36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. május 1. 13:48 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


Sosem rossz dolog tudni, hogy mik a díjai annak, ha akarsz valamit. Én is így élek, ezért is tudtam, mi lesz, ha végre utolérem a bátyám, aki b.szik bele a nagyvilágba, mikor rólam van szó. De bizonyosan az én hibám, röhejes. Ahogy felnevetek, a cigi egészen a torkom karcolja és a füst is szétterjeng az arcom körül, de ez mit sem érdekel. A póráz a kezemben megfeszül és keresni kezdem a végén lépdelő ebet, aki befékezett egy fánál. Hasonlóan téve lassítok és állok meg, ahogy végre megcsörren az értesítéshangom. Egy címmel és egy névvel. Őt keresd. Mintha fogyatékos lennék bejutni bárhova, ahova akarok. Azt mondja, jövök egy szívességgel, már majdnem meghatódtam. Lepillantottam erre a csodára és le is guggoltam hozzá, ahogy gyorsan fejben próbáltam összerakni az ajkaimmal szorítva a cigiszálat, hogy merre tovább, végül arra jutottam, hogy Iván pont kapóra jön így rácsörögtem és a kutyát nála hagyva indultam be.
Az ispotályról sok dolgot mondanék, de a készségesség nem éppen az erényük, szóval bedobtam a vezetéknevem és megmondtam kit keresek, ezért eljutottam oda, ahova indultam. Gondoltam én, de ez a folyosó inkább nyomasztó volt és üres, mint informatív és válaszadó. Aztán az egyik Javas a hátsó, harmadik ajtóra bökött, én is így tettem a fejemmel biztosítást kérve, majd be is nyitottam rajta, lesz, ami lesz alapon.
Egyáltalán itt kéne lennem? Valószínűleg nem, de az utolsó ember, akinek joga vagy lehetősége lenne engem felelősségre vonni, nos, fogalma sincs merre járok vagy mit csinálok. Én viszont ide akartam jönni. Nem a VIP pass árát akarom behajtani.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 1. 15:29 | Link


május 4 | 420-as szoba  

És már két napja vagyok itt. Kellemetlen, a tekintetem az órára szegezem. Úgy volt, hogy tegnap hazamehetnek, de miután lehánytam a vizites orvost és a kezem még mindig gyógyulási fázisban volt, kaptam egy szolid nemet arra, hogy beváltsam a vip-passom. Csak reménykedem, hogy nem csináltak ebből semmilyen ügyet.
Az evés gondolata is elriaszt, miután a bögre tegnapelőtt atomjaira hullott az ujjaim között és még csak megmagyarázni sem tudtam. Azt hiszik, dühkezelési gondjaim vannak. Három oldal szakadt ki eddig a könyvemből, mikor lapozni szerettem volna. Inkább be is csukom, még mindig kissé remegve. Ekkor nyílik az ajtó, én meg azonnal felkapom a fejemet, nincs itt semmi látnivaló. Szipogok is egy nagyobbat. Aztán meglátom ki is jött meg és szó szerint tátva marad a szám. Aztán ráveszem magam, hogy becsukjam és megköszörülöm a torkom, a kezem a kötésre csúsztatva a karomon. A kulcscsontomon is díszeleg még pár kötés, meg az államon, elmondásuk szerint az arcomon lévő pár pötty már nagy részben rendbe jött.
- Ez nem a backstage, szupersztár. Rossz ajtó - rázom meg a fejem, majd az ajkamba harapok. Elidőzik rajta a tekintetem kicsit, miközben a kék tincseket kicsit odébb túrom
- Mit keresel itt, Igor?
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 2. 00:36
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. május 2. 19:54 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


Még éreztem a kellemesen kesernyés és mentolos utóízét a cigarettának, ahogy beléptem a helyre. A torkom megköszörülve vágtam zsebre a kezem és nem igazán törődve kérdésekkel vagy furcsálló tekintetekkel megkerestem az emberem, majd neki hála a folyosóm és szobám. Amire most szükségem volt. Nem különösebben vagyok aggodalmas vagy izgulós alkat, de talán némi ideg volt bennem, az öklömben éreztem, ahogy összeszorult a zsebemben, mikor felvont szemöldökkel néztem körbe a szobában, ahova benyitottam. Hát számítottam én dolgokra, de azt hiszem nem erre.
- Ritka szarul áll neked ez a fehér - jegyeztem meg az ágyneműre pillantva, de leginkább nehéz volt nem az arcát és a kezeit figyelni. Nem voltam egy takargatós típus, ha valami érdekelt elég nyílt figyelemmel álltam hozzá, és itt nem csak a látottakra kell gondolni, magával a nővel is így voltam. Ki érti ezt? Bence sem, de hajlandó volt segíteni, tuti kiderült, hogy rákos, vagy csak megint távol akar tudni magától valamiért. Újabb kérdéseket vet fel, de egy későbbi időpontra napolom, ahogy odarántok egy széket és leülök mellé.
- Unatkoztam és nem volt jobb dolgom - forgattam meg a szemem, hogy aztán a térdeimre könyökölve az állam alatt összefűzött tenyereimre ereszkedve figyeljem őt. - Kitalálom, megfogta a segged kísérletezés közben, aztán bumm - imitáltam is a hangot, de valahogy sejtettem, hogy közel sem erről lehet szó, mindenesetre kicsit nehézkesen nyeltem egyet tartva a mosolyom, ez az egyik védjegyem.
- Eltűnt a kedvenc rajongóm, nyilván megnéztem, miért.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 3. 02:20 | Link


május 4 | 420-as szoba  

Az ember épp csak egy pillanatra engedi el magát és fekszik sáv alá, erre már elő is kerül a környék legszebb orosz bűnözője. Így pihenjen el az ember! Kis híján a levegőt is elfelejtem venni, ahogy a tekintetem a férfira terelem. Miért néz ki most is ilyen veszettül jól?
- Ez a fehér mindenkinek szarul áll - döntöm oldalra a fejemet kissé, leeresztve a könyvet az ágy mellé és tompa puffanással dobom a földre. Jobban járt így, még erre sem tudok rendesen vigyázni. Rémes. - De akkor ezt most értsem úgy, hogy nem veted rám magad? Szomorú.
Látom, hogy figyel, az arcom, a kezeim, pedig annyira nem vészes a dolog... Gondolom. Remélem. Nem engednek rendesen tükörhöz, gondolom hátha azt is összeb.szom. Egy széket mellém húzva ül le, én pedig csak figyelem csendesen, leginkább azt, hogy a felsője nincs betűrve és idegesnek is látszik.
- Hízelgő - forgatom meg a szemeim, de csak felsóhajtok kicsit, felhúzva a térdeim és a hátam a párnáknak vetem. Az egyik kezemmel a másikra fogok, ahol éppen nem fedi semmi, de egyből fel is szisszenek, szinte látom előre, hogy be fog lilulni. - Bárcsak. Akkor valami élvezetes is lett volna benne, de ez csak egy nő volt, egy idióta, akivel egybe osztottak be, én meg próbáltam közbelépni mielőtt kilövi az egész labort az űrbe. Elvileg mindenki más jól van, szóval... Asszem megérte.
Más kérdés, hogy ha az elején jobban figyelek rá, lehet, hogy erre sincs szükség, de azóta sem tudom, mi lenne a helyes és mi nem. Megint ökölnyire zsugorodik a gyomrom.
- "A KeDvEnC RaJoNgÓm". Most minden koncert után, amire nem megyek el, majd beállítasz, meghaltam-e? - nevetek fel kissé nehézkesen, de ahogy áll a szénám, lehet hamarabb ússza meg ezt az egészet, mint azt az ember gondolná.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 3. 02:22
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. május 13. 20:57 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


- Tévedsz, nekem még ez is jól áll. Volt egy bulink, ami után pontosan 52 db üvegszilánkot szedtek ki belőlem, és egy szál ilyen cuccban mászkáltam. Még így is jöttek képért - közöltem ezer wattos vigyorra, ügyelve rá, hogy kihagyjam, honnan is bűvészkedték ki. Inkább ne menjünk bele ilyen részletekbe, így még mielőtt esély lenne erre már lendültem is tovább, na nem a széken, csak a témán. A lábam járt, kényszeres vagyok, vagy a hely teszi, vagy a cigarettám hiánya, vagy ez az egész, nem volt a legf.szább látvány, de ugye nyilván nem üdülni jött, ezt levághattam volna Bence gyorsaságából is.
- A kint ácsorgó nővérke ettől nálad is szomorúbb lett, miután nem őt hívtam be, hanem én akartam bejönni ide - biggyesztettem le az ajkaim, hogy végül a kiskutyafejet mellőzve eltúrjam a hajam a jó irányba aztán megköszörülve a torkom próbáltam kevésbé feltűnően bámulni. Persze elméleti síkon dobálóztam vele, mi is lehet a baja, de egyébként érdekelt is. Bármekkora seggfejnek gondolnak is, vannak, akik tényleg érdekelnek. Bár kicsit zavaró Bence hangsúlya ami a fülemben visszhangzik a látom pár éve elhagytad, hogy jobb így. - Beszarás, nem tudtam, hogy világmegmentővel van dolgom. És ilyen tapadós bodyd is lesz? Latex a voksom. Köpeny párti vagy vagy inkább ellenző? Külsőben lehagynád a Csodanőt, de mi is az erőd?
Talán lelkesebbre sikerültem, mint az emberiség szerint ilyen helyzetben illene, de amit ők nem tudnak, hogy belőlem ezt hozza ki az adrenalin is. Megnő a szám a szokásoshoz képest is, és a feszkósabb szituk is. Ez meg... hát, valami. Valamilyen biztos.
- Értékelnéd? Attól függ - vágtam elgondolkodó fejet és teljesen figyelmen kívül hagytam a kiemelését. A fejem megcsóválása hitetlenül volt minden, amit erre nyújthattam még vigyorogtam is rá, bár azért az, hogy saját magának se volt kellemes itt lenni magával még belőlem is kihozott egy-egy grimaszt. - Azért minden oké, kis szivárvány?
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 14. 00:07 | Link


május 4 | 420-as szoba  

Kénytelen vagyok kicsit elmosolyodni, még ha fáradtan is teszem, mert tényleg nem tett jót nekem ez az utóbbi pár nap. Megingatom a fejemet, majd látványosan jóóóól végigmérem, elképzelem abban a fehér cuccban.
- Nem akarom tudni, mit csináltál - rázom meg a fejemet rosszallóan, mert meg tudom érteni a kép kérőket. Ez is olyan egyedi látvány, amit ritkán tudnak rajongók begyűjteni. Szerencsére.
Látszik rajta, hogy ideges, így csak a szekrényem felé intek a fejemmel pár pillanatra.
- Ha szeretnél valamit... van egy rakás édességem meg pár dobozos üccsi - jegyzem meg, kihagyva a körülményt, hogy sikerült eltörnöm a csokiautomatát a váróban éjszaka, ezért vagy harminc darab kitkat van a szekrényben. Egyik-másik kicsit ugyan megpréselve, de ugye az részletkérdés. Nem a milyenség, a gesztus számít.
- Pláne. Ezek után lehet véletlen lecsapolja az összes vérem, mintavétel címen - horkanok fel, bár van bennem egy komolyabb félsz, hogy a nő majd eltesz az útból, eddig sem volt velem túl bizakodó, most már azt hiszem ennyire sem lesz majd az. Inkább felvezetem a problémámat, hogy mégis mi történt, mert ugyan, ennek semmi köze ahhoz, hogy prűd lány lennék, akit még megfogdosni sem lehet kicsit. Kicsit el is nevetem magam a reakcióján, bevágva magam valami hősös pózba. - Nem minden szuperhős visel maszkot. Persze, olyan fekete, szögecses rögtön. És természetesen elleni, a köpenyre rálépnek, beakad, megrángatják, nem jó semmire. Szupererős vagyok. Mint a hulk.
És mindezt rezzenéstelen arccal közlöm, mert akármennyire is szeretném, hogy vicc legyen, a jelek nem erről tanúskodnak. Vagy ez egy megrendezett jelenet, akkor viszont a k.rva anyját annak, aki ebbe ennyi energiát és időt ölt.
- Nem... nem tudom. Lehet - vonom meg a vállamat, majd kicsit feljebb húzom a térdeimet, végighúzva a kezem a lábamon. Csak próbálok hozzáérni anélkül, hogy kárt tennék bármiben is, de nem tudom mennyire sikeres ez. A kérdésre hezitálok pár pillanatot, majd a falba vágott mélyedésre pillantok, ahol az öklöm bevitte a burkolatot. Nagyot nyelek, majd megrázom a fejemet, nem nézve rá. - Nem. Nem vagyok oké. Még mindig előttem van az egész és bármihez is érek hozzá, atomjaira esik. Ez lehetne epik egy könyvben vagy képregényben, de ez itt és most, velem történik.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. május 22. 15:32 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


De akarod, amiben szinte elég biztos vagyok mindenkinél, aki ezt valaha hallotta, de nem firtatja, én sem és mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott életet élhet tovább. Elég bár elképzelés, amúgy meg tényleg jól néztem ki abban a cuccban! De közel sem ez kötötte le éppen a figyelmem vagy úgy minden belém szorult jó érzést. Nem volt a közeg, a tény, hogy bent kell lennie se szívderítő. Ha valamit tudok az egészségügyről, az az, hogy kb. mindennel hazareptetnek, nincs rám szükség. Ő mégis itt van.
- Rendes vagy, de nem enni jöttem - jegyeztem meg, nem mintha ezzel a lendülettel ne nyitottam volna ki és röhögtem volna fel a mennyiségen, majd kivettem egy kit kat-et. Ingyen cuccot sosem hagyunk veszni. - Maradjak még vért vesz?
Nem mintha értenék hozzá, nem mintha közöm kéne legyen, de talán akkor nem meri?! Nem tudom, nem ismerem a nőket ennyire és reméltem sosem kell hasonlót látnom. Mármint annyi mindig volt bennem, hogy se átfedésekről, se váltásokról nem csipogtam, sosem találkoztak úgy, hogy még közöm lett volna bármelyikhez. Így volt kivitelezhető a teljes életem.
- Mesélhetnél még erről a szegecses dologról - meresztettem rá telivigyorral a kiskutya szemeket, ahogy az ágya szélére könyököltem és az állam a tenyerembe ékeltem. Már majdnem úgy viselkedtem, mint tiniként, ha jött a sztorik izgalmas része. Én sem vagyok köpenyes típus, az orvosokat sem értem sokszor, egyik majd jól besz.pja, aztán leshet.
- Hulk? - kérdeztem kicsit felvonva végül a szemöldököm, gondolom okkal emelte őt ki. Van elég köpenytelen, meg nő is, akit felhozhatna. - A lehet is egy válasz - mosolyogtam rá kicsit eltűrve a haját, láttam én is mennyire nem oké semmi, de nem vagyok gondolatolvasó, meg semmi olyan, akit felvilágosítottak volna, ha kérdez odakint. Így is többet tudtam, azt se magamtól. De még van egy kotnyeles rokonom, minden megoltható, igaz?
- Atomjaira? Mármint a varázserőd nem oké? - néztem kicsit értetlenül rá, aztán csak egy nagyobb sóhajjal az ágya szélére dobtam le magam az állára fogva finoman és magam felé fordítva, ha már amúgy éppen nem volt benne nagy ereje, hogy felém nézzen és ne minden mást. - Segítenek itt, vagy csak vagy?
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. május 22. 16:11 | Link


május 4 | 420-as szoba  

Nem faggatom a sztoriról, csak csendesen tudjuk mind a ketten, hogy érdekel a sztori. Ilyesmit nem dobsz be csak úgy, aztán veszik bele a társalgás fonalába. Én mégis engedem, miközben kicsit jobban a párnába fúrom magam, le sem véve róla a pillantásomat.
- Mit nevetsz? Nehéz éjszakám volt - közlöm rezzenéstelen arccal, aztán egy egész kicsit mégis elnevetem magam, figyelve, ahogyan kivesz egy csomagocskát a szekrényből, majd gondosan visszacsukom, biztos, ami tuti. Nem kell hogy a nővérek elvigyék. - Maradhatnál még kicsit.
El tudtam volna viselni, ha nem megy sehová, egyedül közel voltam hozzá, hogy megőrüljek. Nem vagyok az a fajta, aki túlságosan sok időt tölt magában, nem erre lettem megalkotva.
- A fekete a kedvencem belőle, tuti olyan lesz - közlöm, széles vigyorral, aztán kicsit el is nevetem magam az arca láttán. Tényleg kicsit olyan túl lelkes forma volt, szóval elgyűrtem a párnám az útból, őt figyelve. - Majd ha kikeveredek egyszer innen, kiöltözöm neked, hm?
Komoly felajánlás, még ha szórakozottan teszem is meg, szeretem, milyen szépen tud nézni az emberre, mikor éppen nem egy nagy, zöld szörnyhöz hasonlítja magát.
-Ahha. Szerinted azt a sok csokit én mind kifizettem? Ugyan! - horkanok fel, majd a karjaimra pillantok. A kötésen már nem látszik, hogy meg volt cincálva, mert cserélték reggel, megint csini és friss. - Megspóroltam több évnyi kondibérletet. Milyen válasz?
És hozzámér, gyengéden, én pedig csak bámulok fel rá, szinte kétségbeesetten, de hálásan.
- Nem... a varázserőmnek semmi baja. Gondolom. Nem tudom, nem nyúltam a pálcámhoz egy ideje - bámulom az ágykeretet, mielőtt még a keze az államra csúszna, én pedig nekidöntöm kicsit a fejem. - Nem emiatt vagyok itt, csak... az égések miatt. Duh, várj, megmutatom...
Azzal felülök, kicsit odébb is csúszok az ágyon, majd a fém fejtámlára mutatok, hogy semmi baja, mielőtt rátenném a kacsóm. Aztán elkezdem összeszorítani az ujjaim minden megerőltetés nélkül, míg egy egész szép lenyomata nem marad rajta a kezemről.
- Nem igazán tudom kontrollálni - nézek vissza elborzadva Igorra, mielőtt megingatnám a fejem. A lábaimra ülve döntöm a fejem a vállának, a kezeim az ölembe ejtve. Nem tudom mi lesz velem.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. június 10. 14:27 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


- Azt látom, pedig eddig azt hittem én tudok csak nőket ennyire kimeríteni - tény, ami tény, nem úgy nézett ki mint aki a legjobb passzában van, és a kipihentség hiánya azt hiszem huszadrangú lehetett. Még nem tudtam mindent, de ahhoz eleget, hogy semmi nem fényes annyira, mint kellene. Bencének már az is sok volt, hogy képes voltam a lakásához menni, mert a telefont b.szott felvenni nekem. Minek azt, ugye?
- Bem tebeztem mebi - közöltem éppen letolva az arcomon a csoki felét. Még jó hogy nem enni jöttem meg éhes sem vagyok, mint úgy általában. Nem i fontos. És még a kijelentést is úgy tettem, mintha tök normális lenne, holott be kellett volna én is lássam, hogy ehhez a jogom igen kevés lenne egyedül eldönteni, de végül csak felnéztem rá a csokiból. Pláne a szerelését hallva, hazudnék, ha azt mondanám nincs előttem már bármelyik szerelésben, amit csak össze tudtam fejben legózni, és ode vinném... körre is meg koncertre. Mindegy is, jobban járunk, ha a reakciót nem követi éppen akció.
- Behajtom. És a feketét én is kedvelem, elég badass az egész. Bár én a ruha hiányát is - nevettem el magam. Nem sok beöltözős cucc élte túl egyben a kezeim alatt, ha nagyon jó lett. Nem vagyok a vigyázós fajta, de még a legkockábbak is meg szokták bocsátani. A személyes varázsom lehet ez.
- Nem tudtam, hogy másodállásban csokitolvaj vagy, de ha szólsz hoztam volna - mosolyogtam rá, mert ezt kivételesen még komolyan is gondoltam. Nem a világ vége egy csomag csokoládé. Nem is az eleje, bár ezzel több haver is vitatkozna.
- Arra, hogy maradja, Ms. Hulk - billent a fejem oldalra, már majdnem mint egy kölyökkutya, csak rám általában nem az van írva, hogy vigyél haza, hanem, hogy gyere velem haza. Más kérdés.
Nem is teljesen tudatosan talán simítottam végig a hüvelykujjammal párszor az arcbőrén, aztán kicsit meg is álltam, ahogy felém billent a feje, de nem húztam el a kezem, azt hiszem én is érzékeltem, mennyire szar lehet itt lenni egyedül és tényleg nem nézett ki nagy látogatói körrel. Nem azt mondta Bence van valami testvére? Az korrekt. - Mit? - vontam fel a szemöldököm, aztán hagytam, hogy elmozduljon én meg csak támaszkodtam az ágyon és vártam, mi is történik. Aztán ott volt, mint valami ropit, úgy fogott a vasrészre, én meg pislogás nélkül meredtem a keze helyére.
- Kezdem komolyan venni a "ne érj hozzám, mert baj lesz" női szövegeket - rendesen felszisszentem. Van, amit nem szívesen adnék ilyen kezekbe, lássuk be. Végül felültem az ágyon hozzá közelebb, aztán kicsit tétován de átkaroltam,a hogy felém dőlt. - Fel a fejjel, kis szivárvány. Meddig leszel bent, nem tudni?
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. június 10. 16:40 | Link


május 4 | 420-as szoba  

- Sajnálom, ha kiábrándítottalak - húzom el a számat, nem terveztem én csóri pasit elkeseríteni, hogy bizony vannak nők, akik nem tőle merülnek ki és hogy a globális felmelegedés sem azért téma, "cuz he's so hot".
Nem sűrűn szoktam embereket ara kérni, hogy maradjanak, általában elérem, hogy tőlem tegyék ugyanezt... de most egyszerűen nem ment, a nővérektől eltekintve napok óta egyedül vagyok, ezzel a nagy rakás szarral, ami a életem és még lehet felkötöm magam az ágy lábára, ha túl sokat maradok egyedül.
- Megnyugtató. - Mert tényleg az, még ha más most fel is háborodna, mert mit képzel, hogy ezt csak úgy eldönti, a megkérdezésem nélkül. Nem tudom, hogy jutunk a latexcuccok kitárgyalásáig, de csak sikerül, ott vagyunk, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Nekem az egyetlen gondom vele, hogy most fel se tudnám venni, anélkül, hogy elszabnám.
- Ez alatt a kórházi szar alatt nincs rajtam semmi. Nagyon fura - állapítom meg rezzenéstelen arccal, a takarót lejjebb tolva kicsit, így éppen kivillan a combom, de elég nyilvánvaló, hogy a nadrág az csak úgy... elmaradt.
- A helyzet szülte, én sem tudtam, hogy az leszek. Csak elnyelte az aprómat, én meg rávágtam dühömben... hiba volt. Amúgy sem tudtam, hogy tervezel jönni - bólogattam párat, mert az üveg az úgy fröccsent be rajta, mintha ott sem lett volna, a kezemet azóta már helyrehozták, ez persze nem jelenti azt, hogy elpusztíthatatlan lennék.
Jól esik az érintése, a tény, hogy itt van, mikor lehetne máshol is, biztosan akadna annál fontosabb dolga is, mint hogy itt dekkol és mered egy emberi roncshalmazra. Mert kétségkívül valami nincs rendben velem, ezt pedig modellezem is, az ujjaim az ágykeretbe préselve, mielőtt visszaülök a seggemre.
- Én nem bántok senkit - vonom meg a vállam. Sokkal inkább mások bántanak engem, ez már nem annyira részletkérdés. Mert hallom a szisszenést, de nem tudok mit tenni, most éppen ez is a részem.
- Fogalmam sincs. Míg ki nem engednek - dőlök neki kicsit, de nem esem túlzásokba, csak hagyom, hogy átöleljen. Ettől egy kicsit jobban érzem magam, még ha nem is sokkal. - Szóval remélem nem sokáig, ha a húgomon múlik, lehet, hogy elpusztul csóró malac.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. június 12. 17:00 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


Kiábrándulás? Aligha. De a grimaszt látva legalább érzékeltem, hogy annyira nem fos a helyzet, hogy ne lehessen valamerre kimozdítani. Nem lenne túl szívderítő látvány egy semmilen kedvvel rendelkező Sellő, nah? Valahogy úgy, maradjunk is ennyiben.
- Kéretlen, a szó amit keresel - tettem hozzá pofátlan vigyorral az arcomon, ettől még ha máshogy gondolná, vagy próbálná gondolni, akkor sem érdekelne. Nyilván nem jövök ide két percért, akkor sem, ha csak ennyi érdekelt volna. Arról, hogy él még egyébként máshogy is tájékozódhatok. Meg a halálrovatot is átforgathatom az újságban ha arról van szó. De nem vagyok egy újságos faszi.
- Én nem akarlak megbántani - emeltem is fel a kezeim a tenyereim felé fordítva, hogy aztán nevetve folytassam - de nem mintha a bulicuccaid alatt többet hordanál.
Az biztos, hogy a vigyorom sokan megirigyelték volna, a tekintetem pedig minden leplezett vagy illendőséget hordozást mellőzve vonult végig a lábain, hogy végül csak felnézzek megint rá. A latexet se felejtettem el, meg a tényt, hogy megígérte, nem mindent feledek könnyen, ebben kiegyezhetünk az univerzummal.
- Kártérítést reméljük nem kér és fel sem jelent testi sértésért - mert megtehetné, biztos van valami automaták lelkét védő jogszervezet is, azt is tudom, kit kéne erről megkérdezni, de ez nem fog megtörténni. Se ma, se máskor, eleve tudom, hogy a következő alkalommal ez a szívesség is mennyire fel lenne emlegetve, így inkább úgy teszek, mint aki nem vett tudomást róla, hogy Bence semmiben nem segít ingyen, ha nem akar. Nem érzi magát a családban sem Máltai Szeretetszolgálatnak.
- Tudom - azaz elhiszem, de ez sokkal jobban hangzott talán most, mert láttam, éreztem rajta, hogy nincs békében a történtekkel, és el sem várná tőle senki szerintem. Egyedül volt vele, ami szarabb, mint úgy a probléma önmagában. Aztán mire bármit mondtunk volna csak ott volt, félig a karjaim között és csak néztem le rá srégen.
- Csinálnak is valamit, vagy csak betettek, hogy majd lesz valami? - vontam fel a szemöldököm, mert már ez sem lepne meg. - Malac?!
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. július 31. 15:36 | Link


május 4 | 420-as szoba  

- Nem, a fordítóketyere szerint nem - rázom meg a fejem, mert amit mond, nem az, amit én kerestem eddig. Nem is stresszelem magam rajta, helyette csak felszusszanok, az ágyam piszkálgatva kicsit. - Öh... majd ha egyszer lesz időd... segítenél? Kezdem kicsit unni, hogy itt lakom, de nem sokat értek a nyelvből e nélkül.
Normál esetben biztosan sokkal kihívóbban és pofátlanabbul kérem meg rá, hogy adjon már nekem nyelv-leckéket, de most nem itt tartunk, egyszerűen csak végignyalom az ajkaim és tovább figyelem, ahogy az ágy mellett ül. Szeretem a tetoválásait nézni, a haját, az arcát, szép ember.
- Oh az csak neked szól, de ezt most látják a nővérek is - nevetem el magam, hangosan, ami azért kellemes meglepetés még a számomra is, hiszen... nem volt jó kedvem a napokban, nem volt miért, leginkább csak féltem attól, hogy mi történik velem, körülöttem, mit tehetek, ha nem figyelek eléggé.
Ahogy a tekintete végigszánkázik a combomon, kicsit meg is nyalom az ajkaim, közelebb csúszok hozzá, talán most a kezét a lábamra is húznám, ha nem félnék tőle, hogy kárt okozok benne. Én. Igorban. Ez egyszerre abszurdul nevetséges és elkeserítő.
- Remélem, hogy nem, nincs ügyvédem - húzom el a számat. Nem akartam én azt az automatát bántani, ő nem ártott nekem, azon túl, hogy létezik. Rosszkor volt rossz helyen, ha most Japánban lenne két falu közt félúton, még most is élne.
Hozzá bújok, közel, a fejem a vállába fúrva, nem akarom, hogy elengedjen, vagy bárhová menjen, csak hogy itt maradjon és beszéljen. Mindegy, miről.
- Az égéseim kezelgetik, már egész jól állnak - sóhajtottam, az orrom kissé a nyakának érintve, a leheletem a bőrét érte, míg a kezeim csak az ölembe téve pihentettem.
- Uh... igen. Ro hozott haza egy minimalacot a koliba, hogy meg akarja tartani. Elvileg az övé, de nem szívesen hagyom vele kettesben, szerintem előbb-utóbb elpatkol.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. augusztus 22. 19:54 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


Nevettem, mert édes volt a nő a maga módján, még mikor vicsorgott és próbálta is titkolni. Emlékszem-e bármire? Nem, de most már nem elsőre futok bele, hol direkt, hol nem, és láttam, hogy milyen. Azt hiszem ezért is fedeztem fel rajta még én is az aggodalmat? Talán az, de nem vagyok én ennek a szakértője, ezt másra osztották a családban. Nem, nem rád kedves Ben.
- Megbeszéljük később az óradíjam, amúgy is tanár vagyok - vontam a vállamon, mintha ilyen egyszerű lenne. Bár a területem nem a nyelvészet, van amihez elég az érzék. Még egy féloldalas vigyort is villantottam rá, de kénytelen voltam a következőekben leginkább nevetni. Mert a hely tragikus, az eset még inkább, azt nem vitatnám el magamtól, hogy elvesztettem mi fura neki ebben. Nekem nyilván az volt. Általában hordok gatyát legalább.
- Csak nekem? - szaladt fel a szemöldököm, de meglepően, semmi egyéb nem ült az arcomon. Persze, értem én, láttam már elég nőt - minden formában - de főleg koncerteken, és tisztában vagyok, hogy ilyenkor van a groupie kód. Ennek ellenére tőle ez még kicsit új volt így kimondva. Vagy eddig nem fogtam fel. Ez a valószínűbb. - Iván meg Isti rohadt csalódottak lesznek - biggyesztettem le a szájam, mintha érdekelnének. De bocs tesák, nem.
Az ügyvéd dologra csak serényen bólogattam, de nem teszek kézenfekvő felajánlásokat, továbbra sem hiszek benne, hogy Bencében él a családtámogatási program ezen verziója. Vagy sosem volt, vagy jól titkolja.
Lassan karoltam át, és a mondottak ellenére a problémájáról ugyan olyan kedvesen, mintha ő lenne a törékeny. Pedig felfogtam, hogy ez most fordított nagyjából.
- Ezt jó hallani - legalább működnek is, nem mintha ettől még nagy bizodalmam lenne bennük. Aztán itt voltunk, esküszöm azt hittem a fordítós dolga tévedt el, pedig bármilyen abszurdnak hangzott, újra és újra előkerült. - Már olyan, aki a reggeli tojásom mellé jár szeletben megsütve? - néztem kétkedően. Jó lehetnék kedvesebb, de na.
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. augusztus 23. 01:42 | Link


május 4 | 420-as szoba  


- Tudom. Már ki is fejtettem egyszer, mennyire szimpatizáns vagyok a tanárokkal - bólintok magam elé. Az agyam nem szita, csak vannak helyzetek és alkalmak, mikor szelektíven működik. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyire érdekel valami, vagy sem, csak hogy mennyire volt pozitív vagy negatív a nap, mennyire voltam magamnál.
Végigpillantok a kivillanó combomon, nem ártana kicsit menni és lebarnulni, de erre nem a kórház a legjobb hely, pláne nem, mikor hajkurásznak a nővérek. Ettől még persze, egy gyors reggeli napfürdő a tetőn talán bele is férhetne.
- Menten megsajnálom őket, várj. Majd veszek fel latexot Ivánnak, meg valami csipkét Istinek. Csak megvigasztalódnak - forgatom meg a szemeim, nem hiszem, hogy ezzel különösebb reakciót váltanék ki belőle. Mert hát úgy kimondottan... nem volt köztünk semmi, csak járogattam a koncertjeire néha, meg elmentünk erre-arra.
Az ügyvédes dolog miatt nem nevet ki, csak bólogat pár sort, ami meglehetősen fura is, de nem teszem végül szóvá.
Jól esik, ahogyan átkarolt, szinte már gyengéden, a fejem a vállának is döntöm. Az ajkam egyszer-kétszer ér a bőréhez, mielőtt apró csókot nyomnék a füle tövébe, egész halványan elmosolyodva.
- Már látom is, ahogy az asztalra csapsz - nevetek fel csendesen, mielőtt még egy egészen kicsit közelebb csúsznék hozzá. Mélyen szívom be az illatát, jól esik, hogy itt van, egyszerűen csodás. - Hát, nem, ilyen nagyon mini kis élő furaság. De igazából mindegy, nem fontos, csak... szeretnék már kikerülni innen. Lassan begolyózok itt. Eltereled a figyelmem kicsit?
Még meg is vonogatom a szemöldökömet, mielőtt újabb apró csókot nyomnék a nyakába. Csak piszkálom, természetesen.
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. szeptember 2. 19:09 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


Nem tudtam sokáig úgy tenni, mint aki közömbös a témában így sikerült elnevetnem magam, de ebben semmi olyan nem volt, amit pozitívan kellett volna értékelnem, nem? Fogalmam sincs. Ettől még nem a memóriáját teszteltem, csak szerettem volna tudatni, ha komolyan gondolja akár ezt, akár mást, én nagyon szívesen vágok vele bele ebbe.
- Túl sok és túl kevés - préseltem össze az ajkaim, igazából tudom, hogy mindkettőből van az a mennyiség, ami megfelel a kitételnek, de még előbbi embert jól ismerem a semmi a legtöbb, amit díjaz néha, utóbbi meg nagyon tud dögleni egy bombába vágott nő után, nem feltétlen bikiniért, így ez egy jó tanács tőlem neki, ha másnak nem is tennék ilyet. Valljuk be, neki se, de kezeljük úgy, mintha viccelt volna. Ajánlom? Nem volt még ehhez szerencséje hiába a koncertek és a találkozások, sebaj, nem is fontos ez neki, tudom én.
- Kételkedsz itt, kételkedsz - ingattam meg a fejem egész lelombozottan meredve rá, majdnem sértett és elhagyott kutya módján meresztettem rá a szemeim is, de most nem abban a pozícióban voltam, hogy kinek szarabb méregetésbe fogjunk. Nekem nyilván a napom alja az volt, hogy fel kellett hívnom Bencét. Ez nem vetekszik azzal, ha kvázi nem tudsz semmit tenni az ellen, ami veled történik. Sajnáltam, és ha tehetném segítenék neki, viszont egyelőre amire tőlem telt, az az átkarolásban kimerült, talán. ritkán csinálok ilyet, nem egy fétisem, hogy nőket pátyolgassak, de valahogy megborultam pár éve, és nézzetek rám. Itt vagyok.
- Összement a mosásban? -  a kérdésem halálosan komoly volt, persze érzékeltem, hogy beszélünk meg beszélünk, de csak szeretne túlesni egy újabb napon. Finoman cirógattam a vállát a kezemmel ahogy közelebb vontam, aztán a hajába csókoltam mielőtt lenéztem volna rá.
- Na, fel a fejjel, Kis Szivárvány, hát ki fog a M-mel csápolni nekem, ha idehalsz nekem unalomban, hm? - billentettem oldalra a fejem a kérdés közben. A nagyi marha csalódott lenne, ha egyedül tolná mint Mami, a partikirálynő.
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. szeptember 15. 13:51 | Link


május 4 | 420-as szoba  


- CH! Kénytelen lesek megkérdezni, mit preferálnak - tárom szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtem magam mellé. Nem akarok itt lenni, szeretnék hazamenni, talán még ezt az istenverte országot is elhagyni és ugyanaz a szürke kislány lenni, aki évekkel ezelőtt voltam. Csak egy pár pillanatra.
- Alaptulajdonságom. Megesik a legjobb családokban is, nem? - kérdezek vissza, kissé oldalra billentve a fejemet. Nem tetszik, amit az arcán látok, egyszerűen túl sok az életemben a negatív, ez már sok. Nagyot nyelve próbálom meg eltüntetni a torkomból a gombócot. Végül nem tudok mit tenni ellene, csak a karjaiba borulok, a fejem a vállának nyomva. Szeretném, ha ez az egész csak egy rossz álom lenne és felkelhetnék.
- Nem, szerintem a gyártási folyamatban baszódott el valami - rántok egyet a vállamon, mert hát Pedro eleve kicsi volt, nincs ebben semmi új, remélhetőleg ő ekkora is marad és nem nő egy ilyen nagy, több száz kilós állattá. Persze, az sem feltétlenül az én gondom lesz, mert legfeljebb átköltözök másik szobába.
- Biztos vagyok benne, hogy majd... megoldja, eddig is elég jól elbulizgatott, ahogy hallom - eresztek meg egy vérszegény mosolyt, de teljesen komolyan gondolom. Nem váltottam meg a világot, nem találtam fel a betadinet, csak koncertekre járok. Ettől a ponttól addig, míg Igor haza nem megy, csak próbálok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Hátha majd én is elhiszem. Talán. Azt hiszem egyre jobb vagyok ebben.

//  Love Love Love //
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek