Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423595#post423595][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 16:07[/b][/url]

Az ütések közben módszeresen visszafojtottam a levegőt, aztán pedig úgy ziháltam, mint aki épp most futotta le a maratont. A mellkasom gyors ütemben emelkedett és süllyedt miközben igyekeztem összevakarni magam. Visszaráncigáltam a kabátom a helyére, visszahúztam rajta a cipzárt, mindeközben a párna az ölemben maradt, hátha a szükség úgy hozza.
 - Szörnyű vagy  - hátrasimítottam az arcomba hullott sörényem -, egy... egy vadparaszt!
Nyugodtan, artikuláltan közöltem vele a csodálatosnál csodálatosabb jelzőket. Már korábban a fejéhez vágtam volna mindet, ha lett volna rá megfelelő alkalmam.
 - Borzalmas és utálatos. Meg szemtelen és idióta, és... és...
Hát nem igazán azt sikerült kihoznom a helyzetből, amit korábban elképzeltem. Bármennyire is koncentráltam, bármilyen sebességgel kutakodtam újabb és újabb sértések után, egyszerűen nem jutott semmi eszembe.
Ez vagy te, Almásy Léna, még az exedet sem tudod normálisan kiosztani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423599#post423599][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 16:15[/b][/url]

Végül leengedi a kezeit, bár agyban továbbra is fel van készülve Léna következő kitörésére. Farkasok közt nevelkedett, ha a testvéreivel nézeteltérése akadt, ők is leverték egymáson, ezzel hárították el a későbbi konfliktust, így ő maga nem is ismer mást. Beszélni, érzésekről tárgyalni, az végképp nem az ő asztala és szerinte nem is old meg soha semmit.
Följebb húzza magát, ismét felül a kanapén. A kabátját ügyetlenül visszahúzza magára, két- három rúgással kiszabadítja a jobb lábát, ami a takaróba csavarodott. Fölsandít a nőre, némán tűri annak lihegő, kifulladt szidalmait.
   -  Valamiért mégis így szeretsz.
A szemébe hullott haja alól figyeli az arcát, majd egyszerűen, pofátlan őszinteséggel fejezi be Léna megkezdett, ingerült mondatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423628#post423628][b]Almásy Léna - 2014.11.19. 17:12[/b][/url]

Testtel visszafordultam a kandalló felé és nekidőltem a kanapé háttámlájának. Már nem fáztam annyira, mint percekkel korábban, talán ezt a kis testmozgást rendszeresíteni kellene. Mindenkinek jó lenne - még Dwayne hasznára is válna.
A párnát begyömöszöltem a hátam mögé, a férfi talán megúszta a további ütlegelést. Azért felkészültem rá, hogy ha még egyszer beszól, kézéllel nyomom orrba, csak hogy érezze a törődést meg a szavainak a súlyát. Alapjáraton békés természetű ember vagyok, de szerintem Dwayne nem akarja tudni, milyen az, ha teljesen kiakaszt.
 - Mi?
Egy értetlen pillantást lövelltem felé, kissé kétségbe estem. Ennyire egyértelműen az arcomra lenne írva minden?
 - Én nem is...! Na hagyjál békén.
A kezem már viszketett, de inkább felhúztam a lábaimat és átkulcsoltam körülöttük a karjaimat.
Teljesen mindegy volt már, elárultam magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=423683#post423683][b]Dwayne Warren - 2014.11.19. 19:17[/b][/url]

Figyeli, ahogy Léna arca megváltozik. Ő maga sem tudja, mire számít, hogy mit szeretne elérni ezzel... de mégis, furcsa elégedettséget jelent számára, ahogy a nő szemében egyfajta riadalom csillan. A szavaival ellentétben közel sem biztos abban, amit mond, egyfajta szurkálódásnak, már-már bántásnak szánta: látod, bármilyen is vagyok, bárminek elmondhatsz, még mindig velem akarsz lenni és az enyém van.
   -  Akkor jó.
Végül elfordítja az arcát róla. Léna tagad, bár olyan arcot vág, mint aki épp most fogja összepisilni magát -ő pedig már nagyon rég nem tudja, mit gondoljon.
Az elsó ajkába harap, megforgatja a szemeit. Egy mordulással, hirtelen áll föl a kanapéról, visszafordulva még zsebre vágja a telefonját.
   -  Asszem én inkább... na csá.
Nem néz rá, nem reagál. A sértődöttség kifejezésével az arcán nyomja a zsebébe a kezeit, majd összehúzva a kabátot magán csörtet ki a pihenőből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=461946#post461946][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 11:42[/b][/url]

Az ajkába harap, lenéz az összekulcsolt ujjaira... majd vissza a nőre.
A parancsnokságon mindössze lézengetek már, ahogy a nyomozók hivatalos munkaideje letelt, az állomány nagy része már az otthona felé tart a jeges, latyakos úton. Néhány asztallal arrébb a kommandó további tagjai ügyködnek, többnyire magánügyeiket intézve a minisztérium pénzén és idején, a takarító személyzet egy tagja sorban végigjár az asztalok között, hogy egy pálcaintéssel kiürítse a szemeteseket, magában dúdolgatva egy hamis , nyolcvanas évekbeli dalt. Más már nincs itt. Csak ők. És ők ketten.
Az asztalán ül, ismét az ujjaira néz, amik hűvösen kapcsolódnak egymáshoz egy kifogyófélben lévő tollat szorítva. Az egyenruhájára már ráférne egy kiadós mosás, állapítja meg, ahogy a szeme a térdénél sötétlő, valószínűleg hamufoltra téved, ám ezt az információt azonnal el is felejti, amint megfogalmazta.
Léna személyes holmijai egymás után puffannak a dobozban. Kénytelen fölnézni rá. A háta és a haja - ennyi jut neki belőle.
   -  Te kérted vagy parancs?
Hosszú percek óta ez az első mondata hozzá, halkan és rekedten. Nem hülye. Ha pakol, akkor megy - ám azt nem tudja, hová, miért és mennyi időre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=461998#post461998][b]Almásy Léna - 2015.02.06. 16:04[/b][/url]

Újra és újra elismételte magának, mindenkinek így lesz a legjobb. Dwayne gyerekének lesz apja, senkinek sem kell senkitől sem rettegnie, nincs több sértődés, nincs több szemrehányás. Mindenki teszi a dolgát és lassan, de biztosan továbblép majd. Legalábbis ebben reménykedett, hogy egyszer majd talán rá tud úgy nézni a férfire, hogy ne fájjon neki. Ne fájjon egyikjüknek sem. Akarva-akaratlanul is Konstantin mosolya kúszott a gondolatai közé, az a meglepő mennyiségű törődés, amit tőle kapott az utóbbi időben.
Mindenkinek így lesz a legjobb, mégsem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz összeszednie a holmiját. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem Dwayne jelenlétében teszi ezt meg, csak gyorsan beledobál mindent egy papírdobozba és kiviharzik onnan, de hiába várta a megfelel alkalmat, nem jött el. Az utolsó munkanapját töltötte a Kommandó teljesjogú tagjaként és ez a tény kegyetlenül megviselte, de ez talán a szükséges rossz volt a megnyugvás érdekében.
A vaskos, cukiságokkal telerajzolt jegyzettömb is puffant a dobozban, pár könyv tetején. Magán érezte a férfi perzselő pillantásait, mégsem fordult felé teljesen, csak egy ártalmatlan pillantást vetett rá.
 - Én kértem. Holnaptól tartalék leszek.
Hangja határozottan csengett, mégis megtalálható volt benne egy hajszálnyi bánat. Kétes érzések kavarodtak benne az áthelyezéssel kapcsolatban, örült is meg nem is, mindenesetre abban nem kételkedett, hogy ezúttal jól döntött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462008#post462008][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 16:40[/b][/url]

A tollat tovább forgatja a kezében, végül egy szusszanással dobja le az asztalra. A karjaival ellöki magát, hogy talpra álljon, ám egyelőre nem lép közelebb. Nézi, ahogy a személyes tárgyak tovább hullanak a dobozba, ő pedig akaratlanul pillanatra  válla fölé, ahová korábban a megannyi fényképet, cikket és egyebeket tűzte fel, amire munka közben jól esett ránézni.
A képek napokkal korábban eltűntek már. Mert így helyes.
   -  Tartalék... karriert akartál csinálni, nem?
Élesen kérdez vissza, olyan hangon, amit az elfojtott rimánkodás tesz keménnyé. Léna képes volt Indonéziába utazni a kiképzés miatt, most pedig visszaülne Bogolyfalvára aktákat tologatni...? Tudja ő, mit jelent a tartalékos- jelző: elfeledett, félretett lúzer, egy istenverte falu életunt helytartója. Nem hiszi el, hogy komolyan ez az, amire vágyik, pláne azok után, amin már eddig keresztülment.
Hacsak.
   -  Ne csináld... kérlek - a hangja bizonytalanabb és halkabb lesz, ismét hátrapillant, mielőtt folytatja - Tudom, hogy dühös vagy rám és tökre igazad van. De helyrehozom. Ezért nem kell elmenned. Kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462017#post462017][b]Almásy Léna - 2015.02.06. 17:20[/b][/url]

Belerakta a dobozba maradék három aktát is az asztal tetejéről, beleejtett még párat abból a csodálatos mugli találmányból is, amit golyóstollnak neveznek, majd ráhajtogatta a doboz tetejét annak tartalmára. Már csak a fiókok maradtak, aztán az érzékeny búcsú a helytől és ennek is vége.
 - Akartam.
Hogy mennyi mindent akart világ életében! Ezer meg ezer dolgot, hiszen ő is álmokat és vágyakat szövögetett, mint minden fiatal csitri, aztán pár elhasalás elég volt hozzá, hogy nagy részükről lemondjon. Képes volt elmenni Indonéziába kiképzésre, képes volt megcsinálni, bekerülni és mindig is szerette csinálni. Egyszerűen csak a körülmények változtak meg, egyikük sem tudott kellőképpen odafigyelni a saját feladatára úgy, hogy közben egymás auráját bomlasztották a jelenlétükkel. Éppen ezért valakinek muszáj volt lépni.
 - Dwayne.... - fáradtan ejtette ki a férfi nevét kicserepesedett ajkain, leereszkedett talán utoljára a székére - Azt hittem, ezt az egészet már megbeszéltük.
A lépcsházas eset után napokig nem szóltak egymáshoz, azóta is csak tőmondatokban, csak a legfontosabb dolgokról kommunikáltak még akkor is, ha éppen hátukat egymásnak vetve kellett megállniuk a helyüket terepen.
 - El kell mennem, ezt te is tudod. Ez így nem jó senkinek sem, nem akarom, hogy miattam elmarasztaljanak téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462022#post462022][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 17:36[/b][/url]

   -  Nem, nem beszéltük meg. Semmit se beszéltünk meg.
Köti az ebet a karóhoz, hiszen miért ne tenné: neki már nincs vesztenivalója ebben a helyzetben. A lépcsőházas eset semmi sem volt, ezt tudja ő is, talán tudja Léna is és különben bárki, aki cseppet is ismeri a helyzetüket. Akkor a folyosón ő sem látta értelmét annak, hogy érvelni, vagy netalán könyörögni kezdjen - mert hiszen azt is megtette volna, az önbecsülését pedig boldogan lehúzza a vécén, ha bármit is segít.
Összefonja a karjait maga előtt, ami pótcselekvés csupán. Az ujjaiból ismét kifut a vér, ő tanácstalanul lépdel előre- hátra, mintha nem tudná eldönteni, közelebb menjen vagy ne. De nem menni sokkal egyszerűbb.
   -  Akkor adj egy kis időt, jó? Ennyit kérek csak. Időt - vált nyomban alkudozásra, látva, hogy Léna talán most először nem fog asztalt borítani rá, ha megszólal. Eddig ő hagyott teret és időt neki, hadd gondolja át a történteket és hadd rendezze el magában, mi az, amit szeretne.
És őszintén kétli, hogy az ez lenne.
   -  Rendeződik a helyzet, pár hét vagy nem t'om és átmegyek és megdumáljuk rendesen. Mert ez így te is tudod, hogy nem oké.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462033#post462033][b]Almásy Léna - 2015.02.06. 18:10[/b][/url]

- Nem voltam elég egyértelmű?
Kérdőn pillantott a férfire. Lényének egy része meg akart maradni a szeretett fél mellett, a másik pedig levegőért és nyugalomért ordított. Végig és még akkor ott is úgy érezte, a nyugvást kereső lénye az erősebb. Belefáradt már a folyamatos veszekedésekbe, féltékenységi jelenetekbe és ami azt illeti, a bizalma egyáltalán nem a régi. Azt hitte, hogy majd működni fog ismét, de a zöld szemű szörny feléledt mogyoróbarna íriszei alatt és azt onnan sehogy máshogy nem tudja kiölni, csak ha elengedi a múltat. Teljesen.
 - Itt végeztem, Dwayne. Nem fogom visszacsinálni, még ha fejre állsz, akkor sem...
Az egész talán abból adódott, hogy egyáltalán nem passzoltak egymáshoz soha, még ha az a bizonyos kémia jól is működött közöttük. Egyetlen percét sem bánta meg a kapcsolatnak, még azt sem, amikor a rakparton ismét visszamászott a már amúgy is halálra ítélt kapcsoltba. Szeret és szeret szeretve lenni, de ez ilyen feltételek mellett nem működhet többé. Zója és a gyerek mindig ott lebegne közöttük, mint egy hatalmas, ledönthetetlen fal.
 - Látod, ez a baj. Hogy úgy gondolod, rendeződni fog minden. De nem fog.
Tekintetét elszakítva a férfiról a fiók foggantyújához nyúlt. Feltett szándéka volt még mindig, hogy összepakolja a cuccát és eltűnjön a sötét budapesti éjszakában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462074#post462074][b]Dwayne Warren - 2015.02.06. 19:51[/b][/url]

Szíve szerint visszaszólna, sőt, ráordítana, ha tehetné: nem voltál egyértelmű, te rohadt liba, csak sírtál elrohantál és meg se próbáltál meghallgatni és egyáltalán megérteni, mi az, amin én keresztülmegyek. Szerinted akartam ezt az egészet? Szerinted felüdülés nekem, hogy lesz egy gyerekem, akit nem akartam, akkor, amikor a legkevésbé alkalmas? És tényleg el tudod képzelni rólam, hogy akarattal bántottalak volna?
Igen, ezt kéne mondania. Meg kéne ragadnia a vállát és közvetlen közelről az arcába kiabálni, hogy Léna is érezze, ebben a helyzetben nem ő az egyetlen áldozat.
   -  És ha lemondok a gyerekről? Nem lesz közöm hozzá. Akkor?
Hosszabb töprengés után pillant föl rá, hogy végignézze, ahogy már a fiókokkal matat. Ötletszerű feltételezés, mindössze egy kósza gondolat, még ő sem biztos abban, mennyi a valóságtartalma és, hogy az elhatározásból valaha születhetnek-e konkrét tettek. Ám, ha racionálisak maradunk, ő pedig maradéktalanul az: választási helyzetben számára nem lenne kérdés, hová húz. A nőhöz, akivel másfél évet szinte együtt élt, vagy egy félig kifejlett magzathoz, akihez a vér köti, ám semmi több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462240#post462240][b]Almásy Léna - 2015.02.07. 13:04[/b][/url]

Senki sem mondta, legfőképpen ő nem, hogy Dwayne helyzete könnyű. Mindenki követ el hibákat, olyan hibákat, amik - mint például az esetükben - fatális következményeket okozhatnak, éppen ezért valahol fel volt készülve a lehető legrosszabbra is. Nagyon rosszul érintette maga a gyerek ténye, becsapottnak érezte magát és tényleg, először bele sem gondolt, hogy a férfi is ugyanúgy csapdában van, ahogy ő. Tulajdonképpen be lettek zárva egy helyzetbe, ahonnan ő, mint sértett nő így vonult ki. De meg kellett lépnie.
 - Ne kövesd el ugyanazt a hibát, mint Minánál. A fiad lesz, Dwayne, bármennyire is úgy érzed, ez most nem számít. Szüksége lesz rád.
Én meg majd megleszek. Maga ellen beszélt, de tudta, hogy így a helyes, valakinek engednie kellett a helyzetből és tekintve, hogy Zója visszafordíthatatlanul terhes lett, nem lehetett ő a feláldozó. Már csak a férfivel kellett megértetnie valahogy az álláspontját és nem láttott más kiutat ebből a kegyetlen ostromból, csak ha belerúg egyet. Fájt neki megtenni, mégis... ez is egy szükséges rossz.
 - Van valakim - bökte ki végül, szemeit lesütve. Nem teljesen volt igaz az állítás, hiszen Kolos elvileg csak a barátja és mégis, hiszen több történt köztük, mint egy ártatlan baráti beszélgetés. Mondhatjuk azt is, hogy minden egyes alkalommal belepirul a gondolatba, akárhányszor eszébe jut az az este és nem csak azért, mert szörnyen zavarban érzi magát miatta mindenki előtt, hanem azért is, mert furcsa mód azt sugallja, hogy túl van Dwayne-en. Pedig ez az egész helyzet nem iyen egyszerű.
Nagyot nyelve várta a férfi reakcióját. Kiborul majd, ordít vele? Remegő kézzel nyúlt a fiók tartalma után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462251#post462251][b]Dwayne Warren - 2015.02.07. 14:30[/b][/url]

Nem sokkal mögötte áll, maga előtt összefont karokkal, konokul, jelezvén, hogy egyelőre nem fog távozni. Ám ahogy Léna Minát említi, kénytelen lesütni a szemét. Ám a mozdulat inkább az elnyomott indulat leplezése, mint a bűntudaté.
Még mindig. Még mindig ugyanaz a szalag. Találkozott Zójával, terhes lett és igen, igen, elhagyta őket, aminek már másfél évtizede, mégis kísérti, akár egy nyughatatlan és feltűnően idegesítő kopogószellem. Léna pedig nem volt ott, sőt - életkorát tekintve még az iskolapadban ült, a történetet így mindössze Dwayne szűkszavú elmondásából ismeri.
Mégis nekiáll ítélkezni fölötte? Pont ő? Pont most?
Ám ezt a megrökönyödést felülírja az, amit Léna legközelebb mond.
Szólása nyitja a száját, a szeme összeszűkül, ő pislogni kezd. Valakije. Hiszen azt mondta, teljesen biztos benne. Van valakije, mindezt háttal állva, egy fiókban matatva, anélkül, hogy a szemébe merne nézni.
   -  Valakid.  
A hangja halk, ám hűvös és éles, mint az acél. A fejét oldalra billenti, majd az egyik kezét egész lassan az egyenruhája belső zsebébe csúsztatja. Hátrapillant a válla fölött, kissé megnyalja az alsó ajkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462461#post462461][b]Almásy Léna - 2015.02.08. 11:43[/b][/url]

Egy mappa és még egy, néhány kósza papír, összegyűrt feljegyzések és tollak. Ezeket pakolta ki a legfelső fiókból, miközben egy, a Dwayne-nel való kapcsolatának sorsdöntő pillanatát élte meg. Ez valamiféle pótcselekvés volt a részéről, nem tudott volna csak úgy létezni ott, mint egy falnak döntött, merev és szótlan vasalódeszka. Valamit muszáj volt tennie és bár a legjobban a  férfi meleg ölelésébe szeretett volna burkolózni, nem tehette meg. Elkezdte felégetni azt a fránya hidat, ami a múltját köti össze a jövőjével és nem táncolhatott már vissza.
Szinte rettegve pillantott fel Dwayne-re. Egyáltalán nem tudta, hogy fog reagálni a kijelentésére és tartott, nagyon is tartott tőle, hogy a következmény fájni fog. Talán így, talán úgy.
 - Igen, de...
Már épp belekezdett volna, amikor emlékeztette magát a fülletése valódi okára. Füllentésnek érezte, nem valódi hazugságnak, hiszen valami valóságalapja csak volt a dolognak és titkon azon imádkozott magában, hogy Dwayne-t ne borítsa el a lila köd és nehogy kárt tegyen Konstantinban a ferdítése miatt.
 - De... érts meg, kérlek!
Lehet, hogy nem ez volt a legmegfelelőbb mondat, amit mondhatott. Hogyan is értheté meg őt bárki is, mikor saját maga sem tudja, mi is van vele pontosan. Hogyan várhatná el Dwayne-től, hogy ne akadjon ki az egész miatt? Hangja esdeklőn csengett, tekintete Dwayne mellett, a közös képeik régi helyén állapodott meg, ahogy végül felé fordult.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462473#post462473][b]Dwayne Warren - 2015.02.08. 12:13[/b][/url]

   -  Mit kéne megértenem? Hah?
Hirtelen csattan fel, ám a hangja nem ver visszhangot a padlószőnyeggel fedett, apró falakkal felszabdalt parancsnokságon. Nem látja, ám érzi, hogy a szoba túlvégében az egyik kolléga felegyenesedve feléjük bámul, halva a hangsúlyt, amit semmiképp sem üthetne meg egy nővel szemben. A parancsnokságon pedig mindennek szeme és füle van.
Ez az, amiről hajlamos megfeledkezni.
Hűvös ujjai masszív tárgyat, annak fém szegélyét tapintják a belső zsebében. Az érzés egyszerre megnyugtatóan hat rá. Az irányítás csalóka érzete. Ha most akarná, akár be is fejezhetné az egészet. Csak el kéne határoznia. Csak meg kéne mozdulnia. Megtehetné - hiszen ki állítaná meg? Léna?
Egy leszedált sárkány karámjának képe rémlik föl előtte. A nő akkor se tudta megvédeni magát, neki kellett a segítségére sietni. Megmentette az életét.
Megóvta őt. Akkor is. Léna képtelen az ilyesmire. Csak egy kis virágszál.
Az életével tartozik neki.
Nem léphet le csak úgy.  
   -  Rendben van.
A szempillája kissé megremeg, végül kihúzza a kezét a zsebéből, üresen és tétlenül. A hüvelykujjával megdörzsöli a homlokát, a hangja erőltetetten nyugodt és szinte gyanúsan könnyednek hat.
   -  Akkor majd vele beszélek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462734#post462734][b]Almásy Léna - 2015.02.08. 21:02[/b][/url]

Ijedten pillantott a háta mögé, aztán vissza a férfire. Még nem igazán fordult elő, hogy ilyen nyíltan élték volna a magánéletüket a Parancsnokságon, de egy biztos volt számára: másnap már az egész Minisztérium tudni fog arról, hogy elhagyta Dwayne-t és egy hónapon belül új pasira tett szert. Talán még azt is tudni vélik, hogy csak azért kéri át magát, hogy Konstantin mellett dolgozzon és megszabaduljon az egyébként meglepő agresszivitásra képes exétől. Aztán jön majd a szokásos gyerek- és házasságtéma, a kitalációk és minden egyéb pletyka, amiket ő személy szerint rettenetesen gyűlöl.
A kérdésére már nem igazán tudott mit válaszolni. Annyiszor kérte már, hogy értse meg az ő álláspontját is, hogy gondoljon bele egy kicsit az ő szemszögéből is. Az a baj a világgal, hogy valahol mindenki önző és csak a saját sértettségével képes foglalkozni, bármekkora horderejű dologról is legyen szó. Ez alól Dwayne és ő sem voltak kivételek soha, a veszekedéseik nagy része is ebből adódott.
 - Hogy... mivan?!
Kegyetlenül megijedt. Mit megijedt? Rettegett. Tudta, hogy mire képes Dwayne, ha valamit a fejébe vesz és éppen ezért minden egyes porcikája tiltakozott az egész ellen. Kiejtette a kezében tartott paksamétát, a benne lévő iratok szétterültek a padlón, ő pedig a pillanat tört része alatt ugrott fel a székről.
 - Ezt nem teheted! Nem fogom hagyni, hogy bántsd!
Hangja körülbelül egy oktávnyival feljebb csúszott, a férfinek úgy tűnhetett, mint egy kétségbeeséstől cincogó kisegér, de amit mondott, teljesen komolyan gondolta. Csak azt nem tudta, hogy fogja megállítani a férfit.
Szerette.
Ahhoz hogy leszedálja, túlságosan is élénken élt benne minden egyes közös pillanatuk, közben pedig Kolost is szerette volna megóvni mindentől, amiről egyáltalán nem tehet. Nem miatta hagyta el Dwayne-t, nem csalta meg vele, még csak a kapcsolatuk emlékét sem gyalázta meg, éppen ezért igazságtalanság lett volna a hivatalnokot belevonni ebbe a nyomorult bosszúhadjáratba.
 - Neki ehhez semmi köze! Ha valakit hibáztatni akarsz, akkor itt vagyok én...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462786#post462786][b]Dwayne Warren - 2015.02.08. 23:08[/b][/url]

Visszaejti a kezét maga mellé, már- már flegmán, úgy figyeli odavetett szavai hatását. Az egyik fénymásoló papír a bakancsára hullik, ő arrébbrúgja, majd hanyagul rálép. Aztán néz a nő szemébe. Keményen és valahol egészen kihívón.
Ha így szeretnél játszani, nekem mindegy, játszhatunk így. De ne feledd el, Dandelion, ebben sokkal jobb vagyok mint te. Vagy a Lovagod.
   -  Nem mondtam, hogy bántani fogom. Csak beszélek vele, jó?
Szabadkozón felemeli mindkét kezét, felmutatva üres tenyereit, melyek egyikét vörös, gyógyuló heg szeli át, egy pár nappal korábbi bevetés fájó sérülése. Akkor elvesztette a türelmét, aminek következményei voltak, mint mindig. Ezt nem szabadna elfelejtenie - mégis minduntalan megteszi.
A parancsnokságon kevesen vannak már, ennek köszönhetően pedig igen, minden szavukat hallja, akár a folyosón elhaladó takarító is, ha szeretné. A Minisztérium persze sosem volt híján a drámáknak, pláne, ha két munkatárs került kapcsolatba, az új pletykákra azonban mindig kaphatók.
Konokul néz farkasszemet vele - hosszú, hosszú másodperceken át. Egy mély levegőt vesz, nyel egyet. Majd elfordítva a fejét felveszi a táskáját a székéről.
   -  Téged nem bántanálak, ezt tudod. - közli végül szilárdan - Mert hozzám tartozol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=462937#post462937][b]Almásy Léna - 2015.02.09. 19:23[/b][/url]

Felhúzta a szemöldökét a vészjósló kijelentésre. Beszélgetés. Hát persze. Már előre látta maga előtt a jelenetet, ahogy nekiesik Kolosnak mindenféle előzmény nélkül és minden haragját, csalódottságát rázúdítja pontosan arra az emberre, aki azon fáradozik, hogy őt összekaparja valahogyan a földről. Csodálatos.
 - Nem. Egyáltalán nem jó. Hagyd őt békén, Dwayne!
Egyáltalán nem hitt a gesztus őszinteségében, kétkedő pillantáskat lövellt a férfi felé, közben összefonta a karjait maga előtt. Ez lett az általános testtartása Dwayne-nel szemben az elmúlt időszakban, mintha így könnyebben lepereghetett volna róla minden sértés és fenyegetés.
Meglepettségében először egy szót sem szólt, ám ahogy felfogta a szavak valódi értelmét, szája határozott vonallá préselődött, mélyen és szaggatottan vette a levegőt. Azzal a lendülettel hátrafordult ismét a dobozához, belevágta még a maradékot, a papírokat azonban hagyta a földön, pontosan ott, ahol talán mindkettejük önbecsülése is darabokban pihent. Ennél rosszabbul nem is végződhetett volna kettejük kapcsolata, de tulajdonképpen mit is vártak? Az egész annyira... intenzív volt, minden fekszekedéssel és békés perccel együtt.
 - De igen, megint arra készülsz - idegesen fújtatott egyet és felkapta a dobozt az asztalról - Nem vagyok a tulajdonod és nagyon jó lenne, ha ezt felfognád végre.
Még egy pillanatra megállt a férfi előtt, még egyszer a hűvös tekintetbe fúrta a sajátját.
 - Hagyd őt békén - lassan, mindhárom szót egyenként megnyomva hagyta el a száját ismét a figyelmeztetés, azzal hátat fordított neki és hatalmas léptekkel, mint egy csatatank elhagyta a harcmezőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465493#post465493][b]Almásy Léna - 2015.02.18. 13:20[/b][/url]

Hosszú napok és éjszakák teltek el az áthelyezése óta, mégsem tudott igazán visszarázódni a nyomorúságos irodai életbe. Minden egyes percben azért imádkozott, hogy végre beessen egy bagoly vagy egy tanonc, esetleg munkatárs valami izgalmasabb eset hírével, de mivel világ életében ilyen szörnyen szerencsés volt, ez az esemény egyáltalán nem akart bekövetkezni.
A toll vége újra és újra koppant az asztalon, egy régi, lasú zene ritmusára. Motyogva, alig érthetően darálta a szöveget mellé, térde folyamatosan fe-le járt, közben pedig az ablakon keresztül bámulta az éledező térmészetet. A Nap napok óta sütött, valahol ez életerővel töltötte el ezekben a szörnyű napokban. Apropó szörnyű napok... Nina látogatása után teljességgel ki volt borulva. Pont ő, pont ezt nem tehette volna meg vele. A legjobb barátnője volt, az ég szerelmére, és mégis ő adta meg a kegyelemdöfést a történet végén. Első körben nem tudta hova tenni a farsangos dolgot, csak bámult meglepetten a kézenfogva lelépő páros után, de nem tett semmit. Állt volna le cirkuszolni? Hisztizni? Elmondhatta volna, mennyire rossz neki látni ezt, hogy ezt nem tehetik meg, elmondhatta volna, hogy rohadjanak meg ott, ahol vannak, de semmi joga nem lett volna a fejükre olvasni ilyesmit. Legalábbis Dwayne-t többé már nem vonhatta felelősségre semmiért sem, kilépett ebből az egészből, szépen szólva elhagyta a süllyedő hajót és talán jól is tette, hogy egyszer az életben tényleg önző volt. Az oldalán pedig ott volt Kolos, az egyetlen ember, akiben megbízhatott és akire támaszkodhatott nehéz pillanataiban.
Már alig várta, hogy lejárjon a munkaideje és maga mögött hagyhassa a sötét és nyomaszta, emlékekkel teli Minisztérimot és az ölelésébe vethesse magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465499#post465499][b]Dwayne Warren - 2015.02.18. 13:41[/b][/url]

A bal kezével magához szorítja a fekete mappát, a jobbjával felkattintja az öngyújtót néhányszor, amíg a cigaretta tüzet kap. Elhaladva mellette kurtán biccent egy távolabbi kollégának, lassan kifújja a füstöt, egy épp kilépő nő utána megállítja az ajtót, hogy a folyosóról besétáljon a zsúfolt irodába.
Nyomtatványok, vádalkuk és papírra vetett, monoton hazugságok, tragédiák bűze. A kívülről érkezőt ez fogadja, elkeveredve a munkaterületeken ügyködő nyomozók halk mormogásával és az elvesztegetett életük perceinek koppanásával. Hagyja, hogy az üvegezett lengőajtó visszazáródjon mögötte, a cigarettát a fogai közé fogva indul el a csoszogó léptektől szürkére koptatott futószőnyegen az asztalok közt. Kósza pillantásokat érez magán, ő azonban maga elé bámul, részben kizárva a zajos világot, ami körülveszi.
Csak essünk túl ezen is.
Megáll az asztal mellett, nem köszön és még egész véletlenül sem néz a nőre. Dohány és áporodott föld szagát hordja magával, az egyenruhája piszkos a térdénél és a vállán, a körmei alá rakódott homokot pedig akkor láthatja a nő, amikor Dwayne kérdés nélkül elé teszi a mappát.
   -  Sürgős. Kösz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465594#post465594][b]Almásy Léna - 2015.02.18. 22:12[/b][/url]

Egy halom papír feküdt ismét előtte az asztalon. Már megszokta a Kommandóban az iroda hatalmas semmittevését, hiszen Dwayne-hez hasonlóan ott neki is csak le kellett adni az aktákat, aztán a további papírmunkát, iktatást, továbbítást és a többit már másik végezték helyette. Most viszont egyszerre a nyakába szakadt minden, de nem igazán tudott már mit kezdeni vele. Kinőtte a helyet, de az osztagnál sem igazán volt helye törékeny nőként, mindkét tényt belátta, de talán még mindig a nyomozóiroda volt a kisebbik rossz szerinti lehetőség.
Tolla még kettőt koppant a sötét mahagóni íróasztal lapján, másik kezével pedig a fejét támasztotta, így bámult ki a fejéből egészen addig, amíg egy vaskos mappa nem landolt közvetlenül előtte.
 - Heh?
Kérdőn pillantott fel a mellette álló alakra, ajkai rögtön egy vonallá préselődtek, ahogy felfogta a szituáció mibenlétét. Ez a jelenet mintha lejátszódott volna köztük úgy körülbelül másfél-két évvel ezelőtt, csak akkor az ismeretségük még egyáltalán nem volt ilyen mélyen gyökerező. Akkor teljesen felhúzta magát azon, hogy Dwayne gyakorlatilag egy irodai cselédnek nézi, most is megtehette volna, mégsem tette. Megfogadta, miután kidobta Ninát az otthonából, hogy ez az ember nem fogja többet kiakasztani, bármit csináljon is.
 - Hova sietsz ennyire?
Nem mosolyodott el, tulajdonképpen nem is várt választ a kérdésére, sejtette, hogy egy teljesen komor semmi-közöd-hozzában lesz része. Nem igazán kommunikáltak az elmúlt napokban, hetekben, még csak nem is igazán látták egymást, maximum csak az iskolában elvétve, és bár teljesen abszurd az érzés a történések után, mégis érdekelte, hogy mi van vele. Csak úgy nagy általánosságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465626#post465626][b]Dwayne Warren - 2015.02.19. 11:24[/b][/url]

A legjobb az lenne, ha a nő egyszerűen bólintana, maga elé húzná a mappát, esetleg közölné, mikorra jöhet vissza érte, őt pedig hagyná elsétálni anélkül, hogy egyetlen árva, megveszekedett szót kelljen érdemben szólnia hozzá. Háromszor. Háromszor kereste meg, rimánkodott és könyörgött neki, először azért, hogy ne haragudjon rá, próbálják meg helyrehozni a kettejük dolgát. Végül leginkább pusztán azért, hogy Léna szóba álljon vele, amire, minden korábbi kapcsolatuktól eltekintve, a legnagyobb szüksége lett volna. Többször nem fog. Különösen aztán, amit Léna a parancsnokságon vágott a fejéhez, szinte búcsúzóan.
Osztrovszky K. Konstantin. Így hívják. Nem esett nehezére kideríteni a nevét és lakcímét, ám, hogy mihez fog kezdeni az információval, egyelőre nem tudja.
   -  Lejárt a munkaidőm. Húzok haza - válaszol félvállról, a cigarettát kiveszi a szájából. A kézfején sötétbarna és bordó égett hegek és forradások sorakoznak, akár egy elfertőződött aknamező. Rossz szokások.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465728#post465728][b]Almásy Léna - 2015.02.19. 21:55[/b][/url]

Átható tekintetét a férfire emelte, bámulta pár másodpercig, majd kissé megrázta magát és felemelkedett a székből. Az asztalára ledobott mappához hozzá sem ért, nem szándékozott figyelmet fordítani rá abban a pár percben, ami még a munkaidő végéig akadt. Az asztal elé sétált és megtámasztotta rajta magát, karjait összefonta maga előtt, ám most nem görcsösen elutasítóan.
 - Láttalak titeket a farsangon.
Semmi él nem volt felfedezhető a hangjában, mintha már rég beletörődött volna a történetbe, pedig nem. Még mindig fájón érintette a tudat, hogy az állítólagos legjobb barátnője képes volt ezt így megtenni vele, de már bőven kisírta a bánatát a kispárnájába a napok során. A nehezén már túl volt.
 - Aztán másnap Nina meglátogatott, elmondott ezt-azt.
Szándékosan nem ejtette ki a száján a beszélgetés valódi tartalmát, kíváncsi volt, a férfi mit fog reagálni. Eddig nem volt esélye ezt elé tárni, bár az is könnyen előfordulhatott, hogy Nina már Dwayne-t is tájékoztatta, arról, hogy ő tulajdonképpen mindent tud. Vagy legalábbis azt hiszi, hogy mindent tud.
Azóta sejtelme sincs róla, hogy ezek ketten hogy és mint állnak egymáshoz, őszintén eléggé meglepte maga a tény is, hogy ilyesmire vetemedtek, tekintve, hogy pár héttel azelőtt még egymás szemét akarták kikaparni a budanekeresdi lakásban.
Szemeit végighordozta a férfi ruházatán, majd megállapodott annak kézfején.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=465876#post465876][b]Dwayne Warren - 2015.02.20. 22:13[/b][/url]

A cigarettával ismét a szájában vakarja meg a fájó sebeket a kézfején, amik különben az alkarja belső felén, bár haloványabban, de folytatódnak a sötétszürke egyenruha ujja alatt. Egyáltalán nem tudja elviselni, ha valami belül fáj. Úgy érzi, megfullad a maró érzésben, ami ezerszer rosszabb, mintha a bőre égne vagy a csontja törne. Kénytelen az érzést így fizikai fájdalommá változtatni, vagy így, vagy úgy, ez elemi, önvédelmi ösztön benne.
Összefonja a karjait maga előtt, szinte leutánozva Léna korábbi mozdulatát. Nina nevének említése, ahogy mondani szokás, hideg zuhany így a nyomozóiroda közepén, ennyi idegen előtt állva. Az arcára mindez azonban egy furcsa rándulásként ül ki.
   -  Nem mondhatott ezt- azt, mert nincs semmi. A világon semmi.
Erőszakos egyszerűséggel közli ezt a hazugságot, a szemét a nő papírokkal telehalmozott asztalán tartva. Ezt- azt. Fogalma sem volt róla, hogy Nina az egyik exénél járt, ráadásul egy ilyen kényes, értelmetlen okból. Mi ütött abba a hibbant félvélába...?
A maszatos arca kissé elbizonytalanodik, amin nagyon nehezen lesz úrrá.
   -  Én meg azt hallottam, téged Mr. Irodista S*ggfej vitt el egy körre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=477420#post477420][b]Almásy Léna - 2015.03.16. 21:20[/b][/url]

Ember legyen a talpán, aki egy ilyen hazugságot szó nélkül kibír. Szemei összeszűkültek, már éppen nyitotta a száját, hogy visszakérdezzen az állítás valóságtartalmára, de aztán mégsem tette. Megígérte magának, hogy nem akad ki többször ezen a kérdésen és mégis... valahol nem túl mélyen még mindig nagyon bántotta maga a tény, amibe bele sem mert úgy igazán gondolni.
 - Szerintem még te sem hiszed el, amit mondasz.
Higgadtságot próbált színlelni, közben viszont finom nőies vonásai kezdtek eltorzulni az arcán. Mr. S*ggfej. Ha ezt a csodálatos titulust kioszthatta volna, azt nagy valószínűleg pont nem Konstantin, hanem a vele szemben álló a néha gyapotültetvény-címkéző, alpári paraszt stílust felvevő férfi kapta volna meg. Pontosan ő, aki nem is olyan régen még a mindenét jelentette.
 - Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de én legalább nem mondjuk Adammel feküdtem össze. Vagy a bátyáddal.
A kiegészítés kissé kegyetlenül hangozhatott a szájából, hiszen pontosan ismerte Dwayne korábbi kapcsolatainak történeteit, illetve a testvérét, aki szinte mindenkit lecsapott az auror kezéről. Szép vagy nem szép, mással hirtelen nem tudott visszavágni. Annyiszor vágta már a fejéhez a Zója-ügyet, hogy teljesen beleunt a témakörbe, inkább nem is akart tudni semmit sem, ami velük kapcsolatos.
Ösztönös védekezőképességének köszönhetően nagy levegőt vett, pár másodpercig bent is tartotta azt, bár az alapvető jelentősége ennek a dolognak nyilván nem érvényesült. Nem látszódott nagyobbnak, erősebbnek sem, még mindig ugyanaz a törékeny nő állt Dwayne Warren előtt, mint másfél évvel korábban. Talán csak határozottabb és szókimondóbb lett.
Talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507634#post507634][b]Dwayne Warren - 2015.08.21. 20:45[/b][/url]

Mesélő
Timike | Varázsbűn- üldözési főosztály | recepció

A türkizkék töltőtollat a fogai közé fogva olvassa át még egyszer a gyűrött szélű nyomtatványt, fél lépést előrébb araszol a recepció előtt kígyózó, türelmetlen sorban. Az előtte álló nagydarab, csípően izzadtságszagú, atlétatrikós férfi a lakkozott pultra könyököl, úgy adja elő a mondandóját az ügyintéző boszorkánynak, mögötte halk beszélgetés, köhécselés vegyül az előtér zsivajába. A magas plafonról fényes csillárok lógnak, azok világítják meg az emeletet, a fal mellett fotelek, székek és asztalok sorakoznak, a recepciós pult mellett fa válaszfal egyetlen kétszárnyú, üveges ajtóval. Ennél közelebb az ember többnyire bilincsben kerül a Parancsnoksághoz, ami azon túl terpeszkedik.
Az előtte álló férfi odébb sétál, ő ismét egy lépést tesz előre. A pult mögött függő, jókora jelvény visszaköszön az aurori egyenruhájának mellrészén, illetve a nyomtatvány tetején is, amit a recepción átnyúlva az ott ülő lányka elé csúsztatja.
   -  Nem t'om, hova kell menni ezzel.
Halkan beszél, ám afféle nemtörődöm, bicskanyitogatóan flegma hangsúllyal. Mintha csak a mosdót keresné, vagy az egyik mágikus írógép meghibásodását jelentené le a kávészünetében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507644#post507644][b]Mesélő - 2015.08.21. 21:10[/b][/url]

Timike világ életében egyszerű lélek volt. Nem mondhatni, hogy buta lett volna, egészen jó osztályzatokkal végezte el a Bagolykőt is néhány éve. Mindössze a bonyolult női lélek kanyargós útjai nála leginkább egy rágógumival övezett sárga köves, egyenes, egyirányú útban manifesztálódtak.
A mai nap is teljesen ugyanolyan volt, mint a többi: aurorok és elítéltek jönnek-mennek, panaszok, kérdések, bejelentések futnak át a kezei között, ő pedig irigylésre méltóan gyakorlott mozdulatokkal és tájékozottsággal teszi sorba, rendezi el, küldi tovább az iratokat, illetve a rá várakozó boszorkányokat és varázslókat a megfelelő osztály irányába.
- Sziaszépségem, miben segíthetek?
A leheletének enyhe szamócaillata van, édes és cukros, ám nem durván tolakodó, és az isten tudja, hogy tud valaki helyesen artikulálni rágózás közben. Talán a tapasztalat és évek hosszú, gyakorlással töltött eredmény. Hosszú barna haját kontyba tűzte és a saját varázspálcájával rögzítette, csupán egykét kikandikáló tincs libben előre, amikor odahajol az átcsúsztatott papír fölé, hogy átolvassa. A tekintete vadul követi a sorokat, úgy lehet megállapítani, hogy halad egyre előrébb és előrébb benne, hogy fokozatosan lassul a rágás tempója is.
Hogy aztán kissé tanácstalanul pislogjon fel Dwayne-re.
- Izé. - Nem az a mondat, amit az ember a recepciós boszorkánytól szeret hallani, tény. Ahogyan az is, hogy mióta az idős Cecília nénit felváltotta ezen a poszton, még nem fordultak hozzá ilyen kéréssel.
- Üljön csak le, foglaljon helyet, én őő, utánanézek. - Gondosan fuksziaszínűre festett körmével a váró felé bök, miközben magam elé húz egy rézből formázott beszélőcsőt, ám azt már nem hallani, hogy mit magyaráz benne. Aztán egy másikat. És egy harmadikat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507652#post507652][b]Dwayne Warren - 2015.08.21. 21:40[/b][/url]

A pultra könyököl, érzi, hogy az egyenruhája több kíváncsi, vagy épp kétkedő tekintetet vonz a csarnokban, mint általában bárhol, ahová kénytelen betenni a lábát. A sétáló törvény, a mágustársadalom ökle és védelmező karja, az árvák megmentője - ennek kéne lennie és ezeket kellene szimbolizálnia a jelvénynek, az egyenruhának, ennek az átkozott emeletnek. Mindez szép és nagyon megnyugtató... mindössze akkora hazugság, mint ez a drága, díszes épület. Nincs olyan auror a környezetében, aki így vagy úgy ne ártaná bele magát az alvilág különböző bugyraiba. Vagy üzletszerűen utazik valamiben, vagy egyszerűen a stresszre kénytelen beszedni valamit, vagy mindkettőt. Az egész úgy rohad, ahogy van.
   -  Inkább maradok asszem.
Kiegyenesedik, hátrapillant a válla fölött, futólag kap el tekinteteket, amik gyorsan tovább s fordulnak róla. A helyzet felszínét megkapargatva furcsa, hogy ennyire higgadt, mintha nem is érdekelné, ami körülötte történik. A valóság azonban... hogy több szendvicset is elfogyasztott indulás előtt, hogy elérje ezt a kellő, nirvána közeli állapotot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507656#post507656][b]Mesélő - 2015.08.21. 21:57[/b][/url]

Beletelik jó tíz-tizenöt percbe az, hogy Timike körbekérdezzen az illetékeseknél, hogy ezzel hová és merre küldje. Alapvetően a bejegyeztetés nem bonyolult folyamat, van rá külön alosztály, na de itt arról van szó, hogy egy auror szalasztotta el ezt a törvényileg kötelező pontot teljesíteni.
- Dwayne Warren fáradjon a pulthoz! - Még integet is a kacsójával, hogy erre-erre, nem mintha nem lenne teljesen egyértelmű az ideális irány. Miután a férfi feltápászkodik és hajlandó odafáradni, visszatolja elé a papírt.
- Második emelet, balra, a 249-es ajtó, Jeszenszky András úr irodája.
Szóval egyenesen a főnökéhez küldik, bár még mindig jobb, mintha a másik Jeszenszky neve és irodája hangzott volna el. Abban az esetben borítékolható lenne egy komolyabb bírósági eljárás. Timike még rág egyet-kettőt a rágón, kivárja, hogy van-e kérdés. Ha nem, akkor fordul is vissza a sorhoz.
- Kööövvetkezzőt kérem - közli enyhén nyújtottan artikulálva. Most, hogy elrendezte a dolgot, folytatja is a továbbiakat, mintha mi sem történt volna. Legfeljebb gondolatban jegyzi fel, hogy pipa került egy "ez még nem történt meg velem" rubrika mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=507658#post507658][b]Dwayne Warren - 2015.08.21. 22:14[/b][/url]

Az ujjaival párszor megkocogtatja a lakkozott felületet majd ellöki magát tőle, türelmetlenül sétál odébb. Az üvegajtó kinyílik, a titkárság aktatologató díszpintyeinek egy serege vágódik ki rajta kávészünetet tartva, anélkül sétálnak el mellette, hogy akár egyetlen pillantásra méltatnák a téblábolását. Ha nem lenne rajta az egyenruhája, szinte biztos benne, hogy senki sem ismerné fel a hivatalban - a közvetlen munkatársain kívül senkivel sem beszél, nem pletykál a vizes ballon mellett, nem jár munkaidőn túli rendezvényekre, úgy alapvetően, totálisan és menthetetlenül lesz*rja, ami a parancsnokság dolgozóival történik. A neve mindezek ellenére néha napján akaratlanul is felmerül a köztudatban egy-egy súlyosabb fegyelmi eljárás vagy teakonyhai pofozkodás nyomán, ennél többet azonban senki sem foglalkozik vele se.
A nevét hallva közelebb lép, az orra alatt elmormol valami köszönöm- félét, ahogy a papírt visszaveszi a kezébe, még egy fél pillantásra méltatja a sorban téblábolókat, hamarosan pedig átlép az üvegezett ajtón.
A kinti zaj egyszerre megszűnik a mágikus szigetelésnek köszönhetően, a főosztály monoton mormogása, sercegése, kattogása és köhécselése váltja fel azt. Jobbról keskeny, sötétkék padlószőnyeggel borított folyosó nyílik a megannyi munkaterülettel felszabdalt előtérből, azon indul tovább, lehajtott fejjel, legfeljebb fel- felpillantva az ajtók számozására.
Hülyeség lenne azt feltételezni, most jár itt először. Hacsak nem önszántából. Jeszenszky afféle... visszatérő jelenség az életében.
Az ajtó előtt megköszörüli a torkát, töprengés és erőgyűjtés nélkül emeli fel az öklét, hogy párszor ráüssön a fára. Lesz ami lesz.