megoldást, megkérdezem drága Norbert barátomat, mégis mi a jó fenét szeretne csinálni a levitában.
 - Egyébként mégis mi a jó fenét szeretnél csinálni a levitában? - dőlök a falnak vidáman a portré mellett. Nem mintha ettől függne, hogy beengedem-e, egyszerűen kíváncsi vagyok és húzni akarom az agyát, ha már siet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. június 6. 19:06 | Link

Drága Wolgast

Imádja, ha gúnyolódnak vele, mondtam már? Főleg azt imádja, ha feltartják. Wolgast barátom, te most baromira útban vagy. De látod, a fijam ezt is elnézi neked, mert te jelented bejutása zálogát. Más esetben tök haveri stílusban megveregetné a vállad, talán még egy brofistet is kapnál, meg minden, de így... Nem lesztek jóban.
- A gondolkodás még megy, kösz - lerázza magáról a dolgot, de érzi, hogy agyvize hevesen tart a forráspont felé. Hol van Izabella? Miért nem jön ki? Veszekedni akar vele, rá akarja borítani ezt a rusnya portrét, mi van már?
Ja igen, rejtvény. "Akárhogy próbálom két egyenlő részre szedni, mindig három lesz belőle." Hogy tessék? Norbert pislogás nélkül mered a szfinxre, aki mellesleg nemcsak ronda, de önelégült is. Lehetne ennél is pocsékabb párosítás? Erősen kétlem. Töprengőn néz maga elé, miközben sorolja a "lehetséges" megoldásokat: sajt. Ementáli sajt. Sajttorta. De miért sajt? Mert sajt. Akkor izé, legyen háromszög. De abból nem lesz három. A kis lábujja körme. Mi a lóhere a megoldás? Még csak halvány lila ibolyán túli sugárzása sincs. Tulajdonképpen agya totálisan blokkol és csak az jár a fejében, hogy sajt. De nem sajt!
- Hogy mi? Ja - kizökken a sajtisztikus gondolatokból és gyorsan összeszedi a magyarázat racionálisabb és elfogadhatóbb részét. - Bent van a majdnem nőm és nagyon rosszul esik, hogy megcsalta velem a volt barátját, mert nem tudtam, hogy volt barátja. És nem mondtam meg neki, de most meg akarom, de nem tudok bejutni, mert ez a dög nem enged be - ingerülten mutat a szfinxre, aztán keresztbe fonja maga előtt a kezeit, mint egy durcás kisgyerek. Tipikus Norbert. Meg sem lep.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Édes Norbertem
Írta: 2016. június 6. 19:26
| Link

Látom, hogy komoly a téma, okosabb nem húzni tovább a dolgot. Ha eddig sikerült többnyire ellenségmentes életmódot folytatni, tartanám magam hozzá.
 - Ejha, becsület és büszkeség forog itt kockán, ilyen esetben készségesen segítek bejutni.
 Egy hosszú pillantást még vetek a srácra, hogy felmérjem, mennyire van kész agyilag. Mármint az alapállapothoz képest. Sokat nem barátkoztunk korábban, de ennyi azért lejött a sráccal kapcsolatban. Tulajdonképpen kifejezetten szimpatikus a bolondsága, de szeretem, ha az ember tud komoly is lenni. Ilyet eddig Norbin nem tapasztaltam. Jobb nem felbosszantani... túlságosan.
 A portré felé fordulok. Az felvont szemöldökkel néz rám, tudja ő is, hogy tudom a megfejtést. Ismerjük mi egymást, mint cipőtalp a rágógumit. És pont annyira kívánjuk egymást társaságát.
- A megoldás hat. A hatot ha két egyenlő részre szeded, hármat kapsz - magyarázom igazából Norbinak, csak hogy kicsit felvágjak, és hogy ő is okosabb legyen. Bár van egy tippem, mennyire érdekli a megoldás. Biztosan nem is figyelt és megint feleslegesen menőzöm.
- Nos fordulok Norbihoz -, csak ön után.
 Kéjes mosollyal engedek neki utat, hogy beronthasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. június 6. 20:04 | Link

Édes Wolgastom

Biccent egyet, hogy így van. Nem akarja kijavítani, hogy inkább lelki béke, sokkal jobban hangzik Wolgast verziója.
Egyébként azt hadd tegyem hozzá a történtekhez, hogy Norbert tud nagyon komoly lenni. És alapjáraton nem hülye, sőt. Körbeutazta a világot, majdnem minden kultúrát megismert, amit egy év alatt megismerhetett, két szakot végez egyszerre nem is rossz eredménnyel - csupa várakozáson felüli -, de számára az ilyen dolgok nem fontosak. Úgy értem, ki akarna normálisnak tűnni? Dög unalom. Szóval hiába az agy, az ész, eridonosunk inkább lesz szeleburdi és bolond, mint komoly és okos. Majd lesz alkalma megmutatni, hogy mit tud...
- Honnan szedi ezeket a kérdéseket? Valami rejtvények nagykönyve különkiadást rejteget maga mögött? - cseppet sem szarkasztikus a hangja, olyannyira nem, hogy még a szemét is megforgatja. Értitek. Ez azt jelenti, hogy csöpög belőle a maró gúny. Végre valahára szezámmag kitárul, ő meg érzi, hogy megint forrni kezd az agyának a vize. Igen, megvan benne az erő, hogy jól elküldje a lányt a sunyiba.
- Barátom - ekkor Wolgi vállára helyezi jobbját, másik kezét önnön szívére és tök aranyosan pislog a fiúra. - Hálás köszönetem, mindenért. Jövök neked eggyel - halál komolyan biccent, majd egy szempillantás alatt berodeózik a körletbe, hogy megkeresse Izabellát. Meg fogja találni és olyan balhé lesz itt pillanatokon belül, hogy csak úgy zeng majd a Levita torgya. Ó igen. Csak várjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 18:52 | Link

Werbőcy István
Előzmények

Elmereng, de én is hasonlóan teszek, így nem igazán tűnik fel. Amikor megszólal, akkor viszont hátba veregetem, s viszonzom a kacsintását is.
- Ez az! Így kell hozzáállni! Jók leszünk! - toldom még hozzá, aztán megindulok a keleti szárny felé. Majd ez után kapcsolok, hogy szegény gyerek csomaggal van.
Végig tapogatom a taláromat, de fogalmam sincs, hol a pálcám. Elsőre nem igazán érzem, keresgélni meg nincs kedvem.
- Nehéz? Viszem helyetted! - mondom végül és ellenkezést nem tűrően fel is kapom a csomagját, majd tovább indulok. Közben meg gondolkozom milyen beállítottságú vagyok.
- Hmm... Beképzelten hangzik, ha azt mondom művész? - kérdezem végül, kissé bizonytalanul, mert nem tudom pontosan, hogy szabad-e ilyet mondani. Az illemtan tanárt meg kéne kérdezni. Na majd a legközelebbi órán, feltéve, hogy beenged még. Elvégre legutóbb szemtelennek titulált, pedig nekem kettő is van! De ezt nem közöltem vele.
- Egyébként boltom van a faluban, és ha minden jól megy, ha végzek is meglesz - folytatom csevegő hangon, ahogy felfelé terelem Istvánt a lépcsőn, hiszen a levitához fel kell jutnunk a szfinx portéjához.
A kajás kérdésére megtorpanok. Egy pillanatig vacillálok, de aztán kénytelen vagyok bevallani neki az igazságot.
- Fogalmam sincs milyen a mugli menza... De az itteni kaja több mint ehető szint. A minimum, hogy a lábujjaid is megnyalod utána!
Persze... ízlések és pofonok. A zöldségek-gyümölcsök mindig jók, a tofu is, már amikor van. A húsokról meg nem tudok nyilatkozni, bár az illata annak is egészen jó szokott lenni... Főleg a hurkáé.
- Remélem jó vagy találós kérdésekben. A levitába csak akkor jutunk be, ha megválaszoljuk a szfinx találóskérdését. - Tájékoztatom Istvánt, ahogy rákanyarodunk a portré folyosójára. Engem időnként megfog a cirmos, de legtöbbször szerencsém van és nem matekos feladatot ad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 19:25 | Link

Choi Min Jong

István meghökkenve nézi, ahogy Min Jong átveszi tőle bőröndjét. A mindennapokban persze ezt nem hagyná a büszkesége, azonban most a kimerültség okán még hálás is érte.

- Köszönöm kedvességed - motyogja orra alatt, majd megindul Min Jong és a bőröndje után - Az én szememben nem nagyképűség. Szerintem elég tág fogalom a művészet és a művészi lét. Én még legalábbis nem hallottam művészetség megállapító bizottságról. Úgy gondolom ez sokkal inkább az illető életérzésétől függ, mintsem objektíven megállapítható szempontoktól.

Mire mindezt végigmondja, rájön hogy kissé elragadtatta magát, és túlságosan belemerült a rá jellemző hangos eszmefuttatások egyikébe, ami miatt kissé megint zavarban érzi magát.
A boltot meghallva azonban elkerekedik a szeme

- Tényleg? - kérdezi izgatottan - Saját boltod? Mivel kereskedsz? Ha sikerül beilleszkedni az iskola körülményei közé, és bármilyen segítségre szükséged lenne, szívesen besegítenék. A sepregetéstől sem leszek ám rosszul !

Az arcára az izgatottság miatt kiült mosoly még határozottabb lesz, ahogy közelednek a szfinx portréjához.

- Ha arról lenne szó, nekem a számtan az egyik nagy erősségem. Ketten csak összerakjuk a helyes választ! - fejezi be mondandóját, kíváncsian várva a klubhelységbe kerülést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 20:04 | Link

Werbőcy István

- Semmiség - legyintek neki, mert hát nem is nehéz a cucca. Na meg nem megyünk olyan messzire. A terveim kapcsán viszont elég bizonytalan vagyok még mindig. Furcsa, hogy itt mennyire jól reagálnak rá, miközben a fél életem arra ment rá, hogy ezt megpróbáljam elfogadtatni a környezetemmel.
- Hmm... Ez tetszik! Legközelebb én is ezt mondom majd. Már ha nem bánod - kérdőn pislantok rá, vajon hagyja-e majd, hogy az ő szavait használjam a saját érdekemben. Ugyanis nagyon jól megfogalmazta. Nem mintha szükségem lenne a közeljövőben arra, hogy bárkinek is számot adjak, de jobb félni mint megijedni.
- Művészeti ellátó. Ha felveszed a művészetek tárgyat, minden amire szükséged lehet, nálam megtalálod - kacsintok rá, az ajánlatán meg elmosolyodom - Kedves tőled. De figyelj egyenlőre a tanulmányaidra. Jelenleg túl macerás lenne elintézni, nem tudom kapnál engedélyt, hogy csak úgy lejárj a faluba.
Célzok a felügyelőkre, bár nem tudom mennyire van tisztában a jelenleg fent álló szigorított rendszerrel. Ugyanakkor tetszik a lelkesedése.
- Ha kicsit lazítanak a rendszeren, akkor persze semmi akadálya - mondom neki mosolyogva, mert nem szeretném, ha félreértené. Egyébként is valóban jól jönne még egy-két segítő kéz. Ádi mellett nem mindig tudok dolgozni, van valami a srácban, ami eltéríti a gondolataimat. A lányok meg szerintem azért járnak le, hogy szórakozzanak. Igaz engem nem zavar, de néha szeretnék csak pihenni. Azt pedig napközben tudok a legjobban.
A szfinx miatt meg azt hiszem nem kell aggódnom, már ha hihetek Istvánnak.
- Szuper, akkor ma már biztos nem maradunk a folyosón! - nevetek rá, bár nem mondom neki, hogy azért, mert én meg ahhoz vagyok sík hülye.
Leteszem a táskáját a földre és a szfinx portréjára mutatok, miközben körbe pislogok, nincs-e más a közelben, de szabad a terep.
- Itt volnánk - mondom újdonsült háztársamnak, majd a Szfinxhez fordulok. - Helló! Szeretnénk bemenni, szóval ne kímélj!
A nő morcosan néz rám, mintha valami fontosban zavartam volna meg, majd némi mérlegelés után megszólal:
-  Amikor a király alszik, minden, amit igaznak hisz, hamis. Más szóval, minden, amit a király alvás közben hisz, az hamis. Amit viszont ébren hisz, az mind igaz. Nos, múlt éjszaka, a király azt hitte, hogy ő is, és a királynő is alszik. Aludt ekkor a királynő, vagy sem?
Istvánra pillantok. Azt hiszem ez nem olyan nehéz feladat. Valahol szerintem még olvastam is erről és talán a megoldást is tudom, de mégiscsak úgy az igazi, ha ma a társamnak hagyom a rejtvény fejtést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 17. 04:07 | Link

Choi Min Jong

- Hogyha úgy érzed hogy ezzel tudod leginkább kifejezni magad, akkor nyugodtan - mondja mosolyogva, hisz egyrészt elismerték amit mondott, másrészt ezt sosem akarta magának goblin módra megtartani - ha bárki ezzel vitába szeretne szállni, küldd csak hozzám nyugodtan, egy korsó ásványvíz - itt kissé elgondolkozik - vagy nem tudom a mágusvilágban mit szoktak fogyasztani, de bármikor kész vagyok, lehet előrébb jutunk mint előtte egyedülállóként voltunk.

A bolttal kapcsolatos engedélyeket meghallva, kissé elül a lelkesedése, bár ez inkább tudható be a realitás egyik pofonjának - melytől István hajlamos elrugaszkodni - mint személyes sértődésnek.

- Megértem egyébként, többnyire a gyakornoki munkákat a mágia el tudja intézni - mondja jól érthetően, bár kissé csalódottan - Csak tudod mindig érdekelt a máguspszichológia! Hogy mi mozgatja meg a mai modern varázslót! És úgy gondoltam hogy egyesített erőinkkel még jobban ki tudjuk elégíteni a vásárlóid igényeit. De igazad van, elsőévesként még inkább a mágia rejtelmeinek elsajátítására összpontosítsak.

Ahogy a hatalmas festmény elé érnek, és Min Jong indítványozza bejutásukat, kíváncsian várja a már beharangozott rejtvényt.
Mikor az a festmény szájából elhangzik - ami számára, mint muglivilágból jött újoncnak még mindig meglepetést jelent - talárjának egyik zsebéből előkap egy láthatóan sokat használt jegyzetfüzetet, és a hozzá tartozó hasonlóképpen kinéző pennát, majd egy gyors skiccet felrajzolva magabiztosan mondja a választ a kérdésre.

- A király felesége NYILVÁN nem alszik! - jelenti ki végül büszkén, prefektusára bizakodóan tekintve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet