27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítését, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ardai Kolos
Egyetemi hallgató, Színjátszós, Végzett Diák


#colos #mester #pankakedvence #king of dragons
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2514
Írta: 2019. február 3. 17:55 | Link

Helena Payne

Hogy jól végzi a munkáját. Ez aztán dicséret! Csak reménykedett benne, hogy Will tényleg ezt mondta Helenának. Az jót jelentett, ráadásul neki is volt befolyása az ispotályos ügyekben. Igazán jól jött volna, ha esetleg az egyetemi tanároknál is képes lenne egy-két órát ezzel az ürüggyel elsimítania.
- Nos akkor, szép Heléna, remélem megfelelőnek találod majd a szolgáltatást. - Elfogadta a hajtincset és a löttybe dobta, majd megkavarta a pálcájával az egyveleget.
- Sok unalmas hozzávaló. Meg van szórva egy kis angyalgyökérrel is. - Fogalma sem volt, pontosan miből mennyi volt belőle, de nem akarta idő előtt lebuktatni magát. Egyébként is, a vizsgák még messze voltak.
Közben a lötty színe kezdett egyre kivilágosodni, mígnem teljesen áttetszővé vált. Akkor megmutatta Helenának a bájitalt, és elmosolyodott.
- Nem kell aggódni, tiszta vagy. Teljesen átokmentes.
A pulthoz sétált, és lerakta a báijtalosüvegcsét. Hallgatta Helena magyarázatát, és beszámolóját. Igen, mindenki hallott az esetről, de mégsem tudott róla senki semmi konkrétat. Will pedig nem szívesen beszélt róla, így nem is faggatták a kantinban.
- Ja, hallottam róla. Otthon ápoljátok, igaz? - Tette fel a kérdést, miközben belelapozott a jegyzetkönyvébe. Melyik varázslat is következik? - Reméltem, hogy már jobban van. Asszem Willt is eléggé megviselte a dolog. Te hogy bírod?
Elindult felé miközben pálcáját az újabb varázslathoz készítette elő. Még pár pálcamozdulat és késze is vannak a vizsgálatokkal. Már amit Kolos is végre tudott hajtani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos
Jason Henry Payne
KARANTÉN


Exterminátor || Sárkányölő Szent Henry
offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 84
Írta: 2019. február 3. 20:05 | Link

jasmine
csütörtök délelőtt


A pergamenhez egészen közel hajolok, és úgy, fejjel lefelé bújom a sorokat, olvasgatom a nememhez nem éppen passzoló kérdéseket. Hunyorogva próbálom értelmezni őket, majd, mikor Miss Jhaveri is közelebb merészkedik, mosolyogva pillantok fel rá.
- Az égvilágon semmi - felelem halkan, és egy mozdulat nélkül hallgatom, amit mond. Mint mikor félsz, hogy elijeszted az alig pár méterről rád meredő űzött vadat; nem akarok visszaegyenesedni, még a kezemet sem teszem arrébb, hogy azzal Jasmine esetleg jobban rálásson a közöttünk fekvő nyilatkozat kérdéseire és rubrikáira. Nem, ahhoz túlságosan élvezem a közelségét, hogy érzem az illatát, és hogy így még a szembogarát is jól láthatom. A tekintetem egészen az övébe fúrom, és mikor elhallgat, én azonnal megszólalok. - Merre szokott szaladgálni?
És tessék: már meg is érkezett a következő indiszkrét kérdés, és bár tudom, elég kevés esély van arra, hogy a gyógyítónő esténként Bogolyfalva közelében húzzon futócipőt, azért egy próbát megér. Ki tudja, még az is lehet, hogy abban az időben itt a fővárosban, vagy máshol, egy kisebb városban vagy faluban akad dolgom. Elvégre, kósza sárkányok az ország bármely pontján felbukkanhatnak! Ahol pedig feltűnik egy sárkány, ott előbb-utóbb megjelenek én is. Ez esetben talán inkább előbb, mint utóbb.
Aztán arra is fény derül, hogy a farsang témát nem fontos erőltetni. Persze, azt nem tudom, hogy azért, mert Jasmine otthonülő fajta, vagy a beöltözős bulikkal van a gond, és egyébként, ha a péntek estéit nem itt, kötelező ügyeleti óráiban tölti, akkor nyakába veszi a várost, és felcsap partykirálynőnek. Simán kinézem belőle. Mondjuk mindkét lehetőséget.
Hátradőlök, és tenyereimet combjaimon megtámasztva nézek rá a nőre. A vidámság, ami körülveszi, megmosolyogtat. Jó látni, hogy a már kiégett és megkomorodott idősebb korosztályt hamarosan felváltja Miss Jhaveri generációja.
- A Romániai Sárkányrezervátum állományának exterminátora vagyok - árulom el a hivatalos megnevezésem. Arról, hogy most már Pécsen is sűrűn látni, még általában - ahogy most is - elfeledkezem. Gyakorlatilag már az is csoda, hogy eddig az összes órámon megjelentem. A névsorolvasást esküszöm minden alkalommal magammal kell kezdenem... - Tanítom is a zöldfülűeket; megmutatom nekik, lehetőleg hogy kerüljék el a sárkány száját. A Bagolykőből néha feltűnik egy-egy diák nálunk, bírom őket. A legtöbbjük azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt, szóval van min röhögni, mikor aztán földbegyökerezett lábbal állnak odakint terepen.
Kuncogva nézek el az ablak irányába, majd futólag a halkan kattogó faliórára pillantok, és visszafordulva a nőhöz, néhány másodpercig csak fürkészem az arcát. Nem, korántsem érzem, hogy itt az idő elhívni őt bárhová is, így csak mélyen beszívom a levegőt, és hezitálva megpaskolom párszor a combomat, majd felemelkedem a székről.
- Akkor hát... - kezdek bele, és a kezemet Jasmine felé nyújtom. - Nagyon köszönöm, hogy időt szánt rám, és ezt sem felejtem itt - a nyilatkozatok közül a saját példányomért nyúlok, és míg hátrálok, azt magam mellett tartom, és ki tudja miért, de meg-megrázogatva a gyógyítónő felé mutogatom. - Még találkozunk, Miss Jhaveri!
Azzal megállok az ajtónál, s tekintetemet végig a nőn tartva magam mögött kezdek keresgélni a kilincs után. Amint megtalálom lenyomom, és kifordulva az ajtón tekintetem azonnal a már érkezésemkor is botjába kapaszkodó idős nénire esik. Ott ül, ahol eddig.
A fejemet gyorsan visszadugom a még résnyire nyitott ajtón, és valami olyasmit suttogok Jasmine-nak, hogy szerintem vörös kód, és ki kellene jönnie. Végül egy utolsó mosoly kíséretében behúzom a rendelő ajtaját, és elindulok kifelé. Mikor elhaladok a néni mellett, jó hangosan ráköszönök, majd dúdolgatva eltűnök a folyosó végén.
Utoljára módosította:Jason Henry Payne, 2019. február 3. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinésplüss-sárkány
Jasmine A. Jhaveri
Egyetemi hallgató, Gyógyító



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 145
Írta: 2019. február 4. 13:42 | Link



Majdnem biztos voltam benne - és az a hajszál körülbelül annyira állt távol, mint én a pillanat töredékében, mikor a papír fölé lestem -, hogy az értelmetlennek ható, ám kötelező kis részek zavarhatták meg. De hiszek neki, ha rendben érzi, hát így van. Ha eltitkolt egy terhességet, nem én leszek az, aki számon kéri... bizonyára. Nyilván attól a cirka felelősségvállalástól, amit az aláírásom majd jelent másképpen kéne gondolnom. Én is tudom, de mindig volt bennem egy él annak irányába, hogy nem tartják eléggé jónak amit adhatok én vagy más orvos és leginkább dísznek veszik a javaslatainkat. Ő még nem tudtam hova tartozik, oda, aki hajlandó a saját épségéért együttműködően tartani ezt, vagy aki nem. Egyszer kiderül. Gondolom.
- Szaladgálni...milyen édes - megfogalmazás persze. Ennek ellenére a mosoly mellé csak vontam egyet a vállamon, még csak gyanúsnak sem véve ezt az egészet. Mert miért érdekelne ez bárkit egy csevegésen túl, pláne, hogy én hoztam elé. - Régebben itt a környéken, de úgy néz ki, hogy Bogolyfalvára kerülök állandó gyakorlatra. Így inkább ott lesz valószínű - osztottam meg könnyedén a dolgot, majd a magam részéről le is tudtam az iratok hitelesítését és végül felegyenesedve hátráltam el tőle a saját példányaimból párral, még az utolsó éppen várt az aláírására. Érdekes volt, hogy mennyire könnyen és vidáman kezeli ezt. Rengeteg ember bejön ide és stresszelnek, vagy meg sem szólalnak. Izzadnak, messziről látni, hogy a pulzusuk valahol 110-150 között jár és falfehérek. Vagy rengeteg orvost evett már meg - nem szó szerint persze, bár valahonnan csak megnőtt ilyen magasra!
- Elhivatott és bátor - mondtam a tények mellé, mert bár ez szinonimája lehetne az abnormális és eszetlen viselkedésnek, mégis inkább bók volt. Még magam is meglepem néha ezekkel. Tisztelem a munkát amit végez, ahogy minden emberét, mert a maguk nemében a nagy egész részei. - Nincs ez másként egy szakmában sem. Sokan félnek az elméletből kilépni, mások meg túl határozottak... nos, a semmire.
Sosem akartam ilyen lenni, de nekem is megvan a magam keresztje. Már csinálhattam volna a gyakorlataim rendesen korábban is, én azonban amíg nem voltam elég jó - a saját mércémnek -, nem vállaltam és vágtam bele, de most úgy is érzem jól tettem, nincs rám panasz és meg lehet bennem bízni.
- Örülök, hogy találkoztunk. Minden jót, Mr. Payne. Aztán csak óvatosan a nőstényekkel - szélesedett ki a mosolyom, ahogy megvártam, még elhátrál az ajtóig, majd a tekintetem rá függesztve figyeltem, ahogy távozik, azaz majdnem teljesen, mert még kellő figyelmet tudtam szentelni utána is, mikor visszalesett és még el is nevettem magam egész halkan a kezem a szám elé kapva. Összerendeztem a papírokat, aztán a tollat a kis zsebre függesztve pár pillanattal később én is kinyitottam az ajtót, hogy a recepció felé pillantva jelezzem, küldhetik be a következő pácienst.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hadházi D. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 6
Írta: 2019. február 6. 18:38 | Link

Amikor jelentkezett, az még nem volt benne a pakliban, hogy gyógyítótanoncok fognak a nyomában loholni százezer kérdéssel, amikor még őneki sincs húsz év tapasztalat a háta mögött, de ám legyen. Nem fog ezen kiakadni, sem panaszkodni érte, főleg, hogy úgy gondolja, a sürgősségi osztályon mindig elkel még egy pár segítő kéz és ha valahol, hát itt lehet a leggyorsabban tanulni éles helyzetben. Fővárosi ispotály lévén itt mindig pörög az élet, még akkor is, ha nem történt éppen sehol semmilyen tömeges szerencsétlenség, és általában nem az a legnagyobb vészhelyzet, hogy valaki tüsszentett kettőt. Igaz, az is megesik, hogy a varázsló hipochonder és már az első tüsszentés után egyenesen ide rohan valami nagyon ritka betegségre gyanakodva, az azonban nem a leggyakoribb eset. Töréseket, elrontott bájitalok mellékhatásait vagy éppen bűbájokét viszont annál gyakrabban látni. Fehér köpenye zsebéből kihúzza a szabad jobb kezét, baljában ugyanis máris egy kórlap található, amit oldalához szorít, és kezet ráz a lánnyal.
- Hadházi Izabella, nyugodtan hívj csak Bellának, és nem, illetve attól függ, mi számít régnek. Több mint egy hónapja, előtte Stockholmban dolgoztam, de kellett egy kis éghajlatváltozás - válaszolja, majd ismét visszadugja a zsebébe a kezét és kényelmes fekete tornacipőiben már fordul is, hogy az egyik elválasztó függönnyel elhatárolt ágyhoz sétáljon. Amint elhúzza, öt-hat éves gyerek bukkan elő mögüle az ágyon fekve, egy sokat látott macit szorítva magához és riadtan pislog rájuk vörös, könnyes szemekkel.
- Tomi? Szia, Bella vagyok. Te nyelted le azokat a játékkatonákat, igaz? - beszél, miközben az ágy szélére ül. A gyerkőc bólogat is megszeppenten, aztán még közli, hogy nagyon fáj is a pocakja tőle, merthogy a játékok most éppen a gyomrában masíroznak, miután azt játszotta, hogy ő az óriás és felfalja az egész hadsereget. - Hozok neked mindjárt egy kis innivalót, amitől majd elalszanak a katonák odabent, jó? Aztán meg szépen előcsalogatjuk őket és meggyógyítjuk a pocidat. - közli  a gyerekkel megsimogatva óvatosan a szőke tincseit, hogy megnyugtassa, aztán felkel, visszahúzza a függönyt és siet is az egyik szekrényhez. - Még jó, hogy csak műanyag katonákat nyelt le és nem ólmot. Deee... kérdés. Te mihez kezdenél vele? - érdeklődik, miközben a bájitalok között keresgél máris.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hadházi D. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 6
Írta: 2019. február 6. 18:53 | Link

Ma valahogy bolondok háza van. Igaz, hogy a sürgősségi részleg valahogy máskor sem sétagalopp - ezért is szereti a maga részéről olyan nagyon, na meg azért, mert ha valahol, hát itt aztán mindenféle kihívással találkozhat, ami csak elképzelhető -, de ma mégis a szokottnál is jóval zsúfoltabb az élete minden éppen dolgozó medimágusnak, ennek függvényében pedig neki is. Tornacipőben szaladgál fel-le a szinten attól függően, hol van éppen rá szükség, hol adja valaki a többieknél hangosabban minden itt tartózkodó tudtára, hogy nagyon fáj a foga, térde, kis lábujja, kinek éppen mivel akadt ma gondja, egyébként alapvetően fehér munkatalárján pedig nem túl bizalomgerjesztő foltok éktelenkednek. Haja is kusza már kicsit, félig kibuggyant a laza kontyból, amibe még reggel tuszkolta egyébként többnyire engedelmes hajtincseit, csak azóta meg tükörbe nem nézett, és amíg nem zavarja, mert az egész mondjuk a szemébe hull és akadályozza a munkában, addig jól van az úgy. Különben is fontosabb most az a mindenfele jajongó két amatőr kviddicscsapat, akik barátságos meccsre vállalkoztak, csakhogy aztán tömegverekedés lett valami aprócska nézeteltérésből, ennek eredményeként pedig most nem csak két csapatnyi hangosan szenvedő hobbisportoló fetreng szanaszét a sürgősségin, hanem még vagy tucatnyi elszánt szurkoló is, akik még félholtan is egymásra rázták az öklüket fenyegetően, amíg csak az egyik kolléga az egészet meg nem elégelve egy intéssel le nem szedálta a roppantul kedves delikvenseket, mondván, hogy egy kis nyugalom itt igazán nem fog ártani senkinek sem, főleg nem az ő idegeiknek.
- Idd ezt meg. Ha már nem elzsibbadt a lábad, kiabálj nyugodtan, rohanok és megnézem, hány darabban van a sípcsontod - közli az egyik beteggel, aki még meglehetősen rezignáltan szemléli enyhén fura szögben csavarodó lábát az azóta már kínkeserves kínok és anyázás közepette lehámozott lábszárvédő mellett.
- Jaj, veled meg mi is történt? Csak nem szurkolni voltál te is erre a csodás és határozottan barátságos mérkőzésre? Hol fáj? Hozok egy kis fájdalomcsillapítót, aztán megnézzük, kell-e kötés, vagy mi legyen, jó? Csak bírd ki még egy kicsit, és ha hányni kellene netán, itt egy papírzacskó - közli sietősen, két ággyal odébb ugyanis éppen ébredezni kezd az egyik túlságosan is elszánt szurkoló és még időben szeretne újabb bűbájt szórni rá, mielőtt beüt a káosz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 10426
Írta: 2019. február 6. 21:42 | Link

South

Westék nem engedik, hogy a családjukból bárki is olyan ellátást kapjon, ami nem méltó hozzájuk. Ez legalábbis East felfogása, amikor már abban a pillanatban intézi a dolgokat, amikor bátyja értesíti az esetről.
Annelie az intenzív osztályon fekszik még, súlyos sérülésekkel hozták be és látták el a gyógyítók. Állapota nem stabil, bármelyik pillanatban történhet olyasmi, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Most már el vannak szakítva egymástól, Laney a koraszülött intenzívre került, ő talán jobb állapotban van, mint anyukája.
Álmában valahol teljesen máshol jár, egy tengerparton, ahol minden meleg, fényes és nevetnek körülötte a gyerekek. Sammy már nagyobbacska, kergeti a kishúgát, aki apja karjaiba szaladva keres védelmet. Annie mosolyog, boldog. Bármit megtenne értük. És a film mintha végtelen vetítéssel menne, újra és újra ugyanez játszódik le tudatában.
Odakint nem csak South idegeskedik kicsi családjáért. East a gyerekeket a dadákra bízva ül a férfi mellett az első perctől kezdve. Néha a kezét szorongatja, néha pár percre magára hagyja, hogy a saját feje ne szakadjon szét testvére üvöltözésétől. A szidás és a feltételezések most nem segítenek, már csak az idő múlását várják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 582
Írta: 2019. február 10. 22:58 | Link

E A S T, a bizonytalanság katlanjában

Nem tudta. Nem értette. Nem értette, mi történik éppen a családjával.
Pár órával azelőtt még ott állt a megszeppent fiával az erdőben, miközben feleségeott feküdt eszméletlenül a karjában.
Úgy érezte magát, mint azon az estén. Mikor North szemébe nézett és ő elutasította. Mikor menekülni kényszerült. Akkor sem emlékezett minden részletre. Most sem tudta eldönteni, hogyan jutottak el az ispotályba. Emlékezett arra, hogy a gyógyítók feléjük rohannak, hogy be akart menni, de a nővérek kiküldték. És emlékezett Eastre, aki egy pár perccel ezelőtt még itt volt vele a folyosón.
Újra és újra lejátszódott a jelenet. A helyszín, amiről nem tudott. Az a bájital labor a saját lakásukban. A konyhájuk alatt.
Elfogta a düh. A minden elsöprő harag, mikor erre gondolt. Törni és zúzni akart. Átkot szórni bárkire, aki hozzászólna.
Aztán egyik pillanatról a másikra esett a kétségbeesés mély gödrébe. Vajon túlélheti? Annie? És mi lesz a kislányával? Hisz még egy pillantást sem vethetett rá!
Látnia kellett volna! Hisz pár évvel ezelőtt könnyen kiszúrta volna a jeleket, melyek levezettek volna a pincébe. De a bogolyfalvi élet óvatlanná tette. Nem érdemli meg ezt az életet, és most még fájdalmasabb ezzel szembesülni.
Felmordult és a jobb kezével a mellette lévő székre csapott. Olyan erővel, hogy belezsibbadt a karja is. A végén még ki fogják tiltani az ispotályból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 10426
Írta: 2019. február 12. 06:25 | Link

South
East

Ujjait tördeli, néha azon kapja magát, hogy állkapcsa belefájdul a szorításba. Mély levegőket vesz a folyosó végén ácsorogva és várja, hogy a kávéautomata lassan kiadja a két kávét, amihez gondosan választott gombot. Valójában csak a zörgés az, amiért negyedjére is itt ácsorog, így legalább van, ami egy rövid időre kiszűri South hangoskodását a fejéből.
East messziről kerüli a kórházakat, a sok zokogástól hamar megfájdul a feje. Most viszont testvére a legfontosabb, ha kell, napokig is hallgatja ezt.
Csendben ül le mellé, már nyújtaná át az egyik kávét, de a csapás hirtelen éri és majdnem az ölébe borítja a forró italt. Pár másodpercig szótlanul, levegővétel nélkül nézi a férfit.
- Mindkettőtöknek vannak titkai - halkan beszél, tekintetével kikényszeríti, hogy bátyja a szemébe nézzen. - Ne hibáztasd azért, mert olyan, mint te, South. Tudtad, kit veszel el, tudta, kihez megy hozzá. Most inkább azon gondolkodj, mi lesz Winterrel, ha lecsukatod magad az ispotály tönkretételéért - higgadt a helyzethez képest, legalábbis annak tűnik. Elvégre az egyik, ha nem a legsikeresebb színésznő idehaza, begyakorolta már önmaga megjátszását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jasmine A. Jhaveri
Egyetemi hallgató, Gyógyító



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 145
Írta: 2019. február 14. 19:30 | Link


január első hete


Egy ispotály élete sosem mondható lassúnak, így a várakozásom munkakezdés előtt eléggé kellemetlennek tűnt, azt éreztem, hogy sosem jön el a kezdés és hogy ilyen nincs. Aztán jött a gyógyítók vezetője és megmutatta ki és hova mehet, én persze egyből a sűrűbe kerültem, de nem mondhatnám, hogy bántam. Bár tény, a nagy lendületben, amivel megtaláltam a lányt levegőt nem sokat vettem a mondataim között.
- Bella - ismételtem meg még bólintva is két aprót magam elé, reméltem, hogy nem leszek feledékeny, így nem írtam fel sehova, csak figyeltem. Nem hangzott rosszul, hogy látott már más világot is, sőt. Szerintem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen, ha minél sokszínűbbek a tapasztalatai. Bár a betegek mindenhol betegek, biztos van eszközben, szabályokban, valamiben, ami jobb vagy rosszabb eltérés. Erről azt hiszem egy egész délutánt el tudnék vele csevegni, vagy csak úgy magamban és őt a hallgatásomra kényszeríteni, de nem teszem. Csak elmosolyodom a kapott válaszokon, majd követem is őt.
Kisfiú, rémült és még sírdogált is. A mappát szorongatva néztem egészen bátorítóan a vörös lány mögül, mert bizony ha rajtam is mást látna, akkor bizonyosan tovább törne az a mécses. A szakosodási lapomon a három megjelölésből az egyik a gyermekosztály volt, nem állnak tőlem messze az ekkora kis emberek, pont ezért kicsit próbáltam is úgy tenni, ahogy azt jónak láttam, azért is álltam félre az útból, de megkerülve az eszközöket és a lányt a fiú oldalához sétálva guggoltam le, így a fejem a térdei magasságában volt. Megvártam még elindul a kollégám majd a kisfiúra mosolyogtam.
- Nagyon régóta fáj már? - kérdeztem rá végül arra, ami érdekelt, mert bár jelen esetben nem lennének itt, ha nem lenne nagy szükség ránk, de mégsem mindegy hogy mennyire friss az eset. Amint válaszolt én is felálltam és Bella után sétáltam. - Szerencsés, egyszer volt egy kisfiú az orrában egy fémdarabbal, fogalmam sem volt akkora hogy fért oda bele - néztem a vörös lányra egészen halkan beszélve, hogy végül az üvegekre nézzek.
- Meggyorsítanám az anyagcseréjét... azaz, hashajtó, de valamelyik kíméletesebb, mert az is generálhat hasgörcsöt és így sem érzi jól magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 253
Összes hsz: 1189
Írta: 2019. február 16. 19:00 | Link

Izabella

"barátságos" kviddicses napon



A fejembe továbbra is sugárzó fájdalommal vetekedve próbálom felmérni a környezetemet, egyre többet és többet felfedezek belőle. Példának okáért megjelentek a hangok is. A lepedőn súrlódó kezem hangja volt az első, ahogy próbáltam megmozdítani a teljesen érzéketlen végtagot. Majd jött sorba a többi is, folyadékok lötyögése, nyögések, jajgatások, kiabálás, sietősen lépkedő cipők surrogása a padlón. Közeledő léptek méghozzá.
- Hol? – nyögök ki egy újabb szót, majd igyekszem egy picit feljebb emelni a fejem, hogy lássam is, mi a helyzet. Egy nő sziluettjét veszem ki, de a meggondolatlan mozdulattól nem sikerül rendesen fókuszálnom. Egy újabb nyögés kiséretében visszaeresztem a fejem a párnára már-már feladva, hogy megtudok bármit is. Vagy hogy javulna a fájdalom. Vagy, hogy valaki egyáltalán észrevenné, hogy itt vagyok én is, és még élek. Bár a hangok alapján ez nem éppen egy hullaház.
És ekkor, amikor már minden reményem elszállt, akkor meghallottam az előbbi hangot, ezúttal sokkal közelebbről. Kinyitom újra a szemeimet, és igen, az ágy lábánál ott is áll egy mosolygós csupa fehérbe öltözött nővérke. Vagyis medimágus, nővérkék a mugliknál vannak. Rögtön leesik, hogy az előbb nem az én ágyamnál volt, csak valahol a közelemben.
- Én…otthon….olvastam. Fejem, karom. Én…hol? – minden egyes szó komoly fájdalmat okoz, de muszáj valamit kinyögnöm, hogy tudjon segíteni. Ezek szerint valahol valamelyest csak elláttak, ha nem látszanak már ki a csontjaim. Világosan emlékszem ugyanis az elsötétülésem előtt a karomból kiálló csontokra. Aztán jött még egy bukfenc, puff a fejre, és paff töksötét mostanáig.
Mindenesetre az már világos, hogy valami kviddics meccs volt, és a többiek ezért vannak itt. Na igen, brutális egy sport az, nem véletlenül nem a kedvencem. Alig láthatóan megrázom a fejem, a papírzacskóra, nincs hányingerem. Tulajdonképpen ma még nem is ettem semmit. A hölgy már tovább is szalad, nem irigylem szegényt, biztos reggel óta lót-fut. Csak reménykedni tudok, hogy az a fájdalomcsillapító hamar ideér, remélhetőleg akkor el fogom tudni mondani rendesen, hogy mire emlékszem az ébredésem előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 582
Írta: 2019. február 17. 21:59 | Link

E A S T, a bizonytalanság katlanjában

Fájt, mert úgy érezte magát, elárulták. Mert tudta, hogy figyelmetlen volt. És ez a figyelmetlenség most akár Annie és a kislánya életébe is kerülhet akár.
Nem szólt semmit, csak felmordult East nyugodt megjegyzésére. Ha nyugodt maradt volna, belátta volna, hogy húgának igaza volt. De mióta itt vannak, képtelen volt megőrizni a hidegvérét, amit éveken keresztül olyan könnyedén fenntartott. Ez most más volt. Félt. Talán elmondhatta, hogy soha életében nem félt még ennyire. Hogy elveszti azt, ami a világon a legfontosabb. A családját. Azokat, akikhez ő tartozott, és akik hozzá tartoztak.
- Tudom. - A térdére könyökölt és a tenyerét figyelte. Bőre piroslott a szék nyoma mentén. Remegett. Egészen észrevétlenül, de remegett a keze.
Beletúrt a hajába,  miközben élesen szívta be a levegőt az orrán és hátradőlt a kényelmetlen, műanyag széken. Felnézett húgára, és a kávéért nyúlt.
- Köszönöm... - ...hogy itt vagy velem. Elég volt gondolatban befejeznie a mondatot. East tudta, hogy a férfi nem a szavak embere. - Hogy van Sam? - Nem emlékezett rá, mikor váltak el egymástól. Az erdőben még biztonságba helyezte, de nem tudta, mikor került Easthez. Vagy milyen lehetett neki az anyját eszméletlenül látnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 10426
Írta: 2019. február 17. 22:26 | Link

South

Mondják akik ismerik, hogy milyen jó neki, mert belelát mások fejébe és mindig tudja, mi a valód véleményük, mit akarnak. Aki azonban igazán ismeri az tudja, hogy cseppet sem teszi boldoggá ez a hatalom.
Nem lenne kíváncsi testvére csapongására, a többi beteg és ideges rokon feszültségére, a gyógyítók kegyes hazugságaira. Csak kávézna a testvérével és reménykedne a legjobbakban, hisz mást nem nagyon tehet.
Legszívesebben megölelgetné, puszikkal halmozná el, mint kicsiként amikor még ezzel tényleg rendbe hozhatták a dolgokat. Most viszont csak megsimogatja a karját, ennyit tehet.
- Ne aggódj, nem emlékszik semmire. Már alszanak - figyelte közben az otthon történteket és most Sam az, akiért a legkevésbé kell aggódni.
- Nézd, a ti génjeiteket örökölve ennek a kislánynak sem lesz semmi baja. Erős és már abban a korban van, hogy jó esélye van a teljes gyógyulásra - biztatóan próbál valamit mondani Laneyről is, ezzel szépen kikerülve a tényt, hogy a gyerekekkel ellentétben a feleségéről nem sok jó hír szállingózik.
Mindeközben Annie úgy századjára látja ugyanazt a képsort, lepörgött már elégszer és unja. Annyira unja, hogy valami történik, mert a folyosón még nagyobb rohangálásra kapja fel a fejét őCsinszkasága. Gyógyítók rohannak a kórterembe, a hirtelen megugrott adrenalinszint szinte tapintható. Valami történik odabent és nem sok jóra lehet számítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. február 18. 17:48 | Link

Kávézó Westek


Mostanában sokat utaztam, sokat voltam külföldön, ugyan a legnagyobb projekt az egész évben az Excalibur volt, nem titok, hogy készülök egy még nagyobbra, amit hamarosan véghez is viszek, így érthető, miért is tűntem el annyira, hanyagoltam el családi kötelékeimet, azonban ez alól már nem lehetett kibújni.
South őrült asszonya magára robbantotta a konyhát ezzel élebe sodorva lányát és saját magát is. Nem mondom ki, de ostobának tartom, majd ha jobban lesz, kettőnk között ezt a véleményemet is kifejtem neki, ám South biztos nincs olyan állapotban, hogy ilyen gondolatmeneteket higgadtan kezelni tudjon.
Egyedül jövök, Scarnak valami dolga van, meg amúgy is jobb ha nem tartózkodik az ispotály környékén, a végén még elkap valamit. Én is emiatt vettem be egy csomó c vitamint meg minden nyenyerét, biztos ami biztos szinten.
A recepción megkérdezem, hogy hol a nő szobája, így keveredés nélkül, könnyedén elérek odáig, s South illetve Csinn sincsennek távol, ott kávéznak közel az ajtóhoz. Felhúzom kicsit a kötésem felső részét amolyan szokásból, majd odaintek nekik.
- Hogy vagy? - kérdem csendesen kezemet nyújtva Southnak, hogy lekezeljünk, ahogy férfiak szoktak. Biztos vagyok benne, hogy a nő és a kölyök rosszul, máskülönben a vidámparkban tartanánk a West családi gyűlést, nem egy rohadtul püdös ispotály folyosóján.
Ám abban is biztos vagyok, hogy fivérem is van olyan rosszul mint ők. Képe olyan rémes, mint valami rágógumi, amin áthaladt a huszonnegyedik autó is, mert odatapadt a betonhoz. Testtartása görnyed és nyomorult és Csinszka sem tündököl úgy, ahogy szokott, inkább mint egy kifakult, kopott csillag, akinek elfogyott a fénye. Remek jelek. Igazán remekek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 582
Írta: 2019. február 18. 18:53 | Link

A  C S A L Á D, a bizonytalanság katlanjában

Elvette Easttől a kávét, de nem ivott bele. a kezében tartotta és a gőzén keresztül át figyelte a saját tükörképét a fekete lében. Bólintott. Jobb, ha Sam nem emlékszik ezekre. Szerette volna, ha neki egészséges gyerekkora lenne, nem úgy, mint nekik. Ám ha Annie most...
Megrázta a fejét és felnézett a közeledő léptekre. Felóshajott, és kezet nyújtott öccsének. Az fordult meg a fejében, hogy tényleg komoly, ha még ő is betette a lábát az ispotályba. Ritkán látta őt. Pedg miatta jött vissza. Miatta és East miatt.
Épp nyitotta a száját, hogy válaszoljon a kérdésre, de nem jött ki hang a torkán. Mit is mondhatna ilyenkor? Hogy jól? Hogy túléli? Ő igen. Ő biztosan. De ha a családja nem... Abba egy része ő is belehalna.
A fejét rázta csak válaszként, majd a North mögött feléjük futó gyógyítókat figyelte. Azt hitte, remélte, hogy elfutnak mellettük, tovább, akár egy másik szárnyba. De ők abba  akórterembe törtek be, amit éppen el kellett volna kerülniük.
- Mi történik? - Öccsét kikerülve indult el az ajtó felé. Léptei súlyosan koppantak a fertőtlenített csempén. - Mi történik!? - Az ajtó felé indult, ahova eddig nem engedték be. Ami mögött ott feküdt a felesége.
Félrelökött pár embert, hogy bejusson. A nő körül ott álltak a gyógyítok, alig láta tőlük az arcát.
- Annie! - Valaki megkérte, hogy menjen el, de ő csak távoli zajként hallotta a mondatot. Felesége sápadt arcát figyelte, rajta azokkal a sérülésekkel. - Annelie! - Mintha ráparancsolt volna. Rákiáltott volna, mint rá gyerekként, mikor apja magához hívta. Azzal a hangsúllyal, aminek nem lehetett nemet mondani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 10426
Írta: 2019. február 24. 15:58 | Link

Westek

North érkezése egy kicsit eltereli East figyelmét a kialakult káoszról, amibe belecsöppentek. Halvány mosollyal fogadja öccsüket, de az üdvözlő ölelés elmarad. A nő kezében megremeg a kávé, jobbnak látja letenni, mielőtt kiöntené.
Szótlanul figyeli a két férfi egymás közti csendes társalgását, de az események olyan gyorsan történnek, hogy néhány pillanattal később nem emlékszik semmire ebből a családi jelenetből.
- South! - próbálja visszahúzni bátyját a karjánál fogva, de ő erőfölényben van. Hiába siet utána, az ő fejébe beférkőznek a hangok, melyek egy igazi őrjöngős koncertként hatnak rá, a férfira pedig rácsukják az ajtót. Nem mehetnek be, most nem, baj van.

Odabent az idő megállni látszik, a tengerparti kép kiszürkül és elhalványodik. Elfogy a víz, a homokszemcsék, eltűnnek a családtagok. Egyedül marad, majd saját magát is elveszíti. Ott marad a semmiben egy nehéz érzéssel a mellkasán, levegőtlenül, mintha megbénították volna és víz alatt fuldokolna.
Az idő telik, felette gyógyítók kapkodnak. Újraélesztik, bűbájokkal és csövekkel próbálják visszahozni az életbe.
Mintha hallotta volna a nevét, mintha a férje parancsolt volna rá. Vagy csak álmodik? Máté lenne? Csak egy emlék a fejében. Hisz itt egyedül van. Kering a semmiben, de már oldódik a nyomás, újra tud lélegezni. Aztán elveszti érzékeit, belezuhan a mélybe, mint egy mély álomba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2019. március 5. 18:54 | Link

már nem Kávézó Westek


Társalgásunk bátyámmal rövidebbre sikerült mint a tiszavirág élete. Az orvosok és ispotályi dolgozok megjelenése rémülettel tölt el, ám semmiképpen sem reagálok olyan intenzíven, mint a másik két West. South azonnal beront, kávéját épp csak, hogy el tudom venni tőle, hogy ne öntse nyakon vele az egyik ápolónőt, s aztán jobbnak látom, ha East után is nyúlok, mielőtt valami baja lesz. Szelíden megfogom a derekánál fogva és remélhetőleg viszonylagos nyugodtsággal vezetem vissza oda, ahol az előbb még hárman álltunk. South már nincs a folyosón, ahogy senki más se, mindenki betömörült a szobába, s a becsukódó ajtó utolsó pár centién még kiszökött a férfi kiáltása.
- Valamiben ütött akkor az apjára is - állapítom meg savanyúan, mert bizony felismerem a hanghordozást, még ha ezt nálam ritkán is vették elő, a SOUTH WEST! ezzel a hangsúllyal iszonyatmód az elmémbe égett az évek során.
- A kislány jobban van mint az anyja? - fordulok halkan East felé, belekortyolva valamelyikük kávéjába. Ő tényleg áldozat. Az a szerencsétlen, aprócska gyermek, aki még világát sem tudja, ő az, akiért valóban sajog a szívem. Aki odabenn van, által az ajtó mögött, az iránt csak dühöt érzek, mert volt ennyire felelőtlen. Ha magára nem is gondolt, legalább a kölyökre a hasában, vagy Southra, aki mindig is érzelgős volt, az anyjánál is jobban. Ökölbe szorul a kezem, pusztán csak azért nem kívánom halálát, mert abba a fivérem is belerokkanna. Egyedül csak ezért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 10426
Írta: 2019. március 10. 20:48 | Link

Westek

- Reméljük - képtelen bármi mást mondani North-nak. Megfogja öccse karját, belekapaszkodik, mintha ettől bármi könnyebb lenne. De a férfi csak őt tartja meg, az éppen összetörő bátyjukat és az odabent haldokló feleségét nem.
Mintha megfagyna minden, hosszú ideig nem tudnak semmit, nem történik semmi. Végül ő érzi először a könnyebbséget, amikor a gyógyító gondolataiból értesül a nő állapotának stabilizálásról.

A kinti levegő már más. Mindhárman másfelé mennek, East vigyáz volt Sammyre. Mikor hazaér, már alszanak a gyerekek, így elég csak másnap szembesülnie a kisfiú kérdéseivel és aggodalmával. Legjobb tudomása szerint nyugtatja és figyeli South-ot, hogy amikor kell, menjen vele az ispotályba.
Másnap pedig végre Annelie-n kívül a kislányt is megnézhetik, aki jobban van, mint édesanyja. A gyógyítók szerint minden esélye megvan rá, hogy olyan egészséges legyen, mint bármelyik más gyerkőc. Már csak arra van szükség, hogy az anyukája is felépüljön, vagy legalább kikerüljön az intenzívről.
Egészen addig, amíg South egyszerre dühös és kétségbeesett, nem tud mit kezdeni vele, csak csendben támogatja. Talán ez is több, mint a semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 10426
Írta: 2019. március 13. 18:10 | Link

North

A kórházban töltött idő nagy része kiesett Annie-nek. Napokig az intenzíven volt, küzdöttek az életéért, miközben a koraszülöttek között a kislányáért folyt a harc. Valójában el sem tudja képzelni, mi történt körülötte ezekben a napokban, arra sem igazán emlékszik, milyen volt felébredni. Csak az érzés elevenedik fel benne újra és újra, az üresség érzete és a testébe nyilalló fájdalom minden egyes ponton.
Sok sérülést szerzett, melyeket a gyógyítók lassan majdnem rendbe is hoztak. Így, hogy bájital okozta a balesetet, sokkal nehezebb a gyógyulás.
Most a kórteremben üldögél az ablak előtt, karját figyeli és remegő ujját végighúzza az egyik hosszú égési sebhelyen. Nem tud nem arra gondolni, mit tett. Félpercenként az ajtó felé fordul abban reménykedve, hogy South jön azzal a hírrel, hogy Laney rendben van és végre találkozhat vele.
Letöröl egy könnycseppet arcáról, majd feláll és a párkánynak támaszkodik. alig van ereje, eltompítják a gyógyszerek és a fájdalomtól csak rövid ideig képes megállni a lábán. De ő sétálni akar, menni a gyerekeihez, karba venni a kislányt, megölelgetni Sammyt. Napok óta nem látta. Nem láthatta.
Az ablakban két virág keresi a napsugarakat, a hirtelen jött melegebb időre megörültek, erősebb színekben pompáznak, de leveleik már kezdenek fakulni. A nő előbb az éjjeliszekrényén hagyott pohárból megöntözi őket, majd ujjait finom simogató mozdulatokkal húzza végig a leveleken, akárcsak anyák az alvó gyerekeik arcán. Lassabban ugyan, mint jobb napjain, de szépen átad nekik egy kis energiát, mellyel új életre kapnak.
Mély levegőt vesz, talán ez több volt, mint amit a szervezete most elbír. Megteszi azt a pár lépést a fotelig, s lábait felhúzva visszatér előbbi tevékenységéhez. Az ajtót figyeli.
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki-Payne Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2019. április 2. 19:51 | Link


x joy | x norina

Nem tudom megállapítani, hogy mennyi ideje fekszem. Valahol az álom és az ébrenlét vékony határán táncolok, hol fél lábbal itt, hol fél lábbal ott. Az egyetlen dolog, ami kiránt az álomból, az a nővér hangja és érintése, ahogy óvatosan felpofoz, és azt mondja, ideje megetetni a babát. Nem mond mást, mégis minden alkalommal érzem a rosszalló tekintetét magamon. Egyik alkalommal, amikor ébren voltam, hallottam, ahogy azt mondja a másik nővérnek, hogy szülés utáni depresszióm lehet. Milyen csúnya szó ez.
Amikor nem vagyok magamnál, belesüppedek egy álomba. Nem is igazán álom, hiszen az elmúlt egy-két óra - talán több - megtörtént eseményeinek szilánkjai kergetőznek ilyenkor a fejemben.
Újabb és erősebb fájás készülődik. Megtámaszkodom a konyhapulton, és érzem, ahogy a hideg veríték lecsurog a hátamon. Jason idegesen járkál fel-alá mögöttem, a fülén a telefon folyamatosan kisípol. Will nem elérhető. Fél füllel hallom, ahogy Cath és Annie a szobájukban Codyt próbálják lefoglalni. Könny szökik a szemembe. Nem is a fájdalomtól, sokkal inkább a kétségbeeséstől.
Aztán a következő.
Jason a karjába kap, és elindul velem a kijárat felé. Hisztérikusan zokogva ütöm a mellkasát az öklömmel. Nem akarok menni. Meg akarom várni Willt, hiszen már itt kell lennie a közelben. Megígérte, hogy így lesz. De a telefon még mindig csak sípol.
Itt, mintha rosszul vágtak volna meg egy filmet, a helyszín hirtelen megváltozik.
Zokogva szorítom Jason kezét a műtőben. Az orvos még engem is túlharsogva mondja, hogy még egy utolsót nyomjak, aztán megpillantom a kezében a vörös kis csomagot, Joyt. Hallom, ahogy felsír.
Az agyam egy hátsó kis zugáig eljut a külvilág zaja, lépéseket hallok. Biztos a nővér az. Aztán csak visszazuhanok az álomba.
A kezemben tartom Joyt. Tiszta Will. Az erős barna hajfürtök, az álla... Aztán rápillantok a fülére, és még mindig potyognak a könnyeim, de felnevetek. Szépvölgyi fül.
Újabb ugrás.
Jason leül az ágyam melletti székre az alvó kislányommal a kezében, aztán visszateszi mellém, a baba ágyba. Ráteszem a kezemet a térdére, és megkérem, hogy menjen haza. Egyedül szeretnék lenni.
Ezek az emlékképek pörögnek egymás után a fejemben most is, akárcsak egy végtelen film, amikor látszólag békésen alszom, és mellettem a kislányom szuszog. A folyamatos sírástól vörösre dagadt szememet csak közelebb lépve veszi észre az ember. Különben minden igazán idilli.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Helena Amanda Payne
Mestertanonc Levita (H), Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 35
Írta: 2019. április 3. 21:56 | Link

Kolos

A mondatára csak bólintok egyet, majd elmosolyodok. Hát eddig mindent úgy csinál, mint Will, amikor dolgozik, így kedvenc bátyámnak biztos mesélek Kolosról, persze csak jót.
- Ja értem, és az angyalgyökér melyik része van benne? A gyökere, a levele, vagy a termése? A gyökere tartalmazza a legtöbb hatóanyagot, de a levelét és a termését is használják. A sötétben látás elixírjéhez használják az őrleményét, de ha a teáját túl hosszú ideig fogyasztod, akkor napérzékenységet okozhat - idézem fel a bájitaltan tananyagot, pont tegnap olvastam át ezt a részt. Nem nehéz, csak a víz hőfokát kell pontosan 80 fokra beállítani, de már rég készítettem, itt az ideje.
A jó hír hallatán elmosolyodva sóhajtok egyet, ez egy jó hír mára. Aztán elmesélem neki a Cath-et ért történéseket, ő pedig figyelmesen hallgat, majd kérdez. Én meg természetesen válaszolok, hiszen nincs ezen semmi titkolnivaló.
-Igen, Willnél lakik. Szegény Will nagyon kiakadt, mikor majdnem a kezei közt halt meg Cath. azóta se heverte ki, nem tudom, mikor jön el az idő, mikor nem hibáztatja végre magát - elszomorodom és pár könnycseppet törlök ki szemeimből. Itt nem kéne sírni, majd esetleg olyan helyen lehet, ahol Cath nem láthat, meg persze senki más.
- Hogy én? Mikor meghallottam, legszívesebben egyszerre sírtam és dühöngtem. Hogy történhet ilyen pont vele? Még mindig nem fogtam fel teljesen, néha azt hiszem, hogy ez csak egy rossz vicc és mindjárt felébredek. De nem, sajnos még mindig nincs jól. - Kiöntöm a szívem, de hogy miért pont neki, arról fogalmam sincs. Ja hát igen, ő kívülálló és így kicsit könnyebb elmondani az érzéseimet.
Újabb könnyeket törlök ki szemeimből, majd a plafon felé nézve próbálok nem sírni. Na még pár varázslat és nyugodt leszek, hogy jól vagyok. Sóhajtok egyet, majd Kolos szemeibe nézek.
- Na jó, folytassuk. Mi a következő lépés?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. William Eric Payne
Gyógyító, Egyetemi hallgató


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 615
Írta: 2019. április 6. 10:13 | Link

Norinka Love
Will most

A telefonom egy ponton megadta magát, lemerült, így sejtelmem sem volt arról, hogy bármi is történik otthon. Ez a három nap volt minden, amit egy magamfajta valaha is kívánhatott. Szaktekintélyekkel értekezhettem, felfigyeltek rám, és ha kérdeztem valamit, feleltek. A kísérleti elgondolásomat pontosították, hozzájárultak tudásuk felhasználásához. Az életmentést közösen hajtottuk végre. Pontosabban az első lépést, de ha ez megtörténik a későbbiekben, ha ténylegesen kihúzhatom egy ember, esetünkben Annie életfonalát, akkor azt nem csak én, de mi együtt tesszük. Minden csodálatos, és Merlinre mondom, ha ez nem történik meg velem - akkor is boldog ember lennék -, egyszerűen olyan löketet érzek magamban, ami talán örök életemre kitart.
Aztán kiérek a reptérre, és akkor szembesülök a ténnyel, hogy minden vagyok, csak jó ember nem, hiszen hoztam egy döntést, ami számomra és a karrierem számára jó, a családom számára azonban kevésbé, hiszen, ameddig én itt voltam, és kapcsolatokat építettem, a nejem életet adott a második gyermekünknek, én pedig az első kép, amit meglátok, hogy a bátyám tartja a kezemben. Bárki más lehetett volna, de éppen a bátyámnak kellett lennie.
Különös apátia az, ami bennem van. Egyrészt alig vártam, hogy elújságoljam, mennyire a pályán vagyok, milyen csodás eredményeket és visszajelzéseket kaptam, hogy mennyi segítséget azért, hogy Annie élhessen, és a szakma elismer, ennyi idősen igazán elismer. A másik részről azonban ott van az, hogy a gyermekem úgy született meg, hogy nem voltam ott. Pedig megígértem, hogy hazaérek, hogy én viszem be az ispotályba és én fogom majd a kezét. Semmibe se került volna talán, hogy itt legyen, mégsem tudtam ideérni. Elbuktam, mint férj és mint apa. Mégis, milyen szerencsés, hogy van nekem egy bátyám, ugye? Majd ő jól elintéz mindent.
Az ablaknál állok, kifelé bámulok, nézem az udvaron mászkálókat. Nézem, ahogy a világ nyugodtan zajlik, míg mi itt bent, talán örökre összetörünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 31
Írta: 2019. május 1. 13:48 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


Sosem rossz dolog tudni, hogy mik a díjai annak, ha akarsz valamit. Én is így élek, ezért is tudtam, mi lesz, ha végre utolérem a bátyám, aki b.szik bele a nagyvilágba, mikor rólam van szó. De bizonyosan az én hibám, röhejes. Ahogy felnevetek, a cigi egészen a torkom karcolja és a füst is szétterjeng az arcom körül, de ez mit sem érdekel. A póráz a kezemben megfeszül és keresni kezdem a végén lépdelő ebet, aki befékezett egy fánál. Hasonlóan téve lassítok és állok meg, ahogy végre megcsörren az értesítéshangom. Egy címmel és egy névvel. Őt keresd. Mintha fogyatékos lennék bejutni bárhova, ahova akarok. Azt mondja, jövök egy szívességgel, már majdnem meghatódtam. Lepillantottam erre a csodára és le is guggoltam hozzá, ahogy gyorsan fejben próbáltam összerakni az ajkaimmal szorítva a cigiszálat, hogy merre tovább, végül arra jutottam, hogy Iván pont kapóra jön így rácsörögtem és a kutyát nála hagyva indultam be.
Az ispotályról sok dolgot mondanék, de a készségesség nem éppen az erényük, szóval bedobtam a vezetéknevem és megmondtam kit keresek, ezért eljutottam oda, ahova indultam. Gondoltam én, de ez a folyosó inkább nyomasztó volt és üres, mint informatív és válaszadó. Aztán az egyik Javas a hátsó, harmadik ajtóra bökött, én is így tettem a fejemmel biztosítást kérve, majd be is nyitottam rajta, lesz, ami lesz alapon.
Egyáltalán itt kéne lennem? Valószínűleg nem, de az utolsó ember, akinek joga vagy lehetősége lenne engem felelősségre vonni, nos, fogalma sincs merre járok vagy mit csinálok. Én viszont ide akartam jönni. Nem a VIP pass árát akarom behajtani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 98
Írta: 2019. május 1. 15:29 | Link


május 4 | 420-as szoba  

És már két napja vagyok itt. Kellemetlen, a tekintetem az órára szegezem. Úgy volt, hogy tegnap hazamehetnek, de miután lehánytam a vizites orvost és a kezem még mindig gyógyulási fázisban volt, kaptam egy szolid nemet arra, hogy beváltsam a vip-passom. Csak reménykedem, hogy nem csináltak ebből semmilyen ügyet.
Az evés gondolata is elriaszt, miután a bögre tegnapelőtt atomjaira hullott az ujjaim között és még csak megmagyarázni sem tudtam. Azt hiszik, dühkezelési gondjaim vannak. Három oldal szakadt ki eddig a könyvemből, mikor lapozni szerettem volna. Inkább be is csukom, még mindig kissé remegve. Ekkor nyílik az ajtó, én meg azonnal felkapom a fejemet, nincs itt semmi látnivaló. Szipogok is egy nagyobbat. Aztán meglátom ki is jött meg és szó szerint tátva marad a szám. Aztán ráveszem magam, hogy becsukjam és megköszörülöm a torkom, a kezem a kötésre csúsztatva a karomon. A kulcscsontomon is díszeleg még pár kötés, meg az államon, elmondásuk szerint az arcomon lévő pár pötty már nagy részben rendbe jött.
- Ez nem a backstage, szupersztár. Rossz ajtó - rázom meg a fejem, majd az ajkamba harapok. Elidőzik rajta a tekintetem kicsit, miközben a kék tincseket kicsit odébb túrom
- Mit keresel itt, Igor?
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 2. 00:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 31
Írta: 2019. május 2. 19:54 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


Még éreztem a kellemesen kesernyés és mentolos utóízét a cigarettának, ahogy beléptem a helyre. A torkom megköszörülve vágtam zsebre a kezem és nem igazán törődve kérdésekkel vagy furcsálló tekintetekkel megkerestem az emberem, majd neki hála a folyosóm és szobám. Amire most szükségem volt. Nem különösebben vagyok aggodalmas vagy izgulós alkat, de talán némi ideg volt bennem, az öklömben éreztem, ahogy összeszorult a zsebemben, mikor felvont szemöldökkel néztem körbe a szobában, ahova benyitottam. Hát számítottam én dolgokra, de azt hiszem nem erre.
- Ritka szarul áll neked ez a fehér - jegyeztem meg az ágyneműre pillantva, de leginkább nehéz volt nem az arcát és a kezeit figyelni. Nem voltam egy takargatós típus, ha valami érdekelt elég nyílt figyelemmel álltam hozzá, és itt nem csak a látottakra kell gondolni, magával a nővel is így voltam. Ki érti ezt? Bence sem, de hajlandó volt segíteni, tuti kiderült, hogy rákos, vagy csak megint távol akar tudni magától valamiért. Újabb kérdéseket vet fel, de egy későbbi időpontra napolom, ahogy odarántok egy széket és leülök mellé.
- Unatkoztam és nem volt jobb dolgom - forgattam meg a szemem, hogy aztán a térdeimre könyökölve az állam alatt összefűzött tenyereimre ereszkedve figyeljem őt. - Kitalálom, megfogta a segged kísérletezés közben, aztán bumm - imitáltam is a hangot, de valahogy sejtettem, hogy közel sem erről lehet szó, mindenesetre kicsit nehézkesen nyeltem egyet tartva a mosolyom, ez az egyik védjegyem.
- Eltűnt a kedvenc rajongóm, nyilván megnéztem, miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 98
Írta: 2019. május 3. 02:20 | Link


május 4 | 420-as szoba  

Az ember épp csak egy pillanatra engedi el magát és fekszik sáv alá, erre már elő is kerül a környék legszebb orosz bűnözője. Így pihenjen el az ember! Kis híján a levegőt is elfelejtem venni, ahogy a tekintetem a férfira terelem. Miért néz ki most is ilyen veszettül jól?
- Ez a fehér mindenkinek szarul áll - döntöm oldalra a fejemet kissé, leeresztve a könyvet az ágy mellé és tompa puffanással dobom a földre. Jobban járt így, még erre sem tudok rendesen vigyázni. Rémes. - De akkor ezt most értsem úgy, hogy nem veted rám magad? Szomorú.
Látom, hogy figyel, az arcom, a kezeim, pedig annyira nem vészes a dolog... Gondolom. Remélem. Nem engednek rendesen tükörhöz, gondolom hátha azt is összeb.szom. Egy széket mellém húzva ül le, én pedig csak figyelem csendesen, leginkább azt, hogy a felsője nincs betűrve és idegesnek is látszik.
- Hízelgő - forgatom meg a szemeim, de csak felsóhajtok kicsit, felhúzva a térdeim és a hátam a párnáknak vetem. Az egyik kezemmel a másikra fogok, ahol éppen nem fedi semmi, de egyből fel is szisszenek, szinte látom előre, hogy be fog lilulni. - Bárcsak. Akkor valami élvezetes is lett volna benne, de ez csak egy nő volt, egy idióta, akivel egybe osztottak be, én meg próbáltam közbelépni mielőtt kilövi az egész labort az űrbe. Elvileg mindenki más jól van, szóval... Asszem megérte.
Más kérdés, hogy ha az elején jobban figyelek rá, lehet, hogy erre sincs szükség, de azóta sem tudom, mi lenne a helyes és mi nem. Megint ökölnyire zsugorodik a gyomrom.
- "A KeDvEnC RaJoNgÓm". Most minden koncert után, amire nem megyek el, majd beállítasz, meghaltam-e? - nevetek fel kissé nehézkesen, de ahogy áll a szénám, lehet hamarabb ússza meg ezt az egészet, mint azt az ember gondolná.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 3. 02:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki-Payne Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2019. május 12. 17:55 | Link


x joy | x norina

A hirtelen felhangzó éles gyereksírás még álmomban is utolér, elszakítva az untig ismételt képsoroktól. A szemem csak lassan nyílik ki, még nincs hozászokva a fehér falakról vakítóan visszaverődő fényhez. Egy halk nyögéssel fordulok oda rögtön az ágyam mellett lévő kiságyhoz, ám a mozdulatsorban megállít valami. A szemem sarkából mozgolódásra leszek figyelmes, ahogy egy ismerős alak sziluettje kibontakozik az ablak előtt.
- Will? - A hangom rekedt, a szemembe pedig könnyek szöknek - Will! - Egyik könnycsepp folyik le az arcomon a másik után, ahogy lassan felülök az ágyban, és a meztelen talpam a hideg követ éri. Imbolyogva állok két lábra, és amikor elindulok a férjem felé, hirtelen megérzem a kézfejemben a fájdalmat.
- Sssz - szisszenek fel.
A jobb kézfejemből hirtelen mozdulatra kitépődött infúziós tű halkan koppan a földön, körülötte pedig rögtön egy, kettő, három vércsepp jelenik meg, vörösre színezve a fehér követ. A vér keskeny csíkban folydogál le végig a mutatóujjamon, közben pedig még sírni is elfelejtek. Minden inger egyszerre ér el a tudatomig, Joy szűnni nem akaró sírása, a férjem felbukkanása, a fájdalom. Az érzés leterít, magával ragad, a lábaim pedig felmondják a szolgálatot. A kórházi ruha alól meztelenül kikandikáló térdeim visszhangozva koppannak a kövön.
- Will... - Hagyom, a hajam hadd hulljon az arcom elé. Nem akarom, hogy lássanak, és látni sem akarok. Bárcsak most azonnal visszasüllyedhetnék az álomba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Dr. William Eric Payne
Gyógyító, Egyetemi hallgató


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 615
Írta: 2019. május 12. 19:43 | Link

Norinka Love

Le kell nyelnem a békát, csak ez az egy jár az agyamban, így a testemen kívüli külvilágra csak késve reagálok. A szisszenésre lassan fordulok meg, és mire észbe kapok, a nejem már a földön, a vére fokozatosan növeli mellette a tócsát. Odaugrok, és finoman, de határozottan emelem fel, nem foglalkozva azzal, hogy mennyi mindent ken össze most a vérével. Voltam itt gyakorlaton, pontosan emlékszem rá, hogy mit hol tartanak, nem jelent gondot egy infúzió újra bekötése.
- Mit csinál?!
Reccsen rám egy érdes női hang, akire csak a szemem villantom felé, és egyből megváltozik a hangja.
- Doktor úr, bocsásson meg.
Ezért van arra lehetőség, hogy Norina egyedül legyen, mert a feleségem, automatikusan egy privát szobába tették, és jól is van ez most így. Nem kell nekünk most közönség. Gyorsan és precízen intézem az átkötést, a nő tétovázik, de végül kisétál, magunkra hagyva minket.
- Pihenned kell, nem volt könnyű szülés, nem ugrálhatsz csak úgy.
Nem nézek rá, csak eligazgatom a kezét, ellenőrzöm a folyadékot, betakarom, és megigazítom a takaróját, majd odalépek a lányunkhoz, aki mostanra visszaaludt, és halvány mosollyal az arcán pihen. Hasonlít mind a kettőnkre, de inkább rám, sőt, anyámra, ha már itt tartunk. Nézem őt, hosszan, remélve, hogy Norina inkább a pihenést választja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 31
Írta: 2019. május 13. 20:57 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


- Tévedsz, nekem még ez is jól áll. Volt egy bulink, ami után pontosan 52 db üvegszilánkot szedtek ki belőlem, és egy szál ilyen cuccban mászkáltam. Még így is jöttek képért - közöltem ezer wattos vigyorra, ügyelve rá, hogy kihagyjam, honnan is bűvészkedték ki. Inkább ne menjünk bele ilyen részletekbe, így még mielőtt esély lenne erre már lendültem is tovább, na nem a széken, csak a témán. A lábam járt, kényszeres vagyok, vagy a hely teszi, vagy a cigarettám hiánya, vagy ez az egész, nem volt a legf.szább látvány, de ugye nyilván nem üdülni jött, ezt levághattam volna Bence gyorsaságából is.
- A kint ácsorgó nővérke ettől nálad is szomorúbb lett, miután nem őt hívtam be, hanem én akartam bejönni ide - biggyesztettem le az ajkaim, hogy végül a kiskutyafejet mellőzve eltúrjam a hajam a jó irányba aztán megköszörülve a torkom próbáltam kevésbé feltűnően bámulni. Persze elméleti síkon dobálóztam vele, mi is lehet a baja, de egyébként érdekelt is. Bármekkora seggfejnek gondolnak is, vannak, akik tényleg érdekelnek. Bár kicsit zavaró Bence hangsúlya ami a fülemben visszhangzik a látom pár éve elhagytad, hogy jobb így. - Beszarás, nem tudtam, hogy világmegmentővel van dolgom. És ilyen tapadós bodyd is lesz? Latex a voksom. Köpeny párti vagy vagy inkább ellenző? Külsőben lehagynád a Csodanőt, de mi is az erőd?
Talán lelkesebbre sikerültem, mint az emberiség szerint ilyen helyzetben illene, de amit ők nem tudnak, hogy belőlem ezt hozza ki az adrenalin is. Megnő a szám a szokásoshoz képest is, és a feszkósabb szituk is. Ez meg... hát, valami. Valamilyen biztos.
- Értékelnéd? Attól függ - vágtam elgondolkodó fejet és teljesen figyelmen kívül hagytam a kiemelését. A fejem megcsóválása hitetlenül volt minden, amit erre nyújthattam még vigyorogtam is rá, bár azért az, hogy saját magának se volt kellemes itt lenni magával még belőlem is kihozott egy-egy grimaszt. - Azért minden oké, kis szivárvány?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 98
Írta: 2019. május 14. 00:07 | Link


május 4 | 420-as szoba  

Kénytelen vagyok kicsit elmosolyodni, még ha fáradtan is teszem, mert tényleg nem tett jót nekem ez az utóbbi pár nap. Megingatom a fejemet, majd látványosan jóóóól végigmérem, elképzelem abban a fehér cuccban.
- Nem akarom tudni, mit csináltál - rázom meg a fejemet rosszallóan, mert meg tudom érteni a kép kérőket. Ez is olyan egyedi látvány, amit ritkán tudnak rajongók begyűjteni. Szerencsére.
Látszik rajta, hogy ideges, így csak a szekrényem felé intek a fejemmel pár pillanatra.
- Ha szeretnél valamit... van egy rakás édességem meg pár dobozos üccsi - jegyzem meg, kihagyva a körülményt, hogy sikerült eltörnöm a csokiautomatát a váróban éjszaka, ezért vagy harminc darab kitkat van a szekrényben. Egyik-másik kicsit ugyan megpréselve, de ugye az részletkérdés. Nem a milyenség, a gesztus számít.
- Pláne. Ezek után lehet véletlen lecsapolja az összes vérem, mintavétel címen - horkanok fel, bár van bennem egy komolyabb félsz, hogy a nő majd eltesz az útból, eddig sem volt velem túl bizakodó, most már azt hiszem ennyire sem lesz majd az. Inkább felvezetem a problémámat, hogy mégis mi történt, mert ugyan, ennek semmi köze ahhoz, hogy prűd lány lennék, akit még megfogdosni sem lehet kicsit. Kicsit el is nevetem magam a reakcióján, bevágva magam valami hősös pózba. - Nem minden szuperhős visel maszkot. Persze, olyan fekete, szögecses rögtön. És természetesen elleni, a köpenyre rálépnek, beakad, megrángatják, nem jó semmire. Szupererős vagyok. Mint a hulk.
És mindezt rezzenéstelen arccal közlöm, mert akármennyire is szeretném, hogy vicc legyen, a jelek nem erről tanúskodnak. Vagy ez egy megrendezett jelenet, akkor viszont a k.rva anyját annak, aki ebbe ennyi energiát és időt ölt.
- Nem... nem tudom. Lehet - vonom meg a vállamat, majd kicsit feljebb húzom a térdeimet, végighúzva a kezem a lábamon. Csak próbálok hozzáérni anélkül, hogy kárt tennék bármiben is, de nem tudom mennyire sikeres ez. A kérdésre hezitálok pár pillanatot, majd a falba vágott mélyedésre pillantok, ahol az öklöm bevitte a burkolatot. Nagyot nyelek, majd megrázom a fejemet, nem nézve rá. - Nem. Nem vagyok oké. Még mindig előttem van az egész és bármihez is érek hozzá, atomjaira esik. Ez lehetne epik egy könyvben vagy képregényben, de ez itt és most, velem történik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Igor Bendegúz
Független varázsló, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 31
Írta: 2019. május 22. 15:32 | Link


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


De akarod, amiben szinte elég biztos vagyok mindenkinél, aki ezt valaha hallotta, de nem firtatja, én sem és mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott életet élhet tovább. Elég bár elképzelés, amúgy meg tényleg jól néztem ki abban a cuccban! De közel sem ez kötötte le éppen a figyelmem vagy úgy minden belém szorult jó érzést. Nem volt a közeg, a tény, hogy bent kell lennie se szívderítő. Ha valamit tudok az egészségügyről, az az, hogy kb. mindennel hazareptetnek, nincs rám szükség. Ő mégis itt van.
- Rendes vagy, de nem enni jöttem - jegyeztem meg, nem mintha ezzel a lendülettel ne nyitottam volna ki és röhögtem volna fel a mennyiségen, majd kivettem egy kit kat-et. Ingyen cuccot sosem hagyunk veszni. - Maradjak még vért vesz?
Nem mintha értenék hozzá, nem mintha közöm kéne legyen, de talán akkor nem meri?! Nem tudom, nem ismerem a nőket ennyire és reméltem sosem kell hasonlót látnom. Mármint annyi mindig volt bennem, hogy se átfedésekről, se váltásokról nem csipogtam, sosem találkoztak úgy, hogy még közöm lett volna bármelyikhez. Így volt kivitelezhető a teljes életem.
- Mesélhetnél még erről a szegecses dologról - meresztettem rá telivigyorral a kiskutya szemeket, ahogy az ágya szélére könyököltem és az állam a tenyerembe ékeltem. Már majdnem úgy viselkedtem, mint tiniként, ha jött a sztorik izgalmas része. Én sem vagyok köpenyes típus, az orvosokat sem értem sokszor, egyik majd jól besz.pja, aztán leshet.
- Hulk? - kérdeztem kicsit felvonva végül a szemöldököm, gondolom okkal emelte őt ki. Van elég köpenytelen, meg nő is, akit felhozhatna. - A lehet is egy válasz - mosolyogtam rá kicsit eltűrve a haját, láttam én is mennyire nem oké semmi, de nem vagyok gondolatolvasó, meg semmi olyan, akit felvilágosítottak volna, ha kérdez odakint. Így is többet tudtam, azt se magamtól. De még van egy kotnyeles rokonom, minden megoltható, igaz?
- Atomjaira? Mármint a varázserőd nem oké? - néztem kicsit értetlenül rá, aztán csak egy nagyobb sóhajjal az ágya szélére dobtam le magam az állára fogva finoman és magam felé fordítva, ha már amúgy éppen nem volt benne nagy ereje, hogy felém nézzen és ne minden mást. - Segítenek itt, vagy csak vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek