Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály
"Sziklakórház"




Történelmi áttekintés:

Tuninghercegem
Kinézet

Mostanság a dolgok jóra fordultak. Kellemes egy hetet töltöttek Horvátországban Kolossal, valójában a nyáron együtt töltött idő alatt a vitáik száma is lecsökkent. Boldog és az sem tudja elrontani az örömét, hogy kezdődnek a szürke hétköznapok, az egyetem.
A hétvégét a családjával töltötte, majd vasárnap este hazatért az első edzésre. Ármin átvette a csapat vezetését és rendesen meg is hajtotta őket. Nem volt lazsálás, aztán már készülnek gőzerővel a meccsekre, ez az idény nem lesz piskóta. Éppen ezért kell mindegyiküknek ellátogatnia az ispotályra a szokásos alkalmassági állapotfelmérésre, amire Myra a hétfő délelőtti időpontot kapta. Nagy mázlija, hogy nincsenek órái, így már reggel fellátogatott a fővárosba, ahol megejtett egy kisebb bevásárlást mielőtt bement az időpontjára.
Egyszerűen megtalálja a helyét, a váróban ücsörög amíg be nem hívják. A doki idősebb, de jó fejnek tűnik és közli, hogy menjen csak be a vizsgálóba, néhány perc múlva érkezik. Ő pedig bólogat párat, aztán odabent felcsücsül a vizsgálóágyra.

Tuninghercegem
Kinézet

Ücsörög az ágyon és közben a falra függesztett képeket figyeli. Az óra másodperc mutatója kattog, de nem zavarja, hogy telik az idő, elvégre semmi dolga nincs már mára. Valahogy messze jár a kötelességektől, szabadabbnak érzi magát és a fáradtság ellenére kipihentnek.
A fal mellé lerakott táskáira siklik tekintete. Kissé elkalandoznak a gondolatai, elképzeli az estét, amikor majd megmutatja Kolosnak is, mivel lepte meg magát. Meg persze őt. Hisz vannak a saját ruhadarabjai között is olyasmik, amik nem csak számára vonzóak. Arról nem is beszélve, hogy bármikor, ha férfi holmik közelébe kerül, gondolkodás nélkül választ párjának is apró meglepetést.
Felkapja a fejét a hangra és elmosolyodik amint meglátja az orvosát. Vagy hát, valami olyasmijét. Egyre csak kiszélesedik a mosolya, lábait lóbálni kezdi és tettetett köhögéssel elterül az ágyon.
- A halálomon vagyok, doktor úr. Mentsen meg - jobbját a homlokához emeli és eljátssza a hattyú halálát. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le Kolosról.

Tuninghercegem
Kinézet

Még jobban alakul a napja, mint ahogy azt elsőre elképzelte. Nem gondolta, hogy be fogják küldeni Kolost, bár nem egy bonyolult feladat,ezért nagy valószínűséggel szeretik lepasszolni a gyakorlókra.
Ahogy ott fekszik tovább mosolyog, a fiú szavaira pedig kuncogni kezd. Szemeivel követi, majd lehunyja a szemét. Halk hümmögésbe kezd. Mintha kezdene élni, kezdene javulni és a betegség távozásra készülne.
- Már most hatásos, de... - szünetet tart, köhög egy párat és megfogja a homlokát - ez már tényleg súlyos, komolyabb terápiát szeretnék.
Vigyorogva ül fel, törökülésbe helyezkedik Kolos felé fordulva. Nyom egy puszit az arcára és megfogja a kezét, majd az ölébe húzza.
- Nem miattad jöttem - ingatja meg a fejét. - Tudod, minden idényre kell alkalmassági vizsgálat. Mára adtak időpontot, vagyis ezt intézte Ármin - úgy beszél róla, mintha Kolos tisztában lenne minden kviddicses dologgal. Nem igazán hozták szóba azóta, hogy együtt vannak újra, Myra pedig természetesnek vette, hogy erről a fiú is tud.
- Tegnap volt az első edzés - cseveg tovább jókedvűen. Az elmúlt két különtöltött évben nem felejtette el, mennyire nem szereti a másik ezt a sportot, de úgy gondolta, már megbékélt vele.

Tuninghercegem
Kinézet

Mosolyog, mert azt reméli, Kolos már megbarátkozott a gondolattal és ezt a vizsgálatot is gyorsan letudják. Aztán még ad neki egy csomó csókot mielőtt hazamenne. Nem valami gyakori, hogy egymás gyakorlati helyén találkoznának, este biztos tenne aranyos megjegyzéseket a gyógyítóskodására.
- Kolos - sóhajt fel amikor kihúzza kezét a kezéből és eltűnik mellőle. Mellkasát hirtelen nyomni kezdi a helyzet súlya. Sosem ígérte meg neki, hogy nem fog többet játszani, azt viszont igen, hogy vigyázni fog magára. Ezt pedig tartja is. Nem szeretné újra átélni azt a pár évvel korábbi esetet...
Csendben, párszor felsóhajtva nézi a fiút és a tevékenységét. Ismeri annyira, hogy tudja, most kezd idegesség válni úgy igazán. Egyelőre azonban hagyja, hadd fortyogjon magában. Estére talán le is nyugszik.
Szemei elkerekednek a hirtelen reakcióra. Lepattan az ágyról, közelebb sétál hozzá. Csak a szemébe akar nézni. Megbeszélni, mint érett felnőttek.
- A csapat tagja vagyok, tudod jól. Tudtad, hogy nem léptem ki. Mit vártál? Hogy majd szurkoló leszek? - normál hangon kérdez a veszekedés elkerülése érdekében. - Ez nem a válogatott, csak országos meccsek vannak. Semmi bajom nem lesz. Ígérem. Oké?

Tuninghercegem
Kinézet

Húzza a száját Kolos reakciójára. Számíthatott volna erre, de Kolos is arra, hogy a világbajnoksággal nem fogja beérni. Hogy is érné? Az életének meghatározó része a kviddics. Egy időben úgy gondolta, soha többet nem fog seprűre ülni, de meggyógyult majdnem teljesen, azóta pedig megállíthatatlan.
Semmi kedve veszekedni ezen, főleg nem vele. Az viszont még mindig jobb, hogy így derült ki a dolog és nem egy meccs előtt.
- Arra - bólint, mert mást nem tud tenni. Fejét ingatja, de visszasétál az ágyhoz, ahol helyet foglal. Majd Kolos megmondja, mit csináljon és ő csendben fogja tűrni, mintha csak egy vadidegen gyógyító végezné a munkát.
- Este azért átjössz? - csendesen teszi fel a kérdést, bár sejti, hogy ezek után negatív választ fog kapni. Valószínűleg kelleni fog egy-két nap a fiúnak, hogy megbékéljen a helyzettel. Ha nem több. Myra nem fogja otthagyni a Mennydörgőket, túl jónak érzi magát hozzá, hogy kiálljon a pálya szélére, vagy cserejátékos legyen.

Adrian
pulcsink is van

A legjobbakkal is előfordul, hogy egy sima gyakorló edzésen elesnek a saját lábukban és három bukfencet követően a teljes szégyenben elmerülve fetrengenek a földön, karjukat és egyéb végtagjaikat fájlalva.
Tegnap az a tequilázás nem kellett volna. Pont erre gondolt a fűben fekve, a felhőket nézve. Vajon vihar lesz? Jól esne az eső. Jéghideg, átláthatatlan, amiben a világ egy kis időre megáll, amiben kijózanodhat
Új feladatot kapott a szüleitől; saját maga szerezhet partnert a közeledő bálra. Az elején még legyintett rá, aztán ahogy kettőt pislogott és eltelt egy hét, majd kettő, rá kellett jönnie; ez nem annyira egyszerű.
Most, hogy a fűben fekszik és a karját öleli hasához, mint a mesékben a villanykörte, úgy villan fel Myrában az ötlet.
A kéznél levő gyógyító elől eltűnve megcélozta az ispotályt, ahol most már néhány perce ücsörög a vizsgálóágyon Mr., jobban mondva Dr. Blackre várva. Ki is lehetne jobb partner annál, mint aki az első báljába is elvitte?
Lábát lengeti az ágyon, ajkait sóhaj hagyja el. Mindkettejük élete besűrűsödött annyira, hogy már idejét sem tudja, mikor találkoztak utoljára. Tessék, egy aprócska sérülés kellett hozzá, hogy ismét találkozzanak.
Ennek örömére fejét a belépő férfi felé fordítja és kislányos mosollyal, máris kérlelő kiskutya szemekkel néz rá. Ennek csak nem tud ellenállni, ugye?
- Dr. Black, booorzasztóan fáj!

Adrian
pulcsink is van

Nem tudja, mikor lett Adrian ennyire rideg és szemét, de most már egészen máshogy látja az ötletet. Rá kell jönnie, nem véletlenül nem találkoztak hosszú időn keresztül, talán nem is kell a jövőben sem.
- Merlinre, Black, tökön rúgtak, hogy ekkora seggfej vagy? - fintorogva néz a másikra, majd az ölében pihenő kezére mutat. Ha tudta volna, hogy ilyen fogadtatásban lesz része, biztosan mással nézette volna meg a sérült végtagját. - Ficam, vagy ilyesmi, nem viccből ücsörgök itt. Meg beszélni is akartam veled, amíg rendbe hozod.
Nem kertel, de a továbbiakban sem fog. Ellátás nélkül viszont nem távozik, a kérdés feltevése nélkül inkább. Valószínűleg egyedül is jobb lenne, mint egy citrommal az oldalán végigmosolyogni egy estét.
- Most komolyan, mi bajod? - sóhajt fel azt az embert nézve, aki az első szerelme volt, most meg mintha Myra megölte volna a kiskutyáját, vagy ilyesmi.