MAGYARORSZÁG MÁGUSFALVAITALÁROSTaláros
Történelmi áttekintés: Talárost később alapították a többi mágusfalunál, mivel az alapítói nagyon sokáig megpróbáltak együtt élni a muglikkal, füves asszonyokként, emberekként ismerték őket. Az ország három részre szakadásakor döntöttek úgy, hogy ki szeretnének maradni a mugik harcaiból és biztonságos helyen nevelik fel a gyermekeiket. Történt ugyanis, hogy az általuk lakott Nyírbélteket is feldúlták a török seregek, s majdnem az összes család földönfutóvá vált, a házaikat felégették, a jószágaikat pedig elhajtották. Szerettek volna már meglévő falvakban letelepedni, ám a közelben lévő Szalamandra-Szentegyed nem fogadta be őket, mivel elítélték őket a muglikkal való közösködésük miatt. Nem szerettek volna túlzottan messzire menni, így a mai Püspökladány közelében, 1529-ben megalapították a falujukat, melynek nem adtak rögtön nevet. Az elsődleges célja az volt az akkori körülbelül 30 embernek, ahogy biztonságban tudhassák magukat, hogy ne kelljen rettegésben élniük. A falu alapítói között volt egy híres talárszabász is, Veres József, aki híres volt arról, hogy a gyengébb anyagból is minőségi talárt volt képes varrni. Később őt választották meg a polgármesternek- tekintve, hogy azon kevesek közé tartozott, aki képes volt írni-olvasni, s 1567-ben bekövetkezett halála után a tiszteletére Talárosnak keresztelték el a falut. Az évek alatt a lakosság megtöbbszöröződött, mindenkit szívesen láttak a kis közösségükben. Egyre jobb és jobb kapcsolatot ápoltak a többi varázslófaluval, sőt néhány külföldi mágusfaluval testvérfalukká váltak, így segítve egymás fejlődését. A két világháború között több olyan családot fogadtak be, akiknek a biztonságuk érdekében menekülniük kellett a szülőhazájukból.
Látnivalók: - A faluban található egy régi ösvény, mely mentén idősebb-fiatalabb fák sorakoznak, szám szerint 6 darab. Ezeket a testvérfalvak egykori polgármesterei ültették, a testvérük pedig a másik városban áll. Az ösvény végén áll egy park, a testvériség parkja. - Egy régi talármúzeum is talárható a talárszabászat emeletén, melyben 1200-as évekből származó talárok is találhatóak. Nyomon lehet rajtuk követni a divat fejlődését, illetve a talárkészítés rejtelmeibe is bevezetnek Veres József leszármazottjai.
Érdekességek: - A talárokat külföldre is innen szállítják, olyan híresen jó minőségűek. Különféle bűbájokkal ellátott talárokat, védőkesztyűket gyártanak a vállalkozásban, mely családiból ma már faluszintűre nőtte ki magát, kifejezetten keresik a tehetséges, fiatal szabászokat. - Nem mindegyik testvérfalut lehet megközelíteni hopphálózaton keresztül, ám Talárosról mind a 6 falu elérhető ilyen módon is.
Szendrei Véda munkája KUNSZENILAKunszenila Történelmi áttekintés:Kunszenila valaha egy nyüzsgő, élettel teli hely volt, s bár lakosainak száma soha nem ért el bűvös magaslatokba, de másfél emberöltőnyi ideje még nem gondolták azt, hogy valaha majd magukénak mondhatják az egyben szomorú és megtisztelő címet, ami a legkisebb varázslófalunak jár egész Európában, s ami még szomorúbb; ha nem csak a varázslófalvak listáján nézzük, akkor is valahol a sor végén kullogna. Sok mindennek tulajdonították az emberek és a lakosság nagyon magas számú eltelepülését, de rá kellett jöjjenek, hogy különösebb oka nincsen; egészen egyszerűen senki nem szeretne egy aprócska, a semmi közepén lévő faluban lakni, ahol a vízért is a kútra kell járni. Az itt élők ma már nem mások, mint a sok-sok évvel ezelőtt itt született boszorkányok és varázslók - szám szerint 12 fő -, akik valószínűleg itt fognak elhunyni, hogy aztán ez az aprócska kis hely örökre megszűnjön.
Látnivalók:
- az ország legnagyobb karácsonyfája - egy emlékfal, ahova azok nevét vésik fel, akik az elmúlt öt évtizedben távoztak a városból Érdekességek: - a nagy kivándorlás az előző nemzedéknél kezdődött, szinte minden fiatal elhagyta akkor a szüleit. - egy ideig próbálkoztak a falu feltámasztásával, nagy karácsonyi vásárokat rendeztek, különböző programokkal akarták csalogatni az embereket - sikertelenül - semmilyen közintézmény és bolt nincsen a településen, és egyedül egy kandalló van rácsatlakozva az országos hopphálózatra, ezen keresztül tud mindenki közlekedni.
Szabó-Kelemen Zsombor munkája SZALAMANDRA-SZENTEGYEDSzalamandra-Szentegyed
A legtisztább mágusfaluként emlegetett helyiség jelzője nem azt jelenti, hogy a város gondnoksága fokozottan figyel a szemét eltakarítására. Szalamandra-Szentegyed, ez a körülbelül 150 fős kis település Szolnok és Szarvas között nagyjából félúton elmondhatja magáról: teljességgel kizárták a mugli világot életükből. Beton, de még földutak sem vezetnek a faluba, hiszen nincs szükség rájuk. Mindenki hoppanálással vagy hopp-porral oldja meg a közlekedést, és hasonló módon tölti fel az élelmiszer- és italbolt, a patika vagy a gyógyház tulajdonosa a készleteit, de a felhasznált javak fő részét a falu maga termeli ki. Akik nem varázslóállásokat töltenek be a közeli vagy távolabbi városokban, a faluban földműveléssel, gyógynövénytermesztéssel, állattartással foglalkoznak, az asszonyok szívesen szőnek, a fiatal fiúk halásznak a közeli tóban, és a lakóknak nagy segítségükre van természetesen a varázstudományuk. Az elzárt helység népe büszke arra, hogy a varázstalanoktól teljesen elszeparálva élhetnek. Akad olykor egy-egy család, amelynek kirepülő gyermeke nem szülei életmódját kívánja tovább folytatni, és elköltözik Szalamandra-Szentegyedből, de ugyanígy a falu a muglikat megunt tiszta vérű családok beköltözését is lehetővé teszi. Ugyan ha a betelepülők nem bizonyítottan aranyvérűek legalább tíz nemzedékig felfelé, előfordul, hogy még 20 év szentegyedi tartózkodás után sem tekintik igazi helybélinek a falu tősgyökeres lakói.
A település két faluból (Szalamandra és Szent-Egyed) egyesült még a XV. században. A két közösség jó barátságban volt, gyermekeik sűrűn jártak át egymáshoz, és ez nem is esett nehezükre, elvégre párszáz méter és egy folyócska választotta el a két helységet egymástól, aminek átugrálásából a szentegyedi gyerekek versenyt is csináltak. A folyóátugró verseny a mai napig dívik az ifjú varázslóknál és boszorkáknál. Szalamandra és Szent-Egyed két legmegbecsültebb családja döntésével aztán egy faluként élt tovább a két település, és az őket elszakító folyó fölé hidat építettek, az üres pusztát házakkal, és egy térrel építették be az egyesülést megpecsételendő. A tér érdekessége, hogy az azt körülölelő fákon ezernyi pixi él, és ünnepek alkalmával a falu lakói varázslataikkal úgy zavarják fel és világítják meg ezeket a lényeket, hogy temérdek kék szikraként varázslatos látványt nyújtsanak. Nem ritka, hogy az ifjú párok ilyen ünnepségekre időzítik egybekelésüket.
Hogy mi is a vonzata annak, ha egy település a mugliktól és technikájuktól teljesen elzárva él? Hadd meséljem el azt a történetet, amit én is csak úgy hallottam: vagy tíz éve történt, hogy egy repülő húzott el meglehetősen közel Szalamandra-Szentegyed fölött, és a lakosság húsz év alatti része pánikban tört ki, hogy a világ vége közeledik egy hatalmas átok képében. A kezdeti ijedség után együttes varázslatra készültek, hogy elpusztítsák a felettük süvöltő "átkot", de az gyorsabban robogott el felettük. Szerencsére, hiszen lett volna egy-két menetük a Mágiaügyi Minisztériummal ellenkező esetben. Az idősek tájékozottabbak, de a fiatalok mit sem tudnak a muglik létezéséről. Iskolájuk konkrétan nincs, de otthonaikban és a közösségi házban az idősebbektől rengeteget tanulnak, viszont a tananyag még csak nem is érinti a muglikat. Bár akik a faluban maradnak, nem is feltétlenül használnák ezen információkat, de egy a településtől elszakadt szentegyedi varázslóifjonc bizony nem egyszer bajba keveredik tulajdonsága miatt. Elmondható viszont, hogy Szalamandra-Szentegyed azon kevés helyek egyike, ahol őrzik a varázslóhagyományokat, és olyan legendákat őriznek, amelyek másol már rég feledésbe merültek. Nagy hangsúlyt fektetnek a varázslásra, csemetéik kiválóan bánnak varázspálcáikkal. Mindenki maga döntse el, vajon megérné-e ebben a faluban élni. Te odaköltöznél?
Dolánszky Alex munkája ÜSTÖSDÜstösd
Történelmi áttekintés:
A település első írásos említése az 1300-as évek elejéről származik, ekkor költözött az addig lakatlan vidékre (a mai Győrtől kb. 20km-nyire délnyugatra) hat varázslócsalád, köztük Buchmeier Pál is, aki tíz évvel később megnyitotta első üstöntödéjét. Talán ez volt az, ami a falut elindította a gyárvárossá válás útján. 1425-ben itt nyitották meg az ország első mágikus édességgyárát, majd ötven évvel később egy játékgyárat is, bár akkor még mind a kettő céhes formában működött. Az ez után következő évszázadokban sokan azért költöztek az időközben várossá terebélyesedett Üstösdbe, hogy céheket, majd később manufaktúrákat és gyárakat hozzanak létre, vagy ezekben dolgozzanak. Mivel a települést a kezdetektől fogva álcázóbűbájokkal védték, nyugodtan fejlődhetett a mugli háborúktól mentesen. Virágkorát az 1800-as évek végén élte, ekkor vált világhírűvé a város hatalmas piaca, ahol a pletyka szerint minden megtalálható. Az 1900-as évek elején a bűnözés elharapódzott a városban, egy híres banda a félvérek és a muglik kilakoltatását követelte, céljukat zsarolással, kínzásokkal és gyilkosságokkal akarták elérni. 1940-ig több, mint 230 ember hagyta el a települést, de a banda tagjait csak húsz évvel később tudták elfogni. Azonban az alapítóról sosem tudtak meg semmit. Sokan úgy gondolják, hogy később új tagokat toborzott, és így a csoport a mai napig tevékenykedik. Manapság viszonylag kevesen lakják a helyet, és nem is vonzó az új lakóhelyet keresők körében, de turisták gyakran megfordulnak a városban. A város régi pompáját nem sikerült helyreállítani, de erre próbálkozások az utóbbi években is voltak.
Látnivalók: - A bevásárlónegyed, a város leghosszabb utcáját foglalja magában. A régi céhek maradványaiként kisebb-nagyobb boltokat találunk itt, melyekben csupa minőségi, kézzel készített terméket vehetünk. A boltok többsége a külföldi megrendelésekből él meg, mert már nincs akkora forgalom, mint a város fénykorában. - Az ország legnagyobb mágikus piaca, mely minden hónap harmadik vasárnapján a főtéren található meg. Hajnaltól késő estig a legkülönfélébb árusok portékái közül lehet válogatni, bár azért mindent nem árusítanak. - Játékmúzeum, ami a régi játékgyár épületéből lett kialakítva. Tizenkét szobában mutatják be a régi és új idők mágikus játékait, valamit egy helyiséget a muglik által kedvelt játékoknak is fenntartanak. A látogatás alkalmával mindent ki lehet próbálni, bár néhány dolgot csak felügyelet mellett. - Az édességgyár, ahol magyar mágikus édességeket lehet megkóstolni, és megtudni, hogyan készülnek. - Az öntöde, egészen pontosan a régi üstöntöde, bár csupán egy része szabadon bejárható, hiszen itt még ma is folyik termelés.
Érdekességek: - A bevásárlónegyedben sok külföldi cég kisebb üzlete is megtalálható - A gyáraknak köszönhetően a település levegője füstös, az eget ritkán látni miattuk, ezért mindig félhomály uralkodik a városban.
Merkovszky Ádám munkája SZALAMANTONSzalamanton
Történelmi áttekintés:
A történet szerint évszázadokkal ezelőtt élt egy velejéig romlott, gonosz varázsló, aki eltökélte, hogy minden muglival végez és, amikor ez megtörténik, a varázslók végre békében élhetnek. Ezt azonban már az akkori varázslók többsége sem nézte jó szemmel, pedig azokban az időkben még sokkal többet jelentett az úgy nevezett tiszta vér és a varázslóönérzet. Végül a mágust a Balaton északi partjának nyugati csücskében sikerült bekeríteniük, és megölniük. Ekkorra azonban már több száz mugli áldozata volt gonosz tetteinek, és a közben mellé szegődött híveinek. A végső csatában tíz hős mágus – 6 varázsló és négy boszorkány vesztette életét. Állítólag, amikor az ártatlanok kiontott vére a földre hullt, ott kinőtt egy virág, melyet később nagyezerjófűnek neveztek el, mai ismertebb nevén ez a boszorkányfű. Az egykori csata helyén még ma is áll a hősök emlékműve – ez a város egyik terén található meg, a megölt muglik sírjaival együtt. A tíz hős sírja is megtalálható még, folyamatosan gondozzák őket és évente egyszer, május 7-én meg is koszorúzzák. Ennek közelében lelhető fel Szalamanton falu, amely viszonylag új település, az 1600-as évek végén hozták létre. Mivel a falu a Balaton partján áll, ezért az itt élők elsősorban a turizmusból élnek, híresek a fesztiváljaik, és több közismert személyiség is Szalamantonban telepedett le. A falu összetétele vegyes, bár legfőképpen félvérek lakják. Főszezonban főleg külföldi turistákkal találkozni a település utcáin, ellenben télen alig lézengenek emberek a faluban. Bűnözés szinte nincs, az egyik legbiztonságosabb mágusfalunak nevezhető, ami köszönhető a Balatoni javító-nevelő intézet, valamint a bíróság közelségének, hiszen ezek miatt az aurorok gyakran megfordulnak Szalamantonban.
Látnivalók:
- A hősök sírjai, valamint a csata emlékműve, illetve a közelében épült múzeum, amely bemutatja, hogy mi történt akkor régen - Az ország fiatalkorú bűnelkövetőkre szakosodott mágikus bírósága ebben a faluban működik, szinte az összes fontosabb ilyen típusú tárgyalás itt zajlik le.
Érdekességek: - A Mirákulum nevű cirkuszi társulat központja, elsődleges előadóhelyük - Mágikus Dallamok Napja fesztivál helyszíne - Itt rendezik meg a Hőhűtő hetet - Bűbájos Bálint-napi mulatságok helyszíne - A Balaton közepén található a fiatalkorúak javító-nevelő intézete, ahová Szalamantonból szokták átszállítani a rabokat
Merkovszky Ádám munkája CSERMELYMENEDÉKCsermelymenedék
A menekültek eldugott varázslófalva
Történelmi áttekintés:
Ez a helyiség valamikor a muglik két nagy világháborúja között jött létre. Eleinte csak pár varázslócsalád menekült fel az Északi-középhegységbe a pusztítások elől, hogy mágiájukkal feltűnésmentesen megvédjék családtagjaikat, később többen is csatlakoztak a csoportosuláshoz, így elég változatos manapság is a lakók nemzetisége. A mugliriasztó bűbájok segítségével tökéletesen el tudtak együtt rejtőzni, s egy összetartó közösségben építgették-szépítgették településüket. A községben működött egy igen fejlett aurorképző intézmény is, de a 18 évvel ezelőtti nagy aurormészárlás után, - amit környékbéli sötét varázslók követtek el -, a hely bezárt, az épület azóta is üresen áll, a gyereket rémisztgetik vele rémtörténet gyanánt.
Látnivalók: - Csermelymenedék nem az a falu, ahol annyi mindent nézegetni lehetne, de a helyiek nagyon büszkék a patak tisztaságára és a hidaktól varázslatossá tett hangulatára.
- A falu egykori aurorképzője bezárás után is vonzza még az arra tévedő turistákat.
Érdekességek: - Alapvetően a Hosszú-völgyi-patak két felére építkeztek, romantikus hidak kötik össze a két oldalt.
- Érdekes, hogy manapság még a fiatalok sem nagyon hagyják el ezt a nyugodt környezetet, ha ki is repülnek a családi körből, idővel úgy is visszatérnek.
- Mivel sokféle mágus gyűlt itt össze, nincs a falunak konkrét iparága, mindenki értett valamihez, ami később azzá fejlődött ki, hogy az évek alatt önellátóvá váltak.
Vikohino Thaihasy munkája
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. március 6. 17:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=751372#post751372][b]Nérel Danka - 2019.03.06. 17:16[/b][/url] MeiHa valaki azt mondja nekem pár éve, hogy vizsgaidőszakban fogok felkerekedni egy kviddics üzletbe, akkor valószínűleg kinevetnem. Mármint amióta az eszemet tudom, seprűre akarok ülni, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire nagy szerepet fog játszani az életemben. - Próbálkozni fogok, de teljesen elvesztem a józan eszemet, amint belépek bármilyen kviddicses közegbe - mosolyodtam el, de próbáltam arra koncentrálni, hogy a gondosan tartogatott zsebpénzemet okosan költsem el, és ha lehet Mei-t is erre sarkalljam. Valószínűleg apa ezért sem akarta, hogy repüljek, azt meg főleg, hogy kviddicsezni is elkezdjek. Néha számomra is hihetetlen, amikor mások elmesélik, milyen veszélyes dolgokat csináltam a levegőben. Nekem valahogy olyankor kikapcsol az agyam és mindent az ösztöneimre bízok. Mondanám, hogy a véremben van, de teljesen fogalmatlan vagyok azzal kapcsolatban, hogy milyen is a vérem. Inkább csak ráfogom, hogy ebben nőttem fel, egyszerűen rámragadt . - Uuu, mindenki azt gondolja, hogy óriási tehetség lehetek, mert apukám elég sokáig kviddicsezett, de az igazság az, hogy még a kviddicses ereklyék közelébe sem mehettem. Először hat évesen ültem seprűre, de megszegtem a szabályokat, úgyhogy egy ideig nem láttam viszont a seprűt. Aztán kiharcoltam, hogy kilenc évesen elkezdhessek sportszerűen kviddicsezni - meséltem el az egészt történetet. - És te? - kérdeztem meg gyorsan a kisebb mesém után, mivel tényleg érdekelt a válasza. Amíg apu játékos volt, rengeteg csapattársát ismertem és még mindig fel tudnám idézni, hogy nagyobb legendákat hogyan és mikor fogta meg a sport. Gyakran jártam ki a meccsekre anyuval, aztán mikor Olivér megszületett az egésznek vége lett és már apu is csak nézőként volt jelen. Aztán amióta eljöttem Pestről csak ritkán megyünk el. Szerintem a fő oka, hogy apuék nem rajonganak az ötletért, miszerint én rajongok a kviddicsért. Szerintük túl veszélyes, de amíg nem sérülök meg, addig nem tudnak példákat hozni. Nem mintha egy esés után engedném, hogy eltiltsanak a sporttól. - Kigondoltad már, hogy mit szeretnél venni? - pillantottam fel rá, miközben egymás mellett gyalogoltunk a bolt felé.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. március 13. 15:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=751790#post751790][b]Nérel Danka - 2019.03.13. 15:39[/b][/url] Mei- Az biztos is - helyeseltem. Tetszett Mei hozzáállása, hiszen mi az esetek nagy százalékában egymás ellen játszunk, és még ellentéteink sincsenek. Egyszerűen csak találtam egy embert, aki hasonlóan rajong a kviddicsért, mint én. - Édes vagy és köszönöm szépen, de nem tartom magam tehetségesnek, inkább csak van érzékem hozzá - mondtam, bár nagyon jól esett, a dicsérete. Ritkán fűznek hozzá valamit a sportteljesítményeimhez. Amíg otthon éltem rengeteg játékos megfordult náluk, akik mindig mondták, hogy a szüleimnek támogatniuk kellene engem és nem eltiltani, de aztán általában előjött egy viccesebb történet, és el is felejtettük az egészet. Mostanában már megfagy a levegő, ha valaki azt mondja a házban, hogy a végén még én is apám nyomdokaiba lépek. Az öcsém konkrétan az egyetlen, aki jó véleménnyel van a kviddiccsel való kapcsolatomról és meri is hangoztatni. Ő mugli, ahogy anyám is, ezért valószínűleg nem fogja megtapasztalni, milyen érzés ez az egész varázslósport. - Tök durva, hogy mennyire kitartó vagy - most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogyha én leestem volna a seprűmről, akkor belátom, hogy a szüleimnek volt igaza és nagy ívben elkerülnék mindenfajta repülési formát. - És akkor kapsz seprűket is a nővéredtől? - miután kicsodálkoztam magam, feltettem az első kérdést, ami a testvérét illetően megfogalmazódott bennem. Én mindent saját pénzből veszek, nem hiszem, hogy a családom boldogan befektetne a kviddicsbe. Ellenben minden másban besegítenek, úgyhogy nem panaszkodhatok. - Nekem egy kész gyűjteményem van már a könyvekből, ha szeretnéd kölcsön tudom adni bármelyiket - ajánlottam fel, bár nem tudtam a lány hogyan áll a kölcsönkönyvekhez. Például én mindent elfogadok, kivéve a kviddicseseket, mert azokat gyűjtöm, és olyan jó érzés, amikor sikerül újat a polcomra helyezni.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. április 1. 16:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=753809#post753809][b]Nérel Danka - 2019.04.01. 16:40[/b][/url] Mei - Tényleg? - ennyi csúszott ki a számon. Egészen csodálkoztam, hogy egy csapatkapitány felhívta a figyelmet rám. Én tényleg nem érzem magam tehetségesnek, csak az a célom, hogy minden edzésen egy picit jobb legyek, mint az előzőn. Gyakorlással igen sok mindent el lehet érni, úgy látszik figyelmet is. - Hú, ez a hivatalos tesztelő dolog elég komolyan hangzik - bólogattam, bár még nem sokat hallottam erről. A végkifejletről rengeteget tudnék mesélni, azt is látom a legtöbbet, de mindig érdekelt, hogy mi van az elején. Egyáltalán hogyan tudnak egyszerű emberek ilyen csodálatos tárgyakat tervezni? - Azt gondoltam, hogy az idő haladtával fejlődtek, de csak az otthoni polcunkról elcsent könyvből olvastam pár régi cselt - azt már nem meséltem el neki, hogy majdnem össze is törtem magam, mivel nyilván a legfelsőbb polcra helyezték el, én pedig azt lábujjhegyen nem értem el. Így következett az, hogy akkor felállok az asztalra és onnan valahogyan leszedem a kötetet, de a művelet nehezebb volt, mint gondoltam. Közben az ajtó elé értünk, én pedig gyorsan kitártam azt. - Csak utánad - mosolyogtam és a lány után én is belépkedtem a boltba, majd hangosan köszöntem.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. április 2. 14:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=754015#post754015][b]Nérel Danka - 2019.04.02. 14:46[/b][/url] LauŐszintén kicsit meglepett, mikor a közös szobánkba belépve észrevettem Laurát, ahogy egy katalógust lapozgat. Ez inkább rám jellemzőbb, bár én kviddicses felszerelés után szoktam kutakodni, de természetesen nagyon szívesen ajánlottam fel a segítségem. Én sem vagyok túl nagy divatguru, de így valószínűleg viccesebb lesz, az meg csak jót jelenthet. Nekem még volt egy edzésem az iskolában, amit igazán bántam, de nem hagyhattam ki. Így történt, hogy megebszéltük, majd ott találkozunk. Kicsit bűntudatom volt, amiért Laut elküldtem egy Isten háta mögötti faluba, ahol ha jól emlékszem, ő még nem is járt. Nekem már volt szerencsém Üstösdhöz, a vizsgaidőszakban voltunk itt Mei-el, aki hasonlóan kviddicsőrült, mint én, így meglátogattunk egy szaküzletet. Az edzés végeztével nagyon siettem, a csapattársaim furcsán is néztek rám. Én voltam az első a zuhany alatt, irtó gyorsan öltöztem és siettem a legközelebbi kandallóhoz. Tudtam, hogy Laura nem így utazott, de nekem egészen sietős volt, ezért ezt választottam. Értem az ő félelmét is, kicsi koromban nekem sem ment ez a fajta közlekedés, de ha beleszoksz, akkor viszonylag bulis. Biztosan sokkal egyszerűbb a hoppanálás, én is már nagyon de nagyon szeretném megtanulni, ahhoz viszont még várnom kell pár évet. Mikor megérkeztem a célállomásomhoz, kicsit leporoltam magamról a koszt, majd köhögtem párat. Vitathatatlan tény, hogy a hely levegőjéhez hozzá kell szokni. Elkezdtem a megbeszélt hely felé sétálni, de alig értem a lány látókörébe, már hallottam is a hangját. - Szia, Lau! Minden tökéletes, köszi. És veled? - mosolyogtam rá, miközben a boltok kirakatát néztem. Tudom, hogy tavasz van, de szerintem igenis elkezdődhetne a nyári szezon darabjainak mutogatása. - Tudod már, milyen fajtát akarsz? Egybe, külön, színes, egyszínű, mintás, sima vagy akármi különleges elképzelés? - kérdeztem, miközben elindultam a boltok irányába. Tudtam én, hogy nem ez a kedvenc programja, de talán ha gyorsan meglesz, akkor áttérthetünk a kedvelt elfoglaltságaira is.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. április 8. 14:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=754785#post754785][b]Nérel Danka - 2019.04.08. 14:49[/b][/url] LauFelnevettem, amikor szarkasztikus beszélt a vásárlásról. Más embereknél gyakran gúnyosnak, esetleg sértőnek találom ezt a hangnemet, de Lauránál egyáltalán nem. Nagyon jól ismerjük egymást, így már mindenféle különleges módon tudunk kommunikálni; szemmel, mozdulatokkal, hangsúllyal, sőt gyakran azt is tudjuk, mire gondol a másik bármiféle segítség nélkül. Egy ideig furcsa volt, de mára megszoktam, hogy olykor előbb jön rá arra, hogy mit érzek, minthogy én realizálnám. Közben célirányosan indultam meg az egyik bolthoz. Úgy emlékeztem, az enyémet is valami hasonlóan furcsa nevű üzletben szereztük be, azt meg egészen szeretem. - Oké, nem fodros, nem szűk - ismételtem meg, leginkább magamnak. Eddig azt hiszem, én is eljutottam. Nehezebb reggeleimen képes vagyok az ő szekrényét kinyitni, így ha legtöbbször talárban is vagyunk, tudom, hogy a fodros nem a kedvence. Ahogy a csipke sem, ha jól emlékszem. Meg a lenge öltözetek sem, amit be is bizonyított az első bikinire tett reakciójával. Ha addig csak a fél bolt figyelt ránk, akkor harsány nevetésem után már biztosan mindenki minket nézett. - Bikinit szeretnél vagy olyat, ami a pocidat is takarja? Egyszínű legyen vagy mintás? Kell-e bármi felesleges tartozék, mint ilyen kis lógók? - kérdezgettem, miközben lekaptam egy darabot, amiről sok cérnadarab lógott lefelé, demonstrálva, miről is beszéltem. Nem vagyok nagy ruhaszakértő én sem, de elég sok anya-lánya vásárláson vettem már részt ahhoz, hogy ezekről legyen valami fogalmam. Kicsiként nagyon élveztem a vásárlást, annak is a próba részét. Mindig úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, amikor végigvonultam a szüleim előtt, egy kislánynak pedig ez a legjobb érzés a világon. Azóta inkább nyűg az ilyen program, mert mindenkinek más elképzelései vannak. Anyu a saját stílusa szerint öltöztetne, apu eldugna egy zsákba, hogy semmiképp se égjek le vagy fázzak meg, Olivérnek meg minden mindegy, csak menjünk már enni. Emiatt már fárasztóbb, de jóval kalandosabb a dolog. - Szerintem nincs talár. Az biztosan növelné a súrlódást - ráztam meg a fejem, és elképzeltem, ahogy Lau egy navis jelképpel ellátott talárban próbálkozik az úszással. Vicces látvány lehetne, de gondolom nem arra hajt, hogy az ott lubickoló pár embert jobb kedvre derítse.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. április 23. 16:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=756307#post756307][b]Nérel Danka - 2019.04.23. 16:11[/b][/url] Lau - Már ez is több, mint a semmi - válaszoltam neki, miután észleltem, hogy kicsit szomorkásan ingatta a fejét. Emiatt nem kell aggódni, még senki nem maradt fürdőruha nélkül, a faluban pedig van még egy csomó bolt ahová bekukkanthatunk, ha itt nem találunk semmit. - Tehát akkor mintás bikini jöhet. Nézd, ott van egy kacsás! - kaptam le még egyet, a lógókkal tarkítottat pedig visszatettem a helyére. Tudtam, hogy érti a viccet, és mosolyogva lóbáltam magam előtt a halványkék alapon úszkáló sárga gumikacsás csodát. - Ha ez nem tetszik, úgy látom, van ugyanilyen sötétlilában - álltam lábujjhegyre, hogy ellássak a válla fölött. A legtöbb diáktársam még mindig magasabb nálam, megszoktam, nem is zavar, de most jól jön a nyolc év balett, amikor végig spiccben kellett tartani a lábam. Ágaskodás közben megpillantottam egy nőiesebb darabot is, ami kék-fehér csíkos volt. A barátnőmet kikerülve léptem az állványhoz és leszedtem róla a darabot. - Ugyan ez egyberészes, de szerintem szép - tartottam magam elé. Nem akartam kényszeríteni, hogy azt vegye meg, még csak a siettetés sem állt szándékomban. Próbáltam segíteni neki, hiszen azért mentem el, és hátha legalább egy kis iránymutatást szerzett abból, amiket mutogattam. Ha mást nem, legalább azt, hogy mi nem tetszett neki. Reméltem, hogy megtanulta már, hogy nem sértődöm meg akkor sem, ha nem azt a darabot választja, amit én néztem ki, hiszen neki kell hordania és a végső cél mindkettőnknek ugyanaz. - Aha, ez nem is lesz nehéz. Jó alakod van, csak olyan darabot kell találnunk, ami ott takar ahol kell. Hidd el, találunk valami csinosat - feleltem, és próbáltam felfogni a hallottakat. Nekem sosem volt ilyen problémám, csak felvettem, ami tetszett és nem zavart ha néztek, de az ellenkezője sem. Lau kicsit más kaliberű, ő szeret csinosan elvegyülni. - Ez is fürdőruha. Csak a tervezésénél a kényelem volt a fő szempont, nem a kinézet. Olyan, mint a sportmelltartó szárazföldre - magyaráztam neki, miközben tovább bolyongtam a sorok között. Még sohasem próbáltam olyan darabot, de ha tényleg sportmelltartóhoz hasonlít, akkor Laura helyében én azt választanám.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. május 1. 11:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=756914#post756914][b]Nérel Danka - 2019.05.01. 11:23[/b][/url] Mei - Azt hiszem kissé beszűkült a látóköröm a játékosra és nem gondolkodtam azon, hogy mennyi embert kell megmozgatni ahhoz, hogy egyáltalán pályára mehessen a csapat - gondolkodtam hangosan Mei mondatai után. Én mindig csak játékos akartam lenni, pedig ha ez befuccsol akkor még nagyon sok mindent csinálhatok a kviddiccsel. - Pedig biztosan sokat tanulnánk ezekből - bólogattam, holott pontosan tudtam, hogy szabályellenes lenne ilyen veszélyes manővereket tanítani. Nem csak a gyakorlottabb kviddicsesek lenne nagy falat, de ha a kalandvágyó többiek is kipróbálnák abból egészen nagy káosz alakulhatna ki. Most is tanulunk cseleket, de azokat nem próbálgatják olyan nagy számban, de értem, hogy a veszélytől tiltanak, hiszen az újdonságokra sokkal több embernek fáj a foga, mint mondjuk egy bejáratott Vronszkij-re. A műbukás is nagyon nehéz, cserébe hihetetlenül látványos, és az is látszik, hogy mekkora esélyed van megsérülni. Ezt már csak a legnagyobb fanok kezdik el ilyen fiatalon. Nagyokat pislogva léptem be a boltba. Szerintem még sosem jártam szaküzletben, vagy legalábbis nagyon kicsi voltam. A legtöbb dolgot vagy az iskolától kapom kölcsön, vagy megrendelem, hiszen azt kevésbé tudják nyomon követni a szüleim. Olyankor nem kell kikérőt írniuk, én meg csendben megszerzem ami kell. Most sem tudják, hogy kviddicses holmikért jöttem, csak aláírták a papírt, és a falu nevére kérdeztek rá. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy ez nem hazugság, hiszen nem érdeklődtek, hogy miért jövök Üstösdre, de azért van egy kis bűntudatom. - Erősen kétlem - forgattam a fejem, hogy mindenhová ellássak. Nagyon sokan voltak odabent, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán maradt valami nekünk. Ám a méreteket elnézve, akár Európa összes kviddicsjátékosa vásárolhatna itt, mindenki megtalálná a neki való árut. Magamhoz kaptam egy kosarat, hogy amint meglátok valamit, magamhoz tudjam venni. - Azta - ámultam el, amint újra Mei mellé léptem és elolvastam a termék leírását. Ő hamar megtalálta, amit keresett, de én még nem voltam biztos abban, hogy mit is szeretnék pontosan. Egy nehezebb kvaff például nem lenne rossz ötlet, hiszen ha azzal gyakorlok és megtanulom azt bedobni, akkor a hivatalossal már aligha hibázhatok. Közben a sorok között mászkáltam és a kihelyezett csodákat vizslattam, hátha találok valamit, ami nélkül hirtelen nem tudtam volna élni.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. május 1. 12:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=756936#post756936][b]Nérel Danka - 2019.05.01. 12:32[/b][/url] Lau Szélesebbre húztam a mosolyom, amikor barátnőm is eleresztett egy szerény mosolyt. Szeretem, amikor mások jól érzik magukat a környezetemben és bár tudom, hogy Laurának nem a vásárlás a kedvenc elfoglaltsága, de ezt is el lehet egy kicsit viccelni. - Unikornis? Jó ötlet - kacsintottam egyet, amíg visszatettem a darabokat. Olyan jó volt hallani, ahogy Lau nevet. Három évünk alatt nagyon a szívemhez nőtt, már szinte családtagként tekintek rá. Kicsit olyan nővérfajta nekem, okos és szép, amikor kell, segít összeszednem magam és bármiben számíthatok rá. Ahogy ő is rám. Jó tudni, hogy legalább egyvalaki van a kastélyban, aki mindig mellettem lesz. Örültem magamnak, amikor a lány elvette tőlem a fürdőruhát és berakta a kosárba, és annak is, amikor saját maga kezdett el pakolni. Tudtam én, hogy rá fogunk találni a kellő darabokra. - Öhm, szerintem nem tudom. Vagyis én a hagyományosban bíznék a leginkább - feleltem, de egy kicsit összezavart. Én mindig egyberészeset hordok, az egyszerű és ha jót fogsz ki, akkor szép is. - Nem mondtad. Azt hittem, valami elemi mágiás cucchoz kell. Mondjuk lelocsolnak egy kádnyi vízzel, neked pedig meg kell állítani, hogy rádzuhanjon. Tényleg, tudsz ilyet csinálni? - néztem rá kíváncsian. Én tökre azt hittem, hogy elemi mágia fog történni, de lehet csak azért, mert nekem nincs ilyen képességem, így meg nehéz elképzelni, hogy mit csinálhatnak vagy gyakorolhatnak olyankor, amikor Lau eltűnik vizezni. - Nem, ezt sem tudtam - nevettem el magam egy kicsit. Mindent elmondunk egymásnak, de a múltról nem beszélünk gyakran, az úszás pedig csak a fürdőruha választással jött, én viszont nem kérdeztem rá. - Azok egyáltalán kényelmesek voltak? Mármint nem volt rossz, hogy rálógott a kezedre az ujja meg ilyenek? - Tényleg az - bólogattam hevesen. Illene is hozzá, mert olyan kis bohókás. Tetszett benne a sok szín, az elképzelés sem volt túl kirívó, a színválasztás dobta fel az egészet. Mosolyogva hallgattam a véleményét. - Cserébe viszont mi szebbek vagyunk a strandon - mosolyogtam tovább. Illetve mi dönthetjük el, hogy mit mutatunk meg magunkból, milyen típust akarunk felvenni, hiszen a választék is nagyobb. Az mondjuk tény, hogy nehezebb is választani. - Oh, köszi, de nem hiszem, hogy jobban nézek ki nálad - pirultam el egy kicsit. Laut mindig olyan belevalónak láttam, ő nem volt annyira bolondos, mint én, és ez mindenben meglátszott. A döntéseiben, a stílusában és a modorában is. - Nem tudom, ha találnék olyan nadrágot, ami a sokáig seprűn való üléshez kényelmes, akkor azt megvenném - válaszoltam végül. Már hozzászoktam és nem is zavar, de a hosszabb edzésekhez vagy meccsekhez tök jól jönne egy ilyen. - Meg egy ilyen nagy, overallos pizsit is elfogadnék unikornisos kiadásban - lelkesedtem, amikor hirtelen ez is eszembe jutott. Imádom az ilyeneket, csodálkozom, hogy nekem hogyhogy nincs még ilyenem. De ha ebben a boltban nincs ilyen darab, akkor nem ráncigálom át a barátnőmet máshová, hiszen annyira azért nem kell.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. május 5. 20:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=757648#post757648][b]Nérel Danka - 2019.05.05. 20:53[/b][/url] Lau - Te tudod - emeltem fel a kezeim, mintha védekezni akarnék. Örültem, amikor Laura elhívott vásárolni, de nem gondoltam, hogy ilyen vicces lesz. Pedig ismerhetném már annyira magunkat, hogy mi mindenből poént csinálunk, nemhogy a ruhákból, főleg ha néhányuk ilyen nevetséges. - Wow, ez azért elég menő - szaladt ki a számon az első gondolatom. Mindig csodálattal figyeltem azt a pár trükköt, amit a szobatársam mutatott. Az alapokat én is tudtam a képességről, például hogy barátnőm tudja formálni, színezni és mozgatni a vizet, de itt valahogy le is maradtam. Sokáig furcsa volt a képessége, ám hamar rájöttem, hogy ez így fair, Laura tudja manipulálni a vizet, én pedig szinte bármit megcsinálok egy seprűn. Jó, hogy neki is van egy hely, ahol jól érzi magát. Legalábbis nagyon remélem, hogy vizezés közben kiad magából mindent. - Ú, jól hangzik. Ha megkeresed őket, majd mutasd meg! - kértem meg a hosszú beszámoló után. Tényleg érdekelt, hogy az milyen lehet, hiszen én a fél életemet szűk ruhákban, a másik felét meg talárban töltöttem. Az edzésekre is szűk ruhákat veszek fel, tulajdonképpen csak olyanok kaphatók minden üzletben. Értem én, hogy sporthoz kényelmesebb, és a súrlódást is csökkenti, de például télre vagy esőbe jobban jönne valami meleg és nagy, amibe bele lehet burkolózni. Ilyen szinten értem Laut, de nehezen tudnám elképzelni magamat nagyobb ruhákban, mint ami a méretem. Nem tudom, hogy én miért szoktam hozzá ennyire a feszülős dolgokhoz, de nekem már szinte ez kényelmes. Nem kell bajlódni azzal, hogy feltűrjem az ujját vagy a nadrág szárát, egyszerűen felkapom és mehetek is. - Pedig szerintem a strand jó hely. Lehet fagyit enni, úszkálni a vízben, napozni, homokvárat építeni vagy egyszerűen csak feküdni - soroltam, holott biztos voltam benne, hogy ő is tudja, mit lehet csinálni a strandon. Egyszerűen csak annyira szerettem a nyarat és a vizet. A családommal minden nyáron kijártunk, kis idő után, már Olival ketten is elengedtek minket. Nekem a strand egyszerűen a boldogság fogalma. Egy csomó minden más mellett, mert én bizony nagyon sok dolognak tudok örülni. - Nekem inkább az üléssel van a baj. Még egy trónon is fárasztó sokáig ülni. Hát még képzelj el engem, sokáig ülni - nevettem fel egy aprót, ahogy magamra gondoltam és az egy helyben maradásra. Órákon sem bírom ki, de a kviddics eléggé elveszi az eszem ahhoz, hogy olyankor ne azon kattogjak, mennyire jól esne most egy cigánykerék vagy spárga. Ha nem szeretném ennyire ezt a sportot, biztosan hasonló gondolatok kavarognának a fejemben. - Erre a problémára viszont nem megoldás a még puhább nadrág. Attól még ugyanolyan nehéz ülve maradnom - ráztam a fejem. Azért elég gyakran előredőlök, hogy legalább a fenekem ne kényszerüljön annyi üldögélésre, néha kicsit erőteljesebben is huppanok vissza a seprűre, mint kellene. Meg ezek iskolai tárgyak, azok mindig kicsit leamortizáltabbak, pedig azért nagyon figyelnek ránk. Ha lenne merszem, kérnék apáéktól egy saját seprűt, de attól a beszélgetéstől nagyon félek. Annyit viszont soha nem tudnék összegyűjteni, hogy én vegyem meg. - Ugye? - kérdezek rá rögtön, és csak ezután esik le, mit is mondott Laura. - Ottalvósozol? Thomas-szal?
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. május 6. 11:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=757814#post757814][b]Nérel Danka - 2019.05.06. 11:59[/b][/url] Lau - Nem is tudom elképzelni, milyen lehet az amikor elveszted az irányítást. Jaj, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy főnökösködő vagy, csupán mindig összeszedett - feleltem, majd gyorsan kijavítottam az első mondatom, mert nem úgy hangzott, mint a fejemben volt. Emlékeim szerint neki sosem jutott még eszébe reggel, hogy aznapra van egy beadandója, amihez még hozzá sem kezdett. Velem már megtörtént, kétszer is. - Egy próbát megér - mondtam, pedig abban egyetértettünk, hogy nem nagy eséllyel fognak nekem bejönni. Furi volt belegondolni, hogy Laurának sikerült megváltoztatnia az öltözködési stílusát. Mármint ha nagyon szeretném, akkor nekem is menne, de nem lehetett könnyű. Az elején biztosan voltak olyan gondolatai, hogy mennyivel könnyebb lenne most belebújni egy óriási ruhába, de nem tette meg. Én valószínűleg egy párszor visszaestem volna, mire véglegesen leszámolok a szokásaimmal. Itt van a példa arra, hogy a lánynak milyen nagy ereje van, így nem is igazán féltem az elemétől. Ha meg valami rossz kezdődne, akkor ott lenne Westwood prof a szakmai segítséggel, én pedig a lelkivel, mert az elemi mágiáról ugyan nem sokat, de Lauról annál többet tudok. - A fagyi és a víz a legjobb része. Idén lemehetnénk a Balatonra, ha addig nem borítom ki a bilit, anyáék biztos elengednek. Vagy megkérdezem őket most, és akkor majd tudok erre az engedélyre hagyatkozni - tervezgettem tovább, mint ahogy kellett volna. Már rögtön az engedélyemen gondolkodtam, miközben a barátnőm még azt sem mondta el, hogy egyáltalán kedve van-e hozzá. A Balatonról mindig nagyon jó emlékeim voltak, és ha Laura még csak stégen volt, akkor tök jó buli lenne megmutatni neki a magyar üdülőhelyet. Mondjuk ott sok ember van, de szerencsére nem tapogatnak, úgyhogy elvileg nagy gond nem lehet. - Akkor még inkább nehéz lehetett - feleltem a trónos tényre. Én azt hittem, hogy minél jobbat akartak az uralkodónak, de ha ő mondja, akkor elhiszem. Még a végén kiderül, hogy a seprűn kényelmesebb létezni, mint egy trónon. Órákon is folyton mozgok, néha felhúzom a lábam törökülésbe, amit a tanárok nem igazán díjaznak, néha az egyik lábamat a másikra rakom, néha pedig hintázok a székeken, a lényeg, hogy öt-tíz percnél tovább képtelen vagyok ugyanúgy maradni. Ha szabad lenne, biztosan a nyakamba is feltenném a lábam, vagy spárgáznék, de az elég furán venné ki magát. - Persze, amikor csak akarsz. Meccsre is kijöhetsz, ha beindul a szezon, csak olyankor picit sokan vannak, megértem ha az nem jön be. Ha lenne VIP páholy foglalnék neked helyet, de szerintem nincs ilyen. Majd kérvényezem - lendültem bele a témába. Nagyon jól esett, hogy Lau ki szeretne jönni az egyik edzésemre. A legtöbb ember nem szereti, ha nézik, de otthon senki nem lelkesedik azért, hogy ilyen helyzetben lássanak, így meglepetésként ért a kérdés. Vagyis az öcsémnek lenne kedve megnézni engem, de anyuék nem engedik, én pedig nem tudok egyszerre vigyázni rá és a játékra koncentrálni. - Szerintem előbb próbálj, az fontosabb - bólintottam és lassan a próbafülkék felé vettem az irányt. Sok üres volt, de a választást nyilván a barátnőmre hagytam. Levágtam magam egy puffra és mosolyogva vártam, hogy Laura is elfoglalja a helyét. - De jó, szurkolok, hogy mindenki beleegyezzen - mondtam, de nem kérdezősködtem tovább. Az ottalvósbulik viccesek, de az engedélyek már nem annyira. Még jó, hogy vásárolni a szünetben jöttünk, amúgy elég gyanús lett volna egy újabb baglyot küldenem Pestre, amiben megkérem a szüleimet, hogy az előző látogatásom után még egyszer engedjenek el Üstösdre. Bár azt nem tudják, hogy múltkor kviddicses dolgokért mentem, a vallatásban egészen ügyesek, én meg túl lelkiismeretes vagyok, ezért egyikünknek sem lett volna előnyös.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. május 8. 14:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=757983#post757983][b]Nérel Danka - 2019.05.08. 14:09[/b][/url] Lau - De amúgy is tudsz havat varázsolni? Mármint olyan rendeset, amikor naaagy pelyhekben hullik és nem ilyen por, hanem normálisan lehet formázni - magyaráztam lelkesen. Ha a válasz igen, akkor szerintem mostantól mindig havas lesz a szobánk. Vagy legalábbis gyakran kérném meg Laurát, hogy legyen havunk. Akkor még jobban sietnék vissza bájitaltanról. Mondjuk úgy biztosan nehezebb lenne tanulni, mert a hó elvonná a figyelmem, de elég vicces lenne úgy kelteni a többieket, hogy hógolyót dobok az arcukba. Bár előfordulhat, hogy ők nem lennének olyan vidámak tőle, mint én. És a szoba hőmérsékletét is lejjebb kéne tennünk, nehogy megolvadjon a fehér csoda. De azzal nincs baj, vannak téli ruháink, meg Launak is sok, nagy ruhája, azok biztosan melegek. - Ha nagykorú vagy, akkor szerintem nem. Meg én ide sem kértem engedélyt, amúgy is a kastélyban voltam, és amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Vagyis nem az fájna nekik, hogy eljövök, csak múltkor voltam már Üstösdön, és előfordulhat, hogy elfelejtettem említeni nekik a levelemben, hogy akkor kviddicses dolgokért jöttem. Az viszont feltűnő lenne, ha ilyen rövid idő alatt kétszer is itt kötnék ki ugyanolyan mondvacsinált indokokkal - meséltem végig, bár fogalmam sem volt, hogy ezt mondtam-e Laurának. Azt biztosan említettem, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén Mei-el elutaztunk, de azt talán még nem tudja, hogy nem kértem engedélyt a szüleimtől erre a kiruccanásra. Nyilván az lett volna a logikusabb, ha most írok levelet, az előzőt pedig eltussolom, de akkor vizsgák voltak, így mindenki kicsit szigorúbb volt a kastélyban, inkább nem kockáztattam. Jövőre sokkal könnyebb lesz, akkor már nem kell ezek miatt aggódnom, hiszen végre nagykorú leszek. Ez azért egészen érdekesen hangzik, főleg magamat nézve. - Jó, ez az igaz. A meccsekre inkább azok járnak, akik vagy maguk is kviddicsesek, csak épp nem játszik a csapatuk, vagy imádják nézni a sportot - gondoltam át a szurkolótábort a lelátókon. Meg persze ott vannak azok, akik csak a házuk miatt jönnek ki. Nekik az eredmény valamennyivel fontosabb, mint a meccs. Azok furcsa emberek, mert nem is igazán tudják élvezni a játékot, csak azon izgulnak, hogy melyik csapat fog nyerni. Persze, mindenkit érdekel a vége, és szurkolni is lehet, de nem kell olyan mérgesnek lenni, ha a csapata nem nyeri meg a mérkőzést. - Persze - pattantam fel a helyemről, amikor Laura segítséget kért., hiszen pont azért voltam ott. A lehető legkisebb résen próbáltam beszuszakolni magam a fülkébe, hogy azért a mögöttünk lézengő pár embernek se mutassunk meg mindent. - Nekem bejön - bólogattam serényen, amikor gyorsan végigmértem, minden tükörből. Szerintem jól állt neki, de természetesen megmondanám, ha nem lenne előnyös. Nem is értem azokat, akik nem merik elmesélni másoknak, hogy egy ruhadarab nem áll jól rajtuk. A dicsérettől lehet, hogy egy darabig örülnek, de csak rosszabb lesz, ha kiderül, hogy nem volt igaz. Vagy a legrosszabb; sosem derül ki. A családommal is jártam vásárolni, már rutinosan hárítok el csúnya dolgokat, a lehető legkedvesebben. - Ennyire azért nem ismerem a kijárást, de ártani nem árthat. Vagy ha visszakérdeznek, hogy hová kell akkor hazudj. Ha nagyon nem akarsz írni, akkor pedig hamisíts! Esetleg ha számon kérik az iskolában, akkor mondd, hogy elfelejtetted vagy nem tudtad, hogy kell ilyen - vagy lehetsz őszinte és tisztességes is tettem volna még hozzá, de az olyan képmutatás lett volna részemről. Ha a szüleim megtudnák, miket csinálok a hátuk mögött, valószínűleg nem lennének túl büszkék rám. Főleg ha hallották volna ezt a beszélgetést, ahogyan nemes egyszerűséggel ajánlottam Laurának, hogy verje át az ő szüleit. Nem könnyű nekünk, az egyszer biztos.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. május 14. 10:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758421#post758421][b]Nérel Danka - 2019.05.14. 10:03[/b][/url] Lau - Az is elég menő - bólintottam lelkesen a koripálya hallatán. - De az nem fárasztó, ha sokáig kell figyelned a jégre, hogy olyan maradjon? - tettem fel újabb kérdést. Még mindig nagyon érdekelt az elemi mágia, de azért sokkal érdekesebb, ha Laura meséli, és nem órára kell tanulnom, ezért nem is vettem fel. Holott ehhez sokkal könnyebben találnék segítséget, mint bájitaltanhoz. - Talált, süllyedt. Bár mostanában szerintem kezdenek ráeszmélni, hogy jövőre hivatalosan felnőtt leszek, az a sok szabadság egyszerre meg túl sok lesz a kalitka után - reagáltam az utolsó kérdésére. Talán könnyebb lenne, ha én is otthon élnék, akkor ismernék a barátaimat és látnák, hogy nem vagyok már olyan felelőtlen kislány, mint ahogy elengedtek az iskolába, de az itteni életemet nem adnám semmiért. Néha még a szünetekben sem megyek haza, így a bevált mugli telefonhívásokon és ritka bagolyváltásokon kívül alig hallok felőlük, pedig elsősként, még el sem tudtam képzelni az életemet a családom nélkül. Ebből legfőképp Olivér fáj, ő már nagyfiú lett, nemsokára betölti a tizennégyet és még mindig nem került elő semmilyen képessége, így azt is buktuk, hogy legalább egy iskolába járjunk. Félreértés ne essék, kicsit sem szégyellem, hogy a testvérem mugli, hiszen anyu is az, és bajom sincs velük, de az mégsem túl jó, hogy alig látom őt. Egyszer el kellene hívnom Bogolyfalvára, hátha van kedve megnézni a helyet, ahol éldegélek, és végre nem csak a pixeles képét vagy a görbe betűit látnám. - Furcsa ez az elvárós dolog, kötelezik, hogy menjen el, pedig úgy is lehet támogatni másokat, hogy nem vagy közvetlenül mellette - ráztam meg egy aprót a fejemet. Én is tudom, hogy Lau támogat a kviddicsben, és nem baj, hogy nem jár meccsre. Egyszerűen neki is van véleménye, és az, hogy én bolondulok a sportért, az nem jelenti, hogy ettől neki is rögtön kint kell lennie a lelátón, amikor én is. Persze, nagyon jól esne, de nem fogom kényszeríteni. - Áah, mikor lettem ilyen rellonos? - pillantottam fel kétségbeesetten. Jó, azért oda még talán nem jutottam el, legfeljebb eridonossá váltam, de egyszerűen nem merem a dolgokat máshogy megoldani. Mintha valami blokkolná a kedves, szófogadó énemet, és hirtelen csak csalással tudnám megoldani a dolgaimat, furi. Közben kisurrantam a fülkéből, várva az újabb vezényszóra, miszerint visszaszivároghatok. - Azt én sem bánnám, ha már intézhetném a dolgaimat egyedül - bólintottam picit, amíg bedugtam a fejem a függönyök között. Talán egyszerűbb lesz, ha nem kell ki-be mászkálnom. Alaposan végigmértem a lányt, majd végül kimondtam az ítéletet. - A fazon jó, viszont lehetne valami színesebb is. Te mit gondolsz? - kérdeztem, mert mégiscsak neki kell jól éreznie magát benne, nem nekem. - Az Északiban annyi vonzó, hogy mélyebb víz, így lehet fürdeni, de a legtöbb strand belépős. Délen sok szabadstrand van, és ott kicsit jobban pezseg az élet - soroltam fel az érveket, amiket anyáéktól hallottam, mikor a családi balatonozást szervezték. A tó környékén nem csak úszni lehet, de megannyi program van. Például a kiskori kedvencem mindig a kisvasútazás volt, azt nem múlhatta felül semmi.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. május 17. 21:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=758599#post758599][b]Nérel Danka - 2019.05.17. 21:51[/b][/url] LauCsak serényen bólogattam a magyarázatra. Nekem még mindig furi volt ez az egész elemi mágiás dolog. Már eleve azt nehéz volt felfognom, hogy valakik úgy születnek hogy konkrétan tudják azt a dolgot irányítani, ami nélkül nem is lenne élet. Tudom, hogy ezt gyakorolni kell és mások meg másmilyen tehetséggel születnek, de ez kicsit olyan, mintha amikor valaki az első repülésnél olyan ügyes lenne, mint az, aki már kicsit gyakorlottabb. Jó, nálam is valahogy így volt, de az nem ugyanaz. A seprűket naponta láttam, tudtam, hogyan ülnek rajta, mit csinálnak, amikor gyorsulni akarnak és a legtöbb cselt fejből idéztem. - Az is lehet, tényleg fogalmam sincs. Mindig különlegesek voltak, de most végképp szeretnének tudni mindenről. Szerintem nagyon megijedhettek amikor realizálták, hogy nemsokára jogilag önálló leszek, azaz a beleegyezésük nélkül igazolhatok akármelyik utánpótlás csapathoz, ha felvesznek. Meg csak nézz rám, közel sem én vagyok a legérettebb és összeszedettebb az évfolyamban - sőt, néhány fiatalabb is simán lepipál. Főleg a kékek közül. Ők nem férnek a fejembe. Egyszerűen hogyan képesek ennyire odafigyelni mindenre? Olyan, mintha szivacsból lenne az agyuk. Konkrétan ha megkérdezed őket, hogy két évvel ezelőtt, ugyanezen a napon mit csináltak, valószínűleg tudnának rá pontos választ adni, miközben én azt sem tudom, tegnap melyik farmerom volt rajtam, pedig amint vége az óráimnak, mindig ledobom magamról a talárt. - Hát, ő egyelőre varázstalan, de ha esetleg úgy adódik, amikor betölti a tizennyolcat, tuti csinálni fogok valami nagy balhét, hogy ő is elindulhasson a saját útján és kapjon egy lélegzetvételnyi szabadságot - szegényt otthon hagytam, egyedül a parás szüleimmel, úgyhogy most elég sokat tartotta a hátát értem. Biztos vagyok benne, hogy direkt kérte meg anyáékat többször is, hogy segítsenek neki a leckében, amikor érezte, hogy kezd megfagyni a levegő köztünk. Okos gyerek, okosabb, mint én, de talán apáékat is lekörözi. Akármi is lesz, ha felnő, én biztosan támogatni fogom mindenben, mert azért mégiscsak az öcsikém, én pedig a nővére vagyok, még akkor is, ha messze élek és mostanában ő húz ki engem a csávából, nem fordítva. - Hát, már csak attól félek, hogy végelegesen elszakad - hümmögtem kicsit, miután kimondtam. Nem szeretek a félelmeimről beszélni, ez pedig mostanában még inkább beigazolódott. Néha azt érzem, hogy a mostani terveimmel inkább már csak magamtól kellene még közelebb mennem a családomhoz, és nem feszegetni a határokat. Félek, hogy már nem maradt túl sok időnk együtt. Annyira hálátlannak érzem magam, hiszen magukhoz vettek, kiszedtek egy ijesztő árvaházból és sajátjukként neveltek, én pedig csak ellentmondok nekik, holott egész életükben csak jót akartak nekem. Néha nem tudom, hogy a kviddics megér-e ennyit, de ha esetleg tudnám párhuzamosan teljesíteni a kettőt, akkor velem madarat lehetne fogatni. - Szerintem azt vedd meg, amiben a legjobban érzed magad - bár ezt úgyis tudta, azért megjegyeztem. Én azért vagyok, hogy elmondjam, külsős szemmel hogy néz ki, de az érzet sokkal fontosabb, mint a kinézet. Ha valaki jól érzi magát mondjuk talárban, akkor abban is nézhet ki nagyon jól, holott az iskolai viselet csak egy nagy lepel, kicsit ránk igazítva. - Ez a legjobb - bólintottam teljes meggyőződéssel. Látszott is, hogy ez volt a kedvence, csak úgy ragyogott. - Rendben és rendben. Tudod, hogy nekem fel kell próbálni mindent, mert ami nem túl szűk csípőben, annak rálépek az ujjára, akkora - hát, igen, ilyen az, amikor az ember lánya alacsony. Megvártam amíg Lau a fülkében tevékenykedett, de közben megláttam egy eladót, így gyorsan odafutottam megkérdezni, hogy van-e unikornisos pizsijük. Reméltem, hogy Laura észrevesz, pedig nem volt túl sok aggódnivalóm, hiszen kb. három lépést tettem a próbafülke elől. A néni azt mondta, hogy van pizsi overáljuk, de amint végigmért, hozzátette, hogy lehet, az én méretem már elfogyott. Megadta az instrukciókat, hogy merre menjek, én pedig próbáltam mindent észben tartani, miközben eldöntöttem, hogy mindenképp veszek unikornisos pizsit, még ha el is esek benne a fürdőből jövet. Amíg Laura vártam, olyan dolgokról fantáziáltam, minthogy milyen jó lenne egy olyan, amin a szarv világít. Tuti senki nem tudna aludni tőle, és este mindenki látná, ha jövök, de ez lenne benne a vicces rész.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. május 26. 15:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=759560#post759560][b]Nérel Danka - 2019.05.26. 15:40[/b][/url] Lau - Fogadni mernék, hogy a mumusok egy újság, amin valamelyik nagy csapat újonnan leigazolt játékosáról írnak, a cikk mellett pedig én mosolygok vagy repülök vagy tudom is én mit csinálok - akár az a szalagcím is lehetne, hogy megsérültem. Furi egy helyzet ez, mert ők annyira jobban akarják tudni, hogy mi a jó nekem, pedig még egyszer sem láttak játszani. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mondjuk irtózatosan bénán kviddicseznék, de még csak erről sincs szó. Persze, nem tartom magam valami őrült nagy tehetségnek, de már sokan és sokszor mondták, hogy ügyes vagyok. Olyanok is, akik nem mondanának ilyet, ha nem lennék az. Vagyis csak remélem. Már gondolkoztam, hogy jelentkezek egy rendes, nagy csapat utánpótlásához játszani, de ahhoz magántanulónak kellene lennem, és a legtöbb itteni buliból kimaradnék, az meg fájna a kicsi szívemnek. - Szerintem csak félnek, hogy nem tudok rendesen vigyázni magamra - szerintük nem látom be a tetteim következményét és az érzelmeim vezérelnek. Megértem, egész kiskoromban alig szakadtunk el egymástól, szinte mindenről tudtak, de már nem vagyok olyan, mint régen. Rengeteget segített ez a kényszerszabadság, amikor a Bagolykőbe jöttem. Kicsit lecsatlakoztam róluk, ők meg elkezdték felfogni, hogy életképes vagyok. Az öcsémmel máshogy volt. Ő fiú, és teljes egészében a sajátjuk. Persze, sosem volt más, hogy én nem vagyok vérszerinti, de én voltam az első és jobban féltettek, mert szerintem kicsit mindig irtóztak attól, hogy egyszer jön valaki, és visszakövetel magának. - Remélem - tudom, hogy szeretnek. Tudom, hogy ők tudják, hogy én is őket. Csak nehéz előállnom mindennel, ami bennem van mostanában. Egy idő után megbékélnének vele, de addig csak rosszabb lenne. Azt pedig végképp nem szeretném. Nem válaszoltam arra, hogy Laura mindet megveszi. Szerintem mindhárom jól állt neki, és az már csak az ő döntése, hogy melyikeket választja. - A néni szerint van, csak előfordulhat, hogy orra bukok az ujjában, akkora - mondjuk az sem lenne baj. Tisztára olyan lehetnék, mint egy orangután, csak színesbe és unikornis szarvval. Nem is tudom, miért terveznek ilyen dolgokat olyan nagyba. Például anyu tuti nem venne fel olyat, de az ő méretében van. Közben próbálkoztam úgy lavírozni a sorok között, ahogyan az eladó mondta, és nem lehagyni Laut. Végül csak elértem a színes hálóingek, pizsik és pizsi overállok világába. Először nem sikerült felfedeznem azt, amiért jöttem, de rengetegféle dolog lógott a vállfákon, selyemhálóingtől, a snoopy-s pizsiig bármit meg lehetett venni. A fürdőruhák sem voltak rosszak, de az alvós dolgokért jobban rajongtam.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. június 5. 14:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=760649#post760649][b]Nérel Danka - 2019.06.05. 14:28[/b][/url] Lau - Oh - picit lehajtottam a fejem, és szégyelltem magam rendesen. Mindig bajom volt azzal, hogy mennyire túlféltenek, de sosem gondoltam bele abba, hogy sokkal rosszabb lenne, ha nem is tennék egyáltalán. - Nem is értem, miért. Hiszen ők is ügyesek lennének, ha nem óvnák őket annyira - legalábbis én hiszek és mindig hinni fogok abban, hogy a fiúkat és a lányokat egyenlően kell nevelni. Engem is féltettek, de amióta eljöttem az iskolába, sokkal ügyesebb lettem szinte mindenben. Tudom intézni az ügyes-bajos dolgaimat, és bár a tanárok még mindig vigyáznak rám, azért meg tudnám védeni magam egypár dologtól. Jó, azért egy sárkánytámadást nehezen élnék túl, de néhányszor már üldözőbe vettek a gurkók, azokat is segítséggel ugyan, de leráztam. - Szuper, akkor ez megoldva - lelkes voltam, nagyon. Én nem tudnék olyan unikornis overál nélkül élni, főleg ha ilyen közel vagyok. Maximum pár hétig nem költök semmire, de én nem fogok anélkül elmenni. Ha mégis, akkor nagyon szomorú leszek. Még hallottam Lau kérdését, de már pár állvánnyal arrébb voltam, úgyhogy visszaszambásztam és megnéztem a darabot. - Biztosan nyár van, és nem akarja hogy melege legyen - mondjuk nem is értem azokat az embereket. Nekem szinte nem létezik meleg, nyár közepén dobom csak le a takaróm, alapból avval alszom. Talán csak egy picit játszik benne az szerepet, hogy félek, hogy az ágyam alatt lakó szörny elkapja a lábam és leránt magához. Nem is kételkedem abban, hogy létezik, mert tudom, hogy ott van, de valószínűleg nem bírná velem sokáig és visszadobna Laurához és Danához. - De éééééédes - vinnyogok vékony hangon. Hasonlítottam Agnesre valamelyik mugli animációs meséből, aminek sosem jut eszembe a neve, de ha egyszer olyan furi. Agnes viszont irtózatosan cuki, és imádja az unikornisokat, úgyhogy szerintem az a kislány én vagyok. Még ott van Margot, de ő komoly, Edith meg fiús. Szerintem maradok Agnes.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. június 27. 13:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=762584#post762584][b]Nérel Danka - 2019.06.27. 13:48[/b][/url] Lau - Mondjuk beszélek itt, de ha esetleg húgom lenne, biztos én is óvnám a rossz dolgoktól - nem mintha Olcsit nem félteném. Őt olyan nehéz volt otthagyni, még ha a szüleim ott is vannak vele, akik azért nagyobb biztonságot tudnak neki nyújtani, mint én. Apu terelő volt, bárkit leütne miattunk, de mégiscsak jó lenne Olivér közelében lenni. Nagyon reméltem, hogy ő is varázsló lesz, de aztán sokáig nem jelent meg az ereje, már úgy tűnik, nincs is neki. Nem szégyellem, vagy semmi ilyesmi, mert ő úgy tökéletes, ahogyan van, de olyan jó lenne, ha velem lehetne nap, mint nap. Bár kétlem, hogy ő is sárga lett volna, de már csak az örömmel töltött volna el, ha látom a cuki fejét a folyosókon. - Juj, én szerintem bele is halnék, ha nem aludhatnék takaróval és hosszú pizsiben nyáron - bár tisztában vagyok vele, hogy Lau szíve inkább a hideg felé húz. Biztosan ő is tudja, hogy én hogyan alszom. Egy szobában éldegélünk már egy ideje, és remélem ez így is marad. Ennyi idő alatt majdnem mindent meg lehet tanulni a másik szokásairól, még akkor is ha az ember lánya nem valami ijesztő kukkoló. Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy olyan természetesen élünk együtt. Nem kelünk fel a másik motoszkálására, nem kínos, amikor elaludt fejjel mászkálunk a szobában, már két napirendet tudunk; a sajátunkat, és a szobatársunkét, vagy ha nem is az egészet, azt már megjegyeztük, mikor ér vissza a szobába. Megdöbbentő dolgok ezek, de kifejezetten szeretem az egy szobában élést, és nem cserélném el, akkor sem, ha élhetnék a szüleimmel és Olival, mert bár imádom őket, itt sokkal önállóbb vagyok. - Ha a néni nem tévesztette el az irányt, akkor azon a falon kell lenniük - tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, és végre megláttam őket. Sietős léptekkel el is indultam feléjük, de kissé elszomorodtam, amint megláttam, milyen magasra tették fel. Pont csak az aljukat értem fel. Durván tíz centi hiányzott ahhoz, hogy megkaparintsam a tökéletes pizsiket. Kicsit megszédültem abban, ahogyan a fejemet forgattam egy létrát keresve. Biztosan kell lennie ilyennek is, nem hiszem el, hogy csak én vagyok olyan kicsi, hogy fontos lenne legalább egy sámli.
|
|
|
|
Nérel Danka INAKTÍV
bukott angyal offline RPG hsz: 131 Összes hsz: 364
|
Írta: 2019. július 26. 09:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=765030#post765030][b]Nérel Danka - 2019.07.26. 09:49[/b][/url] Lau- Azt hiszem, igen, tényleg az. Ha Olivér nem lenne ilyen talpraesett, tök nehezen hagytam volna otthon - ez a kifejezés sem túl szép. Nem hagytam otthon, csak akkor a tanulmányaim fontosabbak voltak, amik nyilván magukkal vonzották, hogy már nem élünk egy fedél alatt gyakorlatban. Attól még ugyanúgy szeretem a családomat, egyszerűen ezt dobta a gép. Bejárós is lehetnék, de az már komplikált Pestről. Korán kellene kelni, sokat utazni és valószínűleg a legtöbb szuper barátomat nem ismertem volna meg, ha tanítás után indultam volna haza. - Biztosan szeretne, de hát ugye már tizenkét éves és még mindig semmi. Anyu mugli ugyan, tehát erre lehetett számítani, meg senki nem fogja őt emiatt lenézni, nem vagyunk olyanok, csak jó lett volna, ha együtt járunk suliba. Bár ha nem maradnék mestertanoncnak, akkor a legjobb esetben is egy évet lettünk volna együtt - bár szeretnék maradni ötödik után is, mert a Bagolykőben elég jó a kviddicses tehetséggondozó, Magyarországon erre nincs is jobb iskola. Az országhatáron kívül akad egypár speciális sportegyetem, ami még talonban van, de mellette biztosan szeretnék szerezni valamiféle képesítést. Bármi történhet velem, ami a kviddicses karrierem végét jelentheti, úgyhogy jó lenne több lábon is állni. Azzal pedig a szüleim is kibékülnének, szerintem. - Ugyeee. És annyira édesek - bólogattam hevesen, kicsit talán túl gyorsan is. Aztán még jobban megörültem, amikor Lau levarázsolta nekem a darabokat. Nekem az utolsó gondolatom lett volna használni a pálcámat, de jó tudni, hogy a barátnőm még okosan gondolkodik. - Köszönöm szépen - mosolyogtam a szőkére, majd neki is álltam nézegetni. Egy darab sárga volt, de az már inkább volt neon, mint olyan szép arany, amilyen a Navine. Kicsit körbejártam az overálokat, nézegettem őket, aztán végül kiválasztottam egy kéket és egy lilát, ráfektettem őket az alkaromra, és indulásra készen Lau mellé léptem. - Rendben. Ezek jók is lesznek, mehetünk fizetni - mondtam, majd megindultam arrafelé, amerre feltevésem szerint a kassza volt. A cukrászda jól hangzott, szeretek mindent, ami édes, de lehet majd megkérem Laut, hogy ő hozza haza vonattal, mert a hopp-hálózatban koszos lesz. Vagy az is előfordulhat, hogy vele együtt vonatra pattanok.
|
|
|
|