36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2019. augusztus 26. 16:09 | Link




Ellenfelünk nem örül az egyenlőtlen meccsnek, ami természetes, és ami engem elégedettséggel tölt el. Lehetne ezt másként, viselkedhetnék másként, tudom, de ahhoz túl sok kört lefutottunk már. Nem pont ezzel a nővel, de most ő képviseli a Minisztériumot, a Minisztérium pedig már rég leszerepelt ezzel az üggyel kapcsolatban is.
Ahogy végighallgatom, mi is az új álláspont, nehezen állom meg, hogy ne kezdjek el röhögni. Végül csak egy széles vigyort eresztek meg, amolyan hitetlen, most-szivatsz mosolyt. Olyan öngólokat lő, hogy kész élvezet nézni. Nem vagyok szadista, egyáltalán, nem okoz örömöt számomra mások szenvedése, de ez… ez gyönyörű.
- Csak hogy tisztázzuk… - teszem hozzá gyorsan, mielőtt Henrik megtudna szólalni. Tudom, hogy megfog szólalni. - Az alappremisszája az egész nyomozásnak az volt, hogy ez az ember bűnös. Mielőtt bizonyítékuk lett volna, azt feltételezték, hogy bűnös, jól értem? Mondja, mi történt azzal az alapvető emberi joggal, hogy mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét?
Nem hagyom azt sem figyelmen kívül, hogy ez az egész mit hoz magával - vagyis hogy a Kapitányság eddigi narratívájával teljesen szembe akar menni. Látom ám, ahogy többes számban beszél - a cég, kértük -, de közben hallom, hogy mit is akar közölni. Ez nem szankcionált. A Minisztérium majd akkor fogja elengedni Henrik nyakát, amikor az ölükbe pottyan az igazi tettes. És bocsánatkérésre akkor sem szabad számítani. Ez a nő pedig igyekszik kézre keríteni az igazi bűnöst. Mindenképp kellemes változás ez, de hogy ennyire rossz taktikával kezdje, az mindenképp lehangoló. Nem tudott volna egy kompetensebb aurorhoz kerülni az ügy?
Hova is gondolok? Még mindig ugyanarról az intézményről van szó. Nem lesz ennél jobb. És végtére is, nekem nem csak az a célom, hogy megvédjem Henrik jogait - ügyvédként persze csak ez az egyetlen és legfőbb cél -, emberileg viszont azt is szeretném, ha végre kézre kerülne az igazi gyilkos és lezárhatnánk mind ezt az egészet.
- Meséljen erről az új taktikáról. Ön beszél, mi hallgatjuk - kedvesen a nőre mosolygok, már amennyire az nekem sikerülni szokott ilyenkor, s egy pillantással jelzek Henriknek, hogy ez a hallgatjuk rá is vonatkozik. Ha már ide lett ráncigálva, legalább mi menjünk haza új információkkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Donovan
INAKTÍV


Elmezáró | Kardos menyecske
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
Írta: 2019. augusztus 31. 22:06 | Link

Ambrózy Henrik és az Ügyvédje

Megszokhattam volna már, hogy nem vesznek semmit komolyan, amit mondok. A szándékaim mindig bizonygatnom kell. Talán mert nem vagyok férfi, vagy mert fiatalnak látszom. Az ügyvéd mosolya egyenesen lesajnáló, de nem veszem magamra. Itt nem az én vagy az ő érdekeiről van szó, csakis Ambrózy úréról. Érte küzd a férfi és ezt gondolataim homlokterében kell tartanom. - Az ártatlanság vélelme sajnos jelen esetben, a körülmények miatt a bűnösség vélelmévé vált - mondom valóan szomorúan, mert nem értek egyet ezzel a gyakorlattal, főleg ilyen különös ügy kapcsán. Minden bizonyítékkal rá mutattak és nem néztek a dolgok mögé, ami hiba volt. Nem áll szándékomban felülbírálni az elődeim munkáját. Nem tisztem. Tiszta lapot fogok nyitni, mondhatni egy új Ambrózy aktát. Miközben ezek a gondolatok lassan csak átjutnak elmém lezárt csapóajtóján némi csend áll be köztünk, amit az Ügyvéd úr tör meg, feldobván a kihívás labdáját. Most bizonyíthatok és bizalmat építhetek. Ezen áll vagy bukik minden. - Engem nem az érdekel, hogy mit látott a támadáskor, hanem az, hogy mit nem - kezdek bele határozottan mondandómban de mielőtt beleszólhatnának, már meg is magyarázom a felütést - Eddig csak arra figyelt minden nyomozó, hogy mi történt ott és akkor, de az nem érdekelte őket, hogy milyen anomáliák jelezhették a bajt. Például, volt-e olyan ismerős, akit ön azelőtt sokat látott a környezetében, de a szülei elhunyta után az illető eltűnt? - emelem tekintetemet Henrikre - Vagy épp fordítva, olyan aki addig alig volt a közelükben de azután sűrűbben megjelent? Esetleg olyan idegen felbukkant-e hetekkel a támadás előtt, de rendszeresen, akit addig még sohasem látott? - remélem értik mire igyekszem rámutatni, mit szeretnék megtudni. Ezek a kis eltérések máris támpontot adhatnak és egyről egyből többre szélesíthetik a gyanús személyek szerény körét. - Ha fel tudna akár egy az előbb említett kritériumoknak kicsit is megfelelő személyt idézni, az már nagy előrelépés lehet - ha már belekezdtem akkor fel kell fednem a lapjaimat, különben az életben nem fognak rám másként tekinteni csak egy újabb idegesítő aurorra, aki csak ártani akar - Ezt nem kellene talán elmondanom, de én hiszek az ön ártatlanságában - továbbra sem nézek a jogi képviselőre - Szeretném újra megnyitni az ügyét - a felettesem ezért szétrúgja a hátsómat, az hét szentség - Kérem, segítsen, hogy segíthessek - nézek egyikőjükről a másikójukra. Úgy függ felettem a szoba csendje, mint Damoklész felett az a bizonyos kard. Talán szavaim megfontolás tárgyává teszik. Talán belém plántálnak egy cseppnyi bizalmat és együttműködve célt érünk. Ha anyámtól örököltem némi "látást", hát most azt érzem működik. Valami oknál fogva elköteleződtem abban a hitben, hogy nem ez a férfi végzett a szüleivel. Nem tudom megmagyarázni az okát, de annyira egyértelműen bűnösnek tűnik, hogy az már feltűnő. Ennyire tiszta ügy ez nem lehet. Itt valami lappang a mélyben, ami felderítésre vár. Remélem nem vár hiába.
Utoljára módosította:Ophelia Donovan, 2019. szeptember 2. 11:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 12:55 | Link

Donovan elvtársnő és a berobbanó Liam
another trial for nothing

Nehéz úgy szóhoz jutnia, hogy nem mondhat semmit, így hát először hallgatja Liam-et, majd hallgatja Opheliát és a kör újraindul. Tényleg unja ezt a cécót, azonban az, ahogy a nő menteni próbálja a helyzetet, már egész érdekes. Nocsak, hirtelen a Minisztériumnak lett új álláspontja...! Csak azért nem nevet fel gunyorosan, mert azt is megszólalásnak értelmezi, így inkább visszanyeli a mélyről jövő késztetést.
Amúgy mindig elképed azon, hogy a férfi milyen hivatalos. Úgy értem, ügyvéd, nyilván ez a dolga, de Henrik számára szinte sokkoló az a profizmus, amit tanúsít. Ő speciel képtelen volna ilyen nyakatekerten fogalmazni, teletűzdelve szakszavakkal mondandóját. Na jó, ha a fekete mágiáról kérdezik, valószínűleg mindenki üzbégnek nézné, annyit tudna szakmázni benne, de értitek. Az is más, meg ez is. Ez a szakma erre épül, ezért is csodálta mindvégig a jogászokat - álljanak vagy az ügyészi, vagy az ügyvédi oldalon. Tény, ami tény, Liammel megfogta az isten lábát (bocs, Dimitri).
A nő által feltenni kívánt kérdések valóban új perspektívára engednek következtetni. Hátradőlvén keresztbe fonja maga előtt kezeit és úgy hallgatja, arcáról semmit sem lehet leolvasni. Tulajdonképpen rohadt rég volt az egész, fogalma sincs, fel tudna-e idézni bárkit, akárkit az üggyel kapcsolatban. Azért abba érdemes belegondolni, hogy ő mindössze tizenhét éves volt akkor. Nem figyelte szülei vendégeit, nem törődött azzal, mit csinálnak, nem az ő dolga volt. Persze látott egysmást, mert egy fedél alatt laktak, de ő akkor már javában a Roxfortban tanult. És igen, leveleztek, de nem követhette nyomon édesanyjáék mindennapjait. Ahogy Ophelia mondandója végére ér, felpillant Liamre, hogy megvizsgálja a férfi reakcióját. Igazából tök mindegy, hogy ő is szólni akar, Henrik sem tudja befogni a száját. Neki már úgyis mindegy.
- Akkor zárják le az ügyemet. Hagyjanak engem békén. Így is több kárt okoztak, mint hasznot, szóval hagyjanak békén - neki mindössze ennyi hozzáfűznivalója van a dologhoz. Liam is nyilván érti, hogy az elsődleges cél most az, hogy többé Henriket ne tartsák bűnösnek. Hogy utána ismét megnyitják a nyomozást és kérnek segítséget, persze az is tök más kérdés, mert onnantól kezdve kimondott, hogy Henrik ártatlan. Neki csak ez kell most. Hagyják békén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2019. szeptember 19. 09:47 | Link



Szavamhoz hűen tényleg csendben végighallgatom a nőt, még csak nem is mosolygok. Néhány helyen azért nehéz megállnom reakció nélkül, nem arra lettem beprogramozva, hogy kussban üljek, de egy ennyit kibírok. Meglepően Henrik is szép nyugodtan ül mellettem - már amennyire nyugodt tud lenni, amikor a szülei haláláról és az ő ügyéről van szó -.
Tudom, hogy a nő relatív kezdő és ég a bizonyítási vágytól, de ez akár előnyünkre is válhat. Nincs tele előítételettel, nem szokott az elmúlt tíz évben együtt koktélozgatni a nagykutyákkal. Nincs múltja, ami az aurorságát illeti. Egy ilyen múlttalan ember, mégha a tapasztalat hiánya fájón meg is látszik, nem feltétlenül fog negatívan kihatni Henrikre. Úgyhogy a kérdéseit hallgatva nagyon kedves vagyok és nem forgatgatom a szemeim, meg nem horkanok fel, semmi ilyesmi, csak nézek, olykor a férfire sandítva. Ő is hasonló apátiával nézi a nőt. Egyikünk sem ájult el ettől a remekbeszabott tervtől. De tény, hogy jobb, mint eddig bármi, amivel próbálkoztak. Csak... too little, too late. Mágia nélkül nem fognak túl sok részletet előszedni Henrik memóriájából, mert 1. rég volt, 2. egy traumatikus élményről beszélünk, amit rövid időn belül a szelektív amnézia köde borít be.
Végül olyan tisztán szembemegy a Minisztériummal, hogy már-már azt várom, valaki berúgja az ajtót és az egész bulit gyorsan feloszlassa. Valami csoda folytán ez nem történik meg, úgyhogy megköszörülöm a torkom, hogy feleljek, de Henrik megelőz. Hagyom, hadd beszéljen, kivételesen pont azt mondja, amit én is szerettem volna, s mindenképp jobb, ha tőle jön a válasz.
- A segítség feltétele a bizalom - folytatom a gondolatot. - Ha lezárják az eddigi nyomozást és új szálat nyitnak, az a bizalom első feltétele. A második az lesz, hogy nem Henrikkel kezdik, hanem mondjuk a szülei kollégiával, szomszédokkal, olyan emberekkel, akik esetleg tényleg gyanúsítottak lehetnek. Nem beszélve arról, hogy többet voltak az áldozatok környezetében, mint egy Roxfortban lakó fiú.
Kezdem összeszedni magam, s Henrikre pillantva jelzem, hogy itt az alkalom a lelépésre.
- Ha mindez megvan... - a mellzsebemből elővett névjegykártyámat átnyújtom a nőnek, amin először csak a mugli praxisom elérhetősége szerepel, de ha mágus kezébe kerül a papír, akkor néhány pillanat után megjelenik rajta a megfelelő elérhetőség is. - Engem hívjanak, ne Ambrózy urat.
Szinte soha senki nem tartja be, hogy csak a jogi képviselőt értesíti, sokkal jobb megfélemlítő taktika a gyanúsítottat zaklatni, de miután ilyen szépen megbeszéltük a bizalom fontosságát és segítséget is kért tőlünk, remélem megteszi ezt a minimális udvariasságot.
Felkelek a székből s ha Henrik vagy az auror nem kíván még valamit hozzátenni, akkor részemről lezárhatjuk ezt a kedves beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. szeptember 25. 13:38 | Link

Zalán
véletlen karambol | outfit

Csak egy újabb szokásos nap, mikor ellátogat a Minisztériumba. "Bocsásson meg, de azért volna még pár kérdés, vagy pár papír, vagy pár bármi." Lassan már előre köszönnek neki a Minisztériumban, ami azzal is jár, hogy sokakat ismer. A legtöbben persze nem tudják, hogy miért is látogat be ilyen sűrűn, az ügyét meglepően diszkréten kezeli mindenki, aki tud vagy tudhat róla. A legjobb, hogy legalább idebent nem hibáztatja senki, kivéve egy-két olyan embert, akiket amúgy is messzire elkerül. Valami magasabb tisztségben lévő Woody nevezetű pasas például viccesnek találta, hogy beszóljon, szívesen összeüt neki valamit. Haha. Mondjuk az az ember amúgy is úgy tűnt, mintha részeg lenne... És ilyen alakok a Minisztérium oszlopos emberei. Elég gáz.
Ma is könnyed lendülettel érkezett meg és szinte rögtön a lenti recepcióhoz lépett, hogy kedélyesen váltson pár szót az ottani Icukával. Ő már csak így Icukáz minden bigét, aki "segíthetek?" szerepben tündököl, ettől függetlenül jól kijön velük. Sokakban él a sztereotípia, hogy a rellonosok gonoszak, bunkók, bosszúállóak és kiállhatatlanok. Ő ennek egyébként teljes ellentéte, bár tény, hogy nyelve igen éles. Az ő jellemzői inkább a karizmatikusság és a határozottság, bár az utóbbi években vesztett ezekből valamennyit.
Mikor végez, el is indul tovább, még épp int a hölgynek, mikor menetirányba fordulva szó szerint nekiütközik valakinek. Automatikusan tántorodik hátra, hogy picit megtapogassa orrát, mert hát egy mellkast sikerült azért levennie vele. Szerencsére mi baja sincs, így figyelmét immáron a karambol másik felére koncentrálja, aki nem más, mint... Jéé! - Szia Zalán - meglepetten köszön rá a férfira, a közöttük lévő távolságot pedig szinte észrevétlenül növeli meg, így biztonságosan kikerülnek egymás személyes szférájából. Hihetetlen, mennyire ösztönösen cselekszik, tényleg nem fogja fel, hogy minden mozdulata automatikus védekezés. - Hát te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. szeptember 27. 16:26 | Link

Gerda


Idegesen szelte át a minisztérium csarnokát öles lépteivel. Megint nem kellett sok az apjának ahhoz, hogy kihozza a sodrából, pedig olyan jól begyakorolta már az iskolában hogyan tartsa kordában az érzéseit. De mégis, minden egyes alkalommal felment a cukra ha vele kellett beszélnie. Pláne, ha Léda is szóba került. Az egyetlen menedéke az egész világ elől Roxy volt, de a suli mellett vele is egyre kevesebbet találkozott. A húgával meg még inkább, amiért természetesen az apró teremtés csak még jobban zaklatta.
Nagyot sóhajtott, és hosszan behunyta a szemét, hogy egy kicsit lenyugodjon. Éppen mikor újra kinyitotta volna, egyenesen nekiütközött valakinek. Vagy neki ütköztek. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy a leányzó - mert bizony az volt -, rendesen nekiütközött Zalán mellkasának, mire a férfi reflexből elkapta a másikat a vállánál. Így biztos volt, hogy ha a másik annyira meg is tántorodik, hogy abból akár esés is lehetett volna, mégse legyen.
- Hello Gerda - köszönt vissza egy mosoly kíséretében a férfi. Nem tetszett neki, hogy itt találkoztak össze, de ugyanolyan lazasággal nézett rá, mint mindig, miközben agyában kutatta a lehetőségeket, milyen áltörténettel álljon elő.
- Pontosan! - rukkolt elő a világ leghülyébb válaszával, hátha ezzel sikerül összezavarnia a lányt. - És te? - folytatta a csevelyt, mintha mi sem történt volna. Még csak az kéne, hogy valaki megtudja ki is az apja. Vagy hogy utána visszahallja valahonnan. No nem mintha Gerdát valami pletykásnak ismerné, de jobb volt nem próbálkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. szeptember 29. 18:17 | Link

Zalán
véletlen karambol | outfit

Az ütközés ereje csak arra elég, hogy egy pillanatra egyensúlyát veszítse, azonban ahelyett, hogy egy nagyot esne, csak megtántorodik, s Zalán már el is kapja, míg ő másik lábával megtámasztja magát. Nem meglepő módon, ahogy ismét visszanyeri az irányítást teste felett, egy elegáns mozdulattal hámozza ki magát a könnyed szorításból. Ez amolyan múltbéli ártalom, jobb szereti, ha a szükségesnél jobban és többet nem érintkezik senkivel, vagy esetleg még annyit sem. Ez a férfinak persze nem lesz meglepő, pontosan jól tudja, hogy Gerda milyen ügyben érkezhetett, mégha a mai látogatás konkrét indokára esetleg nem is derül fény a beszélgetésük során.
Ha össze akarja zavarni, akkor sikerül. Milyen válasz az, hogy pontosan? Homlokráncolva méregeti az aurortanoncot, mert sejti, hogy valami nincs rendjén, ekkor ötlik eszébe, hogy valószínűleg a kedves papa lehet az oka ennek a szűkszavúságnak. Nem sokat tud a férfi családi hátteréről, de egyszer kibukott, hogy Zalán édesapja a Minisztériumban dolgozik liftkezelőként. A nő megígérte, hogy a sírba is magával viszi a titkot, ha szükséges, így ennek megfelelően hangját lehalkítja, mikor válaszra nyílnak ajkai.
- Én csak pár papír miatt jöttem, de ti összevesztetek? - biztos abban, hogy ennyiből senki nem jön majd rá a mondat alanyára, ellenben a másik érteni fogja a célzást. Ahogy pár ember hangosan nevetve próbál elférni mellettük, arrébb lép, helyet adva nekik, majd komótosan megindul a lépcső felé, megvárva, hogy Zalán is vele tartson. Szívesen beszélget ő órákon keresztül, de közben dolga is van. - Mi történt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. október 3. 23:19 | Link

Gerda


A lány reakcióját teljesen meg tudta érteni, sőt fejben még fel is rótta magának, hogy lehetett ilyen. - Sajnálom - mondta őszintén, bár fogalma sem volt róla mit kellett volna még tennie. Hiszen csak nem hagyhatta elesni Gerdát. Szegény teremtés már így is túl sokszor találkozott a padlóval élete során.
- Tudod hogy megy ez, mi mindig összeveszünk
- vont vállat a férfi. Közben elindultak a lépcsőn, ami pillanatnyilag jó választásnak tűnt, hiszen a lány vissza nem rángatta volna őt a liftekhez újra. - Egy élmény, amikor beszállok a liftbe és csak megyünk fel-le, hogy ne mondja senki, hogy nem dolgozik. Próbáljon az ember így varázslóügyeket megbeszélni vele - horkant fel. Nemhogy itt nem lehet, de sehol sem. Kész csoda, hogy Léda egyáltalán az előkészítőbe járhat. No nem mintha ő lenne apa kicsi szeme fénye. Pláne azóta, hogy kiderült, hogy benne is öröklődött a varázslás. Mintha csak az öreg orra alá akarnák vetni a fentiek.
- A te ügyed hogy halad? - kérdezte, és reménykedett benne, hogy most valami biztatót fog hallani. Közben felszaladtak egy pár emeletet, és befordultak egy sarkon is. Most pedig egy újabb lépcsősor következett. Ez a minisztérium olyan volt, mint egy útvesztő.
- Tudod, ha bármikor szükséged van két fülre, hogy meghallgassanak, akkor itt vagyok. Nem kell mindig itt bent találkoznunk. Sőt, egészen felemelőnek tartanám a tényt, hogy nem fél szavakban tudok csak veled beszélgetni
- fejtette ki véleményét Zalán, de mosolya a téma ellenére sem apadt el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. október 7. 10:41 | Link

Zalán
véletlen karambol | outfit

Válasz helyett csak halványan elmosolyodik és megrázza a fejét, elvégre inkább meg kéne köszönnie, hogy nem esett ismét egy hatalmasat. Nem ügyetlen típus, mi több, a körülményekhez képest sokkal határozottabb és talpraesettebb, mint az ember elsőre gondolná, ettől függetlenül a lelki problémáknak kívül nincs jele. Az esze természetesen tudja, hogy Zalánnak eszében sincs bántani. Az érzékei viszont ösztönösen reagálnak és nemcsak vele szemben, bárkivel szemben. Ezért is kell pszichológushoz járnia, hátha a sok beszélgetés segít. Nevetséges.
- Legalább tudtok beszélgetni. Még mindig jobb, mintha kínosan hallgatnátok egymás mellett - elhúzza száját, mert végső soron egyik verzió sem túl derűs. Neki sosem voltak problémái a családjával, egyszerűen csak rosszul választott párt. Így hát az állandó veszekedésről nem sokat tud mesélni. - Tényleg, hogy van a húgod? Édesapád megengedte, hogy előkészítőbe menjen? - kicsit le van maradva az eseményekkel, mikor legutóbb futólag találkoztak, még csak a győzködés ment és a remény, hogy a kislányt be tudják nyomni a Shanes-be. Nem lehet könnyű azért az apjuknak sem, hiszen a sikerükben a saját sikertelenségét látja minduntalan - ami persze nem menti fel az alól, hogy rosszul kezeli a helyzetet. A varázserőt senki sem kéri, nem büntethetünk valakit, főleg nem egy ártatlan gyereket azért, mert a birtokában van.
- Túl lassan - szűri fogai között a szót, táskájának pántját szorítva pedig elfehérednek ujjai. - A következő papír, amit aláíratnak velem, már a halálos ítéletem lesz - megforgatja szemeit és bár viccesnek szánja mondandóját, az utóbbi időben tényleg figyelmesen olvasgatja el, amit az orra elé dugnak. Nem árt, ha az ember tudja, mibe is egyezik bele.
Az újabb lépcsőn felfelé baktatva van idejük átgondolni az életüket is. A Minisztérium rosszabb, mint egy labirintus, ráadásul Gerdát sohasem hívják kétszer ugyanarra a helyre. Néha az egyik ajtón kell bemennie, néha másikon, de az is előfordul, hogy emeletet vagy folyosót váltanak. Nem mondhatná, hogy unalmasak az itt töltött percek. - Pedig hihetetlenül izgalmas térkép nélkül caplatni ebben a csodás épületben. Gondolná az ember, hogy lehet ennél jobb programja is? - tettetett lelkesedéssel mutat körbe, mintha valóban egy élmény lenne, hogy megmásszák ezeket a fokokat. - Egyébként elmehetünk valahová. Még nem tudom, hogy lesznek óráim, meg neked gyakorlatod, de kitalálunk valamit - oldalra pillant és elmosolyodik a férfi görbéje láttán. Meglepő módon egy ideje már nem olyan ideges Zalán mellett. Nem önti ki neki a szívét és nem beszél arról, ami Boldizsárral valóban történt. Tudja, hogy bántották, tudja, hogy lelkileg megrogyott, de tiszteletben tartja, hogy a nő nem osztja meg a saját poklának minden percét. Nem könnyű ilyesmiről beszélnie. - Ha már itt tartunk, mikor leszel befejezett auror? Most kicsit félkész vagy még... - egy huncut félmosoly költözik arcára, mintha csak egy darab steak-ről beszélne. Vajon mennyire lehet Zalán átsütve? Lehet, hogy mindjárt kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. október 28. 13:19 | Link

Gerda


Szinte majdnem harsányan felnevetett a férfi. - Ez csak azért hangozhat beszélgetésnek, mert a munkahelyén vagyunk. Általában csak kiabálni szoktunk - ingatta a fejét, hiszen pontosan tudta, hogy Léda ezt mennyire is utálta. Meg ő is. Nehéz volt úgy felnevelkednie, hogy az apjának nem volt egy szép szava hozzá. Ő is ezt éli, és Léda is. De a kislánynak legalább ott van ő is, és próbálja jobbá tenni a gyerekkorát ahogy csak tudja.
- Hát... ez nem pontosan így ment. Rögtön Saroltához mentem, hogy őt győzzem meg arról, ez mennyire jó lenne Lédának, főleg a későbbieken. Aztán pedig rá bíztam, hogy mondta el az apánknak. Próbálom kerülni a konfliktust, pláne, ha Léda is ott van - vont vállat a férfi, hiszen ez volt a legkönnyebb út. Furcsa, de nevelőanyját soha nem tudta volna anyunak hívni, még akkor se, ha vele volt jobb kapcsolatban. Ez csak egy embert illetett meg.
- Figyelj, ha ezzel végzel el is kezdhetek a jogi pályát. Olyan sok dokumentumot olvastál már el, hogy érted ezt a nyelvet. - A fanyar humor mind a kettejük nyelvezetében benne volt, ettől nem kellett félni.
- Lehet neked kéne megrajzolnod. Rászánsz egy napot, egy hetet, vagy lassan már emlékezetből megcsinálod - kacsintott Zalán a cukkolásra. Ha már itt tartottak igazából ő is megcsinálhatta volna, ha szerette volna, de így is túl soknak érezte az időt, amit idebent töltött.
- Még egy év, aztán a gyakorlat. Ha pedig itt tartunk, nekem lehet az ellenkező irányba kéne tartanom - torpant meg a lépcső közepén a férfi, mire vagy három ember egyszerre nekiütközött. Forgalmas hely volt ez a minisztérium.
- Viszont örülök, hogy összekoccantunk Gerda. Próbálj meg túlélni a bürokráciában. A találkozót meg még összehozzuk - jelentette ki a férfi, és elmosolyodott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Gerda Vivien
INAKTÍV


megtört terromágus
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 233
Írta: 2019. október 29. 15:36 | Link

Zalán
véletlen karambol | outfit

Keserédes ízt érez szájában a mondatra, mert ez bizony szomorú. Vele nem kiabáltak a szülei, tulajdonképpen soha és, bár a kamaszvillongások nem maradtak el, ilyen hidegháborús helyzet nem állt fenn. Talán ezért is van az, hogy nem tud tanácsot adni a férfinak, bármennyire is akar.
- De akkor ezek szerint sikerült, és ez a legfontosabb! - egy biztató mosolyt küld Zalán felé és minden bizonnyal megsimítaná a karját, ha nem lenne rosszul a gondolattól is. Nem tudja elképzelni, hogy valaha ismét gyengéd legyen valakivel, vagy egy férfi próbálja meg ugyanezt vele. Tudjátok, azért bármennyire szingli valaki, mindig vágyik egy társra, akihez esténként bújhat, aki cirógatja, ápolja, ha beteg... De Gerdából kiveszett ez a vágy. Azt hiszem, jó kifejezés az, hogy kiölték belőle.
- Ohóó, az kéne még nekem. Majd elzongorázom a törvényeket... - megforgatja szemeit, aztán hirtelen meg is akad. - Mondjuk ez nem egy rossz ötlet - döbbent elismeréssel bólogat saját elvetemült tervére, mert egyébként tényleg nem butaság. Nagyon sokan rongyosra hallgatnak egy-egy dalt, fejből tudják a szövegét még éveken keresztül. Ha nekiállna törvényeket megkomponálni és zongorakísérettel előadni... Jó ég! - Na hát nekem is ez a bajom, már emlékezetből menne! - felnevet, eközben pedig megcsóválja fejét. Mire megrajzolja a jelenlegi állapotot, addigra úgyis mindent átszerveznek és átrendeznek. Rémes egy hely ez.
- Ah, tényleg - Zalánnal együtt fékez le, majd áll meg, ezzel egyidejűleg pedig már mozdul is arrébb. Rengetegen vannak itt mindig, hosszú tömött sorokban várnak az ügyintézésre és papírok átadás-átvételére. Unalmas és zsúfolt hely. - Benne vagyok. Majd öhm... írok baglyot, vagy írj, aztán megszervezzük! - kissé el kellett gondolkodnia, elvégre most még a Rellonban van és a házát épp csak felújítják, de biztosan megoldja majd a levelezést. Meg hát, a véletleneknek köszönhetően akárhol összefuthatnak. Ezzel a végszóval elbúcsúzik a férfitól és megindul a célállomás felé, csak ekkor jut eszébe, ha van mobilja, számot is cserélhettek volna, vagy legalább facebookot. Évek múltán ismét aktív és lehet még értelme is volna, mert sokkal gyorsabb, mint a bagoly. Felsóhajt és legyint, már mindegy. Pár kopogás után ismét belép a pokol kapuján, hogy újabb papírhalmokat írjon alá. Remek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Stefania Ioanna Santos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 20
Írta: 2019. október 29. 19:12 | Link


♫♪♫ | október 28. |
A bürokrácia talán kevésbé átlátható mint otthon - mondhatnánk így is, igazság szerint ott sem volt vele gondom soha, ez okozhatja, hogy fájdalmasan rosszul érint minden újabb és újabb megpróbáltatás, ami ér. A tanulói vízumot megkaptam, átmeneti lakcímre is be vagyok jelentkezve, de amíg semmi nem biztos, én leszek az utolsó, aki elgondolkodik a magyar állampolgárságon. Minden íróasztal mögötti okos jó lenne, ha annál maradna, amihez ért. Pecsételjen meg írja le a nevét.
Nagy fújtatással hagytam el - ismételten, és a héten legalább másodjára, pedig hétfő van - a nagyköveti irodát. Ő az egyetlen, aki az itteni amerikaiakért mozdítani hajlandó magát. Szerencsére, vagy sem, a beosztásomból adódóan, ami a kénszerpihenő előtt jött, a nevem még mondd valamit, így igen szívélyes volt a fogadtatásom, de átirányított egy kollégájához, mert az akadémia szeretné, ha a minisztériumból lenne valaki, aki vállalja a felelősséget, hogy ha lediplomáznék itt, állampolgársági felvétel is meg fog történni.
Hogyne. Nem hiszem hogy addig húznánk itt egymás idejét.
Ezzel a lendülettel próbáltam meg rárontani a megkeresendőre, de az ajtó felé menet, talán éppen onnan kijövő srácot sikeresen leütköztem a könyökömmel, ahogy a kabátom zsebében kerestem az igazolványom.
- Lo siento - kértem elnézést, majd egy sóhajjal utána is néztem - márhogy bocsánat. Hé, ha már úgyis beszélünk - mert én ezt annak veszem.
- Ő nem tudod véletlenül ki és itt van-e? - azzal a kiturkált papírom felmutatva vártam, mert miért ne segítene? Tök alap lenne az embereknél. Nem mintha én leállnék másnak, de most rólam volt éppen szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 22. 22:53 | Link

Martin Romberg
október 31.

Életunt fejjel mered maga elé miközben összeszorított szájjal szuggerálja a világot, nehogy megint kifusson alóla. Ez így nagyon költőin hangzik, pedig a fenyegetés kivételesen egészen valós - eleve arra ébredt, hogy az ágya megpróbált átügetni vele a kertbe. Az ablakon keresztül. Az emeletről.
A nő csak azért nem találta magát a hervadozó hortenziabokorban, mert felriadt amikor az ágy elkezdte összehasogatni magát, hogy kiférjen a jelentősen kisebb ablakkereten. Nos, talán nem is olyan meglepő, de Sonja a padlón kötött ki döbbenetében, és mialatt vörösre csipkedte karját, megbizonyosodván róla, hogy nem, nem csak álmodik, az ágy - bár aligha lehetett azt a kupac romot már ágynak nevezni - szépen elterült a pázsiton. Az üvegszilánkok csilingelve porlottak le lába elé a parkettára, és ez volt az a pont ahol úgy dönt hogy ezt ő nem akarja látni, úgyhogy leseperte magáról a meglepettséget, és lebattyogott kávét főzni. Persze nyilván az ablak nem forrasztotta össze önmagát, de azzal már csak egy csésze fekete, és némi pirítós után volt hajlandó foglalkozni. Hogy is mondjam szépen, elég jó ébresztő ha a kedvenc bögréd köpi rád a forró italt.

Mondhatnám, hogy mostanra már hozzászokott a váratlan meglepetésekhez, de szerencsére akárki is okozta ezt az átokverést elég kreatív volt ahhoz, hogy ne lehessen megunni a mókázásait. Harapott már a lábujjába a zoknija, kiabált már a fülébe a fülbevalója... És hol van még a nap vége? Éppen valami zavaros ügy részleteit tartalmazó dossziéval a kezében igyekszik a varázstárgyasokhoz, kiderült ugyanis, hogy egy galibát, ami kertitörpe invázióhoz vezetett, egészen véletlenül egy bejelentetlenül birtokolt varázstárgy okozott.
- Hello - lép be egy intéssel az irodába, tekintetét végigfuttatja a dolgozók között. Mikor megállapítja, hogy így bizony sosem ismerné fel akit keres, vet egy utolsó pillantást a mappára ragasztott post-iten szereplő névre, majd kérdő hangsúllyal szólal meg újra.
- Martin Romberg? - tekint körbe, várva, hogy az a bizonyos illető felkapja fejét a nevére. Cipői ezt a pillanatot választják arra, hogy összevesszenek - csak olyan Gombóc Artúros módra -, ketten két irányba vonulással késztetve Sonját egy hirtelen spárgára. A nő elfolytott káromkodással borul el oldalra, a dossziéból kiszóródott lapok körülötte hevernek. Cipői kikötik magukat és lemásznak lábáról, csak hogy könnyes békülés után kezdjenek boldog (?) steppelésbe - igen, az iratok tetején.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. november 23. 18:44 | Link

STEANIA IOANNA SANTOS| x wtf

Alapvetően rengeteg probléma jár a politikával - az iratok ide-oda szállítása és a különböző emeletek közötti pinpongzás, amiben én töltöm be a labda szerepét, sosem tartozott a kedvenceim közé.  
Tudomásul véve, hogy vissza kell lépcsőznöm a negyedikre egy aláírásért sóhajtok fel, rendezem vissza a mappába a papírokat, majd csapom - csak finoman -, majd egy stílusos csuklómozdulattal fordítom az egészet a karom élére. Oké, akkor játsszuk csak el még egyszer ezt a fost, mintha nem lenne ezer más dolgom, ami kivételesen nem csak időpocsékolás.
Tudod, mit nem szeretek még?
Az inkompetens, figyelmetlen embereket - mi lenne, ha nem az ajtóban állnál meg, vagy mi lenne, ha egyszerűen csak tennél két lépést oldalra, amíg megkeresed a... well, akármit is? Biztosan megszakadna a világ. Futólag megrándul az arcom, hogy szinte megszokás szerűen, minden átgondolást mellőzve simítom meg a balesetező karom, aztán zsebre is teszem kezem, még mielőtt összetévesztenének a többi itteni nebántsvirággal. Azért annyira még nem vészes a helyzet.
- Semmi probléma - egy végtelenül passzív ember összes lelkesedésével és csóválom meg fejem - ha mindez nem lenne elég, egy hasonló mosolyra is húzom ajkaim. Persze, folytasd csak ezt a viselkedést, amíg nem mész bele valaki olyanba, aki már kevésbé lesz megértő. Tekintetem a képembe tolt, kissé gyűrött papírra siklik, átszalad az engem talán kevésbé érintő sorokon is, aztán visszatér az arcra.
- Hogyne. Radeczky Júlia - valami zseniális a kiejtésem. - Azt viszont nem mondhatom el hol van és mit csinál - éljen a GDPR  és a személyes jogok védelme. Ügyvéd kellett volna lennem. - Ki is vagy te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stefania Ioanna Santos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 20
Írta: 2019. november 25. 23:50 | Link


♫♪♫ | október 28. |
Felénk ez nem így megy, nyilván ez a titok. Most pedig nem is a seregre gondolok vagy Amerikára, inkább a családomra, a déliekre, akiknél teljesen természetes, hogy ha koccansz valakivel és beszéltek két szót világi a kapocs. Nem akartam túlzásba esni, de egyetlen ember lévén, és mivel illett is elnézést kérnem már megindítottam azt a bizonyos kommunikációt. Az más kérdés, hogy nyilván lehet máshogy, de ezzel se kedvem, se időm foglalkozni. Szeretném ha véget érne a nap és nem állítanának kereszttűzbe az emberek. Nagy kérés?
- Ezesetben, örülök, kedves... mindegy, Santos vagyok, Stefania Ioanna Santos - megszokás, sosem volt keresztnevem, azaz az elmúlt éveimben jellemzően nem, egyébként se indít ezzel senki -, ez a Réjdeci elvileg aláírja végleg erre az évre az itt tartózkodási papírjaim hiányzó elemeit, nem tudnál segíteni, ez az ajtó azt mondták jó lesz nekem egy pecsétre -  vagy aláírásra, vagy bélyegre, matricára. Tudja a halál, hogy mi hogyan megy, sosem értettem ezt, nem ez a pályám, és szerintem jobban jár mindenki, hogy nem mentem ebből okosodni suliba. Nem lennék képes még egy hozzám hasonlót se elviselni, pedig szeretem a határozott kiállásom.
Kissé várakozóan néztem rá, de arrébb is léptem, mert se nem akarok az aurájában maradni, se nem újabb balesetet, ha onnan más is jön ki. Nem hátrány nem frontvonalba kerülni. Ezt még nekem is tanították.
- De igazából bárki jó, aki megteheti ezt, a helyi aurori akadémia kért hitelesített papírokat, és nincs rajta firka. Ha titkos találkán vagy randin van, van más, aki ezen tud segíteni?
Mert nekem innen nincs menésem, még ezen nincs valami, ami biztosít, hogy nem kell többet betennem ebbe az épületbe a lábaim. Nem megterhelő, még csak a kondim sem bánja a marha sok lépcsőt, jól érzem magam meg fitt is vagyok, de lenne ennél sokkal jobb dolgom. Amúgy is már jelenésem van a gyógytornásznál vagy húsz perce, folyton hívogat. Mintha nem lenne élete!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2019. november 27. 02:41 | Link

Sonja
október 31.

Újabb nap volt a Tárgybűvölésügyin. Sose mondom unalmasnak, pláne nem monotonnak a munkanapjaimat. Kivételesen örültem, hogy az elmúlt időszakomat az irodában tölthettem. Ahogy romlott az idő, egyre kevésbé vágytam terepre. A nyirkos, esős idő, valamint a korai sötétedés megnehezíti a varázstárgy-vizsgáló életét, a nyár kivételével pedig a régészeti megbízatásaimnak is lőttek, hasonló okokból. Azt azért nem tehetik meg (sajnos), hogy hetekig nélkülözzenek. Maradt aznapra tehát az ahhoz a gyanús varázstárgyakat rejtő csomaghoz tartozó jelentésnek az elkészítése, ami tegnap érkezett postán a Minisztérium iktatóihoz. Az utolsó simítások, ahogy fogalmazni szoktam.
Általában nem én vagyok az, aki fel szokta kapni a fejét az ide tévedő emberek bizonytalan köszöngetéseire. Egyrészt távol ülök a bejárattól, másrészt nem ma kezdtem. Hagyjanak dolgozni, én azért vagyok, hogy gyanús tárgyakat vizsgáljak át, vagy azt teszteljem, hogy hatásosan és tartósan működik-e az a szerkezet, amit az orrom elé dugnak. Végezetül firkantgatok párat a formanyomtatványra, és mehet az aláírás, pecsét. A falra mászok a sok köszöngetéstől, hogy gyakorlatilag percenként zargatnak minket valami irreleváns kéréssel. Nem kell megszánni minket, akik legalább dolgozunk valami értelmeset az emeleten, hogy ránk nézzenek a többiek. Aki akar valamit, az...
Nos, igen. Majd úgyis megszólít. Megállt a penna a papír fölött. Valaki engem keresett. Arcomra halvány mosoly ült, amit nem olyan régen még erőltetni kellett, de olyan sűrűn, hogy az mára már kezdett természetesnek hatni, majd lerakva a pennát felemeltem a kezem.
- Itt va... - fejeztem volna be a mondatot, ha a betoppanó kollegina nem rendezett volna jelenetet a munkahelyemen, belém fojtva a szót. Igazán szép performansz lett volna ez a táncszínház reflektorfényében, és nem itt, ahol általában munkájukkal elhavazott urak és hölgyek ülnek. Az elsők között tértem észhez.
- Valaki húzza ki alóluk azokat a rohadt iratokat! - kiáltottam fel vörös fejjel, s mint akit kilőttek a székéből, célba vettem a veszélyes zónát, mire a társaim intézkedtek és egy rutinos pálcamozdulattal hatástalanították a táncoló cipőket. Ha én értem volna oda előbb, izomból rúgtam volna őket a sarokba, talán attól észhez térnek.
- Minden oké? - pillantottam végig elátkozott társamon, majd elkezdtem összeszedni a remélhetőleg jó állapotban megmaradt papírokat. Ismerősnek tűnt a lány, csinos is volt, de úgy tettem mint aki semmit nem hallott róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. november 29. 00:05 | Link

Martin Romberg
október 31.

Lehet a legjobb az lett volna ha inkább kivesz egy nap szabit, és be se jön ma dolgozni. Persze ő nem tudja, hogy holnapra már csak egy rossz álomnak fog tűnni az egész balhé, így idegessége is a plafont verdesi - illetve egyelőre még csak az, de lehet hamarosan egy madárrá transzformált papír, ruhadarab, vagy netán szék is csatlakozik hozzá.
A cipők szomorú némaságba burkolózva fagynak bele udvarlási táncukba, de semmi gond, mert felbolydul helyettük az iroda, többen is a lábbelik köré gyűlnek, hogy jobban megvizsgálják mi ütött beléjük. Ah, foglalkozási ártalom. Sonja saját profán belépőjétől megzavarodva szedi össze magát, s ahelyett, hogy egy i'm out felkiáltással hazamenne de nagyon gyorsan, pár frusztrált sóhajjal felkászálódik a földről. Pedig csábítja a gondolat.
- Megvagyok - bólint az idegen férfi kérdésére, majd lehajol, hogy az utolsó lapot is felszedje a földről. - Köszönöm - biccent munkatársai felé, és kezét nyújta az összeszedett iratokért. A legtöbben visszatérnek munkájukhoz, és még a cipőjét is visszakapja - ennek azért örül, elvégre nem a legkellemesebb érzés vékony zokniban ácsorogni a hideg padlón. Bár nem vette észre Martin jelentkezését, és nem hallotta szavait elvégre akkor már megkezdődött a zűrzavar, mivel csak ő marad mellette, nem esik nehezére megejteni egy bátor tippet, miután belebújik cipőibe.
- Martin, ha nem tévedek - nyújt kezet, még mindig kicsit bosszús, mosolytalan arccal. Nem a helyzet miatt komor az arca, bár tény, hogy általában valamivel lágyabb. Ha valamit akkor a mosolyt pont igyekszik kerülni odabent - az emberek rögtön a vélaságra asszociálnak róla, neki pedig nem hiányzik egy alaptalan gyanúsítgatás. Inkább óvatos. Nagyot sóhajt, olyan érzése van mintha már este hét lenne, aztán közben még dél sem múlt el. - Machay Sonja, Kártevőügy - mutatkozik be, majd tekintete bal kezében tartott papírokra, majd egy közeli asztal (ami történetesen Martiné) felé rebben.
- Bocs a felfordulásért - veszi kicsit halkabbra a hangját, hogy ne zavarják a többieket, majd még frusztrációját csökkentve kicsit összecsapja lábait, igazán reménykedve abban, hogy a cipők értik a célzást, és viselkedni fognak most már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2019. december 7. 02:36 | Link

Sonja
október 31.

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Alapvetően csendes osztály vagyunk, a varázstárgyak bevizsgálása külön termekben történik, nyugodt körülmények között, megfelelő biztonsági intézkedésekkel. Pontosan azért, hogy az efféle felfordulások ne veszélyeztessék a munkánkat. Kollégáim gyorsaságának hála pillanatok alatt ártalmatlanításra kerültek a cipők, mi pedig visszatérhettünk az íróasztalokhoz. A kiáltozásokat és a lábbelik trappolását felváltották a pennák sercegése, valamint az egymás mellett ülők halk társalgása.
- Parancsolj - nyújtottam át az általam összeszedett iratokat. - Igen, én vagyok - erősítettem meg egy fejbólintással, miközben a kézfogását viszonoztam. Fél szemmel rápillantottam a naptárra, összefüggést keresve az aznapi dátum és a furcsa jelenet között, hiszen láttam már ezt-azt eddigi életem során.
- Miben segíthetek? - emelkedett meg a szemöldököm, miután megtudtam honnan jött... Ritka, hogy velük lenne dolga a Tárgybűvölésügyin dolgozóknak. A Machay név is megért egy misét, hiszen ismerősen csengett, kivételesen azonban nem ugrott be hirtelen, hogy honnan.
Megszokásból az asztalom felé invitáltam. Nem készültem vendégre, de egy hiányzó kollégám gurulós székét a sajátom mellé tolva hellyel kínáltam, s hogy ne legeltethesse a szemét a jelenlegi feladatomon, gondosan elpakoltam előle az ott felejtett papírjaimat.
- Nem kell, megoldottuk. Feltételezem nem emiatt jöttél - sugalltam kíváncsian. Hasonlóan halk voltam, hiszen ötletem se volt hirtelen, hogy mégis milyen ügyben keres pont engem, hátha bizalmas információkat készült megosztani, ahhoz pedig megfelelő hangerő indokolt. Egy kissé még közelebb is húzódtam hozzá, olyannyira érdekelni kezdett a dolog. Persze benne volt a pakliban az is, hogy valami jelentéktelen üggyel zaklatott, na de a remény hal meg utoljára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 8. 22:29 | Link

Martin Romberg
október 31.

A világ újra kerek egész, megtalálta akit keresett, az iratok megmenekültek a harci cipők táncától, és még a bugyija sem döntött úgy, hogy neki bizony meg kéne próbálnia megharapni a nőt. Alsóneműt valamivel kevésbé szívesen tenne közszemlére, mint a cipőit... nem is értem miért.
Kérdésére nem válaszol rögtön, na nem azért mintha olyan nagy titokról lenne szó amit nem hallhat más, egyszerűen épp a papírokat pörgeti át ujjai között, gyorsan megszámolva a tovalibbenő sarkokat. Darabra stimmel, bólint egy nagyon aprót, majd épp mire ezt megállapítja már az asztalhoz is érnek. Biccent a figyelmességre, s leül a számára odahúzott székre. Amíg Martin picit odébb pakol (pedig nem is lesett arrafelé olyan nagyon feltűnően), térdére ütögetve rendezi össze a papírstócot.
- Valóban nem - biccent, majd fürgén egymásra pakolja az oldalakat, immár sorrendben. Lefordítva helyezi az asztalra először az első, majd a második papírt, pillanatokon belül rendszerbe foglalva az információkat. - Kaptunk egy bejelentést egy kertitörpe-problémáról - állja meg sikeresen, hogy maró gúnnyal ejtse ki a lények nevét. Egy elszabadult tincset hátrasimít füle mögé, a mozdulatait követő halvány narancsvirág-illat számára már nem is tűnik fel. Tekintete komótosan szalad át a sorokon - ma nem először -, de nem felejt el fel-felpillantani Martinra, hogy rögtön észrevegye ha a másiknak valamilyen kérdése támadna. Nem szereti ismételni önmagát, egyszer mondja el amit kell, de akkor úgy, hogy az világos is legyen.
- A helyszínre érkezők jelentése alapján, tessék, itt - keresi ki a megfelelő oldalt, majd helyezi fölülre úgy, hogy a jelentés rövid szövege válljon láthatóvá -, valamiért feltűnően vonzódnak a lények a helyhez, nem kizárt, hogy elbűvölt tárgy vagy tárgyak miatt. A házban még nem jártak, elvileg ahhoz nem kaptak engedélyt.
Mindenféle számadatok szerepelnek még a szövegben, hány törpét találtak, mikor, mennyi idő elteltével jelentek meg újak, az épület melyik oldala volt számukra nagyon szimpatikus - szóval csak ilyen alap dolgok, amikkel mostanság jóval többször találkozik, mint szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2019. december 9. 11:29 | Link

Zalán
Ruházat

- Hogyan?
Ez a kérdés egyszerre költői és kétségbeesett is, ahogy ott állok a recepciós kisasszony előtt, és próbálok nem kiakadni a ténytől, hogy már az első akadályt se tudom elhárítani. Állok és nézek rá, mintha nem érteném amit mond, és tényleg nem értem. Eddig sosem kellett igazolnom sehol, hogy Dwayne Warren az apám. Ennyit a meglepetés erejéről.
Ha már itt vagyok, akkor ugye meglepetést szeretnék okozni neki. Hoztam magammal kávét, a kedvenc cigijét, meg hát persze magamat, aki az elsőszülöttje, szóval muszáj nagyon szeretnie. És akkor nem, hogy nem jutok be hozzá, nem szólnak neki, hogy itt várom, de még felvilágosítást sem adnak arról, hogy itt van-e.
- Börtönben van?
Teszem fel az óvatos kérdést, mert hát az apám, szóval ha ott is lenne se omlanék össze, ismerem őt. Anyát is hívom közben persze, de hát nyilván nem veszi fel, mert miért is tenné, hiszen éppen nagyon szükségem van rá. Szeretem őket, nem voltak rossz szülők, csak ugye az évek és a távolság más és más helyzeteket szül, eltávolodtunk. Főleg anyával, akivel eleve nem volt nagyon anya-lánya viszonyunk, tekintve, hogy az iskolából kikerülve szült meg.
- Nincs nálam a születési anyakönyvi kivonatom.
Miért is sétálgatnék a kivonatommal? Nem értem a felvetést sem, de ez a nő úgy tart távol apától, mintha valami bűnöző lennék, vagy mintha árthatnék neki a jelenlétemmel, de az ugye eléggé problémás lenne. És akkor kezdjük elölről, megint mindent tudni akar, én pedig higgadtan elkezdem elismételni.
- Warren Mina Izabella, születtem Mácsai Mina Izabella, Anyám lánykori neve Machay Zója, cé há ipszilon, igen, Szentpéterváron születtem március 23-án. Nézze, elég nagy sort csináltunk, és én tényleg csak az apámat szeretném látni, szóval nem engedne be mégiscsak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. december 12. 11:32 | Link

Mina


Már vagy tíz perce álltak abban a nyomorult sorban. Sose szeretett itt lenni, és mindig próbálta a lehető leggyorsabban elintézni a dolgait az apjával. Sajnos a tudat, hogy a minisztériumnak köze van az apjához, megfertőzte a hozzá fűződő viszonyát, és habár az itteni emberekkel jóban volt, nem szívesen töltötte itt a szabadidejét.
Az egész vitatkozást végighallgatta, mert ugyan állt három ember előtte, az épületnek túl jó volt az akusztikája egy ilyen csevelyhez. Pontosan ezért döntött úgy Zalán, hogy amikor úgy tűnt a vita megint elindul az elejétől, akkor bedobja magát.
- Elnézést, egy pillanatra
- furakodott előre, ezzel mindenki felháborodását kiváltva. Aztán ahogy előre ért, megragadta a lány csípőjét. - Szia szívem, sajnálom, hogy elkéstem. Esetleg valami gond van? - nézett Zalán ártatlan arccal hol a recepciósra, hol a - halványan rémlik, de nem tudom ki az - lányra.
- Jajj Böbike, ne legyen olyan morcos. Mondtam már magának, hogy sokkal jobban áll a mosoly az arcán - villantott Zalán egy ezerfaktoros mosolyt a nőre. - Beengednél minket? Tudod az a helyzet, hogy most fogok először találkozni az apjával, és elég idegesek vagyunk mind a ketten, így otthon hagyta az iratait - hajolt közelebb a férfi, mintha valami nagy titkot suttogna a nő fülébe, aki természetesen a kis kedvességektől teljesen elalélt. - Különben is, milyen régóta ismer már, tudja, hogy velem sosincs semmi gond - tárta szét színpadiasan a kezét Zalán, és úgy tűnik ez a mondat elég is volt a nőnek.
- Maga egy angyal, remélem tudja
- kacsintott még rá a férfi, és a lányt újra a csípőjénél megragadva kezdte el befelé húzni. Pár lépés után pedig bizalmasan kezdet hozzá sutyorogni.
- Sajnálom, de ez volt a legjobb módja annak, hogy bejuss. Még egy kicsit bírd ki, amíg néznek minket - mosolygott közben a férfi a szembe jövőkre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2019. december 12. 21:02 | Link

Zalán

A pánik nálam először mindig némasággal párosul, élénk kék szemeim nagyobbá válnak, a torkom összeszűkül, mintha négy oldalról nyomnák, libabőrössé válik, és a nyakam meg az arcom első része vörösbe vált. Mások azt hihetik, csupán csak zavarban vagyok, de szó sincs erről, én pánikolok. Ezt mindenki máshogy csinálja, én így. Érzem, ahogy a tenyerem is nyirkossá válik, és megremegnek a térdeim, de még van annyi lélekjelenlétem, hogy a férfiba kapaszkodjak. Mintha tényleg együtt lennénk. Testemmel felé fordulok, olyan furcsa érzés valakibe kapaszkodni, és csak reménykedem benne, hogy ez tényleg megéri. Végül is... bejutok. Ezt akartam, nem.
- Ne engedj el.
Suttogom, amikor már messzebb vagyunk, mert tudom, hogy ha most eltávolodik tőlem, akkor összeomlok. Nincs akkora nagy bajom az érintéssel, de én akarom eldönteni, hogy mikor érintenek meg. Az pedig, hogy gyakorlatilag magához rántott, nagyon a biztonsági zónámon kívül van, különösen úgy, hogy eddig csak egy embernek engedtem meg, hogy ennyire közel legyen hozzám. Aztán, természetesen, idővel elmenekültem tőle, számos ok miatt, ami racionális volt akkor, amikor meghoztam a döntésemet. Mégis, ahogy haladok vele, csak ő jár az eszemben, és ez nem normális. Pont ettől menekültem el. Azért, hogy dolgozzak, hogy ne rá gondoljak, és most a szívem mégis úgy kalapál, mint amikor először láttam, vagy akkor, amikor újra láttam, vagy, amikor először csókolóztunk, amikor először voltunk együtt... oké, már van hangom.
- Érdekes egy pasim vagy te, a szemem előtt flörtölsz egy másik nővel.
Jegyzem meg halvány számon kérő éllel a hangomban, de mosolyogva. Nem akarom bántani, hiszen hősiesen megmentett.
- Most jelentetted be, hogy Dwayne Warren lesz az apósod, csak arra fogadnak, hogy milyen módszerrel nyír majd ki.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2019. december 16. 15:11 | Link

Sonja
október 31.

Elégedett mosolyra húzódott a szám, ahogy elnéztem őt az iratokkal bajlódni. Úgy tűnhetett, hogy valóban fontos anyagról volt szó, ezért természetesen hagytam neki elég időt ahhoz, hogy összeszedje magát. Türelmes és megértő tudok lenni, ha a szakmámról van szó, különösen azokkal szemben, akik összeszedetten érkeznek hozzám. Az iménti malőrt úgy döntöttem, hogy nem rovom fel a számlájára, helyette izgatottan pillantottam végig a betűkön. Reméltem, hogy ha csak egy pillanatra is, de el tudok kapni néhány sort a papírról.
Rezzenéstelen arccal hallgattam a mondandóját, mint aki a nagy csattanót várja az átlagos kijelentés után. Fogalmam sincs igazából, hogy mennyire változatos ügyeket kapnak a Kártevőügyön, de sajnáltam volna, ha bagatell ügyekben is közvetlenül a minisztériumot zargatják, és nem a helyi kirendeltségeken mennek elébe a jelenségeknek. Megvakartam viszkető orrom, de továbbra is elmélyülten figyeltem.
- Szabad? - vettem kézbe a papírt azelőtt, hogy bármit is válaszolhatott volna. Gyanítom, hogy nem dugta volna az orrom elé a bizalmas aktákat, s ha már egyszer a segítségemet kérte, jobban szerettem átlátni a tényállást, és nem kizárólag az elmondásokra hagyatkozni. Azok ugyanis csúfosan szubjektívek és sarkítottak szoktak lenni. De hát nem is kell, hogy mindenkinek az erőssége legyen a verbális tájékoztatás.
- Ez így már érdekes - dünnyögtem magam elé, ahogy megtorpantam az olvasásban és összeráncolt homlokkal felé fordultam. - De miért nem a szokásos módon tájékoztatják az osztályunkat? Vagy miért pont engem sikerült megtalálni ezzel a problémával? - szegeztem neki a hirtelen jött, nem épp finom kérdéseimet, egyúttal élveztem is a helyzetet, hiszen őt valószínűleg a felettese ugráltatja mint ügyintézőt, aki pedig tudja, hogy volt már hasonló üggyel dolgom, rutinosnak számítok az osztályon. Csak hát jó lenne visszahallani ezt a dolgozóktól, hogy jó hírem van máshol, ha már a negyedévi bónusznál elfelejti a saját hivatalom, hogy mit tettem le az asztalra.
- Magánszemély? Mennyire sürgős? Kérjenek engedélyt a házkutatáshoz... Visszajelzést várok, aztán felírom a naptáramba és elintézem - dőlök hátra, mint aki jól végezte dolgát, holott nem nagyon csináltam még semmit.
- Tehetek még bármit érted? - kérdeztem némi gúnnyal, mielőtt újból felütötte volna fejét a zűrzavar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. december 16. 23:31 | Link

Mina


Kicsit távolabb értek, és akkor megütötte fülét a lány gyenge hangja. Valahogy egészen máshogy csengett most, mint mikor a pultnál vitatkozott a recepcióssal.
- Minden rendben? Hozzak neked valamit? - torpant meg rögtön Zalán, és aggódva nézett a nő. Közben karjával tartotta őt két oldalról, hogy ha tényleg elájulna vagy hasonló, akkor meg bírja tartani, és ne essen a padlóra. Várt egy kicsit, hogy a lány összeszedje magát, és csakugyan, pár hosszóra nyúlt perc után kezdett visszatérni az arcára a szokásos szín, és aztán csak hamar a hangja is visszaváltott.
- Hát, nehéz velem, az egyszer már biztos. Különben is, Böbikének nehéz a sorsa. Jánossal él együtt már negyven éve, de a szerelem leghalványabb lángja se lobbant fel közöttük azóta. Valamelyik kis faluból jöttek, és a családjaik döntöttek helyettük. A szerelmét pedig elűzték. Még mindig utána sír szegény lélek. Igazán megérdemel ezek után egy kis odafigyelést
- mesélte el a recepciós életének fő gondját, közben folyton a nőt figyelve. Arcán az együttérzés tükröződött, hiszen pontosan tudta milyen érzés olyannal együtt lakni, akit annyira utál, hogy azt szavakkal nem lehet leírni.
- Dwayne Warren, mi?
- kérdezte kekeckedve, hiszen egy pillanatra sem hitte el a lánynak, amit mond. Ismerte a férfit, és nem tűnt olyannak, mint aki képes felnevelni bárkit is, nemhogy egy - első látásra intelligensnek tűnő - lányt. - Na jó, inkább áruld el pontosan kit is keresel, és segítek kideríteni merre van - ajánlotta fel Zalán, hiszen az egy dolog, hogy bejuttatta a lányt az ajtón, de a pontos irány még mindig nem volt meg szegénynek. Ha pedig kellett, akár a liftben ácsorgó apját is képes volt megkérni, hogy mondja el neki. Ami valószínűleg egy újabb vitába torkollott volna, de inkább arról, mint bármi másról jelenleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2019. december 17. 12:38 | Link

Zalán

Megrázom kicsit a fejem a kérdésére, hogy hozzon-e nekem valamit, hát igen, nem könnyű az élet velem, néha még magamnak sem. Viszont rendben leszek, tényleg, és most, hogy már arrébb jöttünk, és megszoktam a tényt, hogy huzamosabb ideig az intim szférámban van, így rendben leszünk. Csak az első sokk az sosem kiszámítható.
- Rosszul kezelem az emberi interakciókat.
Mondhatnám azt is, hogy pocsék a viszonyom az emberekkel, de azért nem olyan rossz a helyzet. Jó, nem is jó, mert néztem pár másik falut is, a létszám itt kezd túltengni, kezd egy kicsit túl nagy lenni a falu. De szoktatnom kell magam, mégsem költözhetek a kilenc fős Iborfiára. Elég gyanús amúgy is, ha egy településen csak kilencen laknak.
- Szerelem nélkül házasodtak? Szegény. Gondolom máguscsalád.
Azokkal csak a baj van, nekem elhiheti, én megértem milyen az. Bár anyát kitagadták, de valószínűleg, ha apa nem elég gyors, akkor én is tökéletes példája lennék az elmebeteg belterjességnek. Na nem mintha az ilyen pánikrohamaimmal jobb helyzetben lennék, mert valljuk be, nem vagyok, de még mindig kezelhetőbb, mint a spontán véla hiszti, amiket nem egyszer láttam. Én ilyenbe nem akarok belekeveredni, bőven elég, hogy néha el kell mesélnem, hogy Machy céhával meg ipszilonnal, és máris úúúgy néznek rám. Borzalmas.
- És te... hogy is mondjam. "Ooooodafigyelsz rá?"
Hát ha már a barátnőjének titulált, akkor nem árt tudnom, hogy kifelé menet kedvesen mosolyogjak-e rá a "mi szeretőnk szebb" kijelentés jegyében, vagy erre nincs szükség.
- Komolyan ő az apám.
Tárom szét a karjaimat csodálkozva, és bele se merek gondolni abba, hogy mit tud apa még most is produkálni, ha nem hiszik el neki, hogy van gyereke. Amúgy is, a gyerek megcsinálása és nevelése nem függ feltétlenül össze, bár volt, aki már betippelte, hogy meleg szegény apusom, szóval lehet itt is ez a helyzet.
- Áh, ha ismernéd anyámat, nem csodálkoznál a dolgon. Na várj. Ha már így a szerelmem lettél két percre, mutatok neked egy képet.
A pénztárcámból előhalászok egy képet, amin mind az öten rajta vagyunk, alig egy éve készült karácsonykor.
- Apa, anya, gyerekek. De apának nem mond meg, hogy megmutattam, hogy van szíve. Rosszul viselné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 19. 04:19 | Link

Martin Romberg
október 31.

Csattanó? Nos, csattanó az nincs, hacsak nem nevezzük annak azt a pillanatot amikor erre Martin is rájöhet. Bocs de nem én állítottam túl magas elvárásokat, nem az én hibám. Szó nélkül adja át a papírokat, még int is melléjük, hogy "csak tessék", közben meg azért már kezdi ő is unni a dolgot, minek kell itt ezt húzni ennyi ideig? Odaadja, átveszi, innentől kezdve majd ők foglalkoznak vele... Aha, miért ilyen lusta itt mindenki, hogy vissza akarják pofozni a munkát arra aki hozza?
- Az előtt vagy után kellett volna elküldenem a levélpostával, hogy az tüzet kezdett köpködni magából? - húzza fel szemöldökét a cinikus szólam végére. Nagyon kedves Martintól, hogy így érdeklődik a módszereik felől, azonban mint azt már észre lehetett venni ma Sonja körül minden megbolondul - miért pont a levélposta lenne ez alól kivétel? Ha tudná a férfi hány levelet kellett ma már újraírnia mert azok elégtek amikor már épp kézbesítődni akartak volna... Nem, nem valószínű hogy akkor empatikusabb lenne. Sad.
- Nem kötötték az orromra, megmondták hogy kit keressek, megtettem. Ennyi - von vállat, hangja még mindig nem tükrözi ingerültségét, így a mézédes szólam kellemes ellentétben áll az egyébként meglehetősen kimért s mogorva szavakkal.
- Átadom - biccent kedvesen, majd az eddig asztalon pihentetett tenyerét ölébe ejti. Feje oldalra bukik, és már éppen kérne egy pohár kedvességet, extra empátiával és egy deci társasági stílussal, amikor az asztal hirtelen kékre változik. Szája, ami még éppen csak szólásra húzódott úgy marad, előre félve a következőktől bámulja meredten az asztalt, csak hogy az a következő pillanatban mintegy csettintésre omoljon össze, egy kupac kék homokot, és hatalmas rendetlenséget hagyva maga után.
- Ez eddig a legdurvább - konstatálja sztoikus nyugalommal az iroda csendjében, majd felpattan, hogy mielőtt kitörne a bolondokháza ő eltűnjön onnan. Az asztal köré sereglő kollégáit kikerülve veszi célba az ajtót, reménykedve benne, hogy Martin nem tartóztatja fel, és kéri számon rajta a dolgot. Nos, hátha az iratait eléggé szereti ahhoz, hogy őt furni hagyja.
Utoljára módosította:Machay Menta Sonja, 2019. december 19. 04:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2019. december 26. 03:29 | Link

Sonja
október 31.

A pofám szakadt le... Még ő háborodott fel azon, hogy feltettem egy teljesen logikus kérdést. Persze mit is vártam tőle, egyszerű ügyintézőtől, akit csak a főnöke küldött ide. Valószínűleg nem jól tudta a dolgát, vagy tudom is én, hogy még mindig ott téblábolt nálunk az irodában. Igazán szerencséje volt a lánynak, hogy nem egy fontosabb ügy kellős közepén zavart, máskülönben sokkal szigorúbb lettem volna vele. Illetve talán az is növelte a türelmemet, hogy aznap ha nem is hivatalosan, de valami ünnep féleség volt. Azért azt megfogadtam, hogy szóvá fogom tenni az osztályon, hogy máskor ha átadnak valamilyen jelentést, ne táboroztassák le a munkatársukat a mi részlegünkön. Mert a végén még azt gondolom, hogy naplopó, és azért maradt nálunk, mert innen jobb a kilátás, vagy büdös számára a munka.
- Erről nem tudtam - zárkóztam el az információtól, de hangom némi közömbösséget is sugallt, ahogy magam elé bámultam a meglepettségtől. Úgy tűnt, hogy ez egy ilyen nap, minden szarral történt valami, de a legjobban azt imádom, amikor ezekről nem tájékoztatják a többieket, hanem hagyják, hogy ők is belesétálnak a csapdába. Aki meg amúgy életképtelen aznap, az egészen egyszerűen menjen haza, ezért találták ki a táppénzt.
- Na mindegy... - vontam vállat egykedvűen, mintha a szőnyeg alá söpörhettem volna a problémát azzal, hogy egy ideig nem foglalkozom vele. Nyugalmam azonban - ahogyan az lenni szokott, köszönhetően a sorsomat író átkozott manócskának odafenn - nem tarthatott sokáig. Mikor már sikerült volna távozásra bírnom, szeretett asztalom kékre változott. Ettől leesett az állam, s olyan rezzenéstelenül bamba arccal néztem végig, ahogy porrá omlik előttem, mint még talán soha más jelenséget, amit valaha tapasztaltam. Pedig aztán régész- és ereklyekutatóként láttam már vicces tárgyakat. Az asztalomra kirakott személyes és szakmai tárgyaim hanyagul estek szanaszét a bútor után maradt porkupacon. Lassan emeltem a tekintetemet a mellettem ülőre, és nem voltam elégedett a válaszával.
Fortyogtam a dühtől, ökölbe szorított kézzel remegtem rákvörös fejjel, de nem ordítottam el magam. Aztán felpattant a lány, én a keze után nyúltam, de ő gyorsabb volt nálam. Szökni próbálna? Próbálja csak meg... Felugrottam, hogy magyarázatot követelve utolérhessem.
- Azonnal csináld vissza! - parancsoltam rá indulatosan. - Ezt mégis hogy képzelted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Menta Sonja
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
Írta: 2019. december 27. 04:09 | Link

Martin Romberg
október 31.

Persze, hogy nem tudott, ha valaki egész nap csak az íróasztala fölött gubbaszt, nem valószínű, hogy bármit is észrevehetne. Sonja nem osztja meg a véleményét a férfiról, sőt még a gunyoros felhorkanást is elnyomja magában, hogy végre a lényegre koncentrálhassanak. A válasszal nem elégedettnek lenni, hát, hogy is mondjam... egyéni szociális probléma, amiből viszont itt mink nem kérünk, úgyhogy a nő már szedi is a lábait el onnan. A felé nyúló kézről tudomást sem véve (vagy méginkább szerezve) kerüli ki az asztal felé sereglőket, épp annyi egérutat nyerve, hogy kiérjen a folyosóra mielőtt Martin utoléri. Indulatos sóhajjal pördül meg, hogy kezeit mellkasa előtt összefűzve adja ki magából a feszültséget, ám az utolsó pillanatban meggondolja magát. Száját alig észrevehetően rezzenti meg, s egy szakadozó lélegzetvételt követően tekintetét elveszetten süti a padlóra.
- Nem tudom - szinte csak súgja a szavakat, miközben lassan megingatja fejét egyszer... kétszer. Küzd a bensőjében forrongó indulatokkal, legszívesebben mindent maga mögött hagyva törne szét valamit, egészen apró darabokra, ám az ész még képes engedelmeskedni ösztönei felett, és tudja hogy nem teheti, most nem. Alig van itt pár hete, még új, senki sincs aki a pártját foghatá, nem is túl szívesen látott családja miatt, jobb hát ha nem keveredik balhéba - na nem mintha azért lenne ezen a véleményen mert ezt tanácsolták, inkább azért mert józan ésszel bárki erre következtethet. Pillanatok alatt dönt tehát úgy, hogy tanácstalannak, sebezhetőnek mutatja magát, amivel egyébként nagyot nem is vetít, hiszen a dolgok okával továbbra sincsen tisztában.
- Fogalmam sincs miért történik ez velem - karolja át magát, picit, ám annál jelentősebben változtatva ezzel testtartásán. - Azt reméltem, hogy majd itt nálatok nem lehet gond, hogy ti meg tudjátok fékezni, vagy legalább megmondani mi ez az egész... azt hallottam, hogy még nem volt olyan ügy aminek ne tudtatok volna végére járni.
Egy kis egósimogatás, hízelgés, dícsérettel keverve... Sonja elkeseredett tekintettel néz Martinra, olyannal aminek szinte lehetetlen ellenállni. Nem, nem a mágiája miatt, de ugyanaz a pillantás ez, mint ami kóbor kiskutyák, vagy a világra rácsodálkozó kisbabák arcából pislog a világra, megolvasztva még a legmogorvább emberek lelkét is.
- Biztos tudtok segíteni valahogyan, nem? - suttogja még utoljára reménykedve, teljesen átadva magát az elveszett, segélykérő nő szerepének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. december 29. 15:59 | Link

Mina


Apró réssé húzta össze a száját. Mindig elfelejti, hogy nem mindenki annyira közvetlen, mint ő. Pedig Gerda a barátja, és ha másból nem is, az ő barátsága által igazán megtanulhatta volna kezelni ezeket. Persze amikor a tanodában volt, akkor fel sem merült benne.
- Nagyon sajnálom, nem akartam, hogy ez történjen
- kért elnézést, és amint megbizonyosodott róla, hogy a lány képes megállni a saját lábán, és nem fog azonnal elájulni, el is engedte.
- Jajj nem - tiltakozott azonnal hevesen. - Én nem olyan vagyok, van barátnőm - nézett rosszallóan a nőre. - Csak a legtöbb emberrel ellentétben én mosolygok rá, és meghallgatom, ha szeretné. - Sosem tartotta magát egy nagy Adonisznak, erre most jönnek itt a kétes értelmű vádak. Pedig tényleg csak annyit csinált, hogy a barátja volt a nőnek, ha már másra nem támaszkodhatott. Szimplán csak figyelt azokra, akik között járt-kelt.
Aztán előkutatta a képet. Még mindig bizalmatlanul hallgatta Zalán az állítását, de amint a szeme elé került a bizonyíték, már mindent elhitt volna a nőnek. - Ohh.... - nevettett a férfin. Nem is nevett, csak csodálkozott. Hirtelen úgy érezte, mintha hatalmas súly jött volna le a mellkasáról. - Hát tényleg van szíve az öregnek - csóválta a fejét. Megtelt élettel, és olyan huncut mosollyal nézett a nőre, mint még senkire. - Kaphatok belőle egy másolatot? Bevinném az akadémiára. - Biztos volt benne, hogy Mina nemleges választ fog adni, de már a kérdés is megérte.
- Na jó, akkor derítsük ki utad. Irány a lift! - tette ki kezét a férfi, hogy előre engedje a hölgyet. Ezek után már érezte, hogy képes az apjával is szembeszállni ezért. - A jobboldaliba menj majd kérlek - tette még hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2019. december 30. 23:57 | Link

Zalán

- Tényleg semmi baj. Ne félj.
Mert alapból, mennie kellene ennek a dolognak. Mármint a leküzdésnek, csak még egyelőre nem megy. Most talán túl sok minden új van az életemben, ami miatt még nem sikerült ezt a váratlanul hozzám érnek hosszan dolgot leküzdenem. Azzal nincs baj, ha ismerem, vagy, ha látom, hogy megtörténik, és valljuk be, Zalán segítsége, nagyon is lovagias volt, csak én alkalmatlan vagyok a bajba jutott hölgy szerepére.
- És nem lesz ebből baj? A barátnőd előtt. Nem biztos, hogy örülne egy pletykának, hogy van egy másik nő is az életedben. Ha szeretnéd, szívesen elmagyarázom neki a szituációt.
Komolyan, csak kérnie kell. Szerintem, ha még az előtt állunk elé, hogy volt egy ilyen, mielőtt egyáltalán megtudná, hogy volt egy ilyen, az sokkal jobb színben tüntet fel mindenkit. Nem lesz ilyen látszat magyarázat és nem kerül ő sem kellemetlen helyzetbe.
- Rendes tőled. Komolyan. Manapság az ember beszűkült önmaga személyes terébe.
Mire nem jó az a fél év kommunikáció szak meg a pszichológus anyám nem? Nagyon bölcsen tudok erről a témáról nyilatkozni. De hát ezt teszik a kontárok, nem? Nagy szavak mögé rejtik a semmi tudásuk, és elégedetten néznek végig a tájon piedesztáljukról. Nos, ez nekem is megy, csak én azért tartalommal is szeretem megtölteni a mondadómat, és itt most a recepciós nővel való bánásmód volt maga a tartalom.
- Mondják, hogy akad neki. Más elméletek szerint kritikusan gyenge alkat a vélamágiával szemben. Nos, se egyetérteni, se cáfolni nem tudom határozottan egyik állítást sem.
Megy ez nekem nem? Már poénkodok is. Jaj szegény apus, hát mit nem kap itt tőlem, úgy, hogy itt sincs, pedig aztán lenne baj belőle, mert megsérteném. Nem mondaná ki, de így lenne. Elmenne Mr. Kenshez, és ott duzzogna napestig. Ilyen az én apukám.
- Szigorúan tilos. Anyának sincs ilyen képe, csak nekem. Én is csak azért kaptam, hogy ne felejtsem el őket, amíg Amerikában vagyok.
Persze, azért voltam itthon. Nem sokat, de megesett. Engedelmesen megyek a jobb oldali lifthez, de közben kuncogni kezdek.
- Remélem, az lesz a történet vége, hogy szabadnapos. Amióta itthon vagyok, nem találkoztam vele. Mintha mindig elkerülnénk egymást. Rémes egy alak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek