A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

jasmine
csütörtök délelőtt

Mondjuk azt pontosan nem tudom, épp a Fővárosi blabla Ispotály hogy működik, de volt már szerencsém nem is egyszer hasonló wellness szállodákban vendégeskedni hosszabb-rövidebb ideig, habár egyikbe sem a saját lábamon tipegtem be, mert úgy esett, hogy pont mindig félájult állapotban voltam, és másoknak kellett vinniük. Csórók. Így én még életemben nem csekkoltam be ispotály recepcióján, vagy vártam ki a sorom a rendelők előtt, ahogy egyébként szokás - gondolom.
Hát, őszintén szólva most sem tervezem; a recepciótól jobbra, mint aki tudja is, merre megy, magabiztosan sétálgatok fel- és alá, bizonyos, random időközönként lustán felpillantgatva az utamba kerülő ajtókra, keresem a körzetembe tartozó - illetve hát, én tartozom az övébe - gyógyító nevét.
Azon egyébként, hogy megtalálom, még én is meglepődöm, és miután néhány hosszúra nyúló másodpercig szemezek az ajtóra szegezett névtáblával, felvont szemöldökkel oldalra pillantok, hátha lát valaki, és nem is kell csalódnom. Azt, hogy megtaláltam a kórtermet, mármint így tök magamtól, bizony végignézte valaki! Méghozzá a váró legszélső székén üldögélő idős, rendezetlen külsejű, igencsak hóbortosnak tűnő, botját reszkető kezei között szorongató boszorkány. Királyság! Most már tuti, hogy ha egy nap menni kell, hát ő azzal a tudattal fog távozni e világról, hogy a következő generáció rendben van. Megcsináltad, Jason. Büszke mosollyal emelem fel mutatóujjam, és intek az ajtó irányába, jelezve az idős hölgynek, hogy tényleg célom átlépni a küszöböt, majd elfordulva tőle ismét lenézek a névtáblára. Közben előkotrok egy gyűrött cetlit a farzsebemből. Jasmine A. Jhaveri. Helyben vagyunk.
Úriember lévén, természetesen kopogtatok, kettőt is, de azért nem esem túlzásba, így mielőtt még bármilyen választ is hallanék, lenyomom a kilincset, és kissé meghajolva, nehogy beverjem a homlokom, beljebb tolom az ajtót, és a kis résen bedugom a fejem.
- Csókolom! - suttogok, mintha véres műtétet zavarnék meg éppen. - Szabad? Jasmine... - az ajtórésben megjelenik a kutya szájából kiszedett, gyűrött pergamenlap is, amelyre hunyorogva pillantok le. - Izé... Jhhh - erősen próbálkozom a megfelelő kiejtéssel, és be kell valljam, szerintem abszolút jó vagyok. - Jhhhaverit keresem.
Vigyorogva nézek fel, bal szemöldököm lassan feljebb araszol. Bárki is legyen ez a nő, Jhaveri vagy sem, asszem nála maradok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748100#post748100][b]Jason Henry Payne - 2019.01.30. 22:40[/b][/url]

jasmine
csütörtök délelőtt

Mondjuk azt pontosan nem tudom, épp a Fővárosi blabla Ispotály hogy működik, de volt már szerencsém nem is egyszer hasonló wellness szállodákban vendégeskedni hosszabb-rövidebb ideig, habár egyikbe sem a saját lábamon tipegtem be, mert úgy esett, hogy pont mindig félájult állapotban voltam, és másoknak kellett vinniük. Csórók. Így én még életemben nem csekkoltam be ispotály recepcióján, vagy vártam ki a sorom a rendelők előtt, ahogy egyébként szokás - gondolom.
Hát, őszintén szólva most sem tervezem; a recepciótól jobbra, mint aki tudja is, merre megy, magabiztosan sétálgatok fel- és alá, bizonyos, random időközönként lustán felpillantgatva az utamba kerülő ajtókra, keresem a körzetembe tartozó - illetve hát, én tartozom az övébe - gyógyító nevét.
Azon egyébként, hogy megtalálom, még én is meglepődöm, és miután néhány hosszúra nyúló másodpercig szemezek az ajtóra szegezett névtáblával, felvont szemöldökkel oldalra pillantok, hátha lát valaki, és nem is kell csalódnom. Azt, hogy megtaláltam a kórtermet, mármint így tök magamtól, bizony végignézte valaki! Méghozzá a váró legszélső székén üldögélő idős, rendezetlen külsejű, igencsak hóbortosnak tűnő, botját reszkető kezei között szorongató boszorkány. Királyság! Most már tuti, hogy ha egy nap menni kell, hát ő azzal a tudattal fog távozni e világról, hogy a következő generáció rendben van. Megcsináltad, Jason. Büszke mosollyal emelem fel mutatóujjam, és intek az ajtó irányába, jelezve az idős hölgynek, hogy tényleg célom átlépni a küszöböt, majd elfordulva tőle ismét lenézek a névtáblára. Közben előkotrok egy gyűrött cetlit a farzsebemből. Jasmine A. Jhaveri. Helyben vagyunk.
Úriember lévén, természetesen kopogtatok, kettőt is, de azért nem esem túlzásba, így mielőtt még bármilyen választ is hallanék, lenyomom a kilincset, és kissé meghajolva, nehogy beverjem a homlokom, beljebb tolom az ajtót, és a kis résen bedugom a fejem.
- Csókolom! - suttogok, mintha véres műtétet zavarnék meg éppen. - Szabad? Jasmine... - az ajtórésben megjelenik a kutya szájából kiszedett, gyűrött pergamenlap is, amelyre hunyorogva pillantok le. - Izé... Jhhh - erősen próbálkozom a megfelelő kiejtéssel, és be kell valljam, szerintem abszolút jó vagyok. - Jhhhaverit keresem.
Vigyorogva nézek fel, bal szemöldököm lassan feljebb araszol. Bárki is legyen ez a nő, Jhaveri vagy sem, asszem nála maradok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748102#post748102][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.01.30. 23:10[/b][/url]

Lelkes voltam, az első perctől, de nem mondhatnám, hogy a legfelemelőbb része a gyakorlatnak, mikor orvosírnoknak néznek, és az egyetlen, amit tehetsz, hogy a kisrendelőben ülsz és a betegek napi adatait szeded kartonba, mert más nincs rá. Nem hinném, hogy valaha ilyen akarok lenni. Biztos megvan a varázsa annak, mikor már annyi mögötted az év, a tudás, a munka és a tisztelet, hogy megteheted, más dolgozzon a nevedben, mégis ha én is most valamit véletlen rosszul könyvelnék el, nem az én karrierem bánná. Bátor, inkább botor. Nem értem sokszor, hogy miért képesek ilyen könnyedén, főleg azok, akik erre felesküdtek játszani egy engedéllyel. Azzal a bizonyos papírral, amiért megdolgoztak - jó esetben - és keményen küzdöttek a létéért. Nekem ugye még egy hónapig hivatalosan nem él. Akkor azonban túlesek azon a bizonyos utolsó vizsgán. sosem gondoltam volna, hogy majd a doktor megnevezés nem azt fogja nekem jelenteni, mint másnak. Én nem örülök hogy vége, kicsit ijesztő, mintsem dicső. Egyedül, felelősséggel.
- Tes... - nem, még csak nem is tessék! Időm sincs rá, hogy feleljek, mert mire megemelném a fejecském, az ajtó nyikorogva nyílt el, és megláttam egy fejet én meg már a nevem próbálgatásánál hangos sóhajjal csuktam össze a füzetet és támaszkodva az asztallapon felkeltem. - Dzshá-vör - szótagoltam kellően elnyújtva, de ez nem az első volt ma és már nem is különösen lepett meg. Az első nevem elég angolos, ha úgy tetszik, így a legtöbben viszonylag elboldogulnak vele.
- Sikerült rátörni. Miben segíthetek, kedves...? - Annak ellenére, hogy nem különösebben ragadtatott el a szabadelvű önbeengedése őszinte mosollyal érdeklődtem meg, mi is a sürgősség oka. Elsétáltam az asztal elé, hogy aztán kezet nyújtsak neki, bár egyelőre még nem tudtam, kivel van dolgom. - A kopogási illemtanhoz rossz épület, de hárommal arrébb van egy költőkör ülésezési központ, talán náluk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748145#post748145][b]Jason Henry Payne - 2019.01.31. 14:37[/b][/url]

jasmine
csütörtök délelőtt

Míg a nő az asztal elé sétál, én behajtom magam mögött az ajtót, és közel lépve hozzá elfogadom a felém nyújtott kacsót. Áh, szóval valaki csillagos ötös illemtanból! Óvatosan rászorítok az ujjaira, közben az itt-ott szakadt és már foszlásnak indult - lehet, hogy egyszer már ki is mosott - fecnit gyorsan visszacsúsztatom a nadrágzsebembe. Nem mintha szégyellném, az életem tele van velük; a lakás falai, a hűtő ajtaja, még a mosdóban is találni egy-két emlékeztetőt, nehogy lemaradjak egy óráról, amit éppen én tartok, vagy Cody első szülinapjáról, ami... mikor is van? Meg... hova írtam fel?
- Jason Payne - segítek neki ragyogó mosollyal, és bár szívesen mondanék a nevem helyett valami mást - elég csak ránéznem, hogy eszembe jusson egy rakásnyi kellemes jelző, nem teszem. Ennyi kultúra még belém is szorult. - A betegbiztosításomon áll egy középső név is, de nem szükséges hangosan is kimondania.
Kevesen hívnak Henry-nek, még kevesebb ember az, akitől szó nélkül meg is tűröm. Például anyám, igen, na az ő szájából még a Henry is szeretettel cseng, és ott van Jeannie is, aki bárhogy is hívna, ugranék. Az első szavára.
- Milyen kedves, miss Dzshá-vör - épp úgy hangsúlyozom ki vezetéknevét, mint az előbb ő tette. A szemeim mosolyognak, miként Jasmine arcán legeltetem őket. A megjegyzésére gondolkodás nélkül felelek, számszélén szemtelen kis mosoly csillan. - Szerintem a Miss Europe Continental 2019 előválogatója sem itt kerül megrendezésre. Lehet rosszul értette a címet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748148#post748148][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.01.31. 15:19[/b][/url]

Micsoda ódivatú szokás, de még bennem van, hogy a tiszteletet megadni a másiknak nem ciki vagy káros, ezért is teszem meg, minden alkalommal a nyelvem éle ide vagy oda. A felé nyújtott kezem is ez, ahogy a tény, hogy inkább egyszerű megjegyzés volt a kopogás, mint bántás. Páran már ismerik ezt tőlem, ha még találkozunk ő is fogja, ha nem... nos, akkor sem veszett semmi, igaz?
- Mr. Payne, igen, veszélyes munkakör - mert ennyi rémlik a kis jegyzetből, amin az időpontra érkezőket jegyezzük. Megmosolyogtatott. Nem volt cinikus, sőt, még csak lenéző reakció se tőlem, valahol megértettem. Én sem használom a magamét, nincs helyzet, ami kiköveteli az aláíráson és a hivatalos okmányokon túl. Elfordulva toltam szét az irattornyot az asztalon és kihúztam alulról a harmadikat. Elő volt már készítve benne a kitöltendő lap és az eseti átiratkozás, valamint a nyilatkozat. Szeretek biztosra menni. A fejemmel az egyik szék felé intettem, mert ez bizony nem két perc lesz.
- Igyekszem, bár nem ezért alkalmaznak - az, hogy fizetnek túlzó lett volna, jelenleg örülhetek, hogy van, ahol tényleg dolgozhatom. Vannak dolgok, amiket továbbra sem egyszerűsítenek le az európai emberek. Ha már a neves verseny szóba került. - Egyből lenne két kitétel, aminek nem felek meg, így ez azt hiszem igen hamar alkalmát szalasztotta - biggyesztettem le a számat, nem mintha zavarna. 11 cm-re és egy kontinensre vagyok ettől, meg az akaratra is, ami hiányzik. Nem vágyom ilyen szerepekre, nem tartom sokra, hiába a jótékony és kedves köntös, amit a győztes kap bizonyos utazásokon, attól ez még a világ marketingpiacának egyik teteje. Ez meg sosem érdekelt, ha annyira megmozgatna, nem segíteni akarnék azokon, akiknek nem ez a világ jut.
- De ha már így hozta a sors, pár kérdés belefér? ígérem, nem leszek indiszkrét - közöltem széles mosollyal, majd a golyóstollat bepattintva gyorsan beírtam az általam kitöltendő részeket. - Dohányzik? Szed valamilyen gyógyszert rendszeresen? Aktuális súly és magassági adatot tud, vagy nézzük meg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748150#post748150][b]Jason Henry Payne - 2019.01.31. 16:57[/b][/url]

jasmine
csütörtök délelőtt

- Egyes nőkkel sokkal inkább meggyűlik a bajom, mint a rezervátum hölgyeivel - mondom egy féloldalas mosoly kíséretében, és beljebb sétálva leülök a nekem szánt székre. Az kínkeservesen reccsen meg a súlyom alatt, mire egy bocsánatkérő pillantást küldök a papírjai között kutató gyógyító felé, és teszek egy alig hallható megjegyzést az ispotály berendezésére. - Hogy én mindig kifogom a gyatra minőségű darabokat...  
Halvány mosollyal dőlök előre, s alkarjaimat az asztal szélén megtámasztva jobbra billenő fejjel kezdem olvasni a nyomtatvány kérdéseit. Aj, jaj. Arra, amit a bókomra felel, már nem mondok semmit, mondjuk megfordul a fejemben, hogy talán nem értette a (béna) célzást, sebaj, előfordul. Dehát nyilvánvaló bók volt, értenie kellett! Nem?
- Kár. Imádom az indiszkrét kérdéseket - sóhajtva pillantok fel rá, majd hátradőlök, és néhány ujjamat nadrágzsebembe csúsztatva szegezem tekintetem a plafonra. Erős gondolkodást színlelve húzom az időt, a legteljesebben használva ki Miss Jhaveri - édes istenem, hogy még gondolatban is beleakadok a nevébe! - társaságát. Még ha a testsúlyomról is van szó. Részletkérdés. Kiszélesedő mosollyal nézek vissza rá. - Nem dohányzom és nem szedek gyógyszert sem. Általában makkegészséges vagyok, azt pedig megnézném, hogy mér meg engem egy akkora nő, mint maga.
Pálca nélkül. Pálcával túl könnyű, amiben ráadásul semmi móka nincs, bár feltételezem, hogy a szemben ülő fiatal hölgy a legkisebb mozdulathoz is pálcát használó tábort erősíti.
- Százkilencvennyolc centimétert mértek négy éve a Romániai rezervátumban, mikor állományba vettek, és olyan száztizenhét kiló körül mozoghatok - felelem Jasmine szemeit keresve. A számszegletéből egy percre sem hervad az a fránya, piszkos mosoly. - Persze, Karácsonykor én is tartottam egy kis szünetet a fitness diétámban, szóval... - átsandítok a mérleg felé, majd vissza a gyógyítóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748226#post748226][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.01. 13:38[/b][/url]

Már majdnem nevettem, de tényleg, de végül egy elfojtott hang és szélesebb vigyor volt a reakcióm, sőt, még a fejem is megingattam hitetlenül. Nem hiszem, hogy bárki kellő veszélyt jelentene akár rá, akár másra. anatómiai képtelenségnek látom, másrészről rá kell néznem. Ha már nem ülne, nem feltétlen a korábban hangsúlyozott tiszteletként csak, de durván fel kéne rá nézzek. Nem mintha ez panaszra való lenne, sőt. El is felejtkezem egy pillanatra, így lemaradok a mormogásról, de úgy vélem fontosat nem szalasztottam.
- Szívesen előszedek párat később, ha ezen múlik - mert első a beteg. Bár ő nyilván inkább elővigyázatos, márhogy ezt gondolom. Nem úgy néz ki, mint aki rendszeresen rám, vagy az itteni, esetleg a bogolyfalvi ellátásra szorulna, akkor sem, ha a munkája megkövetel fix dolgokat, mondjuk mint egy állandó kezelőorvos, aki ért hozzá, ha némileg megcsócsálja egy... sárkány? Igen, ekkor sikerült elérnem a munkaadataiig is, így kissé belehadartan de feltettem pár kezdő kérdést és a válaszai alapján pipálgattam a megfelelő kockát. Nyilván nem terhes - máig nem értem aki ezt csinálta miért nem bontotta nemekre a lapot - és nem is szoptatós kismama. Gyanús lenne ez mind, meg is mosolyogtam, hogy végül csak a mellkasomhoz szorítva a papírt összefűzzem a kezem magamon és nézzek rá kicsit oldalra billentve a fejem.
- Mérleggel, centivel, pálcával, szemmértékkel... - soroltam, a legvégsőre még pislogtam is pár szépet, mert ez szokott az a tipikus "nők" sztereotípiába csúszni. Nem, nem tudok látásra megmondani semmit, bármennyire gondolják ezt a férfiak. Viszont számos mugli és varázsmódszer van, ha arról van szó.
- Köszönöm szépen, Mr. Payne - mondtam végül még bevésve ezt is, hogy aztán átlessem mire van szükség.
- Ez egy nyilatkozat, nyugodtan olvassa el, de kap egy saját példányt is. Két helyen kell aláírni, és keltezni. Tartalmát tekintve csak bizonyítja, hogy valós adatokat adott meg nekem, beleegyezik a kartonjának tárolásába és abba, ha sürgős eset merül fel, az adott kezelője előtt feltárhatóak ezek - tájékoztattam végül, de a karácsony dolog felett nem tudtam elmenni.
- Akkor talán várjuk meg a farsangi időszak végét, a fánkok sem fognak segíteni. Van hozzátartozója, akit szeretne feltüntetni, mint értesítendőt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748260#post748260][b]Jason Henry Payne - 2019.02.01. 19:04[/b][/url]

jasmine
csütörtök délelőtt

Hogyne, elővigyázatos. Én? Mindig. Vonásaimba ragadó derűvel figyelem a szemben ülő hölgyet, karjaimat közben összefonom magam előtt, és fejemet balra billentve hallgatom a kikezdhetetlen választ. Ha tévedek, és ez a csaj nem volt stréber diákkorában, Merlin nevére mondom, vállalom a sarki hamburgeres örök kihívását, és egy óra alatt megeszek harminc Trinidad Scorpion Butch T bucit meg felhörpintek mellé egy liter lángnyelv whiskyt. Mikor a szemmértékhez ér, fél szemöldököm megindul felfelé, ajkaim halvány vigyorra húzódnak - nagyon erősen próbálom visszafogni a röhögést, ami kellemetlenül kaparja a torkom.
- Én elhiszem magának, hogy szemmértékre megmondja a tutit - fűzöm hozzá halkan, s kissé előredőlve belepillantok az elém tolt nyilatkozatok egyikébe. Azon, hogy nem vagyok terhes, egészen meglepődöm, és egy na ne már! ez komoly? pillantással nézek fel Miss - jaj, hogy is hívják? - Mindenttudok kisasszonyra. - Adott kezelő?
A tekintetemben feltűnhet némi értetlenség; igaz, ami igaz, az évek során jártam már néhány gyógyítónál, de az éppen aktuális körzeteimben mindig ugyanaz az orvos látott el, még sürgős esetben is. Mit még sürgős esetben! Főleg sürgős esetben. Hívták, ha kellett, addig meg vártam - mondjuk általában ájultan. Pont ráértem. Hiszen mikor máskor a legfontosabb, hogy biztos kezek között érezzem magam? Jasmine kezei pedig, most ahogy így elnézegetem őket, természetesen csak a kellő alaposság okán, egészen biztosnak tűnnek.
- Miért, tud a környéken érdemes ott lenni farsangi bulit? - kapok a megjegyzésen, és bár nem terveztem, csak enyém lett az első indiszkrétnek is nevezhető kérdés kibökése. Egy pont ide, kedves Jasmine. Kérdésén aztán hangosan és jóízűen felnevetek. A hangom mély, a vállaim meg-megrázkódnak, és egy pillanatra elnézek a régi, ódon ablak felé, hogy szemöldökösszevonva kezdjem számolgatni a szűk rokonságomba tartozókat. Hú de sokan vagytok még mindig... Végül visszafordulok Miss Jhaveri felé, és drámai komolysággal, arcomon egyetlen kedélyes vagy viccesre álló vonás nélkül szólalok meg. - Van. Tizenöt. De szerintem elegendő lesz William Payne-t értesíteni, ha úgy látja, épp készülök átkelni a túlpartra.
A szavaim végén kezembe veszem a kikészített pennát, és az alkatomhoz illő, óriási és hosszú, igen kacskaringós betűkkel írom alá a nyilatkozatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748448#post748448][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.02. 15:39[/b][/url]

- Ettől tartottam én is - forgattam meg a szemem, igyekezve nem hangosan tenni mindezt, de néha ugyebár nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi azt elképzeljük. Rajtunk ragad egy fintor, majd kiesnek a szemeink úgy bámulunk, vagy csak megfogunk valakit, pedig csak képzeletben terveztük. Legjobb helyeken is megesik, szokták mondani. De ez a rendelő más, itt lehetőleg kerülném a bonyodalmakat. - Gond van az adatokkal? - kérdeztem mosolygósan, hogy én is közelebb hajoljak megnézve, éppen mit is láthatott, de nekem aztán semmi nem tűnt fel. Az imént töltöttem ki, és ahogy én látom, leginkább azzal, amit megbeszéltünk gyorsan. Amit meg nem, az eleve szerepelt, vagy kellően evidens. Nyilván nincs utolsó ciklusának időpontja. Bár nem ítélkezem, múltkor besétált ide egy véla, és nem tudtam eldönteni a nemét látásra. Pedig jó a szemem, de ez... bonyolult.
- Adott kezelő... tudja az a dolgom, hogy mindenről gondoskodjak, a betegem az első. Ha engem az esti futás alatt felzabál egy vérfarkas, mert benéztem a holdtöltét, magát akkor is el kell lássák hajnalban.
Persze nem vagyok hülye, és nem abban a tekintetben, hogy megetessem magam bárkivel, hanem abban sem, hogy ne legyen minden fix, ha bármi is lesz. Mondjuk így elnézve őt, és a kartont, amit kaptunk róla, ahogy eddig kezelte az egészet nem problémás és nem is olyan, aki ne várna még fél karral is. Ettől még azt én nem viselném jól, ami sürgős, az nekem is az.
- Kettőt is. De az egyik nem az én világom, a másikra meg időm nincs - részigazság. Valóban tudok kettőről, ellenben az egyik csak nem érdekel, a másik viszont nem idő kérdése, de ez már nem tartozott senkire, nemigaz? De. a kérdés milyensége ellenére meg sem rezzentem, nem szoktam különösebben rosszul kezelni ezt, elég sok személyes kérdést kaptam már az évek alatt, hogy egy ilyet valóban csevegésként éljek meg.
- Hm - néztem egyből meglepetten a számra, aztán csak elhagyta egy megvilágosodó hang a számat. Willt elég jól ismerem már, ez így teljesen rendben is lesz. Évfolyamtársak voltunk, előtte a Bagolykőben is találkoztunk már, most pedig kinéz, hogy a főnököm lesz.
- Azért van itt, hogy ne engedjem oda, ezen nem kell aggódni - közöltem vidáman és magabiztosan, ezt szerettem a munkámban, hogy tényleg mágia feletti csodának tudom tekinteni, amit néha véghezviszünk. - Merre dolgozott eddig? - Érdekelt, nem kellett tudnom, de akartam, ilyen ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748656#post748656][b]Jason Henry Payne - 2019.02.03. 20:05[/b][/url]

jasmine
csütörtök délelőtt

A pergamenhez egészen közel hajolok, és úgy, fejjel lefelé bújom a sorokat, olvasgatom a nememhez nem éppen passzoló kérdéseket. Hunyorogva próbálom értelmezni őket, majd, mikor Miss Jhaveri is közelebb merészkedik, mosolyogva pillantok fel rá.
- Az égvilágon semmi - felelem halkan, és egy mozdulat nélkül hallgatom, amit mond. Mint mikor félsz, hogy elijeszted az alig pár méterről rád meredő űzött vadat; nem akarok visszaegyenesedni, még a kezemet sem teszem arrébb, hogy azzal Jasmine esetleg jobban rálásson a közöttünk fekvő nyilatkozat kérdéseire és rubrikáira. Nem, ahhoz túlságosan élvezem a közelségét, hogy érzem az illatát, és hogy így még a szembogarát is jól láthatom. A tekintetem egészen az övébe fúrom, és mikor elhallgat, én azonnal megszólalok. - Merre szokott szaladgálni?
És tessék: már meg is érkezett a következő indiszkrét kérdés, és bár tudom, elég kevés esély van arra, hogy a gyógyítónő esténként Bogolyfalva közelében húzzon futócipőt, azért egy próbát megér. Ki tudja, még az is lehet, hogy abban az időben itt a fővárosban, vagy máshol, egy kisebb városban vagy faluban akad dolgom. Elvégre, kósza sárkányok az ország bármely pontján felbukkanhatnak! Ahol pedig feltűnik egy sárkány, ott előbb-utóbb megjelenek én is. Ez esetben talán inkább előbb, mint utóbb.
Aztán arra is fény derül, hogy a farsang témát nem fontos erőltetni. Persze, azt nem tudom, hogy azért, mert Jasmine otthonülő fajta, vagy a beöltözős bulikkal van a gond, és egyébként, ha a péntek estéit nem itt, kötelező ügyeleti óráiban tölti, akkor nyakába veszi a várost, és felcsap partykirálynőnek. Simán kinézem belőle. Mondjuk mindkét lehetőséget.
Hátradőlök, és tenyereimet combjaimon megtámasztva nézek rá a nőre. A vidámság, ami körülveszi, megmosolyogtat. Jó látni, hogy a már kiégett és megkomorodott idősebb korosztályt hamarosan felváltja Miss Jhaveri generációja.
- A Romániai Sárkányrezervátum állományának exterminátora vagyok - árulom el a hivatalos megnevezésem. Arról, hogy most már Pécsen is sűrűn látni, még általában - ahogy most is - elfeledkezem. Gyakorlatilag már az is csoda, hogy eddig az összes órámon megjelentem. A névsorolvasást esküszöm minden alkalommal magammal kell kezdenem... - Tanítom is a zöldfülűeket; megmutatom nekik, lehetőleg hogy kerüljék el a sárkány száját. A Bagolykőből néha feltűnik egy-egy diák nálunk, bírom őket. A legtöbbjük azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt, szóval van min röhögni, mikor aztán földbegyökerezett lábbal állnak odakint terepen.
Kuncogva nézek el az ablak irányába, majd futólag a halkan kattogó faliórára pillantok, és visszafordulva a nőhöz, néhány másodpercig csak fürkészem az arcát. Nem, korántsem érzem, hogy itt az idő elhívni őt bárhová is, így csak mélyen beszívom a levegőt, és hezitálva megpaskolom párszor a combomat, majd felemelkedem a székről.
- Akkor hát... - kezdek bele, és a kezemet Jasmine felé nyújtom. - Nagyon köszönöm, hogy időt szánt rám, és ezt sem felejtem itt - a nyilatkozatok közül a saját példányomért nyúlok, és míg hátrálok, azt magam mellett tartom, és ki tudja miért, de meg-megrázogatva a gyógyítónő felé mutogatom. - Még találkozunk, Miss Jhaveri!
Azzal megállok az ajtónál, s tekintetemet végig a nőn tartva magam mögött kezdek keresgélni a kilincs után. Amint megtalálom lenyomom, és kifordulva az ajtón tekintetem azonnal a már érkezésemkor is botjába kapaszkodó idős nénire esik. Ott ül, ahol eddig.
A fejemet gyorsan visszadugom a még résnyire nyitott ajtón, és valami olyasmit suttogok Jasmine-nak, hogy szerintem vörös kód, és ki kellene jönnie. Végül egy utolsó mosoly kíséretében behúzom a rendelő ajtaját, és elindulok kifelé. Mikor elhaladok a néni mellett, jó hangosan ráköszönök, majd dúdolgatva eltűnök a folyosó végén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=748721#post748721][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.04. 13:42[/b][/url]

Majdnem biztos voltam benne - és az a hajszál körülbelül annyira állt távol, mint én a pillanat töredékében, mikor a papír fölé lestem -, hogy az értelmetlennek ható, ám kötelező kis részek zavarhatták meg. De hiszek neki, ha rendben érzi, hát így van. Ha eltitkolt egy terhességet, nem én leszek az, aki számon kéri... bizonyára. Nyilván attól a cirka felelősségvállalástól, amit az aláírásom majd jelent másképpen kéne gondolnom. Én is tudom, de mindig volt bennem egy él annak irányába, hogy nem tartják eléggé jónak amit adhatok én vagy más orvos és leginkább dísznek veszik a javaslatainkat. Ő még nem tudtam hova tartozik, oda, aki hajlandó a saját épségéért együttműködően tartani ezt, vagy aki nem. Egyszer kiderül. Gondolom.
- Szaladgálni...milyen édes - megfogalmazás persze. Ennek ellenére a mosoly mellé csak vontam egyet a vállamon, még csak gyanúsnak sem véve ezt az egészet. Mert miért érdekelne ez bárkit egy csevegésen túl, pláne, hogy én hoztam elé. - Régebben itt a környéken, de úgy néz ki, hogy Bogolyfalvára kerülök állandó gyakorlatra. Így inkább ott lesz valószínű - osztottam meg könnyedén a dolgot, majd a magam részéről le is tudtam az iratok hitelesítését és végül felegyenesedve hátráltam el tőle a saját példányaimból párral, még az utolsó éppen várt az aláírására. Érdekes volt, hogy mennyire könnyen és vidáman kezeli ezt. Rengeteg ember bejön ide és stresszelnek, vagy meg sem szólalnak. Izzadnak, messziről látni, hogy a pulzusuk valahol 110-150 között jár és falfehérek. Vagy rengeteg orvost evett már meg - nem szó szerint persze, bár valahonnan csak megnőtt ilyen magasra!
- Elhivatott és bátor - mondtam a tények mellé, mert bár ez szinonimája lehetne az abnormális és eszetlen viselkedésnek, mégis inkább bók volt. Még magam is meglepem néha ezekkel. Tisztelem a munkát amit végez, ahogy minden emberét, mert a maguk nemében a nagy egész részei. - Nincs ez másként egy szakmában sem. Sokan félnek az elméletből kilépni, mások meg túl határozottak... nos, a semmire.
Sosem akartam ilyen lenni, de nekem is megvan a magam keresztje. Már csinálhattam volna a gyakorlataim rendesen korábban is, én azonban amíg nem voltam elég jó - a saját mércémnek -, nem vállaltam és vágtam bele, de most úgy is érzem jól tettem, nincs rám panasz és meg lehet bennem bízni.
- Örülök, hogy találkoztunk. Minden jót, Mr. Payne. Aztán csak óvatosan a nőstényekkel - szélesedett ki a mosolyom, ahogy megvártam, még elhátrál az ajtóig, majd a tekintetem rá függesztve figyeltem, ahogy távozik, azaz majdnem teljesen, mert még kellő figyelmet tudtam szentelni utána is, mikor visszalesett és még el is nevettem magam egész halkan a kezem a szám elé kapva. Összerendeztem a papírokat, aztán a tollat a kis zsebre függesztve pár pillanattal később én is kinyitottam az ajtót, hogy a recepció felé pillantva jelezzem, küldhetik be a következő pácienst.