A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=707370#post707370][b]South West - 2017.11.05. 14:06[/b][/url]

Nem volt teljesen tisztában azzal, mi történt körülötte. Scarlett képe még ott volt a szeme előtt, és az a sárkány, meg a robbanás. Aztán kórtermek, gyógyítók és fájdalom.
Fájdalomcsillapító bájitalokat adtak neki, ő pedig örömmel adta meg magát nekik. Most azonban érezni kezdte maga körül a hűvösebb, nehéz levegőt, a kötések szorítását, és Annie érintését a kézfején.
Lassan nyitotta ki a szemét, és fordította oldalra a fejét. A szundító Annie-t figyelte, ahogyan lábait felhúzva kuporgott a széken. Már látványra sem volt kényelmes az a szék, pláne ilyen pózban. Aztán szeme a kezükre esett, és ő hüvelkyujjával rászorított az apró kézre.
Gyenge próbálkozás volt a mozgásra, Annie talán fel sem ébredt erre. Nem is baj. Neki is pihennie kellett volna, nem pedig mellette strázsálnia.
Akárhányszor felébredt, ő mindig ott volt az ágya mellett, és abban a kevés időben, amíg ő ébren volt, hallhatta azt a rosszalló hangsúlyt a hangjában.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=707414#post707414][b]South West - 2017.11.05. 22:18[/b][/url]

Még nehéz volt a feje, és minden egyes levegővételtől fájtak az oldalai. A bordái nem bírták a terhelést. Akárhányszor felébredt és tudatosult Annie jelenléte, mindig felrémlett a kérdés, mit keresett még mindig ott. Miért tölti az idejét az ágya mellett?
- Szia - suttogta a szavakat köszöntésképpen, és egy pillanatra behunyta a szemét. Amennyire tőle telt, sóhajtott, hogy tüdeje megteljen oxigénnel és kitisztítsa kissé még kába fejét, de a levegővétel nehezen ment, így csak egy nagyobb szuszogássá csitult.
El sem tudta, hogy nézhet ki, bekötözve, csövekhez kötve. De abban biztos volt, hogy Annie-nek sem szabadna így kinéznie. A karikákat szemei alatt még inkább kihangsúlyozta arcának sápadtsága.
- Nyúzott vagy - jelentette ki halkan. El kéne mennie aludni, pihenni, és nem egy kényelmetlen székben töltenie az idejét. Ennyit nem ért az egész. Ennyit nem ért ő sem.
Nem volt benne biztos, hol van. Abban sem, hogy éppen kicsoda. Sólyom Máté, vagy esetleg David? Inkább Nicolas? Vagy kiderítették róla, hogy valójában kicsoda, és most aurorok állnak az ajtaja előtt? Nem tartotta kézben az eseményeket, és most, hogy kicsit tisztább a feje, tisztában volt ennek fontosságával. Szemét körbejáratta a kórtermen, apró jeleket keresett, amikből következtethet. Bármire. Akármire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=707418#post707418][b]South West - 2017.11.05. 23:12[/b][/url]

Felhorkantott, és elnevette volna magát a kijelentésre, de csak egy mosolyra, aztán egy kissé fájdalmas mosolyra futotta. Annie volt az egyetlen, aki képes volt ilyen szituációban is baromnak hívnia őt.
Azt megállapította, hogy egyedül volt a teremben, ami már nem volt szokványos. Ha Mátéként került az ispotályba, minden bizonnyal többszemélyesben ápolták volna. Azonban ez a külön kórterem kivételes és ritka. Pláne egy gyakorlótanárhoz.
A kérdésre a fejét ingatta. Annyiban biztos volt, hogy átszállították Magyarországra. A falakon lévő plakátok feliratai mind magyarul voltak kiírva, így minden bizonnyal a fővárosban lehet.
- Annie... - fejével az ágya szélére akasztott felíró felé bökött. Bár az óvatos mozdulat inkább a szemei mozgásában merült ki. - Milyen név áll rajta?
Ha Scarlett-tel nem történt semmi baj, valószínűleg Mátéként azonosították. Bár mikor a rezervátumba indult, ügylet arra, hogy semmilyen papír ne legyen nála. A pálcája alapján akár azonosíthatták is, ha nem a fekete piacon szerezték volna be East-tel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=707427#post707427][b]South West - 2017.11.06. 12:39[/b][/url]

- Megha... - Megpróbált felülni, hogy ténylegesen utána járjon a dolgoknak. Úgy tűnt, épp eleget pihent már ahhoz, hogy körülötte a dolgok kellően megváltozzanak. Az pedig, hogy feladja Mátét, nem volt a tervben.
A mozdulat azonban több fájdalommal járt, mint mozgással. Visszasüppedt a párnára, és az orrán keresztül szívta be a levegőt. Egy pillanatra összeszorította a szemét, majd ismét Annie-re pillantott.
Nem Máté halálával volt problémája, hanem hogy mindezt helyette döntötte és intézte el valaki.
- Astrid - sóhajtott fel alig hallhatóan. Azt hitte, a párizsi este után nem fogja többet keresni. Hogy végeztek egymással, és sikerült elérnie, hogy ez a jövőben is így maradjon.
Fogalma sem volt, mit akarhatott. Talán elfogni. Talán beismerő vallomást. Ám akkor nem fektetett volna annyi energiát abba, hogy kiléte továbbra is fedve maradjon.
- Mondott valami konkrétat is? - tette fel a kérdést egy szusszanás kíséretében. Bármilyen gyorsan is gyógyult, gyorsan kifárasztotta a beszéd, és bizony ez a hír sem könnyítette meg a dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=707980#post707980][b]South West - 2017.11.12. 14:00[/b][/url]

Egy pillanatra megakadt a levegő a tüdejében, mikor Annelie a lehető legkomolyabban kijelentette a hamis információt. Aztán csak behunyta a szemét, és elmosolyodott az irónián. Hisz semmi nem volt köztük.
Fáradt volt, és a bájitaloktól így is kellemesen zsibbadtak voltak a gondolatai a további beszélgetéshez. Nem volt benne biztos, mit adtak neki, de nagyon remélte, hogy ha Astrid is megjelenik, a Veritaserum kimarad majd a történetből.
Kék tekintetét Annie-re emelte, és elmosolyodott. Sosem gondolta volna, hogy vlaha lesz olyan ember az életében, akihez így fog ragaszkodni, és aki ott lesz mellette az ispotályban.
Jólesősen szusszantott fel, és ismét behunyta a szemét. Még bólintott a kijelentésre, de már félúton járt a valóság és a sötétség között, ám a szokásával ellentétben nem aggódott most emiatt. Hisz itt volt valaki, akire rábízná az életét is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=723504#post723504][b]South West - 2018.05.19. 21:03[/b][/url]

Nem ment simán minden. Sosem ment úgy neki. De mégis remélte, hogy Annie-nek talán nem hoz balszerencsét. A váróban idegeskedett egész nap. Még hajnalban ébresztette Annie, hogy elindult a szülés. Dél környékén jutott csupán eszébe, hogy üzenetet küldjön a kocsmába, nem tud bemenni aznap. Arra nem számított, hogy a legjobb pillanatban egy doboz cigarettával fog majd megjelenni Nikolai az ispotályban.
Sokáig kellett várniuk. Túl sokáig. Mikor jött a hír, hogy Annie eszméletét vesztette, már abban sem volt biztos, hogy ez tényleg a valóság és nem valamelyik rémálma. Most azonban, mikor már a kórteremben ült az egészséges Annie mellett, miközben ott aludt az az aprócska gyerek a karjában... Valahogy csak az fordult meg a fejében, hogy ő bizony ezt nem érdemelte ki.
- Gyönyörű, nem igaz? - Halkan beszélt, nem akarta felébreszteni a kicsit. Annie-re pillantott. Le sem tudta volna tagadni, milyen büszke kettejükre. Sammy-re és Annie-re egyaránt. Az ő családjára.
- East ma is be fog jönni. Azt mondta, valamikor estefelé. - Az édesanyjának még nem is szóltak, hogy megszületett második unokája is. Eszébe sem jutott volna South-nak és csak reménykedett benne, hogy East időben és kellő nyugalommal képes volt elmondani a nagy hírt a nagyszülőnek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=723627#post723627][b]South West - 2018.05.20. 19:43[/b][/url]

- Majd befestjük a haját, és azt mondjuk, mindig ilyen volt. - A csöppség álmában mocorgott, South pedig elmosolyodott. Kicsit már kezdett zsibbadni a karja, de semmi pénzért nem tette volna le.
Elég volt akkor átélnie az idegeskedést. Fogalma sem volt, hogy lehet valami ennyire megterhelő. Hogy lesz olyan dolog, ami jobban megijeszti majd az auroroknál.
- Maradjunk annál, hogy nem vagyok biztos benne, az orvosok neked vagy nekem akartak több nyugtatót adni. - Elmosolyodott, majd fél kezével Annie arcán simított végig, majd odahajolva hozzá finoman megcsókolta. - Soha többet ne ijessz rám így, rendben?
Sam a kezében felnyögött, és apró karjait kissé koordinálatlanul mozgatni kezdte. Apró orra úgy szimatolt a levegőbe, mint a kiskutyáké, szája már lefelé kezdett görbülni, ahogyan érzékelte anyja távolságát.
- Azt hiszem, téged keres - állt fel az ágy széléről, majd óvatosan Annie felé nyújtotta a kicsit. Már azt is nagy dolognak érezte, hogy ennyi ideig csendben aludt az ő karjaiban. Egy igazi kis csodának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=723710#post723710][b]South West - 2018.05.21. 21:54[/b][/url]

Felhördülne a második gyerek hallatára, de jobban koncentrált a jelenlegi helyzetre és a kicsi családra, mintsem hogy felvegye. Éppen elég lesz nekik ez a véletlen érkezett baba.
Látta az apró habozást, mikor nyújtotta neki a kisfiút. South-ban nem volt kétség afelől, hogy Annie remekül fog majd helyt állni a helyzetben. Csak a nőnek is el kellett hinnie mindezt ahhoz, hogy elkezdjen a dolog működni. Sammy érkeztével már biztos volt benne, hogy minden gördülékenyen fog menni. Már amennyire lehet.
A mosolya kissé lehervadt. Szíve szerint egész nap az ispotályban maradt volna, egészen addig, amíg kettejüket haza nem engedik. Az orvos szerint nem kell már sokat várniuk.
- Egy óra múlva. Be kellett pár plusz műszakot vállalnom a kiesés miatt. - Samet figyelte. Igyekezett erőt venni a csöppség látványából a munkához. Az emberek még mindig nem szokták meg a jelenlétét a faluban és félt, hogy nem is fogják soha. Ezt a terhet pedig egyedül neki kellett viselnie.
Szabad keze automatikusan a cigarettájáért nyúlt, aztán megállt a mozdulatban. Ráért később. Mikor már úton lesz a kocsma felé.
- Tudom, hogy kicsit későn, de véglegesítettem a gyerekágyat. Yar adott pár tippet, úgyhogy itt-ott kiegészítettem pár bűbájjal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=724442#post724442][b]South West - 2018.05.30. 23:17[/b][/url]

- Tudom - csókolta homlokon, miközben visszaült az ágy szélére.
Sosem hitt a csodákban vagy az erőn felüli varázslatokban. Az előtte ülő páros azonban megkérdőjelezte és megcáfolta ezt. A kis csöppség Annie karjában a bizonyíték, hogy lehet még normális életük. Hármuknak. Azonban ehhez az kellett, hogy South a családi teren kívül tudja tartani az ártó embereket. Tudta, hogy csak idő kérdése, hogy Annie fülébe jussanak a pletykák. A távozással azonban nem oldottak volna meg semmilyen problémát.
- Ne aggódj annyit. Majd megszokják - elmosolyodott. Pontosan úgy, mikor egy másik név alatt egy másik ember kétségeit akarta eloszlatni. Szinte egy élettel ezelőtt.
Annie-nek pihennie kellett, és nem volt szükség arra, hogy a kelleténél jobban felzaklassa magát. Az otthonuk egyébként is védett volt az idegenek elöl. Nem is beszélve, hogy egy sárkány vigyáz rájuk.
- Már akartam is kérni, hogy most pihend ki magad, mert sok a meló otthon - nevetett fel a kijelentésre, és sóhajtott.
Felállt az ágy széléről, és finoman megcsókolta Annie-t, majd Sammy buksijára is nyomott egy puszit.
- Vigyázzatok magatokra, amíg nem vagyok! - Kicsit előbb indult el, de volt még dolga, amit el kellett intéznie. A családja számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=749598#post749598][b]South West - 2019.02.10. 22:58[/b][/url]

Nem tudta. Nem értette. Nem értette, mi történik éppen a családjával.
Pár órával azelőtt még ott állt a megszeppent fiával az erdőben, miközben feleségeott feküdt eszméletlenül a karjában.
Úgy érezte magát, mint azon az estén. Mikor North szemébe nézett és ő elutasította. Mikor menekülni kényszerült. Akkor sem emlékezett minden részletre. Most sem tudta eldönteni, hogyan jutottak el az ispotályba. Emlékezett arra, hogy a gyógyítók feléjük rohannak, hogy be akart menni, de a nővérek kiküldték. És emlékezett Eastre, aki egy pár perccel ezelőtt még itt volt vele a folyosón.
Újra és újra lejátszódott a jelenet. A helyszín, amiről nem tudott. Az a bájital labor a saját lakásukban. A konyhájuk alatt.
Elfogta a düh. A minden elsöprő harag, mikor erre gondolt. Törni és zúzni akart. Átkot szórni bárkire, aki hozzászólna.
Aztán egyik pillanatról a másikra esett a kétségbeesés mély gödrébe. Vajon túlélheti? Annie? És mi lesz a kislányával? Hisz még egy pillantást sem vethetett rá!
Látnia kellett volna! Hisz pár évvel ezelőtt könnyen kiszúrta volna a jeleket, melyek levezettek volna a pincébe. De a bogolyfalvi élet óvatlanná tette. Nem érdemli meg ezt az életet, és most még fájdalmasabb ezzel szembesülni.
Felmordult és a jobb kezével a mellette lévő székre csapott. Olyan erővel, hogy belezsibbadt a karja is. A végén még ki fogják tiltani az ispotályból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=750243#post750243][b]South West - 2019.02.17. 21:59[/b][/url]

Fájt, mert úgy érezte magát, elárulták. Mert tudta, hogy figyelmetlen volt. És ez a figyelmetlenség most akár Annie és a kislánya életébe is kerülhet akár.
Nem szólt semmit, csak felmordult East nyugodt megjegyzésére. Ha nyugodt maradt volna, belátta volna, hogy húgának igaza volt. De mióta itt vannak, képtelen volt megőrizni a hidegvérét, amit éveken keresztül olyan könnyedén fenntartott. Ez most más volt. Félt. Talán elmondhatta, hogy soha életében nem félt még ennyire. Hogy elveszti azt, ami a világon a legfontosabb. A családját. Azokat, akikhez ő tartozott, és akik hozzá tartoztak.
- Tudom. - A térdére könyökölt és a tenyerét figyelte. Bőre piroslott a szék nyoma mentén. Remegett. Egészen észrevétlenül, de remegett a keze.
Beletúrt a hajába,  miközben élesen szívta be a levegőt az orrán és hátradőlt a kényelmetlen, műanyag széken. Felnézett húgára, és a kávéért nyúlt.
- Köszönöm... - ...hogy itt vagy velem. Elég volt gondolatban befejeznie a mondatot. East tudta, hogy a férfi nem a szavak embere. - Hogy van Sam? - Nem emlékezett rá, mikor váltak el egymástól. Az erdőben még biztonságba helyezte, de nem tudta, mikor került Easthez. Vagy milyen lehetett neki az anyját eszméletlenül látnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=750320#post750320][b]South West - 2019.02.18. 18:53[/b][/url]

Elvette Easttől a kávét, de nem ivott bele. a kezében tartotta és a gőzén keresztül át figyelte a saját tükörképét a fekete lében. Bólintott. Jobb, ha Sam nem emlékszik ezekre. Szerette volna, ha neki egészséges gyerekkora lenne, nem úgy, mint nekik. Ám ha Annie most...
Megrázta a fejét és felnézett a közeledő léptekre. Felóshajott, és kezet nyújtott öccsének. Az fordult meg a fejében, hogy tényleg komoly, ha még ő is betette a lábát az ispotályba. Ritkán látta őt. Pedg miatta jött vissza. Miatta és East miatt.
Épp nyitotta a száját, hogy válaszoljon a kérdésre, de nem jött ki hang a torkán. Mit is mondhatna ilyenkor? Hogy jól? Hogy túléli? Ő igen. Ő biztosan. De ha a családja nem... Abba egy része ő is belehalna.
A fejét rázta csak válaszként, majd a North mögött feléjük futó gyógyítókat figyelte. Azt hitte, remélte, hogy elfutnak mellettük, tovább, akár egy másik szárnyba. De ők abba  akórterembe törtek be, amit éppen el kellett volna kerülniük.
- Mi történik? - Öccsét kikerülve indult el az ajtó felé. Léptei súlyosan koppantak a fertőtlenített csempén. - Mi történik!? - Az ajtó felé indult, ahova eddig nem engedték be. Ami mögött ott feküdt a felesége.
Félrelökött pár embert, hogy bejusson. A nő körül ott álltak a gyógyítok, alig láta tőlük az arcát.
- Annie! - Valaki megkérte, hogy menjen el, de ő csak távoli zajként hallotta a mondatot. Felesége sápadt arcát figyelte, rajta azokkal a sérülésekkel. - Annelie! - Mintha ráparancsolt volna. Rákiáltott volna, mint rá gyerekként, mikor apja magához hívta. Azzal a hangsúllyal, aminek nem lehetett nemet mondani.