BK Fórum - Mágusfalvak

- Ugyan, ez csak természetes - legyint egyet, miközben szorgosan folytatja a munkát. Az a helyzet, hogy Sára tetoválószalont nyit, amiben, ha minden jól megy, akkor a társa lesz. Együtt viszik majd az üzletet és híresek lesznek, mint egy igazi amerikai álom, magyar kiadásban. Az első találkozásuk után nem hitte volna, hogy majd idáig jutnak, de a Bogolyfalva Csillaga rendesen összekovácsolta őket és végtére is ez a lényeg. Az persze tény, hogy elég keveset találkoznak, mivel egyrészt a felügyelők mindenhol ott vannak és tényleg csak akkor lehet kimenni a kastélyból, amikor engedélyük van, másrészt unokanővére is végzett, így nem jár többé a tanodába. Az persze érdekes történet, hogy lett a baba, de ameddig Sára nem akar beszélni róla, vörösünk sem feszegeti a témát.
A jajgatásra azonnal odakapja a fejét, de aztán megnyugszik egy pillanat alatt. Ez most egy kényes állapot, amelyben rokona van, bármikor bármi megtörténhet, de leginkább akármi. Nem igazán ért sem a terhességhez, sem az ilyenkor előforduló hangulatokhoz, pláne nem ezek ingadozásához. Számára igazából időzített bomba a szőke, de mivel jól végzi a munkáját, így nincs mitől tartania.
- Hááát, neked több mesélni valód van. Meglepett, mikor megtudtam, hogy babát vársz - kissé habozik, hogy belekezdjen-e a Dávid sztoriba. Mert hát hogyne lenne mesélni valója, te jó ég?! Az az ember egy félisten, egy Adonisz, maga a megtestesült tökéletesség és fenségesség. A tisztesség, a becsületesség, az udvariasság és charme lovagja! Igen, egy picit odáig van érte... - Persze - biccent egyet rögtön és mivel igazából épp ebben a pillanatban végez, már nyúl is értük. Ekkor esik le neki, hogy miért akar kézzel söprögetni...? Elvégre varázsló, vagy mi a fene, talán kamatoztathatná a tudását. Így ahogy megfogta, úgy engedi is el és mormol el egy varázsigét, amivel már maguktól dolgoznak is az eszközök, Rebekáé pusztán az eszmei irányítás. Szerencsétlenségére alig pár percre rá kínosan hangosan megkordul a gyomra. Egyből odakap és elhúzza a száját, majd bocsánatkérően Sárára pillant. Nyilván ő is baromi éhes, amiről pillanatokkal később tanúbizonyságot is szerez, mert kánonban szólal meg mindkettejük gyomra. Rebeka felnevet, majd int pálcájával, hogy elég a takarításból.
- Gyere, együnk - ellentmondást nem tűrően ragadja kézen a szőkét és az asztalhoz húzza, hogy végre üljön le és egyen. Rájuk fér, az egész napot végigdolgozták, szinte megállás nélkül. Elhelyezkedve kinyitja az egyik dobozt és beleszimatol. Mmm, bolognai, a kedvence. Ki is vesz egy szeletet és miután félvállról kinyög egy 'étvágyat mondatot, már eszik is. Persze rögtön elégedett fejszerkezete lesz és hümmög, mint aki még életében nem evett ennél finomabbat.
- Igazából van egy srác, aki nagyon tetszik, de nem tudom, hogy viszonozza-e. Pár évvel idősebb nálam, rúnaszakértő, Dávidnak hívják. Imádja a színházat és el is vitt, viszont utálja az édességeket, a faluban lakik és jól korcsolyázik - ezeket összefoglalva elég sokat tud róla, most, hogy így végiggondolja. Aztán azon kapja magát, hogy ábrándosan nézi a pizzaszeletét, mintha ő lenne az a csodás férfi és beleharaphatna. Nagy nehezen ocsúdik csak fel és pislog Sárára. Igen, bajban van. Totál belezúgott.