Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=791123#post791123][b]Martin Romberg - 2020.01.31. 01:37[/b][/url]

Mindenfajta szégyenérzet nélkül akart faképnél hagyni. Mint aki jól végezte dolgát, úgy pattant fel az ülőhelyéről, amivel oly udvariasan kínáltam őt az imént, s korábban eddig sosem tapasztalt nemtörődömséggel lett volna képes otthagyni a porrá morzsolt asztalomnál. Az én asztalomnál, amihez úgy ragaszkodtam. Tudhatná, hogy ezen az osztályon mennyire fontos a szakmájukban elhivatott munkavállalóknak a különböző tárgyak tisztelete. Legalábbis szerencsére így gondolkodnak a kollégáim, a vandálokat nem nálunk kell keresni. Szóval nagyon rossz lóra tett, pláne velem. Ezt a távozás-kísérletet nem hagyhattam következmények nélkül. Mert végül is utálom, ha cserben hagynak.
Csak a folyosón sikerült utolérnem. Megpördült, de olyan arccal, mintha még neki állt volna feljebb a számon kérő hangnemem, ami miatt alaposan összeráncoltam a homlokomat. Védekezően összefonta maga előtt a kezeit, én pedig oldalra döntött fejjel vártam a magyarázatot. Tekintetemtől úgy fest, megtört nála a jég, és eluralkodott rajta a bűntudat. Lassan, alig hallhatóan suttogta el a szavakat, amiket utána elismételtem magamban. Néhány másodpercig értetlenül szobroztam a folyosó közepén, aztán felszisszentem.
- Na ne szórakozz... - ingattam a fejem kétkedően. A lány vagy jó színész, vagy kattant nála valami, de kezdett egyre feszültebbnek tűnni. Mintha kínos lett volna számára, hogy ezek történtek. És valóban furcsa és megmagyarázhatatlan jelenségek voltak ezek, látszólag semmi logika nem volt abban, hogy kicsesszen velem.
- Bahh! Hát miért nem ezzel kezdted? Ne nyúlj semmihez, amíg a végére nem járunk - önelégült mosoly kúszott az arcomra, fejemet pedig elöntötte valamiféle büszkeség. Valahol meghatott a nézése, no meg a bókjai, de legbelül idétlennek, könyörgőnek véltem őt. Mint a tetten ért tolvaj, aki a csillagokat is leígéri az égről, csak hogy szabadulhasson. Engem aztán nem lehet megvenni kilóra mézesmadzaggal. Na de a szakmai kihívás! Az már valami. Vagy talán mégiscsak benne volt egy kicsit a bája... - Mesélj, mi ez, és mióta tapasztalod - szólítottam fel.
- Az is lehet, hogy átok. Attól még, hogy dolgokon jelentkezik, nem a tárgyak lesznek a hibásak - okoskodtam, rámutatva a nagy igazságra, majd magam is összefontam a karjaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=792366#post792366][b]Machay Menta Sonja - 2020.02.07. 22:16[/b][/url]

Martin Rombergoktóber 31.
Ott a pont, szerencse, hogy Martin is kezdi érteni a lényeget: ebből az egészből semmi haszna nem származna a nőnek, ha direkt csinálná. Összekoszol pár papírt, amit lehet így még újra is kell írnia? Elporlasztja egy szinte vadidegen kollégája íróasztalát? Hűha, nem állítom, hogy lehetetlen erre összeesküvés-elméleteket gyártani, de valóban szükséges lenne? Na, szerintem sem.
Hagyja, hogy arcára kiüljön a megkönnyebbülés, ahogy a sötét fellegek eloszlani látszanak, és nyílt, bizakodó tekintettel pillant Martinra. Súlypontját kicsit előrébb helyezi, tartása immár nem olyan zárt, kevésbé védekező, mondhatni bizalmasabb.
- Nem nyúlok - bólint, és még kezeit is felemeli védekezően, mielőtt újra maga köré fonná őket. Szófogadóan bólint, a legártatlanabb jószándékkal a szemében... bár legszívesebben már odafent járna az irodában, távol a furcsa pasastól, és a(z immár) káoszos részlegétől.
- Reggel tűnt fel először - tesz eleget a kérésnek habozás nélkül, miután a férfi lemásolja az ő pozícióját. - Az ágyam kiugrott az ablakon, a kiskanalam szivárványszínben ragyogott a kávéban, a kulcscsomóm elásta magát, a székem mikor legutoljára láttam nyerített, az iratposta ugye lángba borult... - megvonja a vállát. Lehet folytatná a mondatot, valahogy úgy, hogy igen, valószínűleg az ő hibája nem a tárgyaké, de hagyja, hogy ezt a következtetést a férfi vonja le. Az eddigiek alapján úgy érzi jobban kijönnének ha a nő nem tesz úgy mint aki gondolkodik, és majd csak meglepetten bólogat, ha Martin elmélettel áll elő. Egyébként a férfi számára sem lehetnek annyira feltűnésmentesek a furcsaságok, legalábbis Sonja is hallotta már a pletykákat a reggel óta pink, levehetetlen cicafülekkel dolgozó kétajtósszekrény aurorról vagy látta azt a recepciósboszorkányt, akinek a füléből sivítozó denevérek laknak. Undi, tudom, és csak akkor maradnak csendben, ha fülzsírízű Bogoly Bertie drazsét kapnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=796047#post796047][b]Martin Romberg - 2020.02.28. 16:28[/b][/url]

Megenyhültem az együttműködését látva, mikét kezeit a levegőbe emelten elzárkózott a további - gondatlan - bajkeveréstől. Ártatlan szemeitől elégedettség lett rajtam úrrá. Szeretem, ha azt csinálják, amit kérek, bárcsak a munkatársaim vonatkozásában is mindig így tudnánk haladni a projektjeinkkel. Állandóan hadilábon állok azzal, aki nem képes megérteni az igazam, vagy hogy akármit mond, mégis az én érvelésem és megoldási javaslatom bizonyul majd a leghatékonyabbnak - az esetek többségében. Szóval felesleges oktatgatni engem, de persze mindig jól elszórakozom a nevetséges kísérleteiken. És bizony nagy szokott lenni a sóhaj, ha kiderül az igazam. A legszebb öröm a káröröm, nem hiába van ez a mondás a magyarban, szeretem is érte a nyelvet. Szerencsémre a néhány éves külföldi távollétem ellenére a tudás zöme megmaradt a fejemben, így hamar visszarázódtam, amikor a Minisztérium szárnyai alatt álltam munkába.
- Lehetnek rosszakaróid? - puhatolóztam, vetve némi szúrós pillantást személyére. Úgy éreztem magam, mintha csak valami filmbéli nyomozó lennék, holott nagyon nem az én hatásköröm, hogy ilyen téren kérdezősködjek nála. Jól tudhatta ezt ő is, ezért még mielőtt kikérhette volna magának, hogy esetleg túl messzire mentem, előálltam a legbarátibb megoldással. - Elkísérlek a varázsbaj-elhárítókig. Van egy olyan érzésem, hogy előbb nekik kellene megvizsgálniuk - árultam el a meggyőződésem. Intettem, hogy induljunk, majd előzékenyen magam elé engedtem, hogy követhessem az illetékes osztályig, már csak azért is, hogy útközben ne történjen körülötte semmi rendkívüli. Feltételeztem, hogy ismeri a járást arrafelé, ha pedig nem, ezentúl hasznos lesz tudnia a jövőben. Ahogy hallottam, másoknak is voltak kerge napjai. Viszont nagyon aggódtam, hogy ha mégis a tárgyakkal volt gond, azt hogyan tudtuk volna megoldani. Azonban úgy festett, hogy a további közreműködésem nélkül kerülhetett pont a kalamajka végére, s már csak az volt a kérdés, hogy az asztalom mikor pompázhat újra régi fényében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839814#post839814][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 10:55[/b][/url]

   -  Tudom, tudom, nem először vagyok itt, anyám... - húzza be az ajtót maga mögött, kizárva az utána károgó titkár hangját. Üljön le itt, ne nyúljon semmihez, tíz perc és lesz magával valaki. Két hónapja szabadult, tehát ez az ötödik alkalom, hogy az üres műanyag pohárkával a kezében ledobja magát a négyes számú miuntavételi terem - belépés csak pálca nélkül közepén álló fém asztal mellé. A minisztérium gondoskodott róla, hogy ezen alkalmak során bőven legyen lehetősége a tétlen várakozásra, a szemközti, tojáshély-színű falon függő plakát szövegét szinte kívülről ismeri már (Port? Pont, hogy nem! A leszokással kapcsolatos tájékoztatásért keresse diszkrét tanácsadóinkat).
Most sem számít gyorsabb ügyintézésre. A poharat a száját elhúzva pöcköli arrébb az asztalon, könyökén mellé támaszkodik. Vér és vizelet. Paranoiásabb pillanataiban biztosra véli, hogy a minisztérium valójában százfűlé-főzethet használja a mintákat, amiket az eltelt években-hónapokban kisajtoltak belőle. Igazán ez legyen életük legnagyobb boldogsága.
Szürkészöld szemei a tőle jobbra álló szekrény felé fordulnak, az üveg mögött a mintavétel eszközei néznek vissza rá. Tudja, hogy negatív lesz, mégis ismét elfogja az ismerős feszültség, mintha csak nemibeteg-gondozóban ülne és várná az ítéletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839817#post839817][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 11:47[/b][/url]

- Ahmm.. - Dünnyögve halad a folyosón, kezében egy nyitott dossziéval sétál, ami egy konkrét oldalon van nyitva már egy ideje. Mellette éppen egy kosztümös hölgykolléga magyaráz a fülébe folyamatosan, sietve és hadarva, hogy minél előbb visszatérhessen az adminisztrációs osztályra, ahol további papírhalmok várják engedélyeztetésre van elutasításra.
- Az utána következő időpontját áttolták holnapra, így csak ezt az egyet kell letudnod. Még egyszer köszönjük, hogy kisegítesz.
Kétkedve horkant egyet menet közben a szőke férfi. Mintha olyan sok választása lett volna, alighogy belépett ma leadni a havi jelentést, elkapták a hallban. Őt pedig talán a december ünnepi és jovális hangulata kapta el, de nem mondott azonnal nemet.
Pedig azt kellett volna - fut át a gondolat rajta, miközben az adatlap jobb felső sarkában mozgó, őt érdeklődve fürkésző mágikus fényképpel néz farkasszemet, illetve mellette az ismerős név az, ami miatt mindeddig nem csukta vissza a dossziét. Feszült hangulatban kanyarodik be a mintavételi folyosóra, út közben valahol elhagyta a HR-es nőt. Hóna alá csapja a dossziét és úgy indul el a váró felé. Mindegy, elvileg ennek a kölyöknek nem is kell tudnia, hogy ő kicsoda, egyszerűen letudja a vérvételt, elpakolja a mintáit, soha nem tudja, hogy ki volt, ki lett, majd a szülei elintézik az ügyes-bajos dolgait és mindenki megy a maga útjára, mint mindig.
A terem kong az ürességtől, a hétfő délelőttök valahogy sosem számítottak csúcsidőnek. Az asztal mellé lép és a mellett ücsörgő fiúra pillant, kezét kézfogásra felé nyújva.
- Jó napot, Várnai Rafael.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839820#post839820][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 12:13[/b][/url]

A léptekre csak a fejét billenti oldalra először, maga előtt összekulcsolt kezeit fixírozza, mintha ezzel eltávolíthatná a karperecet, ami mágikus nyakörvként tartja a jó úton. Ettől eltekintve azonban a Magyar Mágusállam nem vakarózik túlságosan, hogy a társadalomba való integrációjával foglalkozzon, a kétheti teszt és elbeszélgetésen kívül kidobták Bogolyfalván, innentől kezdve nem a mi problémánk vagy.
Úgy fest, ez visszatérő motívum William életében.
A léptek közelebbről visszhangoznak, ő felpillant, kifejezéstelen arccal várja, hogy a férfi az asztal mellé sétáljon. Az illem úgy diktálná, hogy felálljon; azonban elégszer taszították már vissza a székbe hasonló helyzetekben ahhoz, hogy ne mozduljon meg. Ha együttműködsz, hamarabb vége lesz, megtanulta a Zengőben. Így mindössze a kézfogást viszonozza a nyomott feszültségtől hűvös ujjakkal.
   -  Will. Krise.
A név elsiklik a figyelme mellett egyelőre, de úgy hiszi, itt még nem találkozott vele. Nocsak, egy újabb középkorú auror, aki a vérvétel után a mosdóba kíséri majd, ez a nap egyre csak jobb és jobb lesz. A tekintete nyugtalanító - és zavaróan ismerős - alapossággal időzik a a férfi vonásain, végül kelletlenül hátradől.
   - A szokásos?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839821#post839821][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 13:45[/b][/url]

Ő tudja a legjobban, hogy csak képzeli a súlyos levegőt a helyiségben, és hogy ha akarná, bármelyik pillanatban kellemes szellőd idézhetne, hogy felfrissítse magát és a valószínűleg túlzottan feszült hangulatát. Úgy kell figyelmeztetnie magát, hogy amit csinál, teljesen irracionális, majdhogynem gyerekes. Hát még ha az ő gyerekük.. ? Rafael pedig teljes mértékben szakmai okok miatt ül most itt, a minisztérium jellegtelen falai józanító hatással vannak rá kivételesen. Pontosan, nem rá tartozik, nem az ő dolga, az ő feladata pillanatnyilag annyi, hogy levegye az előre meghatározott mennyiségű vért, aztán kikísérje a férfit a mosdóba, hogy megbizonyosodhasson, nem sumákol a mintával.
Míg az arcát fürkészik, Rafael nem pillant fel, helyette a mellettünk lévő fiókos szekrényből kezdi kipakolni a vérvételhez szükséges eszközöket.
- Pontosan. Nem fogom húzni az idejét, letudjuk minél hamarabb, aztán tölheti majd más, hasznosabb dologgal a hétfőjét.
Kirakja a fertőtlenítő bájitalkivonatot, ami egyben izomlazító és helyi érzéstelenítő is. A legtöbben nem problémáznak a tű miatt, de ez az általánosan használt főzet, hogy azok is kezelhetőek legyenek, akik szélsőségesen rosszul viselik a vérvételt.
- Melyik karjából szeretné?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839822#post839822][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 14:07[/b][/url]

Rafael. Mégis mennyire együgyű, flamboyant név. Akár az a tálca, hasonló nevű bonbon, amiből addig ette magát a nagyanyja olvasójában, amíg le nem hányta az aranyozott kanapét. Rafael - épp, hogy olvasni tudott akkor, de a doboz feliratát kibetűzve azonnal a névre asszociált. Mert gyakran hallotta azt. Ha ez nem tetszik, Rafael biztos majd tárt karokkal fogad. Nem értette, mit jelentenek az apja szavai, nem is foglalkozott velük, bizonyára el is felejtette volna, ha az édességtől nem okádja el magát és ég örökre az emlékezetébe. Azóta hányingere támad, ahányszor rágondol, most is nyel egyet, végül hamarabb elfordítja a tekintetét a férfi arcáról, hogy az fölnézne.
Kérdés nélkül húzza le pulóvere cipzárját, hogy kibújjon belőle és maga mellé dobja az üres székre. Rafael.
   -  És a pálcámat mikor kapom vissza?
A szokásos kérdés - ha nem ezzel kezd, biztos ez a második, amivel a vele foglalkozó aurort traktálja. Mivel Várnai új, így hát...
Várnai.
Ha inkább Várnai akarsz lenni, akkor mondd azt, de nem tűnhetsz el csak úgy napokra, amíg itt vannak az ikrek és szükségük van rád.
A karját épp, hogy beleegyezően az asztalra fektetné, amikor visszarántja onnan, egy időre a levegőben marad. Szeme ismét visszatelepszik a férfi arcára, mintha csak egy különösen szaftos kelést látna rajta, keze szép lassan visszahull.
   -  Te ismerted az anyámékat, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839824#post839824][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 14:41[/b][/url]

Az egész rendkívül kínos, bár egyelőre hálát ad az égieknek, hogy a helyzet kínosságáról, úgy tűnik, egyedül ő tud. Jobb, mintha ketten osztoznának rajta - attól válna csak úgy igazivá. Ezt még el tudja kenni egy kellemetlen találkozásként, mint mikor az ember előtt nagyon lassan megy valaki az utcán és teljesen véletlenül a sarkába lép.
- Amint mindennel végeztünk felveheti a recepción. - Vajon akiknek tényleg ez a munkája, nem pedig csak vészhelyzeti beugrók, mindig ugyanezt a kérdés kell minden alkalommal megválaszolgatni? Mocsok egy monoton munkának tűnik, sőt, mi több, kifejezetten kellemetlennek, ha belegondol, hányan próbálhatnak csalni a vizsgálaton. Semmi pénzért nem dolgozna itt.
Már épp leülne az asztal másik oldalára, mikor William visszarántja a kezét, teljesen váratlanul - és az auror számára ismeretlen okból. Felvonja a szemöldökét, már formálódna a száján a kérdés: "valami baj van?", de a másik megelőzi. És bárcsak ne tette volna. Kifejezéstelen pókerarccal fejezi be a saját mozdulatát, leül, lecsavarja a főzet üvegének tetejét, kiönt belőle valamennyit egy szövetdarabra, amivel majd a szúrás helyét törli majd át. Megzabolázza saját arcvonásait, a minisztériumban vannak, ő egy auror, akit iderángattak, semmi több, semmilyen magánéletnek nincs helye ezek között a falak között. Soha ennyire nem volt még hálás az intézmény 'lelketlenségének'.
- Attól függ, kikről van szó. Több Krisét ismerek, még többet nem. - Szekrényekből kizuhanó csontvázakról leginkább, emberekről, akikről nem akar hallani, akinek a boldogsága, révbe ért családi élete nem mozgatja meg és évek óta csak kellemetlen fiatalkori emlékként élnek benne. A düh, a sértettség már hosszú évekkel ezelőtt valamiféle keserű érdektelenséggé és tagadássá szelidült, és ez pontosan elég.
Igen, pontosan elég, semmi kedve nosztalgiázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839826#post839826][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 15:15[/b][/url]

A szemfoga az ajkába harap, kényelmetlenül fürkészi a vonásait tovább, a személyes terébe férkőzne anélkül, hogy különösebben megmozdulna a széken. Ez az átkozott hely - már aznap megmondta a nagyapjának, amikor a mugli repülővel megérkeztek, minél kevesebb időt töltünk itt, annál jobb. Az ország indokolatlanul bűzlik a belterjes drámától. Anya is megmondta.
Túl fiatal volt hozzá, amikor a szülei magára hagyták őt, a vitákat gyermeki felfogásának szűrőjén át hallgatta, csak annyit értve belőle, amit explicit elmagyaráztak neki. Így tehát nem mondhatni, hogy érti, ki a férfi valójában, a saját, valószínűleg több helyen hibás elképzelését családi mendemondákból és a nagyapja megbízhatatlan, részeg magyarázatából rakta össze. Tudod, mit jelent az a szó, hogy fattyú? Te, te vagy az.
Megengedően fekteti végig a karját az asztalon, a bőrét halovány, égés- és vágásnyomok cakkozzák; nem olyanok, amiket magának okoz az ember fia, inkább affélék, amit akkor szerez, ha a kezében felrobban egy fiola.
   -  Martin. Itt laktak a környéken.
Nem fogja elengedni. Az elmúlt másfél hetét a nagyapja, majd később az anyja holmijának kipakolásával töltötte, fiatalkori vackok, egykor becsben tartott kacatok kerültek elő, valójában minden, amit a Krise család túl értéktelennek talált ahhoz, hogy az elhelyezésük felelősségét rá tolják. Így ragadtak meg benne nevek, füzetek szélére karcolt üzenetek, naplóbejegyzések, amiket talán nem illett volna látnia, de leginkább pár emlék, amit azt hitt, elfelejtett már.
   -  A nagynéném itt tanított az iskolában különben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839830#post839830][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 18:18[/b][/url]

Nem tudja nem észrevenni a begyógyult sebeket, hegeket a férfi kezén. Mégis mi a jófenét művelt ez a kettő nevelés címszó alatt, hogy a fiú börtönben köt ki és így néz ki? És még annak idején őfelette ítélkezett mindenki, hogy mennyire felelőtlen, mennyire alkalmatlan. Valóban így gondolhatták, nem csak a nyelvüket köszörülték, mert végül mindenki szép lassan (vagy épphogy sokkoló gyorsasággal) kikopott mellőle - vagy ő maga hagyta faképnél őket.
- Ah, hogy az a Krise. - Rövid szünet, áttörli a bőrfelületet a főzettel. Langyos, enyhe levendulaillat érződik belőle. Rafael csendben foglalatoskodik, hüvelykujjával finoman megnyomogatja a kar belső ívét, vénát keres, amit még az ő gyakorlatlan adottságaival is könnyen eltalál.
- Hallottam róla. Én magam is egy keveset, de nem túl komfortos életpálya. - Most mit mondjon a srácnak? Akar tőle egyáltalán hallani valamit, vár valamire, vagy csak jelleméből adódóan ilyen csevegő fajta? Felnéz az őt fürkésző tekintetbe, mintha valami választ várna a ki nem mondott kérdésére, de nyilvánvalóan nem legilimentor, fogalma sincs, mi jár a kölyök fejében.
- Gondolom anyádék nincsenek elragadtatva a jelenlegi helyzetedtől. - Vajon az, hogy William itt van, azt jelenti, hogy Hidoiék is ideköltöztek? Csak a több éves önuralma miatt állja meg, hogy el ne húzza a száját kelletlenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839833#post839833][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 18:41[/b][/url]

Ahogy a férfi a bőréhez nyúl, az ő karja megrándul, épp, hogy észrevehető, ideges gesztus. A vatta érintésével egyszerre fordítja a tekintetét a szemközti falram valahol Rafael válla fölött, bár nem tart a tűktől, inkább nehezen viseli el a bénázást, amit néhány auror vérvétel címszóval produkál. Többször felajánlotta, hogy elintézi magának, de a javaslata eddig süket fülekre talált. Mit hisznek, a tűvel nyakon szúrja Várnait és illegalitásba menekül?
Hogy az a Krise. Nem tudja, a rokonai mit műveltek, amíg a környéken éltek, kezdve a magát mindenbe beleártó nagynénjével és a nem feltétlenül legális utakon járó nagybátyjaival. Azt azonban tudja, hogy különösen abban az átkozott faluban, a vezetékneve hallatán a legtöbben Alexandrára asszociálnak. Csak nem annak a drága jó Hannának a fia? Nem, sajnos nem.
   -  Úgy hallottam, szinte mindenki, aki ott tanít, ott is tanult.
Talán tapogatózik, talán csak megállapít, de előfordulhat, hogy abban a feszültségében beszél, ami érezhető rajta. A falról visszapillant a férfi arcára. Szemöldöke cseppet megemelkedik.
   -  Nem tudom. Majd kimegyek a temetőbe és megkérdezem neked.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839838#post839838][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 19:05[/b][/url]

Nem hátrál vissza csak azért, mert hirtelen összerándulnak az érintése miatt. Ideges? Remek, ketten vannak, ennek a vérvételnek viszont meg kell történnie, és a helyzet kínosságát tekintve Rafael a "minél előbb" verziót szorgalmazza.
- Sokan vissza szeretnek térni az alma materbe.
Tud ez a beszélgetés ennél kínosabb lenni? Tényleg, van ennél lejjebb? És aztán elhangzik a mondat, ami atombombaként söpör végig gondolatain, amint a szavak jelentése értelmet nyer.
Van lejjebb, de még mennyire, hogy van lejjebb. Komor arccal koncentrál arra, hogy megváltozott érzelmei ne hassanak ki arra, ahogy a tű már William karjában van és a vér szép lassan gyűlik a fiolában. A fizikai, motorikus mozgások függetlenedtek attól a káosztól, ami benne tombol.
- Ha nem tolakodó megkérdeznem. Mi történt? - Lehetne professzionálisabb, letudhatná ezt az egészet azzal, hogy elnézést kér, majd nem mond semmit. Aztán hazamegy és utánanéz a gyászjelentésekben, de most kell megtudnia. Semmi racionalitás nem áll az igény mögött, csak egyszerű, impulzív akarás. Hirtelen keserű nevethetnékje támad saját pár perccel ezelőtti gondolataitól. És még az volt a baja, hogy lehet, hogy visszaköltöznek? Tényleg? Állkapcsa megfeszül, ahogy egy pillanatra összepréseli a fogait, visszafojtva egy magának szánt gúnyos hangot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839842#post839842][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 19:21[/b][/url]

Érzi, hogy a tű a bőrébe hatol, a fájdalmat azonban érzékelhetetlenné tompítja a zsibbasztó szer. Szórakozottan fordítja le pillantásáét és figyeli, hogy a vére az üvegbe folyik, egy elismerő hümmögést hallat, Várnai nem döfköd feleslegesen, mint a legtöbben. Egy kész heroinista veszett el benne. Lehet, hogy a szemközti fal gejl figyelemfelhívó plakátja a nevető, józan és tiszta mágusokkal nem is neki szól, hanem a szürke falak közt robotoló minisztériumi kollégáknak.
Rafael válasza jóval kevésbé izgalmas, mint remélte. Kit érdekel az alma mater, azt áruld el, miért hallgattam a neved annyit és miért voltál szálka az akaratgyenge apám szemében. A sejtése természetesen megvan, még ha nem is teljesen korrekt. Ő az Ilvermornyba járt, hasonló rendszer, az itteninél is liberálisabb diákélettel, valószínűleg ugyanazokkal az élményekkel, amikkel ő is gazdagodott. Na de egy iskoláskori dráma magában messze nem elég hozzá, hogy évek távlatából is emlegessék.
   -  Hmmhmmm - a szája belsejét rágcsálja egy ideig, fejét oldalra billenti cseppet, rókáéhoz kutyáéhoz hasonlító mozdulattal - Azt hittem valami barátjuk voltál. Mármint, nekem az jött le. De akkor nem.
Kinyújtott keze ujjait megmozgatja, mindig kényelmetlenül elhűlnek ilyenkor.
   - Tizenöt... nem, tizennyolc éve halt meg mindkettő. Apát elvitte az infarktus a kádban. Anyát meg - felpillant a plafon felé. Az évek során többször kellett elmesélnie ezt, így volt alkalma kikísérletezni, mi írja le leginkább érzékletesen a történteket - széttépték.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839846#post839846][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 19:56[/b][/url]

- Sok meghatározást lehetne használni, a barát nincs köztük. - Hidoival messze nem 'baráti' volt a viszonya. Martinnal pedig ugyanennek a skálának a másik fele volt érvényben.
Ha éppen nem a teljes sokkban ülne az idegen fiúval szemben, minden erejét abba feccölve, hogy megzabolázza arcizmait, a testtartását és mindent, ami valódi hangulatáról és gondolatairól árulkodhat, még talán nevetne is ezen a 'barát' részen. Te jó ég, milyen régen volt, hogy nekiesett Martinnak, ahogy Hidoi védte a srácot, hogy ő mennyire elárulva érezte magát, dühösen, készen arra, hogy megüsse bármelyiküket, ha attól kicsit is jobban érzi magát. Aztán amikor majdnem kiszorította a szuszt Martinból, 'meglepő' mód semmi sem volt jobb, milyen ugyanolyan elcseszett volt. És akkor az ő kamasz lelke akkor úgy érezte, hogy vége a világnak és soha többé nem akar semmit sem kezdeni magával. Aztán mégiscsak kezdett. Nem éppen egy követendő mintaélet, amit összehozott, de azért valami. A kötődéssel és bizalommal így is vannak problémái. Erre szokták mondani, hogy a saját gyógyszerét kell nyelnie, igaz? Ahányszor Alexa megcsalta vele a saját akkori barátjait, úgy járt aztán ő is ugyanabban a cipőben. De ez már valahogy olyan távoli, messze élmény, mintha egy teljesen más ember emlékei lennének, csak a kellemetlen szájíz maradt utána.
- Tizennyolc. - Tizennyolc év és neki fogalma sem volt az egészről. Mondjuk, miért is lett volna? Elhatározta, hogy semmi köze ahhoz a kettőhöz, hogy nem akar róluk hallani.
Hát, jól sikerült.
Hidoi tizennyolc éve nincs a világon és ő erről még csak nem is tudott. Nem volt semmilyen drámai, regényes megvilágosodás. Nem volt rémálom arról, ahogy a nő alakja elsétál tőle, a hátát mutatna. Nem volt lágy szellő, ami magával hozta volna a halál üzenetét. Nem volt semmi. A világ csak ennyire egyszerűen és magától értetődően működik, mindenféle sallangtól mentesen. Ha te magad nem mész utána, nem teszel valamit, a dolgok csak.. elmennek melletted anélkül, hogy észrevennéd. Kegyetlen emlékeztetője ez valaminek, amit eddig is tudott, mégis most először üti arcon.
- Kész. - És valóban, mire William újra lepillant a plafonról, már kint is van a tű. Rafael arca pedig eddig sem volt túlzottan olvasható, az első pillanattól feszült volt a srác társaságában, de most végképp teljesen bezárt.
- Igaz megkésett, de részvétem. - Mit lehet erre mondani? Valamit akart, mert mégiscsak, William megtette, amit kért és elmondta, pedig nem egyszerű téma ez. Másrészt.. ő maga is most teljesen letaglózott, nehéz összeszedettnek maradnia most. A részvétnyilvánítás pedig nem csupán valamiféle formalitás, ezen a területen dolgozva tisztában van a halál súlyával, úgy igazán, régi ismerős, de nem jóbarátja a gyász. De mindig nehezebb ez a súly, ha valaki fontos.. hajdanán fontos személy az érintett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839850#post839850][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 20:24[/b][/url]

A keserű emlék olyan régi, hogy nem esik nehezére beszélnie róla, a lénye elidegeníthetetlen részévé vált, amint a kisujja. Nyolcéves volt, amikor két röpke év alatt az addigi gyermekien nyugalmas élete a feje tetejére fordult, a testvérei születése, az apja távozása a kora májusi napon, majd a rá következő cirkusz. Fiatal kora ellenére szinte cinikus beletörődéssel fogadta az anyja - először annak hitt - eltűnését, lám, íme a bizonyíték, vele semmi jó sem történhet, végül pedig úgyis egyedül marad.
   -  Tizennyolc. Szóval ha valamit kölcsönadtál nekik, azt ne nagyon várd vissza.
Hiába figyeli a férfi vonásait, semmi érdemlegeset nem lát a kiképzésben edzett, szigorúan hivatalos arcon. Már-már underwhelming, ahogy a tűt kihúzza a bőréből, ő pedig ezzel a hüvelykujját a helyére nyomja. Maga sem tudja, mire számít - lényegében bármire, ami kitölti benne az űrt, aminek néhány héttel ezelőttig tudatában sem volt.  Csak csecsemőkora első pár évét töltötte a faluban, tényleges, vizuális emlékei egyáltalán nincsenek, azonban gyakran fel-felderengenek érzések, szagok, hangok. Olyan utcák ismerősek számára, amiken tudtával először jár, arcok, akikkel nem találkozhatott. Ez a bosszantó érzés pedig minden alkalommal borzongásba rántja a gerincét, mintha egy idegen ember agyába látna bele, olyan érzésekkel és képekkel, amik sosem voltak az övék.
   - Kösz - könyökből behajlítja a karját, tapasztalatból tudja, hogy ezek a szórások nyomban gyógyulnak az érzéstelenítő szertől, így ez leginkább reflex - Pedig beszéltek rólad... néha. Már amikor beszéltek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839852#post839852][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 21:04[/b][/url]

Gyorsan, fél perc alatt pakolja el a felszerelést, csavarja vissza a főzetes üveget. A vérmintát egy dobozpa pakolja egyelőre, ami jön vele. Miután bekerül a mágiával ellátott tárolóba, onnantól a rápakolt varázslat jegyezni fog minden alkalmat, amikor egy minta kikerül belőle. Ezzel is ellenőrzés alatt tartják, hogy biztosan ne cserélhessék ki útközben másra. Ideje, hogy kikísérje Williamet a mosdóba. Amikor ma felvilágosították, hogy ez is a része a dolognak, vissza kellett kérdeznie, hogy "mi?" Pedig logikus, csak olyan valószerűtlen, hogy ő felnőtt férfiakat mosdóba kísérgessen.
A kölcsön-dologra elmosolyodik, bár a gesztusban sok öröm vagy vidámság most nincs, de értékeli a feketehumort.
- Nem is tudom, hogy ez megtisztelő-e vagy sem, bár a múltra való tekintettel, gondolom a "vagy sem" inkább az igaz. - Feltápászkodik a helyéről és megvárja, hogy a másik is így tegyen.
- Az, hogy apáddal nem volt jó kapcsolatom, erős szépítés. De halottakról vagy jót vagy semmit, gondolom. - Valamiért a 'gondolom' miatt, nem tűnik különösebben őszintének a frázis a Várnai szájából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839856#post839856][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 21:30[/b][/url]

Egy pár pillanatig még nézi, ahogy az üveg a vérével a dobozba kerül, a pulóveréért nyúl, hogy visszavegye azt. A vérvétel a procedúra kellemesebb és legkevésbé megalázó része, ahogy pedig a férfi feláll vele szemben, ő már tudja, mi következik. Nem leplezi szájhúzását, akár egy megfenyített középiskolás, áll fel ő is vontatott mozdulatokkal. Az oldalán fekvő csavaros tetejű pohárkát lekapja az asztalról. Ha együttműködsz, hamarabb vége lesz.
   -  Na miért, mit csinált az az akaratgyenge fasz?
Rajongott az apjáért - az anyját is szerette, de élete első éveiben Martin volt az, aki leginkább gondoskodott róla, túlféltő gondoskodással és azzal az odaadással, ami egy tizennyolc éves apától elvárható. Bármit megkaphatott, érzelmileg és anyagilag sem szenvedett hiányt, a kapcsolatuk szorosnak és törhetetlennek tűnt. Aztán megszülettek az ikrek - ezzel a változással pedig hétéves önmaga képtelen volt megbirkózni. A féltékenysége fizikai erőszakot szült, a figyelméből pedig, valahol érthető okokból Martin újszülött gyerekeinek adott többet. Az anyja kimaradozása vitákba, a viták még hosszabb távollétekbe dagadtak, gyermeki felfogása pedig annyit látott ebből mindössze, hogy az apja vár. Talán csodára, vagy arra, hogy sikerül megszelídítenie a megszelídíthetetlent, de birkatürelemmel nevelte őket tovább. Amikor pedig vette a bátorságot és gyáva mód beledöglött a betegségébe, ki mást hibáztathatott, mint a férfit.
Még mindig zsibbadó ujjaival erőlteti magára a pulóverét, húzza föl a cipzárját. Felőle aztán indulhatnak, jöhet a nap valódi fénypontja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839862#post839862][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 22:28[/b][/url]

Nem egészen erre számított, ahogy William reagál az apja említésére, mármint.. Mindegy is. Nem rá tartozik és nem az ő dolga. A fiú reakciói kicsit rácáfolnak arra az utólag nehéz lenne tagadni: féltékeny életképre, amit még a korai időszakban magában elképzelt az újonnan formálódó kis családról.
Hogy oldja a feszültséget, úgy kel fel, olyan mozdulatokkal, mintha mi sem lenne természetesebb. A mappát beteszi egy fakkal lentebb a fiókos szekrénybe, amelyen szintén mágikus zárak vannak, nehogy bármit megdézsmáljon bárki, akár a 'vendégek', akár az itt dolgozók közül. A dobozt a hóna alá csapja, kezeit pedig a zsebeibe süllyeszti, úgy indul a mosdó felé.
- Biztos, hogy van értelme ilyesmiről beszélgetnünk? Őszinte leszek, semmi jót sem tudnék mesélni az apádról.
Valahogy valószerűtlennek tűnik számára, hogy William valami idegen epés véleményére legyen kíváncsi.
- Neked pedig nem hiszem, hogy sok hasznodra válna régi, kellemetlen történetekről hallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839864#post839864][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 22:47[/b][/url]

A poharat a pulóvere zsebébe csúsztatja, legalább minimálisan orvosolva a megalázó helyzetet. Ahányszor végigsétál a mosdó felé vezető folyosón az épp aktuális kísérője társaságában, nem tudja nem magán érezni a tekinteteket, amik mintha azt fürkésznék, mit csinált. A kétheti drogteszt alapvetően nem eleme a sztenderd procedúrának, a legtöbben havonta-kéthavonta járulnak a tisztjük elé. Kivételt a hozzá hasonló, bájitalokkal való visszaélő kollégák jelentenek.
   -  Mindenki az egekig marasztalta eddig. Üdítő, hogy valaki nem.
Megrántja a vállát, kötelességtudóan indul el ő is a mosdó felé. Különben tényleg semmi értelme ilyesmiről beszélni, lehet, ha nem szorongana a teszt és általában a minisztériumi látogatás miatt, inkább hallgatna ő is. Másrészt azonban felettébb érdekes és bizarr a szülei előéletéről részleteket megtudnia. A szemében ők mindig a felnőttek voltak, érthetetlen célokkal és láthatatlan fájdalommal, semmi más, mint anya és apa, két szigorúan funkcionális ember. Csak ahogy idősödött úgy kezdett el riasztó hasonlóságokat felismerni köztük és önmaga között, felfogni, hogy ugyanolyan problémákkal küzdöttek, mint bárki más. Talán Martin is több volt, mint odaadó apa, az anyja pedig a nő, aki varázslényekről mesélt a kandalló előtt. Szürreális.
   -  Szerintem van pár cuccod még nálam. Mármint... nála. A neveddel, mindenféle kacatok. Ha kell. Ha nem, akkor kidobálhatom, mostanában szortírozom  a dobozokat, nem nyúlt hozzájuk senki vagy ezer éve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839867#post839867][b]Várnai Rafael - 2021.12.06. 23:10[/b][/url]

Nyilvánvalóan magasztalták, mi más. Mennyire kell mélyre süllyedni ahhoz, hogy magadban egy már halott embert szidj? Várnai Rafael, lehet bármilyen jól csengő foglalkozásod, bármekkora házad, bármilyen dizájnerbútorral, akkor is egy alávaló seggfej maradsz.
- Nem kedvelhet mindenki mindenkit. Olyannyira, hogy annak idején még majdnem meg is próbáltam azt, amit az infarktus később elintézett.
A majdnem felesleges kifejezés, mondjuk ki, de mégsem vallhatja be itt a minisztérium falai között, hogy csak egy pánikoló Hidoi választotta el attól, hogy egyszerűen csak kinyírja Martint. Hülye, elhamarkodott kölyök volt. A hülye és elhamarkodott még mindig igaz néha, mit tegyen, a vérében van.
- Hm, talán ez sem volt épp helyénvaló - dünnyögi inkább magának, mint a másiknak. Furcsa zsibbadtságot érez, mióta William közölte a hírt, tizennyolc év késéssel. Szinte még neki is szürreális, hogy így tud beszélgetni még mindig, de kicsit olyan ez most, mint mikor a túl sok gyógyszer ködként rátelepszik az ember agyára.
- Igen? Meglep, hogy bármit megtartott. - Csend, elgondolkodó. Szívesen rágyújtana, pedig már egy ideje nem dohányzik. - Tudod mit, miért ne. Megköszönöm, ha megengeded.
Hogy miért szereti ennyire bántani magát.. ?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839871#post839871][b]William Martin Krise - 2021.12.06. 23:30[/b][/url]

Furcsamód felhorkant léptében. Valószínűleg, ha ilyet mondanának a halott apjukról, a legtöbben megrökönyödnének, talán jelenetet is rendeznének a huzatos folyosón. Hogy merészeled, te féreg. Megkockáztatja, bizonyos szövegkörnyezetben ő is így tenne; a családját csak rágalmazhatja, illetve azok, akiknek erre engedélyt adott. Hogy Rafael miként került ebbe a vödörbe a szemében, egyáltalán abban van-e, na ebben ő sem egészen biztos. Az autoritása mindenképp segített: annyira nem ostoba, hogy visszapofázzon egy aurornak, aki bármikor a háta mögé tekerheti a karját, de ez automatikusan nem jelentené, hogy egyenesen bondolniuk kell. De valahol...
   -  Akkor tényleg nem kedveltétek egymást.
Állapítja meg oldalra pillantva. A szavak a szemében bármit jelenthetnek, gyerekes párbajt, kocsmai verekedést, vagy valami olyasmit, ami miatt ő nyomjelet visel a csuklóján. Utóbbiakat azonban elveti: Várnai auror, az aurorok pedig köztudottan a seggükbe karót dugó fajták.
A mosdó ajtaját belöki maga előtt, a férfi előtt lép be az üres helyiségbe.
   -  Nem volt sok ideje kiválogatni a holmiját, hogy őszinte legyek - indokolatlan. Tapintatlan. Nem érdekli, a saját anyjáról azt mond, amit akar - Az öcsém meg mindent nálam rakott le, ami nekik nem kellett. Haszonleső kis patkányok. De lehet a legtöbb neked többet mond, mint nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839885#post839885][b]Várnai Rafael - 2021.12.07. 10:52[/b][/url]

Széttépték, ez a leírás még mindig ott visszhangzik a fülében, semmi békés, semmi nyugodt, nem betegség, nemvégelgyengülés - ahogy egy nyugodt családi életet élő nő esetében elképzelhető lenne. Előbb gondolta volna, hogy ő találkozik a zöld fénnyel egy kiküldetésen, minthogy Hidoi és Martin, a közös lakás, közös családi élet kényelméből csak úgy kiszakadjanak. Erre tessék, a gyereküket, aki 18 évet töltött nélkülük kíséri a mosdóba drogteszt miatt.
A hajdani 'szerelmi háromszögből' (milyen bugyután hangzik ez a kifejezés, olyan infantilisnek, gyermekinek) csak ő maradt. Nem csak a kollégái kopnak ki egy-egy veszélyes megbízás alkalmával, de még múltjának darabjai is észrevétlenül csúsznak ki a lába alól.
Ki gondolta volna, hogy ez ilyen magányos érzés.
Tényleg rá kéne gyújtani. Hazafelé majd beugrik a boltba és vesz egy dobozzal, fenébe a magának tett ígéretekkel.
- Öcséd, tényleg. - Majdnem megkérdezte, hogy van egy öccse is? Aztán rájön, hogy a dossziéban olvasta ezt is. Ebből is látszik, milyen szétszórt lett hirtelen. Egyetlen régesrégi hírtől hogy széteshet..
- Ha valóban nem zavar, tényleg szétnéznék. Úgy látszik, idős korára egyre szentimentálisabb lesz az ember. Gondolom akkor itt töltöd az előzetest, Bogolyfalván. - Látta, hogy a felügyelő tisztje is az itteni kirendeltségen van, szóval feltételezi, kényelmetlen lenne folyton ingázni a fővárosból vagy messzebb. Bár ki tudja, mágikus megoldás mindenre van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839888#post839888][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 12:01[/b][/url]

   -  Meg a húgom, a két kis csótány. Aminek volt értéke, azt nyilván megtartották maguknak.
Idestova öt-hat évvel ezelőtt látta utoljára a testvéreit, még jóval a Zengőbe vonulása előtt. Később hallotta, hogy Nathaniel jelen volt valamelyik tárgyaláson, bár a véleménye szerint csak azért, hogy megfürdőzzön a gyönyörűségben, amit legidősebb bátyjuk nyomora kavart. Ezek azonban csak elképzelések, valójában sejtelme sem lehet a motivációjukról, érzéseikről, vagy általában arról, milyen emberekké váltak. Még oka sincs rühellni őket, de ez olyan régi beidegződés, hogy erőlködnie kellene az ellenkezőjén. Martin egy hónappal azelőtt lett beteg, hogy a két kis patkány megszületett - tehát logikus következtetés, hogy mindenről, ami a későbbiekben történt, személyesen ők tehetnek.
A mosdóba lépve kötelességtudóan a csapokhoz sétál, a zsebébe nyúl, hogy a tárcáját és időlegesen a poharat a csempézett pultra pakolja. Minden mást elvettek tőle a parancsnokság ajtajában, ám most ezektől is meg kell szabadulnia, nehogy gyanúba keveredjen. Visszafordul Várnai felé, a kezeit megadóan felemeli maga mellett, ha meg akarja motozni - amit eddig senki sem utasított vissza -, akkor most megteheti.
   -  Nyugodtan. Az egész lakásom olyan, mint egy raktár - kelletlenül fordítja a fejét oldalra - a bogolyfalvi, igen. A Holdfény utcában, de... gondolom a parancsnokság ezt úgyis tudja. Kállay jár hozzám hetente, hogy nem tartok-e kurvákat az ágyhoz kötözve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839893#post839893][b]Várnai Rafael - 2021.12.07. 12:42[/b][/url]

- Az anyagi érték úgyis olyasvalami, amit aztán előteremthetsz magadnak később is újra. - Ez a mugliknál lehet nevetségesen is hangozna, ahol vagyont felhalmozni nem olyan könnyű, de a varázshasználóknál sokminden, ami a varázstalanoknál pénz kérdése, puszta mágiából megoldható. Nem csoda, hogy az ő társadalmukban nagyobb a jómód - vagy legalábbis az, hogy a varázslók nagyja normális életkörülmények között él.
Amikor William felemeli a kezeit, hogy megmotozzák, csak hessegetve int egyet a kezével.
- Hagyd el, tudom, hogy nincs nálad semmi. - Az aeromágiának hála már felmérte a férfi 'külalakját', ha valamit elrejtett volna magánál, régen kiszúrta volna. Vicces, hogy mindig a látványos alkalmazásáról beszél mindenki ennek a mágiaágnak, hogyan kelthetnek vagy csitíthatnak el hurrikánokat etcetera, de valójában az apró trükkök a legpraktikusabbak.
- Gondolom tudja a minisztérium, valóban, de a nyilvános aktában nincs benne. - Az aurorok sem mindenhatóak, akik csak úgy hozzáférnek mindenféle személyes adathoz, amit ma nézegetett, csak a legalapvetőbb dolgokat tartalmazta, a magánjellegű információk már confidental besorolásúak. Jó ok, kérvény, engedély nélkül nem adják ki csak úgy senkinek őket.
- És nem? - Mármint biztos csak viccel a visszakérdezéssel. Ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839895#post839895][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 13:35[/b][/url]

Érdekesen szusszan egyet a bölcsességre. Bár jótékonyan hamar kiemelték a Krise-clusterből, felnőve mégis jobban feszítették az anyagi kérdések, mint a nagyapját, aki majdhogynem egy erdei kabinban élte le az életét, illetve a szüleit, akik szintén nem vágytak sokkal többre. Ezért is érintette roppant érzékenyen, amikor az örökségét gyámság alá vették, és tartják lakat alatt a mai napig. Tudja, hogy neki ez jár - és nem érdekli, ki mit gondol.
Magában hálásan engedi le a kezeit. Még mindig nehezen viseli el, ha hozzáérnek, pedig a Zengőben igazán megszokhatta volna, hogy a személyes tere nem igazán az övé.
   -  A nagy, sárga ház a Holdfény utca végén. Ki van írva a kapura a nevem, délelőtt mindig otthon vagyok. - csak a poharat veszi a kezébe, azzal ballag át a visszhangos termen, hogy a vállával belökje az egyik fülke ajtaját. Az nyekeregve csukódik vissza, bár bezárnia tilos, legalább ennyi magánélete legyen.
Várnai hallhatja, hogy az övvel és cipzárral szerencsétlenkedik, ez bizonyára egyáltalán nem halálosan kellemetlen számára, rövid ideig csönd, majd csurgás.
   -  Nem, a radiátorhoz szoktam bilincselni őket inkább, az biztonságosabb - válaszol fennhangon a fülkéből. Az ügyvédje figyelmeztette annai idején, hogy inkább fogja be a száját és nyelje le a cinizmusát, ha nem szeretné, hogy egy merevebb auror véletlenül találja a földre teperni egy ilyen után. Ismét csönd, újabb matatás, a kupak teteje egy koppanással a helyére kerül.
   -  Tessék.
A pohárral a kezében lép ki ismét. Vajon mit diktál az illem, a másik szemébe kell nézni, amíg átadja neki? Sosem volt biztos benne - inkább a falat fixírozza inkább, míg megtörténik az átadás, majd tovább lép kezet mosni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839897#post839897][b]Várnai Rafael - 2021.12.07. 13:53[/b][/url]

Az nagyon jó, ő pedig pont délelőttönként nem különösebben szabad, de majd megoldja valahogy, van pár túlórája, amit a minisztérium jobb szeretne, ha lecsúsztatná - és ezzel együtt nekik nem kéne kifizetni. Kint ácsorogva sem sokkal kellemesebb vagy kevésbé kínos a szituáció, le kell hunynia a szemét, hogy magában elmerülve próbáljon menekülni a csordogáló hangoktól. Hogy tudja ezt valaki teljes állásban csinálni? Hallgatni, hogy mások vizelnek.
- Téli időszakban kellemetlen lehet, ha maximumra van tekerve a fűtés, gondolom ráfizetsz a kellemetlenségek miatt az eredeti árra.
Mert Várnai Rafael egy igazi gentleman, tökéletesen tudja, hogyan kell fair módon bánni a prostituáltakkal. Érdekes, amennyire próbálja meglátni a kölyökben Martint és annak vonásait, inkább az anyja élces megjegyzései és szarkasztikus kiállása köszön vissza. Talán ezért válaszolgat neki ilyen készséggel.
Ahogy átnyújtják neki a poharat, az előírások szerint azt is elhelyezi a dobozban. Ha undorodik is, egyáltalán nem ül ki az arcára, úgy veszi át és pakolja el, mintha egy teljesen hétköznapi használati tárgy lenne.
- Köszönöm, és ezzel tulajdonképpen meg is vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=839904#post839904][b]William Martin Krise - 2021.12.07. 14:35[/b][/url]

Hideg víz csobog a csapba, örül, hogy hátat fordíthat a férfinek. Akárhogy, ez sosem lesz könnyebb - és nem a előtti hugyozás zavarja, hanem a helyzet alárendelt abszurduma. Kutatóként dolgozott saját - és mások - testnedveivel, látott nem izgató, hanem undort keltő meztelenséget, ez nem okoz gondot számára. Azonban a tekintet, amivel az aurorok követik a mosdóba, a kínos félmondatok, a felsőbbrendű viselkedés, emiatt bántania kell valakit.
Várnai azonban... más? Nem, egyáltalán nem ürül a találkozásnak, ha pedig tehetné, kikapná a kezéből a dobozt, ütőéren szúrná a mappához csatolt tollal, hogy úrrá legyen zavartságán. De ez még mindig jobb, mint általában. Ki hitte volna, hogy a szülei említése ennyi év távlatából is olyan keserű felhőket kavar benne, amik időlegesen elterelik a figyelmét.
   -  A titka: nem szabad fűteni rájuk. A hypothermiától csöndben maradnak.
William, az úristenért, fogd már be a szád, különben belelép valaki.
Felveszi a pénztárcáját és beletömi a farmerja zsebébe, még egyszer a tükörből felpillant a férfire, megfordulva egy bólintással nyugtázza a szavait.

A hideg, decemberi levegő az arcába mar, ő egy fintorral rántja összébb a kabátját. A karperec a bőrébe nyomódik, ahogy továbbindul a vasútállomás felé. Szellemek, szellemek mindenfelé - a legjobb lesz, ha amint teheti, lelép ebből az országból.
Elvégre, már csak öt, röpke év.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=840746#post840746][b]Anna Weißling - 2021.12.24. 15:11[/b][/url]

 Egy utolsó korty a kihűlt kávéból, és már mennie is kell. Kész őrültek háza volt a szerkesztőségben. Karácsony itt, botrányok ott, és egyébként is, ki az a húsz ember, akik ilyen időben élőláncot alkotnak a minisztérium körül?
 Nem is kellene foglalkozniuk ezzel, ha nem akadályoznák a bejutást a minisztériumba. Nyilván vész szükségletben a miniszterek be tudnak menni hopp-porral, de kifejezetten kényelmetlen, ha egyszer már megérkeztek a főbejárathoz, mehetnek keresni egy kandallót, ami be van csatolva a hálózatba.
 Na meg persze még kényelmetlenebb az újságírónak kitennie a lábát a kényelmes és meleg szerkesztőségből, hogy aztán megjelenjen egy olyan tüntetésen, amiről csak azért érdemes tudósítani, mert a minisztérium elé szervezték.
 Felsóhajtott, és a sálat a nyaka köré csavarva fordult ki az utcán a térre, ahol a minisztérium bejárata található.
 - Na jó, kezdjünk bele - mérte végig a kissé esetlen tüntetést. Tényleg nem lehettek többen húsznál, és ez a szám egy ekkora épület előtt olyan jelentéktelennek tűnt, hogy inkább nevethetnékje lenne az embernek. Nehezen lehetett volna komolyan venni őket, ha nem használták volna ki a kiskaput, hogy a főbejárat muglik előtt elrejtett részét zárták le.
 - Szia, bocsi, Anna Weißling vagyok a Bagolyhírektől. Feltennék pár kérdést a tüntetésetekkel kapcsolatban... - kapta el az első embert, aki a közelében megjelent. Anna már vette is elő a füzetét és pennáját, hogy feljegyezze a legfontosabb dolgokat. Nem tervez hosszú cikket, maximum két flekknyi hossz. Többet nem is érdemel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=840769#post840769][b]Autumn Rue Danvers - 2021.12.25. 14:42[/b][/url]

Hónapok óta terveztük már ezt az eseményt. Ha nem az iskolában vagy a kocsmában voltam, akkor épp az utcán gyűjtöttem az aláírásokat. Sajnos kevesebben voltak akiket érdekelt, mint előre gondoltuk. Úgy tűnt a magyarok kevésbé állnak ki a saját ügyeikért, mint odahaza a mágusok. Pedig őszintén, a történelmük tanulmányozása után ennél nagyobb aktivitásra számítottam.
Végül mégis sikerült. Lassan léptünk a negyedik órába, egyre több mugli és mágus figyelmét magunkra irányítva. A varázstalanok azt hitték, hogy az épület emlékének megőrzése érdekében vagyunk ott, míg a valós ok ennél sokkal súlyosabb, a társadalmunkat érintő téma köré épült. Addig nem mentünk el, míg el nem értük, amit szerettünk volna, vagy az aurorok nem lépnek közbe. Valószínűleg a legtöbb embert ez állította meg, azonban rajtam már rég nem fogtak az ilyen fenyegetőzések.
Némán álltunk egymás kezét fogva, mikor egy vörös üstök bekúszott elém. Pont akire vártunk már egy ideje. Ha a demonstrációnk nem is lesz sikeres, az, hogy benne leszünk valamelyik újságban épp elég port fog kavarni ahhoz, hogy a legközelebbi kiállásunk már átütőbb legyen.
- Üdvözlöm, persze - válaszoltam egy bólintás mellett. Jobbomról Bálint felénk pillantott, felmérve mind a nőt, mind engem. Egy kacsintást küldtem felé, hogy biztosítsam, nem lesz gond.
- Nem én vagyok a szervező, de azt hiszem a legtöbb mindenre magam is tudok válaszolni - biztosítottam a nőt.