A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453573#post453573][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.16. 02:46[/b][/url]

Épp csak néhány másodpercig vagyunk közel egymáshoz, de nekem ez épp elég. Megnyugtat és ad elég löketet ahhoz, hogy továbbra is úgy gondoljam, érdemes itt lennem. A gondolat, hogy vajon hol máshol lehetnék, rögtön felüti a fejét, de aztán az is eszembe jut, hogy ki más tudna megnyugtatni, ha felriadok az éjszaka közepén mint Ő? Jó lesz ez így. Egészen addig el is vagyok a gondolattal szép csöndben amíg meg nem szakítják a folyamatot. Az ismeretlen felé fordítom a tekintetemet és a pepperónis pizza hallatára rögtön elfintorodtam. Nem mintha nem szeretném -bár a pizza nem tartozik a kedvenceim közé- de ebben a helyzetben annyira abszurd volt, hogy nem igazán tudtam egyebet kezdeni a dologgal, a pillanatnyi érzelmeim pedig akaratlanul kiülnek az arcomra. Elhúzódom tőle, hagyom, hogy rendezze az anyagiakat, majd mikor visszasétál hozzám és kezet nyújt, elfogadva azt indulok vele vissza a házba. Végig mögötte megyek, olyan távolságban, ahogy a karja engedni, a csizmám sarka ütemesen kopog, jelezvén, hogy itt vagyok, bár biztos voltam benne, hogy a nappaliban ülő férfi mindezzel tisztában van. Csak remélni tudtam, hogy a találkozást elodázhatjuk, mondjuk soha napjáig, de hát, ma újra meg újra tévedek. A szívem meglódul, amint rájövök, hogy hová is megyünk, csak most a félelemtől. Sejthettem volna, hogy beviszi neki a pizzát, de felmerül a kérdés, hogy miért kellek én oda? Soha nem találkoztam még az illetővel, aki a nappaliban trónol, viszont hallani hallottam róla. Mondhatni, nem égtem a vágytól, hogy találkozzak vele, bár nem voltam az a lány, aki ad mások véleményére. A legfőbb aggályom abból fakadt, hogy nyilván tudta, hogy miért vagyok itt, nem hülye. Amint elérjük az ajtót, rögtön megtorpanok előtte, még mielőtt egyáltalán megpillanthatnám a szobát és örültem, hogy Adam is ezt szorgalmazta. Vettem egy mély levegőt és a falnak dőlve vártam a fejleményeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453611#post453611][b]Dwayne Warren - 2015.01.16. 10:29[/b][/url]

Ha tagadásból, időhúzásból és tüntető, figyelemfelkeltő passzivitásból valaha világbajnokságot rendeznének, szinte biztos dobogós helyen végezne. Dwayne Warren, megfelelő neveltetés híján sosem volt a magánéleti problémák megoldásának mestere, ám mostani teljesítményével jóskán alulmúlja még a saját tíz éves átlagát is.
Az öreg, zavaróan villogó képernyő bántja a szemét. Ingerülten dörzsöli meg, fél kézzel elengedve a fekete kontrollert, mely a napokkal ezelőtt szatyorban pár cuccával áthozott játékkonzolhoz tartozik. Hetekkel ezelőtt hirtelen felindulásból vette egy mugli áruházban, ám akkor még nem sejtette, milyen jótékony szolgálatot tesz majd megsebzett, gyerekként duzzogó lelkének. Adam nem igazi társaság a napokban, legfeljebb absztrakt bútordarab, akinek lábait néha át kell lépnie, ha a vécére megy - tehát kellett valami, ami lefoglalja és legalább az agyát mozgásban tartja annyira, hogy ne kelljen mással foglalkoznia.
Mondjuk a képpel, ami valahol a dohányzóasztalon hever vele szemben, immáron elővigyázatosan egy dobozos sörrel lesúlyozva és eltakarva; vagy a különben jogosan kijáró pofonnal, amit Lénától kapott.
Sz*r az élet, de legalább rövid.
Hallja a közeledő lépteket, ahogy eddig is sok mindent hallott, ám most sem zaklatja fel jobban, mint eddig. Nem, amellett, hogy nem hülye, az érzékszervei is remekül működnek, így észlelte, amikor Adam napok múltán végre életjeleket (?) mutatott. Felkelt volna, hogy ellenőrizze a férfit, a szavaira azonban kisvártatva egy ismeretlen női hang felelt. Női. Itt. Most.
A pofátlan.
Az egyik lábát a kanapéra felhúzva ül, majdhogynem fekszik egy kockás pléddel hanyagul betakarózva, akár egy nagyon nagyra nőtt gyerek. Ismét mindkét kézzel megfogja a kotrollert, szipog egy keveset, addig nem néz föl, amíg a férfi megáll mellette. Akkor is mindössze futólag.
   -  Kösz'.
A képernyőn villogó emberke fegyvert ránt, hogy egy autó hátsó ablakán keresztül pimasz fejlövést adjon le a sofőrre. A szemét ismét elválassza a tévétől, hogy az ajtó felé pillantson.
   - Jeez, Adam, komolyan... nagykorú?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453659#post453659][b]Adam Kensington - 2015.01.16. 12:25[/b][/url]

Zephyrine Sabra Iweala és Dwayne Warren
avagy immáron hárman a házamban

Több szempontból is fontos, hogy a lány velem jöjjön. Egy részről azért, mert nem fogok a saját otthonomba kommandózva becsempészni bárkit, és ezt a kanapémon trónoló férfi sem várja tőlem. Más felől pedig nem szokásom sem a sunnyogás, sem a titkolózás. Őszinte és egyenes vagyok, Dwaynenel szemben főleg. Nem fogom takargatni előle a tényt, hogy egy rellonos diáklány kívánja meghúzni magát nálam éjszakára. Teljes nyugalommal lépek hát barátom elé, odaadva neki a pizzát, és bólintva egyet, mikor megköszöni. Látom, nincs meglepve, hogy itt állok előtte, mikor legutóbb még a raktárszoba ajtajában gubbasztani látott. Nyilván hallotta a beszélgetést és a mozgolódást odakinn.
- A varázslótörvények szerint igen. A mugli törvények szerint hamarosan. - adom meg válaszomat rekedtes hangomon, kertelés nélkül. Bár látszólag ugyanolyan vagyok, mint máskor, azért aki ismer vagy aki figyel, az észreveszi, hogy attól még, hogy nem a padlón üldögélek, tényleg változatlanul nem vagyok jó passzban. Egyáltalán nem. Csak immáron járkáló szerencsétlenség vagyok.
- Itt alszik. - jelentem be egyszerűen. Mindez természetesen nem engedélykérés a férfi felé, hanem puszta tájékoztatás. Végigpillantok barátomon. Jól festünk, mondhatom. A depressziós vámpír meg a magába fordult auror. A házam kissé olyan most, mint valami romantikus hangulatú drogtanya.
- Dwayne... - szólítom meg csöndesen.
- Köszönöm. - suttogom egészen halkan, miközben áthatóan figyelem Őt. Elég nyilvánvaló, hogy a hálám nem valami most történtnek szól, hanem annak, ami napok óta folyik. Hogy idejött és hogy itt maradt velem, vigyázni rám. Nézem még Őt, majd lesütöm a szemem, és indulok kifelé.
- Kérsz valamit? Inni? Enni? - sétálok vissza komótosan a lányhoz és lenézek rá, megállva a nappali előtt a folyosón. Haloványan létezve, kezeimet magam mellett lógatva, semmilyen vonásokkal pislogok rá lefelé, várva válaszát. Az illem azért ilyenkor sem veszik ki belőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453740#post453740][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.16. 19:17[/b][/url]

Úgy bujkálok az ajtó előtt, mint valami tolvaj, miközben visszafojtott lélegzettel hallgatom, ahogy a férfi megköszöni a valószínűleg felé nyújtott pizzát. Elfog az érzés, hogy talán nem csak Adamnek vannak problémái ebben a házban. Igaz, ez csak amolyan női megérzés dolog és gyorsan el is vetem, mert az aztán pláne nem tartozik rám, hogyha neki is problémája van. Az viszont, hogy félős kislányként hallgatózom, az már több, mint kellemetlen, így hát veszek egy mély levegőt és előlépek, de nem megyek be a szobába, szimplán csak nekitámaszkodom az ajtófélfának, feledve ezzel magamat. Pont a megfelelő pillanatban, akkor amikor rám terelődik a szó. Dwayne kérdez, a hatás pedig nem nálam nem marad el. A szemöldököm a magasba emelkedik, miközben összefűzöm magam előtt a kezeimet, először a férfira, majd Adamre pillantok, választ várva tőle. Beszéltünk erről a témáról, tudtam, mi a véleménye. A korom soha nem volt probléma, nem az alapján ítélet meg, sokkal inkább érettség alapján. Ő pedig úgy ítélte meg, hogy elég érett vagyok az ő kitüntetett figyelméhez. Ugyanakkor jogos volt a kanapén elnyúlt férfi kérdése is. Mégiscsak auror volt, szóval ez a kérdés az ő szemszögéből teljesen jogos volt, a szó minden értelmében. Sejtettem, hogy Adam nem fog neki hazudni, mégis zavarodottan sunytam le a fejemet. Pláne, amikor Adam megköszönte neki azt, amit tett. Élek a gyanúval, hogy a férfinek nem ez az első napja itt és úgy érzem, hogy valamiért nekem is hálásnak kellene lennem neki, bár megmagyarázni nem tudnám az okát. Csak tudnám, mi a fenéért szégyelltem magamat ennyire. Kissé kiszolgáltatott volt a helyzet, de szerencsére hamar vége lett. Végigkövettem a tekintettemmel Adamet, majd mikor hátrahagytuk a nappaliba, vetettem rá még egy utolsó pillantást és hátrébb léptem az ajtóból, ismét takarásba.
- Nem, köszönöm.
Felpislogok rá, mintha csak valami magyarázatot várnék, pedig egyáltalán nem így van, inkább csak tétlen voltam, mert nem tudtam hirtelen mit kezdjek magammal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453762#post453762][b]Dwayne Warren - 2015.01.16. 20:00[/b][/url]

A mugli törvények szerint hamarosan. Ez az a bizonyos mondat, aminek hatására a nappali gyér fényében is jól látható, megrökönyödött undor ül ki borostás arcára. Egy tizenhét évessel még ő sem, soha... hát ez igazán röhejes. A szeme hosszasan elidőzik a takarásból kilépő lányon, egyenesen, már-már durván, némán kifejezve a felnőtt pizsamapartival szembeni ellenérzéseit.
Ahogy Adam hátat fordít neki, ő vállat ránt, a pizzás dobozt közelebb húzza magához a dohányzóasztalon.
   -  Ha alszik, azt lesz*rom - emeli fel a hangját épp annyira, hogy az ajtón túl sustorgók is hallják rekedt, mormogó szavait.
   -  De mintha valamit mondtam volna neked a diákokkal kapcsolatban, Adam - folytatja higgadtan az ujjaival szeletekre tépkedve a forró vacsoráját, összeráncolt szemöldökkel - És nem csak arról, hogy a fogadat tartsd távol tőlük.
Kialvatlanság, feszültség, éhség... nem, nincs jó hangulatban. De a puszta gondolat is, hogy Adam, aki napokon át szobanövényt játszott, most felkel, hogy a négy fal közt elszórakoztassa az őserdő hősét, tovább nyomja a hangulatát - ha pedig ő morcos, akkor mindenki köteles az lenni.
   -  De lesz*rom - ismétli meg hátradőlve -, csinálj amit akarsz. Én nem tartom a hátam emiatt .

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453875#post453875][b]Adam Kensington - 2015.01.16. 22:11[/b][/url]

Zephyrine Sabra Iweala és Dwayne Warren

Nyilvánvalóan minden ilyen kellemetlenséget el lehetne kerülni kétszínűséggel, titkolózással, elmismásolással és úgy en bloc gerinctelenséggel. Viszont a konfliktuskerülés és a simulékonyság több mint távol áll tőlem. Jöjjön, aminek jönnie kell! Szeretek szembenézni mindennel. A módja változó. Néha finoman tálalom, néha egy az egyben közlöm vagy cselekszem. Bármilyen fájdalmat okozok és bármilyen bajba kerülök miatta, ebből nem engedek.
Hallom barátom mormogását, de nem fordulok már vissza hozzá. Érzem rajta, úgyis inkább magában mérgelődik és igaz, amit mond: lesz*rja. Ahogy minden mást is most. Azt meg különösen megértem, hogy felhúzza a hölgytársaságom. Hagyom is inkább magára. Most úgysem kíván minket a háta közepére sem.
Látom Zephen, hogy kellemetlenül érzi magát. Nem akartam ilyen helyzetbe hozni, azonban ezt nem lehetett máshogy intézni. De hamar túl vagyunk rajta. Bólintok egy aprót, mikor jelzi, hogy nem kér semmit. Visszasétálok még a fémtartályomért a raktárszoba elé, majd visszatérvén biccentek neki, hogy kövessen. Tovább haladunk a konyha felé, ahová beugrom, hogy elhelyezem a tárolót a hűtőben.
- Csak ez a mosdó működik. A fenti nem. - tájékoztatom erről, ahogy jövök vissza a folyosóra és elpillantok a legközelebb eső ajtó felé jobb oldalt. Ezután ismét megfogom a lány kezét, és elindulok Vele felfelé a lépcsőn. Az emeletre érve hamarosan a hálószobámban vagyunk. Elengedem Zephet, hogy a szekrényhez mennek, valami kényelmeset keresni neki éjszakára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453897#post453897][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.01.16. 22:30[/b][/url]

Tényleg kényelmetlenül érzem magamat, pláne amikor meghallom amit mond. Mielőtt még felnevetnék gyorsan a számra szorítom a kezem, hogy ne röhögjek fel, de a szemeim elárulnak. Hiába a helyzet komolysága, tudom, hogy komolyan kellene venni az intelmeit, de képtelen vagyok rá. Ha bármit is mondanék, ha nem tartanám vissza, biztosan kicsúszna a számon, hogy már késő. Túl messzire mentünk, főleg úgy, hogy az én érzelmeim elég előrehaladottak a dologgal kapcsolatban. Nem érdekelt a köztünk lévő körkülönbség, nem érdekeltek a szabályok, nem érdekel semmi, csak Ő. Lassan leengedem a kezeimet, miközben hallgatom a gyors tájékoztatást a házról, majd nyújtom neki a kezemet és engedem, hogy felhúzzon a lépcsőn. Természetesen közben mindent megjegyzek, mindent elraktározok, mert nem tudhatom, mikor fogom látni megint. Amit pedig látok, nos az tetszik, nagyon. Sokszor elképzeltem, hogy vajon hol élhet, vajon minek-milyen szerepe van. Hiszen nála semmi sem úgy működött mint egy normális embernél. Úgy gondoltam, hogy van egy külön szobája, ahol csak a hangszereit tartja, hogy van neki, ahová elbújjon. Mégis, a legkíváncsibb a hálószobájára voltam, alig vártam, hogy beérjünk, tényleg türelmetlen voltam.
Amint beléptünk, rögtön az volt az első, hogy megálltam az ajtóban és körbenéztem. Mindegy egyes négyzetcentimétert az eszembe akartam vésni. Hiszen itt alszik, itt tényleg alszik! Győzködni mellett magamat arról, hogy tényleg így van. Ha most belépek, biztos voltam benne, hogy nehezen fogok elszakadni. Mégis megtettem, amit pedig láttam, az lenyűgözött. Lassan körbesétáltam, csak néha pillantottam Adamre, mert jelenleg nem érdekelt, hogy mit csinál. Legutoljára az ágyát hagytam. Odapillantottam, hosszan végigvezettem rajta a tekintetemet, majd nekifutottam és nemes egyszerűséggel belevetettem magamat. Mikor ott voltam a hátamra feküdtem és széttártam a karomat. Bár nem voltam rövid, mégis kényelmesen elfértem rajta. Egy ideig bámultam a plafont, majd mosolyogva Adamre pillantottam. Tetszett, minden és örültem, hogy itt lehetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=453960#post453960][b]Dwayne Warren - 2015.01.16. 23:16[/b][/url]

Benyúl a tévé mögé, egy szusszanással rántja ki, majd nyomja vissza a csatlakozót a helyére, melyet már forrónak érez. Rohadt távol- keleti, mugli istenverése, rohadna meg rakásra azt, aki kitalálta. Kimászik a tévé és a fal közötti vékony résből, a sarkára ülve dörzsöli meg a hüvelykujjával a homlokát.
A lány tegnap éjjeli látogatása akaratlanul is eléggé felzaklatta ahhoz, hogy - bizonyára a pár legnagyobb örömére - az éj legnagyobb részét a ház verandáján való dohányzással töltötte, a hajnali négy körül támadó maró, jeges fuvallat volt, ami végül a kanapén, nyugtalan álomba zavarta. Reggel már sem a lánnyal, sem a vámpír vendéglátójával nem találkozott már, ennek pedig rémesen, de kimondhatatlanul hálás. Nehezen állta volna meg, hogy a legrosszabb arcát elővéve egy velős, megalázó büntetőmunkával sújtsa azt a kis...
Ismét a kezébe fogja a meghibásodott DVD lejátszót, megnyomja annak gombját, ám hosszú percek óta tartó erőlködése ellenére semmi sem történik. Ingerülten csap annak szürke fedelére, majd dobja el a vackot maga mellé a szőnyegen. Adam javításra váró kacatjai közt találta, ahogy sok minden mást, amikor unalmában felfedező körútra indult a házban. Az xboxot már unja - ahogy pedig a helyzet áll, nem úgy tűnik, hogy egyhamar haza tervez menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454117#post454117][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 10:13[/b][/url]

Mivel az aurort igen későn nyomta el az álom, Zeph bőven ráért felkelni. Szeretett volna még azelőtt elmenni, hogy a férfival össze kelljen találkozzon. Ez elég könnyedén megtörténhetett hát. Kikísértem és azóta igazából a házamban kódorgok mezítlábasan, köntösben. A délutánt jobbára az emeleten töltöttem. És hogy mit csináltam? Tényleg az ég világon semmit. Csak hallgattam barátom neszezését, meg hagytam tompa gondolataimat a fejemben kavarogni. Nem aludtam. Napok óta nem alszom. Valószínűleg ez semmit nem segít a helyzetem, de ez van.
Este merészkedem csak le a nappaliba. Így, hogy már jócskán besötétedett, egészen haloványan bár, de javult a közérzetem. Éppen csak annyira, hogy már legyen kedvem egyáltalán érdemben megszólalni, kapcsolatot teremteni. A szoba küszöbére érve lepillantok a tv előtt térdeplő Dwaynere, aki éppen a készülékekkel szórakozik, ám elege lesz és félredobja a holmit.
Figyelem csak, aztán némán odalépdelek, felemelem a DVD lejátszót a szőnyegről és nézegetni kezdem. Nem szólok semmit, csak lerakom a dohányzóasztalra, és elvonulok néhány szerszámért, alkatrészért. Ezekkel megrakodva térek vissza. Leülök a kanapéra és nekiállok bütykölni. Helyrepofozni a gépet.
Tegnap nem kezeltem túl jól a helyzetet. Talán megbocsátható nekem, hiszen -szó szerint- padlón voltam épp. Csak azzal foglalkoztam, hogy mindenkinek valamennyire jó legyen, jelen állapotomban pedig mindössze ennyire voltam képes. Azt nem hiszem, hogy sokkal többet ki tudtam volna hozni a helyzetből és talán egyébként így volt jó, ahogy volt. Hiszen még ha nem is akkor keltem volna fel a küszöbön gubbasztásból, mikor Zeph idejött, akkor sem biztos, hogy egyből csatlakoztam volna barátomhoz ide a nappaliba. Igazságtalannak éreztem volna, hogy Ő napokig várja a szavam, vagy bármilyen jelentősebb rezdülésem, én meg akkor toppanok oda hozzá, mikor épp úgy adódik, elvárva Tőle, hogy most foglalkozzon velem. Ha pedig nem így tett volna, még dühös is lettem volna, teljesen jogtalanul. Szóval... talán tényleg minden így van jól, ahogy van. Hiszen most itt vagyok. Megszerelem a lejátszót, aztán ha nem kér belőlem, megyek tovább a dolgomra. Folytatom a járkálást a házban. Bár szívesen maradnék itt Vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454121#post454121][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 10:44[/b][/url]

Hallja a puha lépteket a szőnyegen maga mögött, ám nem néz hátra, nem méltatja pillantásra a férfit, akinek neszezését már hosszú ideig hallgatja. Akkor rezzen meg először, amikor az felveszi mellőle az elromlott vackot. Egy ingerült mordulással pillant föl rá, futólag és felületesen, mintha egy nagyra nőtt farkaskutya lenne, aki elől a vacsoráját húzták arrébb; dühe gyengén fellobban, ellenkezni azonban mégse mer.
Összetett érzelmek és folyamatok hullámzanak a lelkében már hosszú napok óta, melyekhez egyáltalán nincs hozzászokva, hát fogalma sem lehet, mit kezdjen velük. Dwayne Warren pedig lehet bármennyire bátor, merész és magabiztos  - ha a lelke egyensúlya felborul, bizony elesettebb, mint bárki. Ebben az elesettségében pedig, naivan, különben érthetően azt hitte, Adam- re, ha máshogy nem, megértő hallgatásával számíthat.
Pedig nem.
Ültében a dohányzóasztal felé fordul, épp annyira, hogy megragadja a következő javításra váró tárgyat, egy ősöreg VHS lejátszót. A tekintete futólag elidőzik a férfin, talán mondana is valamit, kínzó makacssága azonban nem engedi megformálni a szavakat. Csalódottságot érez, unalmat, bizonytalanságot, elesettséget és igen, dühöt. Ezek közül pedig nem érdekli, ha bármelyik jogtalan. Az ölébe ejtett eszköz madzagjait gubancolja szét, mire végül szakadozottan szusszan egyet.
   -  Jobban vagy már, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454126#post454126][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 11:09[/b][/url]

Éppen megvagyok a lejátszóval, amikor barátom szusszan és hozzám szól. Lepillantok rá, oldalvást, némileg hajam alól. Érzem rajta, hogy nagyon vegyes, ami benne van. Mind miattam, mind saját maga miatt. Tudom, én szoktam a támasza lenni a gondban, és most olyannyira nem lehettem az, hogy neki kellett annak lennie. Meg kell mondjam, kiválóan csinálta.
- Úgy valahogy. - felelem csöndes, rekedtes hangomon, majd még egy csavart lerendezek, és felállok a kanapéról. Letérdelek a férfi mellé, és négykézláb nekilátok összerakni a berendezést. Ahogy a kábelek a helyükön, elmarom a távirányítót, és visszatérek a kanapéra, innen nyomogatom a gombokat. Hamarosan bejön a lejátszó kék képe a márka logójával. Kész.Dwaynenek nyújtom az irányítót.
- És Te? - kérdezek vissza szelíden. Előre dőlve üldögélek, combjaimon könyökölve. Kezeim összekulcsolva lógnak előttem. Szerintem kellett a férfinak ez a pár nap terelés. Előtte a legelső indulatait végül is szerencsésen levezette a rosszakaróimon. Mikor ezt közölte velem pár napja, nem voltam abban az állapotban, hogy igazán felfogjam. Lekötött a világfájdalmam és a végtelen keserűség. Most már azonban tisztul a kép. Betartotta a szavát. Megígérte, hogy nem hagyja, hogy elüldözzenek engem. És tessék. Elkapta a rohadékokat, akik rám törtek minden szinten. Most, ahogy ezt első ízben gondolom valóban végig, aprót nyelek és lesütöm a szemem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454153#post454153][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 12:04[/b][/url]

Ahogy Adam letérdel mellé, fölpillant rá, nehezen állja meg, hogy ne szóljon rá. Csak hagyja ezt rá, vagy hagyja békén, ne nyúljon hozzá, ő akarja csinálni, most erre van szüksége - mégsem teszi. Maga mellett a kezein támaszkodva figyeli a férfi ügyködését ahogy az működésbe hozza a masinát, a szája belső felét rágcsálja, néha elpillant az ajtó vagy a lefüggönyözött ablakok felé. A csöndbe mindössze a lélegzetének hangja és Adam matatása hatol.
Félszegen bólint egyet, előre hajolva átveszi tőle a távirányítót, majd a szőnyegen hátat fordítva a férfinek bámul a kékesen világító képernyőre. Nem mintha egyáltalán, akár érintőlegesen is érdekelné egy ezer éves videomagnó, ám még ennek a beállítgatása is kellemesebb és érdekesebb most, mint bármi más.
   -  Megleszek.
A fogai közt dünnyögi a szavakat, alig érthetően, ezzel az egy szóval tökéletesen lefestve mindent, amit érez. Megfordítja a távirányítót, a tenyerével rácsap egyet, és láss csodát, ettől máris jobban kezd működni, ahogy azt az elektronikai eszközök szokták.
   -  Asszem nincs már szükséged rám. Megyek, ha gondolod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454166#post454166][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 12:50[/b][/url]

Lesütött szemmel üldögélek, bütykeimet simogatva szórakozottan, majd a férfi hátára pillantok, ahogy hozzám szól. Nem tudom, így volt-e legjobb megtudnia, hogy Zója ismét a gyermekét várja, bár úgy sejtem, ezt amúgy sem lehet kiszámítani. Annál mindenképpen jobb, mintha nem volna tisztában a helyzettel. Persze, ez így keményebb, ám attól még jobbnak jobb.
- Mi aggaszt főleg? - kérdezem egészen csöndesen, lágy hangon. Nyilvánvaló számomra, mik kergetik egymást benne elcsigázottan, azonban mindezt Tőle kell hallanom, hogy kezdhessek vele valamit. Neki kell beszélnie erről. Most már elég idő telt el, hogy megtehesse.
- Nem szeretném. - jelentem ki egyszerűen, mikor felveti, hogy távozóra fogja.
- Sőt, én arra gondoltam... - kezdek bele valamibe, de aztán bennem reked a szó. Túl hirtelen akartam kiárasztani magamból. Elnézek másfelé és torkot köszörülök. Megpróbálom kicsit visszafogni magam. Tudom, általában azt várják, hogy közlékenyebb legyek, azonban abba nem gondolnak bele, hogy amilyen keveset beszélek, olyan velős a mondandóm. A mennyiség pedig nem megy nálam a minőség rovására. Így hát ha kiáradnak is belőlem a szavak, azok ugyanolyan átgondoltak, konkrétak és egyenesek lesznek, mintha csak néhányat mondanék. Ilyen mennyiségben viszont megterhelőek lehetnek. Mindjárt nekirugaszkodom újra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454171#post454171][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 13:21[/b][/url]

   -  Semmi sem aggaszt.
Még annyira sem nyitja a száját, mint eddig, már amennyire ez lehetséges, a szavai pedig alig érthető mormogássá olvadnak össze. Konokul bámulja a tévé képernyőjét, amíg a szeme előtt foltok kezdenek vibrálni az átható, zavaró színtől. A bal keze maga mellett a szőnyegen kezd babrálni, figyelmetlenül tépkedi és piszkálja az anyagot.
Eddigi élete során a problémáit általában egyedül kellett megoldania. A családja persze mellette állt, ám inkább fizikailag, mint szellemileg. Ki kellett építenie a saját érzelmi védekező rendszerét, tudván, hogy ha egyszer beüt a krach, magán kívül senkire, de senkire sem számíthat. Ennek az ösztönös védekezésnek pedig az alapja, ha nem beszél arról, ami bántja. Soha, senkinek. Pedig lenne miről, ő, persze, hogy lenne!
Minden aggassza. Még mindig érzi az arcán Léna ütésének nyomát, hallja a sírását és ahogy becsapja maga mögött az ajtót; látja az erdőben a férfit, akit véresre vert; érzi a kezében a fénykép sima tapintását, látja a rajta mozgolódó, alig kivehető dolgot. Ezek pedig egymásra licitálva hullámzanak benne, hol jobban, hol kevésbé.
És még Adam ilyet kérdez tőle, mi aggassza. Ó, semmi, de semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454177#post454177][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 14:00[/b][/url]

Mély levegőt veszek, és sóhajtva szusszanom ki. Nem mondhatnám, hogy eléggé rendben vagyok már ahhoz, hogy még én ápoljam más lelkét, azonban így adta most az élet. Nem tehetem meg, hogy elnapolom a Vele való törődést. Ezek a dolgok nem így működnek. Végigmérem kicsit a szőnyegen térdeplő alakját a tv kékes fénye előtt. De hamarosan sötétre vált a kép és csak a lejátszó márkajelzése úszkál rajta lassan, képernyőkímélő gyanánt.
- Átrendezném a bejárathoz legközelebbi szobát. - jelentem be szelíden.
- Van benne egy elég jó ágy. Meg össze lehet válogatni bele bútorokat még a házból. - pillantok el a folyosó felé, amely amúgy is elég szűk lenne, ráadásul sorakozik ott néhány komód meg polc meg asztal.
- Szerintem tévét is tudok berakni Neked. - vonom össze a szemöldökömet, ahogy fejben ellenőrzöm a készleteimet, aztán visszanézek a férfi hátára, kócos hajára. Igen, jól érti, amit mondok. Csinálnék itt neki egy zugot, ahol meghúzhatja magát néha vagy akár gyakran. Közel van a munkahelyéhez, mégis távol a gondoktól, ha túlzottan összecsapnának a feje fölött a hullámok, vagy ha szimplán csak magányra vágyna és unná a budanekeresdi szolgálati lakás undok légkörét. Persze, itt a kanapémon terpeszkedve sem zavar engem egyáltalán. Csak úgy gondoltam, egy külön szoba neki is kényelmesebb. Ott nem kell, hogy az én kacatjaim vegyék körül, vagy hogy bárki átsétáljon rajta. Meg hát az tényleg az övé volna.
Mindez természetesen nem arról szól, hogy kirántsam az életéből és hagyjam Őt nem megoldani a gondjait. Pont ellenkezőleg. Úgy gondolom, az ember sokkal könnyebben veti bele magát a mindennapokba, a problémákba, ha tudja, hogy várja egy hely, ahol mindezeket hátrahagyhatja, ha mégis úgy akarná.
- Mit szólsz? - emelem meg sötét szemöldököm.
- Akár most berendezhetjük. - vonok vállat.
- Csak hogy... bármikor tudj hova jönni és mégis legyen saját helyed. - magyarázom azért meg. Igen, ez volt az, amit az imént egyben rá akartam zúdítani, arra reagálva, hogy Ő szívesen elkotródik, ha útban van. Nincs útban. Ennyire nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454180#post454180][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 14:31[/b][/url]

Végül abbahagyja a szőnyeg tudatlan tépkedését, a keze megnyugszik maga mellett. Először a válla fölött néz hátra, majd szembefordul a kanapén ülő férfivel anélkül, hogy felkelne a padlóról. Ahol különben testileg- lelkileg tartózkodik. Az arcára a kétkedés ül, a tekintete a férfi két szeme között ingázik, mintha a szavai mögötti gondolatait igyekezné kiolvasni onnan.
   -  Nem t'om.
Félszegen szólal meg, nagyon óvatosan és bizonytalanul. Hát arra tényleg nem számított, hogy Adam a napokon át tartó apátiából felébredve a háza kulcsát nyújtsa át neki, mintha a már megszokott élettársa lenne. Sőt, egyáltalán nem fordult meg a fejében még csak futólag sem, hogy lenne bárki, akit a vámpír szívesen látna huzamosabb ideig az otthonában. A homlokán vízszintes ránc jelenik meg, a száját válaszra nyitja... majd ismét becsukja.
   -  Nem csövezhetek nálad mindig. Vagy passz.
Megvonja a vállát, akár a legnagyobb rakás szerencsétlenség. Igen csábító pedig az ötlet, hogy soha többé ne kelljen hazamennie, ahol szembesül az élete darabkáival. De egyszer mégis muszáj lesz, ezt érzi ő. Hiszen betegszabadságon sem lehet örökre, dolgoznia kell majd, a parancsnokságon, az iskolában, akkor pedig nincs más hátra, mint...
   -  Miket mondott neked Zója? - kérdi végül fölpillantva rá. Hiába kerülgeti a témát, úgyis felesleges letagadnia, hogy ez az, ami foglalkoztatja. Amíg pedig ez megragadt az agyában és nem lép túl rajta, biztos nem tud elszakadni ettől a szőnyegtől és kanapétól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454183#post454183][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 14:56[/b][/url]

Jól van, akkor marad a kanapé. Csak egy ötlet volt. Jól gondolja a férfi, hogy nem igazán vagyok érte oda, hogy bárki beköltözzön hozzám, dehát Dwayne lassan a berendezés része itt. Akármennyire idegesítőnek vagy borzalmasnak találják a legtöbben, nekem szemernyi gondot nem okoz a jelenléte. Egyszerűen azt osztották nekünk, hogy mindketten olyan nyugalomban legyünk a másik mellett, mint valószínűleg senki mással. Úgyhogy még engem is meglep bár, de komolyan eszembe se jut, hogy talán nem kéne neki ilyesmit ajánlanom. Mindegy, most egyelőre ezt a témát félretesszük. A lényeg az, hogy így már szépen kiverheti a fejéből a gondolatot, hogy el akarnám küldeni.
- Hogy nagyon boldog amiatt, hogy várandós. Egyszerűen csak jó érzéssel tölti el maga az állapot. Meg persze a gondolat, hogy ismét gyermeke lehet. - kezdem a nő derűs, kellemes gondolataival, amelyek azonban ettől még barátom szívét gátlástalanul facsarhatják. Ami mondjuk nem feltétlen baj. Mármint maga a folyamat igen, de a végeredmény talán nem.
- Csak baromira fél, Te mit szólsz. - vonok finoman vállat, magam elé nézve a dohányzóasztalra. Nagyjából ez a lényeg. Sokat beszélt nekem Zója, azonban a jó része mesélés volt, a másik fele meg csak a taglalása ennek a kétségbeejtő helyzetnek, a pszichológusnő érzéseinek, meg persze némi esélylatolgatás.
- Beszélned kéne Vele, Dwayne. - nézek barátom szemébe.
- Akármit gondolsz vagy érzel mindezzel kapcsolatban... - bólintok, majd emelek egy kicsit fekete szemöldökömön. Hiszen ez igazából egy kérdés is. Mit szól a férfi ahhoz, hogy úgy néz ki, egy újabb gyermek apja lesz? Ráadásul egy fiúé? És főleg ahhoz. hogy Zója az édesanya?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454209#post454209][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 16:22[/b][/url]

Lesüti a szemét, a kezeit a térdein összekulcsolva hallgatja Adam szavait, melyek egész máshogy hatnak rá, mint ahogy azt elképzelte. Az elmúlt pár nap során kategorikusan elzárkózott még a születendő gyerek puszta gondolatától is, azonban tudta, hogy előbb- utóbb ez a beszélgetés el fog hangozni köztük. Tudta, hiszen egészen mélyen ő akarta megkapni a maga válaszait. Ahányszor rövid pillanatokra eszébe jutott a dolog, úgy hitte, látványosan ki fog borulni, ahogy egyébként szokta. Hiszen napokkal ezelőtt még ordibálni szeretett volna, csapkodni és követelni az igazát.
Most pedig csak hallgat, hol a szőnyeg szélét, hol a kanapé kopott kárpitját fürkészve. A korábbi érzéseinek pedig csak egyikét tapasztalja, azt az égető bizonytalanságot.
   - Mer' miért félt elmondani? Mit gondolt, megütöm vagy valami? Hát mit képzel ez rólam? - a hangsúlya durva, bármennyire igyekszik közönyösséget erőltetni bele, egyáltalán nem sikerül. Fölnéz a férfire, a szeme röviden időz rajta. Megrántja a vállát, mint akit ez az egész nem érdekli, pedig...
   -  És mér' én beszéljek vele? Ő még arra se méltatott, hogy elmondja. Elküld téged, meg ideküld egy hülye képet, én pedig legyek boldog a gondolattal, mert úgysem tehetek mást, nem? - a szavak hadarva hagyják el a száját, a pulzusa épp alig érezhetően, de megemelkedik ahogy a passzív depresszió végül kezdi elhagyni a testét - Boldog, naná. Tudod én mitől lettem volna boldog? - a hüvelykujjával a saját mellkasára bök - ha nem sz*rja össze magát a gondolattól, hogy elém álljon és elmondja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454221#post454221][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 17:54[/b][/url]

Végre kezd oldódni. Végre megered kissé a nyelve, még ha a szavai olyan dühösek és szomorúak is. Legalább elmondja, ami aggasztja, és nem azzal a marhasággal jön, hogy nincs neki semmi baja, amit nem hogy én nem veszek komolyan, de Ő maga sem. Mindaz pedig, amit a szőnyegen térdepelve most végül kiont magából a nappali terébe, egész biztató.
- Teljesen igazad van. - bólintok, ahogy sérelmei végére ért.
- De egy terhes nőről beszélünk, Dwayne. Bármi olyasmit tegyen, ami ostobaságnak, gyávaságnak vagy gonoszságnak tűnhet, mind csak azért van, mert félti a gyerekét. A gyereketeket. Neki most ez a legfontosabb. - vonok vállat és erről igazán nem tudok többet mondani. Ebben a helyzetben nem lehet úgy megítélni egy nőt, mint máskor. Ha egy nő anya, minden átértékelődik benne. Minden azt szolgálja, hogy védje a gyermekét a létező és a vélt veszélyektől egyaránt. Egyáltalán nem arról van szó, mit feltételez az aurorról. Csak egyszerűen neki most minden bizonytalanság fenyegetés.
- Elég, ha veszekedtek. Elég, ha túl kemény vagy Vele és vége. - rázom meg szomorúan a fejem, elárulva a férfinak, hogy nem feltétlen kell tettlegességről beszéljünk. Bőven elég, ha felidegesítik egymást. Márpedig láttam a férfi tekintetében az elvakult dühöt, ahogy megkapta tőlem a hírt. Bár nem számolt be róla pontosan, nem hinném, hogy azok a fickók, akiknek a feszültséget levezetendő a nyomukba eredt, túl jól jártak volna. Most képzeljük el mindezt Zója előtt állva! Nem, inkább ne képzeljük el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454225#post454225][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 18:18[/b][/url]

   -  Félti, tőlem, ez milyen jó...
Keserűen megforgatja a szemét. Az indulat lomhán szivárog a vénáiba, mint a méreg, most, hogy ismét aktívan foglalkozik a témával. A gondolatai azonban most is, ahogy eddig mindig, megakadnak az első és legsúlyosabb, gátlástalan sérelemnél: Zója hallgatásánál. Ennél, úgy tűnik, képtelen egyelőre továbblépni, addig pedig kizárt, hogy a megoldáson gondolkodjon.
Maga alá húzza a lábait, majd felkel a szőnyegről. Képtelen ülve maradni ebben a tehetetlen indulatában, ám melyet inkább egyfajta félelem, mint a Zójával szembeni düh táplál. Az a jeges rémület, ami akkor kezdődött a gyomra táján, amikor ránézett arra az átkozott képre, majd Adam megerősítésével kúszott végig a gerince mentén, hogy befészkelje magát az agyába. Hiszen ő ezt nem tudta. Nem akarta. Nem tervezte.
   -  Na hogyne, akkor még hajbókoljak is neki, nehogy baja legyen, mi? És ha vége lesz, akkor mi van? Tudod mennyire Érdekel? Semennyire.
A lendületes, dühös hazugság olyan hévvel születik meg, hogy egy pillanatra ő is egészen elhiszi azt. Még nem volt ideje konkrétan foglalkozni a születendő fia esetleges gondolatával - elvégre még mindig kételkedve fogadja a dolgot -, a halálát mégsem kívánná. Bár a fene se tudja.
   -  Biztos direkt csinálta az egészet - folytatja rövid hallgatás után - direkt intézte így és direkt csak most szólt, hogy ne lehessen tenni semmit. Ja, de várj, mert nem is szólt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454289#post454289][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 19:38[/b][/url]

Mindezekre immáron nem akarok reagálni. Hiszen minden indulata jogos a férfinak. Hallgatom a maró szavakat, amelyekhez most már felemelkedik a szőnyegről, úgy folytatja az összeesküvés elméletek taglalását. Nem tudom neki azt mondani, hogy lehetetlenségeket beszél. A nőknek megvannak a maguk fortélyai, amelyek gyakran ennyire aljasak. Valóban. Ráadásul én még azt is tudom, hogy Dwaynenek sokkal inkább igaza van abban, hogy Zója nem mondta el neki, mint Ő hinné. A közbenjárásom kellett hozzá, hogy kb. ne közvetlen a szülés előtt derüljön ki, hogy a barátom gyerekét várja. Vagy utána. Vagy soha. A véleményem megvan erről és közöltem is Vele a rendelőjében, átkozni viszont nem tudom ezért. Mi jogom volna?
- Szeretnéd azt a gyereket? - teszem fel a kérdést, amit a nőnek kellett volna.
- Mindentől függetlenül. - tisztázom egy bólintással, hogy nem az érdekel, mennyire kivan az exére, vagy hogy Léna mit szól mindehhez, hanem csak egészen egyszerűen azt akarom tudni, egyáltalán mit érez azzal kapcsolatban, hogy lesz egy fia. Nyílt tekintettel pislogok rá felfelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454311#post454311][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 20:09[/b][/url]

Összefonja a karjait maga előtt, a száját rágcsálva lép előre- hátra a szőnyegen, mozgásba fojtva a tehetetlenségét. A tudata még mindig tiltakozik az ellen, hogy beszéljen a történtekről, akár a barátjának, akár Zójának, akár bárki másnak, ezt az érzést azonban kénytelen erővel elnyomni magában. Elvégre ideje elfogadnia azt, amit mélyen már felfogott: bármit is tesz, akármeddig erjedhet Adam dohos kanapéján, az a gyerek, az a kis rugdosó probléma bizony meg fog születni, neki pedig el kell döntenie addig, mit akar. Az az időpont pedig, a képre karcolt hetek számából ítélve pedig fenyegetően és kényelmetlenül közel van. Az ominózus dátum pedig már most jeges rémülettel tölti el, tetőtől talpig. Önző módon azonban abba már nem gondol bele, hogy bizonyára Zója is épp ugyanannyira retteg, mint ő.
   -  Honnan tudjam, mit szeretnék... - a szeméhez emeli a kezét, majd elnéz a függöny felé, kerülve Adam átható pillantását.
   -  Talán. Mármint talán szerettem volna egyszer. De most? Meg így? Mit tudom én, mármint érted... bár dehogy érted - mély levegőt vesz - De ha szeretném is, akkor se tehetek semmit. Zója nő. Kisajátíthatja magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454326#post454326][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 20:27[/b][/url]

Dehogynem értem. Érteni mindent értek. Átérezni persze nem tudom. Még akkor se tudnám, ha valaha lett volna gyerekem. Hiszen a mai valómat már nem úgy érinti semmi, mint a halandó lényemet érintette. Azonban ezt a fajta érzéketlenséget szerintem bőségesen ellensúlyozza az, hogy hány és hány ilyet láttam már. Ráadásul mindenféle megközelítésből. Volt időm megfigyelni, mi mit vált ki. Minek milyen következményei vannak, és kiben mik dúlnak ilyenkor.
- De nem fogja megtenni, ha Te látni szeretnéd és az apja akarsz lenni. - biztosítom erről, régi fényű szemeimmel komolyan figyelve Őt. Az a nő szereti Dwaynet. Nem fogja elmarni Tőle a gyermekét. Örülne, ha vállalná a szerepét az életében. Ez biztos. Más kérdés, mit szeretne a férfi.
- Figyelj, ha akarod a kölyköt, egyszerűen mondd meg Zójának, hogy rohadt dühös vagy rá azért, ahogy ezt intézte, de kész vagy ott lenni, mellettük állni! - vázolom fel az egyik alternatívát. Ami szerintem különben a legjobb volna mindenkinek. Még Lénának is. Mert így legalább minden az előtérben zajlik. Így kevesebb az esély és az ok a titkolózásra.
- Ha viszont nem akarod, akkor... - hagyok egy pislogásnyi szünetet.
- Jogod van ahhoz is. Hiszen kihagytak a döntésből. Megszületni már meg fog, de nem kötelezhetnek semmire. Se jogilag, se máshogy. Csak sajnos abba a helyzetbe kerültél, hogy ehhez az elhatározáshoz Neked kell megacéloznod magad. Le kell mondj a gyerekről. Minden szinten. Nem gondolhatsz majd rá úgy, mint a Te fiadra. A saját és mindenki más érdekében. Szerinted erre képes volnál? - emelem meg sötét szemöldökömet. Ez itt a nagy kérdés. Van, akinek megy. Van, akinek világra jön a kölyke, akit nem akart, és egyszerűen elfordul tőle, más gondos kezekre bízva. Azonban van, akinél ez kizárt. Dwayne is ilyen volna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454343#post454343][b]Dwayne Warren - 2015.01.17. 20:56[/b][/url]

Szenvedve szusszan egyet, szaporán pislogva felbámul a plafon felé. Egyeseknek ez annyira könnyen megy... mármint kapcsolatok, gyerekek, család, ilyesmi. Ám ő lassan harmincöt évesen sem érzi magát elég felkészültnek és érettnek egy ilyen feladatra. Egy gyerek felvállalása hűséget igényel - az otthonához, az életéhez és igen, valamilyen szinten a fia anyjához is, még ha nem is a megszokott, romantikus értelemben. Hogy vállalhatna ilyen kötelességeket, amikor tudja, úgy él, ahogy? Másfél évtizeddel ezelőtt, még kölyökként hasonló okokból döntött így, hogy magára hagyja Zóját a feladattal. Nos, még azóta sem tudja, helyes döntést hozott-e.
Leül a kanaéra a férfi mellé. Most, hogy kimondta, ami napok óta a lelkére telepedett, egyszerre nem ingerült, legfeljebb mérhetetlenül nyugtalan. És fáradt. Elvégre napok óta nem igazán aludt ezen a kanapén.
   -  Nem tudom, hogy végig tudnám-e nézni, hogy felnő úgy, hogy nem tudja, ki vagyok - mormogja az egyik kezét végigfektetve a háttámlán. Lesütött szemmel beszél - Ha már lesz, akkor inkább legyen az enyém is, nem? Elvégre az én vérem. Ez csak számít valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454416#post454416][b]Adam Kensington - 2015.01.17. 23:40[/b][/url]

Csatlakozik hozzám a kanapéra. Oldalvást pislogok fel rá, ahogy előre dőlve ülök még, majd kényelmesen hátradőlök, ahogy nekikezd feleletének. Igazából egyáltalán nem bocsátkoztam feltételezésekbe magamban, hogy a férfi melyik utat választja majd. Akármelyik kitelik Tőle. Mindkettő teljesen belefér nála. Azonban örülök, mikor az első lehetőség mellett dönt. Komolyan úgy gondolom, hogy az mindenkinek legjobb. Ezt egy mély bólintással adom tudtára, miközben elismerő tekintettel méregetem markáns vonásait. Aztán egy sóhajjal a tévé felé pillantok, ahol a márkalogó ráérősen pattan a képernyő egyik oldaláról a másikra. Mivel azonban nem úgy tűnik, hogy most bármit nekiállunk nézni, így egy engedélykérő hümmögés után kinyomom a készüléket a távirányítóval.
Jó ideig ülünk még így Dwaynenel. Szólni nem szólunk már egymáshoz. Ő magában morog néha valamit az ultrahang képet nézve, én meg csak néma társaságul szolgálok neki. Ebben a helyzetben nincs már mit mondanunk. Minden elhangzott, aminek el kellett. Most jöhet barátomnak a csöndes elmélkedés, az elkövetkezendőkre való rákészülés és végül a tettek ideje. Addig meg csak üldögélünk egymás mellett a kanapén, mintha soha nem is lett volna ez másképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454533#post454533][b]Adam Kensington - 2015.01.18. 11:54[/b][/url]

Végre mindenki a helyén. A lányka a nappaliban, én meg a konyhában. Elfogyasztom az elengedhetetlen, ébredés utáni pohárka véremet, élvezem egy kicsit a hatását, majd amikor már tisztulok, visszalépek a folyosóra. A nappali előtt elhaladva bepillantok a lányra. Látom, a kanapé alá bújt a macsek és Ő ott áll tanácstalanul a helyzettel. Feltartom mutatóujjam, így jelezve, hogy várjon egy pillanatot. Tovább haladok, eltűnve a levitás szeme elől egy kis időre. Csak aktív rendezkedéshangok szűrődnek hozzá vissza. Keresek valamit. Amint megvan, visszatérek a szoba bejáratába. De beljebb nem megyek.
Magamhoz intem Evelint, kezemben egy ketrecet lógatok. Hogy hörcsögé, madáré, vagy másé, azt nem tudom. Azt hiszem, mindegy is. Ahogy az sem lényeges, honnan van nekem ilyenem. Sok meglepő tárgy akad az otthonomban.
- Fogd meg és tartsd erősen! - adom a lányka kezében a kalickát.
- Vidd a kanapé mellé és ott állj meg vele! - érkeznek további utasításaim. Amelyik állat fél, az veszélyes. Ahogy egyre több időt tölt el a házamban, egyre jobban kiborul. Szóval bár attól is nagyon kikészül majd, amire most készülök, legalább már a gazdájánál lesz, biztonságban, és nem kell még ki tudja meddig kóvályognia egy ilyen, számára borzalmasan ijesztő környezetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454574#post454574][b]Brandon Norrey - 2015.01.18. 14:21[/b][/url]

Péntek este hat.
A bűvölt vekkerem rugdosására ébredek, bár már nincs szükségem a hallásom visszaszerzése óta. az utóbbi napokban égett a fülem, de túl lehetett élni, mostanra viszont teljesen eltűnt ez a tünet. Reflex szerűen odakapok, csettintgetek párat, és természetesen hallom. Olyan sok idő telt el, körülbelül hét hónap, mióta hydromágia nélkül hallottam. Hatalmas vigyor kúszik az arcomra, Ágyamból Amadeust figyelem, ahogy a sarokba beékített farúdon ücsörög, és halkan csiripel. A tövében Ser Karom húzogatja karmait a szőnyegen, még mindig nem hagyott fel a vízfőnix levadászásával, ami bizony rendszere eső szobában keletkezett eső általi ébresztést eredményez nálunk. A legtöbb könyvem biztonságban, egy tértágított szekrényben kuksol elkerülve az elázást. Kiülök az ágy szélére, ledobva magmaról a sötétkék takarót. Farmerben, és pólóban aludtam, tudom, nem valami higiénikus meg ilyenek, de készültem valahová, és sietnem kellett.
 Az asztalomon egy színes csomagolású rágógumigolyó helyezkedett el, ez valami varázslatos dolog, nemrég vettem. Gyorsan begkapom, és érzem, ahogy a vattacukor életzhű íze szárad a számban. Már teljesen besötétedett, úgy kell kijutnom, hogy ne vegyen észre, és ne figyeljenek fel a távozásomra később. Az ajtó melletti falnak döntve tartom gitáromat, gyorsan felkapom, és ellenőrzöm mindegyik húrt, rendesen be vannak-e hangolva.
Apától keptem, de ez most nem tör össze. A gondolat ugyan éget, de megszoktam. A lgtöbb tárgyamról ők jutnak eszembe, a két felnőtt, akik nem tekintenek a gyereküknek. Tanultam egy számot, - magamnak, nem nekik - ami jellemzi a mostani lelki állapotomat. Halványan elmosolyodok, mikor eszembe jut az egyik sor
Igen, énekelni is fogok.
Ja, hogy nem mondtam, hova megyek. Rég volt, az incidens előtt, de nem lehet elfelejteni azt a személyt.
A vámpír, aki imprózott nekem a pléden, és a vámpír, akinek szerenádot adtam. Valami ilyesmire készülök most is, de ezúttal valami látványosabb, nagyobb durranásra gyakoroltam. Vállamra vetem a fekete pántot.
A hangszer súlya meg sem kottyan, az utóbbi időkben Merkovszky bácsi alaposan megedzett, mivel ez is az elemi mágus lét fontos alapja. Egy festményekkel, és faliszőnyegekkel teli folyosón settenkedek, a klubhelyiségbe érve megpillantok egy magányos tanuló diákot. Koncentrálok, és az én kérésemre elhelyezett zongora billentyűi felett apró vízcseppeket hozok létre. Finnországra gondolok, meg az ottani hócsatámra, a hűvös gondolatok segítenek megfagyasztani a gömböket. Ujjaim mozgatásával elkezdek egy dallamot játszani, mintha egy fantomzenész ülne a hangszer előtt. A gyanútlan levitás eldobja a házidolgozatát, és odaszalad, de addigra minden nyom elpárolog. Kifutok a házból, végig a folyosón, ki az iskolából, a fagyos hidegbe, meg sem állva az ódon házig. Megvetem lábaim a kertben, már biztos meghallotta engem.
Elkezdem játszani a dalt, éneklek is hozzá, lábammal ütöm a ritmust. Várom hogy kilépjen, kutatom azt a megmozduló árnyat a sötét függönyei mögött, melyek az ő jelenlétét jelzik.
Csak legyen itt! Két lábam mellett fizet hozok létre, abból pedig ködöt generálok, tiszta füstgép feeling. Nemsokára az egész kertjét tejfehér, kavargó hullámok fedik be, én pedig egyre jobban vigyorgok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454594#post454594][b]Adam Kensington - 2015.01.18. 15:13[/b][/url]

Ha már ilyen nyomorult vagyok és a házamhoz kötött, úgy döntöttem, nekiállok némileg hasznos lenni. Elég volt az egész napos, céltalan kóborlásból a folyosókon, a szobákban. Idő közben Dwayne is összeszedte magát és elment rendezni az életét, meg ugye dolgoznia sem árt. Szóval jelenleg egyedül vagyok itthon. Aludni nem aludtam az eset óta és utoljára akkor jártam odakint, amikor Zephfel kimentünk a verandára. Annak is már néhány napja. Nade visszatérve a hasznos tevékenységre: magamhoz veszem a laptopomat és leülök vele a kanapéra a nappaliban. Az ölembe helyezem és gépelni kezdek rajta egy törvénymódosítási javaslatot, amit Mágiaügyi Minisztériumnak kívánok majd benyújtani. Ahogy ezzel a hivatalos szöveggel nagyjából megvagyok, jöhet egy másik dokumentum, ami az aláírásgyűjtéshez lesz szükséges tájékoztatóanyagként. Ennek éppen az elején járok, mikor észlelem, hogy jön valaki. Felnézek a képernyőről és figyelek. Mikor az illető már közel ért a házhoz, mély lélegzetet veszek, hogy az illata alapján beazonosíthassam. Ez Brandon. Csak nem megint szerená... de. Megint szerenádot ad nekem.
Lerakom a gépemet a dohányzóasztalra, felemelkedem a kanapéról és ráérősen indulok a bejárat felé. Hamarosan felnyomom a villanyt az előtérben és kinyitom az ajtót. A gitározó, éneklő fiúra pillantok, ahogy a napelemes lámpáim között áll az úton, ködtől ölelt udvaromban. Megemelem kissé a szemöldökömet, aztán csak nyugodt vonásokkal hallgatom az előadást. Mezítláb álldogálok a küszöbön, egy szál köntösben. Jó, egy boxeralsó is van alatta, amit igazából csak Dwayne lelki nyugalma érdekében vettem fel még pár napja. Noha profi köntösviselőként teljesen illő módon tudom hordani a ruhadarabot, megértem, ha valakit frusztrál a ledérségem gondolata, még ha tapasztalni nem is adok rá neki lehetőséget. Ez utóbbit mondjuk megfigyeléseim szerint a hölgyek és urak egy jó része azért eléggé bánja.
Kezeimet magam mellett lógatva, lustán pislogva hallgatom végig az előadást, aztán ahogy véget ért, taps vagy bármiféle ováció helyett egyszerűen csak intek egyet a fejemmel a srácnak, hogy kövessen a házba. Amíg eldönti, megragadja-e az alkalmat, visszasétálok a nappalimba, leülök a kanapéra és előre dőlök a laptopomhoz, átolvasni, amit leírtam, majd elmentegetni a szövegeket, bár szerintem nyomtam már rá Mentést, mielőtt félreraktam. Az már olyan reflexszerű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454602#post454602][b]Brandon Norrey - 2015.01.18. 15:38[/b][/url]

Gitározok. Újra gitározok. Olyan régen voltam már itt, még csak épp elkezdtek feltűnni a korai sötétedések, és a csípős időjárás. Ujjaim a hűvös fémen táncoltak, nyugodt szívvel játszottam neki. Szívem kihagy egyet, mikor látom, felkapcsolódik a villany, és kinyílik az ajtó. És ott áll Ő, a magas, sápadt vámpír. Kifejezéstelen arccal bámul engem, amitől egy kissé meg is illetődtem. A ködöt ugyan fenntartottam, kezem már begyakorlottan, komolyabb odafigyelés nélkül is játszik, az éneklést abbahagyom, és némán játszok tovább.
Mikor végzek, Elengedem gitáromat, hagyom lógni a vállamat nyomó pánton. Izzadó tenyeremet megtörlöm nagrágomban, egy bátortalan léést teszek felé,  majd int nekem, és már el is tűnik a házban.
Azta, még nem voltam vámpírodúban, vagy miben. Magamban gyorsan megfogadom, hogy nem nyúlkálok ajtókhoz, nehogy egy lógó hullákkalteli terembe nyissak, ami miatt nemsokára én is ott végzem. Egy lépés, majd követte a második, és a harmadik. Egyre gyorsabban, a verandára vezető három lépcsőfokot már szinte futva szedtem, betoppantam a házba, és földbe gyökerezett a lábam.
Az első ok az volt, hogy átléptem a küszöböt, és teljesen megilletődtem ettől. Mostanában csak  idősebb férfiak házához járok, hogy örömet vigyek az életükbe. Valóban ezt akarom? Merkibácsi klinikai eset volt a mély depresszió és a tetramágus lát kombóval, Adam meg egyszerűen... Adam. Szinte el is felejtettem mennyire bosszantott ezzel a szófukar természettel.
A második ok pedig az volt, hogy megláttam a legmenőbb házat, amiben valaha jártam. Sok ok antik gitár, sakktábla, és megszámláltan kábel, és elektromos ketyere.
Úgy éreztem magam, mint a fagyizóban, de vissza kellett fognom magam, elvégre nem tapizhatom meg az összes felszerelését. Az fura lenne, nem?
Beülök elé egy fotelbe, szemem igyekszik magába szívni minden egyes képkockát.
Ez de baró.
Szemöldökömet felhúzom, hátha ért belőle, és legalább annyit mond, hogy szia, jó volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1591&post=454611#post454611][b]Adam Kensington - 2015.01.18. 16:20[/b][/url]

Mindent elmentettem. Becsukom a szövegszerkesztőt, és lehajtom a laptop tetejét. Kényelmesen hátradőlök, kezeimet ölembe dobom, és a helyet foglalt srácra tekintek. Végigmérem Őt, némileg tincseim alól. Korrekt volt a játéka és természetesen sokat dobott rajta a lelkesedése, azonban ez nem az a szint, amit a következő találkozásunk alkalmával vártam.
- Jó szám. - véleményezem a darabot, azonban az előadásáról nem ejtek szót. Még nem. Előbb meg kell tudnom, jól gondolom-e, hogy valami hátráltatta a fejlődését.
- Rég láttalak. Történt Veled valami? - kérdezek rá erős sejtelmemre, figyelve közben a fiú csillogó szemeit. Tetszik neki az otthonom, amit esetében végképp nem csodálok. Hiszen kész hangszerorgia, ami elő van adva nálam. A kitartásával és a nyíltságával kiérdemelte, hogy kicsit elkalauzoljam majd és megmutassam neki a gyűjteményemet. Hm. Azt hiszem, ha Dwayne visszajön és megkérdezi, mivel töltöttem az időmet, míg Ő távol volt, nem feltétlenül kéne megemlítenem neki, hogy beinvitáltam a házamba egy levitás fiút és megmutattam neki a gitárgyűjteményemet. Zeph miatt már volt egy beszélgetésünk, amelynek során eléggé egyértelművé tette, hogy nem akar tudni ezekről a dolgokról. Jelesül, hogy varázslótanoncokkal találkozgatok, akik mind az Ő felelőssége. Bízik bennem és tisztában van vele, hogy nálam nagyobb biztonságban vannak a diákok, mint szinte bárkinél, azonban ezt a szülőknek vagy a hatóságoknak már elég nehéz lenne beadni.