36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 12 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. július 1. 19:59 | Link


A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 21:59
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
RELLON BAJNOKA
Írta: 2014. július 1. 22:14
| Link

Kowai
Muzsika

A Rellon győztesért kiált, aki nem is lehet más, csak Kowai vagy ő. Hogy végül melyikük végez az első helyen, azt egyelőre nehéz volna megmondani, de most, a verseny első stádiumában még biztosan számíthatnak egymásra. Többször bizonyítottak már együtt, megmutatták, hogy valóban képesek a közös munkára. Pontosan ismerik a másik határait, tudását, reakcióit, ezeket pedig tökéletesen tudják kezelni.
Az álomba szendergő szobatársak között Noel csendesen készülődik saját szekrénye mellett, hiszen megadja módját az eseménynek, és bár egyébként is odafigyel küllemére, most csak az erre az alkalomra vásárolt öltönyébe bújik. Úgy tervezi, hogy többször fel sem veszi, éppen ettől lesz még különlegesebb. Élő emlékként fog a szekrényében állni, minduntalan a ma éjjelre emlékeztetve őt. A rellon zöld színét kölcsönzi ingének, amire fekete zakót ölt, lazára csomózott nyakkendőjén tüzet okádó sárkányok táncolnak. Lakkcipőjét szorosra köti, kellemes illatfelhőt fúj magára, majd pálcáját zakója belső zsebébe rejtve indul a klubhelyiségbe, hogy elmaradhatatlan partnernőjével belevághassanak a ma éjszakai mulatságukba. A rellon belenémult a sötétségbe, csak az az ismerős pince- és dohszag fogadja, amit már olyannyira megszokott az évek során, hogy fel sem tűnik neki. A kanapé hátának dőlve várja a pontban éjfélkor megérkező Kowait, és mint mindig, most is elégedett a lánnyal.
- Na, látom, a megbeszéltek szerint sikerült megint lánynak öltöznöd - csipkelődik széles vigyorával, majd ellöki magát a bútortól, és hátra sem nézve, határozott léptekkel hagyja el a klubhelyiséget.
A folyosók sötétségbe borulva várják a fiatal bajnokokat, akik először a földszintre lépcsőznek, majd a keleti szárny felé veszik az irányt. Aztán a fiú hirtelen megáll, társához fordul, felmutatja mutatóujját, és csevegőhangon megszólal.
- A térkép nálad van? - kérdezi, közben a korom sötétben nézelődve rövid ideig elmereng, majd, mint akinek nincs jobb ötlete, ócskán megvonja vállait. - Vedd elő, majd én gondoskodom a fényről.
Leereszti ujját, előrefordul, cipői sarkának egyenletes kopogásait ismét hallani lehet az öreg köveken. Lehunyt szemekkel sétál, szívében tűz gyullad, s ahogy mindig, most is elárasztja testét, minden apró erét a düh érzésével párosítható forróság. Minden sejtje égni kezd, már-már bőrén át érzi a mohó lángok haladásának útját. Kezeit maga előtt tartja, tenyereiben hamarosan megszületnek a vörös, megformált gömbök, szemei kipattannak, ő pedig gondolkodás nélkül a mellettük alvó festményre dobja azokat. Az kigyullad, mire a rellonos fiú nevetni kezd, és a következő festményhez lép. A hirtelen jött világosságra Kowai valószínűleg felvonja majd szemöldökeit, de azt nem mondhatja, hogy Noel nem a praktikusság híve. A folyosó falán csüngő festmények nagy része pár méter megtétele után már lángokban áll, és az egyébként is utált keretek, s azok lakói - hacsak a lány nem tesz semmit -, örökre elégnek. Noel eszeveszett félnótásként vigyorog, rettentően élvezi az általa kivilágosított folyosót, egyáltalán nem gondolva a lehetséges következményekre.
- Szóval, merre kell mennünk? - kérdezi szemöldökét kacéran megrántva, és a lánnyal szemben állva, teljes nyugalmában ő is a térkép fölé hajol. - Keleti szárny. Ha szeretnéd, szívesen megvilágítom az egész kastélyt. Te pedig kiolthatod a fényt, hogy ismét elnyeljen minket a jóleső sötétség. Merkovszky boldog lenne, ha látná, milyen jó csapat vagyunk mi ketten! Na, mit szólsz? Mire vágysz?
Noel zöldjeiben olyasfajta csillapíthatatlan vágy rajzolódik ki, amit talán még Kowai sem ismer. A lány kedvéért porig égetné a kastélyt, még azt sem bánná, ha kicsapnák érte. Nincs miért maradnia, úgy hiszi, amit meg kellett tanulnia, azt már elsajátította,veszíteni valója tehát egyenlő a nullával. Így érdemes küzdeni a győzelemért, hogy már mindent megtennél érte, mert nem félsz attól, hogy amit teszel, szabályszegésnek minősül.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Rellon Bajnoka
Írta: 2014. július 1. 23:24
| Link

Ombozi.
Zene
Ruha

* A fürdőben igazgatja a haját és magán a ruháját. Sötét szemei a tükörképére merednek, s a mosdókagylóba eresztett vízre érkező csöpögést hallgatja. Egyre jobban kezdi megszokni, már nem kell kirohangálnia a dolgát végeznie erre a hangra. Gótikus beütésű szerelés, zöld színű fűzőszalaggal, csuklyával, amit úgy imád, hosszú kesztyűvel, órával (hogy tudják, merre is járnak az idővel), a nyakában az ezüst, kígyókat ábrázoló nyakláncával. No meg persze a speckó combfixével, ami most a pálcáját tartja. Készen kell állnia minden eshetőségre, úgyhogy egy kisebb fajta retikül is van nála, amiben a fékész térkép és az a könyv van nála, amit mindenhová magával cipel. A helyére tesz még egy tincset, kihúzza magát úrinősen, és kisiet a helyiségből, majd a szobájukból is, csak fel ne riassza a járkálásával a többieket. Az hiányzik még, hogy beköpjék egy prefektusnak. A zöld bársonnyal borított, meghitt fényű klubhelyiségbe érkezve veszi észre, hogy Ombozi ott vár rá - ki tudja mióta. Erős késztetést érez, hogy a megjegyzésre előkapja a pálcáját, de nem teszi, helyette megejt egy fintort és pár lépéssel közelebb merészkedik a fiúhoz, szemei megakadnak a nyakkendőjén. *
- Jaj, nemár. * Húzza el a száját cukkolásként, aztán már Noel után is megy, ki a pince biztonságából. Haladás közben a kereszt tetoválású lány szemei ide-oda járnak, ő inkább óvatos most, ha kikapnak egy éjjel portyázó tanárt, vagy prefektust, itt helyben búcsút mondhatnak a bajnoki címnek. De a fiú úgy néz ki elég magabiztos, nem fél a lebukástól, céltudatosan halad előre, antihősnőnk azért még gyanakodó, nesztelen léptekkel fedezi őt hátulról. A Keleti szárny felé haladnak, ezt még az enyhén pislákoló fáklyák fényéből is ki tudja venni, amik csak a fordulókban adnak némi támpontot. Aztán Ombozi egyszer csak megáll, felé fordul és beszédhangján kérdezi meg, nála van-e a félkész munkájuk. *
- Ja. * Morogja tömören, majd a lopózsákjához nyúl, amiből kiveszi a hajtogatott pergament, amire a lány-féle gyöngybetűkkel van ráírva: Bajkeverők Tájolója. Ez még ugyan korántsincs kész, jó sok dolgot és titkos átjárót nem tartalmaz, de legalább már a vallatásokból sikerült felkanyarítani rá a klubhelyiségek lehetséges bejáratait. Kihajtogatja a lapot, nemsokára úgy is világosság lesz, hiszen a srác felajánlotta, hogy csinál egy kis fényt. Persze az első gondolata Erisnek az, hogy majd meggyújtja a pálcáját, de a tűz jellegzetes, ropogós hangjára, no meg a nagy világosságra felkapja a fejét a térképkezdeményből. A lélegzete is eláll egy időre az égő festmények látványától. Persze tudja, hogy ez nagyon házirend ellenes dolog, de egyszerűen csodaszép. Na, de itt most neki kell a földhöz ragadottabb félnek lennie, így a csodálkozás után összehúzza a szemöldökeit. Az álmukból a festménylakók még nem ébredtek fel, ha meg fel fognak, akkor biztos riadót fújnak és akkor ennek itt vége, az igazgató megtudja, és nemhogy bajnokok nem lesznek, de az iskolából is kicsapják őket. Idegesen tenné fel kérdését, miben Ombozi szellemi hogyléte felől érdeklődne, de addigra a fiú már a térképük fölé hajol és megfejti belőle az útvonalat. Tettetett flegmasággal megvonja a vállát. *
- Csak haladjunk. * Persze azért jobban érdekli, hogy mi lesz ezekután, tényleg el kell oltania az égő kereteket a lakóikkal együtt. A tűz fényében megpillantja a fiú szemeiben azt a különleges fényt, amit eddig tényleg nem látott soha. Még akkor sem, mikor azt a sírt ásták ki, vagy mikor elárasztották puffskeinekkel a folyosót. Mitől buzdulhatott fel ennyire? Szóra nyitja a száját, de helyette inkább odanyúl Noel erős vállaihoz, és gyengéden, de határozottan forgat egyet rajtuk, hogy most a másik hátát lássa. Nyomatékos nonverbális kérés a további út megtételére. Engedi, hogy Ombozi előtte menjen, addig ő a térképét picit félretéve (előtte meg jól megnézve az útirányt) próbál koncentrálni arra, hogy némi vizet juttathasson az égő festményekre, de őszintén szólva, ez nem könnyű feladat. Különösen nem egy olyan lánynak, aki a gondolatait is alig tudja összeszedni, nemhogy egy dologra összpontosítani. Csapong a feje, mert fél is, hogy lebukhatnak, de nyerni is akar. Fogalma sincs, mi várhat rá a Levitásoknál, izgul, tud-e majd rendesen rögtönözni. Egy kicsit lemarad Noeltől, hogy odafigyelhessen arra, amit csinál, de egyszerűen nem tudja kivonni a levegőből a vizet. Aggódva, nehogy erre fény derüljön, előkapja a pálcáját és suttogva vizet fakaszt belőle. Ezt már könnyebb irányítani, úgymond kész termék. Egyik kezével fogja az ébenfát, a másikkal pedig irányítgatja ide-oda a belőle jövő hűsítő folyadékot. Ez némiképp egyszerűbb, de már ez is annyira kimeríti, hogy inkább hagyja magát Noelre bízni tájékozódás-ügyileg. Az elemi mágiát használó keze ugyanis teljesen elhidegült, páracseppek jelennek meg rajta, a feje is egyre üresedik, még sose használta ilyen sokáig ennyire aktívan a képességét. A két sárkány pedig így halad folyosóról folyosóra. Elől Ombozi, aki felgyújtja az alvó portrékat és tájképeket, nem kihagyva a csendéleteket sem. Mögötte pedig Kowai, aki szorgosan eloltja az okozott kárt, ezzel pedig maguk mögött ismét sötétséget hagynak - nomeg füstöt, amitől utuk csak még művészibb lesz. Megjárják az első emeletet, és mire a szfinxes festmény elé érnek, Eris már nagyon kimerültnek érzi magát. Az utolsó csudaságokat is eloltva gyorsan elteszi a pálcáját, nehogy feltűnjön szövetségesének a csalás. *
- Ez lenne az? * Vonja fel sápadt arcán a szemöldökét. *
- Veritas.... Sotentia... Kis fényt ide is. * Hunyorog a keretből kidomborodó szöveget nézve, majd megijedve saját szavaitól gyorsan javítani is akarja magát. *Jaj, eszedbe ne jusson! * Vonja fel mutatóujját Noel szemét majdnem kibökve, nehogy ezt is meg akarja itt pörkölni, mert akkor az életben nem jutnak be. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Szfinx hadművelet 1.
Írta: 2014. július 2. 13:14
| Link

Nannerl végre nálam volt.
Mióta Charlotte megérkezett, magával hozva az én kis drágámat, nem tudok másra gondolni, mint a hegedülésre. Nos, egy kicsit elragadtattam magam ma, és délután hattól egészen mostanáig, a régi darabok felidézésével töltöttem az időt, és mikor rájöttem, hogy mennyi az idő, gyorsan összepakoltam a hegedűn, majd bepakoltam a bársonyborítású tokba, és elindultam a klubhelyiség felé. Féltem, gumitalpú cipőm nyikorgása megint elárul engem, mint amikor Axellel találkoztam, de Fortuna kegyes volt hozzám, és inkább segített nekem. Ser Karom sem volt nálam, szóval csak magamra voltam utalva, ebben az életveszélyes helyzetben... na jó, kicsit eltúloztam, de nagyon is komoly volt. Nem kellett volna meginni azt a másfél liter Earl Grey teát, biztos pörögni fogok reggelig, holnap pedig tanítás lesz. A folyosó, ahol be lehet menni a Levita ház termeibe, tele volt lovagi páncélokkal, és festményekkel, bár eddig mégy egyiket sem néztem meg igazán. Sajons az egyik portré kiszúrt, de én  csak mutatóujjam számhoz emelésével jeleztem neki, örülnék, ha meg sem mukkanna. Lépéseket hallottam. Nem mondhatom, hogy természetfeletti, de éles hallásom van, hála a zenei környezetben való nevelkedésnek.
Kettő
Becsúsztam az egyik páncél mögé, és imádkoztam, hogy ne vegyenek észre. Vártam a prefektusokat, de valami teljesen mást kaptam. Egy srác, fekete, hosszú hajjal, elég veszélyesnek tűnt, biztos nem prefektus.
És egy lány... Fekete ruhában volt, ami arca nagy részét takarta, de az egész fekete volt, és ijesztő... betörők? Itt nem hinném, hogy vannak olyanok, hogy ők nem Levitások, az is biztos. A szemem lehet, hogy az álmosságtól, de fájni kezdett, és volt ez a furcsa szag is, mint amikor.
Füst.
Akkor meg mit keresnek itt? lehet, hogy ők gyújtották...
Gondolatmenetemet megszakította egy szőke villanás, egy idegen lány csúszott be mellém, garantálva a szívrohamot. A gerincemen végigfutott egy különös érzés, kirázott a hideg. Szerencsére nem értem hozzá a páncélhoz, még nem buktunk le. Úgy látszott, ő sem számított rám, de mikor visszaszerezte az önuralmát, halkan megkérdezte, mitévők legyünk. Inkább meg sem szólaltam, csak mutogattam. rámutattam, majd artikulálva elszótagoltam neki, hogy pre-fek-tus.  Úgy látszik, megértette, mert
elmosolyodott.

//Mivel egyedül maradtam, de nem akartam kitörölni, bátorkodtam átírni a dolgot. Elnézést kérek a mélyen tisztelt mesélőtől, és a Rellonosoktól a kavarásért.//
Utoljára módosította:Brandon Norrey, 2014. július 2. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 2. 13:39 | Link

Az éj sötétje néhol felvillan a két rosszcsont által felgyújtott festményektől, a kastély kihalt csendjét csak a kint fújdogáló széltől időnként becsapódó ablakok törik meg. Uraságunk élelemért szimatolva indult útnak a pincebéli rejtekéből, de nem a konyhát vette most célba; ezúttal az a helyiséget keresi, ahol az a tűzrakás van, és a diákok mindig esznek ott valami finomat, ami nem lelhető fel a manóknál. Négy pici macskával a folyosó szegélyénél halad, időnként meg-megállva szimatol a levegőbe, majd folytatja megkezdett útját. Hosszú farkincája úgy oson utána, akár a egy véreb, szájában szinte összefut a nyál az ínycsiklandozó pattogós kukorica gondolatára, ami megszökött egy ügyetlen kezdő zacskójából. De mi ez? Füstöt szimatol. Frisset, pörköltet, némi fa és vászon is keveredett közé. Aggódó pillantásokkal néz körbe, de nem lát tüzet. Úgy dönt, inkább tovább halad, az eleség fontosabb, mint az érzékei becsapása. Ahogy közeledik a négy kis diák felé, egyre erősödik a bűz, már az orrát is facsarja. Mozgást érzékel az egyik festmény mögött, fényt is lát, úgyhogy gyorsan bebújik az egyik páncél mögé - történetesen pont oda, ahol a két tettenérésre készülő Levitás terveiket osztják meg egymással. Patkányuraságunk lyukat talál a páncélon, s a belsejében egy-kettőre felmászik a sisakba, ami pont nyitva van, így onnan kukucskál ki és figyeli az eseményeket. Időnként még cincog is, úgy tűnik, ő nem vette észre a rejtőzködő fiatalokat - talán azok őt igen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. július 2. 18:48 | Link

Mostanában egyre többször érzem magam cefetül, és ilyen alkalmakkor nehezen tűröm meg magam mellett az embereket. Sem Alex, sem Runa nem tud segíteni rajtam, az aggódó vagy éppen sajnáló tekintetüket pedig nem bírom elviselni, így hát ilyenkor mindig a titkos búvóhelyemre megyek, ahol általában néhány perc, esetleg óra múlva el is tűnik a rosszullét. Ma azonban sikeresen elaludtam, és csak alig pár perce eszméltem fel. Mivel semmi kedvem okot adni egy prefinek sem, hogy hazudozáson kapjon - márpedig, ha találkozom eggyel, a csillagokat is lekamuzom az égről, csak ne vonjon le pontot és ne büntessen meg, anélkül is van épp elég bajom, hogy büntetőmunkára küldenének -, úgy osonok, mint egy ninja. Bár valószínűleg, ha Misi látna, a földön feküdne a röhögéstől, de hát én nem is vagyok képzett éjszakai lopakodó, mint ő.
Éppen odaérek a szfinxhez, és kérném tőle, hogy tegye fel a kérdést, de még a gondolataimat sem tudom összeszedni, mert lépteket hallok magam mögül. Sajnos a bejáratot elzáró lénynek néha igencsak fogós feladványai vannak, és, ha most is ilyesmivel áll elő, nem fogok tudni olyan gyorsan beslisszolni a klubhelyiségbe, mint szeretnék, így hát inkább elrejtőzöm egy - a közelben álló - páncél mögé, mert alkalmas rejtekhelynek tűnik, de ami meglepetésemre már foglalt.
Az ott megbújó fiú szintén levitásnak tűnik, akárcsak én, és nagyon fiatalnak is, hozzám képest legalábbis. Elsős, maximum másodikos lehet, és talán eltévedt az órák után, ami ebben a kastélyban néha még a rutinosabb bentlakókkal is megesik. Gondolataimból arra eszmélek, hogy a fiú próbál kommunikálni velem, és a szájáról a prefektus szót sikerül leolvasnom. Elmosolyodok, mert akkor nincs olyan nagy gáz, mintha egy tanár lenne, a prefikkel talán még lehet alkudozni, legalábbis remélem. Sőt, ha Mihael az, még külön öröm is lesz a találkozásban.
Bólintok a srácnak, hogy megértettem az üzenetét, majd óvatosan kilesek a rejtekünkül szolgáló páncél mögül, hogy lássam, kiket evett erre ilyenkor a... vagyis hát, hogy ki szenved álmatlanságban. Ismerősnek tűnnek, de nem tudom hova tenni őket. Kinézetük alapján azonban nem prefik, hacsak nem éppen valami újféle divatnak hódolnak. Ha ezt teszik, szerintem inkább legközelebb valami hasznosabb dologgal töltsék el az idejüket. Nem tudom eldönteni, hogy kilépjek-e a fedezék mögül vagy inkább maradjak, és figyeljek? Előbbivel, ha mást nem is, azt elérhetem, hogy az ismeretlen levitás fiú jól járjon, viszont utóbbi akár még az én malmomra is hajthatja a vizet.
A levitás felé fordulok, és megpróbálom elmutogatni neki, hogy várjunk - két kezemet lefelé fordított tenyérrel a padló felé közelítem -, és figyeljünk. - A szemeimre mutatok, majd az ismeretlen, fekete alakokra. Várom, hogy reagáljon, és lássam, vette-e az adást, mikor valami elszalad a lábam mellett. Lepillantok, és még épp látok egy hosszú farkincát eltűnni a páncélba. Bár sok állatfajtát kedvelek, valamiért a patkányokkal nem vagyok kibékülve, így hát számra szorított kezemmel próbálom elfojtani azt a nyikkanást, amit a rágcsáló látványa kiváltott belőlem. Remélem, hogy a két gyanús alak nem hallotta meg.


/Bocsi a kavarodásért, én veszem át Hanka helyét, remélem, nem zavartam meg nagyon a dolgokat. Rolleyes /
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A kishölgy
Levita Házszellem


Kvízmester
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 388
Írta: 2014. július 2. 19:59 | Link

Sötétben suttogva settenkedők

Bizony az öröklétnek megvan az a sajátos velejárója, hogy aki szüntelen lebeg élet és halál között, elveszti olykor időérzékét, és hosszú idők telnek el anélkül, hogy bármi érdemlegeset is csinálna. Sőt, egyesek már egyáltalán nem is foglalkoznak az idő múlásával. Nappal vagy éjjel, éjjel és nappal, mindegy nekik, ahogy az is, hogy az a nemrég látott vörös hajú fiú nem ugyanaz, akivel hatvanöt éve leálltak beszélgetni.
Hanna azonban más. Ő ritkán lebeg át egyik szobáról a másikra mindenféle ok nélkül, rendszerint nyitva felejtett könyvek után kutat, hogy elolvashassa őket, de ha diákokba botlik, annak örül a leginkább. A Levita ház tagjainak pedig mind-mind tudja a nevét is, sőt, többségükről még titkokat is őriz. Szívesen áll tehát velük le csevegni, de persze az éjszaka közepén ebbéli vágya ritkán teljesül, így ezúttal érdeklődő tekintettel arcán kémlel szét, ahogy átsuhan a sötét klubhelyiségen a Levita toronyban. Sehol semmi érdekes.
Elmereng, vajon mikor lesz majd vizsgaidőszak, amikor majd a ház fele ébren virraszt, és tanul, mert akkor majd nem kell tovasuhannia, ahogy most. És vajon azok ketten akkor mit csinálnak ott a folyosón?
Megtorpan a falban, épp csak a feje kandikál ki belőle, és nagyokat pislogva fürkészi a két alakot a bejárati portré előtt. Valamit susmognak, Hanna pedig nyomban felemelkedik, és a plafonból csüngve közelíti meg őket, hogy ne vegyék észre. Füst gomolyog körülöttük, a padló pedig kisebb-nagyobb víztócsáktól fénylik.
A Kishölgy némán figyel, a sötétben más alakokat is lát mozogni, de tekintetét most a két sötét alak vonja magára a szfinx képe előtt. Csak nem be akarnak menni? Mert bizony nem levitás egyik sem, ezt jól tudja.
Váratlanul egy kellemesen búgó, női hang töri meg a csendet, és a sötétséget egyaránt:
 - Ahol a fény, ott a tudás. - Fellobbannak a folyosón a fáklyák, elvakítva egy pillanatra a diákokat. - Remélem ennyi fény elegendő lesz számotokra. Mondjátok csak, elvesztettétek az órátokat? Vagy talán megállt? Volt egy mugli, egy egyszerű fajta, aki szerette a régi kacatokat. Egy szem órája volt, az is egy felhúzós féle, ami rendkívül pontosan járt mindaddig, amíg nem felejtette el felhúzni időnként ugyebár. Egyszer úgy esett, hogy megfeledkezett róla, de nem zavartatta magát, elment a barátjához, együtt töltötték az estét, majd az egyszerű mugli fogta magát, hazament, és beállította a pontos időt az óráján. Vajon hogy csinálta, ha előtte nem tudhatta, mennyi idő a barátjához az út?
Hanna meghökkenve figyelte az eseményeket. A szfinx láthatóan nem tudta, hogy nem a Levita diákjaival van dolga, vagy ha mégis, jól titkolta, vagy egyszerűen nem számított neki. Aki elég okos megfejteni a rejtvényét, az beléphet.
Utoljára módosította:A kishölgy, 2014. július 2. 21:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
RELLON BAJNOKA
Írta: 2014. július 6. 12:21
| Link

Kowai, a rejtvény, meg a többiek

A nyakkendőt értő odafigyeléssel varratta meg a falu legtehetségesebb varrónőjével, ami hiába csicsás, és nem nyeri el mások tetszését, ő olyan biztos eleganciával viseli, hogy a táncoló sárkányokra tekintő szem képtelen nem öltönyéhez illőnek látni. Kowai persze fintorog, de ő egyébként is arcokat vág Noel minden ruhakölteményére, márkás cipőire, vagy drága parfümjeire, így a fiú csak egy elégedett szemöldökfelvonással nyugtázza a lány kifakadását. A folyosók némának tűnnek, a rellonos páros fiú tagja épp ellenkezőleg; hangosan beszél, tüzet gyújt, és őrültként viháncol, de az őt követő lánynak mint általában, úgy most is helyén van az esze. Eloltja a lángoló képeket, ennek ellenére Noel biztos abban, hogy a fanyar erotikát ő is meglátja a helyzetben, ugyanannyira, mint pyromágus társa. A fiúnak nem is tartogathatna vágyódóbb, romantikusabb pillanatot az élet, mint égni látni utált festményeit. Hogy nem kedveli a folyton suttogó festett alakokat, az nem kifejezés, minden alkalommal, amikor megszólítja őt egyikük, máris végigfut gerince mentén a hideg, majd, ha jobb napja van, csak elnémítja őket, de ha rosszabbat fog ki a rá leselkedő, nem rest másképp felelni. Kowaival nem beszélnek sokat, talán mert mindkettejükben dolgozik az izgalom, vagy mert Noel ezekben a pillanatokban nem teljesen beszámítható. A fiú útjuk során többször a semmibe nevet, képzeletben közben több képzet is lejátszódik, hogyan, s kit fog megviccelni, csak úgy, rellonos módjára. Van már kiválasztottja, akivel nagy sikere lehet, ha ügyes, s jól átgondoltan teljesíti a rájuk kiszabott feladatot, ám sajnos, ezen az éjjelen az átgondoltság nem fogja pártját. Többször hátranéz az utána szorgoskodó szövetségesére, aki nem rest eloltatni az általa okozott károkat, ezzel fekete füstöt idézve a folyosókon. Mesébe illő jelenet, ám nem biztos, hogy mindenki - a leskelődőket is beleértve - így gondolkodik erről. Noel hall némi szöszmötölést, mintha valamiféle apró állat neszelne, vagy talán éjszakai kóborlók suttogása ez, akik a közelben lehetnek, de bizonyára saját dolgukkal vannak elfoglalva. A másodéves egyik alapelve az, hogy ameddig vele nem kötözködnek, útját nem keresztezik, addig ő is nyugodni hagyja a másikat, ám, ha belekötnek, lehetőségeihez mérten bizony harcolni fog.
- Igen, ez lehet - biccent egyetértően, amikor megpillantják a hatalmas portrét, mely nem is lehetne más, csak a Levitások körletének bejárata, azaz számukra jelenleg a mennyek kapuja. A szfinx látványára szívverése felgyorsul, elméje egy pillanat alatt tisztul ki, s mikor Kowai fényt kér, felcsillanó tekintettel pillant le rá. Tenyerét égnek fordítja, ereiben zubogni kezd a tűz, majd fel is lobban bőrén át, hogy a lány heves tiltakozásba fogjon. Noel nem gyújtaná fel a portrét, hiszen előtte még beakar jutni rajta, és a kékek között is leledzenek olyasvalakik, akiket nem szeretne megégve látni, de tökéletes elégedettséggel tölti el a tudat, miszerint megteheti. Bármit megtehet, már könnyedén megvédheti magát azoktól, akiktől eddig nem tudta, beleértve édesapját is, akit a nyáron a tűz segítségével fog megfenyegetni. A crutiatus átok, melyet nemrégiben megtapasztalhatott az idősebb Ombozi jóvoltából, felnyitotta eddig vak szemét, és rá kellett ébrednie, hogy apját észérvekkel képtelen meggyőzni. Bántania kell, mint ahogy ő bántotta. Küzdenie vele, háborút indítania, majd minden megbánás nélkül győzedelmeskednie felette. Gondolataiból aztán a szfinx búgó, kellemes női hangja rázza fel, akiről innentől fogva le sem veszi zöldjeit. Hallgatja a találós játékot, és közben eszébe jut, milyen jó is neki, hogy nem a kék házat erősíti, mert valószínűleg több éjszakát töltene a folyosón, mint odabent, ha minden egyes alkalommal rejtvényeket kellene fejtenie, ha beengedést szeretne nyerni. Jobbjával az állán sercegő borostával játszik, közben lepillant Kowaira, akit ma éjjel különösen szépnek lát. Ragyog fekete özvegy ruhájában, és a hátrahagyott, omló füst árnyékában. Noel tekintete a lány keresztjén pihen, ami egyáltalán nem csúfítja el hibátlan bőrét, sokkal inkább pluszt ad annak, valami olyat, ami már jelenségéhez tartozik. Kedveli ezt az apró rellonost, aki ittléte első napjától kezdve parcellát bérel szívében. Elmosolyodik, majd visszafordul a szfinxhez, és pár pillanatnyi gondolkodás után megkéri, hogy még egyszer ismételje el nekik a feladványt.
- Annak a szerencsétlen muglinak megállt az órája, ha? - állapítja meg kérdés formájában első gondolatát, aztán felröhög, hogy még itt is holmi egyszerű muglikról kell találós kérdéseket hallgatnia. Ha ezt megtudja, húga mindenhol lefogja tagadni őt. Megrázza fejét, majd közelebb lép szövetségeséhez, és tovább folytatja gondolatmenetét. - Nem tudta hány óra, hát elment a kedves barátjához, és ha már ott volt, mókáztak is egyet. A célja persze a pontos idő megtudakolása lehetett, de, mint tudjuk, az emberek céljaik köré szépen felépített cukormázat kennek... Kowai? Mit gondolsz, megosztod velünk a megfejtést?
Sejti, és talán bele is foglalta szavaiba azt, vagy annak egy részét, de a többit a lányra hagyja, hiszen kettejük közül ő a jobb ezekben a feladatokban. Ő karba fonja kezeit, s ahogy körbepillant, csak akkor veszi észre a kishölgy jelenlétét. Rámosolyog, aztán visszafordul, és egyre izgatottabban várja a bejutás pillanatát. Már tudja, mit fog tenni, csak mozduljon meg végre a szfinx, s engedje át őket az első akadályon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. augusztus 10. 14:05 | Link

Lotti


Fura egy lány ez az Iza... Nem akar válaszolni a kérdéseimre, aztán ha mégis válaszolt valamit, akkor elfut.
A fejem simogatva ballagtam a klubhelyiség felé. Fura, hogy mostantól életem végéig lesz egy hegecske a kobakomon, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Nem is kellett volna sok hozzá. Eszembe jutott az álom, az az öblösen sercegő hang, ami megpecsételte a sorsom. De vajon mikor? És hogyan?
Elértem a folyosót, ahol a szfinx portréja volt. A meccsen kezdtem el gondolkodni. Csalódott voltam, mert egy hajszál választott el minket a kupától, viszont valahol örültem is, és áldottam az eget, amiért nem lettünk utolsók, pedig azt hittük, ha vesztünk, akkor biztosan negyedikekként végzünk. Így végül bronzérmesek lettünk. Jó, hát nem éppen felemelő hír, de ettől még nem kellett volna csak úgy otthagynia!
Megálltam a portré előtt. Egy hete nem jártam itt, és nem kötekedtem ezzel az istencsapásával, és Izát is elfelejtettem megkérdezni, hogy mi a válasz. De hátha valami egyszerű lesz most a feladvány, próba szerencse, vagy mi.
-Hát szervusz. Beengedsz? - Tudtam a választ, de mindig ezzel nyitok.
-Rajtam csak úgy jutsz át, ha megfejted a rejtvényemet! - mondta a sablonszöveget a festmény.
-Na halljuk, ma mit eszeltél ki? - vigyorogtam. Párszor már kifogott rajtam, még ritkábban kitaláltam a megoldást, de általában találtam valami egyéb jó megoldást, amit kénytelen volt elfogadni.
-Íme hát: Négy barát, Fehér, Fekete, Barna és Zöld úr a helyi sörözőben találkozik karácsonykor, hogy megajándékozza egymást. Mindegyikük színes inget ajándékoz valakinek, és mindegyikük inget kap ajándékba. A pultosnak amikor próbálja felidézni a történteket, csak a következő részletek jutnak az eszébe.
Egy - Egyik férfi sem adott vagy kapott ugyanolyan színű inget,mint a neve.
Kettő - Fehér úr fekete inget ajándékozott.
Három -  Zöld úr Fekete urat ajándékozta meg.
Négy -  Az ingek ugyanolyan színűek voltak, mint a négy barát neve.
Segíts a pultosnak visszaemlékezni: ki mit adott kinek?

Fél percig próbáltam felfogni, amit mondott, de valahogy nem jött össze. Lám, lám, még nem vagyok formában. Talán ha le lenne írva egy lapra, akkor világosan át tudnám látni a helyzetet, de most túl sok minden kavargott a fejemben ahhoz, hogy ezt megfejthessem.
-Figyelj... Tudom, hogy nem igazán alakult jól a kapcsolatunk, meg hogy poénkodom veled, de egy teljes hétig eszméletlenül feküdtem, élet és halál között. Még nem vagyok teljesen oké, szóval csak most az egyszer...
-Nem! - vágott a szavamba. - A szabály az szabály! Nincs kivétel!
-Jól van, de nem mondanám el senkinek! Ha akarod, két napig cserébe itt alszom a folyosón, csak most szeretnék végre a többiekkel lenni, meg fürödni egyet, enni valamit, tudod!
Csak a fejét csóválta, szóval próbáltam pszichológiai hadviselés folytatni ellene.
-Ez esetben megmondom mindenkinek, hogy te egy csúnya, gonosz cica vagy! - miközben mondtam, már le is ültem a földre, hisz ez úgysem válik be soha. Egy esélyem maradt, ha valaki rám talál, és megszán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. augusztus 10. 14:40 | Link

Wolgi


Mint, mindig szokásoan 8:30 perckor csengett a Londonból való ébresztőórám. Nyújtózkodtam egy kicsit, majd kikeltem az ágyból és kivettem egy laza öltözetet a szekrényből, bementem a fürdőbe átöltözni. Megmosakodtam felvittem egy kis alapozót és szempillaspirált,majd kimentem. Elővettem az eper lekvárt és megkentem a kenyeret. Tizenöt perc alatt be is nyomtam. Elpakoltam és elmostam az tálcát majd kimentem Csikivel a folyosóra, gondolkodtam merre kéne indulni, de nem törődtem semmivel csak mentem. Nem is néztem a vissza utat, csak mentem balra jobbra és egyenesen. Láttam valakit ülni a padlón. Oda gurultam hozzá.
-Hát veled meg mi történt?-kérdeztem.
Azt hittem, hogy fáradt és csak leült pihenni, de akkor miért fogja a fejét?
- Szia, én Lotti vagyok, meg kérdezhetem hogy mi a bajod? Rosszul vagy kérsz egy kis vizet? De csokim is van ha kell!
Kérdeztem tőle de szerintem elég idiótának nézett. Leraktam a rollert és leültem mellé és néztem hátha válaszol.
Utoljára módosította:Lotte White, 2014. augusztus 16. 13:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. augusztus 11. 01:47 | Link

Lotti


Már kezdtem gondolkodni, hogy melyik lenne a folyosó legkényelmesebb pontja egy kis táborozáshoz, amikor egy lányt vettem észre felém ténferegni. Ültem mozdulatlanul a falnál, tenyeremet a fejemen tartva: a gondolkodás teljesen lezsibbasztotta az agyam. Nem mintha sokat töprengtem volna a feladványon... Lehet, hogy csak sajnáltattam magam picit. A lányon látszott, hogy nem levitás, szóval meg sem kíséreltem vele megoldatni a rejtvényt, ezért hagytam volna, hogy továbbmenjen. Ő azonban odajött hozzám, és érdeklődve pillantott a kobakomra, aztán megkínált csokival.
-Hogy hogy mi? - igaz, hogy egy hete volt, de csak nem felejtették el az emberek ilyen hamar... - Nem hallottál a kviddicses griff incidensről? - A fejem tetejére mutattam - Ezt az művelte velem.
Sajnáltatom magam. Most tényleg sajnáltatom magam.
-De nem vészes, begyógyult. Azért egy csokit köszönöm, elfogadok, Lotti! - rávigyorogtam, aztán eszembe jutott, hogy nekem is illene bemutatkoznom.
-Én Wolgast Bellafonte vagyok, de hívj Wolginak, vagy csak Wolnak, vagy ahogy csak akarsz. - Ennél hülyébb nevem nem is lehetne. De miért is ez a nevem? Majd nyáron kiderítem. Remélem, addig nem.... De most koncentráljunk a jelenre. Amíg tart. Egész aranyosnak tűnik ez a lány, és eridonosokkal még nem is barátkoztam. Épp itt az ideje.
-És mi szél hozott erre, Lotti? - kérdeztem, majd haraptam egyet a csokoládéból. Miközben egy nagy darabot szopogattam, rájöttem, mi hiányzik most nekem, hogy mi tudná beindítani a fejemben a fogaskerekeket: egy friss, ropogós sárgarépa. Amint bejutok - ha bejutok - pucolok egyet magamnak.
Utoljára módosította:Wolgast Bellafonte, 2014. augusztus 11. 02:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. augusztus 11. 16:26 | Link

Wolgi



Wolgi kedves srácnak tűnik, legalább van egy fiú ismerősöm. Az én drága jó szívem mindenki segít. Látom elfogadta a csokimat.
- Nem hallottam még róla. Ilyen is van? - Kicsit meglepődtem, hogy ilyen sebeket is lehet szerezni.
- Örülök a találkozának! Nem zavarok? - kérdeztem,bár egy kicsit féltem a választól.
- Egy kicsit megismerhetnénk egymást.
Majd leraktam a rollerom és leültem mellé a földre.
- Hogy miért vagyok itt? Azért,mert még új vagyok itt és meg körbe sem mentem mindenen, gondoltam körülnézek. S rád bukkantam. - hallgattam el. Kínos volt a csend, ha már Wolgi nem tőri meg majd én!
- És te miért itt ülsz? - kérdeztem,majd ittam egy kicsit. Belenyultam  a táskámba és találtam még egy csokit. Azt én kezdtem el enni. Haraptam egyet és azon gondolkoztam lesz-e ebből barátság.
 
Utoljára módosította:Lotte White, 2014. augusztus 16. 13:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. augusztus 20. 14:31 | Link

Lotti


A lány nem hallott az esetről, ebből arra tudok következtetni, hogy mégsem fújták olyan nagy dobra a dolgot. Ez részben jó, nem fog mindenki emiatt körülöttem nyüzsögni, és részben rossz, mert szeretem, ha nyüzsögnek körülöttem.
- Dehogy zavarsz! - nyugtattam meg Lottit. Éppen egy hosszú unatkozásnak néztem volna elébe, ha ő nem jön. Felvetette, hogy ismerkedjünk meg, aminek én nem mondhattam nemet. Egyrészt az bunkóság lenne, másrészt meg miért ne?
Elmondta, hogy került ide. A régi szép idők, amikor még én is így bolyongtam! Nem mintha nem pont a meccs előtt pár nappal tévedtem volna el elég rendesen a fejetlenség folyosóján, aztán a faluban... Na, mindegy.
Magamban mosolyogtam, talán kicsit túl sokáig is, ezért Lotti rákérdezett, hogy én miért vagyok itt.
- Nos.. - nem mondhattam el, hogy ez itt a klubhelyiség bejárata, és olyan fáradt vagyok, hogy inkább meg sem próbálom kitalálni a rejtvény megfejtését... Azt titokban kell tartani, nem? Vagyhát.. ümm...
- Ne mondd el senkinek, jó? - Nem tudok jól hazudni, ezért úgy döntöttem, nem is próbálkozom meg vele. - Ez itt a klubhelyiség bejárata. - elvigyorodtam, és felemelt hanggal folytattam, hogy a szfinx is jól hallja - És ez a szőrös dög nem akar beengedni!
Sóhajtottam, aztán a lányra néztem. Láttam, hogy ő is csokit eszik, amiről az ugrott be, hogy adott nekem is, amiről eszembe jutott, hogy még alig ettem belőle. Ennek örömére haraptam egy hatalmasat, lenyeltem, aztán kérdezősködni kezdtem.
- Eridoson vagy? - költői kérdés, ott a jelvénye. - Hányadikos vagy most? Csak mert én elsős, de a griff miatt kimaradtam egy hetet, és valahogy be kéne szereztem két heti tananyagot... Kölcsön tudnád adni a jegyzeteidet, hogy lemásolhassam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. augusztus 21. 16:43 | Link

Wolgi


-Huh, megnyugodtam.- nagy kő esett le a szívemről.
Megint ez a csönd. Ennek miért kell a szerepét játszania.Na de megszólalt Juppi.
-Nos??-kérdeztem Wolgitól, de már folytatta is.
-Nem fogom elmondani senkinek... Hallgatom mint a sír.
-Tényleg?-Felpattantam és közelebb mentem a bejárathoz. Jól szem ügyre vettem.
-Hm..Különös.-mondtam, mintha annyira értenék hozzá. Még hogy szőrös dög, pedig olyan aranyos.
-Nem is dög. Nagyon aranyosnak tűnik.-mosolyogtam Wolgira, majd visszaültem mellé.
-Igen.-mutattam neki a szép piros jelvényemet.-Elsős. Te is?
Elkérte a jegyzeteket remélem eltudja olvasni. Bele lapoztam és láttam pár ciki rajzot. Jézusom ott és mosolygós felhő.
-Persze,itt van.-mondtam elégedetten.
Utoljára módosította:Lotte White, 2014. szeptember 6. 12:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. szeptember 8. 16:53 | Link

Lotti


Lotti szerint a dög nem is dög. Ezt persze én is tudom, de szeretem cukkolni. Levitás létemre elég furcsa a kapcsolatom a szfinxekkel...
Megmutatta a jelvényét, hogy Eridonos, és aztán elárulta, hogy ő is elsős. Csodás, akkor ha nem is az összes tantárgyat, de jó párat be tudok pótolni. Belelapozott egy füzetébe, aztán a kezembe adta. Kis rajzocskák voltak benne a lap szélén. Én is szoktam néha rajzolgatni a füzeteimbe, de azok mindig csúnyára sikerülnek. Ez van, nem tudok rajzolni.
- Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá hálásan, és úgy éreztem, hogy véget ért a az a beszélgetés, aminek célja is volt. Viszont most kértem el tőle a jegyzeteit, csak nem hagyom itt most!
- És mondd csak, Lotti... Milyen az Eridon? A Levitában csupa okostojás van, meg én. Az Eridonba kik kerültek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. szeptember 10. 18:26 | Link

Remélem az rajzoktól nem fog dedósnak érezni. Olyan aranyos srácnak tűnik. Tisztelettudó is.
-Nagyon szívesen! Amik a rajzokat illeti...Hát tudod lányból vagyok.-mosolyogtam rá zavarodottan. Jézusom miket beszélek.
-Háát még tetszik...De sajnos nem ismerek rajtad kívül senkit.-hallgattam el.
Ő Levitás.Olyan szép az a kék jelvénye.
-És Wolgi milyen a Levita? Te már ismersz valakit?-kérdeztem.
Majd vártam a válasz.
Utoljára módosította:Lotte White, 2014. szeptember 10. 18:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Lotti
Írta: 2014. szeptember 10. 20:12
| Link

A beszélgetés Lottival kezdte visszazökkenteni fáradt agyamat a normálisba, és miközben beszélgettünk, felidéztem a feladványt. Haaaa Fehér feketét ajándékozott... akkor azt csak Zöld, vagy Barna kaphatta. Zöld Feketének csak fehéret, vagy barnát adhatott. Vegyük úgy, hogy Zöld kapta a fekete pólót, hogy legyen merre elindulni. Ő Feketének mondjuk adjon fehéret, aztán ha nem jó, akkor erre a lépésre még visszatérek. Két ember nem adott még: Barna, és fekete. Barna Zöldnek, vagy Fehérnek adhatott, hisz Fekete már kapott... Zöld csak feketét kaphatott, mert Barna a saját színét nem adhatja neki, viszont feketét fehér ad, szóval ez így nem jó. Vissza. Őhhh...Akkor Zöld adjon feketének barnát. Barna megint ugyan úgy járt, de most vagy Zöldnek ad fehéret, vagy Fehérnek barnát. Adjon most akkor Zöldnek! Akkor kapott már pólót Fekete és Zöld, és Fehérnek csak zöld juthat, mert a feketét ő adja, a barna  már le van foglalva. Csak Fekete nem ajándékozott még, szóval ő adja lesz a maradék zöldet, és akkor a fekete, amit Fehér ad, az jut Barnának. Na, most végiggondolom még egyszer, és elmondom a szfinxnek.
Mindeközben próbáltam figyelni Lottira is. Eddig nem tudtam, miért lettem levitás, de most rájöttem: Egyszerre tudok beszélgetni, és egy bonyolult feladványt megoldani.
- Engem nem zavarnak a rajzok! Egész aranyosak. - mosolyogtam rá.
- A Levita jó. Csupa okostóni mindenki, de kedvesek, és segítőkészek. Sikerült már elég sok emberrel megismerkednem, hála az égnek! És örülök, hogy veled is összefutottam. - vigyorogtam, aztán a festmény felé fordultam.
- Ide figyelj, te szőrös! Fehér a fekete pólót Barnának adta, Barna a fehér pólót Zöldnek, Zöld a barna pólót Feketének, Fekete pedig a zöld pólót Fehérnek. Jól mondom? - diadalittas mosoly, és az a lélekemelő érzés, amikor úgy érzed, felsőbbrendű vagy. A lány lágy mosollyal bólintott, majd kattant egyet, és centikre kinyílt, mintha csak a huzat tolta volna meg.
- Még egy picit beszélgethetünk, mert kezdek felélénkülni, aztán megyek másolni a jegyzeteidet. Amit még egyszer köszönök!
Elgondolkodtam, hogy miről cseveghetnénk még.
- Van neked valamilyen házi állatod? Vagy hobbid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Wolgi :)
Írta: 2014. szeptember 11. 19:57
| Link

Nagyon örülök hogy találkoztam ilyen ''jó'' sráccal. Kicsit furcsa hogy alig voltam itt még 3 hónapos és már van egy barátom. A másik suliba is így kellett volna.
-Köszi, 5-ös voltam rajzból. És szeretem is.- mosolyogtam rá aranyosan. Na végre valaki értékeli a munkám.
Ó, sok barátja van. Az jó.
-Á, értem! É sokat szoktatok együtt lógni a barátaiddal?-mosolyogtam tovább Wolgira. Felkelt, de minek megy oda a cuki szfinxhez?
Én is felálltam mögé álltam. Valamit mondott de nem nagyon figyeltem.
-Okés. Szívesen odaadom máskor is.-válaszoltam
Hobbim? Á, igen hobbi.
-Szeretek olvasni és sétálni. Hát szeretem a kutyákat de legjobban a macskákat. Otthon van is egy perzsa-macska.-mosolyogtam rá.
-És neked mi a hobbid? Vagy van valami házi állatod?-kérdeztem és vártam a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Lotteeee
Írta: 2014. szeptember 21. 15:36
| Link

Az ő hobbija az olvasás -ami elég közkedvelt hobbi a levitában- és a sétálás. Ez utóbbi már érdekesebb volt. Emellett van egy macskája is, de ez számomra már lényegtelen volt.
- Én is szeretek sétálni. Mondjuk leginkább a kutyámmal, az erdőben. Ezzel mindkét kérdést megválaszoltam. - Egyébként a kutyámat Negrónak hívják, és kuvasz-labrador keverék. Nem kifejezetten okos, de rendkívül barátságos állat.
A szfinx várakozóan nézett rám. Láttam rajta, hogy nem szeretne sokáig nyitva maradni, mert akkor lelepleződik, szóval próbáltam berekeszteni a beszélgetést.
- Bocsi, de most mennem kell, mert a cicám - fejemmel portré felé böktem - nem szereti, ha megvárakoztatom. Köszönöm még egyszer a jegyzeteket, majd hálából sütök neked valamit! Remélem, még találkozunk. Szia!
Azzal sarkon fordultam, kitártam a portrét, beléptem, majd visszazártam. Oké, agyilag fel vagyok végre pörögve, tanuljunk egy picit. Egy heti lemaradást kell bepótolnom. Az a szemét griff!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. szeptember 21. 20:20 | Link

-Szia!Örülök, hogy segíthettem! Remélem még találkozunk! -mosolyogtam rá miközben már ment be.Nagyon kedves srácnak tűnik. Van egy Kutyusa.Remélem majd elmegyünk sétálni.
Így hát összeszedtem a cuccom néztem még egy kicsit a cicát. Majd elszáguldottam a rolleremmel. Beértem a szobámba lepakoltam és rajzolni kezdtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 4. 20:33 | Link


Koppan a feje a könyvön, amire hirtelen ébred fel. ~ Hoppá-hoppá, elaludtál, pedig ez a sötét varázslatok kivédése könyv, egészen izgalmas. Teljesen máshogy tanítják, mint Ott. ~ Sosem beszél máshogy még magának sem a Durmstrangról, annyira nem jó emlékek fűzik hozzá. Még az animágiát sem tudta rendesen megtanulni, mit rendesen? Sehogy sem tudta, de mégis elvégezte az iskolát. A lényeg, hogy egy sokkal kellemesebb környezetben volt már, és ha már itt van, belenéz a tanulmányi rendszerbe. Igaz, a saját tantárgyai után is érdeklődhetne jobban, de az ráér később is, idén már nemigen fog vizsgázni. Már késő lehet, mert takarodó előtt egy fél órával kezdett el olvasgatni és amennyire ismeri magát az alvása sem negyed óra volt. Így kinyújtózik, miközben körbenéz, és ásít egy hatalmasat, majdnem bekapja a tankönyvet, akkorát. Végül csak feltápászkodik és elindul a sötét folyosón. A pálcája lumosánál végül látni is kezd, de valami, vagy valaki megfogja a lábát és belehúzza a padlóba. Vasil megtorpan és odatartja a fényt, a lábát pedig húzni próbálja, de mindhiába. Egy furcsa aszott kéz nő ki a padlóból, ami fogva tartja őt, és beszélni kezd hozzá.
- Kérdezek tőled hármat, ha megfelelő a válaszod továbbmehetsz – mondja neki magyarul a kézfej, amin egy kis szájüreg nyílt és beszélni kezdett.
- Hogy mi? Nem tudni magyar ennyit! – néz rá a furcsa dologra a fiú, és gondolkodni kezd.
- Angolul is elmondod? – kérdezi angolul, azonban a fakéz szótlan marad. ~ Hát ez fantasztikus, komolyan mondom. Oké, hogy nem annyira veszélyes, de nagyon trükkös ez a kastély, és amúgy is minek van ez? A prefektusok állították? Persze lehet, hogy könnyűek a kérdések… de nem értem! ~ Sopánkodik, és gondolkodik. Valami háromról beszélt, meg válasz és tovább. Tehát passzolja a kérdést, mert nem tudja pontosan a mondat jelentését, és nem akar rosszabbul járni. Már ha van még ennél rosszabb, hogy álmosan be van ragadva z egyik folyosó közepén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. január 4. 21:10 | Link

Vasil

Egy kis esti séta sosem árt, gondolja Shayleen. Amennyiben a konyha messzire el van kerülve, igazából bárhová mehet. Edzeni is kéne lassanként, különben el fog tunyulni. Magára kap egy hosszú melegítőnadrágot, meg egy bő fazonú pulcsit - nagyon jól takar mindent - és elindul sétálni. A kastélyt még annyira nem ismeri, bár sok helyen járt már. Nagyterem, Navine, Pszichológusi rendelő... Csak azok a helyek, ahová minden normális diák is el szokott látogatni. Nem? Ajj.
Elindul a folyosókon és mindent megnéz, a festményeket, a feliratokat, az ajtókat, néhány helyre merészen be is nyit, ami szimpatikus neki. Kissé félénken jár-kel mindenfelé, de reménykedik, hogy komoly baja nem eshet. Ha valaki köszön neki, arra rámosolyog, néha útbaigazítást kér és lassanként látja maga előtt a kastély teljes alaprajzát megelevenedni. Örömmel tölti el, hogy egyedül is ilyen jól elboldogul, nem hiányzik az a minden lében kanál unokahúga. Erre vágyott, hogy magában is meglegyen.
Aztán ahogy sétál tovább, sötét folyosóhoz ér. Hangokat hall, így egy lumossal megvilágítja az előtte lévő utat, majd a falat kezdi vizsgálni, mikor kis híján felbukik valakiben. Gyorsan hátrál, szívverése extra gyorsra kapcsol és a fényt a valamire irányítja, amiben majdnem elesett. Szinte megnyugszik, mikor látja, hogy csak egy fiú az. De miért fekszik a földön?
- Öhm, minden oké? - odaóvatoskodik hozzá, amikor meglátja a kezet, mely Vasil lábát szorítja. - Ajjaj - csúszik ki a száján és picit arrébb megy. Túl sok jót nem jelent ez itt előttük. Hol a kézre pislog, hol a fiúra, de nem áll össze a kép. Valamit biztos csinált ez a szerencsétlen, hogy elkapták. Kérdőn várja a folytatást, miközben leül navinés társa mellé. Ennyi arról, hogy megérkezett a segítség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 14. 10:52 | Link


- Nem érteni, érteni?! – sajnos Vasilnak még mindig nem jött össze ez a magyar nyelv. Ráadásul rájött, hogy nagyon bonyolult is lesz ezt normálisan elsajátítatnia és valószínűleg sosem fogja teljesen megérteni, vagy elsajátítani. Szorult helyzetéből egyelőre nincs kiút, úgyhogy üldögél a padlón, és várja a megoldást, vagy legalább valakit, aki ki tudja szabadítani.
Egy fénygömb jelenik meg tőle még elég messze, ami közeledni kezd. Talán szerencsés lesz és nem valami varázslat, hanem egy pálcát tartó diák, jobb esetben tanár. Rövid időn belül odaér hozzá egy nagyon vékony lány, és a hogylétéről érdeklődik.
- Szia! Nem oké, Vasil bent ragadt. Segítségezel? – elnézést kér egy mosollyal a helyzetre és a nyelvtudására való tekintettel. Érdekes, hogy szorult pozíciójában valahogy még a magyar is jobban jön le.
- Angolul tudsz? – na, ezt legalább már megtanulta, így könnyebb a kommunikáció. Ekkor viszont a kéz felteszi az első kérdését, úgy látszik annyira nem intelligens, hogy megértsen mindent. Vagy csak Vasil beszél érthetetlenül.
- Köztudottan könnyűszerrel kenhető, kosztolni kocából, kacsából készíthető, kurrens kifejezés kedvünket keltőkre, kártyajátékként közismert különben – beszél a kéz, Vasil pedig megforgatja a szemeit.
- Te értetted? Ez nekem kínai – ezt már angolul mondja. Lehet, hogy megfejtést akkor sem tudná, ha felfogta volna a mondat jelentését, így legalább nem vérez el egy lány előtt. Újra végignéz a másikon, aki hihetetlenül sovány, a vékony karjai, és szinte az arcára tapadt bőre felállítja a szőrt a bolgár karjain. Nem akar tapintatlan lenni, ezért nem kérdez rá. Egyébként is egy lánynak ilyet mondani, hogy szerinte túl sovány… még sosem jött be, az viszont nem lenne jó, ha a legújabb ismerőse itt hagyná. vasil mindig ilyen kis álmodozó volt, hogy akivel találkozott, az már jó ismerőse azonnal, ezért egyszer megüti majd a bokáját bizonyosan. Most csak fájlalja egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Steve Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 762
Írta: 2015. február 7. 21:40 | Link

!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők
A játék megoldásához elég, ha csak elolvassátok a szöveget, nem muszáj hsz-ban reagálni, de tiltva sincs, ha van időtök, vagy kedvetek, miért ne? Cheesy



Örömmel mész a szfinx portréja elé, mert mindig is szeretted a találós kérdéseket. Reméled, hogy valami izgalmasat kérdés tesz föl neked, amin sokáig elgondolkodhatsz. Az utolsó métereket már szinte futva teszed meg, csak hogy mihamarabb odaérj.
Tisztelettel köszöntöd a fenséges lényt, aki mosolyogva válaszol vissza.
- Már vártalak. Remélem nem fog ki rajtad a következő kis feladatom. Ígérem nem lesz olyan bonyolult. – mondja, majd megnyalja a szája szélét és folytatja. – Asztal, bútor, főnök, gép, kert, nyelv, pult, ruha, szekrény, tündér. Melyik szóra gondoltam? Ha tudod a választ, küld el Livingstone professzornak a boglyas téri feladatokkal együtt, és ő megmondja, hogy mi a következő lépés. Jó gondolkodást.


Tovább a Bagolyházba
Tovább a Kins & Kens-be
Tovább az Önismeret tanterembe
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 01:56
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. február 24. 22:14 | Link

Skanky Ivarsson


 Cupido, te istennyila! Hogy lehet ennyire elvéteni a célt? Mármint a célt -engem-  eltaláltál, de hol, te jó ég, hol?! Most komolyan nem volt jobb időpont, mint amikor a tükörteremben vagyok...? Nem mintha annyira bánnám, a lehető legjobb emberbe szerettem bele - magamba. Csak szegény Evelint sajnálom. Gondolom rá gondolt az a szerencsétlen, mint szerelmem tárgya, de ki kell ábrándítsam, ezt nem gondolta át rendesen. Rui full hülyének nézhetett. Bár talán már megszokta. Apropó Rui, miért én takarítsam ki a csikkes edényt, ha csak ő cigizik? Jó, mondjuk ő is takarított már el helyettem... Egye fene, ez egyszer rendes leszek!
 Ezek, és hasonlók keringtek a fejemben, miközben a tornyunk felé haladtam. Szépen hömpölygő gondolatáramomnak a szokásos szemét szfinx szabott gátat.
 - Na halljam, mi a mai feladvány? - forgattam a szemem. Tudtam, hogy nem fogom tudni megoldani, mert állandóan elkalandoznék. Márpedig be szeretnék jutni...
 A szfinx megköszörülte a torkát, majd belekezdett.
 - Az aurorok órák óra faggatnak egy halálfalót, hogy hova rejtette az ellopott levelet, melyben értékes információk lappangnak. A halálfaló már unja az aurorok próbálkozásait, ezért így felel: "Ha annyira érdekli magukat, akkor elmondom. A hálószobámban találnak egy könyvet a rúnákról. Abban rejtettem el a 393. és 394. oldal közé." Az aurorok el is indulnak, ám még az ajtóban az egyik megáll, és így szól: "Átvert minket." - itt hatásszünetet tartott, hogy megemészthessem a hallottakat.
- A kérdésem a következő: Honnan tudta az auror, hogy hazudik a halálfaló?
 Pazar. Válaszra sem méltatva leültem a vele szemben álló falhoz. Régi jó barátom már az a hely, órákat töltöttem ott. A megoldást általában kitalálom, csak idő kell. De hogy ezúttal mennyi, azt még nem tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Skanky Ivarsson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 24. 22:40 | Link

Wolgast Bellafonte

Színlelt nyugodtsággal sétálgattam a folyosókon. A barna csizmám sarkának kopogás törte meg az épület ódon csöndjét és hangja visszaverődött a kőfalakról. Az első napom az iskolában. Nem ismerek senkit. Most, így estefelé rávettem magam, hogy kicsit körbejárjam az új otthonomat. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a kíváncsiság. Egész kellemesen telt el az első napom. Berendezkedtem, kipakoltam azt a nagy halom könyvet, amit magammal hoztam és szép rendben raktam ki a ruháimat, ami valószínűleg nem fog sokáig úgy maradni. Nagyjából sikerült megjegyeznem a tornyunk felé vezető utat, de szívem így is hevesen dobogott. Mindig féltem az ismeretlentől, de mégis a merészségem nagyobb volt. Egyre gyorsabban szedtem a lépteimet a szfinx felé és ahogy odaértem hirtelen megtorpantam. Fogalmam sincs, hogyan jussak be. Hirtelen kivert a víz. Ahogy magamat ismerem, percek kérdése és pánikrohamot kapok. ~Na most kell okosnak lenned Skank!~ Tágra nyílt pupillával szemezgettem a szfinxszel. Majd a szemem sarkából megpillantottam egy elmosódott alakot, aki ott ült a falnál és merengett valamin. Mély levegőt vettem és nehézkesen fordultam felé, hogy megtudjam, hogyan jutok be. Tettem pár lépést felé és megszólítottam, ami hatalmas dolognak számít nálam, mert tényleg csak vészhelyzet esetén szólítok le ismeretleneket. -Üdv! Nos...nem tudnál nekem segíteni? Még új vagyok és fogalmam sincs, hogyan jutok be...- zavartan az ajkamba haraptam és vártam a segítséget.  
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. február 24. 23:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. február 24. 23:42 | Link

Skanky Ivarsson


 Éppen azon morfondíroztam, hogy milyen kis formás lábaim vannak, amikor felbukkant egy leányzó. Természetesen szó nélkül figyeltem, amíg észre nem vett. Az eset kicsit de ja vu  érzést keltett bennem, szinte pont így ismerkedtem meg Lottival. Persze attól eltekintve, hogy akkoriban még nem szerettem magamba, és ha jól emlékszem, legutóbb hosszasan és hangosan vitatkoztam ezzel a olajfestett döggel. Phű, az a feladvány mondjuk nem volt semmi...
 A lány segítséget kért, amiből leszűrtem, hogy új lehet, hiszen még hozzá sem szólt a szfinxhez. Maradtam ülve, nem volt sok kedvem felállni.
 - Ez a festmény erről a gyönyörű teremtményről... - a gyönyörűt félreérthetetlen, gúnnyal átitatott iróniával mondtam - a Levita torony bejáratának őre. Ha be szeretnél jutni, kérdezd meg, mi a mai feladvány. Ha kitalálod, bemehetsz.
 Átvillant az agyamon, hogy ha most ő kapásból kitalálja, akkor butának tűnhetek, szóval gyorsan elkezdtem mentegetőzni.
- Én speciel meg sem próbáltam megfejteni. Nem mintha olyan nehezek lennének ezek a feladványok, csak most nincs hozzá kedvem.
 A fejemben nem hangzott ilyen retardáltan... Na mindegy, hátha elhiszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Skanky Ivarsson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 24. 23:56 | Link

Wolgast Bellafonte

Ebből a néhány érdekes hangvételű mondatból volt merszem következtetni, hogy ez a szegény szőke hajú fiú sokat ücsöröghetett már itt kint agyalva a válaszokon. Ezt a gyanúmat megerősítette a mentegetőzésbe torkolló válasza is. Így hát érdeklődve sétáltam vissza a szfinxhez. Toporogtam előtte pár lépést és kislányos zavaromban fogalmam sem volt, hogyan szólíthatnám meg ezt a csodálatos teremtményt.
-Öööö...kedves Szfinx! Megtudhatnám, mi a feladvány?-kikerekedett szemekkel vártam a választ.
- Az aurorok órák óra faggatnak egy halálfalót, hogy hova rejtette az ellopott levelet, melyben értékes információk lappangnak. A halálfaló már unja az aurorok próbálkozásait, ezért így felel: "Ha annyira érdekli magukat, akkor elmondom. A hálószobámban találnak egy könyvet a rúnákról. Abban rejtettem el a 393. és 394. oldal közé." Az aurorok el is indulnak, ám még az ajtóban az egyik megáll, és így szól: "Átvert minket." -
Egy két másodpercbe sem tellett, hogy megfejtsem ezt a számomra rendkívül könnyű feladványt és örömömben hirtelen felkiáltottam: -Megvaaaan!- vigyorogtam örömömben. Mindig örültem, ha átélhettem a felismerés pillanatát. Remek házba kerültem, mindig is imádtam az agyamat használni mindenhez. - Nos, hogyha a két oldal egy lapra van nyomtatva, így nem lehet közé elrejteni semmilyen levelet! Nem igaz?- Azért a bizonytalanságom önmagamban ismét felütötte a fejét és vártam mit reagál a szfinx a válaszomra. Addig is hátra néztem a szőke fiúra, mintha tőle várnám a biztatást.  
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. február 26. 20:13 | Link

Skanky Ivarsson


Ez az - gondoltam magamban - bevette, hogy csak szimplán ücsörgök itt a földön, és nem pedig a sikertelen próbálkozást untam meg!
 Kedves szfinx... kedves? Ez a szívtelen dög? Az én örök riválisom és ellenfelem? Nevetnem kell, ha!
 A lány újra meghallgatta a feladványt, s rá pár pillanatra még rá is vágta a megoldást. Persze, egy oldalon... ez egy kifejezetten fárasztó feladvány volt, fogjuk rá, hogy csak nem volt lélekjelenlétem a megoldáshoz, mert még a végén butának fogom magam érezni. Bár egy buta levitás még mindig jobb, mint mondjuk egy okos navinés... Te jó ég, mióta vagyok ilyen sztereotipikus? Eleve azt hittem, hogy navinés leszek, amikor beosztottak ide.
 A szfinx lesütött szemmel, csalafinta mosollyal az arcán bólintott, majd a portré résnyire kitárult. Hirtelen felpattantam és kitártam a bejáratot.
 - Egyébként Wolgast vagyok. Wolgast Bellafonte. De hívj csak Wolginak  - és vigyor. Mióta az eszemet tudom, így mutatkozok be mindenkinek, aki velem nagyjából egykorú. Némi változtatás elkélne már... - Csak utánad - invitáltam be a lányt. Újnak tűnt, szóval gondoltam majd a klubhelyiségben beszélgetek vele egy kicsit. Persze csak ha nem akar inkább felmenni a gólyalakba kipakolni, ismerkedni másokkal is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2015. március 12. 21:41 | Link

Édesapa

- Hol van itt a csapda?
Azt hiszem harmadszorra kérdezem ezt meg, bár lehet, hogy negyedszer is, de úgy emlékszem az egyiket csak magamban tettem fel. Nem tudom elhinni. Apám, mint a Levita házvezető - helyettese? Apám auror, aki rosszalkodókat csíp nyakon. Egy kicsit magasra választották be helyettesnek. A pincébe jóval nagyobb szükség lett volna rá. Mondjuk az is furcsa lenne. Anya helyét átveszi apa. Amúgy ők ketten eleve furák nekem, megint ott tartanak, hogy kedvesek egymással, sőt már-már ijesztően jól megvannak együtt. Nem, nem szabad reménykedni Minácska, a szüleid nincsenek és nem is lesznek együtt. Ezzel naponta meg kell küzdenem, hiszen bármennyire is szeretném ezt, emlékeztetnem kell magam, hogy ez csak a filmekben van. Az, hogy lesz még egy gyerekük, na az nem feltétlenül jelenti azt, hogy össze is akarnak tartozni.
- Komolyan apa, Levita? Mondjuk így most már biztos, hogy a te gyereked is vagyok. Anya is Levitás volt, én is az vagyok, és most te is, ki tudja, tizenöt év múlva az öcsém is lehet kék lesz.
Menet közben a vállam kicsit apáénak lököm, jó, hogy az én segítségemet kérte, de ha esetleg átver, és emiatt büntetőmunkára kell mennem, akkor nagyon morcos leszek rá. Milyen szép is lenne. Mina, keresztneve Warren egy havi büntetőmunkára ítélendő, mert segített bejutni egy aurornak a Levita ház klubhelyiségébe. Büntetőmunkáját a rosszabb változatok közül az elkövetkezendő 3-5 napban választjuk ki, értesítés személyes megkeresés útján. Igen, már szinte látom is magam előtt, ahogy gyakorlatilag falfehéren állok, nyirkos, remegő kezekkel, és azon agyalok, hogy vajon mi lehet a legrosszabb büntetések listáján. Értem én, hogy életre nevelne, de akkor inkább tanítson meg rendesen íjjal lőni, és ne csak ígérgesse. A jegyeimen is javítottam, szóval oka se lehet a panaszra.
- És, beszéltél mostanában anyával?
Érdeklődöm az utolsó kanyart bevéve, már mindjárt ott vagyunk, és még mindig bizonytalan vagyok, hogy apa tényleg bejöhet-e velem. Ebbőt tutira országos botrány lesz. Meg fognak lincselni, tutira.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 ... 11 12 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet