A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669320#post669320][b]Dwayne Warren - 2017.03.21. 23:59[/b][/url]

Szép. Persze. Kissé felhorkan, beleszív a dohányba, ismét köhögni kezd. Éjjel kétszer is vért köhögött fel: ő mindkétszer elkönyvelte magát halott embernek, ám a gyógyítók, akiknek hosszú percek fizikai küzdelme után megengedte, hogy megvizsgálják, megnyugtatták, nincs olyan szerencséje, hogy megússza az adózást. A hólyagok azonban, amik a tüdején, a máján és a belein tenyésznek, időről időre kifkadnak. Ez pedig rettenetesen undorító és ijesztő jelenség.
Oldalr pillant a nőre. Nem tudja miért: rosszat sejt. Ez nem konkrét, tudatos gondolat, afféle zsigeri megérzés, amit a nő arca és hanglejtése közvetít felé. Kissé összeráncolja a homlokát, a szálat a mutató- és hüvelykujja közé fogva lelógatja maga mellé a padlóra, ahová eddig a hamut szórta. Hallgat.
Majd még egy keveset, miután Zója befejezte a mondanóját.
   -  Hhhmmm...
Rekedt sóhaj szakad fel belőle, a fejét elfirdítja a nő felől, összeszorítja a szemét, a tarkója ismét a falon koppan.
Az ajkába harap, vér serken a beforrni képtelen sebből. Nem telik el hosszú idő. Ám annak tűnik.
   -  Direkt csináltad, mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669323#post669323][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.22. 00:12[/b][/url]

Nézi, ahogy elfordítja a fejét, koppan a falon, szisszenve koccannak össze a fogai, mert neki fájt, ahogy a fal és a férfi feje találkoztak. Nem igazán viseli most jól a becsapódásokat, és bár Dwayne fel sem veszi, ahogy az alsó ajkából kiszökkenő vért sem, azért őt magát megviseli mind a kettő. A gyomra bukfencezik egyet, be kell hunynia a szemét, hogy egy kicsit rendezze a vonásait, és egy kicsit megnyugodjon.
- Nem, nem direkt.
Bár jelen pillanatban nagyjából bármit is mond, úgysem számít, mert a férfi morogni fog csak. Pedig direkt elmondta neki azt, amit a gyógyító is mondott neki. Azért mert ivott pár csészével a teából a főzet nem használt rendesen.
- A sárkányhimlő nagy eséllyel hatással van rá is. Ha életben is marad, lehet, hogy nem lesz teljes értékű ember.
Igyekszik szépen megmagyarázni, úgy, hogy azok a rémképek, amik két napja kísértik, ne jöjjenek elő, mert akkor egészen biztos, hogy elsírja magát, így is bőven elég Dwayne-nek, amit kapott tőle, nem kell még tetéznie a dolgot.
- Mivel te vagy az apja, és igen Dwayne, te vagy, tudnom kell, hogy kockáztatnál-e vagy sem.
Neki magának fogalma sincs, hogy mit gondoljon. Olykor az a gondolat jut eszébe, ami Seannál is. Mi van, ha ez az utolsó esélye. Nagy családot szeretett volna, Mina elmegy, csak Sean marad ott. Imádja a fiát, de látja, hogy milyen jó hatással van rá Eszti, igényli, hogy gyerekek vegyék körbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669326#post669326][b]Dwayne Warren - 2017.03.22. 00:36[/b][/url]

Ki tudja honnan fakad a düh egy hulláma, ami végigjárja az izmait és megtepelszik a nyomrában. Ő erővel nyeli vissza. Semmi oka vagy joga ingerültnek lennie - nem, most, ebben az egy esetben végképp nincs. Mégis, az első reakciója ez: megfeszülő állkapocs, összekoccanó fogak. Kifelé mindössze ennyi látszik.
Belül sincs sokkal több.
Megnyalja a szája szélét, a vér ízétől hányingere támad. Kinyitja a szemét, a fejét visszafirdítja a nő felé. Csak nézi egy ideig.
Ott, a filodendron tövében eszébe jut, hogy a helyzet némileg más, mint néhány évvel korábban: Zója ugyanis félhivatalosan, ám mindenki előtt felvállalva, a párja. Aki ugyanilyen nyomorultul, hólyagosan és lázasan ül mellette a padlón, mint ő maga. Mindezek azonban a tényeken cseppet sem változtatnak:
Még csak sejtelme sincs róla, mit gondol. Pozitív vagy negatív? Mi ez a katyvasz benne? Őszintén fogalma sincs.
   -  Beteg?
Először egy balsejtelem - majd majdhogynem bizonyosság. Zója a kockázatvállalásról beszél. Ő érti ezt. De most komolyan azt várja tőle...?
Megvakarja az alkarját.
   -  Hát nem tudok mit mondani erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669328#post669328][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.22. 00:48[/b][/url]

- Talán.
Az orvosok sem tudnak mit mondani, még vagy hat hét, mire az első hivatalosabb sejtelem napvilágot láthat ezzel kapcsolatban. Viszont az már egy nagyon necces időszak, de merhet-e ilyenkor kockáztatni? Egyszerre dúl benne a tettvágy arra, hogy védelmezze a magzatot és arra, hogy racionálisan amellett döntsön, hogy ne szenvedjék tovább ezt a másfél hónapot együtt. Épp a kettősség miatt döntött úgy, hogy Dwayne döntőbíró lehet az ügyben.
- Én sem.
Kezét finoman Dwayne alkaljára teszi, mivel eddig a padlón volt, ezért az érintése hűvös. Próbálja kioktatás nélkül rávenni arra, hogy ne vakarja magát, mert az bizony nem tesz jót, bár Dwayne esetében még elmehet háborús sebeknek is. Végül is férfi, aki lázzal küzd. Ő egy hős.
- Nem biztos, hogy végig akarom ezt csinálni.
Miközben beszél, lehunyja a szemét, egy újabb hányingert igyekszik leküzdeni, mintha a magzat büntetné őt ezért a gondolatért.
- Borzalmas embernek érzem magam emiatt.
Soha, egyetlen pillanatig sem jutott eszébe az abortusz gondolata. Egy gyereket szinte apa nélkül nevelt fel, de a két terhességét is Dwayne nélkül csinálta szinte végig. Sean esetében a végénél minimálisan ott volt. De most, most mégis úgy érzi, hogy ez nem fog menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669357#post669357][b]Dwayne Warren - 2017.03.22. 10:55[/b][/url]

A füstölgő dohányt bámulja, ami lassan az ujjára ég. Mélyeket lélegzik, nehézkesen és halk, rekedtes, sípoló hangon hallatva, akár egy repedt teáskanna.
Talán, vagyis igen. Itt, a kórház kövén eddig egyáltalán nem fogta fel teljes értelmében, mit jelent az, ha a nő terhes. Igen, érti a szót. Ám mindez csak arra terjedt ki benne, hogy felfogja, Zója ismét abban a misztikus, visszataszító másállapotban van, amire gondolni is utál. Hogy ebből végeredményként gyereke fog születni? Ez csak Zója félig igenlő válaszával körvonalazóik benne.
A kép pedig egyáltalán nem kellemes.
Karok nélküli, hólyagos, haldokló csecsemő. Ezt látja. Az első és egyetlen kép.
Nyel egyet, hosszan pislog. A szálat eldrzsöli a padlón, a szobanövény cserepébe dobja. A nő hűvös érintése a pólyával fedett karján idegennek hat, hűvössége ellenére mégis olyan kellemes.
   -  El kell csináltatnod, Zója.
Megkeresi a tekintetét, az övé erőltetetten magabiztos. Nincs mese, még csak nem is kérdés. Számára.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669390#post669390][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.22. 14:32[/b][/url]

Amikor a tekintetük találkozik és a férfi szeme szinte tüskeként döf az övébe. Könnyek gyűlnek a szemébe, és mielőtt bármit tehetne, el is indulnak lefelé. Az ajkait összeszorítja, hogy hangtalan maradjon a cselekvése, és azzal a kezével, amelyikkel nem ér Dwaynehez, letörli az arcáról őket.
- Dwayne...
Tudja, hogy ez lenne a helyes, pont ettől fél, hogy beismerje teljesen magának is, hogy ennek így kell történnie. A férfi nevét halkan, szinte suttogva ejti ki, és egy kicsit a fejét is megrázza. Nem akar ilyet tenni, pedig ha kockáztat, akár a gyereke életét is tönkreteheti.
- Beszélek Adammel.
Jobbat nem tud most, és igazából a férfi az, aki már Seannál is a segítségére volt. Most, ahogy itt ülnek, hirtelen eszébe jut a férfi, aki segíthet a kérdés eldöntésében. Mind a két eshetőségnél tudja, hogy mit kell tennie, viszont az az elsődleges, hogy megtudja, egyáltalán van-e értelme gondolkozni.
- Azt hiszem jobb, ha visszamegyek.
Lassú mozdulatokkal felkel, vigyáz rá, hogy még most is takarja őt a növény, hiszen nem akarja lebuktatni a férfit. Érti ő, hogy valamiben meg kell halni, de azért reméli, hogy nem most szeretné megejteni.
- Ne haragudj rám ezért.
Kéri még csendesen, mielőtt megfontoltan komótos léptekkel elindul vissza a saját részlege felé. Talán mégsem kellett volna még most ilyen nagy útra vállalkoznia. Érzi, ahogy szinte kong a feje a fájdalomtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669402#post669402][b]Dwayne Warren - 2017.03.22. 16:00[/b][/url]

Ismét elfordítja a fejét, a karját pedig elhúzza a nő keze alól. Csak ne sírjon már! A tarkóját nyomó lázon át a megoldás teljesen egyértelmű: beteg, tehát mihamarabb meg kell szabadulni tőle. Sírni pedig ráérnek majd akkor, ha ez a probléma megoldódott.
Persze tudja, hogy Zója számára mindez nem ilyen egyszerű, ám férfiként ő egész máshogy éli meg a híreket. Nem volt ideje lelkileg összehangolódnia a magzat gondolatával, nem úgy, mint az anyának, egy ideig még nem is tenné. Neki nem kell félnie a beavatkozástól és annak lelki terhétől.
Ő maga előtt csak egy roncsként született, pikkelyes gyereket lát. Ez a gondolat pedig nem, hogy szomorúságot, hanem viszolygást érez.
El kell tüntetni. Mihamarabb.
   -  Várj.
Megkésve szól utána. A falba kapaszkodva áll föl, meggörnyedve, mezítláb csoszog utána. A jobbja a saját oldalára szorít.
   -  Visszamegyek veled. - felemeli a tűzoltókészüléket a padlóról. Nehézkesen köhög néhányat - Ezt a baromságot meg felejtsd el. Nem haragszom. Csak... Adamet hagyd ki ebből. Jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669415#post669415][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.22. 17:38[/b][/url]

Lelassít, amikor a férfi utánaszól, meg azonban nem áll, most úgy lendületben van, de mivel mind a ketten elég szerencsétlenek, pár lépés múlva már Dwayne mellette "robog".
- Így fogunk kinézni nyolcvan évesen. Vagyis te nyolcvan én meg százhúsz évesen. Én nyolcvan évesen pasizni, tetkót varratni és káefcés kaján élni fogok.
Nem, ez nem valószínű, de ha mégis jönne egy ilyen elkattanása negyvenpár év múlva legalább felkészítette a férfit. Ő szólt, innentől pedig köszöni szépen, mossa a kacsóit.
- Miért ne? Mármint Adam a lehető legmegbízhatóbb forrás jelen pillanatban. Senki más nem tudná úgy megmondani, hogy a babánk jól van-e vagy sem.
Az, hogy talán, meg várjon, meg pár hét, vagy inkább másfél hónap, mire kiderül, de ha beteg, lehet ő is tovább marad itt. Na azt nem. Azért feküdjön itt heteket, hogy utána azt mondják, el kell venni a babát, akihez már úgy hozzászokott. A válasznak most kell meglennie és kész.
- Féltékeny vagy Adamre?
A gondolat egy pillanat alatt fut végig rajta és annyira képtelen, hogy egészen valósnak hat, ami ijesztő. Mármint Adam, ő Adam. Kedves barátja, de, hogy féltékenység legyen a barátságukból, az eléggé abszurd és mégis, furcsán nem meglepő. Úgy néz ki a világ lassan tényleg a feje tetejére áll.
- Szeretnél bejönni? Hatan vagyunk, négyen még erősen füstölögnek, egy visszaeső, meg én, aki hullámzó vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669418#post669418][b]Dwayne Warren - 2017.03.22. 18:23[/b][/url]

Végigborzong.
Babánk. Legszívesebben most megállítaná a nőt a folyosón, szembe fordulna vele és megkérné: légyszíves, ne nevezd így. Mert nem az. Sejtcsomó, legfeljebb, amiből aztán vagy kifejlődik valami, vagy megy az egész a lefolyóba. Seant a születéséig nem nevezte így, utána is csak sokára, amikor már ténylegesen elfogadta, hogy az övé. Addig azonban ő, Zójával ellentétben képtelen ezekre a semminek tűnő, mégis köteléket feltételező kifejezésekre.
Mert ha babák élnek. Azokat egészen más elpuszítani, mint egy kimondatlan parazitát. Ez nem él. Van.
   -  Csak ne keverd bele. Ez nem tartozik rá - ismét az akjába harap, a tűzoltó palackot lassan lóbálja maga mellett, miközben sétál - Nem akarom, hogy tudjon róla. Ennyi.
... mert az halálosan kínos lenne, nekem pedig fontos az, amit Ő gondol. Azok az okok, amik miatt Zója jelenleg beavatná a vámpírt, eszébe sem jutnak és teljesen közömbösek számára. Valami, azonban nyilvánvaló: Adam-nek ismét meglesz a véleménye a helyzetről. És hiába nem mondja ki azt hangosan, a tekintetében minden benne van.
   -  Szzz... dehogy. Rá? Nem. - a karját leereszti az oldaláról. Megáll egy fedeles, derékmagasságig érő kuka mellett, ami a női-férfi fekvőbeteg- osztály közötti demarkációs zónét jelölni hivatott. Kissé megrázza fájó fejét - Én visszamegyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669424#post669424][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.22. 19:28[/b][/url]

- Nem tartozik rá.
Ismétli meg a férfi érvét, és talán el is fogadná, ha nem arról lenne szó, hogy szenved-e a gyermek a hasában vagy sem. Ez egy kicsivel fontosabb, mint a másik fél büszkesége, akár a gyerek apja, akár nem.
- Majd max azt mondom neki, hogy Kelemen Farkas a gyerek apja, mert úgy tűnik, te szégyelled ezt.
Másra nem nagyon tud gondolni. Ha nem féltékeny akkor az a baja, hogy a félhivatalos, fél vállrántogatós - morgós kapcsolatuknak esetleg következménye van, amit más is megtudna. Ezen ne múljon, örömmel ad meg majd mást az apaság kérdésénél, azon ne múljon. Na nem mintha Adam előtt mondani kellene, hogy ki a gyerek apja, de ha Mr. Warrent ez nyugtatja meg, hát akkor ne kelljen tovább aggódnia.
- Az ügy végére így tehetünk pontot. Gyorsan.
A gyorsan szót még meg is nyomja, érzékeltetve a férfivel, hogy ez a leghatékonyabb mellett a legjobb időmegtakarítással járó megoldás is. Különben is, ő maga százszor, sőt ezerszer inkább megbízik abban, amit Adam Kensington mond, mint amit bárki más. Így hát egészen biztosan így jár majd el.
- Jó gondolat. Bent amúgy se jó a hangulat. Hát akkor...
A kezét nyújtja a férfi felé, mint elköszönési forma.
- Viszlát, Dwayne, és jobbulást.
Ha elfogadja, ha nem, ő hátat fordít neki, és becsoszog a szobába. Pihenni szeretne, túl sok erőt fejtett már ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669430#post669430][b]Dwayne Warren - 2017.03.22. 19:42[/b][/url]

Tehát a halál ideje este tíz óra.
Rezignáltan ül az ágyán, a hátát a párnának támasztva, amíg a személyzet a szemközti betegre ráteríti a fehér lepedőt. A lepedőt gyűrkészi, tudja, hogy nem kellene odanéznie, mégis, az ilyesmi olyan, akár egy lángoló vonatszerencsétlenség: muszáj bámulnia.
Egyszer majd őt is így fogják takargatni. Vagy előbb, vagy utóbb. Ugyanígy tolják majd ki a szobából és ugyanígy, csak egy félig megoldott keresztrejtvény marad utána, illetve egy siófoki képeslap, könyvjelzőként csúsztatva egy rongyosra olvasott könyv lapjai közé. Őt egy ideje már nem rázza meg a halál, annak a fizikai megnyilvánulásai. Ám, ami utána következik... a csönd.
Az kiborító.
Hamarosan teljesen egyedül marad. Tüsszent egyet - rutinosan már nem használja a kezét, így a haminc centis lángcsóva a levegőben oszlik szét. A mellkasát szorítva hanyatlik vissza.
Csönd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669679#post669679][b]Adam Kensington - 2017.03.23. 19:52[/b][/url]

Dwayne
este | a fertőző osztályon | x


Sárkányhimlő járvány dúl. A legmegfelelőbb alkalom arra, hogy behívjanak engem segíteni az ispotályba. Hiszen egyik védővarázs sem nyújthat teljes biztonságot a bent dolgozó gyógyítóknak, azonban nekem mit sem árthat a betegség. Mikor elolvasom a karanténban lévő betegek listáját, kifejezetten örülök, hogy küldtek értem. Hiszen nem egy ismerősöm szerepel rajta, köztük bizony Dwayne is. Úgyhogy nem soká böngészgetem már a névsort. Indulok is a férfiak elkülönített termei felé.
Az fertőző osztály ajtaja előtt vigyázó ügyeletes végigpillant műtőruhás, nyurga valómon, majd kér, várjak egy kicsit, mert éppen kihoznak egy elhunytat. Utána bemehetek. Mély levegőt szívok magamba és lassan fújom ki, miközben hátrébb lépve bólintok. Nyilvánvalóan felmerül bennem, hogy akár barátom is lehet az. De ennek kicsi a százalékos esélye. Türelemmel várok, végül nyílik az ajtó. A lefedett testre nézek, amit hordágyon lebegtetnek ki. Ez nem Dwayne. Rögvest megállapítom. Érzem az illatát. Ez nem ő.
Belépek. Az ajtó záródik mögöttem. A legtöbb beteg alszik már. Hallom az ütemes szuszogásokat mind a több ágyas kórteremből, mind az elkülönített helyiségekből. Viszont annak, akit én keresek, a légzése nagyon is éber. Hamar ráismerek neszeire és már lépek is be a szobába. Az üres ágy nemrég még a már halott varázslóé volt. Ezek szerint nagyobb volt az a százalékos esély, mint ahogy képzeltem. Viszont szerencsére az auror ágya koránt sem üres. Közelebb sétálok és megállok fölötte.
- Dwayne - szólítom meg csöndesen, amolyan köszönés gyanánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669705#post669705][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.23. 20:58[/b][/url]

Azóta, hogy Dwayne és ő kezet fogtak a folyosón, mint valami szerencsétlen, esetlen emberkezdemények, eltelt három nap. A háromból kettőt leginkább alvással töltött, az állandó hőemelkedés, olykor gyenge láz nem könnyíti meg a dolgát abban, hogy megerősödjön. Pedig azt mondták, hogy erősödnie kell, mind a kettejük érdekében. Esetében nem is a pikkelyes elváltozások okozzák a problémát, elég gyorsan gyógyul, most már csak pár darab zavarja, főként a karján és a combja belső részén, a bőre inkább csak zöldes árnyalatú, de állítólag már nem fertőz. Tele van ez a hét pozitívumokkal. Viszont még nem engedik ki, amíg újra emberi nem lesz.
A "hétköznapibb" betegek közé még nem viszik, ugyanúgy hatan fekszenek a szobában. Ketten már gyengült füstölgéssel, lázzal, sok alvással, ketten erős füstölgéssel, állandó lázzal és hallucinációkkal, egy súlyos, visszaeső, akiről már azt hitték, hogy gyógyult, és ő, akinél a füstölgés minimálisra szelídült a bőre szépen javul, ám a láza és a gyenge szervezete nem teszi lehetővé, hogy kilépjen innen. Valószínűleg, ha hármukat, a két gyenge füstölgővel külön szobába tennék, a hét utolsó napjaiban már otthon lehetnének.
Amikor nem alszanak, beszélgetnek. Mindenkinek van gyereke, az egyik gyengébbnek, Móninak, akinek szőke haja és vakítóan világos fehéresszőke haja van négy is van, és a férjével legalább még kettőt akarnak, egy erdő közepén élnek, a férje vadőrszerű, mert a falu melletti erdő turistalátványosság. Ő az adminisztrációval foglalkozik. Érdekes tippeket kap a gyereknevelésről, amiket jól bevés a koponyájába, és mindenképpen kipróbál otthon. A másik kevésbé vészes eset pedig Sára. Ő egy gyereket nevel csak, egy fiút. Elvált. Korán esett teherbe, a férje lelépett, de neki is számos nagyon hasznos tanácsa van. A Modern Boszorkánynál dolgozik, lakberendezési tippeket ír. Egész jó kis csapatot alkotnak ők hárman, jól el is vannak, és szerencsére egymást motiválják arra, hogy ne veszítsék el a hitüket. Most is épp mind a hárman aktívan csacsognak, a fiúk dackorszakairól. Mivel az ő ágyaik közelebb vannak a kijárathoz, így nem zavarják a hátrébb fekvő, alvó társaikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669728#post669728][b]Adam Kensington - 2017.03.23. 21:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669732#post669732][b]Dwayne Warren - 2017.03.23. 22:02[/b][/url]

A saját, sípoló légzését hallgatja, miközben a léptek elhalnak a folyosón. Kinyúl a pálcájáért a szekrényre, hogy tompítson a neonszínű fényen, majd hagyja, hogy a keze visszahulljon a takaróra. Lejjebb csúszik a párnán, ökölbe szorítja a kezeit, hogy megfékezze az ösztönt, ami agresszív, csontig hatoló vakarózásra késztetné. Mindkét karján a kötéseket már átáztatta a genny és a savós vér.
Az ajtó nyitódására fölpillant, nem számítva semmire. Cserepes ajkai azonban azonnal elnyílnak, ahogy felismeri a betévedőt, már pusztán az árnyékáról, amit az alakja vet a padlón.
A világon egyetlenegy személy van, akinek a puszta megjelenése is nyomban megváltoztatja a hangulatát, nagyjából olyasmi fizikai tüneteket produkálva benne, mint a kutyákban, amikor a gazdájuk megjelenik. Ez pedig független minden tudatosságtól, őszinte derű. Az ember ugyebár, ha például kapcsolatban él valakivel, ne adj' Isten szerelmes, a pozitív érzésbe mindig negatív is vegyül: féltékenység, félelem, agresszió. Ha azonban az embernek olyasmi barátja van, mint a műtősruhás vámpír... nos, ezek hiányoznak. Ez pedig nagyszerű.
   -  Jó, hogy itt vagy. - ismét felül az ágyán - Meg fogok őrülni itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669735#post669735][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.23. 22:12[/b][/url]

- Ha tudnátok, hogy mennyit lehet spórolni a fellógatott kosarakkal. Mindenhol azt használom, de tényleg, fürdőbe, nappaliba, konyhába. Mesterien dobnak a pakolós helyeken.
Meséli éppen Móni, miközben Sára bólogat, és épp megjegyezi, hogy ő is használ pár helyen, csak a fia folyton lehúzza őket, és nem segít a bűbáj sem. Ez persze kupit és veszekedést szül, amikor betoppan Adam. Zójánk széles mosolyt küld felé, és ahogy köszön, az ébren lévők is integetnek neki bőszen. Jó kis csapat, de tényleg.
- Hát terhesen, minden téren.
Miközben a férfi elsétál megnézni az alvókat, az ébren lévők letátogják, hogy vajon a Adam-e a gyerek apja. Bár mondta, hogy a másik fél is itt van, azt nem tette hozzá, hogy a nagy növény mögött a folyosón dohányzik és küldi a lángcsóvákat, így persze hihetik, hogy a férfi az apa, elvégre nem lepődött meg a tényen.
- Adam, aggódom. Az alvók nincsenek jó állapotban, mégis egy szobában vagyunk velük. Nem lesz ebből baj? Ők még fertőzőek, mi pedig visszaeshetünk.
Elég rosszul érzi magát ettől, mert aggódik, olyan sok minden van kérdőjelesen most. Nem kellene, hogy kockáztassanak, ráadásul mind a hárman szeretnének már hazamenni, gyerekek várják vissza az anyjukat. Az ő gyerekei jelenleg Őfelsége, a Halál házában vannak, és noha jól érzik magukat, mégis elég rossz a gondolat, hogy régen nem látta már őket.
- Szeretnék kérni tőled valamit. Örülök, hogy erre jártál, mert ha nem jöttél volna, hát én küldök baglyot. Szeretném, ha megnéznéd a babámat. A gyerekem drága apja nem akarja, hogy veled vizsgáltassam meg, ő elkönyvelte annak, hogy beteg és el kell vetetni, anélkül, hogy olyan mondana róla véleményt, aki igazán érzi őt.
A mondandója Dwayne-re eső részénél elhúzza a száját. Mivel napok óta nem került elő, így feltételezi, hogy meg van sértődve, amiért nem vetette le magát azonnal a lépcsőn, hogy a vágyainak megfelelően cselekedjen.
- Csak szeretném tudni, hogy dönthessek. Nem gondoltam volna, hogy a crupfarok, mint összetevő, sárkányfoggal összefőzve semlegesíti a fekete gólyahír hatását, és láss csodát, hát mégis. A francos Sheng-hui energiafőzetben pedig mindkettő van. Az élet szívás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669753#post669753][b]Adam Kensington - 2017.03.23. 23:32[/b][/url]

Istenem. Megszakadna a szívem meggyötört barátom láttán, ha még volna ennek a szervemnek bármilyen lényegi funkciója. De mintha azért így is éreznék valamit sajogni ott ebben a pillanatban. Főleg amiatt, ahogy rám néz, mikor meglát.
Szabadkozhatnék azért, amiért csak most jöttem, de úgy tűnik, sokkal jobban örül a látogatásomnak annál, semmint azzal foglalkozzon, hol voltam eddig. Mondjuk a válasz egyszerű, hiszen szimplán csak fogalmam sem volt róla, hogy itt van. Gyanús volt, hogy már jó pár napja nem láttam színét se, és éreztem ugyan vérkötelékünk nyomán, hogy nincsen épp a legjobb passzban, azonban ennél jobban nem vájkáltam. Megesik vele máskor is, hogy így vagy úgy kikészíti magát, így nem volt igazán okom a szokásosnál rosszabbra gondolni. Még jó, hogy most behívtak.
Közelebb vonom az ágya melletti széket és leülök rá. Eszembe jut, amikor hasonló helyzetben voltunk itt az ispotályban. Haldoklott és én a véremet adtam neki, hogy meggyógyuljon. Ilyesmit azonban csak pár évtizedente egyszer, ha teszek. Most már tehát nem igazán kell számolnia az ilyen természetű segítségemmel. Bár Dwayne valószínűleg nem is kérne belőle ismét, tekintettel azokra a bizonyos mellékhatásokra. Noha pont a mellékhatások miatt, talán már nem volna annyira ellenére. Viszont bevallani ezt úgyse vallaná be.
- Mit mondtak, meddig kell maradj? - kérdezem tőle, együttérzően pillantva végig rajta. A fertőzöttek névsorában feltüntettek néhány adatot, azonban azt nem, kit meddig szándékoznak bent tartani. Csak hogy ki mióta van itt. Barátomat elnézve, sajnos őt nem holnap fogják kiengedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=669755#post669755][b]Dwayne Warren - 2017.03.23. 23:51[/b][/url]

Felsebesedett ujjait, aminek körme alatt összegyűlt az alvadt vér, összekulcsolja az ölében. A viszketést enyhítő krém keményre száradt a bőrén, az arcán darabosra reped, ahogy elhúzza a száját, ami akár valami mosoly is lehetne. Kívülről tényleg ocsmányul fest: a bőre szürkészöld, elvakart kelésekkel fedett, a gyógyír elmaszatolt, fehér pöttyökként tarkítja tovább. A foltos géz a könyökéig ér. Délután átkötözték egyszer, a sebek ugyanis elfertőződtek, zölden váladékozni kezdtek, erős, hényingert keltő szaggal. Azóta igyekszik megállni a vakarózást.
   -  Ha nem jön ki több hólyag, onnantól két hét. De hamarabb el akarok menni. Kenegetni magam ezzel a szarral otthon is megy. És ott nincs ilyen...
A tekintete elréved a a szemközti ágy felé.  A gyűrött lepedőn, úgy képzeli, még mindig ott lehet a nem olyan rég még ott fekvő bőrének párája. Az ajkát kezdi rágcsálni.
   -  Nem akarok álmomban megfulladni a nyálamban, mint az ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670061#post670061][b]Adam Kensington - 2017.03.25. 12:04[/b][/url]

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Mikor érzékelem, hogy a nő állapotos, természetesen meglep a dolog és sok minden megfogalmazódik bennem, azonban ahogy másnak sem, ez sem látszik meg vonásaimon. Mikorra pedig válaszában ezt közli is velem, már végképp nincs okom semmiféle elképedésre. Viszont szórakoztatónak találom a latolgató tekinteteket magamon. De hát ők nem tudhatják, hogy semmiképpen sem lehetek én a gyerek apja. Vér szerinti biztosan nem.
Csöndes árnyként haladok tova az alvók közt, némelyikükhöz közelebb lépve kicsit. Van, akire még kezem is ráteszem, úgy vizsgálom. Így jobban érzem rezdüléseit.
- Sok a beteg és kevés a hely. De nem kell aggódni, nem egy védőbűbáj ül a szobán és a visszaesés esélye amúgy is csekély - nyugtatom meg Zóját, miközben visszaérkezem hozzá. Ezt olyan hangerővel mondom, hogy ágyszomszédai is nyugodtan hallják. Természetesen így sem egészen kizárható, hogy félelmei nem alaptalanok, azonban nincs jobb lehetőségük a gyógyulásra, mint most itt lenni. Úgyhogy kár ezen gyötörni magukat.
Ahogy a pszichológusnő közli, hogy beszélni szeretne velem, odalépek mellé és leereszkedem az ágya szélére. Nincs a közelben szék és nem akarok most körülményeskedni. Hallgatom inkább. Mikor a babát említi, reflexszerűen a hasa felé pillantok, majd visszatekintek rá. A mondandója továbbfűzésekor pedig összevonom szemöldökömet. Egyenesen undorítana az, amiről most beszélünk, ha volna ilyen erős érzelmem bármivel kapcsolatban. Inkább csak a véleményem van meg, azonban azt meg fogom tartani magamnak, míg csak rá nem kérdeznek. Addig meg egyszerűen csak teljesítem, amire megkér.
Jobban felé fordulok, lejjebb húzom a takaróját és hűs kezemet hasára teszem. Ráhangolódik a magzat életjeleire és a nő fizikai állapotára. Utóbbi gyenge, de gyógyulófélben lévő, az előbbivel meg...
- Minden rendben - közlöm csöndes baritonomon pár perc múlva, aztán leveszem róla nagy kezem és visszatakarom őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670065#post670065][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.25. 13:23[/b][/url]

- Mi erősek vagyunk, uram.
Mondja magabiztosan Sári, szélesen mosolyogva. Nagyon rendesek, így jól járt velük, de mind a hárman jogosan tartanak attól, hogy a súlyosabb esetek miatt nem kerülnek ki innen olyan hamar. Bárcsak ne lenne ilyen nehéz ez, de úgy, hogy az ember a gyerekeit sem látja, nem könnyű.
Adam leül. egy kicsit arrébb húzzódik, hogy kényelmesen odaférjen, és engedelmesen hagyja, hogy a férfi hűvös érintésével megvizsgálja. Elsőre megborzong, már el is felejtette, hogy ő hidegebb, mint mások. Most csak a babát akarja tudni, bármit elviselne ezért.
-Az a szemét rohadék...
Mordul egyet, de nem fejezi be, és ahogy elharapja a mondatot, lendületből csak a szájára. Mit nem mond itt. Nem szeret káromkodni, de Dwayne újra és újra kiváltja belőle.
- Köszönöm.
Mielőtt messzire kerülne a keze elkapja, magabiztosan és hálásan megszorítja. Nem tudja, hogy mivel viszonozhatná a mai nap legjobb hírét. A háláját nem tudja kifejezni.
- Kisfiú vagy kislány?
Nála ugye ez is nagyon befolyásoló, mert míg lány gyermekkel való terhessége viszonylag sima, addig egy fiúval való sok fájdalmat és aggodalmat okoz. Fel kell rá készülnie, és már most, a kezdet kezdetén szeretné, ha új készülhetne az érkezésére, mint ahogy azt kell. Nem akarja bizonytalanul tölteni az elkövetkezendő heteket. Mert hát meg fogja tartani, ez nem is kérdéses. Minden rendben van.
- Dwayne miért tilt tőled?
Sokáig úgy volt vele, hogy nem kérdezi meg ezt, de egyszerűen nem tud túllendülni azon a beszélgetésen. Azóta nem is látta, úgyhogy egyszerűen bosszantja, hogy miért mondta azt, amit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670183#post670183][b]Adam Kensington - 2017.03.25. 21:29[/b][/url]

Kell egy kis idő, mire rájövök, hogy azon kívül, hogy nem kellemes barátomat így látni, miért is kavar fel ez az egész helyzet. Ugyanis felkavar. Nehezen tudom hová tenni, ám ahogy az elhunytra terelődik a szó, belém hasít. Pedig olyan nyilvánvaló. Furcsa, hogy csak most értem meg. Hiszen emlegették is, hogy a bárányhimlő sok szempontból nagyon hasonlít a pestisre. Igen. A pestis. A kór, amiben haldokoltam. A Fekete Halál, amely sorra szedte áldozatait, és én holttesteik közt jártam London utcáit, míg magam is a sokaságba nem roskadtam. Lesütött szemmel adom át magam egyetlen hosszú pillanatra ennek a meghatározó emléknek, aztán a háttérbe tolom, hagyva ott lappangani.
- Szólok pár jó szót az érdekedben - ígérem meg Dwaynenek. Hogy mennyire járok sikerrel, azt majd meglátjuk. Ám amennyiben kezességet vállalok érte, valószínűleg hagyják majd távozni hamarabb. Ezzel nem kis feladatot vállalok, de már megszoktam ezt az auror mellett.
- Hozzak neked valamit? - kérdezem meg tőle, hiszen akár hogy engednek is nekem, azért még biztosan bent kell lennie jó pár napig. Mivel pedig még a gyógyítók is minimálisan érintkeznek most a betegekkel, nem hogy a látogatók, így a bent fekvők ellátmánya az ispotály készleteire korlátozódik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670530#post670530][b]Dwayne Warren - 2017.03.26. 22:30[/b][/url]

Amíg Adam a múlton révedezik, ő rekedten köhögni kezd, halovány füst távozik, mintha csak dohányozna. A hólyagok így szakadnak fel, azt mondták. Mióta azonban ez a jelenség már nem jelent közvetlen tűzveszélyt, nem esik kifejezetten pánikba. Csak a szíve dobban néhány hevesebbet.
   -  Kösz.
A tenyerét fájó mellkasára szorítja, nyel néhányat. Sokkal rosszabbul né ki valójában, mint ahogy érzi magát, a sebek, pikkelyek, dudorok, ázott kötések és a zöldes bőrszín ellenére érzésre a kór leginkább makacs influenzához hasonlít. Azt pedig otthon, a saját hálószobájában is kiheverhetné, ha a közvetlen fertőzésveszély már elmúlt. És különben is...
   -  Zója is itt van. A fiamra meg valamelyik elmebeteg ismerőse vigyáz gondolom. Sz'al nem fekhetek itt sokáig.
Megvan a véleménye a nő barátairól és barátnőiről. Amennyire teheti, távol marad tőlük, azonban az eddigiek alapján a legtöbb - a szemében - dilettáns idióta. Mindenesetre ezt az érvet nyilván csak kifogásként hozza fel, nem valószínű, hogy tényleg akár hetekre magához venné a gyerekét, amíg annak anyja kórházban van. Ez elég abszurd.
   -  Twixet - felel néhány pillanatnyi mélázást követően - De inkább maradj egy kicsit, jó? Csak... mesélj valamit vagy nem t'om.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670538#post670538][b]Adam Kensington - 2017.03.26. 22:47[/b][/url]

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Pislogok kettőt a szitkozódásra. Gondolom, Dwaynet méltatja ilyen válogatott jelzőkkel. Bár nem teljesen értem, miért. Azonban nem is akarok jobban elmerülni ebben az egészben. Gondolkozni sem akarok igazán róla. Különben is, az ő dolguk. Úgy szorítják határok és elvárások közé az életüket, ahogyan csak akarják, és olyan felelőtlenül viselkednek, ahogy csak nem szégyellnek. Számomra ettől nem lesznek se többek, se kevesebbek. Régóta másban mérem már az embereket. Hiszen pontosan tudom, koránt sem olyanok, mint amilyennek látszanak, vagy mint amilyennek önmagukat hiszik.
Hagyom, hogy megszorítsa kezem hálája jeléül, és szóbeli válasz helyett viszonzom kicsit a szorítást. El tudom képzelni, mennyire fontos és jó hír lehet ez a számára, főleg egy ilyen rémes betegség és járvány közepette. Szóval végképp semmi kedvem bármilyen szinten is ítélkezni. Végleg elengedem ezt.
- Lány - felelem a kérdésére habozás nélkül. Ismerve a helyzetét és aggodalmait, úgy sejtem, ismét örömet okozok neki a válaszommal.
A következőkre viszont eléggé ráncolom homlokom.
- Elképzelésem sincs - szögezem le csöndesen.
- Miért, mit mondott? - kérdezem, még mindig furcsállón fürkészve őt. Egyáltalán nem tudom, miről lehet szó. Semmi olyan nem történt szerintem, ami indokolná ezt. Bár az is igaz, hogy Dwaynenél igazán nem lehet tudni, mitől pöccen be éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670736#post670736][b]Adam Kensington - 2017.03.27. 21:42[/b][/url]

Bólintok. Igen, láttam Zóját is a betegek listáján. Ha végeztem itt barátomnál, úgyis indulok a női részleg felé és mindenképpen elidőzök majd nála is.
Dwayne igazán jól adja elő a felelősségteljes apát, aki ki akarja menteni a gyerekét a rá vigyázó fenevadak karmaiból. Ha nem ismerném őt, talán még el is hinném neki. Vagy nem. Így viszont pontosan tudom, hogy ez sokkal inkább csak arra megy ki, hogy Zója ismerőseit szapulhassa, közben pedig még több okot találjon magának mihamarabb elhagyni az ispotályt. Mondhatnánk erre, hogy kellemest a hasznossal, csak nehéz eldönteni, ebből melyik melyik.
Rendben, hozok majd neki Twixet. Majd. Nem most terveztem elugrani érte. Mindenképpen maradok még, viszont az némi fejtörést okoz, mit meséljek barátomnak. Mi az, ami egyáltalán érdekelheti? Azt reméltem, csöndben hallgathatom majd a panaszkodását. Arra nem számítottam, hogy nekem kell majd beszélnem. De érthető, el akarja terelni a gondolatait. Lássuk, mivel szolgálhatok... nem hiszem, hogy az nagyon lekötné, hogy lett egy új gyakornokunk a ketyerekereskedésben. Az sem igazán, hogy milyen zenéken dolgozom, vagy milyen könyveket olvastam. Járni meg túl sok helyen jártam az elmúlt napokban is, mint általában. Nehéz lenne kiemelni egyet. Ráadásul minden valószínűség szerint ezek a közegek nem túl izgalmasak az aurornak.
- Kíráról levették a rontást, ami a zavart okozta az elméjében - mesélem hát el neki ezt, amit úgyse nagyon mesélek el senki másnak. Hiszen miért tenném? Nem szokásom magamról és az életemben zajló dolgokról beszélni a körülöttem lévőknek. Ha valakivel lelkizni szoktam, az Dwayne. Ami különben -így belegondolva- igazán érdekes. De ez már csak így van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670742#post670742][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.27. 21:54[/b][/url]

- Lány.
Ismétli csendesen és hangjában érződik a boldogság és a megnyugvás. Igen, ő fél a terhességétől és bármennyire örül is Seannak, a mai napig ébreszt a terhessége számos kellemetlen emléket. A kislány pedig egyszerre jó és rossz, már amennyiben Mina vetélytársként tekint rá, hiszen ő egy olyan kislány lesz, akivel a szülei mindvégig ott voltak, nem pedig olyan, aki csak tíz évesen ismeri meg az apját.
- Minimum egy keresztapaság, csak szólok.
Pillant rá csillogó szemekkel és leplezni se tudja boldogságát. Szinte ragyog, ahogy elengedi a férfi kezét és a pocakjára helyezi. Kislány. Jól jött, és sok mindent megmagyaráz, például a túrós palacsinta iránti olthatatlan vágyát. Hát ott volt, már akkor is, csak még várta a megfelelő pillanatot, hogy létével előrukkoljon a szüleinek. Nem is sejtette. De így kellett lennie. A bájitalt pont akkor kellett bevennie és pont úgy kellett semlegesítenie. És ami a legcsodálatosabb, hogy Dwayne szereti őt, őszintén. Éppen csak azt a szándékát rombolta le, hogy feleségül akarja venni. De majd ha megtudja, hogy minden rendben van, és hogy a kislányukkal várandós, akkor majd megenyhül, és akkor, ha már megenyhült, akkor bizony ő fogja megkérni a kezét. Nem lenne fura eset. Jó, max egy kicsit.
- Azt kérte, hogy hagyjalak ki. De hát a gyerekünkről van, szó, arról, hogy nem szenved-e. Olyan makacs. Megkérdeztem, hogy féltékeny-e, és azt hiszem erre besértődött. Olyan nehéz eset. Pedig én mindig csak őt szerettem, és úgy érzem, hogy nem hisz ebben.
Bánatosan húzza el a száját, miközben a férfira pillant, ám végül csak megvonja a vállát.
- Ez van. Hálás vagyok neked, Adam, mert ez egy csodálatos hír. Te jól vagy? Nem is kérdeztem. Sajnálom, hogy nem kérdeztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670743#post670743][b]Dwayne Warren - 2017.03.27. 21:55[/b][/url]

Kissé elfordul, hogy a párnát puhára püfölje a háta mögött - ezzel össze is keni annak hófehér huzatát -, majd egy mordulással dől vissa.
Ahogy meglátta a férfit az ajtóban, valójában tényleg panaszkodni szeretett volna. Előtte nem kell megjátszania magát: Adam látta már a legrosszabb, de még annál is rosszabb arcát is. Hányt már a padlójára, amikor szerelmi bánat gyötörte, verekedett vele, amikor frusztrált volt, de bámulta is vele a csillagokat éjszakákon át, amikor minden rendben volt. Adam nem legilimentor, mégis többet tud az amerikairól, mint akár a tulajdon anyja.
Ám jelenleg egy dolog van, ami miatt panaszkodni szeretne, ami nem a betegség. Vagy méginkább, beszélne róla - és mégsem. Most nem. Még nem.
Majd, ha eljön az ideje.
Inkább most az ő köre jön a hallgatásban.
   -  Ahh... oh...
Kíra. Nem sok alkalma volt kapcsolatba kerülni vele, azonban mindegyik borzalmas volt. Olyan nagy ívben kerülte el a nőt, mint egy elütött állatot a járdán. Az ajkába harap. Kissé összeráncolja a homlokát.
   -  Akkor amiatt volt ilyen... - száraz vértől mocskos mutatóujját a halántékához érinti - ketyós?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670758#post670758][b]Adam Kensington - 2017.03.27. 22:43[/b][/url]

Dr. Mácsai Zója
késő este | a fertőző osztály női részlegén | x


Még egy keresztapaság? Tudom, nem hivatalos, hiszen az én fajtámnál ez kissé nehézkesen menne. A megtiszteltetés azonban ettől még megtiszteltetés. Sean keresztapja vagyok és most egy másik Warrené is leszek? Legyen. Nincs gondom vele. Így is úgy is az lesz, hogy Dwayne a lányával is beállít majd hozzám és amíg ő sörözik, filmet néz, vagy ki tudja, mit csinál, addig én figyelek rá, hogy a gyerek életben maradjon meg esetleg még jól is érezze magát. Ez utóbbi mondjuk nem nehéz az otthonomban. Bőven van mit csodálni, rágcsálni, fogdosni, megmászni. Már most látom, hogy Kíra, Dwayne és Kinsey kedvenc kajái meg a vérkészleteim mellett bébitáp díszeleg majd a konyhámban ismét.
Hallgatom, mi is ez az egész ügy, hogy barátom ki akart zárni engem az új kölyök témaköréből. Nekem is az volt az első gondolataim egyike, hogy esetleg féltékeny. Viszont azt hiszem, koránt sem úgy, mint ahogy ez Zójában merült fel. Ha bármennyire is igaz ez a feltételezés, akkor sokkal valószínűbb, hogy nem rám féltékeny, hanem pont hogy a nőre. De ezt a gondolatomat persze nem osztom meg a betegágyon üldögélővel.
- Megvagyok - rázom meg a fejem. Nem gond, hogy nem kérdezte. Nem is érdekes. Lehetőleg nem szoktam azzal foglalkozni, hogy vagyok. Főleg nem beszélni róla. Hiszen vagy sehogy nem vagyok, vagy pocsékul vagyok. Erről meg nem kifejezetten nagy élmény társalogni.
- Behívtak segíteni. Engem nem fenyeget a veszély, hogy megfertőződnék - térek át inkább arra, mit keresek itt. Hiszen mióta véget ért a gyakorlatom, csak néha napján jövök be az ispotályba egy-egy speciális esethez. Vagy éppen ilyen vészterhes időkben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670764#post670764][b]Adam Kensington - 2017.03.27. 23:02[/b][/url]

Direkt fogalmaztam ilyen finoman Kíra eddigi állapotát illetően, hiszen nekem nagyon fontos ő és nem szeretek nyers kifejezésekkel élni vele kapcsolatban. Azonban arra fel voltam készülve, hogy barátom már nem lesz ilyen tapintatos. Ez pedig rendjén van így. Bólintok a kérdésére.
- Igen. Alapvetően is egy elég színes és kiszámíthatatlan egyéniség, de azért nem ennyire, mint amennyire a rontás miatt volt - magyarázom, és lesütöm a szemem, elrévedve kicsit. Visszaemlékszem a beszélgetésünkre a lánnyal. Amikor megvitattuk, tényleg kell-e ez a beavatkozás. Ő attól félt, hogy elveszíti önmagát, én meg attól, hogy úgy már esetleg nem is akar majd velem lenni. Hiszen én már így ismertem meg. Ilyen kettyósan. És ő így szeretett meg engem. Lássuk be, aggodalmam jogos volt. Kevés épeszű ember tart ki egy vámpír mellett úgy, hogy nem a szolgája, megszállottja. Hiszen én állok az időben, míg egy halandónak telik az élete és minél több mindent akar elérni, amiben egy ilyen túlzottan biztos pont csak hátráltatja. Tartok tőle, a lánynál is eljön majd a pillanat, mikor egy célt talál magának, vagy egyszerűen csak tovább akar lépni. Azonban ezen kár rágnom magam. Örülök, amíg velem. Márpedig velem van.
-  Mondjuk ezzel nem lett volna gond, csak elég sok baja volt emiatt. Nyomasztó érzések, sötét képzelgések, amiket nem tudott megkülönböztetni a valóságtól - tárom Dwayne elé, mi is jelentette a fő problémát és mi az, ami miatt végül élt ezzel a lehetőséggel, hogy egy gyógyító megszabadítsa ettől a rontástól, ami egy átkozott ereklyéről került rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670769#post670769][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.27. 23:33[/b][/url]

- Milyen szerencse, ugye? Két ápoló is fekszik itt, akik még talpon voltak, amikor én kerültem be. Szegények.
Egy kicsit le is biggyeszti az ajkait, mert hát nem egyszerű az ember élete, de nagyon szép, hogy annak ellenére, mekkora kockázat volt itt, kitartottak a végsőkig. Persze jól bánnak velük, és ők képesek betegen is segíteni másoknak, látta a folyosón, ahogy - bár, ők maguk is be voltak öltözve pizsamába - segítettek többeknek is eligazodni.
- Én örülök most annak is, hogy a gyerekeim egészségesek.
Kihajolva az ágyból az éjjeli szekrénybe kopog hármat alulról. Nem szeretné, ha ezen múlna a dolog. Nem kéne arra hazaérni, hogy most a kölykök estek ágynak.
- A húgom vigyáz rájuk, meg átköltöztek Valentinékhez átmenetileg, hogy azért mindig legyen velük valaki. Nem mertem teljesen egyedül hagyni őket.
Pedig semmi vész nem lenne. Mina jól gondját viseli az öccsének, és ha ő nincs otthon, akkor a húga biztosan segít. Emellett ott van Ráhel is, aki szintén nagy segítség, úgyhogy egy szava sem lehet ilyen téren.
- Nagyon sok súlyos eset van?
Kérdezi elnyomva egy apró ásítást. Az a baj ezzel a fekvéssel, hogy szinte folyamatosan képes lenne aludni. Persze néha felkel, ám a legtöbbször abba is belefárad, hogy belegondol abban, hogy máris fel kell emelkednie az ágyból. Ilyenkor gyűjti az energiát, és nem kevésszer be is alszik. Ő, aki imád tevékenykedni. Most lehet, hogy éppen az elmúlt húsz év álmatlan időszakát pótolja be a szervezete, mielőtt jön a következő húsz.
- Azt beszélik, hogy ez még csak a felvezetés, az igazi hullám még csak ez után jön. Remélem, hogy nem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=670916#post670916][b]Dwayne Warren - 2017.03.28. 20:42[/b][/url]

Mozgológik kissé, a háta teljesen megmerevedett a napok óta tartó fekvéstől. Részben, mert aktív és nyughatatlan ember, részben azonban, mert így a negyvenhez közeledve tényleg öregszik. Talán még nem kellene, ám az életmódja és a szakmája okán is olyan, mint a versenylovak: jóval az idejük előtt használódnak és halnak el.
   -  Ja. Hallottam ilyenről. Mint a poszt-traumás- stressz.
Az állánlévő egyik kiötést vakargatja, azoknak a keveseknek az egyikét, amit még nem kapart sebesre és épp nem fedi a fehér tinktúra. Poszt-traumás stressz. Ilyen szavakat sem hallani gyakran tőle, azonban sajnos ezzel a kifejezéssel közeli ismerősök már. A világ messze túl sok ígéretes fiatalt veszít évente emiatt - ő pedig élete során összesen két, viszonylag közeli barátot. A szakmájában a PTSD egyenlő egy közel halálos ítélettel, jobban óvakodnak tőle, mint a pestistől.
Ő maga alkatilag kevésbé érzékeny rá. De ki tudja - lehet, hogy egy nap szintén leugrik a Szabadság- hídról a rémálmai miatt, mint már előtte annyian.
   -  De milyen akkor, amikor normális? Úgy értem... - ismét az ajkára harap, nem fejezi be a mondatot - Ti most együtt vagytok?